Pesti Napló, 1871. június (22. évfolyam, 125-148. szám)
1871-06-01 / 125. szám
125 mám. Csütörtök, junius 1. 1871. 22. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. azárv. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szem földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán: T*67 helyben, házhoz hordva. Egész évre ... 22 frt Félévre . . . . 11 frt. Negyedévre ... 6 „ 50 kr. Két hóra .... 3 , 70 kr Egy hóra ... 1 „ 85 kr Hirdetmények dija: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 njkr. Bélyegdij külön 30 njkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 njkr. Pest, május 11. Az európai helyzet jelenleg válságosabban alakul, mint húsz év óta bármikor. A krími, olasz, dán, osztrák-porosz háborúk, a lengyel, krétai és spanyol felkelések mind egyes törekvéseknek szolgáltak csak eszközül, s csupán egyes viták eldöntésére vezettek; mindegyiknek alkalmával az európai hatalmak, köztük maguk a közvetlen érdekelt felek is, folytonosan azon fáradoztak, hogy e mozgalmak hatása lehetőleg korlátoltassék, s hogy az épen függőben levő ügyön kivül kérdésbe egyéb semmiesetre se vonathassák. Most azonban az 1849 óta felmerült vezéreszmék eredményei mind a fejlődés ama szakát érték el, a melyben egymással kölcsönösen közrehatnak, amelyben nem egyes alkalommal felkarolva gyakorolnak csupán befolyást, hanem mellőzhetetlenül működnek, s szükségszerűen mozdítják elő a politikai átalakulást, amely többé nem egyes tünetekben, hanem egész valójában nyilvánul. Az előzmények le vannak rakva a múltban, a következmények tehát ki nem maradhatnak ; a vetés megtörtént, a termést már nem lehet változtatni. Az irányzat európaszerte ugyanaz, s a szabadságra nézve nem kedvező, Anglia erejét felemésztik egészen saját belügyei, egyházi reformja, haderejének újkori szellemben szervezése, új politikai jogokkal felruházott alsó osztályainak nevelése s biztosítása, külpolitikája tehát mindinkább közönyössé válik. Francziaországban a pusztán a vagyoni aristocratiára és az anyagi sikerre alapított caesarismus, miután a nemzetet minden erkölcsi támasztól s erélyétől megfosztotta, az önmaga által felidézett sors első csapása alatt összeomlott, politikai romjaiba temetve a társadalmi rendet is; a hazai dicsőség kötelékének szétfoszlásával pedig, valamint a középkor „jacquevie“jeiben a parasztság és a hatalmaskodó földbirtokosok, úgy itt a munkások és kispolgárság álmodozásai, a „commune“ és a vagyonos osztályok türelmetlen dölyfe között kitört az ádáz, vak harcz, a melyben, mint a történetben mindig,csakhogy korunk óriási, s ez esetben iszonyatos mérvében, amazok kétségbeesésük túlzásaival beszennyezték az ellentmondás, a szabadság jogait, míg a győzők hasonlag önuralomra, áldozatkészségre képteleneknek mutatkoznak. Németországot ellenben elfoglalja egységének szilárdítása , az erőszak ellenében erőszakkal eszközölt százados feladat befejezése, aminek kedvéért a nemzet összes politikai erélye kizárólag egy czélra irányult, egy nem épen szabadelvű kézben pontosult össze, amely által, előreláthatólag még sok ideig eszközül használtatik. Olaszországot szintén egysége költségeinek, itt pénzügyi, terhe nyomja, s elérte ugyan czélját, megnyerte Rómát, de nem az eszmei, úgyszólván diadalmi szentesítés nélkül, pusztán külső, nem általa előidézett, nem kormánya szándékától függő körülmények segélye folytán. S míg így a continensen mindenütt, ha némely eszméket is közvetítve, de elsősorban a népeket egymástól elszigetelő anyagi hatalom érvényesült, az egyetlen európai párt, amely ezen alapult , bár kedvencz eszköze, magát pusztán szellemi czélokra törekvőnek és üldözöttnek tettetni, de amely általános, nemzetközi, az ultramontán, tömörült s szervezkedett, és a csalatkozhatlanság tana által eszközei feltétlen engedelmességét biztosítva, a népnek itélőtehetsége alkalmazását, a kétely lehetőségét kizárva, sikerült nagyobb számú és tekintélyű híveket nyernie, mint a melyekkel már ötven év óta birt, a mire folyton nyomatékosabb s nyíltabb fellépésével is utal. Ily körülmények közt, ily veszélyes fejleményekkel szemben szükségesebb mint valaha, hogy hazánk s a birodalom szövetséges országai szilárd, egyöntetű kül- és belpolitikát kövessenek, mely a monarchiát bárminő külbeavatkozás esélyeitől megóvó, békés és szabadelvű haladását, elemeinek s pártjainak arányos érvényre emelkedését biztosítaná. Akadályát képezi ugyanennek kétségen kívül a lajtántúli állapotok rendezetlensége ; a körülmény, hogy az örökös tartományok legéletrevalóbb eleme, a német, sem előbbi jogosulatlan s bitorolt állását feledni nem tudta, sem a többi nemzetiségekkel kiegyezni nem birt, s hogy államférfiai tapintatlan türelmetlenségükkel, melylyel a meg nem érett kérdések megoldását erőszakolták, s kevéssé hazafiaskétségeikkel a monarchia alkotmányának tarthatósága iránt, valamint önző kislelkűségükkel s akadályoskodásukkal az alkotmányos kormányzást ott szinte lehetetlenné tették, szükségképen némi zavart s bizonytalanságot okoz a közös kormány eljárását illetőleg, s a magyar minisztérium feladatát sem könnyíti. De épen mivel ez akadályok elhárítása nem Magyarországtól függ, kényszerű kötelessége a magyar kormánynak s országgyűlésnek, a közös politikát illetőleg pótolni, ami Lajthán túl elmulasztatik; igyekezni, hogy minél szélesebb látkörre emelkedve, gondos figyelemre méltassák az egész monarchia érdekeit, s hogy hazánk szerencsésebb, tisztult helyzete előnyeit, politikai túlsúlyát ne valamely talán népszerű s hangzatos parázisokon alapuló, de gyűlöletet keltő, s a viszály magvait elhintő változtatások kierőszakolására használja fel, hanem hogy vesse latba a lajthántúli tartományokban is rokonszenvet ébresztő, az egész birodalom fejlődésére fontossággal bíró kérdések előmozdítására. Sajnos, hogy ez irányban a baloldal részéről sem várhatni támogatást, vagy a kormánynak helyes útra terelését, ha arról netalán letérne. Ellenzékünk, mintha eszményképét a lajthántúli államférfiak eljárása képezné, a tapasztalatok, a tények bizonyítéka előtt szemet hunyva, makacsul ragaszkodik a jónak bizonyult közös alkotmány elleni kijelentéseihez, s az alkotmánykérdést tartva fenn a pártkülönbségek alapjául, midőn egyrészt önmagát a kormány átvételének lehetőségéből kizárja, s másrészt egészséges alapokra fektetett ellenzék alakulását megakadályozza, megfosztja az országgyűlést azon valódi ellenőrző elemtől, mely minden törvényhozó testületnek egyik leglényegesebb része. Ezt teszi pedig daczára annak, hogy tudja, miszerint, ha a jelenlegi minisztérium megbuknék, s nem is az alkotmánykérdésben, de más ügy, vagy saját hibái miatt, csak oly párt, oly elem vehetné át a kormányzatot, amely két ízben már késznek bizonyult azt az alkotmányon kívül is vezetni. Egyedül a Deákpárt s az annak kebeléből eredt kormány hivatása tehát hazánk s az összes monarchia politikájának irányt adni, bár ennek sikerét illetőleg azok is felelősek, akiknek tehetségében áll arra közreműködni, ámbár azt nem teszik. Mindazonáltal elég erős a többségben álló párt, hogy feladata teljesítésével jót állhasson az országnak, ha magában csakugyan egyöntetűs öszhangú. Igaz, hogy az ellenőrzés hiánya nagy hátrány, s kettős óvatosságra int. De nem csupán a pártot, hanem a kormányt is. Egyrészt kétségen kívül áll, hogy a párttól az akadékoskodás, az indokolatlan bizalmatlankodás, az apróságokban feszesség nagy és gyászos következésű hibák volnának, amilyeneket eddig még nem is követett el. De még sokkal nagyobb hiba volna, ha a kormány kivételes helyzetével vissza kívánna élni, ha a rendkívüli viszonyok következtében mostani úgyszólván korlátlan hatalmát oly cselekvények helybenhagyatására vagy még inkább, oly mulasztások elnézésére használná fel, amelyekkel az ország felvilágosult közvéleménye ki nem békülkülhetne; ha feledné, hogy a Deák-párt kebléből eredt, hogy ennek úgyszólván választottja, kitűnőbb tagjaiból álló vezénylő kara kell, hogy legyen ; ha akár a bureaucraticus közigazgatási készséget, akár az aristocraticus társadalmi állást s hivatalos segélyt fontosabb tulajdonoknak tartaná miniszterben, mint a párt őszintén és önzetlenül nyilvánuló bizalmát; mert még akkor is, ha csak hibákat s nem viszszaéléseket követne is el, könnyen megeshetnék, amire minden ország történetében számos a példa, hogy sokan a közel fekvő tévedéseket nagyítva, valamint árnyékukat sötétebbeknek látnák, mint a távolabbi s megszokott veszélyt, akkor pedig egyetlen ballépés megrendíthetné alkotmányunk biztonságát, és vajmi gyorsan bekövetkezhetnék hazánkban is hasonló állapot ahhoz, a melynek bonyodalmait lajtántuli szomszédjainknál aggódva szemléljük. Egy föltétlen Deák-párti. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Lélekinézek Festen. Dr. G. urat mindenki igen tisztességes, derék embernek ismeré, s a pesti társas köröknek szívesen látott tagja volt. Guron azonban egy idő óta különös változás ment végbe. Arcza azt sejteti, hogy mélységes titkoknak van birtokában, s kávéházakban meg vendéglőkben sokszor láthatni, a mint 3—4 meghittebb barátjával viszszavonul egy egy szögletbe s aztán úgy súgnakbugnak, mintha valami borzasztó rejtelmes ügy foglalkoztatná őket. De igaz is, hogy G. ur nem mindennapi dologra adta fejét. Betegeinek száma nem volt épen túlságosan sok, s G. ur arra az ötletre jött, hogy a beteg emberek gyógyítása helyett feltámasztja a halottakat. S G. ur megalakítá az első pesti spiritista clubot. A társaság a hasonló bécsi és párisi clubok oltalma alatt áll, s egyelőre csak magánkörre szorítkozik. Egyik külvárosban tartja összejöveteleit, melyekre tagjai a legnagyobb pontossággal megjelennek. E tagokat részint a kíváncsiság, részint a haláltól való félelem, részint bizonyos költői, általános emberi vonás hozza együvé. Az a gondolat, az a vágy, hátha azok, kiket az életben oly végtelenül szerettünk, kikkel legnemesb érzéseink csatoltak össze, a sírral nem szakadtak el tőlünk végkép, hátha van mód - s a Spiritismus azt mondja, hogy van — melylyel a halál után is társaloghatunk és érintkezhetünk velök! Hátha van mód, hogy Ajzeerető anya felkereshesse elárvult gyermekeit, a férj özvegyen a elhagyatottan visszamaradt nejét, s elköltözött nagy szellemek azokat, kik tetteiken lelkesedni tudnak, elveiket a világot megváltó evangeliumok alkatrészeinek hiszik. Ha ilyesmi történhetnék, ha történhetnék! . . . A Spiritismus azt mondja, hogy igen, csak hinni kell benne s exaltált kedélyek, gyönge idegzetű nők némi megnyugvást is találhatnak ez által. .. Pesten is van akárhány ember,ki hiszi, hogy a spiritista-clubban elhalt kedvesei szellemével beszélt vagy hogy Széchenyi István szelleme volt az, ki „egy medium“ kezét vezeté, melylyel az mindenféle politikai aphorismát irt le a papírra. A spiritismusnak (ilyen balga az emberiség) ma már egész kis irodalma van, s az ide vonatkozó könyvek Bécsben s legújabban Pesten is sokkal inkább kelnek, mint bármely remekmű. A Spiritismus székhelye Amerika, s az újvilágból importálva, Európában is gyorsan terjed. Itt főfészke Páris volt, hol Allan Kardec számos munkát adott ki róla, melyek már mind le vannak fordítva németre. Allan Kardec „Revue spirite“ czímmel spiritista havi közlönyt szerkesztett, s megírta „A szellem könyve,“ A médiumok könyve,“ „Az evangélium a Spiritismus szerint,“ „Az ég s a pokol“ stb. stb. spiritista műveket. E munkákban némi bölcsészet és humanismus a legcsodálatosabban vegyül a babonával. Fölteszszük, hogy a magyar közönség e műveket alig ismeri, s így idézzünk azokból egyet-mást (hacsak mint curiosumot is), miből a Spiritismus lényege és babonája felismerhető. „A spiritismus — s itt Allan Kardec-et idézzük — az a tudomány, mely a „szellemek“ létezésén, nyilvánulásain és tanain alapul.“ Mint ebből kii tünik, a spiritistának kettős feladt van. Á‘„lelkeket“ idézni és hinni azt, amit a „lelkek”tanítanak. Tekintsük először is az utóbbi pontot. A „lelkek“ nyilvánulásai a spiritista-clubbokban gondosan gyüjtetnek, s a jó lelkek (mert vannak roszak is, s a spiritus-jury ítél a lelkek minősége felett) tanai a spiritismusnak mintegy evangeliomát képezik. Ez evangeliom a monotheismuson s lélekvándorlás hitén alapszik, s elvei a legnemesb humanismust tanítják. Mutatvány kedvéért álljon itt néhány főelv: Isten a legfelsőbb értelmiség, minden dolog első alapoka. — Isten örök, egyetlen, anyagtalan, változhatlan, mindenható, igazságos és jó. — Isten minden tökélyében végtelen, mert ha egyetlen sajátsága is tökéletlen lenne, nem volna többé Isten. Isten teremté az anyagot, melyből a világok állanak. Isten teremtett értelmes lényeket is, kiket szellemeknek nevezünk, kik azzal vannak megbízva, hogy az anyagi világokat a teremtés változhatlan törvényei szerint igazgassák s kik lényüknél fogva a tökéletesedésre képesek. Midőn magukat tökéletesítik, közelednek az istenséghez. A szellem tökéletesülése saját munkájának gyümölcse; minthogy azonban egyetlen testi életben minden erkölcsi és szellemi tulajdont, melyek czéljához vezetik, nem szerezhet meg, úgy az existentiák bizonyos korán át (lélekvándorlás) jut ezekhez, s minden ily létezésben néhány lépést előre tesz a haladás pályáján. Testi létezései közti időszakban a szellem vándorol. E vándorlásnak nincs megszabott tartama ; ez állapotban a szellem vagy boldog vagy boldogtalan a szerint, amint legutolsó testi létezését jól vagy részül használta fel. A bajok, melyek az embereket a földön szorongatják, a kevélység, önzés és mindenféle rész szenvedélyből erednek. Vétkeik kölcsönös egymásra hatása által az emberek önmagukat kölcsönösen boldogtalanokká teszik , megbüntetik egymást. Ha a felebaráti szeretet és alázatosság pótolja az önzést és kevélységet, az emberek tisztelni fogják egymás jogait és nem ártanak egymásnak. Ha szomorúság ér, tekints magad körül s ne magad fölé. Gondolj azokra, kik még többet szenvednek, mint te. A kétségbeesés annál természetes, ki azt hiszi, hogy a test életével minden megszűnik; az lehetetlen annál, ki a jövőben bízik. Istenhez imádkozni annyit tesz, mint reá gondolni, hozzá közeledni, vele érintkezni. Annak, ki buzgó a bizalommal imádkozik, Isten leküldi jó szellemeit, hogy támogassák. E segély sohasem tagadtatik meg attól, ki teljes szívből, önfeláldozva érte ed. A felebaráti szeretet Isten legmagasb törvénye. A szegény, ki kenyerét a nála szegényebbel megosztja, Isten szeme előtt nagyobb érdemre tesz szert, mint a gazdag, ki fölöslegét osztja meg a szegénynyel. ... Ennyi is elég lesz a Spiritismus evangeliumának ismertetésére. S most tekintsük meg a spiritista második feladatát: a lelkek idézését. Az 50-nes évek asztalkopogtatásai a lélekidézésnek csak szerény kezdetei voltak. Most már a szellemidézésnek egész elmélete van, s az a következő alapokból áll. Az emberben — a Spiritismus szerint — három lényeges alkatrész van. 1) A lélek vagy a szellem, az értelmi princípium, melyben a gondolat, az akarat s az erkölcsi érzék székel. 2) A test, az anyagi, nehéz és durva burkolat, mely a szellemet a külvilággal összeköttetésbe hozza. 3) A szellem-burok (perisprit), a folyékony, könnyű burkolat, mely a szellemet a testtel hozza érintkezésbe. . Ha a külburkolat elkopott, s nem tehet többé szolgálatot, az összerogy, s a szellem leveti, amint a gyümölcs kipattan burkolatából. Más szóval, levetjük a ruhát, melyet nem használhatunk többé, s ez az, amit halálnak nevezünk. A halál tehát nem más, mint a szellem durva burkolatának széttörése; csak a test hal meg egyedül, a szellem nem semmisül meg. A halál a szellemet megszabadítja bilincseiből ; az ismét megtalálja szabadságát, mint a pillangó, mely a bábuból kel úl életre. A szellem a halál után megtartja a könnyű burkolatot, a perispritet, mely gőzszerű, súlytalan, légies test. A perisprit rendesen láthatatlan, de a szellem módosíthatja, láthatóvá, megfoghatóvá teheti, amint ez a megsűrüsödött gőzzel történik. A perisprit által a szellem a külvilágra hat, s kopoghat, vezetheti a „medium“ kezét, s megjelenhet a „médiumok“ előtt. Tudvalevő ugyanis, hogy a Spiritismus távolról sem ígéri minden hívének, hogy az idézheti a szellemeket, s beszélhet velük. Ez csak bizonyos gyönge idegzetű emberek által történhetik, kiknek „fluiduma“ rokon a hívott szellem fluidumával, s még az esetben is, ha valakit csakugyan „médiumnak“ léptetnek elő, az még mindig kérdés, hogy az illető szellem akar-e épen vele társalogni? A Spiritismus azt tanítja, hogy a szellemek teljesen szabadok, jálszántuktól függ, meg akarnak e jelenni, valamely médiuma előtt, vagy nem, se tan által minden követelő reclamatio előtt eléggé biztosítja magát. De mindennek daczára, ha nem is nagy arányokban, a Spiritismus is terjed. Bizonyos szempontból egyik hit olyan, mint a másik : csak hinni kell, s a hivő üdvösül! Pest, május 31. (Az osztrák parlamentválság.) Mint már esti lapunkban említettük, az ő felsége által a reichsrath képviselőházának feliratát átnyújtott küldöttségnek adott válasz a reichsrathnak csak pénteki ülésében fog nyilvánosságra hozatni, s így addig találgatásokra bő tér nyílik. Annyi kétségkívüli, hogy a válasz elutasító volt, s tény az is, hogy gr. Hohenwarth a csehekkel ismét megkezdé az alkudozásokat, melyek most Bécsben folytattatnak. E tárgygyal szemben a bécsi lapokban bizonyos kétségbeesett hangulat tükröződik le. A re u ció bekövetkeztéről szól minden czikk, s a feudálok lapja, a „Vaterland£í-nak örömujjongása igen alkalmas arra, hogy növelje a közfélelmet, szaporítsa az aggodalmakat. Hogy a császár válaszának közlése néhány nappal elhalasztatott, az igen gyakorlatiabb, ferde intézkedés volt. Meg vagyunk győződve, hogy az nem olyan rideg, mint híresztelik , s ha az alkotmányra való hivatkozás lecsöndesítheti némileg az aggályokat, e hivatkozás a beszédből nem fog hiányozni. Ausztria azonban minden esetre a legnagyobb horderejű válságok előestéjén áll, s hogy e válságok egyelőre mire fordulnak, arra alighanem dr. Hohenwarth e perczben ép oly kevéssé fog feleletet adhatni, mint bárki más. (A képviselőház állandó igazoló bizottsága) holnap (jan. 1-én) reggel 10 órakor ülést tart.---------------------------------------------------------- A kőszén-kérdés az országgyűlés előtt.*) Az 1848-ki törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolatból fenmaradt jogok és birtokviszonyok rendezéséről szóló törvényjavaslat 84. § a a képviselőházban más szövegezést nyert, mint a felsőházban, s be kell vallanunk, hogy a felsőház szövegezése sokkal világosabb, s a fennálló jogviszonyoknak megfelelőbb. Mert míg a képv.ház által már elfogadott törvényjavaslat 84. §-a azt határozza, „hogy mindazon jogok, melyek a bányatörvény értelmében a volt földesurakat illetik, a volt jobbágyoknak jutott, vagy jutandó területeken az utóbbiakat fogják illetni,“ — addig a felsőház az említett 84. §-t akkép formulázza, hogy „a még fennálló királyi kisebb haszonvételekre, továbbá a bányajogokra és kőszéntelepekre nézve addig, míg azokról a törvényhozás véglegesen nem intézkedik, az eddigi törvények és törvényes gyakorlat fentartatnak. Nagyon világos, hogy a képv.-házban elfogadott szövegezés által oly elv csempésztetnek be a törvénybe, mely merő ellenkezésben áll az új bányatörvényjavaslattal. Ezen a kornak színvonalán álló és Magyarországnak visszamaradt iparát előmozdító új bányatörvényjavaslat, mely legközelebb az országgyűlés elé fog terjesztetni s melyre nézve az egész kereskedelmi és iparüzleti osztály a kereskedelmi minisztert egy őszinte „szerencse jellel üdvözli, azon alapelvből indul ki, hogy az ásványok, különösen a kőszén, nem képezik a föld tartozékát, a hogy ez utóbbi szintúgy, mint valamennyi úgynevezett szabad ásvány a bányatörvényben tett szabványok teljesítése mellett, mindenki által tulajdonul megszerezhető. A képv.-háznak fent idézett szövegezése következtében a szabad ásványok, és különösen a kőszénre nézve minden ok nélkül új tulajdonos *) A bányatörvényjavaslatnak a kőszénre vonatkozó határozataira nézve nem osztjuk ugyan a jelen czikk t. írójának nézetét, de közöljük jelen felszólalását azért, mert magunk is óhajtjuk, hogy a képv.ház az itt említett törvényjavaslat kérdéses szakaszának oly szövegezést adjon, hogy az már törvényesen szerzett jogokat ne alteráljon. A szerk. támad a volt jobbágyban, kit eddig erre nézve semmiféle jog nem illet, s igazán hinos, melyet az országbírói értekezlet határozatai a bányatörvényhozás terén létrehoztak, ha ezen szövegezés megmaradna, még nagyobbodnék. Az országbírói értekezlet határozatai szerint, (VII. 1. §-ának d) pontja) mindazon községekben, ahol az orsz. b. ért. életbeléptekor, azaz : 1861.július 23-án az összesítés még nem történt, a bármily földön felfedezendő kőszéntelep a volt földesúri birtok tartozékának nyilatkoztak. Számos bányavállalkozók a törvény ezen határozatában s állandóságában bizva,a földesuraktól ezen kőszénre a jogot megvették, ezreket költöttek kutatások és turzásokra, és százezreket pedig beruházásokra, s mindezen már megszerzett jogok a 84 dik §-nak a képv.ház által elfogadott szövegezése folytán kérdésesekké válnak, minthogy ez valamennyi efféle jogokat különbség nélkül a végbement tagosítás perczétől fogva a volt jobbágyra szállítja át, a nélkül, hogy azon esetekről elegendően lenne gondoskodva, hol ilyfáb jogok időközben már a földesúrtól harmadik személyekre ruháztatták át. A törvényjavaslat 85. §-a szól ugyan némileg ily esetekről, de nem eléggé világosan s igen tág tért enged a birói önkénynek, amennyiben csak az mondatik benne,hogy jelen törvény tárgyát képező jogviszonyok felett hozott jogérvényes ítéletek és kötött jogérvényes egyezségek érintetlenül maradnak, a szerződésekről azonban említés nem létezik, s igy a törvény ily szövegezése által számtalan perre adand okot s a bányavállalkozókat visszaijeszti a bányamiveléstől. Köztudomású dolog, hogy azon községeket, hol a földesurak a tagosítás előtt adtak el kőszénre szóló jogokat, már most számos ágens, ügyvéd, stb. járja meg, s ezen törvényre lelve, a parasztoktól újból meg akarják vásárolni a tagosított földeiken létező, már egyezer eladott kőszénjogokat. A bányászatra nézve ezen szövegezés tehát fölötte veszélyes, s majdnem lehetetlenné teszi a bányamivelés észszerű folytatását, amenynyiben minden egyes földparcella tulajdonosának hatalmában van a bányavállalkozót, ki sok költség és fáradozás mellett a kőszén létezését constatálta, munkálatainak folytatásában megakasztani. Ezekre a közfigyelmet felkeltvén, reméljük, hogy az ipar érdekében, mely hazánk felvirágzásának egyik főtényezője — a felsőház által javaslatba hozott szövegezés megmaradand. Flech Henrik, Országgyűlés. A képviselőház május 31 -i ülése. I. A képviselőház mai ülésében vasúti tárgyakkal foglalkozott. A tárgyalást megelőzte Almássy Sándornak interpellátiója az államvasutak ügykezelési nyelvére vonatkozólag, melyre Ger éve közlekedési miniszter megnyugtató választ adott. Szintúgy megnyugtatólag hatott Tóth Vilmos válasza Horn interpellációjára. A miniszter igen helyesen kijelenti, hogy az ünnepek megülése tárgyában létezik már törvény, a kérelem pusztán annak szigorúbb magyarázata folytán történhetik s ő kész a hozzáérkező panaszlevelek folytán ezeket orvosolni. Az első gácsországi vasútra vonatkozó 1869. VI. t. sz. némely határozatai módosítsáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor az ellenzék föleleveníté a vonal engedélyezésekor felvetett ellenvetéseit; a többség részéről Go ro v e közlekedési miniszter és Szapáry Gyula gr. államtitkár alaposan visszautasíták ezeket, kivált az utóbbi sikerülen kimutatta, hogy a tervbe vett módosítások az államot áldozatok-