Pesti Napló, 1869. április (20. évfolyam, 73–99. szám)
1869-04-01 / 73. szám
73. szám. Szerkesztői iroda Ufsetoaa C. aaaa.. II. «mulat. * lap Mellami rUsh ill.W) mindtn k8*l*ajA.rj * rr*rk.*i*»öbiphorintArandfc. Ba r«w»ts*UB I»T.lek cs ak Um«rt koktól fogadtatnak el. FareucrUk tors 7. i1A11. fölilsirat. A lap anyagi résiít ülőit' a Bl!» Kiadó hivatal ijöUlli uun mdnyek (aleüzet^ai fiúi, kixiUa kdrttli panaszok, hirdetmdnyek) a kiadó hivatalból UtófondSk:PESTI SIR REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán! *Egy helyben, lm he* hord rar Félévre ..... 12 frt. Évnegyedre • ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. A lenti kiadás különküldéseírt felülfizetés hivonkint . . 30 kr. Hirdetmények dija: I hasibos petitsor egyesért Ur detóanól 7 nj kr. Bólyagdij killón 30 njkr. Nyílt-tér S hasiból pátitsor 25 nj kr. Előfizetési felhívás a PESTI NAPLÓ 1800-dik évi fogaméra. Elöfizetési fela: Egész évre...........................................................................24 forint. Félévre . 12 „ Negyad évre..............................................................................6 Egy hóra.............................................................................2 „ A „Pesti Napló” kiadóhivatal». Pest, márc. 31. 18110 A magyarajku vidékek és a választások. (II.) Szeretik constatálni baloldali collegáink, hogy országunk mindazon vidékeiről, hol tisztán magyarajku választók laknak, baloldali szavazatok küldettek az országgyűlésre, amiből aztán azt következtetik, hogy pártunk, valamint a kebléből származott minisztérium nem is a tulajdonképeni magyarságban gyökerezik, hanem a nem magyar ajkú lakosokban bírja hatalmának támaszát. A dolog magában véve, eltekintve az ily distinctiók veszélyességétől, egy nemzetiségi rheumától annyira zaklatott országban, eléggé furcsa arról, hogy azonnal felhívja a kritikai kételyt. Mert, hogy oly minisztériumban, mely a legjelesebb magyar kapacitásokat foglalja magában, hogy oly“ pártban, mely csak negyed annyi „nemzetiségi“ képviselőt számlál, mint az ellenpárt, hogy ily kormányban és pártban épen a nem-magyar ajkú honpolgárok lássák érdekeiket kiválóan és kizárólag képviselve, az oly paradoxon, mely tüzetesebb vizsgálat nélkül is ellenmondásra készti a gondolkozót. De közelebbről tekintve a dolgot, úgy találjuk, hogy nemcsak a következtetés módja, de maga a tényállás előadása is hamis, hogy az állítás, melylyel ma foglalkozunk, a valósággal is, a logikával is összeütközésben van. A tényállást illetőleg, nem való az, hogy a tiszta magyarságtól lakott kerületek csupán baloldali képviselőket küldöttek volna az országgyűlésre. E sorok írója nm foglalkozott annyira a választások statistikájával, hogy hamarjában elsorolhatná mindazon tiszta magyarajkú kerületeket, hol jobboldali képviselők győztek, csak néhányat említünk tehát, melyek jellemzők a dolog megítélésére. Sopron megyének, mely ezúttal kivétel nélkül jobboldali képviselőket választott, van két kerülete, hol tisztán magyarajkú választók laknak, és egy, hol a magyar elem annyira túlnyomó, hogy egy-két más nyelvű falu mellette számba sem jöhet ; a kapuvári, a csornai és a lövői kerületek ezek. Mind a három Deák-párti képviselőt küldött, holott kettő közülök az utolsó országgyűlésen (Lukinics és Thalabér urak által) ellenzéki irányban volt képviselve. Ezenkívül Szegeden, Kecskeméten és Győrött, mely városok kiváló magyar jellegét senki sem tagadhatja, szintén választottak Deák-párti képviselők. Többet nem említve, már e néhány idézet is bizonyítja, hogy azon állítás, mintha a tisztán magyar elem mindenütt ellenünk nyilatkozott volna, tényleg valótlan , de bizonyítja azt is, hogyha áll is, hogy a magyar vidrák túlnyomólag az ellenpártot szaporítják, ez nem azért van, mert ott magyarok laknak, hanem másoknak kell fenforogni , mert ha ily körülmények külsőségei után indulni lehetne, nemcsak hogy jobban felelne meg a tényállásnak azon állítás, hogy a magyar elem, mint olyan mindig szélsőbaloldali, hanem tényekre hivatkozva azt is mondhatná valaki, hogy az ország nem katholikus lakói többnyire ellenzékiek lévén, a kiegyezés főleg a katholikus lakosságban nyeri pártolóit, s így a minisztérium tulajdonképen a katholicismusra támaszkodik. Beismerve tehát, hogy a tisztán magyar lakosságú kerületek nagyobb számmal választottak ellenzékieket, mint Deákpártiakat, mégis hamis következtetésnek mondjuk azt, hogy a magyar elem ellene nyilatkozott a Deák-párti politikának. Ez állításunkat pedig új tényekkel támogatjuk, melyeket országunk és nemzeti viszonyaink alapos ismerője kétségbe nem vonható, okokkal , melyeket mindenki, ki a választások mozzanatait megfigyelte, nyomósoknak beismerni kénytelen. Tény az, hogy a magyar lakosságú vidékeknak úgy, mint egyébütt az értelmiség és birtok túlnyomólag mehettünk ellenünk pedig a politikai éretlenebb rétegek nyilatkoztak. Nem a magyarság van ellenünk, hanem ellenünk van a magyarság kevésbé érett része. A 48-iki alkotmány, mint minden demokratikus irányú alkotmány, midőn az állam vezetését a kiváltságosak kezéből kivete, egy öntudatos, miveit és az állam czéljait s léteszközeit felfogó középrend létrehozására számított, mely demokratikus alkotmánynál egyedül bir álgyarlamalkotó képességgel. De e középrend elemei az egész országban sehol sem léteztek oly kezdetleges, embryonális állapotban, mint épen a magyarajkú polgárok között. Más nemzetiségeknél, különösen a németnél megvolt mint kész anyag a kereskedők és iparosok osztálya: a magyar faj azon rétegei, méheknek a 48-iki alkotmány censuria a számszerinti túlsúlyt biztosította, ez alkotmány létrejötekor csak újonnan emanczipált jobbágyokból és juratus nemesekből állottak. E két elem nem kevésbé becses ugyan és életképes középrend képezésére nem kevésbé alkalmas, mint a nem magyar ajkúak fejlettebb demokratája, de hogy hivatásának az alkotmányban megfeleljen, még fejlődnie kellett: a jobbágyoknak tanulniok, a juratusoknak felejteniök kellett. Ily helyzetben talált bennünket a súlyos húsz év, mely minden fejlődést megakasztott. E húsz év azonban legjobban sújtotta azokat kik a magyar faj középrendjét voltak alakítandók: nem nehezedtek oly súlyosan a kereskedő és iparos osztály, mint a földmivelők és a volt alsó nemesség fejlődésére. Innen van, hogy a visszaállított alkotmány a fentartásához szükséges intelligens demokratia, legfejletlenebb állapotban épen a magyar lakosok közt találta. Ha e ténynyel összevetjük azt a tényt is, hogy a 20 évi fonák rendszer anyagi csapásai is épen e factorokon hagyott legtöbb és legérzékenyebb nyomot, akkor természetessé válik előttünk, hogy a magyar lakosságú vidékek túlnyomólag ellenzékiek,nem mint magyarok,hanem mint olyanok, kik egyéni viszonyaikban legtöbb a nyaraságot tűrvén,állapotukkal legkevésbbé lehetnek megelégedve, nem azért, mert magyarok, hanem azért, mert poliikalag nincsenek tájékozva, nem a kormány rendszerével szemközt, hanem azon kormánynyal szemközt, mely az őket közvetlenül érintő bajokon — két év alatt — segíteni nem tudott. Azon néposztályok, melyek a magyarajkú vidékeken a kormány ellen nyilatkoztak, kétségkívül Ghyczy és Tisza, Kossuth és Madarász ellen is szint oly értelemben nyilatkoztak, ha azok két évig kormányozni találják. Ez pedig nem a magyar fajnak sajátja hanem sajátja minden nemzet azon rétegeinek, melyek a parlamenti életből csak annyit tudnak, hogy a kormányt meg lehet buktatni. Hasonlítsa össze valaki a somogymegyei magyarság jellegét, szellemét és iskoláit a kapuvári, csornai és lövői kerület magyar lakosságának jellegével, szellemével és iskoláival, és érteni fogja, hogy azok ellenzékit, ezek pedig jobbol dai számunkhoz egy fél év melléklet van csatolva, dalit választottak. Kecskemét és Szeged csak olyan magyarok, mint bármely szabolcsi kerület, de fejlődött keblekben értelmes középrend, és amely kerületekben ez volt túlnyomó, ott az elégedetlenség apostolai ellenére is Horváth Mihály és Horvát Döme lettek képviselők. Mindezeket azért tartottuk fontosnak elmondani, mert az ellenzék kétkedése a magyar ajkú vidékekkel máris a külföldi közvéleményt zavarba kezdte hozni azon faj életképessége iránt, mely itt a politikai vezérszerepet játsza, s mert azon esetben, ha az ellenzék állítása és következtetései állanának, magunk is kétségbeesve volnánk kénytelenek beismerni, hogy politikánk ellenkezik a nemzet szellemével, mert hisz a nemzet érzülete — Madarász és társai mellett nyilatkozott. De szerencsére, a nemzet érzületének illetékes kifejezését nem a kevésbbé mivolt elemek szenvedélyes kitöréseiben keresi a szemlélő. Sem Európa, sem hazánk közvéleménye nem elég botor, a népet az „ó nép“-pel összecserélni, s így tudja mindenki azt is, hogy valamint országgyűlési pártunk magában foglalja mindazt, ami a magyar faj régi emlékeiben nagy és szép, ami a modern magyar félszázados küzdelmeiben emelkedett és dicső, úgy az ország magyar lakosságának azon része is, mely a magyar nemzet múltját ismeri, jövőjét sejti, s a jelen megkélésére értelemmel bír, túlnyomólag de nagyon túlnyomólag a mi részünkön van. A másik részt azonban azért, hogy máskép nyilatkozott, ne gáncsolja senki. Senki se tegyen neki oly szemrehányást, hogy nem ítétt meg egy alkotmányra, melynek jogait most csak másodsor gyakorolta. Az alkotmány ujonczainak magaviseletéért a mesterek felelősk , ezek pedig legtöbb helyt vajmi roszak, vajmi lelkiismeretlenek voltak. Ha eljövend azidő — és reméljük, igy közel van — midőn a néptanítók nem lesznek kortesek, de a kortesek néptanítók lesznek; ha a magyar faj dolgozó része tanult is lesz; szóval, ha az igazi democratia meghódítja az országot, akkor jobban fogja a magyar faj többsége is megérteni azok magyarságát, kik azt adják meg neki, a mit nem igértek, s nem ígérik meg azt, mit meg nem adhatnak.juk, s egyesek majdnem pótolhatlanok, e veszteség még nem elegendő ok a csüggedésre, melynek előjelei a gyengébb idegzetűekről mutatkoznak. A pártokat az önbizalom tartja fenn, amely párt elkezdi veszteni többsége dacára a bizalmat önmagába, az közel áll a bukáshoz, nekünk most is jelentékeny többségben levő Deákpártnak aggodalomra nincs okunk, de szükség, hogy bátran, öntudatosan és egész erélylyel szembe nézzünk a feladattal, mely reánk nehezedik. A jövő országgyűlés nem kevésbbé fontos az 1865—8-nál, pártunk feladata nem kevésbbé nagy a jövőben, mint volt a múltban. A múlt országgyűlésben megoldd a Deákpárt a közjogi viszályokat, elfoglalta s kijelölte hazánk újjászervezése alapjait, ez elfoglalt alapon az épület kiépítése, ez a jövőben feladatunk. De kormányzati viszonyainkban, amerre fordulunk, mindenütt reformra, haladásra van szükség , közigazgatási, törvénykezési, adózási, kereskedelmi viszonyaink halasztást nem szenvedhető javítást igényelnek. Nézetem szerint a haza java függ attól, mennyiben lesz képes az országgyűlés megfelelni az e téren hozzá kötött reményeknek, s ettől függ pártunk jövője is. Több oldalról szerzett tapasztalataim igazolják, hogy a baloldal erősbödésének egyik valódi oka, belviszonyaink ziláltságában, rendezetlenségében rejlik. A közigazgatás, igazságs solgáltatás lassú, s gyakran ferde menete, s az ebből származó elégületlenség igen sok oly egyént hajtott már a baloldalra, kik közjogi viszonyaink megoldását, annak idején megelégedéssel üdvözölték. — Fel is használta a baloldal e körülményt egész kiterjedésében, az országgyűlés mulasztásai és bűnei czime alatt e viszonyoknak általunk is elismert hiányai, mint főemeltyű szerepeltek, s a választók közül sokan megfeledkeztek arról, hogy e kérdések megoldása időt igényel, s hogy pártunkat e téren erélyes haladásban nem az akarat, de az idő hiánya akadályozd. Belviszonyaink czélszerű, hadéknélküli rendezésében rejlik nézetem szerint közjogi törvényeink igazolásának kulcsa. Mindenfelől hangzik a vád, hogy belviszonyaink minden ágának reformját közjogi törvényeink gátolják. E vád alaptalanságának kimutatásába talán felesleges bocsátkoznom, csak egy körülmény igazolná némileg közvetve a pártra vonatkozólag e vádat: a többségnek, mely a közjogi törvényeket alkotá, s mely többség ma is jelentékeny, habozása és tétlensége. Nem kétlem, e többség fel fogja fogni hivatását, egész eréllyel, s öntudattal fog haladni kitűzött czélja felé, s ez által visszafoglalandja azon tért is, melyről leszorittatott. BUJANOVICS SÁNDOR: Igénytelen nézetek a felállítandó lyceumi osztályok szervezésére vonatkozó javaslat felett. III. Midőn a nagymélt. közokt. miniszter úr az egyes tankörök osztályainak számára harmincz-harmincznégy heti tanórát tűzött ki, úgy látszik, azon paedagogiai elv lebegett szemei előtt, hogy minden tanmódnak szükségképens föladata az értelmes fejtegetés és olyatén fölvilágositás lévén, minél fogva az előadott tárgyat a tanuló tökéletesen fölfoghassa s mindazt, mi tanulmányi tárgyul vétetett, már a tanítás helyén s ideje alatt megismerhesse. Ámde a megértés, fölfogás és megismerés a maradandó tudásnak nem teljes tényezői, — ide még elkerülheti énül az emlékezés kívántatik, mely nélkül a tudás elenyészik. Hogy pedig a tanulók a hallott tárgyakat emlékezetükben megtartsák, azaz a szó teljes értelmében tudják, kell, hogy a tanítás idején kívül hony elegendő szabad idővel rendelkezzenek. Már azonban miként fognak elegendő szabad idővel rendelkezni, midőn, a rendkívüli tárgyakat be sem tudva, naponként, csaknem minden megszakítás nélkül, hat óra hosszat a tanoda falai között fognak tartózkodni. Ne becsüljük túl az ifjak szellemerejét. A paedagogia tanítja, az élet igazolja, hogynem elég az ifjúnak szellemi tápot nyújtani, hanem időt is kell neki engedni annak megemésztésére , mert különben nemcsak hogy egész életkorukra tihatandó tudományt nem fog neki adni az iskola, hanem az észterhelő tárgyhalmozottság elméjét tompítani fogja. Továbbá a tanoda nem tarthatja feladatának a tanulók öntevékenysége elé korlátot emelni, sőt feladatai közé számítja, növendékeit mindenoldalú önkiképzőre buzdítani. De hogy fogja ezt tehetni a tantervjavaslatban foglalt nagy óraszám mellett ? Örvendenie kellene, ha köteles ,teendőiket pontosan s lelkismeretesen végrehajtandják. Végre a sok ülés ép a fejlődés korában, oly kártékony hatású lesz a test physicumára is, hogy azt a hetenkinti két órai tornászat ellensúlyozni ,teljességgel nem fogja. Ezen okok alapján óhajunk abban öszpontosul, hogy a hazai ifjúságnak szellemi s testi kifejtése érdekében, a kötelezett tantárgyak hetenkinti óraszáma, kivétel nélkül minden osztályban 25-re szállíttassák le. 2. A tanodának, ha hivatását méltókép betölteni akarja, nem szabad az élet s tanítás között hézagot hagynia , hanem kell, hogy a tanítás minden részleteiben a kor tudományosságának színvonalán álljon. E czért azonban csak akkor érheti el, ha a tanárok, mint működő tényezők, túlságos óraszámmal nem lesznek elhalmozva s illető szaktárgyaik irodalmát folytonosan éber figyelemmel kisérhetik s buzgalommal tanulmányozhatják. E tekintet mellett szól még a tanulása tanítás közötti különbségnek sarkigazsága is. A tanárnak tárgyát ugyanis nem csak jól tudni, hanem jól tanítani is kell, mi előkészületet követel s ne higye senki, hogy az ily előkészületre a leggyakorlottabb tanárnak is szüksége ne volna. Nem lehet azonkívül a számításból kifeledni azt sem, hogy némely tanulmányok gyakorlati munkálatokat is kívánnak, melyeknek pontos elolvasása s kijavítására, hetenkinti 15 —18 tanóra mellett, huzamosb ideig a tanár nem képes. — Ezekhez képest véleményünk szerint elégségesnek tartjuk, ha a lyceumban, hol csak is szorosabb értelemben vett szaktanításról lehet szó, egy-egy tanár legfölebb 12 heti órával bizatik meg. 3. Jól tudjuk, hogy népszerűtlen institutio mellett emelünk szót, midőn tanulmányi süker s fegyelem tekintetéből az érettségi vizsgálat fentartását indítványozzuk. Midőn azonban ebbeli óhajunknak kifejezést adunk, a nevezett üdvös intézményt akként kívánnók módosítani, hogy minden egyes tankörben csak a szorosabb értelemben vett szaktárgyak legyenek aniós írásbeli vizsgálatok objektumai, az általános műveltségre előkézítő tanulmányokból pedig csak írásbeli vizsgálat tartatnék. 4. Szabadjon végre a tanügyi szervezkedés alkalmából reményünket egyszersmind az iránt is kifejezni, hogy az irályi logika szabályai és a törvényszerkesztés alaki igényeivel homlokegyenest ellenkező, de mindemellett még jelenleg is érvénynyel bíró tanodai fegyelmi szabályok, a létesítendő középtanodai organismus három fokozata kis- és nagygymnasium s lyceum- s az előhagdott kor kívánalmas igényeihez képest, a tanártestületek hozzájárulásával mielőbb teljesen átalakíttatni fognak. A tanártestület megbízásából, NÁTAFALUSSY KORNÉL, főgymn. ny. r. tanár. A választások után Eperjes, márci. 27. A képviselő-választások eredményét, valamint mindenütt a hazában, úgy mi is itt a felvidéken, feszült figyelemmel kísértük. Előttünk fekszik a megválasztott képviselők névsora, s ebből ma már a pártok állása, és számarányáról biztosan tájékozhatjuk magunkat. A lefolyt választás küzdelmekből kivonhatjuk a tanulságot s ebből kell merítenünk erőt, kitartást az uj és nehéz küzdelemre. Tagadhatatlan tény , hogy pártunk száma csökkent, a fájdalom többen épen legkitűnőbb, tapasztalás és érdemben leggazdagabb egyéneink közül kiszoríttattak a képviselőházból; pártunk eme kitűnő tagjainak tevékeny közreműködését, a törvényhozás terén nélkülözni veszteség, melynek súlyát igenis érezzük. Oka e szomorító körülménynek a többség rendes hibája, az elbizakodottság, közöny, s az ellenfél erejének kisebbsése, s ezeken felül hozzá tehetjük részint a központi megfelelő rendezés hiányát, részint a vidéki párthíveknek a központi vezetés iránti indokolatlan idegenkedését, s evvel szemben az erélyes, ügyes vezetést a baloldal részéről. Míg a baloldal ezésszerű beosztás által meg tudta választani kitűnőbb tagjait egytől egyig, s ha egyike vagy másika egy választó - kerületben megbukott, azonnal felléptették, s megválasztották más választó-kerületben, nálunk úgy látszik ily eshetőségre senki sem gondolt,*) pedig választó-kerületekben, hol pártunk kitűnő tagjai felkaroltalak volna, alig szenvedtünk hiányt**) Mi tagadás benne pártünk, és a baloldal központi vezetése közt e tekintetben nagy a különbség. Azonban e veszteség megvan , de bár a hiányzókat nélkülözni fájdalmasan fog*) Gondolt bizony, csakhogy azért előttünk legtöbb helyen oly erkölcsi torlaszok zárták el, melyekkel szemben már egyszer elejtett jeleseinket nem kockáztathattuk. S z e rk. **) Jeleseink elejtése a választások zömével egy időre esett. S z e rk. A „Hazánk“ márcz. 25 -i számában, a „tövisek“ rovatában, a veszprémi vál.elnökről „kormányha eljárás“ epithetonnal az állíttatik, hogy mintegy 70 baloldali választót puskatussal vezetett el a szavazástól, miért a tövisek írója, a „Hazánk“ ez éretlen bohócra, neki egy kis Lipótrend keresztet szán. Habár önmagában politikai éretlenségre mutat alkotmányos és parlamentáris kormányzat mellett valakinek kormányhű érzelmet vetni szemére, ezt lehet mégis a szemrehányónak eszéhez mérni; de ha valaki egyáltalán alap nélkül és merőben igaztalan állítást tény gyanánt árul a közönségnek tekintélyes napilapban , az már a lelkiismeret dolga. Ily igaztalan és lélekismeretlen állásnak nyilvánítom azt, hogy a veszprémi választásnál bárki is punkatussal vezetett el a szavazástól, a felhívom a „tövisek“ íróját, hogy vagy nevezzen meg azon 70 választó közül egyetlen egyet, kivel ama méltatlanság elkövettetett volna, vagy vonja vissza állítását; különben én is