Pesti Napló, 1869. július (20. évfolyam, 148–173. szám)
1869-07-01 / 148. szám
148. szám. Szerkesztési iroda Ferencistík tere 7. szám, I. emelet. Ferenciek tere 7. szám fölr mint. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztóséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Csütörtök július 1. 1869. 20. évi folyam. Kiadóhivatal Előfizetési föltételek: Hirdetmények díj: 7 hasábos petitsor egyszeri detésnél 7 aj kr. Bélyegdíj külön 30 njkr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit-sor 25 új kr. Vidékre, postán 1 vagy helyben, házhoz hordva 1 Egész évre ... 22 frt. Félévre.....................11 frt. Negyed évre Két hóra. . Egy hóra . 5 „ 50 kr. S „ 10 kr. 1 „ 85 kr. Előfizetési felhivás g !•: S TI 8 A 1’ I. i 1869-ki julius—deczemberi folyamára Előfizetési feltételek : Pesten há a 1« a * hordva, vidékra postán A julius — deczemberi fél évre . . . A julius septemberi negyedévre Egy hónapraAz „Athenaeum“, J odaír» 18 nyomdai vhz«hutársuUti mu tuljdonos és ködö. kü íid vo . 11 frt. — 5 frt 50 kr, 1 frt 85 kr juohis 30 1800. i.R.) Valahányszor a felelős magyar kormány, a békefolások terére lépve, egy vagy más, bár huzamosapró idő óta fennálló, de már fenn nem tartható rosszat eltávolítani, s annak helyébe, a megváltozott politikai s társadalmi viszonyok által igényelt jót akar létrehozni, mindannyiszor némely hazánkfiai részéről, a municipiumok kérdése vettetik elébe akadályul. — Ez annyival is inkább sajnálatos, mivel ily municipális akadály görditők közt, oly higgadt gondolkozású hazánkfiai is vannak, kik belsőleg meg vannak győződve, hogy a municipiumok jelen szervezetükben fenn nem állhatnak s azokkal felelős kormánynak kormányozni, a haza és nép jólétét megalapítani s fejleszteni nem lehet. Nagyon téves nézet ugyanis az, hogy egy vagy más, a haza és nép javát célzó törvényjavaslat ellen az hozatik fel, hogy azt a municipiumok rendezésének kérdése nélkül tárgyalni nem lehet, mi okosabb és ildomosabb: a haza és nép jólétét, a municipiumok kérdésének feláldozni,vagy pedig, a haza és nép érdekében némely már a municipiumoknál nem hagyható jogokat ezektől elvenni ? Legyünk egyébiránt őszinték és igazságosak a municipiumok megítélésében, s ha ezek akarunk lenni, úgy a következő eredményre fogunk jutni. — Tagadhatatlan, hogy hajdanában a municipiumoknak volt, egy nevezetes fényoldala, t. i. a kövérutasítás utjáni törvényhozási jog; úgy de ezen nevezetes fényoldalnak, még nevezetesebb árnyoldala volt az, hogy a municipiumok csak jó néhány százezer nemes emberből állottak. S ezeknek választottjai hozák, ezeknek utasítása szerint, a törvényeket nem csak maguk, hanem az általuk elnyomott, és semmiféle politikai jogokkal nem birt nép milliói számára is. Hála Istennek,ezen szomorú hazai állapot megszűnt,de megszűnt ez által a municipiumok legnevezetesebb joga és feladata is. S ezen ferde állapotot talán a municipiumok szüntették meg utasításaik által a 48-iki országgyűlésen? Koránt sem, hanem a mindnyájunk előtt tudva lévő bel és külesemények melyeket, a municipiumoknak eltávolítani hatalmukban nem lévén, kénytelenek voltak, a megalkotott törvények előtt meghajolni, bár ezek által, akaratuk és kihallgatásuk nélkül, a legnevezetesebb jogaiktól fosztattak meg. Volt még egy fényoldala a municipiumoknak,nevezetesen az, hogy a kormányt alkotmányellenes intézkedéseiben gátolák, s a kormány ellenében az alkotmány védői voltak. Hajdanában erre szükség volt, mert a kormány az alkotmányos jogokat gyakran megtámadta, s azokat igyekezett korlátolni s országgyűlés gyakran évekig nem tartatván, a municipiumok voltak azok, melyek a kormányt alkotmánysértési törekvéseibengátolák. Ma már a municipiumoknak eb-béli feladata megszűnt, mert a mai felelős kormány helyzetét s állását, a régi collegiális és nem felelős kormány helyzetével és állásával összehasonlítani nem lehet, s a mai felelős kormányról fel sem tehetjük, hogy alkotmányunkat csonkítani, vagy megtámadni merné, s ha mégis ezt megkísértené, úgy ezen tettéért, nem a municipiumoknak, hanem az évenként ülésező országgyűlésnek, világosabban, nem egyedül a nemes uraknak s mert hiszen a mai municipiumokban is ezek uralkodnak, hanem a népnek felelős, s ma már a nmnicipiunokat másnak tekinteni nem lehet,é s mint a kormány végrehajtó közegeinek. De voltak és vannak a municipiumoknak árnyoldalai is. A jelen municipiumoknak legnagyobb árnyoldala a politikai téren az, hogy állásukat, a megváltozott viszonyokkal, s a jelenleg fennálló kormányformával öszhangzásba hozni nem akarják, még mindig SZ-ev képzelődésben élvén, hogy ők a mai felelős kormánynak is ellenőrei ; a közigazgatási téren pedig az, hogy előre semmi tekintetben sem haladva, a régi municipiumok által használt, de a viszonyok által összerongált utakon járnak mai napig is. Tekintsünk, ugyanis vissza a hajdani municipiumok viselt dolgaira, s ítéljük meg azokat elfogulatlanul, s azon eredményre jutunk hogy azok a törvénykezés és közigazgatás terén nem jártak úgy el, hogy okunk lenne azoknak megszüntetése felett sajnálkozni. Hogy a mostani municipiumok a régiek által elmulasztottakat, helyrehozni kívánnák, azt eddig nem tapasztalók, s így nincs okunk ezeknek jelenlegi szervezetük mellett leendő fentartásáért kardoskodni. Vegyük először is a municipális igazságszolgáltatást. Ez a perlekedő felek s ügyvédeik előtt, de az összes nép előtt is annyira ismeretes, hogy erről egyebet itt érinteni nem akarunk, mint, azt, hogy vannak hazánkfiai, kik azt erősítik, miszerint a választott bíró jobb mint a kinevezett, s különös, hogy a királyi váltótörvényszékek ellen soha sem hallottunk panaszokat, pedig kinevett túrákból állanak, a midőn a municipális bíróságok elleni panaszok mind ez ideig naprenden vannak. Mi nem akarván semmi tekintetben igazságtalanok lenni, megvaljuk őszintén, hogy a megyei törvényszékek ellen kevesebb panaszokat lehet hallani, mint a bíráskodásban főszerepet játszószolgabirák ellen, mi igen, természetes, mert a szolgabirák, közigazgatási tisztviselők is, birák is, s mint ilyeneknek székhelyük nincs, hogy fordulhassanak tehát ily birákhoz igazságot kereső felek biztosan. De ezen szolgabirák közt igen sokan bírói képességgel nem is bírnak, mert a jogtudományokat nem tanulták, s a törvénykezési eljárásban gyakorlatot nem szereztek. Ismerünk a többek közt egy megyei főszolgabírót, ki négy iskolát végzett, azután beállott bakának, öt év múlva vicekáplár lett, azután rokonai által kiváltatván, tovább nem tanult, hanem megházasodott, s felesége birtokán gazdálkodott, már hogy lehessen ily főszolgabírótól peres ügyekben jó eljárást reményleni? Ezen szomorú állapot hajdanában nem volt oly feltűnő mint most, mert a külföldtől el voltunk zárva, hitelre nem volt oly nagy mérvben szükségünk, mint jelenleg, mert egy kétszáz, vagy ezer forintot kaptunk a zsidó árendástól kölcsön, vagy eladtuk a reménylendő gyapjú vagy gabna termésünket előre s felvettük az árát, sokszor többet is mint valóban termett, perlekedhetett azután a, hitelező vagy előlegező halála napjáig. Ezen patriarchális viszonyok megszűntek. Szerzünk ugyan még most is a fentebbi modorban pénzt, de ez nem elég, mert nem húzhatjuk oly sokáig a pert, tehát más forma hitelre is van szükségünk, úgy de ha hitelt akarunk, úgy akarnunk kell gyors és becsületes igazságszolgáltatást is. Mit tettek a municipiumok a népnevelés ügyében ? Erre is igen könnyű a felelet; népünk nagy része ugyanis nevelésben nem részesülve, felnőtt mint az állat. E tekintetben nem akarjuk ugyan jó mulasztást egészen a municipiumokra hárítani mert fájdalom a hajdani kormány ahelyett hogy e részben is buzdólag hatott a municipiumokra, azoknak inkább akadályul szolgált. Ugyanis az 183Vki országgyűlés a nevelés ügyében egy haladó lépést akarván tenni, pragaerandiák és politechnicum létrehozását elhatározd s ez iránt felterjesztést tett s mi válasz érkezett erre ? az, hogy ő Felsége kir. kötelességénél fogva gondoskodni fog arról, hogy az érintett intézetek, amint a körülmények engedendik, létrehozattassanak, e tekintetben tehát a javaslott törvény hozatalára szükség nincs. Ezen királyi lerás a felterjesztés után való nap érkezvén le, a kerületi ülésben, melyben, az felolvastatott, Deák Ferencz következő szavakkal fogadd azt: Ha valamire, úgy ezen királyi válaszra el lehet mondani, quod cito fit, male fit. Tegnap ment fel a felírás, ma választ kapunk, de nincs köszönet benne. Ezzel mindamellett nem akarjuk a megyéket menteni, mert a közvetlen népnevelés ügyében mégis többet tehettek volna, mint amennyit tettek. De térjünk a közigazgatás legfontosabb ügyeire, s hasonlítsuk össze a régi municipiumok eljárását a jelenlegiek eljárásával, s azt, fogjuk tapasztalni, hogy hajdanában roszili ment minden, s időközben nem tanultunk, jóllehet tanulságos időket éltünk, mert a municipális közigazgatási ügyek egy hajszállal sem kezeltetnek most jobban, mint azelőtt. A municipiumok tanácskozó termeiben gyakran lehet hallani vasutak, csatornák, s más közlekedési eszközök szükségességéről s létrehozásának sürgetéséről, de a municipális utak jó karban tartásáról keveset. Oly, s annyi vasutakat létrehozni lehetetlen, hogy minden község, puszta a fővárosokkal, megyei főbb helyekkel, s egymásközt vasutakal legyen összekötve, s igy a megyei utak nélkülözhetlenné váljanak. Ezeket tehát elhanyagolni több mint hiba, ez bűn, mert minden elhanyagoltat nagy erőfeszítéssel és nagy költséggel lehet csak helyrehozni. Hajdanában a magyarországi megyei utak, azoknak készítése módja miatt voltak nevezetesek, és járhatatlan»; ugyanis őszszel ás tavaszszal, az összes megyei nem-nemes nép kirendeltetett az utakra köveket hordani, azután szinte ezen nép aköveket az útra, rakta minden okszerű rendszer nélkül, a kövekre agyagot,sarat,földet s port hányt s ezen munkának eredménye lett azután az országút vagy töltés. — Voltak pedig ezen országutak olyanok, hogy Pestről Debreczenbe néha 6—8 napig is eltartott az utazás, de gyakran Soroksár vagy Tétény, Pesthez egy napi járóföld volt. — Hogy vagyunk most a municipalis utakkal? a parasztokat utcsinálásra kirendelni nem lehetvén, erre más alap van, melyhez minden megyei lakos adózik, s milylyenek a municipális utak ? azoknak jóvoltáról a lapokban eleget lehet olvasni. Ha a lapokat zonban valaki nem olvassa, ránduljon Bud vér Kovácsiba, s látni fogja a municipális utak Célszerűségét, s ha az utak a fővárosok közelében ilyenek, milyenek lehetnek azok a távolabb vidéken. Vessünk már most egy pillanatot az egészségügy kezelésére. Az egészségi ügy talán sehol sem oly fontos, mint a minden tekintetben sokat szenvedett,s aránylag kevés népességű hazánkban, s valóban vétek, ha hatósági gondatlanság vagy hanyagság által csak egy magyar is elvész. Voltak és vannak ma is a megyékben megyei főorvosok, járási orvosok, bábák, néhol baromorvosok is, vannak a mezővárosokban , s nagyobb községekben magánorvosok is, de ez mind nem elég, mert a kisebb helységekben magánorvosok nincsenek, s a megyei orvosok ezektől távol s rendszerint városokban laknak. Így ha különösen a szegényebb sorsú ember megbetegszik, nem igen gyógyittatja magát, mert nincs módja távol vidékről orvost hozatni, s még távolabb vidékre drága orvosi szerekért küldeni.Kuruzsoltatja tehát magát, mert kuruzsló találkozik minden faluban, s hány ember élete vész el ily kuruzslások által ? És hol vannak az elkerülhetetlenül szükséges megyei kórházak? egy két megyét kivéve, sehol, s innen származik azután, hogy a huzamosabb ideig betegeskedő szegényebb falusi lakosok kocsira rakatnak, s a legközelebbi, kórházzal ellátott városokba vitetnek, s ott az utczán letétetnek, tudván azt, hogy ott majd a kórházba elhelyeztetnek. Pesten számtalan ily esetek fordultak már elő. A megyei orvosi személyzet lakását tehát úgy kellene szabályozni, hogy az illető orvosok oly községekben lakjanak, melyekben, vagy melyeknek közelében orvosok nem laknak, természetesen őket az eddiginél jobb fizetéssel kellene ellátni, és kötelezni, hogy mindenikök a legszükségesebb gyógyszerekkel ellátva legyen. Ez mindazonáltal nem elég, s nem elég ha valami járványos betegség kiüt, kapkodni, hanem megelőzőleg mindent eltávolítani, mi az egészségre káros befolyással hat: ilyenek a kis városi és falusi udvarokon látható szemét és ganéjdombok, ló, kutya és más döglött állatok hullái, mert ezeknek kigőzölgése az egészségre bizonyosan jótékonyan nem hat, s ezeknek eltávolítása költségbe nem kerül, csakis akarat kell hozzá. Tapasztalásból tudjuk ugyanis, hogy a nagyobb népességű, s nem tiszta és friss levegőjű városokban a járványbetegségek nem pusztítanak anynyira, mint a falukban, melyeknek levegője kétségtelenül tisztább és egészségesebb, s mi ennek az oka? az hogy a ganéj és más bűzös tárgyak kigőzölgése által a levegő egészségtelenné válik. Orvosok nem vagyunk ugyan, de gondolkozni tudván, nem tulajdoníthatjuk azt is másnak, miszerint Pesten 1866-ik évben az epemirigy, a "Ferencz és Józsefvárosban pusztítottak leginkább, mint annak, hogy az érintett külvárosok számos házaiban s némely utczáin nagyszerű, s fővárosokhoz nem illő ganéj és szemét dombok léteztek, vannak fájdalom még most is. Az epemirigy 1831-ben június 13-án Ugocsa megyében ütött ki, június 15-én Borsod és Zemplénben, június 23-án pedig Szabolcs és Szathmár megyékben terjedt, s Pesten július 14 én tört ki, s két hónap alatt 1525 ember halt meg , benne a katonákat nem számítva. Volt pedig akkor a lakosság száma mintegy 65.000. — Mennyi emberélet esett áldozatul az ország többi részeiben, azt sem tudhatjuk. — A pestis is temérdek pusztításokat tett hazánkban, még pedig 1341-ik évtől kezdve 1744-ik évig számtalanszor dühöngött. 1710-ben Cserei Mihály szerint 300,000 embert ragadott ki az élők sorából. — Az egészségügy nagyon is megérdemli tehát, hogy hazai hatóságaink arra különös figyelmet fordíttanak, s figyelmüket a nálunk már fájdalom évek óta pusztító marhavészre is kiterjeszszék, kérdéseinket a discussio tárgyává tesz: ahelyett hogy mint ezelőtt tárgyilagos, bár még oly éles bírálatokkal töltenék hasábjaikat, most csupa személyes támadásoknak,könnyelműen odavetett legsúlyosabb vádaknak engednek tért, többé nem a tárgy maga, hanem személyek ellen folytatják dicstelen harczukat, melynek káros következményei a napi sajtó általános jellemére kétséget nem szenvednek. Bár egy részről nem lehet szándékunk pártharczunk heves tusái közepette minden egyes szót a higgadt megfontolás mérlegére rakni, mégis másrészről határozottan kell tiltakoznunk azon — gyöngéden legyen mondva—határtalan könnyelműség ellen, melylyel, különösen néhány ellenzéki lap, mégpedig úgy látszik, valóságos előszeretettel, a „személyeskedések“ rideg terére lépni szokott, így egyszer a „Hon“ csak úgy mellékesen, mintha a legártatlanabb életről lenne szó, „Andrássy család-féle vasutakról“ beszél, mely határozatlan fogalmazása daczára semmit sem veszít becsületsértő jellegéből. Ezen lelkiismeretlen eljárásnak egyi legjellemzőbb bizonyítékát minden eseti többi közt azon támadások képezik, melyekkel ellenzéki lapok Hollán Ernőnek nekirohantak, s valóban tanulságos lenne azokra bővebben visszatérni, de mi legalább azon alapelvből indulunk ki, hogy a journalistikai illemmel összeférhetlen, megindított sajtóper esetében, akár az esküdtszék ítéletét megelőzni, akár az inkriminált mondatok folytonos feszegetése által a közvéleményre bármely irányban pressiót gyakorolni. Ezen sajnos tényekkel szemben már most őszintén kell kérdeznünk, hová vezethet, hová kell, hogy szükségkép vezessen a polemizálásnak ily módja ? Azt iszik-e igazán az urak, hogy az ily ta*'* rás által csak egy gyet is fogják szapoltani hívőiknek sorát? S ha persze olyanok is lesznek, kik a nyomatott botránynak nemtelenül örvendeni is fognak, mégis alig hiszszük, hogy az urak ily fajtájú szövetségeseket tárt karokkal fogadnának. Egyetlen egy szót se veszítenénk, sőt őszintén segédkezet nyújtanánk, ha tényekkel lenne dolgunk, de puszta híreket, á la Bartolo, kétértelmű czélzatokat, többé-kevésbé czifra frázisok bő köpenye alá burkolt lefogásokat ming velünk bizonyára minden elfogulatlan gondolkodó — olyanoknak el nem ismerhetjük. Ha az urak gyanús dolgokról tudnak, s ezekről alapos bizonyitékaik vannak, úgy ki velők, mi magunk leszünk az elsők határozott rászólásunknak kifejezést adni, s a bűnöst, bármily magas paleton is álljon, megbélyegezni; de addig, míg ez nem történik, addig, míg örökké csak hiábavaló, sokszor még az illemnek legközönségesebb szabályait is megsértő polémiákkal van dolgunk, szilárdan fogjuk védeni a politikai sajtó méltóságát, s oly eljárás ellen kikelni, mely a nép nagy részének erkölcsi sülyedését, s a sajtó tekintélyének bukását kell, hogy maga után vonja. Mai számunkhoz egy tél ív melléklet van csatolva. Holnap,. évi julius 1-je napján d. u. 6 órakor a Deák-körben értekezlet fog tartatni. Justh József, elnök. Pest,jun. 28-án. Ha már magába véve meglehetős kellemetlen, kénytelen lenni az általános kultúrai viszonyainkról elterjedt előnytelen nézeteket konstatálni, a dolog még százszorta kínosabb,midőn oly ügyről van szó, mely közvetlen minket is, mint a hazai sajtónak egy töredékét, nagyon is érzékenyen érint. De valamint vistás állapotokon sokkal könnyebben az által lehet segíteni, ha őket a nyilvánosság fóruma eleibe viszszük, mintsem, hogy azokat palástoljuk vagy agyonhallgatjuk, úgy mi is journalistikai kötelességünknek tartjuk, közönyösen nem nézni tovább egy irodalmi botrányt, mely a magyar hírlapirodalom eddigi szeplőtelen hírét nagy mértékben kockáztatja , sőt részben már is tönkre tette. A magyar közvélemény közlönyei eddig—még a legelkeseredettebb ellenes részéről is legalább azon egy elismerésben részesültek, hogy ők — ha nem is mindig bizonyos olvasóközönségnek tetsző pikáns élénkséggel — de legalább illő komolysággal és politikai tapintattal igyekeztek fontos feladatuknak megfelelni; de ime most egyszerre szomorúan kell tapasztalnunk, hogy mind a nagy közönség körében, mind a külföldi sajtóban egyre szaporodnak oly nyilatkozatok, melyek erkölcsi hitelét nagyban fenyegetik s csorbítják. Fájdalom egy perczig se kételkedhetünk , hogy ezen feltűnő jelenségnek nem más az oka, mint ja mód és modor, melylyel némely lap egy idő óta kel „La Presse“ s a dualismus. „A dualismus Ausztriában“ czim alá a párisi „La Presse“ egy czikksorozatt indított meg, mely sok tekintetben figyemre méltó lévén, azt bővebben ismertetünk kell. A dualismus a monarchia a met tartományai s Magyarország közé uralkodott antagonismust némileg megszünteté — úgymond — de ezen láz még a baj gyógyulását nem jelenti, sőtán nem is egyéb újabb veszélynél a brodalomra. A magyarokat a nyugat csak a forradalom nymbusán“ át ismérvei lelkesnek, lovagiasnak tartja, holott ezt lovagiasság színpadias és nem is menti a nyegleségtől; a magyar ármányos,tt tető, türelmes s igen konok nemzet. Kit nő pártfegyelemmel biró nép, melynt parliamentáris stratégiáját csak az angléhoz lehet hasonlítani. Nyolcz év a Deákot követi. E férfiú, ki semmifé hivatalos méltósággal nem bir, erőset valamennyi miniszternél. „Ezen dictatrában, melyet csupán a jellem és s gyakorol egy szabad nemzet fölött, kiségkivül bizonyos nagyság van.“ A delegatiókat s a két parliament terüészetét röviden ismertetve s kiemelve hogy az előbbiek hatásköre s teendői !