Pesti Napló, 1870. október (21. évfolyam, 237-263. szám)
1870-10-01 / 237. szám
237. szám. Szombat, October I. 1870. 21. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bémentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán, vagy helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt. Félévre .... 11 frt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra .... 8 , 70 kr. Egy hóra ... 1 , 85 kr. Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hírdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttír: 6 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési fölhívás „PESTI NAPLÓ“ 1870. évi utolsó évnegyedére. Oct.—dec. 10 évre . . 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéseért felül fizetés Lavonkint 30 kr. SV* Külön előfizetés' ívek't nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal ezérazé tibb 1« a pótot postai utalvány órással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 6 krba kerül. A „P. Napló” kiadó-hivatala. PEST, SEPTEMBER 30. (y) Az első magyar jogászgyülés egy heti szorgalmas működés után befejezte teendőit. A kezdet nehézségei le vannak győzve s a magyar jogügy a jogászgyülésben állandó közeget nyert, mely a gyakorlati élet kívánalmait időnkint hangsúlyozni és meggyőződése szerint azoknak teljesítésére nézve irányt mutatni van hivatva. Habár a jelen gyűlés alkalmával is tapasztalni lehetett, hogy némely tárgy iránt a tudomány által követelt eszmék még nem terjedtek el jogászságunk jó nagy része közt a kellő mérvben, — habár több ügynél sajnosan azt lehetett észrevenni, hogy épen jogászaink fiatalabbjai nem sorakoznak a haladás zászlója alá; és habár különöen a szakosztályi ülésekben épen az ügy érdeke ellenére mindenki meggyőződhetett, hogy az előbbi két évtized alatt szünetelt alkotmányos élet nemcsak hogy el nem fojtotta öregebb jogászainkban a szónoklati hajlamot, hanem még növelte is azt: s mind e hiányok daczára nem tagadható, hogy az első jogászgyűlés előnyös eredményeket bír fölmutatni. A gyűlés tizenkét (illetőleg tizenhárom) indítvány felett mondta ki nézetét, s a hozott határozatok általában arról tesznek tanúságot, hogy jogászaink többsége megértette a kor kívánalmát, melyet az igazságügyminiszter oly jellemző szavakba öltözött, midőn azt mondá, hogy a kor, melyben élünk, a históriai jognak épen nem kedvező, s hogy ennélfogva reánk nézve életkérdéssé vált a régi jogalaphoz egy újabbat is csatolnunk, s ez az, hogy a cultura meghonosítása és terjesztése által az új kor eszméinek értelmében is erkölcsi jogosultságot szerezzünk e földhöz, amelyben apáink nyugszanak. A tizenkét indítvány közül, mely fölött azy ülés határozott, három a magánjog körébe, és négy a perrendtartáséba vágott. Ezen kívül még három indítvány a kereskedelmi jogot érintette, mely szám összevéve kétségkívül azt mutatja, miszerint jogászaink is a gyakorlati életben leginkább magánjogi rendszerünk és jogszolgáltatásunk hiányosságát érzik. A határozatok, melyeket mind a szakülések, mind a teljes gyűlés hozott, kézzel foghatólag bizonyítják, miszerint a reform e téren továbbra el nem odázható. A magánjog köréből felhozott indítványok: a törvénytelen gyermekek viszonyainak rendezését, az ausztriai polgári törvénykönyv ismért behozatalát és a polgári házasságot kívánták. Az első két indítvány, mint jelenleg korszerűtlen, elvettetett; az összes magánjog codificatiója most már úgy is csak időkérdés, egyes részeket, mint a törvénytelen gyermekek viszonyainak rendezését, külön tárgyalni és előbb foganatosítani nem célszerű ; ami pedig az osztrák polgári törvénykönyv ismételt behozatalát illeti, a jogászgyűés helyesen azon szempontból indult ki, hogy régi, részben elavult törvényeket, melyek jogi felfogásunkkal több tekintetben ellenkeznek, változás nélkül ideiglenesen meghonosítani nem okszerű. A polgári házasság kérdése csak részben magánjogi, részben közjogi, sőt politikai kérdés is. Magyarországon, hol a különféle felekezetek sokszoros érintkezését az egyházi jog s az egyházi házasság akadályai még súlyosabbá teszik, a közvélemény már rég kimondta e kérdés iránt nézetét, s így a jogászgyűlésen egy hang sem kelt ki ellene. A polgári házasság kötelező jelleme szintén majdnem egyhangúlag mondatott ki. Egészen más volt a vita fejlődése a második közjogi indítvány, a halálbüntetés eltörlése ügyében. A szakosztályi ülésekben három álló napig beszéltek pro és contra; mintha csak a gyűlés tagjai sohasem hallottak volna valamit a halálbüntetés elméletéről. A szónokok minden lehetőt felsoroltak Homértól Beccariáig s onnan a szegedi rablókig minden adatkát, mely e kérdésre csak legtávolabbról is vonatkozik, összegyűjtöttek. És e harczban csodálatos módon a fiatalabb nemzedék a „tapasztalás” alapján a halálbüntetés eltörlése ellen nyilatkozott!! A teljes elvülés itt is a tudomány színvonalára emelkedett,az ifjabb nemzedék „tapasztalatait“ figyelmen kivül hagyta s a halálbüntetés ellen határozott. A perrendtartás köréből kiszemelt indítványok nagyobb vita nélkül fogadtattattak el, a körjegyzőség intézményének szükségét elismerték, az ügyvédség rendezését kívánatosnak s végül a szóbeliséget és közvetlenséget nélkülözhetlennek nyilatkozatták ki. Igen érdekes vita fejlődött ki a békebiróság behozatalára nézve. Ez intézmény fontosságát ki sem támadta meg, és csak a mi speciális hazai viszonyainkat tekintve , annak gyakorlati alkalmazhatását vonták többen kétségbe, a jogászgyűlés ez utóbbi nézetet tette magáévá és az indítvány fölött ezúttal napirendre tért át. Bajos : nehéz feladat jutott a jogászgyűlésnek a kereskedelmi jog körében. Itt a nemzeti „genius” leginkább meg volt támadva. Az egyik indítvány alapján ugyanis határozottal azt kívánta az előadó, hogy Magyarországon a német kereskedelmi jog honosíttassék meg, mely által nemcsak legjobban felelhetünk meg legközelebbi igényeinknek, hanem a kereskedelmi jognak nemzetköziesítését is előkészíthetjük. Azok, kik mindenben sajátságos nemzeti alkotást akarnak, ez indítvány ellen minden módon kikelek. A cosmopoliticus irányt a kereskedelemtől meg nem tagadhatták, de legalább a magyar sajátos nemzetgazdasági viszonyokat kívánták figyelembe venni. Erőlködésk azonban eredménytelen volt, a többség szónokai bebizonyították, hogy e téren nem zárhatjuk el magunkat az egész európai üzletvilágtól. Egy új korszerű csődtörvény alkotását a jogászgyűlés egyhangúlag szükségesnek vallotta, hanem minthogy a jogászgyűlés előtt fekvő indítvány e szükségnek csak általánosságban adott kifejezést, s semmi jogi elvet nem tartalmazott, a jogászgyűlés ez indítvány fölött is napirendre tért át. A vasutak szállítási felelőssége iránt a jogászgyűlés a mielőbbi gyökeres reformot a közlekedési viszonyok által igényelt követelmények tekintetbe vételével kívánja. Még egy indítványt kell felemlítenünk, melyről talán legelöl kellett volna megemlékeznünk, s mely a jogtanulásra vonatkozik. A jogi szaktanutás nálunk számtalan oknál fogva hátra maradt, a jogászgyűlés e sok okból egyet kirántott, s egyoldalúig azon hiszemben van, hogy a felekezetek által alapított s támogatott jogiskolák okai a hátramaradásnak. Határozata szerint csak az állam legyen feljogosítva jogiskolák felállítására. E határozat a tudomány szempontjából aller védhető. Átfutottuk így az első magyar jogászgyűlés tevékenységét, s átalában kedvezőig nyilatkozhatunk bette. Az út meg van törve, jogászaink egyesültek, s ez okvetetlen legfőbb érdeme az első jogászgyűlésnek. Kellő kitartás, nagyobb időleges tanulmány, az indítványok kellő megvitatása és a tagoknak őszinte buzgalma nemcsak szónokolni, hanem a dologhoz szólan és Magyarország prókátorai jogászokká lesznek, általuk az élet kívánalmai a törvényhozás elé kerülnek, és a jogi haladásnak egyik hathatós tényezője leend a jogászgyűlés. Fest, sept. 30. A képviselőház elnökétől a következő értesítést veszszük : Magyarország képviselőháza f. é. aug. 5-én üléseit bizonytalan időre felfüggesztvén, a ház elnökét megbízta , hogy a szükséghez képest tartandó legközelebbi illés napját hirlapok utján idejekorán kihirdesse. Ezen felhatalmazásnál fogva a legközelebbi ülés napját f. oct. 22 éve tűzöm ki, s a képviselő urakat hivatalosan felkérem, hogy a most kitűzött napon délelőtti 11 órakor a képviselőház termeiben megjelenjenek. Pest, 1870. sept. 30. A képviselőház elnöke : SOMSSICH PÁL. Fest, sept. 30. (Fiume.) A tegnapi minisztertanácsot, melyben Ruich Levin báró úr is részt vett, Fiume város és területének viszonya a magyar államhoz foglalkoztata, a hozott határozatok a definitivum előkészítését czélozzák. (Államszerződés) Az osztrák-magyar és a svéd-norvég kormányok között kötött és a bűntettesek kölcsönös kiadására vonatkozó államszerződés legközelebb ki fog hirdettetni. (U j t e r o k k ö n y v.) Pest város közönsége 1870. sept. 22-én tartott hatósági közgyűléséből köszönetet szavazott az igazágügyminiszternek az új telekkönyv élbeléptetésének elhalasztásáért. Ezen iratában a közönség ismételve aggodalmát fejti ki azon eljárás iránt, hogy egy birtokosnak valamennyi ingatanja ugyanegy telekjegyzőkönyvbe vétetett fel, s hogy az a telekkönyvben előfordult régi tehertételek az újba fel nem vetettek ; ezek megmásitását kérve, a telekkönyvi teherállapot tisztázására nézve ajánlja, hogy az az illető ingatlan tulajdonosának felszólamlása folytán eszközöltessék. — rr. A helyzet Romániában. (Saját levelezőnktől), Bukarest, szept. 27. Habár igaz, hogy Károly fejedelem állása Románéban a poroszok győzelmei következtében ismét megszilárdult, ez csak a legközelebbi jövőre nézve áll. A porosz győzelmek némi reliefet szereztek ugyan a fejedelemnek, és itt mindenki felfogja a támasz értékét, melyet annak családi összeköttetései nyújtanak; de ennek daczára nem sikerült a fejedelemnek Romániában pártot alakíthatni , melyre támaszkodhatnék. Még ma is azt állíthatjuk, hogy a romániai pártok azon közös óhajt táplálják, Károly fejedelemtől minél előbb szabadulhatni, és hogy trónjának támaszai csak negatív természetűek , az az, a pártok nem tudnak megegyezni az iránt, hogy miféle kormányformát tegyenek a mostani helyébe. Egy rész a köztársaságot óhajtja, mások az alkotmányos monarchiát bennszülött fejedelemmel, minek Cusa, Bibesco, Ghika stb. A Jassyban megjelenő „Dreptatea,“ az úgynevezett „független párt“ közlönye, melyhez a legtöbb moldvai képviselő tartozik, már egy hét óta nem csupán a franczia köztársaság, hanem általában az általános köztársasági kormányforma mellett kardoskodik, különösen pedig Románia számára tartja ez utóbbit ajánlatosnak. Nevezett lap reménye is, hogy ezen kormányforma nemsokára létesülni fog Romániában. ” Ezen fejtegetések után a „Dreptatea“ egy figyelemreméltó zártételt hoz: „Mivel pedig — úgymond — még jelenleg a nálunk uralkodó általános erkölcstelenség a köztársasági formát, mely a legtisztább polgári erényen alapszik, létesíteni nem engedi, előlegesen egy átmeneti formát indítványozunk.“ — A „Dreptatea“ nem mondja ugyan, hogy milyen legyen ezen „átmeneti forma“, de világos, hogy a moldvai fractió a köztársaság magasztalára által meg szeretné a radikálisokat azon eszmének nyerni, hogy a köztársaság kikiáltásáig Cusa fejedelem helyeztetnék ideiglenesen a fejedelmi székbe. A vörösek azonnal felismerték a cselt s a „Románul“ közli ugyan a „Dreptatea“-nak czikkét, melyben Romániában a köztársaságot ajánlja, de a végén mezrő gúnynyal azt kérdi: ugyan milyen legyen már az ajánlott átmeneti forma? — Mint tudva van, Rosetti már 1866- ban úgy nyilatkozott Rasch Gusztáv író előtt: Károly hohenzollerni rezegnek a romániai trónra való meghívása csak átmenet lesz egy romániai köztársaságra. Annyi bizonyos, hogy Károly herczeg állása ma már csak igen rövid időre van biztosítva. Ha a köztársasági kormányforma Francziaországban fentartja magát, és gyökeret ver, akkor Románia a legrövidebb idő alatt szintén kísérletet teend Francziaországot utánozni, ha mindjárt carricatura lenne is a kísérlet eredménye. Bratiano Joan néhány nap óta kiszabadult fogságából. Úgy látszi tehát, hogy a kormány nem volt képes bizonyítékokat szerezni arra nézve, hogy Bratiano az összeesküvésben részt vett. A több külföldi lapban megjelent ama hírek, mintha Oroszország az 1856-ks párisi szerződések revisióját követelné , — kapcsolatban az orosz hadkészülődési hírekkel, melyeket diplomatiai körökben alaptalanoknak igyekszenek feltüntetni, a románok között nagy aggályot keltettek. Attól félnek, hogy Oroszország elveszi nemcsak a Bessarábiából átengedett kis darabot, hanem az egész Moldvát Oláhország pedig a magyar koronához csatoltatnék. A sajtóban — még a nem ellenzéki sajtóban is — gyakran akadunk a jajkiáltásra, hogy a kormány épen semmit sem tesz a veszély elhárítására. A kormány csakugyan nem tesz semmit s ebben igaza van, mert csalképek ellen nem harczolhat. Akik belátással Simák, örömmel veszik, hogy a kormány leszáll a magas politika paripájáról és megelégszik azzal, hogy minden áron biztosítsa Oláhország és Moldva számára a rendet és törvényt. Ezen tekintetben az Epureanu-minisztériumalatt sok megváltozott a háború. Német hírek némi fölvilágosításokat hoztak amaz indokokról, melyek Uhrieh tábornokot, Strassbourg volt parancsnokát, a vár átadására bírták , miután tény, hogy a város fősánczain még részőve nem volt, s az ellenség egy rohamot sem intézett ellene. A franczia katonai törvények szerint minden várparancsnok, ki anélkül, hogy három rohamot előbb vissza nem vert, adja át a reá bízott helyet,hadi törvényszék elé állíttatik. Strassbourg falai még meglehetősen épek voltak, de elfogyott az élelmi- és lőszer, a helyőrség s lakosság közt pedig betegségek dühöngtek. Sajátságos gazdálkodási rendszert követtek Francziaországban. Azon elsőrangú várat, mely közvetlenül a határon fekszik s az ellenség támadásának folyton ki van téve, még két havi eleséggel és lőszerrel sem látták el a háború megkezdése előtt, így nem csoda, ha a porosz hadtömegek mindent hatalmukba kerítenek. A németek részéről 146 vontcsövű és 83 mozsárágyú vett részt az ostromban. Mindezeket most Páris alá szállítják. 28 án féltizenegy órakor reggel rakta le a franczia helyőrség a fegyvert. Félóra múlva három darmstadti és egy ladeni ezred vonult a városba s minden fontosabb pontját megszállotta. Állandó helyőrségül bajor és würtembergi honvédség rendeltetett Strassbourgba. Várparancsnokká valószínűleg egy würtembergi főtiszt fog kineveztetni. A 19-én Sceaux és Petit-Bicetre mellett (Páris közelében) vivott csatáról berlini sürgönyök következő meseszerű részleteket hoznak: A küzdelemben leginkább a bajor hadtest vett részt. A francziák a Clamart melletti sánczot, melyen hosszú időn át 10,000 ember dolgozott, önkényt elhagyták. A vidék Páris közelében fekvő része alá van aknázva. Egy felrobbanó akna három bajort megsebesíte. A bajor mérnököknek sikerült számos aknát kiásni. Egy akna 20 hordó petróleummal volt megtömve. A positio nagy fontosságú. A poroszok Sceaux mellett is elfoglaltak egy elhagyott földsánczot. A francziák állítólag sok ágyút, ruha-, lő- és élelmiszert vesztettek. A poroszok részéről legtöbbet szenvedett a 47. sorezred. Bongwalnál a Rajnán hidat vertek, s így a szász és porosz koronakétszeg közt a közlekedés a nyugati oldalon is kész. Különben a porosz főhadiszálláson nem igen hisznek a háború közeli befejeztében. Mint az „I. B.” írja, a porosz király Ferrieresben előkészületeket tett az ott való hosszabb tartózkodásra. Berlini hírek szerint új hadsereg alakítása van kilátásba helyezve. Ez a Löwenfeld tábornok alatt Glogauban alakított hadtestekből, továbbá az eddig Strassbourgnál levő csapatokból álland. Főparancsnoka Vogel v. Falkenstein tábornok lesz. E sereg Déli-Francziaország ellen fog működni. A német szövetség újjáalakítása ügyében kezdett alkudozásokról több magánsürgöny van előttünk. Az észak-német szövetségi kancelláriak a délnémet államok közt e kérdésben folyó alkudozások eredménye az északnémet szövetségi tanács elé fognak teljesítetni, mely azután azon kérdést dönti el : szükséges-e és mily alakban a prágai béke revisiója végett Ausztriával alkudozásokat kezdeni. Az északi és déli kormányok értekezletének eredményéről távírják, hogy Delbrück északnémet és Mitnacht würtembergi miniszter közt következő egyezmény jött létre : I. A déli álamok az északnémet szövetségi alkotmány alapján az északnémet szövetségbe lépnek. II. Az északnémet szövetségi kormányok az illető megállapodásoknál a délnémet államokat főleg Bajorországot mindazon tekintetekben részesítik, melyek Borországot állami és gazdasági jelentőségénél fogva megilletik. Ezen meglehetősen határozatlan pontozatokat az összes német fejedelmek el fogják fogadni, s üzenetben tudatják majd népeikkel és törvényhozásukkal. Anglia kormányköreiben csak ritkán hallani oly hangot, mely Francziaország iránt valódi rokonszenvet s a világérdekek kellő felfogását árulná el. Mint az I. B.-nek távírják, az angol belügyminiszter 27-én Glasgowban beszédet tartott, mely ilyen szellemet lehelt. A többi közt azt mondá, hogy egy napon Anglia kötelessége leszen támogatását a háború befejezéséhez felajánlani. A békéink állandónak kell lenni. Francziaország sebeit oly hamar mint csak lehet, be kell hegeszteni. Bízva a németek bölcseségébe (?) Anglia azt remélli, hogy a békeföltételek a legmérsékeltebbek lesznek, s nem a jövő háború magvát fogják méhükben rejteni. A párisi magyarok elutazása. (Saját levelezőnktől) London, sept. 25. Több magyar lapban olvastam rövid híreket a párisi magyarok, s illetőleg a párisi magyar egylet tagjainak elutazásáról, melyek vagy többet, vagy kevesebbet mondanak, de nem igen tudatják az otthoniakkal a való igazságoddá igy nem tartom érdektelennek e reánk nézve minden esetre emlékezetes napokról és eseményekről a következőket feljegyezni: Midőn hire terjed, hogy az idegenek, és különösen a jelenleg Francziaországgal háborút viselő német államok szülöttei Parisból kiutasíttatnak, több egyént a párisi magyar egylet tagjai közül aggodalom szállt meg, gondolván, hogy a megjelenendő rendsiet kivétel nélkül minden idegen ellen leend irányozva, a mi azonban nem volt úgy, s mi magyarok semmi nemű kiutasításnak nem voltunk tárgyai, még akkor sem, midőn a második e tekintetbenirendelet megjelent, melyben Trochu az azóta classicussá vált „buches inutiles“-eket is erélyesen felsizólitá Páris elhagyására. De volt egy más körülmény, mely a „párisi magyar egylet“ tisztviselőinek és tagjainak gondot adott, és ez a munka rögtöni beállítása, még oly gyárak és műhelyekben is, melyek a munkaszünetet alig, vagy soha sem is ismerték. Voltak a Faubourg , St. Antoineban gyárak, melyek 300 sőt 800 munkást bocsátottak el egy nap. A helyzet komoly volt, egyletünk tagjain, kik majdnm mindnyájan kereset és kenyér nélkül maradtak, segíteni kelletett mindenáron, mivel a háború gyors bevégzése, a a munka ismétt megkezdése épen nem volt gyors kilátásban, mint azt azóta az események be is bízódniák. így történt, hogy aug. 14-én vasárnap, az egylet elnöke, Züllich Rudolf és jegyzője Lipthay Pál indítványt tettek, hogy az egylet folyamodjék a párisi osztrák-magyar követséghez az egyleti tagoknak kormányköltségen való haza utaztatását illetőleg. Ugyanezen gyűlésen az egylet két fentebbi tisztviselője egyhangúlg felkéretett az illető folyamodványok magyar és német szövegezésére, továbbá arra, hogy egyúttal mint az egylet küldöttei ez ügyben Metternich herczegnél személyesen is eljárjanak. A fogadtatás a követ úr részéről a legszívélyesebb volt. Metternich herczeg szintén belátta a helyzet komolyságát, a megígérte, hogy mindent megtesz az egylet kérvényét illetőleg. Még ugyanaz nap sürgőn küldetett Andrása Gyula grófhoz a követség részéről a netán szükségva fő hatalmazás végett. A válasznak a legkedvezőbbnek kelle lenni mivel már négy nap múlva, tudósítottunk, hogy a követség kész minden egyleti tagnak Schweicz határáig díjmentes vasúti jegyet és tíz franci úti költséget kézbesíteni. Az egylet elnöke továbbá azon nyilatkozatot nyerte, hogy a berni, és müncheni követségek hazánkfiai irányában hasonló eljárásra vannak utasítva. A párisi osztrák-magyar követség ezen elismerésre méltó eljárását köszönettel fogada a párizsi magyar egylet aug. 21-ei rendkívüli gyűlésén s pedg annyival inkább, mivel eddig épen nem voltunk szerencsések, a küldöttség rokonszenvét kinyerni. Az egylet jelen levő én elutazni szándékozó tagjainak nevei felíratván, e közben az egylet közbenjárását kérendők oly hazánkfiai is jelent* ■ keztek, kik az egyletnek, — daczára, hogyan-