Pesti Napló, 1885. január (36. évfolyam, 1-31. szám)

1885-01-01 / 1. szám

1.­­Zilill, Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-épü­l et. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bennentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épül­­­et. A­ lap anyagi részét ülető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körül panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők.­­­Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Budapest, 1885. Csütörtök, január 1. 36. évi folyam Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 írt. — 3 hónapra 6 írt. — 6 hónapra IS frt. Az esti kiadás postai különküldéseért felell fizetés havonként 16 krt, évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a­z[Pesti Napló« kiadó­ hivatal&­ba Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-ipület, küldendők Egyes szám 4 kr. -táxo*­lilét van csalvi--------­ - Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1885-diki, 36-dik évfolyamára. A Pesti Napló az uj évvel harminczhatodik évfolya­mába lép. Nagy tradicziók fűződnek Magyarország e leg­régibb napi­lapjához s azoknak megfelelni erkölcsi köte­lességünknek tartjuk. A nemzet jogai és szabadságának erőteljes védelme, a liberális előhaladás és a kultúra érdekeinek legmelegebb gondozása ezentúl is e lapok fő fel­adatát fogja képezni. Arra törekszünk, hogy a kiegyezés által biztosított jogok, melyeket a jelen kormány nem fejleszt, kiterjesztessenek, hogy a nemzet közművelődési­­vonala emeltessék s hogy az anyagi érdekek gondos ápolása a"­ nemzet erőssé tétessék szabadságának és önállóság biztosítására.S teszszük ezt,a jelen kor­­mányn°szemben ellenzéket képezve, a legfelj«*1» függetlenséggel s a pártfegyelem feszélyélkül, — a mi czéliuk egyedül: hozzájá­rulni mizon eszközzel, melyet a napi sajtó nyújt, ahhoz, ha Magyarország alkotmányos szabadsága, köz­művelőd­és anyagi elöhaladása, minél sikeresebben előmez­essék, tartva szem előtt, a magyar közönségnek oly tikai napilapot adunk, mely a nagy európai közlönyök­­vonalán áll. Az Athenaeum-társulat, mint nagy hazánkfia KOSSUTH LAJOS iatainak kiadója, az iratok folytatását a Pesti Naplóban­ogja közzétenni. KLAPKA GYÖRGY tábornokkal szerződést kötöttünk, melynek értelmében a tábornok kiadatlan emlékiratai a Pesti Naplóban jelen­nek meg. Vezérczikkeink legnagyobb részét ifj. Ábrányi Kornél, Fenyvessy Adolf, K­a­a­s Ivor b. és a szerkesztő írják. Tárcza rovatunk jelentékenyen meggazda­godott s az érdekes olvasmányok egész sorozatát nyújtja. Rendes tárczánkon kivül Vasárnap czimmel nagy heti mellékletet adunk, mely oly kitűnő tollakról hoz közleményeket, mint: Bajza-Beniczky Lenke, Kürthy Emil, Szabó Nogál Janka, Tol­­n­a­i Lajos, Vajda János,W­o­h 1 Janka,W­o h 1 Stefanie. Sport­­rovatunkat, különös tekintettel a testedzés- és fejlesztésre, Szokolay Kornél szerkeszti. E mellékletünk időnkint zenemüveket is közöl, s örömmel említjük fel, hogy LISZT FERENCZ a Pesti Napló számára zenemüvet ir. v'ol- ■ kö^^-y*** '**&*i*r'** gény köpéseik lesznek: Trorina és Serapis abirnevesEbers Gyrgy legújabb regény „ a. i­í­rei&ny nagy érdekli szitczioi « Az első e-e figyelmet. Eb­er­s vg­y ^itünórajza, ombadülését festi: tteri­r p­e­n­y­e a ^^g.yöadással. tuakat esemSnyey,­­«»»•* «pfg* AM­IKJ uVirat.k.ttatote*J“• « abaBa Bé0(‘kbe”’,. rüfia’»“»" f»"tosb 16 " b .«»»atrtl táviratilag is arte, „mden ««ve^tenetö k , K51nl80 nek, s ezen tolul szerző mely a saját, Ei Zeitung nagy nem ^ magántáviratait rende­zaszerte kitűnőknek. a°okat a Pesti Nap résünkre bocsátja, ug Kölnbe de Zeitunggal* kint hétszer megji A Pesti Napló i P , „ 9 m­áisz ér vén, esti kiadásában k^b nemese a délelött törti táviatokat s mindannk i­smerhte tv de mit esti kiadásába alok­TMftggyt­lési ülései sitásv az azon n*P egész szövegével, f is, a tartott hes**« «é kiadással sssrCo» —« — me'^».«.Tr».pnaP utáni «igei ... „ „“.w .a».k ki. t«.. ..»az Uj évtől fogva külön qndkivüli kedvezményt nyújthatok.^ A tóztartáS) melyben a politi nihnontóval, egy­epes szépirodalmi^ í ftan szükségét ne érezni. Mi az e nemben tű­nöbb, és legelterjede­bb lapot, a Magyar Bazárt ’vet k‘r'c sak is - Pesti Napk­­­­apunk özönségéne­k i elyet \o h 1 st( , tu imkiavsábanf 1 • f rezketü6^’ r B a z a „ e Xml es' irat ! Előfizetési árak P­ESTI IIPLÓ-ra (Reggeli és esti kiadás s a hétfő reggeli rendkívüli számra.) Egész évre................84 frt Félévre .............. 18 frt Évnegyedre.............. 6 frt A Pesti Napló és Magyar Bazárra. Egész évre............... 89 frt Fél évre ............... 14 frt 50 kr. Évnegyedre............... 7 frt 85 kr. Ha az esti lap külön küldése kívántatik, ezért h­avonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 frt külön fize­tendő. iít Előfizetésre a postautalványt ajánljuk. Az előfizetéseket minél előbb kérjük be­küldeni, hogy az újévi nagy összetorlódás folytán, a lap expedicziójában fennakadás ne történjék. SC* Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló ki­­adóhivatalába, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, deczember, 1884. Az ATHENAEUM URVÁRY LAJOS, irodalmi és nyomdai rész- a Pesti Napló felelős vénytársaság, a P. Napló szerkesztője, kiadó-tulaj­donosa. Budapest, deczember 31. Kossuth Iratai IV-dik kötetének anyagkészletéből. (Utánnyomás joga fenn van tartva.) * Alkalmi benyomások rovata. I. Összpontosítás és önkormányzat. Eszmék látszanak forrongásnak indulni a hazában. Annyi szép szó, annyi nyomaté­kos érv hangzott már el eredménytelenül, hogy jóformán azt sem tudom, örvendjek-e a lendület jeleinek. A kimeneteltől függ. De hát súrlódás, a­mely ébreszthet, s mert ébreszt­het, óhajtom, ne legyen múlékony fellobbanás. Szeretem látni, hogy a magyar képviselő­­ház mostani ülésszaka élénkségre vall, s hogy a vitatkozások magasabb eszmekörökbe is szállinganak. Hogy indulat is vegyül a vitá­ba, úgy a támadó, mint a védekező oldalon, az alakját viseli, küzdtél, nem tanterem, a po­litikai pártok gladiátorok, nem ölelkező tán­­czosok. Aztán van is ok a felhevülésre, bizony mondom, van. Ritka az oly hatalom, melynek keze nem maga felé hajlana (ha ugyan akad olyan). A­ki birtokában van, birtokában akar maradni, természetesen csupa hazafiságból, ezt mindenki mondja, s van, a ki hiszi is, a­mit mond, hogy ne hinné? hiszen szükséges em­bernek, gondviselési férfiúnak hallja magát magasztaltatni serege által; s a dicsőítés meg a rágalom közt van egy közös vonás: az, hogy mindig ragad belőle valami. És nagy lélektani rejtély az ember­kebel. A hazafiság­­nak sok mindenféle rugója van. Olyanok is lehetnek, a­kik hazafiaknak hiszik magukat, mert szeretik magukat a szeretett hazában. S aztán megtörténik, hogy az e hit által szente­sített czél szentesí­ti szemekben az eszközöket is, megválasztásukban nem mindig váloga­tók, veszik, a­hol kapják, a­mint kapják; a hazafiasnak hitt czél érdekében tábort gyűjt maga körül a hatalom, a honnan lehet,amint ,iket; óhajtja mondhatni, hogy tiszta kezek én il solgálják, de alkalmilag piszkos kezekből is idt fogadja a hasznos szolgálatot, és nem igen krős; meglátni a szolgáló kéz piszkát, a k­igolgálatnak miatta, sőt itt-ott (mint a hor­­hetykélkedéssel szemben) még nagyobb­­ok, még Sz.­István koronájának méltósága idki" sem nagyon érzékeny, mert az érzé­­ki két­­kedés ingerültséget provokálhatna, ezt .­rreprimálni kellene, s ez kompromittál­­tonne t£m0gat6 szolgálatot — kéz kezet I­gy aztán egy helyütt az erélyesség­­ sása, a hol az bizony csak hatalmi visz­­kaina­­p m^s helyütt meghunyászkodó vagy és di- 1 ^kélytelenség, a mit mérsékletnek, ál­­. legal- Afi tapintatosságnak, sőt (»hört es­­ Renkinder!«) »az oroszlán nemes vo­égének« neveznek, a hol erély volt I kö­tX^ess^ , je^eneteket hoznak elé a­z elöfize- 1 ^ ^^jelyek felháborítják a jogérzetet, , arr.fie^s kritikája indulattal harsog ímlvot8- az itesz­emélyben1 van megtestesítve tartalom- lem^isTM’ mely alapjában, fel- Z a k á s­­­oly a­ Mafilakásában, következéseiben ‘ket.(az bom­ba i?áSon) h°gy maga is felhá­­öi kéz- viggz. ^jt. Aztán az erdő úgy kiált - “e|: ilyen* telkiáltanak; s a viták »mik í­ilene- Petőül­­v — mint bizonyos dalok jjl a el- i!iemharag°s lelkeknek.« azok Ajn- ^ mt­ekind­at árjának eme hadveré- Tor «V fegyelizett r endesen az, hogy a jól ^ s tárgyi^os es?zirtjén szétlocscsannak, Lftt t­ írt’ Melyek a értelmkkel váltakoznak, me- Áöto^etése magas kára v a képzettségnek oly t írt azoklvol.­janut ne P ih°gy akár mely igazi A? ^ v­ ytére válnának, nem­—­—** ' ________nek ott a Duna mel­lett, mely mint az egykori emigránsok a köl­csönös nagyságolással, azzal csinál magának jó napot, hogy magát parlamentnek czimezi. A magasabb körben mozgó eszmecserék közt kiváló érdeklődést keltett fel nálam az, a mely egyrészt a kormányhatalom kitágításá­nak (hadd nevezzem igazi nevén: a c­entrali­­zácziónak), másrészt a törvényhatósági önkor­mányzatnak szószólói közt előfordult. Az első iránynak Grünwald Béla képviselő volt előharczosa. Már régóta az. Valódi parlamentáris magaslaton álló jeles tehetség; tiszta meggyőződés szól ajkairól ékes szavakban, s ha nézetei tévesek is az esz­közök felől, czélja nemes, hazafias, s a kitartó szilárdság, melylyel őszinte meggyőződéséért küzd, tiszteletet biztosit számára ellenesei ré­széről is. Én, ki őt nem is ismerem, őszintén osztozom e tiszteletben, de a c­entralizáczió és önkormányzat kérdésében ellenese, ellen­lábasa vagyok. A leghatározottabban az vagyok. Nekem, a­mióta csak gondolkozni kezd­tem, egész életemen át az önkormányzati in­­tézményekhez ragaszkodás volt hitvallásom, mert nem a pusztán statutárius, hanem az intézményes szabadság embere, s mivel az, tehát az állami mindenhatóságnak, s még in­kább a magát az államnak szubstituáló kor­mányhatalom mindenhatóságának határozott ellensége vagyok, akárminő legyen is a kor­mány formája. A minő istenkáromlás volt XIV-ik Lajos király azon szava, hogy »az állam én vagyok«, épp oly káromlásnak tar­tom, ha azt a minőséget konvent, parlament vagy akár minő kormány a világon egyedül maga számára elkobozza. Ritka embernek jut oly hosszú élet osz­tályrészéül s a hosszú életben annyi változa­tos viszontagság, mint nekem jutott. Volt időm tanulmányozni az élet mesterének, a történelemnek tanúságait; ráértem elmélkedni felettük, s mint 35 év óta hontalan vándor, hát volt alkalmam (fájdalom, nagyon is bő alkalmam volt) tapasztalatilag észlelni a vi­szonyt, mely az intézmények s a nemzetek jelleme, élete, sorsa közt fenforog, észlelni nem elméleti doktrínákból, hanem az életből a il­ípeLuííl, CS­UUIiUuU­UlUUl­mányom, minden elmélkedésem, minden tapasztalásom csak megerősített azon meg­győződésben, hogy önkormányzati intézmé­nyek nélkül a polgári szabadság le­het hangzatos frázis, de valóság nem, s különösen nem lehet a nemzet erélyére, jelle­mére, tevékenységi ösztönére ápolólag kiható ama szabadság, melyről Angliának egykori híres államférfia — (minő melancholikus gon­dolat, hogy az én korombeli államférfiak job­badán már csaknem mind »egykori«-ak!!) Lord John Russel, az »angol kormány­ról és alkotmányról« írt munkájában azt mondja, hogy »egyetlenegy százada a sza­badságnak néhány mértföldnyi terméketlen szikla keretében többet hoz tökéletességre az ember­i természet legnagyobb tehetségeiből, teljesebben kitünteti az ember képességét, számosabb példáit mutatja fel a hősiességnek s nagylelkűségnek, és többet sugároztat ki a költészet és bölcselem isteni fényéből, mint a­mennyit a világ legnagyobb birodalmában összezsúfolt népeknek milliói évezredek alatt előállíthatnak a kényuralom sötétségében.« Igaz, hogy Russel kényuralommal te­szi ellentétbe ezt a csodákat mivelő szabadsá­got ; de hát ez a szabadság önkormányzati intézmények nélkül még csak nem is képzel­hető. Aztán a kényuralom lényege az, hogy minden esetre megtörténjék, a­mit a hatalom akar, s meg ne történjék, a­mit nem akar. S az így értelmezett abszolutizmusnak többféle alakja van; van olyan is, a­mely lehet, hogy öntudatlanul álezát visel, a parlamentarizmus álezáját. Nagyon kényelmes »kommoditás« az, ha van, a­ki a formával beéri. Courrier Pál Lajos ezt már rég elmésen megírta. Én is írtam felőle valami keveset (ha nem csal em­lékezetem) válaszomban az üdvözletre, mely­­lyel Fehérmegye 80. életévem betöltését meg­tisztelte. Kis is nyomatták, szét is osztották »emlékül.« S aztán?-------hát aztán semmi. Hanem az első meggyőződés, melyben tanulmányaim, elmélkedéseim, tapasztalataim megerősítettek, az, hogy önkormányzati intéz­mények nélkül valódi szabadság nincs, nem lehet. A másik az, hogy a­ki az állambiztosító nemzeti erő forrását kormányok — bárminő alakú kormányok — hatalmi körének tágí­tásában keresi; lehet, hogy efemer nagysá­got idézhet elő, mely mint valami meteor va­­kító fénynyel fut keresztül a látókörön, hogy szomorú sötétséget hagyjon hátra maga után; de futó homokra épit, melyet a vihar elseper­t építése katasztrofális véget ér, így volt ez, és így leszen mindig mindenütt. Kormányhatalmi kör egy dolog, nem­zeti erő egy másik dolog. Erőssé nemzetet csak önkormányzati intézmények növelhet­nek, azok fejlesztik a polgárjellemet, az ön­magában bízó férfias tevékenységet, azok élesztik a közügyek iránti érdeklődést, azok kötik össze az általuk ápolt hazafiság kötelé­kével a polgárokat nemzetté, s e rugók össze­vágó feszereje adja meg nemzetnek azt az ele­venítő életerőt, mely biztonságának záloga. És határozottan mondom, hogy sehol a föld kerekségén nem tudok önkormányzati in­­tézményt, mely a maga lényegében annyi plaszticzitást, a haladó élet szükségle­teihez alkalmazkodásnak annyi képességét rejtené magában, mint az, a­mit a történelmi magyar közjog megyei szerkezetnek nevez. Nem a 48 előtti megyét értem, hiszen arról törvényben mondottuk ki, mi, a 48-as törvények alkotói mondottuk ki, hogy a köz­szabadsággal összhangzásba kell hozatnia, de összhangzásba,nem ellentétbe.Nem szállítottuk mi le a nemességet az intézményes önkor­mányzati szabadságot nem élvezett nép mil­lióihoz, hanem a nép millióit emeltük fel az intézményes szabadságot élvezett nemesség­hez. Nem jogabdikáczió a 48, hanem jog­kiterjesztés. Nem is az életerőből ki »reformált« mai megyét értem, hiszen az (bocsánat a kifeje­zésért) valóságos eunuch; annál is szomo­rúbb valami, szatírája az önkormányzati esz­mének. Hanem értem magát a törvényhatósági önkormányzat elvét, mint a c­entralizáczió ellentétét, azt az önkormányzatot értem, mely helyhatóság is, de törvényhatóság is, nem­csak helybeli közigazgatási közeg, hanem a nemzet alkotmányos életének egyik nagyon becses szerve is; azt az önkormányzatot, mely nélkül nemzetek örökös kiskorúságra, tehát erőtlenségre kárhoztatják; azt az önkor­mányzatot értem, melyről mi, a parlamen­táris kormány­forma megalkotói, törvénynyel hagytuk szent örökségül az utódokra, hogy tiszteljék benne a magyar alkotmányosság védbástyáját, rendezzék eljárását a közsza­badság alapján, miszerint a fejlődő élet köve­telményeinek megfelelhessen, de attribútu­mait ne nyirbálják, hanem hatóságát a par­lamentáris kormányzat mellett is teljes p­ö­rz­ben to tartsák. Tuc-t törvénybeen mon­dottuk ki, s pedig egyenesen azon törvény­ben mondottuk ki, melylyel a független felelős magyar miniszteri kormányt megalkottuk. Azt az intézvényes önkormányzatot értem, melyről, midőn a 48-ai országgyűlésen a G­r­ü­n­w­a­l­d-féle c­entralizác­ionális irány felét felütni megkísérlette, én határozottan kijelentettem, hogy ha összeférhetlenség fo­rogna fenn a parlamentáris kormányrend­­szer s a törvényhatósági önkormányzat közt, (szerencsére, egyáltalában nem forog fenn) én, ki a felelős miniszteri kormányzatot indítvá­nyoztam, inkább visszavonnám indítványo­mat, s ha más valaki felvenné, ellene szavaz­nék, mintsem hogy azt a törvényhatósági ön­­kormányzat feláldozásával szerezzem meg. És én, a kor fejleményeinek figyelmes szemlélője, 36 évi tapasztalással meggazda­godva, ma is állok azon nyilatkozatom mel­lett s állani fogok mind halálomig. Sokat beszélnek mai napság a magyar hazában a hűségről a 48-ki alkotások iránt, s következéseik kifejtésének szükségéről. Fáj­dalom, nem volt alkalmam tapasztalni, hogy a tett a szavaknak megfelel. A 48-ki alkotások állami része egyenesen megtagadtatott. A minden idegen avatkozástól függetlenített magyar miniszteri államkormányzat helyébe közös osztrák-magyar miniszterek léptek; az államiság leglényegesebb attribútumainak gyakorlása a magyar parlamenttől el­vona­tott s osztrák-magyar delegácziókra ruházva fikczióvá lett; van közös hadsereg , s annak magyar kontingense nem magyar hadsereg, van közös vámterület s vele magas védvá­­mokkal biztosított monopólium az osztrák ipar számára a magyar piaczon; van osztrák­magyar közös jegybank, osztrák-magyar kö­zös adósság, közös indirekt adórendszer a köz­­gazdasági­ érdekek kiáltó különbsége mellett, az Isten a megmondhatója, mi minden kö­zös van, még (mirabile dictu!) közös Bosznia is van, és ennek a mindenféle közös­ségnek nyomasztó logikája még a szorosan vett belügyek ellátásába is minden lépten­­nyomon belejátszik, mert mindent­­összh­ang­­zásba kell hozni azzal az ármányos közösség­gel, hát sem az építés iránya, sem az építők szel­leme nem felel meg a 48-as alapnak, hátra­­lépés van akármennyi, eltérés még több, s néha valóságos devíziója a 48-ki iránynak, mint most legközelebb az is, a­mit a főrendi­ház reformjának neveztek el, s a­miről akár­mit lehet mondani, de azt az egyet, Isten min­ket úgy segéljen, nem, hogy a 48-iki irány­nak még csak lehell­ete is reá tévedt. De azért beszélnek a hűségről a 48-hoz, építkezésről a 48-ki alapon, s mert beszélnek, hát nekem a 48-ki alkotások egyik te­vékeny mi t­­alán lehet jogom leg­alább annyit belekiáltani abba a beszédbe a­­ távolból, hogy ha az a beszéd nem merő hipokrízis, hát rázzák fel az önkormányzati intézményeket a lethargikus álom,­­ melybe belemákonyozták, nehogy az álom­­ állá váljék , állítsák vissza teljes épségébe­n alkotmányos hatóságukat, illeszszék bele­ű­ködésükbe a haladó korral fejlődött szür­gek ellátását, ne ássák ki avult tanok ásójá­val a régmúlt idők mohos sírjából a hatalmi központosítás doktrínáját, melynek a bomlás­nak indult társadalmakban helye lehetett akkor, midőn a történelem logikájának hídra volt szüksége, melyen át a kevesek uralmából a jogegyenlőség uralmába átmehessen, de most, a XIX-ik század végén, midőn ez az át­menet már megtörtént — nálunk, hála a­ kor szükségeit megértő azon hazafiságnak, melyet éppen az önkormányzati intézmények csíráz­tattak, növeltek, ápoltak a magyar nemesség­ben, nálunk az az átmenet megtörtént, a­nél­kül, hogy arra a hídra szükség volt volna — most rántani elő a középkor sírjából a c­en­tralizáczió tanát, egy természetellenes, abnor­­mis hátralépés volna, melynek más eredménye nem lehetne, mint az, hogy az örökös gyám­kodás j­árszalagára fűzött nemzet örökös kis­korúságra s vele fokról-fokra sorvadó erőtlen­ségre kárhoztattatnék, melynek a vége nem­zeti halál. Ezt van jogom belekiáltani a 48-as irányhoz hangoztatott hűség­beszédébe, mert a 48-as törvények, a megyei szerkezetet a magyar alkotmányosság védbástyájának nyi­latkoztatva s hatóságának a miniszteri kor­mányzat mellett is teljes épségben feltartása elrendelve, az intézményes önkormányzat ér­zékeny megőrzésének irányát hagyták­ örökségül az utódokra. De hát én tudom, hogy az ön szava elhangzik a mai Osztrák-Magyarország, mint a pusztában kiáltónak szózata. Tárgyal­tam én már a magyar megyei szerkezet thé­­máját többször tüzetesen, tárgyaltam Irataim IV-ik kötetének azon négy czikkében is, me­lyek a Pesti Napló 1883-ks 30., 31., 32. s 34-ik számaiban már nyilvánosságra hozat­tak, s mélyen érezve, hogy erren kérdija nem­zetünk életerejének feltartásával a legszoro­sabb kapcsolatban áll, nem tagadhatom, fáj lelkemnek tapasztalni, hogy annak a szava, kire egykor nemzet hallgatott, még ily tárgyban is elvész, mint szélben a sóhaj­tás, sajnálom különösen azt, hogy a megyei közélet felelevenítésének még a mostani ke­retben is lehetséges ama gyakorlatias módjai sem lettek figyelemre méltatva, melyeket Pestmegye kegyes üdvözletére adott — s ama czikksorozatba iktatott — válaszomban elő­adtam. (P. Napló, febr. 4. 1883.) De hát ilyen a hontalan vándor sorsa; hanem mert ilyen, nem is folytatom a kérdés részletes fejtegetését, hanem inkább feljegyez­­getem a benyomásokat, melyeket a czentrali­záczió előharczosának, Grünwald Béla kép­viselőnek egyes állításai reám tetten­­ek. Könyv számára jegyezgetek, s könyv néha megreked egy-egy poros polcton, mikor írója már rég elporlott. Hát jegyezgetek, tán­­megtörténhe­tik, hogy egy vagy más feljegyzett szó majd mikor akként hangzik, ’mintha a sírból szó­lana, el-elvétve talán t­alálkozhatik azon figye­lemmel, melylyel az é­dőé nem találkozott. — Kossuth Lajos. (A czikk másod­ik része következik.) A . rtl .A ’*0 szkmtaV ‘ A-öfeV A 87­^ Budapest, decz. 31. Klapka György tábornok emlékirataiból az újabb közlést lapunk melléklete tartalmazza: Anglia és Németország. Az angol és német sajtóban tudvalevőleg nagy élénkséggel tárgyal­tatik azon kérdés, minő szempont alá esik a nemzetközi jog tekintetében Németország okkupácziója Új-Guinea partjain? A Daily News erre vonatkozólag legutóbb egy levelet közölt, melyben egyszerűen nevetségesnek mondatik azon feltevés, hogy uratlan föld elfoglalása csupán zászló kitűzése által valamely ponton megtör­ténhessék. A Daily News e levél tartalmával meg­egyezőig ma este érkezett számában azt fejtegeti, hogy a nemzetközi jog elvei szerint valamely földte­rület csak akkor tekinthető birtokba vettnek, ha az tényleg elfoglaltatik és birtokban tartatik. Mi — így szól e lap — nem tudjuk határozot­tan, mit csináltak a németek Új-Guinea északi part­jainak keleti részén. Meglehet, hogy nem teljesít-e­ azon feltételeket, melyek egyedül akadást­­meg más nemzetek részéről a közbei ténye nélkül. E körülményt egy­­ kellene venniük azoknak, kik a­mányt, hogy miért nem előzte a Derbyt hanyagsággal és gondat miatt, mert nem foglaltatta el a­ területet. A vádlók azonban e földterületnek fele részén néme"­denesetre igen gyermekes felfogd nemzet, mely az egész világon tery tokkal bir, aggódni és boszankodni k ország egy csekélyke földterületet elfog Annyi bizonyos, hogy mi a világ az is oly területekkel bírunk, melyekkel teli­hetünk elégedve. Az üzlet reánk né­zeggel járt, miért akadályoznék meg abban, hogy a saját maga részéről

Next