Pesti Napló, esti kiadás, 1876. november (27. évfolyam, 236-262. szám)
1876-10-02 / 236. szám
236. szám. Szerkesztési iroda s Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kivátó-hivatal: újbarátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, Hétfő October 2.1876. ESTI KIADÁS, 27. évfolyam. Előfizetési feltételeit: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számígatik. Hirdetéseit szintúgy mint előfizetések a Festi ISTapló kiadóhivatalába teri. Budapest, Barátok-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, October 2. Samarakoff küldetéséről a fátyol még mindig nem hullott le. A czár küldöttje már tegnap volt elutazandó Bécsből Belgrádra, de mint jelentik, Bécsben időzését néhány nappal meghosszabbitá; ő Felsége válasza a czár levelére még nem készült el. E válasz megállapításában monarchiánk határozott állást foglal Oroszországgal szemben s igy természetes, hogy e megállapítást hosszabb tanácskozás előzi meg az összes hatalmakkal. Az olvasó figyelmét bizonyára nem kerülte el a hír, hogy gr. Beus a londoni követ Bécsbe érkezett, s az utazás czélja csak is az lehet, hogy angolországi követünk az angol kormány szándéklatai s dispositióiról értesítse monarchiánkat. A válaszról, melyet gr. Samarakoff ura levelére Bécsből magával visz, csak bizonytalan hírek keringnek; de ezek nagyon aggasztók. A bécsi »Fremdenblatt«, melynek a külügyminisztériummal való összeköttetése köztudomású, tegnapi számában oly czikket közölt, mely monarchiánk politikájának az oroszszal való egyöntetűségét, s a Német- és Oroszország közötti intimitást constatálván, félhivatalos körülírással, de elég határozottsággal azt fejtette ki, hogy azon esetben, ha monarchiánk érdekei Oroszországgal összeütköznének, monarchiánk szövetségesek nélkül áll. A leleplezés természetesen fájdalmas sensatiót szül, s a legkomorabb aggodalmakat keltheti föl. Alantabb közöljük a bécsi lap czikkének főtételeit. Berlinből jelentik, hogy Németország helyesli az orosz tervet, mely szerint monarchiánk és Oroszország együttesen szállanák meg a török tartományokat. Ha ez való, a »Fratt« czikke oly commentárt talált, melynél csattanósabb nem kivánható. Csak azon szerény kérdés merül fel, hogy mily sikert tud felmutatni eddigi összes külügyi politikánk, ha végre is kényszerül oly irányt elfogadni, mely a monarchia érdekeivel ellenkezik ? A török kormány még mindig vitatja a hatalmak békeföltételeire adandó feleletét. A szombatra tervezett nagy tanács nem tartatott meg. Magánhírek azt tudatják, hogy a török kormány, a hatalmak békeföltéteinek azon részére vonatkozólag, melyek az adandó reformokra vonatkoznak, az általános reformigéretekre fog hivatkozni, e hírek azonban nem megbízhatók. A lefolyt hét egyéb politikai eseményeit a következőkben foglaljuk egybe : Francziaország belpolitikája a lefolyt héten nem tüntetett fel kiválóbb mozzanatokat. A képviselőház tárgyalásai nem keltettek tágabb körű érdeket. Csupán a katonai lelkészek fizetésének törlése adott okot némi mozgalomra. Ez alkalommal a párisi érsek is megszólalt, s az igazságügy miniszterhez intézett levélben a képviselőház e szavazata ellen tiltakozott. A katonai lelkészek állása Francziaországban a restauratio alatt szerveztetett; ezen állás a júliusi kormány által eltöröltetett, s csak 44 évvel később, 1874-ben a nemzetgyűlés által állíttatott ismét vissza. A képviselőház szabadelvű többsége azonban a költségvetésből kitörölte az ezen állások czimén előirányzott tételt. A párisi érsek a kormányt és a senatust hívja fel, hogy ne tegyék magukévá a képviselőház határozatát. Némi munkásmozgalomról is beszéltek a franczia lapok, melyet az 1792-iki köztársaság megalapításának emlékünnepe élesztett fel. E mozgalom azonban a kormány erélyes intézkedései által csakhamar elnyomatott. Az Olasz parliament ülésszakát a király bizonytalan időre elnapolta. A közeledő választásokra is készülnek az olaszok, a parliamenti szünet erre kiváló alkalmat szolgáltat. A mérsékelt szabadelvű és a haladópárt a legnagyobb erélyt fejtik ki, hogy uralmukat jövőre biztosítsák. Róma bevételének hatodik évfordulóját ez évben is nagy ünnepélyességgel ülték meg az olaszok. A »Voce della Verita« ez alkalommal azt indítványozta, hogy IV. Henrik megaláztatásának évfordulója is nemzeti ünneppé tétessék. Németalföldem véget ért a miniszterválság s a király Beyen vezérőrnagyot nevezte ki hadügyminiszterré. A trónbeszédre a második kamra is külön feliratot fog készíteni. Spanyolország visszakapta régi királynőjét, Izabellát s hírlik, hogy a spanyolok, kik csak nem rég űzték el őt, most rendkívüli fénynyel és pompával fogadták a száműzetésből visszatérőt. A vallási mozgalom egyre tart Spanyolországban. A protestáns papok és hitközségek több vidéki főbb tisztviselő ellen panaszt emeltek a kormánynál, kik őket, mint mondják, vallásuk szabad gyakorlatában akadályozták. A kormány azonban e panaszt visszautasította, kijelentvén, hogy az illető tisztviselők hivatalos hatáskörükben jártak el intézkedéseikben. A baleári szigetek kormányzója ellen azonban, ki ellen legtöbb panasz volt, vizsgálat rendeltetett el. Corunna, Vigo, Cadiz és más kikötőkből több csapattest szállíttatik Cuba szigetére a felkelés végleges elnyomása czéljából. Mint onnan érkező hírek jelentik, biztos remény van arra, hogy a felkelés csakhamar véget ér. Dániában nagy munkásmozgalom ütött ki, úgy, hogy két miniszter kénytelen volt a munkások két küldöttségét elfogadni, socialista szónoklataikat meghallgatni és őket szép szerével megnyugtatni.Ez meg is történt. A belügyminiszter kijelentette, hogy az állami munkálatok befejezése, melyek nagyobb munkaerőt szükségesnek, siettetni fog, hogy így a munkások keresetet kapjanak. A hadügyminiszter pedig kijelente, hogy a katonai fegyelmi és büntetőszabályok enyhíttetni fognak. nés elég visszatetszést szül, mely — mint halljuk — tegnap a kormánykörökkel szemben is nyilatkozott, természetesen eredménytelenül. Immár Bánó József és Molnár Aladár kivételével a ház egész bureauja volt baloldaliak által töltetik be. A főispáni székek — Győr-, Vas-, Bácsmegye stb. — nem elégségesek annyi kifáradt várakozók befogadására és megjutalmazására, a dominium a parlamentben is a volt balközép kormánypárti gárdáját illeti. Hogy ez a kormányhoz legálisan ragaszkodó volt Deák-párti elemek önérzetét sérti, igen természetes, de azzal a hatalom keveset törődik. Kiváncsiak vagyunk azonban, hogy majd mikor a miniszterelnök úr által elpancsolt kiegyezés kerül a napirendre, s a parlament fel fog hivatni, hogy osztozzék Tisza Kálmánnal a felelősségben; mikor majd bank- és quota-deputatióknak népszerűtlen törvényjavaslatokat és igazságtalan terheket kellene elvállalni, várjon a volt balközépi kapacitások s a miniszterelnök úr személyes barátai fognak-e úgy csődülni e bizottságokba, mint most a megürülő állomások felé ; avagy az egyszeri czigány módjára, ki miután megette a czipót, társára bízta a favágást, a Tisza-minisztérium a volt Deák-párti elemeket fogja előtérbe tolni, gesztenyét kaparni, mondván : »szólj hát már te is — bibasz ?« (A képviselőház jogügyi bizottsága) ma tartott ülésében megállapította tanácskozásainak sorrendjét. A bizottság nem tart addig ülést, míg a mentelmi bizottság a Miletics ügyet tárgyalja, miután néhány tagja az utóbbi bizottságban is el van foglalva. Legelőször tárgyalás alá veendi a bizottság Szilágyi Dezső jelentését Axente választási ügyében. Azután folytatja a büntető codex tárgyalását s időközben egyik ülésén hitelesitendi a már letárgyalt békebirósági törvényjavaslatot. A „Pesti Napló“ tárczája. Barbassa nagybátyám. Irta Marie Uchard. (Francziából.) I. Ferouzat kastély . . 18%* De bizony, kedves Lajos, nem haltam meg, nem is jutottam tönkre, kalóz se vagyok, se pedig trappista vagy pásztor, pedig te ilyesmit sejtesz, amiért négy hónapja, t. i. nálad tett legutóbbi látogatásom óta hallgatok. Meseszerűő örökségem nem röppent tova, te bohó! Nem lakom se Chinában a kék folyónál, se a vörös tengernél, sem pedig a hótól fehérlő Lapphonban. Yachtom még mindig a kikötőben; nem himbál a nagy világtengeren. Hasztalan hajhászod a lehető leghóbortosabb feltevéseket, hogy nagybátyám végrendeletét magadnak megmagyarázd; a gúny nem fog rajtam; nagybátyám végrendelete túltesz mindenen, mit közjegyző valaha irt; szegény képzelő erőd soha se jut oly meglepő fordulatokra, mint a minőkre e hivatalos okmány juttatott. Hogy szegény eszed ezen tárgyat felérje, mindenekelőtt meg kell magyaráznom,hogy milyen ember az én nagybátyám, »a kalóz«, ahogy te nevezted, mikor múlt télen találkoztál vele, mert kalandomat csak úgy értheted meg, ha megismered az ő furcsa életmódját. Csakhogy nagyobb baj is van itt; nagybátyám legendaszerű személy maradt és az is fog maradni. Marseilleben született; tizenegy éves korában árva lett; egyedül állott a világon, csak egy csecsemő nővére volt, kit nagyon szerett és aki azután anyám lett. Ezért szeretett oly nagyon, de ámbár mi ketten képeztük az egész családot, mégis ritkán láttam, mikor t. i. pár napra megszabadult a tengertől. Valóban kiváló tehetséggel a birt, erélye nem ismert akadályt, de a legjobb ember a világon, azt magad is láthattad, azonfelül tudtommal igen nagy különcz. Azt hiszem, hogy szerfelett változatos életpályáján semmit se csinált úgy, mint más emberek szokták, még gyermekeihez is csak keresztapa volt. Pedig volt tizennégy gyermeke, fiuk és leányok, szétszórva különböző birtokain, melyeken időzni szokott, mikor keletről hazajött. Mindez arra mutat, hogy nem állapodott volna meg ennél se, de négy hónappal ezelőtt amint a déli sarktengerről visszajött. Véletlenül napszúrás érte és ő élte hatvanharmadik évében meghalt. Ez a finále jellemzi őt. Életrajzáról csak a következő részleteket lehetett megtudni. Huszonkét éves korában török lett, politikai meggyőződésből. Akkor a Bourbonok uralkodtak. Hogy Mehemet Ali és a szultán közti küzdelemben minő szolgálatokat tett Törökországban, azt sohasem lehetett határozottan tudni ; tán maga se volt ez iránt tisztában ; a két fejedelmet felváltva szolgálta, egyforma vitézséggel és őszinteséggel. Véletlenül épen Ibrahim mellett harczolt, mikor az Koniehnél megverte a törököket; támozus támadásra vezényelt ez alkalommal, eldöntötte a csata sorsát, de heve elragadta, és ő elég szerencsétlen volt a legyőzöttek hatalmába jutni. Kursid pasa foglya volt, sebeiből nemsokára kigyógyult; azt várta, hogy már most karóba húzzák, de nagy örömére csak gályarabságra ítélték. Három évig volt ott, nem sikerült megszöknie; egy szép napon egyszerre csak azon veszi magát észre, hogy a szultán keze alatt van, ez pasának nevezi ki és a syriai háborúkban egy hadtestet bízott rá. Mi vetett véget ezen politikai pályának? hogy kapta a pápától a szent birodalmi gróf czimét ? . . . Azt nem tudja senki. Annyi bizonyos, hogy Barbassa pasa megunta a nagyságot, már két éve Provenceban lakott, midőn egyszerre Toulonban hajót vett és egy szép reggelen Afrikába utazott. Fűszerkereskedésre adta magát. Egy ilyen utazása alkalmából a néger fajokról híres antológiai emlékiratot tett közzé, mely feltűnést keltett és az akadémiai jelentésben nagy dicséretet nyert. Ezek az odyssea ismeretes főeseményei, a pasa egyéb tettei és életmozzanatai homályba vesznek. Ami külsejét illeti, emlékezet ezen hatláb ma- Igassága szikár, aczélizmokkal biró alakra, a rettenetes, szakállas arezra, a vad ijesztő szemre, a kemény hangra, a »nyugalomba helyezett kalóz« e typusára, amint te nevezted. Egyébiránt könnyű vele megférni, a legjobb bácsi. Én magam csak keveset tudtam róla. Mindig tengeren járt és engem nevelőintézetbe adott. Az egyik évben épen a Ferouzati kastélyban volt, a szünidőre magához hívott. Hat éves valék, ekkor láttam először. Tárt karokkal fogadott, felemelt, megnézett tetőtül talpig, megforgatott a levegőben, megtapogatta izmaimat, meg volt elégedve testalkatommal, szerfelett óvatosan tett le, mintha attól félne, hogy eltör. — Csókold meg a nénit, mondá. Engedelmeskedtem. Néném ekkor igen szép, huszonkét-huszonnégy éves barna nő volt, nagy fekete szemekkel, teljesen ovál tiszta arczvonásokkal. Térdére vett, összevissza csókolt, a legédesebb hízelgésekkel halmozott el, közbe egy idegen nyelven szólt, melyet oly harmonikusan, kellemesen ejtett ki, mintha zene volna. Nagyon megszeretten. Nagybátyám teljesen szabadjára hagyta akaratomat, teljesíteni kellett minden kívánságomat. Mikor a szünidő lejárt, nem akartam visszamenni az iskolába; nagybátyám tán abba is hagyta volna, de hajója már várta Taulóhban. Képzelheted, hogy a következő évben milyen örömest jöttem én Ferouzatba. Nagybátyám most is szívesen fogadott, ismét megvizsgálta termetemet, azután meg így szólt: — Csókold meg a nénit. Megcsókoltam a nénit, de kissé megütköztem azon, hogy annyira megváltozott. Már most szőke, rózsás arczú nő, ifjúi szilárd termet, mintha tizennyolc éves volna. Ezúttal félénkebb volt, mint az első találkozáson, pirulva nyújtotta felém üde arczát. Azt is észrevettem, hogy kiejtése megváltozott, majdnem úgy beszél francziául, mint egy iskolatársam, aki hollandi. Mikor csodálkozásomat fejeztem ki e változás felett, nagybátyám azt felelte, hogy Já-I várói jönnek. Ez elég volt nekem, többet nem kérdeztem ; azontúl minden évben hozzászoktam a néni különböző átalakulásaihoz. Legkevésbé tetszett nekem akkor, midőn Bourbon szigetéről jött vissza; akkor mulatt nő lett, de mégis nagyon szép maradt. Nagybátyám mindig igen jó volt hozzá, soha szebb háztartást nem láttam. Ekkor Barbassa pasa nagy sajnálatomra igen jelentékeny vállalatba fogott, három évig volt távol, mikor visszajöttem Ferouzatba, egy maga csókolt meg. Kérdezősködtem a néni után. A bácsi özvegy volt, amin azonban nyilván nem igen busult, úgy hogy én is belenyugodtam. Azóta nem láttam a kastélyban nőt csak egyszer, mikor ugyanis a park egy félreeső részébe mentem, találkoztam két rejtélyes, sűrűen elfátyolozott árnyalakkal. Sétálni voltak, egy furcsa modorú öreg úr kisérte őket, ki hosszú kabátot és turbánt viselt, ami felette kiváncsivá tett. Nagybátyám azt mondá, hogy ez Mohammed Azis, ő exolája, egy konstantinápolyi barátja, ki a szultán üldözései elől hozzá menekült. Egy szomszéd kis kastélyban helyezte el, hogy kényelmesebben követhesse a török szokásokat , ama fiatal személyek pedig leányai. Ezen évtől fogva többé nem jöttem Provenceba; nagybátyám Chinában és Japánban járt és öt évig volt oda; csak párisi bankára által érintkeztem vele, kinél korlátlan hitelem volt, melyen annyira csodálkoztam és melyet oly pompás gondatlansággal vettünk igénybe. Tudod, hogy néhány hónappal ezelőtt levelet kaptam, melyből váratlan szerencsétlenségről értesültem, úgy hogy haladéktalanul Ferouzatba kellett mennem jelen lenni a végrendelet felbontásánál; szegény nagybátyám Abyssiniában meghalt. A megérkezésemet követő napon alig hogy felkeltem, már bejelentették Ferandez közjegyzőt. Irathalmazzal jött be. Nem akartam a »nevető örökös« szerepét játszani és az anyagi ügyeket néhány napra el akartam halasztani, de a közjegyző azt mondá, hogy a végrendeletnek vannak bizonyos pontjai, melyek haladéktalan eljárást igényelnek. Nagybátyám számos hagyományt jelölt ki keresztfiai és távolabbi rokona javára. A közjegyző ezt megfelelő szomorúsággal adta elő, de meglátszott rajta, hogy rendkívüli okmányt hoz magával; előkészül a hatáskeltésre. Kibontotta végrendeletét, mely ekként hangzott: Ferouzat-kastély... 18... »Én alulírott, Barbassa Claude, Anatole Gratien, Monteclaro gróf, kijelentem, hogy ingóságaim, ingatlanaim és egyéb értékes holmim főörököseül, unokaöcsémet, Peyrade Jerome Andrét választom és jelölöm ki. »Igen szeretett nőmnek és törvényes hitvesemnek, Lia-Rachel Euphrozina Ben Lazynek, Perában lakó divatárusnénak négyezerötszáz frankot hagyok, amit szerződésileg kikötöttem neki; továbbá a perui házat, melyben lakik, minden hozzátartozóval és végül tizenkétezer frankot, hogy azt saját belátása szerint oszsza szét tőlem való gyermekeivel. Továbbáigen szeretett nőmnek és törvényes hitvesemnek, Montecaro Soychia Eudoxia grófnőnek, ki Corfuban lakik, ötszázezer frankot, amennyit neki a szerződésben kikötöttem, a szászországi fali órákat és vázákat, melyek kandallómon vannak és a Perugin-felé »szűz«-et, mely ferouzáti termemben van. Továbbá igen szeretett nőmnek és törvényes hitvesemnek, Clotth Mária Margaretnek, ki Amsterdamban lakik húszezer frankot, mit neki a szerződésben lekötöttem ; hatvanezer frankot, hogy tetszés szerint oszsza ki tőlem való gyermekei közt; a 3. számmal jelzett hollandi fayence-edényeimet; végül egy fogantyus orgonát. »Továbbá igen szeretett nőmnek s törvényes hitvesemnek Maria, Luizia, Antoinete Cora de la Pescadnek, ki Nagy-Palmyrában lakik a plantaget, melyben lakos, ideértve a nagy német tartozékokat. »Továbbá igen szeretett nőmnek és törvényes hitvesemnek, Anita Josepha, Christina de Posteronak, ki Cadixban lakik : tizenkétezer frankot, melyet szerződésileg biztosítottam neki; és bocsánatot a kalandért, melybe Jean Panaffé hadnagygyal keveredett.« (Folyt. köv.) Budapest, October 2. (A képiselőház) ma választásokkal foglalkozott. Megválasztottak azok, kiket a szabadelvű kormánypárt tegnapi conferentiája kijelölt. Wächter Frigyes helyébe Horváth Gyula lépett a ház jegyzői karába. A megüresedő állomásoknak ezen folytonos és rendszeres balközépesítése a volt Deák-párti elemek(Az országgyűlési szabadelvű párt) vasárnap este 6 órakor tartott értekezletet Go ro v e elnök meg nyitván, a jegyzők távollétében Nagy György kéretett fel a jegyzőkönyv vezetésére. Tisza Kálmán miniszterelnök bejelenti, hogy a szombati ülésben hozzá intézett interpellációkra a szerdai ülésben fog válaszolni, s ennek a párttal közölhetése végett a jövő keddre értekezlet tartását indítványozza, mely alkalommal válaszának tartalmát közölhesse. Elfogadtatik. Ezután indítványozza, hogy az országgyűlés legközelebbi érdemleges tárgyalásai a Miletics-féle ügyön kívül más tárgyakra ne terjeszkedjenek ki, hanem ezen ügy elintézése után szüneteljen a ház november hó első napjáig, s a szünet alatt a pénzügyi és az igazságügyi bizottságok működjenek. Az előterjesztés elfogadtatván, felolvastatik Csernátony Lajos levele, melyben jelenti, hogy az országgyűlési szabadelvű párt tagjai közé kíván ismét belépni. Az értekezlet a levelet örvendetes tudomásul vévén az elnökséget megbízza, hogy Csernátonyt erről értesítse. Elnök előterjesztvén, hogy Wächter Frigyes helyébe egy jegyző választandó, felhívja az értekezletet a kijelölésre. A szavazás megejtetvén jegyzővé szavazattöbséggel Horváth Gyulát jelöli ki a párt. Kívüle még Márkus István és Baros Gábor kaptak szavazatot. A bizottsági tagságokra nézve a következők jelöltettek ki a kérvényi bizottságba: Végh Aurél és Lehoczky György; — a közigazgatási bizottságba : Szilágyi Dezső ; — a II. bíráló bizottságba : Szivák Imre; — a III-ba: Zsilinszki Mihály, — a IX-be Vécsey Tamás. Ezzel az értekezlet eloszlott (A hatalmasságok béke-föltételei) a »Pol. Corr.« konstantinápolyi levelezője szerint a következőkben foglalhatók össze : Szerbiára és Montenegróra nézve általánosságban a statusquo ante kívántatik; Boszniának és Herczegovinának oly localis és administrativ önkormányzat adandó, mely a népességnek jogot adjon ellenőrizni a hivatalnokokat s meggátolni az önkényt; erre a portát egy jegyzék kötelezné, mely a hatalmasságok által alájegyeztetik ; a Bulgáriának adandó reformok részletei még tárgyalás alatt vannak. Új tributárius államok alakításáról szó sem lehet. A porta e javaslatokat hajlandó elvben elfogadni, de az »önkormányzat« szót mással kívánja felcseréltetni. Ami a garantiát illeti, e pontban a porta az általa javasolt nemzeti tanács alakítására utal, mely minden lehető garanciát magába zár. A képviselőház ülése oct. 2. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Molnár Aladár, Beöthy Algernon, Orbán Balázs . A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Szél Kálmán, Péchy Tamás, Trefort Ágoston, Perczel Béla. Az ülés kezdődik i. e. 11 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: Bemutatom t. ház a miniszterelnök urnak hozzám érkezett átiratát, mely szerint f. évi October hó 4-én, mint ő császári és apostoli kir. Felsége legmagasabb nevenapján a várbeli helyőrségi templomban d. e. 10 órakor ünnepélyes szent mise áldozat fog tartatni. Azt hiszem, a t. ház ezt tudomásul venni méltóztatik s nem kételkedem a ház közérzületével találkozom, midőn arra kérem magamat felhatalmaztatok hogy a ház ez alkalombeli őszinte szerencsekivánatait a miniszterelnök úr utján ő Felsége elébe juttassam. (Elénk helyeslés.) Tudomásul vétetik. Elnök: Jelentem a t. háznak, hogy múlt hó 30-án érkezett hozzám a bpesti kir. törvényszéknek ugyanezen napról kell felterjesztése, melynek kapcsán felségsértéssel vádolt Miletics Szvetozár és társa elleni bűnügyben, Miletics Szvetozár mentelmi jogának felfüggesztése iránti tárgyalásnál leendő határozat végett a »Zastava« cz. lapban megjelent fölhívást és az erre vonatkozó iratokat felterjeszti. Ugyanezen napon érkezett továbbá hozzám a budapesti kir. törvényszéknek egy másik, szintén múlt hó 20-ikáról kelt felterjesztése, melynek kapcsában a Miletics Szvetozár elleni bűnügyben a nagybecskereki kir. törvényszéktől beérkezett ügyiratokat terjeszti fel. A t. háztól nyert felhatalmazás folytán ezen iratokat a mentelmi bizottságnak azonnal kiadtam. Bemutatom a t. háznak Kozma Sándor kir. főügyész úrnak a t. háznak beadott kérvényét Miletics Szvetozárnak egy másik ügyében, mely kérvényt felolvastatni kérek. (Halljuk!) A kérvény igy szól: »T. képviselőház! A »Zasztava« politikai hírlap 1875. évi 22 és 25-ik számaiban Kapun Jenő honvédalezredes és 6-ik honvédzászlóalj parancsnoka ellen foglalt rágalmak miatt Miletics Szvetozár orsz. képviselőt, kiadó tulajdonost, mint harmadsorban felelős egyént perbe fogni kívántam, mihez képest a nevezett képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kértem f. évi márcz. 8-án 2487. sz. a. kelt hódolatteljes felterjesztésemben. Minthogy azonban az első- és másodsorban felelős szerző illetőleg szerkesztő is felelősségre vonható, a nevezett képviselő perbefogatását elejtem és így annak szüksége megszűnt, hogy a mentelmi jog felfüggesztése iránt intézkedés történjék. Azon hódolatteljes kérelemmel járulok tehát t. házhoz, miszerint fent hivatkozott kérelmemet Miletics Szvetozár képviselő mentelmi jogának felfüggesztése iránt visszavontnak és megszűntnek tekintené és ehhez képest a felterjesztett vizsgálati iratokat hozzám visszaküldeni méltóztassék. Budapesten, 1876 évi sept. 27-én a t. képviselőháznak alázatos szolgája Kozma Sándor királyi főügyész. A mentelmi bizottsághoz utasittatik. Az ungmegye nagy brezovai és zarándmegyei brádi kerületek nem lévén képviselve az országgyűlésen, elnöknek erre vonatkozó jelentése ki fog nyomatni és legközelebb tárgyalás alá vétetni. A pénztárnok által beadott főkönyv a ház pénztárának 1876 január 1-től junius 30-ig történt bevételeiről és kiadásairól, a számvizsgáló bizottsághoz utasíttatik. Knöpfler Vilmos képviselő 4 heti szabadságidőt kér. Megadatik. Elnök bemutatja mindazon interpellation indítványok, határozati ésjavaslatok kimutatását, melyek az országgyűlés időszaka alatt terjesztettek be és elintézetlenül maradtak. A ház irodájában fog letétetni. Tisza Kálmán miniszterelnök kijelenti, hogy a múlt ülésben hozzá intézett interpellációkra szerdán fog válaszolni. A ház tudomásul veszi a miniszterelnök válaszát. A képviselőház sept. havi költségvetése és a ház pénztárának kimutatása, a június, július és augusztus hónapokban tett összes kiadásokról szóló jelentések változatlanul elfogadtatnak. Ezután beadatnak a közigazgatási, kérvényi, mentelmi és három bíráló bizottság megürült tagsági helyére és egy jegyzőre a szavazati jegyek. A mentelmi bizottság egy tagjára és a jegyzőre beadott szavazatok összeszámíttatván, az eredmény a következő: A jegyzőre beadatott 186 szavazat. Ebből Horváth Gyula kapott 175, P. Szathmáry Károly 6, Márkus István 2, Baross Gábor és Mihályi Péter egy-egy szavazatot. E szerint jegyzővé Horváth Gyula választatott. A mentelmi bizottság egy tagjára beadatott 185 szavazat; ebből nyert Szilágy Dezső 166, Paczolay János 15 szavazatot. A többi szavazatok megoszlottak. E szerint a mentelmi bizottság tagjává Szilágyi Dezső választatott meg. A legközelebbi ülés szerdán délelőtt 11 órakor tartotik. Napirend: Mocsáry indokolja az összeférhetlenségről szóló törvényjavaslatát, ki fog hirdettetni a mai szavazás eredménye. Trefort Ágost vallás és közoktatási miniszter felelni fog Füg l és Hefy interpellációira, ezután a miniszterelnök fog felelni a hozzá intézett interpellátiókra. Az ülés 11 óra 35 perczkor véget ért. A főváros közigazg. bizottság első ülése. — oct. 2-án. A fővárosi közigazgatási bizottság ma tartotta első ülését, melyen majdnem az összes tagok megjelentek. Ráth Károly főpolgármester az ülést hosszabb beszéddel nyitotta meg, melyben ismertető a közig. bizottság szervezetét, hivatását, hatáskörét és tagjainak névsorát, beszédét így végezé: »Ami engemet illet, legyen meggyőződve a mélyen tisztelt közigazgatási bizottság, miként minden törekvésem oda lesz irányozva, hogy a törvény által reám ruházott elnöki állás nehéz, s sokoldalú kötelmeinek lelkiismeretesen s kellő szigorral megfeleljek, hivatásom egyik legfőbb kötelességnek ismervén, a fővárosi közigazgatás érdekeit, az állami közigazgatás érdekeivel összhangzásban fenntartani, hogy így a főváros s polgártársaim jólétére irányzott törvényes működésem által a főváros felvirágzását a közigazgatás terén is csekély tehető sségemmel bár, de egész erélylyel előmozdítsam. Azonban, hogy ez sikerüljön, szükségem van a mélyen tisztelt bizottság kegyes támogatására, szükségem van az összes közigazgatási közegek erélyes s őszinte közreműködésére, és legyen szabad ezen kegyes támogatást, ezen őszinte közreműködést ez alkalommal egész tisztelettel kikérnem. Adja a mindenható, hogy bizottsági működésünket áldás kísérje; adja a mindenható, hogy ezen új közigazgatási intézményhez és azzal kapcsolatos reformokhoz kötött remények valósulást nyerjenek ; adja a gondviselés, hogy fontos hivatásunkban, s hivatalos érintkezéseinkben mindenkor csak az ügy szentsége, és az egyetértés szelleme vezéreljen bennünket , mert csak így lesz lehetséges azon magasztos, azon fontos kötelességeknek sikeresen megfelelni, melyek minket a haza, és a főváros irányában megilletnek!«