Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 147-175. szám)
1870-07-01 / 147. szám
147. szám. Szerkesztési Iroda: Ferencíiek tere 3. «ám- 1 «melet. E lep részét illető mindso ^8zl©méoy * s*»rkb£stöséph®* iaté*«cd6. Bére«Eletien levelek esek ismert kezektől fogadrotnak el. Kiadóhivatal: Ferencesek tere 7. um földseint. A lep sajesi részét illető köelemények (előfizetéei ifias , kiedie körüli penaseek, hirdetmények) a kiedó kirataUwe faitkenaft. REGGELI KIADÁS. Péntek, julius I 1870. 21. évi folyam, Hirdetmények díja: Előfizetési föltételek: Vidékre, portán: ▼*C7 /Q: A keljkea, hádo hordva: Égén* évre ... ‘21 frt f ',: Félévre. .... 11 frt Negyed évre ... 6 9 60 kr. Két hóra. . ... 8 ,'Totog'; Égj hóra .... 1 , 8 ikr.. .. 1 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 uj kr. Bélyegdy külön 30 ajkr. ttjilt-Ur . 6 hasábos petitsor 75 aj kr. Előfizetési árak „PESTI NAPLÓ“ 1870. II. félévre. Julius—septemberi évnegyedre 5 frt 50 kr. Julius—deczemberi félévre 11 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint 30 kr. Pest, junius hóban 1870. gmr Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal esélyzerübb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krba kerül. A „P. Napló” kiadóhivatala. PEST, JUNIUS 30. (B. Zs.) Megkezdődtek az „ádáz tusa“ napjai. Ama szellemi harca, mely ma az ország házában megindult, a jövő Magyarország sorsa felett dönti el a kockát. E nemzet jó geniusának köszönhetjük, hogy a harcz végkimenetele senkit sem ejthet kétségbe. Ama nemzet, mely hosszú, szenvedésteljes küzdelmek után végtére kivívta állami lételét és elismertetését,most a kivívott és biztosított alapon, szilárd kézzel magasra emeli magát az állami épületet. Adja az ég,hogy a legjobb s legtisztább szándékot a kívánt siker kövesse, hogy az épület, melynek sarkkövét ma teszik le, még késő századokon is egy boldog s megelégedett nemzetnek legyen szilárd hajléka! A vitát a központi bizottság előadója, Perczel Béla nyitotta meg. Rövid beszéde azon indokokat emelte ki, melyek a bizottságot eljárásában s megállapodásaiban vezérelték. Perczel Béla beszéde nem akart az eszmék vagy a kifejtett elvek merészsége által hatni, az előadó nem is állt oly álláspontra, melytől a törvényjavaslat egészét , az abba lefektetett elvek összeségét átkarolhatta volna ; s Perczel nyugodt, higgadt modorban egyenkint elősorolta a törvényjavaslat fontosabb pontozatait s azokhoz nem uj bár, de azért találó és igaz megjegyzéseket csatolt. Beszédét a többség hangos helyeslése kisérte. Őt követte Tisza Kálmán kire, úgy látszik, a megyei campagneban a generalissimus tisztsége ruháztatott. Nem csak hogy másfél óráig tartó beszédben megtámadta a törvényjavaslatban kifejezésre talált minden egyes fontosabb elvet, hanem egyúttal ki is nyilatkoztatta, hogy annak idején még minden egyes pontra tüzetesen vissza fog térni. Ez tehát voltaképen csak nagyobb arányú recognoscirozás volt. A valóságos roham csak a részletes vitánál várható. Ami Tisza Kálmán mai nagy beszédét illeti: ez, magához a szónokhoz mérve , mindenesetre parliamentáris működése főbb alkotásaihoz tartozik, hanem absolut mérték szerint bizony ez igenigen középszerű, sőt jelentéktelen és kicsinyes. Tisza Kálmán bármelyik beszédében hiába keresi az ember a magasabb, általános szempontot, mely a fenforgó ügyet egy nagy világeszme látköre alá vonja, hiába keresi a kimondott ítélet amaz indokait, melyeket a valóságos nagy szónokok mindig az állami és társadalmi rend összes érdekeinek egymásra való hatásából következtetnek és merítik; sőt nélkülözni kell nála még a hang amaz emelkedettségét is, melyek a valóságos „nagy” beszédeket kiemelik a parliamentáris vita múló keretéből,s azokat mintegy zárkövekké teszik egy nemzet fejlődési menetében. Ily mérvet nem szabad Tisza Kálmán beszédeire soha sem alkalmazni, ő neki mindig és mindenütt csak egy szempontja van, ebből indul ki, innen látja a dolgokat és embereket, s ide tér megint vissza hosszú s fárasztó kanyarodások után: a pártszempont. Ennyit Tiszáról általánosan. A mi specialiter mai beszédjét illeti, ez formailag talán kiválik elődei sorából,de lényegileg még azoknál is gyöngébb ; mai beszéde tudniillik még lelkiismeretlenebb az érvelésben, még kisszerűbb az ál-okok összehalmozásában, még szenvedélyesebb a legegyszerűbb igazságok fabulustikus kiforgatásában.Nekünk úgy tetszett,mintha Tisza Kálmán még soha sem tett volna oly erőszakot ama tagadhatatlan tehetségén , nagy eszmék erejét és érvényét prókátori fogásokkal megdönteni. Beszédét, észjárását úgy, mint egész politikáját a következő jellemzi legjobban. Tisza Kálmán másfél óráig beszélt, beszélt a megyéről, tehát az állami, úgy mint a szűkebb értelemben vett municipali közigazgatás legelőkelőbb közegéről ; beszédében csak úgy hemzseg a törvényesség, a parliamentarismus, a társadalmi privilégium, az önkény, absolutismus, plutocratia, isten tudja még micsoda , hanem a „közigazgatás“ szótól úgy irtózik, mint az ördög a szentelt víztől. Nem merjük biztosan állítani, hanem azt hiszszük, hogy e szó egész beszédében egyszer, de egyszer sem fordul elő. Azt pedig határozottan tudjuk, hogy beszédének egy palsusa sem foglalkozik a szilárd közigazgatás feltételeivel, azon kérdéssel, mely pedig véleményünk szerint itt elsősorban döntő kmitevők legyünk, hogy végtére kibontakozzunk közigazgatásunk azon barbár állapotából, mely az országra eddig oly megmérhetlen erkölcsi és anyagi kárt hozott. Ez iránt Tisza Kálmánnak nincs érzéke ; ezt talán ő nem is tartja oly szempontnak, melyből szintén meg kellene világítani e törvényjavaslatot. Ez jellemző, de nem kevésbé jellemző a következő is. Tisza Kálmán beszédében az állami szempont megóvását is hiába keressük. Mintha egyáltalán nem volna érzéke az iránt, hogy a megye rendezése mily organikus, elvárhatlan összeköttetésben van Magyarország állami egységének s a magyar nemzet történeti szerepének fönntartásával. Erről tökéletesen megfeledkezének. Physiologiai tapasztalat,hogy bármelyik érzéknek természetellenes kifejtése rendesen a többinek rovására történik, így lehet Tisza Kálmán politikai organismusában a megyei érzék oly erősen kifejlődve, hogy az államról tudni sem látszik, hogy van. Legalább mai beszédében hiába kerestük a magyar állam létezésének, s e tét alapfeltételeinek tiszta öntudatát. A megye elérte benne az államot. E két hiányt constatálva, foglalkozzunk-e még e beszéd részleteivel is ? A mi legbensőbb meggyőződésünk szerint, annak nyilatkozata döntőleg nem hathat, ki bármily élesen bírálja is a részleteket, a megyei törvényjavaslat megítélésénél az állami és nemzeti szempontot egészen ignorálja, a jó és szilárd közigazgatást meg épenséggel semmibe sem veszi. Néhány részletet kóstolóul mégis kiemelünk. Tisza Kálmán három sarkalatos hiba miatt kényszerül visszautasítani a törvényjavaslatot. 1. Mivel a városokat nem választották a megyéktől külön ; 2. mivel a virilis szavazatokkal megalapították a plutocratia szabadalmát; s 3. mivel a törvényjavaslat megalapította a legtúlzóbb centralisatiót. Érvelésnek tömkelegébe nem követhetjük, azért csak néhány drastikus részletet akarunk érinteni. A plutocratia privilégiumáról beszélve kiemeli, hogy eddig nálunk szerencsénkre nem volt még osztálygyűlölet, kikerülték ezt őseink az által, hogy óvatosan és bölcsen annak idején megadták a külön jogot az úgynevezett honoratioroknak. S ha szabad kérdeznünk: mi volt 48 előtt a honoratioroknak adott „kedvezmény“ más, mint privilégium, szemben a nemzet minden jogot nélkülöző nagy öszszegével ? Tisza Kálmán a privilégium rendkívül káros veszedelmes voltát akarja demonstrálni, s oda jő ki, hogy e veszedelmes következményeknek őseink csakis egy privilégium által tudták elejét venni. Hanem azért Tisza Kálmán kinyilatkoztatja, hogy ő sem akarja a képviseleti rendszert utolsó következményéig alkalmazni, s szintén megáll egy közbeeső statiónál. Hogy melyik e statió ? azt nem mondja. Nehéz is volna a virilis szavazatokból következtetni a világ végét, s azután őszintén bevallani, hogy hát bizony jó lesz a passiv választási jogot körülbelül 100 forintnyi censushoz kötni. Ez természetesen nem privilégium! Tisza Kálmán után beszéltek Elekes és László, kik minden tekintetben jelentéktelen beszédekben indokolták külön határozati javaslataikat. A mai ülés utolsó szónoka volt Rajner Pál, a belügyminiszter. Beszéde minden tekintetben ellentéte volt Tisza Kálmánnak. Ha az ellenzék vezére az érveknek — hogy úgy mondjuk — alattomossága által hat, a belügyminiszter hatott argumentumai egyenessége és őszintesége által. Tisza apró-cseprő részletekhez tapadt, Rajner Pál a magas államférfias szempontból fejtegette a törvényjavaslat alapelveit. Az ellenzék vezére a vármegye ablakán kidüleszkedett és onnan ítélt elevenek és holtak felett, a belügyminiszter állami existentiánk szempontjából indult ki és innen fejtegette a törvényjavaslat alapelveit. Tisza Kálmán a pártérdek sugallata alatt a virilis szavazatok által még a társadalmi rend felforgatását is közel fekvőnek látja . Rajner Pál e fontos részletet a nagy, világmozgató társadalmi kérdések szempontja alá vonja, s innen vet valóban érdekes világosságot ez és oly kényes, mint nagy horderejű problémára. Tisza Kálmán a jó administratió értékéről és fontosságáról sejtelemmel sem látszik leírni: a belügyminiszer a legnagyobb nyomatékkal hangsúlyozza állami fejlődésünk ez elsőrendű biztosítékát. Tisza Kálmán követel ugyan a városokra nézve különállást, de ez ügyet néhány rövid szóval elintézi, s a polgárságnak történeti missióját, egész nemzeti kulturánkra kiható nagy feladatát nem is sejti. Rajner Pál kijelenti, hogy még akkor is, ha a városokra nézve modificatiók fogadtatnának el, belszerkezetüket csak ők maguk határozhatják meg, és ez alkalommal a polgári elem missiójáról a miniszter becsületére váló, szép szavakban nyilatkozik. Szóval a belügyminiszter nagy beszéde Tisza Kálmánéval egészen ellentétben, magas szempontokból kiinduló, államférfim, s a mellett nyílt és őszinte. Szűkre szabott terünk nem engedi, hogy e nagy fontosságú beszéd egyes részleteire kiterjeszkedjünk, s azért inkább egészben ajánljuk azt olvasóink beható figyelmébe. Kiváló érdeket fog kelteni a virilis szavazatokról szóló rész, mely egészen új, a nyilvános discussió által még meg sem érintett oldalról világítja meg a törvény e sokat vitatott részletét. Nagyfontosságú továbbá a belügyminiszternek a városokról tett nyilatkozata. A kormány nevében kijelenti, miszerint ha az elv megtartatik, hogy a városoknak csak az államhoz s a végrehajtó hatalomhoz való viszonya állapíttatik meg törvényben, a belszervezkedés meg egészen reájuk bizatik: a minisztérium bármily jobbítmányhoz igen szívesen hozzá fog járulni. E kijelentés a részletes vita menetére valószínűleg nagy befolyással leend. Nem kevésbé nyomatékos a miniszternek azon nyilatkozata, hogy a felelősség elve vagyonilag is kiterjed a kormány képviselőire, sőt utolsó sorban az állam pénztárára is, melyért természetesen az államügyek vezetője, felelős, csakhogy a felállított elvnek e következményeit nem e törvényjavaslatba véste a kormány felveendőknek.S végül felhívjuk olvasóink figyelmét Rajner beszédének ama részleteire, melyek a Királyföldre s a javaslatba hozott állambíróság eszméjére vonatkoznak. Rajner Pál , mint szónok, nem bír kiváló, meglepő tulajdonokkal, hanem nyilatkozatai sohasem fogják eltéveszteni hatásukat azon őszinte modor által, melyben jelentkeznek, s azon erős meggyőződésen alapuló határozottság által, mely ily természetű kormánynyilatkozatoknak kiváló súlyt kölcsönöz. Mai beszédét is elejétől végig a ház feszült figyelme kísérte; számos ízben a többség kitörő tetszésnyilatkozatával találkozott. A legérdekesebb mozzanatok egyike volt,midőn emelt hangon kinyilatkoztatta, hogy ő nem fél a Tisza Kálmán által oly rikítan ecsetelt társadalmi gyűlölettől. Ha azonban a szegények a lelkiismeretlen izgatások folytán mégis a gazdagok ellen fordulnának , ez csak újabb érv a virilis szavazatok helyessége mellett. Midőn kifejtette e szót: „lelkiismeretlen izgatások“ a baloldal majdnem hogy feljajdult, oly elevenre tapintott e nyilatkozat. A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. TÖREDÉKEK „ANNA“ DRÁMAI KÖLTEMÉNYBŐL. Irta KEMÉNY ZIGMOND. — 2-ik mutatvány. —Károly. Ezen csinos fészek tehát üres marad . Szárnyát kísérli és elröppen a madár ? A készület felét alig vehetni ki. Talán titokba kell takarni a szeszélyt S a meglépés igen nevelné érdekét ? Anna. Éppen jelenti volt, Felség! a szándékom, Hogy kénytelen vagyok családi ügybajom Miatt hosszabb időt hazámban tölteni. Károly. S hosszabb idő, amelyre czéloz ön ? Anna. Ezen hosszabb időt sejdizni nem birom. „ Károly. Őszinte szó, s fukar rövidségén pazar Jó indulat s e?Bg csalatkozás mereng. Megértni nem tudja, bírálni nem kíván. , Anna. Oh mennyi tőr lehet kevés betűk között! Károly. S mi sok mosoly fedez érzéstelen szivet! Anna. Ha nincs vádakra ok, bűnünk a tettetés. Károly. Mert sok virágbokor között sziszeg kígyó! Anna. • S csalás: szemünk ha még az égre is tekint! Károly. Elég az ötletek színes csilláimból! Bolygók után az éj sötétje még nagyobb. S ha nem valóban, a látszat szerint, és ez egy A grófné el akar utazni. Jól talál E vagy saját magam kivonatával is. Országgyűlést fogok Pozsonyban tartani. Hat hét alatt le kell vitetnem udvarom Egy részét, és kivált palotám hölgyeit Hóditni a szivet művészetük úgy is. S nekem, mivel kegyet hozok, szerezni kell Cserében egy kevés ragaszkodást, hitet. Hogy békülés komoly czólom s nem elnyomás ! Zajos mulatságok között egyezkedem. Tánczestély, versenyek lovon , kocsin, legyen Edzőszer a nehéz ügyekkel küzdeni. S hogyan maradna el a tündérek közül Királynéjok ? Ha majd szünet kerül elő, S az érdekes viták pihennek, önmagam Fogom kisérni el a Muraközig, s midőn Nyűgös bánatja elmegy, a rövid búcsú Után vehet hosszabb időt, ha kell, akár Egész hetet, havat magányba tölteni. Anna, óh ! Felség! Én egész életre számitok ! Bároly. Egész életre csak ? Minő csekély dolog! Talán kolostor, meg vezeklő ostoron kívül szegekre is, az eltakart övön. Lemondás és a böjt szoros szabályival ? Minő vigasztalás nekem, ki hűn szeret, Ezer alakban a szeszélyt ölelni meg Hogy könnyű köd gyanánt oszoljon el, s viszont Alakká játszva át magát, hódítsa meg Érzékimet! Ha ily mód érdemel kimélyt, Dicsérni fogja szám a vadságot. Anna. Száműzze el magas köréből a silány, A gyenge nőt, hiszen csak szenvedést okoz. Károly. Mi szép a gúny, de csak mosolygó ajkakon, Midőn haragba megy, zamatját veszti el! S ki mondaná nevét azon esetre meg, Ha ingerel, s keres szakitni jogczimet ? Miért adá máig a vonzalom ezer Takart, de sejthető s félig bevallt jelét ? Szép Anna ! mért adá ? Feleljen rá, ha mer , Anna. Oh bár szivem erősb vádat ne érezne ! S ha csak félig bevallt jelek könnyitenék A bűn súlyát ! Károly. Elég jól ismerem a nőt. Tudom, hogy ön azért akar távozni el, Mert nem szeret. E tényt tagadni hasztalan. E perezben nem szeret, engedje mondanom, Hogy csak ámitná vagy magát, vagy engemet, Ha szó, vagy azezvonás vitatna mást. Anna. Legyen ! Tehát kaczér valék s az álcra most lehull. Felséged nemde azt akarja mondani ? Károly. Hiúbb vagyok, hogy a buták közé magam Sorozni tűrjem, sőt akarjam együgyün. Szeretve voltam , ezt hiszem, mint üdvömet. De most nem látom a szerencse csillagom. A köd takarja el, s ragyogni fog viszont Vagy eltűnt, hasztalan tekintem az eget? A grófné nem lehet túl a ragaszkodás Ábrándain. E vér, e kor nem engedi. S a nő mikor szűnik szeretni ? — Ha szeret, De tárgya változók szeszélyének , ha más Alak foglalja el szivét, vagy csak.. . eszét. S ki az, a kit Károly gyűlölni tartozik ? Miért áldoztatok hosszas hűsége föl? Anna. Kimondjam-e a szót ? hasítja arczomat A vér. Kimondjam-e ? Szivem szakitja szét. Beszéljek-e ? Miért nincs közülem éjsötét! Uram ! Messalinák voltak. A mi nemünk Dusán fizette meg a szív diját. S miért Bukánk, ki kérdené ? ki ne mosolyogná ? Az alvilág kaján alakjai között Erős kaczajt okoz azon tapasztalat, hogy a magashoz a mélység olyan közel. S mégis a föld reméli, nem veszti a hitet. Szerettem, vétkezem... de hát csak egy utón Lehet lakolni meg ? Sülyedni végzetem ? Károly. Szónoklatát igen színezni tudja ön. De én a festéket látom s a mit befest. Minek érezni ma először helyzetét. Minek kutatni most a dolgot, mintha sphinx Talányait felülhaladná, s oly nehéz Sejditni, hogy havak kivántalak reá ? Megváltozék — hiszen a nő a lengeség Elforditá kegyét a grófné. Más deles Uralma ad irányt érzelmeinek; e tény. Nevét a győzőnek! Anna. Önérzetem. E név Hazug. Gúnyolja ön eszét, az oly erőst, Mely perez alatt betud hatolni bármi mély S nehéz viszonyokba és kiérzi mit tegyen. Nem Anna, nem hiszek Minek ámítani most! Feled... szeret, egész titokja ily rövid.] De tudni kell, fogom ismerni a merészt, A szemtelent, ki mer jogomba lépni be. Király vagyok, kezem ha mozdul is, elég. Anna. Talán elsápadék ? Talán arezorára van Felkrva rémület vonásival a név ? Tekintsen, felséged, reá, betűzze ki! Károly. A tettetés a nők erős tulajdona. Anna. Uralkodók ezer szemet kibérlenek. Ezer figyelmező fülét veszik elő. Fedezzék fel ezek kegyenczeim nevét. Károly. A gúny mutatja, mint bizik. De esküszöm Azon érzetre, mely Argusszemet adott, Hogy ön megint szeret, habár tagadja is. Hogy ön kioltá a tüzet, s hideg keze A régi oltáron lesepré a hamut, S uj lánggal áldozik, uj istenek előtt, ámítva önmagát, hogy csak igaz hitet övéz, lerázva a hamis tanok bűnét, h! Anna én tudom e változás okát, S azon idő alatt a férje itt lakott. Tagadni merné-e ? Hatod éves közöny ! Nevetni kell reá! S mégis való, igaz! Hatod éves közöny után ilyen hevály! Az érzékek különcz játéka, nem egyébb S a tartózkodás czimét merész bitorolni! Hálátlanok ! S ezért valék pazar kegyü! Ezért feledtem el, hogy a világ mosolyg A férjnek adott kitüntetésekért. Anna. Mosolyg uram! S azért ? Oh a királyi kegy ! Károly. Igen, nevet, kaczag, hogy én jutalmazom Althánt. S ugyan mi volt a férfi érdeme ? Együtt tanulgatánk. S ha csínt követtem el? Magára vette a hibát, a büntetést. E szép, de nem elég, a nagy kitüntetéshez szabott nehéz kötelmeket kíván. Mihelyt megérkezik, utazni fog a férj. A küldetés, melyet reá bizánci kegyünk, Erős eszet, szivet kíván, s veszélye van. A gondtalan órák nejét kisérhetik. Mezők, virágtakart liget, s árnyat adó Erdők közé, a Már kies vidékein, De ő, a férj, kit én, s Lipót atyám emelt Vagyon s a rang fokán magas tetőre fel, Legyen parancsaim szerint, nehéz ügyek, Merész kísérletek közé taszítva be. S miért e döbbenés ? A grófné sáppadoz ? Szemén rezeg a könny ? Anna. S könnyezni nem lehet a holtakon! Károly. Halott ? Anna. Kit érzetünk teremt s megöl utóbb. A szívnek is vagyon czinterme, hol temet S koporsón ül, mereng a pusztulás felett. Károly. Hogy kit temet szeszély s a gyönge nőkéből Az elő tudja meg ... A grófné kérdezé : Mikor látandja meg a férjt? Igaz. Károly. Szegény csalálmaim! S ki a Pest, junius 30. (Hodossy Imre kép v. ur) megkeresett minket annak kijelentésére, hogy azon hír, mely szerint a polgári házasság behozataláról szóló s az igazságügy minisztériumban jelenleg az osztályok tanácskozásai tárgyát képező törvényjavaslatot ő készítette volna — alaptalan. (A pestbudai épitőtársaság) oszlásának újabb előhaladt stádiuma jelentetett be a mai közgyűlésen s az ügy kiváló érdekénél fogva ide igtatjuk az e gyűlésről szóló tudósítást . A közgyűlés elnöke, Rózsa úr, megnyitja az ülést. Tárgy : a társaság 1869. évi deczember 6-án tartott közgyűléséről kiküldött liquidáló bzottság jelentése. A jelentés főbb pontjai következők : „A Léphegyi telken épült három munkaslláz Szerencsésen és kedvező föltételek mellett naitott ki; nem sikerült azonban a malomtelepek szomszédságában levő munkásházak kiadása. A Rudolf-rakparton épülőfélben levő 6. számú ház bevégzéséhez közeledik. Reménylhető, hogy felszerelt állapotában tetemes haszonnal lesz elidegeníthető. A társaság építési telkei közül eladatott három, összesen 72,859 frtért 3949 frt nyereséggel; továbbá öt házhely 62,255 frt 33 frért; egy kis telekrészlet 700, másik 3500 frtért A többi telkeket még nem tudta eladni a bizottság. A jelzálog-kölcsönből eddig elé ötöt sikerült lebonyolítani, a többi még függőben van. A miskolci-bánrévi vasút kiépítése előre halad. Ennek miként történő kimenetele igen nagy befolyással lesz az egész liquidatió sikerére. E hó 25-ig e vállalat 92,772 frt 98 krt nyert el. Bizonyost ugyanaz eredmény iránt még mondani korai volna, de nagy nyereményre van kilátás. A társa-