Pesti Napló, 1875. július (26. évfolyam, 147-173. szám)

1875-07-01 / 147. szám

147 szám­ Szeretsz­tesi iroda: Barátok­ tere, Ath­enaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Budapest, Csütörtök, julius 1.1875. Kiadó-hivatal, Barátok-tere, Athenaeum-épülete. A lap anyagi részét illető közle­mények (előfizetési pénz , kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. REGGELT KIADÁS: ihm-------­------------­^tetési fel­vé­telek: küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra . . . 6 frt — kb. 6 hónapra . . .12 » — » Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az­­előfizetés az év folytán minden hónapba»­raelkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. i folyam­­hirdetésük tT r . v­agy mint előfizetések * ■ a KIADÓ­HIVATALBA Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let küldendők. ........■MIMI—IMN­ ■■ vir-j ’tWIMMBM»—■ Előfizetési felhívás a „PESTI SÍMPLé“­». Előfizetési árak: (Reggeli és esti kiadás, 11/* legnagyobb iv s közgazdasági melléklet.) Egész évre.....................................................24 frt. Félévre............................................................12 » Negyedévre .....••••• 6 » Egy hónapra............................................ 2 » Az előfizetés Budapestre, az Athenaeum kiadó-hiva­­talába (Barátok­ tere, 7. sz.) küldendő. A »Festi Napló« szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, június 80. A continens államainak kormányzása látszólag soh­a se volt könnyebb, mint azon idő alatt, mely a bécsi congressus befejezté­­től e század közepéig lefolyt. Ez időszak a nemzetközi békének nagy időszaka. E béke fölött a hármas szent szövetség őrködött. És őrködött a kifáradás érzete s a nyugalom szüksége, mely pihenésre inditá a nemzetek anyagi és szellemi erejét. A nemzetek anyagi erejét a negyed századon át tartó franczia háborúk, szellemi erejét a franczia forrada­lom nagy eszméi fáraszták ki. A háborúk utóhatásai gondos gyógykezelést igényeltek, a forradalom eszméit megemészteni s elvekké és intézményekké érlelni kellett. A rendszer, melyet a bécsi congressus inaugurált s mely­nek részben teremtője s mindenesetre egyik éltető szelleme Metternich h­erczeg vala, bá­mulatos sikerrel gondoskodott az államok belső békéjének fenntartásáról is. »Rend« : ez jön a kormányzás jelszava, vezérigéje, programmja és végczélja. A júliusi forradal­mat meg nem akadályozható, a lengyelek föl­keléseit meg nem előzheté, de elég erővel bírt arra, hogy mind a kettőt localizálja. — Ez időszak második felére esik néhai kirá­lyunknak, V. Ferdinándnak ural­kodása. V. Ferdinánd egyénisége hasonló volt a korhoz, melybe uralkodásának legnagyobb része esik. A nyugalmas kedély, a családi boldogság, a csendes meditatio, az általános emberi ezélek után törekvés, a nagy nemzet­közi és politikai emotióktól irtózás és az ural­kodásnak patriarchális vezetése: ezek voltak jelleme, vágyai, eszménye és törekvése. S úgy tetszik, mintha birodalmának népeit s Európa nagy nemzeteit is ugyanezen vágyak és tö­rekvések lelkesítették volna. A tudományos buvárlat soha se volt mélyebb és elterjedet­­tebb, a democratia elvei soha se voltak hódí­tóbbak s intézményei soha sem készültek na­gyobb biztossággal, az anyagi és szellemi jólét emelkedő iránya sohase volt kevésbé kétséges, mint ezen korszak folyamán át. Igaz, hogy a kormányzás elvei s a politikai intézmények keretei lassanként kezdettek szűkké s a népek benső fejlődésének igényei­hez alkalmatlanokká válni s igaz, hogy a Metternich-iskola államférfiai a fejlődés él­lüktetéseit nem kisérték éber szemekkel,vagy nem ismerék fel annak viszszatartóztathatlan erejét, de ezért s ennek következményeiért mindenki inkább lehet felelős, mint V. Fer­dinánd. A doctrinai­ iskolának ama jelszava: a király uralkodik, de nem kormányoz, soha sem volt teljesebb valóság, mint Ferdinánd uralmának idejében. E jelszó kétségtelenül felette fontos politikai alapelv. E mögött vá­lik érinthetlenné az egyénhez kötött uralko­dás elvének szent és sérthetetlen volta. De ama jelszó csak akkor fogadható el, ha az mint, a parliamentarismus jelszava jön alkal­mazásba. Metternich és iskolája ezt nem aka­­rá. Alatta az osztrák örökös tartományok nem ismerék, hazánk pedig a valódi czélok eléré­sére nem használható fel az alkotmányossá­got. A király pecsét volt a diplomán, de a diploma Metternich­­en és környezete. E környezetet ma már camarilla néven ismeri a történelem és e névvel a kormányzatnak sok hibája, nagy bűnei és a nemzeteknek nagy szenvedései vannak összekötve. És mind­amellett néhai királyára e nemzetek közt kü­lönösen a magyar,a hála és elismerés érzetével emlékezik vissza. Alkotmányos érzülete össz­­hangzatban áll a történelmi tényekkel. Kirá­lya uralkodott; mindaz, a­mi szomorú ered­ményekre vezetett, a kormány által jön elkövetve. Ferdinánd kora nálunk egyúttal kora a nemzeti újjászületésnek is. Az eszme, mely sok ideig a tudósok munkaasztalán húzta meg magát és csak a nyelvújítás és szépiro­dalmi működés terén kezdett terjedezni, a h­ar­­minc­as évektől kezdve már hatalmas moz­galmakat idézett elő a társadalom rétegein ke­resztül, a tanácskozások zöld asztalánál, az országgyűlés sérelmi vitái közt. Mikor Ferdi­nánd átvette az uralkodást , Széchenyi már a vállalkozó munkakedvnek , a regeneratio reformeszméinek s az élni, fejlődni és ha­ladni kezdő nemzetnek élén állott. De a nagy alkotások ideje mégis Ferdinánddal követke­zett be. Ha az 1840-iki törvényhozás műkö­dését régebbi törvényhozásainkkal összeha­sonlítjuk , valóban óriásinak látszik a kü­lönbség. Századunk modern törvényhozásai­nak valódi anyagával csak itt találkozunk. A törvénykezés javítása, a magán és közhitel intézményeinek megteremtése, a törvény előtti egyenlőség s a közteherviselés elő­fel­tételeinek megszerzése, a nemes demokrata­­szellem uralma itt lépnek először föl a visz­­­szaesés félelme nélküli határozottsággal. Ma már tudjuk, de a történelem még inkább ki fogja deríteni, hogy a nagy ered­mények nagy része nem a király kormá­nyának, hanem magának a királynak képezi érdemét. Nem vádoljuk az akkori cancellá­­riának és consiliumnak vezértagjait. De az ő hatalmuk, az ő befolyásuk vajmi kevés volt még később is ott, a­hol a nemzet óhajait kel­lett teljesíteniök. A bécsi kormány volt feltét­len ura saját törvényhozásui­knak is. És e kormány elől igen gyakran csak úgy kellett kicsempészni a királytól azokat a határozato­kat, melyekben a királynak és a nemzetnek óhaja és törekvése egyesült. És e kormány még­­ a régi diplomatiai iskola hagyományait követő,­­ Urát igen gyakran nem informálta sem azokról az eszményekről, melyek erőfélben voltak, de még meg nem értek, sem azokról a cselek­ményekről, melyeket a kormány előkészített, de még nem voltak készen. Ferdinánd soha beleegyezését nem adta volna a galicziai pa­raszt­lázadás s a magyarországi h­orvát- és illyr mozgalom előkészítéséhez. Kormányá­nak tagjai tudta nélkül alkoták meg a histó­riának e fejezeteit. A 48-ki törvényhozás alkotásai s az ezekkel egybekapcsolt hatás és ellenhatás fordulópont e nemzet életében. Osztrák tör­ténetírók a 60-as években politikai rendszert építettek azon állításra, hogy a 48-ki törvé­nyeket a király pressió nyomása alatt egy gyenge pillanatban fogadta el. Ez állítást mi mindig a história meghamisításának s a ki­rály rágalmazásának tekintettük. S napjaink története bizonyítja, hogy nekünk volt iga­zunk. Ama törvények a monarchia existentiá­­jának életszükségletei. E törvényeket sem forradalom, sem az önkényuralom változatos korszakai nem alterálhatók, csak kiegészíthe­­tők. S most, a midőn a gondviselő - fejedel­met adott, ki uralkodik és nem kormányoz, de a ki őre az alkotmánynak és ellenőre sa­ját kormányának, most ha visszagondolunk azon gyakran szomorú, de mindig lelkesítő eseményekre, melyeket V. Ferdinánd neve alatt registrál a történetíró, a nemzeti hála érzetével valljuk be, hogy V. Ferdinánd a magyarnak jó királya volt. A „Pesti Napló” tárczája. A király ravatalánál. A nemzet nagy költője, Vörösmarty Mihály zendité meg lantját, midőn V. Ferdinánd király a koronázási ajándékot a magyar tudományos akadé­miának adományozta. A nemzet felpezsdült, ujongott s midőn háromszáz év múltán ismét és először hallá királya ajkáról a magyar szót, a nemzeti lelkesedés a történet fényes napjai közé sorozta e napot. Sok baleset következett be, sok vér folyt, sok szerencsétlenség érte az országot; de a »jóságos» király jó emléke csorbítatlanul él a nemzet szivében. Ritkán hangzott fel a nemzet szava egészen ő hozzá; huszonöt év választ el uralkodása emlékeitől, a betegség megtörte őt már fiatal korában; — de há­lával fogunk reá gondolni mindenkor, ki szentesité a 48-diki törvényeket s ki kinevezte az első függet­len parliamenti kormányt. Más hely feladata a »jó« király uralkodásáról való megemlékezés, mi e helyütt felütjük a régi kró­nikákat s idézünk azokból néhány lapot a szertartá­sokról, melyek legutóbb Ferencz király temeté­sekor végbementek s melyek újabban V. Ferdi­nánd ravatalánál ismétlődni fognak, azon különb­séggel, hogy a koronás magyar királyt megillető tisz­telet ezúttal bizonyára kiválóbban fog előtérbe lépni, mint a múlt patriarchális időkben. A gyászszertatások vázlata, melyekkel F­e­­r­e­n­c­z király temettetett s melyek a fels. Habs­­burgházból származott királyok temetésére nézve megállapítják, a következők: A holttestet a teremből, hol ideiglenesen le volt téve, eseleges beszentelés után ünnepélyesen le­viszik az udvari plébániatemplomba. A menetet két udvari fourir nyitja meg, azután következik az ud­vari plébános segédlettel és a plébánia keresztjével. Két cs. kir. komornok viszi az üstöt, mely az elhunyt belső részeit tartalmazza, egy másik cs. k. komornok pedig az ezüst serlegei a bebalzsamozott szívvel. A holttest tábornagyi egyenruhában az összes rendje­lekkel feldíszítve nyitott koporsóban nyugszik,melyet cs. k. komornokok és szolgák visznek. A koporsót apródok veszik körül égő fáklyákkal, a mellékkisé­­retet pedig a cs. k. arctérek és a magyar k. testőr­ség, valamint a cs. k. trabans-testőrség képezik. A menetet a főkamarás, testőrségek kapitányai és a fő­hadsegéd rekesztik be. A templomban a holttestet még egyszer be­szentelik és az emelvényes ravatalra helyezik; a ko­porsó körül vánkosokon nyugszanak a császári és a királyi koronák, az alma és a jogar, a főherczegi löveg, a rendjelek, valamint az elhunytnak kardja, botja, kalapja és keztyűje. A szivet és a zsigereket a hottest lábainál az emelvény első fokára teszik le. A koporsó előtt, melyet testőrök őriznek, a kitétel egész ideje — 3 vagy 4 nap — alatt az elhunyt volt közvetlen környezete és a papság éjjel-nappal csendes imákat mondanak. A templom a temetés napjáig a közönség előtt nyitva áll. A temetés napján előbb a magas halott szivét és zsigereit takarítják el. A szivet tudvalevőleg az Augustinusok őrizetére bízzák. Miután az udvari plé­bános beszentelte, kamarások, komornokok és fouri­­rok, 2 arciére, 2 magyar testőr, és 8 trabans testőr fedezete alatt átviszik az udvari templomból az Augustinusok templomába, hol a prior és a con­vent átveszik, és szokásos módon a Loretto-ká­­polnában leteszik. Hasonló kiséret és fedezet mel­lett hatlovas díszkocsin szállítják el — előzetes beszentelés után — a zsigereket a Szt.­István székesegyházba, hol a székes káptalan és az ösz­­szes papság fogadja és ünnepélyes menetben levi­szik a sírboltba, hol a közönséges egyházi szertartá­sok és imák mellett leteszik. Ugyanaz­nap délutánján megy végbe a tulaj­­donképeni temetés. Egy órával előbb már megindul a menet az Augustinusok templomából a capuci­­nusokhoz; elől egy csapat lovasság, azután az összes szerzetes papok párosán égő viaszgyertyákkal, to­vábbá az összes plébániák, a Bécs városi tanács, az udvari és országos hivatalok tanácsosai stb. gyászru­hában és fekete köpenyben. Időközben a templom sekrestyéjében összegyűl a királyi család, a templomban magában pedig az arany­gyapjas vitézek, a többi belföldi rendek lovag­jai, a miniszterek, a titkos tanácsosok, a kamarások, külső udvari személyzet, az országos képviselő testü­letek tagjai és az összes papság. A capucinusoknál minden készen lévén a ha­lott fogadására, a holttestet az udvari templomban az udvari plébános beszenteli, mely szertartáson az apródok, a testőrségek, a főkamarás, a főlovászmes­ter, a három testőrségi kapitány, két herczegi rangú kamarás és a főhadsegéd vannak jelen. Azután a ko­porsót az úgynevezett svájczi udvarban felállított udvari gyászkocsira helyezik és átviszik a capucinusok templomába. A menet rendje következő: Elől lovas­ság, azután egy udvari egyfogatu kocsi, 3 négyüléses udvari kocsi,császári királyi kamarai főfourirokkal és császári királyi komornokokkal, egy udvari fourir lóháton, egy hatfogatu udvari kocsi a három test­őrségi kapitánynyal és a főhadsegéddel, egy hat­­lovas udvari kocsi a főkamarással, a főudvarmester­rel és a két herczegi rangú kamarással. Ezek után jönnek a cs. k. lakájok gyászban, azután a trabans testőrség, végre a gyászkocsi a párnákon nyugvó ko­porsóval. A kocsi mindenik ajtaja mellett két cs. k. lakáj, és minden oldalán hat nemes apród megy égő fáklyákkal, 12 arctére, és 12 magyar testőr, kívül pe­dig 12 trabans testőr képezi a mellék­kíséretet. A gyászkocsi után következnek az arciére és a magyar testőrségek lóháton. Egy csapat sorkatonaság és lo­vasság rekeszti be a menetet. A capucinusok templomába érve, a koporsó egy a templom közepén felállított, aranykelmével ta­kart táblára tétetik és az egész királyi család és az udvar jelenlétében a bécsi herczegérsek által számos püspök segédlete mellett beszenteltetik, végre a ca­­pucinus atyák által a sírboltba vitetik, hol a her­czegérsek utoljára beszenteli. Az első főudvarmester, ki botjával közvetlenül a magas holttest után lement a sírboltba, itt a ko­porsót egy cs. k. kamara-fourirral felnyittatja a capu­­cinus guardiannak megmutatja a holttestet, és őri­zetére bízza, melyet a guardian szokásos módon megfogad. Erre a koporsót két kulcscsal lezárják, az egyiket megtartja a guardián, a másikat átveszi a főudvarmesteri hivatal irodaigazgatója a cs. királyi kincstárba való letétel végett. Mihelyt a főudvarmes­ter visszajön a sírboltból, az összes udvar elhagyja a templomot, melyből a királyi család mindjárt a beszentelés után eltávozott, és a gyászünnepély ezzel véget ér. Salamon Ferencz egy mutatványt olvasott fel a főváros monographiájából, melynek készítésé­vel tudvalevőleg ő bízatott meg. E mutatvány a fővá­ros talaját földtani tekintetben tárgyalja. E szerint a város nagy terjedelmű agyagrétegen épült, melyből kitűnő téglák gyártatnak. E mellett ezen agyag oly kemény és száraz, hogy a vizet nem bocsátja magán keresztül. A réteg alatt rendesen jó kutvíz található, s e víznek az agyag réteg szolgál ingyen vezetékéül. Ezen agyag réteg szélessége meghaladta a 2000 lá­bat. Budán a márga van nagy mennyiségben képvi­selve, különösen a hegyekben. Különös figyelemre méltatja Salamon a dur­va homokkövet, mely szintén nagy mennyiség­ben található a főváros vidékén; felemlíti, hogy kül­földi utazók nagyi bámulattal szemlélik, midőn ily köveket egyszerű ácsfűrészszel fűrészelnek szét nagy könnyűséggel a kerepesi út végén levő kőfaragó műhelyekben. Utánna G­r­e­g­u­s­s Ágost olvasta fel Kivi Anta fiatal finn költő L­e­a czímű színművét.Greguss figyelemreméltó műnek tartja Leát, mely szerzőjének, ki fiatal korában őrültségben meghalt, tehetségéről tesz tanúságot, s azt az Évlapokban kinyomatni óhajtja. A színmű vallásos irányú és Krisztus életé­nek egyes episódjait tárgyalja, a­nélkül, hogy maga Krisztus a színpadon megjelennék, ámbár az ő szel­leme uralkodik a színmű egész cselekménye fölött. E színmű sajátságos vegyüléke a mysteriumnak a fran­czia proverbe-nek és a modern drámának, s felolva­sott részletei megkapóan szépek. Ugyancsak Greguss bemutatja Csenger Gusztáv »Eszter« czímű költeményének egyes részeit. Ezután Gyulai Pál szólalt fel: Tekintetes társaság ! Egy oly ügyre van szerencsém felhívni önök figyelmét, a­mely társaságunk legforróbb óhajtásai és legrégibb törekvései közé tartozik, de a­mely a mai napig is csak óhajtás maradt s ebbeli törekvésünket épen nem követte siker. Ez ügy az irói és művészeti tulajdonjog kérdése. Társaságunk már a negyvenes évek elején megpendítette e kérdést s az 1843—4 évi országgyűléshez az irói tulajdonjog biztosítására nézve törvényjavaslatot nyújtott be. E javaslat, a­melyet S­z­e­m­e­r­e Bertalan rendszeres­ alakba öntött, 1844 nov. 9-én az országgyűlés által elfo­gadtatott. Azonban a m. kir. udvari cancellariának országgyűlési bizottsága a törvényjavaslatot oly vé­lemény kíséretében terjesztette ő felsége elébe, hogy ez ügy, mely külföldön is mindenütt, hol szőnyegre került, hosszabb tárgyalásokat vett igénybe, sokkal fontosabb, mintsem behatóbb vizsgálódás nélkül ha­marjában eldönthető lehetne. Ennek következtében a törvényjavaslat nem szentesittetett, hanem lekül­detett véleményadás végett a m. kir. helytartó-ta­nácshoz. 1846-ban Apponyi cancellársága idejében a német örökös tartományok számára az írói tulajdon­jog védelmére törvény adatván ki, az oly felhívással kül­detett meg a magyar cancelláriának: vájjon nem le­hetne-e e törvényt Magyarországon is behozni, s ha igen, mily módosítással? E körülmény még tovább buz­­ta-halasztotta a magyar országgyűlés törvényjavasla­tának tárgyalását, míg aztán az 1848-as események teljesen háttérbe szorították. A bekövetkezett abso­­lutismus ez ügyet is szabályozta az 1852-ben beho­zott osztrák polgári és büntető törvénykönyvvel, a­melyben az írói tulajdonjogot illetőleg felhasználta­tott az 1843—4. országgyűlés törvényjavaslata is. Az 1860-diki politikai változások következtében az osztrák törvényeket nagyrészt a magyar törvények váltották fel, de az irói tulajdonjogra nézve nem lé­vén magyar törvény, azt az országbírói értekezlet e kijelentéssel vélte pótolni : »Végre kijelentetik, mi­szerint az ész szüleményei is oly tulajdont képeznek, mely a törvény oltalma alatt áll.« (Vegyes intézke­dések 23. §.) Alkotmányunk 1867-ben visszaállíttatván, a Kisfaludy-társaság­ tüstént föllépett ez ügyben s az 1844-ki törvényjavaslatot átnézte, pótolta, módosítot­ta s azon kéréssel küldötte föl az igazságügyminisz­terhez, hogy az írói és művészeti jog e törvényjavas­lat alapján mielőbb biztosittassék. Az igazságügymi­niszter az országgyűlés elébe terjesztette a Kisfaludy­­társaság javaslatát, de ha jól emlékszem, a nélkül, hogy az alaki peres eljárással szükséges kap­csolatba hozta volna, a­miért az osztályok visz­­szavetették s az igazságügyminiszter utasítta­­tott a hiányok pótlására. Az­óta nyugszik az ügy. A Kisfaludy-társaság türelemmel várt öt évig, akkor némely, az írói tulajdonjogot sértő visszaélé­sek ellen tiltakozván, petlóval járult mind az igaz­­ságügyminiszterhez, mind az országgyűléshez. Nem lett semmi sikere. Egyetlen képviselő sem szólalt fel az írói és művészeti jog biztosítása érdekében, senki sem interpellálta a minisztériumot: szándék­szik-e ez ügyben valamit tenni, pedig nem egy sró volt Budapest, június 30. (Gorove István úr), a szabadelvű párt végrehajtó bizottságának elnökétől e lapok szerkesz­tője ma este a következő levelet vette: Tisztelt ba­­rátom! Az igazság nevében sietek azon kérésemmel, hogy addig is, míg szükség esetére bővebben nyilat­koznám, légy szíves a terézvárosi választásra vonat­­k­ozólag a mai esti lapban foglalt közleményt annyi­­ban kiigazítani, hogy ezen választásra nézve egyes minisztereink nézetét, mint Fálk Miksára nézve kedvezőt ismerem ugyan, de azok közé, kiknek véle­ményét vagy óhajtását megismerni alkalmam nem volt, báró S­i­m­o­n­y­i Lajos kereskedelmi minisz­ter tartozik, kinek nézetéről már azért sem nyilat­kozhattam a terézvárosi választók előtt, mert vele e tárgyban egyáltalán nem szóltam. Őszinte barátod Gorove István. (A választások első napja) hol­nap van, júl. 1-sején. Magyarország 121 képviselőt választ e napon. És pedig Beszterczebánya 1, Buda­pest 7, Békés­ Csaba 1, Debreczen 3, Fejérvár 1, Félegyháza 1, Gyöngyös 1, Gyula 1, Kassa 1, Arad 1, Szabadka 2, Abaújmegye 5, Barsmegye 3, Borsod megye 6, Csanádmegye 2, Csongrádmegye 2, Fejér­megye 5, Fiumei kerület 1, Gömörmegye 6, Heves, megye 8, Komárommegye 4, Pozsonymegye 8, Sá­rosmegye 6, Somogymegye 8, Sopromnegye 6, Tren­­csénmegye 8, Turóczmegye 2, Zólyom megye 3, Csík­szereda 1, Oláhfalu 1, Szamos-Ujvár 2, Székváros 1, Gyulafehérvár 2, Székely-Udvarhely 1,Belső-Szolnok 2, Csikszék 2, Fogarasvidék 2, Kolozs megye 2, Ko­máromváros 1 orsz. képviselőt. Kisfaludy-társaság ülése: — jan. 30. A Kisfaludy-társaság ma tarta a szünetek előtt utolsó havi ülését. Az elnöki széket Toldy Ferencz foglalta el. Hallgatóság csekély számmal volt jelen. (A fővárosi választókat­ még egyszer figyelmeztetjük, hogy mindazok, a­kik válasz­tó­tárczaikat június 29-ik napjáig ki nem vették, akadálytalanul megkaphatják azokat a választásra kitűzött helyiségben. A bárcza hiánya senkit se tar­tóztasson vissza a szavazástól. A legtöbb kerületben a bárczáknak alig felét vették ki. A Terézvárosban 2028 bárcza adatott ki, 65 megsemmisíttetett s 952 készen van, hogy holnap az illetőknek kiszolgáltat­­tassanak. A fővárosi árvízkárosultak javára. Szerkesztőségünkhöz beküldettek a következő adományok: Jun. 30-diki esti lapunkban kimutattunk: 536 frt 50 krt, két aranyat 20 frankot. A magyar földhitelintézet tisztikara 380 frt — kr. Vári Szabó István Halasról — — 10 » — » Ifj. dr. Neumann Sándor — — 10 » — » Ifj. dr. Neumann Sándorné — — 1 arany Müller Keresztély plébános — — 5 frt — » A magyar keleti vasút tisztikara — 104 » 50 » Barag Zsigmond — — — — 3» — » Németh Antal — — — — 5 » — » Az állami számvevőszék tisztviselői és szolgaszemélyzete — — — 409 » 60 » Összesen 1463 frt 60 kr. 3 arany, 20 frank. * * * A földhitelintézet tisztviselőinek fenn­­tebbi adományához hozzájárultak: Korizmics László 50 frt. Csengery Antal 50 frt. Lukács Antal 100 frt. Péczely Ferencz 25 frt. Szathmáry Lajos 20 frt. Arany László 20 frt. Szentgyörgyi Ottó 20 frt. Tar­­csay János 10 frt. Trebitsch Ignácz 10 frt. Szombat­­helyi Antal 5 frt. Lubich Emil 5 frt. Benkő Gyula 5 frt. Fi­ser János 2 frt. Tressinszky Ferencz 5 frt. Csepely Sándor 5 frt. Benkő Kálmán 5 frt. Tihanyi Béla 5 frt. Csillag Gyula 5 frt. Tarnady József 5 frt. Tavaszi Endre 10 frt. Ed­ényi Lajos 2 frt. Blayer János 2 frt. Császár Ferencz 5 frt. Turcsányi Vil­mos 1 frt. E. T. E. 1 frt. Thiel József 1 frt. V. G. 1 frt. Kauser 2 frt. Sz. 1 frt. Hoffmann Lajos 1 frt. Pintér Zsigmond 1 frt. Összesen 380 frt. A keleti vasút-társulat tisztviselőinek adományához hozzájárultak : Bottlik Lajos 25 frt, Czigly János 10 frt, Koós Ödön 1 frt, Mezey L­ajos 1 frt, N. N. 1 frt, Igtató 1 frt, Hanák 1 frt, Pis­­kovszky 50 kr, Brandl Vincze 1 frt, N. N. 1 frt, L. M. 1 frt, Csizmazia 50 kr, Y. B. 50 kr, Czigly Imre 1 frt, ft. J. 1 frt, N. N. 1 frt, Friedl 50 kr, St. J. 1 frt, N. N. 50 kr, Z. S. 1 frt, Ant. Danuk 50 kr, Ifj. Perczel Mór 10 frt, Nageldinger 3 frt, Lautner 1 ft, Hg 1 frt, Spitzer Zsigmond 1 frt, D. H. 1 frt, A. A. 50 kr, Beck 50 kr, Spely 2 ft, Lemdy 1 ft, J. Kölner 1 frt, Nagy 1 frt, Miskovics 1 frt, P. 50 kr, N. N. 50 kr, Menner Dénes 50 kr, Zwing 3 frt, Kék 1 frt, Senger Endre 1 frt, Csapés 50 kr, Lövészy 1 frt, Toborfi 1 ft, Izrak 3 frt, A. Law 2 ft, Fiscucz 50 kr, Stein 50 kr, Geiduschek 1 frt, Donhoffer 3 frt, N. N. 1 frt, M. Seb. 50 kr, Löwy 50 kr, Wagner 50 kr, Arnschildt 1 frt, Moszlo 1 frt,­Arenton 50 kr, Bo­­ross Jenő 5 ft, Andredi 50 kr. Összesen 104 ft 50 kr. Az állami számvevőszék tisztviselői által kül­dött 409 forint 60 krnyi összeg az által kerülhetett össze az alig 60 egyénből álló, többnyire családos és szükséggel küzdő személyzettel, hogy egyfelől az el­nök az adakozásban jó példával ment elől, másfelől annak 6 havi hitelt nyitott, mely idő alatt kiki rendre visszatérítheti az általa aláirt összeget. Budapest, junius 30. Válaszszatok polgárok, kikre a törvény a politikai jogokat bízta, az országnak törvény­hozókat. A lelkiismeret szavazzon. Rendben és szabadon ajándékozza bizodalmát oda a polgár a polgárnak, kit a haza és saját képvi­selőjének óhajt. Ne fejlődjék viszály a küzde­lemből. A nemzet önmagát tiszteli meg tisz­tességes választásokkal. A fővárosban s az országban szerte h­ol­­nap kezdődik a szavazás. A nép az urnákhoz siet. Lesi az eredményt osztatlan figyelemmel minden jó hazafi. Jövőnk most születik. Sze­rencsét kívánni óhajt szívünk, de még korán­ak­ perez, óráról órára veszszük a híreket, nem tudjuk nincs-e baj, nem lesz-e baj, s életképes szervezetet nyerünk-e? Bízunk a nemzet egészségében, hogy nem fog szülni korcsot. A parlisament, mely jönni fog, nagy munkát örökölt. Itthon ál­landó deficit, Ausztriával életbevágó alkudo­zások s a belső szervezet megállapítása az uj országgyűlés gondját képezik. Ne nézze köny­­nyelműen a jövőt, ki most jelölt s ki jelöltre ■ szavaz. A választó­polgár szavazatával honunk jövője fölött mond­ ítéletet. E tudat legyen éber, hogy senki köny­­nyelműen oly pártra, mely nem felel meg a helyzetnek, vagy oly jelöltre, ki nem bir elég erkölcscsel, képességgel, ne szavazzon. Valljuk, hogy olyan párt s olyan jelölt, ki nem áll a kiegyezés egyedül alkotmányos s törvényes alapján, ne választassák. A fusio értelme nem lehet más, mint az, hogy a szabadelvű párt egy párt egészen s en­nek a pártnak más alapja nincs és nem is lehet,­­ mint a tör­vény. S a törvénytisztelet köte­lessége mindenik pártnak a törvényhozásban. Minden választó gondolja meg ezt s a párttól, mely csak zavarogni tud, s alkotni nem,mely megszokta izgatni a törvény ellen, maga sem tudja miért, mely kárt tesz, de számot adni magáról, hogy mit akar Magyarországgal, nem tud, a szélsőbaltól tartó­zkodjék. Minden jó­zan választó hasson közre, hogy a független­ségi párt tábora csökkenjen. E pártnak veszte a magyar civilisatió követelménye. És iparkodjék minden hit hazafi, hogy ne juthasson a törvényhozásba olyan, ki ha­záját Magyarország határán túl keresi.Legyen az szász, oláh, tót, rácz, akármi, ha nem híve a magyar államiságnak, ha neki elsőbb Bécs, Berlin, Pétervár, Belgrád vagy Bukarest, mint Budapest és Magyarország, az ilyen je­lölt nem való a magyar képviselőh­ázba. Az ilyen ellen, vagy az ellen, ki ezekkel pac­ál, a jó hazafiak sorakozzanak pártkülönbség nélkül. Kinek conservativ gusztusa van, az vá­­laszszon magának conservativet Sennyey báró, ha hadvezér, miért ne legyen annyi követője, mint vesztes praetendensek körül gyűlni szoktak. Nem lesz okunk őt irigyelni s nem lesz alkalmunk tőle félni. Ő s hívei külön világban élnek, »birodalmuk nem e vi­lágból való« s ők nem is fognak itten üdvö­­zülni. A játékot nekik rontani nem akarjuk, komolyan számbavenni őket nem lehet mind­addig, mig a zsákutczában maradnak, amely­be önként mentek bele Sennyey báró bölcs vezetése alatt. A nemzet észrevette, hogy rész után járnak, s bizony kevés nép fog rájuk szavazni.

Next