Pesti Napló, 1873. július (24. évfolyam, 149-175. szám)

1873-07-01 / 149. szám

149. Sz. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérraöntetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épü­let. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetés, pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. „ . REGGELI KIADÁS. Budapest. Kedd, július 1.1873. 94. évi folyna Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . • 12 v — s. Az esti kiadás postai különkinldéseétdv­.^ felü­lfizetés évnegyedenként 1 itfrint. Az előfizetés az év folytán * minden hónapban megkezdhető, de ennek báitx^aly napján történik is, mindenkor a ha elslő napjától exámittatik. Hirdetések szintúgy mint­ előfizetések a V. *~/^&IADO-HI V ATtALí» A, Baráttik-­ere, Athenaeum-épület ■ j - jküldendők. .1 _____ n Előfizetés PESTI NAPLÓ“-ra. Tárczánk, mely a múlt félévben több kitűnő beszélyt, s oly érdekes közleményeket, minők : „A nazarénusok“ és » A végtelenség regéi« tartalmazott; a jövő félévben ismét több nagy érdekű dolgozatot fog közölni. Esti lapunkban folytatjuk a megkezdett regényt; reggeli lapunkban közöljük az „Egy üstö­kös történetét“ Flammariontól, s »Félig múlt idők­ből« czím alatt egy kiváló értékű czikksorozatot, mely számos, eddig nyilvánosságra nem került ada­tot és levelezést tartalmaz gr. Széchenyi István és nagy kortársaitól. Előfizetési árak : Egész évre . . 24 frt. Félévre . . • 12 „ Negyedévre . . 6 „ gjggr Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadó­­­hivatalának (Athenaeum, fe­­rencziek tere 7. sz. a.) küldendő. A „F. IVapló“ szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, junius 30. E lapok t. olvasó-közönségének jelent­­jük, hogy az »Athenaeum« társasága, mint a •* T-:oAA,tulajdonosának b. Ke-867-ben kötött szerző­­lejárván, miután e szerző­­tegsége­s Pestről való tá­volléte ima.. _ N­yitható nem volt: holnap­tól kezdve formailag is kifejezésre jut e lap vezetését illetőleg a tény, mely már néhány év óta fennáll. E lapokat holnaptól kezdve egyedül a felelős szerkesztő írja alá. B. Kemény Zsigmond azonban jövőre is érdekelve marad vállalatunk körül s vajha jogosultsággal birna reményünk, hogy egész­ségi állapota ismét megengedné neki a mun­kát, s e lap vezérletének átvételét! Bármiként legyen, mi nem mulaszthat­juk el ez alkalmat sem, hogy a hazai olvasó közönség emlékébe vissza ne idézzük a ko­szorús publicista és államférfi érdemeit, a hazának, a közügynek, az irodalomnak e la­pokban tett fényes szolgálatait. Ha majd, rö­vid idő múlva, e lapok fennállásának negyed­­százados emlékünnepélyét üljük, igyekezni fogunk­­. Kemény eseményteljes, és his­tóriai nevezetességű összes működésének ké­pét olvasóinknak bemutatni; ezúttal csak ér­zelmeinknek adunk kifejezést , a legmélyeb­ben fájlalva visszavonulását, s a legforróbban óhajtva, hogy ezt csak ideigle­nesnek tekint­hessük ! A­mi e lapok jelen szerkesztőségét illeti, az a „Pesti Napló“ vezetését 1869. decz. 1-jén vette át. Rövid ideig szerencsénk volt élün­kön b. Kemény Zsigmondot bírni; beteg­sége azonban csakhamar fürdők használata s ármunkától való teljes visszavonulásra kény­szerítvén, 1870. ősze óta e lap vezetésében részt nem vehetett. A lapnak ez időtől fogva, mintegy három év óta, megjelent számai, az általunk követett irányról sokkal bővebben szólnak, semhogy program­ai előterjesztésére szükségünk volna. A „Pesti Napló“ ezután is az marad, a­mi volt: független deákpárti lap, az alkotmányosság és szabadelvű előhaladás rendületlen hive. Kérjük a közönség támoga­tását hogy programmunk s feladatunknál minél sikeresebben megfelelhessünk. URVÁRY LAJOS: Mint egy lidéretnyomás, akként ült az­­ állam és egyház viszonyának kérdése a köz­ügyek, a pártok s az alkotmányos élet moz­galmai felett. Mindenki ismeré a kérdés­­et, kétségeit — s a megoldás módozatát megke­resni mindenki rettegett. A megoldás szüksé­gét mindenki mélyen érezé — az első lépést megtenni, az első igét kimondani, a vezér­eszmét kitűzni senki se volt bátor. A párt, mely a nemzet legnemesebb erő­inek többségét egyesíti kebelében, mely hosz­­szú évek óta vezeti az ország kormányzatát, mely háromszáz éves nemzetközi viszályt szüntetett meg s mely megveté az uj alkot­mányos korszak alapjait , mintha aggódott volna hozzányúlni a kérdéshez, mely nem­csak a miénk, hanem a mivelt világé is, mely összefügg múltúnk hagyományaival, a jelen idők erős érdekeivel s a jövő reményével s melynek megoldása a mily szükségesnek, oly lehetetlennek látszott egyelőre. És e tartózkodás súlyos szemrehányáso­kat idézett fel jobbról és balról és a szemre­hányások veszélyezteték a pártnak szilárdsá­gát. Várakozások köttettek a párthoz, melyek­nek ő meg nem felelhetett; követelések, me­lyeket kielégítenie lehetetlen vola. Hogy neki nem az előhaladás biztosságát, hanem a nem­zet nyugalmát is szem előtt kellett tartani, hogy ő nemcsak az egyház jogos igényeinek hanem egyúttal a valódi szabadelvűségnek követelményeiről sem felejtkezhetett meg hogy ő sem a kor irányától, sem a történtes fej­lődés ezredéves alapjaitól el nem szakadhatott az nem vétetett tekintetbe sem azoktól a kik jobb­ról, sem azoktól, a­kik balról intézték ellene a­­ szenvedélyes ostromot.Már hallhatók voltak a vádak, hogy a párt nem képes feladatának ma­gaslatán megállani s már számították az időt, a mikor terheinek sokasága s erőinek gyen­gesége miatt össze fog roskadni. A vádak elenyésztek; a számitás egy pillanat alatt füstbe ment. A vezér újra ki­­bonta a zászlót, mely negyven év óta színét soha nem változtató és a sereg, a nemzet kép­viselői, megismerék a színeket, melyek eddig folyton diadalra, r­iadalra iii­­i­­­zeték őt. E zászló árnyékában egy pillanat alatt egygyé lőnek a nagy parlamenti pártok s a mai nap akként lesz feljegyezve az alkot­mány történetében, mint a mely megnyitá a nagy reményeknek uj és hosszú sorát. Az egyház pedig és annak hazafias kép­viselői felismerendik a mai nap program­já­ban jogos érdekeik s méltányos igényeik tel­jes biztositását; felismerendik az utat, mely békésen vezet az állam és egyház közti vi­szony megállapítására s mindenek fölött fel­ismerendik azt, hogy a meder, mely a tár- r gyalások folyamának Deák által kit­éltetett, s elég biztos arra, hogy a szenvedélyek sem az egyik sem a másik oldalról belé ne csapong­­janak s a nyugodt lefolyást meg ne zavar­hassák. Más irányban bár,de nem kevésbé fontos a horvát kiegyez­és ténye, mely maga is képes volna a mai nap fontosságát hosszú időre megörökíteni. E kiegyezés nem hoz nekünk anyagi előnyöket, nem változtat a politikán, melyet az ország regeneratiójának befejezésére követ­­nünk kell és követni fogunk s e kiegyezést­­ mégis a nagy és üdvös eredmények közé so­­­­rozzuk. Horvát-Szlavon-Dalmát­ország velünk s mi vele csak békében élhetünk. A mi ál­lam életünk nélküle nehéz, az övé nélkülünk lehetetlen lenne. A köztünk fenálló viszály őt bizonyosan, minket valószínűleg tönkre juttatna s e béke és kölcsönös bizalom mind­kettőnknek a nyugalmat, a békés és gyors előhaladást biztosítja s neki inkább mint mi nekünk. Hű társunk és jó szövetségesünk volt mindenkor s mi nem maradtunk adósak neki soha, de különállásuk megszüntetésére sem gondoltunk soha is, még akkor se, a mikor ez nekünk csak egy szavunkba, egy kardsuhintásba került volna. Megbecsültük állami önállóságukat, mely nekünk is drága volt s tiszteltük alkotmányukat, mely a miénk is vala. E meggyőződést köztünk nyolcz­száz év fejleszté ki, nehány évtized ingatá meg s a jelen kiegyezés megerősité újólag. E ki- s egyezésben a társaság minden számbavehető pártja s minden pártnak legkitűnőbb férfiai egyhangúlag nyugodtak meg. S meg- s nyugodtak nem puszta szóra, nem alaktalan vágyak s nem ideális törekvések miatt, ha­nem megnyugodtak, mert mélyébe tekintet­tek azon érdekeknek, melyek felbonthatlan­­ná teszik köztünk a viszonyt, s melyeket félreismerni nekik is, nekünk is lehetetlen. E megnyugvás legyen záloga a kölcsö­nös bizalomnak és méltánylatnak, amely­ről mi megfeledkezni soha nem fogunk, í­rakra nézve, speciális jelentőséggel bír. A német­­ császárné,vasárnapon, ő felségeik , a király és király­né kíséretében, meglátogatá Andrássy gr. estélyét, s ez alkalommal külügyminiszterünket oly rendkí­vüli dicséretekkel halmozta el, melyekben sok része lehetett azon férfiú érdemeinek különös méltánylása, kinek politikája a monarchia s a német birodalom közötti jó viszony fenntartásán alapul.Ez érdekes es­tély rövid története következő: Az estély a legna­gyobb fénynyel rendeztetett. 10 óra előtt megjelentek a király és királyné ő felségeik, s Andrássy gróffal és grófnéval a lépcső aljáig mentek Auguszta, német I császárné elé. A császárné igen jó kedvű volt, s I viszonozva az üdvözleteket, királynénkkal karon- I fogva járt a termekben. Később megtekinte a bástya- 1 . kert gyönyörűen kivilágított lugasait és gyönyörköd­ve hallgatá az itt felállított magyar czigányzenekar­­ játékát. Midőn búcsúzott, a német császárné meg­­­­csókolta Andrássy grófnét; Andrássy grófhoz pedig­­ a következő magyar szavakkal fordult, melyeket királynénktól tanult meg : »köszönöm a gyönyörű­­ mulatságot.“ (Egri ér­sekké) Samassa József szepesi püspök neveztetett ki, a »M. A.« szerint, s a királyi kinevezési okmány jun. 18-dikán kelt, te­­­­hát alig három héttel Bartakovics halála után.­­ — Budapest, junius 30 Kedvesebb kötelességet aligha telje­sítettünk, mint az, melynek teljesítése­­ most előttünk áll. Följegyezni a napok ese­ményeit s részt venni a munkában, mely azokat a történet számára megörökíti s részt venni a nemzeti közörömben, mely azokban egy derültebb jövő kezdetét szemléli, ebből áll mai feladatunk. Tíz hónap múlt el azóta, hogy a nemzet képviselete összeülts intézi napról-napra súlyo­sodó gondok között az állam közügyeit. Ki­fáradva a munkában, komor kilátások közt a jövőre kevés vigaszt találva a múltban,pénz­ügyi és nemzetgazdászati, politikai és párt­bonyodalmak súlya alatt már-már hajlandó bevallani, hogy a hosszú idő csaknem az elveszettek közé számítható s hogy az ered­mény alig felel meg a munkának, alig elégí­ti ki a közszükséget, alig tölti be a nemzet­ség..És Műr észak végén derültebb kilátás nyílik. Egyszerre, majdnem váratlanul lép előtérbe két oly vívmány, mely összes par­lamenti életünk nagyobb vívmányai között foglal helyet. Az állam és egyház között fen­­forgó kérdés megoldása kezde­­ményeztetik, a horvát kiegyezés befejezve áll előttünk. Néhány nap, és a kérdések, melyek sötét aggodalmakat rejtet­tek méhükben,egészen más alakot nyertek.­­­n Budapest, junius 20. , (A német császárné Andrássy gróf estélyén.) Csak egy estélyről van szó,­­ de ez estély bécsi híreink szerint, reánk magya­(B. Saguni Andris), a gör. kel. ro-­­­mánok metropolitájának halála politikai jelentőség­­gel bir. Ez egyházfejedelem, (ki jun. 28. hunyt el),­­ az utóbbi időkben a hazafis román pártnak egyik tá­masza volt, és elhunytét e párt mélyen fogja fáj­­lalni. Halála alkalmából a király ő­felsége és a mi­­­­niszterelnök az érseki szék vikáriusánál kifejeztetek részvéteket. I­­I a (Az igazságügyien quete-ből.) Pauler Tivadar igazságügyi miniszter d. u. 5 órakor megnyitván a tanácskozást, Sárkány József emel szót. Hazai igazságszolgáltatásunk hi­ányainak okait az anyagi törvények nem léte mellett s az alaki törvények és az ezen törvénykezési rend­szer tökéletlenségében keres­i. Oly országban, hol a törvény iránti tisztelet,a jogszolgáltatás hitele, s a birói tekintély koránt sincs azon fokon, melyen egy jól rendezett jogállamban lenniök kellene, sohasem fog bizalmat ébreszteni oly törvénykezési rendszer,mely­ben az anyagi jog legtöbb esetben az alaki törvény hiányainak áldozatul esik. Ily viszonyok közt a leg­kitűnőbb bírói testület sem­ kinev,­ételét megteremteni,mennyi­ben a közönség a­z alaki törvénykezés hiányait azonosítja a bírói testület mű- s­ködésével s épen azért a törvény iránti tiszteletet, a jogszolgáltatás hitelét s a birói tekintélyt csak a nyil- t vánosságra és közvetlenségre fektetett törvénykezés által hiszi biztosíthatni. A szóbeliség és közvetlenség elvét már elismerték honi törvényeink név szerint az 1870: 16 és az 1871: 3 t­ez., annak bohózatai­­t­­ csupán idő kérdésének tekintvén. Szóló elismeri hogy a szóbeliség és közvetlenség rögtöni behozatala nagy nehézségekbe ütközik ; de lehetségesnek tartja hogy az részletenként fokonként történjék a tör­vénykezés egyes ágaiban , — például a bünte-­t nyitó eljárásban s a bagatell polgári ügyekben. — Szóló a közvetlenség és szóbeliség behozatalát mind­emellett nem kivánja azon időre halasztatni, mig egy magyar tvkönyv fog kidolgoztatni, elégségségesnek tartja, hogy bizonyos előfeltételek, minek az ügyvédi rendtartás, közjegyzői intézmény, a birói qualifikáció szigorúbb megállapítása, vagy kezelése meglegyenek; de míg az anyagi igazság a formális jog békéiből ki­­­­bontakozhatik, nem marad szerinte más hátra, mint Montesquieu álláspontját e elfoglalni, melyet az „Es­prit des lois” című művében jelzett s mely szerint az anyagi jognak biztosítékait az alaki formák he­lyes berendezésében kell keresni. A mi e tekintetet illeti, szóló azon meggyőződésének ad kifejezést,­­ hogy a perrendtartás hiányai oly­­ kirívók, hogy a gyökeres orvoslásuk elkerülhetlenné vált. Annak megkülönböztetése, hogy mely hiányok kirívók, me­­­­lyek nem, nagyon relatív dolog s­ igen sajátszerű, sőt ’ incorrect dolognak tartaná azt, hogy akkor , midőn valami törvényhozásilag javíttatni czé­­loztatik, egy kétségtelenül hiánynak agnoscatt dolog mellőztessék csak azért, mert az nem ki-­­­rivónak canonisáltatott. Miután pedig létezik már­­ munkálat, mely a polgári törvénykezési rendtartás­­ hiányait orvosolni törekszik, azt hiszi, hogy nehéz­­s­­égekbe nem fog ütközni a gyökeres revisio,annyival is inkább, miután a részletes revisto épen annyi időbe kerülne. A végrehajtói intézményre nézve kétségte­­­­lennek tartja, hogy az idő előtt hozatott be, mert ez­­ ott, hol nincs valódi szóbeliség, hol közbeszóló vég­zések igen nagy számra mehetnek, végyetlen költsé­ges intézmény. A pesti kír. törvényszék területén , 1872-ben 230 végzés kézbesittetett. Ez került a fe­leknek, ide nem értve a vidékre szóló kézbesitések-­­­nél fizetett nagyobb összegeket, 46—47.000 ftba,­­ míg az eddig alkalmazott kézbesítők össze­s­fizetése : 13.000 ftba került. Emellett ezen intézmény­­ szaporította a bíróságok teendőit. A kézbesí­­­­téseket szóló legjobban szeretné közvetlenül a tör­vényszéktől függő egyénekre bízni, a végrehajtói te­endőket pedig a közjegyzőkre kívánná ruhá­zatni.­­ Szentgyörgyi Imre szintén a szóbeliség és­­ közvetlenség elve mellett nyilatkozik, melynek azon­­­ban rögtöni, az anyagi jog szabályozása nélküli élet­­­­beléptetését a lehető legveszedelmesebb kísérletek­­ egyikének tartaná. A perrendtartásnak hiányait leg­­­­nagyobb részben­ szerkezetieknek tartja, melyek igen­­ könnyen kijavíthatók. Ellenzi a perjog tüzetes elvi­­ átdolgozását, mert azt hiszi, hogy ez a jelenleg lé­­­tező igazságszolgáltatási rendszer teljes felforgatása volna, mi nem válnék az igazság hasznára. Áttérve a perrendtartás egyes hiányainak fejtegetésére, meg­­jegyzi, hogy annak a sommás perről szóló intézkedé­­­sei é­s a törvényhozásnak azokban kifejezett inten­­ziója, nem vezettek a kívánt eredményre. A sommás­­­ per szóbeli perré fajult el annak minden hátrányai­val, melyek lehetetlenné tették a per gyors lebonyo­lítását. E hátrányon, úgy hiszi, segíteni lehetne az által, ha a polgári bagatell ügyeket illetőleg egy czél­­­szerű novella szerkesztetnék, melyben ezen ügyek a többiektől elkülöníttetvén, külön szabályozás alá vétetnének főleg a felebbezés tekintetébe A­mi a­­ jelenlegi örökösödési eljárást illeti, az nemhogy elin­ in­tézné a peres dolgokat, hanem úgyszólván forrását a­ képezi a pereknek. Ráth Károly a közvetlenség is szóbeliség behozatalét ez időszerint nem tartja anácsosnak sem törvénykezési, sem politikai tekin­­tetből. Törvénykezési tekintetből azért nem, mert így van,, meggyőződve, hogy az igazságszolgáltatás az által sem jobb, sem olcóbb, sem gyorsabb nem fog lenni. Politikai te­kintetből pedig azért nem, mert nemcsak hogy magánjogi viszonyaink rendszeres fejlődést még nem mutathatnak fel, hanem főleg azért, mert a jelenlegi sajnos súrlódások közepette attól tart, hogy a magyar nyelv, melynek superatiá­­ját legalább a törvénykezés terén minden­ körülmény közt meg akarná őrizni, eddigi diplomaatiai magaslatá­ról leszoríttatnék. Szóló nem tartja divatczikknek az igazságszolgáltatást, s azt hiszi, hogy abból, mert más országokban más viszonyok között a közvetlen­ség és szóbeliség behozatott, nem következik az, hogy az nálunk is sikerrel lesz meghonosítható. A szóbeli­ség és közvetlenség csak ott idézhet elő üdvös eredmé­nyeket, hol a magánjogi viszonyok évtizedek óta rendszeres fejlődésnek örvendhettek, hol codificált törvények vannak, hol épen azért mert a bíró és fél könnyebben tájékozhatják magukat, a perek ritkáb­bak és egyszerűbbek. Szóló ennélfogva elvileg a je­lenlegi perrendtartás fenntartása mellett nyilatkozik, s csupán annak a gyakorlat által feltüntetett kirí­vóbb hiányait kívánná orvosoltatok Fősulyt fektet a felebbezési eljárásra. Sommás, csekélyebb fontosságú ügyekben nem engedve felebbezést, csupán azt kí­vánná kimondatni, hogy az ítélettel meg nem elé­gedő fél jogosítva legyen egyes bíróság által eldön­tött ügyét rendes keresettel érvényesíteni. Két egy­behangzó ítélet ellen csak azon esetben adna felleb­bezést, ha az ítélet valóságos törvénysértést foglalna magában. Különbséget tenne pedig mindenesetre a per összegére nézve a felebbvitelt illetőleg, mert jogi tekintetben korántsem áll az, mit ama német köz­mondás fejez ki, mely szerint »der Maus that es eben so weh, wie dem Elephanten, wenn man ihr die Haut abzieht.“ — Halmossy Endre szükséges­nek tartja, hogy a magyar polgári perrendtartás azon elvekre fektessék, melyek a jogtudományban és a gyakorlati életben elismert érvényt vívtak ki maguknak. Nem lát akadályt a közvetlenség beho­zatalára nézve a Ráth Károly által felhozott indo­kokban, sőt a­mi a nyelv kérdését illeti, azon meggyőződésben van, hogy az ügyvédekre nézve a nyelv tekintetében hozandó kötelező szabályok által ezen intézmény a magyar nyelv törvénykezési kizá­rólagos használatának egy újabb biztosítékát fogja­­ képezni. Miután szóló azonban egy végleges perrend­tartás kidolgozására, tekintve a jelenlegi hiányok kiigazításának szükségét, az időt rövidnek tartja, az érvényben levő perrendtartás legkiválóbb hiányait kivánja orvosoltatok F a b i n y i Theofil gyökeres reformját sürgeti a perrendtartásnak, a mi által azt írtáv * jövőre kircolandó perrendtar­tásnak is, mely a szóbeliségre és közvetlenségre fektettetnék, jó szolgálatot fog tenni a tvényhozás , a v­o­­­k azon meggyőződésének ad kifejezést hogy viszonyaink közt a közvetlenség és szóbeliség még csak hosszú idő múlva lesz behozható, mer hiányoznak azon faktorok, melyek mellett az egye­dül volna lehetséges. Nincsenek kodificált törvénye­ink, a bíróságok nem bírnak a törvények alkalmazá­sában,sőt még az anyagi jog ismeretében is a kellő jár­tassággal, s az ügyvédi kar képzettsége is igen sok kí­vánni valót hagy hitra.­­ Fá­bry arra figye­kez­­tet, hogy a tanácskozmány tulaj­donképeni tárgyától eltért, a­mennyiben a kérdés nem az, behozassék-e a szóbeliség és közvetlenség, hanem az, hogy a jelen­legi perrendtartás gyökeres, vagy csak részletes re­­visto alá vétessék? Szóló a jelenlegi perrendtartást. Csupán javíttatni kívánná, de nem novella, hanem oly törvény által, mely az egész ekképen javított perrendtartást magában foglalná. Kiváló súlyt he­lyez a felebbezésekre s a jelenlegi felebbezések jel­lemzésére előadja, hogy a legfőbb ítélőszék egy esz­tendőben ítélt 663 becstelenitési perben, melyek kö­zöl azonban alig 10 volt valóságos becstelenitési per, kisebb hatalmaskodási per megfordult előtte 213; pénzbeli keresetek 1—20 ftig 278; 21­-50 ftig 698; 51—100 ftig 710. Összesen becstelení­tési, kisebb hatalmaskodási és 300 ftig terjedő pénz­keresetek felülhaladták a három ezeret. E viszás helyzet megszüntetésére legczélszerűbbnek tartaná, ha a felebbezések bizonyos korlátozás alá vettetné­nek ; igy pl. becsületsértési perekben a kír. tábla lenne az utolsó fórum ; 1 — 100 ftig terjedő pénzke­resetekben szintén a kir. tábla tekintetnék utolsó fórumnak; 100—300 ftig terjedő keresetekben, pe­dig két egyenlő ítélet ellen nem engedne meg feleb­bezést. — Szilágyi Dezső azt hiszi, hogy a szó­beliség és közvetlenség kérdése csupán egy pont­ban függ össze a perrendtartás revisiójának kérdé­sével, abban t. i. váljon a semmi­tőszék fentartandó-e jelen alakjában, vagy sem ? E kérdés azonban ké­sőbb kerülvén tárgyalás alá, akkor fogja nézeteit elmondani. Vavrik ellenvetéseire megjegyzi, hogy sehol az egész világon nem tételeztetett fel a közvetlenség elvének behozatala az anyagi jog fejlettségéről és rendezettségéről. Mindazon érvek, melyeket Vavrik a közvetlenség és szóbeliség ellen felhozott, állnak az írásbeli eljárás ellenében is, sőt a közvetlenség­­és szóbeliség elvének alkalmazása mellett a Vavrik által felhozott hiányok sokkal cse­kélyebb mérvben éreztethetik hatásukat, mint az írásbeli eljárásban, mert mig ott a biró a feleket a tény és jogkérdés felett véleményük előadására s a kérdés tisztázására kényszerítheti, az írásbeli eljárás­nál a rideg betű fekszik előtte, melytől egyes előtte homályosnak látszó részletek iránt hasztalan kér felvi­lágosítást. Angliának codificált magánjoga nincs;ezrek­­re mennek a bírói decisiók, de az angol biró meggyő­ződést szerez magának az igazság iránt a felek s illetőleg ügyvédeik nézeteiből, melyezet azok a biró által hozzájuk az ügy minden részét, s a jogkérdés minden árnyalatát illetőleg intézett kérdések folytán nyilvánítanak. A mi a perrendtartást magát illeti, szóló a gyökeres revisió mellett van. — Ezzel a ta­nácskozmány 7 és fél órakor befejeztetett. A k­épviselőház ülése j­unius 30. — A képv.­ház mai ülése ismét egy nagy­mérvű manifestatio színhelye volt. A karza­tok egészen megteltek közönséggel s ennek soraiban ott volt több külföldi herczeg s a magyarországi katonai főhadparancsnok, gr . Huyn is, kiről tudva van, hogy az egyházi kérdések majdnem annyira érdeklik, mint a katonaiak. Az ülés a Deák Ferencz iránti ünne­pélyes ovatio jellegével birt. A baloldal ré­széről Grhyczy Kálmán constatálta a Deák Ferencz egyház-politikai elveivel való teljes egyetértést, és azon oldal támadás, melyet Simonyi Ernő tett, ki nem akart a kikülden­­dő bizottságnak semmi irányt megszabni, nyomtalanul enyészett el. A szélsőbalt poli­tikája ezúttal a kath. töredék álláspontjára terelte, melynek nevében P­a­c­z­o­l­a­y János szólt, eszes érvekkel védve ez álláspontot. A baloldali indítvány szavazásra kerül­vén, a szavazásnál Deák Ferencz felállása döntött. Őt követő egész pártja, az egész ház, s ma már örömmel constatálhatjuk, hogy a képv.­ház magáévá tette Deák Ferencz egyház-politikai el­veit. S­ a­mint az egyesült pártok procla­­m­álták ez elveket, úgy remélhetőleg egyesült erővel fognak törekedni is azok valósí­tására. II. (Folytatás esti lapunkhoz.) Simonyi Ernő az állam és egyház közti vi­szony megítélésénél nem azt kérdi, hogy vaj­­on a katholika egyház, vagy egyes katholikusok, legye­nek azok püspökök, vagy polgári státusba való egyének, hiszik-e a csalatkozhatatlansági dogmát, s vágynom, hiszik-e azt a pápáról, minden püspökö­­ ről vagy a hierarchia egész során keresztül le az orgonistáig. Szóló fontosságot Csak annak tulajdonit, s hogy sz ily dogmákat az ifjúságnak az iskolákban­­ tanítják. A lelkismereti szabadság értelmében sza- I badságában áll mindenkinek a legnagyobb absur- I dumot is elhinni, de nem szabad azt tanítani az I iskolában. A rozsnyói püspök irányában azt követeli I szónok, hogy a kormány annyival inkább szigorral J járt legyen el, mert a püspök agyraváló körülmények I közt követte el az állam iránti sértést; eljárása annyiba­n veendő, mintha a fehérvári püspök a vett dorgálás . I után megyéjében újból kihirdette volna a vaticani I határozatokat. (Helyeslés balfelöl.) . I Mindjárt az első esetben föl kellett volna az­­ I illető püspöknek függeszteni jövedelmeit és más i I nem követte volna példáját,mert ha a martyrkoszovó , I az egyik, a püspöki jövedelem a másik tányérban ■ I ajanitatia akármely püspöknek. Bizonyára az utóbb­i I bihoz fog nyúlni. (Derültség a szélső balom. . . A tetszvényjogról elismert szóló, hogy a cos­­, I pus­ jurisban nem foglaltatik, hanem szokáson alapul­­ I és ez alapon a kereset meg lett volna indítható­­ I a rozsnyói püspök ellen. — Elismeri továbbá, I hogy a jus piaceti ellenkezik a vallás szabad gyakor­- I latával, csakhogy oly állás mellett, min­t a kath. egy­- I ház és annak külföldön élő feje, fekete hadseregével, - I itt a hazában és egész Európában elfoglal, lehetetlen­- I né teszi, hogy az állam oly közönyösen viselte-sík & * - I kath. egyház iránt, a mint ez Északamerikában tör-­­ I ténik. (Helyeslés balfelé!.) » I A Lukácsy által fölhozott panasz ellenében, hogy a papokat mindenütt gúnyolják, megjegyzi, hogy annak csak a papok az oka, ha elkülönzésük és a korszellemmel ellenkező életükkel a gúnyt pro­­vokálják. Egyébiránt a papok sem oly szerények ott, a­hol otthon érzik magukat, mint a kath. egyház al­kotója parancsolja. Szóló,idéz egy egyházi beszédet, melyben a szónok mondja, hogy a papok oly távol állnak a fejedelmektől, mint az arany az ólomtól (Derültség); angyalok és arkangyalok messze hátra állnak a papoktól, mert az angyalok nem oldhatják föl a bűnöket, de a pap több, mint maga az úr isten, mert a pap kívánságára az isten mindig rendelke­zésre kell hogy álljon. (Derültség.) Szóló végre kijelenti, hogy elfogadja Lükő in­dítványát, azonban Huszár pótléka nélkül­ elfo­gadja továbbá a cultusminiszter indítványát, de a bizottságot azonnal megkívánja választatni. Sch­varca Gyula megengedi, hogy az egész corpus jurisban nem találni törvényt, mely alkal-' ' mazható lett volna a vaticáni határozatokat kihir­dető pilss­ök meg­fenyítésére, de azt is tudja, hogy a magyar állam kormánya eddig is mindig meg tudta büntettetni azon főpapokat, kik a törvényes rende­letek ellenében engedetlenséget tanúsítottak. Nem osztozik azon nézetben, hogy a püspököt zárt levél­ben egyszerűen rászólólag meginteni, vagy a püs­pöknek ad audiendum verbum regium idéztetése méltó és elégséges eljárás lett volna. A miniszternek tudnia kellene, hogy miképen kell eljárni azokkal szemben, a­kik a kormány tiltó rendeletét figyelem­be nem veszik, ily A miniszternek e lépésről előre kel­lett volna gondoskodni, megkísérelni az,perbefogatást az engedetlenség megtorlásáról szóló törvényc­ikk alapján. Sajnálja, ha azon nagy hatás alatt,melyet Deák Ferencz elmondott szavai keltettek, midőn t. i. jövőre kilátásba helyezte a reformokat , kiemelte, hogy lesz jövőre fegyver kezünkben szemközt állani a szóban forgó veszélyes törekvésekkel, ha azon nagy hatás alatt azt hinné a miniszter úr, hogy a pártok jelen állása felmenti őt azon felelősség alól,melylyel a nem­zetnek és a háznak tartozik. Pártolja a miniszter ha­tározati javaslatát. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi mi­niszter . Az eddigi felszólalások után szükségesnek tartom kinyilatkoztatni, hogy azon motivátiók közt, melylyekkel Pest belváros igen 1. képviselője indít­ványomat támogatta, és az én felfogásom közt nincss különbség. Különbség legföljebb csak a formában van és én elfogadom mindazon eszméket, melyeket a t. képviselő úr a bizottság feladatára nézve­­ előhozott. (Élénk helyeslés.) Ghyczy Kálmán: Ámbár, t. ház !­ szem előtt kívánom tartani az idő rövidségét, mely tanácsko­zásunkra előreláthatólag még nyitva áll, nem tehe­tem mégis, hogy az itt elmondottak közül néme­lyekre csekély észrevételeimet meg ne tegyem (Halljuk!) . Én egyetértek Huszár Imre képv. úrral abban, hogy tanácskozásunknak két tárgya van. Tanácskozásunk egyik tárgya a miniszter úr­nak a Lükő Géza barátom interpellációja folytán a Schopper ügyet illetőleg adott válasza és e válasz tárgyalása. Másik tárgya tanácskozásunknak azon határozati javaslat, melyet ezen tanácskozás ORSZÁGGYŰLÉS.

Next