Pesti Napló, 1874. május (25. évfolyam, 100-124. szám)

1874-05-01 / 100. szám

100.szám. Szerkesztési iroda, Barát tere, Athenaeum-épület. A lap ilemi részét illető minden fö­­lény a szerkesztőséghez intézendő. Bék­­­etlen levelek csak ismert­­ektől fogadtatnak el. 1 ,­azok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz, kiadát körüli panaszok, hirdetmények) a _____________Budapest Péntek, május 1.1874. 25. évifolyam kiadó-hivatalhoz intézendőkiPESTI KA® REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek Postán küldve, vagy Budapestet, há­hoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra . .­­ 12 . — ‡ Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 Ttfrint. Az előfizetés az év folytán­ minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint'előfizetése' a KIADÓ­HIVATALBA. Barátok­ tere, Athenaeum-épült küldendők. Előfizetés ,PESTI HÁPLÓK-ra. Előfizetési árak: Egész évre .... 14 frt. Félévre................................12 frt. Negyedévre ... 6 frt. Egy hóra .... 2 frt. 09" Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó­hivatalának (ferencziek tere , Athenaeum­­épület) küldendő.­k „F. Hajtó“ szekte* és h­atMimtala. Budapest, april 30. Midőn mi az ügyvédségi minősitvény­­n­él nem a tudorságra fektetjük a fősulyt, nem csupán arra gondolunk, hogy az alak­szerű minősítvény általában igen hiányos és igen bizonytalan kritériuma a gyakorlati képzettségnek minden oly pályán, melynek czélja nem valamely szaktudomány mivelé­­se. Az ügyvédnek nem a jogtudomány dog­máival, hanem a jogi élet tényleges jelensé­geivel kell foglalkozni. E foglalkozásban je­lentékeny segítségére van ugyan az elméleti képzettség bizonyos foka és mértéke, de e segítség nem egyedüli. Épen azért, mert fog­lalkozása kiválólag gyakorlati természetű, valódi qualificatióját csak a gyakorlat terén szerezheti meg kiválólag. Bár a kérdés ezen oldalát mi ekként fogjuk fel , mindamellett egyáltalán nem gon­dolunk arra, hogy a tudorságot kicsinyeljük, annak jelentőségét eltagadjuk. — Ismerünk ugyan jogtudorokat, kik rész ügyvédek és rész birák s ismerünk jó ügyvédeket és jó bí­rákat, kik nem jogtudorok. Ez azonban na­gyon relatív és egészen individuális dolog. Elismerjük azt, hogy egyenlő körülmények között s különösen speciális hazai viszonya­inkat tartva szem előtt, a tudorság által föl­tételezett hosszabb és szélesebb körű tanul­mány csak előnyére válnék mind az ügyvé­di karnak, mind általában a cultúrérdekek­­nek. De, és ezt akarjuk itt különösen hangsú­lyozni, a tudorság dekretálásával egyidejűleg intézkedni kell a felső tanodai oktatás, illető­leg a királyi és felekezeti jogakadémiának szabályozása tárgyában is. Érintetlenül hagy­ni a vidéki jogakadémiákat vagy ezek re­formját bizonytalan időre halasztani, de egy­úttal decretálni a tudorságot, olyan eljárás volna, mely nem egy irányban nevezetes in­­convenientiákkal jár. Alig szükség megjegyeznünk, hogy mi a tudorságnak elvileg barátai vagyunk, de hangsúlyozzuk, hogy pusztán e momentumot mi olyan föltételnek el nem fogadhatnék, melyhez az ügyvédség rendezéséről szóló törvényjavaslat sorsa elvárhatlanul volna kapcsolható. Meg vagyunk arról győződve, hogyha az elméleti vizsgálatból a gyakorlat ideje és föltételei s az ügyvédi kamarák szer­vezete helyesen szabályoztatak s a kama­rákban a tisztult nézetek s nemesebb törek­vések jutnak túlsúlyra, csakhamar bekövet­kezik az idő, a­mikor a jogi élet férfiai egyhangúlag követelendik a tudorság kény­szerét. De addig is, mig ez bekövetkeznék, sőt minél előbb okvetlenül szükséges, mint említők, a királyi és felekezeti jogakadémiák már különben is czélba vett reformjának eré­lyes foganatosítása. A gyakorlati idő megállapításában a törvényjavaslatot valóban nem tekinthetjük szigorúnak. Képzeljük el, minő lábon áll ná­lunk a felső tanodás és egyetemi oktatás ügye a gyakorlatban. Képzeljük el ifjaink úgynevezett gyakorlatias irányát, mely mindenben kitünhetik ugyan, de azon nisusban egyáltalán nem, mely a magasabb tudományoknak, mint olyanoknak elsajátítá­sára irányul. Képzeljük el napjaink azon törekvését, mely már-már a most élő nemze­déknek készül jellemét megalkotni, s mely a mai és holnapi érdekeknek s a mai és holnapi élvezetnek mindent, de mindent képes és hajlandó feláldozni. Vájjon várható-e ily tö­rekvések, ily hangulat, ily korm­ány mellett a magas jogi műveltségű s a tudományt, mint olyat ápoló ügyvédek, bírák, jogászok kellő mérvben való felszaporodása ? S ha nem, a­mint hogy nem is képzelhető : vájjon ne al­kalmazzuk-e a legczélszerűbb eszközöket ar­ra, hogy ha már az elméleti tudományban erős jogászokra nem számíthatunk, legalább a gyakorlatban biztos jogászokat nyerhes­sünk a közéletnek ? S vájjon van-e erre czél­­szerűbb vagy egyáltalán van-e egyéb czélszerű eszköz, mint a praxis idejének leg­alább négy évben való megállapítása? Gúnynyá vált már ellenünk, hogy mi jogásznemzet vagyunk. Szeretünk dicsekedni azzal, hogy a jogi műveltség nálunk aránylag meglehetősen magas fokon áll. Sem a gúny­nak, sem a dicsekedésnek nincs alapja. Sze­retünk perlekedni, de azért jogásznemzet nem vagyunk; ismerjük a perrendtartást s különö­sen annak gyöngélkedő részeit, de azért a jogi tudományokat nem miveljük. Oly sok ügyvéd, oly sok bíró, oly sok diploma mel­lett, mint a­mennyi nálunk hemzseg minden bokorban, oly kevés valódi jogász, mint ná­lunk, egyetlen czivilizált államban sem talál­ható. Gyöngék vagyunk e téren is épen úgy, mint az anyagi gazdagság terén. S hogy ez irányban segítve legyen a bajon, ahhoz a közszellemnek s különösen az ifjúságénak gyökeres megváltozása s megnemesülése szükséges. A gyakorlati ismeretek azonban, a­mennyiben azokra a közérdekeknek, a tény­leges jogi életnek szüksége van, előbb és gyorsabban megszerezhetők. De nem 2 évi praxis mellett, melyet ha Né­met- vagy Francziaországban indítványozna valaki, az biztosan számíthatna azon felhar­sanó kaczajra, mely ellenében a nemzet ille­tékes rétegeiből feleletül adatnék. S talán­­talán négy évi gyakorlat mellett azt is elér­­hetnék, hogy a magyar ifjúság megfelelő arányban iparkodnék a technikai, kereske­delmi és tanári pályán s a közélet egyéb pro­vinciáin is tért foglalni. Budapest, ápril 30. (A Deák-kör) mai értekezletét három tárgy foglalkoztak. Ghyczy pénzügyminiszter felszólalása a bankügyben, s a kérvényi bi­zottság jelentése a Bill-ügy s a zsidó­ alap tárgyában. Ghyczy, Solymossy interpellációjára felelve, a bankügyben a képviselőház holnapi (­pénteki) ülésé­ben fog nyilatkozni, mely nyilatkozatát ma megis­­merteté a Deákpárttal. Már legközelebb országgyű­lési tudósításunkban, a nyilatkozat szószerinti szöve­gét közölhetvén, ezúttal csakis a legfőbb pontok ki­emelésére szorítkozunk. Solymossy interpellációja két részre oszlik. Az egyikben azt kérdi, mit szándékozik a miniszter a nagy pénzszükség és uzsorával szemben tenni, a másodikban pedig azt, hajlandó-e az önálló nemz­­bankot felállítani? Az első kérdésre válaszolva, Ghyczy arra figyelmeztet, hogy a mostanihoz hasonló válságok virágzó fejlődésnek örvendő államokban is előfordulnak s részéről fájlalja, hogy a magyar ál­lam nincs azon helyzetben, hogy tetemes­ pénzösz­­szegekkel a megszorult hitelforgalom segélyére siet­hessen. Az uzsora­törvények behozatalát nem ajánl­hatja. A­mi különben az ínséget illeti, constatálja, hogy az e czélra megszavazott másfél millió forint­ból a múlt hétig csak hétszáz­ezer forint vétetett igénybe. A bank kérdésben részletesen fej­tegeti, hogy az önálló bank a nemzet­közgazdasági életben mily fontos factor , de ennek daczára azt hiszi, hogy nálunk némelyek igazolatlan remé­nyekkel viseltetnek az önálló bank iránt. A válságot ez nem teszi lehetetlenné. — példa erre Bécs. Ő az önálló bank felállítását annak idejé­ben initiálandónak tartja; azt hiszi azonban, hogy ez most sikerrel nem valósítható. — A valuta helyreállítása az önálló bank felállításával szo­rosan összefügg, s­ utal a képv. háznak e tárgy­ban 1872-ben hozott határozatára. — E határozat valósítására tárgyalások folytattattak és fognak folytattatni s annak idejében majd kimerítő jelen­tést terjeszt a képv. ház elé. A párt élénk helyesléssel vette tudomásul a pénzügyminiszter feleletét. T r e f­o­r­t közoktatási miniszter a Bill-ügy­­ben a pártnak felvilágosítást ad, mire az elfogadja a kérvényi bizottság határozatát. E határozat azt tar­talmazza, hogy az illető kérvények a közoktatási minisztériumhoz tétessenek át. A zsidó­ alap kérdésében hosszabb, élénk vita fejlődött ki. Tudva van, hogy e kérdésben a kérvényi bi­zottság azt ajánlja, hogy az erre vonatkozó kérvé­nyek a miniszternek adassanak át; a miniszter ez ügyben jelentést tegyen s a bizottság ezenkívül azon óhaj kifejezését ajánlja a háznak, hogy a miniszter függeszszen fel ezen ügyben minden intézkedést, míg a ház a min. jelentést nem tárgyalta. T r e f­o­r t miniszter felszólalása után meg­kezdődött ez ügyben a vita. Zsedényi az »óhajtás« helyett határozott »utasítás« kijelentését kívánja. Steiger hosszabb beszédben adja elő ez ügy egész történetét, s kijelenti, hogy azon »legro­­szabb« esetben, ha a kérvényi bizottság indítványa elfogadtatnék, a ház csak is »óhajt« s n­e­m »uta­sítást« jelenthet ki, — mert e tárgyban ő­felsége több rendelete létezik, melyek effectuálásának felfüg­gesztését jelentené ki a ház. Zichy Antal ellenkező nézetben van, különben megnyugszik a miniszter kijelentésében. Ez ügyhöz hozzászólottak még: Zsedényi ismé­telve, Wahrmann Mór, Szilágyi Dezső és Visolyi — mire a párt, a miniszter megegyezésével, azt hatá­rozta, hogy sem az »óhaj«, sem »az utasítás« kifeje­zését nem pártolja ,­­ hanem a miniszter kijelent­vén, hogy e tárgyban még a jelen ülésszak alatt ki­merítő jelentést terjeszt elő s ennek eldöntéséig min­den további intézkedéstől tartózkodni fog, ezt jegy­zőkönyvbe véteti, d­e nyilatkozatban megnyugzik. Ez­zel az értek­zlet véget ért. (Trefort közoktatási minisz­ter) a középtanodai törvényjavaslat tárgyában ma a képv.­ház tanügyi bizottságának tagjait és számos más képviselőt értekezletre hívott meg. Az értekez­let czélját az képezte volna, hogy a divergáló néze­tek még az osztályülések előtt a lehetőleg kiegyez­tessenek. Az értekezlet mindenekelőtt abban állapo­dott meg, hogy pártolni fogja az indítványt, hogy a törvényjavaslatot a legközelebbi szerdán tár­gyalják az osztályok. Trefort miniszter kijelente, hogy némely pontban (ezek között csak egy lénye­ges van : a tanulmányi alapra vonatkozó rendelke­zés­ nem pártolhatja a tanügyi bizottság jelentését . Csengery Antal és Tisza Kálmán is meg­jegyezvén, hogy szintén némely pontra nézve eltérő nézetük van: e nézetek előterjesztésére — minthogy ma, a Deákköri értekezlet miatt, a tárgyalás nem volt folytatható,­­ szombaton d. u. 5 órakor újabb értekezlet tartatik. (A magyar delegáció hadügyi bizottsága­ ma délután öt órakor ülést tartott, melyen jelen voltak : Khun báró közös hadügymi­niszter, Benedek altábornagy, Frith osztályfőnök, Neuhaus tábornok-ügyelő,Steiner és Alker ezredesek. A közös hadsereg 1875.­­évi rendes szükségletének tárgyalása folytattatván, a következő határozatok hozattak : X-ik czim : Élelmezési raktárak, az élelmezési legénység létszámának 220 legénynyel és 9 hivatal­nokkal való felemelését az albizottság, tekintettel a kenyér készítésének nagyobb mértékben való alkal­mazására, mi­által a kenyérnél megtakarítás éretik el, elfogadtatott, megszavaztatott e czim szükségletére 559,996 frt, a törlés 9,780 frt. A XI—XV. czimek a múlt évi előirányzattal egyenlő összegben szavaztattak meg és pedig a XI. czim ágyraktárak 34,453 frttal; a XII. czim, ruházati intézetek 119,509 frttal; a XIII. czim, műszaki tüzérség 2.843,236 fttal; a XIV. czim, szekerészeti szerraktárak 106,541 frttal; a XV. czim, műszaki hadszerügy 32,000 frttal. A XVI. czim tárgyalása az építkezési ügyben kiküldött bizottság jelentésének beadásáig elhalasz­­tatott; a XVII. czimnél, katonai földrajzi intézet, az előirányzott 348.479 frból 4502 forint töröltetett; a XVIII-dik czimnél , katonai egészségügy, 3.098.242 frt szavaztatott meg, a törlés 28,001 fo­rintot tesz; a XIX-ik czimnél, nyugdijak, kerek 10 millió szavaztatott meg, 65,696 frt töröltetett; a XX. czim katonai intézetek 61,435, a XXI. sz. különféle kiadások 303,000 és a XXVII. czim altiszti szolgálati jutalmak 1.900,000 frttal, törlés nélkül szavaztattak meg az előirányzat szerint. (A magyar kormánynak­ a közös külügyminisztérium útján Olaszországban alkotandó kereskedelmi törvényre és az olasz kor­mány által a senatusnak már bemutatott új büntető törvényre vonatkozó javaslatok egy-egy példány­ban megküldettek. (Az igazságügyminiszter­ úr által a váltótörvényjavaslat megvitatása tárgyában összehívott bizottság tegnap, szerdán tartott ülésébe­n munkálatait már befejezte. Még csak egy ülés fog tartatni, melyen az átdolgozandó szakaszok új szer­kezetükben elfogadtatnak. E zárülés napját az igaz­­ságügyminiszter annak idejében fogja megha­tározni. (Az osztrák-magyar monarchia és az orosz kormány­ közt az áruvédje­­gyek tárgyában kötendő egyezményre valamint az osztrák- magyar monarchia és Olaszország­gal kötendő Consularis és hagyatéki egyezményre vonatkozó tárgyalások, a­mint értesülünk, oly stádiumban vannak, hogy befejezésük már rövid idő alatt várható. Ha mindazonáltal annak ellenére, hogy már több mint 80 év előtt éreztetett a szükség, s a hiány pótlására oly régen tétettek meg a lépések, sőt elké­szíttettek a munkálatok is : Magyarországnak mai napig sincs büntetőtörvénykön­ve; ha nemcsak azon kérdés , hogy mely büntetéssel büntetendő bi­zonyos bűntett ? — hanem az annál is sokkal fonto­sabbak, azok t. i. : 1. hogy mely cselekmények, illetőleg mulasz­tások képeznek büntetendő cselekményt a criminális törvények értelmében ? 2. melyek mindenik ily cselekmény tényező elemei, a­melyeknek létezése nélkül vagy épen nem, vagy egy bizonyos határozott bűntettről nem le­het szó ? ha mindezen, az állam és a polgárok biztonsá­gát, s az utóbbiak szabadságát, becsületét és vagyo­nát a legmélyebben érintő kérdések fölötti határozat még ma is legnagyobb részben a bíró belátására, a homályos analógiára s nem biztos gyakorlatra van utasítva , ily helyzetben a jelen törvényjavaslat elő­terjesztése, kétségtelenül, a legsürgő­sebb szükség­ben találja igazolását. Ehhez járul még, h­ogy nemcsak a magyar ál­lam, vagyis a magyar koronához, mint államjogi egységhez tartozó országok területén, hanem a szorosan vett Magyarország,­­ sőt a katonai ha­tárőrvidék visszakeblezése óta, egy és ugyanazon megye területén is különböző büntetőtörvények vannak hatályban a­mi — eltekintve a jogbiztonság lényeges szempontjából — a büntetőtörvénykönyv­nek élesen kifejezett közjogi jellegénél, és a közjog­gal szoros összefüggésénél fogva sem lehet továbbra fenntartható. A kormány mélyen érezte a büntetőtörvény­könyv hiányát, s az ebből származó bonyodalmak súlyát, és nem is tévesztő szem elől azon feladatát, azon kötelességét, hogy a mindinkább nagyobb mér­vekben, s határozottabb alakot öltött tényekben nyilvánuló követelménynek a törvényjavaslat mie­lőbbi előterjesztése által megfelelni törekedjék. Még 1867-ik évben tűzte ki Horvát Boldizsár, akkori igazságügyminiszter, az általa egybehívott — az el­mélet és gyakorlat jeles szakférfiaiból állott bizottság egyik feladatául, az 1843-dik évi büntetőtörvény­­könyvről szóló javaslat anyagi részének átvizsgálá­sát s a jelen viszonyokhoz alkalmazását. A bizottság nemes buzgalommal azonnal hozzá is fogott a mun­kálathoz, s rövid idő alatt be is fejezte azt. Az igaz­ságügyminiszter úr azonban e munkálatot teljesen ki­elégítőnek nem tartván,h­ogy — mennyire lehetséges az 1843-iki javaslat elveit fenntartó új törvényjavas­lat elkészítésére adott megbízást. E megbízás folytán 1870-ik évben be is nyújtatott egy új tvjavaslat, de az igazságügyminiszter úr, beható bírál­­ után nem találta magát arra indíttatva, hogy azt a törvényho­zás elé terjeszsze. A szükség mindinkább égetőbb lévén, s idő­közben, úgy a büntetőtörvénykönyv egyes tárgyait képező, valamint azzal szoros összefüggésben levő matériák iránt törvényes szabályok alkotása ha­­laszthatlanná válván, mindinkább érezni kellett a büntető törvénykönyv hiányát, melynek általá­nos része az egyes intézkedéseket részint ki­egészíti, részint korlátozza, a­mi nélkül sem bün­tetőintézkedések, sem ezekkel rokon természetű sza­bályok helyesen nem állapíthatók meg. Ez okból 1870. évi junius havában minisztériumának egyik tagját bízta meg az igazságügyminiszter úr a bünte­tőtörvénykönyv iránti tvjavaslatnak elkészítésével, mely megbízatás következtében és a megbízatáshoz képest, mindenekelőtt , az alapelveket tartalmazó munkálat terjesztetett elő.E tervezetnek egy része azonnal, némely része pedig a miniszter jelenlétében tartott tanácskozmány folytán megállapíttatván: ma­ga a munkálat röviddel a megbízatás után megkez­detett. Kedvezőtlen körülmények kikerülhetetlenné tevék, hogy a javaslat elkészítésével megbíz­ott, az igazságügyminisztér­ium közigazgatási teendőivel nagyobb mérvben foglalkoztassák , mi által a javas­latnak óhajtott gyorsasággal való elkészítése aka­dályoztatott. Időközben Horvát Boldizsár egészségi állapota miatt tárczájáról lemondván, az utána kö­vetkező igazságügyminiszternek, Bittó Istvánnak az 1870. XXXI., XXXII. és XXXIII. törvényczik­­kek szentesítése folytán, a legközvetlenebb és ha­laszthatatlan feladatát az első­fokú királyi bíró­ságok és a királyi ügyészség felállítása, a szerve­zés és az ezzel összekapcsolt felszerelés, valamint az uj Organismus által szükségessé vált törvényjavas­latok, szabályrendeletek és intézkedések elkészítése, illetőleg megtétele képezte, mely körülmény ismét hátráltatta a törvényjavaslat befejezését; míg végre a legsürgősebb szervezési, közigazgatási és egyéb feladatok bevégezése után, a büntetőtörvénykönyv tervezetének elkészítésével megbízott miniszteri hi­vatalnok más hivatali munkálatoktól felmentetett, s ezen intézkedés folytán 1872. évi augusztus havá­ban a javaslat első szövegezése befejeztetett. Az országgyűlés megnyíltával az igazságügy­miniszteri tárc­a vezetésében ismét változás követ­kezett be: a kész tvjavaslatnak halasztást nem en­gedő sokféle munkálatok által félbeszakított átdol­gozása csak az országgyűlési nyári szünidő alatt folytatt­athatott teljes erélylyel, s az a szünidő alatt be is fejeztetett. Az igazságügyminiszter teljes megnyugvással állíthatja, hogy a javaslat készítésénél buzgalommal kerestettek fel mindazon források, és lelkiismerete­sen használtattak fel, melyek egy helyes, s hazai vi­szonyainknak is megfelelő büntetőtörvénykönyv készítésére nézve irányadók. Folytonos és különös figyelem fordíttatott az 1843. évi javaslatra s nem foglaltatott a jelen törvényjavaslatba egy té­tel, egy megállapítás sem, mely ellenkeznék az 1843-ik é­vi j­avaslat­­nak megfelelő tételével vagy megálla­­p­í­t­á­s­á­v­a­l, hacsak az eltérés szükségessége, gon­dos bírálat és egybehasonlítás után, kikerülhetetlen­­nek nem bizonyult. Fájdalom, az 1843. évi javaslat nem emelkedett törvényerőre, s így nem eredmé­nyezhetett gyakorlatot, melynek megállapításai az átvizsgálást legbiztosabban tájékozhatták volna. Az mindenesetre tagadhatlanul igaz, hogy az esetben, ha 1843-ban sikerült volna az eltérő nézeteket ki­egyeztetni, vagy habár a javaslatnak csak anyagi része léphetett volna hatályba, ez­által, a közvetlen áldásos eredményeken fölül, a rendszeres codexek még eddig mindenütt bekövetkezett azon nagy­becsű hatása is eléretett volna, hogy a tudományból és­­ az életből származott törvény tudományos bavárlatot és elvekre, határozott tételekre alapított gyakorlatot szóval a törvénykönyvből kiinduló literatúrát, tudo­mányos szellemet, és ettől áthatott gyakorlatot ered­ményezett volna. Ha ez megtörténik, ez esetben ma a 30 éves gyakorlat szentesítését megnyert törvény, a legbiztosabb tájékozást adná az átdolgozásnál, s az elvek, a rendszer, az egyes intézkedések megálla­pítására egyrészről irány, de másrészről minden el­méleti érvet fölülmúló erő nyeretnék a gyakorlat fé­nyeiben. Mert végre is senki sem vonhatja kétségbe azon igazságot, hogy bármily helyesnek látszó elmé­let követtessék valamely törvény készítésénél, bár­mily erősen megállapítottaknak mutatkozzanak an­nak elvei és intézkedései , valódilag megállapítottnak mégis egyedül az tekinthető, a­mi hosszú időn át a gyakorlatban fennállt, s a­minek helyessége kitűnő eredmények által igazoltatott. Ezen megdönthetetlen igazságot tartja szem előtt az igazságügyminiszter e jelen törvényjavaslat előterjesztésénél­­is, s nem vonakodik nyílt kifejezést adni azon meggyőződésének, hogy nem az erő, ha­nem a gyöngeség bizonyítéka volna, ha azon néze­tet táplálhatná, hogy mindaz, a­mi a jelen munkálat­ban foglaltatik, minden szempontból a leghelyesebb és a legczélszerűbb ; s hogy azon férfiaknak, a­kik eddig a megállapításra befolytak, sikerült volna feltalálni a varázst, mely a büntetőtörvénykönyvnél figyelmet igénylő valamennyi szempontot a leghe­lyesebben egyesíti, s mindazt mindenben és minde­nütt, — habár csak relatív értelemben vett tökély­­lyel, érvényesíti. Ily gyöngeségtől mentnek ismeri magát az igazságügyminiszter, sőt ellenkezőleg tudja azt, hogy mennél több szempontból mennél behatób­ban vizsgáltatik egy elv, egy szabály, egy tétel, an­nál nagyobb világossággal tűnnek elő az abban rejlő elemek és viszonylatok, és élénken áll előtte a jogtörténelem számtalan adataival begyőzött azon igazság, hogy sok megdönthetetlennek tartott tétel vesztette el uralmát az által, mert annak előbb észre nem vett valamelyik elemét világosságra hozta vagy a gondosabb bírálat, vagy pedig, a­mi a legtöbb esetben csak nagyobb károk és veszélyek után éretett el: a tévedést világosságra hozta az élet! Az igazságügyminiszter meg van győződve ar­ról, hogy sok, a­mi a javaslatban foglaltatik, bő­vebb taglalás és beható bírálat után meg lesz vál­toztatandó ; sok, a­mi most egy helyes eszmének látszik megfelelni, áthatóbb vizsgálat folytán más, ta­lán ellenkező színben fog előtünni­ az ép oly nemes mint buzgó és hasznaiban kiszámíthatlan tevékenység, mely az egész criminalistic­a terén működik : az esz­mék küzdelmének folyamában e javaslatra vonatko­zólag is, úgy mint más országok hasonló tárgyú kezdeményezésénél, kifejtendi intenzív erejét, s hogy ez­által nyomatékosabbnak, hatályosabbnak fog bizonyulni egyik vagy másik szempont, mint az, melynek amaz fölött nagyobb erő és hatály tulajdo­­níttatott a törvényjavaslat szerkesztésénél. Különben is minden nagyszerű és bámulatos haladás mellett, számosak még mai napig is a büntetőjog vitás pontjai: a kettős vagy hármas felosztás, a halál­büntetés, az életfogytig tartó szabadságbüntetés, a szabadságbüntetések nemei, azok végrehajtásá­nak legjobb, az igazságnak és az állam egyéb ér­dekeinek megfelelő módja és feltételei, ezen bün­tetések leghosszabb tartamának meghatározása; a minimum ; az absolut, vagy a viszonylag határo­zott, vagy határozatlan büntetések ; a büntetések át­­változtathatása s ennek határai : ezek s hasonló kér­dések mindannyi vitapontok a bölcsészek, az állam­férfiak, a jogászok, a humanisták, az orvosok és a fogházigazgatók között, s vitás kérdései az egymás­sal ellentétben álló rendszereknek. Ismeretesek a be­számítási tannak számos controversiái, ezeknek egyes árnyalatai; nem tűnt le még a vita fölszínéről azon kérdés sem : vájjon a szándék beszámithatósága és annak kizár­ása között van-e egy közbenső fok, — mint ezt az 1861. évi bajor büntetőtörvénykönyv el­fogadja, vagy nincs — a­mint ezt a tettleg hatályban levő büntetőtörvénykönyvek, a beszámítás cseké­lyebb fokának kirekesztése által — megállapítják ?« ——— i tamammmmmmagaaBB. A büntető törvénykönyv. — Első közlemény. — Azon helyzetben vagyunk, hogy meg­kezdhetjük a Csemegi Károly állam­titkár által kidolgozott s az igazság­ügyminiszter által közelebb a kép­viselőház elé terjesztendő büntető törvény­­könyv általános indokolásának ismertetését. Ez általános indokolás 84 nagy quart lapból áll, s a mi ismertetésünk mintegy hét­­nyolc­ közleményre fog terjedni. Természetes, hogy a nagy fontosságú mű kritikai méltatását későbbi alkalmakra tart­juk fenn, s most csak azt jegyezzük meg, hogy e munkálat szabatos és világos nyel­vezete első pillanatra is a legkedvezőbb ha­tást teszi. Az általános indokolás bevezetése, me­lyet szóról-szóra idézünk, így hangzik: »A jelen törvényjavaslat előterjesztése, a szük­­ség szempontjából, nem kíván indokolást. Már az 179­8/1-ik évi országgyűlés felismerte a büntetőtör­vénykönyvnek múlhatlan szükségét, s azóta három külön országos választmány, három külön javaslatot terjesztett az országgyűlés elé. Ezek között az első, nagy tudósunk Szalay László véleménye szerint is, mind közjogi, mind pedig a rendszer tekintetében, nevezetes előnyökkel, s a múlt század vége felé ha­zánkban is elterjedt humanisticus iránynak jelle­gével birt; az utolsó pedig — az 1843-ik évi »Magyar büntető törvénykönyvi javaslat« mindig büszke emlékéül maradand fenn azon bámulatos haladásnak, melyet hazánk, az 1827-ik évi javaslat óta, a nyugati civilisatio vívmányainak, a jogrend és humanismus követelményeinek felismerésében, s a tudomány megállapitásának a fennforgó viszo­nyokkal való kiegyeztetésében tett­ Országgyűlés. A képviselő úz ülése ápril 30.­ ­. A marhavész elleni intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása foglalta el a mai ülés legnagyobb részét. N­i­k­o­l­i­t­s Sán­dornak a török és szerb vasúti csatlakozások tárgyában a közlekedési, és Lükő Gézá­nak egy tolnamegyei járásbíróságnál elkö­vetett visszaélésekre vonatkozólag az igazság­ügyminiszterhez intézett interpellatiója után a ház gyorsan átesett a járásbíróságok által végzendő telekkönyvi eljárásról, illetőleg az 1871. 31. t. sz. egy szakaszának módosításá­ról s a volt pesti telekkönyv átalakításáról szóló törvényjavaslatok tárgyalásán, s mi­után a hajók lajstromozásáról szóló törvény­­javaslatnak központi előadója megbetegedett, a marhavészről szóló törvényjavaslat tárgya­lása kezdetett meg. Kevés hiányzott s valószínűleg csak an­nak tulajdonítható, hogy esetleg csupán egy doctor képviselő volt a házban, hogy e tör­vényjavaslat fölött is általános vita nem fej­lődött ki. Dr. Cseh Károly majd egy óráig tartó beszédben fejtegeti álláspontját a marhavész ragályosságának kérdésében, bizonyításaiban kiterjeszkedett a lépfenére, a cholerára, a ron­csoló toroklobra s egyéb veszedelmes dol­gokra, melyek az emberi és állati theraphiá­­ban foglaltatnak. Végül határozati javaslatot terjesztett elő, melyben a kormányt a mar­havész elfojtása czéljából legújabban tett ész­leletek felhasználására s azok alapján új tör­vényjavaslat készítésére kívánja utasíttatni. A ház a törvényjavaslatot, Bartal György kereskedelmi miniszter ajánló felszó­lalására, ki különösen a magyarországi gaz­daközönségnek e tekintetben elfoglalt állás­

Next