Pesti Napló, 1872. július (23. évfolyam, 151-175. szám)

icősi iroda. ro 7. szám. I. emelet. .„a szellemi részét illeti! minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. szélmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak ed. Kiadó -h­i­vatal: Ferencziek­ tere 7. sz. földszint. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, k­apás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételeit? Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra . . . 1 frt 85 kr. 8 hónapra . . . 5 „ 6l> „ 6 hónapra . . . 11 „ — „ Az esti kiadás postai kü­lönküldé­­séért felülfizetés havonkint 30 kr. i,3 előfizetés az év­ folytán minden hónapban megkezdhető’, s ennek bármely napján történik i®, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Hirdetései­ szintúgy mint előfizeti Ata-filVATA’ (ftx&r crieft-Yei ^ l v A ^ilWdldekr / uk'v L ].. . .1. / A „Pesti N­apló“ kiadó­hivatal». Előfizetési felhívás „PESTI WWm Előfizetési árak: Egész évre...................... 22 ft. Félévre.............................11 ft. Negyedévre......................5 ft 60 kr ■V* Külön előfizetési íveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítése 10 frtig csak 5, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a „Pesti Napló kiadó­hiva­tala“ czim alatt Pest, ferencziek­ tere 7 sz. alá küldendők. Pest, július 1. A jövő eseményeit megjósolni a próféták és a babonás emberek dolga, a jövőt előre látni s a mai politikai jelenségek és események valószínű kö­vetkezményeit kiszámítani,a politikus feladata. A­mily keveset szoktunk foglal­kozni a jóslás mesterségével, és annyira kötelességünknek tartottuk mindenkor, meg nem hagyva magunkat lepetni az események által, jó előre foglalkozni azon helyzetekkel, melyekre a politikai irány­zat rendszerint előre ráutal. A választási mozgalom jelen stádiumá­ban, midőn a képviselők három­negyede már meg van választva, némi képet al­kothatunk magunknak a jövő képviselő­házról. E képviselőház fő jellemvonása mindenek előtt az leend, hogy benne a közjogi alap barátai, — és­pedig a hor­vát képviselők nélkül — erős kétharmad többségben lesznek. S mint­hogy a horvát országgyűlés első ülésé­ben az elnök — ki a nemzeti párthoz tartozik, a monarchia közjogi alaku­lása iránti hűséget határozottan hangsúlyozta, s e szavai általános helyes­léssel fogadtattak, jogos okunk van fel­tenni, hogy a horvát képviselők is, unio­­nisták és nemzetiek, mind a jobboldalra ülnek. A teljes házban e szerint a jobbol­dal az összes képviselőknek közel három­negyedét, a balközépi, szélsőbali és nem­zetiségi frac­iók ellenben összevéve körül­bel­ül csak a háznak egy negyedét te­­endik. Ezek lesznek a ház numericus viszo­nyai. A­mi a házban található szellemi erőket illeti, nem kevésbé örvendetes ha­ladás leen, észlelhető. Az által, hogy a baloldal megfogy, többen kiszorulnak e párt legkevésbé hivatott tagjai közül; az által pedig, hogy a jobboldal megsza­porodott, tér nyílt több új talentorának. Neveket említeni még most nem akarunk, de annyit nyugodtan elmondhatunk, hogy az újonnan felmerült képviselők legna­gyobb részt nem ismeretlen obscurus ne­vek, hanem oly tehetségek, kiket eddig is előnyösen ismertünk a közélet terén. Nevezetes ellentét! — 1869-ben, midőn a baloldal nyert tért, általános volt a pa­nasz a parliament intellectuális sülyetése miatt; most, midőn a jobboldal erősbödik, lehetetlen észre nem venni, hogy ez erős­­bödés nem pusztán a számokban, hanem a rendelkezésre álló tényleges legislatív erőkben is örvendetes kifejezést nyer. A mérleg tehát így áll: tetemes keres­­kedése a romboló és akadályozó, tetemes szaporodása a használni tudó és akaró erőknek. E mérleg eredménye nem lehet más, mint az eddiginél hathatósabb, sike­resebb, összevágóbb törvényhozási műkö­dés mindazon reformok terén, melyeket mindnyájan olyannyira szükségeseknek és sürgőseknek tartunk. S ha tekintjük azon véleményeket, me­lyeknek részint az egyes képviselők meg­választatásuk alkalmával programmbe­­szédeikben, részint a bel- és külföldi saj­tónak Magyarországgal rokonszenvező viselői adnak, úgy találjuk, . meslere 1 a -(£■).%;e 205 ^ nézve, ■gyárai ^^8° 0| . a beállott parlamentáris fordulat követ­keztében. Érdekes jelenség különösen az, hogy ugyanazok, kik előbb napról napra kár­örvendő gúnynyal a Deákpártnak jósolgatták közel bukását, most , miután a tények által megc­áfoltattak, a mostani kormánynak bukását állítják bizo­nyosnak. Miután a magyar kormánynak általuk annyira óhajtott bukását dogma gyanánt fejekbe vették, e dogmát a leg­furcsább logikai szarvasokoskodás által igyekeznek bebizonyítani. A Deákpárt vagy bukik, vagy győz. Ez volt első téte­­lük. Ha a Deákpárt bukik, akkor a Ló­­nyay minisztérium is vele bukik, — ez magától értetődik. Ha a Deákpárt győz, akkor meg a Lónyay minisztérium még­­inkább megbukik, mert ekkor a párt nem szorul rá többé.Quod erat demonstrandum. Egyébiránt még többet is huhognak e politikai baglyok. Némelyek conservatív minisztériumról álmodoznak, mások coa­­litionális minisztériumot jósolnak Grhy­­czyvel; végre akadnak olyanok is, kik az u. n. „becsületes emberek“ mi­nisztériumát várják, mely az u. n. „be­csületes emberek“ pártjából emel­kednék ki, mely pártot, mint tudva van, Csernátony Lajos szándékozik meg­­alapítani. Sokkal jobb véleményben vagyunk olvasóink politikai belátása felől, hogy­­sem a, fentebb jelzett combinatiókkal hosz­­szasabban foglalkoznánk. Léteznek bizo­nyos emberek, kik időről időre miniszteri tárczával álmodnak, s másnap reggel fű­nek fának mint valót hirdetik álomlátá­sukat. Mielőtt valaki egy miniszterválságról komolyan beszél, tisztába kellene jönnie az iránt, vájjon létezik-e komoly s eléggé súlyos ok ily válságra. A­hol ilyen nem létezik, válságokról, kabi­­netváltozásról beszélni vagy léhaság, vagy a kétségbeesés utolsó vonaglása. Azon frivolitással szemben, melylyel némely lapokban mai napság szokássá vált kabinetválságokról beszélni, helyén látjuk emlékezetbe hozni azon általunk többször hangsúlyozott igazságot, hogy az alkotmányos Magyarországban a ka­bin­etvál­ságokat nem holmi titkos conven­­ticulumokban, nem is sensatiós lapocskák szerkesztőségi irodáiban, hanem egyes­­egyedül az országgyűlésen csinálják. Az országgyűlésen pedig a Deákpárt megif­­jodott, ellenállhatlan erőben s tömör egy­ségben álland vezérelve nem apró szemé­lyes érdekek, hanem nagy eszmék, nagy elvek, nagy országos érdekek által. A Deákpárt akarata nélkül egy hajszála sem görbülhet meg a minisztériumnak. A minisztérium a Deákpárt kifolyása, orgá­numa, mely hivatva van a párt eszméit gyakorlatilag megvalósítani. Ha e hivatá­sának megfelel, állása rendíthetlen, ha ahhoz hitelen lesz — de csakis akkor — menthetetlenül buknia kellene. Jűk, nem találtunk ott egyebet sivár re­­criminatióknál, kietlen lármánál. Sehol egy positív gondolat, sehol egy men­tő eszme! Mintha medusafőt látnának a jövőben, elfordultak tőle, s neki me­redt szemök a jelenen tapadt. Még gon­dolni sem mertek arra, hogy mi lesz hát azután, nem hogy beszélni mertek volna róla! Minket neveznek ők mamelukok­­nak, ők a szellem nyomorékai, kik még dadogni sem birnak, ha nem adták ki előbb Debreczenből vagy bárhonnan a jelszót, kik minden fontosabb mozzanat­nál lesve lesik a parancsolatot, mely meg­engedi nekik gondolkozni egy kiszabott minta, beszélni egy más által megállapí­tott hangfok szerint. Végre tehát megszólalt Tisza Kálmán. Fájdalom, a­mit beszélt, még ő hozzá sem volt méltó. Őt még a szerencsétlenség sem emelte azon piedestalra, melyről mint államférfi beszélhetett volna. A sze­rencsében gőgös, bányavető, kihívó, a diadal utáni küzdelemben erőszakos, cselt vető, minden nagyságot nélkülöző, a bal­sorsban elmérgesedett, az egész világ el­len dúló-fuló, kellemetlenül zsémbeskedő, ez Tisza Kálmán! Mi egy új gondolat, egy államférfias eszme egészséges kenyerét vártuk, s ő a a legmesquinebb polémiák körét nyújtja felénk! A helyzet világos, magasabb szem­pontokból való átnézése helyett, a legsi­ralmasabb röghöz való tapadás; a balol­dal veresége okainak mélyebbre ható für­* készése helyett — közönséges, elkopta­tott frasisok, melyeket már az utolsó bal­oldali hirlapi­a is röstelt volna tolla he­gyére venni; átgondolt programm he­lyett egy confusus idea, mely nem meri kimondani, hogy a mit eddig akartak, az többé fönn nem tartható, s nem mer egye­nesen szemébe nézni a helyzet kérlelhet­­len követelményeinek! Tisza Kálmán e beszéde kiáltólag bi­zonyítja, hogy az ellenzék eddigi vezére szerepét kijátszotta. A­ki ily helyzet mel­lett így beszél, az nem a jövő embere. Az a párt, mely éveken át az ő szelleme nyomdokait taposta, teljes joggal köve­telheti tőle, hogy most, midőn bevitte őt a hinárba, mutassa meg néni egyszer­smind a kifelé vezető utat. Ha Tisza ezt nem bírja, akkor ő maga abdicál. Nem azért pártvezér valaki, hogy a journalisti­­kával polemizáljon, s hogy ne tudjon egye­bet, mint zsémbeskedni és jajveszékelni. Hogy nem találkozik az egész balolda­lon valaki, a­ki e remegő kezekből kiven­né a nem oda való zászlót! Hogy nem találkozik ember, a­ki hangos kifejezést merne adni esze parancsolatainak, szive sugallatának ! Az igaz, hogy nehéz most nekik szólni, mikor körülbelől mindnyá­jan megbuktak, s legelső gondjuk mosta­nában — — a képviselőség mindennapi kenyere. Tisza beszédével érdemlegesen akkor fogunk foglalkozni, ha az teljesen előt­tünk fekszik, most csak néhány futó meg­­jegyzésre szorítkozunk. A­mit a balközép vezére a Deákpárti sajtóról beszél, az már csakugyan nem érdemel visszautasítást. Tisza Kálmánná valóságos mániává lett, a hirlapiró1J£al polemisálni. Ez mutatja legjobban éssze­rűségét. Ő egy nagy programm­­eszéd al­kalmával a debreczeni helyi­­uppal is tud feleselni. Mit csináljon ír ember ily sze­génységgel szemközt? Vállat vonva to­vább haladunk. A­mit Deák Ferenczről mond Tisza Kálmán, az már nem ésszerűség, az illetlenség, amelynél nem tudjuk , mi na­ibb, de illemérzék hiánya-e vagy a trózsaárat ? Ő ellentétbe helyezi pártunk .Bérének nevét magával a párttal, a kor­mánynyal, a sajtóval,s azt meri mondani, miszerint gyöngeség Deáktól, hogy a ne­vével való játékot nyugodtan tűri. Mi arra figyelmeztetjük Tisza Kálmánt, hogy Deák Ferencz az utolsó időben több alka­lommal nyilatkozott. Beszélt, mikor pártja búcsút vett tőle, beszélt, mikor fölajánlot­ták neki a képviselőjelöltséget s még nem rég megválasztatása alkalmával. Mi jo­gosítja föl Tisza Kálmánt arra, hogy Deák Ferenczről föltételezi, miszerint leg­­r­endőbb meggyőződésének nem mer ki­jóravaló kortes sem koc­káztatja velük jó hírnevét. Ha Tisza Kálmán azzal vigasztalja ma­gát, hogy már más reformokat sürgető párt is kisebbségben maradt, akkor e szegényes vigaszát nem akarjuk megron­tani. Csak egyre figyelmeztetjük őt. Ki­sebbségben maradni, lehet szégyen, lehet szerencsétlenség, lehet mind a kettő. A bal­oldal bukása azért oly szégyenletes, mi­vel e párt éveken keresztül, a parliamen­­tarismus alapelveinek lábbal tapadásával azt hangoztatta, hogy ő s nem a törvé­nyes többség képviseli a magyar nemze­tet! Ily magatartás után a bukás nem az, mint más pártoknak kisebbségben mara­dása. A­mi végül Tisza azon kijelentését il­leti, hogy a balközép egyesülni fog a tisztalelkű jobboldali férfiakkal: ez beszé­dének oly pikáns részlete, hogy ezzel ok­­vetetlen tüzetesen kell foglalkoznunk. Ma csak azt mondjuk , hogy retirálni is tisz­tességesen kell. A futó pártnok nyilai meg voltak ugyan mérgezve, de nem mindig találtak. Megválasztott képviselők. * * * A Deák-párt eddig nyert 60, vesztett 20 ke­rületet. A tiszta nyereség 30 szavazat. * * * (Holnap júl. 2-án csak) Torda megye fog képviselőt választani. A megyének két kö­vete van; a múlt országgyűlésen egyik Deák­párti, másik baloldali volt. A szavazás 4-én este 8 órakor rekesztetik be. — Jul. 1. estig. — Deák párti........................................205 ^Ellenzéki ......... 112 Összesen 317. Fest, julius 1. Tisza Kálmán tehát szintén fölszólalt Egyhangúlag megválasztatván, a debre­czeni polgárokhoz, mint pártvezérhez, il­lik, beszédet intézett Eddig a bankáP vezérének nyilatkozatát csak távir*“1 Hon közlött kivonat után ismerjük már maga e kivonat teljesen elér arra, h°£?y a beszéden átömlő szék­én“1 _megis­merjü­k és érdeme szerint mélt11^0^11^­Megvalljuk, hog­t(TMott várakozó^. sal néztünk Tisz* nyi a^oza*a Az mni'UKuaq?*«! ^eseményei utá^i ? pot u ruikép ítél aj? V«. Iừ? ’•'Tz.ket Fest, julius 1. (A horvát kibontakozást) illetőleg két fontosabb nyilatkozatról kell megemlékez­nünk. Az első a horvát országgyűlés elnökének, Mazuranicsnak megnyitó beszéde. Mazu­­ranics személyisége minden körülmény között olyan, hogy nyilatkozatai okvetlen figyelmet érdemelnek, most pedig, midőn a két nagy párt közös beleegyezésével, a horvát országgyűlés elnöki székéből beszél, szavaiban kétségen kí­vül egy nagyfontosságú manifestatiót kell üdvö­zölnünk. Ő maga is hangsúlyozza, hogy válasz­tásában a két nagy párt kibékülése és egyetér­tése nyilatkozik. Mazuranics továbbá kiemeli, hogy a horvát országgyűlés a monarchiában fönálló államjogi alapon áll, s hogy innen kiin­dulva a horvát nemzet elérheti majd mindazt, a­mi után szíve vágyódik. Szép szavak, melyek egy nagy igazságot tartalmaznak. Horvátország csak akkor találhatja föl önmagát, ha teljes jóakarattal, minden hátsó gondolat nélkül rááll azon alapra, melyen jelenleg az egész monar­chia áll, s melyen kívül létezhetnek politikai facitok, de nem kormány­képességre, pozitív po­litikai működésre igényt tartó pártok. Még több­ször hangsúlyozza Manuranics a pártok teljes egyetértését. Legyen e beszéd a horvát ország­­gyűlés működésének jó ómene! A második fon­tos nyilatkozat Prandau bárónak Eszék vá­rosához intézett, lapunk esti lapjában ismerte­tt nyílt levele. Prandau báró kétségbe nem vonha­tó érdemeket szerzett a kiegyezkedés kívül, me­lyekről ma már mindkét párt csakis a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik. Az ő nyílt levelében a létrejött kiegyezkedésről positf­ adatok is talál­hatók. Constatálja, hogy a volt unionista és nemzeti párt között h­egyesség jött létre egy regnicolaris bizottság választása s a magyar or­szággyűlésre külden­dő tagok tárgyában. Rész­letekbe Prandal báró nem bocsátkozik , hanem már az, a mi­ tudat, s a minek hitelessége mellett neve a defszitása s­ a történtekben való döntő részvről tanúskodik, magában is eléggé fontos és örvendetes. E szerint a magyar országgyűlés­et küldendő követek megválasztása, a nevek megállapítása, nem kérdés többé, s a horvát or­szággyűlés eljárhat e fontos tisztében, anélkül, hogy ez által a létrejött egyetértés bármi tekin­tetben koc­káztathatnók. Prandau báró azzal végzi szavait, hogy a minden pártnál észlelhető engesztelékeny szellem a legszebb reményekre jogosít! Vajha e remények minél előbb egész teljességükben örvendetes tényekké válnának. (A delegációk ez idei ülésszaká­nak­ megnyitását a bécsi lapok szeptember 16-dikára jelzik. E határidőt azonban úgy a bécsi, mint a pesti közlönyök nem tartják vég­legesnek, minthogy minden attól függ, hogy várjon a magyar országgyűlés ez ideig befejez­hette-e igazolási munkálatait. Úgy hiszszük, hogy itt némi tévedés forog fönn. Az ország­gyűlés verificationális munkálatai a magyar de­­legatiónak megválasztását nem fogják sem aka­dályozni, sem hátráltatni. Az igazolási munká­lattal új házszabályaink értelmében nem maga a ház, hanem egy e czélra választandó külön bíráló bizottság van megbízva. A ház constituál­­ja magát, s megválasztja összes tisztviselőit, mihelyt az osztályok beadják jelentéseiket a kifogástalan választásokról, s továbbá azokról, melyeknek jegyzőkönyve mearffiel « (»»»■!•'·' (A közlekedési miniszter) --­­értesülünk — a m. kir. államvasut k . tanácsa által javaslatba hozot. szervezetet jóváhagyta és egyúttal élte a hogy a kir. vasutépitészeti igazgatóság fes tettessék, az államvasutak üzleti igazs­ájt alá rendelvén az államvasutak építészeti a­gyát, a concessionált vasutak építését erdeti osztályt pedig közvetlenül a minisztérium helyezvén. A m­. kir. államvasutak iga­z­­ának újjá­szervezése a hó folytán fog töltenni. Kapcsolatban ezen változások a kir. államvasutak igazgató tanácsa hatá kiterjesztése is szándékoltati.!?. (A román értekezletre), melye Macellariu, R­a c­­­u, és N i­c­o­l­a Gyu­­la-Fehér­várra hivtak egybe, meglehetős szám­mal jelentek meg Erdély minden részéből a r­mánok. A keleti vallásuak temploma, hol értekezlet tartatott, eléggé megtelt. It­t üdvözölvén a megjelenteket, az értekezlet behívásának indokait részletezd , mire a­­ kéziét őt elnökké választotta. A felség ír jenzése után Hodossiu indítványára főkönyvileg kim­ondatik, hogy az ó. u.... semmiféle ellenséges érdekek által a többi nem­zetiségek irányában nem vezéreltetik, s­őt óhajt­ja, hogy azok a teljes jogegyenlőség alapján békésen éljenek egymás mellett. Bari­ti­ki felszólalása kezdetén tünteté­sszerűleg üdvö­síte­tett, röviden a 69-iki és 72-iki választási nbf.n­kokat hasonlítja egybe, s azon nézetét­­ ezi, hogy a szerdahelyi román értekezlet élr­­­o­­mánok helyzetére nézve semmi lényeges válto­zás nem állott be ; mindamellett azon esek­ly számú választók, kik e joggal a magyar­í­tási törvény szerint felruházhatók, kü­sö sértéseknek vannak kitéve; ez okból sz nek tartaná, ha az értekezlet elfogadná - a kez a határozati javaslatot. 5­ ^ 1. Az értekezlet tagjai kötelezik választási mozgalmat mindazon ker.|C)·*­hol még nem késő, a megállapított ‹' programm szerint vezetni a románok , hogy így a szavazatvásárlás paralizáltass­ék. 2. Ezen értekezlet tagjai semmiféle egyezség­re sem fognak lépni bármely pártárnyalattal, ha az az erdélyi román nemzet programmját el nem fogadja. 3. Az értekezlet tagjai csak oly jelöltek meg­választatása érdekében fognak működni, kik be­csületszavukkal kötelezik magukat arra, hogy a nemzetiségi programmot fentartják és védel­mezni fogják, s mint megválasztott kér : "ik nem fognak részt venni valamely törvényhozó testület működésében, míg a nemzetiségi pro­­gramm érvényesítve nem leend. 4. ) Az értekezlet a megválasztandó képvise­lőktől elvárja, hogy kerülni fognak minden oly lépést, mely az erdélyi nagyherczegség ,.uv nem jogait s a román nemzet szabadságát veszélyez­tethetné; egyidejűleg pedig feladatuk i­s a legnagyobb szívóssággal megmaradni azon ala­pon, melyet az 1863-ik évi ápril 21-ikén, s 1864. január 15-kén kelt legfelsőbb parancsok, melyek legnagyobb részben kifolyásai a Leo­­pold-féle diplomának, s egyszersmind az ismé­telten felterjesztett nemzeti kérvények alapján adott császári ígéreteknek tartalmát képezik, — az egész nemzet részére kijelöltek. * Ezen határozati javaslat egy bizottsághoz uta­sít­tatott tanácskozás és véleményadás v­olt melynek tagjai a következők: Baritiu Gergely, Axente Szevér, Macellariu Illés Ratio János, Antonelli János, Vlassa Illés, Maniu Aurel, Ni­cola Mátyás, Hodossiu József, Nemes János, Rocuciu János, Turán Ablakára, Moldován, Dobó, Vajda és Horsia. E bizottság az értekezlet délutáni ül­ben beadta jelentését. Az értekezlet eredmény­e ,.an határozat, hogy a románok a szerdahelyi érte­kezlet határozataihoz tovább is ragaszkodnak. Az előbb említett bizottság Baritiu há­­­ro­­zati javaslatát csekély■­irályi változtatá­s- s fo­gadásra ajánlá eredeti szövegében, minek . Je­nében a bizottság hét tagból álló kisebbsége a szerdahelyi értekezlet határozataihoz való­ ra­gaszkodást ajánlja, miután azóta a heh­ta románokra nézve nem változott. Számos sz­tok beszélt az egyik és másik indítvány mellett. A kisebbségi indítványt M­o­l­d­o­v­á­n, a töb­ ibit Hodossin ajánlja ismételten. Szavazás sot­­án a kisebbség indítványa fogadtatott el 7 A több­séggel, melynek értelmében a románok a k­l­­maiban levő képviselőválasztásokban nem fog­nak részt venni. (Egy orosz lap a magyarországi választásokról.) Érdekes olvasni, hát szempontokból ítélik meg külföldön a mai­országi választásokat. E tekintetből reglt­á a „Szt.­Petersburger Zig“ következő m­é­réseit: „A magyarországi választás ,? szól — sokkal nagyobb mérvben igért'1' műnket, mint a lajt ’ntuli ügyek. Az, mely Magyarország közvéleménye’ pártpolitikai elveire nézve kedv valóban meglepő. A fövárose­lyek által az ellenzék há egyszerre, s melyek f szerübb emberei. Jól megbuktak, a 1) •é1- jelöltjeivel szembe! mély benyomás»1*

Next