Pesti Napló, 1873. december (24. évfolyam, 276-299. szám)

1873-12-01 / 276. szám

X76. Szerkesztési iroda: Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap Szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok­ tere, Ath­enaeum-épü­let. A lap anyagi részét illető közle­m­ények (előfizetési pénz, kiad.«­ körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Hétfő, deczember 1,1878. ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek; Postán küldve, vagy Budapesten há­hoz hordva reggeli és esti ki­­a­dás együtt: 3 hónapra . . . G irt — kr. 6 hónapra . .­­12» — » Az esti kiadás postai különkü­ldéseért felállfizetés évnegyeid­ünként 1 ut/fut. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdheti, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a nó első napjától számittatik. *4. éT Ittigam­ , Hirdető,é­s szintúgy mint*előfizetések a KIADÓHIVATALBA, Barátok-tere, Athenaeum-éplik­ küldendők. Budapest, decz. 1 A Deákkör tegnap megtartó értekezletét, melyen Csengery Antalnak az egész helyze­tet feltüntető, kitűnő beszéde után, a párt ösz­­szes árnyalatai kijelenték bizalmukat Szlávy min. elnök irányában s egyhangúlag létesült a megállapodás, melynek értelmében a De­ákkör elnöke , Perczel Béla, a Deákpárt meg­bízásából fölkérte a min. elnököt, hogy to­vábbra is a kormány élén maradjon. A min. elnök, megh­atva fogadá a párt e kijelentését, s megígérte, hogy a közelebbi napokban a párt előtt megteendi nyilatko­zatát. A min. elnök, mint halljuk, attól tette függővé elhatározását, hogy miként egészít­heti ki kabinetjét s különösen, hogy kit nyer­het meg a pénzügyminiszteri tárczára. A min. elnök figyelme első­sorban Széll Kál­mánra fordult, ki mint a pénzügyi bi­zottság előadója, a legapróbb részlete­kig ismeri pénzügyi helyzetünket; részint egyik kezdeményező, részint teljesen beava­tott, a legilletékesb tényezők által tervezett pénzügyi reformokban s kinek a kabinetbe lépése, a párt vezére és más vezér­tagjaihoz való személyes viszonya folytán, a Deákpárt legkitűnőbb vezérférfiainak legbizalmasb tá­mogatását is biztosítaná. Azt hallottuk, hogy a miniszterelnök felhívása ma már nem áll egymagában, hanem ehhez a Deákpárt szá­mos kitűnő tagjának felhívása is járult; természetes azonban, hogy Széll Kálmán, ki bizonyára nem lesz semmi csalódásban a reá váró nehéz helyzet iránt, eddig nem határoz­hatott. Ő nem tekinti másnak e felszólítást, mint egy végtelenül súlyos kötelesség és önfeláldozás teljesítésére való felhívást, s a ki ismeri viszonyainkat, az meg fogja ér­teni egész mivoltát ama nagy lelki harcznak, melybe a jelen körülmények között, a tárcza­vállalásra való i­­­y felhívás parliamentünk ez ifjú, kitűnő tagját juttatá. Föntebb említjük, hogy Szlávy mint el­nököt a párt összes árnyalatai felszóliták a tárcza megtartására. A b. Senyey-töredék ré­széről a tegnapi értekezleten nyilatkozat nem történvén, meg kell jegyeznünk, hogy b. Sennyey a párt számos tagja előtt nyi­latkozott hasonló értelemben , de hozzá­tette, hogy mi a jövőt illeti, „szabad kezet“ kiván magának fenntartani s a pártra bízza annak elhatározását, hogy ily nyilatkozat után a Deákkör tagja lehet-e vagy nem. — Mi azt hiszszük, hogy e nyilatkozatra ma korai lenne a felelet. B. Sennyey szintúgy, mint mind­azok, kiknek scrupulusaik vannak, nézetünk szerint, akkor járnának el a leghelyesebben és leglegálisabban, ha bevárnák a Deákkör további eljárását, s e szerint maguk ítélhetnék meg, várjon teljesíthetik-e ama kötelezettsé­geket, melyekkel a párt­tagság jár, vagy nem ? — A tegnapi értekezleten Sennyey K. nem volt jelen, vette kezdetét. E napon azonban csak 13 tag nyert absolut többséget, közöttük a köztár­­sági pártnak három tagja van. A második nap­­on hat, a harmadikon csak két tag nyert ab­solut többséget s igy csak a negyedik napon lehetett a választást, melynek a végeredmé­nyét még nem ismerjük, befejezni Az új kor­mány már municipális törvényjavaslatot is terjesztett elő. E javaslat a néptől ama csekély önkormányzási jogokat is elveszi, melyet neki az 1871. törvény adott, a maire kinevezését részint a kormányra, részint a prefectekre ru­házza. A porosz országgyűlés e héten ér­dekes vitákat folytatott részint a költségvetés általános tárgyalása, részint az ultramontán párt által a választások ügyében előterjesztett interpellatio megvitatása alkalmával. Az egy­házi küzdelem is egyre tart s e héten ama nevezetes eredményre vezetett, hogy a kor­mány Ledochowski gróf posen­gneseni érse­ket állásának letételére hívta föl. Ha az­­érsek nyolcz nap lefolyása alatt egyházi állá­sáról önkényt le nem köszön, a kormány megindítja ellene a pert az egyházi főtör­­vényszék előtt. A spanyol-amerikai viszály, mely a „Virginius” hajó ügyében oly har­­czias alakulatot kezdett venni, az újabb hírek szerint békésen ki fog egyenlíttetni. Madrid­ban a minisztertanács nov. 19-én igen békülé­­keny határozatokat h­ozott, elrendelte a hajó és a foglyok kiadását, azon esetre, ha a vizsgálat­ból kitűnnek, hogy a spanyol hatóságok a hajót jogtalanul fogták el, késznek nyilatko­zott kártérítést adni s ezen kártérítési összeg megállapítására valamely nagyhatalom, mint választott biró, fog felkéretni. A washington­i cabinet valószínűleg belenyugszik ezen aján­latokba. Cartagena bombázása e héten meg­kezdetett. A miniszterválságról keringő hírek megc­áfoltattak. Az o­l­a­s­z kamra 27-ei ülésében a pénügyminiszter előterjesztette pénzügyi ter­vét, mely 1000 millió líra értékű és kényszer árfolyammal felruházott papírpénz kibocsátá­sában culminál s igen bonyodalmasnak, sőt az ország hitelviszonyaira nagyon veszélyesnek látszik. Különben a kamra az 1874-ki budget tárgyalásával foglalkozott s a külügyi költség­vetésnél egyhangúlag elfogadta Mancini kép­viselő indítványát a nemzetközi választott bíróságok érdekében. A svájczi szövetséggyű­lés foly­tatta az alkotmány revisiójának művét. — A dán kamra decz. 4-én, az angol parla­ment decz. 5-én ül össze. II. Katalin orosz czárnő emlékszobrát decz. 6-án fogják nagy ünnepélyek közt leleplezni. A román és szerb kamrák ülésszaka nov. 27-én trón­beszéddel megnyittatott. Az éjszakamerikai egyesült álla­mok congressusa ma ül össze. Ottani lapok szerint a kormány a jövő évre a hadügyi költségeknek 6.000.000 dollárral való szapo­rítását ajánlja. A folyó évre kerek számban 50 millió dollárt tesz a katonai budget ; a jövő évi előirányzat 56 millióra rúg, ebből 35.681.000 dollár a szárazföldi hadseregre, 20.459.000 a tengerészetre esik. A Deák-kör hot. 30-diki értekezlete. A Deákpárt vasárnap d. e. 10 órakor tartott értekezlete igen látogatott volt, s mondhatni, a párt teljes számmal jelent meg, kivéve a minisz­tereket, kik a napirend természeténél fogva távol maradtak. Első tárgy a 27-es bizottságba a párt részéről választandó 18 tag kijelölése volt. A kijelölő bizott­ság 36 tagot jelölt ki, a választás a délután 5 órára kitűzött értekezleten fogván eszközöltetni. Ezután következett a napirend. Perczel Béla elnök megemlítvén, hogy né­hány nap óta azon hír szárnyal, hogy a minisztérium és S­z­­­á­v­y József miniszterelnök lemondani szándé­kozik, azt hiszi, hogy különben is bőségben levő ba­jainkat csak növelné e hir valósulta, s a jelen viszo­nyok legkevésbé sem alkalmasak miniszterválságra. Elérkezettnek véli az időt arra, hogy a Deákpárt, mely a többséget képezi, a helyzettel foglalkozzék, felhívja tehát a pártot, hogy azon higgadtsággal, mely a párt tanácskozásait jellemzi, a helyzetre és a teendőkre nézve minden tartózkodás nélkül nyilat­kozzék. Erre szót emelt Bánó József. A helyzet ko­moly, a legközelebbi időkben történendőktől függ az ország jó vagy rész sorsa, a ha az bizonyulna be, hogy Magyarország nem tud alkotmányosan kormá­nyozni, bizonynyal a monarchia másik felének sorsa is koczkán állana. Szónok véleménye szerint jelenleg 3 szempontot kell szem előtt tartani: 1-er készen kell lenni minden áldozatra, az országot meg kell men­teni,­­ 2-or tárgyilag kell sine ira et studio minden szenvedély nélkül vitatni e kérdést, és 3-or legyünk teljesen őszinték, hogy tudjuk, hol a baj. Mindenek­előtt visszautasítja azon vádat, mintha a párt nem támogatta volna eléggé a kormányt — mit a visz­­szalépés okául felhoznak, — a párt e tekintetben példátlan lojalitással járt el, s compacte támogatta a kormányt mindig. Azt is mondják, hogy mihelyt az ellenzék azon meggyőződésre jut, hogy fel kell hagy­ni a közjogi kérdés feszegetésével, s azzal fel is hagy, nálunk felbomlás processusának kell végbemennie. De én ezt — úgymond — kombinálni nem tu­dom, s nem tartom helyes okoskodásnak, mert ha a baloldal egy része átlátja, hogy fel kell hagyni a közjogi ellenzékkel, azért hogy az ország ügyei jól folyanak, nekünk erre nem lehet azzal felelnünk, hogy azért, hogy az ország ügyei jól folyanak, mi pártokra szakadunk. A baj onnan keletkezett, hogy mikor ezen mi­nisztérium megalakult, első alakulási története is olyan volt, mely a párt egy részében visszatetszést szült, és már ezen szempontból is bajos volt a kormány helyzete; hozzájárult ehhez az ország pénzügyi hely­zetének rész­volta, a termésre való kedvezőtlen ki­látások. A mostani nehéz viszonyok közt nem veheti rész néven tőlünk senki, ha mi az országra közeledő veszély elhárításán tanácsk­ozunk sőt én ezt termé­szetesnek tartom, mi ha nem lenne így, igen fájdal­mas volna, mert annak volna jele, hogy azok, kik első­sorban hivatvák a haza ügyeiről gondoskodni, azt semmibe sem veszik, nem törődnek vele. Mi felelősek vagyunk az országnak, felelősek saját lelkiismeretünknek, ha látjuk, hogy az ország ügyei nem mennek úgy, mint óhajtanék, magunknak kell arról gondoskodni. A kormánynak ezt nem lehet rész néven vennie, mert ez annak a jele, hogy a párt, mely tud gondolkozni, tud érezni, tudni fogja azon kormányt támogatni, mely az országot a veszélyből kivezeti. Hogy a bajon segítsünk támogatnunk kell a jelen kabinetet, mert én megvallom őszintén, más kormányt, mint a Szlávy kabinetet lehetőnek ezúttal nem tartok, és én ezt támogatni kívánom, de megkívánom azt is, hogy férfias kézzel fogja kezébe a gyeplőt, mondja meg mit akar tenni, ha fogjuk lát­ni, hogy ezen eszmék olyanok, melyek az országot láb­ra segíthetik, tántoríthatóan fogja követni a párt. Ezelőtt 7 évvel azon kegyelmet kértem az istentől, hogy adjon békét, mely alatt az alakulás művét be­végezhessük, a gondviselés megadta; ha ezen párt, ezen kormány nem fogja felhasználni a kedvező időt, megérdemli sorsát és elpusztul okvetlenül. E többszörös helyesléssel megszakított beszéd után szót emelt: Csengery Antal: Maga is azt hiszi, hogy mint Bánó mondá, magunk irányában az őszinteség köte­lességünk, de kötelességünk az őszinteség a kormány irányában is. Azonban azt hiszi, hogy egy távozó kormányt recriminatiókkal akarni visszatartani nem a legjobb mód. Alig keltek szárnyra a hírek az áta­­lános kormányválságról, mely bennünket fenyeget, máris feltárult előttünk a veszély, mely a jelen kö­rülmények közt ily válság folytán első­sorban a Deákpártot, utána az országot fenyegeti­ Az a párt, mely a kiegyezést létesítvén, vissza­szerezte a nemzetnek alkotmányát, kivívta az ala­pot, a melyen tovább fejlődhetik, a mely békés után létesítette, a­mit 48 fegyverrel nem tudott kivívni; a nemzet e tekintélyes pártja, mely az ország oly szép tehetségeit foglalja magában, oly helyzetbe jutott, melyben, ha a mostani minisztérium visszalép, bármely kitűnő tehetségek vannak e párt kebelében, új kormány alakításának lehetősége nem mutat­kozik. S ha e párt nem képes erős és tartós kormányt alkotni saját kebeléből, vállalkozhatnak-e arra a par­lament többi pártjai ? Már csak annálfogva se vál­lalkozhatnak, mert kisebbségben vannak. Szükségesnek tartom, hogy pártunk kebelében földeríttessenek e válságos állapot okai, mert ha az indokok, melyek a válságos helyzetet előidézik, nem ismertetnek, nem hárittathatnak el azok, s míg el nem hárittatnak,a válságos helyzetből nincs menekvés. Nem vizsgálom, mennyi része van a bajnak azon nagy szerencsétlenségben, hogy pártunk vezé­rét betegsége akadályozza résztvenni a párt­­ érteke­zéseiben. Tudjuk, hogy az ő megjenése, föllépése vál­ságos pere­ekben hányszor volt képes az egységet pártunkban visszaállítani. Részemről egy perc­ig sem kétkedem, hogy a válság mely kitöréssel fenyeget, ha nem is ily alak­ban, mint mutatkozik, előbb-utóbb be fog követ­kezni. Az alap kivívásának nagy feladata hozta ösz­­sze; ez alap megőrzésének szüksége tartotta egybe mindeddig pártunk különböző elemeit. E különböző elemek közt a reformkérdésekben csak folytonos transactiók közt volt lehetséges élőim ladni. S ha al­kotásainkban lassabban haladtunk, mind talán az annyira hátramaradt ország érdeke kívánta volna ,­­ ha ez alkotásokban hiányzott olykor az egység, a kellő öszhangzat: épen ez érintett eljárásnak volt tulajdonítható, a­melyet a reformkérdésekre nézve különböző elemekből alakult pártban szükségkép követnünk kell. Előre látható, hogy ily pártban az egység örökké nem tarthat. Minél nagyobb reformkérdések megoldásának s­züksége forog fenn, mivel inkább előtérbe lépnek oly kérdések, amelyekre nézve nem csak nálunk, hanem világszerte különböző nézetek uralkodnak az államférfiak közt, annál inkább vár­ható volt az elvi differenciákt feltűnése oly párt kebe­lében, mely nem elvi programja alapján jött egybe. S hogy ez idő közel van, ha már el nem érke­zett , mutatják azon zászló bontogatási kísérletek, a­melyeknek a napokban tanúi voltunk. A párt különböző töredékeinek ezen szárny­próbálgatási kísérleteiben, s azon körülményben, hogy egyes elemek, és nem vonom kétségbe jogos ambitiók, a pártban elérkezettnek vélték az időt ön­álló szereplésre, keresem én a válság egyik okát. A másik ok bizonyos személyes tekintetekre vihető vissza, a­melyeknek én se jogosult, se jogo­sulatlan voltát nem keresem, csak létezését con­­statálom. Annyi kétségtelen,hogy e személyes tekintetek, bárhonnan származzanak, azok a Deákpártban levő elvi töredékek egyikével vagy másikával szövetkez­ve, magában a pártban oly ellenzést képesek ki­fejteni, a­mely mellett a kormány fennállása, a párt többségének támogatása mellett is, nehézzé válik. Nem is említem azt a körülményt, hogy az elvi és személyes ellenzés eme töredékei, együtt szavazva a baloldal két töredékével, a házban is képesek lehet­nek válságot idézni elő, a­nélkül, hogy akár maguk közt, akár a közjogi ellenzék elemeivel egyesülve, kormányt volnának képesek alakítani. Hogy ily körülmények között erős kormány nem képzelhető , hogy ily körülmények közt nem­csak a jelen kormánynak, hanem általában egy kor­mánynak sem lehet kedve működni , nem szükség mondanom. Pedig, ha általában erős kormányra van szük­ségük a nemzeteknek, hogy boldoguljanak, kétszere­sen áll ez rólunk, nemzetünkről. Erős kormányra van szükségünk, mely kellő tekintélylyel lépjen föl a korona tanácsában s nem­zetközi egyezkedéseiben s az államunkat fenyegető ármányok fékezésére. Ilyen kormány csak nagy párt compact támo­gatása mellett lehetséges. D­e ha föltártam a baj, a válságos helyzet okait önként felmerül minden honfi előtt a kérdés: mi se­gíthetni bennünket e nehéz helyzetből? Őszintén bevallom, hogy gyökeres orvoslást csak viszonyainknak,­­ nem csupán a Deákpárt vi-­­­szonyainak, hanem átalában pártviszonyainknak ja­vulásától várok, a­mely lehetővé teszi, hogy a par­l­ament pártjai nem közjogi, hanem elvi programm­­nak alapján alakuljanak.­­ S én részemről nem tartom szükségesnek, hogy e végett egyik vagy másik párt teljesen lemondjon elveiről. Elég ha politikájukat változtatják; ha fél­­,­retevén azon kérdéseket, a­melyekre nézve nem ér­­t­­enek egyet, egyesülnek azon nagy feladatok meg-­­­oldására, a­melyek közelebbről a közelebbi ülésszak,­­ vagy parlamenti időszak alatt, előttük állanak, a­­­melyeknek sikeres megoldása csak egyesített erővel­­ várható. Az angol kormány egy tiszteletreméltó tagja,­­ 1872. évi aug. 2-kán, a parlamentben a kormány né­­­­zetei iránt általában interpelláltatván, azt felelte: „Senkinek sincs jogában, hogy a kormány vé­leményét általában vagy bármely kérdésre nézve­­ tudakolja.A minisztériumok bizonyos fontos politikai­­ kérdésekben alakulnak. Azokra nézve a kormány­­ minden tagja egyet­ért. Azokon kívül nincs köte­lezve hivatalosan véleménynyel bírni; minden tagja­­ más véleményben lehet.C­íme a gyakorlati, angol államférfiak eljárása;­­ annál gyakorlatibb, mert az eszmék azon nagy for­­­­rongása mellett, a­melynek napjainkban tanúi va­gyunk, csak ez után biztosíthatni koronként önálló­­ véleményű jeles férfiak közreműködését az állam érdekei előmozdítására. A múlt nyáron s ez ülésszak kezdetén is tör­­­­téntek némi dolgok, a­melyek azon kilátásra jogo­­­­síthattak minden elfogulatlan hazafit, hogy a pártvi­szonyok kedvezőbb alakulása nálunk is lehetséges­­ már a közeljövőben. Fájdalom, hogy erre még a jelen pillanatot nem­­ mondhatni alkalmatosnak. Mert egyfelől elismerni, hogy lehetnek fontos feladatok, a­me­lyekre nézve a pártok, eltérő né­zetüknek félretételével, az állam érdekében szövetkeznek, s ilyen fontos feladatnak az állam fize­tési képességének habár nagy­járán is, vagy bármily áron fenn­­■ tartását nem ismerni el, olyatén­­eltárás, a­mely szintoly kevéssé­­alkalmas az együttműködést bárm smily alakban előmozdítani, mint­­azon folytonos reeriminatiók, a­­melyeknek kíséret­ében az együtt­­­­működés lehetősége a másik ol­dalról hangsúlyoztatott. Nem úgy tűnik-e föl e pillanatban a kéznyúj-­­­tás részünkről,mint a mely mentő kar után nyujtatik­­ és nem frigyet keres ? Nem úgy tür­nék-e föl, mint abdicatio a Deák­­­ párt részéről ? Bármenynyire óhajtja valaki közöttünk a pár­tok egyesülését, azon nagy feladatok megoldása vé­­gett, a­melyek előttünk állanak s a­melyek a nem­zet összes erejét igénylik, el kell ismernie, hogy erre az alkalom nem ke­dvező e peretben, se az eljárás nem alkalmas, a­­melyet közelebbről tapasztaltunk. Mit kell tehát tennünk jelenleg ? Mindenekelőtt óhajtanunk kell, hogy azon kü­lön elvi töredékek, a­melyek pártunkban vannak, a közelebbi napok tanulságaiból győződjenek meg arról, hogy önálló föllépésü­k legföljebb zavart, válságot okozhat, de az ország érdekeit nem moz­dítja elő. Óhajtanunk kell továbbá, hogy ha vannak közöttünk, a­kiket személyes indokok, ellenszenvek vezérelnek, fontolják meg, hogy olyan a helyzet, a­melyben kétszeresen áll, hogy a szenvedély a legro­­szab tanácsadó. Kövessük mesterünk, vezérünk sza­vait, ki annyiszor intett bennünket, hogy jobban szeressük hazánkat, hogy sem gyűlöljük azokat, a­kiket elleneinknek tartunk. A Diákpárt— tekintettel a párt különböző ele­­meire — soha sem követelte tagjaitól azt a szigorú fegyelmet, a­mely a közjogi ellenzék soraiban ural­kodott. Mindemellett hányszor megtörtént, hogy né­zeteinket alárendeltük a párt megállapodásának. El­mondotta mindenki eltérő nézeteit, s aztán számot vetett magával: miből származhatnék a hazára néz­ve nagyobb baj, abból-e, ha egy időre a párt egyik és másik tagjának nézete nem jut érvényre, vagy ab­ból, ha válságot idézünk elő, s a szerint határozta el magát, hogy mit tegyen. Soha sem volt inkább szükség, hogy ez eljárást kövessük, mint a jelen perezben, a­midőn nem arról van szó, hogy válság idéztessék elő a párt kebelében, hanem hogy oly válság idéztessék elő, a­mely folyto­nossággal fenyeget, a­mely az országot sokkal in­kább fenyegeti azzal, hogy a keleti államok sorába utunk, mint bármilyen drága kölcsön, így állván a dolog, 1. értekezlet, miután én azt látom, hogy azon bajok elhárítására, a­melyek par­lamenti pártjaink pártviszonyaiból folynak, az idő még nem érkezett el; miután ennélfogva a baj gyö­keres orvoslását meg sem kísérthetjük, miután úgy állunk, hogy ha a jelen kormány lemond, a pártnak ugyanazon indoknál fogva, a­melyek a jelen kor­mányt lemondásra bírják, egyetlen más töredéke sem alkothat tartós és erős kormányt . Nincs egyéb mód a hazát a permanens minisz­teri válságtól megmenteni, mint felkérni a jelen kormányt, tartsa meg he­lyét, bármily áldozatába kerül­jön is a jelen súlyos körülmények közt. Előttünk áll a költségvetés tárgyalása. Hozzá kell fognunk mielőbb pénzügyeink rendezéséhez.­­ Több reform­kérdés is van előttünk. Feltéve, hogy új kormány alakítása pártunk kebeléből a jelen vi­szonyok közt lehető volna is, helyes volna-e új kor­mány alakításával foglalkoznunk, hogy az új kor­mány hetekig, sőt hónapokig tanulmányozzon, a­m­i­­i­őn cselekednie kell. Ismétlem tehát, hogy én egész bizalommal felhívan­­dónak vélem Szlávy miniszter­­elnököt, tartsa meg helyét to­vábbra is. De hogy ezt tehesse : viszont szükséges, hogy a párt minden tagja kövessen el mindent, a­mi lehe­tővé teszi elhárítani hazánkról a válságot, mely ben­nünket fenyeget, nem azzal, hogy erős, hogy tartós, de azzal, hogy semmi kormányunk nem lesz, s pél­dát mutassunk a világnak, hogy juthat tönkre egy nagy többséggel rendelkező párt élhetetlensége, és meghasonlása miatt a parliamentarizmus. Többszörös helyeslés és élénk éljenzés követé e beszédet, mely után Horváth Boldizsár kijelenti, hogy csatlako­zik Csengery nézetéhez, bár némileg meggyőződése árán alárendeli az elveket a legfőbb elvnek: a Parla­mentarismus megmentéséért. Nem tartózkodik azon­ban kimondani, hogy nézete szerint a baj ez­által gyökeresen orvosolva nincs, hanem csak elnapolva. A Deákpártnak két feladata van: egyik, hogy meg­védje a közjogi alapot, másik, hogy az országot re­­organizálja. Azon kormány, mely ezen elveket megvédi, alakuljon bárhonnan, az a Deákpárt compact egy­ségét meg fogja teremteni.­­ Most nincs más mód a Parlamentarismus koc­káztatásának elkerülése c­éljából, mint felkérni a kabinetet, hogy tartsa meg a kormányt. Steiger Gyula nem hiszi, hogy a pártból ne lenne mód már minisztériumot alakítni; kívánja tud­ni azon programmot, melyen a kormány ha­ladni fog. Gondolkodási tehetségéről nem mondhat le semmiféle kormány javára; eddig az volt a leg­nagyobb baj, hogy a miniszterek sohasem mondták meg, hogy mit akarnak ? Szónok e tekintetben kü­lönösen a közoktatási, közlekedési s a pénzügymi­nisztert említi fel. A kabinet minden tagja iránt így nem mondhatja ki általában a bi­zalmat. Csengery Antal Steigernek felelvén, meg­jegyzi, hogy adta önállóságának annyi jeleit, hogy nem tehetni fal róla, hogy vakon követ valakit, nem is kívánja senkitől, különben nem emelte volna ki a párt keblében levő különféle nézetek jogosultságát. A párt kebelében a megállapodások a transactiók útján létesülnek , mondja ki mindenki szabadon né­zeteit s meggyőződését, de ha a párt megállapodásra jutott s ha az elfogadtatott , ez elfogadott megálla­podás ellen azok, kik azt elfogadták, ne szavazza­nak. (Zajos, általános helyeslés.) Ezen fegyelmet óhajtja szónok fenntartani. (Élénk helyeslés.) Egyéb­iránt programmot adott több miniszter,­­ adott népnevelési törvényében a cultusminiszter, a köz­lekedési, a pénzügyminiszter stb., programmot csak miniszteri asp­ranstól lehet kérni. Szilágyi Dezső : Ha a párt a kormányt ki­adja kezéből, ezzel azt bizonyítja be, hogy nem ké­pes az uralomra. Angliában és általában mindenütt azt értik a bizalmi szavazat alatt, hogy a kabinet fejének, de nem az egyes személyeknek szavaznak bizalmat. A pártnak nem szabad kezéből kibocsá­­tania a tárczákat, nem szabad erkölcsi bukását elő­idézni, pedig azt jelentené azon nyilatkozat hogy nem képes kormányát a pénzügyi zavarokból kive­zetni. Szónok végül azokhoz fordul, kik a fusiót akarják. Kérdi, hogy e czélra is nem első lépés-e a párt szilárd tömörülése? Bukó párttal, düledező­­ kormánynyal ki óhajtana szövetkezni? Tóth Vilmos szintén nem kíván programmot a kormánytól, mert hiszen mikor egy kormányt bi­zalmával tisztel meg valamely párt, ebben benne van azon feltevés, hogy nézeteivel megfelelő irányban halad, hogy oly törvényjavaslatokat terjeszt elő, me­lyek a párt irányával egyeznek; egyébiránt módjá­ban van a pártnak minden egyes törvényjavaslat előterjesztése alkalmával bírálatot tartani a pro­­gram­m felett, mert hisz mindenike a programm ki­folyása. Gróf Forgách Antal kijelenti, hogy a párt kebelében heterogén elemek vannak ,de az időt nem tartja elérkezettnek a szétválásra. Pártolja Szlávy min. elnökségét. Zsivkovics a horvátok nevében, minden in­dokolás nélkül, Szlávy min. elnöksége mellett nyilat­kozik. Ezután még J­u­s­t­h szólt a kérdéshez, T­a­r­­n­ó­c­z­y Gusztáv a zajban alig hallhatólag ugyan­ehhez, s az elnök kimondá a határozatot, mely sze­rint a párt bizalmát nyilvánítván, felkéri Szlávy miniszterelnököt, h­o­g­y á­l­l­á­s­á­n maradjon. A kör felkéri az elnököt, hogy erről tudósítsa a miniszterelnököt. A párt esti értekezletén Perczel elnök arról tudósítá a megjelenteket, hogy megbízatásában eljárt és Szlávy mint elnök meghatva fogadá a párt bizalomnyilatkozatát. A miniszterelnök köze­lebb fog nyilatkozni e tárgyban a pártértekezleten. Ezután beadattak a szavazatok a 27 es bizott­ság választására. Politikai heti szemle. Mac Mahon meghatalmazásainak meg­­hosszabbítása után a kabinet újjáalakulásának kérdése került napirendre Francziaor­­z­á­g­b­a­n. A Broglie-kormány, mihelyt az illető törvény elfogadtatott, beadta lemon­­dását, de csaknem egy hétig tartott, míg utó­­sot kapott. Ben időközben azonban ismét új diadalt aratott. Nov. 24 én nem kevesebb, mint 50 szónyi többséggel tért a ház napi­­endre azon interpellate felett, melyet Say­­eo a képviselőválasztások ügyében előter­­esztett. Végre nov. 26-án az uj kormány megalakult és pedig következőképen: Broglie herczeg a minisztertanács alelnöke és belügy; Japeyre igazságügy; Decazes herczeg kül- ügy; Magne pénzügy; du Barail tábornok vadügy; Dompierre d’Hornoy altengernagy­engerészetügy; Larcy közmunkaügy; Desteil­­igny kereskedelemügy; Fourton közokta­­ásügy. Több előkelő képviselő, így például Ba­­agnon államtitkárrá neveztetett ki. Az új külügyminiszter Lajos Károly Edie­rmanieu Lecazes és Glücksburg herczege 1819- ben született. Atyja a restauratió idején igen bőkelő szerepet játszott. Az ifjú 1848-ig a diplomatiai pályán működött; ekkor a magán­letbe vonult vissza s a császárság idején sok­kor különféle részvényvállalatokkal össze­köttetésben jön említve, melyek közül nem egy épen nem jó hírben állott. Vagyoni vi­­zonyai hir szerint most is igen rész lábon illanak. Depeyre István az uj igazság­­ügyminiszter 1812-ben született pártállására egitimista, foglalkozása ügyvéd és hírlapíró, isragnon a belügyi államtitkár szín­én ügyvéd. A hét végén a nemzetgyűlés az alkotmá­­nyozó bizottság harminc­ tagjának megvá­­asztásával foglalkozott. Jellemzi a ház párt­viszonyait azon körülmény, hogy a 30 tag megválasztása nem kevesebbet, mint négy ülést vett igénybe. A választás nov. 26-án Budapest, decz. 1. (A baloldali kör) tegnap tartott érte­­kezletén az állam és egyház közti viszonyok rende­zése tárgyában kiküldött bizottságba kijelölte: Benes Döme, Gullner Gyula, Lükő Géza, Nicolics Sándor, Simonyi Lajos dr.,Szentimrey Elek s Tisza Kálmánt. Ezenkívül még a mentelmi bizottságnak Becze An­talra vonatkozó jelentése került szóba, mely azonban függőben hagyatván, a közelebbi értekezletre halass­­­tatott. (A kereskedelmi törvényja­vaslat­ megbízálása tárgyában működő szakérte­­kez­et november 29-án rövid ülést tartott, melyben a segédekről szóló czimnek még hátralévő két czikkét állapította meg. A 67. czikk fölsorolja azon eseteket, melyekben a segéd fölmondás nélkül azonnal elbo­csátható. Az 1. pont szerint ily eset ha a segéd szol­gálatában lopást vagy sikkasztást követ el, vagy fő­nöke bizalmával visszaél. Horn e tekintetben­­, szolgálatában szét fölöslegesnek tartja, s kívánja, hogy általában, ha a segéd lopást és sikkasztást kö­vet el, és pedig bárhol, eh­egyen bocsátható. Daru­­váry és Bróde még tovább mennek és álta­lában nyerészkedési vágyból eredő büntetés alá eső cselekedet folytán kívánják az elbocsátás lehetőségét. Mire az értekezlet első pontul elfogadja:­­ ha főnö­ke bizalmával való visszaélés által az üzlet érdekét veszélyezteti s egy külön pontban Daruváry indítványát a nyerészkedési vágyból származó bűn­tettekre nézve fölvette. Lényeges vitára az 5-ik pont adott ismét alkal­mat, mely szerint az elbocsátás megengedtetik, ha a segéd szerződésileg elvállalt kötelességei teljesítésére alkalmatlan . H­o­r­n ezt a kifejezést nagyon tág­nak találja, s így a főnök egészen önkényesen járhat el a segéd elküldésénél.­­ Kochmeister egé­szen elhagyni kívánja e pontot, mivel a kereskedő a felvétel alkalmával a segéd bizonyítványaiból meg­

Next