Pesti Napló, 1876. március (27. évfolyam, 50-75. szám)

1876-03-01 / 50. szám

50. szftm,__________________ LaEerkeHBtéai iroda : Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Szerda, martius 1.1876. _______________27. évi folyami Előfizetési feltételek : Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 írt — kr. Ab­biti kiadás postai különk­ü­déséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától szám­ít­tatik­ Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó­hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Athenaeum-épület küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“-ra Előfizetési árak: (reggeli és esti kiadás, 1­/2 legnagyobb tv és közgazdasági melléklet) Egész évre . ......................................24 frt. Fél évre............................................12 frt. Negyed évre................................. 6 frt. Egy hónapra........................... . 2 frt. Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló* kiadó hivatalába (Barátok-tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló* szerk. s kiadó­ hivatala. Budapest, február 29. Megnehezült az idők járása felettünk. Pusztító vizár borítja az ország nagy vidé­keit, ezreknek és ezreknek utolsó vagyonát teszi semmivé a rombolásában kérlelhetlen elem. S a jelen sanyarúságát, a jövő aggo­dalmait kiegészítendők, megjelennek előttünk a múlt év utolsó negyedének pénztári kimu­tatásai, s lehetővé teszik, hogy főkörvonalaik­ban felismerhessük szintoly kevéssé vigasz­taló egész képét a múlt év állampénztári eredményeinek is. Nem c­élunk elemezni e kezelési kimu­tatásokat, melyekkel lapunk csak imént úgyis részletesen foglalkozott. Az éremnek, melyről hazánk pénzügyi helyzetét leolvas­hatjuk, van azonban hátlapja is. A velünk államjogi kapcsolatban s az anyagi kérdések ezer szála által összefűzötten élő Ausztriának tünteti ez fel pénzügyi helyzetét. S talán soha sem volt időszerűbb erre is vetnünk egy pil­lantást, mint épen most, a múlt évi pénztári eredmények kimutatását követő egyik napon s az Ausztriával folytatandó kereskedelem-po­litikai tárgyalások előestéjén. Előttünk áll egy hiteles —a bécsi állami főszámvevőszék által készített — összehason­lító kimutatása Ausztria állampénztári eredmé­nyeinek 1868-tól bezárólag 1874-ig. Egy nagyjelentőségű tényt olvashatunk ki e szá­mokból: azt, hogy hova emelkedett Ausztria anyagi tekintetben csaknem kizárólag Ma­gyarország kitartó küzdelmei által megszerzett alkotmányosságának első hét éve alatt. 45 millió deficittel zárta le Magyaror­szág az új alkotmányos úera hetedik évének mérlegét, s az államháztartás rendezése kö­rül reductiók s adóemelések által kifejtett ko­­­moly buzgalma daczára is egy évvel később, 1875. végén még mindig 34 milliónyi tény­leges deficittel áll szemközt. Ausztria az alkotmány első hét éve alatt nem ismerte tulajdonképen hírét sem az adó­emelésnek s deficiteknek. Az elsőre nem volt szüksége, az utóbbiak nem állhattak elő, mi­után állami bevételei a közadók minden ne­ménél évenkint, s igen jelentékeny arányok­ban »természetszerűleg« fokozódtak. A hét év közül csak a — reánk nézve legérdekesb­b elsőnek s utolsónak számté­teleit­­hasonlítva össze, kitűnik, hogy az egyenes adók Ausztriában 1868-ban 74 milliót tettek, 1874-ben pedig 92 millióra, vagyis több, mint 24 százalékkal emel­kedtek. Nálunk, hol az egyenes adók képezik az adóteher legsúlyosabban érezhető zömét, hol annak fokozására adóemelés is alkalmaz­tatott, az egyenes adók 1874 végével még sem mentek többre 68 milliónál. Még kedvezőbb emelkedési viszony mu­tatkozik Ausztriában közjövedelmeinek leg­főbb forrásánál, a közvetett adóknál. 1868-ban ezek 164 millió bevételt hoztak az államkincstárba. S 1874 ben ezzel szemközt 209 millió bevétel, azaz 27V2°/o-nyi emel­kedés áll. Ausztria direct­s indirect adói tehát 1868 tól 1874-ig 238 millióról 301 milllióra, vagyis több­, mint 26­0 százalékkal emelkedtek. Ha az egyes adónemeket hasonlítjuk össze, úgy találjuk, hogy az egyenes adók közt legcsekélyebb az emelkedés a földadó­nál (1868-ban 35, 1874-ben 36 millió), a­hol adóemelés nélkül az nagyobb mérvben a dolog természeténél fogva nem állhat elő. Az egyenes adók többi nemei már nagyobb emelkedést mutatnak. A házadó 1868-ban 17 millió volt, 1874-ben 22 millióra emel­kedett. A kereseti adót ugyanazon időszak 8 millióról 91/2 millióra fokozta. Legnagyobb arányú emelkedéssel a jövedelmi adó­nál találkozunk, mely 1868-ban 13 mil­lióra ment, 1874-ben pedig nem kevesebb volt 22­/1 milliónál. Kiváló figyelmet érdemelnek az egyes közvetett adónemek, melyeknek 1874-diki eredményeit — főleg a küszöbön álló alku­dozásokkal szemben — érdekes a hazánkbe­­liekkel is összehasonlítanunk. Nem is merjük felállítni e párhuzamot a söradónál, mely nálunk megnevezhetlenül csekély összeget jövedelmez, míg Ausztriában már 1868-ban 17, 1874-ben pedig 24 mil­lióval gazdagította az államkincs­tárt. Abban sem találunk valami örvende­tes jelenséget, hogy a lottó-jövedék — ha már fennáll — Ausztriában 1868-ban 13, 1874-ben 20 milliót hozott be, míg nálunk 1874 ben alig érte fel jövedelme a négy milliót. Fokozatos növekedésével találkozunk nálunk is a bélyeg-, jogilletékek és dijak jö­vedelmének, de ezen emelkedés csekélység Ausztriáéval szemben. Az 1874-ki eredmény nálunk 21 és fél millió volt, míg Ausztria e czimeken 1868-ban 30 millióra menő, 1874 ben 50 milliónál nem kevesebbre emel­kedett bevételre tett szert. Legszomorúbb a magunk szempontjából a dohányjövedék összehasonlítása. Ausztriá­nak a dohányjövedék 1868-ban 45 milliót jövedelmezett, s még ezen állambevételi ág­nál is jelentékeny, 58 millióig menő emelke­déssel találkozunk 1874-ben. Nálunk a do­hányjövedék bevételei ez utóbbi évben nem mentek többre 25 milliónál, s a múlt év foly­tán évnegyedenként csökkentek, úgy hogy a legutóbb közzétett kimutatások szerint a múlt évben a magyar államkincstárnak tényleg 1 és fél millióval apadtak a dohányjövedékből húzott jövedelmei. De nem folytatjuk tovább a számok összehasonlítását. Láthatja az eddigiekből is mindenki, hogy az alkotmányosság eddig lefolyt évei Ausztriának sokkal több anyagi hasznot hoztak, mint nekünk ; megítélheti a felhozottakból is minden elfogulatlan olvasó, mennyire helytelen, igazságtalan, s még a ri­deg önérdek szempontjából is mily indoko­latlan a merev negatívnak azon álláspontja, melyet Ausztria a megoldásra váró anyagi kérdések terén irányunkban elfoglal. Vegye fontolóra a meginduló tárgyalá­soknál e számokat az osztrák kormány, de ve­gyék fontolóra Bécsbe menő minisztereink is Gondolják meg, hogy az anyagi erőink teljes kiszivattyúzásával járó gyarmati viszonyt, melyben Ausz­tria a közvetett adók, a kereske­delmi é­s hitel­ügyi függés által ed­dig tartott, Magyarország tovább már nem bízhatja meg. Legyenek ki­tartóak, legyenek erősek a nemzet életérde­keinek védelmében, s foglalják el s tartsák meg ingadozás nélkül azon álláspontot, mely­nek igazságát, s kölcsönös méltányosságát a számok kérlelhetlen logikájának tűzpróbája kimutatta. Az orsz. szabadelvű párt szerdán, március 1-jén, d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgy : a vál­tó törvényjavaslat. A „Pesti Napló“ tárczája. Az én Kips barátom. _Egy fúvósa utazása saját házában. — (Franczia forrásból.) V. Közlemény. Az én Kips barátom lecsavarja botjának gomb­ját, melynek nagysága különben is feltűnt előttem, s a bot belsejéből három rézlábat von elő, melyek ezek szerint vannak készítve s e három rézlábat egy kis fatalpra erősiti meg, mely kicsiny górcsőnek szolgált alapul. Az ekként összeállított kis alkot­mány három lába a földbe fúródott, s az azon nyug­vó górcsövet kényelmesen lehetett a rézlábak en­gedékeny izei segítségével a megvizsgálandó tárgy­hoz közelebb vagy távolabb vinni. Ennek a kis eszköznek segítségével meg lehet a legkisebb tárgyat vizsgálni, még­pedig a­nélkül, hogy azt helyéről el kellene mozdítani. Úgy látszik, Kiss uram nagyon sokat ad arra, hogy az általa vizsgált lényeket ne háborgassa bárminemű érintés­sel. A világ minden kincséért nem nyúlt volna csak egyetlen egy gombához is. Csakhamar a fehér pontocskák egyikének kö­zelébe vitte a górcsövet s felszólított, hogy figyelme­sen nézzem meg a gombát. A górcső térés látkörében fehér, kissé pelyhes ködféle rajzot láttam. — Hogyan, — kiáltottam fel, ez az, mi .. ? — Igen, felelt nyugodtan Kips. Csakhogy en­nek a gombának még nincsenek kifejlődve azon szer­vei, melyek segélyével elsülhetne. Ez a Caspobolus zsenge korában. Rögtön keresek öregebbet is. Egy másik fehér pontra irányza a górcsövet. Ennek a gombának ágai csillagszerűleg ter­jeszkedtek szét testének felső részén. Alsó része még gömbölyű volt. A harmadik gomba, melyet Kips barátom mu­tatott, már teljesen kifejlett csillagot mutatott. Öt ága nyúlik kifelé, melyeknek végei némileg lefelé vannak görbülve. A csillag közepét hamvas gömb képezi, hasonló ahhoz, mely előbb kezembe hullott. — íme, mondá Kips barátom, egy majdnem egészen érett bombamozsár. A növény, mint látha­tod, most virágzik. Ez a kis hamvas gömböcske ké­pezi azt a rejtekhelyet, mely a gombák magvait őrzi. Várj csak egy kissé. Talán fogok egy teljesen érettet találni. Akkor azután azt is meg fogod látni, hogy miként sül el. Rövid keresés után egy másik fehér pontra irányzó a górcsöv előtt már a csillagszerű kiágazások egészen befelé voltak hajolva, s arányos homorú ívet képeztek a föld felé. A hamvas gömböcske a ki­ágazások alatt volt látható, teljesen szabadon. Figyelemmel néztem a górcsövön keresztül a szép növényt. Egyszerre valami fénylő test közeledik a növény felé. Kips barátom tellkése volt. Egy pilla­nat műve volt. A csillagszerű kiágazások összehu­­zódtak; a növény közepe mélyen behatolt s azután gyorsan felemelkedett, a bomba elsült. A gomba még mindig szabályosabban állott, gömbölyű ágaira támaszkodva, de lelke kirepült. A hamvas gömböcske üres volt. — Lásd kis barátom, mondá Kips, ebből áll e növénynek egyetlen mozdulata. Azért nő, azért erő­södik, azért lesz érette, hogy ezzel a legelső és leg­utolsó megmozdulással kiadja lelkét s megterméke­nyítsen másokat. E czélra szolgál egész ideg- és izom­­rendszere ....... E szavakra fellázadt egész eddigi tudományom. Izmok, idegek, a gombákban, melyek pinczé­­ben tenyésznek! Hiszen ez tiszta lehetetlenség! — Oh, oh, látom, hogy Horace bácsinak méltó tanítványa vagy: Lehetetlenség. De halljuk csak, miként magyarázod ezt meg, fiatal természettudós! — Azt hiszem, feleltem én, — hogy ez tisztán a nedvesség által előidézett tünemény. — És te azt hiszed, hogy ez a nedvesség által esetleg előidézett tünemény mindig oly pontosan ösz­­szeesik a magvak érettségével ? Azt feleltem reá, hogy miért nem ? Meg kell azonban vallanom,hogy egy kissé meg voltam zavarva. — Utóvégre, válaszolt az én Kips barátom,­­ szükségtelen vitatkoznunk e kérdés fölött. Barango­lásaink közben más példákkal is meg fogom mutatni, mily mozgékonysággal és érzékenységgel bírnak a növények. De az idő múlik. Siessünk. Visszamentünk a folyosóba, elhaladtunk ismét a kút mellett. A főbejárat egyik oldalán az én Kips bará­tom megállt egy nagy sötét ajtó előtt. — Láttuk, mondá, mit rejtenek a pinczék. Ha­nem itt valami különös dolgot fogunk találni. Ez a kínzó terem. — Kínzó terem ? Mit akar ön ezzel mondani ? — Igen, kínzó terem. Rögtön megnézzük. Kinyitotta a nagy ajtót s mi beléptünk. A pincze alja ki volt kövezve, kellemes meleg­ség terjedt szét benne. A falak fehérre meszelve. Lámpánk furcsa tárgyak körrajzait tünteté elénk. Kips a négyszögű táblával elzárt ablakhoz ment, s azt kinyitá; a nap az­ ablak vasrácsain át megvilágitá e helyiséget, mely mindenféle eszközzel volt telve. Számos üvegharang volt asztalokon elhe­lyezve ; rézzel ellátott faeszközöket láttunk. Mellet­tük, vagy rajtuk görebek és lombikok voltak hosszú üvegcsövekkel együtt elhelyezve, melyek mindenféle kanyarulatokban fonták át a természettani eszkö­zöket. Finom vízsugár folyt ki vékony görebekből, csendes hullámmozgást idézve elő a nagyobb üveg­­víztartókban. De ez a műhely nemcsak kísérleti szertár, ha­nem valóságos földalatti füvészkert. A szoba kevésbé megvilágított részében, a földön széles deszkavirágágy volt elhelyezve, melyből néhány növény emelkedett fölfelé. Még nem tudtam azokat felismerni. — Lásd, itt vannak az én szerencsétlen bará­taim. Ide száműzte őket nagybátyád. Közeledtünk a növényágyhoz. Körülbelül húsz növény volt abban elhelyezve, melyek színtelenül, bád­­gyadtan iparkodtak az ablakig felkúszni. Fonnyadt leveleik fáradtan simultak száraikhoz. — Nézd, mily kínosan emelkednek ki a földből e növények. És mégis elérni törekszenek az ablakot, mint szomjútozzák a napot és a szabadságot! Ez nagybátyádnak műterme. Hogy nagybátyámnak a pinczében ily kísér­leti terme legyen, azt még csak álmodni sem mer­tem volna. — Nagybátyád, folytatá az én Kips barátom, könyörület nélkül bezárja az ablaktáblát, valahány­szor elhagyja e szobát. Azt hiszi, hogy tudománya okvetlenül megkívánja, hogy kínozza és gyötörje e­­ szegény növényeket. Te a kísérleti eszközökre né­­zesz? Várj csak, egy kissé ápolnom kell az én be­tegeimet. A gyógyszert kell előbb megkeresnem. — Hogyan, ön gyógyszert ad e beteg növé­nyeknek ? — Igen; a nélkül, hogy teljesen meggyógyít­hatnám őket, némileg enyhítem fájdalmukat. Ezzel létrát támasztott a falnak s azon felment egy, a falba vájt szekrénykéhez. Onnan öntöző kannát vett ki, azt megtöltötte ugyancsak a szekrénykében volt üveg zöld tartalmával. — E növények, mondá, sápkórban szenvednek. A betegség legutolsó szakában van, midőn időleges vizkór fejlődik ki. Fent a kertben mutatni fogok ne­ked több virágot, melyek öröklött vizkórban szenved­nek. De azok nem igen szenvednek. — Ön mindig szenvedésről beszél. De mi mu­tatja a­zt önnek, hogy e növények szenvednek ? Öregemnek zöld szemei élénken villogtak fe­lém. Megértettem, hogy nem szabad folytatnom kér­désemet. Az öreg megtölté a kannát vízzel, beönté abba a zöldes folyadékot s egyenkint gondosan megöntözé a növényeket. — És miféle gyógyszer ez ? kérdem. — Nagyon bigizott vaskenecs, — volt a felelet. — Csak nem akarja ön ezen orvossággal a nö­vényeknek zöld színét vissza­varázsolni ? — Nem. A világosságra nélkülözhetetlen szük­ségük van e növényeknek, hogy teljes pompájukban kifejlődhessenek. Ezen orvosság visszaadja termé­szetes rugékonyságukat. Hogy zöld színüket is visz­­szakaphassák, arra szükséges volna őket a levegőre vinni és gonddal ápolni. Ez, fájdalom, nem lehetséges. A­mint bevégezte az öntözést, egy más üveg­csét vont elő, abba ecsetet mártott s azzal gondosan megkenegette a növények egyes részeit. Mily gonddal és gyengédséggel orvosolja virá­gait ! Mily óvatosan bánik a beteg levelekkel, melyek­ről azt hiszi, hogy fájnak. Megkérdeztem tőle, mi czélja van az ecsete­lésnek ? — Hajolj közelebb e növényekhez. Látod e­l barna és sárga foltokat ? Itt tanyáznak ama vám­­pyrok, melyekről előbb magyarázgattam egyet-mást neked. — Tehát e növényeken is teremnek gombák ? — Igen. E kegyetlen parasiták ide is felrakod­nak. E foltok mind megannyi U r e d o, mely egész búzaföldeket pusztít el. A földmivesek a gabona rozs­dájának hívják. Nézd, e barna vonalakban az úgy­nevezett üszög rakodott le, mely megrothasztja a kalászt. E félelmes ellenség rárakódik a növényekre s kiszívja azokból azt a kevés nedvet is, mely ben­­nök még megmaradt. Ezért pusztítom el ez elősdieket könyörület nélkül. — A legnagyobb nehézség az volt, miként pusz­títsam el e félelmes jószágokat a nélkül, hogy ártsak magának a növénynek. Nem voltam képes oly vegy­szert találni, mely megsemmisíthetné az egyiket a másik nélkül. Végre elhatároztam magamat, hogy megakadályozom e gombákat abban, hogy a levegő­ből eledelt szívhassanak magukba. Valahányszor te­hát újabbak mutatkoznak, befödöm a megtámadott helyeket vastag gummi oldattal, mely­­ e hitvány élősdieket megfojtja. Valóban, nem tudtam, mit gondoljak! Az én öreg barátom talán meg van egy kissé zavarodva ? Vagy talán meghatott az ő gyengéd gondoskodása ezen érzéketlen lények iránt? Annyi kétségtelen, hogy azon vettem észre magamat, hogy érdeklődni kezdtem az iránt, a­mit az én öreg barátom műveit. Az öreg eltette orvosságos üvegeit és a kannát helyekre. — Most, hogy a legsürgősebb dolgot elvégeztük, mondá, megmutatom neked azt az ezerféle combina­­tiót, melylyel nagybátyád kínozta e szerencsétlen nö­vényeket a nélkül, hogy azzal menthetné magát, hogy csak egy lépéssel is előbbre vitte a tudományt. És mindenekelőtt szükséges azt megtudnod,hogy mily czélra rendezte be nagybátyád e kínzótermet. Noha, mint magad mondod, sohasem tanultad a nö­vénytant a szabad természetben, mégis bizonyára fel­tűnt előtted egy igen sajátságos dolog : az, hogy a fák és a növények ágai felfelé, míg ellenkezőleg azok gyökerei lefelé nőttek. Hogyan ? te ezt észre vetted ?­­ Ez igen szép tőled. Kitűnően tudod megfigyelni a Budapest, február 29. (Deák Ferencz emlékszobra) tárgyá­ban Tisza Kálmán miniszterelnök egy nagyobb értekezletet hívott össze ma d. u. 5 órára az Akadé­mia kis termébe. A meghívottak közül többen meg­jelenésükben gátolva voltak,­mindazonáltal szép szám­mal gyűlt össze az értekezlet. Részt vettek abban: Tisza Kálmán miniszterelnök, Széll Kálmán, Perczel Béla, Trefort, Szende, Péchy miniszterek, Ghyczy Kálmán, Bittó István, Szlávy József, Gorove, Sza­­páry Gyula gróf, Kerkapoly, Ipolyi Arnold püspök, gróf Károlyi György, gróf Mikes János, b. Majthényi László, gr. Szapáry Antal, Csengery Antal, Somssich Pál, gróf Pátfy Manó, Pulszky Ferencz, Ráth Ká­roly főpolgármester, báró Podmaniczky Frigyes, Jó­kai, Falk, Wahrmann, Várady Gábor, Tisza László, Móritz Pál, Kármán Lajos, K. Kaas Ivor, Dimitrie­­vics Miklós, Missies János, Éber Nándor. Tisza Kálmán miniszterelnök ama kijelen­téssel nyitja meg az értekezletet, hogy a törvény a kormányt bízván meg a Deák-szobor felállításáról gondoskodni, ő ez értekezletet a minisztertanács ha­tározatából hívta össze. Czélja egy Deák szobor bi­zottság alakítása, melybe tagokul ajánlja a jelenlévő­ket s azokat, kik­­ az értekezlet által ajánltatni fog­nak. Kéri egyúttal a bizottságot megalakítani, elnö­köt és jegyzőt választani. Elnökökül ajánlja a két ház elnökeit, M­a­i­l­á­t­h Györgyöt és Ghyczy Kálmánt. (Elfogadtatik.) Ghyczy Kálmán, Mailáth távollétében elfog­lalja az elnöki széket, s felszólítja az értekezletet jegyző választására és a szoborbizottság tagjainak ajánlására. Jegyzékül közfelkiáltással Fa­lk Miksa és Jókai Mór urak választatnak. Többen u. m. Trefort, Gorove, Pulszky, Wahr­­mann, Ráth Károly, Tisza és Csengery külömböző tagokat ajánlván a bizottságba felvétetni, a D­e­á­k emlék­bizottság a következőleg alakul meg: Elnökök Mailáth György országbíró, és Ghyczy Kálmán az alsó­ház elnöke ; jegyzők Fáik Miksa és Jókai Mór. Tagok : Valamennyi miniszterek. Budapest fő­polgármestere : Ráth Károly. A m. t. akadémia el­nöksége : gr. Lónyay Menyhért és Csengery Antal. A fővárosi közmunkatanács alelnöke: b. Pod­maniczky Frigyes. Az országos képzőművészeti tanács elnöke: gr. Waldstein János. Az országos műemléki bizottság elnöke: Pulsz­ky Ferencz. Az országos képzőművészeti tárrsulat elnöke : Ráth György. Az országos gazdasági egyesület elnökei: Lónyay Gábor és Korizmics László. A horvát bán: Mazuranics Iván. A horvát országgyűlés elnöke : Kresztics. A fiumei kormányzó: gr. Szapáry Géza. A főrendiház tagjai közül: Haynald Lajos ka­locsai érsek, Ipolyi Arnold beszterczebányai püspök, gr. Károlyi György főudvarmester, gr. Mikes János, b. Lipthay Béla, gr. Festetich György koronaőr, b. Vay Miklós, Tomcsányi József békési főispán, Sző­­gyényi Marich László főkamarás, b. Majthényi László honti főispán, gr. Szapáry Antal, gr. Erdődy Sándor főlovászmester, gr. Pejachevics László, gr. Mikó Imre, b. Bánffy Albert, b. Jósika Lajos, b. Sina Si­mon, Smaics Bertalan. A képviselőházból: Gorove István, Tisza La­jos, gr. Szapáry Gyula, Móritz Pál, Bittó István, Somssich Pál, gr. Péchy Manó, Tisza László, Vá­rady Gábor, Ürményi Miksa, Csernátony Lajos, Éber Nándor, Jókai Mór, Fáik Miksa, Wahrmann Mór, Dimi­tievics Milos, Kármán Lajos, Missies János, Szlávy József, Kerkapoly Károly, Szontagh Pál (somogyi), b. Kaas Ivor, Bokross Elek, Zsedé­­nyi Eduárd, Horváth Mihály, Horváth Lajos, Ko­vács László, Deésy Sándor. A fővárosból: Vecsey Sándor, b. Kochmeister Frigyes, Rebly Adolf, Havas Ignácz, Széher Mihály, Neuwelt Ármin, Reich Ignácz, Hegedűs Lajos. Megalakulván akként a bizottság, Tisza Kál­mán miniszterelnök nyilatkozik a teendőkre nézve. Azt hiszi, hogy a felszólításnak Deák Ferencz em­lékszobrára adakozások gyűjtésére a bizottságtól kell kiindulni, de a kormány által kell hivatalosan szétkül­detnie. E felhívás szerkesztése egy szűkebb bizottságra bizassék, mely azt rövid alakban fogalmazza úgy, hogy a nemzet néposztályainak valamennyi rétegéhez szól­jon, hogy a legszélesebb körben elterjesztethessék, s a legkisebb adományok is felgyüjtessenek. Ez ado­mányok a központi állampénztárban külön könyvben fognának kezeltetni. Végre indítványozza, hogy a nagy bizottságból egy kisebb végrehajtó bizottság választassák. B. Majthényi László adakozások gyűj­tésére a törvényhatóságokat és a főispánokat véli felhívandóknak. Tisza Kálmán megjegyzi, hogy minden mi­niszter a saját közegeit fogja a gyűjtéssel megbízni, első­sorban természetesen a belügyminiszter a tör­vényhatóságokat a főispánok és polgármesterek út­ján. A gyűjtőíveket lehető nagy számban kívánja kö­röztetni. A felhívás azonfelül a sajtónak is meg fog küldetni, melynek gyűjtései szintén köszönettel elfo­gadtatnak. Elnök végzésképen kimondja: 1. hogy a felhívás a bizottság nevében fog az ország közönsé­géhez intéztetni s hivatalosan a kormány által fog szétküldetni; 2. hogy az adakozások a központi ál­lampénztárban fognak kezeltetni; 3. hogy már a leg­közelebbi ülésben egy végrehajtó bizottság fog vá­lasztatni ; 4. hogy a felhívás szerkesztésére egy öt ta­gú bizottság küldetik ki, mely áll a két elnökből, a két jegyzőből és Csengery Antalból. Ezen bizott­ság a felhívást a legközelebbi ülésben elő fogja ter­jeszteni. E határozatok kimondatván az ülés eloszlott. (A miniszterek bécsi utazásának napját­ az árvíz pusztításairól érkező hírek foly­tán még mindig nem lehetett megállapítani. Az el­utazás a hét vége előtt alig történhetik. Bedekovics horvát miniszter Bécsben bevárja a miniszterelnököt, hogy jelenlétében tegye le az esküt ő Felsége kezébe. (A kép­v. ház jogügyi bizottsága) mai ülésében folytatta a záloglevelek biztosításáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. A bizott­ság eddigi üléseiben a 14-ik §-ig haladt, s ma a Ho­dossy-féle — lapunkban annak idején közölve volt — szövegezés további §§-ait fogadta el minden lé­­nyeges­ módosítás mellőzésével. A »Pesti Napló« gyűjtése az árvízkárosultak javára. Febr. 29-iki esti lapunk­ban kimutattunk.................... 1233 ft, 3 kr, 5 db ar. 2 e. frost. Dr. Reich Ármin újabb gyűjtése: Heidelberg Mór 15 frt, Schlesinger Ignácz 5 frt, Wasserman Jónás 5 frt, Fleischer Mór 1 frt, Bruszt I. 1 frt . . = 27 frt. Arany János (felét Budapest­nek, felét pedig a vidéknek 20 . Zoltán Elek és neje 20 frt, Zoltán József 5 frt, Zoltán Ernő 5 frt, Zoltán Laczi 5 frt, (a vidékiek javára) 1 35 » Tóth Istvánná.................... 2 » Tőke Jánosné.................... 1 » Antunovics Máté .... 5 » Kádár Mihály.................... 1 » Bella Ferencz.................... 1 » Véghlesi uradalmi tisztek . 12 » Ernyey Ferencz ügyvéd . . 5 » Márkus Sándor .... 5 » Márkus­ Fülöp Ida ... . 15 frank E. R............................................25 » Sebők Imre......................... 5 » Schyrra Ilonka.................... 5 » Összesen begyült: 1382 frt, 3 kr, 5 db ar. 15 franc, 2 ezüst frtos. Az osztrák vasúti javaslatok. — febr. 29. Ugyanazon osztrák miniszter, ki a ma­gyar kormánynyal folyamatban levő alku­ban legelöl áll, vereséget szenvedett a reichs­­rath képviselőh­ázában. A vasúti ügyek Ausz­triában a kereskedelmi miniszter tárczájához tartoznak. A Nör­dl­in­g szerzősége mellett keletkezett vasúti javaslatok egy része ép e napokban volt a reichsrath képviselőházában és ennek vasúti bizottságában discussió alatt. És Chlumeczky kereskedelmi miniszter, meg Preuis pénzügyminiszter erőlködése daczára néhány vasúti terv, hol a házban, hol a bizottságban jókora többséggel elvet­tetett. Ha az egyes javaslatokat elszigetelten tekintjük, melyek a reichsrat­ helyeslését meg nem nyerhették, akkor állíthatni, hogy ama szavazatokban nem rejlik semmi politi­kai jelentőség. De azon egyes előterjesztések összefüggő tagjait képezik egy egész vasúti tervnek, a­mely, ha belőle egy lényeges elem kiszakíttatik, hatásában nagyban meggyengül­. Mert mi c­élt akar az osztrák kormány a vasúti rendezéssel elérni ? Legfőkép azt, hogy a már meglevő, beteg vasúti vállalatok lábra állítá­sával helyrehozza ezen intézetek hitelét, emelje a vasúti papírok értékét és így közvet­ve is új vasúti építésekre ösztönözzön. Szóval közgazdasági hatást óhajt az osztrák kormány a vasúti bajok fanatiója által elérni. E c célzatában máris érzékenyen meg lett bénítva az osztrák kereskedelmi miniszter programmja. Egy-egy államköltségen vagy kamatsegély mellett építendő vasúttól meg­tagadta a reichsrath helybenhagyását; egy meglevő vasútnak támogatását a kincstár tőkebeli hozzájárulásával elvetette, két-három

Next