Pesti Napló, 1872. június (23. évfolyam, 125-148. szám)
1872-06-01 / 125. szám
125. szám. Szombat, junius 1.1872. 23. évifolyam.Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztéséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra . . . 1 frt 85 kr. 3 hónapra . . . 6 , 50 , 6 hónapra . . . 11 . — „ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, a ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elad napjától fog számíttatni. Hirdetmények dija: 0 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 80 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 ujkr. Előfizetési felhívás „PESTI IPM“ra. Előfizetési árak: Egész évre.......................22 ft. Félévre.......................... 11 ft. Negyedévre...................5 ft 50 kr OST“ Külön előfizetési íveket nem küldünk szét Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadóhivatala“ czim alatt Pest, ferencziek tere 7 sz. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadóhivatala. Pest, május 31. A horvát választásoknál az unió pártja nem érte el ugyan azt a többséget, melyet még néhány héttel ezelőtt remélni lehetett, de a választások így is sok vigasztaló mozzanatot nyújtanak azoknak, kik a magyar-horvát viszonyok rendezése és a zavarból való kibontakozásban bíznak. E momentumok sorában első helyet érdemelnek a ragaszkodás és hűség ama impozans nyilatkozatai, melyeket a szlavóniai városokban és megyékben tapasztaltunk. A horvát nemzeti párt minden izgatása, minden csinyje kudarczot vallott a szlavón polgárok hazafisága és törhetlen ragaszkodásán. Eszék fényes manifestatiót tett az unió mellett a nemzeti párt ellenében, s a többi kerület versenyzett az önzetlen hazafiság e nyilvánításaiban. Nagy jelentőségű mozzanat ez, mely hatalmasan igazolja Szlavónia rendületlenségébe helyezett reményeinket, — s ha a horvát nemzeti párt — mit nem óhajtunk és nem is teszünk fel — továbbra is a zavar szítása és a bonyodalmak növelésében keresné feladatát, meg vagyunk győződve, hogy a szlavón megyék ragaszkodásában Magyarország mindig lírni fog egy jelentékeny tényezőt, melylyel a horvát urak izgatásait egyensúlyozhatja. Szint ily figyelemre és följegyzésre méltó a turopolyai kerület ragaszkodása, mely kerület ma is sziklaszilárdan áll az unió mellett, mint 48 előtt. Általában örömmel mondhatjuk, hogy a választások nagy tanúsága az, hogy Horvátországban minden izgatás és konkolyhintés daczára, a Magyarországgal rokonszenvező és Magyarországhoz ragaszkodó elemek nagy és tekintélyes számmal léteznek , csak erélyes és tapintatos kéz kell hozzá, mely az elemeket folytonosan felszínre juttassa és háttérbe tudja szorítani a demagógiát! Ha Vukanovics kormányának nem lenne más eredménye, mint az, hogy meg tudott győzni erről közvetlenül amaz időszak után, melyben a horvát ellenzék hatalma tetőpontján, a szentesített törvényt érvénytelennek nyilvánító és az unió pártjának az élet-halál harczát megüzente, már ez magában véve is oly vívmány, mely Vukanovics kormányzatát hosszú időre emlékezetessé teszi. Csak egy pillantást kell vetnünk a horvát választások körülményei s a nemzeti párti jelöltek névsorára, és azonnal látjuk, hogy mily tényezők álltak ezúttal harcban az unió pártjával. Az összes osztrák federalista párt és a nemzetiségi izgatási liga, mindazon hatalmas segédyszerrel,mely a szövetkezéseknek bel- és külföldön rendelkezésére áll, a horvát választásokba vetette reményét.Horvátországban keresték azt a pontot, melyben támaszt vetve, Magyarországot erős állásából kiforgathatják és a magyar parlamentbe a legdestructívebb harczot átültethetik. A dolog világos. Ha nem is veszszük számba a közvetlenül Horvátországban történőket, könnyű elképzelni, hogy mily alakulást adhat a magyar képviselőház pártjainak, ha a házba 31 nemzetiség-párti horvát képviselő lép. Ez 62 szavazatkülönbséget jelent a közjogi mű hátrányára. E horvát képviselők ép úgy, mint a nemzetiségiek, a közjogi kérdésekben a Deák-párt ellen, a magyar ellenzékkel szavaznának, hisz nekik is szól Kossuth szava : „Kommt Zeitk mint Rath.“ Csak meg kell buktatni a Deák pártot, a többi magától következik. Minden egyéb kérdésben a képviselők a háznak úgynevezett nemzetiségi pártját támogatnák s ez a párt igy oly jelentőségre vergődhetnék, melyre a magyarországi választások révén soha sem tarthat számot. Bizonyításra sem szorul tehát, hogy a nemzetiségi szövetkezés s a foederalista pártokra nézve fenforgott elég nyomós érdek, mely ezeket a horvát választásokban való befolyásra bírható. Tették is ezt, amennyire csak tehették. Prágában és úgy értették e kérdés jelentőségét, mint Becskereken és Belgrádon. A nemzeti párt nemcsak e szövetkezések erkölcsi támogatását vethette a latba, de ezek csengő argumentumait is s a corruptio még sohasem mutatkozott oly ijesztő leplezetlenségben, mint a most végbement horvátországi választásoknál. De ezenkívül magában az országban elég segélyforrás állt a nemzeti párt rendelkezésére. Czéljaik elérésére felzavarták mindazt a gyűlöletet, melyet Magyarország ellen Horvátországban átkos kezek a múlt évtizedekben fölkeltettek. Hogy a népre a legközvetlenebb módon hassanak, túlnyomó számmal mind oly jelölteket léptettek fel, kik a néppel körülbelül egy műveltségű fokon állanak. A nemzeti párt jelöltei névsorában található vagy húsz „birtokos“, de ezek többnyire parasztgazdák , kik alig tudnak írni s olvasni. Aztán található néhány „iparos“, de ezek sorából az egyik egyszerű köteles, a másik bognár. Végre található itt öt-hat pap, amint közönségesen tudva van, hogy a clerus, a diakovári püspök vezényszavára most is az uniópárt ellen a legelkeseredettebb izgatást vitte végbe, melyet az inkább érzékeny, mint erélyes zágrábi érsek sehogy sem tudott egyensúlyozni. Gondoljuk meg ehhez a közreműködött egyéb tényezőket. A határőrvidék ügyét, mely még ma is izzó parázs a hamu alatt. Fiume ügyét, melylyel Fiume megyében annyira felzaklatták a kedélyeket, hogy ott unionista jelöltet fölléptetni sem lehetett. Gondoljuk hozzá a mód nélküli terrorismust, azt a lelkiismeretlen eljárást, melylyel az ellenzék ott, ahol a választások vezetése az ő emberei kezében volt, a választókat egyszerűen nem hagyta szavazni s előttünk van a legvészebb társadalom s állambontó elemek fanatikus harcza, melylyel szemben csakis a legnagyobb mértékű önfeláldozás vívhatta ki az unionista párt részéről azt a sikert,melyet e párt felmutatni tud. Képünk tökéletlen lenne, ha a nemzeti párt vezéreiről nem említenénk föl néhány vonást. A két legexponáltabb ember: Mrazovics és Voncsina. Mindkettőről zágrábi lapok névaláírásokkal ellátott oly nyilatkozatokat közölnek, melyek ez urakat közönséges bűntettekről vádolják. Nem akarjuk e vádakat reprodukálni, csak a tényt említjük, mert ez érthetővé teszi, ha az ily vezérlet alatt állott nemz párt lapjaiban megtámadták egyes horvát kormányhivatalnokok— nejeit s gyermekeit, s a hölgyekről közlött botránytörténetkék egymást érték. Ily fegyverek járták, s ezt a rohamot állotta ki az unió-párt. A végbement választásokkal szemben nekünk csak egy kötelességünk lehet. A haza nevében, mint a nyilvánosság egyik szerény közlönye, köszönetet mondunk ama bátor férfiaknak, kik e rohammal szemben is helyt állottak. E köszönet szintúgy illeti az egyes vezéreket, mint a legutolsó választót, ki meggyőződése és hazafisága sugallatának engedve, az unió mellett szavazott. Igaz, vannak néhányan, kik nem tették meg kötelességüket; igaz, történtek az unió-párt részéről is ballépések , de a párt nagy zöme férfiasan, kitartón, semmi áldozattól vissza nem rettenve,rendületlenül küzdött lobogói mellett, s a hűség ez önfeláldozásait Magyarország bizonyára soha sem fogja elfelejteni! Lehetetlen, hogy ez a kitartás már most is meg ne teremje gyümölcseit. Az uniópárt, mely ma a múlt országgyűlésinél összehasonlíthatlanul nagyobb erővel rendelkezik, a nemz. párttal, mint egyenjogú fél pactálhat. Most minden attól függ, hogy a nemz. párt mily föltételekkel áll elő. Ha azok méltányosak, mi leszünk a kiegyezés legmelegebb szószólói. Tudjuk, hogy az uniópárt magában is, óriási erőfeszítések árán talán tehetne szert néhány szavazatnyi többségre az országgyűlésen, de ezt a lépést a párt bizonyára csak akkor teszi meg, ha a nemzetiek erre kényszerítik. Az ily gyönge többség talán elég lesz arra, hogy az országgyűlés legsürgetősebb dolgait elintézze, de arra bizonyára nem képes, hogy a reformmunkákhoz hozzá fogjon, s ez esetben nem lesz más mentőszer, minthogy rövid ülésezés után az országgyűlést újra feloszlassák. Melegen óhajtjuk, hogy e kísérletre ne legyen szükség, hogy a terméketlen, erősorvasztó és demoralizáló pártharcz helyett a gyümölcsöző munka ideje köszöntsön be e sokat hányatott testvérhazában. Az unionista párt bizonyára a béke jobbját nyújtja a nemzetieknek, s a haza érdeke azt parancsolja, hogy fogadják el! Fest, május 31. (A választók összeírása után.) A baloldali lapokban a választók összeírása ellen a panaszok állandó rovatot képeznek, ahogy az egyes felhozott vádak mily lelkiismeretlenséggel koholtatnak, azt épen mai számunkban foglalt több nyilatkozat is bizonyítja. Az ember elbámul, hogy mennyire járja már ma a tan, hogy a czél szentesid az eszközöket s mily modorban, a legkisebb géné nélkül szóratnak világgá oly közlemények, melyeknek írója maga bizonyára a legmélyebben van meggyőződve arról, hogy amit közöl, abból egy szó sem igaz. A választások idejét éljük, s a lelkiismeretek ilyenkor megtágulnak. Azt azonban joggal megkövetelhetnők a válsztási mozgalmak alatt is, hogy „egyenlő mértékkel mérjenek.“ A „Hon“ azt tegnapi számában a baloldal számára igényelte a jobbtól, arra azonban, mint látszik, a legkisebb hajlama sincs, hogy maga is alkalmazza. A választók összeírása tekintetében a pestmegyei és heves megyei Deákpártoknak van legalább is annyi panaszuk a baloldali öszszeíró bizottmányok ellenében, mint a biharmegyei szélsőbalnak a balközép, vagy a balközépnek Pest városában a deákpárti bizottmányok ellenében. Ez összeíró bizottmányoknak nem lenne szabad sehol sem pártjelleggel bírniok, a 48-ki vál. törvénynek azonban roppant hiánya, hogy a pártjelleg föltevését lehetővé teszi. Nem a törvény szabályozza részletesen a vál. qualificatiót, hanem az összeíró bizottmányoknak kell azt magyaráznak. A Deák-párt meg akarta azt szüntetni, a baloldal lehetetlenné tette. Nincs tehát semmi értelme annak, ha az eljárás hiányaiért az ellenzék a Deákpártot teszi felelőssé, holott ellenkezőleg, isten és ember előtt nekünk volna jogunk, hogy ezért a legkeserűbb vádakkal illessük az ellenzéket. Ha a választási törvény megalkottatik, az ellenzék kezéből nemcsak egy veszélyes izgatási fegyvert csavarnak ki, hanem a baloldali összeíró bizottmányok lelkiismeretlen eljárása megakadályoztatván, pártunk Pestben és Hevesben is oly többséggel győz, mint az e megyékben létező Deákpárt számarányának megfelel. Mindkét helyen a baloldal tetszése szerint nullifiálja a deákpártiak választójogát. Mi e részben adatokat soroltunk elő, számos tényt, melyeket eddig senki sem cáfolt meg. Tartózkodtunk azonban attól, hogy ez eljárást másnak tulajdonítsuk, mint a roszul felfogott pártérdeknek. Mit tesz azonban az ellenzék ? Elősorol egy csomó valótlan adatot,s ír róla dörgedelmes czikkeket, melyekben „miniszteri kegyvadászat,“ „hivatalkeresés“ s tudja a manó, mily rettenetes bűnökben keresi az általa roszült, s különben koholt deák-párti eljárás indokát. Mintha „a miniszter“ ismerhetné az összeíró bizottmányok minden tagját, mintha a Deák-párt Dárius kincsével rendelkeznék, mintha — ahol hivatalról van szó — a baloldali ember nem ép úgy nyujtaná be folyamodását, és pedig igen helyesen, mint a jobb! Mi különben a pestvárosi vál. összeíró bizottmány eljárása elleni panaszokat illeti — s az ellenzéki lapokban főleg ezekről van szó — a Deák-pártnak nincs semmi oka, hogy győzelmét akár csak egy válpolgár jogának megcsonkításával keresse. Forduljon a baloldal a közp. bizottmányhoz, és meg vagyunk győződve, hogy ha panaszai nem hallgattatnak meg, az csakis e panaszok alaptalanságában találja majd indokát. (A horvát választások.) Eszékről a „Drau“ a választások alkalmával így ír : „Elmúltak az izgatottság, a kételyek napjai. Prandau Gusztáv K. az unionista párt jelöltje 363 szóval megválasztatott M ih a lo v ics K. ellenében, ki csak 125 szavazatot kapott. Az unionista párt tehát Eszéken több, mint kétharmad többséggel győzött. Az utolsó pillanatig a legkétségbeesettebb erőlködéseket vitték véghez a nemzeti pártiak ; más czéljuk nem is volt, mint megmenteni legalább a külszínt, s megakadályozni a szégyenletes bukást. Mind hasztalan volt. Az unionisták sorai mind inkább tömörültek s a több, mint fényes eredmény megmutatta, hogy Eszék városának polgársága, mely kitett magáért rövidig, minden körülmény között, ma is választani tudott az igazság és hazugság, az őszinteség és képmutatás, az igaz hazafiság és jezsuitikus tettetés között. Bár kezdettől fogva nem volt abban kétség, hogy Mihalovics bukni fog, ha fellép Prandau; de hogy a szegényke, iáni aspiráns ily szégyenletes vereséget fog szenvedni, azt a legnagyobb optimisták sem merték reményleni; annál is inkább, miután mellette hónapok óta mindent elkövettek, míg Prandau mellett csak a legutolsó napokban kezdtek működni. Zágrábban az ellenzék győzött. Az izgalom borzasztó nagy volt. Az összesereglett nemzeti pártiak elfoglalták a szavazási hely előtti térséget, s mindent elkövettek, hogy a város polgárait terrorizálják. Mint látszik, sikerült is. — A vidékről a következő táviratok érkeztek : Valpo, május 29. Az unionista párt dicsőséggel győzött. Prca Miksa nagy többséggel választatott meg. D. Miholjac, május 29. Győzelem! Kolaric, daczára pártja hallatlan erőlködéseinek s beszédének, melyet ma a választókhoz intézett, csúfosan megbukott. Krsnjavi unionista 180 szavazattal választatott meg 106 ellen. Vukovár máj. 9-én. Zivkovics unionista nagy többséggel megválasztatott, noha az ellenzék nem kételkedett saját győzelmében. A vukovári kerületben, daczára a papi izgatásoknak, Roguic unionista 45 szótöbbséggel választatott meg. Ruma, máj. 29-én Joanovics kormánypárti képviselő 47 szótöbbséggel megválasztatott. A küzdelem erős volt. Nasic május 29-ikén Mihalovics 78, Pejachevich 74 szavazatot kapott. A szavazás bevégezte után még négy választó jelentkezett a Pejachevich pártból, de a választási elnök, ki szintén nem szavazott, nem engedte őket jogukkal élni, egy bizottsági tag megtagadta a jegyzőkönyv aláírását, amiért az nem is zárathatott be. A beadott óvás úgy látszik, elég indokul fog szolgálni arra, hogy a választás megsemmisítessék. „így vetik el a vihar magvait.“ Temesvár, május 25. „így vetik el a vihar magvait“ ily czím alatt szentelt egy külön rovatot Csernátony Lajos úr az „Ellenőr“ igen érdemes szerkesztője — a kormány politika szolgálatára elkövetett és elkövetendő törvénytelenségeknek, jograblásoknak és gyalázatos erőszakoskodásoknak. Minthogy e czím alatt megnyitott rovat keletkezésére az „Ellenőr“ I. évi május 24-diki számában megjelent njaradi levél szolgáltatott okot, melynek egyes kitételei magukon hordják szerzőjök hazug és nemtelen jellemét s elferdítését képezik azon hazafias törekvésnek, melylyel az ujaradi járás derék tisztviselői a haza integritását koczkáztató s magyar ellenes politika érvényre jutását gátolni törekednek, — kötelességnek ismerem, hogy kellőleg megvilágítsam az ujaradi választókerületben létező pártmozgalmat, s azon tisztességesnek épen nem nevezhető eljárást, melyet azon kerületben a baloldal gyakorol. Mielőtt azoban azt tenném, legyen megengedve néhány észrevételt tennem Csernátony úrnak az ujaradi levél homlokára sütött bevezető megjegyzésére és egy kevéssé ecsetelnem a megyénkbeli hazafias érzületű párt helyzetét, melyet — amint látszik Csernátony az épenséggel s egyáltalában nem ismer. Számtalanszor volt már szerencsém e t. lap hasábjain kifejezést adni abbeli meggyőződésemnek, hogy Temes vármegyében tulajdonkép csak két párt van, jelesül :hazafias és hazaellenes párt. A hazafias párt aggódó féltékenységgel őrködik magyar nemzetiségünk folytonos támadásnak kitett ügye fölött, melyet minden áron megvédeni, semmi árért fel nem adni, a legszentebb kötelesség parancsolja. Ezen párttal szemben áll a M i re tics-Babesiu és Mocsonyi liga, melynek törekvését s politikai irányát bővebben elemezni feleslegesnek tartom. A magyar állam érdeke, a magyar nemzetiség ügye az, mely a hazafias érzelmű részt együtt tartja, s helyzetünk nehézségéből, sajátságos viszonyainkból s a létező ellenpárt törekvéséből foly következéskép, hogy megvédeni törekedünk azon szent elveket, melyek lételünk alapját képezik. Ott, hol remegni kell a léteiért, hol a létezőnek megtartása nem egyéb,mint egy folytonos küzdelem, hol nemzetiségünk ügyének megsemmisítését czélzó törekvések ellenében az éber honszeretetnek folytonosan őrt állnia kell, s hol a hazánk és nemzetiségünk ügyére irányzott csapás elöl kitérni nem szabad, ott és hasonló viszonyok közt egy hazafias érzületű párt keletkezése ép oly kimaradhatlan, mint actiónál a reactió. Mi hazafias párt vagyunk s e párt fötörekvése — a béke biztosításán kívül Magyarország állami létének megvédése s magyar nemzetiségi érdekeinknek biztosítása. Tévedésben van ön, igen érdemes.Csernátony úr, ha megyénk viszonyait valamely tiszta magyar ajkú vármegye viszonyaival azonosaknak hiszi, s ha azon meggyőződésben él, hogy megyénkben a hazafias párt bukása az önök érdekeit mozdítja elő. Ott, ha jobb vagy balpárt győz, hazafit emel a többség, ki eltérő uton ugyan, de mindig a haza javát tartja szeme előtt s a kenyértörés pillanatában félre tesz minden nézetkülönbséget a egy czélra, ugyanazon szent érdek megvédésére tömörül. Megyékben ez nincsen igy, s mondja meg ön, ha hazája sorsát valóban szivén hordozza, — nem hangolná-e le inkább a Babesiak — Mileticsek és Mocsonyiak győzelme, mint azon tudat, hogy az önével ugyan ellenkező párton álló, de hazafias érzületű képviselő kezébe adtuk alkotmányunk ügyét ? Fájdalom, hogy önök fellépése és eljárása sokfélekép megingatja az önök törekvésének tisztasága iránt táplált hitünket; fájdalom, hogy tapasztalnunk kell, miszerint önöknél a pártszenvedély s a vak gyűlölet elfeledtetni bírja helyzetünk nehézségeit, fájdalom, hogy épen önök, kik Magyarország megváltó apostolainak kenték fel magukat, teszik nehézzé, terhesebbé helyzetünket s fokozzák a küzdelmet, melynek elnémítására együttműködnünk az eszély és hazaszeretet parancsolja. Ismeretes dolog nálunk, hogy az újaradi választókerület ellenzéki része az országos baloldal központi végrehajtó bizottságához tárílva az iránt, hogy Mocsonyi Victort mint balpártit felállithatják-e jelöltül ? a nevezett bizottságtól azon választ nyerte levélileg, hogy Mocsonyit mint elvtársukat felállíthatják sőt állítsák fel jelöltnek. És Mocsonyit körútjában Babesiu ur kisérgeté, az a Babesiu, ki 1869-ik évben Temesvárott, 1872 dik évben pedig Nagy-Becskereken és Aradon azon pontok szerkesztője volt, melyek Magyarország integritásának s állami lételének megdöntésére irányozvák. Ha a Babesiu által ajánlott s kétségtelenül ennek politikai nézetét valló ifjú Mocsonyit az önök elvtársának kell tekintenünk, akkor szomorú fogalmat kell, hogy tápláljunk az önök által képviselt oppositió czéljairól és értékéről. Mi az oppositio fogalmát máskép fogjuk fel, s e tekintetben tökéletesen osztjuk Kossuth Lajosnak következő nézetét: „Mi e szó alatt „oppositio“ józan értelemben mást nem érthetünk, mint csupán azon törvényes törekvést, mely a törvénytisztelet és mérséklet korlátai között független véleménynyel taglalgat, hogy taglalgatása következtében ami nem törvényes, a törvény ösvényére visszavezéreltessék, vagy ahol nem törvényességről, hanem csak helyességről van szó, ha miben máskép vélekedik, ellenokainak mérlegbe vetése után a jó annál inkább jónak mutatkozzék, a hiányos pedig kijavíttassék. Ily értelemben mi, a mióta részt veszünk a közéletben, örökké az oppositió embere valánk s az is maradunk sírunkig. Az ily oppositio nélkül alkotmányos élet nem is képzelhető, s mint az oppositionak e törvényes értelemben embere határozottan kinyilatkoztatjuk, hogy a ki az oppositiót másképen érti, a ki mindennek, mi a kormánytól (legyen országos vagy törvényhatósági kormány) jő, opponál csak azért, mivel a kormányzó jól, azt alacsony szenvedély izgatja, az nem érdemli az alkotmányos polgár nevét, az nem oppositionalista, hanem anarchista.“ A Mocsonyi-Babes-Miletics liga törvényellenes módon igyekezik nézeteit érvényesíteni, és ha önök ezen törvénytelen eszközt czéljuk elérésére felhasználni készek, akkor önök, Kossuth fentebbi nézete szerint nem oppositionalisták, minthogy az oppositio fogalmának Kossuth szerinti meghatározása a törvénytelen eszközök és utak használatát kizárja. Mamelukoknak szokták és szeretik önök nevezni a megyében lévő s hazafias érzületű pártot, melynek tagjai az elnyomatás időszakában keblükön elrejtve melengették a magyar nemzetiség ügyét, kik a zsarnokság napjaiban szeplőtlen megőrizték honszerelmöket s kik midőn az alkotmányosság hajnalának sugarai a Magyarországot elválasztó szerb vojvodina falain át e megyébe is áthatottak, hazafias kötelességérzettel foglalták el azért, hogy megmentsék azt a haza javára. És bűn talán avagy szálka az önök szemében, hogy ezen hazafias párt, melynek szomorú alkalma volt az elnyomatás időszakának iszonyait átélni, s mely sóvárogva nézett az alkotmányosság és hazafias kormány után — most az alkotmányosság időszakában teljes bizalommal s hazafias öntudattal ragaszkodik a Magyarország érdekeit intéző magyar kormányhoz s távol tartja magát minden oly lépéstől, mely a meglevőnek elvesztését eredményezhetné. Ne alacsonyítsák önök ennyire le a meggyőződés értékét, ne vetkőzzék le teljesen a meggyőződés iránt tartozó tiszteletet s ne használjanak örökké személyt boszantó és zavaró szavakat, mert bizony vajmi gyöngén áll belértékére nézve az oly tárgy, melynek védelmére okok helyett személyt boszantó és zavaró szavakra van szükség. És most legyen szabad áttérnem az új aradi levélre, amelyre teendő egyes észrevételeimből maga Csernátony úr is megítélheti hitelét és értékét a kérdéses tudósításban foglalt állításoknak. Kövér Gábor ur, ki az 1869-edik évben szenvedett bukásának fájdalmát elcsendesiteni nem birta s a megyei kormányzat ellen örök gyűlöletet esküdött, belátva azt, hogy a választókerület túlnyomó többsége békés szellemű, elhatározó néhányad magával oly képviselőjelölt felállítását, a kinek érdekében örömest szolgáló nemzetiségi agitátorok által a nép szenvedélyének felkorbácsolását s ez által gyűlöletének kielégítését reménylé. Ily képviselőjelöltnek az ifjú Mocsonyi nagyon is alkalmasnak találtatott, nemcsak azért, mivel Babesiu ezen család szolgálatában áll, hanem különösen azért is, mert a család anyagi helyzete az elvek támogatására nagy biztosítékul kínálkozott, s így miután Mocsonyi úr jelöltségébe az országos baloldali központi végrehajtó bizottság is megnyugvását jelente ki, Mocsonyi Viktor úr, az új aradi kerület ellenzéki képviselőjeként kikiáltatott. A korteskedés megindítására nagyon kedvező volt az Aradon f. hó 9-én megtartott nemzetiségi értekezlet, hol a választókerülethez tartozó községek lelkészei Babes és Mileticstől a szükséges utasításokkal elláttattak. — Az infor-