Pesti Napló, esti kiadás, 1876. november (27. évfolyam, 236-262. szám)

1876-10-02 / 236. szám

236. szám. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kivátó-hivatal: ú­­­jbarátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Hétfő October 2.1876. ESTI KIADÁS, 27. évfolyam. Előfizetési feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számígatik. Hirdetéseit szintúgy mint előfizetések a Festi ISTapló kiadó­hivatalába t­e­ri. Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület,­­ küldendők. Budapest, October 2. Samarakoff küldetéséről a fátyol még mindig nem hullott le. A czár küldöttje már tegnap volt elutazandó Bécsből Belgrád­­ra, de mint jelentik, Bécsben időzését néhány nappal meghosszabbitá; ő Felsége válasza a czár levelére még nem készült el. E válasz megállapításában monarchiánk határozott állást foglal Oroszországgal szemben s igy természetes, hogy e megállapítást hosszabb tanácskozás előzi meg az összes hatalmakkal. Az olvasó figyelmét bizonyára nem kerülte el a hír, hogy gr. B­e­u­s­­ a londoni követ Bécsbe érkezett, s az utazás czélja csak is az lehet, hogy angolországi követünk az angol kormány szándéklatai s dispositióiról értesítse monarchiánkat. A válaszról, melyet gr. Samarakoff ura levelére Bécsből magával visz, csak bizony­talan hírek keringnek; de ezek nagyon ag­gasztók. A bécsi »Fremdenblatt«, melynek a külügyminisztériummal való összeköttetése köztudomású, tegnapi számában oly czikket közölt, mely monarchiánk politikájának az oroszszal való egyöntetűségét, s a Német- és Oroszország közötti intimitást constatálván, félhivatalos körülírással, de elég határozott­sággal azt fejtette ki, hogy azon esetben, ha monarchiánk érdekei Oroszországgal össze­ütköznének, monarchiánk szövetsé­gesek nélkül áll. A leleplezés termé­szetesen fájdalmas sensatiót szül, s a legko­­morabb aggodalmakat keltheti föl. Alantabb közöljük a bécsi lap czikkének főtételeit. Berlinből jelentik, hogy Németország helyesli az orosz tervet, mely szerint monar­chiánk és Oroszország együttesen szállanák meg a török tartományokat. Ha ez való, a »Fratt« czikke oly commentárt talált, mely­nél csattanósabb nem kivánható. Csak azon szerény kérdés merül fel, hogy mily sikert tud felmutatni eddigi összes külügyi politi­kánk, ha végre is kényszerül oly irányt elfogadni, mely a monarchia érdekeivel ellen­kezik ? A török kormány még mindig vi­tatja a hatalmak békeföltételeire adandó fele­letét. A szombatra tervezett nagy tanács nem tartatott meg.­­ Magánhírek azt tu­datják, hogy a török kormány, a hatal­mak békeföltéteinek azon részére vonatkozó­lag, melyek az adandó reformokra vonatkoz­nak, az általános reformigéretekre fog hivat­kozni, e hírek azonban nem megbízhatók. A lefolyt hét egyéb politikai eseményeit a kö­vetkezőkben foglaljuk egybe : Francziaország belpolitikája a lefolyt héten nem tüntetett fel kiválóbb mozzanato­kat. A képviselőház tárgyalásai nem keltettek tágabb körű érdeket. Csupán a katonai lelké­szek fizetésének törlése adott okot némi moz­galomra. Ez alkalommal a párisi érsek is megszólalt, s az igazságügy miniszterhez inté­zett levélben a képviselőház e szavazata el­len tiltakozott. A katonai lelkészek állása Francziaor­­szágban a restauratio alatt szerveztetett; ezen állás a júliusi kormány által eltöröltetett, s csak 44 évvel később, 1874-ben a nemzet­gyűlés által állíttatott ismét vissza. A képvi­selőház szabadelvű többsége azonban a költ­ségvetésből kitörölte az ezen állások czimén előirányzott tételt. A párisi érsek a kormányt és a senatust hívja fel, hogy ne tegyék ma­gukévá a képviselőház határozatát. Némi munkásmozgalomról is beszéltek a franczia lapok, melyet az 1792-iki köztár­saság megalapításának emlékünnepe élesztett fel. E mozgalom azonban a kormány erélyes intézkedései által csakhamar elnyomatott. Az Olasz parliament ülésszakát a király bizonytalan időre elnapolta. A közeledő vá­lasztásokra is készülnek az olaszok, a parlia­menti szünet erre kiváló alkalmat szolgáltat. A mérsékelt szabadelvű és a haladópárt a legnagyobb erélyt fejtik ki, hogy uralmu­kat jövőre biztosítsák. Róma bevételének hatodik évforduló­ját ez évben is nagy ünnepélyességgel ülték meg az olaszok. A »Voce della Verita« ez al­kalommal azt indítványozta, hogy IV. Hen­rik megaláztatásának évfordulója is nemzeti ünneppé tétessék. Németalföldem véget ért a miniszter­válság s a király Beyen vezérőrnagyot ne­vezte ki hadügyminiszterré. A trónbeszédre a második kamra is külön feliratot fog ké­szíteni. Spanyolország visszakapta régi király­nőjét, Izabellát s hírlik, hogy a spanyo­lok, kik csak nem rég űzték el őt, most rendkívüli fénynyel és pompával fogadták a száműzetésből visszatérőt. A vallási mozgalom egyre tart Spa­nyolországban. A protestáns papok és hitköz­ségek több vidéki főbb tisztviselő ellen pa­naszt emeltek a kormánynál, kik őket, mint mondják, vallásuk szabad gyakorlatában aka­dályozták. A kormány azonban e panaszt visszautasította, kijelentvén, hogy az illető tisztviselők hivatalos hatáskörükben jártak el intézkedéseikben. A baleári szigetek kor­mányzója ellen azonban, ki ellen legtöbb pa­nasz volt, vizsgálat rendeltetett el. Corunna, Vigo, Cadiz és más ki­kötőkből több csapattest szállíttatik Cuba szigetére a felkelés végleges elnyomása czél­­jából. Mint onnan érkező hírek jelentik, biz­tos remény van arra, hogy a felkelés csakha­mar véget ér. Dániában nagy munkásmozgalom ütött ki, úgy, hogy két miniszter kénytelen volt a munkások két küldöttségét elfogadni, socia­­lista szónoklataikat meghallgatni és őket szép szerével megnyugtatni.­­Ez meg is tör­tént. A belügyminiszter kijelentette, hogy az állami munkálatok befejezése, melyek na­gyobb munkaerőt szükségesnek, siettetni fog, hogy így a munkások keresetet kapjanak. A hadügyminiszter pedig kijelente, hogy a ka­tonai fegyelmi és büntető­szabályok enyhít­­tetni fognak. nés elég visszatetszést szül, mely — mint halljuk —­­ tegnap a kormánykörökkel szemben is nyilatkozott, természetesen eredménytelenül. Immár Bánó Jó­zsef és M­o­l­n­á­r Aladár kivételével a ház egész bu­­reauja volt baloldaliak által töltetik be. A főispáni székek — Győr-, Vas-, Bácsmegye stb. — nem elég­ségesek annyi kifáradt várakozók befogadására és megjutalmazására, a dominium a parl­amentben is a volt balközép kormánypárti gárdáját illeti. Hogy ez a kormányhoz legálisan ragaszkodó volt Deák-párti elemek önérzetét sérti, igen természetes, de azzal a hatalom keveset törődik. Kiváncsiak vagyunk azonban, hogy majd mikor a miniszterelnök úr által elpancsolt kiegyezés kerül a napirendre, s a parl­ament fel fog hivatni, hogy osztozzék Tisza Kálmánnal a felelősségben; mikor majd bank- és quota-deputatióknak népszerűtlen törvényjavaslatokat és igazságtalan terheket kellene elvállalni, várjon a volt balközépi kapacitások s a miniszterelnök úr személyes barátai fognak-e úgy csődülni e bizottságokba, mint most a megürülő ál­lomások felé ; avagy az egyszeri czigány módjára, ki miután megette a czipót, társára bízta a favágást, a Tisza-minisztérium a volt Deák-párti elemeket fogja előtérbe tolni, gesztenyét kaparni, mondván : »szólj hát már te is — bibasz ?« (A képviselőház jogügyi bizott­sága) ma tartott ülésében megállapította tanácsko­zásainak sorrendjét. A bizottság nem tart addig ülést, míg a mentelmi bizottság a Miletics ügyet tár­gyalja, miután néhány tagja az utóbbi bizottságban is el van foglalva. Legelőször tárgyalás alá veendi a bizottság Szilágyi Dezső jelentését Axente vá­lasztási ügyében. Azután folytatja a büntető codex tárgyalását s időközben egyik ülésén hitelesitendi a már letárgyalt békebirósági törvényjavaslatot. A „Pesti Napló“ tárczája. Barbassa nagybátyám. Irta Marie Uchard. (Francziából.) I. Ferouzat kastély . . 18%* De bizony, kedves Lajos, nem haltam meg, nem is jutottam tönkre, kalóz se vagyok, se pedig trap­pista vagy pásztor, pedig te ilyesmit sejtesz, a­miért négy hónapja, t. i. nálad tett legutóbbi látogatásom óta hallgatok. Meseszerűő örökségem nem röppent tova, te bohó! Nem lakom se Chinában a kék folyó­­nál, se a vörös tengernél, sem pedig a hótól fehérlő Lapphonban. Yachtom még mindig a kikötőben; nem himbál a nagy világtengeren. Hasztalan hajhá­­szod a lehető leghóbortosabb feltevéseket, hogy nagy­bátyám végrendeletét magadnak megmagyarázd; a gúny nem fog rajtam; nagybátyám végrendelete túl­tesz mindenen, mit közjegyző valaha irt; szegény képzelő erőd soha se jut oly meglepő fordulatokra, mint a minőkre e hivatalos okmány juttatott. Hogy szegény eszed ezen tárgyat felérje, min­denekelőtt meg kell magyaráznom,hogy milyen ember az én nagybátyám, »a kalóz«, ahogy te nevezted, mikor múlt télen találkoztál vele, mert kalandomat csak úgy értheted meg, ha megismered az ő furcsa életmódját. Csakhogy nagyobb baj is van itt; nagybátyám legendaszerű személy maradt és az is fog maradni. Marseilleben született; tizenegy éves korában árva lett; egyedül állott a világon, csak egy csecsemő nő­vére volt, kit nagyon szerett és aki azután anyám lett. Ezért szeretett oly nagyon, de ámbár mi ketten képeztük az egész családot, mégis ritkán láttam, mi­kor t. i. pár napra megszabadult a tengertől. Való­ban kiváló tehetséggel a birt, erélye nem ismert aka­dályt, de a legjobb ember a világon, azt magad is láthattad, azonfelül tudtommal igen nagy különcz. Azt hiszem, hogy szerfelett változatos életpá­lyáján semmit se csinált úgy, mint más emberek szok­ták, még gyermekeihez is csak keresztapa volt. Pedig volt tizennégy gyermeke, fiuk és leányok, szétszórva különböző birtokain, melyeken időzni szokott, mikor keletről hazajött. Mindez arra mutat, hogy nem álla­podott volna meg ennél se, de négy hónappal ezelőtt a­mint a déli sarktengerről visszajött. Véletlenül nap­­szúrás érte és ő élte hatvanharmadik évében meghalt. Ez a finále jellemzi őt. Életrajzáról csak a következő részleteket lehetett megtudni. Huszonkét éves korában török lett, politikai meggyőződésből. Akkor a Bourbonok uralkodtak. Hogy Mehemet Ali és a szultán közti küzdelemben minő szolgálatokat tett Törökországban, azt so­hasem lehetett határozottan tudni ; tán maga se volt ez iránt tisztában ; a két fejedelmet felváltva szolgálta, egyforma vitézséggel és őszinteséggel. Vé­letlenül épen Ibrahim mellett harczolt, mikor a­­z Koniehnél megverte a törököket; támozus táma­dásra vezényelt ez alkalommal, eldöntötte a csata sor­sát, de heve elragadta, és ő elég szerencsétlen volt a legyőzöttek hatalmába jutni. Kursid pasa foglya volt, sebeiből nemsokára kigyógyult; azt várta, hogy már most karóba húzzák, de nagy örömére csak gályarab­ságra ítélték. Három évig volt ott, nem sikerült meg­szöknie; egy szép napon egyszerre csak azon veszi magát észre, hogy a szultán keze alatt van, ez pasá­nak nevezi ki és a syriai háborúkban egy hadtestet bízott rá. Mi vetett véget ezen politikai pályának? hogy kapta a pápától a szent birodalmi gróf czimét ? . . . Azt nem tudja senki. Annyi bizonyos, hogy Barbassa­ pasa megunta a nagyságot, már két éve Provenceban lakott, midőn egyszerre Toulonban hajót vett és egy szép reggelen Afrikába utazott. Fűszerkereskedésre adta magát. Egy ilyen utazása alkalmából a néger fajokról híres antológiai emlékiratot tett közzé, mely feltűnést kel­tett és az akadémiai jelentésben nagy dicséretet nyert. Ezek az odyssea ismeretes főeseményei, a pasa egyéb tettei és életmozzanatai homályba vesznek. Ami külsejét illeti, emlékezet ezen hatláb ma- I­gassága szikár, aczélizmokkal biró alakra, a rette­netes, szakállas arezra, a vad ijesztő szemre, a ke­­­­mény hangra, a »nyugalomba helyezett kalóz« e typusára, a­mint te nevezted. Egyébiránt könnyű vele megférni, a legjobb bácsi. Én magam csak keveset tudtam róla. Mindig tengeren járt és engem nevelőintézetbe adott. Az egyik évben épen a Ferouzati kastélyban volt, a szün­időre magához hívott. Hat éves valék, ekkor láttam először. Tárt karokkal fogadott, felemelt, megnézett tetőtül talpig, megforgatott a levegőben, megtapo­gatta izmaimat, meg volt elégedve testalkatommal, szerfelett óvatosan tett le, mintha attól félne, hogy eltör. — Csókold meg a nénit, mondá. Engedelmeskedtem. Néném ekkor igen szép, huszonkét-huszonnégy éves barna nő volt, nagy fekete szemekkel, teljesen ovál tiszta arczvonásokkal. Térdére vett, össze­vissza csókolt, a legédesebb hízelgésekkel halmozott el, közbe egy idegen nyelven szólt, melyet oly harmoni­­kusan, kellemesen ejtett ki, mintha zene volna. Na­gyon megszeretten. Nagybátyám teljesen szabadjára hagyta akaratomat, teljesíteni kellett minden kíván­ságomat. Mikor a szünidő lejárt, nem akartam visszamenni az iskolába; nagybátyám tán abba is hagyta volna, de hajója már várta Taulóhban. Képzelheted, hogy a következő évben milyen örömest jöttem én Ferouzatba. Nagybátyám most is szívesen fogadott, ismét megvizsgálta termetemet, azután meg így szólt: — Csókold meg a nénit. Megcsókoltam a nénit, de kissé megütköztem azon, hogy annyira megváltozott. Már most szőke, rózsás arczú nő, ifjúi szilárd termet, mintha tizen­­nyolc­ éves volna. Ezúttal félénkebb volt, mint az első találkozáson, pirulva nyújtotta felém üde ar­­czát. Azt is észrevettem, hogy kiejtése megváltozott, majdnem úgy beszél francziául, mint egy iskolatár­sam, aki hollandi. Mikor csodálkozásomat fejeztem ki e változás felett, nagybátyám azt felelte, hogy Já-I várói jönnek. Ez elég volt nekem, többet nem kér­deztem ; azontúl minden évben hozzászoktam a néni különböző átalakulásaihoz. Legkevésbé tetszett ne­kem akkor, midőn Bourbon szigetéről jött vissza; ak­kor mulatt nő lett, de mégis nagyon szép maradt. Nagybátyám mindig igen jó volt hozzá, soha szebb háztartást nem láttam. Ekkor Barbassa pasa nagy sajnálatomra igen jelentékeny vállalatba fogott, három évig volt távol, mikor visszajöttem Ferouzatba, egy maga csókolt meg. Kérdezősködtem a néni után. A bácsi özvegy volt, amin azonban nyilván nem igen busult, úgy hogy én is belenyugodtam. Azóta nem láttam a kastélyban nőt csak egy­szer, mikor ugyanis a park egy félreeső részébe men­tem, találkoztam két rejtélyes, sűrűen elfátyolozott árnyalakkal. Sétálni voltak, egy furcsa modorú öreg úr kisérte őket, ki hosszú kabátot és turbánt viselt, a­mi felette kiváncsivá tett. Nagybátyám azt mondá, hogy ez Mohammed Azis, ő exolája, egy konstan­tinápolyi barátja, ki a szultán üldözései elől hozzá menekült. Egy szomszéd kis kastélyban helyezte el, hogy kényelmesebben követhesse a török szokáso­kat , ama fiatal személyek pedig leányai. Ezen évtől fogva többé nem jöttem Provence­­ba; nagybátyám Chinában és Japánban járt és öt évig volt oda; csak párisi bankára által érintkeztem vele, kinél korlátlan hitelem volt, melyen annyira csodálkoztam és melyet oly pompás gondatlansággal vettünk igénybe. Tudod, hogy néhány hónappal ezelőtt levelet kaptam, melyből váratlan szerencsétlenségről értesül­tem, úgy hogy haladéktalanul Ferouzatba kellett mennem jelen lenni a végrendelet felbontásánál; szegény nagybátyám Abyssiniában meghalt. A megérkezésemet követő napon alig hogy felkeltem, már bejelentették Ferandez közjegyzőt. Irathalmazzal jött be. Nem akartam a »nevető örökös« szerepét játszani és az anyagi ügyeket né­hány napra el akartam halasztani, de a közjegyző azt mondá, hogy a végrendeletnek vannak bizonyos pontjai, melyek haladéktalan eljárást igényelnek. Nagybátyám számos hagyományt jelölt ki keresztfiai és távolabbi rokona javára. A közjegyző ezt megfe­lelő szomorúsággal adta elő, de meglátszott rajta, hogy rendkívüli okmányt hoz magával; előkészül a hatáskeltésre. Kibontotta végrendeletét, mely ekként hangzott: Ferouzat-kastély... 18... »Én alulírott, Barbassa Claude, Anatole­ Gratien, Monteclaro gróf, kijelentem, hogy ingósá­gaim, ingatlanaim és egyéb értékes holmim főörökö­­seül, unokaöcsémet, Peyrade Jerome Andrét válasz­tom és jelölöm ki. »Igen szeretett nőmnek és törvényes hitvesem­nek, Lia-Rachel Euphrozina Ben Lazynek, Perában lakó divatárusnénak négyezerötszáz frankot hagyok, amit szerződésileg kikötöttem neki; továbbá a perui házat, melyben lakik, minden hozzátartozóval és vé­gül tizenkét­ezer frankot, hogy azt saját belátása szerint oszsza szét tőlem való gyermekeivel. Továbbá­­igen szeretett nőmnek és törvényes hitvesemnek, Montecaro Soychia Eudoxia grófnőnek, ki Corfuban lakik, ötszázezer frankot, amennyit neki a szerződésben kikötöttem, a szászországi fali órákat és vázákat, melyek kandallómon vannak és a Peru­­gin-felé »szűz«-et, mely ferouzáti termemben van. Továbbá igen szeretett nőmnek és törvényes hitvesem­nek, Clotth Mária Margaretnek, ki Amsterdamban la­kik húszezer frankot, mit neki a szerződésben lekötöt­tem ; hatvanezer frankot, hogy tetszés szerint oszsza ki tőlem való gyermekei közt; a 3. számmal jelzett hol­landi fayence-edényeimet; végül egy fogantyus or­gonát. »Továbbá igen szeretett nőmnek s törvényes hit­vesemnek Maria, Luizia, Antoinete Cora de la Pes­­cadnek, ki Nagy-Palmyrában lakik a plantaget, mely­ben lakos, ideértve a nagy ném­et tartozékokat. »Továbbá igen szeretett nőmnek és törvényes hitvesemnek, Anita Josepha, Christina de Postero­­nak, ki Cadixban lakik : tizenkétezer frankot, melyet szerződésileg biztosítottam neki; és bocsánatot a kalandért, melybe Jean Panaffé hadnagygyal keve­redett.« (Folyt. köv.) Budapest, October 2. (A képiselőház) ma választásokkal fog­lalkozott. Megválasztottak azok, kiket a szabadelvű kormánypárt tegnapi conferentiája kijelölt. Wäch­ter Frigyes helyébe Horváth Gyula lépett a ház jegyzői karába. A megüresedő állomásoknak ezen folytonos és rendszeres balközépesítése a volt Deák-párti elemek­(Az országgyűlési szabadelvű párt) vasárnap este 6 órakor tartott értekezletet G­o r­o v e elnök meg nyitván, a jegyzők távollétében Nagy György kéretett fel a jegyzőkönyv vezetésé­re. Tisza Kálmán miniszterelnök bejelenti, hogy a szombati ülésben hozzá intézett interpellációkra a szerdai ülésben fog válaszolni, s ennek a párttal kö­­zölhetése végett a jövő keddre értekezlet tartását indítványozza, mely alkalommal válaszának tartal­mát közölhesse. Elfogadtatik. Ezután indítványozza, hogy az országgyűlés legközelebbi érdemleges tár­gyalásai a Miletics-féle ügyön kívül más tárgyakra ne terjeszkedjenek ki, hanem ezen ügy elintézése után szüneteljen a ház november hó első napjáig, s a szünet alatt a pénzügyi és az igazságügyi bizott­ságok működjenek. Az előterjesztés elfogadtatván, felolvastatik Csernátony Lajos levele, melyben jelenti, hogy az országgyűlési szabadelvű párt tagjai közé kíván ismét belépni. Az értekezlet a levelet ör­vendetes tudomásul vévén az elnökséget megbízza, hogy Csernátonyt erről értesítse. Elnök előterj­esztvén, hogy Wächter Frigyes helyébe egy jegyző választandó, felhívja az értekezle­tet a kijelölésre. A szavazás megejtetvén jegyzővé szavazattöbséggel Horváth Gyulát jelöli ki a párt. Kívüle még Márkus István és Baros Gábor kaptak szavazatot. A bizottsági tagságokra nézve a követke­zők jelöltettek ki a kérvényi bizottságba: Végh Aurél és Lehoczky György; — a közigazgatási bi­zottságba : Szilágyi Dezső ; — a II. bíráló bizottság­ba : Szivák Imre; — a III-ba: Zsilinszki Mihály, — a IX-be Vécsey Tamás. Ezzel az értekezlet eloszlott (A hatalmasságok béke-föltételei) a »Pol. Corr.« konstantinápolyi levelezője szerint a következőkben foglalhatók össze : Szerbiára és Mon­tenegróra nézve általánosságban a statusquo ante kívántatik; Boszniának és Herczegovinának oly loca­lis és administrativ önkormányzat adandó, mely a népességnek jogot adjon ellenőrizni a hivatalnoko­kat s meggátolni az önkényt; erre a portát egy jegy­zék kötelezné, mely a hatalmasságok által alájegyez­tetik ; a Bulgáriának adandó reformok részletei még tárgyalás alatt vannak. Új tributárius államok ala­kításáról szó sem lehet. A porta e javaslatokat haj­landó elvben elfogadni, de az »önkormányzat« szót mással kívánja felcseréltetni. A­mi a garantiát illeti, e pontban a porta az általa javasolt nemzeti­ tanács alakítására utal, mely minden lehető garanciát ma­gába zár. A képviselőház ülése oct. 2. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Molnár Aladár, Beöthy Alger­non, Orbán Balázs . A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Szél Kálmán, Péchy Tamás, Trefort Ágoston, Perczel Béla. Az ülés kezdődik i. e. 11 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, ész­revétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: Bemutatom t. ház a miniszterelnök urnak hozzám érkezett átiratát, mely szerint f. évi October hó 4-én, mint ő császári és apostoli kir. Fel­sége legmagasabb nevenapján a várbeli helyőrségi templomban d. e. 10 órakor ünnepélyes szent mise áldozat fog tartatni. Azt hiszem, a t. ház ezt tudomá­sul venni méltóztatik s nem kételkedem a ház köz­­érzületével találkozom, midőn arra kérem magamat felhatalmaztatok hogy a ház ez alkalombeli őszin­te szerencsekivánatait a miniszterelnök úr utján ő Felsége elébe juttassam. (Elénk helyeslés.) Tudomásul vétetik. Elnök: Jelentem a t. háznak, hogy múlt hó 30-án érkezett hozzám a bpesti kir. törvényszéknek ugyanezen napról kell felterjesztése, melynek kap­csán felségsértéssel vádolt Miletics Szvetozár és társa elleni bűnügyben, Miletics Szvetozár mentelmi jogá­nak felfüggesztése iránti tárgyalásnál leendő hatá­rozat végett a »Zastava« cz. lapban megjelent föl­hívást és az erre vonatkozó iratokat felterjeszti. Ugyanezen napon érkezett továbbá hozzám a budapesti kir. törvényszéknek egy másik, szintén múlt hó 20-ikáról kelt felterjesztése, melynek kapcsá­ban a Miletics Szvetozár elleni bűnügyben a nagy­­becskereki kir. törvényszéktől beérkezett ügyiratokat terjeszti fel. A t. háztól nyert felhatalmazás folytán ezen iratokat a mentelmi bizottságnak azonnal ki­adtam. Bemutatom a t. háznak Kozma Sándor kir. főügyész úrnak a t. háznak beadott kérvényét Miletics Szvetozárnak egy másik ügyében, mely kérvényt felolvastatni kérek. (Halljuk!) A kérvény igy szól: »T. képviselőház! A »Zasztava« politikai hír­lap 1875. évi 22 és 25-ik számaiban Kapun Jenő honvédalezredes és 6-ik honvédzászlóalj parancsnoka ellen foglalt rágalmak miatt Miletics Szvetozár orsz. képviselőt, kiadó tulajdonost, mint harmadsorban felelős egyént perbe fogni kívántam, mihez képest a nevezett képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kértem f. évi márcz. 8-án 2487. sz. a. kelt hódolattel­jes felterjesztésemben. Minthogy azonban az első- és másodsorban felelős szerző illetőleg szerkesztő is felelősségre von­ható, a nevezett képviselő perbefogatását elejtem és így annak szüksége megszűnt, hogy a mentelmi jog felfüggesztése iránt intézkedés történjék. Azon hódolatteljes kérelemmel járulok tehát t. házhoz, miszerint fent hivatkozott kérelmemet Mile­tics Szvetozár képviselő mentelmi jogának felfüggesz­tése iránt visszavontnak és megszűntnek tekintené és ehhez képest a felterjesztett vizsgálati iratokat hozzám visszaküldeni méltóztassék. Budapesten, 1876 évi sept. 27-én a t. képvise­lőháznak alázatos szolgája Kozma Sándor királyi főügyész. A mentelmi bizottsághoz utasittatik. Az ungmegye nagy brezovai és za­­rándmegyei brádi kerületek nem lévén képvi­selve az országgyűlésen, elnöknek erre vonatkozó je­lentése ki fog nyomatni és legközelebb tárgyalás alá vétetni. A pénztárnok által beadott főkönyv a ház pénz­tárának 1876 január 1-től junius 30-ig történt bevé­teleiről és kiadásairól, a számvizsgáló bizottsághoz utasíttatik. Knöpfler Vilmos képviselő 4 heti szabad­ságidőt kér. Megadatik. Elnök bemutatja mindazon interpellation indítványok, határozati és­­javaslatok kimutatását, melyek az országgyűlés időszaka alatt terjesztettek be és elintézetlenül maradtak. A ház irodájában fog letétetni. Tisza Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy a múlt ülésben hozzá intézett interpellációkra szer­dán fog válaszolni. A ház tudomásul veszi a miniszterelnök vá­laszát. A képviselőház sept. havi költségvetése és a ház pénztárának kimutatása, a június, július és augusztus hónapokban tett összes kiadásokról szóló jelentések változatlanul elfogadtatnak. Ezután beadatnak a közigazgatási, kérvényi, mentelmi és három bíráló bizottság megürült tagsági helyére és egy jegyzőre a szavazati jegyek. A men­telmi bizottság egy tagjára és a jegyzőre beadott sza­vazatok összeszámíttatván, az eredmény a következő: A jegyzőre beadatott 186 szavazat. Ebből Horváth Gyula kapott 175, P. Szathmáry Ká­roly 6, Márkus István 2, B­a­r­o­s­s Gábor és Mihá­lyi Péter egy-egy szavazatot. E szerint jegyzővé Horváth Gyula válasz­tatott. A mentelmi bizottság egy tagjára beadatott 185 szavazat; ebből nyert Szilágy Dezső 166, P­a­­­c­z­o­l­a­y János 15 szavazatot. A többi szavazatok megoszlottak. E szerint a mentelmi bizottság tagjává Szi­lágyi Dezső választatott meg. A legközelebbi ülés szerdán délelőtt 11 órakor tartotik. Napirend: Mocsáry indokolja az összefér­­hetlenségről szóló törvényjavaslatát, ki fog hirdet­­tetni a mai szavazás eredménye. Trefort Ágost vallás és közoktatási miniszter felelni fog F­ü­g l és H­e­­­f­y interpellációira, ezután a miniszterelnök fog felelni a hozzá intézett interpellátiókra. Az ülés 11 óra 35 perczkor véget ért. A főváro­s közigazg. bizottság első ülése. — oct. 2-án. A fővárosi közigazgatási bizottság ma tartotta első ülését, melyen majdnem az összes tagok meg­jelentek. R­á­t­h Károly főpolgármester az ülést hosszabb beszéddel nyitotta meg, melyben ismertető a közig. bizottság szervezetét, hivatását, hatáskörét és tagjai­nak névsorát, beszédét így végezé: »Ami engemet illet, legyen meggyőződve a mé­lyen tisztelt közigazgatási bizottság, miként min­den törekvésem oda lesz irányozva, hogy a tör­vény által reám ruházott elnöki állás nehéz, s sokoldalú kötelmeinek lelkiismeretesen s kellő szi­gorral megfeleljek, hivatásom egyik legfőbb köte­lességnek ismervén, a fővárosi közigazgatás érdekeit, az állami közigazgatás érdekeivel összhangzásban fenntartani, hogy így a főváros s polgártársaim jólé­tére irányzott törvényes működésem által a főváros­­ felvirágzását a közigazgatás terén is csekély tehető s­ségemmel bár, de egész erélylyel előmozdítsam. Azon­ban, hogy ez sikerüljön, szükségem van a mélyen tisz­telt bizottság kegyes támogatására, szükségem van az összes közigazgatási közegek erélyes s őszinte közreműködésére, és legyen szabad ezen kegyes tá­mogatást, ezen őszinte közreműködést ez alkalommal egész tisztelettel kikérnem. Adja a mindenható, hogy bizottsági működé­sünket áldás kísérje; adja a mindenható, hogy ezen új közigazgatási intézményhez és azzal kapcsolatos reformokhoz kötött remények valósulást nyerjenek ; adja a gondviselés, hogy fontos hivatásunkban, s hi­vatalos érintkezéseinkben mindenkor csak az ügy szentsége, és az egyetértés szelleme vezéreljen ben­nünket , mert csak így lesz lehetséges azon magasz­tos, azon fontos kötelességeknek sikeresen megfe­lelni, melyek minket a haza, és a főváros irányában megilletnek!«

Next