Pesti Napló, 1885. június (36. évfolyam, 149-175. szám)
1885-06-01 / 149. szám
149. szám. laerkenti Iroda Fmenezitk-tara, Athenaeum-4p 41 • A lap nellemi ráfiét illető minden közlemény a verkentőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak innert kezektől fogadtatnak *L Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatali Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1885. Hétfő, junius 1. Reggeli kiadás. 36. évi folyam. Előfizetési feltételek Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki*adás együtt! 1 hónapra 2 írt. — S hónapra 6 írt. — 8 hónapra l1 írt. As «II kisdia postai küldnkttldiacért feltUfisetis havonként 85 kr., évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 13 p esti Naplót kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küildendők. Egyes szám 4 kr. m Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ|^* Jun. 1-sejére új előfizetést nyitunk lapunkra s kérjük a lejáró megrendelések minél előbbi megújítását. •V- A Pesti Napló előfizetői azon rendkívüli ked■ezményt élvezik, hogy a minden háztartásban majdnem lélkülözhetlen „Magyar Bazár“ nagy illusztrált diatlapot, számos és gazdag munkalapjai, színes divatképei, szabásrajzai s más nagybecsű mellékleteivel féliron rendelhetik meg. Előfizetési árak: a PESTI NAPLÓ-ra (reggeli és esti lap ) hétfő reggeli rendkívüli szám) Egy hóra ......................... 2 frt. Évnegyedre ... .......... 6 frt. Pesti Napló és Magyar Bazárra. Évnegyedre .......... 7 frt 25 fr. Az előfizetés vidékről legczélszerűbben postatarvénynyal történik, mely Budapestre, a Pesti Napló iadóhivatalába (Ferencziek-tere, Athenaeum-épület) külendő.___ ■V Az esti lap külön postai megküldéséért évegyedenként 1 frt fizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Budapest, május 31. A nemzet első tudományos intézete, a magyar akadémia ma tartotta évi nagygyűlését, melynek kiváló fényt kölcsönzött Ruolf trónörökös őfensége megjelenése. A naggyűlés még nem az újonan választott elnök ezetése alatt folyt le. Trefort Ágoston ezután nem a megnyitó beszédét tartotta, hanem z akadémia elhunyt elnöke, Lónyay Menyhért grófról mondott nagyérdekű emlékbeszéd, melyben hosszasabban szólt a kiegyezésül is. Rudolf trónörökös az emlékbeszédet lénk érdeklődéssel hallgatta végig. Az afghán viszályt az orosz kormány lgújabb válaszjegyzéke folytán nagyjábanintézettnek tartják. Egy pár apróbb részlet, mely még hátra van, a helyszínén működő izottságoknak tartatott fenn, melyek tagjai már legközelebb Közép Ázsiába utaznak. orosz részről Lessar, az eddig Londonban működő szakférfiú, van a tárgyalások vezetékre kijelölve. Az eddigi határrendező angol izottság feje, Lumsden tábornok, hazahívatt ugyan, de még számos angol tiszt maradtz afghán határon, úgy, hogy az orosz megizottak megjöttével a végleges határrendezészonnal megkezdhető. Az egyiptomi kormányra igen kínos hatst tett a Gladstone kabinet azon elhatárolása, hogy Szudánból haza hívja csapatait, ord Wolseley még nem rég ismételve hangúlyozta, hogy Khartum visszafoglalásának érvét akkor sem fogják elejteni, ha az angol öregnek akár száz esztendőt kellene emiatt sivatagban tölteni. Kairóban az utolsó pilmatig nem hitték, hogy az angol kabinet eravuálni fogja kiváló hadvezérét. Egyébiánt az angolok nem csupán Khartum vidéét, hanem a dongolai tartományt is felálozták. E tartomány eddig az angolokban izva, folyton harczban állt a mahdival. Az a bizottság, mely a Ferry-kormány ád alá helyezésére irányuló indítványokatárgyalta, már a franczia képviselőház elé terjsztette jelentését. A jelentés kiemeli, hogy ad alá helyezésnek csak akkor van helye, ha miniszterek szándékosan és büntetendő inokokból veszélyeztették az országot. A Ferr kormányról azonban ezt nem mondhatni, mert Bak folytatta az elődei által kezdeményezett általatokat. Követhetett el egyes hibákat és ivedéseket, de a tonkingi háború, bármily ijdalmas a kiontott vér miatt, mégis kimystta a szárazföldi és tengeri haderő szilárdigát, a franczia gyarmatokat jelentékeny izülettel gazdagította s Francziaország jogaink elismerésére s a béke közeli megkötésére ezetett. A fővád Ferry ellen az, hogy a háorút a parlament jóváhagyása nélkül s az akotmány megsértésével folytatta. Tulajdonképeni hadüzenet azonban nem trtént; a kormány e pontban diplomácziai tkintetektől vezettette magát s Európa hálás olt Francziaország iránt, hogy a világkeresedelem nem zavartatott. Különben is mindkét amara helyeselte a kormány eljárását s jóáhagyta előterjesztéseit, így tehát a vád em csupán a kormány, hanem a törvényhoás többsége ellen irányul. A vád alá helyeési indítvány figyelembe vétele azt is jelenené, hogy az a kamra helyezze vád alá a minisztereket, mely eljárásukat helyeselte s az a szenátus mondjon róluk ítéletet, mely olyton bizalmát fejezte ki irántuk. Ezek folyán a többség a vádinditványt legkevésbb nem tartja indokoltnak s egyszerű elvetését jánlja, hogy minden izgató és terméketlen itának eleje vétessék. Budapest, május 31. Pétervárról jelentik május 28-áról . Tegnap az összekötő tengeri csatorna ünnepélyes megnyitása alkalmával a Dershawa czári yacht, a melynek fedélzetén volt az egész czári család, miután a czárné a selyemszalagot elmetszette, számos más hajóval együtt ágyudörgések és zene hangjai mellett futott végig a csatornán. A czári yacht egyik horgonyát azonban nem jól húzták föl s igy történt, hogy a gép már működött s a horgony még nem szakadt fel. A hajó ennélfogva féloldalra dőlt s ez azt okozta, hogy az egész menet megakadt. A Dershawn nem fordulhatott meg s igy 20 perczig tartott, mig ismét szabadon lebeghetett a hullámokon. A múlt ősztől fogva ez már a harmadik baleset, mely a czári yachtot érte. Londonból jelentik május 28-ról. A Standard Zanzibár ügyében nem a legbarátságosabb hangon ír Németországról. A Standard, így nyilatkozik : A szultán egy időben felajánlá kormányunknak, hogy a védnökséget Zanzibár fölött fogadja el, de az ajánlat visszautasíttatott. Zanzibárt nem bántották s erre nem is volt ok; nem szükséges módosítani a köteléket, mely ez országot birodalmunkhoz fűzi, kivéve természetesen, ha a trónöröklés kérdésében zavarok támadnának. Ily esemény csábító alkalmat szolgáltatna valamely hatalomnak a beavatkozásra. Egy trónkövetelő máris cselszövényeket szőtt a németekkel, hogy igényeit érvényesítse. Zanzibár függetlensége biztosítva van; ha azonban ezt fejtegetné valaki, indiai birodalmunk érdekében meg kellene akadályozni, hogy Zanzibár idegen hatalom alá kerüljön. A keletafrikai társaság terjeszkedése ellen nincs kifogásunk, de ezzel azután elégedjenek is meg a német spekulánsok. A trónörökös Budapesten. •— május 31. A trónörökös a ma reggel pontban 6 órakor beérkezett vonattal jött vissza Zimonyból Budapestre. A vonaton, melyet a magyar államvasutak részéről Walter igazgató és Perczel főfelügyelő kísértek, még Ottó főherczeg, Wohlgemuth szárnysegéd és Teleky Samu gróf jöttek. A magyar államvasutak indóházában üdvözölték ő fenségét Szapáry István gróf főispán, Ráth Károly főpolgármester, Török János főkapitány és Merki állomási főnök és Károlyi István gróf. A trónörökös szívélyesen üdvözölve a megjelenteket s megköszönve a főispánnak és főpolgármesternek, hogy ily korán fáradtak ki miatta — szárnysegédével a váriakba hajtatott, Ottó főherczeg pedig az osztrák államvasut indóházába ment s a reggeli gyorsvonattal tovább átutazott Bécsbe. Már két órakor fogadta a trónörökös Jókait fél órai kihallgatáson, utána Edelsheim-Gyulay br. tábornokot. Ő fensége értesülvén arról, hogy az akadémiának ma nagygyűlése van s hogy a tárgysor egyik pontját Trefort emlékbeszéde képezi gr. Lónyay Menyhért felett, rögtön elhatározta, hogy eredeti tervétől eltérve, a kiállítás megtekintését félbe fogja szakítani s megjelenik az akadémia nagygyűlésén is, miről Jókai által az akadémia igazgató tanácsát is értesittette.A trónörökös, ki a tegnapelőtti és tegnapi vadászat s az éjjeli utazás fáradalmait már nem is érezte, pedig tegnap a vadászterületen több órán át árnyékban 36° R. meleget észlelt a magával vitt hőmérőn, előre kijelentette, hogy az egész délelőttöt, amennyiben az akadémia nagygyűlése nem fogja igénybe venni, a kiállítás megtekintésére akarja fordítani. Néhány sürgönyt irt meg s x/49 órakor az Andrássy-uton a kiállításba hajtatott. * Rudolf trónörökös ő fensége ma reggel x/29 órakor meglátogatta az országos kiállítást. Ő fensége Károlyi István gróf kocsiján és a gróf kíséretében jött és egyenesen a királyi pavillonhoz hajtatott. Egy második kocsiban követte a trónörököst Wohlgemuth szárnysegéd, korvett-kapitány. A királyi pavillonnál Széchenyi Pál gróf földművelési-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Mat-Ilekovits Sándor államtitkár, Zichy Jenő gróf, Kamermayer Károly polgármester, Tormay Béla, Schnierer Gyula min. tanácsosok, Müller Béla főmérnök, Máday Izidor és Herich Károly osztálytanácsosok, Vargha Sándor számtanácsos, Toldy Ferencz bizottsági jegyző, dr. Czobor Béla, Ivánka Imre és Szlávy László rendőrkapitány várták a trónörököst. Ő fensége, szívélyes üdvözlet után, Széchenyi Pál gróf és Matlekovits Sándor államtitkár kalauzolása mellett és a többi urak kíséretében meglátogatta a keleti pavillont. Ennek bejáratánál bemutatták a trónörökösnek dr. Uttmann Pált, a budapesti szerb konzult és a szerb kormány kiállítási biztosát. Ő fensége elsősorban a szerb csoportot tekintette meg ; hosszasabban szemlélte az ott kiállított tábori berendezést, a katonai egyenruhákat, fegyvereket, azután a különböző dohányfajokat méltatta figyelmére. A szerb osztályban a szőnyegeknél a trónörökös megjegyzi, hogy épp ilyeneket vett Kupinovoban, ugyanitt megnyerték tetszését a Nttália királyné által kiállított szerb népviseletek és a számos háziipar czikkek. Ezután a román és bolgár osztály megtekintése jött sorra, ahol különösen feltűntek a szőnyegek, hímzések, bőrmunkálatok és a felette érdekes romániai ethnográfiai képek; a Romániába exportált czikkek kiállításánál megjegyzi a trónörökös : » 11 hazai iparosainknak alkalom van adva megismerni Románia szükségleteit és a kivitelt a szomszédországba a lehetőségig magunk részére meghódítani.« Hosszabb ideig időzött a trónörökös a bécsi keleti múzeum kiállításában. Midőn a trónörökös a keleti pavillont elhagyta, az összegyűlt nagyszámú közönség által élénk éljenzéssel üdvözöltetett. Mielőtt a pavillonból távozott volna, dr. Ullmann szerb konzul előtt igen dicsérőleg nyilatkozott a szerb kiállítás változatosságáról és megjegyezte, hogy Milán király legközelebb szintén meg fogja látogatni a kiállítást. Ezután a legközelebb fekvő pénzintézetek pavillonjába tért a társaság, ahol a trónörökös először a magyarországi különféle pénzintézetek állásának grafikai ábrázolását vette szemügyre. Itt lett bemutatva e térképek készítője, Hasek Ignácz térképész, a trónörökösnek. Élénk érdeklődést keltett az az egybeállítás, amelyen a magyarországi egyes pénzintézetek tőkéinek nagysága gúlák által van ábrázolva, azután a biztosítótársulatok térképei, továbbá a statisztikai hivatal 110 méter hosszú kartogrammja, amely nem csak azt mutatja, hogy évről-évre hány pénzintézet keletkezett, hanem azt is, hogy hány liquidált, amire vonatkozólag a trónörökös feltűnőnek mondotta, hogy Magyarországon egyetlen egy takarékpénztár sem liquidált. Hosszabb időt fordított a trónörökös az osztrák-magyar bank kiállításánál, amelynek képviselője, dr. Elittner Frigyes jogtanácsos be lett mutatva a trónörökösnek. Ezután a trónörökös a bosnyák pavillonba ment el. A bejárat előtt a boszniai és herczegovinai kereskedők és aranyművesek nemzeti öltönyeikben képeztek sorfalat, háromszoros zsióval üdvözölve a magas látogatót. Ő fensége megszólította Jovan Mitricsevics, szerajevói arany- és ezüstművest, megkérdezve tőle nevét és foglalkozását. A mellette álló Musa-Kadich Mulagától, szerajevói községi elöljárótól, azt kérdezte, hogy bányán vannak itt Bosznia és Herezegovinából, mire a megszólított azt válaszolta, hogy ketten Szerajevóből és nyolczan Herczegovinából. A pavillonban Szentgyörgyi Ottó és Hatsek Ignácz kalauzolták a trónörököst, ki a házi ipari tárgyakat, a réz, és filigrán-munkákat nézte meg. Egyes darabokat kezébe véve és dicsérve az ügyességet, melylyel azok készültek. Majd a szeramlikot (bosnyákoriszobát) és annak berendezését nézte. A boszniai típusokról és egyes vidékekről felvett fényképek megszemlélése alkalmával megjegyzi, hogy Boszniában e fényképek után ítélve szép és regényes vidékek vannak. A régibb ötvösművek, fegyverek és hímzések megtekintése után Szentgyörgyi még megmutatta a bosnyák kávéőrlő malmok különös és érdekes szerkezetét, az egyes fanemeket, kitömött madarakat, és vadállatokat. Ezután ő fensége körülment a pavillont szegélyező folyosón és köszönetét fejezve ki a kalauzolásért, lelkes zsió-és éljenkiáltások közt Károlyi István gróf és Wohlgemuth szárnysegéd kíséretében délelőtt 10 órakor az akadémia nagygyűlésére hajtatott. Pontban 10 órakor érkezett meg a trónörökös a magyar tudományos akadémia elé, amelynek előcsarnokában az igazgató tanács részéről Andrássy Gyula gróf, Vay Miklós br., Trefort, Pulszky Ferencz, Jókai Mór, Ipolyi, Károlyi Sándor gr. és Fraknói főtitkár fogadták a fenséges vendéget. Andrássy Gyula gr. üdvözölvén a trónörököst, mint tiszteletbeli akadémiai tagot, a társaság felment az akadémia dísztermébe, hol Lónyay Menyhért gr. életnagyságú arczképe babérlevelekkel övezve az emelvény közepén fel volt állítva Rudolf trónörökös, kit belépésénél a kis számú, de díszes közönség élénk éljenzéssel fogadott, a kép mellett foglalt helyet, jobbján az új elnökkel Trefort miniszterrel, balján Jókai Mórral. Az elnöki asztalnál mint helyettes elnök Pulszky Ferencz tartotta a megnyitó beszédet, amelynek végezte után Kraknói Vilmos főtitkár olvasta fel az ez évi működésről szóló jelentést. Ekkor került sorra a mai nagygyűlés legkiválóbb tárgya, Trefort emlékbeszéde gróf Lónyay Menyhért felett, melynek kiválóan aktuális részleteit, a jelenlevő gróf Andrássy és az elhunyt kitűnő férfiú közötti viszonyra vonatkozó felvilágosításait a trónörökös feszült érdeklődéssel hallgatta. A megéljenzett emlékbeszéd végével Rudolf trónörökös gratulált és kezet nyújtott Trefortnak, Jókainak, Pulszkynak és útjában üdvözölvén a nagy halott gyászoló családját, gr. Andrássy kíséretében, a közönség lelkes éljenzése közt 1/212-kor hagyta el az akadémiának nagygyűlését. Kél 12 után néhány perccel érkezett meg ismét ő fensége a kiállítás területére és pedig ezúttal nem a királyi pavillonnál, hanem mindjárt a rendőri laktanya melletti kapun behajtva, a panoráma előtt állott meg. Itt ismét Széchenyi Pál miniszter és Matlekovits Sándor kiállítási elnök fogadták ő fenségét, ki a külső lépcsőn fölment először a három tátrafüredi kép megtekintésére. Itt Toldy Ferencz orsz. bizottsági jegyző magyarázta az egyes képeket, melyek rendkívül megnyerték tetszését, annál is inkább, mivel a trónörökös, mint mondá, ezen vidéket még nem ismeri. A trónörökös azután lement a földszintre és dr. Kresz Géza kalauzolása mellett végig nézte a kisebb fürdő képeket. Innen átment a házi iparcsarnokba. A trónörökös, ki tudvalevőleg különös jártassággal bir az ethnográfiában s nagy érdeklődést tanúsít a különböző népviseletek részletei iránt, számos kérdést intézett Herich osztálytanácsoshoz, ki ő fenségét e csarnokban kalauzolta, úgyszintén Schnierer Gyuláné és Bartók Lászlónéhoz. Az egyes népviseletet feltüntető alakokra itt-ott megjegyezte a trónörökös, hogy az öv, a dísz vagy a kalap nem felel meg egészen a valóságnak, amennyiben az illető vidéken ez már csak kivétel s a rendes viselet némileg eltér ettől. Megjegyzéseivel tanujelét adta annak, hogy Magyarország összes vidékeinek népviseletét behatóan tanulmányozta és ismeri. A házi ipar különböző tárgyait, kivált a hímzéseket, edényeket és kosarakat hosszasabban nézegette s az ott álló torontálmegyei bolgár paraszttól két csinos szőnyeget vásárolt. Csaknem egy óráig időzött e csarnokban a trónörökös s távoztakor sajnálatát fejezé ki a felett, hogy e csarnokot nem tekinthette meg behatóbban. Azután meleg köszönetet mondva a miniszternek és államtitkárnak érdekes tanulságos kalauzolásukért, azon megjegyzéssel távozott a kiállításból, hogy június hó folyamán néhány napra mindenesetre ismét Budapestre fog jönni, hogy a kiállításnak azon részeit is, melyeket eddig még nem látott, behatóan megtekinthesse s egyszersmind sajnálatának adott kifejezést, hogy az állatkiállítást, melyről oly sok szépet hallott, már nem lehetett megnéznie. A kiállításról a trónörökös a nemzeti kaszinóba hajtatott reggelire. Néhány perccel 2 óra előtt érkezett meg ő fensége Wohlgemuth szárnysegédével és gr. Telekyvel az osztrák államvasut indóházához, hol gr. Szapáry István főispán, Ráth főpolgármester, Török János főkapitány, s az osztrák államvasut részéről Blazovits igazgató és Littmann állomási főnök jelentek meg. Két órakor indult el a vonat s ő fensége még a kocsiból is intett a jelen voltaknak. A magyar tud. akadémia XLV közgyűlése. — május 31. A magyar tud. akadémia ma délelőtt tartotta negyvenötödik közgyűlését az akadémia dísztermében. A díszes közönség, mely minden évben meg szokott jelenni ez ünnepélyes alkalomkor, ma sem maradt el s a termet csaknem egészen megtöltő, sőt a karzatokra is sokan kerültek. A díszterem igen ünnepies képet öltött a mai alkalomra. Az akadémikusok részére elrekesztett pódiumon dús virág- és drapéria-dísz között volt fölállítva Lónyay Menyhért grófnak, az akadémia elhunyt elnökének, Temple által festett életnagyságú arczképe, mert ugyancsak ma mondta el Lónyay fölött Trefort Ágoston, az újonnan választott akadémiai elnök, nagyszabású emlékbeszédét. A magyar tud.akadémia legfényesebb napjai közé írhatja a mait. Első ízben történt,hogy ülésén az uralkodóház egyik tagja is, mint az akadémia tiszteletbeli tagja, helyet foglalt. S ez a körülmény annál nagyobb fontosságú, mert maga Rudolf trónörökös volt az, aki a közgyűlést megjelenésével megtisztelte. A trónörökös kevéssel 10 óra után érkezett meg az akadémiába, Károlyi István gróf kocsiján, Wohlgemuth kapitány, Károlyi István és Teleky Samu grófok kíséretében. Rudolf trónörököst, ki tábornoki egyenruhát viselt, az akadémia oszlopcsarnokában Andrássy Gyula gr., Trefort Ágost, Ipolyi Arnold, Jókai Mór, Pulszky Ferencz és Fraknói Vilmos fogadták; az akadémia fenséges tiszteletbeli tagját Andrássy Gyula gr. üdvözölte, mire a trónörökös néhány szóval válaszolt, azután kezet szorítva a fogadó bizottság tagjaival, fölment a díszterembe, hol az akkor már egybegyűlt közönség zajos éljenzéssel fogadta. Az akadémia tagjai csaknem teljes számban jelentek meg, többen díszmagyarban, a főpapok pedig teljes ornátusban. Ott voltak a következők: Vay Miklós dr., Szögyény-Marich László tárnokmester, Károlyi Sándor és István grófok, Teleky Samu gr., Hunfalvy János és Pál, dr. Bita Rezső, Tóth Lőrincz, Szász Károly, Konkoly Miklós, Than Károly, Kautz Gyula, Vécsey Tamás, Szabó József, Lenhossék József, Pauer püspök, Pesty Frigyes, Keleti Gusztáv, Budenz József, Zsilinszky Mihály, Ballagi Mór, Eötvös Loránd, Margó Tivadar, Hegedűs Sándor, Décsey Mór, Pulszky Károly, Láng Lajos, Beöthy Zsolt, Berzeviczy Albert, Szalay Imre oszt. tanácsos, továbbá Ráth Károly főpolgármester, Szapáry István gr. főispán, Lévay Henrik, Weisz B. E. stb. A hallgatóságnak föntartott első széksorokat kizárólag hölgyek foglalták el. A trónörökös Trefort miniszter és Jókai közt foglalt helyet s megérkezése után mondta el Pulszky Ferencz t. elnök ünnepi beszédét, melyet alább egész terjedelmében közlünk, utána pedig Fraknói Vilmos főtitkár olvasta föl terjedelmes jelentését az akadémia munkásságáról.— A főtitkári jelentést közölni fogjuk. A tárgysorozat harmadik pontján Trefort Ágostonnak Lónyay Menyhért gr. fölött elmondott emlékbeszéde állott, melyért a hallgatóság tapssal jutalmazta szerzőjét, az új elnököt. — Az emlékbeszédet lásd alantabb. Az emlékbeszéd végeztével Rudolf trónörökös távozott az akadémiából. Mikor fölkelt helyéről, az egész közönség fölemelkedett és éljenezve kisérte le az uralkodó fiát a lépcsőkön. Rudolf trónörökös odalenn még pár szívélyes szót váltott Jókaival és Ipolyival, aztán Károlyi István gróffal ennek nyitott hintájába ülve elhajtatott. Wohlgemuth fregatt-kapitány egy másik kocsiban követte. Az akadémia kapujánál időközben egybegyűlt tömeg lelkesen megéljenezte a trónörököst. A trónörökös eltávozása után Fodor József lépett a fölolvasó asztalhoz, »A hosszú élet föltételeiről« adva elő szerfölött érdekes és tanulságos értekezést, melynek java részét ügyesen összeállított statisztikai kimutatások képezték. A tudós előadó e tanulmányában annak kutatásával foglalkozik, véletlen dolog-e, hogy annyi jelesünk hal meg aránylag fiatalon. Vizsgálódásai czéljára az utolsó 10—15 év alatt Magyarországon, Ausztriában, Német- és Francziaországban, valamint Angliában elhunyt különböző állású és foglalkozású férfiú és nő közül mintegy 15,000- nek életkorát gyűjtötte és hasonlította össze. Feldolgozva az adatokat, következő eredményekre jutott: A társadalom javából elhunyt férfiak közepes kora volt: Magyarországon: 59.3 év, Ausztriában: 65.1, Németországban 68.01, Angliában: 70.6. Ez az adat megdöbbentő. Ugyanazon állású és foglalkozású emberek 11 x 3 évvel élnek hosszabb életet Angliában, mintegy 9 évvel hosszabbat Németországban és mintegy 5,8 évvel hosszabbat Ausztriában, mint Magyarországban. Ha tekintetbe veszszük még, hogy az ember életéből az első 25 esztendő az erő, az anyaggyűjtés kora és csak ezentúl kezdődik a hasznos munka ideje, akkor látjuk, hogy a magyar társadalom kiváló állású férfiai csupán 34 munkás esztendőt élnek, holott Angliában 45-öt, Németországban 43-at, Ausztriában 40-et. Tanulságos a következő egy beállítás is : a följegyzett elhunytak között volt 80 év felett: Magyarországban : 10’ 7°/o, Angliában 30°/0, Németországban 17-6°/0. Tehát nem a véletlen játéka és nem esetlegesség, hogy Magyarországon az élet rövidebb, mint p. o. Németországban és kivált Angliában. Áttér azután annak a kérdésnek fejtegetésére, vájjon meg lehet-e hosszabbítani az életet? Az induktív rendszer alapján a különböző foglalkozású férfiak között von párhuzamot életkoruk tartamára nézve, így először az elhunyt magyar tudósok és tanárok közepes kora 578 esztendő volt; az angoloké 679, a németeké 683, a francziáké 719, az osztrákoké ellenben OS’S, vagyis hosszabb életűek, mint a magyarok: az osztrákok, az angolok, a németek és a francziák. A magyar tudós és tanár 268 munkás évvel bír, a franczia 461 évvel, közel még egyszer annyival. Nem véletlen tehát a Dumas-k, a Chavreuil-ök, a Buffon-ok kora Francziaországban. Szellemi munkával foglalkoznak az írók és művészek is, noha ez náluk inkább izgató és elevenítő, mint fárasztó. Íróink és művészeink átlagos kora volt 54,4 esztendő, az osztrákoké 639, a németeké 641, a francziáké 661, az angoloké 696. A legrosszabb viszony tehát megint Magyarországon látható. Az orvosok kora Magyarországon 55, Ausztriában 62 5 év. A bírák közepes kora volt nálunk 609 év, Németországban 705, Angliában 728. Az államférfiak, ezekhez számítva a főhivatalnokokat és képviselőket is, középkora volt: Magyarországon 643, Ausztriában 66, Németországban 69, Francziaországban 695, Angliában 711. Itt már Magyarország száma kezdi megközelíteni a többieket. Megint kisebbedik a különbség a főrangnak és birtokosoknál, kiknek átlagos kora Magyarországon 63.1, Ausztriában 68.3, Angliában 69.4. Katholikus egyházférfiaink középkora : 67.2 év, más keresztény egyházférfiaké 65, míg az angolországi államvallású egyházférfiaké : 74.3. Egyházi férfiaink közül tehát a katholikusok felülhaladják a más vallásuakat magas kor szempontjából s megközelítik a legelőnyösebb korviszonynyal biró nemzetet, az angolt. Az osztrák-magyar hadsereg tagjainál közepes kor: 70,2, az angoloknál 69,5, a francziáknál 73, a németeknél 73,7 év. A katonaságnál tehát jóformán egyenlő magas kort érnek el a különböző országbeliek, nyilvánvaló következményekép annak, hogy nagyjában egyenlő egészségi szempontból előnyös életmóddal bírnak. Ami a nőket illeti, az előadó őket két csoportra osztotta u. m.: főrangúak, birtokosok nejeire és más osztálybeliek (tanárok, orvosok, ügyvédek, bírák stb ) nejeire. A magyar magas rangú nők közepes kora 63.7 év, az osztrákoké 72.6, a németekéé 68.5, az angoloké 83.1 év. Ezek szerint a magyar magas rangú nők korviszonya eléggé kedvező, szemközt a külföldiekkel. Kevésbbé örvendetes jelenséget mutat az ámbár nem főrangúak, de mégis a társadalom magasabb osztályaihoz tartozó magyar nők korviszonya. Ezeknek közepes kora ugyanis 51.6 év, 21,5 évvel kevesebb, mint az angol nőké. Az utolsó 14 év alatt elhunyt s a lapokban följegyzett írónőink középkora csupán 48.5 év volt, holott az angol írónőké 73.9, a németeké 68.1. Sőt a följegyzett színésznőink átlagos kora csupán 45.7 esztendő volt, míg a németeké 64.2, az osztrákoké 67.2. Kétségen kívül való tehát, hogy a magyar nők élete, arányítva úgy a magyar férfiakéhoz, mint a magyar főrangú nőkéhez és kivált a külföldi nőkéhez, nagyon alacsony. Az előadottakat összefoglalva látjuk, hogy nálunk egyáltalán alacsonyabb korral halnak meg az emberek, mint a külföldön, legközelebb áll hozzánk Ausztria, azután Németország, majd Francziaország és végül Anglia. * Legszomorúbb korbeli viszony van a tudósoknál, tanároknál, írók- és művészeknél, orvosoknál, bírák- és ügyvédeknél, technikusoknál és kivált ezen osztályok nejeinél, javul a viszony a politikai férfiaknál, a főrangúaknál és az egyházi férfiaknál, holott külföldön, nevezetesen Angliában és Francziaországban, a tudós-tanár, író, művész stb. vagy ép oly magas korú, mint az államférfi, a főrangú, vagy csak igen kevéssel alacsonyabb korú. Világos tehát, hogy az alacsony középkor nálunk legfőkép a szellemi munkások mostoha, rövid életkora által föltételeztetik. A rövid élet okai a hiányos lakásviszonyok, rossz táplálkozás, czélszerűtlen életmód, elégtelen kényelmi eszközök stb. és a hosszú életéi: a mértékletes élet, az egészséges táplálkozás és lakás, kényelem, tisztaság stb. Legfőkép azonban mindkét esetre nézve az öröklés. Nem csak az életet örökli az ember apáitól, hanem a testnek azt a szerencsés alkotását is, hogy a megbetegedés hatóanyagának képes ellenállani. És ellenkezőleg, aki rövid életű , elgyengült szülőktől származik, magában hordja a rövid élet átkát. Az apának tehát nemcsak arra kell törekednie, hogy gyermekeinek, unokáinak vagyont gyűjtsön, hanem egészségének fentartása s fejlesztése által arra is, hogy a hosszú életre reményt, kilátást nyújtson. Másik kutforrása a mi szellemi munkásaink rövid életének a mostoha ifjúsági, a sanyarú tanuló évek. Csak kevés apa btt tanuló gyermeke számára egészséges exisztencziát, kényelmes és gondos nevelést biztosítani. A legtöbb fiatal ember a szülői háztól távol neveltetik, ahol rendesen sem a lakás, sem a tisztaság, sem a táplálék, még kevésbbé a felügyelet nem kielégítő az ifjú morális fejlődésére nézve. Minő más az élete folyása az angol ifjaknak; kollégiumokban nevelik őket, amelyekhez a magyarországiak nem is hasonlíthatók. Tisztaság, rend, kitűnő szellőzés, jó táplálék, rendes, nem túlságos munka és mindenekfelett a testgyakorlás minden neme: lovaglásvászás, labdajáték, vívás stb. És ami áll az ifjúságnak hazánkban antihigiénikus fölnevelésére nézve, nagyrészben áll ugyanaz a férfikorúak életmódjára nézve is. A magyar ügyvéd, orvos, bíró, hivatalnok, stb., ha foglalkozása teendőit végezte, elmegy a kaszinóba, körbe, klubban és kártyázik. Ül a füstben és elkártyázik óra és óra hosszant, napról-napra, évről-évre. Egészen más az angol társadalom hasonló állású, foglalkozású férfiúnak az élete. A kocsizás, vadászás, lovaglás nem egyes főurak sportja, hanem általános edző időtöltés. Angolország műveit férfiai az edző sport minden nemét kitartással és öntudattal űzik. Nem rég hunyt el Anglia híres postaügyi minisztere, Fawcette. Az angol illusztrált lapok egész életét ábrázolták képekben: ott volt Fawcette mint a csolnakázó-egylet működő tagja, felgyúrt ingujjal, — Fawcette, mint a kriket klub működő tagja, mint lovagló, kocsizó stb. Nálunk csolnakázó, krikettező minisztert el se tudnánk képzelni, kártyázót — igen. (Derültség.) Egész társadalmunk úgyszólván lusta. Nincs is oly intézményünk, ami igazán a test egészségére szolgálna és általán használható lenne. A tornacsarnokok nem pótolhatják a szabadban való mozgást. Egy árnyékos, sétáló út, ki a budai hegyek közé, megbecsülhetlen higiénikus nyeremény lenne a fővárosra nézve. Ép ily keveset törődnek a testedzésével nőink. Az ő foglalkozásuk országszerte : otthonülés. Az angol nő nem így él. Szereti a szabad természetet, játékokat, lovaglást, az utazást, hegyi tourokat. Egyetlen örvendetes testmozgást karoltak fel újabb időben hölgyeink is: a korcsolyázást. Éppen így a táncz is, mely utóbbi azonban inkább luxuskultus nálunk, semmint az egészség és szórakozás eszköze. Vannak azonban nemzetünkben is kivételek, akik testmozgást űznek; ezek főnemeseink, férfiak, nők és a katonák. Láttuk, hogy ezek az osztályok