Pesti Napló, 1870. november (21. évfolyam, 264-288. szám)

1870-11-01 / 264. szám

264. szám 21. évi folyam. Kedd, november 1.1870. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési föltételek: Vidékre, postán­ vagy Helyben, házhoz hordva Egész évre ... 22 írt. Félévre . . . , XI frt. Negyedévre ... 6 , 60 kr. Két hóra. . .­­ 8 , 70 kr­ Egy hóra . . . 1 , 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 njkr. Bélyegdij külön 30 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos netitsor 25 ujkr. PEST, OCTOBER 31. 5*3 Az ellenzéknek legújabb magatar­tása a kiegyezkedéssel szemben, a maga nemében oly különös jelenség, a­melyre a háznak csak egy válasza lehetett, tudni­illik : a minden szó nélküli visszautasítás.­ Százszor elmondott dolgokat kellene is­mételnünk, ha ez indítványok tüzetes c­á­­folatába bocsátkoznánk, de azt hiszszük, hogy még az egy napig élő hírlapi czikk is tökéletesen kárba vesz, ha ily minden tekintetben czél és értelem nélküli demon­­strációkkal foglalkozik. Másutt is fölszólalnak időről időre oly pártok, melyek kisebbségben vannak, de elveik győzelmét a jövőtől, a nemzet több­ségének változtától várják. Ezt rendesen akkor teszik, ha vagy valamely belügyi incidens, vagy nagyobb jelentőségű euró­pai esemény a kisebbségben lévő elvek helyessége, igazsága mellett tesz tanúsá­got. Nálunk épen megfordítva áll a do­log. Egy óriási, az egész világrészt sar­kaiban megrendítő katastrófa a többség mérsékelt, józan, a monarchia erejét ösz­­szegyűjtő politikája mellett tanúskodik. Ösztönszerűleg érzi a nemzet, hogy a ki­egyezkedésnek csak néhány évvel való halasztása végzetes válságokba ránthatta volna a monarchiát, és vele Magyarorszá­got. Ha a kiegyezkedés még mindig in­dokolásra szorulna, úgy e háborúnál és következményeinél jobbat, hatalmasabbat, meggyőzőbbet soha és semmi körülmény között nem találhatna. És ép ez alkalmat használja föl az ellenzék az 1867-iki mű megtámadására. A történet az ellenzék politikája fölött váratlan sietősséggel ki­mondja kárhoztató ítéletét, és ők maga­tartásuk indokolására magára a megsem­misítő ítéletre mernek hivatkozni. És miképp mily körülmények között történik e hivatkozás? Tisza Kálmán hosszú beszédben a monarchia véderejé­­nek módnélküli gyöngeségét bizonyítgat­ja. Irányi Dániel még tovább megy, és azt állítja, hogy egész államszerveze­tünk erőtlen, elkorhadt, összedülő­félben levő. És ugyanazon perc­ben Simonyi Ernő oly indítványt tett, mely végkövet­kezményeiben azt akarja, hogy a monar­chia, ha máskép nem lehet, fegyveres erővel álljon útjába a győzelmes Német­országnak. És ezt tegye ugyanazon osz­trák-magyar monarchia, melynek véd­­rendszere Tisza Kálmán szerint végzetes válságok felé tereli Ausztriát úgy, mint Magyarországot, és melynek alkotmányát Irányi Dániel szerint, a legkisebb európai válság halomra döntheti, oly gyönge az, alapjaiban oly elmállott. Hol itt a logica, hol a következetesség ? Kinek van igaza, Simonyi Ernőnek-e, ki e monarchiát véderejével és alkotmányá­val a legveszedelmesebb hazárdpolitikára képesítettnek tartja, csak komolyan akar­nia kell, vagy Tiszának-e és Irányinak, kik azt hiszik, hogy Ausztria-Magyaror­szág legjobban teszi, ha elmondja, a nagy költővel: csak jönne már az éjidő, s min­dennek vége volna már! Hanem azért Simonyi magáévá teszi az is tisztelt ba­rátjának, Irányinak indítványát, és Irányi természetesen, tisztelt barátjának, Simo­ny­inak javaslatát a politikai bölcseség in­­carnatiójának tartja. Az sem rosz tréfa, hogy Simonyi Ernő ép akkor akarja, hogy a monarchia a le­hető legkomolyabb külügyi actióba ke­verje bele magát, midőn Tisza Kálmán azt kívánja, hogy mindenek előtt a vé­delmi erő nyerjen új szervezetet, Irányi meg nem akar kevesebbet, mint hogy a monarchia egész alkotmányos szervezete új alapokra fektettessék. Megbeszélték-e a mi ellenzéki vezérférfiaink e politikájuk egészének, egyetemének, tervét, egymás­utánját? Előbb fogjunk-e az alkotmányre­­visióhoz, a hadsereg újjászervezéséhez, s csak azután tanítsuk móresre a porosz junkerhadat; vagy előbb készitsünk-e isten jóvoltából s a közös hadsereg segé­­lyével Vilmos királynak egy megfordí­tott Sadovát, s azután szervezzük újra ugyanazon hadsereget, mely a porosz ár­mádiát földre terítette? Mi részünkről csak nehezen bírnék itt a logikai egymásutánt megállapítani, hanem reméljük, hogy az ellenzéki államférfiak a dolognak ez olda­lát is tüzetesen megvitatták, s logice meg­állapították. Ezek után, úgy hiszszük, olvasóink szívesen föl fognak menteni azon szomorú kötelezettség alól, hogy a mai szónokla­tokkal tüzetesen foglalkozzunk. Andrássy miniszterelnök rövid beszédében figyel­meztette Simonyit, hogy ő oly politika követésére nem tartja magát képesített­nek, mely egyszerre semlegességet is, interventiót is akar. Tisza és Irányi be­szédére csak egyszerű szavazás által fe­lelt a ház. Mit is válaszolhattak volna oly politikusoknak, kik legújabb magatartá­suk által — isten tudja hányadszor — kézzelfoghatólag bebizonyították, hogy szemeik vannak, és nem látnak, füleik vannak és nem hallanak. Pest, October 31. (Az osztályok közül) eddigelé még csak a IV. vette tárgyalás alá — mint már közöltük — a községek rendezéséről szóló törvényjavaslatot. A IV. osztály e törvényjavas­lat tárgyalásában messzehaladt, s múlt szomba­ti ülésében az V. fejezetig ment el, a változta­tást csak ott és annyiban tevén rajta, hol és a­mennyiben a köztörvényhatóságok rendezésé­ről szóló törvényezik igényli. (A 25-ös bizottság, mely a törvény­székek száma és székhelye iránt ad javaslatot, ma 2 órakor összeülvén megalakult, elnökévé Perczel Bélát, jegyzőjévé Hoff­mann Pált választván.2 (A Hűk osztály szerdán) novem­­ber 2-án ülést tartana d. e. 10 órakor ; tárgy: községek rendezése s a jegyzőség. (A 3-dik o­s­z­t­á­l­y) november 2-án reg­geli 10 órakor ülést tart. Szél Kálmán a 3ok oszt. jegyzője. (A képviselőház IV. osztálya) csütörtökön nov. 2-án d. e. 10 órakor folytatja a községrendezésről szóló tvjavaslat tárgyalását. Szögyény László osztály jegyző. (A VI-ik osztály) november hó 2-án d. e. 10 órakor ülést tart. (A VII-ik osztály) tárgyalásainak ide­jét illetőleg abban állapodott meg, hogy oly na­pokon, melyeken országos ülés nem tartozik, az osztály tárgyalásai a szokott helyiségen reggel 10 órakor veszik kezdetöket, oly napokon pe­dig, melyeken országos ülés lesz, de ezen ülés 12 óráig berekesztetnék tárgyalás végett saját helyiségén szintén összegyülekezik, vasárnap­ és ünnepeken osztályülés nem tartatik. A 7-ik osztály oct. 30-án kelt határozata napján Királyi Pál osztályjegyző. (A Pesti Biztosító Intézet) mai vá­laszmányi ülésében elhatározta, hogy a magyar kr. kormány által kibocsátandó kincstári je­gyek úgy a társaság központi pénztáránál Pesten, valamint annak vidéki képviseleténél is készpénz gyanánt elfogadtassanak. (A katb. autonómiát szervező gyű-­­­é­s) szerdán nov. 2-án délelőtt 9 órakor ülést fog tartani. (Bankok f u s­i­ó­j­a.) Mint értesülünk a há­rom pesti legelőkelőbb bank v. m. a magyar hi­telbank, az angol-magyar és franczia-magyar bankok fusiója ügyében folyó előtárgyalások tegnap oly eredményre vezettek, hogy a három bank egyesülése elvileg az illető igazgatóságok által elfogadtatott. Egy hattagú bizottság külde­tett ki azon munkálatok és előterjesztések elké­szítésére, melyek alapján nem­sokára összehí­vandó közgyűlések a fusio végleges kimondását elhatározni fogják. Budget tanulmányok. I.­ ­ A költségvetés megvizsgálásánál minde­nekelőtt tisztában kell lennünk azon tételek iránt, melyeket bírálat alá venni akarunk. A költségvetés, melyet a pénzügyi miniszter úr beterjesztett, még hiányos, hiányzik belőle a közös ügyekre fordítandó szükséglet, s ezen kí­­vül még a horvátországi belkezelésre s az ál­lamszámvevőszéki szükséglet; ha ez utóbbi ket­tőre 2.400.000 frtot felveszünk, úgy hiszszük, tökéletesen megfelelünk azon igényeknek, me­lyeket e két közigazgatási ág szükséges. A közös költségek nélkül a magyar államház­tartás rendes szükséglete 142,5 millió frt, a rendkívüli szükséglet 41,1 millió, összesen tehát a szükséglet 183.7 millió­ért, vagyis az összes államszükséglet 77.7 %­o a rendes és 22.3 °­ 8 rendkívüli szükségletre esik.­ Az 1870-ks költ­ségvetés szerint (a közös költségeket mindig elhagyva) a rendes szükséglet 132 millió, a rendkívüli 36.7 millió, összesen 168.7 millió frt, vagyis az összes szükséglet 78.3 °[0 a ren­des és 21.» °[o a rendkívülire. — 1869-ben a rendes szükséglet volt 129.» millió, a rendkívüli 31.» millió összesen 171.» millió frt, vagyis 81.» °[o a rendes és 18.» °I« a rendkívüli szük­ségletre esik. A három év egymással egybehasonlitva tehát 1871. évben 183.7 összes, 142.« rend. 41.» rendk. szükséglet. 1870. évben 168.7 összes, 132 rend. 36.7 rendk. szükséglet 1869. évben 171.­ összes, 129.» rend., 31.» rendk. szükséglet. Az összes szükséglet tehát 1869-hez képest 47.3°[0-kal, 1870-hez pedig 8.» °[»-kal emelke­dett ,­­ holott ellenkezőleg a rendes szükséglet 1869-hez képest 10.2 %-kal és 1870-hez képest csak 8°jo-kal lett nagyobb. Lássuk már most az egyes főtételeket, me­lyekből a szükséglet alakult, s vizsgáljuk meg a különböző évek szerint azokat. Horvát „ 46 „ 45 „ A rendes szükségletnél tehát a nyugdíjak ki­vételével vagy oly magasságúak maradtak az egyes szükségleti tételek vagy lényegesen na­gyobbodtak. Egyedül a nyugdíjaknál mutatko­zott csekély kisebbedés, és pedig mintegy 688 ezer forinttal. Nagyobb lett a szükséglet következő tételek­nél az alább említett összeggel: Térjünk át a rendkivüli szükségletre ; az előb­bi évekhez egybe hasonlítva a rendkivüli szük­séglet egyes tételei következők: 1871. 1870. belügy. minisz. 768 ezer 959 ezer pénzügyi „ 12.521 „ 5.932 „ közlekedési minisz. 3.978 „ 4.526 „ kereskedelmi „ 745 „ 616 „ közoktatási „ 383 „ 355 „ igazságügy „ 50 ezer 15 ezer honvédelmi „ 300 „ 1.205 „ vasútépítések 22.402 „ 13.128 „ A rendkivüli] szükséglet egyes tételei közül következőknél látunk kisebbedést s pedig “ a belügyminiszternél 191 ezer forinttal a közlekedésinél 548 „ „ a honvédelminél 905 „ „ a vasútépítésnél 726 „ „ összesen 2,370 „ „ Nagyobbodást mutatnak következő tételek: a pénzügyminisztérium 6,589 ezer írttal a kereskedelmi 1. 129 „ „ a közoktatási „ 28 „ „ az igazságügy „ 35 „ „ összesen 6,781 „ „ Az általunk most előtüntetett különbségekből magára az államháztartásra csak annyiban le­het következtetéseket vonni, miszerint látjuk, mely kezelési ágaknál mutatkozik nagyobb szükséglet, és mikép viszonylik jelen költségve­tésünk az előbbi évek költségvetéseihez. Miután mindazáltal a költségvetés egyszersmind arra is szolgáltathat utasítást, várjon az egyes igazga­tási ágakban helyesen alkalmaztatik-e a kiadás, s nem fordíttatik-e az meddő czélokra, ezt pedig az általunk most előtüntetett adatokból kitudni nem lehet, át kell térnünk már most az egyes közigazgatási ágakra külön külön, s meg kell A háború. Soha esemény oly megrendítő hatást nem gyakorolt, mint az, mely a múlt hét utolsó nap­jaiban a „szűz“ Metz bevehetetlen falai között végbement. Keresve keresi a világ amaz indo­kokat, melyek az esemény főszerepvivőiről a honárulás és emberi elvetemedettség legnagyobb fokának gyanúját és vádját elháríthatnák. Azonban a catastropha titkai még el vannak előlünk zárva. De mindinkább megerősítést nyer azon nézet, hogy nem egyedül katonai indokok kényszerítek Bazaine tábornagyot a capitulatióra. Aljas árulás — mi a Mexicóban bandita-szerepet játszó tábornokról joggal fel­tehető — vagy Bonapartista­ cselszövények su­­galták-e ezen tettét, csak a jövő fogja földerí­teni, de az bizonyos, hogy e két eshetőség va­lamelyike döntő befolyással volt elhatározásaira. Sajátságos, hogy a toursi kormány már 25-én számadásba vette Metz bukásának közeli be­következtét. „De ezen föltevés — írja az Ind. B. ottani levelezője — nem verte le a bátorsá­got. Ellenkezőleg, még inkább érvényre emel­kedett az elhatározás oly feltételeket el nem fogadni, melyek az elsassiak és lothringiaiak jogainak feladását jelentenék. Toursra tehát a metzi catastrópha ama kétségbeejtő hatást nem gyakorolta, melyet a poroszok nem alaptalanul vártak. Tanúsítja ezt Gambette lángoló hangú körirata, melyben a szomorú tényt a prefectek­­nek tudtára adja. De Párisra is ép oly csekély befolyást gyako­rolt az. A porosz főhadiszállás azonnal tudatá a leverő hirt Páris kormányzójával, Trochy tábor­nokkal s a város átadására hivta fel őt. A tábor­nok e felhívást visszautassa s igy „a bombá­­zás — írja Bismarck gróf egy a napokban ne­jéhez intézett magánlevelében —­­­e­g­k­ö­z­e­­lebb kezdődik, de Páris bevételét a főváros (Berlin) nov. 15. előtt nem v­á­r­h­a­tj­a.“ E „legközelebb“ holnap kedden leszen. A Páris alatt álló német hadak, ma ün­nepélyes isteni tiszteletben vettek részt,hogy ké­szek legyenek a halálra, mely pusztító működé­sét holnap újólag óriási mérvben kezdi meg. Vilmos király, kit az ifjú bajor király legújabb jövendölése szerint a „diadalmas“ mellék­névvel tisztelend meg az utókor, már nagyszerű előkészületeket is tetet a párisi bevonulásra. Já­nos szász király kivételével minden német feje­delem jelen lesz a bevonulás ünnepélyén. A jö­vendő német császár vasallusainak élén fogja dicsőségét a romba lőtt Páriának, a kiéheztetett tönkre tett lakosságnak bemutatni. Ha a diadal­meneten a királyi önkény által egészen indoko­latlanul feláldozott ezrek árnyai is megjelenné­nek, úgy mindenesetre sajátságos diadalmenet válnék a párisi bevonulásból. Thiers működéséről s a békekilátásokról azon sejtelmeken kívül, melyeket az elmondot­takból meríthetünk, más pozitív adataink máig sincsenek. Egy nem egészen megbízható lillei sürgöny szerint Thiers magántitkára s Roth­schild báró egy futárja kíséretében 28-án este ért Párisba. Egy más hason értékű sürgöny sze­rint már 29-én Versaillesben Bismarck gróffal értekezletet is tartott. Napóleon ex-császár jövendő tartózkodá­sáról Flórenczből távírják, hogy Brassier S­t. S­i­m­o­n, az észak-német szövetség képvise­lője Visconti Venesta olasz külügyminiszterhez bizalmas kérdést intéze az iránt, hogy nem len­­ne-e hajlandó III. Napóleon és családjának Elba szigetére való átköltözését megengedni. A háború tartamára csak a császár személyének internálásáról lenne szó, ki azonban azon szán­dékát is kifejezte, hogy a szigetet állandó tartózkodási helyéül óhajtja r­á­ 1871. 1870. A királyi udvartartás 3650 ezer, 3650 ezer. A kabineti iroda 60 „ 60 „ Államadóssági jár. 32,723 „ 32,723 „ Földteherm. 15,694 „ 15,447 „ Nyugdijak 2012 „ 2700 „ Országgyűlés 800 „ 500 „ Horvátország belszüks. ? 2200 „ Állami számvevőszék ? 80 „ Miniszterelnökség 280 „ 245 „ A Felsége személye körüli 71 „ 71 „ Belügyi minisztérium 10,079 „ 9612 „ Pénzügyi „ 49,422 „ 43,711 „ Közlekedési „ 5076 „ 4015 „ Kereskedelmi „ 8714 „ 7349 „ Közoktatási „ 2860 „ 1798 „ Igazságügyi „ 3875 „ 3442 „ Honvédelmi „ 4883 „ 4327 „ a földtehermentesítési 247.000 országgyűlés 300­ 000 miniszterelnökség 35.000 belügyi minisztérium 467.000 pénzügyi „ 5.711.000 közlekedési „ 1.061.000 kereskedelmi minisztérium 1.365.000 közoktatási „ 1.062.000 igazságügyi „ 433.000 honvédelmi „ 456.000 horvát „ 1.000 vizsgálnunk, mily módon változtak itt ’a kiadá­sok, mely vizsgálatainknál a most közlött össze­hasonlítások fognak alapul szolgálni. * * * A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Batthyány Lajos emléke. Halottak napja van; — mindenki fölkeresi elhunyt kedvesei sírjait s a nemzeti közkegyelet koszorút juttat ama sirhantokra, melyek alatt a soraiból kidőlt küzdői, a nemzeti eszmét és di­csőséget előbbre vitt jelesei aluszszák örök ál­mukat. Mi a letűnt év utolsó napján Batthyány Lajos emlékezetét nyitottuk meg, s felhívtuk a hazai közönséget, hogy az elhullott porladozó ham­vait jelöljük meg emlékkel, mely a nemzet há­lája és megemlékezésének is maradandó jele leszen. Szavunkat annak daczára, hogy a közáldozat­készség ép akkor oly sok oldalról v­olt igénybe véve, s egy egész társadalmi osztály megfoghatlan elfogultságból az aláírásoktól tartózkodott,arány­­­lagosan kielégítő siker követé, s ma már húsz­ezer frtra megy azon összeg, melylyel az em­lék állítására a Horváth Mihály elnöklete alatt alakult bizottmány rendelkezik. E bizottmány már korán hozzá fogott feladata teljesítéséhez és midőn ma e munkálkodásokból egy okmányt közzéteszünk, ezzel, az ügy tel­jes nyilván­tartásával első­sorban tartozni vé­lünk saját közönségünknek, mely felhívásunkra oly példás áldozatkészséggel járult a közaláírá­­sokhoz. A Batthyány-emlék­bizottmány az emlék ter­veire, mint tudva van, nyilvános pályázatot hir­detett két jutalommal, 75 db aranyt tűzvén ki első, és 25 darab aranyat második díjnak. A beérkezett pályaművek megítélésére az­ orsz. képzőművészeti társulat kéretett fel, mely e czélra Radniczky Károly szobrász, a bécsi csász. akadémia tanára, S­c­h­u­­­c­z Ferencz, Dunaiszky László s Keleti Gusztáv urak­ból álló juryt küldé ki. E bizottság az eléje ter­jesztett pályaművekről a következő jelentésben foglalta össze bírálatát. Alólk­ottak a nekik jutott megtisztelő feladat­tal járó felelősség teljes tudatában, a beérkezett pályaműveket mind műbecs, mind gyakorlati kivihetőség szempontjából lelkiismeretes vizsgá­lat tárgyává tették, és teljesen öszhhangzó véle­ményük alapján eljárásuk eredményét a követ­kezőkben terjesztik elő. Külön tekintet alá esvén a pályaművek építé­szeti és szobrászati alkatrészei, a bíráló bizott­ság a szerint vélte elkülönítendőnek a bírála­­tot is, így, építészeti szempontból elismeréssel kell fölemlítenünk: 1- ső helyen a Schickedanz névaláírással ellátott pályamű távlati tervrajzát, mely a fej­letlenség itt-ott mutatkozó nyomainak daczára, művészileg monumentális felfogás, és dísz tekin­tetében versenytársait meghaladja. Minthogy azonban a mű kellő hatása csak igen nagymérvű kivitel esetében volna elérhető: e kivitel egyút­tal a rendelkezhető összeget 3—4 szeresen felül­múló költséget igényelne. 2- szor a görög ízlésű, zárt kápolna alakú mausoleum tervrajzát, mely „Isten áld meg a magyart“ jeligéjű névtelen levél kíséreté­ben berlini magyar építész által küldetett be. A tervezett mű külalakja csinos, habár eredetiség­re igényt nem tarthat; dicsérő fölemlítést inkább belsejének némely jó ízlésű részletei miatt érde­mel, főleg pedig azért, mert költség szempontjá­ból a kivihetőség föltételein legkevésbé jár túl társai közül, 3- szor. Gondos és fáradhatlan szorgalmú ki­dolgozás által méltó elismerésre készteték a bí­ráló bizottságot a­ „Hazánk vértanújá­nak“ jeligével ellátott pályamű antik görög stílben tartott díszes tervrajzai. Mindamellett eltévesztettnek tartjuk a művet felfogásban in­kább más, derültebb rendeltetésre utaló egész jellemében, mely a jelen pályázat főczéljával, a mausoleum eszméjével kevés rokonságot mutat. Hasonló szempontból tartja a bizottság mel­lőzendőnek. 4- szer a Berlinből, Hennicke J. és von der Hude porosz építészek által gipszmin­tában bemutatott nyílt csarnok tervezetét, mely azonfelül hogy rendeltetésének világos jellegével nem bír, nehézkesen tömör szerkezete és szer­vetlen ékítményei miatt sem ajánlható, habár egyéb némely részei az alkotó művész avatott­­ságáról tanúskodnak. Ezen csarnok mintának kiegészítését czélozza, habár mérvei aránytalanságánál fogva tényleg beléje nem fér. 5- ször a Regas Reinhold berlini szob­rász által készült és beküldött szoborcsoportozat gipszvázlata, mely Batthyányi leterített holt tetemét s a föléje martyr-koszorút és zászlót emelő nemzet ábrázolja. Daczára azon hálás elismerésnek, melyre a bíráló bizottság mint a hazai nagy­közönség egy kis töredéke lekötelezve érzi magát a nagy nevű német művészszel szemben, ki a jelen pályázat­ban való önkéntes részvéte által az egész ország iránti rokonszenvének jelét adta: a bíráló bizott­ság közvetlen kötelezettségszerű teendőit tartva szem előtt, még­sem­ titkolható el maga előtt, hogy a kivégzést követő ilynemű mozzanatnak csaknem túlélénk szemléltetése össze nem fér a mausoleum kívánatos emlékszerű nyugalmával és engesztelő méltóságával. A csoportozat dom­borításában a kellő eszményítést, Batthyányi alakjában a hasonlatosság és nemesség, a nem­zeében a fenség jellegét föl nem ismerhető a bi­zottság és ugyanazért valóságos önmegtagadás­sal volt kénytelen szemet hunyni a mű azon előnyei fölött is, melyek a jeles művész keze nyo­­mát félreismerhetlenül föltüntetik. A mű igények ilynemű felfokozását köteles­ségének tekintő a bíráló bizottság, a pályázat főczéljainak lehető valósítása érdekében, és így, most már természetesebbnek fog látszani, ha át­térve röviden a pályázat szobrászati mű­veinek további méltatására, teljes igazságot szol­gáltatunk ugyan az ügybuzgalom, áldozatkész­ség, gond és tehetség számos nyilvánulásainak, minek is). Vay Miklós báró szobormintájá­ban és életnagyságú mellszobrában, — úgyszin­tén Al­e­x­y­éregszobrában, s a többi művek ne­m­mely sikerültebb részletein észlelhetők ; de az érintett és egyéb érintetlenül hagyott hiányok alapján, valamint a szobrászati, úgy az építésze­ti pályaművek közül sem ajánlhat elfogadás és kivitel végett olyat, mely a pályázathirdetés és a bíráló bizottság méltányos kívánalmainak ele­get tenne. Mindazonáltal azon esetre, ha az igen tisztelt emlék­bizottság a kitűzött pályadíjak kiszolgál­tatására mégis hajlandó volna, a bíráló bizottság a fentebbiekben indokolt véleménye alapján az első díjat Schickedanz pályaművének, mint olyannak, mely bizonyos nagyszerűség és kiválóbb művészeti conceptio által tünteti ki magát; a második díjat pedig az „Isten áld meg a magyart“ jeligéjű pályamű szerzőjének véli oda­itélendőnek, mint ki tervezetében a csin és kivihetőség igényeinek aránylag még legjobban tudott megfelelni. Szükségesnek tartjuk egyúttal kijelenteni, hogy birálók a jeligés leveleket felbontatlanul adják az emlék­bizottság kezéhez s hogy igy a 2-ik jutalomra ajánlott mű szerzőjének kilété­ről sincs tudomásuk. Végre, tekintve azt, hogy alólirottak a jelen ízben beérkezett pályaművek közül egyet se ajánlanak a kivitelre, továbbá azt, hogy a hazai szakférfiak legjelesbjei közül ezúttal többen nem pályáztak . A bíráló bizottság alólírt tagjai azon óhajtás­tól indíttatva, hogy a kívánt czél elérhetésére legalább némi útmutatással szolgáljanak, szerény javaslatképen azon indítványnyal járulnak a t. emlék­bizottság elé, hogy kísérletét, kielégítőbb siker reményében megújítva, megelőző külön felszólítás útján szűkebb körű pályázatot nyit­na 2—3 jóhírű hazai építész és szobrász számá­ra, mely pályázatban való részvétre részletesebb Programm alapján egy külföldi jelesebb művész is volna felkérendő. E jelentés alapján a Batthyány-bizottmány, mint lapunkban már említtetett, oct. 25-iki ülé­sében 4 szavazattal 3 ellenében részint azért, mert a jutalom kiadása feltétlenül ígértetett, és mert azon állítás, hogy Schickedanz terve a ki­tűzött költségvetést oly tetemesen meghaladná, egy szakértő tagja (Henszlmann) által kétségbe vonatott, s más számítások is ezt túlzottnak tün­tették fel, részint pedig, mert a kiadást a pályá­zatok hitelének fentartása egyáltalán tanácsol­ni látszik,a jutalom kiadását határozta el,s a va­lósítás részletei felett egy legközelebbi ülésben fog dönteni, melyen már részletes költségvetési tervek mutattatnak be. Alapos reményünk van ahhoz, hogy az em­lék tettleges felállításához a tavaszszal már hozzáfoghatunk, s ezzel ismét egy monumentális mű készül el, mely hirdetni fogja a nemzet egy kiváló úttörőjének emlékét, és hirdetni fogja a nemzet hálás elismerését, melylyel drága halott­jainak emlékét megtiszteli!

Next