Pesti Napló, 1868. július (19. évfolyam, 5453–5479. szám)

1868-07-01 / 5453. szám

149—5453. Szerda julius 1.1868. 19. évi folyam. Szerkesztési iroda: Fencziek tere 7. szám. 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető köz­lemények (előfizetési pénz, ki­adás körüli panaszok , hirdet­mények) a kiadó­hivatalhoz in­­tézendők. PESTI MPLD Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva . Félévre ,­­ 10 frt 50 kr. o. é. Évnegyedre , 5 frt 25 kr. o. é. Hirdetmények dijai 7 hasábos petitsor egyszeri hirde­­tésnél 7 nj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Nyílt­ tér : 5 hasábos petit­sor 26 nj kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ“ j u­­s­i­u­­s -d­e­c­e­m­­b­e­r­i folyamára. 1 30 ij: ...............................10 frt 50 kr . . . 6 frt 25 kr „Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Jal­is — decemberi fél évre Julius —nepted­beri évnegyedre I i'est, simiu­s 30 1868. Reactio — szaktudományból. Tény. '...így megszokhatjuk azt a kel­­. I. - mellen gondolatot, miszerint van kő­­elünkben valamely ellenség, ki minden­t felhasználni kész, melyen át jólé­­tikhöz, boldogságunkhoz, rontó kézzel száférhet; de ha e tudattal a kénysze­­ség már ki is békített, mégis megdöb­­l-­nünk akkor, midőn megszokott vagy közönyössé vált ellenünket egyszerre —­­ ruhában látjuk felénk közeledni. Nem viseltetünk már traditionális gyer­nek és félelemmel a reactió iránt, de mi­kor álruhába bújva áll elénk, önkényte­­l­enül figyelmesek leszünk. A bécsi reactiónak köztudomásúlag azdag garderobe-ja van. Láttuk már újra a nemzetiségi fantasticus viseletét, a nyugati civilisátor tudós Watermörderét, az oc­rogáló alkotmányosság hazug co­­lide-ját. Legújabb álruhája a Benedek Siacói reglementja szerinti katonai eg­y­e­n­r­u­h­a. „A birodalom biztonságának vagyunk fen­­­őrei! Az alkotmányt — ha kell, elis-­­merjük, a törvényt, ha máskép nem le­lhet, — tiszteljük. A castszellemet ? Oda­áldozzuk ! A reglement-t ? Odaadjuk! , csak egyet hagyjátok meg nekünk, Austria nevében : a hadsereg egy­­:gét !C íme, ki van adva a jelszó: mysticus, kétértelmű, a milyen az összeesküvőké szokott lenni, midőn a zajló sokaság közt­­is fel akarják egymást ismerni. S fel is ismerik egymást és találkoznak is, a hoc signo így kerül össze a quon­­dam centralista „Neue Freie Presse“ a Gri­vicsics-féle katonai „szakem­berekkel.“ „Die Einheit des Heerwesens“ ,szám alatt a „Neue Presse“ június 25-én f kiadott számában ezeket írja »egy ka­­tona.“ Meg nem tagadhatjuk helyeslésünket a birodalmi (?) hadügyminiszter fejtegetésé­től,é­­s valóban nem lehet eléggé sajnál­junk, hogy az említett emlékiratban he­­lyesen kiemelt „ábrándos theória“ a kérdés és a viszonyok higgadt s tárgyi­lagos vizsgálása felett diadalmaskodott. " A magyarok kivitték akaratukat: a (két minisztérium között) megállapított javas­at értelmében, a honvédség már nem ki­­ei­gészítő része a sorkatonaságra és hon­védségre oszló hadseregnek, hanem önálló, ksőt a hadseregtől majdnem egészen kü­­lölön vált; vannak külön, még béke idején is fegyver alatt (präsent) tartandó keretei, ,­részben közvetlenül a szolgálat-kötelesek (’/i contigenséből veszi kiegészíttetését,bé- 1z­­ben pedig a közös központi katonai ha­tóság, a birodalmi (?) hadügyminiszté­rium alól tökélletesen ki van vonva stb.­­ Akárhogy tekintse az ember a honvéd­ségnek a seregtől történt ily elválasztá­si­­t: okszerű alapgondolatot nem talál benne. Tisztán a magyar ábrán­yi­ozás az, melynek kedvéért a hadse­­g egységének teljes szétrombolásával f­ószersmind az összmonarchia el­lenállási ereje gyöngittetik stb. stb. „Az összmonarchia ellenállási ereje!“ ’,ugyan ki beszél itt? Minő szetlen, elkop- zott, s a tények sziklafalának fejjel neki menő alakosdi az, midőn önök tartanak nekünk leczkét az összmonarchia érdeké­ül ?­­Itt van mindenek előtt a becsületes ■ Jele Freie Presse,“ létezése kezdetén a hmerling-féle pangermanizmus vakbuz­■­­ szolgája, mely az egyedül üdvözitő ■y*) A „Kamerádban“ jelent meg b. Kuhn kö­zös hadügyminiszter egy memoranduma, mely­ben az ő­felsége elnöklete alatt Budán tartott miniszteri értekezlet alkalmával b. Kuhn néze­tt a honvédségről összefoglalta, centralismus ellen fellázadt eretnekeket vad gúnynyal kisérgette az autodafé­ra, s csak akkor, midőn a kínzottak már égni kezdtek, csak akkor vette észre, hogy ,,az összmonarchia“ szent nevében égetik itt hamuvá — az összmonarchiát! A ,,Neue Presse,“ mely a königgrätzi zök­kenés után „mit Sack und Pak“ kiug­rott a vagyonból, hogy az arra robo­gó borussismus uszályába kapaszkodjék, míg a monarchia fogalmát is csak m­i mentettük meg a bekövetkezett h­a­­osból : ez a „Neue Presse“ akarja elle­nünk védeni az össz-monarchia bizton­ságát! És az Ő „egy katonája,“ Grivicsics speciel ezen félreismerhetlen példánya, még hitelre számít, mikor ilyen szószék­ről prédikálja a kereszthadat, a honvéd­ségről ábrándozó magyarok ellen. — Igazán, szintén derék apostola az összmo­narchia biztonságának! Ugyan monda­nák meg a hadsereg feltétlen egységének ezen vészkiáltó táltosai, minő módon és után reményük még megzavarni azt, mit a két állam­ p­a­r­­­l­a­m­e­n­t­i kormánya épen a szövetség ellenállási erejének érdeké­ben megállapított ? Az összmonarchia ne­vében talán ? Kire volt bízva ezen össz­monarchia biztonsága épen azon 18 éven át, mely alatt a legsujtóbb csapások érték ezen, most oly bőven védett palládiumot ? Kinek zengték mindig azon dicséreket : „In deinem Lager is Oesterreich!?“ Önöknek, épen csak önöknek, kiknek kezéből mi vettük ki a megfogyott, ron­gált kincset, hogy megmentsük azok szá­mára , kiknek e monarchiára valóban szükségök van, a népek számára, hogy megmentsük azoktól, kiknek az nem czél, hanem eszköz — önöktől! Hol állott a monarchia ellenállási ereje, mikor az önök szelleme korlátlanul zsibbasztó hatalmá­val uralkodott e népek bátor, odaadó har­­czosain? A szuronyok százezrei között is remegve féltette öntételét: az Európa egyéb országain uralkodó szellők tönkre verdesték, s egy-egy vesztett csata elég volt, hogy oly romok közé temesse, me­lyek alóli feltámadását miraculum gya­nánt csodálta a világ. És hol áll ezen ellenállási erő most, mikor a népek kezében van ? Már e percz­­ben is, mikor a hadsereg sorai még ki­töltve, rendezve nincsenek, mikor körös­­körül bábeli tornyokként halmozódnak az államok készületei, már most is erő­sebb és tiszteltebb e monarchia bizton­sága, mint önök legvirágzóbb korában. Kire akarnak tehát hatni az új jelszó­val, melyet választottak ? A magyar or­szággyűlésre, melynek a hadszervezési javaslat most terjesztette elő? Aligha! Vagy talán a koronára, mint a­melyben a monarchia érdeke központosítva van? Hiú kísérlet, midőn épen a császár és ki­rály beleegyezésével állapította meg a két minisztérium a javaslatot. Vagy talán a bécsi parliamentre ? Itt állapodjunk meg egy kissé, s em­lékezzünk reá, hogy a „Neue“ Presse“ azon bécsi lap, mely legbensőbb érintke­zésben áll a birodalmi tanács pártáramla­taival. Úgy látszik, Lajthán túli barátainkat akarják megfélemlíteni a magyar hon­védség eszméjével. „A cisleithan honvéd­ség és a hadsereg közt,“ mondja az „egy katona,“ „a szakadás csak kevéssé vagy egyáltalán nem fog előállani, mivel a nyugati állam lakossága a ha­zai sereg iránt mindig a legme­legebb rokonszenvvel viselte­tett.“ (Sic.) Azon urakat, kiket mi perkorrestálunk a seregben, Lajthán túl egy vonalra he­lyezték mindig a concordatum lovagjai­val. Ha a „katona“ ur a szeretet ezen fokával beéri, akkor nincs nagy szüksége az emberek vonzalmára. A hadsereg zö­métől pedig, melynek a Lajthán túli né­pek megőrizték rokonszenvöket, mi sem vontuk meg soha tiszteletünket. A „ka­tona“ úr azonban ezt ignorálja, és ez gyanús, mert hízelegni akar a bécsi pár­toknak a mi rovásunkra. De lássuk a folytatást. „Annál merevebbé lehet azonban a kettészakadás magyar r­é­s­z­e­n, ha ott az eddigi módon tovább folytatják az agitatiókat és a közös hadsereget ezentúl is idegennek tekintik.“ A szándék világos. Mit tegyünk vele szemközt ? Intsük- e a bécsi szabadelvűe­ket? Mondjuk-e nekik, hogy azon agita­­­­tióknak, melyekkel a „katona“ úr kisért­­get, már nyoma sem létezik itt a számba vehető pártok között? Constatáljuk-e, hogy a közös hadsereget, melyben saját gyermekeink szolgálnak, saját érdekünk­ben, idegennek senki sem tekintheti, ki­vált midőn a magyar ezredek Magyaror­szágon lesznek elhelyezve? Vegyünk-e magunknak fáradtságot, kimondani, misze­rint itt nagyon is jól tudjuk, ki szórta kö­zénk egy sól disant magyar szaklap hasáb­jain először e jelszót: „A közös hadsereg Magyarországon idegen ?“ — Nem ; mind­ezt szükségtelennek tartjuk. Mondják bátran a birodalmi tanács előtt, a­mit sok oldalról pengettek , hogy a védrendszeri javaslat kizárólag Magyarország érdeké­ben jött létre : a reichsrath emlékezni fog, hogy nem egy törvényt terjesztettek elé­je ily állítás kíséretében, s hogy mégis minden ily kizárólag magyar érdekű tör­vényben szerencsésen feltalálta — a m­a­­ga érdekét. Nem féltjük tehát a honvédelmi javas­latot. A magyar országgyűlés tudni fogja, hogy a helyzet tetteket követel és nem szavakat, a birodalmi tanács pedig, ha a szaktudományos reactió színe elé lépene, hogy a javaslat ellen agitáljon, ez udva­rias szóval fog neki ajtót mutatni: „Schö­ne Maske, ich kenne dich.“ Szép dolgok a phrasisok, de nem pótolják az igazságot ! _ A 7-ik pontban előszám­láltak s kettős­­ és a többivel megtoldott sérelmek közül , tehát sérelmeknek ismertetnek általam a vegyes házasságokból született gyerme­kek vallásaikról szóló 1-fő pont, s a 7-ik, mely szerint a vegyes házasságok elválasztására nézve a szentszéket ismeri a törvény illetékesnek. Ezeknek, valamint a politikai sérelmek­nek is orvoslásuk kétségen kívül az or­szággyűlés teendői közé tartozik. Úgy, de hogy mindezen sérelmek or­vosolva legyenek, szükséges mindenek előtt rendezni a felsőházat, mert a nélkül a püspökök onnét ki nem küszöbölhetők, sem a protestáns főpapok oda be nem vehetők, mert azt csak nem kíván­hatja B. M. úr, hogy per excerpta onnét mindenekelőtt a főpapok kiüzettessenek, benmaradván sok oly elemek, melyeknek ottléte talán még kevésbé van indokolva. 2- or. Szükséges a megyék rendezése, mert csak ezzel kapcsolatosan intéztethe­­tik el a főispánok állása. 3- or. Szükséges a kir. curia rendezése, mert a praelatusok kérdését ismét csak itt van helyén eldönteni. 4-­er. Végre a hitszegési per bíróságá­nak megváltoztatása a polgári törvény­­könyv revisiójának feladata. Ezeket kivételesen, csak azért, mert Cs. S. és B. M. urak égető szükségnek tartják, minden egyéb teendők háttérbe szorításával tár­gyalni nem lehet. Hátra van még azon interconfessiona­­lis két sérelem, melyeknek orvoslását ma­gam is óhajtom. De hogy ezek orvoslá­sára nézve a praeferentissimét kimond­hassuk, szükséges megvizsgálnunk, mi kárára vannak a protestánsoknak ezen törvények eredményeikben. Az első azt rendeli, hogy katholikus apának minden gyermekei katholikus vallásban nevelendő, míg a protestáns apa gyermekei közül csak a fiuk, a leá­nyok ellenben anyjuk vallását követik, és ezen rendelkezés megtartandó usque ad annos discretionis, a mikor úgy is ma­guk választhatják vallásukat. A differentia tehát csupán a protestáns apától nemzeti gyermekekre szól, s ezekre nézve is csak életüknek bizonyos évéig. Kevésre mehet tehát azoknak száma, ki­ket a törvény ezen rendelete néhány évig sújt,­­ mit — bene notandum ha szigorúan végrehajtatnék is —igen megkönnyű­ azon körülmény, hogy bizonyos évek után ezen erőszak önként megszűnik; addig pedig, míg ezen évek elkövetkeznek, a törvény végrehajtását igénylő beavatko­zás csak azon esetben tapasztalható, ha a szülők valamelyike a törvény oltalmát igénybe veszi; minden olyan esetben, hol a szülők közös megegyezéssel határoz­nak a gyermekek nevelése felett, ha mindjárt a törvénynyel ellenkező irány­ban is, ezen törvény a „Lutherani com­­burantur“-ral egy­­ cathegoriába esik, s olyannak tekintetik, mely ugyan a tör­vénykönyvben feltalálható, de az idő rég túlhajtván rajtolt, a végrehajtás soha, vagy legalább szerfelett ritka esetben erő­­szakoltatik. Mindössze is tehát a sérelem alatt bi­zonyos évekig szenvednek a protestáns apától nemzett azon leánygyermekek, kiknek mely vallásbani neveltetésük fe­lett a szülők egyet nem értenek. Sokkal sérelmesebb az illetőkre nézve a 7-ik pont, mert e szerint a vegyes há­zastársak elválasztási ügyei felett a szent­szék­itél. Óhajtandó kétségkívül e sérelemnek minél előbbi orvoslása, sőt remélhető is, de tagadnom kell azt, hogy az a protes­­tantizmus sérelmei közé sorolható volna, mert ezen intézkedés is 10 vagy talán 100 katholikust sújt addig, míg egy pro­testánst, miután a válni akaró vegyes vallású házastársak száma ilyenforma arányban áll az ugyanegy vallásúaké­­hoz, de a felett szorosan véve ez is a pol­gári törvénykönyv intézkedései alá esik, s ettől különváltan alig tárgyalható. Azon roppant sérelmek tehát, melyek orvoslását B. M. és Cs. S. égető szükség­nek, s elhalasztatásuk esetében a nép el­keseredését előidézőknek keresztel, mind­össze is néhány protestáns apától nemzett leány gyermekekre és néhány elválni akaró vegyes házastársakra reducálható, mert csak ezek érzik a sérelmeseknek el­ismert törvények súlyát. S most vizsgáljuk meg, oly praeferen­­ter igénylik-e ezen egyének szenvedései az orvoslást, hogy e miatt a törvényho­zás minden egyéb teendőit háttérbe szo­rítani volna hivatva, és mindazok, miket eddig a törvényhozás mi vett, kevésbé voltak­ szükségesek, s így történt e e tárgyban mulasztás? B. M. és Cs. L. is szemtanúi, sőt utóbbi tényezője az országyűlési tárgyalásoknak, s így jól tudják, hogy az országgyűlés mindenek előtt oly kérdésekkel volt elfog­lalva, melyek a nemzet és fejedelem, vagy a nemzet és szövetséges szomszédai kö­zött keletkezett viszonyok tisztázására vo­natkoznak. Ennek befejezése után a mindenek fe­lett sürgetős elintézést igénylő pénzviszo­nyok vették , s a jelen pillanatban is ve­szik igénybe figyelmét, hátra van még a védrendszer, mely az ország minden pol­gárainak a haza irányábani kötelességeit megállapítja. Ezeken kívül történt intéz­kedés az ország közlekedési eszközeinek szaporítására nézve, mit szintén nem né­hány egyén sérelmes állása, hanem vala­mennyi honpolgárok összes és egyes ér­dekei siettetnek. Történt ugyan a zsidók polgárosítása, s a szerb és román egyházaknak egymás­­tóli elválasztása iránt is törvényes intéz­kedés ,­­ de ki merné azt állítani, vagy ki bírná bebizonyítani, hogy egy minden polgári jogtól megfosztott népfaj polgáro­sítása, vagy kétféle népfajnak egymástóli elválasztása általi kibékítése nem sürge­tőbb, mint néhány, a törvény igazságtalan rendelkezése által sújtott egyén ügyének elintézése ? Hiába is állítja azt B. M. úr, hogy a vallási sérelmek miatt a nép el van kese­redve, ez már az igazi phrasis, még­pedig olyan phrasis, melyet senki sem hisz. Én úgy tudom, hogy a nép nincs el­keseredve, bár ezt bizonyos részről, bizo­nyosan nem minden czél nélkül, számta­lanszor ráfogják. De ha csakugyan el volna keseredve, s a fentnevezett két sérelmes pontot az országgyűlés a protestánsok kívánsága szerint egyenlítené ki, ez által mindjárt meg lenne nyugtatva amaz elkeseredett nép, ha minden egyéb a régiben marad­na is ? A két sérelmes pont orvoslása által megszerezhető volna a nyugalom, ha Er­dély uniója és Horvátország visszacsato­lása nem vitetnék is keresztül, ha Fiume kivételes helyzetéből ki nem emeltetnék, ha minden egyenes adó, valamint fo­­­­gyasztás, százalék, örökösödési illeték és dohány-monopólium folyvást indemniti mellett kezeltetnék ?­­Ezt B. M. úr ismert józan észjárásánál fogva állítani bizonyosan nem fogja, s ha ezt nem állíthatja, úgy ama híres elkese­redés nem lehet argumentum arra nézve, hogy az oly csekélyre devalvált vallási sérelem ezen életkérdések előtt vétessék országgyűlési tárgyalás alá. Én úgy tapasztalom, hogy a józan ma­gyar nép, daczára az elkeseredés előidézé­sére ezérze s bizonyos oldalról naponként közzé özönlő phrasis-zápornak, még min­dig megtartá higgadságát, de ha csak­ugyan el volna keseredve, — ezen elke­seredés okául az említett két vallási sérel­mek orvoslásának halasztását állítani, s nézetem szerint azon phrasisok közé tar­tozik, melyek nem pótolják az igazságot. Országgyűlési tudósítások: A képviselőhöz ülése jan. 30 Elnök: Gajzágó Salamon, jegyző­ Csenger Imre. Elnök 1/a 11-kor megnyitja az ülést és az érkezett beadványokat mutatja be. Hoffmann Pál Kismartonban megvá­lasztott képviselő eredeti megbízó levele az ál­landó igazoló bizottsághoz utasíttatik. Elnök jelenti, hogy a közoktatási minisz­ter jelentése a vallásügyi alapról, a képviselők között szét fog oszlatni. Horváth Elek, Vitolay Elek és Branováczky István képviselők szabadságidőt kérnek. Andrássy Gyula miniszterelnök a közterhek és a sójövedék iránti szentesített tör­vényeket kihirdetés végett a ház asztalára te­szi, mi is megtörténvén, hasonló czélból a fő­rendekhez átküldetni határoztatott. Missich János temesvári képviselő, az állandó igazoló bizottság előterjesztésére iga­zoltatott Ezután a ház tagjai a 15-ös honvédelmi bi­zottságra adták be szavazataikat, mi­alatt a jegyző a főrendekhez átküldendő jegyzőkönyvet elkészítvén, a jegyzőkönyv hitelesíttetett. Napirenden a bélyegilleték és dí­jakról szóló törvényjavaslat tárgya­lásának folytatása volt. Lónyay Menyhért pénzügyminiszter. Bá­tor vagyok azon körülményt előhozni, hogy a jelenben fennálló szabályok értelme szerint az egyenérték alól ki vannak véve a templomok, az imaházak és az egyházak isteni tiszteletre szánt ingóságai. Hanem, ha méltóztatnak paran­csolni, hogy ezen rendelkezések, melyek a lé­tező szabályok szerint is fennállanak, a törvénybe magába bejöjjenek, bátor vagyok a következő szerkezetet ajánlani. A 23. szakasz után a 24. előtt jönne­k az illeték­ egyénértéktől mente­sek“ a) mindazon ingatlan javak, melyek a telek és a házadónak nincsenek alávetve; to­vábbá b) a szentegyházak és imaházaknak az isteni tiszteletre szánt ingóságai. Úgy hiszem, ez teljesen kielégítő lesz, miután a házadó és föld­adó alól úgy is ki vannak véve a templomok, imaházak és iskolák, sőt vannak más kivételek is. Ezekre nézve úgy hiszem, legczélszerűbb lesz az általam ajánlott szerkezetet használni, mely által nézetem szerint tökéletesen elég lesz téve azon kívánalmaknak, melyeket tegnapelőtt mél­­tóztattak előhozni, s melyek folytán módosítvá­­nyokat méltóztattak beadni. Bátor vagyok a szerkezetet a t. ház figyelmébe ajánlani. (He­lyeslés.) Ezen új szakasz átalános többséggel elfo­gadtatott. A törvényjavaslat 24. §-ra vonatkozólag Bónis Sámuel azon módosítványt teszi, hogy a közúti vaspálya vállalatok ne V4, hanem ’/» krt tartozzanak minden egyes személy után fi­zetni. Ivánka és Várady Gábor pártol­ják a módosítványt. Lónyai Menyhért pénzügyminiszter. Kö­telességemnek ismerem, ezen tárgyra nézve a szavazás előtt röviden kifejteni nézeteimet. Általában t.­hát, a pénzügyérnek helyzete mindig igen nehéz, nehéz különösen olyan tár­gyaknál, hol bizonyos engedélyek, bizonyos kedvezmények kivántatnak, különösen nehéz ez azonban ezen esetnél, mikor egy régi t. ba­rátom indítványa ellen kell szóllanom és kje­­lentenem, hogy én ahhoz nem járulhatok. Ugyan­is azt hiszem, hogy akkor teljesíti a pénzügyminiszter kellőleg kötelességét, ha min­denek­előtt az államkincstár érdekeit az igaz­sággal és méltányossággal megegyezőleg kí­vánja érvényesítni. (Helyeslés.) Minő esetekben lehet nézetem szerint engedélyeket és úgy­szól­ván a szabály alól kivételeket tenni ? Úgy vagyok meggyőződve, hogy — mint az eddigi vitatkozások és határozatok is mu­tatják — azon esetekben, melyekben vala­mely megadóztatásra nézve aránytalanság áll elő, hol tehát az adónak létesítése bizonyos igaz­ságtalansággal jár. Ez az egyik eset. A másik eset, a­hol kivételeket lehet tenni, az, hol vala­mely nagyobb, magasztos­ czélnak tekintetéből az állam kivételt tenni szükségesnek tartja, és bizonyos intézetet segélyben részesíteni köteles­ségének ismeri. Minden más esetben kénytelen vagyok minden kedvezmény ellen felszólalni. Méltóztassék a t.­hát tekintetbe venni, hogy ha most, midőn rendes háztartást alakítani, kivált a jelen körülmények közt, amúgy is nehéz, minden egyes esetben egynek vagy másnak a törvény alóli kedvezmény engedtetik, mi lesz ennek kö­vetkezése ? A sok száz és ötven ezer forintokra menő engedélyek oly nagy összeget fognak ten­ni, melyek következtében végre kénytelenek leszünk azon leszállítást, melyet az egyenes adóknál lehet tenni, későbbi időkre halasztani. Nem arról van itt szó, hogy ezen összeg­­ vagy, vagy kicsiny-e, hanem arról, hogy ez minden­esetre az állam jövedelmeit biztosítsa, bizonyos tekintetben indokolva van, miért

Next