Pesti Napló, 1876. június (27. évfolyam, 126-146. szám)
1876-06-01 / 126. szám
126. szftm,_______________ Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a SKSrkesztés W’sz intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest,ütörtök, Junius 11876. 27. évi folyami Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt -tkr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint* Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető* de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület küldendők. REGGELI KIADÁS. Előfizetési árak : Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“-ra. (reggeli és esti kiadás, 11/, legnagyobb tv és közgazdaság melléklet) Egész évre......................................24 frt. Fél évre.......................................12 frt. Negyed évre ....... 6 frt. Egy hónapra............................ 2 frt. BSF* Az előfizetés Budapestre a »Pesti Napló« kiadó hivatalába (Barátok-tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló« szerk. s kiadóhivatala. BBBBSTM.■ ......." " .'■■■111 ",111 ■" Budapest, május 31. Okos dolog és szerencsés esemény, hogy a törökök letették Abdul-Azizt s kikiáltották V. Murád szultánt. Mert ez fordulat bizonyára, mely fölébreszti a bizodalmát Törökország iránt s lelkesíti az elcsüggedt törököket új erőfeszítésre, nagyobb kitartásra. Európa rokonszenve most ismét Törökország részén van. Oroszország igazságtalan követelésekkel, leplezetlen áskálódásaival, a felkelés értelmi szerzőjeként elárulta magát s fenyegető magatartása, mely már Konstantinápolyt megszállni tervezte, felvette Európa gyanúját és féltékenységét. De mert Törökország jövőjében már nem hitt senki, védelmére kelni sem akart egyik hatalom se, és valamennyi nagyhatalmasság csak azon törte fejét, hogyan kerülje el a maga részére a veszedelmet, mint hárítsa el, vagy halaszsza el az európai háborút. Legfölebb oly új rendezésen törték fejüket, mely a fellázadt tartományok keresztény lakóit kielégítse, de voltaképen e tartományokat a török birodalomtól függetlenítse. Törökország sorsával senki sem törődött, a beteg ember halálát várta mindenki s a körülállók esze csak az örökségen forgott. De egy nemzet nem hal meg oly könynyen. Életereje feltámad az elnyomásra, kitör és küzd a létért. S egy nyers nemzet, mint a török, nem végezhető ki diplomatiai okmányok által. A trónválság Konstantinápolyban a nemzeti szellem kitörésének tekinthető. Forradalom az, a török állam ébresztő forradalma. Egy nagy kísérlet, nemcsak összefoglalni újból az erőket egy szívós háborúra délszlávokkal és ha kell oroszokkal, de egyúttal bevezetni Törökországot az európai népcsaládba a keleti absolutizmus megszüntetése, s a nyugati alkotmányosság behozatala által. A forradalom ezen jelentősége oly nevezetes, hogy bizony alapjaiban átalakítani képes a török birodalmat. A tapasztalás mutatja, hogy minden ily forradalom, mely az állam alaptörvényeit népies irányban változtatja meg, mely hatással van az államra és társadalomra s felszabadítja az erőket, melyek egy bukófélben levő államot megmenteni, s egy megbomlott társadalmat regenerálni képesek. Az elv, hogy egy mahomedán egyházi állam és egy keleti birodalom valóságos alkotmányt kap, és legyen az bár mérsékelt jogkörrel felruházva, s nem parlamenti minták szerint fogalmazva, oly fontos és meglepő, hogy az alkotmányos kormányformákhoz szokott Nyugat-Európa, nem tagadhatja meg rokonszenvét a kísérlettől s nem mulaszthatja el párhuzamot vonni a török alkotmányosság és az orosz absolutismus között. E forradalom Anglia érdeme. Nem Midhat pasa és társai csupán, nem segédei a sofiák és ulemák, nem az általános közhangulat Konstantinápolyban s az elégületlenség birodalomszerte. Anglia fellépése Oroszország ellen eszközölhette csak, az angol diplomatia tudtával és beleegyezésével történhetett csak meg, hogy e szerencsés palotaforradalom keresztülvitessék. Igen, ha mentve van Törökország, mi korántsem bizonyos, úgy ez Anglia érdeme; ha Oroszország fegyveres erővel nem avatkozik a keleti kérdésbe, úgy ez ismét Anglia érdeme; ha Európa e nagy háború veszélyétől megszabadul, ez is Anglia érdeme. De ki áll jól, hogy a nagy háborúveszélynek vége szakadt? Abdul Aziz elűzetése a trónról erre még nem elég. Az uj török kormány harczi kormány, mely collectiv jegyzékektől meg nem ijed, s papiros beszéd által vissza nem riasztható, hogy be ne törjön Szerbiába Nisből, ha ez átlépi a Drinát s ne vonuljon be Montenegróba Podgoriczánál, ha ez ostrom alá veszi Niksics várát. A háború a törökök és a délszlávok közt tehát elkerülhető már nem lesz, hisz voltaképen folyik már régen, s az is bizonyos, hogy ezt a háborút voltaképen Oroszország viseli Törökország ellen. E háborút feltartóztatni korábban kellett volna, ha Anglia és a többi hatalmasság nyitott szemeikkel nem alusznak, és ha a török pasák hamarább elteszik láb alól nagy urukat. De hát érni kell mindennek. Kormányok buktatását sem lehet idő előtt elkövetni. Hogy valamely bukás teljes legyen, az időpontnak tökéletesnek kell lennie. Anglián kívül tehát Törökország és Európa Abdul Aziz bukását Gorcsakoffnak köszönheti. A berlini találkozás első gyakorati sikere ez. Nem remélt eredmény bizonyára. Olyan, mely Gorcsakoff memorandumának követelései között elő nem fordul. Gorcsakoff memoranduma immár az események által meghaladott állásponttá vált, még mielőtt a portának hivatalosan kézbesíthetett volna. Az új szultán Európa elismerése által fogadtatva, méltán időt kérhet magának mindennemű reformkérdésekben, s udvariasan visszautasíthatja a tolakodó hatalmak nem kért jó tanácsait. Gorcsakoff memorandumának és a Berlinben megállapított »közös orosz politikának" értelme tehát most már csak az esetben van, ha Oroszország be nem éri a szerbek és montenegróiak hadüzenetével, a bolgárok és bosnyákok felkelésével , hanem maga is be akar vonulni seregeivel a Balkán félszigetre, hova generálisait és törzstisztjeit már elküldötte előre kvártélyt csinálni. Lehet, hogy ez szándéka most is, s valószínű, hogy czélja volt még pár héttel, vagy pár nappal ezelőtt. De ma kérdés, ragaszkodik-e eredeti terveihez? Anglia hajóhada drukkolt s megőrzi a Bosporust, Midhat pasával pedig nem lehet összeszúrni a levet Ignatieffnek, mint tévé Mahmud nagyvezérrel. A helyzet tehát igen lényegesen változott, még pedig nem Oroszország előnyére. Oroszország keleti politikája ma elszigetelve áll, hacsak Bismarck herczeg nem támogatja. Ennek gondolatát persze nem tudja senki, de van rá egy hévmérő, és ez Románia magatartása. És ez egy kissé gyanús. Bukarestben Károly fejedelem elfogadta a vörösök cabinetjét s a bolgár fölkelés Romániából is nyeri istápolását. De ha Németország semlegessége sem volna megbízható, akkor egyáltalán nem többé a keleti kérdéssel, hanem a földrész kérdésével állanánk szemközt, azt pedig mégis bajos elhinni, hogy ekkora tűzvész a herczegovinai rájak viskóiban gyújtassék fel. Ma,nak hogy a keleti kérdés nem fog isoláltatni, hanem minden visszahatásával egyszerre ki fog megoldásra tűzetni úgy, hogy Európa szárazföldi hatalmasságainak lehetetlen legyen semlegességüket megtartani. Mi kívánjuk a békét s tehát kivánjuk a semlegességet is a törökök és szerbek közt kitörő félben lévő háborúban. S kívánjuk, hogy Románia is a neki nemzetközi szerződések által biztosított és megrendelt neutralitást tartsa meg. Ami Oroszországot illeti, ítélje meg maga, váljon időszerűnek és okosnak véli e a jelen megváltozott körülmények között is egymagában háborút kezdeni Murad szultánnal, kit „Isten kegyelme és a nép akarata” emelt a trónra, kit Anglia pártfogása védelmez, s kit mint alkotmányos szultánt Európa rokonszenve üdvözöl. És mindezen okokból a török trónválság, melyet a harczias pasák csináltak, egyúttal békebiztatás Európának, így fogták azt föl a börzék és áremelkedéssel üdvözölték a fiatal szultánt uralkodásának legelső napján. Adja Isten, hogy ne csalódjanak, és hogy V. Murad, ne harczias dicsőséggel, de hosszú békés uralkodás után, mint népének reformátora és birodalmának regenerátora lépjen viszsza a történetbe az Omar dynastia ősei közé. Budapest, május 31. (Egy merényletről, melyet felkelők egy osztrák-magyar gőzhajó fedélzetén elkövettek, távirati tudósítás érkezett ma reggel Budapestre. Buszosoknál egy csapat fegyvertelen férfi szállott a hajóra s jegyeket váltott Rahova állomásig a bolgár parton. A fedélzeten egyszerre fegyvereiket előszedték, s a dunagőzhajózási társaság kapitányát körülvéve halálfenyegetések közt arra bírták, hogy egy, előre megjelölt ponton megálljon s őket partra szállítsa. Ez meg is történt. Az Oláhországból jövő felkelők ama ponton egy kis török őrszemet találtak s azt lekaszabolták. A hajóskapitány nem várva be a további eseményeket, a felkelők podgyászával együtt folytatta útját s a legközelebbi állomásról távirati feljelentést ten a közös kormánynak. Kiváncsiak vagyunk, ez hogyan fogja megítélni az osztrák-magyar lobogó és hajófedél ilyetén megsértését? (Az osztrák delegatió pénzügyi bizottsága ma délután tárgyalta a magyar delegatiótól érkezett nuntiumot. Előadóvá Demel választatott. A közös pénzügyminisztériumra vonatkozólag mindkét delegatió határozatai azonosak. A legfőbb számszéket illetőleg a magyar delegatió határozata elfogadtatott; ez 3086 frtot törölt az előirányzatból. Másrészt a magyar delegatió hozzájárul az osztrák resolutiójához a legfőbb számszék szervezete ügyében. A katonai tengerészeti budget 3. cziménél elhatároztatik, hogy 460.000 frt s nem, mint a magyar delegatió akarja, 453.200 frt szavaztassék meg. A 4. czimnél az osztrákok hozzájárultak a magyarok törléséhez. A 6. és 8. czimnél a bizottság az oszt. delegatió első határozatához ragaszkodik, míg a rendkívüli szükséglet 8. czíménél a magyarok indítványa elfogadtatott. A pénzügyi bizottság ide vágó jelentése holnap kerül az osztrák delegáció elé. (A területi rendezés ügyében) írják lapunknak Brassó vidékéről, hogy Hétfaluban a nép vénei gyűlést tartván, elhatározták hálás köszönetek nyilvánítását és távirati után tudatását Künte József háromszéki képviselő úrnak azon hazafias pártfogásért,melylyel a Brassó-vidéki törcsvári volt vár őrnépe érdekeit, a területi hovatartozóság kérdésében fölkarolta és védelmezte. Wächter képviselőnek a május 18-ai bizottsági gyűlésen mondott minden érveit valótlanoknak és alaptalanoknak nyilvánítják, melyek ellen nem késnek Hétfalu tiltakozását kijelenteni és felterjeszteni. (Lásd alább.) (A megyék kikerekítéséről) szóló törvényjavaslat általános megvitatásában még csak báró Baldácsi Antal van a szólásra fölírva. Utána, hír szerint, Tisza Kálmán fog nagyobb beszédben a felhozott ellenvetésekre válaszolni. A diplomáim a keleten. Budapest, máj. 31. Bármint alakuljanak is keleten a dolgok Abdul Aziz bukása következtében, ha egyelőre meg is menekülnénk a keleti háború veszélyeitől, Gorcsakoffág memoranduma még ez esetben sem fog meg nem történtté válni. A történetíró a Berlinben körvonalazott, elhatározott actiónak elnapolása esetében sem ignorálhatná azt, hogy 1876-ban a szent szövetség egykori tagjai a szultán fellázadt alattvalói érdekében conferentiáztak és interveniáltak. A történetíró, ha nem forradalmár, meghökkenve fog e ténynyel szemben, illetőleg e tény folytán e tény természetszerű következéseinek analysiséhez fogni. A dynastikus érdekek ellensége e tényre úgy fog hivatkozni, mint elismerésére, a forradalom, a lázadás legitimitásának a legitim nagyhatalmak kormányai részéről, s Gorcsakoffzy memorandumában a lázadás codexének egyik fejezetét mutatandja fel Valóban meglepő jelenség, meglepő momentum Európa történetében! Azon hatalmak, melyek egymást segítve a legnemesebb nemzetek forradalmait leverték, még csak persz pinhej-élet eltő, idő fd/ft.t is est időben már annyira megváltoztatták nézeteiket a népek jogai felől, hogy immár mint esjogok védői kötik meg Anglia kivételével az újabb szent szövetséget oly czélra, hogy az európai jognál, a békeszerződések erejénél fogva legitim joggal, (habár aristocratice) uralkodó szultán fellázadt alattvalói érdekében interveniáljanak. Én elismerem, hogy a keresztény nép sokat szenved a török iga alatt. Elismerem, hogy e szenvedésből támad a lázadás joga. Elismerem, hogy a szenvedő nép jogos kívánságainak a nagyhatalmak általi támogatása helyén van és dicséretes dolog. De amint igaz ez, úgy igaz az is, hogy a szenvedő népek jogos kívánságainak támogatására nem csak a nagyhatalmak kormányai, hanem a szabad nemzetek maguk is hivatva vannak. Igaz az is, hogy a fellázadt szenvedő nép jogos kívánságainak támogatása nem csupán egy Gorcsakoff, egy Bismarck, egy Andrássy joga lehet. És ha a lázadás megszüntetése a török birodalomban az európai béke érdekénél fogva vált a nagyhatalmak feladatává, akkor ez érdeknél fogva minden más birodalom alattvalói fellázadásának megszüntetése hasonlófeladatává válik az oly nagyhatalmaknak, melyeknek biztonsága veszélyeztetve van a közelben kiütött lázadás, forradalom által. És a mint a legitim joggal uralkodó szultán keresztény alattvalóinak fellázadása megszüntetésére 1876-ban a nagyhatalmak nem akként ajánlák fel »leurs bons offices, mint Oroszország 1849-ben, s Poroszország 1862-ben, hanem mint a népek jogainak védői, mint keresztény hatalmakhoz illik, a közvetítő, a kibékítő becsületes szándékával, úgy a logika kérlelhetlenségénél fogva a jövőben sem tehetnek másként: minden alkalommal a szenvedő és fellázadt nép jogos kívánságai mellett fognak fellépni mint közvetítők, mint békéltetők. A szenvedő és fellázadt népek elleni fegyveres interventiónak ideje tehát ime lejárt! Berlinben az európai államjog új codexének alapját vetette meg Gorcsakoffáű memoranduma. Ha bármely legitim uralkodó birodalmában fog is ezentúl kitörni a lázadás, ha e lázadást tüstént nem bírja leverni a hatalom, a közvetlenül érdekelt szomszéd államoknak joga lesz (quod um justum, alteri aequum) interveniálni az európai béke érdekében. Szegény szeles, hebehurgya Lengyelország ! miért nem halasztottad el 1862-ki forradalmadat 1876-ig? mily másként ütött volna ki vállalatod. Hisz te is keresztény ország vagy, habár nem óbitü, mint a török rajah, mely elnyomójától csak abban különbözik, hogy mig ez csak fejét vágja le az ellennek, a rajah annak fülét is, orrát is. Hiszen a lengyel is szenvedő nép, stb. Ha masogtál volna fegyvert uralkodód ellen, és a forradalom zászlaját egy jó ideig győzelmesen lobogtatnád, és akadna neked is Wesseitzkid, nem tarthatnál attól, hogy a szomszéd Kulturstaat, hogy a Lutherek, a Guttemberpek hazája, hogy az alkotmányos Ausztria és Magyarország uralkodódnak oly czélból ajánlná fel szolgálatát, hogy téged fegyverrel evezjen. Majd bizony. Itt a precedens Gorcsakoff memorandumában. A lengyel alattvalók (tulajdonkép az európai béke) érdekében szövetkezett hatalmak azon igénynyel léptek volna II. Sándor czár elé, hogy 1. két havi fegyverszünetet kössön a fellázadt lengyelekkel; 2. az orosz haderő vonuljon vissza a hatalmak által kijelölendő pontokig; 3. a lengyelek megtartják fegyvereiket; 4. az orosz kormány felépíti az elpusztított lengyel városokat, falvakat; 5. új harangokat öntet a kath. templomok részére; 6 a lengyelek egy évig adót nem fizetnek; 7. az ország lakosai magot kapnak a muszkától a jövő vetéshez stb.; 8 . Gorcsakoff memorandum. Tudjuk, hogy a diplomatiának az egyszerű emberi ész logikájától eltérő észjárása van. Tudjuk, hogy ez elmefuttatásunknak nincs praktikus értéke. E sorok megírásának azonban nem lehetett az a czélja, hogy a diplomatákat jelen eljárásuk természetes következéseire figyelmeztesse. Tudjuk, hogy a diplomatának is az a jelszava, aki a könynyelmű XIV. Lajosé volt. De tán kifejezést adtunk ezer és ezer gondolkozó ember azon érzésének, mely önkénytelen támad bizonyosan nemcsak az angol szigeteken annak látásánál, mit ez időben keleten a diplomatia mivett. —v — A konstantinápolyi forradalom. Május 31. Mai reggeli lapunkban csak tartózkodva registráltuk azon híreket, hogy Abdul Aziz szultán nemcsak trónját, hanem életét is elvesztette. Eddig a hírek valóban alaptalanoknak bizonyultak. Összeállítottuk azon táviratokat, melyek legújabban a constantinápolyi trónváltozásról érkeztek ; mindnyájan n.z.t UinnfliAk. hol**7 ° mnnibablomH criltAna űznap még élesben volt. A lapok újabb távirati tudósításai következők: Konstantinápoly, május 30. délelőtt 11 óra. Murad herczeget az egész lakosság nagy lelkesedéssel szultánná kiáltotta ki. 101 ágyulövés hirdette az eseményt, melyet a lakosság kedvező fordulópontnak tekint. Teljes nyugalom uralkodik. Konstantinápoly, május 30. este 6 óra 40 perc. Délben ment végbe Murad beigtatása a dolma-bagdsei palotában. Abdul-Aziz és családja az eski seraj-palotába vitetett. Holnapra a birodalom új kormányzatára vonatkozólag fontos császári rendeleteket várnak. A rend és nyugalom zavartalan. Az öröm általános, a tőzsde emelkedő irányú. Konstantinápoly, május 30. esti 8 óra. Míg néhány órával ezelőtt a legjobban értesült körökben is azt beszélték, hogy Abdul Aziz már nem él s a hírt több követség táviratilag kormányával is tudatta, e pillanatban igen megbízható részről jelentik, hogy Abdul Aziz eddig csak trónját és nem életét is vesztette el. Tegnap este az állam főméltóságai, élükön a sheik-ul-izlámmal összegyűltek s ez utóbbi által tudtára adták Abdul Aziznak, hogy a nép elégedetlensége folytán trónjától megfosztatik. Erre a megbuktatott szultán anyja kíséretében Top-Kopu palotába kisértetett, hol a legszigorúbb őrizet alatt áll s lehetetlen a sorsáról elterjedt hirek hitelességét ellenőrizni. Ma reggel az állam főméltóságai újra összegyűltek, az ulemák jelenlétében Murad effendi trónörököst körükbe hívták s kijelentették, hogy a lakosság óhajára azonnal trónra léphet. Murad effendi erre késznek nyilatkozott, nagy kísérettel a közeli mecsetbe ment s onnan a palotába tért vissza s a megjelentek hódolatát fogadta. A katonaság is elismerte már Muradot szultánnak. A nyugalom eddig zavartalan. A keresztény hitfelekezetek patriarchátusai is kifejezték hódolataikat. Bécs, május 31. Több bécsi lap közlése, hogy a külügyminisztérium azon hírt kapta, hogy a softák Abdul Azizt megfojtották, teljesen alaptalan; a legújabb konstantinápolyi tudósítások épen azt jelentik, hogy a megbuktatott szultán még életben van. A keresztény hitfelekezetek már hódoltak az új szultánnak. Ezek az újabb részletek, melyek a nagyfontosságú eseményről a mai este folyamában érkeztek. Természetes, hogy az ügyről még csak a bécsi lapok nyilatkoznak. Kiemelik, hogy a békés forradalom a bécsi és berlini diplomatiai világot egyaránt teljesen készületlenül találta s a legnagyobb mértékben meglepte. A bécsi lapok Anglia kezének működését látják a trónváltozásban, mely a »legnagyobb fiasco a perfid moszkovita politikára.« A berlini értekezletek — mondják — az esemény folytán tárgytalanokká váltak , az új török kormánynak van joga legalább azt megkövetelni, hogy bevárják tetteit, mielőtt tanácsot akarnak neki adni. A szufták mozgalmát illetőleg több oldalról hangsúlyozzák, hogy azt nem szabad a muzulmán fanatismus fölébredésének tekinteni; ellenkezőleg a szó igaz értelmében alkotmányos mozgalom az. Velük egyesült az ifjú-török párt, mely régóta a reformok életbeléptetésén fáradozik. Mehemed Busdi, Basid, Huszein Avni, Khalyl és Midhat pasa mindezen irány hívei. Mehemed Murad, az új szultán, maga is vezetője, úgyszólván megalapítója volt az alkotmányos pártnak. Murad mindig az elégedetlenek közé tartozott; termeiben gyűltek össze a megbuktatott ministerek, igen élénk összeköttetésben állott az ulemákkal, főleg mióta Abdul Aziz a trónörökösödési rend megváltoztatását czélozta. A külkövetek közül némelyek szintén viszonyban állottak Murad effendivel, ki 1867-ben Abdul Aziz társaságában Európát is beutazta. Hogy valóban a reformpárt emelte őt a trónra, bizonyítja az, hogy az államtanács az alkotmányterv létesítéséhez fogott. A megbuktatott Abdul-Aziz uralkodásának jellemzésére szolgáljanak a következő tények. Trónra léptekor a török államadósság 375 millió francot ten; az évi kamat ISI/, a törlesztés 872 millió évi összeget igényelt. Abdul-Aziz 1862-től 1873-ig, tehát tizenegy év alatt négy ezer hetvenegy millió franknyi kölcsönt vett föl, úgy hogy az államadósság mintegy 5000 millióra nőtt, melynek évi kamatai olyan roppant összegeket vettek igénybe, hogy 1875. okt. 6-án meg kellett szüntetni a kamatfizetést. Abdul-Aziz magánvagyonát újabb hírek száz millió aranyforintra becsülik. E vagyont természetesen a régóta üres kincstár javára foglalták le. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése május 31-én. (Folytatás esti lapunkhoz.) Hammersberg Jenő elfogadja a törvényjavaslatot. Jobban szerette volna maga is, hogy ha az egész területi rendezés a legutolsó részletig a törvényben állapíttatott volna meg. Emiatt azonban nem tesz a kormánynak szemrehányást, mert tudja, hogy azon kérdésnek tisztábahozatala, hogy a határon fekvő egyes községek melyik megyéhez csatoltassanak, tetemes munkát, hosszas időt vesz igénybe, s ennélfogva ennek előzetes eszközlése mindenesetre nagyon késleltette volna azrvjavaslat beterjesztését, annyira, hogy a jelen nyári ülésszakban nem is kerülhetett volna az a ház elé. Márpedig, ha valaki óhajtja, hogy a már elfogadott közigazgatási törvények életbeléptettessenek, pedig azt tartja, hogy akik azokat megszavazták, azoknak a mielőbbi életbeléptetést óhajtaniok kell, mert különben akkori szavazatuknak nem volna semmi erkölcsi alapja,— annak nem szabad késleltetni azt sem, ami nélkülözhetlen előfeltétele ezen meghozott törvények életbeléptetésének, t. i. a legflagránsabb területi anomáliák megszüntetését. Ez okból nem habozik megadni a belügyminiszternek a törvényjavaslat 5. §-ában foglalt meghatalmazást, annál inkább, mert maga a miniszter is kijelentette, hogy a törvényhatóságok határainak törvényhozási megállapítására nézve még ezen év folyamában megteendi előterjesztését. Sokkal csekélyebb jelentőségű meghatalmazás ez, mint más meghatalmazások, melyeket szervezési munkálatoknál a kormányoknak máskor is megadott a törvényhozás. Egyébként az élet gyakorlati követelményeinek is megfelelőnek tartja a n tvjavaslatot s azért azt elfogadja, humoros előadásából azt következteti, hogy ha a törvényjavaslatot a ház, mint szóló reményű, nem fogja elfogadni, ez a miniszterelnököt nem fogja konfundálni, hanem ő egy átidomított törvényjavaslatot fog a ház asztalára letenni. Tóth Vilmos azon vádjára, hogy a szabadelvű párt tagjai kijelentették, hogy a nemzetgzdasági kérdéseken kívül a kormányt minden egyéb kérdésben támogatni fogják, így nyilatkozik : Nyíltan kimondották e párt tagjai kilépésük indokát, s kimondották egyszersmind azt is, hogy függetlenül fenntartják a cselekvés szabad ágát s a szabadelvű párt által a jusiokot vallott eredeti programaihoz híven ragaszkodnak. S higyye meg a t. képviselő úr, hogy mi sem lesz reánk nézve kellemebb, mintha e programm megvalósításán fáradozó kormányt ma is támogathatjuk, s ha ily eset áll elő, oly őszintén mindenesetre fogjuk azt tenni, mint teszi most t. képv. ur. (Élénk helyeslés.) Ezután így végzi beszédét. Tisztelt miniszterelnök úr első beszéde végén következőleg szólott: »Arra kérem a t. képviselőházat, hogy figyelmébe vévén azt, hogy mi mindennel áll ezen javaslat kapcsolatban, figyelmére méltatva azt, hogy eddig alkotott törvényeink nem hajthatók végre ezen javaslat nélkül, vegyük akármelyiket, elsorolhatnám mind és talán még egyszer el is sorolom,méltóztassanak azok, akik helyeselték az előtt a közigazgatási bizottságokra vonatkozó törvjavaslatot, akik helyeselték a szászföld és szász egyetem rendezéséről szóló törv. javaslatot, kik akarják, hogy a községi novella, hogy a fegyelmi eljárás módosítása életbe léphessen, kik akarják, hogy a tanügyi hatóságokról szóló, ép úgy, mint az adók kezeléséről és behajtásáról szóló törvények életbe léptethessenek, méltóztassanak ezen javaslatot elfogadni. Annak megjegyzése mellett, hogy én általában nem tudom belátni, hogy miféle összefüggésben van a közigazgatási bizottságról szóló törvénynyel a jelen törvényjavaslat, pedig én is tanulmányoztam, de feltéve, hogy mégis úgy van, ebből azt következtetni, hogy miután azon törvényeket meghoztuk, hogy azok életbe léphessenek, azért egy szerintem hiányos törvényjavaslatot is el kell fogadnunk, ez nagyon veszélyes lenne. És azt hiszem, hogy ha az igent, miniszterelnök úr méltóztatik ily argumentummal élni, igen könnyen meg fog történni egy komor őszi napon (Halljuk! Halljuk!), hogy ugyanezen argumentatiót fogja használni a bécsi egyezményekre vonatkozólag is. Most ugyanis azt mondja az igen t. miniszterelnök úr, megszavaztátok a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslatot, szavazzátok meg annak corollariumát és a jelen törvényjavaslatot is; őszszel pedig azt mondhatja, hogy miután 1867-ben a képviselő urak megszavazták az általunk is egy ideig helyesnek el nem ismert kiegyezést, most már szavazzák meg, mint annak természetszerűen folyományát, ezen új kiegyezést is. A t. ház nagy része zajosan üdvözölte ez argumentátiót, nem tudom hasonló tetszésben részesülne-e majd őszszel, ha ugyanígy fogna argumentálni a t. miniszterelnök úr. Csak annyit jegyzek még meg, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tehetek szert olyan rózsaszínű szemüvegre mint milyennek Várady Gábor,barátom nézi az ügyet. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslések némely padokon.) Rády Endre nem fogadja el a törvényjavaslatot s Bánhidy határozati javaslatát pártolja. Rendszer nélküli eljárásnak tartja, hogy a kormány csak később akarja, külön törvényben szabályozni a háziadót. Hogy a törvényjavaslatban a csonkütlási műtét