Pesti Napló, 1884. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1884-10-01 / 271. szám
271. szám. Szerkenteti Iroda » • Ferenczek-tera, iihuaenm-ép tt 1 • t. A lap szellemi részét illető minden köszlemény a szerkesztőségben vitatendő. Bérmentetlen levelek csak lemért kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak visza. Kladd-hivatal s Ferencziek-tere, Athenaen m-épttet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1884. Szerda, október 185. évi folyam, Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 6 firt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. 4« Mtl kiadás postai különküldéseért felfilfizetés havonként 35 krt, évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-TM Előfizetési órák: (Reggeli és esti kiadás s hétfő reggeli rendkívüli szám.) október-deczember 3 hóra........... 6 írt október-november 2 » 4 » október hóra 2 »HP Az előfizetési árak magukban foglalják a lap díjtalan kézbesítését a postán, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Az esti lap postai külön küldéséért havonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 frt fizetendő. fgfff-Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalába (Barátok tere, Athenaeum-épület) küldendők. Vidéki megrendelésekre a postai utalványokat ajánljuk. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Budapest, szept. 30. Zágrábból végre-valahára örvendetes hírt is hallunk. Nem a képviselők, hanem a trón köréből. A királyi leiratot, melylyel az uj tartománygyülés megnyittatott, bizalomgerjesztő, szívélyes hang lengi át. A legutóbbi idők izgalmairól, botrányos jeleneteiről csak elburkoltan, czélzás alakjában emlékszik meg a kir. leirat. Megfelel-e a horvát tartománygyülés a bizalomnak, melyet irányában a királyi leirat kifejez? Ez egyes egyedül az új nemzeti párti többség bátorságától, politikai bölcseségétől és hazafias erélyétől függ. Először is magában a tartománygyűlésben kell rendet csinálnia. A parliamentarizmus keretébe kell beleszontania azon anarchista elemeket, melyek megszaporodva a választásokban most újabb támadásokat terveznek nemcsak a törvény, hanem az erkölcs és az illem minden szabványa ellen is. A nemzeti, vagy kormánypárt kezében van a hatalom, övé a többség, mégpedig a túlnyomó nagy többség. Kezében van minden eszköz, csak élni tudjon, s a mi fő, élni merjen vele. A múlt, tapasztalatai e tekintetben nem igen biztatók ugyan s a legjobb akarattal sem dicsérhetjük e párt eddigi erkölcsi bátorságát, mely éppen a komolyabb, válságosabb pillanatokban érvényesült a legkevésbbé.De talán az imént lezajlott választási vihar e tekintetben nem marad hatás nélkül a pártra. Talán végre meggyőződött, mi minden forog kockán. A horvát alkotmányosság éppen úgy, mint saját tétele. Az önérdek s az államérdek teszik halaszthatatlan kötelességévé, hogy az első pillanattól kezdve mindvégig bátran és elszántan tudjon élni azzal a hatalommal, melyet neki a tartománygyűlésben a többség, az országban pedig az ő párthíveiből összeállított közigazgatás nyújtanak. — Valóban szégyenletes lenne, ha ennyi hatalmi eszközzel szemben egy sereg beszámíthatatlan izgató, ki az országban csak a lakosság elbolondított, de aránylag még mindig jelentéktelen részében bir támaszpontot, ezért tudna érni s a tartománygyűlést minden szabályszerű és üdvös tevékenységben meg birná akadályozni. Az utolsó próba előtt áll a horvát nemzeti párt. Egyelőre ne várjon mástól támogatást, csak saját erejére van utalva, s ha be nem bizonyítja életrevalóságát, úgy veszve van. Azon mértékben, a mint a saját körében rendet tud csinálni, a mint féket tud vetni az anarchiának, mely fenyegeti, a mint a közviszonyokat megszilárdítja s a közvéleményt a mostani beteges áramlatból egészségteljesebb irányba tereli, csak ily arányban számíthat az ország anyagi és szellemi felvirágoztatását czélzó nagy törvényhozási működésében Magyarország rokonszenvére és támogatására. Horvátország igen beteg, hivatott orvosa a nemzeti párt. Bizonyítsák be a pártnak tagjai, hogy tudnak rendet csinálni, van bátorságuk a többség és a törvény minden eszközét alkalmazni. Amíg nem igazolják, hogy urai a helyzetnek, addig nem igényelhetnek bizalmat sem. Ezt pedig tényekkel kell igazolniok. Ha visszaterelik Horvátországot a normális viszonyok kerékvágásába, úgy nem marad el Magyarország részéről sem mindazon támogatás, melyet a törvény és a méltányosság biztosítanak neki. De ha erre nem képesek, úgy nem marad egyéb, mint más eszközökre gondolni, melyekkel a horvát törekvések államellenes iránya és éle veszélytelenné tehető. De hát a jelen pillanatban nem akarjuk azt ismételni, amit a választási harczról érkezett első hírek hatása alatt talán kissé (reméljük, hogy a jövő e részben nem cáfol meg!) elsietve írtunk. Akarjuk hinni, hogy kivételes rendszabályokra Horvátországban nem lesz semmi szükség. A horvát nemzeti párt akadályozhatja ezt meg elsősorban, ha erélyesen él mindazon fegyverrel, melyet az alkotmány neki nyújt, hisz bátran hivatkozhatik arra, hogy ezt valóban az alkotmány érdekében teszi. A horvátok, mint ezt zágrábi levelezőnk kifejti, hatalmas szövetségeseket nyertek a szerbekben, s azon megnyerő lojalitás, mely a szerbek részéről Horvátországban a magyar állam irányában nyilvánul, napjaink oly figyelemreméltó jelensége, mely nem maradhat hatás nélkül mind a magyarországi szerbeknek politikai állására, mind általában a magyarok és szerbek közötti viszonyra. Egyelőre csak azt konstatálhatjuk örömmel, hogy a szerbeken bizonyára nem fog múlni, hogy Starcsevicsék ellen erélyes akció fejtessék ki Horvátországban. Lássuk tehát, hogy a választások által meggyarapodott, a választási harczokban kipróbált horvát nemzeti párt mit tud ? Jó kívánságaink kísérik az akcióba. Sok, igen sok függ ennek sikerétől. A Szarcsevicsék elleni közös hadjárat egyáltalában szívélyesebbé teheti a viszonyt Horvátország s Magyarország között s lényegesen hozzájárulhat a magyarok és szerbek közötti barátság megszilárdításához. A rossz dologból is néha váratlan jó eredmény támadhat! A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Okt. 1. — Óriások a XIX századiban. Piski, szeptember. Az ősvilági óriások kora rég lejárt. Azok a hatalmas lények, melyek egykor a földet uralták, most legfeljebb valami örökséges mezőbe fagyva adnak hírt a bámuló emberiségnek a múlt korszakok nagyságáról. Az ezredévek hosszú sora folytán az egykor hatalmas fajok képviselői lassan kint vagy kivesztek, vagy eltörpültek, s a természet látszólag egészen lemondott arról, hogy ismét ily hatalmas lényekkel népesítse be a földet. De azért az óriások kora nem járt le egészen. Bár nincsenek többé mastodonok, ichtyosaurusok és pterodactylusok, azért mégis eljött egykor,mely másképen ugyan, de feltámasztotta az óriások faját. Ez a XIX. század, a vas és gőz korszaka, melyben a természet az utolsó évezredek alatt elhatalmasodott ember által alkotta meg óriásait. És ezek benépesíték az egész világot, tekintet nélkül az éghajlati viszonyokra. Hihetetlen gyorsasággal terjedtek el az öt földrész minden zugában. De a XIX. század óriásai nem csak az őserő, hanem egyszersmind a czivilizáczió szülöttei is, s igy nem is pusztítottak, mint az őskor szörnyei, hanem ellenkezőleg a népeket közelebb hozták egymáshoz s a távolság vezette akadályokat lerombolták. Utjukban mindenütt, mindenfelé áldást hintettek.............Testalkatuk nagyon különbözik őskori testvéreikétől. Ezerszer gyorsabbak és mozgékonyabbak azoknál, mert a természet bennük összpontosította és ereje egész szenvedélyét. E legújabb szülötteit azután az emberiség szolgálatára bocsátotta. S van-e fenségesebb látvány, mint midőn a XIX. század egy ily mastodonja végig fut a földön, m oly sebességgel, a minőt és társai nem ismertek ? Bensejét az az ősi erő heve dúlja, s a talaj reszket ennek hatása alatt az óriás körül, amint vasizmait megfeszítve végig fut a tájakon. Nemde szép látvány, mikor hatalmas sötét teste a távol kis pontjából egyszerre rémes nagyságúvá nő , vérvörös lámpájával ijesztő fényt lövelve szerteszét a sötét éjbe, mennydörögve fut végig a síneken? Nemde szép látvány egy gondolatsebességgel rohanó lokomotív mely születésénél vakító fényözönével egyszerre eloszlatta az elmúlt századok sötétségét, — s mint az újkor óriása — tüneményszerüleg robogott be a XIX. századba... ?* A vasúton utazni meglehetős prózai dologgá vált már. A kocsik egyhangú zakatolása, az ablakon át betoluló kormos füst s az el-eltűnő telegráfdrótok látása annyira megszokott valami, hogy szinte unalmassá lesz a legtöbb ember szemében, s bizonyára joggal is. Sokkal érdekesebbé válik azonban az utazás, ha a kupék lágy pamlagát felcserélve, a lokomotív regulátora mellé állunk s a dübörgő óriás kazánja mellett teszszük meg az utat. Ez rendesen ugyan a legszigorúbban tiltva van, hanem azért titokban mégis tán felsompolyoghatunk egyre. A nagyközönség rendesen csekély figyelemre méltatja a lokomotivot. Mikor elrobog előtte, legfeljebb is egy futó bámuló tekintetet vet a felséges alakra s aztán a személykocsik után rohan, hogy azokban az álmatlanul töltött éj után rosszkedvűen panaszkodjék az ülés rosszasága és a rázás miatt. Pedig, ha eszébe jutna, hogy milyen királyi kényelemben van ahhoz a két emberhez képest, akik a mozdonyon állanak, tán máskép gondolkoznék. Mozdonyvezető és sütő ott állanak (gyakran harminczhat óráig) a lokomotivon s folyton a legfeszültebb figyelemmel kötelesek a gépet kisérni. Testet és lelket kimerítő munka ez, melyet csak a folytonos életveszély tudata tesz érdekesebbé. A mozdonyvezető balkezét a regulátoron nyugtatva, sas-szemekkel néz a kerek ablakon át a lokomotív előtt eltünedező pályára s megfeszített figyelemmel alkalmazza gépét a pálya talaj változataihoz. Az egész ember csupa szemfül, egy lény, kinek idegei minden iránt a legérzékenyebbek s fáradságos munkája közben mindig készen van a legrosszabbra. Leülésről vagy valaminő pihenésről nála alig lehet szó : neki folyton a vágányra kell néznie, mert akármelyik pillanatban megjelenhet a legközelebbi őrháznál a vésztjelző vörös lámpa vagy valami »szignál«, amely rögtöni megállást parancsol. Szóval, kemény foglalkozás ég minden tekintetben, melynél a figyelemnek minden irányban való folytonos kifejtése az idegrendszerre csak pusztítólag hathat. S aztán, havas, zordon éjeken, amidőn az utazó közönséget az ablakrepedéseken betóduló hideg levegő hónapos náthával ajándékozza meg, milyen órái lehetnek akkor a mozdonyvezetőnek ? Küzd az elemekkel, nemcsak ő, de még maga a gőzóriás is. Hanem azért kezének épp oly biztosnak és szemének épp oly élesnek kell lenni, mint máskor. De szálljunk fel. A lokomotív ott sötétlik a pályaház szélén s vérpiros lámpáinak fényét előre veti a sötétbe. Kéménye haragos-sötéten füstölög, magas, szinte éles átmérőjű kerekei meg-megcsillannak az őr lámpájának lengésére. Többi alkatrészeit homály borítja, melyből mintegy rejtelmesen nő elő hatalmas alakja. A lokomotív megött a vas-széntartókocsi, a tender sötétlik. Mikor az ember a hatalmas méretű mozdony szép alakját, annak fényes kazántestét és csillogó keréklábait meglátja, valóban elfeledi, hogy géppel van dolga; el, hogy az egyes vasalkatrészekből van összetéve: csak egy egyént lát maga előtt, egy gőzóriást, valami vas-mastodont, mely él és mozog, véghetetlen erővel bir s oly sebességgel fut, amilyet őskori testvérei bizonyára nem ismertek. Fenséges teremtménye az emberi észnek, mely gyorsabban hódította meg a világot minden eszménél, nézetnél vagy vallásnál. A kazán vége felett széles négyszögletű vas sátor emelkedik, melynek előre néző oldalán jobbról és balról két ovál ablak látszik. A manóméiert megvilágító lámpás sápadt fénye a kazán broncz felszerelésén csillan meg. A jobb oldalt némán álló mozdonyvezető mellett fénylik a regulátor hosszú aczélfogantyúja. Megfordulunk s a túlsó sarokban a tenderhez támaszkodva egy más sötét alakot veszünk észre, — ez a sütő, ki épp úgy, mint a mozdonyvezető, szótlanul pipázik s egykedvűen várja a jelzést. Ülőhelyet vagy valami vaczkot hiába keresünk ; a tender két oldalsó vasszekrényére ugyan rá lehetne ülni, de meglátszik azoknak szénlepett, piszkos fedelén, hogy e czélra nem igen szokták használni őket. Minden csupa vas — rideg vas, mely olyannyira különbözik a személykocsik puha pamlagüléseitől! A fűtő némán előlép s fölnyitja a kazánajtót, hogy tüzeljen. A belülről előözönlő fény szeszélyesen tánczol az I és a mozdonyvezető arczán, élesen tüntetve fel azok I vonásait. Olyanezok ezek, melyekre a foglalkozás izgató volta erős barázdákat vont ugyan, de a melyek azért elhatározottságot és mindenre készséget fejeznek ki, s e mellett gyorsaságot és az egészség törhetetlen voltát gyanittatják. A mozdonyvezető öltözete rendesen igen hanyag, hajzata és szakálla gondozatlan ; általában meglátszik rajta, hogy nála az éjjelek egybefolynak a nappalokkal. A forgalmi zajból semmi sem hat el a lokomotívhoz, mert az messze az állomáson kívül áll. Mikor a legközelebbi kalauz átkiált, hogy »mehet,« az óriás fülsiketítő vékonyan fütyülni kezd, mire mi szerényen bedugjuk füleinket, bár e cselekedetnél a mozdonyvezető kicsinylőleg néz reánk. Aztán a gőzmosdaton a regulátor egy fordítására lassan, méltósággal elindul és sisteregve rántja maga után a vonatot, különös előszeretettel koppantva a falhoz a személykocsik utasainak fejét. A mozdonyvezető ezalatt, egy kezével a regulátoron, másikkal a fütyülőn, óvatosan néz előre a vörös, fehér és zöld lámpák tömkelegébe. Vörösfehér-zöld, igazi nemzeti szin, melynek azonban más jelentése van. A fehér szin szabad menést, a zöld óvatos előrehaladást és a vörös rögtöni megállást jelent, a mire a mozdonyvezetőnek mind a legszorgosabban ügyelni kell. Lassankint a színes lámpák jobbra-balra elmaradoznak s a lokomotív, mintegy lerázva magáról az általuk okozott gondot, sebesiti menését. A szép hosszú kazántest ide s tova inog, mig a karcsú nyakú kémény sebes ütemekben ontja magából a bodor füstöt S mily szép gomolyokban, csakhogy az embernek szinte nincs ideje az egyes fodrok szépségében gyönyörködni, mert a gyorsan utánuk ömlő társaik elfedik őket s magukkal ragadják a néző gondolatait is, fantasztikus hasonlatokra híva fel képzeletét. S a képzeletet csakhamar le is kötik a folytonosan változó füstvárak, mesés birodalomba ragadják: az álmodozó merengés csodálatos labirintjába, melyben a szem szórakozottan tekint előre, a tagok lomhán pihennek s a lanyha fantázia mintegy vonzerőtől huzatva, követi s szinezi ki a gyorsan előömlő bodor füstvárakat... édes, szunnyadásszerü érzés vesz erőt az emberen, melyben mintegy félálomban mindent hall ugyan, de azért szenvedőlegesen viseli magát, mert azok a változatos füstfodrok varázsszerüleg békázzák meg érzékeit. Lassankint a lokomotív vastüdeje nyugodtabban kezd lélegzeni, s fokozódott gyorsasággal ragadja előre a békésen guruló kocsikat. A lámpák vérvörös fénye megvilágítja az utat, s a gőzóriás csak úgy nyeli ennek távolságait. A töltés kavicsa lassan kint egy tarka sávolylyá, a sötét bokrok egy zöldes fallá változnak át —a tárgyak véghetetlen gyorsasággal tűnnek el mellettünk. Az ember önkénytelen megilletődéssel húzódik a tender vasszekrénye mellé. A gép oly meggátolhatlan sebesen látszik magával ragadni őt, hogy teljesen hatalmában érzi magát; ismét elfeledi, hogy egy gőzgépen van, s csak egy eszeveszetten rohanó óriás lényt lát maga előtt, melynek hosszúkás teste alatt végtelen erejű aczélszervek mozognak... Valami győzelemre emlékeztető van ez utazásban, hideg borzongatás futja át tagjainkat, szinte szédülés fog el ama sebesség tudatára, melylyel a gőzóriás a vasutat nyeli. A csillanó sárga rézeszközök következetes monoton hangon rezegnek, míg a kazán ajtónyílásain fehér fény tolul elő. A szoborszerű merevséggel álló sütő minden kéthárom perezben kinyitja a sötét vasajtót, hogy tüzeljen. Széles fénysugár csapja meg arezunkat s a kazán bensejében bimbálódzó kékes lángok forrósága elűz a forrongó vasszekrény elől. E bimbálódzó kékes lángokkal táplálkozik a XIX. század óriása, de amelyeknek eredete (legyen az fa vagy kőszén) éppen úgy növényi, mint az őskori mastodon, testvére tápláléka volt, pedig a lokomotív a vaskorszak vasszülötte, aczél-izmokkal, aczélidegzettel s bensejében a termémészet ős szenvedélyével. A hosszú előretoluló kazántest gondolatsebesen nyeli a sinutat. Ezt látva, az embernek önkénytelenül a vasúti szerencsétlenségek rémképei tolulnak szemei elé. Rémképek, — melyeket a lokomotív dübörgése élénken színez ki, — rémképek, melyek képzeletében mindig egy »ha« szálon függnek. »Ha most egy kődarab feküdnék a sinen, — ha a sin egy helyen fel lenne szedve, — ha most egy 70 km. sebességű gyorsvonattal összeütköznénk s a lokomotivok egymásra szaladva gurulnának le a mélységbe...........« A képzelet ilyen körülmények közt igen élénk s a lelki szem borzadva követi az összeütközött, roncsolt gőzóriások mélységbe zúdulását, a fül hallani véli a leragadott kocsik Budapest, szept. 30. A főrendiház holnap, okt. 1-én déli 12 órakor ülést tart. A képviselőház osztályai holnap délelőtt 10 órakor alakulnak az osztályok helyiségeiben. A vám- és kereskedelmi szövetség megújítása tárgyában a magyar kormány, mint már jelentettük, hivatalosan megkezdette a tárgyalásokat, amennyiben Tisza miniszterelnök az osztr miniszterelnökhöz legközelebb átiratot intézett, amelyben az osztrák kormány felhivatik, váljon az újonan alkotandó vám-s kereskedelmi szövetség tekintetében valamely változtatást szándékozik-e javaslatba hozni, miután a magyar kormány a szerződésnek, illetőleg a szerződést beczikkelyező törvénynek többnemű változtatását elengedhetetlenül szükségesnek tartja. Ezen hírt most a B. K. is megerősíti, kommentárral látva el az e részben megjelent közleményeket. A félhivatalos kőnyomata azt hiszi, hogy a kiegyezési tárgyalásoknak már most való megkezdése csak helyeselhető, mert feltéve — amit ő különben semmi esetre sem akar feltételezni , hogy az 1886-ik év végéig, azaz még a felmondási határidő beállta előtt a tárgyalások kedvező befejezésre nem volnának vezethetők és már az új szerződést beczikkelyező törvényczikk nem terjeszthető mindkét részről szentesítés alá, akkor a magyar kormány nem irtózva a provizóriumtól, a szerződést nemcsak annak idején felmondhatja, hanem időt is nyer, hogy az önálló vámterület behozatalára szükséges előkészületeket megtehesse, s ez egyúttal azoknak is megnyugtatására szolgál, akik a tárgyalások lehető gyors lefolyását kívánatosnak tartják azért, hogy mindkét kormány Magyarország és Ausztria népeit mindkét állam közgazdasági viszonyának sorsa felől ne nagyon sokáig hagyja bizonytalanságban. Svájcz nemzetközi helyzete. Svájczból írják: A legújabb időben a svájczi szövetséges állam területén vagy határain számos oly esemény játszódott le, melyek közvetve vagy közvetlenül összefüggenek Svájc nemzetközi helyzetével. Ez ügyek közül néhány kényes természetű, ilyen például egy pár összeütközés a szomszéd országokkal, mások viszont kellemesek és örvendetesek, mint például az, hogy számos nemzetközi társulat svájczi területen szokta gyűléseit tartani. E társulatok alapítása körül Svájcz érdemeket szerzett s vezetésükben és működésükben hatékony részt vesz. Ellenben az első osztályba tartoznak a franczia erődítési kísérletek Genf közelében, mely ügyet a franczia kormány diplomatikailag elfogadható nyilatkozatával elintézték, de könnyen újra felmerülhet ; továbbá azon külföldről gyakran hangzó panaszok, hogy Svájcz nem eléggé vesz részt az egész Európát elárasztó állam és társadalom ellenes elemek elleni küzdelemben. Anglia viszont arról panaszkodik, hogy a svájczi csőcselék angol alattvalókat bántalmazott. Olaszországgal a határszéli csempészet miatt van baj ; végül itt van a püspökségek kérdése, melyben Svájcz a pápával jött összeütközésbe. Viszont a második osztályba, az örvendetes események közé tartoznak a vörös kereszt egylet egyezményének létrejötte, az Alabamakérdés elintézése, a nemzetközi postaegylet alapítása, a filloxéra elleni közös intézkedéseket biztosító nemzetközi egyezmény, hasonló egyezmények az ipari, írói és művészi tulajdon védelmére, végül Svájcz részvéte számos kongresszusban és egyletben, erkölcsi érdekek javára. Ha végig tekintünk ez utóbbiakon, el kell ismernünk, hogy a nemzetközi bajok megszüntetése s humánus, valamint közgazdasági czélok támogatása körüli tevékenységből teljesen be lehet bizonyítani azt, hogy Svájcz sajátszerű nemzetközi helyzetét helyesen fogja fel és minden erejével azon fáradozik, hogy megérdemelje a semlegességet, melyet neki története és földrajzi fekvése szereztek s szerződések biztosítottak. Az utóbbi ötven év tapasztalatai kitüntették s e tekintetben elég a vöröskereszt-egyletre, a távirdaegyezményre, a postaunióra, a filloxera szerződésre stb. utalni, hogy Svájcz mindenütt élénk értéket tanúsított az általános kultúrái fejlődés terén s e téren nagy arányú tevékenységet fejtett ki. Droz szövetségi tanácsos egy e tárgygyal foglalkozó czikkét a következő találó szavakkal végezi: »Nem becsülhetjük eléggé a rokonszenveket, melyekben ma mindenfelől részesülünk. Országunk reájuk még annál méltóbbnak fogja magát mutatni, ha hű marad az egyszerűség és igazságosság követelményeihez. Nem szabad magunkat elhíznunk kiváltságos állásunk miatt, melyet a sors adott nekünk, hanem oda kell törekednünk, hogy azt szerénységünkkel és a belőle származó kötelességek teljesítése körüli buzgalmunkkal minél inkább kiérdemeljük. A többi államok akkor annál fokozottabb mérvben fognak meggyőződni hazánk ezen különös állásának hasznos, sőt szükséges voltáról. Az egyiptomi kormány szerződésszegése ellen intézett tiltakozásról a Times azt írja, hogy természetes, miszerint az osztrák-magyar, német, franczia s orosz kormány, mint akik a felszámoló törvény alkotóihoz tartoznak, tiltakoztak annak megszegése ellen. De mind hiába ez a fellépés , mert Egyiptom hitelezői csak úgy kapnak még csak kamatot is, ha Egyiptom adminisztráltatik; ha azonban erre nem kerül költség, ha kell, akár a törlesztés felfüggesztése útján, akkor megakad a közigazgatás és a hitelezők nem kapnak kamatot sem, akármit mondjon is a nemzetközileg alkotott felszámoló törvény. A kairói kormány valószínűleg tudomásul fogja venni a tiltakozást és a hatalmak, Francziaország kivételével, ezzel be is érik. Mert a törlesztés felfüggesztése a hitelezők érdekében van, kik így biztosítva vannak kamatjaikra nézve, csak a franczia kormány igyekszik majd politikai tőkét verni az ügyből. Ha azonban az angol kormány további eljárásából ki fog derülni, hogy gyökeresen hozzá fog Egyiptom rendezéséhez, akkor a hatalmak megnyugosznak a bevégzett tényben, mely az államhitelezőknek csak javára fordulhat. De ebből az következik — úgymond a Times — hogy a kormány valahára, annyi ingadozás után, kezébe vegye Egyiptom ügyeinek rendezését. A pártkörökrl. Az országgyűlési szabadelvű párt ma délután 6 órakor Vizsonyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén az állandó igazoló bizottság tagjaivá a következőket jelölte ki: Rendes tagok : Darányi Ignácz, Bossányi László, Ország Sándor, Busbach Péter, Dimitrievics Milos, Engelmajer József,Dárday Sándor, Matuska Péter, Bárczay Ödön; póttagok: Beksics Gusztáv, Ordódy Pál, Török Zoltán, Molnár Viktor, Pulszky Károly, Kricsfalusy Vilmos, Neményi Ambrus, Dégen Gusztáv. Az osztályok elnökeivé és jegyzőivé következők jelöltettek ki: I. osztály: elnök Szitányi Bernát, jegyző Lukács László; II. osztály : elnök Szontágh Pál, jegyző Szerb György; III. osztály : elnök Apáthy István, jegyző Szathmáry György; IV. osztály: elnök Horváth Boldizsár, jegyző Berzeviczy Albert; V. osztály : elnök Stoll Károly, jegyző Rakovszky István; VI. osztály : elnök Dániel Pál, jegyző Szlávy Olivér; VII. osztály : elnök Zsigmondy Vilmos, jegyző Abonyi Emil; VIII. osztály : elnök Csáky László gr., jegyző Dániel Gábor; IX. osztály : elnök Péchy Tamás, jegyző Rakovszky Géza. * A mérsékelt ellenzék ma este Ernuszt Kelemen elnöklete alatt értekezletet tartott. A párttagok nagy számmal jelentek meg. Mindenekelőtt elnök referált a párt által Fenyvessy Ferencz felszólalására történt megbízatása tárgyában az antiszemita párti képviselőknek a házban való elhelyezését illetőleg. Elnök jelenti, hogy e tárgyban beszélt a háznagygyal, s tőle azon értesítést nyerte, hogy ez ügyben maga az antiszemita párt is tett már nála lépéseket a mérsékelt ellenzék felszólalása után; ez ügyet azonban — nem lévén erre semmi kötelező szabály, a képviselő urak csak maguk közt intézhetik el. Elnök jelentése tudomásul vétetik. Következett a kandidáló és a válaszfelirati bizottság megválasztása. Az elsőbe megválasztottak : Apponyi Albert gróf, Bottlik Lajos, Grünwald Béla, Gyapay Dénes, Hodossy Imre, Horváth Lajos, Lipthay Béla báró, Wenckheim Frigyes gróf és Zselénszky Róbert gróf. — Az utóbbi bizottság tagjai lettek: ifj. Ábrányi Kornél, Apponyi Albert gróf, Beöthy Ákos, Berger Ignácz, Grünwald Béla, Hodossy Imre, Horváth Lajos, Károlyi Sándor gróf, Lipthay Béla báró, Mártonffy Károly, Szilágyi Dezső.* Az országgyűlési antiszemita párt ma délután 5 órakor tartotta első értekezletét. Az elnöki széket Nendtvich Károly korelnök elfoglalván, Isóczy Győző melegen üdvözli a párt tagjait s rövid beszédben kitartó buzgalomra hívja fel őket. Andreánszky Gábor báró felhívja az értekezlet figyelmét a mérsékelt ellenzéki körnek f. hó 28-ikán tartott értekezletén Apponyi Albert gróf és Fenyvessy Ferencz képviselők részéről tett s az antiszemita pártot is érdeklő felszólalásokra. Szóló a közjogi alapon álló antiszemiták meggyőződését véli kifejezni, amidőn kinyilatkoztatja, hogy saját elvei ellen vétene és választóinak bizalmával élne vissza, ha bárki közülök kívánkozott volna az Apponyi gróf alatt álló mérsékelt ellenzékbe belépni. Ami pedig az elfoglalt helyeket illeti, azt véli, legjobb lesz, ha a szélső helyeket a mérsékelt ellenzék átengedi az antiszemitáknak. Az értekezlet ezen kijelentést helyesléssel fogadván, magáévá teszi. Ezután a kör eddigi házszabályainak a megváltozott viszonyokhoz képest leendő átdolgozására a kor elnök elnöklete alatt bizottság küldetett ki, a mely utasittatott, hogy az uj házszabály-tervezetet a legrövidebb idő alatt beterjeszsze, hogy annak elfogadása után a kör tisztikara megválasztathassák. Ezzel az értekezlet véget ért. Fővárosi egylet. — szept. 30. Kamermayer Károly elnöklő polgármester megnyitván az ülést, Gül-Baba mauzóleumának restaurálása ügyében ma válaszolt dr. Dubay-nak régebben tett interpellácziójára. E szerint Ferdun bej török főkonzul hivatalosan értesítette a polgármestert, hogy kormányától megbízást kapott ama mauzóleum kitatarozása és stílszerű berendezése iránt a munkálatokat megtétetni, s ő már a terveket és a költségvetést is elkészítette. A fővárosi tanács készséggel fog a főkonzul ezen működése javára mindent elkövetni, mi ezen történeti emlék minél gyorsabb rendbehozatalát illeti, és már meg is bízta a főváros ügyészét, hogy járjon végére annak, minő feltételek mellett jutott ezen emlékWagner építésznek gondozása alá, és hogyan lehet az ezen műemlékhez szükséges szabad hozzájutást mindenkorra biztosítani. Az elnök közlése tudomásul szolgált. Morfin Imre alelnök jelentette, miszerint Sztupa örököseitől az egylet iratait és a számadásokat átvette , a kiküldött tagokkal a számadást átvizsgálván, azt rendben találták. A pénztárt Gartner Antal pénztárosnak adták át. A jelentést tudomásul vették s Sztupa örököseinek a felmentvény kiadását elrendelték. Weisz Bernát megújította többször tett indítványát, hogy a Sugárút Andrássy-útnak neveztessék el, továbbá kérdezi, hogy a hullaégetés ügye hol akadt fel ? Ez utóbbit az elnök meg fogja sürgetni. Mátyus Arisztid az Újépület eltávolítását sürgette meg, mire az elnök közölte, hogy a közmunkatanács is foglalkozik az ügygyel. Kérdés létetett az elnökhöz, várjon az utczatisztítási új rendszer mikor lép életbe. Erre az elnök