Pesti Napló, 1885. december (36. évfolyam, 330-359. szám)
1885-12-01 / 330. szám
330. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-é p tt 1e t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghaz intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak a Kéziratok nem adatnak vissza, Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-értet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körül panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1885. Kedd, deczember 1, 36. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 8 hónapra 9 frt. Ha. Az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 krévnegyedenként 1 forint felülfizetendő» Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 13 p esti IS Napló« kiadó hivatalába* Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeua-épütet, küldendők.~ Egyes szám 4 kr* Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ -Decz. 1-sejétől kezdve új előfizetést nyitunk lapunkra. Kérjük a megrendelések minél előbbi megtételét. Előfizetési feltételek . (A Pesti Napló megjelen naponkint kétszer, hétfőn reggel rendkívüli számot ad ki.) Egy hónapra ................ 1 frt 50 kr. Évnegyedre • •• ••• ••• 4, 50 „ Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. gjm- Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalának (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) küldendők. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Az országos búcsú. Elmúltak a szabadelvű ünnepek is, minden különös baleset nélkül. A nagy közönség hideg maradt, mint az őszi nap s a hivatalos lelkesedés nem terjedt túl a miniszterelnök palotáján. A nagy világ figyelmét komoly események tartják lekötve, Magyarország »szabadelvű« kormányzásának boldogságát Európa nem érzi, hazánk pedig nagyon is érzi. Párttüntetés volt az egész és kortespolitika. A küldöttségeket verbuválták országszerte s a féláron adott vasúti jegyeket sokan felhasználták Budapestre benézni, itt egyet mulatni, nagy urak társaságában megfordulni s ügyeiket elintézni. Mindenkit felhoztak, vagy feljött, ki kormánypártiságát demonstrálni akarta egy vagy más okból; némelyik feljött, mert hivatalos állása őt erre kényszerité, így összetoborzottak vagy kétezer embert részint a fővárosból, részint vidékről s ezekkel két napig búcsút jártak a miniszterelnöki palotába. Itt, és ez már megrovás alá esik, az illetők oly tömjénezést vittek véghez Tisza Kálmán személye iránt, mint sem dinasztikus, sem alkotmányos szempontból tekintve a dolgot, nem illik. A királyt megillető hódolat és a küldöttségek fogadtatásának udvari módja nem való a király miniszterének, s hogy Tisza a fejedelmet játszsza Magyarországon, talán mégsem járja ? Hanem azokra nézve is jellemző az ünnep ilyetén rendezése, kik a miniszterelnöki trón elé járultak hódoló ábrázatukkal, mert semmivel ennyire a kormánypárton uralkodó szervilizmust nem jellemezhették. Persze Tiszától várnak mindent! És pedig sokan vannak, kik sokat várnak. Az országos vásárfia eme napjain látni lehetett a kegykeresők kiállítását, a főnemes díszmagyaroktól kezdve a rendjeles nyárspolgárig. Volt ott mindenféle fajta bőven. A távolmaradók az érdekesebbek. Sok volt az is, ki az által tűnt fel, hogy nem ment bemutatni magát a seregek urának. Még van némelyekben önérzet s függetlenségi szellem a magyar urak közt, ha nem is tartoznak az ellenzékhez; kik nem félnek, ha neveik bejegyeztetnek a fekete könyvbe. És ha Tisza és környezete tudna elfogulatlan lenni és akarna, daczára a tenger deputácziónak belátná, hogy igenis a kormánypárt jubilált, de Magyarország nem jubilált. S nem tagadjuk, hogy volt az ünneplők közt lelkesedés is, de volt ám képmutatás is. Szóval a jubileum hivatalos ünnepnek szépen sikerült, egyébként pedig hatása nem volt. A belpolitikai helyzet nem változott semmit sem. Tisza épp oly erős, mint volt s ellenfelei ugyanazok, mint ennekelőtte, s mi említésre méltó: a jubileumnak semmi nemű politikai esemény nem kölcsönöz nagyobb fontosságot. Meddő volt az, még politikai jelentőségű nyilatkozatokban is. Rengeteg sok beszéd és igen kevés tartalom. A főbb szónokok himnusa a tiz évre mind a körül forgott, hogy a magyar állam megszilárdult. Ez igaz is, nem is. Igaz, amennyiben tíz évvel öregebb lett az 1867-ki kiegyezés s annyi idő alatt is a nemzet és kormánya dolgoztak; nem igaz, amennyiben az állam szervezetlen állapota ma is létezik s pénzügyeink, közigazgatásunk igazságszolgáltatásunk, horvátországi s nemzetiségi viszonyaink tekintetében bizony gyöngén állunk. A kormányzat folytonosságát dicsérik, kik jóságát dicsérni nem bátorkodtak. A miniszterelnök válaszai sokszor tanúskodnak szubjektív érzésről, sőt elérzékenyedésről. Igen természetes, mások csak haláluk után dicsőíttetnek ennyire, ő saját füleivel hallja élete történetét arany szájú elbeszélésben, versben és prózában, mint Octavian Augustus, kit Róma költői és szónokai égig magasztaltak, mig élt, hogy annál keményebben megbírálják, midőn meghalt. De ha a miniszterelnök úr szép toasztját a királyi családra s variácziókban gazdag köszönetnyilvánításait a különböző küldöttségeknek politikai nyilatkozatoknak nem vehetjük: mi marad egyéb hátra, mint a szabadelvű párthoz tartott beszéde? S ennek tartalma? Keresse akárki, ha talál-e benne egyebet, mint az elvtelenség proklamáczióját ama mondásban, hogy a szabadelvű pártjelszava nem a rohamos, de a fokonként, a körülményeknek megfelelő haladás, amelynek jelszava nem az, hogy bevett nagy mondások után induljon, de hogy ha kell a szabadság érdekében ezekkel a nagy jelszavakkal ellentétbe is helyezze magát.« A pongyola stilt ne tekintsük. Értelme e szavaknak az, hogy a szabadelvű párt alkalmazkodjék a körülményekhez mindig, hogy uralmát fentarthassa, s haladjon jobbra vagy balra, amint érdekében áll, sőt a szabadság nevében magát a szabadságot is elárulhatja, így a reakció szokott beszélni, nem a liberalizmus. A megyei törvényjavaslat adja e szavakhoz az illusztrációt. Egyébként a frázistömegben észrevettük azt is, hogy Tiszkenetteljesen kérik Isten áldását politikai ellenfeleinek működésére is.* Osztozunk véleményében, mert sok áldásra lesz szüksége Tisza Kálmán utódainak a kormányon, hogy mindazon erkölcsi és anyagi kárt jóvá tegyék, mit tizesztendei korlátlan hatalmaskodással a jelen kormány a nemzeten ejtett, de melyért hálás pártja őt égig magasztalja. Bűnöknek bocsánatot mi ellenzékiek Tiszától jubileuma alkalmával nem kértünk, ő csinálta a politikát, nem mi vagyunk benne bűnösök, ha az érdemeket magának tulajdonítva, jubileumot hirdet, viselje a bűnökért is a felelősséget. Erzsébet királyné ő Felségének távirata Tisza Kálmán miniszterelnökhöz, mely tegnap a bécsi udvari táviróhivatalban adatott fel, az érkezett magyar szövegben így hangzik : »Miniszterelnöki sikerdus tíz évi működésének ünnepeltetése alkalmából, fogadja részemről is legőszintébb szerencsekivánataimat. Adjon az Úristen szilárd egészséget és kellő kitartást, hogy tiszta látkörével és ismert tevékenységével még számos éveken át vezérileg működhessék a szeretett magyar hazának megszilárdult felvirágzásán. Erzsébet:« A képviselőház pénzügyi bizottságának ülése. (Az esti lapban közölt tudósításunk folytatása.) A budapesti egyetem előirányzatánál Helfy indokoltnak tartja a javasolt többleteket, a szolgaszemélyzet fizetéseinek javítását sem kifogásolja, de miután a kormány kijelentése szerint egyöntetű eljárás terveztetik az összes minisztériumoknál, ez is akkorra lenne hagyandó. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A kolozsvári egyetemnél Berzeviczy Albert miniszteri tanácsos tekintettel arra, hogy az elmekórtani tanszék még nincs betöltve s igy az elmekórtani intézet sem állíttatott fel, a tervezett öt uj szolgaállomás szükségletét és a dologi kiadások megfelelő új tételeit, mindössze 3800 frtot, töröltetni kér. Helly azt látja, hogy a kolozsvári egyetemnél a budapestihez képest, nagyon lassú a fejlődés. Mielőtt harmadik egyetemről beszélnénk, mindent meg kellene tenni, ennek fejlődésére nézve. Trefort miniszter megjegyzi, hogy ha több pénzerő állana rendelkezésére, többet tenne, mert szükséges, hogy ha egyetemet állítunk fel, meg is feleljen az a rendeltetésének. A harmadik egyetemet e mellett is rendkívül szükségesnek tartja, mert a magyar ifjúság egy része tisztán azért megy Ausztriába, mert bizonyos vidéken nincs egyetem. Szükségessé teszik ezt a tudományos fejlődés érdekei is. Szilágyi Dezső nem csodálja, hogy a kolozsvári egyetemre nem mennek az orvosnövendékek, ha nincs ott klinika, mert e nélkül az orvosi fakultás egészen meg van bénítva. Trefort vallás- és közoktatásügyi miniszter válaszolja, hogy ha az ottani orsz. kórházzal nem lesz a dolog rendezhető, felhatalmazást fog kérni külön egyetemi klinika felállítására. A bizottság a javasolt törléssel megszavazza az előirányzatot. A József-műegyetemnél Helly szükségesnek tartaná az olasz nyelv előadását is, főleg az építészet szempontjából. Wahrmann kiemeli, hogy a czímnél is nagy a hiteláthágás. A zárszámadások azért keltenek oly nagy reszenzust a külföld előtt, mert látják, hogy oly nagy a különbség azok és a budget közt, úgy hogy a költségvetésekre nem lehet adni semmit. A törvényhozás, midőn megszavazza a budgetet, azt követeli a minisztertől, hogy ennek keretében mozogjon. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A mint arajz tanoda s rajztanárképezde, az iparművészeti iskola, a nagyszebeni jogakadémia, az állami gimnáziumok s reáliskolák szükséglete vita nélkül megszavaztatott. A felekezeti stb. középiskolák segélyezésénél Zsigmondy V. kéri a minisztert, hogy a selmeczbányai főgimnázium segélyezésére számításba vett 9300 frt. segélyt adja is meg e tanintézetnek. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A népnevelési szükségletnél Trefort miniszter előre jelzi, hogy pár év múlva itt tetemes emelés lesz szükséges. Wahrmann konstatálja, hogy itt is 1884-ben 380,000 frt volt a túlkiadás. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A felsőbb leányiskoláknak, a vakok budapesti orsz. intézetének szükséglete vita nélkül megszavaztatott. Ezzel a bizottság a tárgyalás folytatását a ma délután 6 órakor tartandó ülésére halasztván, az ülés véget ért. Tisztelgés a miniszterelnöknél. — lll-ik nap. November 30. — Mint tegnapi esti lapunkban említettük, Nagy- Várad város szabadelvű pártjának küldöttségét Lipovniczky Sándor vezette. Tisza Kálmán miniszterelnök ez üdvözlő beszédre mondott válaszában a többi közt a következőket mondá: E város nemcsak önöknek városa, de az én városom is, és ez a hely a hazában az, ahol, ha mindenütt otthon érzem is magamat széles ez országban, melynek földjét, ha érintem, azt hiszem, hogy ekkor mentem igazán haza. A budai ref. egyház küldöttségének vezetője Borosnyai Oszkár, Arad megye szabadelvűpártja küldöttségének szónoka Végh Aurél, Békésmegye szabadelvű pártjának küldöttségéé pedig Nagy Károly. A borsodmegyei szabadelvű párt küldöttségét Vay Béla főispán vezette. A miniszterelnökhöz intézett beszéde a következőleg hangzik: Nagyméltóságu miniszterelnök úr! Ha manapság találnánk közfalainkra írva »Sic vos, non vobis«okat s ha a hírhedt római költő élne, — egyet bizonyosan igy töltene ki: »Sic vos, non vobis jubilatis Borsodienses!«— mi szabad fordítással azt teszi »így ti Borsodiak nem a megye nevében üdvözlitek a miniszterelnököt!« — Igenis, »Nem!« Esetleges többség »non possumus« szavazata szivünk bizalmi s az illem követelő szavának gátat vetett. De tessék gátat emelni egy rohanó patak medrének ! A patak azt megbágja, vagy más utat tör magának! így Borsodból is, más után, de im eljutott nagy méltóságodhoz a tisztelgés és jókivánatok özöne. Ám itt vagyunk, kik mint a szabadelvű párt hívei nagyméltóságodat ragaszkodásunkról és feltétlen bizalmunkról biztosítani akartuk ! — Itt nagyméltóságod régi barátai s leghívebb addiktusai, kik nem csak politikai érzelmeinknek, de személye iránti szeretetünknek s változhatatlan barátságunknak óhajtunk kifejezést adni! (Élénk éljenzés.) Vagyunk, akik hazafiui meggyőződésünk szerint ugyan más politikai pártokhoz tartozunk, — de mégis meghajtunk nagyméltóságot általános hazafiui s személyes érdemei,valamint nagy tehetsége előtt, s örömmel veszünk részt, a hazafiui érzelmeinkkel nem ellenkező, a politikai illemmel pedig éppen megegyező, ez üdvözlő tisztelgésen. (Éljenzés.) Végre engedje nagyméltóságod, hogy kifejezést adhassak mindnyájunk azon magasabb szempontú politikai felfogásának, miként hazafiui örömünket fejezzük ki a felett, hogy édes hazánkban — a mellett hogy parcziális autonómiánkat mind e mai napig nagy mértékben megtarthattuk — mégis a parlamentarizmus s a tiszta parlamentáris felfogás annyira megszilárdult,— hogy tíz évig egyfolytában lehetett egy és ugyanazon egyén Magyarország miniszterelnöke. E konszolidált állapot az, miért Európában sok státus minket méltán irigyelhet,ez mi hazánkat nagggyá, erőssé, boldoggá s magyarrá teheti. (Éljenzés.) Tartsa is meg a gondviselés ez után imádott hazánkat, s éltesse Isten nagyméltóságodat sokáig jó egészségben s törhetlen akaraterővel hazánk javára, boldogitására! Éljen. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Nagyon köszönöm a hozzám intézett meleg szavakat, s ha — mint t. barátom, a szónok, mondám — vannak azok közt, kik rólam megemlékeztek, olyanok is, kik nem ugyanazon politikai nézetet vallják, mint én, ebben csak annak látom örvendetes jelét, mely iránti óhajomat minduntalan kifejeztem és kifejezem, amire törekedni — elmondhatom — egész életemben ellenzéki koromban úgy, mint azóta igyekeztem, hogy eltérő politikai nézetek mellett is tudjuk belátni azt, hogy lehet valakinek tiszta, hazafias érzülete. (Élénk helyeslés és éljenzés). Midőn azért azoknak köszönetet mondok, Borsod megye szabadelvű pártjának, tehát azoknak, kik velem politikailag is egy nézeten vannak, ugyanazt mondhatom, hogy régi tapasztalat, hogy ha valahol egy politikai párt kissé szunnyad, egy véletlen fölébreszti és aki így felébresztette véletlenül, az adja meg az első győzelem árát. Csekélység történt Borsodban, de meglehet, hogy nagyobb lesz következése, mint gondolták, de ezt közbevetőleg elmondva, ismétlem, üdvözletüket egyformán, talán — ne vegyék rossz néven politikai elvrokonaim — még jobban megköszönöm azoknak, kik politikailag nem egy utón járnak velem, mert semmit sem tartok fontosabbnak hazánkban, mint azt, hogy a politikai pártok közt ne gyűlölködés, hanem kölcsönös becsülés legyen. (Élénk éljenzés.) Brassó megye szabadelvű pártjának küldöttségét Bethlen András gr. főispán vezette. Az üdvözlő beszédre adott válaszában Tisza Kálmán miniszterelnök felemlíté, hogy Brassó volt már, és azt hiszi, lesz is, sőt talán az ma is: egy minden nyelvbeli különbségeken felülemelkedő, mindenkinek jogait tiszteletben tartó hazafias irányzatnak kiinduló pontja. Csanád megye szabadelvű pártjának küldöttségét Meskó Sándor alispán vezette, Gömör megyéét Fáy, Nógrád megyéét Gyürky Ábrahám gr. Ez utóbbi vezette a losonczi ref. egyház tagjait is. Mosonmegye szabadelvű pártjának küldöttségét Simon Gyula főispán, Szabolcsmegyéét, Nyíregyházáét Graef József főispán. Ez utóbbi küldöttség üdvözlő beszédére adott válaszában Tisza Kálmán miniszterelnök a többi közt a következőket mondotta: A mi szükséges hazánk viszonyainak konszolidácziójára, hogy meglegyen az összetartozandóság érzete még nagyobb mértékben, mint ma van, nyelv és fajkülönbség nélkül, erre működni mindenkinek egyformán kötelessége és ebben sikert aratni csak úgy lehet, ha minden jó hazafi közreműködik, egyesek és kormány tehetségük szerint. Torontál megye szabadelvű pártjának küldöttségét Hadfy Döme vezette s beszédére Tisza Kálmán a következőket válaszolta: Midőn köszönetemet fejezem ki úgy a megjelenteknek, mint küldőiknek a szíves megemlékezésért és a hozzám intézett lelkes szavakért, beismerem, hogy ezen most előttem álló küldöttség megjelenése nagy örömet szerzett nekem. Mert ez itt tényleges bizonyítéka annak, amit úgy is tudtam, hogy Torontál megyében és a torontálmegyei szabadelvű párt kebelében azon szép megyének külön ajkú lakosai, nem mondva le saját nemzetiségi tulajdonaikról,, egyaránt tudnak hívei lenni a magyar államnak. (Éljen! Zsivó!) Még arra kérem, s ez buzgó kérésem a haza minden fiához, hogy a főczél, melyet magunk elé tűzünk, az legyen, hogy ahol megvan ez érzés, ott megmaradjon, ahol pedig tán itt-ott nincs meg, ott létrejöjjön. Szabad, lehet ellenkező irányú politikai nézeteket hirdetni, de azt tartom, hazafias kötelesség ellenállni minden oly lépésnek, mely az ő haza különböző fiai közti egyetértést megbolygatná. Torontál megye és ennek szabadelvű pártja ezt régen belátta, — és mint most is mutatkozik — szép sikerrel törekszik erre. Engedjék, hogy ismételjem e feletti örömem és elismerésem kifejezését és hogy magamat szívességükbe ajánljam. (Hosszantartó lelkesült éljenzés, zsivó és szetreaszka.) Veszprém megye szabadelvű pártjának küldöttségét Purgly Sándor vezette, Arad városáét Varjass József, Debreczen városáét Simonffy Sámuel, a ki a miniszterelnököt családjával együtt éltetve, a debreczeni szabadelvű pártot s a várost kegyeibe ajánlotta. Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm megjelenésüket és kérem, tolmácsolják a debreczeni szabadelvűpárt előtt is köszönetemet, amely párthoz engem régi emlékek kötnek és amely előtt hasonlag, remélem, hogy az én emlékem nem kellemetlen. A debreczeni kör és iparkamara küldöttségét Jeszfina Lajos, Dobsina város képviselőtestületének küldöttségét Andrássy Manó gróf, Eperjes város szabadelvű pártjáét Kubinyi Albert vezette. Következik a nagykanizsai városi szabadelvű kör küldöttsége. Eperjessy Sándor kiemeli, hogy már azért is örömmel jönnek, mivel tíz évi kormányzásának ideje alatt hazánk tekintélyét tetemesen nevelte és egyúttal a magyar nemzetiséget is megerősítette, noha igaz, s azt sajnosan be kell vallania, hogy ezen feladatot nem egészen voltak képesek elérni, sőt oly konjunktúrák között vannak, hogy nem sok remény kecsegtet a jövőre nézve sem. Tisza Kálmán röviden mondott köszönetét s felkérte a megjelenteket, fejezzék ki azt küldőiknek. A kolozsvári közjegyzői kamara küldöttségét Schilling kamarai elnök, Zala-Egerszeg városa küldöttségét Kovács Károly polgármester, a letenyei kerület szabadelvű pártját Apáthy István, Miskolcz város déli kerületének kormánypártja küldöttségét dr. Lopper József vezette. Az illetők üdvözlő beszédeire Tisza röviden felelt, mire Vadnay Károly a miskolczi kereskedelmi és iparkamara feliratát nyújtotta át. A ráczkevei kerület 25 helységének küldöttsége nevében Prunyi Andor esperes-plébános, az osztrákmagyar bank budapesti fiókja nevében Kautz Gyula alkormányzó tartott üdvözlő beszédet. Ez utóbbira felelve, Tisza azon reményét fejezte ki, hogy a bank az anyagi felvirágzás érdekeit ezentúl is kellően elő fogja mozdítani, mert el kell ismerni, hogy az utolsó években e körül híven teljesítette feladatát. A kolozsvári nemzeti színház képviseletében gr. Esterházy Kálmán intendáns, az izr. orthodox felekezet országos képviseletének küldöttsége nevében Reich Ignácz, a szab. Duna gőzhajótársaság igazgató tanácsának küldöttsége nevében Ullmann Lajos, a magyarországi gyógyszerész-egylet és a budapesti gyógyszerész testület küldöttsége nevében Csávássi Kiss Károly, a budapesti közjegyzők küldöttsége nevében Ökröss Bálint beszélt. Ez utóbbinak felelve, Tisza azon kívonatának adott kifejezést, hogy a jogszolgáltatásban oly fontos, bár nálunk még új, nem teljesen méltányolt intézmény is minél jobban fejlődve, úgy igazságszolgáltatásunknak, mint azoknak, kik ezen téren működnek, javára váljék. Az osztrák-magyar államvasutak igazgatóságának küldöttsége nevében Joubert Ödön franczia és Harkányi Frigyes magyar nyelven, a magyar magánvasutak küldöttsége nevében Ivánka Imre beszélt. Ez utóbbi üdvözlő szavaira Tisza a többek közt ezt mondá . Azt hiszem, hogy minden irányban, úgy anyagilag, mint személyi, kényelmi és biztossági intézkedések tekintetében a vasútügy terén is úgy, mint a nyilvános élet legtöbb terén, az állami működésnek és a magán működésnek nem egymást kizárni, de kölcsönösen össze kell hatni, mert csak így lehet teljesen jó eredményt elérni. Ez a nézet vezetett mindig, ez a nézet vezet ezutáni teendőimben is. A budapesti kereskedelmi akadémia küldöttsége nevében Weisz B. F. kir. tanácsos, az országos közegészségügyi tanács küldöttsége nevében dr. Lumnitzer Sándor, az országos erdészeti egylet nevében Bedő Albert beszélt. Ez utóbbinak Tisza a többek közt azt felelte, hogy az erdészeti egylet teendőinek fontosságáról teljesen meg van győződve , mert talán Magyarország közgazdászati és némileg egészségi viszonyaira alig lehet valami fontosabb, mint hogy az annyi időn át elhanyagolt erdőkezelés jó állapotba helyeztessék és a történt pusztítások nyoma az évtizedek során elenyésztessék. A budapesti kereskedelmi és iparkamra küldöttségének szónoka, báró Kochmeister Frigyes beszédére Tisza köszönetét kifejezve így felelt: Az ipar és kereskedelem az, mely csakis az illetők igyekezete és belátása által fejlődhetik leginkább. A kormányok főteendője ezek számára a nyugalmat, békét és a biztos működtetés feltételeit kieszközölni. Ha a jelen kormány ez irányban valamit tehetett, igen örülök. Igyekezetünk megvolt és meg is lesz arra, hogy minden, amit a kormány tehet hazánk kereskedelmének és iparának előmozdítására, megtörténjék. Ismétlem, hogy az eddigi haladásnak fő érdeme azokat illeti meg, kik saját buzgalmukkal a kereskedelem és ipar ügyét előmozdították. A budai lövészegyesület küldöttségének nevében Érczhegyi Ferencz, az orsz. képzőművészeti társulat nevében Keleti Károly, ki feliratot is nyújtott át, beszélt. Ez utóbbi szavaira Tisza a többek közt így felelt: Hogy a művészet minden nemzet körében, mely a műveit nemzetek közé óhajt számíttatni, minő fontossággal bir, erről beszélni nem szükséges; — de fejlesztése mindenekelőtt attól függ, hogy legyenek a nemzetben képességgel biró és a képességet szorgalmasan felhasználó egyének. Örvendetes jelenségnek tartom, hogy újabb időben látunk hazánkban ifjabb tehetségeket felmerülni a régiek mellett s hogy nem tart már oly erősen az a hiba, mely oly sok művészi tehetséget enyésztetett el hajdan azáltal, hogy a tehetség jeleit már késznek vették igen sokan, ahelyett, hogy tovább képezték volna magukat. Az orsz. középtanodai tanáregylet küldöttsége nevében Berecz Antal, a terézvárosi polg. kaszinó küldöttsége nevében Bobula János beszélt. Ez utóbbinak Tisza a többek közt így felelt: Tökéletesen igazat adok abban, amit már régi évtizedek előtt a haza legjelesebbjei panaszkodva mondtak, hogy nincs Magyarországnak erőteljes műveit középosztálya. Pedig az ily középosztály létezésétől és erősödésétől függ nagy mérvben hazánknak jövője. Éppen ezért csak örömmel látom, hogy ezen osztály fejlődik és terjed vagyonban, szellemben s magyar értelemben egyaránt, hogy mint erős osztály elfoglalja az őt megillető helyet. A budai császárfürdő alapítványának gondnoksága nevében Würten Antal, a volt kiállítási csoportfőnökök küldöttsége nevében Novák Gusztáv, s néhány magántisztelgő fogadása után a magyar színészegyesület küldöttsége nevében Ribáry József beszélt. Ez utóbbinak Tisza a többek közt azt felelte, hogy a magyar színészet ügye iránt, mint mindig, ezután is érdeklődik s amit lehet — de kormányuton keveset lehet támogatására tenni — azt mindig szívesen megteendő Az egyesült férfi- és női ruhakészítő ipartestület küldöttsége nevében Török György beszélt. Válaszában Tisza kiemelte, hogy a tisztelgők jó kivonata jól esik neki, mert ők is a munka emberei és, habár más téren, ő is a munka embere. A tisztelgések sorát a Rudolf trónörökös jótékonysági egylet küldöttsége zárta be, melynek nevében Grünwald Bernát beszélt, kiemelve, hogy az egylet a jubileum alkalmából a miniszterelnököt dísztagjai sorába vette föl. Tisza megköszönte a megemlékezést, mire a fogadtatás délután két órakor véget ért. Azután magánosok tisztelgése következett. BELFÖLD: Pest megye tegnap délelőtt tartott közgyűlésén, amelyen Szapáry István gr. elnökölt, első tárgy gyanánt a belügyminiszter leirata vétetett elő, amely a megyei készpénzösszegek takarékpénztárban való elhelyezése s onnan kivétele körül követendő eljárás iránt kíván intézkedést. A megye közönsége,tekintettel arra, hogy a megyei főpénztárnoknak és árvapénztárnoknak 20, illetőleg 10 ezer frt kaucziót kell letenni, azon kéréssel járul a belügyminiszterhez, hogy a pénztárnokok naponkint 5000 frtot a takarékpénztárból külön alispáni utalvány nélkül kivehessenek. Abban az esetben ellenben, ha több szükségeltetnék, akkor az összeget az alispán külön utalványozza. Az ellenőrzés tekintetében a pénztári naplók a kellő felvilágosítást megadják s igy e tekintetben külön elszámolásnak szüksége fenn nem forog. Beniczky Lajos főjegyző bemutatja az új közmunkaügyi szabályrendeletre vonatkozó javaslatot. A megye közönsége a bemutatott javaslatot csekély változtatással elfogadta. Több kisebb jelentőségű ügy elintézése után a közgyűlés véget ért s ma délelőtt folytattatni fog. Fővárosi ügyek. A közélelmezési bizottság tegnap Matuska tanácsnok elnöklete alatt ülést tartott, amelynek nagyérdekü részét Paál Károly interpellácziója képezte a szemétkotrási jog bérlőjének a szemétkotrók egy csoportjával való viszonyáról. Paál előadta, hogy tudomása szerint a bérlő azoknak az embereknek, akik fát, szenet s egyéb kevésbbé értékes dolgokat kotornak ki, nem ad pénzt az átszolgáltatott jószágokért, hanem azt a jogot ruházza rájuk, hogy a szemétbordó kocsikon a szemétdombokra kivitt húsnemű hulladékot kiszedhetik és értékesíthetik. És ezen emberek az üzletet ez undok hulladékokkal csakugyan gyakorolják. Miután így egy nagyobb embercsoport itt Budapesten táplálékra teljesen a kósza ebekhez van lealacsonyítva, közegészségi szempontból okvetlen szükségesnek tartja a szörnyű viszonyok megváltoztatását. Ha szenzácziós volt ez interpelláczió, még nagyobb feltűnést van hivatva kelteni a helyettes vásárigazgatónak ez interpelláczióhoz fűzött közlése. Zol a h 1 vásárigazgató ugyanis, aki alig egy éve van ez állásban, azelőtt állatorvos volt, elbeszélte, hogy egy alkalommal állatorvos korában ott járt a külső Józsefvárosban a Kálvária-domb körül. Látta, hogy szánalmas, piszkos emberek, szemétkotrók, zsákkal a hátukon, egymásután mennek be egy sötét pinczehelyiségbe. Nem pinczeszobába, hanem egy igazi pinczébe. Kíváncsiságból utánuk ment, megnézni, mit keresnek ott és mit cselekesznek. Amit látott, minden képzeletet fölülmúl. A szeméten talált cserepekben, tört fazekakban főzték és sütötték a hulladékot, amit a szemétdombon találtak, amit jóra való kutya se érdemesít a fölfalásra. »Mit csinálnak maguk itt?« kérdé tőlük. »Mi a szemétkotrási vállalkozó munkásai vagyunk, ez a mi fizetésünk!« Zofahl úr elmondá azt is, hogy ez emberek még a patkányt is undor nélkül nyúzzák meg és emésztik föl. Annak idején ő az esetről jelentést tett. Azt nem tudja, hogy a hulladékokat eladják-e, de hogy megeszik, azt látta. Dr. Scherman azt mondta, köszönettel veszi a közléseket, Ma tu ska Alajos tanácsnok pedig kijelente, hogy a tanács útján mindent el fog követni ama viszszaélések meggátlására, hogy az illető szemétkotró munkások a húshulladékokat másoknak eladják. Az ülés főtárgya a jégtársaság kérvénye volt az egész soroksári dunaági parthossz átvétele iránt, mit a tanács a bizottsághoz utasított. A bizottság nézete az, hogy a jégtársaság kérelme az újabban kért 700 folyó méter part átengedéséért elutasítandó, maradjon fenn ott továbbra is a szabad verseny. A társaság által már kírt 1600 folyó méterre nézve a város a szerződést továbbra is hosszabbítsa meg a pénzügyi bizottság által formulázott feltételek mellett. A magánépítési bizottság tegnap Rózsa Péter tanácsnok elnöklete alatti ülésén a következő építési engedélyek kiadását hozta javaslatba: Hartmann Henriknek a Szabolcs-utczában lakházra, Marschel Frigyesnek az Istenhegyen virágházra, Hikade Jánosnak az Erzsébet-úton munkáslakházra, Pfeiffer Jánosnak Bem-utcza 3. sz. a. árucsarnokra, Fischer