Pesti Napló, 1878. május (29. évfolyam, 106-131. szám)
1878-05-01 / 106. szám
106. szftm. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivattal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Budapest, szerda, május 1878. REGGELI KIADÁS. 29. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 3 Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1878-diki, 29-dik évfolyamára, Előfizetési árak: Évnegyedre............................................6 frt Félévre...................................................12 » Egy hónapra....................... 21 Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. 1’fÜT’ Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, a Pest Napló kiadó hivatalába (Barátok tere 7. szám Athenaeura-épület) küldendő. A Pesti Napló szerk. s kiadó hivatala. Budapest, ápril 30. Európa központja Páris. Rómának pápája, Berlinnek császárja, Londonnak tőzsdéje van, melyek által uralkodnak a föld népei felett, Párisnak szelleme van. Legyen Francziaország respublica vagy monarchia, Páris a művelt világ fővárosa marad. Őt illeti a vezérszerep a társadalmi és politikai eszmék terén, ez a jó izlés elismerése, irodalma a nemzetekhez szól, drámákat mai nap csak a franczia tud írni, zenéje első compositióban és kivitelben, képzőművészete a legkitűnőbb és salonja a föld legelső képvásora. Ipara szépségben páratlan, leleményességben utólérhetlen. Az élet kényelmes, pompás és olcsó. Ki látni, élvezni, tanulni, tapasztalni akar, Párisba siet s Párisból el nem kívánkozik senki. Ezért Páris két millió lakosával a legalkalmasabb város, hogy vendégül meghívja Európát és Amerikát s az idegenek özönét ellássa s mulattassa. És Páris közkiállitást nyitott az öt világrész képviseletére, s felhalmozott egy térre mindent, mi uj, érdekes, nevezetes, mi verseny, haladás és tudomány van a világon. És Francziaország jutalmazza az érdemet, tanul és tanít, hogy minden találmány közbirtokává váljék az emberiségnek. A majális, mely holnap Páriában tartatik, a civilisatió ünnepe. Ész, izlés, tanulmány és munka versenyeznek a pályabérért s az egész világról találkoznak a legképesebb erők egymással megmérkőzni. Olympi játékok ezek? Nem, Hellas népünnepei hősök gyermekjátékai valának, Páris közkiállítása a világ minden népei férfikorának komoly törekvése. A világháborúk korában, a világbéke ünnepe ez. Az államférfiaknak, kik a háborúkat csinálják, nincs közük hozzá, a népeknek van, melyek a háborúkat szenvedik s a békét szeretik. Királyok nem lesznek jelen a népünnepen, de a legkitűnőbb férfiak valamennyi országból Párisba sereglettek, hogy részt vegyenek a munka megdicsőítésében. A Trocaderon találkoznak a nemzetek lobogói és képviselői, hogy üdvözöljék egymást. Mind ott lesznek azok is, kik a keleten háborút viselnek egymás ellen, csak egy fog hiányozni, egyetlen egy — Németország. Mi tartóztatta, hogy nem megy Párisba, lelkiismerete, vagy hiúsága. Győztes a harczmezőn, nem akart lenni vesztes az ipar terén. De fogják-e észre venni azon a kiállításon, hogy Németország hiányzik ? Ott lesz Anglia, ott Amerika, ott Olaszország és ott mind a többi. És lesznek, legyen háború, vagy béke, a kiállításnak rengeteg látogatói. Páris nem olyan, mint Bécs. Nagyobb a város kétszer, s beleözönlik egész Francziaország. Ez egymagában roppant mozgalom. És Anglia, mely minden nyáron át utazni megy, Párisba fog utazni. És Németország, mely tanulni vágyik, el fog menni, hogy lásson és tanuljon. És Svájc, és Spanyolország és Olaszország csődülni fognak a kincses termekbe, a politikai válságtól érintetlen. Sok évi pangás közben készült, s nagy háború előestéjén nyílt meg a párisi közkiállítás, s még sem kell félni attól, hogy megbukik. Oly nagy lett a világ, hogy háborúi sem akaszthatják többé előhaladását. Zavaró hatása lesz a háborúnak a párisi közkiállításra is, de a nagy vállalat fel nem akad miatta. Csak ha maga Francziaország rántana kardot, kellene becsukni a nemzetközi templomot. De Francziaország még nem kezd harczot s gonddal kitér előle. Még egy esztendő kell neki, hogy kész legyen seregével, mely óriási fog lenni, mert minden franczia, ki épkéz-láb ember, köteles elmenni a revanche háborúba. Ezért fél Bismarck Francziaországtól, s tekint mindig nyugatra. S ezért kívánta Francziaország Angliától, hogy halaszsza háborúját jövő tavaszra, akkor szövetséges lesz ő is. De Anglia csak addig ígérte meg a békét, míg a közkiállítás megnyittatott. Ez megtörténik holnap délután. Az események pedig útjukat veszik tovább, mintha közkiállítás nem is volna. S a két nemzet, angol és franczia úgy jelenik meg egymás mellett a közkiállításon, mint két szövetkezeti óriás. Ezekhez képest, mellettök s velük szemben, a többi Európa letörpül. Ők képviselik a nyugati civilisatiót és ők rendelkeznek annak hatalma felett. Legyen bár most ököljog révén az úr Európában az orosz és német, a szabadságot és a haladást nyugaton kell keresni. Keressük, menjünk. Kinek módjában van, ne restelje közülünk a fáradságot, mely jutalmazó. A nyugati műveltséget tanulva, ismérve s meghonosítva, haladjunk egy nyomon Európával, hogy az európai népcsaládnak méltó, elismert és befogadott tagjai lehessünk magyarokul. Francziaország pedig érje el az erkölcsi vívmányt, melyet keres. Költött és dolgozott a közkiállításért, közelismerés illeti érette. Minden közkiállítás nagy dolog. Ez a hetedik. Minden előbbinek tapasztalatait értékesíti. Ez lesz a legkülönb. Kívánjuk hasznát, óhajtjuk sikerét, s üdvözöljük érte Párisi s Francziaországot! A Pesti Napló tárczája. Párisi levél. (Hogy beszélnek a kiállításról. — Siker vagy bukás. — Viszszautasított csataképek. — Neuville Bourget-je. — Gervex Rollája. — A meztelen és a pongyola. — Garnier Thierse. — A phonograph és a telephon. — A »Rágalom« áriája. — Renan és Caliban. Ollivier Emil. — Méry levele Ollivierről és Ollivierhez. — ápril 26. A párisi nép, mely a színházak bolondja, úgy beszél a legkomolyabb dolgokról is, mintha valami színdarabról vagy kiadatlan regényről lenne szó. Két hét óta mindenfelé ezt az egy kérdést hallhatod: — Mit gondol ? Lesz sikere vagy nem lesz ? Igazán szólva azt kellene hinni, hogy Thomas Psychéjét emlegetik, mely most kerül újabb előadásra, vagy a »Czipős cziczát«, mely valami nagyszerű látványosság lesz Párisnak egyik negyedrangú színpadán. Pedig hát nem erről, hanem a világkiállításról foly a szó. Ezt a nagy nemzetközi tényt némely ember épen csak úgy tekinti, mintha arról beszélnének előtte, hogy legközelebb egy új operettet vagy bohózatot fognak szintehozni. Ez is csak a «premiére«, mint a többi, a párisi saisondarabok hosszú lajstromán. Siker vagy bukás, — mai napság minden emberi dolgot e két categória valamelyikébe kell beszorítani. — Ugyanegy kifejezés jellemzi a politikai szónokot és a chanson-énekest, a festő remekét és a divatos szabó legújabb szabású ruháját, azt, aki feltalálta a phonographot s azt, a ki kötélen tánczol. Siker vagy bukás, ezt a két szót mindenre rá fogják illeszteni, a kicsi pici növendékre, ki most került ki a conservatoriumból és a hadvezérre, ki heroikus harczban utolsó kartácsait lövöldözi el. Mióta a világ világ, ez mindig így volt, de ennyire még sohasem zavarodtak-keveredtek össze »személyek és állapotok«. A világkiállítás megnyitása tehát olyan lesz, mint egy grandiózus színdarab kezdete. A főpróba épen most foly, lázas sietséggel állítják föl az utolsó decoratiókat s a rendező készen áll a hármas felütésre. Az igazgatóság, mint mondani szokás, bízik a sikerben és a közönség türelemmel várja az előadást, mely hosszú-hosszú hónapokig fog tartani. A jelen kormánynyal rész lábon álló pártok már előre becsmérlik a kiállítást: bazárnak s caravan-derailnak nevezik; mellesleg legyen mondva, nincs a világon ország, hol a politikai gyűlölködés odáig menne, hogy bukását óhajtsák — pártszempontból — oly vállalatnak, mely a nemzet becsületét emeli. Az elégedetlenkedők különben nagyon ügyetlenek s minduntalan előkandikáltatják a lólábakat. Én részemről csak egy pár embert tudok, akik joggal neheztelhetnének a kiállításra: a csataképek festészeit értem. A franczia-porosz hadjárat episodjait megörökítő festményeket egytőlegyig visszautasították. Ne akadj fönn rajta! Nagyon természetes, hogy háborús képeket nem akasztanak föl abban a csarnokban, mely a béke magasztalására készült. Detaille, de Neuville, Berne- Bellecour, Dupray stb. máshol is találhatnak arra való helyet, hogy festményeiket bemutassák. Neuville némi joggal panaszoskodhatik. Eddigi képeinél terjedelemben sokkal nagyobb, értékben sokkal becsesebb festményt küldött a sa-ónnak. A bourgeti harcz végét tünteti föl, mely talán legdrámaibb episodja volt Páris ostromának. Bourget utolsó védői, egy csapat ember (fiatal újonczok és veteránok együtt) végre megadják magukat, miután egész a templom oltáráig vívták a véres, egyenetlen harczot. A bourgeti nagy utczán és a templom környékén feketén tolong a német csapatok tömege, szuronyaik fényesen villognak. Összevissza szurdalt franczia tisztek, vérző közkatonák lépnek ki a templomból s a németek megállnak, mintha meglepné őket a védők maroknyi száma. Széttört fegyverek s tépett egyenruhák foszlányai hevernek szerteszét a küzdelem füstös, vérpárás terén. E festmény nem a gyűlöletet, hanem a hősiséget és a teljesített kötelességet állítja elénk. Valószínű, hogy a falon elnézőbb lesz a kiállításnál, s ad neki egy zugot, hol fölhívhatja a közönség bámulatát, melyre érdemes. Nem minden festőművész hordja türelemmel a jury ítéletét. Vannak, akik föllázadnak ellene s egyenesen a közönségre appellálnak. Ilyen pl. Henri Gervex. A nagyobb tehetségek közé tartozó fiatal festő legújabb képét (»Rollát«) a jury visszautasította. Gervex elvitte képét a chaussée d’Antinre és egy ottani képárusnál közszemlére állította. Az eset meglehetős zajt csapott, s rendkívül fölingerelte a közönség kíváncsiságát. Nagy csoportokban vándorolnak a chaussée d’Antin festménye elé; többen nézik, mintha a salonban állították volna ki. Gervexet Musset Alfréd Rollája lelkesítette föl, az a négy sor, melyben a költő lefesti a függönyös ágyán mezetlenül szunnyadó Mariont: »Est-ce sur de la neige, ou sur une statue Que cette lampe d’or, dana l’ombre suspendue, Fait onduler l’azur de ce rideau tremblant ? Non, la neige est plug pale et le marbre est moins blanc.« Gervex alvó Marionja ép ilyen, hosszú szőke haja kibontva, a bal láb lelankad az ágyról, a jobb behajtva. A függő lámpa, mely a hajnal sugaraival küzd, gyér és halavány világot szór a fiatal testre. A kék függönyös ágy mögött, az ablaknál, melyre a pirkadó hajnal rózsás fényt sugároz, kibontott inggel, sáppadtan áll Ro 11 a s merengve nézi a szunynyadó leányt: -----------és Holla nézte búsan A széles ágyán szunnyadó leányt, Szép Mariont.« Nem tudom, Musset fölismerné-e a »sovány Ro 11 át« abban a bajuszos, katonás alakban, akit Gervex vásznára állított. Ami Mariont illeti, ebben a festő teljesen megtestesítette a költő alakját. A naturalisták, vagy az impressionisták — amint tetszik — azzal állnak elő, hogy az a fiatal leány nem elég reális. »Iskolai termék, nympha, hamadryade!« hallottam valamelyiktől. Nekik csak a kép staffage-a tetszik : Rolla botja és kalapja Marion ingválla és szoknyája mellett. Nos, uraim, én meg azt tartom, hogy épen a Staffage rontja el a képet. Nem kell hosszasan fejtegetni, magyarázni, mi a különbség a meztelen fapongyola közt. A meztelenségben van valami szűzies, a pongyolának oly mellékize van, melylyel a művészet soha sem számol. A miói Vénus márványtisztaságában egészen szűzies. Húzz a lábaira czipőket és meglátod, mi lesz belőle. Egy modele áll az atelier talapzatán : művész festő másolja le s a mű szűzies lesz. Ugyane modele t fényképezze a photograph, s biztosítják, hogy fényképein nem fog ott lebegni a szűziesség, mert a festő nudítása nála eruditássá vált. E fölött nem kell vitatkozni. Ezt megérti minden ember. A bot és az ingváll, a czipő, a triviális élet, odavetve bravourból a kép egyik zugába, emiatt hangzott a jury ítélete elutasítólag. Ettől eltekintve a kép oly sikerült, hogy megérdemli a feltűnést, melyben a közönség részesíti. Egy zaklatott, "de szerencsés festőről kell még említést tennem.Garnierről, ki a franczia nemzetgyűlésnek azt a híres ülését örökítette meg, melyen Fourtou, a volt belügyminiszter sértő czélzással illette Thierst, mire az összes ellenzék mint egy ember fölemelkedett s a »terület fölszabadítóját« háromszoros éljenkiáltással üdvözölte. Thiers a kép központja; halványan ül székén, körülötte tömérdek képviselő, senator, journalista s aki csak — neves ember — belefért a roppant keretbe. Fourtou falfehér, keze görcsösen szorítja a papírt; Grévy áll, fehér nyakkendősen; Gambetta ismert széles mozdulatával mutatja Fourtounak a mozdulatlan Thierst. Broglie félig az agg államférfiú felé fordul, kit az ellenzék riadozva tapsol. A festő itt valóban rendkívüli munkát végzett, illetőleg csak fog végezni, mert a befejezés még hátra van. A szerencsés szerencsétlen már alig lesz a lábán állani. Két hónap óta folyvást özönlenek Carnot utczai műtermébe a minták és a látogatók. Néha elkövette azt a bravourt, hogy 24 óra alatt tizenhét arczképet készített el. Néha megesett, hogy reggeltől estig dolgozott, étlen, szomjan. Nem volt szabadulása. Minduntalan csöngettek az ajtón. Most Gambetta, majd Rémusat, majd Lockroy lépett be hozzá. Vásznán mennyi arczkép ! És mily érdekes documentum lesz ez a késő nemzedékekre nézve! Máris elnevezték: »olajba festett Vapereau-dictionariumnak.« * * * A phonograph nagy szerepet fog játszani a világkiállításon. Elison úr készülékének pár nap óta egész Páris csodájára jár. — A remek gép feltalálója — harmincz vagy harminczegy éves fiatal ember — jelenleg útban van Francziaorossz felé s képzelhető, mily ovatiókkal kívánják fogadni a tudósok. Már a telephen is, melylyel mértföldnyi messzeségekre küldheted hangodat, csodálatos találmány volt, de a phonograph, mely a szavakat és dalokat becsomagolja, elteszi, minden képzeletet fölülmúl. S a gép szerkezete olyan egyszerű, hogy az ember esze szinte megáll rajta. Egy lemezke vibrál a hang működése alatt; a hanghullámok egy érczlapra rajzolódnak vagy inkább vésődnek s ime a szó, a hangsúly, a dal minden egyes része oda van — hogy úgy mondjam — photographicozva. A minap mutattak egy piczinyke érczlapot, mely imitt-amott meg volt szurdalva,metszve s a champagnei dugó ónbevonatához hasonlított. Kérdeztem, mi az ? — Ez, uram, — volt a válasz a Rágalom áriája a Sevillai borbélyból! — Ez? — Igen, ez! Van ebben valami boszorkányság! Ez a kis érczlap talán századokig megmarad, s századok múlva eljátsza, elénekli Rossini zenéjét! Elison úr a világkiállításra egy tökélyesbített phonographot hoz magával. Graham Bell a telephon föltalálója pedig hangversenyt fog adni a Mars mezőn, de úgy, hogy a közreműködők Saint- Germainben vagy Versaillesban lesznek elhelyezve. Ez korántsem tréfa, uraim és hölgyeim. Önök kezükbe veszik a telephon-készüléket a Trocadero valamelyik termében, fülükhöz nyomják a lemezt s szépecskén végig hallgatják, amit Talazac vagy Verguez a IV. Henrik pavilonjában énekelnek. így tűnik el minden határ a földön! Ma már nincs távolság. Ma hihetetlen dolgokat végzünk. Holnap talán megvalósítjuk magát a lehetetlent Valljuk be őszintén, hogy a tudománynak meg van a maga költészete. Renan Ernő Arielje azt kérdezi, mi marad ezentúl az álmok emberének: a hullám mormolása, a felhő, az alkony rózsaköde ! De van-e szebb álom , mint a lehetetlennek e megvalósítása ! Ariel sóhajai különben nagyobb feltűnést keltettek, mint amennyire Renan számított. Az egész dráma élénk eszmecsere tárgyát képezi, különösen Caiban alakja, melybe a közönség phantasiája egyet-mást beleképzel. Pedig a mű távol áll attól, hogy politikai vitairat legyen; egyszerű költői álmodozás az, melyben egy Budapest, april 30. (A bécsi tárgyalásokról) az Ellenőr a következőket jelenti: »A kiegyezés ügye nem áll oly roszul, mint a tegnapi táviratokból következtetni kellett. Úgy látszik, hogy a megállapodásoknak csak végleges formulázása van még hátra, s a vitás pontok közül talán csak egy (a bank-alkormányzók kérdése) van, melyre nézve közeledés nem történt az ellentétes álláspontok között. Az osztrák kormány a végleges megállapodások előtt valószínűleg még érintkezni akar a reichsratbeli fractiókkal. Ami a delegatio összejövetelét illeti, ez alkalmasint a jövő hét derekán fog megtörténni. Addig tisztába kell jönni a javaslatokkal, melyek a delegációk elé lesznek terjesztendők.Azt hiszszük, hogy egy hosszabb, az év végéig terjedő indemnitásról lesz szó, mert a quota-kérdés függőben léte miatt a közös költségvetést véglegesen megállapítani nem lehetvén — csak egy ilyen indemnitás alapján lehetne a közös költségeket a magyar állami budgetbe felvenni, hogy így legalább az állami budget végleges megállapítása és szentesítése lehetővé tétessék.« (A Szent István napjának megünneplésére vonatkozó kormányrendelet tárgyában Molnár Aladár, mint halljuk, interpelláte fog intézni a képviselőház holnapi ülésében a vallás- és közoktatási miniszterhez. (Egyszersmind fölemlítjük hogy a hír, mely szerint e tárgyban »magyarázó« rendelet bocsáttatott ki, alaptalan. (A törvényjavaslat a szőlőbirtok után járt, és az 1868. XXIX. törvényczikk által megszüntetett tartozások bejelentési határidejéről igy hangzik: 1. §. A szőlőbirtok után járt, és az 1868. XXIX. törvényczikk által megszüntetett tartozások váltságdíjára nézve a jogosítottak igényeinek az idézett törvény alapján kiadott rendelet értelmében leendő bejelentésére egy évi záros határidő tűzetik ki. 2. §. Az egy évi határidő a jelen törvény kihirdetésének napjától számíttatik. 3. §. Az 1. §. intézkedése alól kivételnek: a) azon szőlőbirtokok, melyek állománya, vagy a melyek után járt tartozások minőségének meghatározása czéljából az 1868. XXIX. törvényczikk hatályba lépte előtt, vagy az annak 26. §-ában foglalt intézkedés alapján per tétetett folyamatba, mely a jelen törvény kihirdetéséig még be nem fejeztetett. A mennyiben ilyen per a volt földes ur javára döntetnék el, az a tartozások váltságdíjára nézve igényét a per befejeztétől számítandó egy év alatt köteles bejelenteni; kivétetnek továbbá: b) azon szőlőbirtokok,melyek a tulajdonos által az 1868. XXIX. törvényczikk 32. §-ában említett szerződés mellett oly feltétel alatt adattak ki, hogy azok bizonyos évek múlva, vagy bizonyos határidőben ő reá visszaszálljanak, ha a szerződésben kikötött határidő, illetve a szőlőbirtokhoz a visszaváltási jog érvényesítésére ugyancsak az 1868. XXIX. törvényczikk 32. §-ában meghatározott egy évi idő még le nem járt. Ez esetben, ha a kérdéses szőlőbirtokra nézve visszaváltási jogát a tulajdonos nem érvényesíti, a szőlőbirtokos által fizetendő váltságdíjra nézve igényét, a szőlőbirtok visszaváltására meghatározott határidő lejártától számítandó egy év alatt köteles bejelenteni. 4. §. Amennyiben a kir. igazságügyminiszter által az 1868: XXIX. törvényczikk 18. §-ának intézkedéséhez képest kirendelt jogbiztosok állásaiktól már felmentettek volna, a jogosítottak váltságigényeiket a kir. igazságügyi miniszternél kötelesek az 1. és 2. §-ban meghatározott határidő alatt bejelenteni. 5. §. Mindazon igény, mely az 1. és 3-ik §-ban meghatározott idő alatt be nem jelentetett, megszűntnek tekintendő, és ebből kifolyólag a szőlőtartozások megváltására nézve az 1868. XXIX. törvényczikk intézkedésében a szőlőbirtokosra rótt kötelezettség szintén megszűnik. Jelen törvény végrehajtásával a bel-, igazság-, pénzügyi- és földmivelési miniszterek bízatnak meg. Széll Kálmán s. k. (Bukarestből.) Egy bukaresti lap, a Timpul nemrég azt írta volt, hogy Andrássy gróf Balaceano román ügynök előtt azon óhaját fejezte ki, hogy a román csapatok ürítsék ki Viddin várát, hogy azonban a gróf később, midőn Bratiano nála járt, tagadta, hogy a kiürítést óhajtaná. A Timpul e közlését Balaceano úr már régebben resz tréfának nyilvánította. A dolog teljes felderítésére most a román hirlap, a Monitorul következő communiquet közöl: »A miniszterelnök úr külföldi utazása közben néhány bukaresti hirlap egy állítólagos beszélgetést közöl, mely Bratiano és Andrássy gr. közt Bécsben Viddin kiürítése és azon indokok tárgyában folyt volna, melyek a kiürítést előidézték. E lapok adatai alapján az Ag. Havas is közölt távirataiban resumét a beszélgetésről. A kormány a közlést a legformálisabban demontálni kénytelen. A miniszterelnök úrnak nem volt Andrássy gróffal ilyesféle beszélgetése. A román hadsereg Viddint s a többi helyeket a Dunaparton nem azért szállotta meg, hogy hódításokat tegyen, hanem csak azért, hogy azon időre, melyen át a törökök Bulgáriában maradnak, határainkat megvédje. Minthogy a tartományt a törökök immár kiürítették, occupatiónknak nincs többé indoka s a kormány a kamrák óhajainak megfelelve visszahívta a Dunán túlról a román hadsereget.« B. Sennyey Pál. — april 30. A magyar képviselőház egy fényes névvel szegényebb; b. Sennyei Pál képv. mandátumáról lemondott. A lemondást a báró megrongált egészségi viszonyaival indokolta, de a jó kivonatokban, melyeknek e részben b. Simonyi Lajos adott kifejezést, oly politikai motívumok is közrejátszanak, melyek általános figyelemre méltók. A tény külsőségeiről még csak azt jegyezzük fel, hogy b. Senynyey egy nyílt levélben búcsúzik el választóitól, melyet a holnapi Kelet Népe közöl s mely levélben Sennyey azon reménynek is ad kifejezést, hogy felgyógyulva nem sokára résztvehessen a politikai élet küzdelmeiben. A visszavonulás ténye felett csak mély sajnálatunkat fejezhetjük ki. A visszavonulás motívumai nem képezhetik discussio tárgyát. B. Sennyey idegzete — fájdalom — jelenleg nem áll arányban sem a kitűnő államférfiú lelki erejével, sem azon feladatokkal, melyeket a parlamenti élet mindenütt s különösen nálunk azokra ró, kik a fórumon vezérszerepre hivatvák. A parliamenti élet s az ezzel járó küzdelmek és támadások erős, edzett idegzetet kívánnak ; adja Isten, hogy enyhe éghajlat, pihenés, a politikai izgalmaktól való tartózkodás, s a boldog családi élet csöndes idilljei meghozzák minél előbb a kitűnő államférfin számára az erőt, mely őt a reá váró állomás minél előbbi elfoglalására képesítse. Mi legalább ma sem mondunk le arról, hogy K. Sennyey re missio vár, de más eszközökben keressük azt, mint amelyekkel a fényes nevű államférfin, a látszat szerint, eddig kereste, s ideiglenes viszavonulásának mozanata tán kívánt alkalom arra, hogy ismét elmondjunk már rég elmondott igazságokat. B. Sennyey egy nagy feladatra vállalkozott: ő meg akarta alkotni a magyar conservatív pártot. A kísérlet nemes lelkek, nagy elmék fáradozására méltó; ha meddő volt, az talán a viszonyoknak csak annyira hibája, mint a kezdeményezőké, akik a vállalathoz hozzá fogtak. A magyar conservatív szárnypróbálgatásoknak egy nagy szerencsétlensége van, a múlt, mely méltán népszerűtlenné tette a nemzet előtt az e czím alatt szerepelt törekvéseket. Az öregebbek gyülölséggel emlékeznek az »aulikusok« viselt dolgaira, az ifjabbak az irodalomból s főleg Horváth Mihálynak közkézen forgó könyvéből ismerik a megyék harczait, a reform-működés sok akadályát, és Sennyey Pál újabb politikai szereplésének kezdete nélkülözte azt a külszínt, mely őt mindjárt actiója elején nem a gyűlölt emlékű reactionárius párt, hanem gr. Széchenyi István politikai örökösének tüntesse fel. Valóban úgy látszott, mintha e kiváló államférfiú önmaga arra a szerepre kárhoztatná magát, hogy legyen valaki, akivel Tisza Kálmán ijeszthesse a nemzetet, s legyen valaki, akivel szemben Tisza hangoztathassa pattogó, de üresnek bizonyult liberális frázisait. Sennyey minden lépése félénk, bátortalan és sok tekintetben — kétértelmű volt. Mintha még nem szokott volna hozzá a parlamenti élet légköréhez. Inkább fölfelé nézett, mint lefelé, mint ellenzék is inkább az udvari körök, mint a nép ő Felsége miniszterének látszott. Ily ellenzékkel szemben a tekintet nélküli Tisza-párt könnyen zsákmányolhatta ki positiója minden előnyeit, s ki is zsákmányolta körömszakadtáig. De nagy csalódások is érték Sennyeyt mindjárt működése kezdetén. Elfoglalt külön állása, melyre Tisza által szorittatott, reá nézve a gyöngeség forrása jön. Birt személyes tisztelőkkel, de nem birt párttal. A nagy vagyon képviselői, melyek a conservativ eszmék természetes párthivel játszanak, részint a kormánypárt szolgálatában állanak, részint csak is a sport terén szerepelnek, részint teljesen visszavonultak. Sennyey sokáig egyedül állott, s elhagyatottsága tán azt a tudatot keltette fel benne, hogy nem érkezett el még az ő ideje. A politikai viszonyok valóban ezt látszottak mondani. Nem a conservativ és liberális eszmék uralnak közéletünkön, hanem az Ausztriával való viszony részletei, s ezeknek erőteljes, kíméletet nem ismerő, elhatározottan a jogot védő rendezéséhez tán kevéssé alkalmas a conservativ lobogó, mely alatt nemzeti jogok még soha sem vivattak ki. A conservativ párt színeit bevitte ugyan az egyesült ellenzékbe, de ott azok nem az egyedül uralkodók. Erős népies, a nemzethez közelebb álló nuanceot nyertek azok a független szabadelvűektől s csak fájlalhatjuk, hogy b. Sennyeyt egészségi állapota eltiltja attól, hogy egyelőre az egyesült ellenzék küzdelmeiben részt vegyen. E küzdelmek megteremhették volna számára azt, aminek hiánya szerencsétlenségét képezi : teljesen fölmenthették volna egy baljóslatú múlt traditióitól s megszerezték volna számára a népies, hogy úgy mondjuk, nemzeti elemet, amelyet parlamenti férfiú, ha sikerrel akar működni, nem nélkülözhet soha sem. De Sennyey visszavonul. Egészsége pa