Pesti Napló, 1870. augusztus, esti kiadás (21. évfolyam, 150-172. szám)

1870-07-04 / 150. szám

150. szám. Szerkesztési iroda : Ferenceiek­ tere 7. siám. L emelet. A lap »zellemi részét illető tgvidec kísziem­ény a szerkesztőségben intézendő. Bim­en te­tlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Hétfő, Julius 4. 1870. Kiadó-hivatal Ferencziek tere 7. szám föld.K int. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadta körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. ESTI KIADÁS: Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házban hordva. Égés« évre ... 1 2 frt. Félévre...................11 frt Negyed évre ... 5 , 60 kr. Két hóra................. 3 , 70 kr. Egy hóra .... 1 ,­85 kr. 21. évi folyó iíj. Hirdetmények díja: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 njikr. Bélyegdíj külön 30 tv­ kr. Nyilt­ tér : 5 hasábos petit**­ 25 nj kr. PEST. JULIUS 4. A Az utolsó lengyel forradalom viharos napjai óta Sándor orosz cz­ár pénteken tartá előtár Ünnepélyes bevonulását Varsó­­b­a, melyet lakói vérig gyötörtek, és melynek legjobb fiait a bitóra vagy Szibériába küldék. Most sem az engesztelés és vigasz angyalaként jele­nik meg ott. P a s k i c v i t s tábornagy emlék­­szobrának ünnepélyes lelepzése ma megy végbe Varsóban. Ez ünnepély a kancsukának a szabad­ság után törekvő nemzetek fölötti győzelmét je­lenti s bizonyára nem igen alkalmas arra, hogy a lengyelek­­kedélyére békitőleg és megnyugta­tókig hasson. Ez ünnepélyen az osztrák magyar uralkodóházat Albrecht főherczeg képviseli, ki tegnapelőtt érkezett Varsóba s a czár által a legnagyobb szívélyességgel fogadtatott. Az ultramontánok győzelme Belgiumban legújabban bevégzett lénynyé lett. Az ultramon­­tán párt bizatott meg az uj cabinet alakításával s a „jámbor“ d' A­n­e­t­h­a­n báró lesz az új kormány elnöke. Ö­viendi egyszersmind a kül­ügyi tárczát is. Belügyminiszterré Kervyn de Lettenbo­ve, pénzügyminiszterré J­a­­cobs Victor, igazságügyminiszterré Cornes­­se és közmunka miniszterré Balisaue ne­veztetett ki. A hadügyi tárcza fölött az Ind. Belge szerint még nem határoztak s miután Guillaume tábornok visszautad­ta Simons tábornoknak ajánlották föl azt. Különben az Ind. Belge nem kevéssé csodálkozik azon, hogy a ki­rály d’ Auethan bárót bízta meg az­­ uj kormány alakításával. kinek viszonya a Lagrand féle em­berekhez nem a legtisztább színben tünteti föl jellemét. A franczia törvényhozó test tegnapelőtt tárgyalta az O­r­l­e­a­n­s-herczegek ismert kér­vényét. A kérvényi bizottság a kérelem megta­gadását, illetőleg az egyszerű napirendre térést ajánlá. Ez indítvány ellen Kératry és Es­­t­a­n­c­e­­­i­n ellenzéki képviselők szóltak s ki­fejték, hogy a herczegek soká­­ra esküdtek ösz­­sze Francziaország ellen. Erre O­­­l­i­v­i­e­r válaszában a többek közt következőket mon­dott : a társadalmi törvény s a politika ellenzik a kérelem megadását. A bukott dynastiák tagjai nem térhetnek mint egyszerű polgárok haza, mert mint a letűnt nagyságok utódai a jövő reményeit képezhetik. Kiemelte, hogy a herczegek kérvényének szövegéből nem tűnik ki az, miszerint Francziaország jelen államjogi helyzetét legális módon elfogadnák. A hercze­gek visszatérése agitatiókra adna alkalmat. A kormány nem fél veszélytől, hanem csak za­varoktól s a közrend megtámadásától tart, me­lyet védeni kötelességében áll. Jules Favre Oilivier érveit a társadalom törvényével tá­madja meg s azt mondá, hogy csak a dynasticus és személyes érdek okozza a kivételes törvé­nyek fenntartását. Tiltakozott amaz embertelen tan ellen, mely egy családot törvényen kívüli­vé tesz s sajnálatát fejezte ki az iránt, hogy 1848-ban ő is elősegíté ama törvény létrejöttét, mely az Orleans házat örök időkre száműzte Francziaországból. Ezután névszerinti szavazás­ban az egyszerű napirendre térés 174 szavazat­tal 31 ellenében elfogadtatott. Végre tehát tudjuk, hogy a csalhatlanság hotelve múlt hó 29-én nem hirdettetett ki. Azon­ban egy florenczi magánsürgöny azon hírt hozza hogy Rómából jövő igen megbízható hírek sze­rint az infallibilista párt a legnagyobb erőfeszí­téssel oda törekszik,hogy a jelenleg folyó rész­letes vitát ép oly erőszakosan sza­kítsa ketté, mint június­ban az ál­talános vitával történt. A többség püspökei már el is készít­ik erre vonatkozó in­dítványukét , most íratják alá párthiveikkel. A csalhatlanság július 10 én fog k­i­­hirdettetni. Mazzini ismét életjelt adott magáról. Leg­újabb manifes­tuma egy múlt hó 23-án kelt le­vél, melyet Alessandriában nyilvánosan fölolvas­tak, midőn V­o­c­c­h­i­e­r­i köztársaságpárti vértanú emlékszobrát leplezték le. Mazzini ez iratban lelkesedéssel szól a köztársasági törek­vésekből, természetesen Rómáról is, mely­nek Olaszországgá kell válnia, azután tiltakozik a politikai bűnösökre kimondott halálítéletek el­len. Azon 1858-ban tett állításához, hogy a ki­rályság soha sem fogja Rómát Olaszországnak visszaszerezni, még ma is ragaszkodik. A dán országgyűlés tegnapelőtt délután be­­rekesztetett. Ez ülésszaka igen hosszú s részben igen mozgalmas volt. Lételének legfontosabb eseménye a F­r­i­j­s-minisztérium visszalépése volt, kinek utódjává a Holstein-N­olsteinburg gróf cabinete lett. Törökországból kedvező hírek érkeznek. Bulgáriában a lakosság s a kormány között a jó egyetértés mindinkább helyre áll. Az egyházi kérdésben legújabban megkezdett alkudozások valószínűleg eredményre fognak vezetni, más­részt a porta hajlandónak mutatkozik a bolgá­rok azon kivánságának eleget tenni, hogy a nem kedvelt katonai adót in natura szedendő adókkal helyettesítse. A „PESTI NAPLÓ“ TÁROZAJA. Egy mri társaság. Dabolau E. regénye. XIII. (Folyt.) Még nehány percz és mindennek vége volt.­­ Ville-Haudry kisasszony nem élt többé. De ugyanazon órában a lakó a negyedik emel *­letről, Ravinet apó, a zsibárus, ebédre menve elhagyta lakását. Ha szokása szerint a nagy lépcsőn megy vala le, semmi nesz sem hatott volna hozzá ,­­ de a gondviselés őrködött; ez este a hátsó lépcsőt vá­lasztotta és meghalld­a vonaglónak végső hör­­gését. Önzésteljes korunkban sokan, ha az öreg em­ber lettek volna nem törődnének dologgal. Ravinet apó lesietett a lépcsőn, értesíteni a házmestert. Másokat ismét megnyugtatott volna a Che­­vassat-pár látszólagos nyugalma, és kielégítette volna őket azon biztatás, hogy Henriette kisasz­­szony eltávozott a házból. De ő sürgetett és a kapusokat, nyilvánvaló rész akaratuk daczára kén­yszerítette, hogy fel­­menjenek vele, és részint tudósítás, részint zaj által maga­s­án vonta a ház lakóit. Minthogy Henriette kisasszony szobájából né­mi kopogás után nem kaptak választ, Chevassat uram el akart távozni. Ismét Ravinet apó volt az, ki öngyilkosságot sejtve, felismerte a szénszagot és be sem várva a rendőrbiztost, feltörte az ajtót és azután az ablakot. Míg a kapusok és a lakók tanakodtak, ő ki­jelölte a haldoklónak nyújtandó segélyt, felsza­ladt lakásába és lehozott ágyneműt és tüzelőfát, valamint egyebet is, mi a puszta szobában hi­ányzott. Néhány percz múlva Ville-Haudry kisasszony felnyitotta szemét. Első pillanatban különös érzés fogta el a sze­rencsétlent. Először véghetetlenül csodálkozott, hogy jó meleg ágyban találta magát, miután annyi ideig a legiszonyúbb hideg kínjait állotta ki; azután körültekintve, káprázott a meggyújtott gyertyák és a tűz világától, mely kandallójában égett. És mekkora volt bámulása e nők láttára, kiket nem ismert, és kik föléje hajolva meglesték minden mozdulatát. Azt híve, hogy valamely álom játéka, mert nem volt még elég tiszta elméje, hogy megkü­lönböztethette volna a valóságot az imént reá nehezedett átéreztől. — Mily különös érzés, gondolá. De a valóság felderült lassankint elméjében, megértette, hogy nem álmodik, és hogy azon perez között, melyben eszméletét vesztette és a jelen pillanat között valaminek történnie kellett, mit meg nem fejthetett magának. Tehát atyja mégis csak hozzá sietett kétség­­beesett kiáltására? De nem, mert hiszen akkor itt lett volna, ő pedig hasztalan kereste őt a jelenlevők k­özött. Mikor néhány körülötte ejtett szóból megtudta, hogy egyedül a véletlennek köszöni megmente­­tését, kimondhatlan fájdalom fogta el. Mindent szenvedtem, mit, hogy meghaljak, szenvednem kellett, mondá magában, és még­sem haltam meg! Mondhatni gyülölséget érzett ezen emberek iránt, kik körülötte forgolódtak. Fogják-e ezek eltartani is, miután visszaidézték az életbe ? Fel nem foghatá, hogy változhatott valami helyzetében és azt hive, hogy ugyanazon okok, melyek öngyilkosságra bírták, újra elő fog ál­­lani. Mindez azonban igen határozatlanul lebegett elméje előtt és mintegy sűrű ködbe volt burkol­va. A széngőz is még annyira kábította, hogy nem tudott a hozzá intézett kérdésekre felelni. Úgy érzi, mintha nyelve rendkívül megvastago­dott volna és egész száját betöltené éb hogy hiába igyekezett volna azt használni. Különben egész világosan megkülönböztetett mindent, mi szobájában történt, felismerte a ma­­gánzenéket az első emeletről, kik ápolás végett nála maradtak és közöttük Chevassat asszonyt ki rendkivül sürgött, forgott körülötte és elbe­szélte nekik, miképen csalta meg őt Henriette kiasszony, hogy borzasztó tervét végrehajt­hassa.A — Én semmit sem sejtettem, bizonykodók siránkozó hangon . . . Ilyen szegény czicza, ki mindig olyan vig kedélyű volt és még ma reg­gel úgy dalolt,mint a pacsirta! Gondoltam ugyan, hogy egy kissé zavarban van, de ilyen ínség­ben !. . De ő büszke volt, mint a királynő, asz­­szonyaim és inkább meghalt, semhogy segélyt kért volna. . . pedig tudta, hogy csak egy szót kellett volna hozzám szólnia. Hát már ok­tóberben, mikor láttam, hogy meg nem fizetheti lakbérét, nem én álltam-e jót érte ? Ezen nagylelkű tett élénk benyomást látszik gyakorolni a két magányzónőre. — Ez nagyon szép volt öntől, Chevassat asz­­szony, mondák. — Hiszen a­mit tehet az ember, szívesen meg­teszi , szerénykedek az utálatos vén asszony. Chevassat és én, mi imádtuk a szegény cziczát, és az igazat megvallva, ő híven viszonozta ne­künk . . . Milyen szende volt és kedves . . . va­lóságos húsvéti bárány, mondom ! Nem volt hozzá fogható senki, mikor azt mondta ne­kem hízelgő hangjával : „Ön nagyon jó irá­nyomban, Chevassat anya, igazán, ön nagyon jó!“ Erre a gyalázatos azíneskedő a szegény leány­ra hajolva, megcsókolta homlokát és gyengéd hangon mondá : — Ugy­e kedves cziczám, ön nagyon szereti a szegény öreg házmestereket ? Képtelen lévén hangot adni, noha eszméletnél volt, Henriette kisasszony borzadott az iszony és utálattól e gyűlölt ajkak érintésénél, és az izga­lom, mit ez benne keltett, jobban hatott, mint minden gond, melyet reája pazaroltak. Eszmélete szabadságát mindazáltal csak ak­kor nyerte vissza, mikor az elhívott orvos eret vágott rajta. Ekkor gyenge hangon köszönetet mondott a körülötte állóknak és biztosította őket, hogy már sokkal jobban érzi magát és hogy magára hagyhatják. A két magánzónő, kiket a kíváncsiság kapott meg azon pillanatban, mikor asztalhoz akartak ülni, be sem várták, hogy másodszor kérjék, és azonnal egész örömmel távoztak. A kapus­nő Henriette mellett maradt, és mi­helyt maga volt áldozatánál, minden megválto­zott nála, arcza, hangja, tekintete. — No hát! Kezdő, most már meg lehet elé­gedve, kisasszony , a város szájába adta a há­zat ér, az újságok beszélni fognak önről. Az egész világ szánni fogja önt, és azt fogja hinni hogy kedvese egy szívtelen, ki veszni engedte a nyomorban. A szegény leány oly szende és szomorú moz­dulatot tett, mely a vadat is megindította volna.. De Chevassat asszony czivilizált nő volt. — Pedig jól tudja, folytató nyers hangon, hogy az a jó Maxime ur mindent megtett, hogy önt kimentse ezen helyzetéből . . . Még tegnap­előtt megkínálta önt vagyonával. — Asszonyom, rebegő a szerencsétlen, nem könyörül rajtam ? Könyörüljön, ő, Chevassat asszony . . milyen gun­'. — Maxime ur minden ajánlatát visszautasí­totta, folytatá. Miért,ha szabad kérdenem? Hogy az erényeset játsza, nemde ? Ezt érdemes volt tennie, hogy azután mindent elfogadjon egy vén rókától, kivel messzire fog menni ! Ah ! ön jó kézbe került ! Henriette összeszedve minden erejét, vánko­­sára támaszkodott. — Mit akar ezzel mondani ? kérdé. — Semmit, én tudom, mit mondok. Különben ön akarta úgy. Egyébiránt már régóta szemét szúrta a vastag ravasznak ! Azon pillanatban, mikor Henriette felnyitotta szemeit, Ravinet apó szerényen visszavonult, hogy a körülötte levő nők szabadon levetkőztet­hessék. Henriette tehát nem látta meg döntőjét és mit sem értett Chevassat asszony beszé­déből. — Magyarázza ki magát, asszonyom mor­mogd­— Ah ! bizony az nagyon könnyű! Az, ki megmentette önt, ki mindent elhozott, mi az ágy­hoz és a tűzhöz és a többihez szükséges volt.. . az a zsibárus a negyedik emeletről. És ő nem fog útközben megállapodni! Csak türelem — ön tudja, mit mondtam. És a kapusné csakugyan akár félelemből, hogy Henriette eladhatná a vén zsibárusnak mi eladója volt, akár más okból, nagyon kevéssé biztató képét rajzolta előtte a jó embernek. — De mitől kell annyira félnem ? mondá Hen­riette. A kapusné habozott — Ha megmondanám, feleség ön elbeszélné neki, mihelyt visszajö. — Nem, ígérem önnek. — Esküdje meg anyja emlékére. — Esküszöm. A gyűlöletes véd asszony meg volt nyugtat­va, az ágyhoz közeledett és élénken, de halk hangon: — Te tehát, mondá, ha ön elfogadja, mivel Ravinet apó meg fogja kínálni, úgy hat hónap múlva rosszabb lesz mint Hilaire asszony . . Na mondja: forrás, én nem iszom a vizedből. . a ra­vasz róka már nem egyet megrontott, ki meg­ért annyit, mint ön..Ez az ő mestersége, és bi­zony, ő ismeri azt. Én figyelmeztettem önt. . . . Most lemegyek levest adni Chevassat-nak, es­tére feljövök megint. És mindenek előtt, tudja már , csitt! . . . (Folyt. köv.) Fest, július 4. (A képv.ház központi bizott­ság­a­ ma reggel 8 órakor tartott ülésében tár­gyalta a belügyminiszer által beterjesztett s a közbiztonság helyreállítására tett rendkívüli in­tézkedések befejeztéhez megkívántató póthitel­ről szóló törvényjavaslatot. A bizottság a kért 16.000 frt megszavazását a képviselőháznak ajánlván, az erre vonatkozó törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság formulázása szerint fo­gadta el s bizottmányi előadónak Szőgyéni Lászlót választotta. (A vám- és kereskedelmi értekez-­­­e­t) Bécsben gr. Beust elnöklete alatt szomb­a­ton délben ült össze, s ez ülése egyedül alaki dolgokkal foglalkozott. Tudva van különben, hogy a jelen értekezlet úgy is csak előtanács kozmány jellegével bír; czélja az, hogy a tar­tandó vámkonferencia közelebbi modalitásait állapítsa meg. (A pénzügyminisztérium­ eddigi 23 osztálya — azon kívül, hogy a jogügyek igaz­gatósága, mint már említettük, fel fog oszlattatni, az uj minister által 21-re fog összeolvasztatni. André Alajos osztálytanácsos úr ennek folytán felmentetvén osztálya vezetésétől, a miniszter által az adó­reform törvények kidolgozásával bizatott meg az enquetek munkálatainak alap­ján. E választást szerencsésnek mondják, mivel André úr még Lónyay által e czélból külföldre küldetvén, tanulmányainak,— kivált az egyenes adók tárgyában, — nevezetes jeleit adta a bi­zottság üléseiben is. A fővárosi közmunkák tanácsá­­­ nak 2-ik ülése szombaton f. hó 2-án délután 5 órakor tarta­tott meg Budán a lánczhíd épületében, András­­sy Gyula gr. miniszterelnök elnöksége alatt, s ez ülésen a tagok legnagyobb részt megjelen­tek. Az ülést röviden már említettük, s most a következő részlet­es­ tudósítást közölhetjük. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után tárgyalás alá vétetett azon bizottsági mun­­kálat, mely a közmunkák tanácsának ügyrend­jéről belszervezetéről, és személyzetéről szól, és az abban előterjesztett javaslatok tüzetes bírá­lat és órán át tartott tanácskozás után, néhány lényegtelen módosítással egész terjedelmükben elfogadtattak. Az elfogadott bizottsági munkálat lényegesebb részeit következőkben közölhetjük. " Az ügyrend. Mindenek előtt a közmunkák tanácsának ha­­t­ókörét írja le, úgy a mint az az 1870. évi X. t. cz.-ben megállapítva, van ezután áttér a tanács törvényszerű hatáskörének miképeni gyakor­lására; megállapíttatik, hogy a határozatok mindig teljes tanács ülésekben hozatnak, a ta­nács ülésekben döntő szavazattal csak a rendes tagok bírnak, tanácskozási szavazattal részt vesznek a két város által kiküldött tanácsno­kok, főmérnökök és középítkezési bizottmányi képviselők,­­ végre a jegyzőkönyv vezetők, a műszaki és számvevő osztályok igazgatói, ta­nács­ülések rendszerint hetenkint egyszer, az elnök vagy öt tag írásbeli kivonatára azonban többször is tartatnak ; érvényes határozat hoza­talára a szavazattal bíró rendes tagok felének tehát 9-nek jelenléte szükséges. A tanács kebelében 3 állandó bizottság ala­­kitatik u. m. a) jogügyi és kisajátítási, b) mű­szaki, c) pénzügyi és gazdasági, ezeken kívül egyes esetekre külön bizottságok is kiküldhetők vagy az egész tanács alakulhat bizottsággá. A tanácsülések tárgysorozata 24 órával előbb a tagoknak megküldetik, rögtöni intézkedést igénylő eseteket kivéve, csak oly tárgyak vétet­hetnek fel az ülésben, melyek legalább 3 nappal előbb az igtató hivatalba beadattak. A szavazás nyilvános, öt tag kivonatára név szerint eszköz­­lendő, személyes ügyekben titkos; a tanács vég­zéseit a kezelő osztály vezetője esetleg az ennek alárendelt jegyzők egyike fogalmazza; a jegy­zőkönyv hitelesítése — ha ez teljes ülésre nem tartatik fenn, két e czélra kiküldendő tag által eszközlendő. A rendes tagok az ülésekben részt venni kötelesek, akadályoztatásukat az elnöknél bejelenteni, hosszabb távolmaradásra pedig a tanácsnál szabadságért jelentkezni tartoznak. A tanácsnak sem rendes, sem tanácskozó tag­jai mint vállalkozók, vagy a vállalkozásra ala­kult társulatok alapítói nem vehetnek részt oly munkáknál vagy szállítmányoknál, a­melyek iránt a közmunkák tanácsa rendelkezik. Az elnök, illetőleg alelnök jogairól és köte­lességeiről 8 pont rendelkezik. A közmunkák tanácsának segédhivatalai a következők: 1) Kezelő osztály. Kötelessége: a tanács- és bizottsági ülések jegyzőkönyveinek az elnöki levelezések­nek és általában minden fogalmazási munkála­tok szerkesztése, az igtatói, irattári és kiadói kezelés. Személyzete: 1 osztály­vezető, 2 jegy­ző, 1 igtató, egyszersmind irattárnok, 1 kiadó, 2 írnok, 3 szolga, 2) Számvevő osztály. Kötelessége: a fővárosi alap köny­velése, zárszámadás készítése, költségvetések összeállítása, költségvetések és szerződéseknek számtani és pénzügyi szempontból átvizsgálása, a művizsgálatnál (Collandirung) részvétel, a vá­rosok által felterjesztett költségvetések zárszám­adások átvizsgálása, számviteli vagy pénzügyi irányban követelt szakvélemények előterjeszté­se, a havi kimutatások szerkesztése a számadá­soknál, stb. Személyzete 1 osztályigazgató , 1 könyvvezető, 1 számfejtő (liquidator), 1 számse­géd, 1 szolga. 3) Műszaki osztály: iv­é­t­e­l­e­ssé­g­e helyszíni felvételek eszközlé­se , tervek és költségvetések készítése, építkezé­sek és műszaki munkálatok felügyelete, művizs­­gálatok teljesítése, a fővárosokban minden nyilvános és magán építkezés figyelemmel kisé­rése, — vélemény adás a kisajátítási és felleb­bezési ügyekben, stb. Személyzete: 1 osztály igazgató, 1 felü­gyelő másnok (Inspectori) 2 másod rendű mér­nök, 2 harmad rendű mérnök, két szolga, és a szükséghez képest napi­drj mellett fölveendő mérnökök vagy technikusok. A közmunkák tanácsa következő pecsétet hasz­nálja. Közbül: Budapest egyesített czimere „a fővárosi közmunkák tanácsa 1870.“ körirattal. II. Hivatali személyzet ille­tékei. 1. Kezelő osztály 1 osztály vezető mi­nister osztály tanácsosi ranggal 2500 frt fizetés, és 400 frt lakbérrel, 1 jegyző, ministeri titkári ranggal, 1500 frt fizetés, 300 frt lakbérrel, 1 jegyző ministeri fogalmazói ranggal 900 frt fize­tés 200 ft,lakbérrel, 1 igtató irattárnok, 1OOO frt fizetés 200 frt lakbérrel, 1 kiadó 1000 frt fize­tés 200 frt lakbérrel, két írnok egyenkint 600 frt fizetés 120 frt lakbérrel, 3 hivatal szolga 300 frt évi fizetés 60 frt lakbérrel. 2. Számvevői osztály 1 osztály igazgató miniszteri osztálytanácsosi ranggal 2500 frt fizetés 400 frt lakbér és 600 ft fuvar és ellátási átalánynyal, 1 könyv­vezető 1500 frt fizetés 200 ft lakbérrel, 1 szám­fejtő 1000 ft fizetés 180 ft lakbérrel, 1 számse­­géd 800 ft fizetéssel 180 ft lakbérrel, 1 szolga 300 ft fizetés 60 ft lakbérrel. 3) Műszaki osztály­­os­ztály igaz­gató miniszteri tanácsosi ranggal, 5000 ft fize­tés 600 ft lakbérrel, és 3000 ft fávor és ellátá­si átalánynya­l, 1 felügyelő mérnök 2200 ft fize­tés 300 ft lakbérrel, 1500 fuvar és ellátási áta­lánnyal, 2 másodrendű mérnök egyenkint 1800 ft fizetés 300 ft lakbérrel, és 1200 ft átalány­­nyal, 2 harmadrendű mérnök egyenkint 1300 ft fizetéssel 200 ft lakbérrel és 1000 ft átalány­nyal, 2 szolga 300 ft fizetés 50 ft lakbérrel. A személyzetnek ezen létszáma akként van tervezve, hogy az akkor is elégséges legyen midőn a közmunkák tanácsa működését teljes mértékben megkezdendi minél fogva az itt ér­in­tett hivatali állomások nem fognak mindjárt a kezdetben, hanem csak a szükséghez képest be­­­töltetni; az összes tisztviselők állami tisztvise­­­lőknek tekintetnek. III. A közmunkák tanácsának költ­ségvetése 1870. julius 1-től december végéig tartó félévre. Tiszti és szolgai fizetések — 23,655 frt, ház­bérek 1800 frt; világítás, fűtés és irodai szük­ségletek 4000 frt; szakértők napidíjai, fuvar és egyéb átalányok 4500 frt; összesen 33,955 frt; hivatalos helyiségek felszerelésére egyszer min­­denkorra 5500 frt; rendes kiadás 33,955 frt; rendkívüli kiadás 5500 frt; összesen körülbelül 39,455 frt.­­ Ezen költségeken kívül a műsza­ki munkálatok költségeinek fedezésére a folyó évben legalább 100,000 frt fog igényeltetni. IV. Hivatalos helyiségek. E czélra a lánczhíd-épületben egy tanácste­rem, és 17 szoba fog szolgálni. A közmunka tanács ügyrendjének, és belszer­­vezetének ekként történt megalapítása, jóváha­gyás végett a minisztériumhoz felterjesztetik, és a szükséges költségek utalványozása kérel­­meztetik. Ezek után az állandó szakbizottságok követ­kezőleg alakítattak meg. a) Jogügyi és kisajátítási bizott-­­­m­á­n­y tagjai Szentkirályi Mór, Andorffy Ká­roly Ribáry József, Széher Mihály, Mátyus Aristid, Sebastiani Frigyes,­ Stangl János, Ta­vaszy Endre. b) Műszaki bizottmány tagjai Csen­­gery Antal, b. Lipthay Béla, Hollán Ernő,­ Éber Nándor, gr. Széchenyi Ödön, Preuczner József, Liedemann Emil, Reitter Ferencz, Cserhalmay Ferencz. c) Pénzügyi és gazdasági bi­zottmány tagjai Csengeri Antal, Lu­­káts Antal, Cserhalmay Ferencz, Taraszy Endre Ribáry József, Stangl János. Végre elhatároztatott, hogy a közmunkák ta­nácsának megalakulásáról Budapest városok hatóságai hivatalosan értesíttetni, és egyúttal fölszólítatni fognak hogy építési rendszabályai­kat, továbbá az eddigi fölmérési és szabályozási terveket, a tisztasági, világítási és követési sza­bályaikat a közmunka tanács bírálására küld­jék fel. Legközelebbi tanács­ülés kedden július 5-én délután 5 órakor tartatik. A pozsonyi képv. választás, Pozsony, jul. 3. A helybeli balpárt vezetői igen helyesen vet­ték éssze, hogy jelöltjük, Horn, ma egy heti föllépte inkább elidegenítette tőle a választókat hogy sem megnyerte volna. Szükségesnek tar­tották tehát mára Jókait felczitálni, hogy en­nek szárnyai alatt egy kis dicsfény Hornra is ragadjon. És Jókai ki is tett magáért, egekig magaszt­­alván pártfogoltját. Máskép, dicsére­tére legyen mondva, mérsékelten, férfiasan nyi­latkozott. Sőt az ellenpárt jelöltjét, Samarjayt is szükségesnek tar­totta feldicsérni, a­miben azonban nem volt köszönet, minthogy benne lévén pártfogói szerepében, őt — kit barátjá­nak nevezett — a legközelebbi tisztújítás alkal­mára a polgármesteri szekbe candidálta, hová n. m. ismét Hornt nem fogná ajánlani. Holnap lesz a küzdelem napja, s még e sorok nyilvánosság elé sem jutnak, midőn már az­­ eredményt fogom jelezhetni. Pr. 1. gr.ün­’.'j.­ Karlovitz jul. 2-án. (Saját levelezőnktől.)­­ A kongressus egyik határozata folytán Mile­­­­tics, Subotic és Polit urak azon előterj­esztvényen dolgoznak, melylyel ő Felségénél a hírhedt szer­vezési javaslat és az új választási törvény szen­tesítését kieszközölni reményük. A nélkül, hogy eddig e munkálat szelleme és hangjáról bőveb­ben értesülve volnék, mégis — tekintve az ed­dig történteket — nem nagy jós­tehetség kell arra, hogy meg legyek előre győződve, misze­rint a kongressus ez alázatos folyamodványa a magyar minisztériumot meg se említve, s azt tö­kéletesen mellőzve, fogja útját a trón zsámolyá­hoz keresni. Hogy e szándék sikerülni nem fog, arról ugyan az uralkodó annyiszor tanúsított al­kotmányos érzülete eléggé kezeskedik s igy min­den bizonynyal a folyamodók a magyar kor­mányhoz fognak utasittatni, s csak annak köz­benjárásával és véleményezésével fog a kon­­gressus munkálkodása a király elébe jutni. Épp ezért minden attól függ, hogy mily állást szándékozik a kormány a kongreszus működé­sének eredményeivel szembe elfoglalni, őszin­tén meg kell vallanom, hogy erre nézve nagyon sajnos volna, ha a kormánynak a kongressuson működő két bizalmas férfiénak eddigi magatar­tását irányadónak kellene néznünk. Mert mind Stojkovits püspök­i exelienciája, mind Mán­dics osztálytanácsos úr eddig nemcsak oly, mondhat­ni fatalisztikus és akaratnélküli egykedvűséget fejtettek ki, hanem egyszersmind a m­a­gánk­on­­­ferencziákban oly határozatlan lágymereg állás­pontot foglaltak el, hogy ha ezen magatartásuk csakugyan a minisztérium nézeteit tolmácsolná.

Next