Pesti Napló, 1869. október (20. évfolyam, 225–251. szám)

1869-10-01 / 225. szám

225 szám Péntek, october 1.1869. Szerkesztési iroda: »■•»■««jek­tow 7. »im. L kg »Itt. fc 1*0 Mailtől rétéit illető aiadto kdSrétoéay » «erkwcttMgbM laMstodB. **•*5801« ti *n lerrJok etek imtrt kwktu foftdtituk tL Ferencii»k t*Te 7. «in ftUbcfatt Kiadó-hivatal: A lap tayifi tényét illeti kStim­­n&nyek (*106xstéai péae, kiadit kírftli p*ni**ok, hird»t»ény»k) a kiadd hiTkUÜMe latéieoddkPESTI maraniikaiB Előfizetési föltételek: Vidékre, ponton: TM7 fcelyben, hiibo* borára t Epét* érre ... 2S frt. Félévrt. . . ■ , 11 fÜ Nepyol érrt ... 1 , 50 kr. Két hóra. • • • • 8 ügy hóra .... 1 »Vkr. .85 kr. Hirdetmények díja: 1 haté boa petitor ejyjwci Mr­­ttetóon« 7 aj kr. Bélyagdí kü­lSn »0 ajkr. NyiH-tér *6 katábo* potit­aor Sí nj kr. Előfizetési felhívás PESTI 1869-ki julius-NAPLÓ deczemberi folyamára. Eló­zetési feltételek : Patten bárhon hordva, vidékre poétán küldve A julius—deczemberi fél évre . . . .11 frt. — A julius septemberi negyedévre .... 5 frt 50 kr. Egy hónapra............................. . . . . 1 frt 85 kr A­z „Athenaeu­m“, Irodalmi da nyomdai részvénytársulat, mint tulajdonos és kiadó. Pest, sept. 29. 1869. Állambiróság. n. Norvégia. A Lagthing (felső ház) a főitélőszékkel egyesülten képezi a rigst retet, a mely első s véginstantiában ítél azon keresetekről, a miket az Odelsthing (képviselő­ház) terjeszt elő — akár az államtanács, vagy főitélőszék tagjai ellen eljárásukban elkövetett kihágásokért, akár a Storthing (országgyűlés) tagjai ellen „országgyűléstagi minőségben“ elköve­tett kihágásért (infractio.) A Lagthing el­­nöke elnököl a rigszetben. A vádlott min­den indokolás nélkül recusálhatja a rigs­­zet harmadrészét, úgy azonban hogy a rigszet ne álljon kevesebb mint tizenöt tagból. S v e c i a. A király kinevezi a maga közügyészét (procurator generalis, füstit tiekansler) a kinek birói functiókban már azelőtt alkalmazott egyénnek kell lennie,, a ki, segédügyészeivel, közvádló oly ügyek­ben, a­melyek a közbátorságot vagy az or­szág jogait illetik, s ezen fölül gyakorolja a király nevében a felügyeletet az igaz­ságszolgáltatásra, és e minőségben eljár a bírák és functionáriusok ellen az általuk elkövetett hibákért. Az országgyűlés is választ tisztes törvénytudó embert köz­ügyészéül (generalis procurátorául) és en­nek utódát azon esetre, ha a következő rendes országgyűlés előtt meghal, vagy akadályoztatik eljárásában. (A képviselő­ház választ 24 tagot, a fels ház ugyan­annyit. E 48 választja a hongyűlés közügyészét). Ha az országgyűlésnek a közügyész leköszön vagy meghal, az országgyűlés azonnal helyébe teszi utó­dát. Az országgyűlési közügyész jelen lehet a főítélőszék és minden törvényszék valamint a közigazgatási testületek (col­­legium administrativumok) üléseiben, de nem vehet részt a tanácskozásokban, sem véleményét nem nyilváníthatja. Felügyel az országgyűlés utasításai szerint a törvé­nyek alkalmazására a bírák által, és ke­reset alá helyezi az illető bíróságok előtt azokat, a­kik functióik gyakorlatában kedvezés, részrehajlás, vagy más indok­nál fogva törvénytelenséget követnek el, vagy elmulasztják tisztükben kellően jár­ni el. Az országgyűlés közügyésze min­den országgyűlésnek előterjeszti, miké­pen járt el, előadja az állapotot, melyben van az ország igazságszolgáltatása, kijelöli a törvényekben s rendeletekben létező hiá­nyokat, és ajánlatokat tesz javításukra. Ha a főtörvényszék egy vagy több tagja érdekből, rosz­hiszemből, vagy hanyag­ságból a törvény ellen ítél annyira, hogy a törvény helyes magyarázata s a té­nyek evidentiája ellen valaki életétől, be­csületétől, szabadságától, vagyonától fosz­tatott volna meg, az országgyűlés köz­ügyésze köteles, s a király közügyésze felhatalmazott az ily főtörvényszéki bírá­kat az ország bírósága elé állítani. E bí­róság áll a stockholmi második instantiá­­ju bíróság elnökéből (a­ki elnököl), az or­szág minden közigazgatási testületének elnökeiből, az államtanács legidősebb négy tagjából, a főváros őrsége hadipa­rancsnokából, a fővárosban lévő flotta ve­zéréből, a stockholmi második instantiáju bíróság két legidősebb tagjából és az or­szág minden közigazgatási testületének legidősebb tagjaiból. E bíróság ítéletét senki meg nem semmisítheti. A király ad­hat kegyelmet, de ez annyira nem terjed­het, hogy az elitélt az ország szolgálatába visszahelyeztethessék. Minden rendes or­szággyűlés választ három éve­nkint bizott­mányt, a­mely ítél a felett, váljon a főíté­­lőszék minden tagja érdemes-e megma­radni hivatalában, vagy nem kell-e né­hányat megfosztani helyétől, noha nem lehet ellenük hibákat és bűntetteket bi­­zonyítani, a­mely utóbbi esetről az előző rendelkezés gondoskodott. Ha a bizott­mány egy vagy több feítélőszéki tagról azt határozza, hogy az országgyűlésnek bizodalmát elvesztette, ez közlendő a ki­rály­lyal, a ki elmozdítja az ily tagokat, de fizetéseik felét nyugdíjul adja nekik. Németalföld, 1815-ben kihirdetett, 1840-ben és 1848-ban módositott alapi­törvénye 157. §-a. Van az egész ország számára egy főitélőszék, a melynek t­­gjai a király által választatnak a jelöltek ama lajstromából, amely a következő 158. sze­­rint készíttetik. — 158. §. A főitélőszék tudósitja a statusok második kamaráját azon vacantiákról, a melyek a főitélőszék kebelében támadnak. A király nevet ezen helyekre öt jelöltnek lajstromából, a me-­­­lyet e kamara —­elébe terjeszt. A király nevezi a főitélőszék tagjai közül az elnö­köt. — 159. §. A főitélőszék ítéli a sta­tusok tagjait, az ügyéri osztályok (depan­tement) főnökeit, a gyarmatok főtiszteit, az államtanács tagjait, a király által a pro­vinciákba küldött biztosokat, midőn akár a király akár a második kamara által vádoltatnak olyan büntethető tettekről, a melyeket functióik gyakorlatában követ­nek el. — 160. §. A törvény kijelöli ama más functionariusokat, a kik functióik gyakorlatában elkövetett tettekért a fő­itélőszék által büntetendők. — 161. §. A király s a királyi ház tagjai mint alpere­sek ellen a kereset (actio) a főitélőszék elé vitetik, kivéve a reális actiókat, a melyek a közbiró elé viendők. — 162. §. A főitélőszék felügyel az eljárások (pro­cedúrák) menetére és elitélésére, s a tör­vények megtartására a bírói testületek által­ megsemmisítheti, a törvény rende­lete szerint, rendeleteiket és ítéleteiket, a­melyek törvénybe ütköznek. 163. §. A főitélőszék tagjai és közügyészei (genera­lis procuratorai) élethoszra neveztetnek. Würtemberg. 1819-iki alkotmány 195. §. Az alkotmány judiciarius biztosí­tására a statusok itélőszéke állitatik föl. Ez ítél oly tettekről, a melyek az alkot­mány felforgatására vagy egyes pontja megtámadására czélzaknak tartatnak. 196. §. Ezen itélőszék áll elnökből,a­kit a király nevez a felebbviteli bíróságok elnökei kö­zül, és tizenkét bíróból, a­kiknek felét nevezi a király a felebbviteli bíróságok tagjai közül, és felét (három póttaggal) választja a statusok két kamarája vegyes ülésben saját tagjai közül. A statusok által választottak közül kettőnek legalább törvénytudónak kell lennie. (Ezeket a király megegyeztével a közfunctionariu­­sokból lehet venni. A kanczellária sze­mélyzete a főitélőszékből veendő.) 197. §. A statusok itélőszékének tagjai csak ezen szék ítélete folytán mozdittathatnak el. Azon tagjai,,a kik közhivatalt kapnak,ez ál­tal maga által megszűnnek az itélőszéknek tagjai lenni, de a statusok által újra bele­választathatnak. Hasonlag a király által nevezett tag kilép ez itélőszékből, midőn megszün birói functióit gyakorolni. 198. E szék összeül az elnök meghívására, a minek helye van, midőn a királynak az igazságügyér által ellenjegyzett rendeletét, vagy valamelyik (törvényhozási) kamará­nak felhívását, a tárgy közlésével veszi. 199. §. Vád indítható e szék előtt — a 195. §-ban jelzett esetekben — a kor­mány által a statusok valamely tagja el­len, vagy a statusok által valamely ügyér és osztályfőnök, vagy az országgyűlés valamely tagja és főfunctionáriusa ellen. Más functionáriusok mint a miniszterek és osztályfőnökök, nem állíthatók ezen ítélőszék elé, kivéve ha az 53. §. rende­leteit sértik meg.­­Az 52. §. szerint min­den ügyér felelős minden rendeletéért és minden ügyről, a­mely szakához tartozik. Az 53. §. pedig így szól: „Más tisztvise­lők és hatóságok szintén felelősek attribu­­tióik körében. Tartoznak saját különös felelősségük alatt, azon utasításokat, a­melyek az illető hatóság által törvényes formában hozzájuk küldetnek, követni. Ha kétkednek, váljon a hatóság, melytől a rendelet származott, illetékes­e, a felsőbb hatósághoz kötelesek fordulni; úgyszintén ha valamely rendelet tartalma felől kétsé­gük van, kötelesek tiszteletteljesen azon hatósághoz haladéktalanul fordulni,­­ az esetre, ha az utasítással megegyező rende­letet vesznek, ezt végrehajtani.) A vád és védelem nyilvános. A jelentések, szavazá­sok s határozatok sajtó útján közzététetnek. 200. §. Midőn vizsgálati biztosokra van szükség, a szék azokat a fenyítő bíróság vizsgáló biztosai (commissarius) közül választja. A vizsgálatnál mindenkor jelen kell lennie egy tagnak, akit a király ne­vez, és egynek akit a statusok választa­nak. 201. §. Minden alkalommal két elő­adónak (rapporteur) kell lennie. Ha az első a király által nevezett, a másiknak a státusok által választottnak kell lennie, s viszont: 202. §. Minden ítéletre kell, hogy egyenlő számmal legyenek a király által nevezettek és a státusok által választot­tak. Ha e szám nem egyenlő, és ha nem lehet e különbséget megszüntetni nevezés vagy választott póttag meghívása által, akkor azon tag lép ki, aki a nagyobbszá­­mú oldalon legifjabb a tisztségben. De a bírák száma soha se lehet kisebb tíznél. Ha az elnök akadályoztatva van, helyét a király által nevezett első tag foglalja el. Az elnöknek nincs döntő szava. Ha a szavazatok egyenlő részekre oszlanak, akkor azon vélemény dönt, a­m­íg a vád­lottnak kedvezőbb. 203. §. A büntetések, amelyeket e bíróság szabhat, a követke­zők: feddés, pénzbírság, felfüggesztés, el­mozdítás a hivataltól, ideiglenes vagy örökös kizárás a követségből. Midőn ezen biróság kimondta a legnagyobb büntetést amely illetékességéhez tartozik anélkül, hogy nagyobb büntetést világosan kizárt volna, a biróságok hivatalból kezdhetnek bővebb instructiót az elitélt ellen. 204. §. Az itélőszék határozatai ellen semminemű felebbvitelnek nincs helye (nincs appel­­láta), de lehet procedálni revisióra, és visszahelyezni az ügyet előbbeni állapo­tába. 205. §. A király nemcsak meg nem akadályoztathatja az instructiót, de ke­­gyelmezési jogát sem terjesztheti annyira, hogy az itélőszék ítélete által hivatalától elmozdított tisztviselőt visszahelyezhesse tisztébe, vagy más akár birói, akár köz­­igazgatási tisztségbe, kivévén, ha az el­itélés világos záradékot foglal orászt ma­gában az elitélt részére. Az ausztriai Reichsgericht, és a ma­gyarországi 1842-iki javaslat a felségsér­­tési és hűtlenségi perekben ítélendő bíró­ságról már közölve jön a „Pesti Napló“ által. Pest, sept. 30. A cseh pótválasztások befejeztettek, s a kép­viselői állásukról lemondott declaransok egy hiján ismét megválasztattak, igaz, hogy nem oly egyhangúlag, mint még mielőtt jónak látták az alkotmányos küzdtér helyett a passiv ellentállás fegyveréhez nyúlni. A csehek azon nap óta, hogy országgyűlésük termét odahagyták, igen hosszú utat tettek , de csalódnék, a­ki ez utat másnak vélné egy terje­delmes körnél, melynek a pótválasztások alkal­mával ismét azon pontjára értek a moszkvai zarándokok, a­honnan kiindultak. És csinálhat­nak még nagyobb zajt, és creálhatnak még né­hány nemzeti szentet, és találhatnak fel még néhány régi kéziratot Libussáról, a pálya me­lyen annyi vehemencziával törtetnek előre, nem egyéb körnél, melynek peripheriáján a centrumban nyugvó czélt hiába kergetik. Ez a viszonyokban rejlik. Csehország viszonyai olya­nok, hogy a mostani választási törvény mellett a cseh tartománygyűlésbe az ország küld száz egynéhány német követet és 80 egynéhány csehet; ha a választási törvényt megmásítják, akkor a differenczia kisebb lesz s a többség 20 —30 ember helyett 5—10 ember kezébe kerül. Lehet, hogy e többség akkor is a németeké lesz, lehet, hogy a csehek kezébe kerül; de bármint legyen is, a két nemzetiség oly arányban oszto­zik az országban, hogy egyik sem ignorálható ; egyik oly fontos, mint a másik. Ez ezen ország sajátságos helyzete; ha valaki viszonyait gyöke­resen rendezni akarja, akkor nem szent Ven­­czel koronájával, hanem a viszonynyal kell számolnia. A csehek, kik 1848-ban követeink orra előtt becsapták az ajtót s engedelmes eszközeivé let­tek a hatalomnak akkor, mikor vesztünket kel­lett decretálni, valamint akkor is, mikor hiva­talnoki sáskajárást küldtek hazánkra, újabban nem tarják méltóságuk alattinak Magyaror­szág eljárását majmolni. Magyarországnak a passiv ellentállás kivívta a sikert •S miért ne he­­lyezhetné szent Venczel koronáját is vissza a régi fénybe? E számításnál csak azt felejtik el az illetők, hogy a viszonyok jelentékenyen különböznek egymástól. Nem is említve azon tényeket, melyek által a magyarok jogos követelményeihez hasonló prae­­tentiók formálhatásától rég megfosztották ma­gukat a Nagy Ottokár utódai, nem említve azon külön-külön alkalmakat melyeken a csehek Bécs­­ben a közös törvényhozásban résztvettek, kérd­jük : hol mutathatnak fel Magyarországon egy, a magyar elemnek opponáló oly pártot, minő mellett a cseh elem Csehországban minori­tásba szorult ? A cseh nép követeléseit meg kell hallgatni, kívánalmainak eleget kell tenni; de nem a cseh vezérekéinek , kiknek követelései egyébként sem számíthatók ki, mert mióta vezetik a cseh — inkább kortességet, mint politikát, azóta egyébre sem mutattak tehetséget, mint ezen kö­vetelések licitálására. Ausztria újabb történelmének minden lapjára fel van írva azon tanulság, hogy a cseh vezére­ket csak egy elégíti ki: az uralkodás, a hang­adlás. Ha ettől elüttetnek, akkor semmi sem kell iá nekik. Ők politikai vabanque-ot játszanak,a nép a kártya, az uralkodás a tétel. Ő nekik mindegy: absolutismus, constitutiona­­lismus, reichsrath vagy landtag, csak a „nagy harang” kötele adassék az ő körökbe. Ilyenek voltak 1848-ban, ilyenek az absolutismus idejé­ben, ilyenek 60-ban, ilyenek mindig, mígnem 1867-ben ostentatióval visszahúzódtak, mivel kisebbségben maradtak. Hogy pedig ép az ő helyzetük, azon körül­mény, hogy egy számra nézve hason­erejű ellen­féllel állnak szembe, legkevésbbé fér meg e ter­mészettel, az világos. Mentül makacsabbnak mutatkoznak, annál tömörebbé teszik a német elem ellenállását, ma tényleg ott vagyunk,hogy a harcz a két elem közt in optima forma ki­törhetne. Hova vezet ez ? — Négy millió kiabál szent Venczel koronája után, négy millió azt kiabálja hogy nem kell. Kiirtassék-e az egyik négy millió ? — Hajol­ni nem fog. Ez Csehország állapotának viszássága, ez a cseh vezérek őrült politikája. A német elem támogatást keres és talál a töb­bi tartomány német lakosságánál,­a cseheket tá­mogatja a többi tartományok s a magyar biro­dalom nemzetiségeinek egy része és a magyar oppositió. Azonban e támogatásban nincsen köszönet. So­ha sem láttam még, hogy két veszekedő ügye elintéztetett volna az által , hogy a szemlélők egyeztetés helyett uszították őket. És mi más uszításnál azon oktalan taps, melylyel p. o. a „Hon“ kiséri a moldvaparti eseményeket ? Igaz, hogy ezen tapsoknak feneke valószínűleg csak az, hogy ezen laptársunk illető munkatársainak összes journalistikai tudománya ezen dogmatikus szavakra reducálható, hogy „rajxrat“, „népjog“, elnyomatás“ és „czentralizáczió“ , mind a mel­­ítt a kinek szüksége van reá, s a kinek tenyere iszket, mást is olvashat ki belőle. Hetek óta olvasunk egyrészt a cseh párt tize­­deiről, másrészt a német párt Isten tudja mijé­­ől, de sem a bécsi lapok, sem a pestiek egy megfontolásra érdemes tanácsot nem adtak meg. Nehogy pedig minket is azzal vádoljanak, hogy recriminálunk tanács nélkül, azon meg­egyzéssel zárjuk be sorainkat, hogy ez elkese­­■edett két fél harczának mindaddig vége nem esz, míg Eris almáját ki nem veszik kezök­­ből: inter ditos litigantes örüljön a harmadik: a vezérek harczából nyerjen a nép. Eris almája első­sorban a landtag ; ha egyenes reichsrath­­választások lesznek, akkor kétségkívül ará­­nyos számban jelenendnek meg a közös képvi­­selő-testületben a szlávok és a németek kép­viselői. Ellenkező esetben soha sem fog nyugodni a farcz, ha csak a német elem kötött kezekkel ,ha nem adja magát a csehnek. Községi autonómiát, szükség esetén nemzeti­­ségi törvényt és központosított törvényhozást 20. évi folyam. Ez igénytelen, egyéni nézet, de hiszszük, hogy ez lesz a mostani conflictusok egyetlen megoldó kulcsa. Belföld, Pest, September 30. Pest, sept. 30. (A statistikai osz­tály jelentése a népszámlálást megelőző munkálatokról). A sta­tistikai osztály, utasítva a minisztérium által, időnként a népszámlási törvény végrehajtása előtt, a szükséges előmunkálatok állásáról, hi­vatalos jelentéseket tesz közzé. A f. hó 24-én kelt kimutatás szerint a nép­számlálás, valamennyi törvényhatóságnál, igen meleg fogadtatásban részesült. A rendes évne­­gyedes, vagy rendkívüli közgyűléseken a tör­vény végrehajtása iránt, a miniszteri utasítások értelmében, a szükséges intézkedések megtétet­tek,­­ az előmunkálatok megkezdettek. A tör­vényhatóságoktól beérkezett jelentések értelmé­ben nemcsak megalakultak a számláló bizottsá­gok, hanem azoknak számláló csoportokra való felosztása, s a számláló ügynökök kirendelése is megtörtént. A népszámlálás keresztülvitelének technikai része iránt is intézkedve van. A 4,300,000 rova­tolt ívnyi papírkészlet a fővárosi, 3 nagyobb nyomdánál 34,513 ft 39 kr kötbér mellett szer­ződésileg kialkudva van, mely készletnek a meghatározott időben való előállítása , nagy mennyiségű bánatpénzek kikötése mellett, biz­tosítva van. Ehhez képest a papírkészletek nem­csak a kellő időre jutnak rendeltetésük helyére, hanem máris tekintélyes részletek szolgáltatnak a törvényhatóságok kezei közé, hogy az illető bizottmányok a kellő tájékozást már előre meg­megszerezhessék. Pesten a népszámlálás keresztülvitelével meg­bízott statistikai osztály számára egy 9 szobából álló hivatali helyiség rendeztetik be. Az irodai személyzet részint a pénzügyminisztérium szám­vevőségi osztályából áthelyezett, részint más vállalkozó egyénekből fog kikerülni, mely utób­biak félfogadásánál különös tekintet lesz azok­ra, kik a múlt évben a statistikai tanfolyamot bevégezték. Pest, szept. 30. (A legújabb muszka­vezető.) Miután becsületes ellenzékünknek sikerült az olyan czimezéseket, melyekkel más­felé és más körülmények közt okvetlen a kötél, és golyó jár, úgy elkoptatv.­,­ hogy most már csak legvadabb demokratára sem teszik m­eg a­d­­vánt hatást,s igy ezen oktalan bőkezűség miatt, immár a „minősített hazaárulókat“ kell opposi­­cziónknak énekelnie; valóságos hajtóvadászat van ellenök, s fölzendül a diadalének, ha vala­melyik baloldali Brutusnak sikerül egy egy­­ „muszkavezetőt“ fölfedeznie. Az ember szinte látja, hogy mentik meg lépésről lépésre a ha­zát. A legújabb muszkavezető pedig senki más, mint P­é­c­h­y Manó, erdélyi királyi biztos. Őt— a többiek nagy bosszúságára a M. U. „szerezte.“­­Az „E. Lap“ tegnapi száma pedig a követke­zőkben hitelesíti a baloldali közleményeket: „1. P­é­c­h­y Manó gróf, ki a „Magyar Uí­­g“ szept. 18-iki száma szerint „egyike azon főrendieknek, kik 1849-ben Badenben elhatároz­ták, hogy a muszkák Magyarországba behí­vassanak,“ —z egész életében csak egy­szer volt Badenben, még pedig tiz éves korában, édes anyja társaságában, az­óta pedig soha. 2-or. „A muszkabehivó Péchy, ki Schmerling­et oly híven szolgálta“ szintén a „Magyar Újság“ fantasiájának köszö­ni lételét. Péchy Manó gróf 1848-tól 1861-ig nem viselt hivatalt, nem vett részt semmi tanácskozmányban vagy értekezletben. 1861- ben Vay alatt Abauj főispánja lett, de 1862-ben a mint Schmerling lovag kormányra lépett azonnal leköszönt és csak Sennyei alatt vállalt ismét főispánságot­.“ Mi a magunk részéről más megjegyzést nem teszünk hozzá, mint hogy a baloldali lapok, me­lyek a M. Újság közleményét sorba átvették ezen helyreigazítást hallgatással mellőzik. Kérd­jük tisztelettel akkor tartották-e eljárásukat becsületesebbnek, mikor írtak Péchy Manóról vagy most, midőn hallgatnak róla ? (a.b.) Nagy-Szőllős, szept. 27. [Ered .] (Ujonczozás; az iskolaszé­k el­ső ülése­s intézkedései, vasúti munkálatok.) Városunk 15 nap óta nagy sürgés-forgásnak szemtanúja; az ujonczozás a megyének fiatalságát, úgy a megye összes tiszt­viselőit csődité össze s folytonos működésbe tartá. Az ujonczozás ma már befejeztetett,­ a ren­des sorkatonasághoz 200, a honvédekhez 290 legény állíttatott ki. Nevelési ügyünk is lendü­letet nyert. — Tanfelügyelőnk B.S. ez­előtt egy pár héttel megérkezvén megyénkbe, a szerve­zési tanácsgyűlést 22-én tarta meg számos hall­gatóság, s több iskolai tanácsos jelenlétében. A tanfelügyelő egy igen tudományos, szak­­avattságot tanúsító beszéddel nyitá meg az ülést hiven ecsetelve elhanyagolt népnevelésünk álla­potát ; állításait számokkal és ha statistikai ada­tokkal bizonyító, párhuzamot vont a többi ci­vilizált európai országok s hazánk népnevelése között. A megnyitó beszédre Girczák András g. e. főesperes felelt, ígérvén a tantanács részéről erélyes közreműködést. Határozatba ment egy szakbizottmány kine­vezése, melynek kötelessége a jövő gyűlésig ki­­pur­tolt helységenkint a\ipLelf, MfavVak okait, úgy­szintén megnevezni mindazon kifor­rásokat, melyek által a népnevelés ügyét elő­ehetne segíteni. Határozatba ment továbbá, i % P°,litk­ai közegek felszólitassanak egy­­ erélyes körlevél kibocsátására, melynél fogva a

Next