Pesti Napló, 1879. július (30. évfolyam, 158-184. szám)
1879-07-01 / 158. szám
158. szám. Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bémfentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal, Baritok-tere, Athenaeum-épület. Budapest, 1879. kedd, julius 1 A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli pimaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ esti kiadás 30. évi folyam. Előfizetési feltételek« Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 írt. — 3 hónapra 6 írt. — 6 hónapra 12 Art. Az esti kiadás postai különkrdéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától váxaittank. Hirdetések szintúgy mint előfizetések aPesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, barátok tere, Athenaeum-ép illet, küldendők. A Pesti Napló táviratai A székesfehérvári kiállítás. (Ered. sürg.) Székesfehérvár, jul. 1. A mai vonatokkal a kiállítás berekesztésének ünnepélyére nem sok idegen érkezett. Délután 6 órakor a Jurypavillonban gyűlnek össze a kiállítók, hol Zichy Jenő gróf beszédet tart. Erre a kiállítási s a városi összes harangok megkondulnak s ezzel a kiállítás berekesztetik. Este valószínűleg bucsuvacsorát rendeznek. Az osztrák választások: Bécs, június 30. A Bécs belvárosi kerületében megválasztottak Kuranda, Brestl és Jaques, a negyedik választás Glaser és Hofer közt ingadozik. A többi itteni kerületekben megválasztottak Sues Ede 1511 szó közül 948, Lenz 2127 szó közül 1077, Matesko 1923 közül 985, Steudl 600 szó közül 555, Hopp 738 szó közül 690, Wiesenburg 2301 közül 1495, (Schrank 665 szavazatot kapott.) Kronawetter 1183 szó közül 758, és Löblich 1117 szó közül 796 szavazattal. Linz, jun. 30. Freistadt kerületben Spaun, Eledben Klinkosch, Steyrben Wickhoff újra megválasztattak. Wels városi kerületben Falkenhayn gróf választatott meg 612 szóval dr. Gross 593 szavazata ellen. Trieszt, jun. 30. Isztria vidéki községekben megválasztattak: Volocsa-Mitterburg-Lussinban, hol 182 választó közül 177 jelent meg,a szláv párt jelöltje, dr. Vitezics 145 szavazatával szemben, az olasz párti jelölt Lazzarini báró 32 szavazatot kapott. Parenzo-Pola Capodistria kerületben, hol 181 választó közül 170 jelent meg, az olasz párt jelöltje dr. Franceschi 89 szavazattal megválasztatott. A szláv párt jelöltje dr. Kladics 67 szavazatot kapott, a többi szavazatok szétforgácsolódtak. Görz vidéki községben s a hozzá tartozó kerületben Winkler András volt képviselő 264 szavazat közül 144-gyel újra megválasztatott. Dr. Kose ellenjelölt 97 szavazatot kapott. Prága, június 30. Az itteni Kleinseite városrészbeli kerületben Alter győzött 523 szavazattal Neubauer cseh jelölt ellen, ki 490 szavazatot kapott. Az altstadti kerületben az ó-cseh Pracenszky győzött 538 szóval Klaudy 350 szavazata ellen. A neustadti kerületben Eeger, Schlan városban Gregr Gyula ifjú cseh, Karlsbadban dr. Kuss választatott meg. Salzburg, jun. 30. A St-Johann választókerületben 1071 érvényes szavazat közül Wegscheiderre 558, Chorinskyra 433 szavazatt esett. Troppau, június 30. Freudenthal és Freiwaldau vidéki kerületben a szűkebb választásban Szegi Ede győzött 114 szóval Straube ellen, ki 88 szavazatot kapott. Teschenben a szűkebb választásban Obrathai Ferencz főherczegi uradalmi igazgató választatott meg. Badenben Bécs mellett 1261 szavazat közül Lustkandlra 674, Marchetta 551, Hasselwarterra 32, Hagenre két szavazat jutott; két szavazójegyre nem volt felírva semmi. Laibach, junius 30. Laibachban Ritter József 21, Schmied 49, Weschmann Károly 387 szavazato kapott. Rudolfswerthben Margheri gróf 234, Kroner Ferencz udvari tanácsos 194 szavazatot kapott. Mindkét megválasztott konzervatív, Krainburgból még nincs hír a végeredményről. Adelsberg kerületben Poklukár József 580 és Vestenek járásfőnök 220 szavazatot kapott. Bécs, júl. 1. A tegnapi választások eredményéről jelentik: Bécs 10 szabadelvűt s egy konzervatívot választott. Glaser miniszter és Hoffer közt ma szűkebb választás lesz. Alsó-Ausztria többi öt városi kerülete szabadelvűket választott. Felső-Ausztriában a szabadelvűek egy kerületet vesztettek. Linzből az eredmény még ismeretlen. A salzburgi városok szabadelvűket választottak. Csehország városai 16 szabadelvűt és 16 csehet választottak. A krajni városok az eddigi szabadelvűek helyett nemzetiségieket választottak. A sziléziai vidéki kerületek két szabadelvűt, s egy nemzetiségit, Isztria egy szlávot s egy olaszt, Görz két szabadelvűt, a galicziai vidéki kerületek 25 lengyelt és 2 ruthent választottak. A rutkének 13 kerületet vesztettek. Konstantinápoly, jun. 30. A száműzött Mahmud Nedin pasa, az egykori nagyvezér tegnap ide érkezett s Stambulban konakjába szállott, hol számos látogatót fogadott. Róma, jun. 30. (A kamra ülése.) D e p re t is kormányelnök védi a minisztérium magatartását az őrlési adó ködösében. A kormány a kamra praerogativáit pénzügyi dolgokban s az egész országra kiterjedő közterhekben meg akarja óvni. Erre több szónok beszélt. A helyzet bizonytalan. Versailles, junius 30. A kamra a Ferry-féle törvényjavaslatok tárgyalását sürgősnek nyilvánította, minél fogva egy tárgyalás elég lesz azok végleges elfogadására. Lange és Mitchell bonapartisták ellenjavaslatát a kamra elvetette s 350 szóval 176 ellen elvetette Bardoux balközépi és volt közoktatási miniszter törvényjavaslatát is, mely az egyetemi gradusok adományozását az államra ruházza, de az egyházi kongregáczióknak az állam ellenőrzése mellett meghagyja a tanítás szabadságát. Páris, jun. 30. Napoleon Lajos herczeg pótvégrendelete ezeket mondja : »Nem szükséges anyámnak ajánlanom, hogy semmit el ne mulaszszon nagybátyám és atyám emlékezetének védelmére. Kérem tartsa ezt emlékezetében, amíg Bonaparték s a császári ügy képviselői lesznek. Házunk kötelességei országunk iránt nem szűnnek meg az én életemmel, ha én meghaltam ez a feladat. I. Napoleon és III. Napoleon műve, Jérome Napoleon leg legidősebb fiára száll át. Reménylem, hogy szeretett anyám az ő minden erővel való támogatásával megadandja nekünk többieknek, kik már nem élünk, vonzalma ezen utolsó és legfőbb jelét.« London, jun. 30. A felsőházban Cairus előterjeszti az ir egyetemi bilit, mely első olvasásban elfogadtatik. A bili czélja a queens university feloszlatása s új egyetem szervezése. Beaconfield lord Strathedon kérdésére azt feleli, hogy Napoleon Lajos herczeg temetése nem lesz nyilvános.A holttestet Scheermernban teszik partra ; onnan a tüzérség Cheiselhurstba kiséri s jelen lesz a temetésen. Róma, jul. 1. A Fanfulla fölemlíti a hírt, hogy a bolgár fejedelem Vilmos császár s a czár tanácsára látogatást tett a pápánál, hogy ezzel kimutassa azon elhatározását, hogy fenn akarja tartani Bulgáriában a vallásszabadságot. Sándor fejedelem tegnap Brindisibe utazott. A török kormánynyal történt megállapodás szerint a fejedelem csak néhány órát tölt Konstantinápolyban. A török kormány jobb szerette volna, ha a fejedelem olasz és nem orosz hajón érkezik Konstantinápolyba. Talán ez a tény — mondja a Fanfulla — adott okot a hírre, hogy a szultán vonakodik Battenberg herczeget elfogadni. Bukarest, jún. 30. A képviselőházban Blaremberg ama ténynyel szemben, hogy a zsidókérdés megoldása iránti javaslattételre kiküldött bizottságban a kisebbség képviselve nincs, indítványt tett, melyet a kisebbség több tagja aláírt s mely azt mondja, hogy nem szükséges az alkotmány VII. czikkelyét módosítani. Az indítvány indokolása kiemeli, hogy Európát Roménia vallásos türelmetlensége iránt tévútra vezették s hogy a függetlenség megadása olyan feltétellel, hogy a zsidók minden politikai és polgári jogban részesittessenek, megalázás a román nemzetre. Az elnök ez indítványt az osztályokhoz utasította. Páris, jun. 30. A Goulois közzéteszi Napóleon Lajos herczeg végrendeletének szövegét,mely az ismert záradékokat tartalmazza. A végrendelethez hét végrendelet van mellékelve, mely Jerome Napoleon herczeg legidősebb fiát bízza meg, hogy I. Napoleon és III. Napoleon művét folytassa. Róma, jun. 30. A kamrában az elnök bejelenti, hogy az őrlési adó törvényjavaslathoz 33 napirendindítvány és 6 módosítvány van bejelentve. A vita holnapra halasztatik. Depretis előterjesztette a szerb-olasz kereskedelmi szerződést. Alexandria, jun. 30. Izmail pasa exkhidiv Hunszein és Hasszán herczegekkel ma hat órakor egy yachton Nápolyba utazott. Az induláskor az angol és franczia hajók sortüzet adtak. Bécs, jul 1. Az 1854 államsorsjegyek ma délelőtti húzásán következő sorozatokat húztak ki: 32, 87, 188, 224, 421, 450, 534, 685, 1045, 1079, 1132, 1159, 1229, 1397, 1500, 1557, 1588, 1634, 2067, 2069, 2084, 2202, 2397, 2457, 2774, 3008, 3114, 3300, 3335, 3402, 3533, 3654, 3790, 3872, 3968, 3979. A Pesti Napló tárczája. Robernier asszony. Irta: Daudet Ernő. I. Robernier János, volt főkonzul urnak, Villeneuveben. (Gard), Páris, augusztus 12., 186* Kedves Nagybátyám! Kötelességemnek tartom önt értesíteni, hogy azon szobor, melyet az idén a Salonban kiállítottam, éremmel jön kitüntetve. Nem kételkedtem, hogy ön is örül diadalomnak, kivált ha megtudja, hogy ezen eredmény folytán az általános üdvkivonatokkal egyidejűleg nagyobbszerű megbízást kaptam a kormánytól. Alig vagyok huszonhat éves, s máris mester, kiről azt mondják, hogy páratlan a maga nemében. Nevem oly ismert, hogy ez egymaga fényes jövőt biztosít. Bebizonyíthatom önnek, hogy nem túlzok, s levelemhez csatolva, néhány lapot küldök, melyek bírálatot közöltek megjutalmazott művemről. Ezekből láthatja, hogy bár érdemem felett, szakemberek hoztak ítéletet művem értéke felett. Higgye el nekem, kedves nagybátyám, nem a büszkeség sugallja, hogy önnek szerencsémet elmondjam ; még kevésbbé az, hogy elégtételt szerezzek magamnak ön ellenében, ki bennem el akarta hallgattatni ama benső szózatot, mely nem csalt meg. Nem mindenben, amit ön tett, csak jóakaratát látom, s azért sietek önt ama szerencséről értesíteni, mely engem ért, mert nincs sem anyám, sem atyám, kikkel közölhetném győzelmemet és örömemet. Önhöz fordulok, mint egyetlen rokonomhoz, elfeledve szigorát és hosszú hallgatását, s csak azt óhajtom, hogy viszontláthassam és megölelhessem önt, ha szíveskedik visszaemlékezni arra, hogy egyetlen fia vagyok nénjének, ki önt, az árvát magához vette, önnek anyja volt, s az ön kedvéért feláldozta legszebb éveit. Bátor vagyok hinni kedves Nagybátyám, hogy e levelemre végre felelni fog, és eme reményben szívélyesen öleli önt Curtal André. Robernier kétszer elolvasá eme levelet s az ahhoz mellékelt újságokat. Letéve azokat dolgozó asztalára a többi papírok közé, a nyitott ablakhoz ment s merengve nézett szét a vidéken. Tikkasztó nyári nap alkonya volt. A nap lemenőfélben megvilágitá a gyönyörű síkságot, melyet északról az Ardenni hegyek, délről a kis Alpesek szegélyeznek. A hegyek tetejére már az alkonyat jellege ereszkedett, melyet még a lenyugvó nap sugarai aranyoztak meg. Nem messze a kastély előtt a Rhöne sebes hullámai hömpölyögtek. A művelt terület egyformaságát e fekete folyó némileg mérséklő. Finom porréteg fehérítő meg az olajfák és cziprusok leveleit, melyeket ellankasztott a meleg. Amint az alkonyat beállt, megzörgető a fák leveleit az éjszaki szél s egy kissé fölfrissitő a természetet. A sárga vetés örömében hullámzott , a lueterna láthatólag felüdült. A folyamon túl Avignon komor körvonalai látszottak. A házak csúcsos tetőzete s az égbe nyúló tornyok között a pápák épületének nehéz tömege emelkedett ki. A madarak vidám hangon üdvözölték a felfrissült természetet. A kastély előtt, közvetlenül az erkély körül, narancsfák terjesztik szét illatukat. Az est nyugalma minden oldalról, bár különböző alakban, jelentkezett. E nap borzasztó bősége után az egész vidék nyugodtan látszott álomba ringatózni. Egyike ama gyönyörű éjszakáknak köszöntött be, melyek a déli vidékeken úgy látszik csak azért oly bájolók, hogy meggyógyítsák azon sebeket, melyeket a nyári hőség az egész természeten nappal ejt. Mióta Robernier e vidéken lakott, gyakran elmerengett ily szép éjszakákon. Szerette a természet szépségeit , tudott gyönyörködni azokban, de most érzéketlen maradt e szépségek iránt. Unokaöcscsének levele egész lelkét eltöltötte, s komoly gondolkozásra késztető, melynek indokát és természetét már ismerjük. Nyolcz évvel azelőtt Francziaország főkonzula volt Alexandriában, midőn egy barátjának halála egyszerre és váratlanul gazdag örökség birtokába juttatta. Negyvenhat éves volt már és eredményteljes szolgálataira támaszkodva, joggal remélhető, hogy nemsokára a diplomácziai karban fog tekintélyes állásra szert tehetni. A váratlan és gazdag örökség azonban egészen megváltoztatá terveit. Megunta eddig folytatott nomád életét, visszavágyott hazájába s beadta lemondását. Itt telepedett meg Villeneuve-ben, eme gyönyörű kastélyban, mely szintén az örökség kiegészítő részét képezte. Elhatározta, hogy jövőre egész tevékenységét jószágainak igazgatására fogja fordítani. Ezen idő tájban vesztette el egyik nénjét, kit rendkívül szeretett. Ennek köszönhető, hogy nem érezte magát árvának,mert ő, hogy meg ne kelljen osztani gondjait és gyöngédségét, melylyel árva rokona iránt viseltetett, elhatározta, hogy nem megy férjhez addig, míg neveltje férfiúvá nem válik. Csakugyan meglehetősen idős volt már, midőn férjhez ment. Szerencsétlen házasság volt. Férje elköltötte majdnem egész vagyonát s meghalt. Mint özvegy, csupán szerény jövedelemmel rendelkezett. Párisban halt meg, egy fiút hagyva vissza, kit Robernier kegyeibe ajánlott. André tizennyolcz éves volt, épen akkor végezte tanulmányait. Nagybátyja, kit csak két vagy három ízben látott s kit csak arról ismert, hogy anyja gyakran beszélt róla, kezét nyújtotta feléje, vigasztalta első fájdalmában, s hogy szórakoztassa, elvezette Villeneuve-be, hol néhány hétig egymás körében éltek, egymást megfigyelve és tanulmányozva. Andre szellemdús, kedves ifjú volt. Hálásnak mutatkozott Robernier jóságáért; igyekezett tetszeni neki, s ezt el is érte. Úgy látszott, hogy a jó barátság köztük teljesen biztosítva van, midőn azt egyszerre megzavarta oly eset, melyet egyikük sem sejtett. Robernier boldog volt, hogy legalább részben visszaadhatja Andrénak azon jótéteményeket, melyekben őt Curtal nénje hajdan részesítő. Elhatározta, hogy hű barátja, sőt ennél is több, atyja akar lenni s már is, a nélkül, hogy Andrét meghallgatta volna, oly jogokat igényelt felette, melyek csak apát illethetnek meg. Elhatározta magában, hogy André viszszatér Párisba s hogy ott tanulmányozni fogja a jogot, hogy ott nagy befolyásával, a külügyminisztériumban kiváló állást szerez neki. És igy rózsás színekkel festette ki André jövőjét, ugyanazon pályát szánva neki, melyen maga is egy ideig működött. De André Robernier ajánlatára határozott nemmel felelt, előadván, hogy hivatást érez a művészi pálya iránt és szobrász akar lenni. — Szobrász! kiáltott fel Robernier, midőn meghallotta e tervet. Ez oly mesterség, melyből az ember meg nem él. — Ez csak régen volt így, kedves nagybátyám; most a művészek meggazdagodnak. — Száz közül egy ! De mit csinálnak a többiek ? — Reményem, hogy én a kiválasztottak egyike leszek. Egyébként minden eshetőségre készen vagyok; van háromezer frank évi jövedelmem, ezzel majd csak megélek valahogy. — Amint akarod, öcsém, felelt Robernier, nem tudva eltakarni rossz kedvét. Tizennyolcz éves vagy, ura tetteidnek. Szabadon határozhatsz. Nem tartok számot bizalmadra, mert azon pillanatig, míg házamba jutottál, bizonyos tekintetben idegen voltál előttem, — mindenesetre tudd meg azonban, hogy ha kívánságomat nem teljesíted, nem tarthatsz igényt többé pártfogásomra sem. — Engedje hinnem, kedves nagybátyám, hogy ismét meg fogom nyerni jó indulatát. — Soha. Ne számíts reá! Ez volt az utolsó szó, mely közöttük elhangzott. André megkapta csekély anyai örökségét, s rögtön elutazott Párisba. Robernier egyedül maradt Villeneuve-ben. Itt békességesen kormányozta jószágait, emelte gazdaságát, szaporította jövedelmeit és mennél gazdagabb lett, annál több keserűséggel telt el szíve unokaöccse iránt, kit hálátlansággal vádolt, noha épen nem tarthatott még igényt a fiatalember hálájára. Élete kezdetben meglehetősen egyhangú, örömtelen volt. Gyakran kínosan érezte az elhagyatottságot,de lassankint ehhez is hozzá szokott. Villeneuve város a Rhone jobb partján fekszik, Avignonnal szemben. Midőn otthon már nagyon kezdett unatkozni, átment a folyón, Avignonban néhány barátját kereste fel, s rendesen ezek egyikénél ebédelt. Ebből állott egész szórakozása. Később szomszédjaival is ismeretségre lépett s csakhamar megtalálta itt azon csendes nyugalmat, mely a megeledettségnek kifolyása, főleg ha ahhoz oly virágzó egészség járul, minővel Robernier úr dicsekedhetett. Ezen idő alatt André Páriában küzdött és dolgozott az ifjúság és a művészi lelkesedés akadályt nem ismerő hevével. Nem múló szeszély volt az, mely őt a művészi pálya felé vonzotta. Komoly hivatást érzett magában, ehhez járult az az igazi művészi lelkesedés, melyből az akadályok leküzdésére szükséges erőt meríthető. Ez vezette tanulmányainak kezdetén a rögös után, melyen át kellett haladnia, ebben talált vigaszt, ha a művészi pálya keserűségei csüggeszteni kezdték. Ez volt reménye, egyedüli támasza, legjobb barátja. S ő bátran és csüggedés nélkül haladt előre. Minden évben írt nagybátyjának, hogy közölje vele, mily haladást tett a művészi pályán. Midőn felvették a képzőművészeti akadémiába, midőn a római nagy díjt elnyerte, midőn hosszú olaszországi tartózkodása után visszatért Francziaországba, rendszerint értesítette nagybátyját. De bármennyire igazolták is ezen eredmények a fiatal művész elhatározását, Robernier nem változtatta meg nézeteit, úgy látszott, minél nagyobb sikereket mutatott fel André, annál nagyobb lett a nagybátyja részkedve. Csak két ízben felelt André levelére. De e feleletek oly nagy közönyösséget, sőt a sorok között ellenszenvet tanúsítottak, hogy a fiatal művész nem mert Villeneuvebe rándulni, hogy ott nagybátyja bocsánatát igyekezzék kinyerni. Midőn az 186. iki Salonban a nagy dijat André nyerte el, mely pedig a művészi törekvések legfőbb czélját képezi, s ez által a valódi művészek közé emelkedett, még egyszer megkisérlette a kibékülést nagybátyjával. Ekkor irta neki azon levelet, melylyel elbeszélésünket bevezettük. (Folyt. köv.) Budapest, július 1. (A horvát pénzügyi bizottság) legutóbbi ülésén azt határozta, hogy szólíttassák fel az országos kormány törvény előterjesztésére, kölcsönfelvétel czéljából, mely az országos úthálózat kiépítésére fordíttatnék. Egyszersmind fölemlítjük, hogy az Agr. Zrg-ban egy horvát képviselő, mint mondja, »azon nem jelentéktelen számú barátai nevében, kik őszintén és becsületesen óhajtják a Magyarországgal való kiegyezést és azt nemzetek előtt általában, s különösen választóik előtt a leghatározottabb módon akarják képviselni és védeni, a kiegyezési tárgyalásokról czikksorozatot kezdett meg. A tegnap megjelent közlemény a budapesti lapok véleményének reprodukálására szorítkozik. (Mazuranics horvát bán) a zágrábi lapokban, a miniszterelnök megbízásából köszönetet mond mindazon adakozóknak, kik a szegediek sorsának enyhítéséhez járultak Horvátországban e czélra 2929 frt 57 kr gyűlt össze. Az adomány értékét — mondja a bán nyilatkozata szerint a miniszterelnök, a bánhoz intézett levélben — még azon körülmény is fokozza, hogy Horvátország közönsége is szenvedett a vízáradások által, s maga is segélyre szorul. (Bukarestből) jún. 26-ról írja a Pol. Korr. levelezője. A két kamarának már csütörtökre kitűzött, de fontos politikai okokból elhalasztott hivatalos ülése, melyben a kormány a berlini szerződés 44. pontjára vonatkozó összes diplomácziai iratokat s levelezéseket elő volt terjesztendő, tegnapelőtt este tartatott meg. A fővárosban levő összes képviselők és szenátorok jelen voltak a gyűlésen, melyen az okiratok felolvastattak, mi teljes 4 órát ven igénybe. Nagy figyelmet és visszatetszést keltett Olaszország azon követelése, hogy a Romániában született mindazon zsidónak meg kell adni a jogegyenlőséget, a kik sohasem álltak idegen védelem alatt s kik 1845 óta a román honfiusitást megszerezhették volna, ha azt a román polgári törvénykönyv ismert korlátoló intézkedése nem akadályozza. Francziaország szintén magáévá tette az olasz kormány e követelését. A legkínosabb hatást azonban Románia berlini képviselőjének, Liteanu-Barnan urnak jelentései keltették, melyekben a képviselő a berlini irányadó körökben szerzett azon meggyőződését fejezi ki, hogy ha Románia a berlini szerződés követelésének eleget nem tenne, ennek reá nézve válságos következményei lehetnének. Márpedig Németország a berlini szerződés alapján azt kívánja, hogy minden Romániában született zsidó, aki soha idegen védelem alatt nem állt, egyenjogú román állampolgár legyen. Az okmányok felolvasása után elhatároztatott, hogy a gyűlés másnap folytattassék. Ez tegnap délután két órakor meg is történt. Többen az összes felolvasott iratok kinyomatását kívánták. A kormány azonban azt ajánlotta, válaszszon a két kamra bizottságot, mely az egész okmányhalmazt áttanulmányozza, s azután megtegye javaslatait a berlini szerződés 44. pontjának végrehajtása iránt. Az ülés berekesztetvén, a szenátus ülésében hosszú vita támadt a felett, hogy a kormány, vagy a törvényhozás ragadja-e meg ez iránt a kezdeményezést? Végre a szenátus többsége a kamarák iniciatívája mellett nyilatkozott, s e végből hét tagú bizottságot küldött ki. A képviselőház ma tárgyalja e kérdést s kétségkívül hasonló értelemben fog határozni. A két ház vegyes bizottságának legalább két heti időre lesz szüksége, míg munkálatával elkészül. Parlamenti körökben a hangulat igen nyomott; a kormány körei nagy vigaszt találnak abban, hogy sem Bécsből, sem Londonból nem intéztek hozzájuk olyan formulázott követelést, mint Berlinből, Rómából és Párisból. (Napoleon Lajos herczeg végrendelete.) A Gauloisnak távirják Chislehurstból: »Mint magától Roucher úrtól hallom, a császári herczeg végrendelete egy közjegyző és egy bírósági tisztviselő jelenlétében bontatott föl. A végrendelet elején általános politikai elmélkedések vannak, azután következnek az intézkedések az örökségről s néhány hagyomány emlékül személyes jóbarátainak és szolgáinak. Többet Rouher úr nem akart mondani. Azt kérdeztem tőle, nem tett-e a herczeg politikai jogutóda iránt némi akaratnyilvánítást. Rouher úr erre kitérőleg válaszolt, de azt mégis megmondotta, hogy a végrendelethez egyedül a császárnőnek szóló 8 egyedül tőle tudomásul vett pótvégrendelet volt mellékelve. A végrendelet csak nyolcz nap múlva, valószínűleg az angol hírlapok útján, fog nyilvánosságra hozatni.« Hasonlót jelent a Globe tudósítója, ki úgy látszik ugyanazon forrásból merített, mint a Gaulois. Amint írja, Chislehurstban általánosan azt hiszik, hogy a pótvégrendelet Napoleon Jérome herczeg lemondása esetére fiát, Viktor herczeget nevezi ki jogutódul. De a császárné, ki már beszélt Bonaparte Károly, Roucher és Pietri urakkal, azon nézetét fejezte ki, hogy Jérome herczeg nem utasíthatja vissza az utódlást. Ellenben a Morning Post határozottan állítja, hogy a meghalt herczeg egész formaszerűen arra hívta föl a bonapartistákat, helyezzék minden reményüket Viktor herczegbe. Az idézett lap szerint a végrendelet ezután következő részében hagyományok vannak Roucher és Pietri, valamint nyugdíjak a cselédség számára. A végrendelet a herczegnek Afrikába való elutazta előtti napon kelt. Az Estafette szerint a végrendelet illető pontja egész általánosságban így szól: »Velem még nem fog ügyem elveszni, hisz még megmarad Viktor herczeg.« Végül megemlítjük a Liberté azon hírét is, hogy Lajos herczeg vagyonának egy részét Viktor herczegnek hagyományozta. (Lásd a táviratokat. A szerk.) A hivatalos jelentés a székesfehérvári kiállításról. Ma vettük a következő czimű, 181 lapnyi nagy művet: »Jelentés a Székesfehérvárott 1870-ben rendezett országos mű-, ipar-, termény és állatkiállitásról. B. Kemény Gábor földmivelés-, ipar s keresk. m. kir. miniszter megbízásából szerkesztette Keleti Károly min. tanácsos, a m. t. akadémia r. tagja.« A mű igen tüzetes áttekintést nyújt a ma befejezett kiállításról s tekintettel van a dijosztásra is. Számos szakférfiú munkáját nyújtja e mű, mely a hivatalos statisztikai küldeményeknél szokatlan gyorsasággal jelent meg. Egyelőre Keleti zárszavát idézzük, mely a következő: A székesfehérvári kiállítás alapos tanulmányozása csak megerősített azon, az életben szerzett tapasztalatban, hogy Magyarország ez idő szerint fordulóponton áll, a nyerstermelés és kézművesség korából a háziipar által támogatott gyártás s a műipar korába való átlépéshez. Valamint politikai intézményeiben szakított az ország a középkor hagyományaival s jelenleg a legújabb kor modern államainak áll színvonalán, úgy készül és kénytelen szakítani társadalmi téren is a régi munkarenddel s a modern iparos államok küzdterére lépni. A mezőgazdaság egymagában, súlyos termelési viszonyai között, nem elégítheti ki többé az állam szükségleteit, a kézműves munka nem fedezheti egymagában a társadalmi fogyasztást. Segítségül kell hívnunk az ipart azon fejlett alakjában és sokoldalúságában, melylyel más országokat is gazdagságra s hatalomra segített. Ennek öntudatára ébredt a közvélemény, ez öntudatnak egyik kifolyása a székesfehérvári kiállítás. Ha e kiállítás egyebet sem eredményez vala, érdemei elévülhetetlenek. A nép érdemes előharczosai és szorgalmas munkásai egyaránt sorakoztak ez eszmék zászlója körül. Meg akarták mérni erejüket, mihez a nagy nemzetközi kiállítások, a színhely távolságánál s a fölkeresésével egybekötött nagy költségeknél fogva, nem alkalmasak. De nemcsak erejüket mérték össze az ország termelői, nem versenyre keltek csupán egymás irányában , reményben a külfölddel, hanem sokkal magasztosabb eszmének hintették el magvát, érlelték csiráit. Ha nem mind puszta szó, mi a kiállításon résztvettek számos találkozásainál fölhangzott, úgy nemcsak az együvétartozás érzete erősbült meg a társadalom különböző osztályai között, hanem meggyőződéssé vált, hogy a gazda s az iparos, a kereskedő és művész nem kereshetnek e hazában külön czélokat, mert érdekeik közösek. A mezőgazda, ki eleddig mindig attól tartott, hogy az iparnak netaláni pártolása esetén az ő termelésének esélyei szenvedhetnek csorbát a mind keresettebbé váló munkáskéz miatt, meggyőződésére jutott annak, hogy ez iparos munkások nemcsak neki is termelnek, de ép azt is fogyasztják, mit ő produkál s amin mind nehezebben túl túladni az óceánon túli verseny által elfoglalt külpiacon. Meggyőződésére jutott annak, hogy terményei legjobb fogyasztóját közvetlen közelében találja s még inkább találandjó azon iparos honfitársban, ki nem megdrágítani fogja konkurrencziája által a netalán szükséglendő tőkét, de megteremti számára. Meggyőződött róla, hogy csak gazdag országban virulhat a mezőgazdaság is, a gazdaságot feltételező tőkét pedig szaporábban teremti a nyers terményt munkája által nemesítő iparos, mint a gazdasági czikkek exportálására szorult, így a külföld kereskedelmi konjunktúráitól függő par excellence földművelő állam. Ily viszonyok között — a földmivelés legkisebb elhanyagolása nélkül, sőt érdekeit a legbiztosabban előmozdítandók, bátran az ipar fejlesztésére irányozhatjuk legjava tevékenységünket. Székesfehérvártt az ország munkásainak nagy része összehordta termésük s iparuk mutatványait s a kiállítás gazdag képét nyújtja Magyarország jelen fejlettségi állapotának. Azt látjuk e képből, hogy az emberi munkásság s az iparos termelés majd valamennyi ága van máris képviselve hazánkban. A termelési minőség itt-ott még nem emelkedik a tökély fokára, de legnagyobb részt oly mérvűnek bizonyul, mely nemcsak a befagyasztás minőségi igényeire nézve kielégítő, de számos iparágban a külföld hasonló termelvényeivel versenyezhet, némelyikben legyőzi. Ami eleddig hiányzik, az a tömeges termelés, a képesség a hazai piac úiszükségletének teljes fedezésére, kívüle pedig kereskedelmünknek, a neki természetszerűleg kimutatott keleti irányban való ellátására.