Pesti Napló, 1874. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1874-02-01 / 26. szám

Előfizetés „PESTI HÁPLO“-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 24 frt. Félévre ..... 113 frt. Negyedévre ... 6 frt Egy hóra .... 13 frt. Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló« kiadó-hivatalának (ferencziek tere , Athenaeum­­épület) küldendő. A „P. Napló" szerkesztő- és kiadó-hivatala. g rin­iTi ■■■——■———■ mm Budapest, január 31. A levegő tele van a kormányválság hí­veivel. Az ellenzék minden árnyalata diadalt vár és diadalt hirdet közlönyeiben. Bizton számit a Deákpárt kormányának és bizton számit a Deákpártnak bukására. A­kit le nem győzhetett eszmékkel, le nem győzhetett al­kotásokkal s le nem győzhetett a nemzet­i­ közvéleményével, azt legyőzhetni reméli most a szavazatok rideg számaival. E számok nem jelentenek programmot s nem biztosít­ják a jövőt, de jelentik és biztosítják a dia­dalt. Meddig tarthat ez, és mi lesz a vége: azt az ellenzék nem számítja. Azt sem veszi számba, hogy azok, kik vele pillanatnyira szövetkeznek, neki nem barátai. Ma elég a diadal s feleslegesnek tartja gondolni a hol­napra. E hangulat uralkodott ma, a­mikor a képviselőház s különösen az ellenzék pad­jai lassanként megteltek. És a hangulat a Deákpárton sem vidám. Nem a keleti vasút végzetes ügye, hanem sokkal fon­tosabb gondok ülik meg a lelkeket. Mi lesz holnap és mi lesz azután ? Ha a Deák­párt elveszti a többséget, hol az a párt, a­melyik azt megtalálja. Ha a kormány elvesz­ti a többség bizalmát, hol az erő, melyre tá­maszkodni fog nehéz feladatában? És ha le­lép a kormányrúd mellől, ki veszi azt majdan kezébe s merre fogja irányozni a zaklatott hajót? És fogja e irányozni, vagy bízza ön­sorsára, a hullámok szeszélyére ? Egy törvényjavaslat áll előttünk, mely­nek egyetlen hibája, hogy olyan ügy­gyel van kapcsolatban, melynek sötét múltja s veszni indult sorsa van. Tapintat, mérsékelt­­ség s államférfias felfogás különbséget tudna tenni a törvényjavaslat és amaz ügy között. De a­kik a javaslat ellenzői, azok csak ügy­védek, kik jó­hiszemmel, de kérlelhetlenül csak a pert akarják megnyerni. Állásuk biz­tos és azt felhasználják, érveik bőségesek és azokban nem válogatnak. Néznek a múltba, mikor a jövőbe kellene tekinteni s csak egyé­neket s csak kormányt látnak ott, a­hol egy komoly ügy áll előttük. A támadást megkezdi Zsedényi s folytatja Gr h­y c­z­y, és ennek egy hive. Amaz beletéved a keleti vasút szomorú törté­netébe és emezek nem tudnak távol maradni a jogi distinctiók tömkelegétől. Amaz tudja, hogy a történet még nincs megírva s egyes adatai még nem világosak, és emezek sejtik, hogy előttük nem jogi, hanem politikai kér­dés áll. S valamennyien jól tudják, hogy a ko­rmány és hívei őket az általuk választott térre nem követhetik, az ő jól elsánczolt tá­borukat közelből meg nem támadhatják. Tud­ják, hogy erre most idő nincs, alkalmat venni lehetetlen. És e helyzetben feláll a miniszterelnök, hogy megvédelmezze állását, mely valószínű­leg neki okoz legkevesebb gyönyörűséget s támogassa azon javaslatot, melyet sokan el­­bukottnak tekintenek. Hogy a miniszterelnöki állás meg lesz-e védelmezve, hogy a javaslat meg lesz-e mentve, e fölött holnapig még lehet vitatkozni, de hogy S­z­­­á­v­y, midőn beszédét bevégző, úgy állott előttünk, mint a ki állásában biztos, önérzetében erős, táma­dói által legyőzhetlen s feladatának magasla­tán áll, az ma már nem szenved kétséget. Beszédét nála szokatlan erély vezeté­s ritkán kitörő férfias önbizalom sugalmazá. — Minden habozás nélkül kimondd, hogy a ja­vaslat ellenzői alig képesek a tiszta tárgyila­gosságot megőrizni. Bátran hivatkozott saját múltjára és sietett szemközt állani azon fele­lősséggel, melyet viselni akar, s melylyel tá­madói őt megriasztani képtelenek. Ha ma nem lett elvesztve a csata, az ő érdeme, és ha holnap meg lesz nyerve , abban is az orosz­lánrész az övé leend. De ha elvesztené is, nem ő volna az, ki magát vesztesnek tekint­hetné. Beszédének nagy része polemikus vala s polémiájának éle leginkább Zsedényi ellen irányult s mi hozzá­teszszük: méltán. De a vi­ta hevében egyúttal szabatosan felállítá a kérdést. Ha a törvényjavaslat elfogadtatik, a vasuttársulatot csak mai adóssága fogja terhel­ni,de ha el nem fogadtatik s ha ennek következ­tében a másodsorozatú kötvények kótyavetyé­­re kerülnek , a kötvények mind fennmarad­nak és azonkívül a mai adósságnak is csak kis része lesz törleszthető. És akkor végkép elbuknak a részvényesek a­nélkül, hogy a jóhiszemű hitelezők meg lettek volna mentve. Ez az, a­mire nem találhat sem Zsedé­nyi, sem más feleletet. Ám vizsgáljuk aztán a keleti vasút történetét; ám derítsünk ki mindent, a­mit ki kell deríteni; ám tekintsünk nyugalommal mai dolgainkra vissza, hogy ime mi a nehéz kérdésekből kezünket szeren­csésen kimostuk , de aztán emlékezzünk arra, hogy mindent, a­mi most megmenthető lett volna, könnyű vérrel elvesztettünk s elveszni engedünk. Szlávyt e vád nem terheli, ő ne­mesen és nagy hatással teljesité a kötelessé­get, melyről ellenfelei is tudták, hogy az nehéz volt. A „Pesti Napló“ tárczája. A fővárosból. (Plumet, öröksége. — Uj színpad. — Polgári házasság. — Farsangolók.) A pénzvadászatot már elég vígjátékiró dolgoz­ta fel. Az örökséghajhászó rokonok szintén megszó­laltak a művelt világ minden nyelvén. Egygyel több vagy kevesebb, mindegy­ gon­dolt a két franezia iró s irt egy vígjátékot: »Éla­met öröksége.« Hogy számtalan előd után a két franezia író sem tudott tárgyából többet kisaj­tolni, mint amennyit a nemzeti színpadon láttunk, az nem a francziák szegénységét, hanem a tárgy érct­­erének tökéletes kimerülését bizonyítja. Plumet úr, a gazdag nagybácsi, rendkívül in­gatag és gyönge ember. Annyira ingatag, hogy a szinpadi epigrammaticus kidolgozásban néha majd­nem indokolatlan tetteket visz végbe és egyik szán­­dékát a másik után sokkal gyorsabban változtatja, mint kissé lassú ember a maga ruháit. Egy csapat rokon hemzseg körülötte, kik egy­mást iparkodnak kegyéből kitúrni, és Plumet ur hol egyikhez hajlik, hol másikhoz, míg végre­­ egy kis házasító leány rábeszélésére a házasság Mekkájába akar vonulni. Mikor a rokonság e váratlan szándék­ról értesül, nagyon természetesen fűt-fát megmozgat, hogy a parthiet meggátolja, de mindhiába! Plumet ur megházasodik és a darab ez igen egyszerű bonyo­dalom megoldásával bevégződik. Elég jókedélyű és meglehetős élénk jelenetek, néhány jól rajzolt alak, mint a hirtelen természetű és senkit szóhoz jutni nem engedő ügynök, vagy a két öreg, nyugdíjas katona —­kik Tamássyban és Szigeti Imrében igen jó személyesitőkre akadtak — föl-földeritették a közönséget, mely hajdan fran­czia darabokra tódult s most első előadásra sem je­lent meg nagyobb számmal. Feleky elemében volt mint Plumet Fülöp és rendezőségének jeles bizonyítványt szolgáltatott a pompásan összevágó előadással. Hogy Szigeti Jó­zsef pezsgő kedélyű nagybácsi, azon már senki sem csodálkozik, azt azonban örömmel látta, mily ked­vességgel leskődött Niczkyné és Helvey Laura az örökségre. Benedek, Nagy Imre, Karikás, Kvassayné, Sántha életet öntöttek jeleneteikbe és Gábos Irma is — nagyon fiatalos hangját mellőzve — megbízta feladatát. Ennyi jó iparkodás daczára a közönség nem melegedett föl eléggé. Mintha csak a »honinak« pár­tolására védegyletté alakult volna, oly kevéssé köl­csönözte ez estnek az »első« előadások érdekes jelle­gét. Ezen épen nem csodálkozunk. A külföldi terme­lés néhány év óta megcsökkent s az aszály még Pá­­risra is elragadt. Sardou a felületesség lejtőjén lefelé gurul, Dumas már Párist nem igen érdekli, Feuillet időleges némaságban szenved s pár év óta csak Au­­gier és Sardeau keltettek újabban figyelmet egy dramatizált regénynyel. Jó szeren­cse, hogy a behozatalt belső termé­kenységünk feledteti s az igazgatóság, kapva az al­kalmon, a közönséget kiválóan gondos és jeles előadásokkal érdekelni képes a hazai termékek iránt.* Egy hazai termék van Budán is kiállítva. Nem ugyan színdarab, mint inkább egész színpad. Ez a színpad a budai népszínháznak egy elve­tett s jó földbe hullott magvából nőtt. Vagy tíz éve annak, hogy egy budai magyar asztalos a népszínház­nál akkortájt dolgozott franczia gépész mellé került. Az ő oldalán megismerkedett a franczia szinpad szerkezetével. — Azóta aztán tanulmányozott né­hány nagyobb színházat is s jön ennek eredménye a vágy, a létező, czélszerű szinpadi berendezéseket fölhasználva, több új s eredeti gondolattal egy prac­­ticus, minden tekintetben megfelelő színpadot készíteni. Évekig dolgozott rajta, most bevégezte s kiál­lította a kész mintát. Az egész igen érdekes kísérlet, zsinórpadlás, színpad és szinpadalja egyforma köny­­nyedséggel van kidolgozva. Csigákkal a legnehezebb tárgyak is csekély erővel emelhetők. A szállítható sülyesztő egészen az ő találmánya úgy, mint a dörgő és villámgép, valamint ezek elhelyezése. Minden részében szakértő írhatja le, annyi kétségtelen, hogy megérdemli mind a népszínházi, mind az operaházi bizottság figyelmét. Megtekinthető: Buda, vizi-város, fanteza, An­­drássy-féle 52. sz. a. ház egyik boltjában. D. u. 3—4 óráig készítője Galó György magyarázza a mintát. * * * Ez a farsang egy örvendetes tapasztalattal lep­te meg a »Magyar Államot«. Már jó ideje annak, hogy — minden esetre jogtalanul — a szép nőar­­czokban gyönyörködő ifjúság feltűnő idegenkedés­sel fordult el minden rózsától, mely nem illethető a Sáron előnévvel Hogy hogy nem, azt nagyobb tudó­sok fürkészszék ki, az általános ízlés oly irányt vett, mely tovább terjedve, a polgári házasság melletti izgatást vonta volna maga után szükséges következ­­ményképen. A »Magyar Állam« már dermedezett. Látta minden oldalon a Hebron völgyében fa­kadó növényzetet, látta a hitetlen ifjúságnak vesze­delmes hajlandóságát, a botanikát, különös tekintet­tel épen a Flóra e­lemére, tanulmányozni. Mi lesz ennek vége ? kérdezé magától. Oly végtelenül liberális áramlat, mely a fiuk­ról az apákra, a közönséges apákról a honatyákra fog ragadni s egy szép reggelre kelve behozzák majd azt a rettegett intézményt. A helyzet hirtelen megváltozott, még pedig mindjárt az első — a jogász-bálon. A kereszténység váratlanul, véletlenül egyszerre oly délszaki gaz­dagsággal lépett föl, mely Hebron völgyének jóhír­­nevén nagy csorbát ejtett. A legjártasabb bálláto­gató, a legvénhedtebb rendező, a legunottabb agg­legény sem emlékszik esztendőre, mely ily pazar módon árasztotta volna el a báltermeket a szépség minden válfajával. A fiatalság ámul és a polgári házasság esz­méje egyelőre elvesztette minden élét. A »Magyar Állam« maga se hitte volna, honnan kerekednek se­gédhadai. Nem is csoda, hogy egyszerre ennyi új nemze­dék lép a síkra, mert Budapesthez — a magában gazdaghoz — a vidék is szegődött. A­hová nézünk, országházi karzaton, színházban, vendéglőkben, de legkivált a kirakatok előtt látjuk azokat az új ar­­czokat, melyeket a fővárosi szem farsangoló vidéki közönségnek ismer föl. Nem jár oly gyorsan, mint akit, dolga kerget, nem oly közönyösen, mint aki csak sétál. Gyorsan jár és mégis lassan, mert minden kirakatnál meg-meg áll, ruháknál, kelméknél, éksze­rek, virágok előtt. Színházban feltűnnek, mint új jelenségek, városligetben, országházban, mert min­denütt vannak, vendéglőkben, mert miattuk a sze­gény törzsvendéget a borravaló-szomjban sintődő pinczér elhanyagolja. Mily ragyogó a mamák arcza mily elégült a papáké, mily bálés utáni álmatagság­gal ábrándos a lányoké. Csoda-e hát, hogy Hymen rendkivülileg igénybe van véve, a rónalánczok utáni kereslet hallatlan és a szabadság érzéke a nők e diadalmas hadjárata folytán egészen veszendőbe megy ? Tegnap este a technika mezején győztek a nők. A technikai tudományokra, a vasutak e kra­­chok korában, rosz idő jár, hanem a technikusok azért most is kelendők és báljuk a vigadó sima pal­lóján semmiféle technikai akadályokba nem ütkö­zött. Az éjfélelőtti és éjfél utáni colonne-vonalak hi­vatalos eltánczolása a legnagyobb rendben ment végbe. A pályák megfelelő frequentiának örvendet­tek. A vállalkozók mit sem vesztettek. Str­szvényekre hausse-t tapasztaltunk. Kár, hogy a keleti vasút ügye nem e fórum előtt tárgyaltatott, bizonyosan sokkal könnyebben találtak volna megoldási módozatot, mint a Sándoré utczában. A technikáról szerzett szakismereteinket va­sárnap este calicóban fogjuk szaporítani. Minden tavaly a calico-bálról elmondottakat az idén ezennel ünnepélyesen ismételünk. Holnap este tehát a vigadóban találkozunk. Árgus, f * jk XI WSJ mMm -JU XI mJLJLm JLm mMmM \J “tSÄiiÄ. Barátok-tere, Atheaaeum-épUle ® * hónapban megkezdheti, de ennek bármely .­­ 1 . Kézi­átok nem adatnak vissza. kiadó-hivatalhoz intézendők. Q ^ \ jp J j fv I­­\ | ) ^ g napján történik is^ mindenkor a hó első küldendők. 26. szám._______________________________Budapest Vasárnap, február 1.1874. 25. évi folyam. Szerkesztési iroda: Kiadó­hivatal: _____ ________________________________________ ____ w Előfizetési feltételek: Hirdetéseit Barátok-tere, Athenaeum-épü­lat, Barátok-tere, Athenaeum-épillet­­ TF Jk '“HPV HB*“ Postán küldve, vagy BudapestTM . , B I ■ A 1 H I 1 H Wk B ttSk H M §6 B A liánhoz hordva reggeli és esti ki- Szintúgy mint előfizetések A lap Szellemi részét illető minden H U HJjj I I gg g| Sj lök |j Jf'ÉS ff* IE 8 fH M adás egyött: közlemény a szerkesztőséghez A lap anyagi részét illető közié- EM gj g | ’«B ffl 1» i 9 9 3 hónapra . . . fi frt — Irr, a • -****-.*-.«-«. I |,1 LI I I 11 /I 1 I 11 I KUD0.HmTAT.BA, Budapest, január 31. (Az országgyűlés feloszlá­sát) Simonyi Ernő, ki tudvalevőleg régebben két­ségbe vonta a képr.­ház legális alapját, most na­gyon melegen ajánlja saját lapja, a­­Szombati La­pokéban. Azt írja, hogy minden vidék, minden köz­ség nyújtson be kérvényt (hova?), melyben az or­szággyűlés feloszlását s új választások elrendelését sürgesse. Az agitatió eredetiségéhez még csak az kivántatnék, hogy »egyes vidékek és községek« je­lentsék ki az országgyűlés törvénytelenségét, a­mit Simonyi Ernő uz­­án szintén igen correct dolognak tartana. (A képv. házban) uralgó hangulatot az is jellemzi, hogy az »elégtételre« való felhívások egymást érik. Ma a következő nyilatkozat közlésére kerestettünk meg : Alulírottak Horánszky Nándor úr által meg­bízva, hogy Németh Albert úrtól elégtételt kér­jünk az ellene irányzott becsületsértés miatt, — ez ügyben eljártunk s kinyilatkoztatjuk, hogy Németh Albert ur, úgy­szintén az ő általa megbízott László Imre és Madarász József urak e felhívásnak eleget tenni vonakodtak, a miről ezennel Horánszky Nán­dor urnak ezen bizonyítványt kiszolgáltatván, — az ügyet részünkről befejezettnek nyilatkoztatjuk. — Pap Lajos, Sza­m­­­a­s József. (A huszonegyes bizottság)ki­­­­lenczes albizottsága három ülésen át az utak kérdé­sét tárgyalta. Mint képv. körökben hírlik, határozat még nem hozottt. (A magyar nyelvnek­ a vasutak ügykezelésénél történt elrendelése tárgyában a hor­­vát képviselők kérdést tettek a közlekedésügyi mi­niszternél, kitől azon helyes választ nyertek, hogy kivétel az állami vasutaknak horvátországi vonalain sem történhetik, arról azonban a kormány gondos­kodni fog, hogy ott a külszolgálatnál lehetőleg oly közegek alkalmaztassanak, kik horvátul tudnak s a közönséggel való érintkezésben a horvát nyelvet használhatják. Országgyűlés. A képviselő sz­­ilére január 31.­ ­. A képviselőház mai üléséről fentebb szólunk. Itt még csak néhány mozzanatot említünk fel. Zsedényi beszédét a bal- és szélsőbal élénken megéljenezte. Ghyczy beszéde kevés hatást tett. Szlávy mint elnök beszédét nagy hév és erély jellemzi. A szélsőbal padjairól egyre-másra egyes felkiáltásokkal megsza­­kaszták a szónokot, e fölkiáltások azonban csak növelték hevét s beszédének egyes té­telei nagy hatást arattak. A törvényjavaslat mellett a jobboldalról Szeniczey szólalt fel, igen ügyesen ar­gumentálva. A vitára már sokan vannak fel­írva s bizonytalan, hogy holnap rá kerülhet-e a sor a szavazásra. II. (Folytatás esti lapunkhoz.) Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi mi­niszter felel Majoros interpellátiójára, megjegyezvén, hogy az abban felhozott adatok nem egyeznek meg a valósággal, a­mennyiben sem január harmadikán, mint az interpellatióban említtetik, sem az előtt vagy után az ötpacsirtautczai építkezéseknél semminemű munkákra nem tettek ajánlatot a Majoros által fel­említett iparosok. A minisztérium, valamint az egye­temi könyvtár építkezésénél, melyre Majoros inter­­pellációja vonatkozni látszik, sem más építkezések­nél nem fogadta el az általános árlejtési rendszert, hanem az ajánlati tárgyalást fogadta el, főkép azért, mert ez által a nyilvános árlejtéseknél előforduló visszaélések elkerültetnek, melyeknél ritka kivétel­lel összebeszélés és összejátszás folytán vagy drá­gábban adatik ki a munka mint egyébként, vagy pedig mivel ezen eljárásnál minden egyéb tekintet mellőzésével csak az által látta magát biztosítva, hogy teljesen megbízható ismeretes vállalkozók ke­zébe adja a munkálatot, a­kik tapasztalás szerint nyilvános általános árlejtéseknél ritkán szoktak részt venni, hanem támaszkodva hírnevükre, különös fel­hívást várnak, de ha az olcsóbb ajánlat dönt, — a munka ismeretlen, meg nem bizható egyén kezébe kerülvén, oly roszul teljesittetik, hogy az államnak kára van belőle, mely eshetőségnek azonban nyilvá­nos, kivált pedig oly épületeket kitenni nem szabad, melyek felállításánál és czélszerű berendezésénél kü­lönös jártasság is kívántatik, melyet a mindennapi tapasztalás szerint mindenkinél feltenni nem lehet. Ez volt oka annak, hogy a pénzügyminisztérium az új városház s a kereskedelmi minisztérium a posta­ház felállításánál is ezen eljárást követte. Ezen eljárás lett alkalmazva az egyetemi könyvtári épületben szükségelt asztalosmunkáknál is. Ily után a szállítást, mint legolcsóbb ajánlatte­vő , Gregerson nyerte el. Kéri válaszát tudomásul vétetni. Majoros István beismeri, hogy interpellációjá­­nak adatai tévesek voltak, mindennek daczára szük­ségesnek tartja megemlíteni, hogy habár nem is a szóban forgó ügyre, de más állami­ építkezésekre vo­natkozólag annyi adat van kezében, hogy azokból egész bünkrónikát lehetne összeállítani. A miniszter által dicsért rendszert nem tartja helyesnek, mert ekkor megtörténik az, hogy a miniszternek lévén valami Skalnitzky nevű kedves embere, ez a Gre­­gersenekkel és a Neuschlosokkal egyetemben ösz­­szebeszélés útján megegyezik a leengedendő száza­lékokra nézve, s így megtörténik épen az, a­mitől a miniszter a nyilvános hirdetés esetében fél. Nem veszi tudomásul a miniszter válaszát. A ház a választ tudomásul veszi. Szlávy József miniszterelnök a kérvények tárgyalását elhalasztatni kívánja. A kérvények tárgyalása elhal­aszta­tik s az Kemény Mihály indítványára a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslat után fog napirendre tűzetni. Következett a keleti vasút rendezéséről szóló törvényjavaslat. Eötvös Károly előadó-­ T. ház! Midőn az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadás végett ajánlom, bátor vagyok úgy, mint a központi bizott­­ság jelentésében, hivatkozni azon érvekre, melyek egyrészről a miniszteri indokolásban, másrészről az együttes vasúti és pénzügyi bizottság jelentésében előterjesztettek. Ezekhez és ezeken kívül én újat alig hozhatok fel. Én is érzem, te­hát­­ úgy mint velem együtt igen sokan, hogy ezen előttünk fekvő kérdés megol­dásánál nagyon nehéz hallgatni, nagyon nehéz elfe­ledkezni mindazokról, melyek a keleti vasút szomo­rú történetében előfordulnak, és melyek még súlyo­sabbaknak tetszenek azért, mert azokat és azoknak részleteit világosan máig sem ismerjük még. De azt hiszem, hogy azt, hogy azokról elfeledkezzünk, nem akarhatja és nem akarja senki, ki a közügyek veze­tésében a kötelesség teljesítését szigorúan követeli meg; nem akarhatja senki, ki bár kétszeresen elné­ző legyen a magánéletben előforduló mulasztások iránt, de kétszeres szigort követel ott, hol a köz­ügyek iránti kötelességek ellen követtetik el mu­lasztás. Most azonban, te hát, előttünk nem ez a kér­dés. Egy vállal­at van súlyos körülmények között, melyhez az államnak igen nagy érdekei kötnek, melytől az állam hitele okkal, vagy ok nélkül alig elválasztható, melynek bukása épen azért államhite­lünkre is nagy mértékben foly be. Meg nem bocsát­hatók azon tények,melyek ezen helyzetet előidézték, nekünk mindamellett, most ezektől elvontam, a helyzeten kell segíteni. Ha nem segítünk, a megtör­tént tényeket meg nem történtekké nem tehetjük, de azt igenis előidézhetnék, hogy azok következmé­nyei még súlyosabbakká fajuljanak el. Állíttatik, te­hát, hogy nekünk nem állhat ér­dekünkben azon vitába bele­keveredni, mely egy­részről a vállalat, és másrészről annak igazgatósá­ga között fennforog; állíttatik, hogy a törvényhozás­nak nem lehet feladata, hogy sanctionálja azon eljá­rást, melynek végeredménye voltaképen a törvény­­javaslatban érintett adósságok igen nagy halmaza; állíttatik, hogy ezen törvényhozási intézkedéssel a részvényesek magánjogi érdekei lennének veszélyez­tetve, sőt a kisebbségi­­különvéleményben állíttatik az, hogy a másodsorozatú prioritások alakilag még jogszerűeknek eddigelé nem is tekinthetők. T. hát! Én a juridical finom distinctiók töm­kelegébe itt ezúttal, belebocsátkozni nem akarok. Előttem, s azt hiszem, mindenki előtt tisztán áll azon tény, hogy ezen prioritásokban fekvő adós­ságok felvétele nélkül a keleti vasút annyira sem lett volna kiépíthető, hogy a forgalomnak átadott vonalrészek után eső kamatgarancia csak az első prioritásokat is fedezhette volna. Ez esetben okvet­lenül elvesztek volna a részvények, vesztettek volna az első prioritások, s igen súlyosan lett volna érint­ve az állam hitele is. Ma, t. hát, a pálya meg van nyitva, ma az első­rendű prior­itások biztosítják, ma az állam hitele megmenthető, s idővel, évek múlva, szerencsés körülmények közt a részvények is vissza­­nyerendik előbbi értéküket, legalább visszanyer­hetik. De csak akkor, s ez nekem igen erős meggyő­ződésem, csak akkor, ha ezen törvényjavaslat elfo­gadtatik, s idő, alkalom s tehetség nyújtatik az ügyek rendezésére. Meglehet, hogy e törvényjavaslat által a részvényesek vesztenek, ez lehetőség, de az előttem legalább teljesen bizonyos, hogy e nélkül azok el­vesztik mindenöket, még jövőjük reményét is. Bár ezt én úgy hiszem, mindamellett kötelessé­gem megjegyezni, hogy ezen törvényjavaslat elfoga­dásánál úgy engem, mint az általam képviselt köz­ponti bizottságot ezen kérdéssel összefüggő politikai tekintetek is, sőt talán ezek még inkább indítottak. (Halljuk.) Ezekre bővebben kiterjeszkedni most nem akarok. Legyen elég e momentumot egyszerűen meg­érinteni, legyen elég egyszerűen megjegyezni azt, hogy a központi bizottság igen nagy súlyt fektet azon körülményre, hogy a keleti vasúttal összefüggő minden kérdés mielőbb tisztába legyen hozható, de azt hiszi, hogy erre nemcsak idő, hanem a nyugalom­nak bizonyos mértéke, s az állapotok bizonyos szi­lárdsága is szükséges, de ezen törvényjavaslat elve­tésével e nyugalmat és szilárdságot nem véli elérhe­tőnek. Ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. Zsedényi Ede: Ismét egy oly kérdés előt áll a ház, melynek az állam hitelére nézve roppant fontosságáról egy év óta sokat mesélnek, bár tulajdonkép csak a vállalkozók hambhitű eljá­rását, az igazgatótanács könnyelműségét és a vasúti társulat hanyagságát illusztrálja, de magát az állam hitelét egyáltalában nem érinti, és azt csak akkor csökkentené, ha a ház a minisztérium jelen tör­vényjavaslatát elfogadná. Mindenekelőtt a jelen kér­désre vonatkozó tényállást kívánja röviden előad­­ni. Ugyanis 1868-ban a közlekedési miniszter előter­jesztésére a keleti vasút decz. 6-án engedélyeztetett Warring testvéreknek , kik az engedélyt azonnal decz. 16 án az angol-osztrák bankra átruházváre egyszersmind azzal mint vállalkozók, szerződésűt léptek, mely kettős szerződés mindennemű haszna, és kedvezményt biztosított e banknak 63 Varringnavá az akkor még nem is alakult részvénytársulat rock­jára és roppant terhére, és hogy e szerződésre­­később meg ne változtassanak, a jövendő igazgató tanács tagjait is azon kikötéssel jelölték ki, hov­y csak e szerződéseknek előleges helybenhagyása után véglegesen fognak kinev­eztetni, h­a mint ezen praessumptió, vagy mint maguk mondják, leendő igazgató tanács, az alapszabályoknak megerősítése előtt, már 1869. febr. 15., 16. és 23-án előzetes ülése­ket í­rtott, és azokban változatlanul elfogadta és kö­telezőnek ismerte el az angol-osztrák bankkal kö­tött szerződést és annak tartozékát képező fizetési szabályzatot, mely határozatok az első rendszeres márcz. 8-án tartott igazgatótanácsi ülé­sben megerő­­síttettek. Ezen eljárásnak az volt az eredménye, hogy a társulati értékeknek úgy, mint 45 millió frtnyi el­sőbbségi kötvényeknek és 39 millió frtnyi részvé­nyeknek összesen 75 ezüst millió frtnyi nominális érték eladásából papiros pénzben csak 52 millió­ért folyt be, mi a vasúti papíroknak akkori árához ké­pest szokatlan kártékony művelet volt, kizsákmá­nyolván ekkér a részvény­társulatot; attól nem sokára mind az angol-osztrák bank, mind Warring elváltak, úgy hogy 1871-ik év végével az építési alap már csak 2 millió­ért lévén, az igazgató­tanács a p. v. mi­niszterhez pénzért folyamodott, hogy a vasut építését folytathassa, nyertek is tőle előlegezéseket, de midőn az állam kincstára ezeket többé nem győzte, az igaz­gató tanács a részvényeseket rendkívüli közgyűlésre hívta meg a végett, hogy az építési költségekről gon­doskodjék. Az­ első közgyűlés határozat­képes nem lévén, a második 1872. június 3-án tartott közgyűlé­sen határoztatok, hogy az eddig kibocsátott 30 millió frtnyi részvények kamatozására az állam által bizto­sított jöve­delemből az alapszabályok által rendelt 1.500.000 frt ezektől elvétessék é­s másod kibocsátású 30 millió frtnyi kötvények kamatozására fordittassék, melyeket másodrendű elsőbbségi kötvényeknek ke­reszteltek. Erre feljajdultak az első részvényesek, kártalanítást követeltek a kormánytól, mely­nek felügyelete alatt, ily dolgot történhettek és igy a ház f. é. febr. 12-én küldötte ki a pénzügyi és vasúti bizottságot, hogy ezen keleti vasút egész ügyét v­zsgálat alá vevén, részletes okadatolt jelen­tést terjeszszen a ház elé, mihelyt ezen ügy iránt a minisztérium előterjesztését benyújtja. Ezen előter­jesztését azonban a minisztérium csak június végével nyújtotta be, úgy, hogy az a ház tagjai közt , csak az országgyűlési elnapolás után osztatott szét. Időközben a keleti vasút igazgató­tanácsa az említett másodrendű kötvényekből 20 milliót először 1872. junius 27-én, azután másodszor f. é. április 1-én egy bankconsortiumnak, 15.200.000 írtban 8 hóra elzálogositott, úgy hogy ha addig be nem váltják, a részvényeket el is árusíthatják. A határidő eltelte után azonban a bankconsortium el nem árusitá, ha­nem a volt p. n. miniszternek a zálog prolongatióját hozta javaslatba, úgy hogy azt még 10 millió frtny­­részvénynyel szaporítván, abból az osztrák nem­­zeti bank 20 milliót zálogba vegyen 9,380.000 frt fizetése mellett, a többi 10 millió a bank- consortium­­nál 7,000.000 írtban zálogban maradjon, mely lom­­bard-üzlet eszközlésére azonban a pénzügy- és köz­lekedési minisztertől oly nyilatkozat követeltetett, hogy a magyar kormány a keleti vasútnak minden mértföldje után biztosított összeget feltétlenül kifize­tendi, hogy a magyar államnak a keleti vasuttársu­­lat ellen fennálló bárminemű követelései azt a fize­tést nem gátolhatják, és hogy a zálog beváltási ide­jének 6 hónap utáni eltelte után ezen előlegezésnek a keleti vasuttársulat általi visszafizetésére a kor­mány is hatni fog. Ezen hat hó lefolyta előtt a pénzügyminiszter múlt évi deczember havában egy pótjelentést ter­jesztett a ház elé, mely jelentés a közös bizottsághoz véleményadás végett utasíttatott.­­ A bizottságnak ezen jelentése a házban nem tárgyaltatott, a minisz­térium azonban a kérdéses zálog meghosszabbítását

Next