Pesti Napló, 1879. június (30. évfolyam, 134-157. szám)

1879-06-03 / 134. szám

134. szám, Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. Budapest, 1879. kedd, junius 3. 30. évi folyam. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI JTAPLÓ ESTI KIADÁS. EUSfizetési feltételek! Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli n­ e*ti ki* adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 8 frt. — 8 hónapra 12 firfc Az érti kódv portai különkfildéséért fel­fizetés évnegyedenkém 1 MS Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek hols mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíítatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó-h­ivat­­lába Budapest, Barátok­ tere, Athanaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. (Ered. eürg.) Marosvásárhely, június 3. A kerületi tűzoltó szövetkezet közgyűlése minden tekintetben fényesen sikerült. A közgyűlés 1881-ben Brassóban tartozik.Az itteni tűzoltóegyleti díszgyakor­­lata méltányló elismerésben részesült a jury részéről. Páris, junius 3. Athénból jelentik, hogy 400 albániai irreguláris katona hatalmába ejtette Almyro városát (Volo mellett), felgyúj­tották a laktanyákat és kifosztással fenyegették a vá­rost, ha ki nem űzetik nekik zsoldjukat. Cyprus szigetén izgatottság uralkodik, mert a famagostai török kormányzó két bennszülöttet ítélet nélkül végeztetett ki. Londoni lapoknak erről tudósítást küldtek be. Darmstadt, jún. 3. Hír szerint Sándor feje­delemben a szultán előtt nem fekete felöltőben és fezben, hanem besszeni egyenruhában fog megjelenni. Bern, június 3. A szövetségi gyűlést a két visszalépő elnök nyita meg. A nemzeti tanácsban Römer elnök sajnálatát fejezte ki a halálbüntetés behozatala felett és arra inte a gyűlést, hogy republikánusok módjára vesse alá magát a többség akaratának. A rendi tanácsban Gengel azon reményét fe­jezte ki, hogy a halálbüntetés egykor majd teljesen eltöröltetik. A nemzeti tanács Kuenzlit Aargauból (szabad­elvű) 93 szavazat közül 80-nal választotta elnöknek, Burkhardot Bázelből 98 szavazattal az ultramontán Wek 46 szavazata ellenében alelnöknek választá. A rendi tanács Stebli volt elnököt (konzerva­tív) 36 szavazattal 40 közül elnöknek, Sahlit (liberá­lis) 20 szavazattal az ultramontán Hettlinger 18 szavazata ellenében alelnöknek választá. Róma, június 3. Az Opinione felel a czikkre, melyet a Nordd. Alig. org az olasz békeliga május 11-iki milánói tüntetéseiről közölt. Elismeri, hogy ezen beszédeket bizonyos tekintetben akcziónak te­kintették, de a kérdés csak az, hogy e beszédek, me­lyekben azon óhaj nyilvánult, hogy Trieszt és a Trentino Olaszországhoz csatoltassék olyanok voltak-e, hogy veszélyeztessék a köznyugalmat és szi­ves viszonyunkat a hatalmakhoz megzavarják. Az Opinione konstatálja a május 11-diki meeting abszolút hasztalanságát, mert a szónokok igen tartózkodók voltak, számba vették az olasz köz­leményt, mely első­sorban azt óhajtja, hogy szíves viszonyunk a szomszéd államokhoz, kivált Ausztria- Magyarországhoz fenntartassék. Az idézett lap örömét fejezi ki a felett, hogy az osztrák lapok, köztük a NI. Breie Presse, az olasz nép ezen érzületét méltányolják és teljes bizalommal viseltetnek iránta, teljesen meg lévén róla győződve, hogy az olasz nép Ausztria őszinte barátja akar ma­radni és nem hajlandó ez értékes barátságot más­nemű megfontolásoknak és törekvéseknek feláldozni. Sz.-Pétervár, jun. 3. Hivatalosan tudatják, hogy Szolovjeff bünpöre a czár elleni merénylet mia­tt, a legfőbb törvényszék előtt jun. 6-ára van kitűzve. New-York, jun. 2. Panamából május 24-ről érkezett hírek szerint, a perui szállító­hajóknak meg­engedtetett hadiszereket szállítani, noha a kbilei konzul tiltakozott ez ellen. A kbilei hajóhad szétrombolta a tengeralatti huzalt Aricatát és felgyújtotta Beillionest. Berlin, június 3. A császár Babelsbergben tegnap a szobában elcsúszott és térdkalácsára esett; a daganat nem jelentékeny. A császár az éjjel igen jól aludt. Bécs, június 3. Az 1864-iki sorsjegyek mai húzásán 3809 sor. 12 sz. nyerte a főnyereményt, 1386 sor. 45 sz. 20.000 irtot, 1045 sor. 37 sz. 15.000 frtot, 1045 sor. 54. sz. 10.000 irtot, 1386 sor. 89 sz. és 716 sor. 63 sz. 50000 frtot. Kihúzottak továbbá következő sorozatszámok : 341 439 589 938 1968 2111 2262 2269 2507 2717. fedezéséről, az 1873. IX. tcz. 15 és 16-ik §§-ainak módosításáról szóló tvjavaslatok tárgyában. A jelentések tárgyalása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Szapáry Antal gr. bizottság elnöke bemutatja az igazoló bizottság jelentését Pel­­legriny János gr. kegyelmes kir. meghívó levél kiesz­­közlését szorgalmazó kérvénye tárgyában. A jelentés szintén a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Ezzel az ülés, a jegyzőkönyv hitelesítése után vé­get ért. (Novi-Bazar szandzsák okkupá­­cz­i­ój­a) iránt már nagyban folynak a katonai elő­készületek. A N. W. Tglort jelenti ez ügyben: Az első csapathadosztály, mely az 1. és 2. számú gyalog­dandárból alakult, V­é c­s­e­y altábornagy vezetése alatt elhagyja eddig Szerajevóban elfoglalt állomás­helyeit, s mint Novi­ Bazar megszállására rendelt csa­patok első oszlopa Visegrádba, a Drina mellé megy. Második oszlopképen követi azt a IV. hadosztályhoz tartozó 39. gyalogezred, melynek ideiglenes állomás­helyévé Gorazda van kijelölve, mig a felvonulási vo­nal jobb szárnyát a XVIII. gyaloghadosztály 2. he­gyi dandára van hivatva képezni s állomáshelyét Ne­­vesinyét elhagyja, ho­gy Focsában foglaljon állást.« Hogy a nehéz munkára hivatott hadosztályok minő ezredekből fognak állani, azt nem tudjuk. A béke idejére megállapított ordre de bataille szerint az I. hadosztályhoz a 26. 37. 41 és 76. számú ezre­­dek, a IV. hadosztályhoz a 8. 45. 49 és 54. gyalog­ezredek tartoztak. A XVIII. hadosztály 2-dik hegyi dandárában a múlt nyáron Klunburg ezredes vezeté­se alatt a 7. vadászzászlóalj, a 27. számú (gráczi) gya­logezred az I. XI. üteg volt beosztva. Jelenleg azon­ban az itt említett ezredek legtöbbje nem áll boszniai vagy herczegovinai területen s igy ha csak új mozgó­sítást nem terveznek, a fent emlitett hadosztályok egé­szen más ezredekből fognak összeállittatni. Albe vonulás Novi-Bazárba két felől Boszniá­ból és Herczegovinából történik s csapataink félkör­­alakban foglalnak állást Focsában, Gorazdában és Visegrádban, hogy azután Novi-Bazár azon egyetlen egy országutján, melyen kocsik is járhatnak, a kon­stantinápolyi országúton haladjanak előre Pribojba, mely Visegrádhoz mintegy három mértföldnyire fek­szik. Innen az ismert egyezmény szerint tovább foly­tatják útjukat Prjelopoljéba, honnan a Lim mentén Bjelopoljéba vonulnak. Ez utóbbi 11—12 mértföldnyire van Visegrád­tól. Az említett három hely mind a Lim folyó part­ján fekszik. Priboj vagy Preboj a Lim és az Umnacz folyóknál a szerb határ közelében, a konstantinápoly­­szerajevói országúton van. Mintegy 2000, nagyobbára mohamedán lakosa van, kik élénk kereskedelmet űz­nek a szomszédos Szerbiával. Prjelopolje a Lim jobb partján épült, lakóinak száma mintegy 3000. A vá­ros termékeny vidéken fekszik. Bjelopolje, mely ezút­tal az okkupáczió végpontja lesz, Novi­ Bazár szand­zsák déli részén, egészen a montenegrói határ köze­lében fekszik. szegek oly tárgyakra vonatkoznak, melyek az intéz­­kedés megszűnte idején érvényes vámtörvény­hozás szerint vámmentesek vagy a mennyiben magasabb vámtételek szedettek, mint az intézkedés megszűnte idején fennálló vámtörvényhozás megszabja. 4. §. A jelen törvény azonnal életbe lép. Kelt Babelsberg-kastélyban, 1879. máj. 30-án. Vilmos, Stollberg Otto gróf. A jelen törvénynyel kapcsolatban a hivatalos lap a kir. kanczellár május 31-ki keletű rendeletét közli, melynek értelmében a vasvámok az uj tarifa­­javaslat szerint azonnal fölemeltetnek és pedig min­denféle nyers vas 100 kilogrammonkint egy márkával terheltetik, a vas eddig vámmentes volt. (A szibériai deportálások) rendszere felett élénk vita foly Oroszországban. Régebben tele­pítési czélokat követett az orosz kormány és tehetsé­gesebb egyéneket küldött Szibériába. Újabb idő óta azon elemeket deportálja, melyeket az orosz társada­lomra nézve veszélyeseknek tart. Ezen eljárás Szibé­riára nézve igen hátrányosnak bizonyult. Pl. 1875-ben 18620 egyént deportáltak és ezek feleségei és gyer­mekeinek száma mind összevéve csak 4337 volt. A mellett a kormánynak minden egyes szám­űzött elszállítása 300 rubeljébe kerül. Mindezen okok miatt mind erélyesebben hangoztatják Oroszország­ban, hogy a deportálási rendszert gyökeresen refor­málni kell, sőt a legtöbben azt óhajtják, hogy a de­portálás szűnjék meg. Kitűnt most, hogy pl. Nyugat-Szibériában a nők a lakosság 20%-át, Keleti-Szibériában annak 15°/0-át képezik. Ezen körülmény roppantul megrontja a szibériai lakosság erkölcsi állapotát. Egyáltalán nem szokatlan jelenség az ott, hogy atyák a leányai­kat, férjek a nejeiket, fivérek a nővéreiket pénzért eladják. A telepítvényeseknek több mint a fele a laj­stromoknak mind »ismeretlen tartózkodása« szerepel, de voltakép csavargó életet él és Szibériát tömérdek rablás és gyilkosság színhelyévé teszi. A büntettek legnagyobb része megtorlathatlanul marad. Budapest, június 3. (A főrendiház) ma d. u. 1 órakor tartott ülésében Horváth Gyula a képviselőház jegyzője átnyújtja a jegyzőkönyvi kivonatot az erdőtörvényja­vaslatra tett módosítások tárgyában, mely az állandó hármas bizottsághoz utasíttatott. Ezután Szögyény László elnök bemutatja a 3-as állandó bizottság je­lentését az 18­78. ' i közösügyi rendkívüli kiadások A Pesti Napló tárczája. Korunk hőse. LERMONTOV-tól. Orosz eredetiből fordította Timkó Iván és Ruby M. II. FEJEZET. Maximics Maxim. Elválván Maximics Maximtól, gyorsan utaztam keresztül a tereki s darjali szorulatokon. Reggelit Kazbekben vettem magamhoz, Larsban b­eát ittam s vacsorára Vladi-Kaukázba érkeztem. Megkímélem önöket a hegyek leírásától, a viszhangoktól, a­melyek semmi jelentőséggel sem birnak, kivált azok számára, a­kik ott nem voltak, s a statisztikai jegyzetektől, a­melyeket bizonyosan senki sem fogna elolvasni. Azon vendéglőben állapodtam meg, melyben minden átutazó megállapodik, hol azonban senki se rendeljen fáczánt, vagy pástétomot, mert azon három rokkant, a­kinek felügyeletére ez bízva van, annyira ostoba vagy részeg, hogy velük semmire sem lehet menni. Kijelenték, hogy még három napot kell itt töl­tenem, miután az »occasio« Jekaterinoburgból még nem érkezett meg, következéskép visszafelé nem for­dulhat. Mi az az »occasio !« .. . Az orosz ember vi­gaszára nem egyéb, mint ostoba szójáték, s igy én időtöltésből feljegyzem Maximics Maxim elbeszélését Béláról, nem is gyanítva, hogy ez alapja lesz elbeszé­lések­ a bosszú lánczolatának: látják, mily fontos kö-­­ vetkezményei­ vannak néha a legcsekélyebb esemé-­­ nyeknek . . . Önök — meglehet — nem tudják, mi az a »occasio ?« Ez a fedezet, mely másfél szakasz gya­logságból s egy ágyúból áll, melylyel a karavánok Kabardán keresztül, Vladikavkazból Jekaterinoburg­­ba járnak. Az első napot unalmasan töltöm; másnap ko­rán reggel egy kocsi hajtatott be .. . Ah! Maximics Maxim !. .. Régi barátokként üdvözöltük egymást. Felajánlom neki szobámat; ő nem ellenkezett, sőt vállaimra ütve, száját mosoly görbité. Különös em­ber!... Maximics Maxim a főzés művészete körül mély ismeretekkel birt: bámulatos ízletesen süté meg a fáczánt, ügyesen önté­le sós ugorka-lével; s meg kell vallanom, hogy nélküle száraz kenyérre lettem volna utalva. Egy palac­k kachetini elfelejtete velünk az ételek csekély számát, állván azok csakis egyféléből. Később pipára gyújtva leültünk — én az ablakhoz s ő a besütött kemenczéhez, miután az idő nedves és bűvös volt. Hallgattunk. Miről is beszéltünk volna ?... Maga felől — a­mi nevezetes volt — már mindent el­beszélt. Nekem pedig semmi sem jutott eszembe. Én az ablakon néztem ki. A Terek partján egy rakás alacsony ház terült el előttem, távol a Terek mindin­kább kiszélesedett, a mögött pedig fogas gyanánt he­gyek kéklettek, melyeken túl a Kuzbek tűnt fel fehér bibornoki sapkájával. Lelkemben elbúcsúztam tőlük, sajnáltam elhagyni őket.... Soká ültünk mi igy, a nap a hegyek mö­gé hanyatlott, s fehéres köd tölte be a völ­gyeket, midőn az utcza felől az úti harangozó harangozása s a fuvarosok zaja hangzott fel. Né-­­­hány piszkos, örményekkel teli kocsi a vendéglő f­­ udvarára hajtatott, s utána egy üres úti hintó robo­­­­gott be; könnyű menete, czélszerü berendezése s kel­lemes benyomása a külföldit gyanittatá. Utána egy bajszos férfi vengerkában (atilla) jött gyalog: a lakáj volt benne felismerhető. Nem csalódhattam azonos­ságában, látván magyaros szokását, melylyel a ka­­pót pipájából kiverdesé­s a fuvarosra kiáltozott, ő bizonyosan valamely lusta uracs elkényeztetett inasa volt — olyasmi az orosz figaró nemében. — »Mond csak barátom«kiáltám ki hozzá az ablakon, mi az ? — az occasio jött meg, vagy mi ? — Meglehe­tős boszusan tekintett reám, megigazitá nyakravaló­­ját , elfordult; a mellette elmenő örmény mosolygott s érte felelt, hogy ép most érkezett meg az occasio, s hogy holnap visszatér. »Hála istennek!« mondá Maximics Maxim, a­ki az alatt az ablakhoz lépett. »De szép hintó!« jegyző meg ő: »bizonyosan valami tisztviselő inspekczióra megy Tiflisbe. Látszik, nem ismeri a mi hegyeinket! Bizonyosan ő nem a mi em­berünk, inkább valami angolnak látszik!« — Hát ki volna — menjünk, tudjuk meg .... A folyosóra léptünk. A folyósó végén, egy mellékes szobából nyitva volt az ajtó. Az inas és a fuvaros a bőröndöket hozák be. — Hallod-e barátom, kérdé tőle a törzstiszt: kié ez a szép hintó ? ... hm ? ... Gyönyörű egy hintó! . . . A lakás feléje sem fordult, hanem valamit mormogott s a bőröndöket bontogatá. Maximics Maxim fölboszankodva, vállára ütött az udvariatlan­nak s mondá: én mondom neked, barátom . .. — Kié ez a hintó! ... uramé ... — És ki a te urad ? — Pecsorin . .. Kicsoda ? kicsoda ? Pecsorin ?... Ah, uram is­ I­tenem!... u­gyan nem szolgált a Kaukázusban? ... kiáltott fel Maximics Maxim örömtől sugárzó sze­mekkel. — Szolgált, úgy hiszem, de én csak rövid idő óta vagyok szolgálatában. — úgy ... úgy ... Gregor Alexandrovics?... úgy hívják őt nemde ? Mi bajtársak voltunk uraddal, tete hozzá s olyat ütött a lakáj vállára, hogy az meg­rezzent belé... — De kérem uram ? .. ön zavar engem, mondá a lakáj, szemöldeit összehúzva. — De különös vagy barátom!... tudod-e, hogy mi, t. i. én s urad lelkibarátok voltunk, és egy hely­ben laktunk ? . . . Hol maradt hát ő ? A szolga kijelenté, hogy Pecsorin N. ezredesnél maradt estére . . . — Hát estefelé nem jő ide ? kérdé Maximics Maxim : — vagy talán nem megy-e te barátom vala­miért hozzá ? . .. Ha el fogsz menni, úgy mondd meg, hogy Maximics Maxim van itt — de mondd meg . . . már ő tudni fogja . . . kapsz egy nyolczas grivennijt (nyolcz kopejkát érő pénznem) vudkira (borra) ... A lokáj hallván ezen nem megvetendő ígéretet, barátságosabb jön, s mindent megígért. — Szeretnék azonnal oda futni... mondá ne­kem Maximics Maxim örömsugárzó arczczal: me­gyek eléje a kapuba... Eh! de kár, hogy nem vagyok ismerős N. ezredessel... Maximics Maxim a kőre ült a kapu mellé, én pedig szobámba mentem be. Elismerem, miszerint én szintén türelmetlenül vártam Pecsorin megje­lenését, s habár a törzstiszt előadása után nem a leg­kedvezőbb fogalmat szereztem magamnak felőle, mind a mellett jellemének egyes vonásai előttem jelenté­kenyeknek látszottak. Egy óra múlva, egy rokkant behozá nekem a szamovárt és a thea-kannát. — Maxi­mics Maxim, nem akar theázni ?« kiáltok neki az ablakon keresztül. — Köszönöm, nem akarok. — Ej, csak jöjjön! Nézze, hisz már késő és hűvös van. — Nem kérek, köszönöm . .. — Amint tetszik! Miután egy csésze t­eát ki­ittam, pár percz múlva bejött az én öregem. — Önnek csakugyan igaza van: mindég jó, ha t­eát ihatunk, — de mikor én várakoztam reá. Em­bere már rég érette ment, — mint látszik, valami visz­­szatartja őt. Sietve kiürite theáját, bizonyos nyugtalan­ság között s újból a kapuba sietett: látszott, hogy az öreget elkeserítette Pecsorin hosszas elmaradása, annál inkább, mivel még nem rég kölcsönös barát­ságukról beszélt nekem, s még egy óra előtt meg volt győződve, hogy rögtön ide rohan, midőn nevét megtudja. Már késő sötét volt, midőn újólag ablakot nyi­­tottam, hogy behijjam Maximics Maximét, mondván: ideje lefeküdni; valamit mormogott. Ismételve hivám őt — de ő mit sem válaszolt. Köpenyembe burkolózva, a pamlagra feküdtem; a gyertyát a kályha padkájára helyezem, csakhamar elszunnyadtam s nyugalmasan aludtam volna is, ha Maximics Maxim — ki későn jött be a szobába — föl nem zavar. Miután pipáját az asztalra veté, s egy pár hasáb fát tett a tűzre, elkezdett fel s alá járni a szobában, mig végre lefeküdött; azonban soká köhé­­cselt, köpdösött és hánykolódott... (Folyt. köv.) (A német zártörvény.) A német hivata­los lap következő törvényt tesz közzé: Törvény a vámtarifában teendő módosítások ideiglenes behozataláról. Kelt 1879. május 30-án. Mi Vilmos isten kegyelméből német császár stb. a birodalom nevében, a birodalmi gyűlés és szövetség­tanács jóváhagyása után rendeljük, a­mint kö­vetkezik : 1. §. A német vámterület vámtarifájára vonatkozó törvényjavaslat 6. a. számában (min­denféle nyers vas) 25 (anyag, fűszer, czukrász áruk és más fogyasztó czikkek) valamint 29 (petro­leum) pontjában érintett tárgyak utáni beviteli vámok a bir. kanczellár rendelete által ideiglenes emeléssel azon magasságban szedhetők, melyet a birodalmi gyűlés a vámtarifatörvény s a dohány megadóztatá­sára vonatkozó törvény második olvasásakor jóvá­hagyott vagy jóvá­hagyand. 2. §. Az intézkedés (1. §.) a birodalom törvény lapjába fölveendő s azonnal életbe lép. Az intézkedés megszűnik, mihelyt az illető törvényjavaslatok (1. §.) törvényerőre emelkednek, avagy elvettetnek, vagy visszavonatnak, de legkésőbben a birodalmi gyűlés jelen ülésszaka berekesztésének 15 napjával. 3. §. Az intézkedés megszűntével haladéktala­nul azon vámösszegek, melyek annak alapján addig vámmentes tárgyakért vagy az addig törvényes vám­tételen túl fizettettek vagy a vámadós terhére írattak, visszatérítendők, illetve leirandók, a­mennyiben ez osz­ A tiszavölgyi társulat központi bizottsága következő körlevelet intézett az összes vidéki egy­letekhez : A tiszavölgyi társulat központi bizottsága elha­tározta, hogy a Tisza völgyén újabban felmerült rendkívüli bajok és áradási viszonyok technikai or­voslása tárgyában 1879. június 16-án d. e. 10 órakor Budapesten a posta- és távirdaépület dísztermében (IV. a gránátos és zsibárus­ utczák sarkán) oly enquete-szerű szakértői értekezlet hivassék egybe, melynek tárgyalásai egyfelől a központi bizottságnak jövendő magatartását illetőleg tájékozásul szolgálja­nak, de másfelől a kormány feladatát s a be­hívandó külföldi szakférfiak munkálódását is meg­könnyítsék. Ezen eszme kivitelével alulírott albizotts­ág bí­zatván meg: van szerencsénk ezen minőségünkben tisztelettel felkérni, hogy a fentiek szerint 1879. jun. 16-án, esetleg 17-én folytatólag Budapesten tartandó értekezletre szakértőiket szívesen felküldeni s addig is előleges tájékozásul a tárgyalások alapját képezen­dő kérdőpontokat a kiküldendő szakértő uraknak haladék nélkül átadatni méltóztassék. Végül megjegyezzük, hogy ezen közérdekű ér­tekezletre a tiszavölgyi társulat keretébe be nem lépett vidéki egyleteket is meghívtuk, s megnyugta­tásukra ezennel kijelentjük, hogy szives megjelené­sükből ellenük semmi következtetés sem lesz vonható. Tisztelettel stb. Budapesten, 1879. május hó 20-án. Gr. Károlyi Sándor, albizottsági elnök. Dr. Darányi Ignác­z, albizottsági jegyző. Az 1879-iki junius 16-án Budapesten tartandó szakértői értekezlet elé terjesztendő kérdések : 1. Mik lehetnek okai az árviz­szinek rendkívüli magasságának a Tiszában és mellékfolyóiban? Minő befolyást gyakorolnak az említett folyók­ban az árvíz­szin általános felemelésére az utóbbi években tapasztalt rendkívüli csapadék mennyiség, — az alkalmazott szabályozási és árvédelmi rendszer — vagy az eddig keresztül vitt építkezések jelenlegi állapota, s végre a folyók eredeténél és azok mentén eszközölt erdőirtások ? 2. A jelen rendszer keretében mely védmunkák azok, melyek tervbe vétettek ugyan, de eddig végre­hajtva nem lőnek ? Mi gátolja ezek végrehajtását ? Mennyire fog javulni a helyzet, feltéve, hogy a már folyamatban levő szabályozási és árvédelmi rend­szerbe tartozó építkezések tökéletesen befej­eztetn­k ? A­mennyiben az erdőpusztítások befolyással lennének az árvízszin emelkedésére, lehetséges és czélszerű lenne-e a folyók eredeténél és azok mentén levő kopasz hegyoldalakat befásitani ? Minő kiterjedésű a befásitandó terület ? Mily módon s minő költségekkel lehetne a be­­fásitást keresztül vinni ? 3. A Tisza és mellékfolyóinak minő kiterjedésű a vízgyűjtő területe egyenkint s ezen területekről a leg­magasabb áradások alkalmával mennyi viz ömlik másodperczenkint az egyes folyókba ? Miután pedig a Tisza és összes mellékfolyói­nak árvizei nem szoktak mindannyian összetalálkoz­ni, mennyi a Tisza legnagyobb víztömege másodper­czenkint a Szamos beömlése felett s azon alul, a Bodrogh beömlése felett s azon alul, a Sajó beömlése felett s azon alul, a Zagyva beömlése felett s azon alul, a Kőrösök beömlése felett s azon alul, a Maros beömlése felett s azon alul, s végre a Béga beömlése felett s azon alul ? 4. A mostani szabályozási rendszer, hogy az czéljának megfeleljen, mennyiben lenne kiegészítendő vagy módosítandó, é­s váljon a mostani szabályozási és árvédelmi rendszer helyett, vagy annak kiegészí­téséül az újabb időben többek által ajánlott völgy­zárlatok és oldalcsatornák rendszerét alkalmazni nem lenne-e czélszerű ? Hol és minő víztömegek számára lehetne völgy­zárlatokat építeni, mi lenne ezek építési és fenntar­tási költsége, — valamint az általuk elérhető ered­mény ? Az oldalcsatornák mely ponton lennének a folyókból kivezetendők, — mely irányban haladnának, hova torkollanának be, minő méretekkel és víztömeg számára lennének építendők ; mennyibe kerülnének, s minő eredményt lehetne általuk elérni? avagy nem lenne-e czélszerű egész folyamszakaszokon a töltés­vonalak hátrább tétele, s minő befolyása lenne ezen töltés belebbezésnek az ármentesítési viszonyokra? 5. Az általános víz­szia emelkedésén kívül mu­tatkoznak-e a folyók egyes szakaszain helyi duzzadá­sok ; ha igen, hol ? minő mélvben ? s mi okozza e duz­zadásokat ? Mikép lehetne ezen duzzadásokat elenyésztetni, vagy legalább mérsékelni ? 6. Minő befolyással lenne a folyók alsó szaka­szain már kiásott átvágások képződésének sikeres elősegítése az árvíz-szinek állására ? Mely átvágások s minő méretekkel és milyen sorrendben lennének kibővítendők ? Nem volna-e szükséges a már megkezdett átvágásokon kívül úja­kat is létesíteni ? avagy már egyes meglevő átvágáso­kat betömetni ? 7. Mely átvágások vannak teljesen kiképződve, melyek vannak jelenleg sikeres képződésben, s melyek azok, a­melyek nem életképesek ? Minő változást idéztek elő az átvágások a fo­lyók eredeti esési viszonyaiban és folyási sebességé­ben a különböző folyamszakaszokban ? 8. Hol, minő méretekkel, mily eljárás mellett építtettek fel a védtöltések ? — Nem kellene-e a mé­reteket módosítani, s ezentúl a töltés­munkák kivite­lénél, illetőleg a földtömeg felhalmozásánál más eljá­rást követni, mint eddig ? 9. A helyenkint erős átszivárgás oka nem a töltések építési modorában rejlik-e ? Miként lehetne ezen szivárgásokat megszün­tetni, vagy legalább mérsékelni, é­s ez esetben a szivárgó vizeknek a megmentett terh­eken való szét­terülését megakadályozni ? 10. Mily módon lehetne a töltések első lábát a hullámcsapások által okozni szokott rongálások ellen előre biztosítani ? Ezen rongálások ellen hol, mi mó­don szoktak védekezni,­­ és melyik védekezési mód bizonyult eddig legczélszerűbbnek ? 11. Hol, minő nagy területeket szoktak elfog­lalni a belvizek ? Hol, mi módon lehetne ezek kártételei ellen a területeket biztosítani. Hol lehetne e vizeket nyitott csatornán át a folyóba bevezetni, hol lenne szükség zsilipekre vagy a folyó töltéseibe fektetett csövekre ? Hol kellenének ezenkívül még emelő gépek is, végre a vízvezető csa­tornákban szabad folyás engedtessék-e a vizeknek,­­ vagy pedig czélszerűbb lenne a víz lefolyását egymás­tól bizonyos távolságra építendő keresztgátak és zsi­lipek által szabályozni, mely utóbbi esetben az egyes szakaszoknak csak akkor engedtetnék meg belvizeik lebocsátása, a­mikor a folyó vízállása megengedi, hogy a torkolati zsilip megnyittassék ? AII. iparos kongresszus. — junius 1. A II. országos iparosgyülés ma d. e. folytatta és déli 1 óráig be is fejezte tanácskozásait. A mai gyűlés távolról sem volt oly látogatott, mint a tegnapi, s a terem kevéssé telt meg. Lengyel Antal (Szolnok) központi bizottsági tag, az országos és hetivásárok rendezé­­s­e tárgyában terjesztette elő a következő határozati javaslatot. Mondja ki az országos iparosgyűlés: 1. Hogy a forgalom igényeit túlhaladó mérték­ben engedélyezett nagyszámú országos hetivásárok az ipar érdekeit mélyen sértik, s hogy ennélfogva a vásárügynek a törvényhozás útján leendő gyökeres szabályozása sürgősen szükséges. 2. A szabályozás által azon elv érvényesítendő, hogy a vásártartás csak oly községeknek engedhető meg, melyek lakosaik és különösen iparosaik számá­nál, továbbá helyi központi minőségüknél fogva oly áruforgalom színhelyei lehetnek, mely arányban áll­jon a vásárlátogatási versenynyel járó nagy idővesz­tegetéssel és költségekkel. 3. A fentebbi elv tekintetbe vételével törvényho­­zásilag megállapítandók azon normális szabályok, melyek irányadók legyenek az uj vásárok engedélyez­­hetésére és arra nézve, hogy az 1848. óta városjogot nyert községek közül melyek és mily mértékben tart­hassák meg jövőre is vásártartási jogukat. Galgóczy érdekes statisztikai kimutatással illusztrálja a vásár állapotát hazánkban. »Magyaror­szágon — úgymond — Erdélyt ide értve — 1453 hely tart országos vásárt. Vannak helyek, a­melyek éven át 7—8-at tartanak. Csenger község pláne 12-őt. Legtöbb a négyes. Az éven át tartott országos vásárok összes száma 5276. Az ország területe 5093 geogr. □ mód, ekkér minden 31/a □ mfldre esik egy vásárhely. A vásáros napok száma éven át 10.552 lévén, kiderül, hogy mindennap 29 helyen van az or­szágban vásár, vagyis más alakban az ország összes kerületéből 175 □ mfldnyi területre minden nap, 25 □ mfldnyire minden héten, 5Q mfldnyire minden hónapra esik egy-egy országos vásár. Az országos vásárokon megjelenők száma — szóló statisztikai adatai szerint — mintegy 6.300.000 szekeret és 72.700.000 egyént tesz. Szóló nem kicsinyli a vásá­rok jelentőségét, de a vásári jog túlságig vitt kiadá­sának korlátozását pártolja. Streitmann József felemlíti, hogy a vásár­­tartási jog kieszközlésének megígérése legtöbb eset­ben kortes eszköz a képviselő-választásoknál. A kormány derűre-borura adja meg az engedélyeket, az iparos eljár a sok vásárra, a­melyeken az úti­költséget sem igen árulja ki. Indítványozza kimon­datni, hogy a kis helységekben a vásárok megtartása káros s az iparosgyűlés azt óhajtja, hogy azok eltö­röltessenek, vagy évenként legfeljebb egy tartassék. Az ügyhöz még egyszer Lengyel, azután a gyulai kép­viselő Andrescsik stb. szóltak. Végre szavazás utján a központi bizottság szövegezése fogadtatott el. Ezután az iparos ifjúsági egyletek tá­mogatása ügyében Gelléri Mór javaslata került szőnyegre. Gelléri Mór beható indokolás után in­dítványozza kimondatni: az orsz. iparos gyűlés föl­hívja az összes hazai ipartársulatokat, hogy az ön­képzés és önsegélyezés czéljából a szegedi iparos ifjúsági egylet mintájára alakult hasonnemű egylete­ket mindenekelőtt erkölcsi és lehetőleg anya­gi támo­gatásban is részesítsék; hogy oly nagyobb városok­ban és helységekben, ahol ily egyletek még nem léteznek, ezek létesítése kezdeményeztessék és előse­­gíttessék, hogy közös törekvéseik minél hatályosabb érvényesülése szempontjából ezen egyleteknek együt­tes működése az ipartársulatok részéről is előmoz­­díttassék, végül, hogy a keletkező iparos ifjúsági egyletek szervezésénél a két főczélon t. i. továbbkép­zés és betegség esetén való segélyezés mellett a munka­közvetítő-utasfogadó (szálló) és a többi köz­hasznú belintézkedések életbe léptetésére is kiváló gond fordíttassék. Az indítvány egész terjdelmében minden vita nélkül elfogadtatott. Ezután Fritz Péter a házalás szabályozása ügyében tett hosszabb indítványt, melyet azonban az iparosgyűlés elvetett, helyette Szentléleky Máté (Pozsony) következő ellenindítványát fogadta el: I. Házalási engedély Magyarországon, úgy er­kölcsi, mint nemzetgazdászati szempontból szemlélve, mint káros intézmény senkinek sem adandó. De nem tiltható meg azoknak, kik az 1852-ik évi szeptember hó 4-én megjelent pátens 17. §-ban felsoroltatnak.

Next