Pesti Napló, 1884. szeptember (35. évfolyam, 242-270. szám)
1884-09-01 / 242. szám
242. szám. Szerkesztési Iroda: Ferencziek-tere, Athenäenm-éptt 1 et. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak e. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1884. Hétfő, szeptember 1. 35. évi folyam. Előfizetési feltételek Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 1 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. A Pest kiadás postai különkűdéséért felliifizető, havonként 85 for., évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti VSTaplót kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-TM Szept. elsejével új előfizetést nyitunk lapunkra. Előfizetési ára is: (Reggeli és esti kiadás s hétfő reggeli rendkívüli szám.) Évnegyedre ............... 6 frt Egy hónapra............... 2 »JP^“ Az előfizetési árak magukban foglalják a lap díjtalan kézbesítését a postán, vagy Budapestét kétszer házhoz hordva. Az esti lap postai külön küldéséért havonkint 35 kv, évnegyedenkint 1 frt fizetendő. l0fp^Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalába (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Vidéki megrendelésekre a postai utalványokat ajánljuk. «JUp A Pesti Napló a fürdőbe utazó előfizetőknek utána küldetik, minden díjemelés nélkül. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Budapest, aug. 31. A küldöttségek hosszú sora tisztelgett ma ő Felsége előtt Aradon. A különböző vallásfelekezetek, szomszédos törvényhatóságok, városok, állami tisztviselők, egyletek és testületek siettek a trón zsámolyához, hogy kifejezzék ott lojalitásukat és hazaszeretetüket. A haza és a trón iránti hűség szép nyilvánulásai voltak ezek, s a feleletek, melyek ez alkalommal ő Felsége ajkairól elhangzottak, kiváló helyet foglalnak el a nap történetében. E feleletekben nevezetes nyilatkozatok foglaltatnak a magyar állam iránti hűségről, a kath. klérus magatartásáról,az antiszemitizmus ellen és a zsidókról. A királyi feleleteket a Tisza-kormány szerkesztvén, megragadta az alkalmat, hogy egyes városokat és megyéket különösen is megdicsértessen a lefolyt képviselőválasztások alkalmával a kormánypárt iránt tanúsított kitartásért, és így a trónról ismét korteskedést vitetett végbe maga mellett. A vegyesajkú megyék küldöttségeihez intézett királyi szavakban jól esik hallanunk a magyar állam iránti hűség különös kiemelését, s azon kiváló meleg hang, melyen ő Felsége Angyelics pátriárkához szólt, egyszersmind azon szerb köröket tünteti ki, melyek újabb időkben elismerésre méltó hazafias irányt követnek. Reméljük, hogy a kölcsönös jóakarat és méltányosság nemsokára minden félre nézve kielégítően fogja megoldani a szerbek egyházügyi kívánalmait is. Bihar és a kormányhoz hű Torontál, mint a királyi feleletből kitűnik, ő Felsége különös kegyének örvendenek. Aradmegye derék lakossága kiválólag és méltán megdicsértetik, hogy a katonai hadgyakorlatokkal járó nagy terheket készséggel elviseli; egyebet különben nem tehetvén. Arad városa, jövendő fejlődését illetőleg, nagyérdekű és fényes királyi ígéretet nyert, amiben, reméljük, akkor is részesült volna, ha nem kormánypárti képviselőt választ. Erdély azon ígéretet nyerte, hogy ő Felsége azt nemsokára meg fogja látogatni. De minden királyi válasz között, a katholikus klérusnak adott a legnevezetesebb. A király által a kormány arra inteti a kath. klérust, hogy »a béke apostola legyen«, »zárkózzék el a politikai hullámzások szenvedélyeitől«, s a híveket »a nemzetiségi vagy felekezeti súrlódásoktól távol tartsa.« Az utóbbi kijelentés az antiszemitizmusra vonatkozik s különösen arra, hogy több kath. pap, mint antiszemita képv.jelölt lépett fel. Az előbben pedig arra, hogy kiválóan az alsó klérus nagy része a legutóbbi képv. választások alkalmával ellenzéki volt, s mindkét eljárás úgy jellemeztetik, hogy az illetőket kizárja a királyi kegyelemből. E nyilatkozat első része mutatja amaz érvényt, mely a kormányt a kath. klérustól elválasztja, s egybevetve azt a ref. küldöttségnek adott válaszszal, egyszersmind feltünteti a közelebbre az országgyűlés megnyitásakor a kormány által követni szándékolt taktikát. Reméljük, hogy az ellenzék ennek nem fog felülni. A kormány elfogadta a Timoleon tanácsát. Megdicséri a reformátusok hazafias irányát, ami kétségkívül teljesen megérdemelt, de megbélyegezni akarja a kath. klérus ellenzéki magatartását, s ezzel általában minden ellenzéki törekvést reakczionáriusnak s klerikálisnak feltüntetvén, a maga számára követelje az összes liberálisok támogatását. De nem oda Buda! A vallásfelekezeti térre az ellenzéknek nem szabad engednie áttereltetni a politikai küzdelmet. S másrészt követelnie kell a kormánytól, hogy ne sütkérezzék lomhán a liberalizmus verőfényében, hanem mutassa hát fel azokat a liberális vívmányokat, melyeket az ország neki köszönhet. Ha van az ellenzék körében reakcionárius vagy hátramaradó, az maradjon magában. De nem fog sokáig így maradni, mert van ily elem elég a kormánypártban, s a hasonló elvűek hadd szövetkezzenek. Az ország és az előhaladás ügye csak nyerhet azzal, hogy ha a különböző árnyalatúak határozott szint vallanak s a szerint alakulnak pártokká. De annak nem szabad megtörténni, hogy a kormány, mely eljárásában sohasem ismert elvet, mely minden akcióját alárendelte a tárczamentés feletti aggodalmainak, hogy ez a kormány úgy szerepelhessen, mint a szabadelvűség előharczosa s a maga részére lefoglalja az összes szabadelvű áramlatot. A kath. klérushoz intézett kir. szavak pedig ily taktikára s ily tendencziára vallanak. Nevezetesség tekintetében e szavak mellé állítható azon nyilatkozat, melyet ő Felségétől az izraelita hitközség küldöttsége hallott. Ő Felsége azt mondá, hogy »valláskülönbség nélkül« az ország minden polgára számíthat mindenkor a királyi kegyelemre és a kormány oltalmára, »kit a hűség és önzetlen hazafias magatartás arra érdemesít.« Az aradi királyi nyilatkozatok sokáig emlékezetesek lesznek. A király Aradon, Arad, aug. 31. (B. K.) Ő Felsége ma reggel 7 órakor a minoriták templomába ment, ahol rövid mise volt, a melynél Németh czim. püspök pontifikált. Nagy közönség várakozott a királyra a templom előtt, ahova csak is a polgármester által meghívottak mehettek be. A hivatalos és önkénytes rendezők túlbuzgalma és udvariatlansága következtében a templom előtt igen kellemetlen és a szent ténykedéshez éppen nem illő jelenetek fordultak elő. A templomban a szentély baloldalán mennyezetes emelvény volt a király részére, aki 7 órakor megjelenve, ott b. M o n de 1 főhadsegédével helyet foglalt. Az első padokban, díszruhában ültek gróf Szapáry pénzügyniniszter, Tabajdy, Ormós, Hertelendy főispánok, Salacz polgármester, a környékbeli alispánok, a város előkelőségei, a katonaság részéről senki. — A király csendesen imádkozott. A mise után ő Felsége távozott, elmenetelénél az összes jelenlevő papság által kikisérve. A király egyenest haza hajtatott és sokáig dolgozott. Ma délben sok fontos irattal futár indult Bécsbe.* * * A király útja a küldöttségek fogadtatása által, a melyre ő Felsége ma szabad időt nyert — a lakosság minden rendének és rétegének a leghatalmasabb hódolati tüntetésévé alakult, noha a király utazása ezúttal egész határozottan a zárgyakorlatok alkalmára, katonai ügyekben történőnek volt tervezve. Már kilencz órakor a küldöttség tagjai nagy számban egybegyűltek volt, majdnem valamennyien díszes egyenruhában, a tábornokok magyar huszár-egyenruhában, vagy teljes dísz-egyenruhában. A lépcsőház szorongásig telve , az elfogadási nagy teremben pedig egymást követő sorban voltak a küldöttségek. A király a küldöttségeket nem saját lakosztályában fogadta, hanem az épület másik szárnyépületében, ahol a terem mellett két cercle-terem rendeztetett be. A nagy teremben fel voltak állítva az udvari szolgák, a lépcső aljánál az udvari farrok, szintúgy a terem bejáratánál, a király elfogadótermében az ajtószárnynál állottak báró Mondel főhadsegéd, Hiessen őrnagy szárnysegéd, továbbá gróf Szapáry Gyula és Jekelfalussy mint tanácsos.Minden egyes sorra jövő küldöttség előtt burggendarmok nyitották ki a szárnyajtót s beeresztették a küldöttségi tagokat, kik a fogadtatás elmúlta után távozván, a király is visszavonult egy-két pillanatra a szomszéd terembe, hogy a készen tartott adandó feleleteket átolvassa és ha a következő küldöttség megjelent volt, a király előlépett, a terembe vezető ajtónál megállott és meghajlással üdvözölte őket. A küldöttségek ez alatt félkörben állást foglaltak, a melynek közepében állott a szónok. Az összes katonaság már délelőtt bevonulván szállásaikra, legelsőbben is valamennyi közös hadseregbeli tiszt, a honvédtisztekkel együttesen, József‘ főherczeggel élükön, kit báró Nyáry kisért, fogadtatott. Ő Felsége többekkel beszélgetett, maga a bemutatás 15 perczet vett igénybe. Ezután következett róm. kath. papság üdvözlő küldöttsége, a kinek nevében Németh czimz. püspök adott hódolatuk, ragaszkodásuk és szeretetöknek kifejezést. A katholikus klérus küldöttsége vezetőjének, Németh czimzetes püspök üdvözlő beszédére ő Felsége a következőket válaszolta: »Szívesen fogadom a hadgyakorlatok közben is, melyek engem ezúttal ide vezettek a szentegyház férfiaiban képviselt béke apostolait, s örömmel használom fel ezen alkalmat is annak ismétlésére, hogy a katholikus klérus kegyelmemre mindenkor számíthat, ha hagyományos szent és békés hivatása szellemében és elzárkózva a politikai hullámzások szenvedélyeitől, hívei közt a vallásos erkölcsiséget testvéries békét és törvény iránti tisztelete ápolja és őket a nemzetiségi vagy felekezeti súrlódásoktól távol tartja. Kövessék tehát — mint hinni akarom, hogy túlnyomó többségű eddig is követte — ezen irányt, s mint jelenlegiig a a jövőben is nemcsak köszönettel veendem hódolatukat és hűségük biztosítását, hanem — mint mondám —irányukban kegyelmem is változatlan fog maradni.« A görög kath. klérus nevében Pavel püspök üdvözölte ő Felségét a királyt. Erre a király következőképen válaszolt: »Hódolatukat és hűségük biztosítását jegyesen fogadom és reményem, hogy mind önök, mind példájuk által helyes irányban vezetett hiveik is ezen érzelmeket a trón, úgyszintén vallásuk és az ország érdekében mindenkor tetteikben is fogják tanúsítani.« A szerb görög-keleti klérus küldöttsége nevében A n gy e l ics pátriárka német nyelven tartotta fodoló beszédét. Erre ő Felsége szintén német nyelven a következőképen felelt: »Ha ragaszkodásuk biztosítását szívesen fogadom, mivel annak őszinteségéről meg vagyok győződve, s jól tudom, hogy önök hiveik körében a legelismerésreméltóbb módon oda hatnak, hogy azok vallási s nemzetiségi érzelmeik sérelme nélkül az ország hű polgárai legyenek. A jövőben is számítok hitsorsosaik részéről ezen hűségre, s örömest biztosítom önöket további kegyes jóakaratomról.« A román-görög-katholikus klérus nevében Román Miron metropolita a következő beszéddel üdvözölte ő Felségét: Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk! A magyarországi és erdélyi görögkeleti román egyház nevében hódolatteljesen üdvözöljük Felségedet, koronás királyunkat, atyailag gondoskodó védurunkat az országnak hívőink által tömören adott eme vidékén. Papságunk és hívőink kebelében az őseinktől öröklött legbecsesebb hagyomány, a Felséged fényes trónja iránti hűség és ragaszkodás, újabb tápot merít ez alkalommal annak tudatából, hogy habár Felséged, legkegyelmesebb urunk királyunk, ezúttal kiválóan a mindenütt tiszteletet parancsoló vitéz hadseregére irányozza legmagasabb figyelmét, mindazonáltal emez atyai látogatásának kegye a hadsereg talaját, e vidék és környéke lakosságának összességét is elárasztja boldogító sugaraival. Áldott és dicső legyen mindenkorra Felséged uralkodása! Bölcs atyai gondoskodása öntsön szelemi és anyagi erőt hazánk hű népeibe, hogy ezek alkotmányunk és törvényeink oltalma alatt fejlődhessenek és a műveltség és közjólét hatalmával mindenkor egyesülten működhessenek drága hazánk felvirágzására ! És midőn mi a hazai görög-keleti román egyház őszinte érzelmeinek Felséged legkegyelmesebb személye és legmagasabb trónja iránti változhatlan szeretetének, hűségének és ragaszkodásának újabb tanujeléül Felséged legkegyesebb színe előtt megjeenni bátorkodunk, — kérve kérjük a mindenható Istent, hogy Felségedet hazánk és nemzeti egyházunk boldogitására..a legjobb egészségben sokáig éltesse! Se traiesca Maiestatea Sa! Erre ő Felsége ezeket felelte: »Kegyesen fogadom hódolatukat és hűségük biztosítását, mert nem kétlem, hogy egyházuknak mindinkább való megszilárdítását csak oly irányban fogják önök vezetni, mely a trón és haza javának és hiveik érdekeinek szolgáland. Legyenek meggyőződve, hogy ebbeli törekvéseikben kegyelmemre és oltalmamra mindenkor számíthatnak.« A református hitközségek nagyszámú küldöttsége nevében Széll Kálmán szalontai esperes intézett ő Felségéhez szép beszédet. Erre a király a következőképen válaszolt: »Mindenkor kedvesen fogadom a hazafias reformátusok hódolatát s legjobb kivánataimmal kisérem egyházuk uj szervezetének fejlődését. Legyenek meggyőződve változatlan kegyelmemről.« Az ágost. ev. hitfelekezet küldöttsége nevében Frnt Lajos aradi lelkész adott hódolatuk és szeretetüknek ő Felsége előtt kifejezést. Erre ő Felsége így válaszolt: »Köszönettel fogadom az ágostai hitvallásnak nevében tolmácsolt hódolatot s hűség biztosítását. Nem kétkedem ez érzelmek őszinteségében s azért szívesen biztositom önöket ez alkalommal is egyházuk s lelkészi működésük irányában való jóakaratomról s változatlan királyi kegyelmemről.« Békésmegye küldöttsége nevében Beiczey István főispán tartotta az üdvözlő beszédet. Ez alkalommal gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter, mint a magyar kormány képviselője, a király közelébe lépett és mindvégig, a többi küldöttségek megjelenésénél is, a király oldala mellett maradt és a bemutatásokat eszközölte. Beliczey István beszédére ő Felsége következőleg válaszolt: »Hűségük s ragaszkodásuk biztosítását kedvesen és köszönettel fogadom. Ismerem Békésmegyének a közügyek s különösen a népoktatás terén kifejtett buzgalmát s azért minden alkalom kedves előttem elismerésemet e felett kifejezhetni, biztosítván önöket továbbra is királyi kegyelmemről.« Biharmegye és Nagyvárad város küldöttségének vezetője, báró Dőry József főispán, ő Felségéhez a következő beszédet intézte: »Császári és királyi apostoli Felség! Legkegyelmesebb urunk! Bihar vármegye és Nagyvárad város közönsége, mely a történelem tanúsága szerint a hazaszeretet és a királyhozi tántoríthatlan hűségben, jó és balsors között az ország törvényhatóságai között mindig kitűnt, örömmel ragadja meg a jelen szerencsés alkalmat, hogy Felséged előtt megjelenve, ünnepélyesen kifejezze alattvalói hódolatát és szüretetén alapuló legmélyebb tiszteletét, melyben Felséged magasztos fejedelmi erényei iránt a birodalom minden népeivel nemes versenyben osztozkodik. Áthatva a fiúi hálaérzettől, melylyel Felséged áldásteljes országlása iránt tartozik, azon legforróbb óhajtását nyilvánítja, hogy a királyok királya Felséged legdicsőbb uralkodásai népei boldogitására a béke védszárnya alatt az élet legvégső határáig terjeszsze ki. Bihar vármegye és Nagyvárad város hazafias közönséget; Felséged királyi atyai kegyébe ajánlom.« Mire ő Felsége következőleg válaszolt: »Fogadják őszinte köszönetemet e hódolatteljes tisztelgés s az imént nyilvánitott forró óhajtásokért. Meg vagyok győződve, hogy Biharmegyét azon előkelő helyen, melyet derék székvárosával együtt az ország törvényhatóságai sorában hűséges ragaszkodása és önzetlen hazaszeretete által jelenleg elfoglal, jövőre is mindenkor fogom találni, hazafiasan közreműködve az ország jólétének előmozdítására s ez által atyai szivem örömére is. Fogadják ismételve köszönetemet itteni megjelenésükért.« Csanádmegye Lonovits József főispán által vezetett küldöttségének a király következőleg válaszolt: »Mondják küldőiknek királyi üdvözletem mellett köszönetemet, hogy ez alkalmat is felhasználták hűségük és hódolatuk nyilvánítására, s köszönöm önöknek is, kik e megbízatásban eljárni siettek. Kegyelmem és jóakaró hajlamom megyéjük irányában, mint eddig, úgy ezentúl is változatlan marad.« A hunyadmegyei küldöttség nevében nagyklopotivai Pogány György főispán ő Felségét a következő beszéddel üdvözölte : Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk! Amint bizonyossá lett azon örömhír, miszerint Felséged e szomszédos társtörvényhatóságot látogatásával szerencsélteti, a fényes nevű ős Hunyadmegye közönsége e végre egybehívott közgyűléséből az én vezetésem alatt küldöttséget rendelt, hogy Felséged előtt legmélyebb hódolatát és őseitől öröklött alattvalói hűségét legteljesebb tisztelettel kifejezzük. Midőn Felséged előtt e hódolati nyilatkozatot legmélyebb alázattal tolmácsolni szerencsés vagyok, kérem az isteni gondviselést, hogy Felségedet birodalma népeinek boldogítására hosszasan éltesse és áldja meg Felséged,hogy hazánkat az eddig élvezett békében királyi bölcseségével kormányozhassa. A béke áldása Felséged nagy birodalmában hasznos lehet mindenütt, de talán sehol sem oly szükséges, mint ha Magyarországa keleti részén, hol a Felséged által fentartott kübéke folytán kellőleg megszilárdul a belső béke, fejlődik a tudomány, virágozni indul a művészet, emelkedőben van a földmivelés, versenyre kel ipar, kereskedelem, és dús forrásokat nyer a közjólét. De bármily kiválóan óhajtjuk hazánkra nézve az oly szükséges békét, ha Felséged uralkodó háza s a birodalom veszélyeztetett érdekei úgy hoznák magukkal, tapasztalni fogja Felséged, hogy Hunyad megye fiai az alattvalói hűségben, ragaszkodásban, áldozatkészségben a veszélyek között sem engedik magukat fölülmúlni. Esedezve hódolatunk legkegyelmesebb elfogadásáért, alattvalói alázattal ajánljuk magunkat és küldőinket Felséged királyi szivének kegyelmébe. Erre ő Felsége a következőket válaszolta: »Örvendek Magyarország erdélyi részének egyik törvényhatóságát is itt képviselve láthatni, minden alkalommal tanúsított hű érzelmei nyilvánítására. Kedvesen fogadom ezt, s mondják megbízóiknak, hogy reményem mint óhajtom — nem esik távol azon idő, midőn alkalmam leend a szép Erdélyt hoszszabb időre meglátogatni s küldőiket szülőföldükön is különös kegyelmemről biztositani.« Krassó-Szörény vármegye küldöttségének vezetője, Tabajdy Károly főispán a következő beszéddel üdvözölte ő Felségét: Császári és apostoli királyi Felség ! Legkegyelmesebb urunk! Krassó-Szörénymegye törvényhatósága közönségének küldöttségét van szerencsém Felséged elé vezetni, hogy alattvalói hűségének és hódolatának kifejezést adjon. Felséges urunk! Az öröklött hűség és hagyományos ragaszkodás azon értelme, mely a magyar nemzetet áthatja s felharsog mindenütt, a hol Felséged hű népei között megjelen, visszhangzik a mi bérczeink között, visszhangzik a mi sziveinkben is, s a testvéri békében együtt élő nemzetiségek alakáról, bármely nyelvet beszéljenek is, egyetlen hazafias felkiáltás hangzik: Éljen a haza, éljen a király! Ez érzelmektől áthatva esedezünk Felséged előtt, fogadja kegyelmesen törhetlen hűségünk és soha nem múló ragaszkodásunk jelen kifejezését, s kérjük a mindenhatót, hogy Felségedet uralkodó házával együtt, mint boldog napok nagy és dicsőséges uralkodóját, az emberi kor legvégső határáig éltesse !" . Felsége válasza következőképen hangzott: »Meg vagyok győződve imént kifejezett érzelmeik őszinteségéről s azért örömmel fogadom az azokból eredő jó kivánatokat, de örömmel különösen azon biztosítást is, hogy azok a testvéri békében együtt élő nemzetiségek ajkáról jőnek. Őrizzék ezentúl is e testvéries egyetértést, mely által egymást támogatva, legbiztosabban elérhetik megyéjük anyagi és szellemi jólétének megszilárdítását s egyszersmind változatlan kegyelmem fenntartását, melylyel ez ujonan egyesült megye előrehaladó rendezését és fejlődését mindenkor különös figyelemmel és rokonszenvvel kisérem.« Temesmegye és Temesvár város küldöttségének vezetője, Ormós Zsigmond temesi főispán ő Felségéhez a következő beszédet intézte: Császári s apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk! Felséged legmagasabb látogatásai, hű népei iránti atyai gondoskodásának ugyanannyi örvendetes jelei, mindenkor a hála és öröm érzületeinek kifejezésére ösztönzik alattvalói hű kebleinket, és óhajtott alkalmul szolgálnak arra, hogy Felséged legmagasabb személye és a felséges uralkodóház iránti tántoritatlan hűségünknek, alattvalói hű ragaszkodásunknak és szeretőtünknek hódolatteljes kifejezést adjunk. Temes vármegye és Temesvár sz. kir. városa törvényhatóságai nevében alázatosan kérjük Felségedet , hogy hűségi hódolatunk kifejezését legkegyelmesebben elfogadni méltóztassék. Végre buzgóan kívánjuk , hogy a mindenható Felségedet hű népei boldogságára sokáig éltesse. Éljen a király! Ő Felsége a következőképen válaszolt: »Ismeretesek előttem Temesmegye és Temesvár városának hű érzelmei s azért mindenkor örömmel látom e két törvényhatóság képviselőit. Fogadják megbízóik részére is köszönetemet, hogy itteni időzésemet alkalmul vették hódolatuk nyilvánítására s vigyék megyéjük és szép városuk összes lakosságának királyi üdvözletemet s különös kegyelmem biztositását.« Torontálmegye küldöttsége vezetőjének, Hertelendy főispánnak üdvözlő beszédére következő volt a királyi válasz : »Örvendve hallottam kiküldetésüket s köszönöm önöknek itteni megjelenésüket és hódolatuk kifejezését. Megyéjük hű ragaszkodása és érzelmei által már régóta kiérdemelte különös kegyelmemet és jóakaró hajlamomat, s azért ezúttal is szívesen biztosítom önöket e kegyelmem változatlan fentartásáról, s kérem, vigyék megbízóiknak királyi üdvözletemet.« Arad megye küldöttségének vezetője, Tabajdy Károly főispán ő Felségéhez a következő beszédet intézte: Cászári s apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk! Aradmegye törvényhatósági közönsége nevében jelentünk meg Felséged előtt, hogy alattvalói hódolatunknak kifejezést adjunk. A legmagasabb trón és haza iránti hűség és szeretet a magyar nemzet szivében oly összeforrott, oly azonos fogalommá emelkedett, hogy ez képezi Felséged legmagasabb személye, uralkodóháza s a nemzet között a szétváltatlan összetartozás megbontatlan kapcsát, s az idők folytonos tanúságai, ha lehető, még szilárdabbá erősitik e kapcsot, midőn lelkesedéssel szemléljük, hogy úgy a béke művei, mint jöhető nehéz idők súlyos veszélyei között a haza jóléte, előhaladása, felvirágzása fölött Felséged atyai bölcsesége munkát s buzgó gondoskodása áll őrt. Esedezünk, fogadja Felséged kegyesen Arad megye törvényhatósági közönsége öröklött hűségének s törhetlen ragaszkodásának ezen kifejezését, és kérjük a mindenhatót, hogy Felségedet és uralkodóházát népei javára az emberi kor végső határáig éltesse! Erre ő Felsége a következőket válaszolta : »Midőn az itteni katonai gyakorlatok alkalmából néhány napig Arad megye területén időzöm, különös örömmel találkozom ezen megye képviselőivel s kegyesen fogadom e törvényhatóság közönsége hűségének és ragaszkodásának kifejezését. Köszönő elismerésemet fejezem ki egyszersmind részemről is a megyei lakosságnak, mely, mint hallom, készséggel viseli a jelen katonai összpontosítások terheit, s mely engem is, mint azt már e napokban tapasztaltam, mindenütt a hű ragaszkodás jeleivel környezett. Fogadják ez érzelmek viszonzásául és a megye összes közönsége számára királyi üdvözletemet.« Arad város küldöttsége vezetőjének, Saacz polgármesternek beszédére ő Felsége a következőket válaszolta: »Kegyesen fogadva hódolatuk nyilvánítását, csak örömömet fejezhetem ki a felett, hogy ismét alkalmam van személyesen meggyőződhetni Arad városa örvendetes fejlődéséről. Ezt elsősorban derék polgársága helyes irányú iparkodásának és munkásságának köszönheti ugyan, de legyenek egyszersmind meggyőződve, hogy ha ezenkívül a körülmények még más tényezők segédkezését is kívánatossá tennék, e tekintetben királyi oltalmamra és pártfogásomra mindenkor számíthatnak, mert őszintén óhajtom, hogy Arad azon kiváló helyet, melyet az ország városai sorában elfoglal, nemcsak megtartja, hanem mindinkább megszilárdítsa, áldást kivánva lakosainak, kiknek ismételve köszönetet mondok a körükben tapasztalt szives fogadtatás s hű ragaszkodás tanúsításáért.« Az aradmegyei és városi vörös kereszt-egylet küldöttségének vezetője, Tabajdy Károly főispán, ő Felségéhez a következő beszédet intézte: Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk! Az aradmegyei és Arad sz. kir. városi veres-kereszt-egyletek képviseletében ragadtuk meg az alkalmat, hogy Felségedet hódolatteljes tisztelettel üdvözöljük. Az általános védkötelezettség elve, mely törvényeinkben kifejezésre jutott, lerombolta a válaszfalat, mely valaha a nemzet és a hadsereg között létezett, fiaink, testvéreink állanak a hadsereg soraiban őrt a legmagasabb trón és haza biztonsága felett, s minden seb, mely a hadseregen üttetik, a mi szivünkön is átsajog, s a hadsereg veszedelme, diadala, dicsősége a mi veszedelmünk, diadalunk, dicsőségünk is. — Felséges urunk! a Felséged és felséges királynénk legmagasabb védelme alatt álló vörös-kereszt-egylet emberbaráti és hazafias feladatául tűzvén ki a béke áldásos éveiben gyűjteni össze a háború sebeit enyhítő eszközöket, mi, és kik e magasztos eszme szolgálatában szerény munkásai vagyunk a nagyfontosságu ügynek, megjelentünk Felséged előtt és esedezünk, fogadja kegyelmesen hódolatunk s alattvalói ragaszkodásunk, szeretetünk ezen kifejezését, s kérjük a mindenhatót, hogy Felségedet s felséges királynénkat, mint egyszersmind vörös kereszt-egyletünk legmagasabb védnökeit, felséges családjával együtt, boldogságban és dicsőségben népei javára,az emberi kor végső határáig éltesse. Ő Felsége következőképen válaszolt: »Éber figyelemmel és különös rokonszenvvel kisérem az olyannyira fontos és jótékony veres kereszt-egylet működését, s azért csak örömmel fejezhetem ki megelégedésemet ezen egyletnek az országban s e vidéken is mindinkább növekedő fejlődése felett. Folytassák, kérem, ezentúl is e jótékony emberbaráti törekvést, a szerencsétlenek áldáskivána-