Pesti Napló, 1885. december (36. évfolyam, 330-359. szám)

1885-12-01 / 330. szám

330. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-é p tt 1­e t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghaz intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak a­ Kéziratok nem adatnak vissza, Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-é­r­t­­­­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás kör­ül panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1885. Kedd, deczember 1, 36. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 8 hónapra 9 frt. Ha. Az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr­­évnegyedenként 1 forint felülfiz­etendő» Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 13 p esti IS Napló« kiadó­ hivatalába* Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeua-épütet, küldendők.~ Egyes szám 4 kr* Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ -Decz. 1-sejétől kezdve új előfizetést nyitunk lapunkra. Kérjük a megrendelések minél előbbi meg­tételét. Előfizetési feltételek . (A Pesti Napló megjelen nap­onkint kétszer, hét­főn reggel rendkívüli számot ad ki.) Egy hónapra ................ 1 frt 50 kr. Évnegyedre • •• ••• ••• 4, 50 „ Ha az esti kiadás postai különküldése kívánta­tik, postabélyegre havonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. gjm- Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalának (Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület) küldendők. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Az országos búcsú. Elmúltak a szabadelvű ünnepek is, min­den különös baleset nélkül. A nagy közönség hideg maradt, mint az őszi nap s a hivatalos lelkesedés nem terjedt túl a miniszterelnök palotáján. A nagy világ figyelmét komoly események tartják lekötve, Magyarország »szabadelvű« kormányzásának boldogságát Európa nem érzi, hazánk pedig nagyon is érzi. Párttüntetés volt az egész és kortespoli­tika. A küldöttségeket verbuválták ország­szerte s a féláron adott vasúti jegyeket sokan felhasználták Budapestre benézni, itt egyet mulatni, nagy urak társaságában megfordulni s ügyeiket elintézni. Mindenkit felhoztak, vagy feljött, ki kormánypártiságát demonstrálni akarta egy vagy más okból; némelyik feljött, mert hivatalos állása őt erre kényszerité, így összetoborzottak vagy kétezer embert részint a fővárosból, részint vidékről s ezekkel két napig búcsút jártak a miniszterelnöki palotába. Itt, és ez már megrovás alá esik, az ille­tők oly tömjénezést vittek véghez Tisza Kálmán személye iránt, mint sem dinasz­tikus, sem alkotmányos szempontból tekint­ve a dolgot, nem illik. A királyt meg­illető hódolat és a küldöttségek fogadta­tásának udvari módja nem való a király mi­­niszterének, s hogy Tisza a fejedelmet játszsza Magyarországon, talán még­sem járja ? Ha­nem azokra nézve is jellemző az ünnep ilye­tén rendezése, kik a miniszterelnöki trón elé járultak hódoló ábrázatukkal, mert semmivel ennyire a kormánypárton uralkodó szerviliz­­must nem jellemezhették. Persze Tiszától várnak mindent! És pe­dig sokan vannak, kik sokat várnak. Az országos vásárfia eme napjain látni lehetett a kegykeresők kiállítását, a főnemes díszmagyaroktól kezdve a rendjeles nyárspol­gárig. Volt ott mindenféle fajta bőven. A távolmaradók az érdekesebbek. Sok volt az is, ki az által tűnt fel, hogy nem ment bemutatni magát a seregek urának. Még van némelyekben önérzet s függetlenségi szellem a magyar urak közt, ha nem is tartoznak az ellenzékhez; kik nem félnek, ha neveik beje­gyeztetnek a fekete könyvbe. És ha Tisza és környezete tudna elfogulatlan lenni és akar­na, daczára a tenger deputácziónak belátná, hogy igenis a kormánypárt jubilált, de Ma­gyarország nem jubilált. S nem tagadjuk, hogy volt az ünnep­lők közt lelkesedés is, de volt ám képmu­tatás is. Szóval a jubileum hivatalos ünnepnek szépen sikerült, egyébként pedig hatása nem volt. A belpolitikai helyzet nem változott semmit sem. Tisza épp oly erős, mint volt s ellenfelei ugyanazok, mint ennekelőtte, s mi említésre méltó: a jubileumnak semmi nemű politikai esemény nem kölcsönöz nagyobb fontosságot. Meddő volt az, még politikai jelentőségű nyilatkozatokban is. Rengeteg sok beszéd és igen kevés tartalom. A főbb szónokok him­­nusa a tiz évre­ mind a körül forgott, hogy a magyar állam megszilárdult. Ez igaz is, nem is. Igaz, a­mennyiben tíz évvel öregebb lett az 1867-ki kiegyezés s annyi idő alatt is a nemzet és kormánya dolgoztak; nem igaz, a­mennyiben az állam szervezetlen állapota ma is létezik s pénzügyeink, közigazgatásunk igazságszolgáltatásunk, horvátországi s nem­zetiségi viszonyaink tekintetében bizony gyön­gén állunk. A kormányzat folytonosságát dicsérik, kik jóságát dicsérni nem bátor­kodtak. A miniszterelnök válaszai sokszor tanús­kodnak szubjektív érzésről, sőt elérzékenye­­désről. Igen természetes, mások csak haláluk után dicsőíttetnek ennyire, ő saját füleivel hallja élete történetét arany szájú elbeszélés­ben, versben és prózában, mint Octavian Augustus, kit Róma költői és szónokai égig magasztaltak, mig élt, hogy annál keményeb­ben megbírálják, midőn meghalt. De ha a miniszterelnök úr szép toasztját a királyi családra s variácziókban gazdag köszönetnyilvánításait a különböző küldött­ségeknek politikai nyilatkozatoknak nem ve­hetjük: mi marad egyéb hátra, mint a szabad­elvű párthoz tartott beszéde? S ennek tartalma? Keresse akárki, ha talál-e benne egyebet, mint az elvtelenség proklamáczióját ama mondásban, hogy a szabadelvű párt­­jelsza­va nem a rohamos, de a fokonként, a körül­ményeknek megfelelő haladás, a­melynek jelszava nem az, hogy bevett nagy mondások után induljon, de hogy ha kell a szabadság érdekében ezekkel a nagy jelszavakkal ellen­tétbe is helyezze magát.« A pongyola stilt ne tekintsük. Értelme e szavaknak az, hogy a szabadelvű párt al­kalmazkodjék a körülményekhez mindig, hogy uralmát fentarthassa, s haladjon jobbra vagy balra, a­mint érdekében áll, sőt a szabadság nevében magát a szabadságot is elárulhatja, így a reakc­ió szokott beszélni, nem a liberal­­­izmus. A megyei törvényjavaslat adja e szavak­hoz az illusztrác­iót. Egyébként a frázistömegben észrevettük azt is, hogy Tisz­­­kenetteljesen kéri­k Isten áldását politikai ellenfeleinek működésére is.* Osztozunk véleményében, mert sok áldásra lesz szüksége Tisza Kálmán utódainak a kor­mányon, hogy mindazon erkölcsi és anyagi kárt jóvá tegyék, mit tizesztendei korlátlan hatalmaskodással a jelen kormány a nemzeten ejtett, de melyért hálás pártja őt égig ma­gasztalja. Bűnöknek bocsánatot mi ellenzékiek Tiszától jubileuma alkalmával nem kértünk, ő csinálta a politikát, nem mi vagyunk benne bűnösök, ha az érdemeket magának tulajdo­nítva, jubileumot hirdet, viselje a bűnökért is a felelősséget. Erzsébet királyné ő Felségének távirata Tisza Kálmán miniszterelnökhöz, mely tegnap a bécsi ud­vari táviróhivatalban adatott fel, az érkezett magyar szövegben így hangzik : »Miniszterelnöki sikerdus tíz évi működésének ünnepeltetése alkalmából, fo­gadja részemről is legőszintébb szerencsekivánataimat. Adjon az Úristen szilárd egészséget és kellő kitar­tást, hogy tiszta látkörével és ismert tevékenységével még számos éveken át vezérileg működhessék a sze­retett magyar hazának megszilárdult felvirágzásán. Erzsébet:« A képviselőház pénzügyi bizottságának ülése. (Az esti lapban közölt tudósításunk folytatása.) A budapesti egyetem előirányzatánál Helfy indokoltnak tartja a javasolt többleteket, a szolga­személyzet fizetéseinek javítását sem kifogásolja, de miután a kormány kijelentése szerint egyöntetű eljá­rás terveztetik az összes minisztériumoknál, ez is akkorra lenne hagyandó. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A kolozsvári egyetemnél Berzeviczy Albert mi­niszteri tanácsos tekintettel arra, hogy az elmekórtani tanszék még nincs betöltve s igy az elmekórtani inté­zet sem állíttatott fel, a tervezett öt uj szolgaállomás szükségletét és a dologi kiadások megfelelő új tételeit, mindössze 3800 frtot, töröltetni kér. Helly azt látja, hogy a kolozsvári egyetemnél a budapestihez képest, nagyon lassú a fejlődés. Mi­előtt harmadik egyetemről beszélnénk, mindent meg kellene tenni, ennek fejlődésére nézve. Trefort miniszter megjegyzi, hogy ha több pénzerő állana rendelkezésére, többet tenne, mert szükséges, hogy ha egyetemet állítunk fel, meg is feleljen az a rendeltetésének. A harmadik egyetemet e mellett is rendkívül szükségesnek tartja, mert a magyar ifjúság egy része tisztán azért megy Ausztriá­ba, mert bizonyos vidéken nincs egyetem. Szük­ségessé teszik ezt a tudományos fejlődés érdekei is. Szilágyi Dezső nem csodálja, hogy a kolozs­vári egyetemre nem mennek az orvosnövendékek, ha nincs ott klinika, mert e nélkül az orvosi fakultás egészen meg van bénítva. Trefort vallás- és közoktatásügyi miniszter válaszolja, hogy ha az ottani orsz. kórházzal nem lesz a dolog rendezhető, felhatalmazást fog kérni külön egyetemi klinika felállítására. A bizottság a javasolt törléssel megszavazza az előirányzatot. A J­ó­z­s­e­f-m­űegyetemnél Helly szüksé­gesnek tartaná az olasz nyelv előadását is, főleg az építészet szempontjából. Wahrmann kiemeli, hogy a czímnél is nagy a hitel­áthágás. A zárszámadások azért keltenek oly nagy reszenzust a külföld előtt, mert látják, hogy oly nagy a különbség azok és a budget közt, úgy hogy a költségvetésekre nem lehet adni semmit. A törvény­­hozás, midőn megszavazza a budgetet, azt követeli a minisztertől, hogy ennek keretében mozogjon. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A mint ar­aj­z tan­o­da s rajztanárké­pezd­e, az iparművészeti iskola, a nagy­szebeni jogakadémia, az állami gim­náziumok s reáliskolák szükséglete vita nélkül megszavaztatott. A felekezeti stb. középiskolák se­gélyezésénél Zsigmondy V. kéri a minisz­tert, hogy a selmeczbányai főgimnázium segélyezésére számításba vett 9300 frt. segélyt adja is meg e tanin­tézetnek. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A népnevelési szükségletnél Tre­fort miniszter előre jelzi, hogy pár év múlva itt tetemes emelés lesz szükséges. Wahrmann konstatálja, hogy itt is 1884-ben 380,000 frt volt a túlkiadás. A bizottság megszavazza az előirányzatot. A felsőbb leányiskoláknak, a va­kok budapesti orsz. intézetének szük­séglete vita nélkül megszavaztatott. Ezzel a bizottság a tárgyalás folytatását a ma délután 6 órakor tartandó ülésére halasztván, az ülés véget ért. Tisztelgés a miniszterelnöknél. — lll-ik nap. November 30. — Mint tegnapi esti lapunkban említettük, Nagy- Várad város szabadelvű pártjának küldöttségét Li­­povniczky Sándor vezette. Tisza Kálmán miniszterelnök ez üdvözlő be­szédre mondott válaszában a többi közt a következő­ket mondá: E város nemcsak önöknek városa, de az én városom is, és ez a hely a hazában az, a­hol, ha mindenütt otthon érzem is magamat széles ez ország­ban, melynek földjét, ha érintem, azt hiszem, hogy ekkor mentem igazán haza. A budai ref. egyház küldöttségének ve­zetője Borosnyai Oszkár, Arad megye szabadelvű­­pártja küldöttségének szónoka Végh Aurél, Békés­megye szabadelvű pártjának küldöttségéé pedig Nagy Károly. A borsodmegyei szabadelvű párt küldöttségét Vay Béla főispán vezette. A miniszter­­elnökhöz intézett beszéde a következőleg hangzik: Nagyméltóságu miniszterelnök úr! Ha manap­ság találnánk közfalainkra írva »Sic vos, non vobis«­­okat s ha a hírhedt római költő élne, — egyet bizo­nyosan igy töltene ki: »Sic vos, non vobis jubilatis Borsodi­enses!«— mi szabad fordítással azt teszi »így ti Borsodiak nem a megye nevében üdvözlitek a miniszterelnököt!« — Igenis, »Nem!« Esetleges többség »non possumus« szavazata szivünk bizalmi s az illem követelő szavának gátat vetett. De tessék gátat emelni egy rohanó patak med­rének ! A patak azt megbágja, vagy más utat tör magának! így Borsodból is, más után, de im eljutott nagy mélt­óságodhoz a tisztelgés és jókivánatok özöne. Ám itt vagyunk, kik mint a szabadelvű párt hí­vei nagyméltóságodat ragaszkodásunkról és feltétlen bizalmunkról biztosítani akartuk ! — Itt nagyméltó­ságod régi barátai s leghívebb addiktusai, kik nem csak politikai érzelmeinknek, de személye iránti sze­­retetünknek s változhatatlan barátságunknak óhaj­tunk kifejezést adni! (Élénk éljenzés.) Vagyunk, a­kik hazafiui meggyőződésünk szerint ugyan más poli­tikai pártokhoz tartozunk, — de mégis meghajtunk nagyméltóságot általános hazafiui s személyes érde­mei,valamint nagy tehetsége előtt, s örömmel veszünk részt, a hazafiui érzelmeinkkel nem ellenkező, a poli­tikai illemmel pedig éppen megegyező, ez üdvözlő tisztelgésen. (Éljenzés.) Végre engedje nagyméltóságod, hogy kifejezést adhassak mindnyájunk azon magasabb szempontú politikai felfogásának, miként hazafiui örömünket fejezzük ki a felett, hogy édes hazánkban — a mellett hogy parcziális autonómiánkat mind e mai napig nagy mértékben megtarthattuk — mégis a parlamen­­tarizmus s a tiszta parlamentáris felfogás annyira megszilárdult,­— hogy tíz évig egy­folytában lehetett egy és ugyanazon egyén Magyarország miniszterelnö­ke. E konszolidált állapot az, miért Európában sok státus minket méltán irigyelhet,ez mi hazánkat nagggyá, erőssé, boldoggá s magyarrá teheti. (Éljenzés.) Tart­sa is meg a gondviselés ez után imádott hazánkat, s éltesse Isten nagyméltóságodat sokáig jó egészségben s törhetlen akaraterővel hazánk javára, boldogitá­­sára! Éljen. (Élénk éljenzés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Nagyon köszö­nöm a hozzám intézett meleg szavakat, s ha — mint t. barátom, a szónok, mondám — vannak azok közt, kik rólam megemlékeztek, olyanok is, kik nem ugyan­azon politikai nézetet vallják, mint én, ebben csak annak látom örvendetes jelét, mely iránti óhajomat minduntalan kifejeztem és kifejezem, a­mire töre­kedni — elmondhatom — egész életemben ellenzéki koromban úgy, mint azóta igyekeztem, hogy eltérő politikai nézetek mellett is tudjuk belátni azt, hogy lehet valakinek tiszta, hazafias érzülete. (Élénk he­lyeslés és éljenzés). Midőn azért azoknak köszönetet mondok, Bor­­sod megye szabadelvű pártjának, tehát azoknak, kik velem politikailag is egy nézeten vannak, ugyanazt mondhatom, hogy régi tapasztalat, hogy ha valahol egy politikai párt kissé szunnyad, egy véletlen föléb­reszti és a­ki így felébresztette véletlenül, az adja meg az első győzelem árát. Csekélység történt Bor­sodban, de meglehet, hogy nagyobb lesz következése, mint gondolták, de ezt közbevetőleg elmondva, ismét­lem, üdvözletüket egyformán, talán — ne vegyék rossz néven politikai elvrokonaim — még jobban meg­köszönöm azoknak, kik politikailag nem egy utón járnak velem, mert semmit sem tartok fontosabbnak hazánkban, mint azt, hogy a politikai pártok közt ne gyűlölködés, hanem kölcsönös becsülés legyen. (Élénk éljenzés.) Brassó megye szabadelvű pártjának kül­döttségét Bethlen András gr. főispán vezette. Az üd­vözlő beszédre adott válaszában­ Tisza Kálmán mi­niszterelnök felemlíté, hogy Brassó volt már, és azt hiszi, lesz is, sőt talán az ma is: egy minden nyelvbeli különbségeken felülemelkedő, mindenkinek jogait tiszteletben tartó hazafias irányzatnak kiinduló pontja. Csanád megye szabadelvű pártjának kül­döttségét Meskó Sándor alispán vezette, Gömör me­gy­é­é­t Fáy, Nógrád megyéét Gyürky Ábrahám gr. Ez utóbbi vezette a losonczi ref. egyház tagjait is. Mosonmegye szabadelvű pártjának küldött­ségét Simon Gyula főispán, Szabolcsmegyéét, Nyíregyházáét Graef József főispán. Ez utóbbi küldöttség üdvözlő beszédére adott válaszában Tisza Kálmán miniszterelnök a többi közt a következőket mondotta: A mi szükséges hazánk viszonyainak konszolidá­­cziójára, hogy meg­legyen az összetartozandóság ér­zete még nagyobb mértékben, mint ma van, nyelv és fajkülönbség nélkül, erre működni mindenkinek egy­formán kötelessége és ebben sikert aratni csak úgy lehet, ha minden jó hazafi közreműködik, egyesek és kormány tehetségük szerint. Torontál megye szabadelvű pártjának kül­döttségét Hadfy Döme vezette s beszédére Tisza Kál­mán a következőket válaszolta: Midőn köszönetemet fejezem ki úgy a megjelen­teknek, mint küldőiknek a szíves megemlékezésért és a hozzám intézett lelkes szavakért, beismerem, hogy ezen most előttem álló küldöttség megjelenése nagy örömet szerzett nekem. Mert ez itt tényleges bizonyí­téka annak, amit úgy is tudtam, hogy Torontál me­­gyében és a torontálmegyei szabadelvű párt kebelében azon szép megyének külön ajkú lakosai, nem mondva le saját nemzetiségi tulajdonaikról,, egyaránt tud­nak hívei lenni a magyar államnak. (Éljen! Zsiv­ó!) Még arra kérem, s ez buzgó kérésem a haza minden fiához,­­ hogy a főczél, melyet magunk elé tűzünk, az legyen, hogy a­hol megvan ez érzés, ott megma­radjon, a­hol pedig tán itt-ott nincs meg, ott létre­jöjjön. Szabad, lehet ellenkező irányú politikai nézete­ket hirdetni, de azt tartom, hazafias kötelesség ellen­állni minden oly lépésnek, mely az ő haza különböző fiai közti egyetértést megbolygatná. Torontál megye és ennek szabadelvű pártja ezt régen belátta, — és mint most is mutatkozik — szép sikerrel törekszik erre. Engedjék, hogy ismételjem e feletti örömem és elismerésem kifejezését és hogy magamat szívességük­be ajánljam. (Hosszantartó lelkesült éljenzés, zsiv­ó és szetreaszka.) Veszprém megye szabadelvű pártjának kül­döttségét Purgly Sándor vezette, Arad városáét Var­­jass József, Debreczen városáét Simonffy Sá­muel, a ki a miniszterelnököt családjával együtt él­tetve, a debreczeni szabadelvű pártot s a várost ke­gyeibe ajánlotta. Tisza Kálmán: Nagyon köszönöm megjelené­süket és kérem, tolmácsolják a debreczeni szabadelvű­­párt előtt is köszönetemet, a­mely párthoz engem régi emlékek kötnek és a­mely előtt hasonlag, remé­lem, hogy az én emlékem nem kellemetlen. A debreczeni kör­ és iparkamara küldöttségét Jeszfina Lajos, D­o­b­s­i­n­a város kép­viselőtestületének küldöttségét Andrássy Manó gróf, Eperjes város szabadelvű pártjáét Kubinyi Albert vezette. Következik a n­a­g­y­k­a­n­i­z­s­a­i városi sza­badelvű kör küldöttsége. Eperjessy Sándor kiemeli, hogy már azért is örömmel jönnek, mivel tíz évi kor­mányzásának ideje alatt hazánk tekintélyét tetemesen nevelte és egyúttal a magyar nemzetiséget is megerő­sítette, noha igaz, s azt sajnosan be kell vallania, hogy ezen feladatot nem egészen voltak képesek el­érni, sőt oly konjunktúrák között vannak, hogy nem sok remény kecsegtet a jövőre nézve sem. Tisza Kálmán röviden mondott köszönetét s felkérte a megjelenteket, fejezzék ki azt küldőiknek. A kolozsvári közjegyzői kamara küldöttségét Schilling kamarai elnök, Zala-Egerszeg városa kül­döttségét Kovács Károly polgármester, a letenyei kerület szabadelvű pártját Apáthy István, Miskolcz város déli kerületének kormánypártja küldöttségét dr. Lopper József vezette. Az illetők üdvözlő beszé­deire Tisza röviden felelt, mire Vadnay Károly a mis­­kolczi kereskedelmi és iparkamara feliratát nyújtotta át. A ráczkevei kerület 25 helységének küldöttsége nevében Prunyi Andor esperes-plébános, az­ osztrák­magyar bank budapesti fiókja nevében Kautz Gyula alkormányzó tartott üdvözlő beszédet. Ez utóbbira felelve, Tisza azon reményét fejezte ki, hogy a bank az anyagi felvirágzás érdekeit ezentúl is kellően elő fogja mozdítani, mert el kell ismerni, hogy az utolsó években e körül híven teljesítette feladatát. A kolozsvári nemzeti színház képviseletében gr. Esterházy Kálmán intendáns, az izr. orthodox fele­kezet országos képviseletének küldöttsége nevében Reich Ignácz, a szab. Duna gőzhajótársaság igazgató tanácsának küldöttsége nevében Ullmann Lajos, a ma­gyarországi gyógyszerész-egylet és a budapesti gyógy­szerész testület küldöttsége nevében Csávássi Kiss Ká­roly, a budapesti közjegyzők küldöttsége nevében Ök­­röss Bálint beszélt. Ez utóbbinak felelve, Tisza azon kívonatának adott kifejezést, hogy a jogszolgáltatásban oly fontos, bár nálunk még új, nem teljesen méltányolt intézmény is minél jobban fejlődve, úgy igazságszolgáltatásunk­nak, mint azoknak, kik ezen téren működnek, javára váljék. Az osztrák-magyar államvasutak igazgatóságá­nak küldöttsége nevében Joubert Ödön franczia és Harkányi Frigyes magyar nyelven, a magyar magán­­vasutak küldöttsége nevében Ivánka Imre beszélt. Ez utóbbi üdvözlő szavaira Tisza a többek közt ezt mondá . Azt hiszem, hogy minden irányban, úgy anya­gilag, mint személyi, kényelmi és biztossági intézke­dések tekintetében a vasútügy terén is úgy, mint a nyilvános élet legtöbb terén, az állami működésnek és a magán működésnek nem egymást kizárni, de köl­csönösen össze kell hatni, mert csak így lehet teljesen jó eredményt elérni. Ez a nézet vezetett mindig, ez a nézet vezet ezutáni teendőimben is. A budapesti kereskedelmi akadémia küldött­sége nevében Weisz B. F. kir. tanácsos, az országos közegészségügyi tanács küldöttsége nevében dr. Lum­­nitzer Sándor, az országos erdészeti egylet nevében Bedő Albert beszélt. Ez utóbbinak Tisza a többek közt azt felelte, hogy az erdészeti egylet teendőinek fontosságáról teljesen meg van győződve , mert talán Magyarország közgazdászati és némileg egészségi vi­szonyaira alig lehet valami fontosabb, mint hogy az annyi időn át elhanyagolt erdőkezelés jó állapotba helyeztessék és a történt pusztítások nyoma az évtize­dek során elenyésztessék. A budapesti kereskedelmi és iparkamra kül­döttségének szónoka, báró Kochmeister Frigyes be­szédére Tisza köszönetét kifejezve így felelt: Az ipar és kereskedelem az, mely csakis az ille­tők igyekezete és belátása által fejlődhetik leginkább. A kormányok főteendője ezek számára a nyugalmat, békét és a biztos működtetés feltételeit kieszközölni. Ha a jelen kormány ez irányban valamit tehetett, igen örülök. Igyekezetünk megvolt és meg is lesz arra, hogy minden, a­mit a kormány tehet hazánk ke­reskedelmének és iparának előmozdítására, megtörtén­jék. Ismétlem, hogy az eddigi haladásnak fő érdeme azokat illeti meg, kik saját buzgalmukkal a kereskede­lem és ipar ügyét előmozdították. A budai lövészegyesület küldöttségének nevé­ben Érczhegyi Ferencz, az orsz. képzőművészeti tár­sulat nevében Keleti Károly, ki feliratot is nyújtott át, beszélt. Ez utóbbi szavaira Tisza a többek közt így felelt: Hogy a művészet minden nemzet körében, mely a műveit nemzetek közé óhajt számíttatni, minő fontossággal bir, erről beszélni nem szükséges; — de fejlesztése mindenekelőtt attól függ, hogy legyenek a nemzetben képességgel biró és­ a képességet szorgal­masan felhasználó egyének. Örvendetes jelenségnek tartom, hogy újabb időben látunk hazánkban ifjabb tehetségeket felmerülni a régiek mellett s hogy nem tart már oly erősen az a hiba, mely oly sok művészi tehetséget enyésztetett el hajdan azáltal, hogy a te­hetség jeleit már késznek vették igen sokan, ahelyett, hogy tovább képezték volna magukat. Az orsz. középtanodai tanáregylet küldöttsége nevében Berecz Antal, a terézvárosi polg. kaszinó küldöttsége nevében Bobula János beszélt. Ez utóbbi­­nak­ Tisza a többek közt így felelt: Tökéletesen igazat adok abban, a­mit már régi évtizedek előtt a haza legjelesebbjei panaszkodva mondtak, hogy nincs Magyarországnak erőteljes mű­veit középosztálya. Pedig az ily középosztály létezé­sétől és erősödésétől függ nagy mérvben hazánknak jövője. Éppen ezért csak örömmel látom, hogy ezen osztály fejlődik és terjed vagyonban, szellemben s magyar értelemben egyaránt, hogy mint erős osztály elfoglalja az őt megillető helyet. A budai császárfürdő alapítványának gondnok­sága nevében Würten Antal, a volt kiállítási csoport­­főnökök küldöttsége nevében Novák Gusztáv, s né­hány magántisztelgő fogadása után a magyar színész­­egyesület küldöttsége nevében Ribáry József beszélt. Ez utóbbinak Tisza a többek közt azt felelte, hogy a magyar színészet ügye iránt, mint mindig, ezután is érdeklődik s a­mit lehet — de kormányuton keveset lehet támogatására tenni — azt mindig szívesen meg­teendő Az egyesült férfi- és női ruhakészítő ipartestü­let küldöttsége nevében Török György beszélt. Vála­szában Tisza kiemelte, hogy a tisztelgők jó kivonata jól esik neki, mert ők is a munka emberei és, habár más téren, ő is a munka embere. A tisztelgések sorát a Rudolf trónörökös jóté­konysági­ egylet küldöttsége zárta be, melynek nevé­ben Grünwald Bernát beszélt, kiemelve, hogy az egy­let a jubileum alkalmából a miniszterelnököt dísz­­tagjai sorába vette föl. Tisza megköszönte a meg­emlékezést, mire a fogadtatás délután két órakor vé­get ért. Azután magánosok tisztelgése következett. BELFÖLD: Pest megye tegnap délelőtt tartott közgyűlésén, a­melyen S­z­a­p­á­r­y István gr. elnökölt, első tárgy gyanánt a belügyminiszter leirata vétetett elő, a­mely a megyei készpénzösszegek takarékpénztárban való elhelyezése s onnan kivétele körül követendő eljárás iránt kíván intézkedést. A megye közönsége,­­tekintet­tel arra, hogy a megyei főpénztárnoknak és árvapénz­­tárnoknak 20, illetőleg 10 ezer frt kaucziót kell le­tenni, azon kéréssel járul a belügyminiszterhez, hogy a pénztárnokok naponkint 5000 frtot a takarékpénz­tárból külön alispáni utalvány nélkül kivehessenek. Abban az esetben ellenben, ha több szükségeltetnék, akkor az összeget az alispán külön utalványozza. Az ellenőrzés tekintetében a pénztári naplók a kellő fel­­világosítást megadják s igy e tekintetben külön elszá­molásnak szüksége fenn nem forog. Beniczky La­jos főjegyző bemutatja az új közmunkaügyi szabály­­rendeletre vonatkozó javaslatot. A megye közönsége a bemutatott javaslatot csekély változtatással elfo­gadta. Több kisebb jelentőségű ügy elintézése után a közgyűlés véget ért s ma délelőtt folytattatni fog. Fővárosi ügyek. A közélelmezési bizottság tegnap Ma­tuska tanácsnok elnöklete alatt ülést tartott, a­melynek nagyérdekü részét P­a­á­l Károly interpellácziója ké­pezte a szemétkotrási jog bérlőjének a szemétkotrók egy csoportjával való viszonyáról. Paál előadta, hogy tudomása szerint a bérlő azoknak az embereknek, a­kik fát, szenet s egyéb kevésbbé értékes dolgokat ko­tornak ki, nem ad pénzt az átszolgáltatott jószá­gokért, hanem azt a jogot ruházza rájuk, hogy a sze­métbordó kocsikon a szemétdombokra kivitt húsnemű hulladékot kiszedhetik és értékesíthetik. És ezen em­berek az üzletet ez undok hulladékokkal csakugyan gyakorolják. Miután így egy nagyobb embercsoport itt Budapesten táplálékra teljesen a kósza ebekhez van lealacsonyítva, közegészségi szempontból okvet­len szükségesnek tartja a szörnyű viszonyok megvál­toztatását. Ha szenzácziós volt ez interpelláczió, még nagyobb feltűnést van hivatva kelteni a helyettes vá­sárigazgatónak ez interpelláczióhoz fűzött közlése. Z­o­l a h 1 vásárigazgató ugyanis, a­ki alig egy éve van ez állásban, azelőtt állatorvos volt, elbe­szélte, hogy egy alkalommal állatorvos korában ott járt a külső Józsefvárosban a Kálvária-domb körül. Látta, hogy szánalmas, piszkos emberek, szemétkotrók, zsákkal a hátukon, egymásután men­nek be egy sötét pinczehelyiségbe. Nem pincze­­szobába, hanem egy igazi pinczébe. Kíváncsiság­ból utánuk ment, megnézni, mit keresnek ott és mit cselekesznek. A­mit látott, minden képzele­tet fölülmúl. A szeméten talált cserepekben, tört fa­zekakban főzték és sütötték a hulladékot, a­mit a szemétdombon találtak, a­mit jóra való kutya se ér­demesít a fölfalásra. »Mit csinálnak maguk itt?« kérdé tőlük. »Mi a szemétkotrási vállalkozó munká­sai vagyunk, ez a mi fizetésünk!« Zofahl úr elmondá azt is, hogy ez emberek még a patkányt is undor nélkül nyúzzák meg és emésztik föl. Annak idején ő az esetről jelentést tett. Azt nem tudja, hogy a hulla­dékokat eladják-e, de hogy megeszik, azt látta. Dr. Scherman azt mondta, köszönettel veszi a közléseket, M­a t­u s­k­a Alajos tanácsnok pedig kijelente, hogy a tanács útján mindent el fog követni ama visz­­szaélések meggátlására, hogy az illető szemétkotró munkások a húshulladékokat másoknak eladják. Az ülés főtárgya a jégtársaság kérvénye volt­ az egész soroksári dunaági parthossz átvétele iránt, mit a tanács a bizottsághoz utasított. A bizottság nézete az, hogy a jégtársaság kérelme az újabban kért 700 folyó méter part átengedéséért elutasítandó, marad­jon fenn ott továbbra is a szabad verseny. A társaság által már kírt 1600 folyó méterre nézve a város a szerződést továbbra is hosszabbítsa meg a pénzügyi bi­zottság által formulázott feltételek mellett. A magánépítési bizottság tegnap Rózsa Péter tanácsnok elnöklete alatti ülésén a következő építési engedélyek kiadását hozta javaslatba: Hartmann Henriknek a Szabolcs-utczában lakházra, Marschel Frigyesnek az Istenhegyen virágházra, Hikade Já­nosnak az Erzsébet-úton munkáslakházra, Pfeiffer Jánosnak Bem-utcza 3. sz. a. árucsarnokra, Fischer

Next