Pesti Napló, 1879. szeptember (30. évfolyam, 185-210. szám)
1879-08-01 / 185. szám
185. szám. Budapest, 1879. péntek, augusztus 30. évi folyam. Szerkesztési iroda.: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. J Kiadó-hivatal* Barátok tere, Athenaeum-épület A lap anyagi részét ilető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Kififizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli es úti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 8 hónapra 6 írt. — 6 hónapra 12 írt. Az esti kiadás postai különkildéséért felülfizeté* évnegyedenként 1 fajnak Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de eanik ki* mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától rámutatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Athenaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. Szeged, aug. 1. (D. É.) Noha az ideiglenes barakkokból jobbára megtörtént a kitelepítés, még mindig sok kitelepítés van hátra, így a Tisza udvarban a felső Tisza parton, a sziberi töltésen, és itt-ott az iskolákban még mindig laknak menekültek. A kir. biztos felhívta a városi hatóságot hogy a Mórán (mező a kálvária mellett) újabban holdat sajátítson ki állandó barakkokra. A belvizek levezetésére nézve, míg a töltések a szillőri részen megnyittatnak, — mire a királyi biztos a közelebről várt műszaki katonaságot fogja alkalmazni — egyelőre megnyitják a sina-csatornát és a tápéi zsilipet, hol a víznek kellő esése lesz. A légszeszvilágítás újabb megkezdése közel kilátásban van. Az igazgató reméli, hogy a gázt két nap alatt meggyújtathatja az utczákon. Jankovics Miklós tanácsos és kormánybiztos hosszú ittléte után rövid idei szabadságra ment. A becslések folynak. Az alsóvárosban újabban az albizottság összesen 124 házat becsült fel, még körülbelül 300 ház van hátra s ezzel becslési feladatát bevégezte. A felsővárosi albizottság 52 házat és 127 tételt, a belvárosi 28 házat és 84 tételt vett fel. London, augusztus 1. A felsőházban a külügyminiszter Marquis of Salisbury válaszolván lord Stanhope interpellácziójára, kijelenti , hogy az orosz csapatok Kelet-Ruméliát teljesen kiürítették és hogy az utolsó orosz katona e tartományból már kivonult. Konstantinápoly, aug. 1. A Neologosz és Thraki napilapokat a kormány felfüggesztette. Azt állítják, hogy a kabinetben változások fognak történni. Budapest, aug. 1. (A Zichy-ügy.) Ő Felsége a király Zichy- Ferraris Viktor gróf lemondását a Pest. Korr. értesülése szerint elfogadta. A Zichy utódjára vonatkozó több oldalról fölmerült hírekkel szemben a P. K. arról értesül, hogy a lemondás által megürült belügyi államtitkári állomás egyelőre a Zichyügy végleges elintézéséig betöltetlenül hagyatik. (A római kúria köréből.) Nina pápai államtitkár visszalépése, írja az Italic, még épen nem oly elhatározott dolog, mint a lapok jelentették. Az idézett római lap szerint a bíbornokot, ki a pápával minden kérdésre nézve teljes egyetértésben van, bizonyos diplomaták nem szeretik, kiknek nem akar kedvükben járni; ezenkívül az engesztelhetetlenek is nagy ellenségei, mert azt hiszik, ő hiúsítja meg ama szándékuk valósítását, hogy XIII. Leó pápát a féktelen reakció útjára tereljék. A dolgok ez állapota — írja az Italic — olyan elkeseredést keltett, mint minden más pártküzdelemben nyilatkozik. Mindeddig egy szó sem igaz azokból, miket a pápa ez ügyben már hozott határozatairól híresztelnek, de Nina bibornok, megunva a sok fecsegést, állítólag arra kérte a pápát, szabadítsa ki a kínos helyzetből s vessen véget az olyan állapotnak, mely a szentszék méltóságát s az államtitkár egyéni tekintélyét egyaránt csorbítja. A pápa, kinek a dolog már fülébe jutott, több egyént magához rendelt s elmondotta nekik véleményét az efféle híresztelésekről, de ezzel csak uj gyűlöltséget keltett. Ennyi igaz a dologban, de teljesen hamis az, hogy egy bizalmi praelatus fog fölkéretni, vegye át a mostani államtitkár teendőit. (A bonapartisták táborában egyre folyik a czivakodás és a hírlapi polémia. Cassagnac Pál most kijelenti, hogy barátját Détroyat urat, az Estafette munkatársát nem akarta megsérteni, midőn meglehetős durva hangon mondta neki,hogy hagyja őt békében. Cuneo d’ Ornano viszont beszédet tartott, melyben kezességet vállal Jerome herczeg »vallásos« érzelmeiért. »Itt — mondja a Temps — megszűnik minden ; ilyen biztosítással szemben le vagyunk fegyverezve. A nevetés elfojtja minden okoskodásunkat. Világos, hogy a bonapartisták, miután sok időn át gyászba borították az országot, most erőszakkal kaczajra akarják azt kényszeríteni.« (S i m 1á b 61) írják julius 27-ről a Timesnek: A határon levő magasabb állású tisztviselő magánle- ES.PÜL. ■ — A Pesti Napló tárczája. Az alkalmatlan asszony. Regény. Droz Gusztávtól. Hogy a párisi szépség bájainak könnyebb vala megtántoritani e jóravaló derék fiút, mint másokat, azt érthetőnek találom. Hogy Duchemain Céline kitűnő körülmények közt tudva Corentint, a maga részéről nagy erőfeszítést tett, hogy neki tessék és nőül vétessék általa, az is lehetséges. De a zajt, mely Kerlawent betöltötte s a házasságot, melyet az elkerülhetlen becsületmentés lépésének tüntettek fel, oly mélység választja még el, melyet én átlépni, annál kevésbé világosan megérteni nem bírok. Azt fogják mondani, hogy Kerroch Correntin hideg és és tartózkodó látszat alatt végtelenül érzelgős kedélyt rejtett, hogy atyja a legrajongóbb költők korai olvasmányával megzavarta fejét, hogy el volt szigetelve minden szórakozástól, hogy nem ismerte a világot... És végre is a legjobb körülmények közt élt a világon arra, hogy egy szép napon valami nagy bolondot kövessen el. De hát eléggé okadatolva van-e ez által a bolondság elkövetése ? Ifjúságának bármely szakában tekintsem ez ifjút, kötelességei rabját, az erkölcsök tisztelőjét látom benne. Gyermekéveiben, melyeket Kerlawenben töltött, mintaképül idézik. Később a corienti gyógyszerész-iskolában tudományszomja a legjobbak közé helyezte. És később, midőn atyját a pilulák sodoritása közben gutaütés érte, behunyta szemét és a gyöngéd fiú sürgősen Kerlawenbe utazott, mily bátran és komolyan fogott hozzá a gyógytár szervezetéhez!... Hát igy tesznek a hóbortosak? Igaz, hogy inkább áldozatnak, mint öntudatos cselekvőnek mondják jőt ez ügyben. De ezzel méltatlanul az ostoba szerepével ruházzák fel, ami értelmiségével sehogy sem áll összhangban. S egyszersmind Duchemain Célinet igazi infámia vádjával illetnék. Lehet valaki szép és születhetett Batignollesban, anélkül, hogy Putifár hajlamait kellene táplálnia .... De hagyjuk ez előzményeket. Úgy állott a dolog, hogy a fiatal gyógyszerész, hála kedvező körülményeinek és jó magaviseletének, rég czélpontját képezte a házassági tervek egész rajának, és midőn Nantesba visszatérve, egyszerre kijelenté, hogy feltalálta álmainak eszményképét s azt legközelebb nőül veszi, egy csapással számos reményt tett semmivé. S ahelyett, hogy a gondviselés működését látták volna ez eseményben, inkább szemrehányást tettek Kerrobnak, a képmutatás és vétkes könnyelműség vádja alatt. Még ha némi magyarázó részletet mondott volna kalandjáról, ha, hogy úgy mondják, mentegette volna meggondolatlanságát! De nem, és hallgatása, nyugalma ajtót tártak mindenféle magyarázatoknak .... A méltatlankodás érzete nem bántotta Kerlawen józan kedélyét. S innét a megszólás, a sok ócsárló mende-monda, melyről fentebb szólottunk. És csodálatos, hogy e nagy harag mintegy varázsütésre eltűnt rögtön, mihelyt először meglátták a fiatal asszonyt, kinek látására a kérges szivekbe oly érzés lopódzott be, melyet inkább lelkesedésnek lehetne nevezni. »Aki a kópé, ah!a hamis, ki rejtegette előlünk kincsét!« — mondák mindenütt. Valóban Céline igéző volt. Kicsike az igaz, de a kifejezésteljes és a természet által oly gyöngédséggel formálva, mely telve volt pajzán tetszvágygyal. Üde mint a rózsa, gömbölyű mint a fürj, elragadó szép kebellel, ragyogó szemekkel, mosolygó ajkakkal s oly karcsú kis derékkal, hogy az ember két kezével átfoghatta volna. S e mellett víg mint a pintyőke, fürge, örökösen izgő-mozgó, a félénkség árnyalata nélkül, a lényén elomló fitymáló malicziával ! Megzavarodtak az emberek , ördögöt vártak, s az aki közéjük érkezett, a legbájosabb legellenállhatlanabb angyal volt. Nem volt mulatságosabb a meglepetéseknél ! Ők egy bűnöst vártak, s ime egy biró jelent meg helyette, egy biró rózsától illatos, jóakarattal és vidorsággal teljes, de végre is biró, azt belátták. Szemmel látható volt, hogy e szép gyermeknek csepp kedve és hajlama sem volt az áldozat szerepére s arra, hogy nyakára hagyjon nőni valakit. Az emberek lassanként a csábos formák alatt aczélozott tulajdonságokat láttak, s tekintetében oly átható valamit, ami előtt, nem tudni, miért, nem állhatták meg. Érkezése tehát, mint már szerencsém volt jelezni, valóságos diadalmenet volt. Szinte érezte az ember, hogy jöttével a párisi előkelőség illata járja át Kerlawent, s vele együtt érkezett a bő, fény, a czivilizáczió, hogy együttes működéssel újjáalakítsák a várost. Igéző, elragadó volt rajta minden. Öltözékeinek szeszélyes merészsége, pongyolájának sajátszerűsége, a modor előkelősége és elegancziája tekintetében felülmúlhatlan volt. Utánozták bizarr kimért mozdulatait, melyekkel beszédjét kisérte; elsajátították tőle kecsesen selypítő beszédmodorát, mely bár párisias volt, élénken Batignollesra vallott, és megtanultak tőle egy rakás új szót és kifejezést, melynek létezéséről ez ideig semmiféle szótárból sem merítettek tudomást Kerlawen lakosai. Céline a neki tulajdonnévvel azonnal egészen felforgatta férje házát, bevonatta fehér-arany kárpittal az első emeleti nagy termet, s átalakította az ősi fészket, melyet a Kerrochok nemzetsége több mint egy évszázadon át kegyeletes gonddal őrizett, s félre kerülvén minden átalakítást. Bearanyoztatta a czímert, és a ház homlokzatát egészen bevonatta világos veres festékkel... Ahelyett, hogy kifakadtak volna szentségtelen cselekedete fölött, inkább jó ízlését magasztalták. Legalább lesz egy boltjuk igazi párisi mintára. Egy hét múlva az egész város meghódolt neki. A jó öreg lelkész »kedves szép kicsikém«-nek nevezte és a feltámadás-egyletbeli hölgyek szintúgy a Sainte Claude zárda szüzei, váltig erősítették, hogy a fiatal asszony ép oly jó, mint szép. A mi Kerroch urat illató, ő a tündöklő meteor oldala mellett fénytelen, bús szerepre volt kárhoztatva. A boldogság kinyomata volt ez, s az álmélkodásé, melyet a reá nézve új helyzet ébresztett ? Nem lehetett tudni az okát, de egyénisége mintha egyszerre elmosódott, lelki bátorsága meghunyászkodott volna. Félénk és ingerült, kerüli az emberek társaságát, alighogy válaszol a kérdésekre s azt is oly hangon, mely titokszerű és suttogó. Miglen Céline egyéni kellemeivel elbájolta a látogatók és kliensek tömegét, mely a boltot gyakran egészen megtöltötte, férje kuszált hajjal s kezében a gyógyszerész mozsárral koronkint meg megjelent a Teremben, élénken hasonlítva ama színházi suhanczokhoz, kik történésén kibukannak a színre és megzavarodva a ragyogó látványtól, hirtelen visszahúzódnak a díszletek mögé. — Kerroch úr ! kiáltja Céline kaczagva, ne tessék, már meg eltűnt. Istenem, milyen furcsa egy férjem van nekem! Kerroch úr ne feledkezzék meg a két boocról. . — Igen, kedves barátnőm, válaszolt egy hang a távolból. — Igen, kedves barátnőm, igen kedves barátnőm !... s aztán a tapaszról sem a zárda számára, ön tudja, hogy ágyam fölött tizennégy orvosságos bödöny hever, remélem, nem szándékozik ott hagyni azokat. Végre hozza rendbe az isten szerelméért dugaszait, hozza rendbe minél előbb. Mindenütt csak dugasz, uram, egész a leveses tálig. Illik ez ? 5 — A dugaszok ? Igen, kedves barátnőm. — Irgalmas isten, igen már no! Kerroch úr, az igaz, jeles tulajdonságokkal van megáldva, asszonyom , nem iszik, nem játszik, rendezett viszonyok közt él, igen gyöngéd és mind efféle, de különben ablakat, kihoz türelmemből. Olyan, mint egy dorong fa. Örökösen ingerült és el van foglalva. Azt hiszi az ember, hogy a mozsártörőt forgatja, pedig alszik. Törés közben megfeledkezik magáról, asszonyom. Láthatja őt, mint a nyílvesszőt tovairamodni, hóna alatt rengeteg kenőcsfazékkal; azt hiszi ön, hogy sürgős az útja, hogy várják a műhelyben ? Szó sincs róla, ön nem ismeri őt e tekintetben, egyszerűen megsétáltatja a fazekat. Egy óra múlva is úgy fogja őt találni, hóna alatt ugyanazon fazékkal, folyton mozogva, folyton elfoglalva. Asszonyom ez igy megy végesvégig. (Folyt. köv.)( vele azt mondja, hogy a Khyber-szorosban teljes nyugalom uralkodik, s hogy a törzseket elszánt és okos bánásmóddal erőszak fegyver nélkül féken lehet tartani. A levél írója hozzá teszi, hogy a mohamedánokat általában meglepi és kielégíti a jó bánásmód, melyben Jakub khán részesült. A zendülés Pumpában komolyabb alakot ölt. A lázadók lőttek a Shamrock gőzyachton levő rendőrségre, mely más hajóra menekült, mire a lázadók a Shamrockot hatalmukba kerítették, s kirabolták. Madrasból jelentékeny erősbítést küldöttek a helyszínére. Rammel ezredes, a kerület parancsnoka, most mintegy 900 emberrel és két hét fontos ágyúval rendelkezik. A maczedoniai lázadás, P. K. Szófiába naponként várják a szultán formánjának megérkezését, mely a maczedoniai lázadásban részt vett felkelőknek teljes amnesztiát ad. Nagyon valószínű, hogy, ha az amnesztia tényleg megadatik, a különben is végéhez közeledő felkelés teljesen megszűnik s a hegyekbe menekült felkelők leteszik a fegyvert. Hogy a lázadás ily fiaskóval végződött, annak oka leginkább a bolgár agitáczionális bizottság eljárásában fekszik. A bizottsági tagok a Bulgáriából s az odesszai, nikolajevi, moszkvai, pétervári, taganrogi, bredjanszki, galaczi, bradai, bukaresti, jassii, marseilli és londoni bolgár kolóniákból érkezett tekintélyes összeggel — azt mondják a befolyt összeg két millió frankot meghalad, — nagyon könnyedén bántak. E pénznek csak igen kis része jutott az orchidai forradalmi bizottság kezei közé, a többi elpárolgott, senki sem tudja hova. A felkelők között négy hónap óta nagy szükség volt élelmiszerekben és fegyverekben. Az egyes felkelővezérek ismételve azzal fenyegetőztek, hogy embereiket elbocsátják s junius elején Georgevits és Ivanoff bandáikat tényleg el is bocsátották. Nem kevésbbé hatott bénitólag a felkelésre a megváltozott politikai helyzet. Ugyanazon oldalról, melyről a felkelést szították s ugyanazt terjesztették, az utolsó hetekben oda működtek, hogy a felkelés minél előbb véget érjen. Igen befolyásos helyről a felkelés vezéreihez irat intéztetett, mely egyebek között ezeket tartalmazza: Győzelmeitekben nem lesz semmi haszon, vereségeitek pedig komolyan veszélyeztetik ügyeteket. Segélyt most sehonnan sem várhattok. Az, aki jólétetekről folytonosan gondoskodott s tényleg is bebizonyította, hogy mily nagy áldozatokra kész, az nem tehet most egyebet, mint hogy azt tanácsolja, hogy a békére gondoljatok. Aki pedig még most is segélyt és védelmet igér, az csak a veszedelembe dönt titeket s el fog hagyni vérezni, a nélkül, hogy ujját billentené. Azért legyetek eszélyesek és előrelátók és az ekeszarv mellett várjátok be azon időt, midőn sikerrel lehet működni. Minél nagyobb lesz türelmetek, annál jobb lesz az eredmény. E szózat a szívből jön s e szív melegen dobog a buzgárokért és a sokat szenvedett Maczedoniáért. Ezen hasonló nyilatkozatok, melyeknek eredetét mindenki jól tudja, természetesen nem tévesztik el hatásukat. Végre a felkelés legkiválóbb vezérei Szófiából közvetlenül azon felszólítást vették, hogy a felkelésnek véget vessenek. Mindez megbénította az akcziót s végre a vezérek nem tehettek mást, minthogy a kapituláczió feltételei iránt a portával alkudozásokba bocsátkoztak. A feltételek nem épen rosszak, hanem úgy látszik, még azokon is alul maradtak, melyeket a porta rövid idő előtt hasztalanul ajánlott fel. Teljes amnesztia, az utolsó évi adók elengedése, a lázadás alatt elfogottaknak szabadon bocsátása és oly reformok behozatala, melyek a ráják sorsát tetemesen javítják. Most a felkelők mindenekelőtt amnesztiát kívánnak, hogy akadálytalanul visszatérhessenek falvaikba, s csupán a múlt évi adóhátralék elengedését kérik. A porta azonban még ezen feltételeket sem volt hajlandó most már megadni és Savfet pasa, a szaloniki vilajet kormányzója közbelépésének köszönhető, hogy a porta engedékenyebb lett. Egy 580 főből álló banda már elhagyta a hegyeket s Derbend Hannál foglalt állást, hogy itt az ottomán hatóságnak kijelentse a fegyverletételt. Két más csapat, Zukoff és Aristakoff vezetése alatt, a seressi parancsnoknak adta meg magát. A hegyekben ezeken kívül bujdosó felkelők oly csekély számmal vannak, hogy további rendzavarástól nem kell tartani. (A Pol. Korr. szaloniki tudósi Dunaszabályozás. Azon egyesült bizottság,melyet Pozsony szab. kir. város, Pozsonymegye és a pozsonyi kereskedelmi kamara a Dunaszabályozás ügyében kiküldött, a következő előterjesztést tette a közlekedési minisztériumnak : Pozsony megye törvényhatósági bizottsága folyó évi június hó 23-án 7819. szám alatt, továbbá a pozsonykerületi ipar- és kereskedelmi kamara június 28-án, végre szab. kir. Pozsony városa törvényhatósági bizottsága július 7-én 9165. sz. alatt kelt határozatával mindegyik egy egy öt tagú bizottságot küldött ki a maga kebeléből, oly megbízással, hogy ezek közös tanácskozás után azon lépéseket és eszközöket javaslatba hozzák, melyek a Dunaszabályozás siettetetésére alkalmasak. Ezen megbízáshoz képest a három bizottság mai napon közös testületté alakult és elhatározta, hogy ezen közös testület nevében a nagyméltóságú közmunka- és közlekedési minisztériumhoz a következő alázatos előterjesztést intézi. A borzasztó tiszai katasztrófa kényszerítő hatalommal közmeggyőződéssé érlelte azon nézetet, hogy, ha nem akarjuk, hogy hazánk vagyonában, jólétében és anyagi kifejlődésében folyton a legérzékenyebb károsodásnak legyen kitéve, a folyamok szabályozásának ezentúl nem szabad csekélyebb szerepet és jelentőséget tulajdonítanunk, mint a vasúti ügynek. És oly szükségesnek mutatkozik az is, hogy a vízi utaknak gondozása szintoly rendszeres és az egészre kiterjedő legyen, amint ez a többi közlekedési eszközöknél is megkívántatik. Magyarország folyamai egymással szoros egybefüggésben állanak és egymásra kölcsönös, élénk behatást gyakorolnak; az olyan szabályozást tehát, mely valamely folyamnak csak egyes részeit, avagy csak egy folyót szemel ki tárgyává, az abbeli érdekek helyes ápolásának nem tekinthetjük. Magyarország egész folyamvidéke egyöntetű, rendszeres és gyökeres gondviselést kíván. Ezen, a nemzet kebelében is már hatalmasan elterjedt meggyőződésének nagy nyomatékú megerősítését találja a tisztelettel alulírt együttes értekezlet azon tényben, hogy azon külföldi szakférfiak, kik a Tisza szabályozásának kérdésében hivattak meg, szükségesnek látták a Dunát is bejárni. Ugyancsak a mondott szempontból tanácsosnak és szükségesnek látná az elől megnevezett két törvényhatóság és további kilenczávhatóság közgazdasági képviseletét képező ipar- és kereskkamara küldöttségének közös értekezlete, hogy az említett külföldi szaktekintélyek szemléjüket és véleményüket a felső Duna vidékére is kiterjeszszék. Hiszen a Felső-Duna is évről évre nagy károkat okoz hazánk földjében és egyéb fekvő javaiban. Pozsony megyének a különféle minisztériumoknál fekvő ismételt felterjesztései megdöbbentő adatokat szolgáltatnak e tekintetben; a jeges árvizek veszélye évről-évre növekszik; és a mi nemzetgazdasági tekintetből még fontosabb: a Felső-Duna szabályozásának hiánya miatt mezőgazdaságunk, melyet anyagi állásunk létalapjának kell ismernünk, elveszti a legolcsóbb s ennélfogva a külföld irányában legfontosabb szállítási eszközét, a mit különösen Amerikának naponkint nyomasztóbbá fejlődő versenyével szemben valóban nemzeti bűnül kell magunknak felrónunk. Dunánknak Szécheny dicső kora óta napjainkig folyton szem elé állított és bennünket már-már tehetetlenséggel vádoló sajnos állapotát ama szétszórt védművek, melyeket államköltségen évenként emelünk, nem javítják, sőt tettleg rosszabbá változtatták, mint volt azelőtt. Ezen állapot tehát Felső- Dunánknál ép úgy megköveteli a szakértők javaslatát és az alapos orvoslást, mint hazánknak többi folyamvidékeinél. Ezen oknál fogva és áthatva azon meggyőződés által, hogy a m. t. közmunka- és közlekedési minisztérium maga is már ezen nézeteknek hódol és csupán a közvetlen külső alkalomra vár még, hogy e tekintetben is megtegye a lépéseket, bátorkodik az egyesült értekezlet azon kérelmét előterjeszteni. Kegyeskedjék a m. t. közmunka- és közlekedési minisztérium akként intézkedni, hogy a vizek szabályozása ügyében hazánkban időző külföldi szaktekintélyek mostani ittlétük ideje alatt a Dunának Dévény- Gönyő közti vonalát, mint amely a Vaskapun kívül a Dunának legbajosabb részét képezi, szintén megtekintsék és véleményüket ezen irányban is megadják. Kedvező elintézésnek bizalommal nézvén eléje, a Pozsonymegye és Pozsony városa törvényhatósága és a pozsonyi ipar- és a kereskedelmi kamara által kiküldött együttes értekezlet nevében maradunk a Nagyméltóságu m. kir. közmunka- és közlekedési minisztériumnak Pozsonyban, 1879. évi jul. hó 21-én, készséges szolgái: Edl Tivadar, Záborszky József, Bacsák Pál, Koller Károly.tójának ezen levelére megjegyzi, hogy a török kormánykörökből érkezett tudósítások szerint a macedoniai lázadók még annál is szomorúbb helyzetben vannak, mint a levélben előadatik. Felkelő csapatok Macedóniában a török kormányzó jelentése szerint, többé nem léteznek, ha csak a legfölebb 4—5 emberből álló egyes csoportokat nem nevezik azoknak s ezeket is a török katonák folytonosan üldözik, úgy hogy a nyugalom Macedoniában általában helyreállítottnak tekinthető.) A mérnöki oklevél. (Levél a szerkesztőhöz.) A Pesti Napló júl. 23-iki esti lapjában egy közlemény jelent meg A. aláírással s a mérnöki oklevél s a praxis czimmel; a 24-iki reggeli lapban pedig e közleményre vonatkozólag K. Béla tesz megjegyzéseket. Engedje meg, hogy ezen reánk nézve oly fontos kérdésben észrevételeimet röviden elmondhassam, azon nézetből indulva ki, hogy mindenesetre itt lévén ideje, ha a mérnöki kar valahára öntudatra ébred, az ébredés csakis egyeseknek az ügy iránti érdeklődéséből tűnhetik ki. Tagadhatatlan, hogy a magyar mérnöki kar mostani helyzete tarthatatlan, s a testület hivatásának csak gyökeres kora után felelhet meg. Hogy jelenleg a mérnöki oklevélnek majdnem semmi az értéke, arra úgyszólván semmi esetben nincs szükség, azt, kik mint magánmérnökök működnek, a legjobban tudják. De hát akkor érdemes-e öt évet a műegyetemen tölteni, érdemes-e a diploma megszerzése után fáradozni, ha annak, hogy valaki mérnök lehessen, van kényelmesebb, gyorsabb, s nem oly költséges útja és módja is. Azt hiszem, nem lesz érdektelen a laikusra nézve, a szakférfiak úgy is nagyon jól tudják — ha ez itt- és móddal megismerkedik, hogy a be nem avatott is láthassa, mily óriási visszaélés űzetik a mérnöki névvel, mennyire tűrhetetlen ez állapotnak továbbra is fentartása. A fiatalember, miután középiskoláit végezte, — sőt 10 évvel előbb ezt sem kellett tennie — felmegy az egyetemre, s rettenetesen unalmasnak találja, hogy ő egész nap most is iskolában üljön, holott neki más, rózsásabb színben tűnt fel az egyetemi élet, midőn még a megunt középtanodában arról ábrándozott. Egy-két, néha három év múlva aztán elhagyja a gyűlölt padokat, egy kis protekcióval bejut valamely mérnöki vállalathoz, hol némi gyakorlati ismereteket elsajátítva, már a tulajdon képenn mérnöki dolgokhoz is hozzá mer szólani. Tárgy van mindig, hallgatóság még inkább, a nagy hang pótolja a szakértelmet, s rövid időn kész a mérnök. Pár év alatt ezután tovább haladva, mint elismert szakértő bátran pályázhatik bármi vállalatra, vagy hivatalra; neki bizonyosan előnye van egykori tanulótársa fölött, ki elvégezte a mérnöki kurzust, mert neki már egynéhány évvel több praxisa van , mint annak. Igaz ugyan , hogy rendesen annyit ért a reá bízott dologhoz, mint hajdú a harangöntéshez, de hát nincs is arra szükség, majd elvégzi a »segéd.« Némi ügyességgel bármely pályán is lehet mint látszólagos szakértő szerepelni, így a mérnökin is. Idővel már nemcsak az eddigi szűk , de sokkal tágasabb körben is mint szakértő szerepel s tényleg befoly nagy horderejű — sőt országos érdekű — kérdések eldöntésébe is, a nélkül, hogy sok évi praxisa mellett is több joggal lehetne a mérnöki czímet ráruházni, — jobban meg tudna annak felelni, mint a pálya kezdetén. — Mert theória nélkül gondolni sem lehet, hogy valaki mérnöki munkát jól, öntudatosan végezhessen. Ki adja aztán meg árát a sötétségben való tapogatódzásnak ? rendesen nem a mérnök, hanem a jóhiszemű érdeklettek. Ha ily után is lehet — éspedig mint számtalan példa mutatja, nagyon is lehet — a társadalomban oly állást elfoglalni, melyre csakis arra képesített egyénnek volna joga, akkor épen ne csodálkozzunk rajta, ha a műegyetemi hallgatók nem igen fognak törekedni az oklevél elnyerése után, ha nem leszünk képesek a tudományt előbbre vivő vagy azzal csak lépést is tartó mérnöki kart felmutatni, mert ignoti nulla cupido. K. Béla úr fent említett levele után ugyan azon nézetben lehetne a közönség, hogy a mérnöki képesítés elnyerése oly rendkívüli elmetöredelemmel jár, melyre csak a különös talentummal megáldottak reflektálhatnak, mert »harminczkilencz kötelezett tantárgyból kell a leendő mérnöknek öt évi egyetemi látogatás alatt vizsgát tenni.« S így menthető, ha sokan a rájuk nézve úgyis elérhetetlen oklevél megszerzése után nem törekednek. Igaz, hogy egy jó technikusnak nem sok ideje marad a boldog semmittevésre, de hogy szorgalommal középszerű tehetség is képes öt év alatt a harminczkilencz — szorosabban véve csak huszonhét — tantárgyból vizsgát tenni, azt bizonyosan K. Béla úr sem fogja mint tényt tagadni. Az 1864—67. években például átlag csak 4°/0 az elégtelen sikerrel vizsgázottak száma, mig vizsgálatot 33°/0 nem tett. Az 1875—77. években pedig átlag 65°/0 tett sikerrel vizsgát s a 35°/0-ból csak jelentéktelen részt képez a rossz sikerrel vizsgázottak száma, a többi a nem vizsgázókra esik. Ha nem is könnyű feladat tehát valakinek mérnökké kiképezni magát, de bizony nem is herkulesi munka. Hogy az A. által felhozott bajok és visszaélések orvoslását a kormány az illető közegeknek kiadott utasítás által eszközölhetné, csak némi részben áll.Kétségtelenül legtöbbet s legbiztosabban az építészmérnöki kamara tehetne, az volna azon fórum, mely egyfelől a mérnöki kar tekintélyét, másfelől a közönség érdekét megóvni leginkább képes s erre leginkább hivatva van; ez gyakorolná az ellenőrzést úgy a városi s különböző társulati választások, mint a magán mérnöki vállalatoknál, így bizonyára a mérnöki testület azon morális magaslatra fog emelkedni, melyre emelkednie kell, mely nélkül hivatásának meg nem felelhet. A kormány dolga mindenesetre kezébe venni az ügyet, de másfelől a mérnökök kötelessége annak kivitelét előmozdítani, karöltve a sajtóval, mely, mint minden közérdekű ügyet, úgy ezt is bizonyára szívesen felkarolja. K. I. Különfélék. — aug. 1. (A hív. lapból.) Dr. Krzan Antal zágrábi kanokot, a zágrábi nemes konviktus vezetésétől fölmentvén, dr. Ivekovics Ferenczet, a Nevemet viselő zágrábi egyetem hittudományi kara tanárát, az érintett konviktus igazgatójává és a zágrábi székesegyházi káptalanhoz tiszteletbeli kanonokká nevezem ki. Kelt Ischlben, 1879. évi julius hó 25-én Ferencz József, s. k. Bedekovich Kálmán, s.sk. Mazuranics Iván, s. k. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister, Szászi Sándor dijnokot, a pécsváradi közalapítványi számtartósághoz írnokká nevezte ki. A közalapítványi királyi ügyigazgató, az ügyigaztóságnál üresedésbe jött harmadik írnokválomásra, Hegedűs Béla eddigi dijnokot nevezte ki. A beszterczebányai magyar k. pénzügyigazgatóság Fercsák Ferencz dunaszerdahelyi Vl-od oszt. adótisztet, hason minőségben a balassagyarmati adóhivatalhoz helyezte át,Martinovich Ferencz kebelbeli számgyakornokot pedig a körmöczbányai adóhivatalhoz ideiglenes minőségben Vl-od oszt. adótisztté nevezte ki. A debreczeni pénzügyigazgatóság Nádler Károly irodagyakornokot a tenkei adóhivatalhoz VT-odoszt. adótisztté nevezte ki. Szedlák Endre tettleges állományú honvéd-főhadnagy »Patakiéra, Weinberger János orosházi lakos »Szőllősi«-re változtatták nevüket. (A zirczi apát.) A mai hir.lap a következőt közli: Vallás- és közoktatásügyi magyar miminiszterem előterjesztésére, Supka Jeromos cziszterczi rendű áldozárt és előszállási lelkészt, a zirczpilis-pásztó- és szent-gotthárdi egyesített apátságok valóságos apátjává kinevezem. Kelt Ischlben, 1879. évi julius hó 27-én. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k. (Türr István tábornok) és neje Budapestre érkezett. Türr a nyár hátralevő részét valószínűleg Tátrafüreden tölti. (Székesfehérvár és Várpalota) között közlekedő Kariol-posta kocsisa már két ízben azon rémhírrel állt be a várpalotai postamesterhez, hogy Osoór község határában éjjel rablók által űzőbe vétetett és csak gyors hajtással menekült meg. Ezen hír Fehér megye hatóságát figyelmessé tette és egy ügyes csendbiztos közvetítése mellett sikerült rájönni a kocsis gazságára, ki e koholmányt oly czélból gondolta ki és terjesztette, hogy ilykép gazdájától magasabb fizetést csikarjon. A kocsis, ki tettét bevallotta, már fogva van, a rablók pedig nem léteznek. (Hymen.) Telegdy Roth Lajos m. k. osztálygeolog e hó 28-án jegyezte el Pillér Mártakisasszonyt Kismartonból.