Pesti Napló, 1868. július (19. évfolyam, 5453–5479. szám)
1868-07-01 / 5453. szám
149—5453. Szerda julius 1.1868. 19. évi folyam. Szerkesztési iroda: Fencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok , hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. PESTI MPLD Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre , 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre , 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények dijai 7 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Nyílt tér : 5 hasábos petitsor 26 nj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ“ j usius -decemberi folyamára. 1 30 ij: ...............................10 frt 50 kr . . . 6 frt 25 kr „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Jalis — decemberi fél évre Julius —neptedberi évnegyedre I i'est, simius 30 1868. Reactio — szaktudományból. Tény. '...így megszokhatjuk azt a kel. I. - mellen gondolatot, miszerint van kőelünkben valamely ellenség, ki mindent felhasználni kész, melyen át jólétikhöz, boldogságunkhoz, rontó kézzel száférhet; de ha e tudattal a kényszeség már ki is békített, mégis megdöbl-nünk akkor, midőn megszokott vagy közönyössé vált ellenünket egyszerre — ruhában látjuk felénk közeledni. Nem viseltetünk már traditionális gyernek és félelemmel a reactió iránt, de mikor álruhába bújva áll elénk, önkénytelenül figyelmesek leszünk. A bécsi reactiónak köztudomásúlag azdag garderobe-ja van. Láttuk már újra a nemzetiségi fantasticus viseletét, a nyugati civilisátor tudós Watermörderét, az ocrogáló alkotmányosság hazug colide-ját. Legújabb álruhája a Benedek Siacói reglementja szerinti katonai egyenruha. „A birodalom biztonságának vagyunk fenőrei! Az alkotmányt — ha kell, elis-merjük, a törvényt, ha máskép nem lelhet, — tiszteljük. A castszellemet ? Odaáldozzuk ! A reglement-t ? Odaadjuk! , csak egyet hagyjátok meg nekünk, Austria nevében : a hadsereg egy:gét !C íme, ki van adva a jelszó: mysticus, kétértelmű, a milyen az összeesküvőké szokott lenni, midőn a zajló sokaság köztis fel akarják egymást ismerni. S fel is ismerik egymást és találkoznak is, a hoc signo így kerül össze a quondam centralista „Neue Freie Presse“ a Grivicsics-féle katonai „szakemberekkel.“ „Die Einheit des Heerwesens“ ,szám alatt a „Neue Presse“ június 25-én f kiadott számában ezeket írja »egy katona.“ Meg nem tagadhatjuk helyeslésünket a birodalmi (?) hadügyminiszter fejtegetésétől,és valóban nem lehet eléggé sajnáljunk, hogy az említett emlékiratban helyesen kiemelt „ábrándos theória“ a kérdés és a viszonyok higgadt s tárgyilagos vizsgálása felett diadalmaskodott. " A magyarok kivitték akaratukat: a (két minisztérium között) megállapított javasat értelmében, a honvédség már nem kieigészítő része a sorkatonaságra és honvédségre oszló hadseregnek, hanem önálló, ksőt a hadseregtől majdnem egészen külölön vált; vannak külön, még béke idején is fegyver alatt (präsent) tartandó keretei, ,részben közvetlenül a szolgálat-kötelesek (’/i contigenséből veszi kiegészíttetését,bé- 1zben pedig a közös központi katonai hatóság, a birodalmi (?) hadügyminisztérium alól tökélletesen ki van vonva stb. Akárhogy tekintse az ember a honvédségnek a seregtől történt ily elválasztásit: okszerű alapgondolatot nem talál benne. Tisztán a magyar ábrányiozás az, melynek kedvéért a hadseg egységének teljes szétrombolásával fószersmind az összmonarchia ellenállási ereje gyöngittetik stb. stb. „Az összmonarchia ellenállási ereje!“ ’,ugyan ki beszél itt? Minő szetlen, elkop- zott, s a tények sziklafalának fejjel neki menő alakosdi az, midőn önök tartanak nekünk leczkét az összmonarchia érdekéül ?Itt van mindenek előtt a becsületes ■ Jele Freie Presse,“ létezése kezdetén a hmerling-féle pangermanizmus vakbuz■ szolgája, mely az egyedül üdvözitő ■y*) A „Kamerádban“ jelent meg b. Kuhn közös hadügyminiszter egy memoranduma, melyben az őfelsége elnöklete alatt Budán tartott miniszteri értekezlet alkalmával b. Kuhn nézett a honvédségről összefoglalta, centralismus ellen fellázadt eretnekeket vad gúnynyal kisérgette az autodaféra, s csak akkor, midőn a kínzottak már égni kezdtek, csak akkor vette észre, hogy ,,az összmonarchia“ szent nevében égetik itt hamuvá — az összmonarchiát! A ,,Neue Presse,“ mely a königgrätzi zökkenés után „mit Sack und Pak“ kiugrott a vagyonból, hogy az arra robogó borussismus uszályába kapaszkodjék, míg a monarchia fogalmát is csak mi mentettük meg a bekövetkezett haosból : ez a „Neue Presse“ akarja ellenünk védeni az össz-monarchia biztonságát! És az Ő „egy katonája,“ Grivicsics speciel ezen félreismerhetlen példánya, még hitelre számít, mikor ilyen szószékről prédikálja a kereszthadat, a honvédségről ábrándozó magyarok ellen. — Igazán, szintén derék apostola az összmonarchia biztonságának! Ugyan mondanák meg a hadsereg feltétlen egységének ezen vészkiáltó táltosai, minő módon és után reményük még megzavarni azt, mit a két állam parlamenti kormánya épen a szövetség ellenállási erejének érdekében megállapított ? Az összmonarchia nevében talán ? Kire volt bízva ezen összmonarchia biztonsága épen azon 18 éven át, mely alatt a legsujtóbb csapások érték ezen, most oly bőven védett palládiumot ? Kinek zengték mindig azon dicséreket : „In deinem Lager is Oesterreich!?“ Önöknek, épen csak önöknek, kiknek kezéből mi vettük ki a megfogyott, rongált kincset, hogy megmentsük azok számára , kiknek e monarchiára valóban szükségök van, a népek számára, hogy megmentsük azoktól, kiknek az nem czél, hanem eszköz — önöktől! Hol állott a monarchia ellenállási ereje, mikor az önök szelleme korlátlanul zsibbasztó hatalmával uralkodott e népek bátor, odaadó harczosain? A szuronyok százezrei között is remegve féltette öntételét: az Európa egyéb országain uralkodó szellők tönkre verdesték, s egy-egy vesztett csata elég volt, hogy oly romok közé temesse, melyek alóli feltámadását miraculum gyanánt csodálta a világ. És hol áll ezen ellenállási erő most, mikor a népek kezében van ? Már e perczben is, mikor a hadsereg sorai még kitöltve, rendezve nincsenek, mikor köröskörül bábeli tornyokként halmozódnak az államok készületei, már most is erősebb és tiszteltebb e monarchia biztonsága, mint önök legvirágzóbb korában. Kire akarnak tehát hatni az új jelszóval, melyet választottak ? A magyar országgyűlésre, melynek a hadszervezési javaslat most terjesztette elő? Aligha! Vagy talán a koronára, mint amelyben a monarchia érdeke központosítva van? Hiú kísérlet, midőn épen a császár és király beleegyezésével állapította meg a két minisztérium a javaslatot. Vagy talán a bécsi parliamentre ? Itt állapodjunk meg egy kissé, s emlékezzünk reá, hogy a „Neue“ Presse“ azon bécsi lap, mely legbensőbb érintkezésben áll a birodalmi tanács pártáramlataival. Úgy látszik, Lajthán túli barátainkat akarják megfélemlíteni a magyar honvédség eszméjével. „A cisleithan honvédség és a hadsereg közt,“ mondja az „egy katona,“ „a szakadás csak kevéssé vagy egyáltalán nem fog előállani, mivel a nyugati állam lakossága a hazai sereg iránt mindig a legmelegebb rokonszenvvel viseltetett.“ (Sic.) Azon urakat, kiket mi perkorrestálunk a seregben, Lajthán túl egy vonalra helyezték mindig a concordatum lovagjaival. Ha a „katona“ ur a szeretet ezen fokával beéri, akkor nincs nagy szüksége az emberek vonzalmára. A hadsereg zömétől pedig, melynek a Lajthán túli népek megőrizték rokonszenvöket, mi sem vontuk meg soha tiszteletünket. A „katona“ úr azonban ezt ignorálja, és ez gyanús, mert hízelegni akar a bécsi pártoknak a mi rovásunkra. De lássuk a folytatást. „Annál merevebbé lehet azonban a kettészakadás magyar részen, ha ott az eddigi módon tovább folytatják az agitatiókat és a közös hadsereget ezentúl is idegennek tekintik.“ A szándék világos. Mit tegyünk vele szemközt ? Intsük- e a bécsi szabadelvűeket? Mondjuk-e nekik, hogy azon agitatióknak, melyekkel a „katona“ úr kisértget, már nyoma sem létezik itt a számba vehető pártok között? Constatáljuk-e, hogy a közös hadsereget, melyben saját gyermekeink szolgálnak, saját érdekünkben, idegennek senki sem tekintheti, kivált midőn a magyar ezredek Magyarországon lesznek elhelyezve? Vegyünk-e magunknak fáradtságot, kimondani, miszerint itt nagyon is jól tudjuk, ki szórta közénk egy sól disant magyar szaklap hasábjain először e jelszót: „A közös hadsereg Magyarországon idegen ?“ — Nem ; mindezt szükségtelennek tartjuk. Mondják bátran a birodalmi tanács előtt, amit sok oldalról pengettek , hogy a védrendszeri javaslat kizárólag Magyarország érdekében jött létre : a reichsrath emlékezni fog, hogy nem egy törvényt terjesztettek eléje ily állítás kíséretében, s hogy mégis minden ily kizárólag magyar érdekű törvényben szerencsésen feltalálta — a maga érdekét. Nem féltjük tehát a honvédelmi javaslatot. A magyar országgyűlés tudni fogja, hogy a helyzet tetteket követel és nem szavakat, a birodalmi tanács pedig, ha a szaktudományos reactió színe elé lépene, hogy a javaslat ellen agitáljon, ez udvarias szóval fog neki ajtót mutatni: „Schöne Maske, ich kenne dich.“ Szép dolgok a phrasisok, de nem pótolják az igazságot ! _ A 7-ik pontban előszámláltak s kettős és a többivel megtoldott sérelmek közül , tehát sérelmeknek ismertetnek általam a vegyes házasságokból született gyermekek vallásaikról szóló 1-fő pont, s a 7-ik, mely szerint a vegyes házasságok elválasztására nézve a szentszéket ismeri a törvény illetékesnek. Ezeknek, valamint a politikai sérelmeknek is orvoslásuk kétségen kívül az országgyűlés teendői közé tartozik. Úgy, de hogy mindezen sérelmek orvosolva legyenek, szükséges mindenek előtt rendezni a felsőházat, mert a nélkül a püspökök onnét ki nem küszöbölhetők, sem a protestáns főpapok oda be nem vehetők, mert azt csak nem kívánhatja B. M. úr, hogy per excerpta onnét mindenekelőtt a főpapok kiüzettessenek, benmaradván sok oly elemek, melyeknek ottléte talán még kevésbé van indokolva. 2- or. Szükséges a megyék rendezése, mert csak ezzel kapcsolatosan intéztethetik el a főispánok állása. 3- or. Szükséges a kir. curia rendezése, mert a praelatusok kérdését ismét csak itt van helyén eldönteni. 4-er. Végre a hitszegési per bíróságának megváltoztatása a polgári törvénykönyv revisiójának feladata. Ezeket kivételesen, csak azért, mert Cs. S. és B. M. urak égető szükségnek tartják, minden egyéb teendők háttérbe szorításával tárgyalni nem lehet. Hátra van még azon interconfessionalis két sérelem, melyeknek orvoslását magam is óhajtom. De hogy ezek orvoslására nézve a praeferentissimét kimondhassuk, szükséges megvizsgálnunk, mi kárára vannak a protestánsoknak ezen törvények eredményeikben. Az első azt rendeli, hogy katholikus apának minden gyermekei katholikus vallásban nevelendő, míg a protestáns apa gyermekei közül csak a fiuk, a leányok ellenben anyjuk vallását követik, és ezen rendelkezés megtartandó usque ad annos discretionis, a mikor úgy is maguk választhatják vallásukat. A differentia tehát csupán a protestáns apától nemzeti gyermekekre szól, s ezekre nézve is csak életüknek bizonyos évéig. Kevésre mehet tehát azoknak száma, kiket a törvény ezen rendelete néhány évig sújt, mit — bene notandum ha szigorúan végrehajtatnék is —igen megkönnyű azon körülmény, hogy bizonyos évek után ezen erőszak önként megszűnik; addig pedig, míg ezen évek elkövetkeznek, a törvény végrehajtását igénylő beavatkozás csak azon esetben tapasztalható, ha a szülők valamelyike a törvény oltalmát igénybe veszi; minden olyan esetben, hol a szülők közös megegyezéssel határoznak a gyermekek nevelése felett, ha mindjárt a törvénynyel ellenkező irányban is, ezen törvény a „Lutherani comburantur“-ral egy cathegoriába esik, s olyannak tekintetik, mely ugyan a törvénykönyvben feltalálható, de az idő rég túlhajtván rajtolt, a végrehajtás soha, vagy legalább szerfelett ritka esetben erőszakoltatik. Mindössze is tehát a sérelem alatt bizonyos évekig szenvednek a protestáns apától nemzett azon leánygyermekek, kiknek mely vallásbani neveltetésük felett a szülők egyet nem értenek. Sokkal sérelmesebb az illetőkre nézve a 7-ik pont, mert e szerint a vegyes házastársak elválasztási ügyei felett a szentszékitél. Óhajtandó kétségkívül e sérelemnek minél előbbi orvoslása, sőt remélhető is, de tagadnom kell azt, hogy az a protestantizmus sérelmei közé sorolható volna, mert ezen intézkedés is 10 vagy talán 100 katholikust sújt addig, míg egy protestánst, miután a válni akaró vegyes vallású házastársak száma ilyenforma arányban áll az ugyanegy vallásúakéhoz, de a felett szorosan véve ez is a polgári törvénykönyv intézkedései alá esik, s ettől különváltan alig tárgyalható. Azon roppant sérelmek tehát, melyek orvoslását B. M. és Cs. S. égető szükségnek, s elhalasztatásuk esetében a nép elkeseredését előidézőknek keresztel, mindössze is néhány protestáns apától nemzett leány gyermekekre és néhány elválni akaró vegyes házastársakra reducálható, mert csak ezek érzik a sérelmeseknek elismert törvények súlyát. S most vizsgáljuk meg, oly praeferenter igénylik-e ezen egyének szenvedései az orvoslást, hogy e miatt a törvényhozás minden egyéb teendőit háttérbe szorítani volna hivatva, és mindazok, miket eddig a törvényhozás mi vett, kevésbé voltak szükségesek, s így történt e e tárgyban mulasztás? B. M. és Cs. L. is szemtanúi, sőt utóbbi tényezője az országyűlési tárgyalásoknak, s így jól tudják, hogy az országgyűlés mindenek előtt oly kérdésekkel volt elfoglalva, melyek a nemzet és fejedelem, vagy a nemzet és szövetséges szomszédai között keletkezett viszonyok tisztázására vonatkoznak. Ennek befejezése után a mindenek felett sürgetős elintézést igénylő pénzviszonyok vették , s a jelen pillanatban is veszik igénybe figyelmét, hátra van még a védrendszer, mely az ország minden polgárainak a haza irányábani kötelességeit megállapítja. Ezeken kívül történt intézkedés az ország közlekedési eszközeinek szaporítására nézve, mit szintén nem néhány egyén sérelmes állása, hanem valamennyi honpolgárok összes és egyes érdekei siettetnek. Történt ugyan a zsidók polgárosítása, s a szerb és román egyházaknak egymástóli elválasztása iránt is törvényes intézkedés , de ki merné azt állítani, vagy ki bírná bebizonyítani, hogy egy minden polgári jogtól megfosztott népfaj polgárosítása, vagy kétféle népfajnak egymástóli elválasztása általi kibékítése nem sürgetőbb, mint néhány, a törvény igazságtalan rendelkezése által sújtott egyén ügyének elintézése ? Hiába is állítja azt B. M. úr, hogy a vallási sérelmek miatt a nép el van keseredve, ez már az igazi phrasis, mégpedig olyan phrasis, melyet senki sem hisz. Én úgy tudom, hogy a nép nincs elkeseredve, bár ezt bizonyos részről, bizonyosan nem minden czél nélkül, számtalanszor ráfogják. De ha csakugyan el volna keseredve, s a fentnevezett két sérelmes pontot az országgyűlés a protestánsok kívánsága szerint egyenlítené ki, ez által mindjárt meg lenne nyugtatva amaz elkeseredett nép, ha minden egyéb a régiben maradna is ? A két sérelmes pont orvoslása által megszerezhető volna a nyugalom, ha Erdély uniója és Horvátország visszacsatolása nem vitetnék is keresztül, ha Fiume kivételes helyzetéből ki nem emeltetnék, ha minden egyenes adó, valamint fogyasztás, százalék, örökösödési illeték és dohány-monopólium folyvást indemniti mellett kezeltetnék ?Ezt B. M. úr ismert józan észjárásánál fogva állítani bizonyosan nem fogja, s ha ezt nem állíthatja, úgy ama híres elkeseredés nem lehet argumentum arra nézve, hogy az oly csekélyre devalvált vallási sérelem ezen életkérdések előtt vétessék országgyűlési tárgyalás alá. Én úgy tapasztalom, hogy a józan magyar nép, daczára az elkeseredés előidézésére ezérze s bizonyos oldalról naponként közzé özönlő phrasis-zápornak, még mindig megtartá higgadságát, de ha csakugyan el volna keseredve, — ezen elkeseredés okául az említett két vallási sérelmek orvoslásának halasztását állítani, s nézetem szerint azon phrasisok közé tartozik, melyek nem pótolják az igazságot. Országgyűlési tudósítások: A képviselőhöz ülése jan. 30 Elnök: Gajzágó Salamon, jegyző Csenger Imre. Elnök 1/a 11-kor megnyitja az ülést és az érkezett beadványokat mutatja be. Hoffmann Pál Kismartonban megválasztott képviselő eredeti megbízó levele az állandó igazoló bizottsághoz utasíttatik. Elnök jelenti, hogy a közoktatási miniszter jelentése a vallásügyi alapról, a képviselők között szét fog oszlatni. Horváth Elek, Vitolay Elek és Branováczky István képviselők szabadságidőt kérnek. Andrássy Gyula miniszterelnök a közterhek és a sójövedék iránti szentesített törvényeket kihirdetés végett a ház asztalára teszi, mi is megtörténvén, hasonló czélból a főrendekhez átküldetni határoztatott. Missich János temesvári képviselő, az állandó igazoló bizottság előterjesztésére igazoltatott Ezután a ház tagjai a 15-ös honvédelmi bizottságra adták be szavazataikat, mialatt a jegyző a főrendekhez átküldendő jegyzőkönyvet elkészítvén, a jegyzőkönyv hitelesíttetett. Napirenden a bélyegilleték és díjakról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása volt. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter. Bátor vagyok azon körülményt előhozni, hogy a jelenben fennálló szabályok értelme szerint az egyenérték alól ki vannak véve a templomok, az imaházak és az egyházak isteni tiszteletre szánt ingóságai. Hanem, ha méltóztatnak parancsolni, hogy ezen rendelkezések, melyek a létező szabályok szerint is fennállanak, a törvénybe magába bejöjjenek, bátor vagyok a következő szerkezetet ajánlani. A 23. szakasz után a 24. előtt jönnek az illeték egyénértéktől mentesek“ a) mindazon ingatlan javak, melyek a telek és a házadónak nincsenek alávetve; továbbá b) a szentegyházak és imaházaknak az isteni tiszteletre szánt ingóságai. Úgy hiszem, ez teljesen kielégítő lesz, miután a házadó és földadó alól úgy is ki vannak véve a templomok, imaházak és iskolák, sőt vannak más kivételek is. Ezekre nézve úgy hiszem, legczélszerűbb lesz az általam ajánlott szerkezetet használni, mely által nézetem szerint tökéletesen elég lesz téve azon kívánalmaknak, melyeket tegnapelőtt méltóztattak előhozni, s melyek folytán módosítványokat méltóztattak beadni. Bátor vagyok a szerkezetet a t. ház figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Ezen új szakasz átalános többséggel elfogadtatott. A törvényjavaslat 24. §-ra vonatkozólag Bónis Sámuel azon módosítványt teszi, hogy a közúti vaspálya vállalatok ne V4, hanem ’/» krt tartozzanak minden egyes személy után fizetni. Ivánka és Várady Gábor pártolják a módosítványt. Lónyai Menyhért pénzügyminiszter. Kötelességemnek ismerem, ezen tárgyra nézve a szavazás előtt röviden kifejteni nézeteimet. Általában t.hát, a pénzügyérnek helyzete mindig igen nehéz, nehéz különösen olyan tárgyaknál, hol bizonyos engedélyek, bizonyos kedvezmények kivántatnak, különösen nehéz ez azonban ezen esetnél, mikor egy régi t. barátom indítványa ellen kell szóllanom és kjelentenem, hogy én ahhoz nem járulhatok. Ugyanis azt hiszem, hogy akkor teljesíti a pénzügyminiszter kellőleg kötelességét, ha mindenekelőtt az államkincstár érdekeit az igazsággal és méltányossággal megegyezőleg kívánja érvényesítni. (Helyeslés.) Minő esetekben lehet nézetem szerint engedélyeket és úgyszólván a szabály alól kivételeket tenni ? Úgy vagyok meggyőződve, hogy — mint az eddigi vitatkozások és határozatok is mutatják — azon esetekben, melyekben valamely megadóztatásra nézve aránytalanság áll elő, hol tehát az adónak létesítése bizonyos igazságtalansággal jár. Ez az egyik eset. A másik eset, ahol kivételeket lehet tenni, az, hol valamely nagyobb, magasztos czélnak tekintetéből az állam kivételt tenni szükségesnek tartja, és bizonyos intézetet segélyben részesíteni kötelességének ismeri. Minden más esetben kénytelen vagyok minden kedvezmény ellen felszólalni. Méltóztassék a t.hát tekintetbe venni, hogy ha most, midőn rendes háztartást alakítani, kivált a jelen körülmények közt, amúgy is nehéz, minden egyes esetben egynek vagy másnak a törvény alóli kedvezmény engedtetik, mi lesz ennek következése ? A sok száz és ötven ezer forintokra menő engedélyek oly nagy összeget fognak tenni, melyek következtében végre kénytelenek leszünk azon leszállítást, melyet az egyenes adóknál lehet tenni, későbbi időkre halasztani. Nem arról van itt szó, hogy ezen összeg vagy, vagy kicsiny-e, hanem arról, hogy ez mindenesetre az állam jövedelmeit biztosítsa, bizonyos tekintetben indokolva van, miért