Pesti Napló, 1874. november (25. évfolyam, 251-275. szám)
1874-11-01 / 251. szám
251. szám. Szerkesztési iroda, Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Kladd-hivatali Barátok-tere, Athenaeum-épülete A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők» Budapest, vasárnap, november 1,1874. REGGELI KIADÁS. Eflefizetési feltételek Postán küldve, vagy Budapesten hiúhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . . 6 írt — kr. • hónapra . . 12 »— » Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés évnegyedenként f érint. Az előfizetés az év folytán,minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. 25. évi folyam.’ Hirdetéseit szintugy mint*előfizetés«is a ‘ KIADÓ-HIT ATALBA, Barátok tere, Athenaeum-épek küldendők. Előfizetés „PESTI NAPLÓ“-ra. Előfizetési árak: Egész évre...................24 frt. Fél évre........................12 frt. Negyed évre . . . 16 frt. Egy hóra ..... 2 frt. HP* Az előfizetés Pestre, a »Pesti Napló» kiadó-hivatalának (Ferencziek tere, Athenaeumépület) küldendő. A „P. Napló" szeresztfi- és trafilja. Budapest, oct. 31. Sajátságos balvégzet az, mely következetesen gátolni látszik a nemzet azon törekvését, mely arra irányul, hogy egészséges belpolitikai programm alapján a közállapotok megszilárduljanak s az ország ne csak a közjogi törvények keretében legyen önálló, hanem önállóságát az állami intézmények erőteljes működése s a társadalmi erők szabályos fejlődése biztosítsa, sőt növelje. Hogy politikai törekvéseink közti törvényhozási működésünk folyamán ez irány legyen uralkodó, arra eddig alig volt még meg a kellő alkalom. Míg Ausztriával nem szabályoztuk az államjogi összeköttetésből folyó viszonyokat, addig rendszeres belpolitikáról szó sem lehetett. Amikor pedig a kiegyezés megtörtént, a nemzet nagy részében oly mély, oly állandó s oly széles ellenzéki vágy vert gyökeret, melyet mindez ideig nemcsak legyőzni, sőt szenvedélyes jellemétől megfosztani sem sikerült. Az ellenzék és pedig annak mindegyik árnyalata teljesen egyetért abban, hogy e körülmény fontosságát teljesen ignorálja. Viszszatekint s gyakran tekint vissza újabb alkotmányos életünk nyolcz évi folyamára és soha egyetlen pillanatra sem jut eszébe megfontolni, váljon abban, ami történt és abban, ami nem történt, mekkora része volt neki, részint pozitív működése, részint soha nem lankadó vagy soha fel nem adott közjogi politikája által. Midőn ezt megjegyezzük, ki kell jelentenünk, hogy ezúttal távol van tőlünk mind a vitatkozási kedv, mind a szemrehányó kötekedés. Mi ezúttal csak a múltak consequentiáit akarjuk kivonni, hogy világosan lássunk, midőn az utat keressük, melyen jövőre biztosan szeretnénk haladni. Alig fejeztük be, sőt tán még be sem fejeztük a kiegyezés nagy művét, egyidejűleg egy másik elhalaszthatlan feladat állt előttünk. A nemzetiségi követelések méltányos kielégítése. Utógondolat nélkül törekedtünk e feladatnak megfelelni. Néhány vármegyét s néhány sarkalatos jogot átengedünk Horvátországnak; a magyar tengerpart érdekeinek biztosítására óriási költekezésbe keveredtünk; a nemzetiségi törvénynyel a közigazgatás és igazságszolgáltatás mezején testvéri osztály alá bocsátottuk az államalkotó faj azon jogait, melyeket más államokban megoszthatlanoknak tekintenek; az egyházi önkormányzatokat tiszteletben tartók, ahol már megvoltak, s megteremtők, ahol még hiányoztak f el ................-Hl III Iffll utasítók a gyanút, hogy az állam által adományozott és cultivált szabadság az állam megrontására is felhasználható legyen. Ha e kérdések ma állanának előttünk, a szabadság követelményeinek őszinte elfogadásától ma sem riadnánk vissza. Pedig a tapasztalás iskoláját hét év óta szorgalmasan látogattuk s a nemzetiségek túlzói gondoskodtak arról, hogy bizonyos tanulságokat rögtön el ne felejtsünk. De ez csak azon meggyőződést érlelte meg bennünk, hogy gondoskodnunk kell arról is, hogy a visszaélések se a szabadságot, se az államot ne veszélyeztessék. Azok, kiket Magyarországhoz föltétlen hazafiság köt, keserű politikai harczban voltak egymással — de a föltételes patrióták egyetértettek mind végczéljukban, mind az odavezetőeszközök megválasztásában. Különösen egyetértettek abban, hogy a mi kiengesztelhetetlennek látszó villongásainkat a maguk részére minden pillanatban felhasználják nem azért, hogy megnyugodjanak, hanem azért, hogy lépésrőllépésre előrehatoljanak követeléseikben.Tudták, hogy mozgalmaik és törekvéseik bocsánatra, vagy legalább elnézésre számítanak, ha azok azon alakban jelentkeznek, a minő alakot a nagy nemzeti pártok küzdelme öltött magára. Tudták és feltették azt s feltevéseikben alig csalódtak mind maiglan. Beszélünk ázsiai közigazgatásról s felejtjük, hogy az államkormányzatnak küzdenie kell először elmaradott kulturviszonyainkkal, másodszor fajunk és társadalmunk közönyével, harmadszor a mereven szemközt álló pártoknak másutt szokatlan és jogosulatlan követeléseivel s végre az államellenes elemek üzelmeivel s mindenek fölött a rohamos átmeneti állapot gyakori zavaraival. A közigazgatás ilyen sok és erős ellenségével szemközt erőteljes kormányra s jól fegyelmezett tisztviselői karra van szükség. De hogy az ország hol vegye rögtön az ilyen tisztviselői kart s a kormány hol vegye a mi parlamentünkben és sajtónk mellett az erőt és tekintélyt , ezek oly kérdések, melyekre eddig nemcsak megfelelni, hanem azokat feltenni sem iparkodtunk. Pénzügyi helyzetünk komolyságát azon körülmény, hogy az előttünk fekvő adótörvényjavaslatok előterjesztésére épen Ghyczy vállalkozott, a legvilágosabban igazolja. A terhek nagyok. A kislelkűség mármár hajlandó azok alatt elfeküdni s a hangok, melyek annak férfias elviselésére buzdítanak, vajmi gyérek. Vájjon midőn e terheket megteremtők, tisztában voltunk-e az állam anyagi erejével ? Mielőtt modern államháztartást rendeztünk be magunk számára , eszünkbe jutott e adórendszerünket átjavítani , szilárd alapokra helyezni s azok következményeit bevárni , hogy aztán az államháztartás kereteit ezek szerint állapítottuk volna meg ? Sőt többet mondunk : ha mindez eszünkbe jutott volna is, vájjon a pártvillongások ama veszedelmes zűrzavarában lett volna-e kellő idő, alkalom és higgadtság ilyen műnek végrehajtására? Hosszú hét éven keresztül vájjon mikor lett volna erre érkezésünk ? Ma még az államháztartás egyensúlyának helyreállítása uralja a helyzetet. Ha kidőlünk vagy elfáradunk a munkában, mielőtt a czélt elértük volna, bajunk és feladatunk másnemű, de sokkal súlyosabb reend. De úgy az egyik, mint a másik esetben a nemzet jobbjainak azon kell gondolkodni, mire pár nap előtt már rámutattunk. Bármi legyen az ellenzék politikája jövendőre, nekünk egy nagy kísérlettől visszariadni nem szabad. Az alkotmányozási programmal, mely eddig kimondva vagy elhallgatva, de folytonosan előttünk lebegett, fel kell cserélnünk a belszervezkedési programmal, mely három egymást kiegészítő s feltételező alapelvre építendő. Az egyik : az államalkotó faj jogosult érdekeinek öntudatos biztosítása; a másik : a nemzetgazdászati önállóság feltételeinek megszerzése, s a harmadik : az államkormányzat megrendült tekintélyének visszaállítása s a mi ide vezet: közigazgatás és igazságszolgáltatás komoly rendezése. A „Pesti Napló“ tározója. A fővárosból. (Műhelyben. Nincs kereset ! — 1790. — Kik tetszenek a nőknek. — A szász kérdés. — Terpsichore s az adó.) Műhelyem ajtajában állok. Tetszik ismerni, photographus-műhely, melyet makacsan kerül minden érem »für Kunst und Wissenschaft«, minden elismerő oklevél és diploma, minden »udvari« czím.Csak afféle nemzeti fényképíró vagyok. Üzletembernek lenni mai világban nehezebb, mint Csokonay szerint professornak. Követem többi üzlettársaim példáját és összefonva karjaimat, nagyot ásítok, ha pedig valaki azt kérdi, hogyan megy dolgom, még egyszer ásítok s azt felelem : »Sehogyse, az üzlet pang.« — Épen mint t. collegámnak a czipésznek vagy t. szomszédomnak a szabónak üzlete. Műhelyeink mindennel ellátvák, »a mi a nagyérdemű közönség magas igényeinek megfelel,« szolgálunk en gros és en detail, gépeim készen állnak, hogy á la minute lekapják a ki s a mi kínálkozik. De nincs kereset! Az észbe vetett remény csalóka. Társas életünk deficitje oly óriási, hogy Ghyczynek memnotechnikája sem volna elegendő a számok kígyózó lánczolatát megjegyezni,melyek végében ott leselkedik a budapesti sociális élettönk. Ez is ősz ? Jó szerencse, hogy szabóm elküldte a téli kabátot, a körülmény nélkül a naptárra szorulnék, ha ki akarnám puhatolni, hogy »tout Pest« itt van-e már s ha itt van, tulajdonképen bel van. Ha csakugyan itt van, akkor kétségkívül másutt van, mert sehol sem látom. A nemzeti színház páholyközönsége némi változatosságot mutat ugyan s a zenekar régi nótáit nem halljuk az uj arczokat nézve, de végre is ez még nem Pest,ez még nem társaséleti mozgalom, ez még nem elegendő zálog arra nézve, hogy a farsangon nem fogunk-e pompás éjeket tölteni az ágyban. E pár páholyon kívül minden üres. Az országház karzatain nagyszerű pókgyarmatosítás készül életbe lépni. Idáig jutottunk, pókhálókat fognak ezentúl ama magaslatokról kivetni ? Hölgyeink megfeledkeztek ősanyáikról, dédanyáikról, ükanyáikról. Még egy századja sincs annak — gondolom kilenczvenet írtak az ezerhétszáz után — midőna magyar anyáknak az országgyűlésre egybegyült országnagyjai s magyar atyák eleibe terjesztett alázatos kérelmük következtében az országgyűlésen először tűnt fel a hallgatóság közt a magyar nő. Lovagiasan fogadták, nem rácsozták el páholyukat angol módra. S most üresek a karzatok. Hasztalan intéz a honatya herscheli messzelátókat az egykor csillagos láthatárra; egy Littrow, egy Leverrier, egy Hansen sem volna képes csillagot (akár bolygót, akár bolygatlant) fölfedezni. A tejút kiapadt. »Venus«, a »hattyú«, a »szűz«, a »páva«, a »kígyó«, a »chamaeleon« — megannyi csillagképlet már csak az igazi mennyégen létezik. »Medve«, »Farkas« csak nem elégítheti ki a műértő búvárt, miután ezek, tudvalevő dolog, csillagzatok ugyan, de masculini generis. Ha okát keresem hölgyeink elmaradásának, oly kevéssé találom meg, mint hölgyeinket. Napirenden a pénz áll. Mióta nem érdekli a szépnemet a költészet, mely csengőbb a poézis rimjátékainál ? Mióta idegenkednek azon eszköztől, melyen kalapot, ruhát, fogatot és férjet lehet venni ? Mióta felejtették el a pénznek — mint a szerelem értéklábának — jelentőségét ? — Férjem nagyon szeret , mond egy ismerősöm. »Férje mindig szerette.« — Dehogy, most jobban szeret, mint tavaly. »S miből következteti ezt?« — Tavaly csak ezerforintos ékszert vett, az idén kétezerforintossal lepett meg. Kétszerte jobban szeret. Engedelmet! Úgy járok, mint a csillagára, aki nem tudja miből magyarázza meg látcsövének homályosságát és csak későn veszi észre, hogy légy van benne. Az enyémben is légynek kell lenni, hogy nem fedeztem fel az igazakat, pedig közel fekszik. Nincs hölgy a karzaton, mert nincs honatya a házban. Hölgy és honatya közt ugyanis causalis nexus létezik. A vezérek megérkeztek, de a legénység még otthon mulat, a hölgyvilágot meg — mi tagadás benne — a legénység érdekli. Ghyczy bölcsesége, Kerkapoly okoskodási hatalma, Csengery mélysége Lónyay tágkörű gyors elméje, Tisza Kálmán éle, Bittónak gyakorlati agilitása, Sennyey imponáló erőtelje, Pauler, Trefort, Somssich mind nem oly »great attraction« mint egy kellemes bajusz, egy jól ivezett orr vagy egy sikerült szemöldök. Zichy Józsefnek gazdag szakálla kétségkívül nagyobb keletnek örvend, mint gazdag tehetsége. A nő államférfiban a világ fiát keresi. Andrássy egyesítette magában a dús kapacitást a dús karzattal. És Andrássy kormánya oly népszerű volt a nőkarzaton, mint azóta egyik sem. Midőn leggeniálisabb szónoklatait rögtönözte, a karzaton aratott hatás egy jó része a Sportsmannek szólt, aki a lóversenyre vagy városligetben oly páratlanul kucsorozott. Szerencséje a Bittó-kormánynak, hogy Szapáryban sportsmanje is van, különben a nőkarzat sokkal hamarább ejtené el, mint a rongált anyagi viszonyaink rendezését sürgető ország megengedné. A legénység tehát — mint mondtam — még nem vonult be. Hat osztály currentáltatja tagjait. Ily körülmények közt természetes, ha a tárcza-photographus kétségbeesve kiált föl: »nincs kereset!« Legalább az országházban nincs. A színházban is kevés van. Szigligeti és Jókai frigyét megáldja a sors vagy harmincz »háromszéki lány«-nyal. Harmincz lánynak férjét találni a mai világban lehetetlen, pedig vígjátékból kiszabadult lány bekötött fej nélkül képtelenség. Miben különbözik a tragikai hősnőtől ? Valamiképen azonban mégis ellátják férjjel, ami csak úgy sikerül, hogy kölcsön vesznek egyet a szászoktól. S ez a baj, ez a darabnak oly lényeges hibája, mely ellen politikai tekintetekből föl kellett szólalnunk. A szász kérdés egész borzalmasságában fog e darabból lángra gyűlni. Egy derék jóravaló szász fiút Szigligeti és Jókai megmagyarosítanak és hozzáadnak egy székely lányt. Mi volna ez más, ha nem erőszakos magyarosítás ? Ily tettek után nem fogja-e a szász izgatók serege joggal kiálthatni, hogy nemzetiségüktől megfosztjuk? Kórody tanár úr okvetetlenül czikkezni fog e darab ellen, és nem tudjuk, vájjon nem látja-e a szász egyetem szükségesnek, hogy Mortara-törekvéseinket tekintélye egész súlyával megakadályozza. Szigligetitől a már hamvadni kezdő szász kérdésnek ily bolygatása vigyázatlanság és Jókainak németországi tisztelői sem igen fogják jó szemmel nézni, miképen annedtálja »Maurus« barátjuk a kulturstammnak egy nagyreményű tagját. Politikai hibáján kívül még egy hiányt fedeztünk föl a darabban. Érzékeny hiány! Szigligeti megoldatlanul hagyja a kérdést, várjon a megmagyarosított József megtartotta-e házassága után a zwei Kinder-systemet vagy sem? Válasz kéretik. Ennyiből áll színházi keresetünk. Ugyan nem sok. Tűnődve állok boltom ajtajában. Ha egy oázist látnék életünk sivatagában, lephotographiroznám — egy csöppet az őszi élet tengeréből, nagyitó üveg alatt lekapnám. De nincs! Budapest unatkozva dől pamlagára s elgondolkozik a hajdani Pest régi víg napjain. Milyen jó az egyesítés, most együtt unatkozhatunk Budával, még pedig versenyt és több verset. Tűnődésemből valaki felráz. Egy nő kapaszkodik karomba, nagyon ki van kelve színéből. — Kérek egy széket, le akarok ülni, különben összerogyok. Egyenesen Görögországból jövök tanácsot kérni. »Drága Terpsidore kisasszony!« felelek s egy széket tolok cul d’Athéne-je alá, »hogy van, mi lelte ? A farsang óta nem volt szerencsém.« — Hogy vagyok ? szól panaszosan és szép pilláit bágyadtan emeli rám, nagyon rosszul, fölötte rosszuk És nyelvecskéje pörögve megindul. Borzasztó dolgot jelent be. Szegény Terpsidore békésen ült az Olympuson s épen tervein dolgozott a jövő farsang manőverjei számára, midőn barátnője Thalia gúnyos nevetéssel tör szobájába és felolvasta neki, hogy Magyarországon a bálok és nyilvános mulatságok hirdetései meg fognak ismét adóztatni. Terpsidore úgy megijedt e hírre, hogy egy pirouette a lábába rekedt. — Én adó alatt! folytatja zokogva, én megbélyegezve, megilletékezve. Ki az a Ghyczy ? mondja barátom, miféle ember, úgy látszik nem tánczos. Nevét egy tánczrendemben sem találom. De akkor mit tesznek ily férfit pénzügyérnek? Oda szakember kell. Báljaik meg lesznek ölve. Vigasztalni iparkodtam a kisasszonyt, kifejtettem, hogy ha a föld, szállítás, kamat, tőke, szóval minden meg lesz adóztatva, nem lehetett kivételt tenni. A báltermék Magyarországon roppant, még sem catasteri fölmérés alá nem vett, sem másképen meg nem adózott, területet képeznek, az egyenlőség úgy hozza magával, hogy ezek is járuljanak a haza terheihez. Terpsichore nem fogadta el okoskodásomat. Föld, kamat, tőke, szállítás hadd adózzék, de a láb, a láb — azt nem szabad megadóztatni. Ez — n. m. — csak kezdet, most a hirdetéseket vetik adó alá, de egy-két év múlva meg fognak adóztatni minden tánczot. Ha egy cotillont kérsz, le kell fizetned az illetéket évette, egy franczia öt forinton alól nem lesz kapható. A tánczos házára, aki lefizette adóját, bélyeget nyomnak. Terpsidore phantasiája igen elkalandozott, midőn a jövő báljait lefestette. Piczi lábával boszosan topogott. Mit tegyen ? Én azt tanácsoltam neki, hogy menjenek monstre küldöttséggel a kormány és képviselőház főbb tagjaihoz s kérelmezzék a bálipar iránti tekintetből az adó elengedését. A tanács megtetszett neki s azt mondta: összeszed huszonnégy legszebb tánczosnőt, kiknek ikrája a legcsókolnivalóbb s elmennek kérelmezni. Szószólónak fölkérték Hornt, aki az új javaslatokat oly élénken ellenzi. Ha sikerrel járnak el, az én üzletem is fel fog virágozni. Argus, Budapest, oct. 31. (Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság) ma d. e. 11 órakor tárgyalás alá vette a választási törvényjavaslat némely §§-ainál a főrendiház által tett módosításokat. A tanácskozás eredményét esti lapunk közleményének kiegészítéséül következőkben tudathatjuk: A főrendiháznak az 5-ik §-nál tett azon módosítványa, hogy Erdélyben a választói jog azokra ruháztassék, kik nagy és kis községekben a személyes kereseti adót és a földtehermentési, valamint a földadó pótlékot be nem számítva 8 forint 40 kr egyenes államadót fizetnek, a többség által el nem fogadtatott, s így a földadó pótlék a leszámítandó összeghez nem csatoltatott. B. Kemény Gábor mint az I. osztály előadója, a főrendiház módosítványa mellett külön véleményt jelentett be. A 12-ik §. bővítésére vonatkozó módosítvány elvileg elfogadtatott, szövege azonban következőleg állapíttatott meg: az 1. 2. 3. 4. pontban említettek, egyéb választói jogosultságuk igazolása mellett, külön jegyzékbe veendők, és kivételképen szavazati joggal bírnak, ha felmentésüket vagy a csőd megszüntetését, büntetésük kiálltát, vagy a választói jog elvesztése határidejének leteltét jogerőre emelkedett ítélettel, illetőleg az illetékes hatóság bizonyítványával a választási elnök előtt igazolták. A 13-dik §-ra vonatkozó módosítást elvben a bizottság elfogadta, azonban következő előszavakkal toldotta meg: »addig is, míg a büntető törvény a becstelenítő bűntényekről intézkedik, nem választható az, (itt következik a főrendiház szövegezése), ki ezen törvény hatályba lépte után gyilkosság, rablás, gyújtogatás, lopás, orgazdaság, okmányhamisítás, csalás, hamis bukás, hamis eskü miatt elmarasztaltatott. A 81-dik §-ban a »vetélytárs« kifejezés helyett a főrendiház által ajánlott »ellenjelölt« elfogadtatott. Az egyik jelölt halála, és egyenlő szavazat esetében új választás, vagy egyik jelölt visszalépése esetén a másik jelölt képviselővé nyilvánítására vonatkozó része a 82-ik §-nak elvben elfogadtatott a főrendiház módosítása szerint, a főrendiház szövegezésének mellőzésével azonban következőleg : »Ha két jelölt egyenlő számú szavazatot nyert, új választásnak van helye, kivéve ha a két jelölt közül időközben valamelyik a jelöltségről visszalép, mely esetben az ellenjelölt nélkül maradt jelölt az uj határnap elérkeztekor országgyűlési képviselőnek nyilváníttatik.« Ha az egyik jelölt időközben az új határnap elérkeztéig meghalt, szintén új választásnak van helye. A 96. §-nál azon toldalék, hogy azon eset is megtorlandó, midőn valaki megvesztegetés folytán valamely jelöltre szavazott vagy nem szavazott, elfogadtatott. A 104. §-nál tett azon módosítvány, hogy a pártgyűlés, körmenet a törvényhatósági tisztviselőnek jelentendő be, egyenlő szavazat miatt el nem intéztetett, s a háznak ekként fog bejelentetni. Előadóul választatott Szeniczey Ödön. (A képv. ház bizottságai.) A számvizsgáló bizottság ma d. u. 1 óra után tartotta alakuló ülését. Megválasztottak elnökké : Harkányi Frigyes, jegyzővé : Földváry Mihály. — A jogügyi bizottság elnöke: Horvát Boldizsár, jegyző: Teleszky István.— A vasutügyi bizottság elnöke : Korizmics László, jegyző :Szentpályi Jenő. A bizottság, Nikolics indítványára, felhívja majd a közlekedésügyi minisztert, hogy a vasutak építési tőkéje, jövedelme és tariffájáról kimutatást terjeszszen a bizottság elé. (A képviselőházhoz a budapesti ügyvédegylet kérvényt intézett, melyben azt kéri, hogy az ügyvédek feletti fegyelmi bíróság tekintetében a főrendiház módosítása mellőztessék. A budapesti ügyvédi egylet a képviselőház eredeti szerkezetének fenntartása mellett kérvényez. Budapest, oct. 31. Az adók kezeléséről szóló törvényjavaslat számos oly rendelkezésére tehetnénk megjegyzéseket, melyek nem érintenek épen jelentékenyebb elvet,hanem a törvény egyöntetűsége s szabatossága érdekében szorulnak kiigazításra. Vonatkoznak ezek az adóügyi bizottság alakítására s működésére, a bizottsági tagság visszautasítására, a felfolyamodásra s a hatóságok coordinatiójára. De mellőzzük ezeket és egyedül azon állításunk igazolása végett, melyet tegnap az adófelügyelő munkaköréről kimondottunk, kívánjuk röviden összefoglalni azon főbb teendőket, melyek reá az adókivetés körül felmerülnek. Az adófelügyelő vagy helyettese beutazza az összeírási munkálatok folyama alatt a megyének nem összes, hanem, mint a javaslat mondja, minél számosabb községét, hogy a munkálatok helyes vezetéséről magának meggyőződést szerezhessen. Az adófelügyelő igazíttatja ki az összeírások alaki hányait; kiszámítja a házbér és házosztályadó, n. korosolnolok a mávoláls pontálja alá tartozó adózókra eső tételeket; jegyzéket készít a bányaművek, gyárak és részvénytársulati üzletadó czimén adókötelesekről és egybeállítja a keresetadó 3-ik és 4-ik osztálya alá tartozó többi adózókat s a tőkekamat- és járadékadó fizetésre kötelezetteket csoportokba a törvényben elrendelt közös értekezés czéljából. Megszerzi továbbá az ezen utóbbi adózó osztályokba tartozók jövedelmi viszonyairól a szükséges adatokat úgy személyes nyomozás, mint az elöljáróságoktól, hiteltelekkönyvi, törvényszéki és más közhivatalok útján bekívánt iratok és felvilágosítások, végre az illetők üzleti könyvei alapján. A kh. adófelügyelő e szerint azon rövid néhány hét alatt, melyre az előmunkálatok szorítvák, soknemű oly mechanikus műveletre van utalva, melyeket most az adóhivatalok teljesítenek és továbbra is teljesíthetnének, de az adófelügyelőt korlátolnák abban, hogy ellenőrző, az adóviszonyokról önmagát tájékoztató fontos hivatásának éljen. Érintettük, hogy a keresetadó 3-dik és 4-ik osztályai alá tartozó adózókat s a tőkekamat- és járadékadó fizetésére kötelezetteket illetőleg a felügyelő adóhivatalonként sommás kimutatásokat állít egybe azon adózók számának községenként való kitüntetése végett, kik az összeírás rovatai szerint elkülönítve egy-egy adóhivatal kerületébe, illetőleg egy községre esnek. Ezen összeállítás alapján a megye választmánya meghatározza azon községeket, illetőleg községcsoportokat, amelyek említett adójuk összegének előzetes megállapítása végett egy helyre összehívandók. Az adófelügyelő időközben megszerzi az egyes csoportokba tartozó adózók vagyoni állapotáról a kellő adatokat és kiszámítja a múlt évben e csoportra esett adó összegét. Ez előkészületek után az adófelügyelő az adózók egybegyűlt csoportjának kijelenti azon adóösszeget, mely reá esik, és az illető büntetések fölemlítése mellett, valamint saját érdekükre figyelmeztetve felhívja a csoport tagjait, hogy jövedelmüket híven vallják be, és hogy társaikra nézve is a megkívántató adatokat terjeszszék elő. Az itt nyilvánult adatok alapján vettetnék ki azután a felügyelő által egyénenként az adó, mely kirovás ellen a szokásos felszólamlásnak helye lenne. Ezen intézkedés a törvényjavaslat egyik lényegesebb újítása, s a pénzügyminiszter, mint az indokolásban mondja, nagy előnyt vár az adózóknak eme csoportos gyülekezésétől, más szóval szembesítésétől. Várja azt, hogy azon adózók, kiknek vagyoni s jövedelmi viszonyait legnehezebb kikutatni s kik eddig is legnagyobb részt hiányosan vonattak adó alá, törekedni fognak egymás vagyoni állapotát nyilván kideríteni a végből, hogy az egész csoportra eső adóösszegből kiki lehető kevéssel suttassék. Nekünk úgy látszik, mintha a javaslat két egymással össze nem férő adókirovási elvet szándékoznék együttesen alkalmazni. Nagy biztosítékot nyújt az adók contingentálása kétségen kívül az igazságos és arányos kivetésre nézve ; csakhogy ez elv hatása egyedül a kellő feltételek közt (f aLetti példáuiL SODVSZ-ben felidéztetett a községi adózók solidaritására nézve; s a mint e kérdésben hiányzik a rendszabálynak előfeltétele, úgy az adózók csoportosítására s az adóösszeg contingentálására nézve sincs meg a helyes alap. Würtembergben az adócontingenst az egész országra nézve a törvényhozás állapítja meg és megszabja egyúttal az arányt, melyben az egyes adónemek közt a főösszeg megoszlik. A minisztérium kiveti az egyes országrészekre a jutalékot, azoknak képviseletei a kerületekre s ezek végre a községekre. Itt azután valóban érdekelve van a község minden adózója, hogy kiki igazság szerint rovassék meg, mert a változatlan adóösszeget be kell szolgáltatniok a község összes adózóinak. A pénzügyminiszter javaslata szerint azonban az adófelügyelő számítja ki, a beszerzett adatok és a bevallások alapján, az adóösszeget, mely egy csoportra jut. Vagy eshetik változás alá ezen főösszeg a reclamatió útján, vagy okvetlenül felosztandó