Pesti Napló, 1874. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1874-01-01 / 1. szám

- jt.'W■ - ■VSb’-T -! ’ .* ! / ... /. ■ -X----- S: Ff / 5 / , X .... , / - ...* j. r . , f . , u* ■' . ' , . v % :* f ' 5 ’ . * 1.szám. _______________________Budapest, Csütörtök, január 1.1874.________________________35. évi folyam. Szerkeztési irodai Kiadó­hivatal: JP Előfizetési feltételek: — Hirdetések Barátok-tereAthenaeum-épület. Barátok-tere, Athenaeum-épület. É jSJ Jjjl JT­­ hardvaszintúgy mint*előfizetések A lap szellemidőt iletfi minden . TT ... . M .3 fLE 0 ■ j# NI IJ I fi fi 3 hónapra . ^. 6 írt — * köZlemíny szerkesztöséghez A lap anyagi részét illető közi» sjjjjj _ E W JbanMI ggg Mg ■ ■ H 6 hónapra . .­­ 12 » — 'Vúé­ j jÉljfcpC-HI V 4.TALBA int?ud0, mények (előfizetés» pénz, kiadás fi i 1 I | Ijj Éj % f? IT II fi fi M fi fi «má?JTtIítod ¥* \-N „ , j" . . M M fw# Jm,TM msMm Sájsca 1 \JP ^egyedenként i »"*£-,■ | | Barátok­ tere, Athenaeum-épUK Bérmenterlen Ívelek csak ismert * JBBBBI ■■■■ 9 ..................... 118 Az előfizetés az ev folytan*T-ií­­ r ... . körüli panaszok, hirdetmények) & hónapban megkezdhető, de ennek bártoplv i v­­ vW j kezektől foktatnak el. ^ ^ T T XT T 0 napján történik is, mindenkora /.v: j küldendők. Kézi-átok nevadatn­ak vissza. kiadó-hivatalhoz intézendők. B E (j (j JHi lj JL i\ ] A | ) A napjától számittatik. y --ill — —­ Előfizetési felfogás „PESTI NAPLÓ“ , 1874-diki folyamára. _ _____________________ A „Pesti Napló“ 1874-ben huszonötödik évfolyamába lép. Nehéz, súlyos idők voltak azok, melyekben e lap alapittatott. Átküzdötte. Hirdette és fenntarta a hitet a jövőben s hozzájárult a nemzeti közérzület fölserkentéséhez. Az idők jobbra változtak, az alkotmány helyreállittatott, s e lapok a kiegyezési mű és a szabadelvű, mérsékelt haladás hű védelmezői voltak. Azok lesznek jövőre is. Visszatekintünk múlt évfolyamaink hosszú sorára, s azokban az alkotmány és törvény iránti hűség, a nemzeti közérzület, a szabadság és haladás ügye publicistikai védelmének dicső emlékeit találjuk. E múltból csak lelkesedést menthetünk; e traditiók csak kitartás s ugyanazon irány s ugyanazon elvek hamisitatlan fenntartására buzdíthatnak. . Lapunk fennállását s felvirulását a magyar olvasó közönség pártolása biztosítja. Állásunk minden irányban független s azt egyedül meggyőződésünk szabja elénk. Politi­kánk deákpárti, s törekvésünk egyik czélja annak előmozdítása, hogy a közjogi mű alapján minél erősebb liberális többség csoportosuljon. Kérjük t. olvasóinkat megrendelésük minél előbbi megújítására. Budapest, decz. 13. 1878. A „Pesti Napló" szerkesztősége. Előfizetési árak: Égési évre 84 ft. — Félévre 18 ft.—Negyedévre 11 ft.— Egy hóra 8 ft. Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadó­ hivatalának (ferencziek tere Athenaeum-épület) küldendő. A „Pesti Napló" kiadó hivatala. Újév napján. Boldog uj esztendőt! Jobb időkben e szólam a kegyeletnek és udvariasságnak egyszerű kötelessége és semmi más. Ma értelme sokkal mélyebb, je­lentősége sokkal nagyobb. Ma előttünk, a nemzet előtt az önbizalom jelszavává kell e szólamnak magasulni. Ha az év, melyhez ezentúl csak az emlékezet homályos ösvé­nyén át juthatunk el, oly sokat megvont tő­lünk, melynek hírhatása az emberi szív ter­mészetszerű óhajtása volt: az évnek, mely előttünk a titok leplébe burkoltan áll, a jövő reményét, az önbizalom nemes érzetét kell bennünk kifejteni. Azt a reményt, azt az ér­zetet, mely az emberiség tökélyesülésének, a nemzetek előhaladásának legbiztosabb alapja, leghatalmasabb tényezője. Hét hosszú , mind belső, mind külső eseményekben gazdag év folyt le azóta, ami­óta az ország alkotmánya a nemzet kezébe van letéve, a­mióta az alkotmány megnyitá a tért, a­melyen bölcsesség és gondtalanság, komolyság és szilaj pártszenvedélyek változó sikerrel, de rohamosan fejték ki erejüket s törekvének a múltnak elszakadt fonalát újra­­elvenni, használhatlan romokat félreháritani, íj alkotások alapjait megvetni s a nemzet regeneratiójának nagy művét a nemzeti élet­­nírködés egész vonalán, a művelődés minden iányzatában befejezni. És ez évek alatt sérthetetlenü­l állott az­lkotmány s tiszteletet vívott ki és mély gy­­­ereket vert minden irányban. A nemzet erői sabadon nyilvánulhattak, az egyéni és pa­­tikai szabadság virágai dúsan tenyésztek, taj és kereskedelem óriási s nálunk eddig rég soha nem látott lendületet nyert s a­­lföld bizalmával és millióival keresett meg nmünket. A rövid korszak, melynek tanúi és tényezői, munkásai de élvezői is valánk, annyi remény teljesültét, annyi valóság be­következtét tünteté föl, hogy párját újabb­­kori történetünk folyamán már már hiába­­ kerestük. De megjöttek a szigorú napok. A má­mor elenyészett, a pártszenvedélyek kitom­bolták magukat és tisztult szemekkel kez­­dünk magunk körül tekinteni. Hibákat fedez­tünk fel sok helyen, a­hova eddig nyugodt önérzettel tekinthetünk. — Kevesebbnek és kevésbé kielégítőnek láttunk sok ered­ményt, melyet biztos számítással véltünk az alkotmány és nemzeti erőkifejtés nyo­mán bekövetkezhetni. — Államháztartásunk rendszere nem bizonyult be eléggé szilárd­nak, anyagi előhaladásunk nem mutatko­zott eléggé biztosnak s bőséges adományait a természet , bizalmát és millióit a kül­föld kezdé tőlünk visszavonni. S a mi mind­ezeknél veszélyesebb, a közöny, az unalom, a kifáradásnak lankadtsága kezdett erőt ven­ni az alkotmány tényezőin, az irányadó pár­tokon és ezeknek tagjain. De hát megakadt-e előhaladásunk? Vájjon erősebbek-e az akadályok, mintsem azokat az alkotmánynyal szövetkezett nem­zeterő óriása elháríthatná? Vájjon visszaha­tás következik-e be, vagy a mi tán még ro­­szabb, előtte állunk a pangás, a tespedés és a tengődés estéjének? Vájjon a jelenségek egy régen támadt s mélyen megfészkelt kór­nak jelenségei-e, vagy nagy munkát végzett idegrendszerünk egyszerű pihenése ? Vájjon lemondjunk-e önbizalmunkról, a szabadság és nemzeti önkormányzat becséről, s jö­vendőnk reményéről? Elejtsük-e missiónk­nak nagy czéljait s kételkedjünk-e önma­gunkban ? Semmi esetre. A napok színét és hangu­latát a napok érdekei szabályozzák. S bár az érdekek ma nem egy irányban veszé­ly­eztetvék, bár az egyéni törekvésekben úgy a szellemi, mint az anyagi téren pillanatnyi ernyedés állott be s bár ezeknek visszahatá­sa ideiglenesen az állami és alkotmányos élet nyilvánulásain is visszatükröződik, mindamellett a mögöttünk levő alkotmányos korszak összes eredményeinek higgadt meg­­bírálásánál a mai napok komorsága vajmi kevéssé jöhet számba. De ép oly kevéssé jöhet számba akkor is, ha a jövő felé, a nagy nemzeti czélok felé fordul tekintetünk. Ha a távolságot tekintjük, mely köztünk és e czélok között még mindig fennáll, ha a pályának nem bevégzett, hanem bevégzetlen részén mereng el hazafi tekintetünk, hajlan­dók vagyunk az elmúlt alkotmányos korsza­kot eredménytelenséggel, pártjainkat és azok államférfiait gyöngeséggel, tán tehetetlenség­gel vádolni. Súlyos vád, mely még súlyosab­bá válik, ha meggondoljuk, hogy az a nem­zetre magára esik vissza, mivel hogy állam­életének kormányzására, az alkotmányos feladatok teljesítésére nagyobb erőkkel vagy nem volt képes, vagy nem akart ren­delkezni. Súlyos vád, de nyugton elmondhat­juk, hogy teljesen igaztalan. S nemcsak igaz­talan, hanem hozzánk nem is illő. Nagy szerencse, nagy áldás az önismeret, mely egyéneknél maga után vonhatja néha a lemondást, de nemzeteknél soha. S nekünk erre különösen semmi okunk.Nagyot mertünk, nagyobbat tán, mint a­mekkora erőnknek megfelelhetett, de legalább tisztán látjuk ma, mit várhatunk saját erőnktől, mit bir meg a mai és mit bir meg a serdülő nemzedék. És a nemzet, melynek dicsőségéért és jólétéért küzdünk s melynek nevében küzdenek egy­mással a pártok, nyugodtan nézi a küzdel­meket, mert tudja, hogy azoknak vége lesz egykor, de az ő nagy és nemes hivatásának nem lesz vége soh­a. És ha feledni tudjuk az üres ábrándo­kat, ha helyes tanulságokat vonunk ki a csa­lódásokból, ha erejük és tartalmuk után mér­jük meg a közélet jelszavait és egyéneit, ha elismeréssel adózunk a lelkiismeretes mun­kának s lelkiismeres munkával önkötelessé­geinknek , akkor az önismeret mai napjai a jövő előtt még nagy napokat tűnhetnek fel, mert az önbizalom és erős elhatározások ke­retét e napoktól fogjuk számíthatni. Ennek reményében, ennek tudatával kívánunk a nemzetnek boldog uj esztendőt! A „Pesti Napló" tárczája. A fővárosból. B. u. é. k. Vége tehát egy évnek. Csak egy évnek ? lét egy évnek. Hetvennégy az ajtón kopogat, beadja üdvözlő­jét s borravalót kér. Nem tudom, meg lesz-e vele fedve. A­mit kap, az : reductiója a vágyaknak, a lények leszállított létszáma, rozsdaette álmok s ak efféle lelki limlom. Csak egy évvel értünk, s ínyit kérgesedett a szív, mennyivel nehezebben a­d talajt a benyomások ekevasa! Egy két pillanatot szentelünk a múltnak, leit­­ekintetünk alkonypirosan csügg légváraink be­­kupoláin, tornyain s egy-egy elfojtott sóhajjal a rakjuk mindazt, a mire most egy éve vágy­­­, s a mi egy év múlva sem teljesült be. Aztán­­ nézünk a jövő tájképére, mely a közönbösség verőfényében feltárul, s tovább haladunk a járm­­on. Kívánom mindenkinek, hogy váratlan szépsé­­g bukkanjon, rejtett virányokra, hol Móránként is sziklafalak langy régiókat zárnak el a hideg vékrg. Kívánom, hogy enyhüljön a közönbös­­ég mérséke és mindenkiben a lelki hévmérő mu­­n oly fokokat, melyekről sem Reaumur, sem us nem álmodozott. Kivánom mindenkinek, hogy ne kezdődjék uj­gy, mint a városi hivatalnokoké, kik az újévi nős pénzesőben mondhatatlan szárazon fognak , pedig parupli alá sem menekültek. Vagy talán épen a végzet csodálatos találé­konysága gondoskodott számukra egy menlevélről, melylyel e napon, midőn a közbiztonság ügye fenye­getve van, minden megtámadástól megszabadul­hatnak ? Egy élelmes üldözött csakugyan már meg is ragadta a kínálkozó alkalmat. Akadt egy oly csodálatos ismerőse, mint újév napján mindenkinek akadni szokott, aki oly titkos szolgálatokat teljesített, minekre újévkor mindenkit figyelmeztetni szoktak, s ez a csodálatos ismerős már Szilveszter napján galléron csípte azt az embert. — Boldog új évet kívánok. A többiről egy kinyújtott kéz beszél. Az élel­mes megtámadott azonban lekapja kalapját, kinyit­ja kezét s felel: »Városi hivatalnok vagyok, boldog új évet kívánok.“ A támadó rémülten­­­űnt el. Hogy minő hatással bír az újévi támadásokra a rendőrségnek újjászervezése, még nem tudjuk. Annyi kétségtelen, hogy több érdemes tolvaj és csirkefogó belátva, mily esztelenség, mint bevallott keresetű lopó szerepelni, hajlandónak nyilatkozott egyelőre az újévi gratulánsnak sokkal ártatlanabb alakjában tenni próbára az új rendőrség képességeit. De hagyjuk az újévet és megszokott elmél­kedéseit, szellőztessünk a helyett egy igen, de igen nagy bajt, mely mindig előfordul, mikor több ünnep összetorlódik. Holnap nem lesz újság. A múlt héten meg épen harmadfél napig kel­lett újságtalanul élnünk. Harmadfél napig nem volt mit olvasnunk ! Ezt a felkiáltást nem mint újságíró teszem,­aki fontosságával fenhéjázik, hanem mint a közönség egyik tagja, mint olvasó. Ha pedig olvasónak kez­dem magamat érezni, akkor belátom és nem titkol­hatom, hogy három napig újság nélkül megélni rendkívüli calamitás. Egészséges ember, ha minden eledeltől meg­­fosztatik, csak egy hét múlva hal éhen, vízzel táp­­láltatva két hétig megélhet. Ne adjunk az országnak egy hétig újságot, tessék megnézni, mi lesz belőle. Az ám, s önnek t, uram, legkevésbé volna oka kicsinylő várlvonással felelni ez állításra. Ismerem önt, tudom, hogy azok közé tartozik, akik mindig szidják az újságokat, hogy csupa koholmányokat közölnek; azok közé tartozik, akik a hírlapírót mint egy hiszékeny és fecsegő könnyelmű lényt, rendkí­vül lenézik és azt szokták mondani : aki semmi egyébre nem való, csak az áll be újságírónak. Hogy érzi magát holnap reggel ? Valószín­ű­­leg, mint a múlt héten. Ön ellenszenve daczára is, már kora reggel az ágyban olvasgatja el az újságot. Hadd nézem mit hazudnak megint! Alig nyitja ki szemét, a hirlap után nyúl, melyet az inas az éji szekrényre tett. Ha a kihordó egyszer-másszor elkésik s ön korábban ébred, egész nap meglátszik hangulatán a reggeli boszúság nyoma. A múlt héten is ünnep után két napig roppant morozás volt, hányt-vetett mindent, egy poharat meg épen úgy tett le, hogy az rögtön szörnyet halt. Inasa hallgatott s csak azt morogta magában : lát­szik, hogy nincs újság, megint nem bírok a gaz­dámmal.« Úgy van, az újság a legbárdolatlanabb pallé­rozott embernek is mindennapi kenyere. Fontos az újság még akkor is, ha csak annyit ír, hogy nincs újság. Mi a reggeli újság nélkül, mi a vacsora esti lap nélkül ? A kávéházba lépsz s bár előre tudod, hogy a szolgálatkész pinczér ma nem fogja a süteménynyel együtt szellemi menázsiádat is eléd rakni, mégis nem állhatod meg, hogy újságot ne kérj. Jean a tegnapi­val kedveskedik. Boszosan olvasod el a már egy íz­ben megemésztett vezérczikkeket, másodszor érte­sülsz az újdonsági rovat humenjeiről s egyéb szeren­csétlenségeiről, aztán haragosan oda vágod az újsá­got a biliárdra. A kávéhoz nem is nyúltál. Most bele aprítasz egy kiflit. Furcsa! ez a kávé nem itatja ma­gát,ha közbe-közbe nem nézünk az újságba. Fölkelsz s magad indulsz újságok keresésére, talán szemesebb vagy Jeannál. Egy napi­lap — két napi­lap — már mind­végig olvastam. Ab­­ennek tárczáját tegnap csak futólag néztem át. Megolvasom, mialatt fele ká­vémat valóban sikerül is lenyelnem. Csak még talál­nék újságot. Az újabb portyázás következtében egy egész halmaz oly újságot czipelünk zsákmányul ma­gunkkal, melyhez hasonlókat máskor figyelemre sem méltatunk. Ilyenkor olvassa el a poéta a „börzencouv­rier“-okat, a kereskedő az orvosi lapokat, az ortho­dox katholikus a „Blätter für das Judenthum“-ot, az orvos a jogi újságokat. Legyűrtük s le a kávét is. De majd harmadnap, mikor már minden szak­­lapo végigbetűztünk, mikor már azt is tudjuk, hogy a »Weser Zeitung« negyedik hasábján felülről az ötödik sorban hány „o“ betű fordul elő, mikor már a „Vorstadtzeitung“ sem kerülte el figyelmün­ket, sőt az „Oldenburger Nachrichtenét is tüzetes tanulmányunk tárgyává tettük — mit tegyünk har­madnap ? Ne tagadja senki, hogy az ujságtalanság *• calamitás. Vannak tudósok, kik azt állítják, hogy ládi életben ujságtalan napokon majdnem oly csete­paték észleltettek, mint kozmás leveses napokon. Vannak szakférfiak, kik azt állítják, hogy az embe­riség műveltebb részének kedély állapota ujság­talan napokon sokkal ingerlékenyebb, mint máskor. Hogy is lehetne máskép ? Ily ujságnélküli napon­­a levegő rendesen leg­telibb mindenféle hírekkel. X. miniszter így áll, Y. miniszter úgy áll, Z. miniszter sehogysem áll. A kormány ezt szándékozik tenni, a kormány azt szán­dékozik, tenni. A pártvezérek ezt határozták, a párt­vezérek amazt határozták. A szélbal a jobboldallal akar fusionálni, Simonyi Ernő miniszter lesz, Mada­rász beáll tiszteletbeli osztálytanácsosnak, az eddi­giekhez még hat ellenzéki újság keletkezik, a bal­közép nyolc­felé szakadt, az omladinák el­­csapták Mileticset, ezer millió magyar bankjegy fog kényszerfolyammal forgalomba hozatni, a nem­zeti bank egészen leköltözik Pestre és Lucám ma­gyar bajuszpedrőt rendelt. Ennyi hír — de még több is! Azután az em­ber azt sem tudja, mi igaz belőle, mi nem. Egy ár­tatlan c­áfolat, egy elbújtatott dementi megnyugtat­ná a kedélyeket, de hiába, nincs újság . . . . . . Nehogy tehát ez az ujságtalan világ vala­miképen megállandósíttassék, tessék az uj esztendő­ben nagyobb figyelemre méltatni azon ismert lap­­mellékleteket, melyek előfizetési felhívás néven isme­retesek. Argus, Budapest, decz. 31. A b­udgettörvény, szentesítése után, 30-án ki­­hirdettetett. Oly tény, melynek nagy hordereje van — mert enged a kormánynak szabadabb mozgást, de egyszersmind kétélű fegyver, melyet a Szlávy-kabi­­net, valamint azon kormány, mely utána jöhetne, jóra vagy roszra használhat, mely azonban valószi­­színüleg nyelében használatlanul fog maradni. De jelentőséggel bír a mód is, miként e törvény a tör­vényhozás mindkét házában megszavaztatott. — A képviselőházban, nem számítva a középpárt szavaza­tait, nagy többség szavazta meg e törvényt. Igen ta­nulságos volna tudni, hogy kik szavazták meg őszintén a bizalomból a kormány iránt, kik pedig csak kényszer­helyzetben ? Annyi igaz azonban, hogy kevesen tartották időszerűnek a kormány el­len intézett támadásokat visszautasítani s magukat a kormánynyal azonosítani. Nem volt az tehát oly többség, melylyel bizton, szilárdul s jó kedvvel le­het kormányozni. Még tanulságosabb volt a főrendiház magavise­lete. Az egész vita nem volt egyéb,­ mint critica. A különbség a felszólalásokban nem egyéb, mint, hogy az egyik jóakarattal, a másik részakarattal bírált. Az első osztályhoz tartozott gr. Zichy Ferencz, MH, kinek felszólalásában a képviselőházi Deákpárti han­gulat s felfogás tükröződött vissza, .Gyürky s Prónay felszólalása csak annyiban bír jelentő­séggel, hogy állítólag azokban is bizonyos, a képvi­­selőházban divatozó irányok tükröződtek vissza: a Lónyay s Ghyczy-párt. Prónayról azt mond­ják, hogy talentumos fiatal ember, kinek jövője le­het, ha kevesebb praepotentiája s több tárgyismerete lesz azon ügyek körül, melyekről szól. Jellemző, hogy a zeneakadémiának s a főszöntvényeknek szent hadat. Úgy látszik nem tudja még mily hatással vannak ily öntvények a ras­ztacitásra,mily hatása van a művészetnek a nép műveltségére, s különösen mily hatása van a művészetnek s a rajznak az iparra s a kézműre, tehát az ország gazdasági fejlődésére. De az nem tesz semmit, ideje van még tanulni. Mi neki a támadást nem veszszük rasz néven, belőle még jeles ember válhatik. Inkább veszszük rész néven a miniszterelnöknek, hogy férfias, határozott felszó­lalása közben érdemesnek tartotta reflectálni arra, mit e fiatal ember mondott. Gr. Zichy Ferdi­­nánd beszédét nem jellemzi a képviselőházi Deák­párti irány, de ő észszel s „gentlemanlike“ modorban bírált s bírálata politikai múltja nyomait viseli ma­gán. A nap hőse azonban gr. C­z­i­r­á­k­y volt, ki virulentiával támadta meg azon politikát, mely hét év óta mérvadó. Neki­ nem kellenek a gömöri ipa­rospályák, ő nem barátja a honvédségnek, neki nem kellenek a közös iskolák. De neki a felsőházi tagok közt­ senki sem mondott ellent, sőt nyilatko­zatai több ízben helyesléssel fogadtattak. Megtáma­dása tehát nem az által volt jelentékeny a mit mon­dott, de a hatás által, melyet a felsőház egy részére gyakorolt. Mindenesetre gr. C­z­i­r­á k­y, ha nem csalódunk, a Szláv­y-k­a­b­i­n­e­t ajánlatára ki­nevezett tárnokmesternek fellépése árnyéka lehetne azon eseményeknek, melyek bekövetkezhetnek. A budgetvita tehát, a­mint a két házban le­folyt, nemcsak a kormányra, hanem a Deákpártra is sok tanulságot foglal magában. E történtek után a Deákpártnak bátran lehet azon tanácsot adni, hogy vessen számot magával, akar-e kormánypárt lenni s akar-e többségben ma­radni. Ez esetben mondjon le apró k­valitásokról, elfogultságokról, s a párt egyes tagjai mondjanak le a politikában egyéni ízlésükről; s tömörüljön s erősködjék a párt s nem kerülve a harczot, vigye keresztül s pedig gyorsan mind ant mi jobb pénzügy, s jobb közigazgatás előállítására, valamint kultura­­érdekeink előmozdítására szükséges. A kormány pe­dig mondja meg nyíltan a pártnak, hogy a pártot vehetni fogja,s ha a párt nem akarja magát vezettetni de kritizálni akarja a kormány eljárását — mi az ellenzék szerepe: — akkor keressen magának a párt más kormányférfiakat. Ha a párt, vala­mint a kormány ezt tenni nem akarják, vagy ha ez, azon elemek természeténél fogva, melyekből a párt áll, lehetetlen, akkor keressenek maguknak szövet­ségeseket más táborban, de keressenek ott, hol erőt találhatnak; mert öt vagy tizenöt emberkével nem fognak erősbödni s a közügyeket helyres egészséges kerékvágásba terelni. Ha az nem fog történni, úgy készen lehetünk oly eseményekre, melyek senkinek, vagy talán csak keveseknek lesznek ínyére, s ha a legjobb esetben sikertelen működés mel­lett fogunk is vegetálhatni a jövő választásig, igen gonosz választási Campagnen , s a Campagne oly utófájdalmasnak nézhetünk elé, hogy Magyarország folytonos pártizgalmak közt nem fog se szellemileg se gazdaságilag gyarapodni, hanem ellenségeink fognak tehetetlenségünk felett diadalmaskodni. Egy deákpárti képviselő, az emberi tévedések kezet fogva versenyez­tek szegény hazánk lakoltatásában. Magyarország megszokta már, hogy egy­­egy áldott termés után három gyenge s ezek közt egy ínséges év is következzék; de mi­dőn a silány terméssel pusztító járvány, marhavész, megrendítő hitelválság és az ál­lami financziák valamennyi sebének hirtelen fölfakadása párosul, mindez hét év csapásaira elosztva is képes az országot megbénítani. Az 1873-iki termést a langy tél, a ta­vaszi buja fejlődés, az ezek folytán elhara­pódzott rozsda, a töméntelen mezei egér s később a tartós aszály rontotta meg. Leg­­roszabbul fizetett a gabnafélék közt a rozs, a kapás növények közt a kukoricza s burgo­nya; átlagosan jó volt a bortermés és dúsan fizetett a repere. A gabna szokatlan magas árt ért el,mert az egy déli Oroszország kivételével egyebütt Európában csak a középszerűség vonaláig emelkedett a termés. A kivitel azonban cse­kély volt, sőt a nagy malomipar és a keleti s déli megyék lehetőleg olcsó élelmezése ér­dekében szükségesnek mutatkozott a gabna­­vám felfüggesztése és a vasúti tarifák leszál­lítása által a behozatalt megkönnyíteni. A rosz­termés miatti komor helyzetet súlyosbította első­sorban az ország nagy ré­szében pusztító cholerajárvány, mely a gaz­daságtól több mint százezer munkás kezet vont meg, 430 ezer embert döntvén ágyba és 181 ezer egyént ragadva ki az élők közül. Még súlyosbá tette a közgazdasági ca­­lamitást a nagy pénzügyi s hitelkórság, mely a féktelen speculatió kicsapongásai folytán május elején Bécsben épen akkor tört ki, midőn Ausztria a nemzetközi kiállítás megnyitásakor az összes népek képvise­lői előtt a maga jólétét és haladását ki­zárni készült. És a siralmas catastrófa, mely­nek romjai még ma sincsenek eltakarítva, Ma­gyarországnak amúgy is ingadozó hitelviszo­nyait teljesen kiforgatta sarkaiból. A kormány, hogy hazánk hitel-és pénz­viszonyait a nemzeti bank egyeduralmától lehetőleg függetlenné tehesse, a tavasz elején nehéz küzdelmek közt előkészítette a magyar leszámítoló­­s kereskedelmi bank megalapítá­sát. Az egyezmény törvényesítése azonban be nem következvén a kedvezőbb viszo­nyok közt, a tör­vény­czikk megalkotása után csakhamar maga azon hatalmas bankintézet, mely a magyar escompte bank alapítására vállalkozott, a hitelválság által a bukás szé­lére sodortatott, a­honnan az osztrák kor­mány közbevetése ragadta ki. A hitelválság enyhítése e szerint hazánk­ban is kizárólag az osztrák nemzeti bank cou­­lánsabb hitelnyújtásától függvén, a magyar kormány a bankfiókoknak minél bővebb do­­tálhatása végett, készséggel hozzájárult az osztrák kormány azon intézkedéséhez, mely­lyel a bankad­ó 14. §-a hatályon kívül he­lyeztetett. A bank azonban heteken át túl nem haladta a félrevont kibocsátási korlátot, és az ország főbb kereskedelmi központjain, solidáris kezesség mellett alakult kisegítő egyleteknél, oly nehéz feltételekhez kötötte a hitelnyújtást, hogy az ipar és kereskedelem a legnagyobb megpróbáltatásoknak volt kitéve. Pénzintézetek liquidáltak, tekintélyes c­égek, a megszorult hitel folytán, elbuktak, egyes könnyelműen vagy hűtlenül kezelt részvénytársulatok csőd alá kerültek. A bu­dapesti tőzsdelap sorozata nevezetesen meg­gyérült s az epuratió műtéte még a jövő év­ben is szükségkép folytattatni fog. Mind a magyar, mind az osztrák kor-MSBKgWB—i T T**'1 f ITT Magyarország közgazdasági élete 1873-ban. Megkönnyebbült lélekkel válunk meg a ma bezárt évtől; jól esik úgy szólhatni már 1873-ról, mint a történelem örökségére szál­lott múltról. Mert a természet mostohasága s

Next