Pesti Napló, 1868. november (19. évfolyam, 5466–5490. szám)

1868-11-01 / 5466. szám

Szerkesztési iroda : kiadó­hivatal: szinteza I. szám. II. emelet. Ferencziek tere 7. szám földszint. 1 p szellemi részét illető minden l'**.tá.tény a szerkesztőséghez intézendő. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a­llérmentetlen levelek csak ismert kiadó­hivatalhoz intézendők. keséktől fogadtatnak el. Vasárnap, november 1. 19­­8­19. évi folyam. Hirdetmények díja: ? hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 7 uj kr. Bélyegdij külön 30 ujkr. R­EGGE­LI Előfizetési föltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva ! Félévre­­ .... 11 Art. Évnegyedre. . . . 6 írt 50 kr. Az esti kiadás különküldéseért felülfizetés havonkint . . 30 kr. Nyilt-tér : 6 hasábos petit-sor 25 új kr. Figyelmeztetés! A „Pesti Naplódnak előfizetési ára 1. évi october 1-jétől kezdve évnegyedre 5 ft 50 krban á­lapittatván meg, mindazon t. ez. előfizetők, kik a jelen évnegyedre 5 ft 50 krnál kevesebbet küldtek be, a hiánynak utólagos beküldésére, (leg­­czélszerűbben postai utalványozással, mint a melynek bérmentesitésére csak 10 kr szükségeltetik), ezennel tisztelettel felké­retnek, nehogy a lap rendes megküldése fennakadjon. A ,,Pesti Napló“ kiadó-hivatala. Pest, oct. 31.1868. Egy magyar iparos nyílt levele a népnevelési ügy felkarol­óihoz. Alig van a közérdekeltségnek jelenleg kiválóbb tárgya, mint a népneve­lési ügy; a napi sajtóban, az egyes gyülekezetek és egyletek kebelében e kér­dés egyaránt napirendre került. Csak leg­közelebb tettek a lapok jelentést három különböző egyesülési kísérletről, me­lyeken a népnevelési ügyet tüzetesebben tárgyalták. Eltekintve közoktatási ügyé­rünk nagy horderejű s általános viszhangra talált kezdeményezésétől. Türr Ibnoknak a ,,ligues d’enseignement“ meghonositására vonatkozó indítványa e közérdekű ügy­nek kétségen kívül oly üdvös lendületet adott, mely tág tért nyitand az ez irány­ban már is észlelhető hazafias törekvé­­véseknek. Legyen szabad már most egy igényte­len iparosnak oly ügyet megpendü­lni, mely saját egyéni véleménye és meggyő­ződése szerint nem csak szoros kapcso­latban van a népoktatással, s azzal egy­idejűleg legsikeresebben létesíthető, ha­nem, mely egyszersmind a fennterintett üd­vös törekvések hathatós emeltyűjéül szol­gálhatna. Értem , valamely népiparnak meghonosítását hazánkban. Földmivelő népünknél az oktatás úgy­szólván bizonyos idényhez van kötve, maga az iskolázás is csak azon évszak­ban vehető komoly számításba, midőn a mezei munkák nagy részben szünetelnek. Vájjon nincs-e az oktatásnak egészen más sikere ott, hol szünet nélkül van a nép apraja- nagyja elfoglalva, m­int ott, hol egész hónapokon át a túlnyomó rész tét­lenségben teng? Nem szükséges a dolog­nak nemzetgazdászati, fontosságát kiemel­ni, egyedül azon óriási tőkére utalok, mely a közvagyon rovására millió ke­zelt tétlensége folytán évenként részén­dőbe megy; ha már most ezt kap­csolatba hozzuk a népnevelési érdekekkel, úgy vélem, hogy a nép­ipar kérdése ma­ga elég fontos arra, hogy a hivatott körök teljes figyelmét kiérdemelje. A népnevelésnek nem mellékes felada­ta: az ifjú nemzedékben oly képességek fejlesztése, melyek nemcsak a közműve­lődésre, hanem a minél korábbi és minél teljesebb kereseti önállóságra irá­­nyoznak. De egy más momentum sem fog­ja a „ligues d'enseignement“ felkarolóinak figyelmét — kikerülni. Az éghajlati, va­lamint különálló gazdasági viszonyaik­­nál fogva nálunk a b­anka siker kisebb­­nagyobb mértékben mintegy sorsjátékhoz hasonló véletlennek van alávetve; a kitartó s szakavatott munkásság itt távolról sem biztosítéka még az eredménynek, mint ez más iparos és oly földmivelő országokban majdnem csalhatatlan számításokon ala­pul, melyekben a gazdaságnak változatos ágai az éghajlati befolyásokat kellőleg ellensúlyozzák. A véletlennek ezen kiváló szerepe a munkasikerrel szemben, a ma­gyar földmives nép többször említett, de nem indokolt jellemvonásában, csekély munka kitartásában találja hű kifejezését. A népnevelés feladata mindazt felkarolni, a­mi a kitartó munkásság hiánya ellené­ben correctivum gyanánt ajánlkozik, és ezen hiány ellensúlyozásául mindenek­előtt a háziipar megkedveltetése szolgálna, mert az állandó és biztos, ha­bár csekély kéréset mellett,egy későtagya­­ nem fogja a családot egész évi kenyérétől­­ megfoszthatni, míg bő esztendőkben az ' ily csekély, de biztos keresetnek növekedő ' becsbentartása a takarékossági és vagyon-­­ szerzési hajlam­ot nem kevéssé fejlesztendő ipartzégeny,de nyeretélményekben gaz­dag országokban az ipar egyáltalán nem annyira egyes vállalatok vagy nagyobb gyári telepek, mint inkább oly iparágak létrehozása által nyerhet fontos lendületet, melyek egész községeknek, sőt egész messze vidékeknek nyújtanak állandó ke­resetet. Ha ily népipart akarunk hazánkba átültetni, oly keresetággal kell a népet megismertetni, mely egyedül a munkásnak egyéni ké­pességén és fokozatos ügyességén alap­szik ; melynek nyersanyaga az országban bő mértékben s kellő minőségben feltalálható, mely csekély, vagy épen semmi beru­házást nem igényel, s végre , mely a család minden tagjának egyenlő sikerrel nyújt foglalkozást. Mindezen kellékeket kiváló mértékben a szalmaf­onás iparnál feltalálhat­juk, mert: ■ 1. A szalmafonat szépsége, következő­leg kereskedelmi nagyobb vagy cseké­lyebb értéke mindenekfelett az ezzel fog­lalkozó egyéni képességétől, a fonás alatt folyton növekedő ügyességétől és ízlésétől feltételeztetetik. 2. A­mi ezen iparág nyersanyagát il­leti, nincs Európában állam, mely tekint­ve a szalmának évi mennyiségét s annak már eddig több vidéken tapasztalt szépsé­gét is fonásra való alkalmasságát, Ma­gyarországot túlhaladná. 3) Ezen iparfoglalkozáshoz semminemű beruházás, de még egyszerű szerszámok sem szükségeltetnek. 4. A szalmafonással egyaránt foglal­­kozhatik a család minden tagja, apraja nagyja, fi- és nőnembeliek, elkezdve a 6 — 7 éves gyermektől; fonhat minden évszakban s bár­hol, télen úgy mint nyá­ron, a szabadban úgy mint a legszeré­nyebb hajlékban, nappal úgy mint a mécs világánál; s igy a legcsekélyebb napi ke­reset mellett is a legszebb munkaeredmény érhető el, eltekintve a tevékeny családias együttlét erkölcsi jó hatásától. De vessünk egy pillantást — Konek tanár statistikai adatai nyomán — a kül­föld azon vidékeire, hol ezen iparág mint népipar már régebben meghonosult. Olasz­ország, Schwei­­z, Belgium, Angolország és Némethon némely tartománya állítja elő azon milliárd ölnyi különböző nemű szalmafonatot, mely a minden nagyobb városban létező szalmakalap-gyárak által évenkint feldolgoztatik és oly fontos ke­reskedelmi czikket képez, hogy p. csu­pán a Drezda városában jelenleg lé­tező 110—120 szalma­kalap-gyár az efféle fonatokból évenkint 2 ma — 3 millió fino­mabb minőségű szalmakalapot készít, s czikkeivel egész Németország piaczait uralja. Dr. Konek szerint különösen Olasz­honban, Toskánában, a szalma­ipar a jelen század elejétől fogva annyira népiparrá vált, hogy már 1851 —55-ig átlag egy egy évben 5 millió frtnyi érték állíttatott elő, jelenleg pedig már több mint 8 millió forint értékű fonatok ké­szülnek évenkint. Egy száműzött florenczi család által ez iparág Appone nevű községbe oly azeren­­csés eredménynyel lön átültetve, hogy ezen és két szomszéd községben évenkint már 670,000 szalmakalap gyártatik. A szalmafonatok külforgalmi üzlete pedig oly jelentékeny az összes olasz királyság­ban, hogy a legutóbbi időkben 1863 — 1865-ig­ átlag minden évben 2,600,000— 3,000,000 frtra rugó kivitel volt észlelhető, holott ezen számokba a szal­makalapok nincsenek befoglalva, mert azokkal együtt a kivitel 5 — 6 mil. frtra emelkedett. Helvetiában a szalmaipar any­­nyira meghonosult, hogy főleg Aargau és Freiburg cantonokban közel 70,000 em­­ber közvetlen ezen ipar után él, tehát közel áll a toskáni volt nagyherczegséghez, mely mintegy 100,000 munkást foglalkoztat. Az ijiar terén oly magas polcton álló Angol­ország ez iparágat is kellő figyelemre mél­tatja és már több mint 48,000 személy csak ebben leli önálló fenntartását. De még nagyobb mérvben honosíttatik meg eg iparág a schwarzwaldi, valamint a szász érchegyi lakók közt; ez utóbbi cse­kly kiterjedésű vidéken mintegy 12.000 munkás ezen iparnemmel foglalkozik. Találjuk ezen iparágat, mint népipart noha a fejlettség legszerényebb fokán, ha­zánkban is, nevezetesen Biharmegye né­mely községében, hol az már jelenleg is nem jelentéktelen jövedelmi forrást ké­pez; különösen pedig H. Nánás , városá­­ba­n, a hol is több év előtt egy Olaszhon­ból visszaérkezett katona jó fonást (kö­­tést) meghonosítván, ez idő szerint már néhány ezer forintra menő forgalmat ké­pes felmutatni. Felemlíthetem még Komárom me­gye dologházát, hol Ordódy Pál első al­ispán úr buzgó kezdeményezése folytán ez év kezdetével a szalmafonás, gyári cze­­gem közreműködése mellett, mint állandó és kizárólagos fegyencz-foglalkozás kielé­gítő sikerrel behozatott. A­mi pedig a rendszeres kezelés eredményét illeti, sza­bad legyen gyárüzleti vállalatom (Micsei és Ráth ezég) által tavas­yámban a vi­lágtárlaton kiállított magyar szalmafona­tok éremmel való kitüntetésére hivatkoz­nom. A kiállított fonatok a szakértők figyelmét el nem kerülhették; fehérségük, fényük s egyéb, a kereskedelemben nagy becs­csel biró tulajdonaiknál fogva a leg­­keresetebb fonatfajokkal méltó verseny­zőknek ismertetvén fel. Mindezeket előrebocsátva, ime röviden indítványom. A népnevelési kérdéssel kap­csolatban határoztasssék el a szalmafonás iparnak, mint nép­iparnak meghonosítása hazánk mennél számosabb vidékein. Ezen inditványom részletezésének s bővebb kifejtésének csak azon esetben s csak akkor leen a helye, ha az illetékes körökben viszhangra találand. Most csak is általában a népnevelési egyletek, lelké­szek, néptanítók, valamint a földbirtokos osztály figyelmét kívántam e közérdekű ügyre irányozni, s megemlíteni, miszerint kívánatra örömest szolgálok bővebb ada­tokkal, mutatványokkal vagy bármi út­mutatással mindazon tisztelt polgártársa­imnak, kiknél az ügy iránt jelen igényte­len felszólalásom következtében érdekelt­séget kelteni szerencsés voltam. Szabadjon végül ez­en, általam a nyilvá­nosság előtt legelőbb megpendített eszme mentül sikeresebb keresztülvitelére 50 db. aranyat a m. kir. közoktatásügyi minisz­térium rendelkezése alá bocsátanom oly czélból, hogy az ösztöndíj képen mindjárt az első évben szétosztassék azon magyar­honi néptanítók között, kik ez ügyet buz­gón felkarolván, az eszm­e valósításához elsők hozzájárultak. Pest, 1868. oct. 30-ikán. RÁTH KÁROLY.*­ A Deák-kör vasárnap f. évi november hé 1-j­én d. k. 5 órakor a kör helyiségében értekezletet tart. — Az V. osztály nov. 2-kán d. c. 10 órakor a szokott helyiségben ülést tart. Tárgy a nemze­tiségi egyenjogúságról szóló­­javaslat. Pest, oct. 31. Az uj „Presse“ hogy pesti levelezőjének, ál­landóan szerződtetett káromkodásait még valami borzasztóbbal tetézze, fog egy da­rbot valami a német Leibeigenschaft korából származott régi krónikából, és megiratja azt bánsági levélnek, a­melyben jámbor közönségének ama borzalmas históriákat a bánsági németek sorsa gyanánt rajzolja­­le. E szörnylevél szerint a bánsági német pa­rasztok örömest cserélnének az orosz rabszol­gákkal ; földjeiket elszedik zsarnok földes­uraik és kis vagyonuk a földesuraik ellen folytatott perekre vész. Csak Torontálban ötvenhat község van igy törvényes védelem nél­kül a földesurak kényének átengedve. Felmerült néha egy-egy telepítési terv, de megbuktatták mert a földbirtokos nemességnek rabszolgák kellenek. Kormány­földeket sem kaphatnak bér­be, mert a „schmierolni“ tudó nagyobb bérlők kapják meg azokat olcsóbban, s igy a szegény német parasztoknak nem marad egyéb hátra, mint a koldulás, mert a rabló mestersé­get a magyaroknak kell átenged­ni­ö­k. Ily szörnyű dolgok történnek Magyarorszá­gon az új „Presse“ szerint. S mindezt, ellenzéki lapjaink közül, a „Magyar Újság“, mint „figye­lemre méltó czikket“ minden megjegyzés nél­kül, a „Hazánk“ pedig olyan forma megjegy­zéssel hozza, hogy itt fejtsen ki buzgalmat a hivatalos sajtó és ezt a dolgot világosítsa fel, mert a nemzet nem érdemli meg, hogy a kor­mány mulasztásai vagy botlásai miatt ő le­gyen a külföld gúnyjának tárgya. Mi ugyan nem tudjuk, hogy a „Hazánk“ tel­jes felvilágosítására, mily mértéke volna szük­séges az ő „hivatalos sajtója“ buzgalmának, ha­nem azt tudjuk, hogy ha a „Hazánk“ egy kissé •) A Micsei és Ráth-féle c­ég főnöke. Szerk. Több figyelemmel a tudósítás, és kevesebb figye­­lmmel „a kormány botlásai iránt“ olvasta volna is ama levelet, minden idegen felvilágosítás nél­kül egyszerűen saját érzelmi eszközeivel is rá­­öhetett volna, hogy az nem lehet egyéb közön­séges mystificatiónál. A „Press“ maga is contractualistákat emle­get, a kik köztudomásúlag nem tulajdonosaik­öldjeiknek, hanem csak egyszerű bérlők, a kik Földjeiket bizonyos meghatározott tartamú időre birják s igy természetes, hogy a bérlet határ­idejének lejártával földjeiket visszaadni tar­toznak. Nem ismerjük ugyan a „Presse“ levelezője által említett speciális eseteket, de magából a levélből is kitűnik, hogy ily contractualista ügy fo­roghat szóban, mert a levél szerint a parasz­tok pereiket vesztették el, a­mi másképen meg­­ nem magyarázható. Ez annál valószínűbb, mert hasonló esetek már­­ többször fordultak elő a Bánságban, s így­­ különösen 1861-ben, midőn a szabadságot sokan úgy értelmezték, hogy most már azon a föld, melyet eddig béreltek, tulajdonukká vált, a bérlők több helyen megtagadták az évi bér fize­tését, minek következménye természetesen az lett, hogy a földbirtokosok is felbontották a megszegett bérszerződést. Ilyenkor azután természetesen elvesztették a­­ parasztok pereiket, hanem, hogyan írhat egy­­ komoly lap olyant, hogy 56 község áll a törvény­­ oltalmán kívül, mikor másik sorában maga azt mondja, hogy a parasztok a törvény vagyis per­­ útján üttettek el alaptalan követeléseiktől. Lehet, sőt valószínű, hogy ilyetén szerződések­­ felbontása egyik vagy másik félnek zokon esik , és vélt vagy valódi jogait sérti, de tudomásunk szerint Ausztriában sincs egyéb út a jogok érvé­nyesítésére mint a törvény útja, a­mit bánsági parasztok is használtak; avagy talán a „Presse“ hazájában a magán­szerződésekbe is a kormány és országgyűlés vannak hivatva belemark­ölni. Szükségesnek tartottunk ennyit megjegyezni, mert nem akarjuk, hogy ily roszakaratú mysti­­ficatiók által a külföld és még saját ellenzékünk is (a­mint a „Hazánk“ és „M. Újság“ példája mutatja) oly véleményt alkosson hazánk felöl, mintha nálunk még rabszolgák, vagy akár csak jobbágyok is volnának , és mintha egyetlen magyar polgár is a törvény oltalmán kívül állana. A­mit a levél a kincstári földek bérbeadásá­ról ír, az legalább is nehezen érthető, miután —­ tudomásunk szerint — a kincstári földek nyil­vános árverés útján adatnak bérbe, és így azok bérléséből senki kizárva nincsen. Az erre vonat­kozó vád tehát, a­mint látszik, szintén csak ko­holmány, koronája a többinek. Hogy az új „Presse“ ezekkel nem akar egye­bet elérni, mint hogy hazánkat a külföld előtt — nem tudjuk kinek érdekében — gyalázza és befeketítse, hanem ezúttal többet elért, mint a­mennyit maga is akart, mert nem csak külföldi olvasóit, hanem még saját ellenzékünket mystificálta­ is Bécsi dolgok. Mint lapunk tegnapi számának esti kiadásá­ból tudják olvasóink, a delegácziók nov­. 12-ére összehivattak.. Erre vonatkozólag a hivatalos „Wiener-Zeitung“ még egy legfelsőbb kéziratot közöl, melyben Beust báró értesittetik a dele­gációk összehivatásáról s egyúttal felszólittatik, hogy az előterjesztéseket készítse el. A védrendszeri bizottság munkája vége felé jár; a §-ok sok vitával egymásután elfogadtat­nak, s a módositá ok, melyek itt ott megejtetnek lényegtelenek, így p. o. az, hol a javaslat azt mondja, hogy a kis­papok szabadságra bocsáj­tan­dók, a minisztérium hozzájárulásával oda mó­dosíttatott, hogy szabadságra bocsájthatók, a­mi a végeredményt nem alterálja. Az alkotmányi bizottság folytatja a kivételes állapotra vonatkozó, általunk is közlött 3 pont­ba foglalt javaslat vitatását. Azon pont, mely a kormány eljárását correctnek mondja, élénk és érdekes vitát keltett. G i­s­k­r­a ecsetelte a cseh állapotokat s kimu­tatta, hogy megkísértették Csehországban for­mális passiv ellentállást szervezni tömeges adó megtagadások stb. által, s utalt a cseh lapok magatartására a dolgokkal szemben. Grobholszki nem akarja ugyan tagad­ni, hogy a kormánynak az utolsó pillanatban joga volt úgy intézkedni, a­hogy intézkedett, de tagadja, hogy a kormány correcte járt volna el. Csehországban két nemzetiség üldözi egymást s a kormány az egyiknek pártját fogja. A népet ingtiki az, hogy sok sajtóperben a felsőbb biró­ság az elsőbíróság ítéletét még súlyosbítja. A német lapok kíméletlen hangon írnak a csehekről s mégis a cseh lapok függesztetnek fel. Banhaus és Gross saját tapasztala­tuk nyomán festik a cseh állapotokat és igazat adnak a kormánynak, szintúgy S­c­hind­le­r, ki a német lapokat védi Grocholszki táma­dása ellen. — Zemialkovszki Gross azon indítványa ellen kel ki, hogy mondassák ki, miszerint a kormány eljárása igazolt. Megjegyzi, ha a kormány és a­ sreidiszát az au­tonóm törekvéseket több figyelemben részesítik vala, tán soha sem leendett szükség a kivételes állapot kihirdetésére. G­­­s­k­r­a utal arra, hogy nem a mostani kormány teremtette ez állapotot Csehországban, hanem készen találta, s hogy az ellenállás bizo­­nyára nem fejlődött volna ki ily mérvben, ha nem volnának jelentékeny elemek egye­­sülve a csehekkel, melyeknek az osztrák alkotmány nagyon is szabad. Egy felolvasási netanova pro­­grammja. Korunk a tudományosság korszaka. A legpró­zaibb államférfi is megismeri, hogy a tudomány hatalom , a legábrándozóbb hazafi is látja, hogy a szív nem elég a haza mentésére, hogy ezt csak az ész eszközölheti. Ilyen korban el nem maradhat a nő azon pá­lyán, melyen a férfinak előre kell haladnia, — a nő feladata nem lehet tovább vinni a tudo­mányt, vagy azt egész kiterjedésében felfogni; szükséges azonban, hogy megismerkedjék azon eredményekkel, melyeket a tudós fáradalmas ta­nulmányaival kivívott, szükséges, hogy megért­se mindazt, m­i a szellemi világot mozgásban tartja. Ezen czél lebegett alálk­ottnak szeme előtt, midőn hazánk néhány kitűnő szaktudósát felszó­­lította, fordítsa figyelmét honleányainknak némi részben elhanyagolt nevelésére és segítse azon szándék kivitelében, hogy a felserdült női nem­zedéknek alkalom nyújtassék magasabb kimive­­lésre,­sőt fiatal családanyáinknak is nyíljék alkal­muk biztos vezérfonált nyerni, melynek segélyé­vel a komolyabb tudományokban együtt halad­­hassanak a korral.­­ Ezen eszme reményen fe­­­­lüli buzgalommal karoltatott fel a társaságok különböző köreiben, úgy hogy valósítása nem többé puszta óhajtás, hanem bevégezett tény. Alólírott szerencsés volt megnyerni a nevelés­ügy miniszter, báró Eötvös József ő excellentiája pártfogása mellett gróf Andrássy Gyulát,é ő ex­cellentiája ígéretét, hogy ezen vállalat védnök­ségét kegyes lesz elvállalni. Pulszky Ferencz szavát adta, hogy a miveltség történetéről tizen­két felolvasást tartatt, Rónay Jáczint magára vállalta a geológia szakmáját, Gyulai Pál a magyar és Szász Károly a világ irodalom­ történe­tét, Xantus János az állattant, Henszelmann Imre a művészet történetét, Szilágyi Sándor a magyar történetet vállalta fel, s reményünk van, hogy a természet- és vegytant Tban Károly adhatja elő : mindez érdekes tárgyak e szerű,­ szakava­tott kezekre, országos tekintélyek vezetésére vannak bízva, s így kétség nem merülhet föl, hogy mi a külföldön annyira el van mindenfelé terjedve, fővárosi lelkes hölgyeink részéről is szükségessé fognak válni téli összejöveteleink, hol a magasabb miveltség után vágyó, emelke­­dettebb női szív kielégítést és tápot találand. A rendes heti tárgyak következő napokra a órákra osztattak föl: kedden, délután 3-tól 4 óráig Rónay Jáczint adja elő a földtant, 4 órá­tól 5-ig, Henszlmann Imre a művészet történe­tét. Csütörtökön 3-tól 4 óráig Pulszky Ferencz tartja felolvasását a műveltség történetéről, 4 órától 5-ig Gyulai Pál ismerteti a magyar iroda­lomét. Szombaton délután 3-tól 4 óráig Szilágyi Sándor a magyar történet ismertetését adja elő s 4-től 5 óráig Szász Károly a világirodalomét. A többi tárgyak előadási ideje még nincs ugyan meg­határozva, de ez a hallgatókra nézve különbsé­­get nem tesz, miután a felolvasási napok s órák ugyanazok maradnak : kedd, csütörtök és szom­bat, s mindig 3-tól 5 óráig. Koránkint a zenéről is lesznek felolvasások, s ha csak tehetjük, a tél folytán egyszer vagy kétszer egyik ismert mű­vészünk vezetése mellett, zenészeti előadást is rendezünk. A tanfolyam mindig csak ősztől tavaszig tar­­tana, s az idén folyó évi november hó 17-kén veszi kezdetét. — Minthogy egyes előadott tárgy külön bevégzett egészet fog képezni, mire a fél­évi tanfolyam letelik, hogy minden hallgató tisz­ta és teljes fogalmat nyerhessen minden tárgyban Ennélfogva nagyon kívánatos, hogy kezdetétől fogva részt vegyen mindenki a hallgatásban. Tan­óra havonként legalább 24 lesz , fizetési díj ha­vonként 15 osztr. ért. forint. Hogy azonban a felolvasások hallgatását ne csupán a vagyonos családok tagjai, hanem rész­ben legalább élvezhessék általában a mivelt osz­tályok fiatal anyái , kisasszonyai is, hogy ez utóbbiak a társaságok minden köreiből, mintegy neveltetések kiegészítését nyerhessék kitűnő szaktudósaink kezéből,­azokat, kik tanulni s tud­ni vágynak, de anyagi képen talán nem könnyen nélkülözhetnének havonként 16 frtot, szívesen elfogadjuk aláírókat, ha például két vagy három nővér, vagy jó barátnő felosztja egymás között a tárgyakat, s külön-külön hetenkint egyik is másik is, három vagy két órát hallgat meg, s így ketten vagy hárman fizetnek együtt 15 frtot ha­vonként. Ennyi kedvezést, különös tekintetből a kevésbbé vagyonos családok iránt, örömmel megteszünk, de harmad, vagy fél aláírást, vagy­is ily aláírót a nélkül, hogy a társnéról vagy társnékról jó gondoskodott volna, el nem­ fogadha­­tunk; annyival inkább, mert aláírni, ha ketten vagy hárman lesznek is, csak egynek nevét le­het, s bel­leti jegyet is csak hárman vagy ketten kaphatnak egyet, melyet egymás között felvált­va használhatnak, egyik minden kedden másik minden csütörtökön, s a harmadik minden szom­baton. Kik magukat mint hallgatók előre aláirni ki­vánj­k , s nincs birtokukban aláírási iv, szives­kedjenek alálírottnak lakásán tenni azt, hol a felolvasások tartatni fognak: országút és hatvani utcza sarkán, a Zrinyihez czimzett házban, II. emelet, 6. szám. A felolvasások mindig alólirottnak jelenlétében s felügyelete mellett fognak tartatni. Az aláírás egész félévi tanfolyamra kötelez.­­ A fizetések minden hónapban előre történnek. Pest, oct. 27-én 1868.­­ Vachott Sándorné­

Next