Pesti Napló, 1884. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1884-10-01 / 271. szám

271. szám. Szerkenteti Iroda »­­ • Ferenczek-tera, iihuaenm-ép tt 1 • t. A lap szellemi részét illető minden köszlemény a szerkesztőségben vitatendő. Bérmentetlen levelek csak lemért kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak visza. Kladd-hivatal s Ferencziek-tere, Athenaen m-é­p­tt­­­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1884. Szerda, október 1­­85. évi folyam, Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 6 firt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. 4« Mtl kiadás postai különküldéseért felfilfizetés havonként 35 krt, évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »­Pesti Napló« kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-TM Előfizetési órák: (Reggeli és esti kiadás s hétfő reggeli rendkívüli szám.) október-deczember 3 hóra........... 6 írt október-november 2 » 4 » október hóra 2 »­­HP Az előfizetési árak magukban foglalják a lap díjtalan kézbesítését a postán, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Az esti lap postai külön kül­déséért havonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 frt fize­tendő. fgfff-Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalába (Barátok­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. Vidéki megrendelésekre a postai utalvá­nyokat ajánljuk. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Budapest, szept. 30. Zágrábból végre-valah­ára örvendetes h­írt is hallunk. Nem a képviselők, hanem a trón köréből. A királyi leiratot, melylyel az uj tartománygyülés megnyittatott, bizalomger­jesztő, szívélyes hang lengi át. A legutóbbi idők izgalmairól, botrányos jeleneteiről csak elburkoltan, czélzás alakjában emlékszik meg a kir. leirat. Megfelel-e a h­orvát tartománygyülés a bizalomnak, melyet irányában a királyi leirat kifejez? Ez egyes egyedül az új nemzeti párti többség bátorságától, politikai bölcseségétől és hazafias erélyétől függ. Először is magá­ban a tartománygyűlésben kell rendet csi­nálnia. A parliamentarizmus keretébe kell beleszontania azon anarchista elemeket, me­lyek megszaporodva a választásokban most újabb támadásokat terveznek nemcsak a tör­vény, hanem az erkölcs és az illem min­den szabványa ellen is. A nemzeti, vagy kormánypárt kezében van a hatalom, övé a többség, még­pedig a túlnyomó nagy többség. Kezében van minden eszköz, csak élni tudjon, s a mi fő, élni merjen vele. A múlt, tapasztalatai e tekintetben nem igen biztatók ugyan s a legjobb akarattal sem dicsérhetjük e párt eddigi erkölcsi bátorságát, mely éppen a komolyabb, válságosabb pilla­natokban érvényesült a legkevésbbé.De talán az imént lezajlott választási vihar e tekintet­ben nem marad hatás nélkül a pártra. Talán végre meggyőződött, mi minden forog koc­­­kán. A horvát alkotmányosság éppen úgy, mint saját tétele. Az önérdek s az államérdek teszik halaszthatatlan kötelességévé, hogy az első pillanattól kezdve mindvégig bátran és elszántan tudjon élni azzal a hatalommal, melyet neki a tartománygyűlésben a több­ség, az országban pedig az ő párthívei­­bő­l összeállított közigazgatás nyújtanak. — Valóban szégyenletes lenne, ha ennyi ha­talmi eszközzel szemben egy sereg beszá­míthatatlan izgató, ki az országban csak a la­kosság elbolondított, de aránylag még min­dig jelentéktelen részében bir támaszpontot, ezért tudna érni s a tartománygyűlést minden szabályszerű és üdvös tevékenységben meg birná akadályozni. Az utolsó próba előtt áll a horvát nem­zeti párt. Egyelőre ne várjon mástól támoga­tást, csak saját erejére van utalva, s ha be nem bizonyítja életrevalóságát, úgy veszve van. Azon mértékben, a mint a saját körében rendet tud csinálni, a mint féket tud vetni az anarchiának, mely fenyegeti, a mint a közvi­szonyokat megszilárdítja s a közvéleményt a mostani beteges áramlatból egészségteljesebb irányba tereli, csak ily arányban számíthat az ország anyagi és szellemi felvirágoztatá­sát czélzó nagy törvényhozási működésében Magyarország rokonszenvére és támogatására. Horvátország igen beteg, hivatott orvosa a nemzeti párt. Bizonyítsák be a pártnak tag­jai, hogy tudnak rendet csinálni, van bátorsá­guk a többség és a törvény minden eszközét alkalmazni. A­míg nem igazolják, hogy urai a helyzetnek, addig nem igényelhetnek bizal­mat sem. Ezt pedig tényekkel kell igazolniok. Ha visszaterelik Horvátországot a normális viszonyok kerékvágásába, úgy nem marad el Magyarország részéről sem mindazon támo­gatás, melyet a törvény és a méltányosság biztosítanak neki. De ha erre nem képesek, úgy nem marad egyéb, mint más eszközökre gondolni, melyekkel a horvát törekvések ál­lamellenes iránya és éle veszélytelenné tehető. De hát a jelen pillanatban nem akarjuk azt ismételni, a­mit a választási harczról érke­zett első h­írek hatása alatt talán kissé (remél­jük, hogy a jövő e részben nem c­áfol meg!) elsietve írtunk. Akarjuk hinni, hogy kivételes rendszabályokra Horvátországban nem lesz semmi szükség. A horvát nemzeti párt akadá­lyozhatja ezt meg első­sorban, h­a erélyesen él mindazon fegyverrel, melyet az alkotmány neki nyújt, hisz bátran h­ivatkozhatik arra, hogy ezt valóban az alkotmány érdekében teszi. A horvátok, mint ezt zágrábi levelezőnk kifejti, hatalmas szövetségeseket nyertek a szerbekben, s azon megnyerő lojalitás, mely a szerbek részéről Horvátországban a magyar állam irányában nyilvánul, napjaink oly figyelemreméltó jelensége, mely nem marad­hat hatás nélkül mind a magyarországi szer­­beknek politikai állására, mind általában a magyarok és szerbek közötti viszonyra. Egyelőre csak azt konstatálhatjuk öröm­mel, hogy a szerbeken bizonyára nem fog múlni, hogy Starcsevicsék ellen erélyes akc­ió fejtessék ki Horvátországban. Lássuk tehát, hogy a választások által meggyarapodott, a választási harczokban ki­próbált horvát nemzeti párt mit tud ? Jó kí­­vánságaink kísérik az akc­ióba. Sok, igen sok függ ennek sikerétől. A Szarcsevicsék elleni közös hadjárat egyáltalában szívélyesebbé te­heti a viszonyt Horvátország s Magyarország között s lényegesen hozzájárulhat a magya­rok és szerbek közötti barátság megszilárdítá­sához. A rossz dologból is néha váratlan jó eredmény támadhat! A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Okt. 1. — Óriások a XIX századiban. Piski, szeptember. Az ősvilági óriások kora rég lejárt. Azok a ha­talmas lények, melyek egykor a földet uralták, most legfeljebb valami örökséges mezőbe fagyva adnak hírt a bámuló emberiségnek a múlt korszakok nagyságá­ról. Az ezredévek hosszú sora folytán az egykor ha­talmas fajok képviselői lassan kint vagy kivesztek, vagy eltörpültek, s a természet látszólag egészen le­mondott arról, hogy ismét ily hatalmas lényekkel né­pesítse be a földet. De azért az óriások kora nem járt le egészen. Bár nincsenek többé mastodonok, ichtyosaurusok és pterodactylusok, azért mégis eljött egykor,mely más­képen ugyan, de feltámasztotta az óriások faját. Ez a XIX. század, a vas és gőz korszaka, melyben a természet az utolsó évezredek alatt elhatalmasodott ember által alkotta meg óriásait. És ezek benépesíték az egész világot, tekintet nélkül az éghajlati viszo­nyokra. Hihetetlen gyorsasággal terjedtek el az öt földrész minden zugában. De a XIX. század óriásai nem csak az őserő, hanem egyszersmind a czivilizáczió szülöttei is, s igy nem is pusztítottak, mint az őskor szörnyei, hanem ellenkezőleg a népeket közelebb hozták egymáshoz s a távolság vezette akadályokat lerombolták. Utjukban mindenütt, mindenfelé áldást hintettek.............Testalkatuk nagyon különbözik őskori testvéreikétől. Ezerszer gyorsabbak és moz­gékonyabbak azoknál, mert a természet bennük össz­pontosította és ereje egész szenvedélyét. E legújabb szülötteit azután az emberiség szolgálatára bocsátotta. S van-e fenségesebb látvány, mint midőn a XIX. század egy ily mastodonja végig fut a földön, m oly sebességgel, a minőt és társai nem ismertek ? Bense­­jét az az ősi erő heve dúlja, s a talaj reszket ennek hatása alatt az óriás körül, a­mint vasizmait megfe­szítve végig fut a tájakon. Nemde szép látvány, mikor hatalmas sötét teste a távol kis pontjából egyszerre rémes nagyságúvá nő , vérvörös lámpájá­val ijesztő fényt lövelve szerteszét a sötét éjbe, menny­dörögve fut végig a síneken? Nemde szép lát­vány egy gondolatsebességgel rohanó lokomotív mely születésénél vakító fényözönével egyszerre el­oszlatta az elmúlt századok sötétségét, — s mint az újkor óriása — tüneményszerüleg robogott be a XIX. századba... ?* A vasúton utazni meglehetős prózai dologgá vált már. A kocsik egyhangú zakatolása, az ablakon át betoluló kormos füst s az el-eltűnő telegráfdrótok látása annyira megszokott valami, hogy szinte unal­massá lesz a legtöbb ember szemében, s bizonyára joggal is. Sokkal érdekesebbé válik azonban az uta­zás, ha a kupék lágy pamlagát felcserélve, a lokomo­tív regulátora mellé állunk s a dübörgő óriás kazánja mellett teszszük meg az utat. Ez rendesen ugyan a legszigorúbban tiltva van, hanem azért titokban mégis tán felsompolyoghatunk egyre. A nagy­közönség rendesen csekély figyelemre méltatja a lokomotivot. Mikor elrobog előtte, legfel­jebb is egy futó bámuló tekintetet vet a felséges alak­ra s aztán a személykocsik után rohan, hogy azok­ban az álmatlanul töltött éj után rosszkedvűen pa­naszkodjék az ülés rosszasága és a rázás miatt. Pe­dig, ha eszébe jutna, hogy milyen királyi kényelem­ben van ahhoz a két emberhez képest, a­kik a moz­donyon állanak, tán máskép gondolkoznék. Mozdony­­vezető és sütő ott állanak (gyakran harminczhat óráig) a lokomotivon s folyton a legfeszültebb figye­lemmel kötelesek a gépet kisérni. Testet és lelket ki­merítő munka ez, melyet csak a folytonos életveszély tudata tesz érdekesebbé. A mozdonyvezető balkezét a regulátoron nyugtatva, sas-szemekkel néz a kerek abla­kon át a lokomotív előtt eltünedező pályára s megfeszí­tett figyelemmel alkalmazza gépét a pálya talaj válto­zataihoz. Az egész ember csupa szem­fül, egy lény, kinek idegei minden iránt a legérzékenyebbek s fáradságos munkája közben mindig készen van a leg­rosszabbra. Leülésről vagy valaminő pihenésről nála alig lehet szó : neki folyton a vágányra kell néznie, mert akármelyik pillanatban megjelenhet a legköze­lebbi őrháznál a vésztjelző vörös lámpa vagy valami »szignál«, a­mely rögtöni megállást parancsol. Szóval, kemény foglalkozás ég minden tekintetben, melynél a figyelemnek minden irányban való folytonos kifejtése az idegrendszerre csak pusztítólag hathat. S aztán, havas, zordon éjeken, a­midőn az utazó közönséget­­ az ablakrepedéseken betóduló hideg levegő hónapos náthával ajándékozza meg, milyen órái lehetnek akkor a mozdonyvezetőnek ? Küzd az elemekkel, nemcsak ő, de még maga a gőzóriás is. Hanem azért kezének épp oly biztosnak és szemének épp oly élesnek kell lenni, mint máskor. De szálljunk fel. A lokomotív ott sötétlik a pályaház szélén s vérpiros lámpáinak fényét előre veti a sötétbe. Kéménye haragos-sötéten füstölög, magas, szinte éles átmérőjű kerekei meg-megcsillan­­nak az őr lámpájának lengésére. Többi alkatrészeit homály borítja, melyből mintegy rejtelmesen nő elő hatalmas alakja. A lokomotív megött a vas-széntartó­­kocsi, a tender sötétlik. Mikor az ember a hatalmas méretű mozdony szép alakját, annak fényes kazán­testét és csillogó keréklábait meglátja, valóban elfe­ledi, hogy géppel van dolga; el, hogy az egyes vas­alkatrészekből van összetéve: csak egy egyént lát maga előtt, egy gőz­óriást, valami vas-mastodont, mely él és mozog, véghetetlen erővel bir s oly se­bességgel fut, a­milyet őskori testvérei bizonyára nem ismertek. Fenséges teremtménye az emberi ész­nek, mely gyorsabban hódította meg a világot min­den eszménél, nézetnél vagy vallásnál. A kazán vége felett széles négyszögletű vas sá­tor emelkedik, melynek előre néző oldalán jobbról és balról két ovál ablak látszik. A manóméiert megvilágító lámpás sápadt fénye a kazán broncz felszerelésén csillan meg. A jobb ol­dalt némán álló mozdonyvezető mellett fénylik a regu­­látor hosszú aczélfogantyúja. Megfordulunk s a túlsó sarokban a tenderhez támaszkodva egy más sötét ala­kot veszünk észre, — ez a sütő, ki épp úgy, mint a mozdonyvezető, szótlanul pipázik s egykedvűen várja a jelzést. Ülőhelyet vagy valami vaczkot hiába kere­sünk ; a tender két oldalsó vasszekrényére ugyan rá lehetne ülni, de meglátszik azoknak szénlepett, pisz­kos fedelén, hogy e czélra nem igen szokták használni őket. Minden csupa vas — rideg vas, mely olyannyira különbözik a személykocsik puha pamlagüléseitől! A fűtő némán előlép s fölnyitja a kazánajtót, hogy tüzel­jen. A belülről előözönlő fény szeszélyesen tánczol az I é­s a mozdonyvezető arczán, élesen tüntetve fel azok I vonásait. Oly­anezok ezek, melyekre a foglalkozás izgató volta erős barázdákat vont ugyan, de a melyek azért elhatározottságot és mindenre készséget fejez­nek ki, s e mellett gyorsaságot és az egészség törhe­tetlen voltát gyanittatják. A mozdonyvezető öltözete rendesen igen hanyag, hajzata és szakálla gondozat­lan ; általában meglátszik rajta, hogy nála az éjjelek egybefolynak a nappalokkal. A forgalmi zajból semmi sem hat el a lokomo­­tívhoz, mert az messze az állomáson kívül áll. Mikor a legközelebbi kalauz átkiált, hogy »mehet,« az óriás fülsiketítő vékonyan fütyülni kezd, mire mi szerényen bedugjuk füleinket, bár e cselekedetnél a mozdonyve­zető kicsinylőleg néz reánk. Aztán a gőz­mosdaton a regulátor egy fordítására lassan, méltósággal elindul és sisteregve rántja maga után a vonatot, különös elő­szeretettel koppantva a falhoz a személykocsik utasai­nak fejét. A mozdonyvezető ezalatt, egy kezével a re­gulátoron, másikkal a fütyülőn, óvatosan néz előre a vörös, fehér és zöld lámpák tömkelegébe. Vörös­­fehér-zöld, igazi nemzeti szin, melynek azonban más jelentése van. A fehér szin szabad menést, a zöld óva­tos előrehaladást és a vörös rögtöni megállást jelent, a mire a mozdonyvezetőnek mind a legszorgosabban ügyelni kell. Lassankint a színes lámpák jobbra-balra elmaradoznak s a lokomotív, mintegy lerázva magáról az általuk okozott gondot, sebesiti menését. A szép hosszú kazántest ide s tova inog, mig a karcsú nyakú kémény sebes ütemekben ontja magából a bodor füs­töt S mily szép gomolyokban, csakhogy az ember­nek szinte nincs ideje az egyes fodrok szépségében gyönyörködni, mert a gyorsan utánuk ömlő társaik elfedik őket s magukkal ragadják a néző gon­dolatait is, fantasztikus hasonlatokra híva fel kép­zeletét. S a képzeletet csakhamar le is kötik a folytonosan változó füstvárak, mesés birodalomba ragadják: az álmodozó merengés csodálatos labirint­jába, melyben a szem szórakozottan tekint előre, a tagok lomhán pihennek s a lanyha fantázia mintegy vonzerőtől huzatva, követi s szinezi ki a gyorsan elő­­ömlő bodor füstvárakat... édes, szunnyadásszerü ér­zés vesz erőt az emberen, melyben mintegy félálom­ban mindent hall ugyan, de azért szenvedőlegesen vi­seli magát, mert azok a változatos füstfodrok varázs­szerüleg békázzák meg érzékeit.­­ Lassankint a lo­komotív vastüdeje nyugodtabban kezd lélegzeni, s fo­kozódott gyorsasággal ragadja előre a békésen guruló kocsikat. A lámpák vérvörös fénye megvilágítja az utat, s a gőzóriás csak úgy nyeli ennek távolságait. A töltés kavicsa lassan kint egy tarka sávolylyá, a sötét bokrok egy zöldes fallá változnak át —­a tárgyak véghetetlen gyorsasággal tűnnek el mellettünk. Az ember önkénytelen megilletődéssel húzódik a tender vas­szekrénye mellé. A gép oly meggátolhatlan se­besen látszik magával ragadni őt, hogy teljesen ha­talmában érzi magát; ismét elfeledi, hogy egy gőzgépen van, s csak egy eszeveszetten rohanó óriás lényt lát maga előtt, melynek hosszúkás teste alatt végtelen ere­jű aczélszervek mozognak... Valami győzelemre em­lékeztető van ez utazásban, hideg borzongatás futja át tagjainkat, szinte szédülés fog el ama sebesség tu­datára, melylyel a gőzóriás a vasutat nyeli. A csilla­nó sárga rézeszközök következetes monoton hangon rezegnek, míg a kazán ajtónyílásain fehér fény tolul elő. A szoborszerű merevséggel álló sütő minden két­­három perezben kinyitja a sötét vasajtót, hogy tüzel­jen. Széles fénysugár csapja meg arezunkat s a kazán bensejében bimbálódzó kékes lángok forrósága elűz a forrongó vasszekrény elől. E bimbálódzó kékes lán­gokkal táplálkozik a XIX. század óriása, de a­me­lyeknek eredete (legyen az fa vagy kőszén) éppen úgy növényi, mint az őskori mastodon, testvére tápláléka volt, pedig a lokomotív a vaskorszak vasszülötte, aczél-izmokkal, aczélidegzettel s bensejében a termé­­mészet ős szenvedélyével. A hosszú előretoluló kazántest gondolatsebe­­sen nyeli a sinutat. Ezt látva, az embernek önkény­telenül a vasúti szerencsétlenségek rémképei tolulnak szemei elé. Rémképek, — melyeket a lokomotív dü­börgése élénken színez ki, — rémképek, melyek kép­zeletében mindig egy »ha« szálon függnek. »H­a most egy kődarab feküdnék a sinen, — ha a sin egy helyen fel lenne szedve, — ha most egy 70 km. se­bességű gyorsvonattal összeütköznénk s a loko­­motivok egymásra szaladva gurulnának le a mély­ségbe...........« A képzelet ilyen körülmények közt igen élénk s a lelki szem borzadva követi az összeütközött, roncsolt gőzóriások mélységbe zú­­dulását, a fül hallani véli a leragadott kocsik Budapest, szept. 30. A főrendiház holnap, okt. 1-én déli 12 órakor ülést tart. A képviselőház osztályai holnap délelőtt 10 óra­kor alakulnak az osztályok helyiségeiben. A vám- és kereskedelmi szövetség megújítása tárgyában a magyar kormány, mint már jelentettük, hivatalosan megkezdette a tárgyaláso­kat, a­mennyiben Tisza miniszterelnök az osztr­ mi­niszterelnökhöz legközelebb átiratot intézett, a­melyben az osztrák kormány felhivatik, váljon az újonan al­kotandó vám-­s kereskedelmi szövetség tekinteté­ben valamely változtatást szándékozik-e javaslatba hozni, miután a magyar kormány a szerződésnek, illetőleg a szerződést beczikkelyező törvénynek több­­nemű változtatását elengedhetetlenül szükségesnek tartja. Ezen hírt most a B. K. is megerősíti, kom­mentárral látva el az e részben megjelent közlemé­nyeket. A félhivatalos kőnyomata azt hiszi, hogy a kiegyezési tárgyalásoknak már most való megkezdé­se csak helyeselhető, mert feltéve — a­mit ő különben semmi esetre sem akar feltételezni , hogy az 1886-ik év végéig, azaz még a felmondási határidő beállta előtt a tárgyalások kedvező befejezésre nem volnának vezethetők és már az új szerződést beczikkelyező tör­­vényczikk nem terjeszthető mindkét részről szentesítés alá, akkor a magyar kormány nem irtózva a provi­zóriumtól, a szerződést nemcsak annak idején fel­mondhatja, hanem időt is nyer, hogy az önálló vámte­rület behozatalára szükséges előkészületeket megte­hesse, s ez egyúttal azoknak is megnyugtatására szol­gál, a­kik a tárgyalások lehető gyors lefolyását kí­vánatosnak tartják azért, hogy mindkét kormány Magyarország és Ausztria népeit­ mindkét állam köz­­gazdasági viszonyának sorsa felől ne nagyon sokáig hagyja bizonytalanságban. Svájcz nemzetközi helyzete. Svájczból írják: A legújabb időben a svájczi szövetséges állam területén vagy határain számos oly esemény játszódott le, me­lyek közvetve vagy közvetlenül összefüggenek Svájc­ nemzetközi helyzetével. Ez ügyek közül néhány ké­nyes természetű, ilyen például egy pár összeütközés a szomszéd országokkal, mások viszont kellemesek és örvendetesek, mint például az, hogy számos nemzet­közi társulat svájczi területen szokta gyűléseit tar­tani. E társulatok alapítása körül Svájcz érdemeket szerzett s vezetésükben és működésükben hatékony részt vesz. Ellenben az első osztályba tartoznak a franczia erődítési kísérletek Genf közelében, mely ügyet a franczia kormány diplomatikailag elfogadható nyilatkozatával elintézték, de könnyen újra felmerül­het ; továbbá azon külföldről gyakran hangzó pana­szok, hogy Svájcz nem eléggé vesz részt az egész Eu­rópát elárasztó állam és társadalom ellenes elemek elleni küzdelemben. Anglia viszont arról panaszkodik, hogy a svájczi csőcselék angol alattvalókat bántalmazott. Olaszor­szággal a határszéli csempészet miatt van baj ; végül itt van a püspökségek kérdése, melyben Svájcz a pápá­val jött összeütközésbe. Viszont a második osztályba, az örvendetes események közé tartoznak a vörös ke­reszt egylet egyezményének létrejötte, az Alabama­­kérdés elintézése, a nemzetközi postaegylet alapítása, a filloxéra elleni közös intézkedéseket biztosító nemzet­közi egyezmény, hasonló egyezmények az ipari, írói és művészi tulajdon védelmére, végül Svájcz részvéte számos kongresszusban és egyletben, erkölcsi érdekek javára. Ha végig tekintünk ez utóbbiakon, el kell is­mernünk, hogy a nemzetközi bajok megszüntetése s humánus, valamint közgazdasági czélok támogatása körüli tevékenységből teljesen be lehet bizonyítani azt, hogy Svájcz sajátszerű nemzetközi helyzetét he­lyesen fogja fel és minden erejével azon fáradozik, hogy megérdemelje a semlegességet, melyet neki tör­ténete és földrajzi fekvése szereztek s szerződések biz­tosítottak. Az utóbbi ötven év tapasztalatai kitüntet­ték s e tekintetben elég a vöröskereszt-egyletre, a táv­irdaegyezményre, a postaunióra, a filloxera szerződés­re stb. utalni, hogy Svájcz mindenütt élénk értéket tanúsított az általános kultúrái fejlődés terén s e té­ren nagy arányú tevékenységet fejtett ki. Droz szövetségi tanácsos egy e tárgygyal fog­lalkozó czikkét a következő találó szavakkal végezi: »Nem becsülhetjük eléggé a rokonszenveket, melyek­ben ma mindenfelől részesülünk. Országunk reájuk még annál méltóbbnak fogja magát mutatni, ha hű marad az egyszerűség és igazságosság követelményei­hez. Nem szabad magunkat elhíznunk kiváltságos állá­sunk miatt, melyet a sors adott nekünk, hanem oda kell törekednünk, hogy azt szerénységünkkel és a belőle származó kötelességek teljesítése körüli buz­galmunkkal minél inkább kiérdemeljük. A többi álla­mok akkor annál fokozottabb mérvben fognak meg­győződni hazánk ezen különös állásának hasznos, sőt szükséges voltáról.­ Az egyiptomi kormány szerződésszegése ellen in­tézett tiltakozásról a Times azt írja, hogy természe­tes, miszerint az osztrák-magyar, német, franczia s orosz kormány, mint a­kik a felszámoló törvény alko­tóihoz tartoznak, tiltakoztak annak megszegése ellen. De mind hiába ez a fellépés , mert Egyiptom hite­lezői csak úgy kapnak még csak kamatot is, ha Egyiptom adminisztráltatik; ha azonban erre nem kerül költség, ha kell, akár a törlesztés felfüggesztése útján, akkor megakad a közigazgatás és a hitelezők nem kapnak kamatot sem, akár­mit mondjon is a nemzetközileg alkotott felszámoló törvény. A kairói kormány valószínűleg tudomásul fogja venni a tilta­kozást és a hatalmak, Francziaország kivételével, ez­zel be is érik. Mert a törlesztés felfüggesztése a hite­lezők érdekében van, kik így biztosítva vannak ka­matjaikra nézve, csak a franczia kormány igyekszik majd politikai tőkét verni az ügyből. Ha azonban az angol kormány további eljárásából ki fog derülni, hogy gyökeresen hozzá fog Egyiptom rendezéséhez, akkor a hatalmak megnyugosznak a bevégzett tény­ben, mely az államhitelezőknek csak javára fordulhat. De ebből az következik — úgymond a Times — hogy a kormány valahára, annyi ingadozás után, kezébe vegye Egyiptom ügyeinek rendezését. A pártkörökr­­l. Az országgyűlési szabadelvű párt ma délután 6 órakor V­i­z­s­o­n­y­i Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén az állandó igazoló bizottság tagjaivá a következőket jelölte ki: Rendes tagok : Darányi Ignácz, Bossányi László, Ország Sándor, Busbach Péter, D­i­mi­trie­vics Milos, Engelmajer József,­­Dárday Sándor, Matus­­k­a Péter, B­á­r­c­z­a­y Ödön; póttagok: B­e­k­s­i­c­s Gusztáv, O­r­d­ó­d­y Pál, Török Zoltán, Molnár Viktor, Pu­l­s­zky Károly, Kricsfalusy Vilmos, N­e­m­é­n­y­i Ambrus, D­é­g­e­n Gusztáv. Az osztályok elnökeivé és jegyzőivé következők jelöltettek ki: I. osztály: elnök S­zitány­i Bernát, jegyző Lukács László; II. osztály : elnök Szontágh Pál, jegyző Szerb György; III. osztály : elnök Apáthy István, jegyző Szathmáry György; IV. osztály: elnök Horváth Boldizsár, jegyző Berzeviczy Albert; V. osztály : elnök Stoll Károly, jegyző Rakovszky István; VI. osztály : elnök Dániel Pál, jegyző Szlávy Olivér; VII. osztály : elnök Zsigmondy Vilmos, jegyző Ab­o­­n­y­i Emil; VIII. osztály : elnök C­s­á­k­y László gr., jegyző Dániel Gábor; IX. osztály : elnök P­é­c­h­y Tamás, jegyző Rakovszky Géza. * A mérsékelt ellenzék ma este E­r­n­u­s­z­t Kele­men elnöklete alatt értekezletet tartott. A párttagok nagy számmal jelentek meg. Mindenekelőtt elnök referált a párt által Fenyvessy Ferencz felszóla­lására történt megbízatása tárgyában az a­n­t­i­s­z­e­­m­i­t­a­ párti képviselőknek a házban való elhelyezé­sét illetőleg. Elnök jelenti, hogy e tárgyban beszélt a háznagygyal, s tőle azon értesítést nyerte, hogy ez ügyben maga az antiszemita­ párt is tett már nála lépéseket a mérsékelt ellenzék felszólalása után; ez ügyet azonban — nem lévén erre semmi kötelező szabály, a képviselő urak csak maguk közt intéz­hetik el. Elnök jelentése tudomásul vétetik. Következett a kandidáló és a válaszfel­irati bizottság megválasztása. Az elsőbe megválasz­tottak : Apponyi Albert gróf, Bottlik Lajos, Grünwald Béla, Gyapay Dénes, Hodossy Imre, Horváth Lajos, Lipthay Béla báró, Wenckheim Frigyes gróf és Zselénszky Ró­bert gróf. — Az utóbbi bizottság tagjai lettek: ifj. Ábrányi Kornél, Apponyi Albert gróf, Beö­thy Ákos, Berger Ignácz, Grünwald Béla, Hodossy Imre, Horváth Lajos, Károlyi Sán­dor gróf, Lipthay Béla báró, Mártonffy Ká­roly, Szilágyi Dezső.* Az országgyűlési antiszemita­ párt ma délután 5 órakor tartotta első értekezletét. Az elnöki széket Nendtvich Károly korel­nök elfoglalván, I­s­­­ó­c­z­y Győző melegen üdvözli a párt tag­jait s rövid beszédben kitartó buzgalomra hívja fel őket. Andreánszky Gábor báró felhívja az érte­kezlet figyelmét a mérsékelt ellenzéki körnek f. hó 28-ikán tartott értekezletén Apponyi Albert gróf és Fenyvessy Ferencz képviselők részéről tett s az an­tiszemita­ pártot is érdeklő felszólalásokra. Szóló a közjogi alapon álló antiszemiták meggyőződését véli kifejezni, a­midőn kinyilatkoztatja, hogy saját el­vei ellen vétene és választóinak bizalmával élne vissza, ha bárki közülök kívánkozott volna az Apponyi gróf alatt álló mérsékelt ellenzékbe belépni. A­mi pedig az elfoglalt helyeket illeti, azt véli, legjobb lesz, ha a szélső helyeket a mérsékelt ellenzék átengedi az an­tiszemitáknak. Az értekezlet ezen kijelentést helyesléssel fo­gadván, magáévá teszi. Ezután a kör eddigi házszabályainak a megvál­tozott viszonyokhoz képest leendő átdolgozására a kor elnök elnöklete alatt bizottság küldetett ki, a mely utasittatott, hogy az uj házszabály-tervezetet a leg­rövidebb idő alatt beterjeszsze, hogy annak elfoga­dása után a kör tisztikara megválasztathassák. Ezzel az értekezlet véget ért. Fővárosi egylet. — szept. 30. Kamermayer Károly elnöklő polgármes­ter megnyitván az ülést, Gü­l-Baba mauzóleu­mának restaurálása ügyében ma válaszolt dr. D­u­b­a­y-nak régebben tett interpellácziójára. E sze­rint F­e­r­­­d­u­n bej török főkonzul hivatalosan érte­sítette a polgármestert, hogy kormányától megbízást kapott ama mauzóleum kitatarozása és stílszerű be­rendezése iránt a munkálatokat megtétetni, s ő már a terveket és a költségvetést is elkészítette. A fővá­rosi tanács készséggel fog a főkonzul ezen működése javára mindent elkövetni, mi ezen történeti emlék minél gyorsabb rendbehozatalát illeti, és már meg is bízta a főváros ügyészét, hogy járjon végére annak, minő feltételek mellett jutott ezen emlék­­Wagner építésznek gondozása alá, és hogyan lehet az ezen műemlékhez szükséges szabad hozzájutást minden­korra biztosítani. Az elnök közlése tudomásul szolgált. Morfin Imre alelnök jelentette, miszerint Sztupa örököseitől az egylet iratait és a számadásokat átvette , a kiküldött tagokkal a számadást átvizsgálván, azt rendben találták. A pénztárt Gartner Antal pénztá­rosnak adták át. A jelentést tudomásul vették s Sztupa örökö­seinek a felmentvény kiadását elrendelték. Weisz Bernát megújította többször tett indítvá­nyát, hogy a Sugárút Andrássy-útnak neveztessék el, továbbá kérdezi, hogy a hullaégetés ügye hol akadt fel ? Ez utóbbit az elnök meg fogja sürgetni. Má­tyus Arisztid az Újépület eltávolítását sür­gette meg, mire az elnök közölte, hogy a közmunka­­tanács is foglalkozik az ügygyel. Kérdés létetett az elnökhöz, várjon az utcza­­tisztítási új rendszer mikor lép életbe. Erre az elnök

Next