Pesti Napló, 1885. február (36. évfolyam, 32-58. szám)

1885-02-01 / 32. szám

32. szám. Szerkesztési Iroda: Ferencziek-tere, Athenaeu m-é p ü 1 • t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadás­ hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é p­tt­l­­­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás köriül panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1885. Vasárnap, február 1. 30. évi folyam. F.leeietési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az esti kiadás postai hütlönküldéséért felülfizetés havonként 85 kr., évnegyedenként X forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések &­­T?esti JSTaplós kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ-ra. £19.­ Febr. 1-jére új előfizetést nyitunk lapunkra. A Pesti Napló előfizetői azon rendkívüli ked­vezményt élvezik, hogy féláron rendelhetik meg a „M­a­­g­y­a­r Bazár“ illusztrált nagy divat- és szépirodalmi apát, munka- és szabásrajzokkal, színes párisi divat­­cépekkel, regény- és más mellékletekkel. Előfizetési ár a Pesti Naplóra (reggeli és esti kiadás s hétfő reggeli rendkívüli szám) évnegyedre 6 frt e gy hónapra 2 frt. Előfizetési ár a Pesti Naplóra és Magyar Ba­­árra , Évnegyedre 7 frt 25 kr. Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló­­adóhivatalába (Ferencziek­ tere, Athenaeum) minél­­előbb beküldendők, hogy a lap kézbesítésében fennaka­dt ne történjék. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Budapest, január 31. Egyszer Zichy Jenő gróf és társai indít­ványozták a képviselőházban, hogy a kor­­mány minden iparczikket magyar iparosok­él vásároljon. Az indítvány elbukott. A ma­gyar kormány a honi ipar pártolásában sok aakarattal irtózik a gyökeres reformoktól.­­ bámulatos érzéke van a félrendszabályok iánt. Ennek következtében a nagy­ipar nem ad meghonosulni s az osztrák gyártmányok behozatala a hivatalos statisztika kimutatása zerint elárasztja országunkat. A gyáraknak nyujtott adókedvezmények sem tudtak nagy­part teremteni, az is félrendszabály volt. Zichy grófnak igaza volt. Közös vámterület mellett magyar gyáripar csak úgy keletkez­tetik, ha az uj gyárnak egyszersmind nagy agyasztója biztos, mert a kis fogyasztó, a kö­­önség, nem megszerezhető, annak a keres­­kedő az osztrák gyártmányt adhatja olcsóbban, mert az árut bizományba kapja s hitelbe adja a mesterember vagy szatócsnak. Egy keletkező várnak, mely sok részben kedvezőtlenebb örülmények közt dolgozik, a versenyt az oszt­ók gyárakkal felvenni s tőkéit koczkáztatni sak úgy lehetne, ha nagy szállítmányok val­­ának részére biztosítva, azaz, ha a legna­­gobb fogyasztó, az állam és annak összes­lárendelt hatóságai, kizárólag honi iparczik­­eket vásárolnának és használnának fel. Ez oly egyszerű, mint kétszer kettő négy,­­ minden más állam igy cselekszik. Még jogba is, mely a szabad kereskedésből él s melynek ipara ugyancsak senki pártfogására em szorul, zokon vette s kormányának szé­lére lobbantotta, hogy a tengerészeti hatóság omnét szállítmányokat fogadott el, mert ol­­sóbbak voltak. Végre talán a magyar állam is eszére írt, bár még nem egészen. A kormányzat íyes ágaiban felülkerekedett az irányzat magyar szállítóktól magyar eredetű árukat övetelni, a külföldiek kizárásával. így isznek a magyar államvasutak a hazai alipar nagy előnyére, igy a főváros, igy tasította Trefort iskoláit, hogy minden tan­­ezközt hazai iparosoktól vegyenek, igy be­szélte tegnap és ma Fejérváry, hogy a honvé­delmi minisztérium tekintettel van arra, hogy minden beszerzést az országban tegyen. Ha a pokol útja nem jó szándékkal lenne követve, minden jó volna. Sajnos, hogy elv és gyakorlat közt akkora különbség van. Ha a magyar kormány minisztertanács­ban tárgyalná a kérdést, ha összeállítaná, hogy mindenik minisztériumnak mi kell s a szállítási szerződéseket revideálná, ha megálla­podnék abban, hogy jövőre a pályázati hirde­tések feltételei közt az áru magyar eredetének helyt kell foglalni, s a csalások elkerülésére ellenőrzésről gondoskodva lenne: vajmi ha­mar keletkeznének mindennemű gyárak Ma­gyarországon s maguk az osztrák iparosok állítanák fel azokat, hogy vevőjüket el ne veszítsék. Lenne hamarosan szövő­iparunk és bőriparunk, migyen most szövőiparunk el­enyészőn csekély. A honvédelmi miniszter azt mondja, van egy konzorczium posztóra és vászonra, abban osztrákok és magyar gyárosok vesznek részt, s ez szállít a honvédségnek drágábban, mint a közös hadseregnek teszi. A képviselőház megnyugodott ebben, mi meg nem nyugha­tunk. Várjon hiszi-e a miniszter, hogy az át­vett szállítmány nagyobb része honi? Hiszen ez lehetetlen, mert ama néhány gyár, mely pro forma felvétetett az osztrák konzorczium­­ba csak azért, hogy ez magyar nevet mutas­son, nem is képes annyi posztót és vásznat termelni, a­mennyi csak a honvédségnek ma­gának kell. Az osztrákok kiaknáznak ben­nünket most, mint azelőtt. Ellenben ha a magyar kormány a honvéd-szállításokat nem tekintené közös ügynek és minden egyéb szállítást is magyar ügynek tekintene, s ha kikötné és kijelentené, hogy jövőre csak ma­gyar gyárosok komoly — nem kartell és ha­mis ajánlatokkal csalárd — ajánlatait veszi tekintetbe, s kész alapítandó gyárakkal is kauczió mellett szerződni az egész mennyi­ségre évekre: vájjon ki kételkednék, hogy akkor gyapjúfonodák és gyapotszövőgyárak, len-, kender-, posztó- és bőrgyárak nőnének ki a földből Budapesten s a felvidéki váro­sokban ? S ha ezt nemcsak egy minisztérium tenné, de valamennyi, tíz év múlva lenne gyáripa­runk, mely az osztrákkal az egész piac­on versenyképesnek bizonyulna, mert hiszen e gyárak nem szorítkoznának arra, hogy a kor­mánynak szállítsanak, hanem vevőket keres­nének a nyílt piac­on mindenütt. A kezdet nehézségein túlesni máskép alig lehet. De egész elhatározással és bátor kezdeményezéssel lehet csak sikert aratni e téren. Mihelyt koncredáljuk, hogy a magyar állam osztrák vagy külföldi iparczikkeket is vásárolhat, a terv megbukott. Kényszeríteni kell a szállítót­, hogy Magyarországba jöjjön termelni. Itt nyerhet pénzünkön, de itt is forgassa. Másrészt honi kisiparosaink pártfogá­sa is lehetetlen azon rendszer szerint, me­lyet a kormány követ. A magyar kisipa­ros nem teheti, hogy, mint az osztrák gyárosok konzorcziuma, némely budapesti nagykereskedő c­éggel szövetkezve, ajánlatot tegyen tömeges szállításra, százezer borjúra például, mert se ereje, se hitele ily vállalko­zásra. Még szövetkezetben sem igen teheti. Ellenben, ha a szállítmány apróbb részekre osztva bocsáttatnék ajánlati tárgyalás alá, sokkal többen pályáznának, szolidabb iparo­sok, nem pedig közvetítők nyernék el a mun­kát, s a minisztérium jobb és olcsóbb árut kapna a legtöbb esetben. Áll ez mindazon czikkekre nézve, melyek nem szükségképen gyárilag előállítandók. Tehát gyáriparczikkekre nagy szállítási szerződések köttessenek, de oly feltétel alatt, hogy az áruk egészen Magyarországon termel­tessenek s e czélra itt a szükség szerint állami kedvezmény­nyel gyárak emeltessenek; a kézműipar czikkeire pedig kisebb mennyisé­gekre felosztva h­asssék ki az ár­lejtés. Minden czikkre nézve azon­ban elvül kimondassák, hogy jö­vőre csak honi ipar­terményeket fogad el a magyar kormány és az ország valamennyi hatósága. Más mód nincs közös vámterületen ma­gyar ipart teremteni. Tíz évi tapasztalás erről a Tisza-kormány­t is meggyőzhette. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁ­IA. — Február 1. — EMLÉKEIMBŐL. Klapka György tábornoktól.­lláspontunk Kossuth terveivel szemben. — Magyarok íniben. — Történeti buvárlataim. — Kálvin. — Genf altjáról. — James Fazy. — Találkozásom Mazzinival Luganoban. — A meghiúsult milánói felkelés.) Londonból a Svájczba való visszautazásom köz­­én Párisban töltök néhány napot, hol Telekyvel más barátaimmal megbeszéltem, mily magatartást űznek kötelességünkké Kossuth titkos tervei. Határozatba ment, hogy teljesen passzív állás­­utot foglaljunk el, semmibe se elegyedjünk, Kos­­th tevékenysége elé ne gördítsünk akadályt, de m­­­ont neki engedjük át a kizárólagos felelősséget Indenért, a mit tenni fog. Elejét akartuk venni a súrlódásoknak s a viszá­­oknak sorainkban ; szem előtt tartottuk a lengye­­k példáját, a­kik három pártjukkal, az arisztokrata, mokrata és katonai párttal oly végtelenül sokat ár­­ttak az ügynek, melyet mindannyian teljes odaadás­­d akartak szolgálni. Második munkám, »a nemzeti háború Magyar­­szágban és Erdélyben« már 1851-ben kész volt, s nem kaptam érette semmiféle dij­ázást. Alig jelent­eg, csaknem mindenütt elkobozták. A mi annál tékenyebb volt reám nézve, mert apadóban voltak­­génforrásaim s nem láttam magam előtt további íreseti módot. Hogy ne legyek egészen foglalkozás ilkül, álnév alatt, időnkint írogattam német s franczia pokba, a melyek irántam való rokonszenvből sokkal­bban díjazták czikkeimet, sem mint megérdemlet­­t volna. E közben megszaporodott Lentben honfitár­­sm száma. Batthyány grófné, a szerencsétlen­­tthyányi Lajos gróf özvegye gyermekeivel együtt a jött s kibérelte a gyönyörű Boissiére villát, a hol a gyászba merülve, gyermekei nevelésének élt. Követte őt Károlyi György grófné két gyermeké­vel, s a Plainpalais külvárosban vett lakást. Almássy Pál és neje is Genfbe jöttek. A párisiak közül igen gyakran tettek látogatást Teleky László és Andrássy Gyula gróf. Ott tartózkodott továbbá Horváth Mihály püspök, Puky Miklós, Karacsay gróf, Dessewffy Dénes, Podhorszky s mások. Hor­váth a Batthyány grófné gyermekeit tanította, Podhorszky nevelő volt Almássyéknál, Puky nyomdát alapított magyar művek kiadására, Dessewffy órássá lett s én a genfi könyv- és levéltárakban oly okmá­nyok után kutattam, a melyek világot vethetnének a reformáczióra Magyarországon. A genfi akadémia, melynek tanára volt Kálvin, főiskoláját képezte a XVI-ik században az angol, franczia és olasz ifjak­nak. Magyarországi tanulók csak ritkán vagy éppen nem látogatták, nagyon kevés volt tehát a Magyaror­­szágra vonatkozó okmány. Nem kevésbbé érdekeltek ezen kis köztársaság történetének leírásai, a­melynek polgára akartam lenni, úgy találtam, hogy Genf történetének kis keretében híven visszatükröződik mindaz, a­mi nagy államokban végbe ment, mindazon rázkódások is, a­melyekkel más népek története össze van kötve. A fájdalmas megpróbáltatások azonban, melye­ken Genfnek keresztül kellett mennie, nem estek a burgundi és savoyai kényuraknak korszakába, a­kiktől a berniek segítségével megszabadult, hanem azon fér­fiú, Kálvin tevékenységének idejére, a ki manapság legnagyobb dicsőségét képezi, s a kire méltán annyira büszke e város. Kálvin, a­ki annyit tett más országok­ban a szabadság utjának egyengetésére, saját hazájá­ban kérlelhetetlen ellensége volt a szabadságnak. Genfbe hivatván, majd ismét száműzetvén s új­ra visszahivatván, haláláig ott maradt s vas kezekkel vezette a látszólag demokratikus, lényegében theokra­­tikus kormányt. A befolyása alatt létrejött alkot­mánynak uralma kiterjedt nemcsak az egész nyilvá­nos, hanem a házi életre is, életbe léptette az erkölcsi s vallási kényszert s a legártatlanabb játékokat s mu­latságokat is eltiltotta. _____Jaj volt annak, ki a keresztségben nem adott gyermekének bibliai nevet. A büntetéseket a legön­kényesebb szigorral szabták meg. Pár év alatt, ezt a genfi történetírók írják, s nem a pápisták, 76 egyént hurczoltak máglyára, 880-890-et börtönbe s 58-at végeztek ki; az utóbbiak legnagyobb része a boszor­kányságnak vagy a pestis terjesztésének vádja alatt állott; s a szegény Servet-et, mert nyíltan ki merte mondani a véleményét, elevenen égették meg, s hason­ló sors érte volna Socint is, ha barátai által idejeko­rán figyelmeztetve, fel nem hagy Genfbe tervezett utjával. Szóval hadat szent Kálvin Genfben minden szabad gondolatnak s cselekvésnek, s Isten­­csodája, hogy e fenyítő intézetből oly nép került ki, a melyhez hasonlót alig találhatni e földön. Visszatartva min­den profán mulatozástól, kénytelen volt a munkában, a művészetben és tudományban, a kereskedésben és iparban keresni kárpótlást. Nincs oly csekély kiter­jedésű és lakosságú vidék, mint Genf, a mely annyi elsőrangú tudóst és művészt mutathatna fel, s éppen oly kevéssé hasonlítható össze csak megközelítőleg is más ily népességű város Genffel gazdagságra s a mű­velődési s jótékony intézetek számára nézve, a­melyek folyvást fejlődve, mi jelét sem mutatják a hanyat­lásnak. A reformátor által életbe léptetett alkotmány­nak nem voltak tehát rosszak a gyümölcsei, de szeli­­debb eszközökkel is meg lehetett volna azt valósítani s fájdalommal gondolja el az emberbarát, hogy ez a nagy férfiú is a felebaráti szeretet ápolása helyett annyi vért ontott a Megváltó nevében. Igaz, hogy csekélységgé törpül ez, ha azzal helyezzük párhuzam­ba, a­mit a spanyol inquizíc­ió olykor egyetlen év alatt elkövetett! A Kálvin alapította állam háborútlanul állott fenn csaknem két évszázadig. A XVIII. század elején azonban szabadabb szellem s új életkedv ébredt fel polgáraiban. Zavargások, viszályok törtek ki s eltar­tottak mindaddig, a­mig ki nem vívta a nép jogait. E háborgások korszakát »viharnak egy pohár vízben« mondja Voltaire. Nincs igaza, csak oly fontosak va­­lának a genfiekre, mint akár a nagy forradalom a francziákra nézve. 1798-ban Francziaországhoz csatolták Genfet s fővárosává tették a »du Leman« departementnak. A bécsi kongresszus után a város és vidéke mint kan­ton és köztársaság újra helyre lett állítva a svájczi szövetség kötelékében. Az 1815 után életbe léptetett új alkotmány szabadelvű volt ugyan, de a lakosság egy részének szemeiben nem eléggé demokratikus. A két párt kisebb súrlódásai s véres összeütközése után valóságos forradalom tört ki elvégre 1846-ban, s teljes győzelemhez segítette a radikálisokat. Ez volt az utolsó véres küzdelem Genf polgárai közt, a­kik azóta békében és nyugalomban élnek s teljes élvezetében vannak jogaiknak. Genfbe érkezésünk idejében James Eazyt, a ra­dikális párt vezérét találtuk a kormány élén. Halálo­san gyűlölték az arisztokraták, de éppen annyira ked­velték a párthívei. Az előbbeniek, a felső városzrész lakói, palotáikban s pompás villáikban tüntetőleg tá­vol tartották magukat tőlünk, Fazy ellenben és ba­rátai testvéri szeretettel fogadtak szülővárosukban. Fazy maga mindent elkövetett, hogy a Genfben való tartózkodást lehetőleg kellemessé tegye reánk nézve. Hálából természetesen mi is a radikális párthoz csat­lakoztunk s ennek körében kerestünk barátokat. A város gyönyörű fekvése, a könnyű összekötte­tés minden irányban, a pompás kirándulási helyek, a kellemes társadalmi élet s a korlátlan szabadság, mindez oly kedvessé tette előttünk Genfet, hogy még azok is, a­kik visszatértek utóbb Magyarországba,nehéz szívvel tudtak megválni ettől a második hazájuktól. Genfből könnyebb volt fentartanunk az össze­köttetést honfitársainkkal, mint Párisból vagy Lon­donból. Gyakran jöttek Svájczba barátaink, a­kik­kel találkoztunk, s a­kik hírt adtak nekünk a magyar­­országi életről. Természetesen a legnagyobb érdeklődéssel kí­sértük a Kossuth amerikai körútját is, s nem csekély elégültséggel töltöttek el sikerei és diadalmenetei. Megtudtunk egyúttal némely részleteket Mazzinival való szoros összeköttetéséről is s némi aggodalmakat keltettek bennünk az erre alapított tervek. Genfben 1853-ban egészen váratlanul lepett meg egy látogatás. Mazzinitól levelet hozott egy kül­döttje, a­melyben közli velem, hogy Luganóban, Tes­­sin-kantonban időzik, hogy onnan szervezze a felke­lést Milanóban s a felső-itáliai városokban, s hogy ez a felkelés nem sokára ki fog törni. Felhívott, hogy ha érdeklődöm hazámnak ügye iránt, látogassam azonnal meg, a luganói vendéglőben várni fog valaki reám s elvezet hozzá. Mazzininál tett utolsó londoni látogatásom óta nem leveleztem vele; meglepett tehát ez a felhívás, de azt hittem, nem szabad előre kitérnem, nehogy később azt a szemrehányást tehessem magamnak, hogy gyáván visszavonultam a közreműködéstől egy ily döntő pillanatban, midőn honfitársaim ezreinek sorsáról lehetett szó. Végzete azoknak, akik hazájuk érdekében a legjobbra törekszenek, hogy akárhány­szor meggyőződésük ellen kell cselekedniük s magu­kat feláldozniok. Azonnal megindultam a rendkívül terhes útra. A legszigorúbb tél idején történt; a Gotthard-szoro­­sokat, a melyeken keresztül juthattam csak svájczi területen Luganóba, ellepte s járhatlanná tette a hó, s a Szt.-Gotthard fölött csak egyfogatu kis szánon s igy is csak több nap alatt kelhettem át. Megérkeztem végre Luganóba, a vendéglőben mindjárt fel is keresett Mazzininak a barátja s elve­zetett hozzá. Egy félreeső házban találtam az öreg összees­küvőt. Tágas s igen kényelmesen berendezett szobá­ban lakott. Egy asztal előtt állott, a melyet papírok s térképek borítottak, annyira elmélyedve gondola­taiba, hogy alig vette észre belépésemet. — Eh bien, me voilá ! mondám barátságosan, mi lesz az én teendőm ? Világosan kifejté előttem az egész tervet, a­me­lyen két év óta a legnagyobb szívóssággal dolgozott. A felkelésnek előbb Milanóban kell kitörni s onnan villámgyorsan elterjedni a többi városokra. A siker kétségtelen, mert az összes tűzoltóság meg van nyerve a tervnek, a polgárok legnagyobb része, az ifjúság s végre az olasz városokban helyőrségen levő magyar csapatok. _________________________ Budapest, január 31. Tisza Kálmán miniszterelnök, kit Bécsben ma délelőtt ő Felsége kihallgatáson fogadott, délben hosszabb ideig értekezett gróf K­á­­­n­o­k­y külügymi­niszterrel és Szögyényi osztályfőnökkel. Bede­­kovics miniszter ma reggel Bécsbe érkezett. A költségvetési törvényjavaslat harmadik megsza­vazása legkésőbb a képviselőház pénteki napirendjére fog kitüzetni. Az appropriac­ionális vita, noha az ellenzéki pártok részéről több szónok behatóan fog a költségvetés ellenében szót emelni, előreláthatólag egy ülés folyamában befejeztetik. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma este 6 órakor Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt tar­tott ülésében a költségvetési törvényt tár­gyalta. Az ülésen a kormány részéről jelen voltak: S­z­a­p­á­r­y Gyula gr. pénzügyminiszter és Hilbert Mór osztálytanácsos. Hegedűs Sándor előadó bevezető szavai után a törvény általánosságban elfogadtatott. A részletes tárgyalás folyamán az egyes tárczák előadói kijelentették, hogy a törvény a ház határoza­tainak megfelelően van szerkesztve, s ezen jelentések alapján a bizottság változatlanul elfogadta a törvényt. Horánszky Nándor kijelenti, hogy saját ré­széről a törvényjavaslat elfogadásához nem járulhat. Ezzel az ülés véget ért. A jelentést Hegedűs Sándor előadó a kedden tartandó ülésben fogja a háznak benyújtani. Az általános magánjogi törvénykönyv tervezeté­nek megvitatása czéljából összehívott értekezlet ma délután 5 órakor dr. Paule­r Tivadar igazságügy­miniszter elnöklete alatt ülést tartott, és az öröklési jogra vonatkozó részben a hagyományokról szóló fe­jezet tárgyalását folytatva, a 295. §-ig haladt. Az angolok legutóbbi győzelme, mint az újabban érkezett sürgönyök jelentik, tényleg biztosította az összeköttetést Khartummal s bár az angol csapatok nagy veszteségeket szenvedtek, az elért siker ellen­súlyozza azokat. Lord Wolseley január 28-ikától kelt sürgönye szerint az angol haderőnek, mely Stewart vezérlete alatt állott, emberfeletti munkát kellett vé­geznie. Január 17-ikétől kezdve egész 23-ikáig a ka­tonák alig aludtak.­­Stewart tábornok — így szól a sürgöny — nehéz sebeket kapott, de dicsőséggel vég­rehajtotta utasításomat. Jelenleg igen erős állásban vannak csapataink a Nílus mellett Berber és Khar­tum között a félúton, s e mellett a megerősített had­állás és a Khartum közötti út a mi kezünkben van.A Gubatot, mely Khartum felé nem messze van Metammehtől, az angol csapatok megvédhetik a mahdi csapatai ellen. A metammehi ütközet alkalmával nagy szolgálatot tett az angol csapatoknak Nusri pasa, ki Khartumból négy gőzössel érkezett meg Gubatba s katonáival és a vele hozott ágyukkal igen erélyesen részt vett az ütközetben. Magát a csatát így írják le az angol lapok sür­gönyei : Január 19-én, midőn Stewart csapatai elhagy­ták Sebakatot, Metammed felé reggel 7 órakor a folyótól 3—4 mértföldnyire mutatkozott az ellenség nagy tömegben. Stewart rögtön csatarendbe állította a csapatokat és felvette az ellenséggel a harczot. Rög­tön a harcz első óráiban Stewart tábornok megsebe­sült. Az óriási tüzelés közben Wilson ezredes, mint rangban legidősebb tiszt, vette át a parancsnokságot s a négyszöget a Nílus fölé emelkedő magaslat felé vezette, a­hol a mahdi csapatai összpontosított tömör állásokban tüzeltek. Az angol csapatok négyszöget képezve a leg­hevesebb tüzelés közepette nyomultak folyton előre, míg délután 3 órakor végre elűzték onnan az ellen­séget. A mahdi katonáit több emir vezényelte lóhá­ton, de a katonák közül egy sem juthatott a négyszög közvetlen közelébe, bár­ több ízben tömegesen igyekez­tek azt keresztültörni. Az angolok rendkívüli hideg­vérrel állották meg a tüzet s egy lépést sem hátrál­tak. A mahdi emberei közül öt emir és 250 katona esett el. Az angolok is igen nagy veszteséget szenved­tek. Elestek a Standardnak és a Morning Postnak hadi tudósítói is. Wolseley Gordon tábornoktól a napokban kapta a legutolsó értesítést. Ez deczember 29-éről van kel­tezve, s csak egy sorból áll: »Khartumban minden jól van, évekig tarthatjuk.« Január 21-én volt a második összeütközés Me­tammed mellett. Wolseley 28-áról kelt sürgönyében azt mondja, hogy e várost 2000 katona tartja meg­szállva, de a város bevételét mellőznie kellett, mert nagy áldozatokba került volna. Az angol csapatok előnyösebbnek tartották egyelőre Gubatot megszál­­lani. Stewar­t tábornok megsebesülése után egy hadi­gőzösre vitetett és ott ápoltatik. Mint Wolseley je­lenti, e hadjáratban alig fog már mint parancsnok szerepelhetni, mert sebének gyógyulása hosszú időt fog igénybe venni. A gazdák nyílt hitele. — jan. 31. A magyar gazdák azon kívánságáról, hogy részükre az osztrák magyar bank olcsó leszámítolási hitelt nyújtson, már volt alkal­munk nyilatkozni. E hitel mellett a gazda­kör utóbbi tárgyalásai alkalmával azon indít­vány létetett, hogy — úgy, mint némely ha­zai takarékpénztár teszi — az osztrák-ma­gyar bank is nyílt hitelt nyújtson a gazdák­nak a hitelösszeg maximumának telekkönyvi biztosítása alapján. A pesti hazai első takarékpénztár szin­­tén folytat ily állandó nyílt hiteli üzletet s ily üzlet mellett ez idő szerint 6°/o kamatot köt ki; vidéki takarékpénztárak egy vagy két szá­zalékkal magasabb kamatot vesznek ily hitel alapján. Hogy a hitel­összeg első helyen le­gyen bekebelezve, nem szükségeltetik,­­ csak oly biztossággal bírjon, mely a köve­telés fedezetére elégséges. Az úgynevezett pupillár­is biztosíték, mely némely tő­kék jelzálogi fedezetének feltétele, ott tehát nem igényeltetik. Szoros értelemben jelzálog­kölcsönnek sem nevezhető az, mert a bekeb­­lezés egyszer­ mindenkorra a hitel­adó intézet javára történik a nyílt­ hiteli viszony ere­jéig — lehet, hogy egyik évben a földbirtokos semmi hitelt nem vett igénybe, míg másik évben a hitelösszeget egészen kimerité. A jog­­c­ím tehát, melynek alapján adósa leend az intézetnek, nem az eredetileg általa aláírt és be is kebelezett hitelokmány leend, mint a jelzálogos kölcsönöknél, hanem az egyes al­kalmakkor általa kibocsátott váltók, illetőleg más kötelező okiratok. Mily előnye volna például az alföldi gazdának, ha valahányszor szükséglete támad, a bank fiókintézete Szegeden vagy más al­földi városban oly olcsó hitelt adna neki oly hitelösszeg erejéig, minőt a kereskedők élveznek. A hitel e formájánál sok kelletlen­­ség mellőzhető, a gazdának saját váltója vagy más kötelezőjegye elégséges, az egymásért való kereskedés, mely a földbirtokosoknál ritkán ér jó véget, mellőzhető és a c­enzúra is elesik, vagy helyesebben: a felajánlott jelzá­logi fedezet elégséges voltának megbírálására fog egyedül az ü­zleti viszony megállapítása idején szorítkozni. A záloglevelek kibocsátásával foglalkozó jelzálog-intézetek üzletére sem lehet ez kár­tékony, mert a­mely gazda ily hitelviszonyba lép, ezt csak azért teszi, mert jelzálogkölcsön­re, különösen törlesztési kölcsönre szüksége nincs; viszont a­ki bármily okból jelzálog­kölcsönt igényel, az nem fog érdekei ellenére ily rövid lejáratú hitelhez folyamodni. Szolid hitelintézetek bekeblezett amortizac­ionális kölcsönei után is megengedhetők legtöbb eset­ben ily nyílt hitelbekebelezések s a hitelnek, melyet a gazda annak alapján élvez, néha éppen az a rendeltetése lehet, hogy ha gazda­sági terményei rögtön nem értékesíthetők, a jelzálogkölcsön törlesztési járadékát egyelőre abból fedezze. Az előadotthoz hasonló, bár nem egész analóg hitelt megengedtek egyébiránt már a magyar földhitelintézet alapszabályai is. Ugyanis az alapszabályok 52. §-a értelmében jelzálogi biztosíték mellett rövid, 3—6 havi időre az intézet javára kiállítandó kötelezvény alapján hitel adható, és­pedig azon földbirto­kosnak, ki már az intézet tagja, a birtok becse

Next