Pesti Napló, 1870. április (21. évfolyam, 74-98. szám)

1870-04-01 / 74. szám

74. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7. ,zára. I. emelet. E lap sielleni részét illeti! minde'' közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hi­vatal: Ferencziek tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Péntek, április 1. 1870. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán: »»Sí helyben, házáé, hordva. Ejtész évre ...­­2 frt. Félévre. ... . 11 frt.­­N­egyed évre . . . 5 , 50 kr. Két hóra. .... 3 „ 70 kr. E,gy hóra .... 1 , 85 kr. 21. évi folyam.­­ Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 új kr. Bélyegdíj ktd­öst 8? n|kr Nyilt-tér : 5 hasábos petit­sor 26 új kr. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“ ápril.júniusi évnegyedére. Közeledvén az előfizetési idő, tisztelettel fi­gyelmeztetjük azon t. ez. előfizetőinket, kiknek előfizetése folyó martius hó végével lejár, előfi­zetésüknek idején megújítására. A lap tartalmát illetőleg tudatjuk­­ előfize­tőinkkel, hogy a­mennyiben a szedők strikja miatt hátralékban maradtunk, a jövő folyamban igyekezni fogunk azt mellékletekkel pótolni. Az előfizetés megtételére, miután előfizetési ívet a lap mellett nem fogunk küldeni, ajánljuk a postai utalványokat, mint a legjutányo­­sabb és legcz­él­szerűbb előfizetési módot. Előfizetési árak: April—júniusi évnegyedre 5 frt 50 kr. April—septemberi félévre 11 frt. April—decz. 3 negyedévre 16 frt 50 kr. Az esti kiadás a postai külön küldéséért felül­­fizetés havonkint 30 kr. 41 Pest, martius hóban. 1870. A „P. Napló“ kiadó-hivatala. PEST, MARTIUS 31 □ A ma este érkezett bécsi táviratok válságos hírt hoznak. A lengyelek kilép­tek a birodalmi tanácsból, még­pedig azon indokolással, hogy a resolutio tökéletes elejtése, valamint a „Nottmahlgesetz“ be­terjesztése után, meg kell óvniok tarto­­mánygyű­lések eljárási szabadságát, mi­nél fogva mandátumaikat leteszik. Lépé­süket követték a slovének és istriaiak,"­va­lamint, Petrina, a bukovinai képviselő. Ezzel Ausztriára nézve igen válságos helyzet jött létre. A nemzetiek e végső lépése ugyan előre látható volt, hanem azért megtörténte a birodalmi tanácsra, úgy mint az osztrák kormányra egészen új s eddig teljesen be sem látható helyzetet fog teremteni. Mióta Griskra visszalépésé­vel a választási reform is elesett, s a bi­rodalmi tanács bizottsága megfoghatatlan eszmelánczolatnál fogva a választási re­formmal együtt a gáci autonómia kitágí­tását is elejtette, a lengyelek kilépése csak idő kérdése volt. A válság percze hama­rább beállt, a­mint azt sejteni lehetett. Előttük oly birodalmi tanács, mely csak azért alkudozott velük,hogy időt nyerjen, más részről oly kormány, mely szándé­­kait napról napra változtatja, és semmi megállapodásra nem bír jutni; hátuk mö­gött oly tartománygyűlés, mely a Bécsbe menetelt a priori körülbelül hazaárulásnak declarálta: a lengyelek legjobbnak tar­tották elhagyni ama tért, mely eddig csak a csalódások egész sorozatát hozta számukra létre. A többi nemzeti képviselő, kik várva várták a perczet, a birodalmi tanácsot légbe röpíteni, természetesen a legnagyobb örömmel követték lépésüket. Oly válsággal szemben, mely Bécsben kitörő­félben van, meddő volna minden reeriminatió. Most csak az a kérdés : quid nunc ? Annyi előttünk kétségbevon­­hatlan, hogy a lengyelek kilépése által teremtett helyzet vissza fog hatni a kor­mányra, és meglehet, a birodalmi tanácsra is. A kormány állása, mely már a nélkül is majdnem tarthatatlan volt, e tény által még kétségbeesettebb lett. Minden pozitív programm nélkül, önmagában meghason­­lottan, fölfelé minden támaszt nélkülözve, más oldalról meg szemben oly képviselet­tel, mely önmaga fölött kétségbeesve, csak saját kimúlásában látja a helyzet javulásának lehetőségét , a Hafner-kor­­mány valószínűleg a helyzeten nem fog uralkodhatni. Mi részünkről azt hiszszük, hogy a teljes válság kikerülhetetlen, vaj­ha a tények megc­áfolhatnának! Hanem az osztrák helyzetnek ilyszerű megítélése még­sem involválja, hogy mi azért csatlakozunk azokhoz, kik most már valóságos szenvedéllyel a reactió ördögét szeretik falra festeni. Ez távol áll tőlünk, mi nem szoktunk megijedni minden lég­­huzamtól. Mi, kik az osztrák viszonyokat nagy figyelemmel kísérjük, egy árva jelét sem láttuk annak, hogy most már isten tudja, mi mindenféle törekvések órája ütött volna. Mi az alkotmányosság, s a szabadság solidaritását Magyarországban és Ausztriában az egész közjogi helyzet­ből kifolyó oly garantiának tartjuk, mely­nek becsét Lajtán túl sem kellene kicsiny­leni. A pessimismus a legroszabb ta­nácsadó, s a kétségbeesés ez alkalommal a lehető legroszabbul volna alkalmazva. Mi azt hiszszük, hogy a birodalmi tanács­ban visszamaradt alkotmányiól pártnak, ha csak nem identificálja a kormányt magával az alkotmánynyal és alkotmá­nyossággal, s ha saját műve minden be­tűjét nem tartja változatlan dogmának , nincs oka aggódnia. Oly kísérleteknek ideje már lejárt, melyektől a szabadság valódi barátainak rettegni kellene. Pest, mart. 31. tt A „Pester Lloyd“ tegnapi esti lapja jelentvén, hogy a Deákpárti főrendi érte­kezlet bevégezte munkálatát a felsőházi reform ügyében, más észrevételein kivül ezeket is írja: „Tudjuk, hogy valamely képtelen fogalom a születési jogról — nem zár ki más nézetet, mely országos ildom tartós elvein nyugszik; de azt hiszszük, hogy ily ősi törzsbe oly ág oltandó, a mely a nép élő érdekeivel s a törvény­hozó hatalom függetlenségével s tekinté­lyével legbensőbb összeköttetésben áll. Nem látjuk ezen ágat a felsőház harmadát képezhető élethosszra meghívandó tagok kinevezésében. — Felsőházunk erőteljes szervezhetésére a jelen körülmények közt mellőzhetetlen, hogy szabad polgárok által szabadon választott tagok is fölvé­tessenek abba. — óhajtottuk volna, hogy az értekezlet korszerűnek tartotta volna tanácskozni mind a választók, mind a vá­lasztandók képességeikről.“ E jelentésből sejthető, hogy a főrendi értekezlet mellőzvén a mező születési jo­got, ezt a birtoki qualificatióval kötötte össze, a nevezhető tagok számát 3 A-ra szabta, mint ez Würtembergben divatozik, a választás által bejuttatást pedig telje­sen mellőzte. Abban nem látok elvi kérdést: hánya­dát képezzék a felsőháznak azon tagok, a­kik birtoki qualificatiónál fogva szé­kelnek ott. De igenis elv, hogy nem a születés qualificál; hogy tehát a birtok­­által képesitendők közé a nem-czimzete­­sek is fölveendők, és hogy nincs ok a középbirtokosok kizárására, a­mint Baden példája tanusítja, a­hol a nagybirtokú (Standesherrlich) családok fejein kivül a hatvanezer forintnyi értékkel biró nemesi (közép) birtokosok által választott nyolcz küldött szintén tagja a felsőháznak. Már, ha a czim kiváltsága eltöröltetik, a­mint az 1848-diki törvények szelleme hozza magával, és ha a középbirtok sem lesz kizárva a felsőházból, akkor csakugyan az igy qualificáltak mindnyájan össze nem jöhetvén, nem marad egyéb hátra, mint az, hogy ezen cathegoria a maga köréből válaszsza a maga felsőházi any­­agiadát. Azt ismét nem tekintem elvkérdésnek: a választás kerületekben történjék-e, s ha igen, hányban ? Részemről ugyan helye­sebbnek tartanám, ha a gazdasági orszá­gos congressus bizatnék meg a választás­sal , mert általában a rokon elemek cso­portosítását üdvösnek tartom.Ha azonban a méltóságos és tekintetes birtokos osz­tálynak jobban tetszik a fejenkénti szavaztatás, vagy ha valakinek az a ké­telye támad, hogy a congressus válasz­tása azért nem czélszerű, mert indirect: az esetben igen könnyű lesz akár az egész cathegoria, akár a kerületek által meg­tartandó választási módozatot megszabni. Más osztályokra nézve a személyen­­kénti szavazatot tisztán kivihetlennek tartom. Részemről továbbá is azon nézettel va­gyok, melyet e lapokban már volt alkal­mam előadni, hogy az illető osztályok által képzett testületek, a központok, leg­helyesebben járhatnának el a választás­ban. Még Spanyolországban is, a­hol a nevezéstől függ az egész senatus, a ne­vezhetők közé sorolták a kereskedési ka­marák elnökeit, a­kik pedig a testület választotta. Egyébiránt valamint a birtok által qua­lifikáltak, úgy más osztályok iránt sem keresem az elvet abban : hányadát képez­zék a felsőháznak, hanem abban, hogy ne csupán néhány, de minden osztályból hivassanak tagok a felsőházba, ismeretes inczidensről, tegnapelőtti esti kiadás­­sunkban itt sorainkat némileg félreértették, miért is most azokra újabban vissza kell tér­nünk. Arra helyezik a fősúlyt, mintha a kor­mány , a képviselő­házi inczidens folytán ama kényszerhelyzetben volna, hogy vissza „kellene“ vonnia a sajtópert, s a „M. O.* „officiosus“ szint is vél tulajdonítani e so­roknak, mintha mi azok írásánál tudtuk vol­na, hogy a kormány vissza is vonandja azt. Ezen föltevés nem bír alappal. Mi azon néze­­tünknek adtunk kifejezést, hogy a kormánynak a házban már oly elégtétel ada­tott, melynél különbre egyál­talán nem szorult; igazolásról a képv. házban megemlített czikkel szemben természete­sen szó sem lehetvén. A miniszte­rek perindítási jogának alkalmazása elhatározá­suktól függ, de nem vélünk csalódni, ha azt hiszszük, hogy a mi, föntebb kifejtett nézetünk­ben a közvéleménynek adtunk kifejezést (A képv. ház II.oszálya) ápril 1-jén az országos ülés útán osztályülést tart. Janko­­v­i­c­s Antal észt-elnök. (A képv. ház központi bizottmá­nya) a bírák felelősségéről és nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatokra nézve Szögyényi László képv. urat választa meg előadó­jának. (A Illik osztály) holnap ápril hó 1-én délután 5 órakor a szokott helyiségben ülést tart. — Elnöki megbízásból K­v­a­s­s­a­y László. Pest, mart. 31. Ellenzéki laptársaink az „Ellenőr“ sajtópe­réről , s a képviselőházban ez ügyben történt Pest, márt. 31.­ ­— Parlamenti önkormányzatunk any­­nyi meddő epizódjaihoz ismét egyet so­rolhatunk. Ez egyetlen pozitív eredménye azon három-négy napi viaskodásnak, mely nagy szenvedélyességgel folyt,s az egeret szülő hegy módjára befejeztetett. Az egész ügyet jellemzi az, hogy nevet nem találni reá. „Hollánügy“-nek csak felmerülése idején volt mondható. Minél tovább fejlődött az, annál inkább elvesztő személyes jellemét. Mind Tisza, mind Si­­monyi deprekálták, hogy ők személyt gyanúsítanának, hanem­­ a közlekedési minisztériumnak vasúti politikája (déli vasúttársaság iránti kedvezése), az enge­délyek adásánál követett eljárása, és a közutak kezelése, ezen három tárgy teszi kívánatossá, hogy az alsóház bizott­mányt küldjön ki, mely a minisztérium irományainak vizsgálatából győződjék meg a tények állásáról. Az ellenzék törekvésének ezen formu­­lázása leleplezé annak horderejét, s a legrövidebb látását is fölvilágosítá arról, hogy itt Hollán személyisége, az ellenzé­ki lapok által ellene vakmerőn szórt rá­galmak, csak ürügyek voltak, s kiindu­lási pontul szolgáltak , de a czél az volt : a talán a közlekedési minisztérium e vagy ama tette vagy mulasztása által érde­kében sértett, vagy elkedvetlenített egyes jobboldaliak segítségével oly határozatot idézni elő, mely legyen a vizsgálat ered­ménye bármi, minden esetben oly sú­lyos bizalmatlansági votum az összes kormány ellen, melynél súlyos, már csak egy van : a bűnvádi vizsgálat. A taktika ügyessége tagadhatatlan. A közlekedési minisztérium, hogy ha a vas­utak építészetében, vagy engedélyezésé­ben nem is a közérdeket, az országos szempontokat tartaná mindenek fölött szem előtt, hanem ha eljárását egyes be­folyásos egyének, vagy vidékek iránti tekintetekhez szabná; tehát még akkor is, ha közlekedési politikájával korteskedést akarna űzni , képtelen volna minden ér­deket, minden igényt kielégíteni. Mi sem természetesebb tehát, hogy épen mivel a közérdek által vezetteti magát, összeütkö­zésbe jó oly vidéki vagy magánérdekek­kel, kielégítetlenül hagy oly igényeket, melyeknek a Deák-párti képviselők között is vannak, vagy lehetnek szószólóik, s védőik. Mi sem természetesebb tehát, minthogy a jobb oldalon is lehettek olyanok, kik­nek hangulatára neheztelések hatottak; de lehettek olyanok is, kiknek őszinte kételyeik voltak a minisztérium eljárásá­nak helyessége felől, és ezek talán benső­jükben ingadoztak is, hogy milyen állást foglaljanak el az ügyben ? És épen ezekre való tekintetből örven­­de­es volt a tárgynak azon hosszadalmas és részletes discussiója,melynek tanúi va­­lánk; mert abból azon meggyőződést me­rítettük, hogy a nagy vádak gyanánt hi­resztett tények egy része — mendemon­da, más része gyermekes apróság, legna-­­gyobb része pedig — a szakismeret hiá­nyában szenvedő dilettantismus, és tanu­­latlanság, és végre — mi tagadás benne — a részakarat szüleményei. Igen helyesen cselekedett tehát pár­tunk, midőn gr. Andrássy impulzusára tárgyalásba bocsátkozott,­és helyesen cse­lekedett azután, midőn a vizsgálati indít­ványokat elutasítá. Az első tettes bebizonyítá pártatlansá­gát , és de facto megtartatá a vizsgála­tot, mert, mint Lónyay találólag fejezte ki,­­ mi egyéb volt e tárgyalás, mint egy nagy parlamenti vizsgálat az ország színe előtt? De leszavazta a vizsgáló bizottmány kiküldésére irányzott indítványokat , mert érező, hogy az bizalmatlansági sza­vazat a kormány ellen, melyre — mint meggyőződött — legcsekélyebb indok sem forog fenn. Kiemelendő továbbá azon momentum, hogy mindazon állítások, melyek bal­oldalról felhozattak , nem valami füg­gönyök mögötti, s a bureauxk csendé­ben történni szokott tényekre vonatkoztak, hanem vonatkoztak oly tényekre, melyek a nyilvánosság előtt folynak és folytak le, melyek országgyűlési tárgyalásokból, vagy hirapokból ismeretesek lehettek, habár azoknak nagy részét Simonyi Ernő úr — menthetetlen léhaságnál fogva nem ismerte is, vagy ha ismerte, ferdén adta elő. Sőt a mi több: a közlekedési miniszté­riumnak minden inkriminált tettei, vas­utak engedélyei, engedélyezési föltételei, építkezési stb. szerződései az országgyű­lés tudtával, beleegyezésével történtek, a­miért is a parlamentarizmus történetében hallatlan mulatságos esemény leendett, ha ez esetben a ház többsége a kormány ellen, s azzal együtt önmaga ellen szava­zott volna bizalmatlanságot, s rendelt volna vizsgálatot. Ügyes volt a baloldal eljárása, az ta­gadhatta. Az Ügyesség tőle általában el nem vitatható. Vajha ez ügyességet a ha­zaszeretet sugallaná, és egy kis államfér­fi- előrelátás irányozná, nem pedig a roszul számító pártérdek egy oldalon, s a bongyilkos pártszenvedély a másikon, t. i. szélső­balon! . . . Míg o­rosz tanácsadók vezérlik ellenzékünket, addig az egy al­kotmányos ellenzék feladatának nem fog­­ megfelelni, s csak tovább is a drága időt i f°gja rabolni, a magyar elem pártszaka­dását elmérgesíteni, a parlamenti kormány­zat kifejlődését akadályozni, a reformokat, be­rendezkedésünket lehetetlenné fogja tenni, viselőházban is nem bírna túlsúl­lyal, mintha egyáltalán képzelhető volna, hogy a többség mást kandidáljon, mint a­kiben a kormány is megnyugszik ? Egyáltalán nekünk úgy tetszik, hogy a bal­oldalon az államszám­széki törvényjavaslatról is tetemesen összezavarták a fogalmakat. Mint­ha abból a föltevésből indulnának ki, hogy a parl­amentáris kormánynak az képezi főgond­ját, hogy az ország vagyonának rábízott kezelé­sében holmi „hűtlenségeket“ kövessen el, s a számszék arra való lenne, hogy leselkedve vi­gyázzon, mikor csípheti el a tettest. A számszéki törvényjavaslat ellenkező princí­piumokon nyugszik. Ellenőrzése utólagos, s föltételezi a bizalom azon fokát, melylyel parla­mentáris kormány irányában szükségkép­visel­tetni kell. Másrészről összalakítására nézve egye­dül az elnöknek a kormánytól teljesen független állásában bírja létezésének jogosultságát, s így nem téveszthető össze a belga hason intézmény rendszerével sem,mely tudvalevőleg a­ parlament változó bizottsága s egészen más működési kör­rel rendelkezik. Jobb oldalról a javaslati módosításokat Királyi Pál, a többségi előadó védte, míg a miniszterelnök többszöri felszólalásában egyes tévedéseket oszlatott el. A baloldalról számos szónok szólt, közöttük Ghyczy és Tisza is, mindkettő azonban a dolognak csak felületét érintve, míg L­o­n­t­a­g­h Pál (csanádi) e kérdést úgy vélte felállíthatni, mint a miniszterelnök s a pénzügyminiszter közötti állítólagos huzavona következményét, mire gr. Andrássy némi inge­rültséggel replicázott. A dolog vége pedig az volt, hogy a jobboldal­ról is többen (11 szavazat, közöttük a szászok) pártolván a törvényjavaslat eredeti szerkezetét, s nagyon számosan nem lévén jelen, két sza­vazat többséggel (101 szóval 99 ellen) elvet­­tezett a főrendi ház módosítása. A baloldalon e felett nagy volt az ujjongás , mi pedig bajnak tartjuk azért, mert újab­ban elhalasztotta az állami szám­vevőszék felállítását s e tényben talán lehetlenné tette jövő é­vre is a teljesen szabályozott pénzügyi kezelést. A baloldal szempontjából ilyesmi örvendetes lehet, mi azonban részünkről csak fájlalhatjuk és sürgetve kell sürgetnünk a tár­­gyalások gyorsítását, hogy a javas­lat még az ünnepi szünnapok előtt megnyerhesse a szentesítést. Fest, mart. 31. A képviselőház mai ülésében az állami zár­számadások ügye volt napi­renden, s a jobbol­dalról Gr­a­­­z­á­g a Salamon tartalmas, hosszabb beszédben refutálta Ghyczy Kálmán érveit. A főcsata különben ez ügyben holnap történik, mától Lónyai úr fölkérése folytán, ki gyöngél­kedik, holnapra halasztatván mind az ő, mind Ghyczy Kálmán zárbeszéde, mind a szavazás. E helyett más tárgy élénköl, itt-ott nagyobb hevességgel is foglalkoztatá a házat. E tárgy a főrendiháznak az államszámvevő­szé­kről szóló törvényjavaslatra nézve tett módosítási javas­lata volt. E módosítások lapunkban ismételve kimerí­tően voltak tárgyalva, s olvasóink ismerik az ügy összes genezisét. Tudva van, hogy a főren­diház módosításai között a leglényegesb az, hogy követeli, miszerint a számszék elnökének candidatiója ne kizárólagosan a képviselőház által, hanem a képviselőház „kezdeményezése“ folytán „országgyűlésileg“ történjék, s hogy továbbá, a canditáltakat a miniszterelnök, s ne a ház terjeszsze elő a felségnek kinevezésre. Kifejtettük már régebben, hogy jogilag mi sem indokolja a főrendiház követelményét. De szintúgy kifejtettük azt is, hogy az ügyre nem helyezünk valami kiváló fontosságot. A számszék lényege az elnök állása függetlenségében s műkö­dési köre szabatos meghatározá­sában áll. Már­pedig világos, hogy az elnök azért egy cseppet sem lesz függetlenebb , ha csak a képv.­ház választja, működési köre meghatározását pedig a főrendek teljesen válto­zatlanul hagyták. Horváth Sándor képviselő ma azzal állt ugyan elő, hogy a főrendiházban a kormány bírván túlsúlylyal, a főrendek mindig vissza fogják uta­sítani, ha a képv.­ház oly egyént candidálna, kit a kormány nem akar. Ez okoskodás badar­sága kétségkívül ritkítja párját. Mintha parlia­­mentáris kormányformánál a kormány a kép­ O­rszággyűlés. A képviselőház mart. 31-ki ülése. (Esti kiadásunk folytatása.) Elnök : Somssich Pál, jegyzők : B­u­­janovics Sándor, Jámbor Pál, M­i­­h­á­l­y­i Péter. A kormány részéről jelen vannak : A­n­­drássy Gyula gr.,­M­i­k­ó I. gr., Eöt­vös J. K., Lónyay M., Bedekovics K, H­o­r­v­á­t B. miniszterek. Tárgyalás alatt van a hetes bizottság jelen­tése a zárszámadásokról. Gajzágó Salamon : A Ghyczy Kálmán által mondottak után csak kettő lehetséges, vagy az, hogy a hetes bizottság nem fogta fel feladatát, vagy az, hogy a kiküldött bizottság nem úgy járt el, a­mint azt Ghyczy K. képviselő úr ál­lítja. Nincs érdekünkben pénzügyi h­lyzetünket szomorúbbnak festeni, mint a minő az valóban, de másrészről hőven és alaposan ki kell mutat­nunk az államháztartás valódi eredményeit. A bizottságnak nem az volt feladata, hogy a té­telek számtani igazságát fürkészsze, s az­ok ere­detét megvizsgálja, hanem az, hogy a tételeket úgy elfogadva, a mint irvák, s azok számtani igazságának megállapítását a felállítandó szám­székre bízva, az 1867-diki kimutatásokat s az 1868 diki zárszámadást, tekintettel a háznak 1867. mártius 2-kán hozott határozatára, s te­kintettel az 1868. 28. törvényczikkre, valamint az 1867. XVIII. tcz., az 1868. IV. tcz., s az 1868. X. tczikkekre a bevételek és kiadások tör­vényszerűségét megvizsgálja. (Helyeslés.) A bi­zottság ezen szempontot tartva szem előtt, bizton állíthatta, hogy nem áll teljesíthetlen munka előtt, s ezt tényleg be is bizonyította. A bizottság nem állítja, hogy a 328. sz. a. kimutatatás a zárszá­madások minden kellékével bír s az állam egy évi pénzügyi kezelésének biztos tükréül nem szolgálhat, de a bizottság kénytelen volt tekin­tetbe venni azon körülményeket, melyek ezen kimutatásnak rendszeresebb alakba való össze­állítását lehetetlenné tették. A vizsgálat eredménye a jelentésben kimerí­tően indokoltatik, valamint az is, mi volt oka az eltérésnek, mely a bevételek és kiadások tételei közt tapasztalható. Ghyczy Kálmánnak különö­sen két fő ellenvetése van. Miután ugyanis előadja, hogy az alkotmány visszaállítása után 1867-ben Magyarországnak még főszámszéki közege nem lévén, a miniszté­riumok között azon megállapodás jött létre, hogy Magyarországra nézve is a bevételek és ki­adások a bécsi államfőszámvevőszék által köny­­veztessenek, illetőleg készíttessék el azokról a zárszámadás, természetesen csak azon adatok alapján, melyeket innen a budai,zágrábi és nagy­szebeni főszámszékek a magyar minisztérim

Next