Pesti Napló, 1872. június (23. évfolyam, 125-148. szám)

1872-06-01 / 125. szám

125. szám. Szombat, junius 1.1872. 23. évi­folyam.­Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere 7. szám. I. emelet. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztéséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. szám földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra . . . 1 frt 85 kr. 3 hónapra . . . 6 , 50 , 6 hónapra . . . 11 . — „ Az esti kiadás postai különküldé­­séért felü­lfizetés havonkint 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, a ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó elad napjától fog számíttatni. Hirdetmények dija: 0 hasábos petitsor egyszeri hir­detésnél 9 ujkr. Bélyegdij külön 80 ujkr. Nyilttér: 6 hasábos petitsor 25 uj­kr. Előfizetési felhívás „PESTI IPM“ra. Előfizetési árak: Egész évre.......................22 ft. Félévre.......................... 11 ft. Negyedévre...................5 ft 50 kr OST“ Külön előfizetési íveket nem küldünk szét Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­tala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7 sz. alá küldendők. A „Pesti Napló“ kiadó­hivatala. Pest, május 31. A horvát választásoknál az unió pártja nem érte el ugyan azt a többséget, melyet még néhány héttel ezelőtt remélni lehe­tett, de a választások így is sok vigasztaló mozzanatot nyújtanak azoknak, kik a ma­­gyar-horvát viszonyok rendezése és a za­varból való kibontakozásban bíznak. E momentumok sorában első helyet érdemelnek a ragaszkodás és hűség ama impozans nyilatkozatai, melyeket a szla­vóniai városokban és megyékben tapasz­taltunk. A horvát nemzeti párt minden izgatása, minden csinyje kudarczot val­lott a szlavón polgárok hazafisága és tör­hetl­en ragaszkodásán. Eszék fényes ma­­nifestatiót tett az unió mellett a nemzeti párt ellenében, s a többi kerület verseny­zett az önzetlen hazafiság e nyilvání­tásaiban. Nagy jelentőségű mozzanat ez, mely hatalmasan igazolja Szlavó­nia rendü­letlenségébe helyezett remé­nyeinket, — s ha a horvát nemzeti párt — mit nem óhajtunk és nem is te­szünk fel — továbbra is a zavar szítása és a bonyodalmak növelésében keresné feladatát, meg vagyunk győződve, hogy a szlavón megyék ragaszkodásában Ma­gyarország mindig lírni fog egy jelenté­keny tényezőt, melylyel a horvát urak izgatásait egyensúlyozhatja. Szint ily figyelemre és följegyzésre méltó a turo­­polyai kerület ragaszkodása, mely kerü­let­ ma is sziklaszilárdan áll az unió mel­lett, mint 48 előtt. Általában örömmel mondhatjuk, hogy a választások nagy tanúsága az, hogy Horvátországban min­den izgatás és konkolyhintés daczá­ra, a Magyarországgal rokonszenvező és Magyarországhoz ragaszkodó ele­mek nagy és tekintélyes számmal lé­teznek , csak erélyes és tapintatos kéz kell hozzá, mely az elemeket foly­tonosan felszínre juttassa és háttér­be tudja szorítani a demagógiát! Ha Vukanovics kormányának nem lenne más eredménye, mint az, hogy meg tudott győzni erről közvetlenül amaz időszak után, melyben a horvát ellenzék hatalma tetőpontján, a szentesített törvényt ér­vénytelennek nyilvánító és az unió párt­jának az élet-halál harczát megüzente, már ez magában véve is oly vívmány, mely Vukanovics kormányzatát hosszú időre emlékezetessé teszi. Csak egy pillantást kell vetnünk a hor­vát választások körülményei s a nemzeti párti jelöltek névsorára, és azonnal látjuk, hogy mily tényezők álltak ezúttal harc­­­ban az unió pártjával. Az összes osztrák f­ederalista párt és a nemzetiségi izgatási liga, mindazon hatal­mas segédyszerrel,mely a szövetkezéseknek bel- és külföldön rendelkezésére áll, a hor­vát választásokba vetette remény­ét.Horvát­­országban keresték azt a pontot, melyben támaszt vetve, Magyarországot erős állá­sából kiforgathatják és a magyar parl­a­­mentbe a legdestructívebb harczot átül­tethetik. A dolog világos. Ha nem is vesz­­szük számba a közvetlenül Horvátország­ban történőket, könnyű elképzelni, hogy mily alakulást adhat a magyar kép­viselőház pártjainak, ha a házba 31 nem­zetiség-párti horvát képviselő lép. Ez 62 szavazatkülönbséget jelent a közjogi mű hátrányára. E horvát képviselők ép úgy, mint a nemzetiségiek, a közjogi kérdések­ben a Deák-párt ellen, a magyar ellen­zékkel szavaznának, hisz nekik is szól Kossuth szava : „Kommt Zeit­­k mint Rath.“ Csak meg kell buktatni a Deák pártot, a többi magától következik. Min­den egyéb kérdésben a képviselők a háznak úgynevezett nemzetiségi pártját támogatnák s ez a párt igy oly jelentőség­re vergődhetnék, melyre a magyarorszá­gi választások révén soha sem tarthat számot. Bizonyításra sem szorul tehát, hogy a nemzetiségi szövetkezés s a foederalista pártokra nézve fenforgott elég nyomós érdek, mely ezeket a horvát választások­ban való befolyásra bírható. Tették is ezt, a­mennyire csak tehették. Prágában és úgy értették e kérdés jelentőségét, mint Becskereken és Belgrádon. A nem­zeti párt nemcsak e szövetkezések erköl­csi támogatását vethette a latba, de ezek csengő argumentumait is s a corruptio még sohasem mutatkozott oly ijesztő lep­­lezetlenségben, mint a most végbement horvátországi választásoknál. De ezenkívül magában az országban elég segélyforrás állt a nemzeti párt ren­delkezésére. Czéljaik elérésére felzavar­ták mindazt a gyűlöletet, melyet Magyar­­ország ellen Horvátországban átkos ke­zek a múlt évtizedekben fölkeltettek. Hogy a népre a legközvetlenebb módon hassanak, túlnyomó számmal mind oly jelölteket léptettek fel, kik a néppel kö­rülbelül egy műveltségű fokon állanak. A nemzeti párt jelöltei névsorában talál­ható vagy húsz „birtokos“, de ezek több­nyire parasztgazdák , kik alig tudnak írni s olvasni. Aztán található néhány „ipa­­ros“, de ezek sorából az egyik egyszerű köteles, a másik bognár. Végre található itt öt-hat pap, a­mint közönségesen tud­va van, hogy a clerus, a diakovári püs­pök vezényszavára most is az uniópárt el­len a legelkeseredettebb izgatást vitte végbe, melyet az inkább érzékeny, mint erélyes zágrábi érsek sehogy sem tudott egyensúlyozni. Gondoljuk meg ehhez a közreműködött egyéb tényezőket. A határőrvidék ügyét, mely még ma is izzó parázs a hamu alatt. Fiume ügyét, melylyel Fiume megyében annyira felzaklatták a kedélyeket, hogy ott unionista jelöltet fölléptetni sem lehe­tett. Gondoljuk hozzá a mód nélküli terro­­rismust, azt a lelkiismeretlen eljárást, melylyel az ellenzék ott, a­hol a válasz­tások vezetése az ő emberei kezében volt, a választókat egyszerűen n­e­m hagyta szavazni s előttünk van a legvészebb társadalom s állambontó elemek fanatikus harcza, melylyel szemben csakis a legna­gyobb mértékű önfeláldozás vívhatta ki az unionista­ párt részéről azt a sikert,melyet e párt felmutatni tud. Képünk tökéletlen lenne, ha a nemzeti párt vezéreiről nem említenénk föl néhány voná­st. A két legexponáltabb ember: Mra­­zovics és Voncsina. Mindkettőről zágrábi lapok névaláírásokkal ellátott oly nyilat­kozatokat közölnek, melyek ez urakat kö­zönséges bűntettekről vádolják. Nem akar­juk e vádakat reprodukálni, csak a tényt említjük, mert ez érthetővé teszi, ha az ily vezérlet alatt állott nemz­ párt lapjaiban megtámadták egyes horvát kormányhiva­talnokok— nejeit s gyermekeit, s a hölgyekről közlött botrány­történetkék egymást érték. Ily fegyverek járták, s e­z­t a rohamot állotta ki az unió-párt. A végbement választásokkal szemben nekünk csak egy kötelességünk lehet. A haza nevében, mint a nyilvánosság egyik szerény közlönye, köszönetet mondunk ama bátor férfiaknak, kik e rohammal szemben is helyt állottak. E köszönet szintúgy illeti az egyes vezéreket, mint a legutolsó választót, ki meggyőződése és hazafisága sugallatának engedve, az unió mellett szavazott. Igaz, vannak néhányan, kik nem tették meg kötelességüket; igaz, történtek az unió-párt részéről is bal­lépések , de a párt nagy zöme férfiasan, kitartón, semmi áldozattól vissza nem ret­tenve,rendületlenül küzdött lobogói mellett, s a hűség ez önfeláldozásait Magyarország bizonyára soha sem fogja elfelejteni! Lehetetlen, hogy ez a kitartás már most is meg ne teremje gyümölcseit. Az uniópárt, mely ma a múlt országgyűlési­nél összehasonlíthatlanul nagyobb erővel rendelkezik, a nemz. párttal, mint egyen­jogú fél pactálhat. Most minden attól függ, hogy a nemz. párt mily föltételekkel áll elő. Ha azok méltányosak, mi leszünk a kiegyezés legmelegebb szószólói. Tud­juk, hogy az unió­párt magában is, óriási erőfeszítések árán talán tehetne szert né­hány szavazatnyi többségre az ország­gyűlésen, de ezt a lépést a párt bizonyá­ra csak akkor teszi meg, ha a nemzetiek erre kényszerítik. Az ily gyönge többség talán elég lesz arra, hogy az országgyűlés legsürgetősebb dolgait elintézze, de arra bizonyára nem képes, hogy a reform­munkákhoz hozzá fogjon, s ez esetben nem lesz más mentőszer, minthogy rövid ülésezés után az országgyűlést újra felosz­lassák. Melegen óhajtjuk, hogy e kísérletre ne legyen szükség, hogy a terméketlen, erő­sorvasztó és demoralizáló pártharcz he­lyett a gyümölcsöző munka ideje kö­szöntsön be e sokat hányatott testvérha­zában. Az unionista párt bizonyára a béke jobbj­át nyújtja a nemzetieknek, s a haza érdeke azt parancsolja, hogy fo­gadják el! Fest, május 31. (A választók összeírása után.) A baloldali lapokban a választók összeírása ellen a panaszok állandó rovatot képeznek, a­hogy az egyes felhozott vádak mily lelkiismeretlen­séggel koholtatnak, azt épen mai számunkban foglalt több nyilatkozat is bizonyítja. Az ember elbámul, hogy mennyire járja már ma a tan, hogy a czél szentesid az eszközöket s mily modor­ban, a legkisebb géné nélkül szóratnak világgá oly közlemények, melyeknek írója maga bizo­nyára a legmélyebben van meggyőződve ar­ról, hogy a­mit közöl, abból egy szó sem igaz. A választások idejét éljük, s a lelkiismeretek ilyenkor megtágulnak. Azt azonban joggal megkövetelhetnők a vá­­lsztási mozgalmak alatt is, hogy „egyenlő mér­tékkel mérjenek.“ A „Hon“ azt tegnapi számá­ban a baloldal számára igényelte a jobbtól, arra azonban, mint látszik, a legkisebb hajlama sincs, hogy maga is alkalmazza. A választók összeírása tekintetében a pestme­gyei és heves megyei Deákpártoknak van legalább is annyi panaszuk a baloldali ösz­­szeíró bizottmányok ellenében, mint a biharme­­gyei szélsőbalnak a balközép, vagy a balközépnek Pest városában a deákpár­­ti bizottmányok ellenében. Ez összeíró bi­zottmányoknak nem lenne szabad sehol sem pártjelleggel bírniok, a 48-ki vál. törvénynek azonban roppant hiánya, hogy a párt­jelleg föltevését lehetővé teszi. Nem a törvény szabá­lyozza részletesen a vál. qualificatiót, hanem az összeíró bizottmányoknak kell azt magyaráz­nak. A Deák-párt meg akarta azt szüntetni, a baloldal lehetetlenné tette. Nincs tehát semmi értelme annak, ha az eljárás hiányaiért az ellen­zék a Deákpártot teszi felelőssé, holott ellenke­zőleg, isten és ember előtt nekünk volna jogunk, hogy ezért a legkeserűbb vádakkal illessük az ellenzéket. Ha a választási törvény megalkotta­­tik, az ellenzék kezéből nemcsak egy veszélyes izgatási fegyvert csavarnak ki, hanem a balol­dali összeíró bizottmányok lelkiismeretlen eljá­rása megakadályoztatván, pártunk Pestben és Hevesben is oly többséggel győz, mint az e me­gyékben létező Deákpárt számarányának meg­felel. Mindkét helyen a baloldal tetszése szerint nullifi­álja a deákpártiak választójogát. Mi e részben adatokat soroltunk elő, számos tényt, melyeket eddig senki sem c­áfolt meg. Tartóz­kodtunk azonban attól, hogy ez eljárást másnak tulajdonítsuk, mint a roszul felfogott pártérdek­nek. Mit tesz azonban az ellenzék ? Elősorol egy csomó valótlan adatot,s ír róla dörgedelmes czik­­keket, melyekben „miniszteri kegy­vadászat,“ „hivatal­keresés“ s tudja a manó, mily rettene­tes bűnökben keresi az általa roszült, s különben koholt deák-párti eljárás indokát. Mintha „a mi­niszter“ ismerhetné az összeíró bizottmányok minden tagját, mintha a Deák-párt Dárius kin­csével rendelkeznék, mintha — a­hol hivatalról van szó — a baloldali ember nem ép úgy nyuj­­­taná be folyamodását, és pedig igen helyesen, mint a jobb! Mi különben a pestvárosi vál. összeíró bizott­mány eljárása elleni panaszokat illeti — s az ellenzéki lapokban főleg ezekről van szó — a Deák-pártnak nincs semmi oka, hogy győzelmét akár csak egy vál­­polgár jogának megcsonkí­tásával keresse. Forduljon a baloldal a közp. bizottmányhoz, és meg vagyunk győződve, hogy ha panaszai nem hallgattatnak meg, az csak­is e panaszok alaptalanságában találja majd in­dokát. (A horvát választások.) Eszékről a „Drau“ a választások alkalmával így ír : „El­múltak az izgatottság, a kételyek napjai. Pran­­dau Gusztáv K. az unionista párt jelöltje 363 szóval megválasztatott M i­h a l­o v i­c­s K. el­lenében, ki csak 125 szavazatot kapott. Az unio­nista­ párt tehát Eszéken több, mint kétharmad többséggel győzött. Az utolsó pillanatig a leg­­kétségbeesettebb erőlködéseket vitték véghez a nemzeti pártiak ; más czéljuk nem is volt, mint megmenteni legalább a külszínt, s megakadá­lyozni a szégyenletes bukást. Mind hasztalan volt. Az unionisták sorai mind inkább tömörültek s a több, mint fényes eredmény megmutatta, hogy Eszék városának polgársága, mely kitett magáért rövidig, minden körülmény között, ma is választani tudott az igazság és hazugság, az őszinteség és képmutatás, az igaz hazafiság és jezsuitikus tettetés között. Bár kezdettől fogva nem volt abban kétség, hogy Mihalovics bukni fog, ha fellép P­r­a­n­­dau; de hogy a szegényke, iáni aspiráns ily szégyenletes vereséget fog szenvedni, azt a leg­nagyobb optimisták sem merték reményleni; annál is inkább, miután mellette hónapok óta mindent elkövettek, míg Prandau mellett csak a legutolsó napokban kezdtek működni. Zágrábban az ellenzék győzött. Az izga­lom borzasztó nagy volt. Az összesereglett nem­zeti pártiak elfoglalták a szavazási hely előtti térséget, s mindent elkövettek, hogy a város polgárait terrorizálják. Mint látszik, sikerült is. — A vidékről a következő táviratok ér­keztek : Valpo, május 29. Az unionista párt dicső­séggel győzött. P­r­­­c­a Miksa nagy többség­gel választatott meg. D. Miholjac, május 29. Győzelem! Kola­­ric, daczára pártja hallatlan erőlködéseinek s beszédének, melyet ma a választókhoz intézett, csúfosan megbukott. Krsnjavi unionista 180 szavazattal választatott meg 106 ellen. Vukovár máj. 9-én. Zivkovics unionista nagy többséggel megválasztatott, noha az ellen­zék nem kételkedett saját győzelmében. A vu­­kovári kerületben, daczára a papi izgatásoknak, R­o­g­u­­­i­c unionista 45 szótöbbséggel választa­tott meg. Ruma, máj. 29-én Joanovics kormány­párti képviselő 47 szótöbbséggel megválaszta­tott. A küzdelem erős volt. Nasic május 29-ikén Mihalovics 78, Pejachevich 74 szavazatot kapott. A szavazás bevégezte után még négy választó jelentkezett a Pejachevich pártból, de a választási elnök, ki szintén nem szavazott, nem engedte őket joguk­kal élni, egy bizottsági tag megtagadta a jegy­zőkönyv aláírását, a­miért az nem is zárathatott be. A beadott óvás úgy látszik, elég indokul fog szolgálni arra, hogy a választás megsemmi­­sítessék. „így vetik el a vihar magvait.“ Temesvár, május 25. „így vetik el a vihar magvait“ ily czím alatt szentelt egy külön rovatot Csernátony Lajos úr az „Ellenőr“ igen érdemes szerkesztő­je — a kormány politika szolgálatára elköve­tett és elkövetendő törvénytelenségeknek, jog­rablásoknak és gyalázatos erőszakoskodásoknak. Minthogy e czím alatt megnyitott rovat ke­letkezésére az „Ellenőr“ I. évi május 24-diki számában megjelent njaradi levél szolgáltatott okot, melynek egyes kitételei magukon hordják szerzőjök hazug és nemtelen jellemét s elferdí­tését képezik azon hazafias törekvésnek, mely­lyel az ujaradi járás derék tisztviselői a haza in­tegritását koczkáztató s magyar ellenes politika érvényre jutását gátolni törekednek, — köteles­ségnek ismerem, hogy kellőleg megvilágítsam az ujaradi választó­kerületben létező pártmoz­galmat, s azon tisztességesnek épen nem nevez­hető eljárást, melyet azon kerületben a baloldal gyakorol. Mielőtt azoban azt tenném, legyen megenged­ve néhány észrevételt tennem Csernátony úrnak az ujaradi levél homlokára sütött bevezető meg­jegyzésére és egy kevéssé ecsetelnem a megyénk­­beli hazafias érzületű párt helyzetét, melyet — a­mint látszik Csernátony az épenséggel s egy­általában nem ismer. Számtalanszor volt már szerencsém e t. lap hasábjain kifejezést adni abbeli meggyőződé­semnek, hogy Temes vármegyében tulajdonkép csak két párt van, jelesül :hazafias és ha­zaellenes párt. A hazafias párt aggódó féltékenységgel őrkö­dik magyar nemzetiségünk folytonos támadás­nak kitett ügye fölött, melyet minden áron meg­védeni, semmi árért fel nem adni, a legszentebb kötelesség parancsolja. Ezen párttal szemben áll a M i r­e t­i­c­s-B­a­­besiu és Mocsonyi liga, melynek törek­vését s politikai irányát bővebben elemezni fe­leslegesnek tartom. A magyar állam érdeke, a magyar nemzetiség ügye az, mely a hazafias érzelmű részt együtt tartja, s helyzetünk nehéz­ségéből, sajátságos viszonyainkból s a létező ellenpárt törekvéséből foly következéskép, hogy megvédeni törekedünk azon szent elveket, me­lyek lételünk alapját képezik. Ott, hol remegni kell a léteiért, hol a létezőnek megtartása nem egyéb,mint egy folytonos küzde­lem, hol nemzetiségünk ügyének megsemmisí­tését czélzó törekvések ellenében az éber honsze­retetnek folytonosan őrt állnia kell, s hol a ha­zánk és nemzetiségünk ügyére irányzott csapás elöl kitérni nem szabad, ott és hasonló viszonyok közt egy hazafias érzületű párt keletkezése ép oly kimaradhatlan, mint actiónál a reactió. Mi hazafias párt vagyunk s e párt fötörekvése — a béke biztosításán kívül Magyarország ál­lami létének megvédése s magyar nemzetiségi érdekeinknek biztosítása. Tévedésben van ön, igen érdemes.Csernátony úr, ha megyénk viszonyait valamely tiszta ma­gyar ajkú vármegye viszonyaival azonosaknak hiszi, s ha azon meggyőződésben él, hogy me­gyénkben a hazafias párt bukása az önök érde­keit mozdítja elő. Ott, ha jobb vagy balpárt győz, hazafit emel a többség, ki eltérő uton ugyan, de mindig a haza javát tartja szeme előtt s a kenyértörés pillanatában félre tesz minden nézetkülönbséget a egy czélra, ugyanazon szent érdek megvédé­sére tömörül. Megyékben ez nincsen igy, s mondja meg ön, ha hazája sorsát valóban szivén hordozza, — nem hangolná-e le inkább a Babesiak — Mile­­ticsek és Mocsonyiak győzelme, mint azon tu­dat, hogy az önével ugyan ellenkező párton álló, de hazafias érzületű képviselő kezébe ad­tuk alkotmányunk ügyét ? Fájdalom, hogy önök fellépése és eljárása sok­félekép megingatja az önök törekvésének tisz­tasága iránt táplált hitünket; fájdalom, hogy tapasztalnunk kell, miszerint önöknél a párt­szenvedély s a vak gyűlölet elfeledtetni bírja helyzetünk nehézségeit, fájdalom, hogy épen önök, kik Magyarország megváltó apostolainak kenték­­ fel magukat, teszik nehézzé, terhesebbé helyzetünket s fokozzák a küzdelmet, melynek elnémítására együtt­működnünk az eszély és hazaszeretet parancsolja. Ismeretes dolog nálunk, hogy az újaradi vá­lasztókerület ellenzéki része az országos balol­dal központi végrehajtó bizottságához tárílva az iránt, hogy Mocsonyi Victort mint balpártit felállithatják-e jelöltül ? a nevezett bizottságtól azon választ nyerte levélileg, hogy Mocso­­nyit mint elvtársukat felállíthat­­j­ák sőt állítsák f­e­l j­el­ö­lt­n­e­k. És Mocsonyit körútjában Babesiu ur ki­­sérgeté, az a Babesiu, ki 1869-ik évben Temes­­várott, 1872 dik évben pedig Nagy-Becskere­­ken és Aradon azon pontok szerkesztője volt, melyek Magyarország integritásának s állami lételének megdöntésére irányozvák. Ha a Babesiu által ajánlott s kétségtelenül ennek politikai nézetét valló ifjú Mocsonyit az önök elvtársának kell tekintenünk, akkor szo­morú fogalmat kell, hogy tápláljunk az önök által képviselt oppositió czéljairól és értékéről. Mi az oppositio fogalmát máskép fogjuk fel, s e tekintetben tökéletesen osztjuk Kossuth La­josnak következő nézetét: „Mi e szó alatt „o­p­­p­osit­io“ józan értelemben mást nem érthe­tünk, mint csupán azon törvényes törekvést, mely a törvénytisztelet és mérséklet korlátai között független vélemény­nyel taglalgat, hogy taglalgatása következtében a­mi nem törvényes, a törvény ösvényére visszavezé­reltessék, vagy a­hol nem törvényességről, ha­nem csak helyességről van szó, ha miben más­kép vélekedik, ellenokainak mérlegbe vetése után a jó annál inkább jónak mutatkozzék, a hiányos pedig kijavíttassék. Ily értelemben mi, a mióta részt veszünk a közéletben, örökké az oppositió embere valánk s az is maradunk sí­runkig. Az ily oppositio nélkül alkotmányos élet nem is képzelhető, s mint az oppo­­sitionak e törvényes értelemben­ embere ha­tározottan kinyilatkoztatjuk, hogy a ki az oppo­­sitiót másképen érti, a ki mindennek, mi a kor­mánytól (legyen országos vagy törvényhatósági kormány) jő, opponál csak azért, mivel a kor­mányzó jól, azt alacsony szenvedély iz­gatja, az nem érdemli az alkotmá­nyos polgár nevét, az nem opposi­tio­nalist­a, hanem anarchista.“ A Mocsonyi-Babes-Miletics liga törvényellenes módon igyekezik nézeteit érvényesíteni, és ha önök ezen törvénytelen eszközt czéljuk elérésé­re felhasználni készek, akkor önök, Kossuth fentebbi nézete szerint nem oppositionalisták, minthogy az oppositio fogalmának Kossuth sze­rinti meghatározása a törvénytelen eszközök és utak használatát kizárja. Mamelukoknak szokták és szeretik önök ne­vezni a megyében lévő s hazafias érzületű pár­tot, melynek tagjai az elnyomatás időszakában keblükön elrejtve melengették a magyar nemze­tiség ügyét, kik a zsarnokság napjaiban szep­lőtlen megőrizték honszerelmöket s kik midőn az alkotmányosság hajnalának sugarai a Ma­gyarországot elválasztó szerb vojvodina falain át e megyébe is áthatottak, hazafias kötelesség­­érzettel foglalták el a­zért, hogy megmentsék azt a haza javára. És bűn talán avagy szálka az önök szemében, hogy ezen hazafias párt, melynek szomorú al­kalma volt az elnyomatás időszakának iszonyait átélni, s mely sóvárogva nézett az alkotmányos­ság és hazafias kormány után — most az alkot­mányosság időszakában teljes bizalommal s ha­zafias öntudattal ragaszkodik a Magyarország érdekeit intéző magyar kormányhoz s távol tartja magát minden oly lépéstől, mely a megle­vőnek elvesztését eredményezhetné. Ne alacsonyítsák önök ennyire le a meggyő­ződés értékét, ne vetkőzzék le teljesen a meg­győződés iránt tartozó tiszteletet s ne használ­janak örökké személyt boszantó és zavaró sza­vakat, mert bizony vajmi gyöngén áll belért­é­­kére nézve az oly tárgy, melynek védelmére okok helyett személyt boszantó és zavaró sza­vakra van szükség. És most legyen szabad áttérnem az új aradi levélre, a­melyre teendő egyes észrevételeimből maga Csernátony úr is megítélheti hitelét és ér­tékét a kérdéses tudósításban foglalt állítá­soknak. Kövér Gábor ur, ki az 1869-edik évben szenvedett bukásának fájdalmát elcsendesi­­teni nem birta s a megyei kormányzat ellen örök gyűlöletet esküdött, belátva azt, hogy a választókerület túlnyomó többsége bé­kés szellemű, elhatározó néhányad magával oly képviselőjelölt felállítását, a kinek érdekében örömest szolgáló nemzetiségi agitátorok által a nép szenvedélyének felkorbácsolását s ez által gyűlöletének kielégítését reménylé. Ily képviselőjelöltnek az ifjú Mocsonyi nagyon is alkalmasnak találtatott, nemcsak azért, mivel Babesiu ezen család szolgálatában áll, ha­nem különösen azért is, mert a család anyagi helyzete az elvek támogatására nagy biztosíté­kul kínálkozott, s így miután Mocsonyi úr je­löltségébe az országos baloldali központi végre­hajtó bizottság is megnyugvását jelente ki, Mo­csonyi Viktor úr, az új­ aradi kerület ellenzéki képviselőjeként kikiáltatott. A korteskedés megindítására nagyon kedve­ző volt az Aradon f. hó 9-én megtartott nemze­tiségi értekezlet, hol a választó­kerülethez tarto­zó községek lelkészei Babes és Mileticstől a szükséges utasításokkal elláttattak. — Az infor-

Next