Pesti Napló, 1870. március (21. évfolyam, 48-73. szám)

1870-03-01 / 48. szám

48. szám. Özer­ljesztési iroda­­ ,­'errachiek­ tere 5­7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minde­’ közlemény a szerkesztőségben Intézendő. Bí'm­entetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kedd, martius 1. 1870. Kiadó-h­i­vatal .* Ferencziek­ tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS: ___21. évi folyam._ Előfizetési föltételek: Vidékre, postán! ▼agy helybeli, házhoz hordva: Egész évre ... 22 frt. Félévre ..... X1 frt. Negyed évre ... 6 „ 50 kr. K 1 hóra. ...» 3 A 70 kr. Egy hóra .... 1 „ 65 kr. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 nj kr. Bélyegdíj külön 10 nj kr. Nyilt-tér : 5 hasábos petit­sor 25 nj kr. Pest, február 88. (B. Zs.) A franczia viszonyok fejlődése gén érdekes mozzanattal gazdagodott. Bebizonyult újra, h­ogy a szélsőségek ga­rázdálkodása, ha velük komolyan tenni akaró, a haladással őszintén szövetkező kormány áll szemközt, ez utóbbinak min­dig csak hasznára válhatik. Előbb a re­­voltáló ut­rák egyengették az Ollivier­­kormány útjait, most meg a revoltáló szélső­jobb szilárdítja meg az új ministé­­riumot. Ama nevetségességében vérlázító erőlködés, melyet Rochefort és társai véghez vittek , csak hogy mielőbb vér föl­­jön az imigy-amúgy összehevenyészett torlaszokon, fölzúdította Francziaország­­ban mindazon elemeket, melyeknek van veszteni valójuk. A polgárság felocsúdott megijedt tétlenségéből, s erélyesen pro­testált azon zavargások ellen, melyek a társadalmi életet kisodorva rendes kerék­vágásából, az iparnak és kereskedelemne­k meg mérhetlen károkat okoznak. És nem csak a bourgeosie, mely Francziaország­­ban rendesen a fönnálló hatalommal tart, sokallta meg a szélsők vad kitöréseit. A­ki csak a szabadságot őszintén és igazán szerette, tartozott legyen bármely tábor­hoz, méltatlankodással fordult el azon rajongók túlzásaitól, kik mintha csak szánt-szándékosan a háttérben leskelődő soldatescának készítették volna el a ter­rénumot. Azon percztől kezdve, melyben Rochefort és társai az eldön­tés színhelyét a parliament­ből min­den áron az utczára akarták átvinni, oly férfiak, mint Jules Favre és Picard, nem foglalhatták el többé előbbi rendsze­resen tagadó álláspontjukat. A szélső bal túlzói után következtek a szélső jobb fanacicusai. A Favre-féle bel­ügyi interpelláló fölötti vita végpontján volt, midőn a kormány hosszú habozás után végtére a kormány-candidatok ké­nyes ügyében is szint vallani kényszerült. Tudvalevőleg az igazságszolgáltatás és közigazgatás egész óriási gépezetének fel­használása a kormány által hivatalosan proclamált és támogatott képviselő-jelölt érdekében képezi a franczia ellenzéknek egyik legelső panaszpontját. Jules Favre rohamos szónoklatának egész súlyával támadta meg az erkölcstelen, a választás szabadságát tökéletesen megsemmisítő rendszert. Picard éles gúnynyal ostorozta amaz állítólagosan parliamentáris kor­mányt, mely nem bír az erkölcsi undor erejével, hogy félretolja magától az abso­­lutizmus szennyes eszközeit. A kormány­nak okvetetlen válaszolni kellett, és vála­szolt Chevandier de Valdrome a belügy­miniszter. Beszéde habozó volt és két­színű. In thesi nem helyeselhette ugyan a hivatalos candidaturák eszközét, de in praxi körülbelől mellőzhetlennek tartotta. A baloldal erre legerélyesebb támadásai­nak egyikét intézte a kormány ellen, úgy hogy Olliviernek magának síkra kellett lépni, hogy némileg helyreüsse az elkö­vetett hibát. Beszéde nagy hatást tett­ a kormánynak ama jogát, hogy a reá nézve kellemetes jelöltet őszintén megnevezte, föntartva, kinyilatkoztatta, hogy a jelen kormány, a­mint eddig nem élt a jogával, úgy nem fogja alkalmazni e későbbi vá­lasztásoknál sem. Ez kellett a lesben álló szélső­jobbnak, mely csak azon perezre várakozott, hogy a kormányban állítólagosan uralkodó véleménykülönbségeket lobbanó lánggá szítsa. A belügy­minister mollban, az igazságügyér durban nyilatkozott, hajrá itt van a viszály magva. Géranier de Cas­­sagnac, a­ki mindig császáriabb akart lenni magánál a császárnál, fölemelke­dik, és a kormány részéről együttes, solidáris nyilatkozatot követelve , saját pártja nevében kijelenti, hogy az a bel­­ügyminiszer nézetéhez csatlakozik. Erre Ollivier lázas nyugtalansággal a szószék­re rohan. Az egész házban roppant fok­ra hágott az izgatottság. Mindenki érezte, hogy válságos mozzanat közeledik. És Ollivier beszélt, és beszéde a szabadelvű haladás roppant diadala volt. A szélső­jobb mint egy ember fölriadt Ollivier meglepő nyilatkozatai után. Kinyilatkoz­­tatta, hogy ily kormányt nem támogat­hat. De jött helyette más támogató, kinek voluma egészen más súlyt vet a latba. Az Ollivier-Daru kormány mellett szava­zott az ellenzék legnagyobb része,és ezzel az eddig ellenségkép működő párt Olíi­­vierrel szemben oly állást foglalt el,mely az ügyek fejlődésére okvetetlen nagy és pedig kedvező befolyással lesz. A parl­amentben meg volna tehát a túl­nyomó, még­pedig szabadelvű többség, kissé ingatag alapon ugyan még eddig, de csak a kormány magatartásától függ, hogy ez alap­erőssé, biztossá váljék. Most már csak az a kérdés, milyen a kormány viszonya a törvényhozás másik, még­pe­dig Francziaországban még mindig sok­kal hatalmasabb factorához, magához Na­póleon császárhoz ? A franczia ellenzéki lapok nagy előszeretettel úgy festik a csá­szárt, mint a­ki alig várhatja meg a per­­c­et, hogy mostani kényelmetlen, reáerő­szakolt kormányától megmeneküljön. Mi azt hiszszü­k, hogy Daru gróf és Ollivier nyilatkozatai nem ellenkeztek a császár személyes intenzióival. Napóleon császár múltja, jellemének egész sajátossága e felfogás mellett szól. Napóleon rendkívül óvatos elhatározása, akarata föltűnő lassúsággal érlelődik; a készülődés stádiumában félénk, ingadozó, jobbról balra hajló , de ha egyszer aka­rata megérett, ha elhatározásai megszilár­dultak, nem közönséges erélylyel és szí­vóssággal ragaszkodik hozzájuk. Eszméi nem könnyen vernek benne gyökeret, de szálaik nem maradnak csak­is lelkülete felszínén Hogy ő a személyes uralko­dást csak­is hatalma megalapításának egyik eszközéül tekintette, ezt már kor­mányzata első stádiumaiban is hirdette. Épületének a szabadsággal való betető­zését már akkor ígérte, midőn még hatalma zenitjén állott. Tudta,hogy ez előbb-utóbb elkerülhetlen lesz, csak­is az időpont meg­határozásában késedelmezett. Akár spon­tán, akár a viszonyok kényszere alatt ha­tározta el magát a végső lépésre, most már megtétetett, s nem fekszik Napóleon természetében, hogy a kormányzati rend­szert egy napról a másikra változtassa. És ha e változtatás oly könnyű, ha egyáltalán lehetséges volna. A személyes uralkodás talán még hosszabb ideig fön­­tarthatta volna magát, még agóniájában is meglepő erőt fejthetett volna ki, de ma, midőn a parliamentáris rendszer egyszer inauguráltatott, az előbbi kormánymód visszaállítása egyszerűen lehetetlen. Ama forradalom , mely barrk­ádokat épít, s a nyers erőre apellál, a túlnyomó nyers erő­vel leküzdhető, s vérben megfálasztható. Hanem a forradalom, mely a szellemek­ben uralkodik, mely láthatlan, hozzáfér­­hetlen utakon ássa alá Napóleon trónját, az ma már oly hatalom, mely ellen a francziák császárja hiába sorakoztatná ka­tonáinak és rendőrjeinek ezreit! És ezt Napóleon jól tudja, vagy kormányt sértve vélte, nemkülönben a vét­kesek elfogatására.Ha a gyűlés 11-nél több tag­ból állott, s a parancsra el nem oszlott, a tagok fövételre is ítéltethettek — ugyanazon törvény szerint. Sőt a hírlap vagy könyvkölcsönzés is tilos volt hatósági engedelem nélkül. De a haladó angol nép nem soká tűré a kor­mányzás e­lemét, a mely a fejlődést gátolta. 1824-ben eltöröltettek azon törvények is, a­melyek a munkások egyesületeit tiltották. (Az­előtt titkos társulatok keletkeztek a munkások közt, s ezek sokszor beállították a munkát, néha fenyegetés és erőszak által is kényszerítvén a munkaszünetelésre olyanokat, akik hajlandók voltak, bármi bérért is dolgozni.) Ma már a társulási s gyülekezési jog az álta­lános szabály Angliában. A polgárok előleges engedelmezés nélkül bármi számmal gyülekez­nek, bármily tárgyat vitatnak, határozatokat hoznak. A rendtartással megbízott tisztviselők a lázongó gyűléseket a K­ot-act felolvasásával el­oszlathatják ugyan s evégre erővel is élhetnek s a vétkeseket perbefoghatják, de az esküdtszék határoz a gyűlés törvényességéről s a részvevők által netalán elkövetett vétségekről. Csak ily egyesületi s gyülekezési jog tette le­hetségessé a nagyobb reformok kivitelét, így a gabnatörvény eltörlése nem a parliament érdeme volt, de a gabnatörvény elleni nagy szövetségé. Néhány író kitüntette, mily képtelen a törvény. A józanodás néhánynál meg volt. De csak a szövetség izgatása terjesztette el az eszmét any­­nyira, hogy közvéleménynye­lön, s minden ellen­szegülést lefegyverzett. Amerikában az alkotmányba van igtatva azon elv, hogy a törvényhozás nem korlátozhatja a sajtó és szólásszabadságot vagy a polgárok azon jogát, miszerint békésen összegyűlhetnek és a kormányhoz kérelmeket nyújthatnak be sérel­meik orvoslása végett. Belgium alkotmánya 2-dik czímének 12-dik czikke szerint a polgároknak joguk van békésen fegyvertelenül egybegyülekezni, azon törvények szerint, a­melyek e jog gyakorlatát (exercice) meghatározhatják, de úgy, hogy e jog ne­vet­­tessék előleges engedelmezésnek (automation préalable). De ezen rendelkezés nem terjed ki a szabad ég alatt tartott gyűlésekre, melyek a rendőrségi törvény alá vetvék. Ugyanazon czim 20-ik és 21-ik czikke szerint a polgárok jogosít­­ják egyesületekbe társulni, mely jog­előleges rendszabályoknak alá nem vethető, és mindenki kérvényeket nyújthat be a közhatóságoknak, s ily kérvényeket akár egy akár számosabb pol­gár írhat alá. Németalföld alkotmánya f­ő fejezetének 10- ik czikke szerint a bonlakosoknak joguk van egyesülésre és gyülekezésre. A törvény szabá­lyozza e jog gyakorlatát a közrend érdekében. Dániában a polgároknak joguk van előleges engedély nélkül minden törvényes (nem tör­­vényellenes) ezés végett egyesülni. Közigazga­­tási szabály által nem lehet semminemű társu­­latot eloszlatni , be lehet azonban tiltani vala­mely egyesületet ideiglen (provisoirement), de ez esetben rögtön törvénykezési uton kell ellene eljárni, hogy törvényszerüleg oszlattassék el.­­ A polgárok fegyvertelenül összegyülekezhetnek. A rendőrségnek joga van közgyülekezeteknél jelen lenni. A szabad ég alatti gyűlések eltiltat­­hatnak, ha félni lehet, hogy a közbékét háborít­ják. — Lázadás esetén a fegyveres erőnek (ha meg nem támadtatik) nem kell beavatkoznia mi­előtt a sokaság a király­i törvény nevében há­romszor fölszólittatott arra,­­ hogy oszoljék szét. Görögországban a polgárok békésen fegyver­telenül gyülekezhetnek. A rendőrség a nyilvá­nos gyülekezetekben vehet részt. A­­szabad ég alatti gyűlések eltiltathatnak, ha veszélyeztetik a közbátorságot. A görögök jogosan egyesülhet­nek, ha az ország törvényeihez alkalmazkodnak, mely törvények azonban soha se rendelhetik az egyesületi jogot a kormány előleges felhatal­mazása (autorisation préalable alá. A román polgárok előleges engedélyezés nél­kül fegyvertelenül és békésen összegyülekezhet­nek a gyülekezeti jogot szabályozó törvények szerint, és mindennemű kérdést megvitathatnak. A szabad ég alatti gyűlések azonban a rendőr­ségi törvényeknek vannak alá­rendelve. A ro­­mánoknak joguk van társulatokat alkotni, az egyesületi jog gyakorlatára vonatkozó törvé­nyek megtartása mellett. Olaszországban szabad a polgároknak béké­sen, fegyvertelenül gyülekezni, megtartva a tör­vényeket, melyek e jog gyakorlatát szabályoz­­hatják. A szabad ég alatti gyűlések a rendőri törvények alatt állnak. Anhslt-Dessauban az alkotmány 2-ik c­ímé­nek 15-ik­­­a biztosítja a szólás és sajtószabad­ságot és az egyesületi jogot. Egyesek úgy mint számosak kérvényeket nyújthatnak be. A pol­gárok föl vannak jogosítva békésen és fegyver­telenül gyülekezni, s e jog gyakorlatához "előle­­ges engedély nem kívántatik. E jogok áthágása gyanánt csak oly cselekedet tekinthető, amely a büntető törvény szerint „tiltott vétségek körébe esik. Poroszország 1850-iki alkotmánya szerint a poroszok jogosítják előleges engedély nélkül békésen, fegyvertelenül, zárt terekben össze­gyűlni. A szabad ég alatti gyülekezetek az elő­­leges engedély tekintetében is a törvény rende­­lete alá esnek.­­ A poroszok egyesülhetnek oly czélokra, melyeket a büntető törvény nem tilt. A „Pesti Napló“ tárnája. San­ Franciscotól New-Yorkig. (Bernát Géza követségi titkártól.) Hr. Great Salt Lake City széles, egyenes utczák­­kal bir. A házak távol egymástól építve, rende­­sen bekerített tágas udvartól és kerttől vannak körülvéve, s egész külseje mondhatni kellemes benyomást tesz az utazóra. A város magas, ko­pár sziklák aljában fekszik, és csak egy oldalról van nyitva, honnét a sóstóra, és az a­ t övedző hegyekre szép kilátás nyílik. A gyorskocsi a Townshend Househoz vitt. Ez egy csinos és tiszta szálloda a város egyik fő­­utczáján, a Westend­ Streeten alig egy pár száz lépésre az újonnan épült nagy Tabernacle-tól. (Mormon templom.) A Tabernacle nagy, ízléstelen, kerek épület, sokkal inkább hasonlít lovardához, mint tem­plomhoz. Sem kívülről, se belölről nincs rajta diszités. Feh­ére van meszelve s roppant magas fazsindelylyel fedett teteje nincs arányban a fal alacsonyságával. Az épületen körül egy oszlopos corridore van. Erről nyílnak a bemeneti ajtók, melyek száma, ha jól emlékezem, a húszat meghaladja. Végig hallgattam e Tabernacle-ban egy mormon egyházi szertartást. Egy úr a szószékről tartott beszédet, de biz az mind az előadást, mind a beszéd tartalmát illetőleg, felette gyönge volt. Brigham Younghoz a mormonok főpapjához San Franciscóból történt gyors elutazásom miatt nem szerezhettem ajánló levelet, és így meg kell­ elégednem lakásának megnézésével. Brig­ham Young 67 esztendős és 60 neje van, de ezek közöl csak 18 lakik vele, a többiekkel nagyr­észt spirituális összeköttetésben van. Ő a leggazdagabb ember a mormonok közt. Salt Lake City tizedrésze az övé, vagyonát több millióra becsülik, de ez sem lehet felette sok 18 felesége eltartására. Házát és kertjét körüljárva, nejei közül láttam többeket, kik közt egynéhány igen csinosat, egyáltalán határozottan ellent mondok azon több helyen olvasható állításnak, hogy a mormon nők kevés kivétellel nem a szép-, hanem a csúnya-nemhez tartoznak. Mert mind az utczán, mind a színházban látni sok csinos nőt. A színház egyszerű, ízléses épület. Sokkal jobb előadásokat lát­om itt, mint a san-franciscói színházakban. Úgy látsz­i, nagyon kedvelik Amerikában az ír melodrámákat Itt is San­ Franciscóban is mindennap izlandi darabo­kat hoztak szinre, melyek erős kifejezésekkel telvek az angol zsarnokság ellen. Az ily helyek aztán roppant tapssal és tetszéssel fogadtatnak, nemcsak a számos izlandi által, de a yankeek által is, kiknek szintén kedvük telik benne, ha Anglia elleni ellenséges érzületüknek nyilvános helyeken kifejezést adhatnak. A mormonok, hogy magukat az Amerikában nagy mértékben uralkodó kereskedési szédelgés ellen biztosítsák, a „Zion mercantile associa­tion“t alakították, és minden igaz hitűnek ke­mény büntetés alatt meg van tiltva, szükségleteit más gyárosoktól venni. De a társulat monopóli­umával nem él vissza, készleteik jók és illendő árakon is adják. A nyerészkedési vágy úgy hiszem, nem tulajdonsága a mormonoknak; legalább én rövid ideig tartott köztük időzésem alatt ennek semmi jelét sem tapasztaltam. Ők inkább földmívelő nép, és e tekintetben bámu­latos szorgalmat fejtenek ki. A legvadabb és terméketlenebb helyen, a­hol csak a legcseké­­lyebb remény lehetett, hogy a föld a reá fordí­tott munkát és fáradságot visszaadja, egyiket sem kímélték. Az út mellett Uintah-tól Salt Lake*Cityig jobbról-balról szép gyümölcsös ker­tek, szántóföldek stb. terülnek el; ez utóbbiak kisebb mennyiségben, mert erre ezen kietlen szítják épen nem alkalmasak. A mint ideuta­zásom nem volt ment kis­ebb úti kellemetlensé­gektől, kísértek azok elutazásomban is. A gyors­kocsi reggel fél 4-kor indul innét Uintahba. A kocsik belsejében szűken 9 személyre van hely. Mi is kilenc­en voltunk, útitársaim közt voltak mormonok és gentile-ok is, kik egymásnak gyengéit az egész út folytán erős és éles kritika alá vonták. Tekintve az utak rész karban le­tt, elég sebesen mentünk, de a szegény utas, ki egynéhány órát utazik ezen kocsikban, vissza­emlékezik arra egész életében. Uintahtól kelet felé a tájék­ép oly puszta és kietlen, mint San­ Franciscótól a mormonok területéig. A vasút szünet nélkül emelkedik. T. i. két nap és két éjjel át 6—8000 láb magas fensikon Sh­erman állomásnál éri el a legmagasabb pontot. A Rocky mountainen át (ez 8400 lábra fekszik a tenger színe felett) Schermann felé a vidék nem oly puszta egyformaság. Itt látni néhol fákat, zöld füvet, sőt még a sziklák formázata is nyújt vál­­tozatosságot. A vasúti állomásoknál indusokat látni. Ezek egy része mint szolgák vannak alkalmazva, de a túlnyomó rész koldulni jön oda, s mindannyian európai szabású ruhákat viselnek. Primitív nem­zeti öltözetükben nem látni őket a vasút körül, ezt úgy látszik igen örömest felcserélik a fehé­rek által nekik ajándékozott ruhadarabokkal. A férfiak közt látni izmos, erős alakokat, de a nők a lehető legszomorúbb képét adják azon szegénységnek és elhagyatottságnak, melyben e népfaj él. Egyetlen foglalkozásuk a koldulás, rongyokba burkolt gyermekeikkel hátukon.­­ Arczbőrük veres, de e mellett még rendesen czinóberrel is festik be képüket lángvörösre. Hajzatuk igen erős és sűrü, de legkisebb gondot sem fordítanak rá. Rablási hajlamaik daczára eddig még kímélték a vonatokat megtámadásaik­tól , pedig ezt a legnagyobb kényelemmel tehet­nék az utasok hatbörének nagy veszedelmére, mert a vonatokkal nem megy katonaság és ezen több száz mértföldnyi hoszszú területen csak 2 erőd van, ml­g néhány száz ember őrséggel. Oly gyorsan építették e vasutat, miszerint még időt sem nyertek arra, hogy a munkások részére leölt marhák csontvázait a vasút köze­léből elhordják. Ezrenként hevernek ezek közvet­len a vasúti sínek mellett Eleinte azt hittem, bö­lények (buffalo) csontvázai, de később oly számos vázat, és ezeket annyira közel láttam a pályához, hogy csalódásomat könnyen felismertem Látni néha a vonattól kisebb csapatokban futni gazellá­kat és (prairie) mezei kutyákat; ezen két faja a vadnak a prairie-ben leggyakoribb, továbbá még a buffalo is. De ez utóbbiak mind inkább kisebb térre szorulnak a folytonos üldözés elöl,­­ most már csak Kansas-ban, Collorado-ban és a Missouri melletti néhány state-ban vadászhatok. Szárnyas állatot nem láttam egyetlenegyet sem, még varjú sem mutatta magát. De vizi vad nagy mennyiségben van a Sós-tó melletti utak­ban. Elhagyva Shermant, a vonat folytonosan le­felé tart, míg Omahanál a Missourihoz ér. Itt még eddig nem sikerült vasúti hidat verni, több ölnyi mélységben nem találnak kemény föld­­réteget, hova az oszlopokat beverhetnék, minden kísérletek meghiúsultak a nem gyanított aka­dályon. A közlekedés a Missourin át gőzhajók által történik. Ezek felette czélszerűleg vannak épít­­ve, négylovas omnibusok behajtanak a gőzösre, ott megfordulhatnak, és a folyó túlsó partjára érve kihajtanak. Ez igen meggyorsí­ja az utasok szállítását és megkönyíti a már a­ szállítást, mert a legnagyobb teherhordó kocsikból sem fognak ki. Omaha az utóbbi néhány év alatt óriásilag emelkedett. Egy kis telepből 15,000 lakóval biró város lett. Ezen emelkedést csupán szeren­csés fekvésének köszöni, innét kezdődvén meg a Pacific vasút építése. Átmenve a Missourin több irányban vezet vasút, kettő parallel megy Chicagóig, egy pedig a Missouri partján St. Louisba. Én Chicagónak mentem, részint azért is mert már maga a város is jobban érdekelt, más­részt pedig Chicagóból New­ Yorkba men­ve a Niagarát érinthettem utamban. Azon a helyen,hol most Chicago fekszik, húsz évvel ez­­előtt egy ház sem volt, jelenleg 300,000 lakos­sal bír, és így népességre New­ York, Philadelfia és New­ Orleans után következik; ezen rend­­kívül gyors és páratlan emelkedését főleg a Michiagan tavon való kereskedésének köszöni. A Missouri és a Mississipi folyók közti síksá­gon,szépen művelt földek és igen csinos helysé­geken megy a vasút keresztül,a Misissipin Clifton­nál igen szép vashídon megy át. Nagy különb­ség van a Missouri és a Mississippi partjai közt Míg a Missouri partja több miféldnyi szélesség­ben terméketlen, kopár homok, a Mississippi ter­mékeny földek, rétek és erdők közt foly, és kü­lönösen Clifton­nál vidéke rendkívül szép. Chicagóból Canada déli részén át 20 óra alatt a Niagara zuhataghoz érkeztem, a Michi­­gan­ Central railroad-on ezen Canadának igen szép erdős részén visz keresztül, de az utóbbi években­ az erdőkben nagyon pusztítottak,főleg a vasúthoz közel leginkább szántóföldekké alakít­ván azokat. A vonat egy óra hoszszant az On­­tario tó mellett megy.Az útnak ezen része kiváló szép a növényzet époly élénk szinű,mint Angliá­ban,erdővel benőtt dombok és völgyek váltják fel egymást. A Niagarán függő hídon (suspen­sion-bridge) megy át a vonat, a zuhataghoz egy pár ezer lépésre. A híd igen szép mű, a kilátás innét a Niagara esésre meglepő szép. A vasúti függő hídon kívül még két híd van a Ni­­agarán építve, kocsik és a gyalog járók számára. Az idény végével nov. 1-jén a nagyobb szállodá­kat mind bezárják, egynek kivételével mely a téli évszakra marad nyitva, az elkésett utazók számára. Megérkezésem után először a cana­­dai oldalra mentem át, a Niagara főbb eséséhez, az úgynevezett „Table*rock“ közelében. Via­szos vászonba öltöztem, lehet azonban vezető segélyével az esés közvetlen közelébe is menni, midőn az ember feje fölött zubog el a roppant víztömeg. Gyönyörű látvány ez, hanem azért a szem akaratlanul is fölfelé tekint, mert azt várja minden perezben, hogy a szikla leszakad az erős nyomás alatt. Ez egy kissé elvonja a figyelmet a gyönyörű látványtól. A zuhatag környékén a legkisebb széllel valóságos eső esik és ilyenkor a közel fekvő házak folytono­san vízben vannak. Nagy és erős rohammal esvén a víz, a sziklákra magasra felzuhog, a szél felkapja a babokat és az egész környéket ködbe burkolja. Másnap reggel az amerikai ol­dalon lévő eséshez mentem. A látvány innét is rendkívül nagyszerű és igazán nem tudom meg­határozni, mely oldalról szebb.“ Közvetlen az esések mellett, mintegy közéjük szúrva, áll a kő­torony, melynek tetejéből van, azt hiszem, a legszebb kilátás, mert innét mind a két esést látni egész terjedelmében. Továbbá, mint két óráig néztem innét az esést, de minél tovább néztem, annál nagyobbszerűnek találtam, és azt hiszem, úgy van vele mindenki. Első látásra nem lehet ezen rendkívüli szép természeti tüne­ményt egész nagyszerűségében fel­fogni. A ca­­nadai és az amerikai oldalon mértföldekre szép sétányok vannak, egyáltalán a zuhatag tájéka oly fel­ől szép,­ hogy igen nehéz egyhamar an­nak nézésétől megválni. A­ Niagarát elhagyva, 18 óra alatt New­ York­ba értem a vonattal, több óráig a Hudson folyam mellett utaztunk. E folyam partjai igen szépek, érdekes azon számos gőzhajót látni, melyek fel és lejárnak a folyamon, kivéve a Therasét Londonnál,nincs más folyó, melyen annyi és oly nagy gőzösök járnának, mint a Hudsonon. New-Yorkba érve, szokva lévén az európai palotaszerű indóházakhoz, igen külö­nösnek tetszett nekem, hogy itt nemcsak palota­szerü indoház, de egyátalán semmiféle indóház nincs és a vonat úgy­szólván az utczán áll meg. New-Yorkban voltam,átutazva oly vidékeken, melyek képe bizonyára eltörülhetlen lesz emlé­ kezetemben. .Az egyesülési joghoz. (I) Angliában a múlt század közepén érte* kező kereskedési egyesületek alakultak.1769-ben volt az első nyilvános gyülekezet azon czélra, hogy a nép jogai felöl világ­o­­sittassék fel. Harmadik György alatt, a hazafiak nagy aggodalmára, törvény alkotta­tott, melyhez képest bármely gyülekezet meg­­tarthatása végett az összejövetel helye és tárgya ülés előtt öt nappal a hírlapokban való jelentendő a jelentés a háztulajdonosok által aláírandó s a békebirónak benyújtandó ; továbbá minden egyes biró fel volt jogosítva a gyűlés eloszlatá­sára,ha az abban tartott beszédek által a királyt

Next