Pesti Napló, 1884. szeptember (35. évfolyam, 242-270. szám)

1884-09-01 / 242. szám

242. szám. Szerkesztési Iroda: Ferencziek-tere, Athenäenm-éptt 1 et. A­ lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-ép­­­­et. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1884. Hétfő, szeptember 1. 35. évi folyam. Előfizetési feltételek­­ Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 1 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. A Pest kiadás postai különk­ű­déséért felliifizető, havonként 85 for., évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti VSTaplót kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-TM Szept. elsejével új előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési ára is: (Reggeli és esti kiadás s hétfő reggeli rendkívüli szám.) Évnegyedre ............... 6 frt Egy hónapra............... 2 »­JP^“ Az előfizetési árak magukban foglalják a lap díjtalan kézbesítését a postán, vagy Budapestét kétszer házhoz hordva. Az esti lap postai külön kül­déséért havonkint 35 kv, évnegyedenkint 1 frt fize­tendő. l0fp^Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalába (Barátok­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. Vidéki megrendelésekre a postai utalvá­nyokat ajánljuk. «JUp A Pesti Napló a fürdőbe utazó előfize­tőknek utána küldetik, minden díjemelés nélkül. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Budapest, aug. 31. A küldöttségek hosszú sora tisztelgett ma ő Felsége előtt Aradon. A különböző vallás­felekezetek, szomszédos törvényhatóságok, vá­rosok, állami tisztviselők, egyletek és testüle­tek siettek a trón zsámolyához, hogy kifejez­zék ott lojalitásukat és hazaszeretetüket. A haza és a trón iránti hűség szép nyilvánulásai voltak ezek, s a feleletek, melyek ez alkalom­mal ő Felsége ajkairól elhangzottak, kiváló helyet foglalnak el a nap történetében. E feleletekben nevezetes nyilatkozatok foglaltatnak a magyar állam iránti hűségről, a kath. klérus magatartásáról,az antiszemitiz­mus ellen és a zsidókról. A királyi feleleteket a Tisza-kormány szerkesztvén, megragadta az alkalmat, hogy egyes városokat és megyéket különösen is megdicsértessen a lefolyt képvise­lőválasztások alkalmával a kormánypárt iránt tanúsított kitartásért, és így a trónról ismét korteskedést vitetett végbe maga mellett. A vegyesajkú megyék küldöttségeihez intézett királyi szavakban jól esik hallanunk a magyar állam iránti hűség különös kieme­lését, s azon kiváló meleg hang, melyen ő Felsége Angyelics pátriárkához szólt, egy­szersmind azon szerb köröket tünteti ki, me­lyek újabb időkben elismerésre méltó haza­fias irányt követnek. Reméljük, hogy a köl­csönös jóakarat és méltányosság nemsokára minden félre nézve kielégítően fogja megol­dani a szerbek egyházügyi kívánalmait is. Bihar és a kormányhoz hű Torontál, mint a királyi feleletből kitűnik, ő Felsége különös kegyének örvendenek. Aradmegye derék lakossága kiválólag és méltán meg­­dicsértetik, hogy a katonai hadgyakorlatok­kal járó nagy terheket készséggel elviseli; egyebet különben nem tehetvén. Arad városa, jövendő fejlődését illetőleg, nagyérdekű és fényes királyi ígéretet nyert, a­miben, remél­jük, akkor is részesült volna, ha nem kor­mánypárti képviselőt választ. Erdély azon ígé­retet nyerte, hogy ő Felsége azt nemsokára meg fogja látogatni. De minden királyi válasz között, a ka­­tholikus klérusnak adott a legneveze­tesebb. A király által a kormány arra inteti a kath. klérust, hogy »a béke apostola legyen«, »zárkózzék el a politikai hullám­zások szenvedélyeitől«, s a híveket »a nemzetiségi vagy felekezeti súrló­dásoktól távol tartsa.« Az utóbbi kijelentés az antiszemitizmus­ra vonatkozik s különösen arra, hogy több kath. pap, mint antiszemita képv.­jelölt lépett fel. Az előbben­ pedig arra, hogy kiválóan az alsó klérus nagy része a legutóbbi képv. választások alkalmával ellenzéki volt, s mind­két eljárás úgy jellemeztetik, hogy az illető­ket kizárja a királyi kegyelemből. E nyilatkozat első része mutatja amaz ér­­vényt, mely a kormányt a kath. klérustól el­választja, s egybevetve azt a ref. küldöttség­nek adott válaszszal, egyszersmind feltünteti a közelebbre az országgyűlés megnyitásakor a kormány által követni szándékolt taktikát. Reméljük, hogy az ellenzék ennek nem fog felülni. A kormány elfogadta a Timoleon taná­csát. Megdicséri a reformátusok hazafias irá­nyát, a­mi kétségkívül teljesen megérdemelt, de megbélyegezni akarja a kath. klérus ellen­zéki magatartását, s ezzel általában minden ellenzéki törekvést reakczionáriusnak s kle­rikálisnak feltüntetvén, a maga számára kö­vetelje az összes liberálisok támogatását. De nem oda Buda! A vallásfelekezeti térre az ellenzéknek nem szabad engednie áttereltetni a politikai küzdelmet. S másrészt követelnie kell a kor­mánytól, hogy ne sütkérezzék lomhán a libe­­ral­izmus verőfényében, hanem mutassa hát fel azokat a liberális vívmányokat, melyeket az ország neki köszönhet. Ha van az ellenzék körében reakc­ioná­­rius vagy hátramaradó, az maradjon magá­ban. De nem fog sokáig így maradni, mert van ily elem elég a kormánypártban, s a ha­sonló elvűek hadd szövetkezzenek. Az ország és az előhaladás ügye csak nyerhet azzal, hogy ha a különböző árnyala­­túak határozott szint vallanak s a szerint ala­kulnak pártokká. De annak nem szabad megtörténni, hogy a kormány, mely eljárásában sohasem ismert elvet, mely minden akc­ióját alárendelte a tárczamentés feletti aggodalmainak, hogy ez a kormány úgy szerepelhessen, mint a sza­­badelvűség előharczosa s a maga részére lefog­lalja az összes szabadelvű áramlatot. A kath. klérushoz intézett kir. szavak pedig ily taktikára s ily tendencziára val­lanak. Nevezetesség tekintetében e szavak mellé állítható azon nyilatkozat, melyet ő Felségé­től az izraelita hitközség küldöttsége hallott. Ő Felsége azt mondá, hogy »vallás­különbség nélkül« az ország minden polgára számíthat mindenkor a királyi kegyelemre és a kormány oltalmára, »kit a hűség és önzetlen hazafias magatartás arra érdemesít.« Az aradi királyi nyilatkozatok sokáig emlékezetesek lesznek. A király Aradon, Arad, aug. 31. (B. K.) Ő Felsége ma reggel 7 órakor a minoriták templomába ment, a­hol rövid mise volt, a melynél Németh czim. püspök ponti­fikált. Nagy közönség várakozott a királyra a temp­lom előtt, a­hova csak is a polgármester által meghí­vottak mehettek be. A hivatalos és önkénytes rende­zők túlbuzgalma és udvariatlansága következtében a templom előtt igen kellemetlen és a szent ténykedés­hez éppen nem illő jelenetek fordultak elő. A temp­lomban a szentély baloldalán mennyezetes emelvény volt a király részére, a­ki 7 órakor megjelenve, ott b. M o n d­e 1 főhadsegédével helyet foglalt. Az első pa­dokban, díszruhában ültek gróf Szapáry pénzügyn­i­­niszter, Tabajdy, Ormós, Hertelendy főispánok, Sa­­lacz polgármester, a környékbeli alispánok, a város előkelőségei, a katonaság részéről senki. — A király csendesen imádkozott. A mise után ő Felsége távozott, elmenetelénél az összes jelenlevő papság által kikisér­­ve. A király egyenest haza hajtatott és sokáig dolgo­zott. Ma délben sok fontos irattal futár indult Bécsbe.* * * A király útja a küldöttségek fogadtatása által, a melyre ő Felsége ma szabad időt nyert — a lakos­ság minden rendének és rétegének a leghatalmasabb hódolati tüntetésévé alakult, noha a király utazása ez­úttal egész határozottan a zárgyakorlatok alkalmára, katonai ügyekben történőnek volt tervezve. Már ki­­lencz órakor a küldöttség tagjai nagy számban egybe­gyűltek volt, majdnem valamennyien díszes egyenru­hában, a tábornokok magyar huszár-egyenruhában, vagy teljes dísz-egyenruhában. A lépcsőház szorongá­sig telve , az elfogadási nagy teremben pedig egymást követő sorban voltak a küldöttségek. A király a kül­döttségeket nem saját lakosztályában fogadta, hanem az épület másik szárnyépületében, a­hol a terem mel­lett két cercle-terem rendeztetett be. A nagy teremben fel voltak állítva az udvari szolgák, a lépcső aljánál az udvari far­rok, szintúgy a terem bejáratánál, a király elfogadó­termében az ajtószárnynál állottak báró M­o­n­d­e­l főhadsegéd, H­i­e­s­s­e­n őrnagy szárnysegéd, továbbá gróf Sza­páry Gyula és Jekelfalussy mint tanácsos.Min­den egyes sorra jövő küldöttség előtt burggendarmok nyitották ki a szárnyajtót s beeresztették a küldöttségi tagokat, kik a fogadtatás elmúlta után távozván, a király is visszavonult egy-két pillanatra a szomszéd terembe, hogy a készen tartott adandó feleleteket átolvassa és ha a következő küldöttség megjelent volt, a király előlépett, a terembe vezető ajtónál megállott és meghajlással üdvözölte őket. A küldöttségek ez alatt félkörben állást foglaltak, a melynek közepében állott a szónok. Az összes katonaság már délelőtt bevonulván szállásaikra, legelsőbben is valamennyi közös hadse­regbeli tiszt, a honvédtisztekkel együttesen, Jó­z­s­ef‘ főherczeggel élükön, kit báró Nyáry kisért, fogadta­tott. Ő Felsége többekkel beszélgetett, maga a bemu­tatás 15 perczet vett igénybe. Ezután következett róm. kath. papság üdvözlő küldöttsége, a kinek nevé­ben Németh czimz. püspök adott hódolatuk, ra­gaszkodásuk és szer­etetöknek kifejezést. A katho­likus klérus küldöttsége vezetőjének, Németh czimzetes püspök üdvözlő beszédére ő Felsége a kö­­vetkezőket válaszolta: »Szívesen fogadom a hadgyakorlatok közben is, melyek engem ezúttal ide vezettek a szentegyház fér­fiaiban képviselt béke apos­tolait, s örömmel használom fel ezen alkalmat is annak ismétlésére, hogy a katholikus klérus kegyelmemre mindenkor számíthat, ha hagyo­mányos szent és békés hivatása szellemében és elzárkózva a politikai hullámzások szenve­délyeitől, hívei közt a vallásos erkölcsiséget testvéries békét és törvény iránti tisztelete­­ ápolja és őket a nemzetiségi vagy felekezeti súrlódásoktól távol tartja. Kövessék tehát — mint hinni akarom, hogy túlnyomó többségű eddig is követte — ezen irányt, s mint jelen­legiig a a jövőben is nemcsak köszönettel veen­dem hódolatukat és hűségük biztosítását, ha­nem — mint mondám —irányukban kegyel­mem is változatlan fog maradni.« A görög kath. klérus nevében Pavel püspök üdvözölte ő Felségét a királyt. Erre a király következőképen válaszolt: »Hódolatukat és hűségük biztosítását jegyesen fogadom és remény­em, hogy mind önök, mind példájuk által helyes irányban vezetett hiveik is ezen érzelmeket a trón, úgy­szintén vallásuk és az ország érdekében min­denkor tetteikben is fogják tanúsítani.« A szerb görög-keleti klérus küldöttsége nevében A n g­y e l i­c­s pátriárka német nyelven tartotta fodoló beszédét. Erre ő Felsége szintén német nyelven a követ­kezőképen felelt: »Ha ragaszkodásuk biztosítását szívesen fogadom, mivel annak őszinteségéről meg va­gyok győződve, s jól tudom, hogy önök hi­veik körében a legelismerésreméltóbb módon oda hatnak, hogy azok vallási s nemzetiségi érzelmeik sérelme nélkül az ország hű polgá­rai legyenek. A jövőben is számítok hitsorso­­saik részéről ezen hűségre, s örömest biztosí­tom önöket további kegyes jóakaratomról.« A román-görög-katholikus klérus nevében R­o­­m­á­n Miron metropolita a következő beszéddel üd­vözölte ő Felségét: Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyel­mesebb urunk! A magyarországi és erdélyi görög­keleti román egyház nevében hódolatteljesen üdvözöl­jük Felségedet, koronás királyunkat, atyailag gondos­kodó védurunkat az országnak hívőink által tömören adott eme vidékén. Papságunk és hívőink kebelében az őseinktől öröklött legbecsesebb hagyomány, a Felséged fényes trónja iránti hűség és ragaszkodás, újabb tápot merít ez alkalommal annak tudatából, hogy habár Felsé­ged, legkegyelmesebb urunk királyunk, ezúttal kivá­lóan a mindenütt tiszteletet parancsoló vitéz had­seregére irányozza legmagasabb figyelmét, mindazon­által emez atyai látogatásának kegye a hadsereg tala­ját, e vidék és környéke lakosságának összességét is elárasztja boldogító sugaraival. Áldott és dicső legyen mindenkorra Felséged uralkodása! Bölcs atyai gondoskodása öntsön szel­­emi és anyagi erőt hazánk hű népeibe, hogy ezek al­kotmányunk és törvényeink oltalma alatt fejlődhesse­nek és a műveltség és közjólét hatalmával mindenkor egyesülten működhessenek drága hazánk felvirág­zására ! És midőn mi a hazai görög-keleti román egy­­ház őszinte érzelmeinek Felséged legkegyelmesebb személye és legmagasabb trónja iránti változhatlan szeretetének, hűségének és ragaszkodásának újabb tanujeléül Felséged legkegyesebb színe előtt megje­­enni bátorkodunk, — kérve kérjük a mindenható Istent, hogy Felségedet hazánk és nemzeti egyházunk boldogitására..a legjobb egészségben sokáig éltesse! Se traiesca Maiestatea Sa! Erre ő Felsége ezeket felelte: »Kegyesen fogadom hódolatukat és hű­ségük biztosítását, mert nem kétlem, hogy egyházuknak mindinkább való megszilárdítá­sát csak oly irányban fogják önök vezetni, mely a trón és haza javának és hiveik érde­keinek szolgáland. Legyenek meggyőződve, hogy ebbeli törekvéseikben kegyelmemre és oltalmamra mindenkor számíthatnak.« A református hitközségek nagyszámú küldöttsége nevében Széll Kálmán szalontai espe­res intézett ő Felségéhez szép beszédet. Erre a király a következőképen válaszolt: »Mindenkor kedvesen fogadom a haza­fias reformátusok hódolatát s legjobb kivána­­taimmal kisérem egyházuk uj szervezetének fejlődését. Legyenek meggyőződve változat­lan kegyelmemről.« Az ágost. ev. hitfelekezet küldöttsége nevében F­r­­­n­t Lajos aradi lelkész adott hódolatuk és szeretetüknek ő Felsége előtt kifejezést. Erre ő Felsége így válaszolt: »Köszönettel fogadom az ágostai hitval­lásnak nevében tolmácsolt hódolatot s hűség biztosítását. Nem kétkedem ez érzelmek őszin­teségében s azért szívesen biztositom önöket ez alkalommal is egyházuk s lelkészi műkö­désük irányában való jóakaratomról s válto­zatlan királyi kegyelmemről.« Békésmegye küldöttsége nevében Be­­­i­­c­z­e­y István főispán tartotta az üdvözlő beszédet. Ez alkalommal gróf S­z­a­p­á­r­y Gyula pénzügyminiszter, mint a magyar kormány képviselője, a király közelébe lépett és mindvégig, a többi küldöttségek megjelené­sénél is, a király oldala mellett maradt és a bemuta­tásokat eszközölte. Beliczey István beszédére ő Fel­sége következőleg válaszolt: »Hűségük s ragaszkodásuk biztosítását kedvesen és köszönettel fogadom. Ismerem Békésmegyének a közügyek s különösen a népoktatás terén kifejtett buzgalmát s azért minden alkalom kedves előttem elismerésemet e felett kifejezhetni, biztosítván önöket to­vábbra is királyi kegyelmemről.« Biharmegye és Nagyvárad város küldöttségének vezetője, báró Dőry József főis­pán, ő Felségéhez a következő beszédet intézte: »Császári és királyi apostoli Felség! Legke­gyelmesebb urunk! Bihar vármegye és Nagyvárad város közönsége, mely a történelem tanúsága szerint a hazaszeretet és a királyhozi tántoríthatlan hűségben, jó és balsors között az ország törvényhatóságai kö­zött mindig kitűnt, örömmel ragadja meg a jelen sze­rencsés alkalmat, hogy Felséged előtt megjelenve, ün­nepélyesen kifejezze alattvalói hódolatát és szürete­tén alapuló legmélyebb tiszteletét, melyben Felséged magasztos fejedelmi erényei iránt a birodalom minden népeivel nemes versenyben osztozkodik. Áthatva a fiúi hálaérzettől, melylyel Felséged áldásteljes ország­­lása iránt tartozik, azon legforróbb óhajtását nyilvá­nítja, hogy a királyok királya Felséged legdicsőbb­­ uralkodásai népei boldogitására a béke védszárnya­ alatt az élet legvégső határáig terjeszsze ki. Bihar vármegye és Nagyvárad város hazafias közönséget; Felséged királyi atyai kegyébe ajánlom.« Mire ő Felsége következőleg válaszolt: »Fogadják őszinte köszönetemet e h­ó­­dolatteljes tisztelgés s az imént nyilvánitott forró óhajtásokért. Meg vagyok győződve, hogy Biharmegyét azon előkelő helyen, me­lyet derék székvárosával együtt az ország törvényhatóságai sorában hűséges ragaszko­dása és önzetlen hazaszeretete által jelenleg elfoglal, jövőre is mindenkor fogom találni, hazafiasan közreműködve az ország jólétének előmozdítására s ez által atyai szivem örömére is. Fogadják ismételve köszönetemet itteni megjelenésükért.« Csanádmegye Lonovits József főispán által vezetett küldöttségének a király következőleg válaszolt: »Mondják küldőiknek királyi üdvözletem mellett köszönetemet, hogy ez alkalmat is felhasználták hűségük és hódolatuk nyilvání­tására, s köszönöm önöknek is, kik e megbí­zatásban eljárni siettek. Kegyelmem és jóakaró hajlamom megyéjük irányában, mint eddig, úgy ezentúl is változatlan marad.« A hunyadmegyei küldöttség nevé­ben nagyklopotivai Pogány György főispán ő Fel­ségét a következő beszéddel üdvözölte : Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyel­mesebb urunk! A­mint bizonyossá lett azon öröm­hír, miszerint Felséged e szomszédos társtörvényható­ságot látogatásával szerencsélteti, a fényes nevű ős Hunyadmegye közönsége e végre egybehívott közgyű­léséből az én vezetésem alatt küldöttséget rendelt, hogy Felséged előtt legmélyebb hódolatát és őseitől öröklött alattvalói hűségét legteljesebb tisztelettel ki­fejezzük. Midőn Felséged előtt e hódolati nyilatkoza­tot legmélyebb alázattal tolmácsolni szerencsés vagyok, kérem az isteni gondviselést, hogy Felségedet biro­dalma népeinek boldogítására hosszasan éltesse és áldja meg Felséged­­,hogy hazánkat az eddig élvezett békében királyi bölcseségével kormányozhassa. A béke áldása Felséged nagy birodalmában hasznos lehet mindenütt, de talán sehol sem oly szükséges, mint ha Magyarországa keleti részén, hol a Felséged által fentartott k­ü­­­b­é­k­e folytán kellőleg megszilárdul a belső béke, fejlődik a tudomány, virágozni in­dul a művészet, emelkedőben van a földmivelés, ver­senyre kel ipar, kereskedelem, és dús forrásokat nyer a közjólét. De bármily kiválóan óhajtjuk hazánkra nézve az oly szükséges békét, ha Felséged uralkodó háza s a birodalom veszélyeztetett érdekei úgy hoznák ma­gukkal, tapasztalni fogja Felséged, hogy Hunyad me­gye fiai az alattvalói hűségben, ragaszkodásban, ál­dozatkészségben a veszélyek között sem engedik ma­gukat fölülmúlni. Esedezve hódolatunk legkegyelme­sebb elfogadásáért, alattvalói alázattal ajánljuk ma­gunkat és küldőinket Felséged királyi szivének ke­gyelmébe. Erre ő Felsége a következőket válaszolta: »Örvendek Magyarország erdélyi részé­nek egyik törvényhatóságát is itt képviselve láthatni, minden alkalommal tanúsított hű ér­zelmei nyilvánítására. Kedvesen fogadom ezt, s mondják megbízóiknak, hogy remény­em mint óhajtom — nem esik távol azon idő, midőn alkalmam leend a szép Erdélyt h­osz­­szabb időre meglátogatni s küldőiket szülő­földükön is különös kegyelmemről bizto­­sitani.« Kr­as­só-S­z­ö­r­ény v­ár­m­e­gy­e küldött­ség­é­n­e­k vezetője, Tabajdy Károly főispán a következő beszéddel üdvözölte ő Felségét: Császári és apostoli királyi Felség ! Legkegyel­mesebb urunk! Krassó-Szörénymegye törvényhatósá­ga közönségének küldöttségét van szerencsém Felsé­ged elé vezetni, hogy alattvalói hűségének és hódola­tának kifejezést adjon. Felséges urunk! Az öröklött hűség és hagyományos ragaszkodás azon értelme, mely a magyar nemzetet áthatja s felharsog minde­nütt, a hol Felséged hű népei között megjelen, vissz­hangzik a mi bérczeink között, visszhangzik a mi szi­veinkben is, s a testvéri békében együtt élő nemzetisé­gek alakáról, bármely nyelvet beszéljenek is, egyetlen hazafias felkiáltás hangzik: Éljen a haza, éljen a király! Ez érzelmektől áthatva esedezünk Felséged előtt, fogadja kegyelmesen törhetlen hűségünk és so­ha nem múló ragaszkodásunk jelen kifejezését, s kér­jük a mindenhatót, hogy Felségedet uralkodó házá­val együtt, mint boldog napok nagy és dicsőséges uralkodóját, az emberi kor legvégső határáig él­tesse !" . Felsége válasza következőképen hangzott: »Meg vagyok győződve imént kifejezett érzelmeik őszinteségéről s azért örömmel fo­gadom az azokból eredő jó kivánatokat, de örömmel különösen azon biztosítást is, hogy azok a testvéri békében együtt élő nemzeti­ségek ajkáról jőnek. Őrizzék ezentúl is e test­véries egyetértést, mely által egymást támo­gatva, legbiztosabban elérhetik megyéjük anyagi és szellemi jólétének megszilárdítását s egyszersmind változatlan kegyelmem fenn­tartását, melylyel ez ujonan egyesült megye előrehaladó rendezését és fejlődését minden­kor különös figyelemmel és rokonszenvvel kisérem.« Temesmegye és Temesvár város küldöttségének vezetője, Ormós Zsigmond temesi főispán ő Felségéhez a következő beszédet intézte: Császári s apostoli királyi Felség! Legkegyel­mesebb urunk! Felséged legmagasabb látogatásai, hű népei iránti atyai gondoskodásának ugyanannyi ör­vendetes jelei, mindenkor a hála és öröm érzületeinek kifejezésére ösztönzik alattvalói hű kebleinket, és óhajtott alkalmul szolgálnak arra, hogy Felséged leg­magasabb személye és a felséges uralkodóház iránti tántorit­atlan hűségünknek, alattvalói hű ragaszko­dásunknak és szeretőtünknek hódolatteljes kifejezést adjunk. Temes vármegye és Temesvár sz. kir. városa törvényhatóságai nevében alázatosan kérjük Felsége­det , hogy hűségi hódolatunk kifejezését legkegyel­mesebben elfogadni méltóztassék. Végre buzgóan kí­vánjuk , hogy a mindenható Felségedet hű népei bol­dogságára sokáig éltesse. Éljen a király! Ő Felsége a következőképen válaszolt: »Ismeretesek előttem Temesmegye és Temesvár városának hű érzelmei s azért min­denkor örömmel látom e két törvényhatóság képviselőit. Fogadják megbízóik részére is kö­szönetemet, hogy itteni időzésemet alkalmul vették hódolatuk nyilvánítására s vigyék me­gyéjük és szép városuk összes lakosságának királyi üdvözletemet s különös kegyelmem biztositását.« Torontálmegye küldöttsége vezetőjének, Hertelendy főispánnak üdvözlő beszédére követ­kező volt a királyi válasz : »Örvendve hallottam kiküldetésüket s köszönöm önöknek itteni megjelenésüket és hódolatuk kifejezését. Megyéjük hű ragaszko­dása és érzelmei által már régóta kiérdemelte különös kegyelmemet és jóakaró hajlamomat, s azért ezúttal is szívesen biztosítom önöket e kegyelmem változatlan fentartásáról, s kérem, vigyék megbízóiknak királyi üdvözletemet.« Arad megye küldöttségének veze­tője, Tabajdy Károly főispán ő Felségéhez a kö­vetkező beszédet intézte: C­ászári s apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk! Aradmegye tör­vényhatósági közönsége nevében jelentünk meg Fel­séged előtt, hogy alattvalói hódolatunknak kifejezést adjunk. A legmagasabb trón és haza iránti hűség és szeretet a magyar nemzet szivében oly összeforrott, oly azonos fogalommá emelkedett, hogy ez képezi Fel­séged legmagasabb személye, uralkodóháza s a nemzet között a szétváltatlan összetartozás megbont­atlan kapcsát, s az idők folytonos tanúságai, ha lehető, még szilárdabbá erősitik e kapcsot, midőn lelkesedés­sel szemléljük, hogy úgy a béke művei, mint jöhető nehéz idők súlyos veszélyei között a haza jóléte, elő­­haladása, felvirágzása fölött Felséged atyai bölcsesége munkát s buzgó gondoskodása áll őrt. Esedezünk, fogadja Felséged kegyesen Arad megye törvényható­sági közönsége öröklött hűségének s törhetlen ragasz­kodásának ezen kifejezését, és kérjük a mindenhatót, hogy Felségedet és uralkodóházát népei javára az em­beri kor végső határáig éltesse! Erre ő Felsége a következőket válaszolta : »Midőn az itteni katonai gyakorlatok alkalmából néhány napig Arad megye terü­letén időzöm, különös örömmel találkozom ezen megye képviselőivel s kegyesen fogadom e törvényhatóság közönsége hűségének és ragaszkodásának kifejezését. Köszönő elisme­résemet fejezem ki egyszersmind részemről is a megyei lakosságnak, mely, mint hallom, készséggel viseli a jelen katonai összpontosí­tások terheit, s mely engem is, mint azt már e napokban tapasztaltam, mindenütt a hű ra­gaszkodás jeleivel környezett. Fogadják ez érzelmek viszonzásául és a megye összes kö­zönsége számára királyi üdvözletemet.« Arad város küldöttsége vezetőjének, S­a­­­a­c­z polgármesternek beszédére ő Felsége a kö­vetkezőket válaszolta: »Kegyesen fogadva hódolatuk nyilvání­tását, csak örömömet fejezhetem ki a felett, hogy ismét alkalmam van személyesen meg­győződhetni Arad városa örvendetes fejlődé­séről. Ezt első­sorban derék polgársága helyes irányú iparkodásának és munkásságának kö­szönheti ugyan, de legyenek egyszersmind meggyőződve, hogy ha ezenkívül a körülmé­nyek még más tényezők segédkezését is kívá­natossá tennék, e tekintetben királyi oltal­mamra és pártfogásomra mindenkor számít­hatnak, mert őszintén óhajtom, hogy Arad azon kiváló helyet, melyet az ország városai sorában elfoglal, nemcsak megtartja, hanem mindinkább megszilárdítsa, áldást kivánva lakosainak, kiknek ismételve köszönetet mon­dok a körükben tapasztalt szives fogadtatás s hű ragaszkodás tanúsításáért.« Az aradmegyei és városi vörös­ ke­­reszt-egylet küldöttségének vezetője, Tabajdy Károly főispán, ő Felségéhez a következő beszédet intézte: Császári és apostoli királyi Felség! Legke­­gyelmesebb urunk! Az aradmegyei és Arad sz. kir. városi veres-kereszt-egyletek képviseletében ragadtuk meg az alkalmat, hogy Felségedet hódolatteljes tisz­telettel üdvözöljük. Az általános védkötelezettség el­ve, mely törvényeinkben kifejezésre jutott, lerombol­ta a válaszfalat, mely valaha a nemzet és a hadsereg között létezett, fiaink, testvéreink állanak a hadsereg soraiban őrt a legmagasabb trón és haza biztonsága felett, s minden seb, mely a hadseregen üttetik, a mi szivünkön is átsajog, s a hadsereg veszedelme, diadala, dicsősége a mi veszedelmünk, diadalunk, di­csőségünk is. — Felséges urunk! a Felséged és fel­séges királynénk legmagasabb védelme alatt álló vö­­rös-kereszt-egylet emberbaráti és hazafias feladatául tűzvén ki a béke áldásos éveiben gyűjteni össze a háború sebeit enyhítő eszközöket, mi, és kik e ma­gasztos eszme szolgálatában szerény munkásai va­gyunk a nagyfontosságu ügynek, megjelentünk Fel­séged előtt és esedezünk, fogadja kegyelmesen hódo­latunk s alattvalói ragaszkodásunk, szeretetünk ezen kifejezését, s kérjük a mindenhatót, hogy Felségedet s felséges királynénkat, mint egyszersmind vörös­ ke­­reszt-egyletünk legmagasabb védnökeit, felséges csa­ládjával együtt, boldogságban és dicsőségben népei javára,az emberi kor végső határáig éltesse. Ő Felsége következőképen válaszolt: »Éber figyelemmel és különös rokon­szenvvel kisérem az olyannyira fontos és jó­tékony veres­ kereszt-egylet működését, s azért csak örömmel fejezhetem ki megelégedése­met ezen egyletnek az országban s e vidéken is mindinkább növekedő fejlődése felett. Foly­tassák, kérem, ezentúl is e jótékony emberba­ráti törekvést, a szerencsétlenek áldáskivána-

Next