Pesti Napló, 1879. december (30. évfolyam, 288-313. szám)

1879-12-01 / 288. szám

288. szírm. Budapest, 1879. hétfő, deczember 1, 30. évi folyam. Szerkesztési iroda« Baritok-tere, A the na sum­­ é p­ü I a t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Jbarátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők.PESTI NAPLÓ ESTI KIADÁS. Előfizetési feltételek* Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli is esti ki­­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 1 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bár­mely napján történik is, mindenkor a hó első napjaié i­számu­tatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a Pesti Napló kiadó-hivatalába Budapest, Barátok-tere, Ath­enaeum-épület, küldendők. A Pesti Napló táviratai. — Múlt éjjel érkezett. — Bécs, nov. 30. A »Montagszevue« jelenti, hogy Bosznia és Herczegovina polgári közigazgatását ille­tőleg 1879. évre póthitel nem lesz szükséges, mivel a két tartomány bevételei fedezik a még megkivántató összeget, sőt valószínűleg még egy kis fölösleg is fog maradni. Szevilla, nov. 30. Egy uj árvíz lepte el az it­teni vidéket. A Quadalquivir folyam öt méternyi ma­gasságra emelkedett. A katasztrófa kiterjedése még ismeretlen . Berlin, november 30. A császár fogadta Gor­csakoff herczeget. Edinburg nov. 30. Gladstone ismét két meetin­­gen beszélt, azt mondván, hogy a kormány által kö­vetett pénzügyi politika nem becsületes. Hangsú­lyozta továbbá, hogy a török uralom megszűnése a Balkán-félszigeten már nemsokára be fog követ­kezni , az örökség a Balkánon lakó nemzeteket illeti. — Éberség Oroszországgal szemben szükséges, de az szükséges Ausztria-Magyar­országgal szemben is, mely az orosz szupremácziát a saját felsőbbségé­­vel akarná talán helyettesíteni! Konstantinápoly, nov. 30. A porta hatá­rozottan megc­áfolja a Mukhtár pasa felől terjesztett nyugtalanító híreket. A portához érkezett távirat szerint a pasa nov. 28-án este Prilepében volt, hon­nan ma Kalkandelenbe és holnap Gusinje közelébe fog érkezni. — Ma érkezett. — (Ered. sürg.) Técső,decz. 1. A técsői választó­­kerület választói tegnap délután a városházán érte­kezletet tartottak, melyen a választók intelligencziája s a községek tisztviselőik által nagy számban vettek részt. Az értekezlet Viszanik Bazil g. k. esperest választotta elnökül, s rövid eszmecsere után egyhan­gúlag Várady Gábor jelöltetett ki képviselőül. Kül­döttség bizatott meg, hogy azt Váradyval tudassa. Bécs, decz. 1. Az 1864-ki sorsjegyek húzása. Főnyeremény 1763 sor, 20 sz., 2288 sor, 23 sz. nyer 20.000 frtot, 111 sor. 6 sz. nyer 15.000 frtot, 1190 sor, 8 sz. nyer 10.000 frtot. Továbbá kihúzottak a következő sorozatok: 819, 1179, 1231, 1527, 1812, 2054, 2480, 3088, 3121, 3778. Páris, nov. 30. Alaptalan a hír, hogy a porta tiltakozott volna, azon rendelet ellen, mely az e­g­y­p­­tomi főellenőrök hatáskörét szabályozza. Nem is valószínű, hogy ilyen óvás tétetni fog. Francziaor­­szág és Angolországon kívül más kabinetnek sem lesz okuk felszólalni a khidive e rendelete ellen, mely csak közös megegyezés elérése után bocsáttatott ki. De nem is érthető, mire is vonatkozhatnék az ilyen óvás. Páris, decz. 1. A »köztársasági balpárt« teg­napi gyűlésén elhatározta, hogy a kabinet meg­maradását óhajtja. A baloldal csoportjainak gyűlésén Lavergne elnök és a balpárt több küldöttje a kabinet megmaradása mellett emeltek szót. A »balközép« csoportja várakozó magatartást tanúsí­tott, míg a »köztársasági unió« és a szélsőbal tagjai új minisztériumot követeltek. Határozat nem hozatott, az általános benyomás azonban kedvezőnek mondható a kabinet megmaradására nézve. Az ülés további folyama alatt a baloldal cso­portjai következő program­m­p­o­n­t­o­k­a­t álla­pítottak meg: a hivatalnoki személyzet purifikálása; reformja a bírói karnak — sőt még az elmozdíthat­­lannak is;a katonai szolgálati időtartam megrövidítése; az egyéves­ önkénytesi intéz­mény eltörlése; a klérus beavatkozásának korlátozása;­­a csendőrség szigorúbb aláren­deltsége a belügyminisztérium alá. Holnap a gyűlés a nyilvános közoktatás­­és a sajtótörvény kérdéseivel fog foglalkozni. Washington, nov. 30. Sherman kincstári ál­lamtitkár immár megjelent hivatalos évi jelentése hangsúlyozza a takarékosság szükségességét, hogy a kiadások a bevételeket túl ne haladják. Kimerítő tör­téneti áttekintést nyújt a részletesen felsorolt befek­­­tetési műveletekről s az ezzel kapcsolatban­ megjelent tabellák kitüntetik az azok által megtakarított ösz­­szegeket. A jelentés felhívja a figyelmet a konfliktusra, mely a vámok megállapítása és a czukor értékének annak színe után való becslése miatt keletkezett, el­lenzi a dohány és szeszadó bárminő megváltoztatását, de felemlíti egyszersmind, hogy tanácsos volna az idegen hajókat, mérsékelt illeték fizetése­k mellett a regisztrálás kedvezményében részesíteni. A június 30-val lejárt pénzügyi év rendes költségvetése 273.827.184 dollár bevételt s 266.947.883 dollár ki­adást mutat ki. A folyó év előirányzata szerint a bevételek 228 millióra, a kiadások — a törlesztési tőkék kivé­telével — 238.269.135 dollárra fognak rúgni. Sher­man álamtitkár ajánlja a t­ea- és kávé­vám be­hozását, valamint az ópium gyárak megadózta­tását azon esetben ha a kongresszus kiadásokat ha­tározza meg, melyek a fölösleget túlhaladják. Pétervár, decz. 1. A czár nov. 29-én utazott el Lividiából, az éjjel Szimferopolba érkezett és éjfél után az Osztrovo Szimferopoli vasúton Moszkvába utazott. A belügyminiszter a »Golos«-t, egy tárczaczikk miatt harmadszor megintette, és a nevezett hírlapot öt hónapi tartamra felfüggesztette. Madrid, decz 1. A kézcsók ünnepélye tegnap ment végbe és déli 12 órától 3 óráig tartott. Este a színházban díszelőadás volt, melyen az egész udvar és a főranguak megjelentek. T i s z a fő miniszterelnöktől érkezett leirat szerint, T i s z a miniszterelnök önmaga fogja fölke­resni a városi közgyűlést. Tisza miniszterelnök ugyanis azt írja, hogy a zordon időben nem akarja magához, a budai várba fárasztani a 400 városi képviselőt (tudvalevő, hogy az egész közgyűlés akart fölmenni a miniszterelnök­­höz), hanem maga jön le a városi köz­gyűlési terembe, s ott veszi át a fel­iratot. A főpolgármester e czélra valószínűleg szerdán hívja össze a közgyűlési tagokat. A mai képviselőhá­zi ülésen P­é­c­h­y közlekedési miniszter válaszolt K­i­­r­á­l­y­i interpellác­iójára a Duna-szabályozás ügyé­ben. P­é­c­h­y miniszter előadván a szabályozás törté­netét, »figyelemre méltóknak« jelenti ki a külföldi szakértők véleményét. E tárgyban a kormány már holnapra tanácskozó bizottságot hívott össze a fővárosi hatóság, a fővárosi egylet és a mérnök-egylet tagjai köréből. (Az országgyűlési szabadelvű párt) tegnapi értekezletét V­i­z­s­o­n­y­i Gusztáv elnök megnyitván, előterjeszti a kandidáló bizottság által a delegácziókba kijelölt tagok névsorát. — E szerint rendes tagokká kijelöltettek: Andaházy Pál, Apáthy István, Bánffy Béla gróf, Baross Gábor, Bausznern Guidó, Bohus Zsigmond, Boros Bálint, Dániel Ernő, Éber Nándor, Éles Henrik, Fáik Miksa, Gidófalvy Albert, Harkányi Frigyes, Hegedűs Sán­dor, Ivánka Imre, Karácsonyi Guidó gróf, Kármán Lajos, Kemény Kálmán b., Márkus István, Prileszky Tádé, Poór Antal, Prónay József, Ráday Gedeon gróf, ifjú Rudics József b., Sváb Károly, Szirmay Ödön, Szögyény László, Tisza Lajos, Tisza László, Wahrmann Mór, Wodianer Albert báró. — H­or­vát­o­k: Horváth Péter, Kussevics Szvetozár, Miha­­lovics Károly, Voncina Iván. Póttagok: Andrássy Mihály, Holgráff János, Kazy János, Szász György, Matuska Péter, Rakovszky Géza, Rohonczy Ge­deon, Szeberényi Andor, Teleky Domokos gr. H­or­vát­o­k: Kotur Bazil. Az értekezlet a névsort el­fogadta. Elnök ezután előterjeszti, hogy a pártonki­­vüliek részéről Szily László, az egyesült el­lenzék részéről Apponyi Albert gróf, Bánhidy Béla b., Molnár Aladár és Szilágyi Dezső jelöltettek ki a delegáczióba. Fálk Miksa kérdést intéz a kereskedelmi mi­niszterhez az iránt, hogy azon esetre, ha 1880-ban az autonóm tarisfák életbe lépnek, nem lehet-e attól tar­tani, hogy Németország részéről a monarchia irányá­ban retorzionális tarifták alkalmaztatnak. Kemény Gábor b. miniszter kijelenti, hogy a kormány figyelmét ezen eshetőség nem kerülte el, és hogy jelenleg ugyan választ nem adhat, miután a tárgyalások ez iránt folyamatban vannak, de reméli, hogy a kérdésre már a legközelebbi napokban hatá­rozott választ adhat. Ezután Péchy közi­ miniszter előadja azon válaszok tartalmát, melyeket egy­felől Királyi Pál­nak a Dunaszabályozás tárgyában, másfe­lől Bánhidy Béla bárónak a műszaki tanács felállítása iránt tett interpelláczióikra adni szándékozik. Az értekezlet a válaszokat tudomásul vette. Végül tárgyaltatván, elfogadtattak a követ­kező­­javaslatok: a József műegyetem és az állatgyógyintézet építéséről, az indem­­nityről és a luxusadók megszüntetéséről. Ezzel az értekezlet véget ért. (Gróf Zichy Ferencz lemondása.) A hivatalos lap jelenti : 10 császári és Apostoli ki­rályi Felsége folyó évi november hó 26-áról kelt leg­felső elhatározásával, gróf Zichy Ferencz cs. és kir. nagykövetnek Konstantinápolyban, benyújtott le­mondási kérvényét legkegyelmesebben elfogadni s nevezettnek a m. kir. Szent István-rend nagykereszt­jét díjmentesen adományozni méltóztatott. (A védtörvény az osztrák képvi­­selőházban.) A reichsrath képviselőháza ma kezdi meg a véderő törvényjavaslat tárgyalását. Ez ügyben a ház előtt több javaslat van. Az első a bizottság ja­vaslata, mely teljesen azonos a kormányjavaslattal. Ez pedig egészen megfelel a magyar képviselőház által elfogadott törvényjavaslatnak. A különbség a magyar és a német javaslat közt csak az, hogy a magyar javaslat első pontjának nagy része az osz­trák javaslat második pontját képezi, míg az osztrák javaslat második pontja nálunk az első pontba van szó szerinti fordításban fölvéve. Az osztrák bizottság által javasolt rezoluczió így hangzik: »A képvi­selőház azon határozott várakozást fejezi ki, hogy maga a kormány létesíteni fogja, a fennálló hadsereg­­szervezet keretén belül, mindazon megtakarításokat, melyek, tekintve az állampénzügyek kedvezőtlen hely­zetét s a lakosság gazdasági viszonyait, sürgetőleg igényeltetnek.­ A jelentéshez két kisebbségi javaslat van mel­lékelve. Az első Rechbauer képviselőtől való s lényege ez : Határozza el a ház: Az 1. §. szövege igy hangzik: Az 1868. decz. 5-ei védtörvény 11. §-ában a hadsereg és a hadi tengerészet megállapított hadi állományának érvénye az 1880 év végéig meg­­hosszabittatik. A hadi állomány további meghatáro­zására e célzó előterjesztés idejekorán alkotmánysze­­rű tárgyalás alá terjesztendő.« A második kisebbségi javaslat C­z­e­d­i­k kép­viselő é­s a védtörvény 1. §-ára vonatkozik. Czedik a következő indítványt teszi : Az 1868 decz. 5-iki törvény 11. §-ában az álló hadseregnek 800.000 fő­ben megállapított hadi létszáma az évi rendes legény­ségi békelétszámnak 230.000 főben való megállapí­tása mellett — de nem számítva a saját költségükön szolgáló egy éves önkényteseket, az 1889. év végéig meghoszszabittatik.« (Bismarck és Gorcsakoff hercze­­g­e­k.) Két nappal Gorcsakoff herczeg Berlinbe ér­­kezte előtt, a német kanczellár házi­orvosa dr. Strink táviratilag Yarzinba hivatott; az orvos haladéktala­nul oda utazott. Ebből azt következtetik, hogy Bis­marck ezúttal sem akart orosz kollégájával szóba állani, mert állapota, úgy látszik, olyan rosszra fár­ Budapest, decz. 1. (A Dunaszabályozás és a főváros.) Ma délben tartott ülést a fővárosi hitelesítő bizott­ság, mely a város által a Duna-szabályozás ügyében előterjesztendő feliratot hitelesíté. E felirat elősorol­ja a szabályozás körül elkövetett tévedéseket, s kéri a külföldi szakértők indítványainak valósítását, külö­nösen kiemelvén, hogy azon tanácsosoknak, kik az eddigi tévedések s mulasztások okozói, ez ügyben jö­vendőre befolyás ne adassék. A felirat hitelesíttetvén, a bizottság kérdést tett, hogy mikor nyújtassék át ? A főpolgármester, erre válaszolván, azon meglepő közlést tette, hogy dúht, hogy lehetetlen Berlinbe mennie. Gorcsakoff herczeg Bismarck távolmaradását kellőleg méltá­nyolni fogja s ha felsőbb körökben súlyt fektettek a két kanczellár találkozására, most már meg lehetnek győződve, hogy e találkozást létrehozni merőben le­hetetlen. Más részről azonban azt állítják, hogy Bis­marckot nem Gorcsakoff, hanem a dán királyi pár berlini látogatása tette egyszerre oly beteggé. (A berlini vámpolitikai tárgyalá­sokról­ a Nat. Ztg. következő, általa teljesen hi­telt érdemlőnek mondott közlést tesz. A megállapo­dások után, melyek szept. havában a német és az osztrák-magyar vezérlő államférfiak közt Bécsben létesültek, a két kormányban azon meggyőződés kép­ződött, hogy a megegyezés a kereskedelmi téren min­den nagyobb nehézség nélkül létesíthető terv. Annál nagyobb meglepetést keltett tehát a hír, hogy az ed­digi szerződés meghosszabítása iránt kezdett tárgya­lások nem vezettek eredményre. De ez a negatív eredmény a viszonyokban találja magyarázatát. A két kormány a tárgyalásokban különböző szempontokból indult ki. Osztrák részről azon pon­tokat emeltek ki, melyek a múlt évi tárgyalásokban a legtöbb nehézséget okozták és pedig a nyers len forgalmát s az osztrák vasúti kocsik lefoglalását. Né­met részről azonban sokkal messzebb menő nézponto­­kat vártak. Az általános kereskedelmi szerződésen kívül Berlinben a fősúlyt a vasúti tarifák tárgyában más, szintén megbeszélt megegyezésre fektetik. Az osztrák államvasutakat s azon zárt hálót, melyet a porosz államvasutak a magánvonalak megvásárlása után képezni fognak, jövőre közös rendszerképen ösz­­szeköttetésbe akarnák hozni. Német részről már előbb igyekeztek az osz­trák delegáczióknak engedményeket tenni. Már a múlt évi szerződésben volt a vasúti anyagra nézve egy záradék, melyet azonban a német bíróságok gya­korlata illuzóriussá tett. A kormány erre nézve a német parliamentnek már tett előterjesztést, mely azonban nem intéztetek el. A nyers jen tárgyában a parliament határozata szintén akadályozólag állt a kormány útjában. Mindez akadályt a parliament leg­közelebbi ülésszakában könnyen el lehet majd hárítani. Ma azonban áthághatatlanok s igy a tárgyalások jelen állapotából nem szabad a későbbi tárgyalásokra kedvezőtlen következtetést vonni. Hogy a status quo jan. 1. után fenntartatik, bizonyosnak tekinthető, ha talán a legtöbb előnyt biztositó szerződés nem is fog formaszerűen meghosszabbíttatni. Országgyűlés, A képviselőház ülése deczember 1-én. Elnök Szlávy József. Jegyzők: Mednyánszky Ár­pád b., Baross Gábor, Antal Gyula. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Kemény Gábor b., Pauler Tivadar, Trefort Ágoston, Péchy Tamás, Szende Béla és Bedekovich Kálmán. Az ülés kezdődik i. e. 10 órakor. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hi­telesíttetik. Elnök bemutatja Gömörmegye közönségének feliratát az 1875. évi Vil-ik t. ez. 19. § ának módo­sítása tárgyában; az országos magyar gazdasági egyesületnek Korizmics László képviselő által be­adott nyilatkozatát, a magyar gazdák országos érte­kezletének emlékirata ügyében; a kunhegyesi ipar­társulatnak Varró Sámuel képviselő által beadott kérvényét, a N­­ők országos iparos gyűlés kívánalmá­nak érvényesítése iránt. A kérvényt bizottságnak adatnak ki. Elnök: bemutatja a jelen országgyűlés kezde­tétől fogva a folyó hó 1-ig beadott és függőben ma­radt interpellác­iók, indítványok, határozati és tör­vényjavaslatok, miniszteri és egyéb előterjesztésekről szóló elnöki jelentést. Megtekinthetés végett a ház irodájában fog letétetni. Zsíros Lajos előadó benyújtja a kérvényi bi­zottság által letárgyalt kérvények 21-dik sorjegy­zékét. A szombati­ ülés napirendjére tűzetik ki. Bárczay Ödön, Abaúj megye nagy­idai ke­rületében megválasztott képviselő, a szabályszerű 30 nap fenntartásával igazolt képviselőnek nyilvá­­níttatik. A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság tagjaira beadatván a szavazati jegyek, ész­revétel nélkül elfogadtatott a József-műegyetem és az állatgyógyintézet elhelyezésére emelendő országos épületre vonatkozó törvényjavaslat, miután Kautz Gyula előadó azt a bizottság nevében röviden elfo­o­gadásra ajánlotta, s a közoktatási miniszter kijelen­tette, hogy elfogadja a bizottság módosítványait. Tárgyalás alá vétetett a jövő év első negyedé­ben viselendő terhekről és fedezendő adósságokról szóló törvényjavaslat. Hegedűs Sándor utal az előrehaladt időre, s arra, hogy a költségvetés elkészítése még nincs oly stádiumban, hogy annak megállapítása ezen évben lehetséges volna s azért ajánlja a törvényjavaslat el­fogadását. Simonyi Lajos báró: T. ház! Egy államnak sem válik előnyér­e az, hogy a pénzügyi kezelés nem az azon évre megállapított költségvetés szerint tör­ténik, hanem a pénzügyi gazdálkodás az ezen kezelési évet megelőző évben megállapított költségvetés sze­rint eszközöltetik és azért ez, bármilyen körülmények közt, a kormány részéről mindig — hacsak a lehető­ség meg van — kikerülendő. Nem akarom tagadni, hogy alkotmányos és parlamentáris szempontból is sokszor igazolható a kormánynak ily kérése felhatalmazás iránt akkor, hogyha rendkívüli események ilyen kérelem benyúj­tására kényszerítik; a mostani eset azonban rendkí­vülinek nem tekinthető, mert fájdalom, hazánk szo­morú helyzete nem rendkívüli, hanem miután több év óta már így van, és még több év múlva is alkal­masint úgy lesz, rendes állapotnak tekinthető. Megtörténhetik azonban, hogy a kormány jo­gosan követelheti ezen felhatalmazást, és ezen felha­talmazás a parl­ament által ezen körülmények közt mindenesetre megadandó, és ezen eset az, ha új kor­mány alakul, melynek nincs ideje arra, hogy a költ­ségvetést jókor a ház elé terjeszsze. A jelen kormány­nál azonban most ez az eset nem áll, mert némi vál­tozással — azt hogy javítással, vagy nem, arról nem akarok szólani — még mindig a régi kormány, a­mely öt esztendő óta fennáll, és ennek következtében a kormány az előbb említett körülményre nem hivat­­kozhatik. Azok, kik a felhat­almazás megadását kérik, rendesen azzal az érvvel állanak elő, hogy ezen felha­talmazás nem a kormánynak, hanem az országnak adatik meg. Ez a költségvetés megállapítására nagy­részt csakugyan áll, de a jelen esetben, midőn felha­talmazás kéretik a kormány részéről, ez szerintem nem alapos ok, és­pedig azért nem, mert a költségve­tés meg­van, s itt csak a költségvetés érvényének meghosszabbításáról van szó. A felhatalmazás tehát nem az országnak, hanem a kormánynak adatik meg. Azon érv sem alapos nézetem szerint, ha az monda­tik, hogy bekövetkezhetnek az államgépezet fennaka­dása, ha felhatalmazás nélkül költségvetés nélkül kel­lene a kormánynak tovább kormányoznia. Mert azon esetben, hogy ha az akkori kormánynak nem szavaz­­tatik meg a felhatalmazás, kormányválság következik be, jön egy új kormány és annak a törvényhozás meg­szavazza a felhatalmazást és ennek következtében semmi fennakadás sem történik. Azt hiszem nem lehet követelni azoktól, kik a kormány eljárását nem helyeslik, hogy megadják a kormánynak azt a lehetőséget, hogy tovább is foly­tassa azt a politikát, melyet ők nem helyeselnek, így járt el a t. miniszterelnök úr 1874-ben, midőn kimondá hogy Ghyczy akkori pénzügyminiszter pénz­ügyi politikáját egy oldalúnak látván, azt nem he­lyesli és ennek következtében a felhatalmazást neki nem adja meg. Én ezen indokolás jogosultságát és helyességét elismerve, miután mi hasonló helyzetben vagyunk és nem helyeselhetjük a kormánynak politikáját, sőt kimondjuk, hogy azt rosznak tartjuk, tőlünk nem követelhető, hogy mi felhatalmazást adjunk a kor­mánynak arra nézve, hogy eddigi működését tovább folytassa. Ennek következtében mi a kért felhatal­mazást nem adjuk meg. (Helyeslés balfelöl.) Simonyi Ernő nem fogadja el a törvényjavas­latot, mert nem akarja felhatalmazni a kormányt arra, hogy az eddigi politikát, mely az országot tönk­re juttatta, tovább is folytassa. Csanády Sándor bizalmi kérdésnek tekinti a felhatalmazás megszavazását s épen ezért vizsgálat alá kell vennie a kormány elj­­írását, s megfontolnia, vájjon méltó-e a kormány, hogy az ország vér- és va­gyonadója felett intézkedjék. Nem szándékozom ezúttal, — igy folytatja — különösen Tisza Kálmán (Nagy derültség.) minisz­terelnök úrnak a magán­életben viselt dolgaival foglalkozni, (Mozgás. Zaj.) mert hiszen már magá­ban mielőtt a miniszteri székbe belépett volna, ele­gendő okot adott arra, hogy a nemzet megvetéssel forduljon el tőle. (Nagy mozgás. Felkiáltások a jobboldalon. Rendre! Rendre! Halljuk az elnököt!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, szí­veskedjék jobban megválasztani szavait. (Helyeslés.) Csanády Sándor :... hanem kötelességem bírálat alá venni azon tetteit, melyeket mint minisz­terelnök követett el. Elmondja ezután, mint szegte meg a m­­iniszterelnök ígéreteit s mint juttatta kol­dusbotra az országot. Nem viseltetik iránta senki ezen országban bizodalommal, mert tönkre tette az országot és koldus botra juttatta. Debreczen város lelkes és hazafias polgárai elkergették a miniszterel­nököt saját köréből. (Zaj.) Elnök : Másodszor kérem a t. képviselő urat, méltóztassék az itt használt szavakat megválasztani. Alig hiszem, hogy ez a parl­amenthez méltó kifejezés volna. Elkergetésről itt nem lehet szó. (Helyeslés a jobboldalon.) Csanády Sándor: Hát száműzték. Elnök: »Nem választották meg« ez az illő ki­fejezés. Csanády Sándor: Tehát nem választották meg. (Élénk derültség.) Elnök: Azt hiszem a közt nagy különbség van. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy kétszer emlékeztettem; ha ezt harmadszor is kénytelen vol­nék tenni, el fognám vonni tőle a szót. (Élénk helyes­lés jobb felől.) Csanády Sándor: Hogy mennyire elvesztette a miniszterelnök úr azon bizalmat, melylyel bírt, csak a jelenlegi országgyűlés kezdetén is, ki­tűnik onnan, miként az országgyűlés kezdetén 300 szavazattal rendelkezett, kitűnik azon körül­ményből, miszerint többen a képviselő urak közül, kik a miniszterelnök úr nézeteit, elveit osztották, nem mondom ki, illetőleg nem akarom kimondani az okát miért, mert attól tartok, hogy az igen­­. elnök úr el fogja tőlem venni a szót (Derültség). Végül ki­jelenti, hogy nem viseltethetvén bizalommal a kor­mány iránt, nem fogadja el a törvényjavaslatot. Tisza Kálmán miniszterelnök , T. képviselő­­ház ! Mindenekelőtt kötelességemnek tartom bejelen­teni, hogy a pénzügyminiszter úr betegsége által gá­tolva lévén, míg egyfelől, természetesen a­mennyiben képviselet szükséges, hivatásosnak tartom a képvi­seletet teljesíteni; másfelől nem annyira ezen, mint inkább a későbbi javaslatoknál szükségessé válható szakszerű felvilágosítások megadásával Márffy mi­niszteri tanácsos úr lett megbízva, mit bátor vagyok a t. háznak bejelenteni. A­mi magát a most napirenden levő kérdést illeti, erre vonatkozólag több felszólalást hallottam : bátor vagyok Simonyi Lajos és Simonyi Ernő kép­viselő urak felszólalására reflektálni. A­mi ezen két felszólalást illeti, nem sok észre­vételt tehetek reájuk. Ugyanazok, mik a t. képviselő urak által most elmondattak, hasonló alkalmakkor el szoktak az ellenzék részéről mondatni nálunk rég időtől fogva. Elismerem, bevett gyakorlat, ezen kér­dést bizalom kérdésének tekinteni; természetes tehát hogy az ellen, ha annak tekintetik, kifogást tenni nem lehet. Csak egy igen egyszerű és rövid megjegy­zésem van és ez az, hogy nem áll az, mintha meg nem szavazott költségekről volna szó, mert hisz a felha­talmazás a múlt évi költségvetés alapján adatik. Viszont nem áll az, mintha ezen megszavazás akadályozná a kiadásoknak netán később eszközlen­­dő leszállítását, mert hisz a törvény s ma még javas­lat értelmében, úgy mint máskor most is az ennek folytán teendő költségek a jövő évi költségvetés ke­retén belül kell hogy elszámoltassanak, tehát nem feltétlenül adatik meg a felhatalmazás ugyan annak elköltésére, a­mi a múlt évben elk­öltetett, hanem azon kikötéssel, hogy azok a jövő évi rendszeresen megállapítandó költségvetés keretében elszámolhatók legyenek. Ezen irányban tehát a képviselő úr aggá­lya alappal nem bír. Magam is tudom és érzem te­hát azt, hogy rend­szeres költségvetés létesítése az év folyamán minden irányban s minden tekintetben kívánatos; s hogy ezt oly ritkán sikerült ezt nem­csak a mostani kormány­nak, hanem az előbbinek is,abban talán lelhető fel bi­zonyos indok arra, hogy igen sok a nehézség nálunk, a mi szerkezetünk mellett,midőn a különféle fórumok, utján megszavazandók a tételek, hogy a rendszeres költségvetést minden évben befejeztessék. Ez irány­ban már itt a ház keblében is hallottam eszméket megpendíteni esetleg a közigazgatási évnek áthelye­zése körül. Én ma is csak azt mondhatom, hogy magam is azt hiszem, hogy mihelyt ez, az általam akkor fel­említett viszonyok rendbejövetele következtében, le­hetőleg lesz, szükséges lesz ezt megtenni. Mert mél­­tóztassanak megengedni, a költségvetés rendes időben elkészülésének még az az akadálya is van, s ebben bizonyosan igazat fognak nekem a t. képviselő urak adni, hogy a mi hazai viszonyaink, egyes képviselő­társaink, de majdnem mindnyájunk viszonyai miatt szeptemberben és októberben e háznak rendszeresen együtt lenni, majdnem lehetetlen, mert utoljára is mindenkinek megvannak a saját magán­teendői is. De ez csak így megemlítve, ismétlem, azon két képviselő úrnál, kik e kérdésben nyilatkoztak, Simo­nyi Lajos b. és Simonyi Ernő képviselő urak felszó­lalása ellen, miután ők ugyanazon alapon tagadják meg a felhatalmazást, melyből ez az ellenzék részéről megszokott tagadtatni, t. i. a bizalmatlanság alapján; kifogást nem tehetek, de igen természetesen a magam részéről kérem a törvényjavaslat elfogadását. (He­lyeslés jobb felől.) Csanády Sándor szavainak félreérthetése te­kintetéből kér szót. (Nagy derültség.) Kijelenti, hogy midőn a miniszterelnök magánéletéről szólott, poli­tikai működését értette, melyet mint képviselő kö­vetett. A ház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. A részletes tárgyalás folyamában a 4-ik §-nál Urányi Imre módosítványt nyújt be az iránt, hogy világosabban fejeztessék azon körülmény, hogy a törvényjavaslat hatálya mindenesetre tart márczius 31-dikéig s ha a budgettörvény előbb lép életbe, az életbelépés napján az indemnity törvény megszűnik. Tisza Kálmán hivatkozik a folytonos gyakorlatra, mely mindig ezen értelmet tulajdonította a 4-ik ezt szövegének s azért a módosítványt mellőztetni kéri. A ház ezután részleteiben is elfogadja a tör­vényjavaslatot. Tárgyalás alá vétetvén a kocsi, ló és cseléd­tartási adó megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, ehhez Hegedűs előadó után, Helfy Ignácz szó­lott s utána a miniszterelnök. A tárgyalás folytatása a holnapi ülésre halasztatott. Ezután Péchy Tamás közlekedési miniszter felelt Királyi interpellácziójára a Dunaszabályozás tárgyában. Különfélék. — decz. 1. (A hivatalos lapból.) Király ő felsége a székes­fehérvári székesegyházi káptalannál megüresült nagypréposti állásra V­é­n­u­s­z Imre báczi vár. püspököt, szent-keresztről nevezett vértes-keresztúri apátot s a nevezett székesegyházi káptalan éneklő kanonokát nevezte ki. Továbbá ugyanazon székesegyházi káptalannál dr. Matuska János székesegyházi főesperesnek az éneklő kanonokságra, dr. König Mór, budai főesperesnek az őrkanonokságra, dr. Peller Ödön idősb mes­terkanonoknak a székesegyházi síőesperességre, Piifach Jó­zsef, ifjabb mesterkanonoknak a budai főesperességre való fokozatos előléptetését, jóváhagyván, az ez által megüresedett idősb mesterkanonok­ságot Miehl Jakab, kisboldogasszonyi plé­bános, győri czimz. kanonok és országgyűlési képviselőnek, az ifjabb mesterkanonokságot pedig Benedek Ferencz alesperes és csákvári plébánosnak adományozta . A budapesti ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy dr. Deutsch Ignácz és Wizinger Károly ügyvédek a kamara lajstromába felvétettek. Túry Sámuel taksonyi ügyvéd önkénytes lemondás, Volosz Lajos bu­dapesti ügyvéd elköltözés, Sztrokay Boldizsár budapesti és Tóth István kun-szt.­mártoni ügyvédek elhalálozás folytán a lajstromból kiterültettek ; előbbinek irodája részére Merényi Dezső, utóbbié részére Tóth Endre kun-szent­mártoni ügyvédek neveztettek ki gondnokokul. (Személyi hírek.) Miksa bajor herczeg a szombati gyorsvonattal Bécsből ideérkezett; ma reg­gel pedig József főherczeggel Kis-Jenőre utazott va­dászatra. — Orczy Béla báró miniszter tegnap este Bécsből a fővárosba érkezett. — Tisza Kálmán f. 29-én délután Gödöllőre uta­zott s ott ő felségénél kihallgatáson volt. Ennek végeztével az esti gyorsvonattal a fővárosba visz­­szatért. (Tóth Vilmosról) részvéttel olvassuk a M. H.-ban a hírt, hogy tegnap szélhüdés érte. A baj nem veszélyes , de Tóth Vilmos egy ideig nem hagy­hatja el a szobát. (A nemzeti kör), mely legrégibb budapes­ti társasköreink egyike, vasárnap tartó évi rendes közgyűlését, R­á­t­h főpolgármester elnöklete alatt. A gyűlés megnyitása után röviden túlestek az alap­­szabályszerű tárgyakon. Az igazgatóság és választ­mány jelentése, múlt évi tevékenységéről, tudomásul vétetett, néhány elhunyt tagról tett kegyeletes meg­emlékezésen kívül, a választmány egyedüli indítványa az volt, hogy a billiárdjáték óránkénti díja szállíttas­­sék le 60 krról 40-re, mit el is határoztak. A múlt év pénztári eredményét 10615 frt 99 kr bevétellel jóváhagyták; a kiadások nem emésztették fel a be­vételt, mert a jövő évre 277 frt 45 kv pénzkész­let maradt. A tagdíjakon (7380 frton) kívül legnevezetesebb bevételi tétel, a jártékdíjakból ere­dő jövedelem 2544 forinttal. Ezután megálla­­píttatik a jövő évi költségelőirányzat 9600 fo­rinttal, s a magyar gazdasszonyok egyletének kará­csonyfájára némi összeget megszavazván, köszönetet szavaztak a visszavonuló J­e­r­n­e­y Antal igazgató­nak, ki a köz ügyeiben évek hosszú során át serényen munkálkodott. Miután még a választmány újjá alakí­tása végett a szavazás vezetésére többeket kiküldtek és kimondták, hogy a jövő vasárnapi folytatólagos közgyűlésen hirdettetik ki az eredmény. a felállt he­lyéről a kör egyik legidősb tagja, Horváth Károly s visszapillantást vetett a kör életére 1842-től, mint megalakulása évétől kezdve. A kör régebben 48 előtt a legkitűnőbb státusférfiakat s a közélet kitűnősége­it számlálta tagjai közzé. Kossuth Lajoson, gróf Batthyány Lajoson és Deák Ferenczen kivül számosan voltak még kebelében, s nem csekély

Next