Pesti Napló, 1869. június (20. évfolyam, 123–147. szám)
1869-06-01 / 123. szám
0 Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ Előfizetési ár: Egész évre ..................................................... I 24 forint. Fél évre . . ...................................... 12 „ Negyed évre. .............................................. 1 6 „ Egy hóra............................................................... . 2 „ A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Mindazon I. előfizetők, kik a „Pesti Napló“ jelen II. negyedévi folyamára 6 írtnál kevesebbet küldtek be, szíveskedjenek a hiányt annál inkább azonnal utánküldeni (legczélszerűebben pedig postai utalványnyal, mint a melynek bérmentesítésére csak 10 kr szükségeltetik) minthogy e hiány miatt csak a két hónapos előfizetők közé, vagyis ápril.májusra írattak be. A „Pesti Napló“ kiadó hivatala. i n Pest május 31. 1800. (kp.) Olvasóink bizonyosan azt várták, hogy a képviselőház mai üléséről, a már is túl hosszúra nyújtott, száraz, s csakis a drága időt, a haza legsürgősebb reformérdekeinek egyenes hátratolásával vesztegető felirati vitáról annak befejezését jelentjük. Szívesen tennék, s a reform minden barátja valószínűleg velünk gondolkozik, de vannak, kik saját gondolataik és eszméikbe szerelmesebbek, semhogy e szenvedélyükről még oly fontos ügy iránti ragaszkodásból is lemondhatnának, mint a reformmunkálat. Nem igen hosszú, s nem is egészen felesleges előzmény után a szombati ülésben megszakított vita fonala ismét felvétetett. Összesen hatan nyilatkoztak : Nedeczky Istv., Horváth B. igazságügyminiszter és Rudnay István a jobboldalról; Zlinszky György, Schwarcz Gyula, és Dietrich az ellenzék részéről. A hangulat már az ülés kezdetén mutató, hogy az üres szalmacséplésből túl elég, s hogy nem igen van kedv a polyvaszóráson gyönyörködni. A jobboldalról megtétetett az ajánlat a szótól való elállásra, s Nedeczky István teljes készséggel nyilatkozott hajlandónak szólási jogáról lemondani, ha az ellenfél a sokkal szükségesebb reformigényeknek hasonló áldozatot hozni kész. — De az ellenzéki padokról érzéketlen hidegséggel hangzott vissza a tagadó válasz, s így természetesen a szabad szállás joga igénybe vette még a többihez a mai napot is, s talán még a holnapit is. Ilyen precedens után el lehettek készülve a szónokok a szívélyes fogadtatásra, mely rájuk valószínüleg vár. Láttuk és sajnálták eléggé az ősz fürtű Zlinszky Gy. mint erőködött hangját a harmadik padon túl is érthetővé tenni. Hiábavaló törekvés, Adoma dolgában várhatnánk tőle újat is, de mai közjogi vitánkat ij oldalról illustrálni, s a figyelmet , ha csak pár pillanatra is lekötni, nem az ő erejéhez mért vállalkozás. Ami egyébiránt nem sikerült Zlinszkynek, s kik utánna következtek, fényesen sikerült az Horváth Boldizsár miniszternek. Igaz, hogy e szónoki bevallott diadalhoz sokat hozott azon erőteljes, tiszta előadás, fátyolozatlan férfias hang, a szavaknak a szív lüktetése szerinti hangsúlyozása, szóval a szónoklat hiánytalan birtoklása, melylyel Horváth Bódi kitűnő mértékben rendelkezik; hiszszük azonban, hogy mindez a sikernek csak fél biztosítéka lehet, ha nem kiséri nyomban a másik tulajdon, s nem egészíti ki a beszédet szónoklattá, s ez ama melegség, mely egész beszédén átömlik, azon mély érzelem,a mely az ész legmerevebb érvében is a szív forró verését hallatja, s mely minden kifejezés, gondolatban épen ezért a szónok teljes meggyőződését tükrözi viszsza. És volt még egy sajátsága, mely hallgatótt, tartozott légyen bár minő véleményfelekezethez, mintegy ajkaihozlánczolá, ez azon gondolatfonál, melyre az legszebb gyöngyeit, keresetlen, s érvek mégis harmonikus színezet és rendben fűtegető. Szépen jellemzi a férfiút, az eszélyes bátorság, s ez ma Horváth Boldizsár beszédjének egyik fényoldalát téve. Nem mentegeté a kormányt és pártját az ellenzék koholt vádjai ellen, nem is vesződött adataik alaptalanságának bizonygatásával. Hisz ezt előtte annyian tevék már, és mind hiába. Ő elment az ellenfél sánczaiba, felkereste azt saját erődjében, kivette kezéből fegyverét, melyet talizmán erejűnek vélt. És e fegyvert villogtatva, s egy veterán huszár ügyességével kezelve, rövidjóra alatt tönkre tette,mit annyi öröködés, rábeszélés, ráfogás és ámítás hónapokon gyűjtögetett torlaszokba. Megmondta, szépen, érthetően és bátran mondta el, mi az ellenzék nálunk, mik művei és minők eszközei! Banco szellemei sem mutatnak tisztább és hűbb tükröt a nagyravágyás előtt, mint aminőt Horváth Bódi tartott ma ellenzékünk szemei elé, a nemzet jelenlétében. Ebben nemcsak önmagukat, de műveket és eszközeiket is láthatók, és látniok kellett. Kérjük olvasóinkat a beszéd figyelmes átolvasására. Megjegyeznünk is felesleges de azért szívesen jegyezzük meg, hogy a folyó felirati vitának valódi, egészen megfelelő színvonalára emelkedett beszédet a ház beszéd közben többször, s a végén zajosan és tartósan éljenezte meg. Utánna Schwarcz Gyula következett, és lett azonnal apostolok oszlása; a hosszas, üres padok előtt elmondott beszédében bekandalozza mind az öt világrészt, előadja az ó-, közép- és újabb kor történetét, a világ minden állama minden egyén diplomatájának, különösen pedig Bratianonak és Moltkenek életét rajzolja s ezek terveit fejtegeti, bebarangolja a planétákat és áttér az irodalomra. De egész beszéde alatt ismét és ismét visszatér valami, láthatatlani kéz“-re, mely kitétel beszédében vagy ötszázszor fordul elő. A fölirati vita alkalmával mondott minden jobboldali beszéd minden egyes tételére észrevételeket tesz és minden baloldali beszéd minden egyes tételét commentárral kíséri. Irányi Dánielt a 48-as párt fejének decretálja, mi ellen ez tiltakozik. Madarász pedig nem kérdi: et tu mi fili! A házban jelen levők ajkairól könyörgő „eláll“ hangzik, de Patay István, ki néhány perczre bejött a folyósóról „csak hadd tanuljunk“ szavakkal buzdítja a szónokot, ki ennek folytán a legkisebb részletig előadja, miket beszélt ő két évvel ezelőtt John Bright-tel. Újra kezdi beszédét és az eddig mondottakat vagy félóráig, röviden, a mint mondá, formulázza. Újra hallucináljók a „láthatatlan kéz“-ről mig tandem kijelenti, hogy a bizottság javaslatát nem teszi magáévá ; de hogy melyiket fogadja el, azt sem beszédében sem beszéde végén, sem semmi más után kimondani jónak és tanácsosnak nem látta. Utánna a szélbalról Dittrich Ignácz szólott. A „Magyar Újság“ bizonyosan közölni fogja e ritka habarékot, s igy irodalmunkat nem fenyegeti a veszély, hogy e házszónoklati kincs feledésbe menne; dehogy megy feledésbe, hanem hogy lomtárba ne kerüljön, vagy sajtköpenynyé ne 123. szám. Kedd, junius 1.1869. folyam. Szerkesztési iroda: IWaaodak tors 7. mim. I un*l«t-B f«p rbtli ttl»tí minden kSxleménj a nserksattíiígh« Int&aiidS. Bimaatatlen Iavalak uii tímárt keaaktSl fogadtatnak al. Kiadó-hivatal: Faresaaiek tan 7. «im ftldírint A lap anyagi rét*it m»t8 k3il»minysk (előfizetőit pina, kiadás kSrüli panaszok, kirdetnínyek) a kUdá-UIrszalho* Intézendő*.PESTI NAPLÓ REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Hirdetmények díja: Vidékre, postán ▼»87 1 helyben, házhon hordva : Félérre . .... 18 frt. Érnelyedre.... «frt. Egy hóra .... 8 frt. Az esti kiadás ktUSnktUdéseért felülfizetés havonkint . . SO kr. Nyilt-tír 15 hasábot petitnsar 85 ty kr. hasábos petitsor egyszeri detisnil 7 aj kr. Bélyegdíj kfilen 30 ajkr. hir- Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva. J használtassék, ezt alkalmasint maga szónok se akadályozhatja. Ez azon beszéd, melyben se syntaxis, se rhetorica, se logika, de azért mégis országgyűlési beszéd. Holnap a vita folytatása. Pest, máj. 31. 1869. Egy ellenzéki lap mohón ragadta meg tegnapi számában az úgy vélt alkalmat, hogy könnyű diadalt arathasson Kerkápoly fölött, s szánandó nyelvezetű bevezetés után elmondja a birodalmi tanács képviselőházában hozott , Kerkápoly által fölemlített határozat történetét s elmondja azt úgy, hogy említetlenül hagyja herczeg Auersperg indítványát , mivelhogy annak elejtése nem hajtja malmára a vizet, s hogy positiv indokokra alapitottnak tünteti föl az urak házának határozatát, holott az valóban csak negatív indokokból kelt; positiv okból az urak háza irányában csak Auersperg indítványa lett volna elfogadható. Hasonlóan positiv irányúnak tünteti föl Giskra miniszter nyilatkozatát is, nem gondolva azzal, hogy nevezett miniszter az urak házában oly neutrális térre helyezkedett, amelyről egyiránt megnyugodhatni vélt a képviselőhöz határozatának fentartásán s Auersperg indítványának elfogadtatásán. Igaz az, hogy elvettetett ugyan a képviselők háza által indítványozott czimezé?, de csak azért, mert azon kérdés fölött, milegyen az osztr. császárság alatt értendő ?– azon alkalommal és úgy mellékesen az urak háza dönteni nem kíván. Egyeseknek messzebbre ment nyilatkozatai csakis egyéni vélemények kifejezéséül tekintendők. Ha a dolog ilyen lefolyását Kerkápolyi nem ismerte volna, nem szorítkozott volna arra, hogy hivatkozzék a birodalmi tanács azon ülésére, amelyben határozatilag kimondatott a kérdéses tétel, hanem hivatkozott volna a törvényre, vagy legalább a birodalmi tanács képviselőházára általában. Azon fejlődés után, melyet a dolog később von, ezt tenni nem lehetett, azért mondott anynyit, amennyi az utóbb történtek daczára is kétségtelen igaz, hogy t.i. az akkor és ott határozatilag kimondatott és pedig a kormány belenyugvásával. E tény magában is feljogosítást utalhatni arra, hogy a közös ügyes állapot máris megtermette azon gyümölcsöt, hogy épen onnan halljuk, ahonnan eddig nem hallottuk, hogy a m. királyság nem benne, hanem mellette van osztr. császárságnak. S ezt a további fejlemény daczka is kiemelni, érdemesnek tartható annálfogva, mert tudja, hogy a nép észjárásának, gondolatirányának hű tolmácsolását legalább is lehet annyi joggal keresni a képviselők házában, mint az urakéban. Azt pedig Kerkápoly soha nem mondotta, hogy most már a birodalmi tanács — melyről ő is tudja, hogy két házból áll — is elismerte, miszerint az osztr. császári birodalom alatt jövőre csak is a birodalmi tanácsban képviselt országok értendők. Azért kívánunk az illetőnek mi is kissé erősebb logikát, s kissé több tárgyilagosságot. Felszóllalásában mégis van annyi jó, hogy megtudhatja majd az urak háza, minő használatra készített volt fegyvert határozatával. Országgyűlési tudósítás: A képviselőkét május 31-kén tartott Illése. Elnök: Somssich Pál; jegyzők: Széll Kálmán és Mihályi Péter. A kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gr., miniszterelnök, Horvát Boldizsár, Mikó Imre gróf, Bedekovics Kálmán, Gorove István és Wenckheim Béla b., miniszterek. Ülés kezdete de 10 órakor. Az elnök bejelentései, s több kérvény bemutatása után, két bíráló bizottság jelentése olvastatott fel. Itt közöljük a IV. bíráló bizottság jelentését a Csotta János választása ellen benyújtott kérvény tárgyában . A Csotta János választása ellen benyújtott kérvény tárgyalása eredetileg f. hó 2- ikére volt kitűzve, miután azonban a bizottságilag megállapított sorozat szerint, az előtte állott kérvények tárgyalása hamarább be nem fejeztetett, ennek tárgyalása f. hó 26-kára halasztatott és arról az illető felek érintettek. Ekkor a tárgyalás a mindkét oldali meghatalmazottak és, miután a kérvényezők meghatalmazottjai se magyarul, se németül nem tudnak, egy tolmács és számos hallgatóság előtt megkezdetett. Minden benyújtott irományok szabályszerű felolvasása és a felek szóbeli nyilatkozatai több órai időt igényelvén, a bíráló bizottságnak a tárgy feletti tanácskozmánya elhalasztatott, és pedig, következő nap, 27-ke ünnepnap lévén, 28-kára. Végre 28-ikán a bizottság a kérvény minden pontját, és azokkal kapcsolatos iratokat megvizsgálván, a felmerült nézeteket megvitatván, ítéletet mondott. A nézetek elágaztak. A bíróság egyik tagja vizsgálatot indítványozott, de megsemmités és igazolás is ajánltatott, tehát szavazattal kellett az ügyet eldönteni. A bíróság által elfogadott rend szerint, előbb a vizsgálatra történt szavazás , mert az nem zárja ki sem a későbbi igazoltatást, sem pedig a megsemmisítést, míg ez utóbbi, akármely két eset kizárja a vizsgálatot. A vizsgálat mellett azonban csak az indítványozó tag volt magára. Ekkor szavazás történt az igazolás és megsemmisítés felett és miután a vizsgálatot indítványozott tag kijelentette, hogy ő sem a megsemmisítés, sem az igazolás mellett sem lehetvén, ezen kérdésre szavazni nem fog, öt szavazó tagból háromnak szavazatával, kettő ellenében, itéletileg kimondatott, hogy a fiumei választás ellen benyújtott kérvény visszautasítandó és Csotta János az igazolt képviselők sorába iktatandó. A fiumei választás ellen beadott kérvény megtámadja 1) az öszveírás érvényességét, 2) magát a választás tényét,3) Ciotta személyét 4) állítja, hogy Ciotta mellett hivatalos pressio gyakoroltatott és vesztegetés volt, és kéri Vukovicsot Fiume törvényesen, egyhangú felkiáltással választott képviselőjének jelentetni ki. Az összeírás ellen felhozott érvek között a kérvényben is említtetik,élőszóval pedig bőven illustráltatott, hogy miután ez idő szerint Fiuménak nincs kormányzója, a központi igazoló bizottság a királyi biztos közbenjöttével alakíttatott meg, azt tehát törvényesnek nem lehet elismerni. Ezt mint irányadót a bíráló bizottság nem fogadhatta el, mert különben Fiume államjogi állásának rendezéséig utalán meg lenne fosztva a képviseltetéstől és a Ciotta választatása körülményeit egészen elvontan tekintette az államjogi kérdésektől. Azon vád emeltetik továbbá az összeírás ellen, hogy az nem folyt a maga rendén, de be nem bizonyittatik. Állíttatik, hogy nem volt recl amatiora idő tűzve ki, de bebizonyithatólag magoknak a folyamodóknak egyike recl amál. Egyébiránt az összeírás hiányai és hibái ellen az országgyűlés átalán csak ott lehet bíró, hol a hatóságok és a kormány közt egyenetlenség van, hol a választásra jogosítottak az 1848-iki V. t. cz.-ben felhagyott orvoslatot eredménytelenül kisértették meg. Ennek Fiumét illetőleg semmi nyoma; a kormányhoz senki sem folyamodott az összeírás, vagy reclamatió ügyében. Állíttatik továbbá kérvényezők részéről,hogy a választás ideje nem volt előre kihirdetve, hanem csak közvetlenül a választás előtt való napon. A választás napja azonban jó eleve meg volt határozva, de úgy volt elrendelve, hogy ebéd ideje alatt megszakíttassék. A választást megelőző napon történt hirdetés arra vonatkozik, hogy a választás egy huzamban lesz, miként a törvény rendeli. És a választási jegyzőkönyv tanúsága szerint, az úgy is folyt le. Hogy a választás ideje kellő időben tudomására volt adva az illetőknek arra, hogy a választásnál megjelenhessenek, bizonyítja, hogy mindkét párt megjelent, sőt a kérvényt benyújtók pártja hamarább jelent meg a választás helyén és kevéssel kilenc óra után, mikorra volt kitűzve a választás megkezdése, Vukovicsot éltette. Ekkor Matkovich, a kérvényezők egyike, részükről felszóllította a szavazatszedő bizottság elnökét, hogy Vukovichot Fiume egyhangúlag és felkiáltás útján megválasztott képviselőjének nyilatkoztassa ki Miként a választási jegyzőkönyvből látszik, erre a választási elnök azt felelte, hogy constatálni kell: vajjon választók-e azok, kik éljeneznek és Vukovichot képviselőnek akarják kikiáltani? Ezen constatálás folyamában nőtt a tömeg és a zaj és minthogy választók állottak elő, kik kijelentették, hogy Ciottát akarják képviselőnek, a választási elnök kinyilatkoztatta, hogy felkiáltás útján választani nem lehet és szavazásnak van helye. Erre Matkovich, a Vukovich párt részéről is jelölt ki bizalmi férfiakat és a kérvényzők pártja is szavazni kezdett, és utólag az ellen óvást nyújtott be, hogy Vukovics nem nyilatkoztatott ki egyhangúlag felkiáltás utján megválasztott képviselőnek. A bíráló bizottság semmi esetben sem fogadtathatta el Vukovicsot, mint azt a kérvényt kívánja. Fiume egyhangúlag, felkiáltás utján törvényesen választott kéviselőjének miután őt a választási elnök képviselőnek nem nyilatkoztatta , miután, más párt is jelentkezvén, a választás szavazásra bocsáttatott, melynek folytán nem Vukovich kapta a többséget, nem ő nyilatkoztatott ki képviselőnek és nem ő kapott megbízó levél gyanánt választási jegyzőkönyvet, hanem Ciotta. Egyébiránt, ha az állana, mit a kérvény bebizonyítni törekedik, hogy merőben törvénytelen mind az összeírás,mind a választási adus, akkor az következik, hogy azon alapon, sem felkiáltásal, sem szavazással se lehetne képviselőt választani. A választás folyamában későbbre a kérvényezők pártja a szavazástól visszavonult, és egy második , és a szavazásnak bevégeztével egy harmadik óvást nyújtott be. Sem a kérvényben, sem az óvásokban fel nem hozzák kérvényezők azon állítást, a hogy a szavazás alkalmával a szózatolók felől lajstrom nem vezettetett volna. Felhozatott azonban és a tárgyalás alkalmával. Ezen állítást is visszautasítandónak ítélte a bizottság, nemcsak azért mert a házszabályok 80 ik §-a szerint a kérvényben följelentetteken kívül más kifogásokat tenni nem lehet, mi egymagában is döntő ok lenne; de azért is, mert azon állítás nincs bebizonyítva, és mert tökéletes lehetlenségnek tartja, hogy ha a szavazásnál a szavazók evidentiában csakugyan nem tartottak, ezt a kérvényezők ne elsősorban hoznák fel az érvénytelenítés mellett. A kérvény megtámadja továbbá Ciotta személyét és állítja ezzel kapcsolatban, hogy nem tud magyarul. A személyes támadás nem tartozik a bíróság ebbe. Különben, Ciotta közelebbről, mint köztudomású, magyarul nyújtott be egy kérvényt. Ami pedig a hivatalos pressio és vesztegetés kérdését illeti, az oly hitel nélküli,hallomás után készült, vagy semmit se bizonyító iratokkal támogattatok, csakhogy, ámbár a bizottság szem elől nem tévesztette a házszabályok 53. §-ának rendeleteit , azokat figyelembe nem vehetőknek mondta ki, és azon egy tag is, ki vizsgálatra szavazott, nem azon állítólagos pressio és megvesztegetés megvizsgáltatását indítványozta, hanem a szavazatszedés alkalmával állítólagosan nem vezetett, szavazási lajstrom kérdését. A költségek hordozására a „házszabályok“ értelmében, a vesztes fél egyetemlegesen marasztaltatok el és annak összege 85 írtban állapíttatott meg. Fölvétetvén a napirend Nedeczky István, a bizottság javaslata mellett nyilatkozik, Zinszky György fölötte zavartan Tisza Kálmán javaslata mellett szól. Mindkettő beszédeiről esti lapunkban megemlékeztünk. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter. T. hát! Azon válaszfelirati javaslatok közt, melyeket egy részről a ház bizottsága, más részről pedig az ellenzék két pártárnyalata terjesztettek a ház elé, két lényeges eltérés van. Egyik az, hogy míg a ház bizottsága egész általánosságban támogatni ígéri a kormányt a reform kérdéseiben, akként, hogy azok a kor szellemének megfelelő megoldást nyerjenek, az ellenzék egyúttal kitűzi tüzetesen azon irányt is, melyet ezen reformkérdések tárgyalásánál követni akar. Ez az egyik ok, miért az ellenzék pártárnyalatai által benyújtott válaszfeliratok egyikére sem adhatom szavazatomat, mert valamint egy részről a trónbeszédben nincsenek felemlítve részletei azon munkálatoknak, melyeket a kormány a jelzett reformtárgyakban a ház asztalára tenni készül, úgy viszont a válaszfeliratnak sem lehet hivatása, a részletekre átmenni. A ház várja be a kormány előterjesztményeit, s ha azok szellemével, irányával s részleteivel megismerkedett, ám akkor hozzon felettük helyeslő, vagy rászóló ítéletet; ámde már előre ítéletet mondani, nem tenne egyebet, mint a kormányok terjesztményei felett látatlanul is pálcra törni, ami úgy hiszem nem volna indokolható, nem volna igazságos eljárás. (Helyeslés.) A trónbeszéd mire hívja fel a házat ? A belreformok terére. A ház e felhívásra nem válaszolhat mást, mint amit a ház bizottsága javasol, tudniillik, hogy igenis kész a kormányt e térre követni. Kevesebbet nem mondhat a ház anélkül, hogy ne abdicáljon azon nemes hivatásáról, melyet a gondviselés számára kijelölt, t. i. a belreformok útján a hazát újjá teremteni ; többet pedig nem mondhat, anélkül, hogy ne praeoccupálja a jövőt, anélkül, hogy kötött kezekkel ne induljon a reform egyes kérdéseire nézve a discusso elé. A másik igen lényeges eltérés, amely a javaslatok közt van, s mely egyik fontos okul szolgál arra, hogy én az ellenzék javaslatait nem pártolhatom, abban áll, hogy azokban az ellenzék még a közjogi alapok ellen folytatja az ostromot. Az 1867-ik 12. t. sz. ellen, amely az államjogi viszonyt szabályozza Magyarország és Ausztria közt, azon nagy és súlyos vádat emelt az ellenzék, hogy az megsemmisítette államiságunkat, megcsonkította nemzeti önállóságunkat s függetlenségünket. Oly nagy és súlyos vád ez t.ház, melyet nem lehet hallgatással mellőzni, de amelyre csak akkor felelhetünk, ha előbb tisztába jövünk a nemzeti önállóság és függetlenség fogalmával. (Halljuk !) Ha önök az önállóság s függetlenség azon mértékét akarják e nemzet számára igénybe venni, melylyel p. o. bi Francziaország, Anglia, ha önök azon vezéreszméből indulnak ki, melynek Simonyi képviselő úr adott kifejezést, hogy Magyarország és Ausztria közt nincs más viszony, mint amely fennáll, például Törökország és Francziaország közt, akkor igenis elismerem, hogy a létező közjogi alap a nemzeti önállóság s függetlenség eme mértékének nem felel meg , — de kénytelen vagyok egyúttal hozzátenni, hogy a nemzeti önállóság és függetlenség ezen mértéke, a létező viszonyok közt, az ábrándok sorába tartozik. (Élénk helyeslés jobbul, és hogy az önállóság és függetlenség ezen mértékét a létező viszonyok közt meghonosítani akarni, a legkönnyelműbb és legvakmerőbb koczkajáték volna, amelyre valaha a nemzet a maga sorsát, a maga életét féltéve. (Élénk helyeslé j jobbról.) Ha ellenben önök a nemzeti önállóság és függetlenség azon mértékét értik, mely a pragmatica sanctióval egybefér, akkor az 1867-dik évi 12. t. czikk ellen emelhető kifogásoknak legnagyobb része önmagától elesik. Jól tudja, és érzi ezt azon párt-árnyalat, melynek soraiba Simonyi úr is tartozik, s épen azért nem csodálom, hogy legelső feladatának tartotta, a pragmatica sanctio értelmét és horderejét elferdíteni. Ő a pragmatica sanctióban nem lát egyebet, mintkét, egymástól teljesen füg.