Pesti Napló, 1870. augusztus (21. évfolyam, 147-175. szám)

1870-07-01 / 147. szám

147. szám. Szerkesztési Iroda: Ferencíiek­ tere 3. «ám- 1 «melet. E lep részét illető mindso ^8zl©méoy * s*»rkb£stöséph®* iaté*«cd6. Bére«Eletien levelek esek ismert kezektől fogadrotnak el. Kiadó­hivatal: Ferencesek tere 7. um­ földseint. A lep sajesi részét illető köele­­mények (előfizetéei ifias , kiedie körüli penaseek, hirdetmények) a kiedó­ kirataUwe faitkenaft. REGGELI KIADÁS. Péntek, julius I 1870. 21. évi folyam, Hirdetmények díja: Előfizetési föltételek: Vidékre, portán: ▼*C7 /Q: A keljkea, hád­o­ hordva: Égén* évre ... ‘21 frt f ',: Félévre. .... 11 frt Negyed évre ... 6 9 60 kr. Két hóra. . ... 8 ,'Totog'; Égj hóra .... 1 , 8 ikr.. .. 1 hasábos petitsor egyszeri hir­­detésnél 9 uj kr. Bélyegdy külön 30 ajkr. ttjilt-Ur . 6 hasábos petit­sor 75 aj kr. Előfizetési árak „PESTI NAPLÓ“ 1870. II. félévre. Julius—septemberi évnegyedre 5 frt 50 kr. Julius—deczemberi félévre 11 frt — kr. Az esti kiadás postai különkül­­déseért felülfizetés havonkint 30 kr. Pest, junius hóban 1870. gmr Külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal esél­yzerübb is a pénzt postai utalványozás­sal küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krba kerül. A „P. Napló” kiadóhivatala. PEST, JUNIUS 30. (B. Zs.) Megkezdődtek az „ádáz tusa“ napjai. Ama szellemi harca, mely ma az ország házában megindult, a jövő Ma­gyarország sorsa felett dönti el a koc­­­kát. E nemzet jó geniusának köszönhet­jük, hogy a harcz végkimenetele senkit sem ejthet kétségbe. Ama nemzet, mely hosszú, szenvedésteljes küzdelmek után végtére kivívta állami lételét és elismerte­tését,most a kivívott és biztosított alapon, szilárd kézzel magasra emeli magát az állami épületet. Adja az ég,hogy a legjobb s legtisztább szándékot a kívánt siker kö­vesse, hogy az épület, melynek sarkkövét ma teszik le, még késő századokon is egy boldog s megelégedett nemzetnek legyen szilárd hajléka! A vitát a központi bizottság előadója, Perczel Béla nyitotta meg. Rövid beszé­de azon indokokat emelte ki, melyek a bizottságot eljárásában s megállapodásai­ban vezérelték. Perczel Béla beszéde nem akart az eszmék vagy a kifejtett elvek merészsége által hatni, az előadó nem is állt oly álláspontra, melytől a törvényja­vaslat egészét , az abba lefektetett el­­vek összeségét átkarolhatta volna ; s Perczel nyugodt,­­ higgadt modorban egyenkint elősorolta a törvényjavaslat fon­tosabb pontozatait s azokhoz nem uj bár, de azért találó és igaz megjegyzéseket csatolt. Beszédét a többség hangos he­lyeslése kisérte. Őt követte Tisza Kálmán kire, úgy látszik, a megyei­ campagneban a genera­lissimus tisztsége ruháztatott. Nem csak hogy másfél óráig tartó beszédben megtá­madta a törvényjavaslatban kifejezésre ta­lált minden egyes fontosabb elvet, hanem egyúttal ki is nyilatkoztatta, hogy annak idején még minden egyes pontra tüzetesen vissza fog térni. Ez tehát voltaképen csak nagyobb arányú recognoscirozás volt. A valóságos roham csak a részletes vitánál várható. A­mi Tisza Kálmán mai nagy beszé­dét illeti: ez, magához a szónokhoz mér­ve , mindenesetre parliamentáris működé­­se főbb alkotásaihoz tartozik, hanem ab­solut mérték szerint bizony ez igen­igen középszerű, sőt jelentéktelen és kicsinyes. Tisza Kálmán bármelyik be­szédében hiába keresi az ember a maga­sabb, általános szempontot, mely a fen­­forgó ügyet egy nagy világeszme látköre alá vonja, hiába keresi a kimondott ítélet amaz indokait, melyeket a valóságos nagy szónokok mindig az állami és társadalmi rend összes érdekeinek egymásra való hatásából következtetnek és merítik; sőt nélkülözni kell nála még a hang amaz emelkedettségét is, melyek a valóságos „nagy” beszédeket kiemelik a parliamen­­táris vita múló keretéből,s azokat mintegy zárkövekké teszik egy nemzet fejlődési me­netében. Ily mérvet nem szabad Tisza Kálmán beszédeire soha sem alkalmazni, ő neki mindig és mindenütt csak egy szempontja van, ebből indul ki, innen látja a dolgokat és embereket, s ide tér megint vissza hosszú s fárasztó kanya­rodások után: a pártszempont. Ennyit Tiszáról általánosan. A mi spe­­cialiter mai beszédjét illeti, ez formailag talán kiválik elődei sorából,de lényegileg még azoknál is gyöngébb ; mai beszéde tudniillik még lelkiismeretlenebb az érve­lésben, még kisszerűbb az ál-okok össze­­halmozásában, még szenvedélyesebb a legegyszerűbb igazságok fabulustikus ki­­forgatásában.Nekünk úgy tetszett,mintha Tisza Kálmán még soha sem tett volna oly erőszakot ama tagadhatatlan tehetsé­gén , nagy eszmék erejét és érvényét pró­­kátori fogásokkal megdönteni. Beszédét, észjárását úgy, mint egész politikáját a következő jellemzi legjobban. Tisza Kálmán másfél óráig beszélt, be­szélt a megyéről, tehát az állami, úgy mint a szűkebb értelemben vett munici­pali közigazgatás legelőkelőbb közegé­ről ; beszédében csak úgy hemzseg a tör­vényesség, a parliamentarismus, a tár­sadalmi privilégium, az önkény, absolu­­tismus, plutocratia,­­ isten tudja még mi­csoda , hanem a „közigazgatás“ szótól úgy irtózik, mint az ördög a szentelt víztől. Nem merjük biztosan állítani, hanem azt hiszszük, hogy e szó egész beszédében egyszer, de egyszer sem fordul elő. Azt pedig határozottan tudjuk, hogy beszé­dének egy palsusa sem foglalkozik a szilárd közigazgatás feltételeivel, azon kérdéssel, mely pedig véleményünk sze­rint itt első­sorban döntő kmitevők legyünk, hogy végtére kibontakozzunk közigazga­tásunk azon barbár állapotából, mely az országra eddig oly megmérhetlen erköl­csi és anyagi kárt hozott. Ez iránt Tisza Kálmánnak nincs érzé­ke ; ezt talán ő nem is tartja oly szem­pontnak, melyből szintén meg kellene világítani e törvényjavaslatot. Ez jellemző, de nem kevésbé jellemző a következő is. Tisza Kálmán beszédében az állami szempont megóvását is hiába­­ keressük. Mintha egyáltalán nem volna­­ érzéke az iránt, hogy a megye rendezése mily organikus, elvárhatlan összeköttetés­ben van Magyarország állami egységének s a magyar nemzet történeti szerepének fönntartásával. Erről tökéletesen megfe­­ledkezének. Physiologiai tapasztalat,hogy bármelyik érzéknek természetellenes ki­fejtése rendesen a többinek rovására történik, így lehet Tisza Kálmán politi­kai organismusában a megyei érzék oly erősen kifejlődve, hogy az államról tudni sem látszik, hogy van. Legalább mai be­szédében hiába kerestük a magyar állam létezésének, s e tét alapfeltételeinek tiszta öntudatát. A megye elérte benne az ál­lamot. E két hiányt constatálva, foglalkoz­zunk-e még e beszéd részleteivel is ? A mi legbensőbb meggyőződésünk szerint, annak nyilatkozata döntőleg nem hathat, ki bármily élesen bírálja is a részleteket, a megyei törvényjavaslat megítélésénél az állami és nemzeti szempontot egészen ignorálja, a jó és szilárd közigazgatást meg épenséggel semmibe sem veszi. Né­hány részletet kóstolóul mégis kieme­lünk. Tisza Kálmán három sarkalatos hiba miatt kényszerül visszautasítani a tör­vényjavaslatot. 1. Mivel a városokat nem választották a megyéktől külön ; 2. mivel a virilis szavazatokkal megalapí­tották a plutocratia szabadalmát; s 3. mi­vel a törvényjavaslat megalapította a leg­­túlzóbb centralisatiót. Érvelésnek töm­kelegébe nem követhetjük, azért csak né­hány drastikus részletet akarunk érinte­ni. A plutocratia privilégiumáról beszél­ve kiemeli, hogy eddig nálunk szeren­csénkre nem volt még osztálygyűlölet, kikerülték ezt őseink az által, hogy óvato­san és bölcsen annak idején megadták a kü­lön jogot az úgynevezett honoratiorok­­nak. S ha szabad kérdeznünk: mi volt 48 előtt a honoratioroknak adott „kedvez­mény“ más, mint privilégium, szemben a nemzet minden jogot nélkülöző nagy ösz­­szegével ? Tisza Kálmán a privilégium rendkívül káros veszedelmes voltát akar­ja demonstrálni, s oda jő ki, hogy e ve­szedelmes következményeknek őseink csakis egy privilégium által tudták elejét venni. Hanem azért Tisza Kálmán kinyi­latkoztatja, hogy ő sem akarja a képvise­leti rendszert utolsó következményéig al­kalmazni, s szintén megáll egy közbeeső statiónál. Hogy melyik e statió ? azt nem mondja. Nehéz is volna a virilis szavaza­tokból következtetni a világ végét, s azu­tán őszintén bevallani, hogy hát bizony jó lesz a passiv választási jogot körülbe­lül 100 forintnyi censushoz kötni. Ez ter­mészetesen nem privilégium! Tisza Kálmán után beszéltek Elekes és László, kik minden tekintetben jelen­téktelen beszédekben indokolták külön határozati javaslataikat. A mai ülés utolsó szónoka volt R­a­j­­n­e­r Pál, a belügyminiszter. Beszéde minden tekintetben ellentéte volt Tisza Kálmánnak. Ha az ellenzék vezére az ér­veknek — hogy úgy mondjuk — alatto­mossága által hat, a belügyminiszter ha­tott argumentumai egyenessége és őszin­tesége által. Tisza apró-cseprő részletek­hez tapadt, Rajner Pál a magas államfér­fias szempontból fejtegette a törvényja­vaslat alapelveit. Az ellenzék vezére a vármegye ablakán kidüleszkedett és on­nan ítélt elevenek és holtak felett, a bel­ügyminiszter állami existentiánk szem­pontjából indult ki és innen fejtegette a törvényjavaslat alapelveit. Tisza Kálmán a pártérdek sugallata alatt a virilis szava­zatok által még a társadalmi rend felfor­gatását is közel fekvőnek látja . Rajner Pál e fontos részletet a nagy, világ­mozgató társadalmi kérdések szempontja alá vonja, s innen vet valóban érdekes világosságot ez és oly kényes, mint nagy horderejű problémára. Tisza Kálmán a jó administratió értékéről és fontosságáról sejtelemmel sem látszik leírni: a belügymi­­niszer a legnagyobb nyomatékkal hangsú­lyozza állami fejlődésünk ez elsőrendű biztosítékát. Tisza Kálmán követel ugyan a városokra nézve különállást, de ez ügyet néhány rövid szóval elintézi, s a polgárságnak történeti missióját, egész nemzeti kulturánkra kiható nagy felada­tát nem is sejti. Rajner Pál kijelenti, hogy még akkor is, ha a városokra nézve modi­­ficatiók fogadtatnának el, belszerkezetü­­ket csak ők maguk határozhatják meg, és ez alkalommal a polgári elem missiójáról a miniszter becsületére váló, szép szavak­ban nyilatkozik. Szóval a belügyminisz­ter nagy beszéde Tisza Kálmánéval egé­­szen ellentétben, magas szempontokból kiinduló, államférfim, s a mellett nyílt és őszinte. Szűkre szabott terünk nem engedi, hogy e nagy fontosságú beszéd egyes részle­teire kiterjeszkedjünk, s azért inkább egészben ajánljuk azt olvasóink beható figyelmébe. Kiváló érdeket fog kelteni a virilis szavazatokról szóló rész, mely egé­szen új, a nyilvános discussió által még meg sem érintett oldalról világítja meg a törvény e sokat vitatott részletét. Nagy­­fontosságú továbbá a belügyminiszternek a városokról tett nyilatkozata. A kor­mány nevében kijelenti, miszerint ha az elv megtartatik, hogy a városoknak csak az államhoz s a végrehajtó hatalomhoz való viszonya állapíttatik meg törvényben, a belszervezkedés meg egészen reájuk bi­­zatik: a minisztérium bármily jobbítmány­­hoz igen szívesen hozzá fog járulni. E kije­lentés a részletes vita menetére valószínűleg nagy befolyással leend. Nem kevésbé nyomatékos a miniszternek azon nyilat­kozata, hogy a felelősség elve vagyonilag is kiterjed a kormány képviselőire, sőt utolsó sorban az állam pénztárára is, melyért természetesen az államügyek ve­zetője, felelős, csakhogy a felállított elvnek e következményeit nem e törvényjavaslat­ba véste a kormány felveendőknek.S végül felhívjuk olvasóink figyelmét Rajner be­szédének ama részleteire, melyek a Ki­rályföldre s a javaslatba hozott állambíró­­ság eszméjére vonatkoznak. Rajner Pál , mint szónok, nem bír kiváló, meglepő tulajdonokkal, hanem nyilatkozatai sohasem fogják eltéveszteni hatásukat azon őszinte modor által, mely­ben jelentkeznek, s azon erős meggyőző­désen alapuló határozottság által, mely ily természetű kormánynyilatkozatoknak kiváló súlyt kölcsönöz. Mai beszédét is elejétől végig a ház feszült figyelme kí­sérte; számos ízben a többség kitörő tetszés­nyilatkozatával találkozott. A legérdeke­sebb mozzanatok egyike volt,midőn emelt hangon kinyilatkoztatta, hogy ő nem fél a Tisza Kálmán által oly rikítan ecsetelt társadalmi gyűlölettől. Ha azonban a sze­gények a lelkiismeretlen izgatások folytán mégis a gazdagok ellen fordulnának , ez csak újabb érv a virilis szavazatok he­lyessége mellett. Midőn kifejtette e szót: „lelkiismeretlen izgatások“ a baloldal majdnem hogy feljajdult, oly elevenre ta­pintott e nyilatkozat.­­ A „PESTI NAPLÓ“ TÁRCZÁJA. T­ÖREDÉKEK „ANNA“ DRÁMAI KÖLTEMÉNYBŐL. Irta KEMÉNY Z­IGMOND. — 2-ik mutatvány. —­Károly. Ezen csinos fészek tehát üres marad . Szárnyát kísérli és elröppen a madár ? A készület felét alig vehetni ki. Talán titokba kell takarni a szeszélyt S a meglépés igen nevelné érdekét ? Anna. Éppen jelent­i volt, Felség! a szándékom, Hogy kénytelen vagyok családi ügybajom Miatt hosszabb időt hazámban tölteni. Károly. S hosszabb idő, a­melyre czéloz ön ? Anna. Ezen hosszabb időt sejdizni nem birom. „ Károly. Őszinte szó, s fukar rövidségén pazar Jó indulat s e?Bg csalatkozás mereng. Megértni nem tudja, bírálni nem kíván. , Anna. Oh mennyi tőr lehet kevés betűk között! Károly. S mi sok mosoly fedez érzéstelen szivet! Anna. Ha nincs vádakra ok, bűnünk a tettetés. Károly. Mert sok virágbokor között sziszeg kígyó! Anna. • S csalás: szemünk ha még az égre is tekint! Károly. Elég az ötletek színes csilláimból! Bolygók után az éj sötétje még nagyobb. S ha nem valóban, a látszat szerint, é­s ez egy­ A grófné el akar utazni. Jól talál E vagy saját magam kivonatával is. Országgyűlést fogok Pozsonyban tartani. Hat hét alatt le kell vitetnem udvarom Egy részét, és kivált palotám hölgyeit Hóditni a szivet művészetük úgy is. S nekem, mivel kegyet hozok, szerezni kell Cserében egy kevés ragaszkodást, hitet. Hogy békü­lés komoly czólom s nem elnyo­más ! Zajos mulatságok között egyezkedem. Tánczestély, versenyek lovon , kocsin, le­gyen Edzőszer a nehéz ügyekkel küzdeni. S hogyan maradna el a tündérek közül Királynéjok ? Ha majd szünet kerül elő, S az érdekes viták pihennek, önmagam Fogom kisérni el a Muraközig, s midőn Nyűgös bánatja elmegy, a rövid búcsú Után vehet hosszabb időt, ha kell, akár Egész hetet, havat magányba tölteni. Anna, óh ! Felség! Én egész életre számitok ! Báro­l­y. Egész életre csak ? Minő csekély dolog! Talán kolostor, meg vezeklő ostoron kívül szegekre is, az eltakart övön. Lemondás és a böjt szoros szabályival ? Minő vigasztalás nekem, ki hűn szeret, Ezer alakban a szeszélyt ölelni meg Hogy könnyű köd gyanánt oszoljon el, s vi­szont Alakká játszva át magát, hódítsa meg Érzékimet! Ha ily mód érdemel kimélyt, Dicsérni fogja szám a vadságot. Anna. Száműzze el magas köréből a silány, A gyenge nőt, hiszen­­ csak szenvedést okoz. Károly. Mi szép a gúny, de csak mosolygó ajkakon, Midőn haragba megy, zamatját veszti el! S ki mondaná nevét azon esetre meg, Ha ingerel, s keres szakitni jogczimet ? Miért adá máig a vonzalom ezer Takart, de sejthető s félig bevallt jelét ? Szép Anna ! mért adá ? Feleljen rá, ha mer­ , Anna. Oh bár szivem erősb vádat ne érezne ! S ha csak félig bevallt jelek könnyitenék A bűn súlyát ! Károly. Elég jól ismerem a nőt. Tudom, hogy ön azért akar távozni el, Mert nem szeret. E tényt tagadni hasztalan. E perezben nem szeret, engedje mondanom, Hogy csak ámitná vagy magát, vagy en­gemet, Ha szó, vagy azezvonás vitatna mást. Anna. Legyen ! Tehát kaczér valék s az álcra most lehull. Felséged nemde azt akarja mondani ? Károly. Hiúbb vagyok, hogy a buták közé magam Sorozni tűrjem, sőt akarjam együgyün. Szeretve voltam , ezt hiszem, mint üdvömet. De most nem látom a szerencse csillagom. A köd takarja el, s ragyogni fog viszont Vagy eltűnt,­­ hasztalan tekintem az eget? A grófné nem lehet túl a ragaszkodás Ábrándain. E vér, e kor nem engedi. S a nő mikor szűnik szeretni ? — Ha szeret, De tárgya változók szeszélyének , ha más Alak foglalja el szivét, vagy csak.. . eszét. S ki az, a kit Károly gyűlölni tartozik ? Miért áldoztatok hosszas hűsége föl? Anna. Kimondjam-e a szót ? hasítja arczomat A vér. Kimondjam-e ? Szivem szakitja szét. Beszéljek-e ? Miért nincs közülem éjsötét! Uram ! Messalinák voltak. A mi nemünk Dusán fizette meg a szív diját. S miért Bukánk, ki kérdené ? ki ne mosolyogná ? Az alvilág kaján alakjai között Erős kaczajt okoz azon tapasztalat, hogy a magashoz a mélység olyan közel. S mégis a föld reméli, nem veszti a hitet. Szerettem, vétkezem... de hát csak egy utón Lehet lakolni meg ? Sülyedni végzetem ? Károly. Szónoklatát igen színezni tudja ön. De én a festéket látom s a mit befest. Minek érezni ma először helyzetét. Minek kutatni most a dolgot, mintha sphinx Talányait felülhaladná, s oly nehéz Sejditni, hogy havak kivántalak reá ? Megváltozék — hiszen a nő a lengeség Elforditá kegyét a grófné. Más deles Uralma ad irányt érzelmeinek; e tény. Nevét a győzőnek! Anna. Önérzetem. E név Hazug. Gúnyolja ön eszét, az oly erőst, Mely perez alatt betud hatolni bármi mély S nehéz viszonyokba és kiérzi mit tegyen. Nem Anna, nem hiszek Minek ámítani most! Feled... szeret, egész titokja ily rövid.] De tudni kell, fogom ismerni a merészt, A szemtelent, ki mer jogomba lépni be. Király vagyok, kezem ha mozdul is, elég. Anna. Talán elsápadék ? Talán arezorára van Felkrva rémület vonásival a név ? Tekintsen, felséged, reá, betűzze ki! Károly. A tettetés a nők erős tulajdona. Anna. Uralkodók ezer szemet kibérlenek. Ezer figyelmező fülét veszik elő. Fedezzék fel ezek kegyenczeim nevét. Károly. A gúny mutatja, mint bizik. De esküszöm Azon érzetre, mely Argusszemet adott, Hogy ön megint szeret, habár tagadja is. Hogy ön kioltá a tüzet, s hideg keze A régi oltáron lesepré a hamut, S uj lánggal áldozik, uj istenek előtt, ámítva önmagát, hogy csak igaz hitet övéz, lerázva a hamis tanok bűnét, h! Anna én tudom e változás okát, S azon idő alatt a férje itt lakott. Tagadni merné-e ? Hatod éves közöny ! Nevetni kell reá! S mégis való, igaz! Hatod éves közöny után ilyen hevály! Az érzékek különcz játéka, nem egyébb S a tartózkodás czimét merész bitorolni! Hálátlanok ! S ezért valék pazar kegyü! Ezért feledtem el, hogy a világ mosolyg A férjnek adott kitüntetésekért. Anna. Mosolyg uram! S azért ? Oh a királyi kegy ! Károly. Igen, nevet, kaczag, hogy én jutalmazom Althánt. S ugyan mi volt a férfi érdeme ? Együtt tanulgatánk. S ha csínt követtem el? Magára vette a hibát, a büntetést. E szép, de nem elég, a nagy kitüntetés­­hez szabott nehéz kötelmeket kíván. Mihelyt megérkezik, utazni fog a férj. A küldetés, melyet reá bizánci kegyünk, Erős eszet, szivet kíván, s veszélye van. A gondtalan órák nejét kisérhetik. Mezők, virágtakart liget, s árnyat adó Erdők közé, a Már kies vidékein, De ő, a férj, kit én, s Lipót atyám emelt Vagyon s a rang fokán magas tetőre fel, Legyen parancsaim szerint, nehéz ügyek, Merész kísérletek közé taszítva be. S miért e döbbenés ? A grófné sáppadoz ? Szemén rezeg a könny ? Anna. S könnyezni nem lehet a holtakon! Károly. Halott ? Anna. Kit érzetünk teremt s megöl utóbb. A szívnek is vagyon czinterme, hol temet S koporsón ül, mereng a pusztulás felett. Károly. Hogy kit temet szeszély s a gyönge nőkéből Az elő tudja meg ... A grófné kérd­ezé : Mikor látandja meg a férjt? Igaz. Károly. Szegény csalálmaim! S ki a Pest, junius 30. (Hodossy Imre k­é­p v. ur) megke­resett minket annak kijelentésére, hogy azon hír, mely szerint a polgári házasság behozatalá­ról szóló s az igazságügy minisztériumban jelen­leg az osztályok tanácskozásai tárgyát képező törvényjavaslatot ő készítette volna — alap­talan. (A pestbudai épitő­társaság) oszlásának újabb előhaladt stádiuma jelentetett be a mai közgyűlésen s az ügy kiváló érdekénél fogva ide igtatjuk az e gyűlésről szóló tudó­sítást . A közgyűlés elnöke, Rózsa úr, megnyitja az ülést. Tárgy : a társaság 1869. évi deczember 6-án tartott közgyűléséről kiküldött liquidáló b­zottság jelentése. A jelentés főbb pontjai kö­vetkezők : „A Léphegyi telken épült három munkaslláz Szerencsésen és kedvező föltételek mellett nai­­tott ki; nem sikerült azonban a malomtelepek szomszédságában levő munkásházak kiadása. A Rudolf-rakparton épülőfélben levő 6. számú ház bevégzéséhez közeledik. Reménylhető, hogy fel­szerelt állapotában tetemes haszonnal lesz elide­geníthető. A társaság építési telkei közül elada­tott három, összesen 72,859 frtért 3949 frt nye­reséggel; továbbá öt házhely 62,255 frt 33 frért; egy kis telekrészlet 700, másik 3500 frtért A többi telkeket még nem tudta eladni a bizottság. A jelzálog-kölcsönből eddig elé ötöt si­került lebonyolítani, a többi még függőben van. A miskolci-bánrévi vasút kiépítése előre halad. Ennek miként történő kimenetele igen nagy be­folyással lesz az egész liquidatió sikerére. E hó 25-ig e vállalat 92,772 frt 98 krt nyert el. Bizo­nyost ugyanaz eredmény iránt még mondani korai volna, de nagy nyereményre van kilátás. A társa-

Next