Pesti Napló, 1873. november (24. évfolyam, 252-276. szám)
1873-11-01 / 252. szám
Szerkesztési irodai Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. REGGELI KIADÁS. Budapest, Szombat, november 1.1873. 14. évi folyam* Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . * 12 » — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán * minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számutatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. Adófizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre . 24 trt. Félévre . . . 12 negyedévre . . . „ Az előfizetés Pestre, és Pesti Napló“ kiadóhivatalának (Athenaeum, ferencziek tere 7. sz. a.) küldendő.k „P. Kaplé“ szerkesztő- kiadóó hivatalt Budapest oct. 31 Mire a holnapi és holnaputáni ünnepek elmúlnak, a bécsi kiállítás kapui bezáratnak a közönség előtt, s egy korunk culturájának történetében gazdag és érdekes lapot az olvasottak közé fordít a világ. Nehéz körülmények voltak azok,melyek félévvel ezelőtt, csakhamar megnyitása után, követték s darab ideig kisérték is a bécsi nemzetközi kiállítás életbeléptét. Ausztria és fővárosa, bizonyos mérvig országunk is egy súlyos pénzügyi s nemzetgazdasági válság romboló betegségén ment át. A lappangó baj kitörése nem volt kár, ha egyszer a kóranyag megvolt, kellett, hogy megtisztuljon az egészségtelen vér, s eltűnjenek az állam testéről a fekélyek, de hogy kitörése épen a kiállítás megnyíltával esett össze, az amily természetes, époly végzetes következményű is lett. Sok jogos és jogtalan remény, mely a nemzetek nagy piaczához fűződött, lett ama válság által mindjárt kezdetben eltemetve, s a fényes ünnepélyeinek sötét eldugott hátterük is bőven volt. De ha ily kedvezőtlen auspiciumok közt, s ezenkívül alkalmatlan időjárás mellett indult is meg Bécsben a nemzetközi nagy verseny, az utolsó négy hónap annál fényesebb napokat hozott. Ennek folytán a kiállítás látogatottsága oly nagy volt, mely csakis a túlvérmes számításokban kalandozó várakozást nem elégítette ki, s a népek békés találkozása oly politikai mozzanatokban is bővelkedett, melyek nagy horderővel bírnak egész földrészünkre, különösebben pedig monarchiánkra nézve. Magában véve azt az erkölcsi hasznot sem lehet eléggé nagyrabecsülni,mely abból leáramlott Ausztriára s közvetve hazánkra is, hogy a föld kerekségénekközpontja egy féléven keresztül Bécs volt, hová a legtávolabb lakó népek, minden világrész emberei tódultak ismereteiket gyarapítani, s az ismeretgyarapító gyűjtemények tömegéhez culturájok termékeivel járulni. Ausztria és Bécs a múltban sok egyéb olyanról volt híres, mely nevét nem a legjobban hangzóvá tette a nemzetek családjában, ha ezen nagy közművelődésügyi ténynyel, amilyennek a világtárlat tekinthető, múltjának némely pontjait feledtetni, s a jövőre a külföld rokonszenvét és bizodalmát megnyernie sikerült, ezzel oly eredményt ért el, melynek örömében mi is osztozunk, valamint előnyeiben is részesülünk a fejedelmünk két államát összekötő kapocsnál fogva. Azon fejedelmi személyek pedig, kik a a kiállítást királyunk vendégeiképen meglátogatták, az átalános kulturai érdekek mellett nagy politikai fontosságot is kölcsönöztek a kiállítás napjainak.Egész Európa ily jelentőséget tulajdonított az orosz czár, az olasz király s a német császár látogatásának. Míg az 1867. párisi tárlat alkalmával a fejedelmi személyek megjelenéséhez az egész világ semmi kedvező vagy kedvezőtlen combinatiókat nem kötött s egészen más színben nézte s másképen ítélte meg a mostani találkozásokat; s bizonyosan nem is tévedt a közvélemény, a mikor ezeket azon békés irányra s a köznyugalom érdekeit megóvni törekvő szellemre vezette vissza, mely Európa leghatalmasabb államainak politikáját ma jellemzi. E tekintetben a bécsi közkiállításnak átalános nagy eredményeit jegyezheti föl a történelem. Van azonban ezen egyetemes szempontokon kívül más örvendetes eredménye is a most bezáruló nemzetközi kiállításnak, mely minket magyarokat közelebbről illet, s figyelmünket és gondolkozásunkat magára vonhatja. Magyarország ezen kiállításban lépett először a világ szemei elé, mint önjogú állam. A dicsőség, amit közreműködésünk által szereztünk, egészen a mienk , a hiány, amit versenybe lépésünk kimutatott, egészen a mi számlánkra iratik föl. S annyit mindenesetre kimondhatunk, hogy első kilépésünk nem volt sem siker, sem haszon nélkül való. A külföld helyesebb és méltányosabb fogalmat nyert rólunk; többet talált, mint amennyit gyanított. Látta, hogy tanügyi törekvéseink oly mérvűek és irányúak, melyek a legszebb eredményekkel kecsegtetik hazánk kulturai fejlődését; látta, hogy máz ipari és gazdasági termelésünk azon az úton halad, mely országunk természeti gazdagságának sikerdús kiaknázását biztosítani fogja; látta egy szóval, hogy itt a Duna-völgyben s a Kárpátok alján van egy nép, mely igényt formál arra, hogy szava és ereje nyomatékkal bírjon a nemzetek tanácsában és küzdelmeiben. Még inkább megerősítette az idegeneket ezen előleges jó véleményükben a nemzetközi jury tagjainak fővárosunkba tett lerándulásuk, mely alkalmat adott kedvező oldalról ismerni meg hazánkat s népünket olyanoknak is, kik azelőtt nevünket is alig ismerték. Hogy az idegenek ily tapasztalatot szereztek rólunk a bécsi nemzetközi kiállítás által, az nagy megelégedéssel tölthet el bennünket, de ha önteltséget hozna létre mi magunkban a mások elismerése, s ha mi magunk csak arra lettünk volna figyelemmel, a mi dicséretünkre válik, s nem arra is egyúttal, amiben még elmaradottak vagyunk, úgy nem merítettük a kiállítás látogatásából azt a tanulságot, amit jövendőnk érdeke tőlünk sürgetőleg vár. Alkalom nyílt most előttünk, hogy öszszehasonlítsuk magunkat a civilisatioban legelőhaladottabb nemzetekkel a szellemi s anyagi vívmányok terén, hogy áthatólag megismerjük mindazt, quid virtus et quid sapientia possit. Külsőleg úgy látszik, hogy ez alkalmat nem is akartuk elhalasztani. Magyarország váratlanul nagy contingenst szolgáltatott a kiállítás látogatóihoz, óhajtandó csak az, hogy e számmal arányban álljon valódi önismerésünk foka, s azon helyes tudatra jutás, hogy tennünk még sokat, nagyon sokat kell, míg azon ponthoz jutunk, mely hazafias vágyaink és nemes ambitiónk czélját képezi; óhajtandó, hogy minél több magyar látta legyen be, hogy ahol mi most állunk, az csak a sikernek kezdete, melynek csupán lankadatlan igyekezet, takarékos munkásság fogja folytatását biztosítni. Az önteltség a legelől álló népekre nézve is vészhozóvá lesz, mert a ki a művelődés versenyterén megáll, az még elért rangján sem marad meg, hanem viszszafelé megy; mellette pedig és fölötte tova rohan az idő és a lankadatlan serény pályatársak. Nincs okunk azok útán, amiket a végére járó világtárlat nagyszerű gyűjteményei közt hazánkat illetőleg tapasztaltunk, sem optimismussal telni el, sem pessimismusba merülnünk. Bizodalmat erőnkhöz, ösztönt a munkához kellett ott szereznünk. E két szó : birodalom és kitartó munka, legyen az az ige, melyet hirdessen mind az a sok ezer magyar, ki a cultura ama nagyszerű színhelyét okulás végett megtekintette. Az a tanulság többet ér, mint minden kitüntetés, elismerés vagy dicsérő oklevél, mert ezek csak mind a múltra vonatkoznak, amaz pedig jövőnk számára készít biztos utat. a „Pesti Napló“ tározója. A szoba zuga. — Apropos : költözködés. — Miféle zug az a zug ? Nem csodálkoznám, ha valaki ezt a kérdést intézné hozzám. Ifjú „tehetséges“ novellisták, ha a szobának téli vagy őszi képét rajzolják, mindig csak kandallóról emlékeznek meg. A hős és hősnő a kandalló előtt ül. X. ur belép s Y. asszony helyet mutat neki a kandalló pattogó tüze előtt. Kandalló előtt, kandalló körül, kandalló mellett .... léptennyomon csak kandallóra akadunk. Mintha angolok vagy francziák volnánk, mintha egyátalán kandallónk és kandalló körüli életünk volna, mintha a kandalló nálunk is az otthoniasságnak jelképe volna! Ez visszaélés. A bizalmas, hivogató angol „fireside“, az elegáns franczia „cheminée“ úgy megragadja íróinkat, hogy egyszerűen átültették magyar földre, ami kényelmes eljárás ugyan, a valóságtól azonban messzire marad. Az otthona az otthonában nálunk a szoba zuga. Egy-két salonnak zugára ugyan már nálunk is a kandalló vet fényt, de többnyire csak a kályha tüze világítja meg. Az a zug, melyet én értek, az a legmeghittebb otthona nálunk, ama szöglet legcsöndesebb szobánkban, melyet berendezünk a nyugalmas merengés szürkületi óráira, melyet barátságossá, marasztóvá, lakályossá varázsol az emberi kéz százféle aprósággal. Egy félkörü pamlag a szögletben, háta mögött a virágtartó vagy egy kis faliétagére mindenféle csecsebecsével,jobbról a kis asztalka, rajta néhány könyv. Előtte két-három alacsony támlaszék és zsámoly. Itten akasztja föl a színésznő pályája legkedvesb koszorúit, melyekhez föltekintve ismét átélheti a múltak szebb diadalait. Az özvegy itten akasztja föl a drága arczképet, melynek eredetijét immár csak a kegyelet élteti. Nesztelen szőnyeg fojtja el a hangos lépteket körülötte, nehéz függönyök tompítják az ajtó zaját és az utczai zsibajt. A természetben az utolsó lomb is lehullott s az avar közül ide menekülünk. A nap teendői mögöttünk vannak s ide telepszünk a nap-est azon vajúdó óráira, melyekben a kedély a méla szemlélésre oly fogékony. Mint a hód, mikor egy-egy patakhoz érve ösztöne lakást építeni kényszeríti, először is töltést von a partról pár lábnyira, hogy a viz sebes folyását megtörve, csöndes medret teremtsen magának, melyben az ár nem söjti el otthonát, úgy vonja az ember ezt a kis töltést az élet patakában. Itt simul csöndes folyássá az ár, ezen törik meg a sodró élmény, ezen olvad tükörré a ragadó tapasztalat. Mikor egy lakásba lépsz, nézz utána látsz-e egy bizalmasan elrendezett szögletet. Férfinál több könyv és kevesb virág, nőnél több csecsebecse fogja díszíteni. Ahol ily otthont találtál, ott háziassági hajlamot is fogsz lelni. Igaz ugyan, hogy a hód az embernél kedvezőbb helyzetbe jutott mert házias ösztönét nem hűti le a modern lakások térfogati szűkkörűsége, de egy talpalatnyi pallót és falat pihenőnek csak az nem talál, aki nem kereste. Kedvem volna egypár ily csöndes sarokba tekinteni. Most úgy is a látogatások idejét éljük. Milyen nagyszerű igénytelen ez az egyik. Bizonyosan hajadoni kéz rendezte be. Az ablakot, melynek felső részét a fehér függöny elfödi, virágok álcrázzák, nem ugyan délszaki növények pompás vedrekben, etrusk-utánzatokban, a milyeneket kirakataink dicsekedve mutogatnak, hanem ízléses nédfonatú tartóban kerti növények. Úrnője maga ápolgatja, reggelenként sohasem feledné el megöntözni kedves virágait. Az ablak mellett van a kis szöglet. A bútorzat egyszerű : két karszék, közöttük egy fiókos asztalka, fölötte rézsodronyos kalitkájában szökdelő kanári. Egyéb semmi ? Semmi, hisz ilyen otthonhoz nem sok kell, csak az a kevés jól legyen elrendezve. De van itt még sok egyéb, e csöndes saroknak titkai vannak. Nem azt a csókot értem, melyet a minap egy fekete bajusz e szögletben elrabolt. (rabolta és még sem volt rablott) Amit én értek, az asztalka fiókjának tartalma az. Mennyi, de mennyi minden van ide begyűrve, ily keskeny helyen ennyi fontos, vajmi fontos okmány. Hajfürtök — még ugyan nem olyanok, melyek a fekete bajusz árnyalatához tartoznának, hanem csak a növelde barátnői emlékei, jegyzőkönyvek rendkívüli ifjúkori rejtélyekkel, (az egyikben, mint hitelesen tudom, fel van jegyezve 14 éves korában hány jegeskávét fogyasztott el tulajdonosa) ; naplótöredékek, melyek egyike a barátság első csalódását örökíti meg; arczképek, emléklapok, szalagok meg sok egyéb kaczat. Csöndes vasárnapi délutánokon a kis leány aztán ide menekül és kihúzza a fiókot, motoz a holmi közt, el-elolvasgatja, rendbe rakosgatja és aztán soká elgondolkozik nagyon furcsa dolgokról. Nemsokára lesznek e fióknak másnemű titkai is. . . . Annak az öreg urnák szöglete egészen más képet mutat. Virágot nem tart, minek is tartana, hatvan éves embernek nem való virág. Az ablak mellett telepedett meg, mert ott legjobban olvasgathat, s olvasásra elég ideje kínálkozik ilyen lucskos, locs-pocs időjárás mellett. Nappal egy hintaszékben, mely a nagy zsölyével legföltűnőbb bútordarabját képezi e saroknak, szokott ebéd után szundikálni, aztán a zsölyébe temetkezik. Az ablak jól ki van bélelve vánkossal, szalmafentővel. Egy asztalkán néhány könyv mellett a pápaszem, vizesüveg s orvosságos üvegcsék pompáznak, meg egy darab flanel, melylyel esténként (átkozott csuza) a lábát dörgöltetni szokta. A karszék valóságos otthona. Hosszúkás fejvánkos, fújtató párna teszik a rajtütést még kényelmesebbé, könyvtartó, melyet igen czélszerűen a karfára kell csavarni, könnyíti az olvasást. A sarkot magát pipatornya emeli. Selmeczi és cseréppipák, csibukok, dohányzacskók, dobozok, szitálók s egy palack szilvórium, kupicza pohárkákkal foglalják el a pipa-állványt, melynek tartalma inkább arra van rendelve, hogy öreg barátokat szórakoztasson s üdítsen, kik dél felé vagy délután el-elnézegetnek az öreg úrhoz egy kis discursusra a régi jó időkről, politikáról, meg több efféléről. Esténként, mikor a félhomály beköszönt, az öreg úr lerakja a pápaszemet, már megunta a betüzgetést, lámpát gyújtani még korai s akkor bejön a gazdasszony, (agglegénynyel van dolgunk) leül egy zsámolyra, s elmondogatja a ház újságait. A második emeleten a zsidó asszony az éjjel megszült. A házmester gyereke belement egy ládába s felhasitotta a kezét. A szatócstól odalenn elloptak két pint bort, de rajt érték a tettest egy házbeli tót képében. Mikor az újdonságokból kifogynak, behozatik a lámpa (jó estét kivánok!), az öreg úr elhagyja csöndes szögletét s átmegy a másik szobába. Nemsokára tálalni fogják a vacsorát. ... Az öreg ur lakása fölött egy fiatal ember lakik. A diákos éveken már túl van, mikor az ember butorzott szobában tud ellakni. Ő is berendezett magának egy kis szögletet. Vastag bársonyszőnyeggel leterített heverő nyújtózkodik el egy asztalka előtt, melyen a félig felcsavart lámpának reszkető fénye meglehetősen mutatja a tárgyakat. A pamlagos mellett egy újságtartó áll faragott fából, a fiatalembernek rá-rá téved pillantása. Hogy is ne ? Hiszen női kézből kikerült virágok mosolyognak az újságtartón. A heverő felett fejtől egy arczkép .. . csak ne mutatna a lámpa oly homályosan, azt sem látni szép-e vagy sem. Az oldalfalon egy kis függőkönyv-állvány, a könyveken — ugyan mikér kerülhettek oda? — néhány apró, elhervadt virágbokréta, alól egy férfinak gyászkeretbe foglalt arczképe, hihetőleg a barátság emléke. Az a fiatal ember hogy elmélázott magában. Az ő szeglete nagyon rideg, üres, másokba menekül. Képzelete előtt el-elvonul egy egész panoráma. Csupa szoba sarka. Az első, melyre most gondol, egy kis bondoi legbelseje. Gyöngéd rózsaszín kárpitos fülkében selyem ottoman, fölötte csinos szobrocskák, és két pici tájkép franczia mestertől, mythologiai derült vidékek. Az ottomannal szemben egy kicsi — ah de kicsi íróasztal, rajta illatos levélpapír, melyek egyikére néhány sor van írva. Selyemmel, persze rózsaszínnel békést papírkosár, piczi zsámoly, az ottomán körül három kis ülőke . .. Nem akarok butorraktárt leírni s azért csakhamar meg kell említenem, hogy mindennek tulajdonosa is van és — legalább az ifjú képzeletében — most az ottománon pihen .... Ki az? Rózsaszín bondoknak csak kedves nő lehet birtokosa. S a fiatal ember belép, leül a nő mellé leül épen lábához (ő úgy szereti) és ölébe hajtja Aztán évek röpülnek el s egy másik sokkal egyszerűbb zugot üt feltűnni. Most már munkaasztal áll a kis pamlag előtt, kevesb csecsebecse diszlik az étagéreken, mert gazdálkodni kell ám ! Hanem az egyszerűbb falak, egyszerűbb bútorzat talán még otthonosabbá tette ezt a pihenőhelyet. A szomszéd szobában gyerek kaczagása hallik a egy pajkos kis lény zajongva betör az ajtón s egyenesen a munkaasztalhoz fut, majd feldönti Hálátlan ! pedig számodra dolgozik a mama S évek múlva ezek a bútorok mind kényelmesebbek, nagyobbak lesznek. A kaczér ottomann, a kedves kis pamlag helyét terjeszkedő kanapé helyettesiti az apró zsámolyokat mindennapi használatra alkalmasabbak; virágok többé nem illatoznak az ablakban, tán inkább néhány alma piroslik az üveg közt; az ablakhoz közel mátyás-madár borzolja tollát ,álltjában, mint afféle öregek mulattatására való madár térdén pedig a gazda , az egykori ifjú már ifjakat ringat kik gyermeki szilajságukban " -de húzzák a pamlagról — unokáit. S amint ott ül a kanapén, egyszerre csak azt hallja : „öreg ! öreg!“ Azt hiszi, hogy a mátyás hijja, most Csalódott — a felesége lépett s az szólítja hangfogalmaS ég már mátyáséhoz hasonlít a Argus. Budapest, oct. 31. (A gödöllői értekezlet.) Tegnap Gödöllőn, ő Felsége elnöklete alatt, mint halljuk, nagy fontosságú értekezlet tartatott. Jelen voltak azon, ő Felsége távirati meghívása folytán, Szláva min. elnök szerkapoly pénzügyminiszter, valamint az osztrák kormány részéről: dr. Gaser igazságügyminiszter. Ha jól vagyunk értesülve, az értekezés tárgyát a két kormány által a pénzválság elhárítására teendő intézkedések képezték s az ezek feletti végleges határozat Bécsben a holnapután tartandó értekezleten fog történni. Ő Felsége ma este utazik Bécsbe, Szlávy mint elnök és Kerkapoly pénzügyminiszter holnap reggel. (Államjegy vagy bankjegy?) Ha a folyton pusztító pénzválság enyhítése végett az államsegély immár elutasíthatlannak elfogadtatik, akkor gondoskodnia kell a kormánynak mindenekfölött a pénzforrás helyes megválasztó“» « a segély czélszerű alkalmazásáról. Más eszköz nem forogván még szóban, mint a pénzjegyek szaporítása, tulajdonképen csak az állami vagy a bankjegyek közt lehet választanunk. E részben az elhatározás Magyarországra nézve fölötte könnyű. Magyarország nem fogadhat el semminemű oly rendelkezést, mely a bankügy tisztázását megnehezítheti. A magyar kormánynak pedig, vagy valamely viszonylatba kellene lépni egyenesen a nemzeti bankkal, vagy el kellene fogadnia azon bankjegyrészt, amelyet az osztrák pénzügyminiszter, aki a bankkal szemben a magyar kormány kívánságait hivatalosan közvetítette mindeddig, kieszközölni képes vagy hajlandó lenne. Államjegyek kibocsátása esetében a magyar kincstár egyszerűen, közvetlenül átvenné az őt aránylag megillető részt- Az állam szabadon rendelkeznék ezen összeggel és a veszteség, amely a segélyezés útján netalán előállhatna, födöztetnék a kamat jövedelme által, holott ezen jövedelem nagy részben elenyésznék bankjegyek kibocsátása esetén az által, hogy a banknak a nyújtott hitel fejében az állam kamatot fizetni tartoznék. Egyébiránt az állami s a bankjegyek közti öszszefüggés oly szoros, hogy a valuta majdani helyre-állítása szempontjából közönyös,hogy akár az egyik, akár a másik nemű pénzjegy szaporíttatik, és mert ez közönyös, Magyarország viszonya az osztrák nemz.bankhoz, valamint a rendelkezésre jutandó pénzösszeg minél előnyösebb hasznosítása egyaránt azt követeli, hogy ne a bankra bízzuk a megkívántató pénzjegyek kibocsátását, hanem hogy az államjegyek szaporítása útján szerezze meg a két államfél a pénzválság enyhítésére szükséges eszközöket. A szaporítás mérvét már kijelöltük azzal, hogy az államjegyek összege egészíttessék azon törvényes határig, amely az államjegyekre a sóbányai zálogjegyekkel együtt ki van tűzve. E végből természetesen szükséges lenne az illető törvényes rendelkezés törvényhozói módosítása. Végül szükséges volna, hogy az így rendelkezésre jutó pénzeszközök ne egyenesen a kormány által, hanem egy teljesen megbízható magyar hitelintézet útján vezettessenek az ipar és kereskedelem, egyátalában a hitelre szorult és hitelre méltó forgalmi körökbe. (Az igazságügyi szaktanácskormány a fizetési rendeletekről szóló törvényjavaslat fölött befejezte tárgyalásait, s most a javaslat az általa megállapított módosítások figyelembe vételével újra fog szövegeztetni. E módosítások között a lényegesebbek a következők : a rendeleti eljárás csak a 300 frtig terjedő világos követelésekre terjesztetik ki, az eljárás processuális joghatálya az érvényes ellenmondás után még 3 hónapig kiterjesztetik s végre az ellenmondást, hogy érvényes legyen, a bíróság előtt kell tenni; ellenkezőleg, mint a javaslatban terveztetett, mely szerint ellenmondást a kézbesítés alkalmával is érvényesen lehetett volna tenni. A többi módosítás leginkább ezen elvek következménye. Az igazságügyminiszter úr második tárgyát a polgári perrendtartás revisiója tárgyában készült törvényjavaslatot tűzte ki tanácskozásra. E törvényjavaslatot Babos Kálmán úr készíti. Főleg három tárgyra terjed ez ki, u. m. a sommás eljárásra, a fellebbvitelre és a hagyatéki eljárásra. Hogy a tanácskozások szabatos mederben folyjanak s lehető gyorsan befejeztethessenek, a miniszter úr bizonyos átalános kérdéseket tett fel, melyekre átalában óhajtja meghallgatni a meghívott szakférfiak véleményét. — Ilyen kérdések : váljon a szóbeliség és közvetlenség alapjára fektettessék-e az eljárás ? — Továbbá: a felebbviteli jogorvoslatok miként állapíttassanak meg, s végre: szóbeliség és közvetlenség követelménye szerint a falí»V«beadas»is megengedtesndk-e olyan bizonyítékok használata, melyek a tárgyalásnál elő nem fordultak ? A legközelebbi határnap a szaktanácskozmány összejövetelére november hó 6-re tűzetett ki az igazságügyminisztérium azon helyiségébe, hol a tanácskozások eddig is tartottak. (A telepitvényesek ügye a pénzügyminisztérium kebelében folytonos előmunkálat alatt áll. A kincstári telepitvényesekkel, melyek 42 községet képeznek, a tárgyalások már megkezdettek s az illető jószágigazgatóságok már készen vannak ide vonatkozó részletes s a törvény minden kívánalmának megfelelő kimutatásaikkal. Egy nehézség merült azonban föl, amennyiben a törvény az átengedett telepitvényi telkeknek a telepitvényesek javára tehermentes telekkönyvi átíratását rendeli, azon kincstári birtokok nagy része pedig, melyeken telepitvényesek vannak, a dominialis államkölcsönnel jelzálogilag terhelvék s az ebből eredő nehézség most még el nem oszlattatott. Ez anyiban is hátráltatókig hat, amennyiben nehezíti a telepítvényesek részére valamely nagyobb hitelművelet keresztülvitelét. Megjegyezzük, hogy magánbirtokokról is sok telepítvényes község jelentkezett már a pénzügyminisztériumnál azon kifejezett óhajtással, hogy ők az illető földesurakkal meg nem egyezhetvén, a törvény értelmében kincstári birtokokra szándékoznak átmenni. Egyelőre azonban elutasíttattak s azon előfeltételek teljesítésére s illetőleg bekövetkeztére lettek figyelmeztetve, melyeket a törvény kötelezőleg megszab arra nézve,hogy kincstári birtokon ilyen jelentkezőket telepíteni lehessen. (Az állami bevételek és kiadások, ma közzétett hivatalos kimutatása szerint a harmadik évnegyed bevételi eredménye — miként ez előrelátható volt — 8.429.000 írttal kedvezőbb az első évnegyedinél és 3.679,000 írttal a második évnegyedinél, de 5.208,000 írttal kedvezőtlenebb az előirányzattal szemben, sőt a tavalyi bevételekhez képest is 3.460,000 írttal csekélyebb. A fogyatkozás úgy az egyenes, mint a közvetett adóknál egyaránt mutatkozik, ami az év sanyarú viszonyai mellett előrelátható volt. Igen csekély vigasztalást nyújt természetesen ezen kedvezőtlen eredménynyel szemben azon adat, hogy a szóban levő negyedben az államnyomda, az államépületek, az ingó államvagyon s az államvasutak és gyárak magasabb bevételt tüntetnek föl a múlt évihez, sőt részben az előirányzathoz képest is. A kiadások eredménye abban nyer jellemző kifejezést, hogy az előirányzathoz képest 191,000 frtnyi megtakarítás mutatkozik. Valóságos és későbbi kiegyenlítés által hihetőleg el nem enyésző megtakarítástzüntet föl a pénzügyi, az igazságügyi s a honvédelmi minisztérium. A kiadásoknál az összehasonlítás helyes alapjául az előirányzat és nem a tavalyi eredmény veendő föl. Ezen szempontból a harmadik évnegyed számai megnyugtatók, mert azon körülmény, hogy az 1873. évi harmadik negyed a múlt évihez 9 millióval kedvezőtlenebb elégséges magyarázatát találja amaz adatban, hogy míg tavaly 2.900,000 frtot adott ki a 3-ik évnegyedben a közmunkaminisztérium, addig az idén 10-200,000 frt fizetést teljesített. Ez összeg az előirányzat egynegyedét meghaladja ugyan 600,000 írttal, de ez a következő negyedben bizonyára megtalálja kiegyenlítését. Egy szóval a bevételek eredménye nem mutat sötétebb képet, mint ahogy előrelátható volt, a kiadások számai pedig itt-ott némi megtakarítást tüntetnek föl. A helyzet Horvátországban. (Zágrábi levelezőnktől.) A horvát országgyűlés befejezte tárgyalásait két havi működés után. Az elmúlt ülésszak Horvátországban korszakot alkotó volt, miután véget vetett a minden erőt és tehetséget elzsibbasztó közjogi vitának és hozott az országnak a másfél évi interregnum után oly kormányt, mely tagadhatlan, hogy nagy népszerűséggel kezd bírni. Mi Mazuranicshoz, az ujbánhoz, vérmesebb reményeket nem kötöttünk, eddigi működése azonban kielégítő volt. ő neki sikerült, azt lehetne mondani önkénytelenül, sajátságos modorával, minden pártnak, minden egyesnek imponálni. A szélsőjobb viszszahúzódott, és bár egyik tagjának, mondhatjuk egészen jogtalanul, választását megsemmisítő, ezen oldalról aligha lesz a Mazuranics kormány támadásnak kitéve . __ szavazás alkalmával a gyéren megjelenő ó-unionisták a kormánypárttal tartanak. A szélsőbal töredék nem tud ugyan kibontakozni túlzott ábrándos eszmejárásából, de azért mégis kénytelen kijelenteni, hogy a mostani kormány mindenesetre bizalomgerjesztő csak az a magyar ne volna háta mögött — akkor hát még inkább meg tudnának vele barátkozni. A rendkívüli interpellálási düh, mely a szélsőbal néhánytagjánál különösen az utolsó napokban kiütött, sarokba szoríthatott volna