Pesti Napló, 1879. május (30. évfolyam, 106-132. szám)

1879-05-01 / 106. szám

Budapest, 1879. csütörtök, május­­ 30. évi folyam. 106. szám. Szerkesztési iroda : Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Barátok­ tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS­Előfizetési feltételeiet Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli ét eat­ ki*­adás együtt: 1 hónapra 2 írt. — 8 hónapra 6 frt. — 8 hónapra 12 írt. Az esti kiadás postai különkiadáséért felülfizetés év e­denként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek has mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik* ^ Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó-haivatalába Budapest, Barátok­ tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Bécs, május 1. (B. C.) T­i­s­z­a és S­zap­á­r­y miniszterek ma reggel ide érkeztek és délben az ő Felsége elnöklete alatt tartandó közös miniszterérte­kezletre mentek. Tisza, Szapáry és W­e­n­c­k­­heim miniszterek ma este visszautaznak Buda­pestre. Bécs, május 1. (B. C.) Ő Felsége szombaton Budapestre utazik, nyolcz napi tartózkodásra ; ünne­pélyek azonban Budapesten nem tartatnak. (Ered. sürg.) Kalocsa, május 1. Tegnap 11 órai szakadatlan eső volt viharszerű éjszaki széllel 3 fok meleg mellett. Ma virradóra fél fok meleg, erős dér és éjszaki szél. A repczében, gyümölcsben és szőlőben sok kár esett. London, május 1. A konzervatív egylet ban­kettjén Midlesexben Salisbury marquis a reá mondott felköszöntőre felelve azon meggyőződését fejezte ki,hogy az összes hatalmak végre akarják haj­tani a berlini szerződést Keletrumélia tárgyában. Sa­lisbury így nyilatkozott: Ha a lakosság legálisan elfogadja a berlini szerződést, irigylésre méltó sza­badságot fog élvezni. Ha ellenben elveti az engedé­lyezett szabadelvű intézményeket, elkerülhetlenül represszív rendszabályok fognak következni. Salis­bury melegen megdicsérte a szultán fenkölt lelkét és Khereddin nagyvezér és Karatheodory pa­sa külügyminiszter erélyét s azon reményének adott kifejezést, hogy sikerü­lene nekik befejezni a reformművet. A török birodalom bukásának Euró­pára iszonyatos következményei lennének. A Mor­ning Post arról értesül, hogy az összes aláíró hatal­mak jóváhagyták a javaslatot Kelet-Rumélia orosz okkupácziójának aug. 3-ig való meghosszabbítása tárgyában, csak Ausztria és Anglia nem hagyták azt jóvá. Tirnova, apr. 40. Dondukoff herczeg az ösz­­szes orosz hatóságok helyére bolgár tisztviselőket nevezett ki. A nemzetgyűlés Battenberg herczeg meg­érkeztéig elnapolta magát. Dondukoff herczeg Lon­donba utazik. Bécs, május 1. Az 1860-kisorsjegyek húzása: sorozat­szám nyeremény 534 20 300.000 i­tot 12732 3 50.000 » 7292 6 25.000 » 9546 8 10.000 . (Az osztrák alkotmánypárt köré­­b­e 1.) Az osztrák alkotmánypárt azon része, mely el­lenzi az okkupáczió politikáját, tudvalevőleg már régen bizottságot küldött ki, melynek tagjai Herbst, Sturm, Walterskirchen és mások. A bizottság teg­nap este ülést tartott, hogy a küszöbön álló képvi­selőválasztások alkalmából a párt számára program­­mot készítsen. Elhatározta, hogy a Raudnitz képvi­selő által kidolgozott s a cseh bizalmi férfiak által elfogadott programmjavaslatot fogja a tárgyalásra elfogadni. A tanácskozások holnap érnek véget. Min­den alkotmányhű­ képviselőnek szabadságában álland­óz új programmot aláírni. Budapest, május 1. (Suvaloff gróf) csak tegnap este utazott el Bécsből és pedig Párison át közveti­tül Londonba a nélkül, hogy Berlint útba ejtette volna. Ebből azt következtetik, hogy Németország közvetitésére nincs szüksége . Bécsben a főkérdésre nézve megegyezés létesült, mely Suvaloff közvetítésével valószínűleg Londonban is el fog fogadtatni. A többi hatalmak beleegyezését magától értetődőnek tartják. Bécsi officziózus hírek szerint nem igaz, hogy Kelet-Rume­­liában élénk izgatás folynék Aleko pasa ellen. Ellen­kezőleg áll a dolog s épen az ellenzéki izgatások kez­denek tért veszteni. (Garibaldi és az albánok.) Konstan­tinápolyból írják ápril 25-ről a Pol. Corr.-nak : Az olasz postával egy igen érdekes levél érkezett Abdul bey és Mehemed Ali bey albán delegátusoktól, kik Olaszországba utaztak, hogy ott bazájuk ügyét kép­viseljék s Epirusnak görög kézbe juttatása ellen til­takozzanak. Török kormány­körökben nem jó szem­mel nézik az albán-olasz barátkozást. Habár — így okoskodnak a törökök — Olaszország még most nem is gondolhat Albánia annexiójára, minden esetre szí­vesen elvállalná a protektorátust a független Albá­nia felett, mely biztosítaná számára Alessio, Durazzo és Ad­ona stb. kikötőit. Konstantinápolyban tudják, hogy a janiai olasz konzul már hat hóval ezelőtt sok pénzt osztogatott szét Albánia pénzszerető bégjei közt. Midőn a fennt említett albán delegátusok Rómába utaztak, összesen csak 260 török lirájuk volt, de azt ígérték nekik, hogy olasz részről összes költségeiket fedezni fogják. A delegátusok fent jelzett levele szerint az olaszok a legnagylelkűbben váltották be az ígéretet. Egyszers­mind jelentik, hogy mérvadó olasz kormányférfi kö­vetkezőleg szólt hozzátok: »Nyíltan mit sem tehe­tünk értetek, de nem tagadjuk meg tőletek szolgála­tainkat ; azért azt ajánlom, látogassátok meg Gari­baldit.« A két albán delegátus követte a tanácsot , elment Garibaldihoz. A tábornok — mint előad­ják — meghallgatva óhajaikat, azt felelte nekik,hogy az ő legveszélyesebb ellenségük most Ausztria- Magyarország. Ez ellenségtől kell mindenek előtt óvakodniok s ellenében készen kell állaniok. Abdul­bay erre azt felelte, hogy ők epirusiak s jelenleg Görögországot tartják ellenségüknek s ezzel szemben kérik támoga­tását. Garibaldi azt mondta, hogy szívesen védelmébe fogadja őket, hogy az iránt már beszélt mérvadó em­berekkel, hogy az albánok 30.000 hátultöltőt s meg­felelő lőszert fognak kapni, csakhogy ezért arra kell magukat kötelezniük, hogy ama napon, melyen ő és pártja jelt adnak nekik, ottan fogják erejöket és fegyverüket latba vetni, a­hol az olasz akczió-párt elrendeli. A delegátusok megadták a kívánt ígéretet. De most attól tartanak, hogy nagyon messzire mentek s az egész dolgot megírták a török kormányköröknek.­­ A Pol. Corr. római officziózusa ellenben az olasz­albán fondorlatokkal azt írja, hogy Depretis olasz miniszterelnök minden alkalommal »a fennálló szer­ződések tiszteletben tartását s a berlini szerződés lelkiismeretes végrehajtását« hangsúlyozza. A minisz­terelnök, levelező szerint, az albán delegátusoknak ezt felelte : »Iszonyatos lenne annak felelőssége, ki a berlini szerződés határozatait megsérteni, azok vég­rehajtását gátolni, vagy az ellene valamely részről nyilatkozó ellenállást támogatni merészelné.« Országgyűlés. A Képviselőház ülése május 1-én. Elnök: Várady Gábor. Jegyzők: Antal Gyula, Horváth Gyula, Mol­nár Aladár. , A kormány részéről jelen vannak: Trefort Ágoston, Pauler Tivadar, Remény Gábor b., Szende Béla, Bedekovics Kálmán b. Az ülés kezdődik d. e. 10*/* órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, ész­revétel nélkül hitelesíttetik. Elnök bemutatja Hunyadmegye feliratát a közigazgatási bíráskodás életbeléptetése iránt. Sza­bó­lesmegye feliratát a közmunka és közlekedési mi­niszter által a főúti biztosi állomás eltörlése által sértett jogainak érdekében. A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Ezután bemutatja elnöki előterjesztését az el­intézetlenül maradt tárgyakról. Letétetik a ház iro­dájába. P­u­­­a­y Kornél Komárom város újonnan meg­választott országos képviselő bemutatta megbízó le­velét. Kiadatik az állandó igazoló bizottsághoz. Napirenden van a magyar nyelv kötelező taní­tásáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Orbán Balázs b. örömmel üdvözli a törvény­­javaslatot a magyar államiság érdekében. Az egyes nemzetiségeket saját érdekük csatolja a magyar ál­lamhoz s a törvény megalkotása is az ő érdekékben van. A­mi különösen a szászokat illeti, ő reájuk nézve főleg kívánatos, hogy a magyar történelmet magyar nyelven tanulhassák, mert a német művekből, melyek számukra készültek, csak gyűlöletet meríthetnek. Át­tér ezután az egyes szónokok beszédeire. A miniszter úr — úgymond — Molnár Aladár azon figyelmeztetésére, hogy itt az egyetemen nem figyel arra, hogy a törvény tiszteletben tartassék, a miniszter úr azon merész enczgilikát koc­káztatta, hogy a katholika egyház érdekeivel nem tartja össze­­egyeztethetőnek, hogy a szemináriumokban a magyar nyelv alkalmaztassák, miután a latin nyelv azon egy­háznak egyetemleges nyelve. T. ház! A katholika egyháznak ezen tosmopo­­litikus irányát, mely mindig az illető nemzetek érde­keinek rovására történik, nem akarom most kárhoz­tatni , de bátor vagyok a miniszter urat figyelmez­tetni, hogy a magyar kultusminiszternek nem az a hivatása, hogy konfratert önmegadással védje a sze­mináriumok törvényellenes ügyrendét, (Derültség.) hanem az, hogy a törvényt mindenki, hatalmas és szegény, pap és polgár által megtartassa. (Helyeslés balfelől.) A törvény határozottan rendeli, hogy a bu­dapesti egyetemen a tannyelv a magyar; respektál­­tassa ezt a szeminárium korifeusai által is, mert nekünk papjaink nevelésénél nem az a czélunk, hogy világpolgárokat, hanem hogy jó hazafiakat, a népek hű pásztorait neveljük. Már­pedig én, t. ház, valóban megdöbbentő példáit észleltem a szemináriumi neve­lésnek ; például sok oly magyar községet tudok, me­lyeket pánszláv papjai pár évtized alatt tótokká ala­kítottak át. A jelen törvénynek csak úgy lesz üdvös hatása, ha a magyarul tudó tanító mellé a szeminá­riumok magyarul érző és szóló papot adnak. (He­lyeslés a szélső balon.) De, t. hát, ez nem is ellenkezik a katholikus egyház szokásaival és erkölcseivel, mert való az, hogy a katholikus papnak a liturgiák végett tudni kell a latin nyelvet, azt mint külön tantárgyat oktathatják is a szemináriumokban, de ez nem zárja ki, hogy a törvény rendeletének értelmében a tannyelv magyar legyen. Hogy ez nem ütközik össze az egyház érde­keivel, azt mutatják más tisztán katholikus államok példái is, mert Olasz-, Franczia- és Spanyolország­ban a papnövendékek oktattatnak ugyan latin nyelv­re is, de a tannyelv mindenütt az anyanyelv. Ne le­gyen tehát a miniszter úr katholikusabb a pápánál, ki ama par excellence katholikus államok szeminá­riumaiban az anyanyelv jogosultságát soha se ta­gadta meg, miként miniszter úr tegnap itt törvényt­­sértőleg tette. Különben a tárgyalás alatt levő törvényjavas­latot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Szabovljevics Mihály nem fogadja el a tör­vényjavaslatot, mely a nemzetiségek nyelvét és ön­álló fejlődési képességét támadja meg. Utal II. József germanizáló törekvéseire, melyek a magyar nemzeti­ség ellen irányultak s melyek ellen a magyarok oly igen tiltakoztak; utal az elnyomatás, az abszolutiz­mus korszakára, mely ellen oly hévvel küzdöttek a magyarok s midőn az alkotmányt kivívták, akkor ők fordultak a többi nemzetiségek ellen. Ennek egyik bizonyítéka a jelen törvényjavaslat, melylyel elveszik még azt is, mit a nemzetiségeknek a nemzetiségi törvény meghagyott. — Az állameszme, melyet valamely poliglott államban az uralkodó népfaj a többi nemzetiségekre erőszakolni akar, a hatalom, az erőszak kérdésévé válik s mint ilyen egy ideig fenn is állhat. De a legnépszerűbb állami eszme sem képes még magában államokat és népeket boldogí­tani, mert annak bölcs kivitelétől és alkalmazásától függ a népek boldogsága. Minthogy ezen elvekkel ellenkezik a törvényjavaslat, azt nem fogadja el. Trefort Ágoston vallás és közoktatási minisz­ter : T. ház! Szándékom volt a szőnyegen fekvő tör­vényjavaslat általános tárgyalásának végével röviden felszólalni, minthogy azonban annyi sajátságos fel­szólalásokat hallottam ezen törvényjavaslat ellen, idején valónak látom most tenni megjegyzéseimet, fő­leg azon czélból, hogy a napirenden levő kérdést igazi értékére szorítsam le és ezen tárgyalás prozai­­kus természetét konstatáljam, mert én legalább ezút­tal nem érzek magamban semmiféle ü­nnepélyes han­gulatot, és a házban sem tapasztalom az ünnepélyes hangulatnak bármely jelét sem. (Igaz! Ügy van!) Jól tudom én, hogy hasztalanul írunk és beszé­lünk mi azok ellen, akiket szenvedélyesség, előítélet vagy szereplési vágy vezérel. (Élénk helyeslés.) Ezek e törvényjavaslatba olyan irányzatokat tesznek bele, amelyek absolute nincsenek benne. ők úgy szerepel­nek mint rémlátók és igazi Don Quichotteok, ameny­­nyiben szélmalmi harczot vívnak ezen törvényjavas­lat ellen. Érveiket azonban még­sem lehet ignorálni. Ezek a következőkben pontosulnak össze. Mindenek­előtt azt állítják, hogy e törvényjavaslat harcrot in­volvál a nemzetiségek és a nem magyarajkú néptör­zsek ellenében, hogy továbbá megtámadja az egyhá­zak és felekezetek autonómiáját és szabadságát, hogy paedagogiai szempontból nem czélszerít­i végre, hogy szakít a magyar politika tradíc­ióival. De hogy ezen törvényjavaslatban a nemzetiségek elleni ellenszenv­nek vagy épen barcznak nyoma sincsen, azt legjobban bizonyítja ezen törvényjavaslat genesise. Nemcsak számos törvényhatóság kérvényezett az országgyűléshez a magyar nyelvnek az elemi isko­lákba való behozatala mellett, mint itt többször em­­líttetett, de tanfelügyelők, egyházi hatóságok útján biztos tudomásomra jutott, hiven az ország különféle részeiben nagyon számos község kívánja, hogy a ma­gyar nyelv tanítása az elemi iskolákban behozassék. (Igaz! Úgy van!) A kormány tehát csak ezen kívánalmaknak és követeléseknek tett eleget, midőn ezen törvényjavas­latot készítette. (Helyeslés.) Én és az összes kor­mány ezen ügyet pusztán az érdek szempontjából te­kintettük, mert csakugyan a nem magyarajkú hon­polgárok érdekében fekszik, hogy megtanuljanak ma­gyarul, valamint az államnak szintén érdekében fek­szik, hogy nekik mód és alkalom nyúttassék arra, hogy e nyelvet megtanulják. E tvjavaslatnak tehát semmi más tendencziája nincs. Nincs itt szó assimiláczióról, mert annyit ró­lunk feltehetnek, hogy mi is tudjuk, hogy ennek az uton való elérése ma már elkésett dolog. (Helyeslés.) De természetes, hogy mi a hangosan nyilvánuló kö­veteléseknek eleget tenni akarván, csakis egy álta­lános törvényt alkothattunk és nem csinálhattunk kivételeket sem Poltt, sem Szabovljevics J. képviselő urak választókerületei számára. (Tetszés.) Mert ha így cselekszünk, akkor visszaesnénk oda, ahol Eu­rópa 5—6 század előtt volt, midőn, amint Savigny római jogtörténetéből tudjuk, az egyik ember élt secundum jus romanum, a másik ember élt lege franconum seu visigothorum. Ha az említett 1. kép­viselő urak Magyarországot ebbe a korba kívánják visszataszítani, mi ezen kívánságuknak nem vagyunk képesek eleget tenni. (Élénk helyeslés és tetszés.) Az előadottak után tehát — megvallom — igen nagy bámulattal hallottam Gebbel J. képviselő úrnak beszédét és benne kifejezett félelmét a nyelvi és nem­zetiségi szolgaság iránt. A másik érv, melylyel a törvényjavaslat ostro­­moltatik, hogy t. i. tönkre fogja tenni a hitfelekeze­­tek autonómiáját, épen oly kevéssé áll mint az első. Sajátságos, hogy midőn egyik részről azt mondják, hogy a kormány s különösen én a hitfelekezetek autonómiáját megtámadjuk, más részről meg azzal vádolnak engem, hogy rendkívül engedékeny vagyok sőt valaki azt is mondta, hogy ultramontán vagyok. (Elénk derültség.) Megvallom, hogy a szerves összeköttetést a ma­gyar nyelv tanulása közt az elemi iskolákban, és az egyházak autonómiája közt nem látom (Tetszés). Ez ellenvetés csak az eredeti törvényjavaslat 8. §-ára vonatkozhatik, mely bizonyos ellenőrzést kíván a kormánynak vindikálni e törvény végrehajtására nézve. No­s, uraim, ha ezt ellenzik, akkor egy kissé elkéstek, mert az 1791-ik és az 1868: 33. népoktatási törvény, valamint az iskolai hatóságokról szóló ké­sőbb alkotott törvény bizonyos jogot ad a kormánynak arra nézve, hogy a felekezeti iskolákat is ellenőriz­hesse, és ha e törvények a jogot nem biztosítanák a kormánynak kötelessége volna e jogot, az állam érdekében a maga számára kérni. (Élénk helyeslés.) Hiszen ha a kormánynak ilyen joga nem lenne, ak­kor az állam lemondana saját létezhetéséről. (Élénk helyeslés.) Megtámadtatik e javaslat paedagogiai szem­pontból is és azt mondják, hogy e törvényjavaslat egyáltalában czélhoz nem fog vezetni. Hiszen, ha nem vezet czélhoz, ugyan miért támadják meg önök oly élesen ? (Derültség) Egyébiránt a paedagogok nézetei e tárgyra nézve nagyon különbözők. Azok a paeda­gogok, a­kikkel én szoktam tanácskozni, egészen más nézetben vannak, mint Polit t. képviselő úr paeda­­gogjai. (Derültség.) Az élet és a gyakorlat azonban a legbölcsebb paedagog és az élet és gyakorlat e kér­dést már eldöntötte, nemcsak a nyugati, hanem a ke­leti országokban, de még nálunk is. Nálunk sok iskola van, ahol két nyelv sikerrel taníttatik. Felemlíttetett itt a határőrvidék, a­hol az elemi iskolákban a német nyelv taníttatott. És ime sem a szerb orthodox egyház, sem a szerb nyelv és nemze­tiség nem ment tönkre, hanem a német nyelv tanítá­sának eredménye az lett, hogy a határőrvidék szerb fiai oly befolyásra jutottak az osztrák monarchiában, mely őket számarányuknál fogva meg nem illetné. (Élénk helyeslés.) A határőrvidékre nézve különben appellfeliratok saját tapasztalatomra. 1873-ban a volt magyar határőrvidék azon részében, mely ma Szö­rény megy­ét képezi, sok községben voltam, a­hol az előtt az elemi iskolában a német nyelv taníttatott. És nem tapasztaltam, hogy azon községek meg­szűntek volna román községek lenni, vagy egyházi tekintetben valami sérelmet szenvedtek volna, hanem igenis tapasztaltam azt, hogy minden községben volt 5—10 polgár, a­ki nekem s a velem járt Scudher tá­bornoknak képes volt panaszaikat s kívánságaikat német nyelven előadni. Ez volt a német nyelv taní­tásának eredménye és én óhajtom, hogy a törvény­nek legalább is ennyi eredménye legyen. (Élénk he­lyeslés.) Lesz-e mélyebb kulturális befolyása a magyar nyelv tanulásának ? az attól függ, minő aparátussal fog a kormány működhetni és függ a magyar kultúra magasabb fejlődésétől, mi csak az összes társa­dalom közreműködésének lehet eredménye. Végre — megengedem, — ez egy bizonyos mértékben föl van tételezve a közoktatási politikától is. — Nekem is vannak fogalmaim a közoktatási poli­tikáról és talán szabad magamról hinnem, hogy az én fogalmaim helyesebbek, mint azoknak fogal­mai, a­kik minden közoktatási kérdésben mint anta­gonisták ellenem föllépnek. De egyébként a helyes közoktatási politikának is teljes sikere nem tisztán a közoktatási minisztertől függ. Mielőtt tovább mennék, reflektálnom kell Gebbel Károly t. képviselő úrnak tegnapi beszédére, ki azt mondta, hogy a magyar nyelvnek az elemi is­kolákban való tanítása az illető nép, tehát náluk a német vagy szász nép műveltségének rovására lesz és ez­által a magyar ajkú ifjak már eo ipso fölényben lesznek amazokkal szemben. Nagyon rosznak kellene lenni a mi tantervünknek, hogy a német ajkú ifjak e veszélynek lehetnének kitéve. Én ellenkezőleg azt tartom, hogy épen a ma­gyar nyelvtanítása által lesz alkalom adva a német ajkú ifjaknak, hogy a magyar ajkúak fölött fölényben legyenek, mert két nyelv tudása a gyakorlati életben nagyon hasznos, de azonfölül maga a nyelvtanulás is paedagogiai és szellemi tekintetből hatályosan elő­mozdítja az elme fejlesztését. Az mondatott, hogy mi szakítottunk a magyar politika tradíc­ióival, midőn e törvényjavaslatot beter­jesztettük. Ezen állítás meg lett czáfolva már tegnap. Magam is elhoztam azon érdekes könyvet, a ratio educationis-t, melynek sok lapja a magyar nyelv tanításáról szól, de minthogy ez itt már felhozatott, nem akarok ismétlésekbe esni. (Halljuk!) Csak annyit mondok, hogy mi nem szakítottunk a magyar politika tradiczióival, mi folytatjuk e tradíc­iókat. De nem is kortes­fogásból terjesztettük be törvényjavaslatot; erre nekünk nincs szükségünk. Beterjesztettük azt a parl­amentáris eszmék és szo­kások következtében, minthogy láttuk, hogy az or­szágnak és a képviselőháznak túlnyomó nagy része kívánja e törvényjavaslat benyújtását és láttuk, hogy e kérdés megérett a megoldásra. (Élénk helyeslés.) Ha mi e megoldást másoknak engedtük volna át, és leszavaztattuk volna magunkat, ez nagyon naiv eljá­rás lett volna. Ha más tekintetben naiv emberek va­gyunk is, de ilyen naivitásra már meg sem vagyunk képesek. (Derültség és tetszés ) De egyébiránt a t. ház nagyon jól tudja, hogy e törvényjavaslat benyújtásával politikánk és néze­teink sem a bel- sem a külügyekre nézve nem változ­tak. Nem akarunk mi valami új politikai aerát in­­augurálni e törvény életbe léptetésével. Gebbel kép­viselő úrnak Tisza miniszterelnök úr beszédeiből s az én beszédeimből fölhozott idézetei ma követett eljárásunkkal abszolúte nincsenek ellentétben. Ami­kor mi azt akarjuk, hogy a magyar nyelv az elemi iskolában taníttassák,vájjon akarjuk-e ezzel a nemze­tiségeket elnyomni ? A­mint nem volt eszünk ágá­ban, úgy ma sincs az, hogy a nem magyar tannyelvű iskolákat bezárjuk, vagy a magyar nyelvet, mint tan­nyelvet rájuk kényszerítsük. A­mi pedig az egyházak és vallások szabadsá­gát illeti, valósággal elferdítése a tényeknek, ha Ti­sza Kálmán miniszterelnökről és rólam azt állítják hogy az egyházak autonómiáján és a felekezetek sza­badságán akarunk csorbát ejteni. Azon erős meggyőződésben, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban nincs semmi, mi akár a nemzetiségeket, akár az egyházakat és felekezeteket; sértené, kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Hosszas élénk tetszés.) Helfy Ignácz Zay beszédével foglalkozik. (Egy hang: Czay!) Addig, mig Zay Zaynak írja nevét, ma­­gyarosan fogja kiejteni. Ha Zay magyar hangzású neve miatt kompromittálva véli magát, ne sajnálja az 5 forintot, germanizálja nevét s nevezze magát Herr von Lärmmachernak, vagy Schreiernak; addig azonban, mig Zaynak írja nevét, azt magyarosan kel kiejteni. Ha Zay azt mondja, hogy ő idegennek érzi magát, midőn a magyar nemzet családi ünnepet ül szél, csak Zayt sajnálja és nem a családot, mert család meg fog élni nélküle is; de az nagy kérdés, hogy ő fog-e találni családot, melyben megélhessen Különben a maga részéről szükségesnek tartja a törvényjavaslatot, s azért azt elfogadja. Mihályi Péter megjegyzi, hogy ő a népisko­lák hivatásául el nem ismerheti azt, hogy az anya­nyelven kívül más nyelvet is tanítsanak, s miután at­tól tart, hogy a nem magyar nyelvű népiskoláknál a rendszer életrevalósága még inkább csökkentetnék, a beterjesztett törvényjavaslatot el nem fogadja. Ha a kormány és a törvényhozás csakugyan gondoskodni kíván a nemzetiségekről, a­min különben nem is ké­telkedik, akkor kéri, hogy e gondoskodást a fennálló törvények keretében érvényesítsék. Tudósításunk befejezésekor Miehl Jakab szó­lal fel s a katholikus szemmináriumokat veszi párt­fogása alá Molnár Aladárral szemben; e szemmi­­náriumok a legklasszikusabb műveket ültetik át a magyar nyelvbe s igy azzal nem vádolhatók, hogy a latin nyelv ápolása mellett is nem viseltetnek, kellő gondossággal a magyar nyelv iránt. Molnár Aladár kijelenti, hogy oly szemináriumokat értett, mint pl. a nyitrai, de távolról sem vádolta az összes kath. sze­mináriumokat. Román Miron a törvényjavaslat ellen beszél. Az ülés tovább foly. Az erdélyi birtokviszonyok rendezése ügyében tanácskozó enquete ápril 30-án tartotta második ülését. Kemény Gábor b. kereskedelmi miniszter az ülést megnyitván, a következő II. kér­dést tűzi ki tárgyalásul: »Mennyiben okai ennek (a birtokrendezési ügyek lassú menetének) a még függőben levő egyes telkek és telekrészek természete, meg- és visszavált­­hatása iránti perek ?« E kérdés megvitatásában részt vettek Tisza László, K. Bánffy Desző, Tibád Antal és Bok­ros Elek értekezleti tagok, és különbség nélkül azon meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a birtokrendezési ügyek lassú menetének a függőben levő úrbéri perek egyltalában nem okai, mivel né­mely vidéken ezen perek száma oly elenyészőleg csekély, hogy mint ilynemű akadály, számításba nem vehető, sőt épen ellenkezőleg ott, hol ily nemű úrbéri perek nagyobb számban voltak, és úrbéri kérdések rendezése a tagosítással szoros kapcsolatban volt, ott a birtokrendezés és tagosítás ügye aránylag a leggyor­sabban és legsikeresebben volt keresztülvihető. Elnek konstatálván, hogy a nézetek teljesen megegyeznek abban, hogy a függőben lévő úrbéri perek egyátalán nem akadályai a birtokrendezés­nek, tárgyalásra kitűzi a következő harmadik kérdést: »Sorozható-e ezen okok közé, hogy a rendezés, tagosítás, arányítás, gyakorlatilag véve egy eljárás tárgyává tétetett?« Elekes György a kitűzöttek közül ezen kérdés ehető czélszerű megoldását tartja a jelen értekezlet egfontosabb feladatának. Nézete szerint a hiba ott rejlik, hogy a különböző természetű ügyek egy­séges eljárás tárgyává tétettek. A bajok orvoslására szükségesnek tartja, hogy a törvénynek ide vonatkozó intézkedései módosítást szenvedvén ott, hol a helyi viszonyok és a rendezés gyorsítása követeli, az eljárá­sok egymásutánra rendeltessék meg a következő fo­kozatos menettel: a) az erdők elkülönítése, b) erdők, ősi legelők elkülönítése, c) a dülőnkénti parczellaösszesítés, d) a tagosítás. Az erdő elkülönítésnél akadály jelenleg az ár­­téresnek 1112 holdtól 16 holdig meghatározott illet­ménye, minthogy a bíró nem tudja, hogy az osztályt mily elvek szerint vegye. A biró tájékozására hasisul ajánlja az 1847 iki marhaállomány összesítését. Az erdők és erdőközi legelő, illetőleg a hol ilye­nek nem léteznek, a legelők elkülönítése jövőre hiva­talból lenne eszközlendő. Tisza László nézete szerint az 1871. Lil­. t.cz. 46. § a rendkívül komplikálja a kérdést és ezen §-t mindenesetre a módositandók sorába kérné fölvétetni. Dévány Henrik: A vitatott §. szerkesztése alkalmával azon intenczió volt irányadó, hogy lehető­vé tétetvén a különböző peres kérdéseknek egy kere­setbe leendő összevonása, — ez által az eljárás egy­­szerűsittessék és gyorsittassék. Bokros Elek. A föltett kérdésen a gyakorlat már túlesett,minthogy az arányosítási és birtokrende­zési keresetek többnyire beadattak, ezeknek most már együttesen kell megoldást nyerniük. Ha saját meggyőződését emelhetné törvénynyé, az esetben a formalitásokat teljesen mellőzné, sőt a tagosí­tás megindítását formaszerű keresetek beadásá­tól sem tenné függővé, és épen azért osztozik azon fölfogásban, mely szerint a bírónak lehe­tővé tétetnék, hogy a birtokrendezés és tagosí­tásra vonatkozó egyes fontos elvkérdéseket külön elvi ítéletekkel, az egész ügyet pedig egy a végrehaj­tás alapjául szolgáló végítélettel oldhassa meg. Hilibi Gaál János is ezen nézeten van. A hiba az, hogy oly szabályok, melyek Magyarország­ban a birtokviszonyok rendezésénél irányadók voltak, minden módosítás nélkül kiterjesztettek Erdélyre is, habár ott a viszonyok sokkal komplikáltabb jogi kér­désekkel vannak kapcsolatban. Az arány meghatá­rozása kizárólag jogi természetű kérdés, míg az il­letményeknek kiutalása gazdasági, ennélfogva az utóbbi legczélszerűbben lokális ambulatórius komis­­siók feladatát képezhetné. Lészay Lajos véleménye szerint a törvény ezen rendelkezése egészen helyes, s az együttes tár­gyalás a leginkább czélravezető. Szabó József Lészay állításával szemben meg­jegyzi, hogy a törvénynek azon intézkedése, a­mely szerint az arányosítási és birtokrendezési perek zár­határidő alatt folyamatba teendők, csupán szm­lege­­sen hajtatott végre, minélfogva a törvényszékek uta­­sítandók lennének, hogy a megindított perek keresz­tülvitelét — a felmerült kérdések fokozatos megoldá­sával is — mielőbb eszközöljék. Bánffy b. elfogadja Lészay álláspontját s kijelenti, hogy nem tartozik azok közé, kik az eljárás gyökeres elkülönítését kívánatosnak tartják. Nézete az, hogy nem szükséges itt teljesen önálló bíróság, hanem elegendők gazdasági segéd­közegek, mert nem az a czél, hogy gyorsan, hanem hogy czélszerűen rendezzünk. Schweinitz gróf csaknem lehetetlennek tartja oly különféle változó birtokviszonyok között átalá­­nos szabályok felállítását. A tagosítás és birtokren­dezés oly rokon természetű ügyek, hogy csakis egy hatóság által intézhetők el; miután azonban vannak községek, hol a tagosítás keresztülvitele gazda szem­pontból hátrányos, ennélfogva ily községeknél eleve meghatározandó, hogy ott a tagosítás egyátalán megengedhető-e ? Elnek konstatálván, hogy ez érdekes eszmecsere által a kérdés teljesen kimeritettnek tekinthető, az a fölötti vitát berekeszti s folytatólag a következő negyedik kérdést tűzi ki tárgyalásra: »Nem vehető-e ki egyes­­havasi, erdei, különös művelésű, az 1871. LV. t. ez. 21. §-ában nem érintett és ott említettekhez hasonló) területek az átalános határtagosít­ás alól ? Nem tehetők-e ezek külön rendezés és tagosítás tárgyává?« Tisza László szerint a kérdéses szakasz ak­ként módosítandó, hogy az ott megnevezettekhez nagyobb havasok és havasi legelők is hozzá számít­tassanak és a havasok közt fekvő nagyobb művelt te­rületek is külön tagosítás tárgyává tétessenek. Gr. Bethlen András az előtte szólók által fel­hozottakhoz még hozzáadandóknak tartja a havasi területeken levő bizonyos falvakat, hol a tagosítás keresztülvitele épen nem czélszerű, ha ezek ki nem vétetnek, előállhat azon eset, hogy a községre rész akaratból is rá oktrojálhatja a tagosítást. Gr. Schweinitz szerint a 21. §. nem elég bő, nem foglalja magában mindazokat, mik kiveendők, illetőleg leszállítandók volnának és ez okból ezen szakaszt teljesen elhagyandónak véleményezvén,ajánlja helyette az érd. gazd. egyesület által a birtokszabá­lyozás, tagosítás és mezei utak szabályozása körül követendő eljárás tárgyában kidolgozott törvényja­vaslat II. szakaszát. A havasoknál birtokszabályozás szükséges, de tagosítás nem és még az is kimondandó a törvényben, hogy az egyes parc­ellák az illető tulaj­donra nézve hozzáférhetők legyenek. Hiliki Gaál szerint átalános szabály nem ve­zethet czélhoz, hanem a helyszíni meghatározások szerinti külön tagosítást óhajtja. Elnök ezután az ötödik kérdésre irányoz­za az értekezlet tagjainak figyelmét: »Szükséges-e a tagosítás megengedését az 11t rész kimutatásától föltételezni és ha igen, mely területek számítandók ebbe ?« Gr. Schweinitz rendkívüli fontosságúnak tartja ezen kérdést, mivel ennek helyes eldöntésétől függ az általános birtokrendezés ügye. Azon elv, minél fogva a többség határoz, csakis intelligens bir­tokossággal szemben lehetne érvényesíthető. Sajnos, mindamellett ki kell mondania, még Erdélyben nem vagyunk annyira, hogy ezen elv felállítható lenne. Az intelligenc­ia Erdélyben még kisebbségben van

Next