Pesti Napló, 1886. december (37. évfolyam, 333-359. szám)
1886-12-02 / 333. szám
333. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-ég fizet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1886. Csütörtök, deczember 2, 37. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 8 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadta postai kiutak füldése kívántatik, postabélyegre havonként »5 kr., évnegyedenként 1 forint felü fizetendö» Hirdetések szintúgy mint előfizetések aPesti Napló kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. [ Előfizetési felhívás | PESTI NAPLÓDecz. 1-jével új előfizetést nyitottunk lapunkra. A Pesti Napló a legolcsóbb nagy politikai napilap. Megjelen naponkint kétszer s hétfőn reggel rendkívüli számot ad ki. Előfizetési árak: Egy hónapra ................ 1 frt 50 kr. Évnegyedre ................ 4 „ 50 „ gJSF~ Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Az indemniti. A képviselőház pénzügyi bizottsága valahára munkához látott, miután a delegáczió végére ért. Három törvényjavaslat fölött tanácskozott, amelyekről a törvényhozásnak rövid idő múlva határoznia kell, mert ismételt szünetelése után megint hosszas pihenőre tér. Határoznia kell a karácsonyi szünet előtt a pénzügyi felhatalmazásról a jövő év első negyedére; intézkednie kell azon bélyeg- és illetékkedvezményekről, melyek a jelzálogos kölcsönök konverziójánál 1881-től számítva e folyó év végéig engedélyeztettek, amely kedvezmények érvényét meg kell hosszabbítani, nehogy a földbirtok érdekében egyre folyó ily átváltoztatások fennakadjanak. Végre határozni kell még az idén a volt horvát-szlavén határőrvidéken fennálló különadók megszüntetéséről és a Magyarország többi részében érvényes adóknak némi módosítással a most már bekeblezett vidékekre való kiterjesztése iránt. Intézkedni kell mihamarabb, hogy újévtől fogva az adók mindenütt lehető azonos alapon szedessenek a magyar korona összes területén. Az utóbbi két törvényjavaslat ellen érdemleges kifogás nem tehető, nem is történt a bizottságban. A pénzügyi felhatalmazás tárgyalása egészen más szempont alá esik. Ez ügynél először is szóba hozatott az a visszásság, hogy évek óta folyvást indemnitit kell adni a kormánynak, hogy a budget sohasem készül el idejére. Megpendíttetett tehát újból az az eszme, hogy a pénzügyi évet ápril vagy július elejére kellene tenni; a pénzügyminiszter pedig azt ajánlotta, hogy tavaszra tétessék a delegácziók ülésszaka. Annak az eszmének, hogy a delegáczió ülései oly messze megelőzzék az országgyűlés tanácskozásait, nem lehetünk pártolói. Ha például a delegácziók 1887. május havában állapítják meg az 1888. évi közös szükségletet, akkor nem vehetik tekintetbe az 1887-iki gabona- s takarmányárakat, amelyek pedig a hadsereg ellátási költségeire nagy befolyással vannak. Már az is hiba, hogy az állami budget még a nyáron készíttetik elő, mert sokkal alaposabb lehetne a prelimináre, ha az aratás és szüret után készül. Ha a delegácziók november közepétől december közepéig tanácskoznának, akkor új év után tárgyalható lenne nálunk és Ausztriában az állami budget , a két budget, t. i. az állami s a közös közt meg lenne a folytonosság és az ápril 1-én kezdődő financziális év elejére elkészülne, úgy , mint ez a német birodalomban, ahol több állami s a közös, birodalmi budget elintézendő, néhány év óta a gyakorlatban jó sikerrel alkalmaztatik. Az indemnitiről szóló törvényjavaslat fölötti vitában a mérsékelt ellenzék tagja, Horánszky Nándor, helyesen kiemelte a politikai szempontot. Pénzügyi részletekbe bocsátkozni nincs itt az idő, de igenis helyén van kimondani azt, hogy a pénzügyminiszter expozéja s az általánosan ismert szomorú tények ismerete után nem viseltethetik tulajdonképen senki sem bizalommal a pénzügyminiszter és az egész kormány iránt. Hisz a kormány hívei is majdnem kétségbe esnek az országnak mindinkább roszszabbuló pénzügyi viszonyai miatt, de ők hallgatnak és várják a jó szerencsét. Az ellenzéknek azonban szoros kötelessége minden alkalommal jelezni a financziális sülyedést és az ország figyelmét e kalamitásra felhívni. Ki kell mondani rosszulását a jelenlegi pénzügyi s politikai kormányzat fölött, amint ezúttal tette Horánszky Nándor. A képviselőház vitái bizonyára kellő mérvben fogják az ország figyelmét felhívni a nagy pénzügyi válságra. A közjogi alapon álló ellenzék tegnap esti pártértekezletén, melyről más helyen részletes tudósítást közlünk, gróf Apponyi Albert részletes előterjesztést tett az ellenzéknek delegáczionális működéséről, melyet a párt zajos, sőt tüntetésszerű helyesléssel vett tudomásul. És nem ok nélkül. Mert teljesen igaza van Hodossy Imrének, midőn azt mondja, hogy az ellenzék szereplése még sohasem volt oly kimagasló a delegáczióban, mint az idén. Ugyanezt bizonyítja a királynak elismerése és köszönete is, melyet gróf Apponyi Albertnek a legutóbbi udvari ebéd alkalmával kifejezett. Tény az, hogy az ellenzéknek ez idei tapintatos, erélyes és ildomos magatartása elsősorban okozta, hogy az az álláspont, melyet az összes delegáczió a külügyi kérdésben elfoglalt, imponáló hatással volt egész Európára nézve. Nagyon helyes volt gróf Apponyitól és elvtársaitól, hogy nem izolálták magukat s pártálláspontra nem helyezkedtek a delegáczióban, ezáltal elérték, hogy úgy a külügyi, mint a hadügyi téren kezdeményezők lehettek, s ha a hadügyi téren nem is vívhatták ki a nemzet jogos aspirációit gyakorlatilag, de tény, hogy a többség felfogását ebben az irányban oly messzire vitték, honnan ama célok gyakorlati megvalósításához csak egy lépés van még. Mindezek tényleges sikerek, s a mérsékelt ellenzék nem ok nélkül fogadta zajos helyesléssel Apponyi előterjesztéseit. A mérsékelt ellenzék tegnapi pártértekezletéből ezen a momentumon kivül még egy másik jelentékeny és örvendetes momentum domborodik ki, s ez a teljes összhang a párt beléletében s a feltétlen bizalom és rokonszenv gróf Apponyi Albert iránt. A magyar delegáczió tegnap d. u. 2x/2 órakor tartott zárülésében Szögyény László külügyminiszteriumi osztályfőnök mutatta be az ő Felsége szentesítésével ellátott határozatokat s egyúttal ő Felsége és a közös kormány köszönetét nyilvánította a delegácziónak áldozatkészségéért és előzékenységéért. Az elnöki párbeszédet esti lapunkban közöltük. Az ülés végén Schlauch Lőrincz szathmári püspök mondott az elnöknek a delegátusok nevében köszönetet. A delegáczió tagjai az elnök éltetése közben oszlottak szét. A bolgár kérdés fenyegető jellegéről a Times bécsi levelezője előtt egy orosz diplomata ekként nyilatkozott: Bármily kielégítő is legyen Vilmos császár trónbeszéde, egy jottával sem változtatja meg a helyzetet Bulgária tekintetében. Oroszország nem tehet többet, mint hogy várakozik és vigyáz. Noha a hatalmak ismételten fölszólították Oroszországot, hogy nevezze meg jelöltjét, ki bizonyára elfogadtatik, bárki legyen is, kivéve a montenegrói fejedelmet és Karagyorgyevics herczeget, a mingréliai herczeg jelöltsége, melyet mi félhivatalosan vetettünk fel, nem fogadtatott azon készséggel és egyhangúsággal, melyet várhattunk; a bolgár pszeudo-régensek pedig, fölbátorítva és ösztönöztetve ugyanezen hatalmak által, nem fogadták el ezen jelöltséget. A dolgok jelen állásában tehát Oroszország egyebet nem tehet, minthogy teljesen nyugodt maradt és várja az események folyamát. Ami a konferencziát illeti, Oroszország azt ez idő szerint lehetetlennek tartja. A PESTI NAPLÓ TÁRCSÁJA. Bosznia- Herczegovina. (Bosznia és a Herczegovina. Útirajzok és tanulmányok. Irta Asbóth János. 33 egész oldalas képpel és 184 szövegrajzzal. Egy történelmi és három statisztikai térképpel és táblázatokkal. Első kötet. Budapest, Pallas K. és nyomdai részvénytársaság, 1887.) Elegánsan, azzal a finom ízléssel, mely szerzője egyéniségét jellemzi, lép Asbóth János uj műve az olvasó közönségeié. Ezúttal szerző nem a napi politika izgalmaival, nem is irodalmi kérdésekkel foglalkozik. Az okkupáti tartományokon kalauzolja át olvasóját. És Asbóth kitűnő, sokoldalú cicerone, alaposan ismeri tárgyát, van érzéke a jelen változatos viszonyai iránt, van kellő történelmi műveltsége, a mellett igen gondos író s vonzó modorban tud elbeszélni. A bosszú után, melyet kíséretében teszünk, sehol sem válik fárasztóvá, mert éles szeme észrevesz minden jellemzeteset; tud mondani érdekeset mindenütt s a jelen vagy múlt gazdag kincsesházában mindig talál valamit, a mi leköti figyelmünket. Egész lelkesedéssel rajzolja Bosznia természeti szépségeit és színgazdag, eleven leírásai élénk érdeklődést kelthetnek ez ország iránt, melyben a mértföldekre terjedő vadonok magányát keleti városok, középkori várak, festőileg szétszórt falvak tarkítják s melyben egy büszke, délereg, kemény faj lakik, mely barezra és dalra mindig készen áll. E festői vidék harmadfél ezer esztendei kultúra nyomait tárja elénk, melyek hol rétegszerüen, hol egymás mellett láthatók mindenütt. A történelmi térkép, mely Asbóth művéhez mellékelve van, szemlélhetővé teszi, hogy tekintélyes polgárosodás lehetett e földön már a rómaiak korában. Azután következett az orosz és magyar befolyás ideje, midőn Bosznia a nyugati czivilizáczió körébe tartozott, melyből az ozmán hódolás szakította ki, még pedig teljesen. A török uj korszakot nyitott, melyben nem szűnt meg a csatazaj a legújabb időkig soha ; az izlám és a kereszt, az urak és az uralkodó, a jobbágyok és a földbirtokosok közt sohasem pihent a küzdelem s a békés haladás évszázadokra meg volt akasztva. A múltat és a jelent, a régi kor emlékeit s az okkupáczió óta történt nagy társadalmi átalakulásokat rajzolja Asbóth műve, melyből ezúttal az első kötet jelent meg. A könyv nem száraz ismertetés, nem is tudományos munka, hanem részben vonzóan írt útleírás, részben pedig érdekes történelmi rajz. Inkább tárczaszerű közlemények hosszú sorozata, melyek azonban történeti és gazdasági kérdésekről is beható tájékozást nyújtanak. Szerző 1882. nyarán Kállay Béni közös pénzügyminisztert kisérve utazott Boszniába egy darabig vaspályán, azután kocsin egész Szerajevőig. E város már egészen kelet, mert a sok új vagy épülő ház épp oly kevéssé vetkőztette ki a várost igazi jellegéből, mint az utczáin egyre gyakrabban felhangzó magyar szó. Az aranyos Boszna-Szeraj egészen török alkotás s a török uralom előtti régi telep, mely az utak e fontos csomópontján még a római korban képződött, teljesen elpusztult. A keresztény lakosság elesett a küzdelmekben, rabszilra került vagy e sors elől a távoli hegységekbe menekült. A török urak erődítményeik keretén belül építettek maguknak új várost, míg a régi a sötét Igmán erdős fala alatt a mostani Ilidzsa és Blazsuj közt terült el ama szép ponton, hol az Igmán hegyből egyszerre hatvan forrásból szivárog ki a Boszna s azonnal nagy folyó is lesz. A vizek játéka a lombos fák alatt, írja Asbóth, a gyönyörű tekintet a villákkal behintett virágzó síkságra és a festői városra azon túl, e pontot a szerajevói lakosság kedvencz kirándulási helyévé teszi; apró gunyhó-csoportok állanak a környéken és semmi nyoma egy régi nagyvárosnak. De ha a rómaiak ez alkotását egészen elsöpörte az idők vihara, a rómaiak ottlétének nyomai mindenütt mutatkoznak ez országban s ezekből többet igen szép rajzban mutat be a munka. De sokkal érdekesebbek a középkori emlékek, főleg azon korból, mikor a magyar uralom kezdődött. Ennek szálai az Árpádok korába nyúlnak vissza s az ozmán uralommal végződnek. Ez időben emelkedtek döntő jelentőségre Bosznia történetében a bogumilok is. A bogumilok alatt egy nagyon sajátszerű keresztény, még pedig inkább katholikus szekta értendő, mely a keleten, de különösen Bosznia lakóinak minden rétegében nagyon elterjedt. Egy modern író azt állítja, hogy a bogumilok protestánsok voltak s általok Bosznia protestáns állam lett már századokkal a reformáczió előtt. Ezt Asbóth túlzásnak mondja, de annyit ő kiemel, hogy azon szellemi dispoziczióba, mely Európa nyugatán végül a hitújítást szülte, a bogumilizmusból hullott a termékenyítő, a fogamzás processzusát megindító mag. Annak idején az albigenziek, a valdenziek, anabaptisták, savonarola, Húsz és a reformáczió más előfutárjai a bogumiloktól vették az ösztönzést, részben egyházi irataikat s mivel a régi időkben a vallás és a politikai pártállás rendesen fedezte egymást. Hunyadi Mátyás, ki egyházilag szigorú kath. állásponton állt, a bogumilokban és a huszitákban egyformán nem egyedül vallási, hanem politikai ellenfeleit is látta. A bogumil felekezet részben pogány hagyományokban, részben apokrif keresztény könyvekben gyökerezik, s terjedését főleg a bizánczi egyház kinövései, türelmetlensége, üldözései mozdították elő. Nevét egy Bogumil nevű bolgár paptól nyerte, ki az új felekezet érdekében irodalmilag is működött. Művei közül némelyek a nyugaton is elterjedtek, sőt az egyik az albigenziek egyik főműve sén, ami a két felekezet közti benső összefüggést kétségtelenné teszi. Mint az albigenziek, úgy a bogumilok is főleg a szegény népben élő visszahatást képviselik az uralkodó osztályok ellenében. A szlávság demokratikus, sőt kommunisztikus hagyományai egyházilag e felekezetben nyertek kifejezést. Hozzátartozott a lakosság túlnyomó része, sőt a főúri rend is, és a felekezet befolyását Bosznia történetére, mely Ráma névvel a tizenkettedik század óta csaknem állandó kapcsolatban volt a magyar koronával, Asbóth igen érdekesen jellemzi. A XV. század elején ez a felekezet, melyet a magyar királyok, mint a kath. egyház fővédnökei, ellenségnek tekintettek, hivta segélyül a törököt s vele együtt harczolt a magyarok ellen. De megfizette az árát; a szövetségeskép behívott török nem is ment ki többé Boszniából s lassankint meghódoltatta az egész országot. Onnan tették az ozmánok az első betörést a közvetlen magyar területre, a temesi bánságba. A bogumilok pedig lassankint magok is felvették a mohamedán vallást s igy Boszniában az történt, a mi Európa egyetlen más országában sem, mely a szultán hatalma alá került, hogy ugyanis a keresztény lakosság többsége s vele az uralkodó osztály fölvette a hódító ozmánok hitét. Magyarország nagy része, Moldva, Oláhország, Szerbia, Görögország lakossága inkább elpusztult, semhogy törökké lett volna. Különösen csekély volt az áttérők száma nálunk ; akadtak ugyan egyes renegátok mindig, sőt emlékeinkben előfordul, hogy némely falvak is áttértek. De nagyobb arányú, tömeges áttérés sem nálunk, sem a többi hódolt országokban nem történt. E szabály alól csupán Bosznia tesz kivételt. Ott a bogumilok nem a reformácziónak, hanem politikailag és egyházilag egyaránt a mohamedánizmusnak voltak úttörői. Ők hívták be a törököt s ők vették fel utóbb a törökök vallását. Ez magyarázza meg Bosznia hitfelekezeti viszonyainak jelen alakulatát. A mai boszniai mohamedánok kevés kivétellel szlávok s az egykori bogumilok utódai. A kik annak idején nem akartak vallást változtatni, azok lassan kint kiköltöztek főleg magyar területre s itt beleolvadtak a kath. egyházba. Az általok üresen hagyott vidékekre egy újabb elem, a görög keleti kezdett beszivárogni, amint a török uralommal másutt is lépést szokott tartani az orthodox egyház híveinek bevándorlása. Ezek azonban, noha most a lakosság többségét teszik, csak későbbi beköltözők Boszniában. Míg ők a török korszakban folyton szaporodtak, a régi bogumil felekezet lassan kint vagy áttért, vagy kipusztult s jelenleg nincsenek többé hívei abban az országban, melyben egykor uralkodó állást foglalt el. De ha kihaltak a hivek, a bogumil emlékek tömegesen találhatók most is mindenütt. Különösen keresztek, sírok és szarkofágok maradtak meg nagy számmal s Asbóth művében érdekesen vannak leírva és számos képben szemlélhetőkké téve. A keresztény emlékek után törökkori emlékek leírása következik. Mert a török vallás fölvételével a kultúra is más jelleget öltött. Az ország régi arisztokrácziája az izlám alatt sem változtatta ugyan meg ősi természetét s nem tért el harczias, fékezhetetlen, büszke urias hagyományaitól, de az egyházi élet változásával az egész közélet új színezetet öltött. Szerajevónak legrégibb török emléke »a vértanuk temetője«, hol a hagyomány szerint azon ozmán harczosok nyugszanak, kik a XV. században Starigrad ostromában elestek. A bosnyák főurak áttérése már azon időben kezdődik s a mint mondják, két áttért bosnyák főur alapította a mostani Szerajevót is. A legrégibb török emlékek közé tartozik a kecskék hídja, mely kétezer lépésnyire a vár alatt egyetlen merész ívben veti át a Miljacska sziklaszakadékain a novi-bazári országutat. Amint az ország eltörökösödött, a lakosságnak a szultán hadszervezetében is előkelő hely jutott s bosnyák főurak és katonák tömegesen vettek részt a Magyarország meghódítására irányzott hadjáratokban. Mindezekről sok érdekes részletet közöl Asbóth műve, mely azonban még sem a múltnak, hanem leginkább a jelennek van szentelve. A mostani viszonyokat akarja feltüntetni s az egyházi élet, a közoktatás és a birtokviszonyok részletes megvilágítása után szerző folytatja kalandozásait az országban és fővárosában. Különösen élénk, tárczaszerű rajzokat ad a szerajevói világról, az utczai és kávéházi életről, a társadalmi szokásokról. Azután Szerajevóból nagy és érdekes kirándulásokat tesz az ország különböző vidékeire, a Narenta szép völgyébe, hol a növényzet már déli, Mosztarba s onnan a tengerig. A szép munka bizonyára utat fog magának törni a közönség szélesebb köreibe. Bosznia-Herczegovina, bármit mondjanak a papiros szerződések, végre is a mienk s igy minden művelt embernek érdekében áll a monarchia e részét megismerni. A tájékozást ez országról vonzó módon s e mellett alaposan, mert közleményei nemcsak közvetlen tapasztalásból, hanem hivatalos adatokból meritvék, megadja Asbóth élénken irt s gazdagon illusztrált nagy munkája. Acsády Ignácz: Az ellenzék a delegáczióban. A mérsékelt ellenzék tegnapi értekezletén gróf Apponyi Albert a delegáczióba kiküldött párttagok nevében referált ott kifejtett működésükről. Előadásából kiemeljük a következőket: A külpolitikát illetőleg a delegáczió ellenzéki tagjai iparkodtak azon nézeteket érvényesíteni, melyeknek Apponyi már a bulgáriai ügyben tett interpellácziójának alkalmából kifejezést adott, és miután ezek a nézetek jeles kormánypárti egyéniségek nézeteivel találkoztak, Apponyi és elvbarátai nem látták helyét annak, hogy magukat pártállás szerint ridegen elkülönítsék, hanem a rokonnézetűekkel egy irányban és egy módszer szerint működtek. Sikerült is egy oly albizottsági jelentést létesíteni, mely nézeteikre kellő tekintettel volt, és habár azokat nem is vette föl magába egész terjedelmükben, legalább semmit sem tartalmazott, ami azokkal ellenkezett volna. A jelentés tehát elfogadható volt és ami benne hiányzott, azt Apponyi delegáczionális felszólalásaiban iparkodott kiegészíteni. Különben első és főczél gyanánt Apponyi és elvtársai előtt nem a pártállás érvényesítése lebegett, hanem az, hogy a delegácziók tárgyalásai a monarchia tekintélyét és erkölcsi erejét növeljék, és ez a czél a monarchia két állama közt fennálló nézetegység konstatálása által el is éretett. A delegáczió ellenzéki tagjai úgy vélekednek, hogy midőn azt — hazafias kötelességükhöz képest elérni segítették — ezzel egyúttal pártjuk tekintélyének is csak használhattak. (Általános és élénk helyeslés.) A külügyminiszternek és a vele szolidáris kormánynak felelőssége alá esik, hogy azt az erőt, mely a két delegáczió egyértelmű nyilatkozataiban rejlik, felhasználni tudják. A pillanatnyi helyzet kedvezőbb színezetet mutat, mint néhány héttel ezelőtt; hála a bolgár nép okosságának, az úgynevezett Kaulbarsepizód nagyobb kár nélkül elmúlt ; a hatalmak újabb csoportosulása kedvező kilátásokat nyújt. De mindezen jelenségek valódi értékét a fenforgó kérdések végleges megoldásának módja fogja meghatározni. Ha a bolgár trónra az orosz cárnak valamely bábját ültetik, akkor külpolitikánk eredményei által el van ítélve; ha ezt a kérdést kedvezően sikerül megoldani, akkor a végítélet is kedvezően fog hangzani. A kérdés mai függő állapotában, az objektív álláspont határozott kifejtése mellett, a szubjektív ítéletben bizonyos tartózkodás volt időszerű. Annak idején majd annál nagyobb erővel appellálhatunk a többségre, hogy a midőn velünk együtt állította föl a premisszákat, velünk együtt vonja is le azokból a logika által követelt konzekvencziát. A hadsereg költségvetésében törléseket a delegáczió ellenzéki tagjai nem indítványozhattak, mert a hadügyi kormányzat előterjesztései a monarchia védelme által indokolt szükség határai közt maradtak. Az is illét lőfegyverek költségeit is meg kellett szavazni, tekintettel más államoknak hasonló fölfegyverkezésére ; különösen az ellenzéket méltán vádolhatták volna ellenmondással, ha erélyesebb külpolitikát kíván és mégis a hadi felszerelésnek korszerűvé tételét ellenzi. A különböző fegyverminták technikai előnyeit bírálni nem tartozik a delegáczió hivatásához : az ilynemű kérdéseket mindenütt a világon az adminisztráció oldja meg, saját felelősségére. Említtetett ugyan, hogy a fegyverek olcsóbb beszerzése iránt ajánlat létetett, de e tekintetben sem a hadügyminiszter, sem a delegáczió elé semmi oly terv nem jutott, mely komoly appreciáczió tárgyát képezhette volna. A haditengerészet költségvetése azon keretekben mozog, melyeket a három év előtti delegáczióval közölt és általa helyeselt programm megállapított, mely szerint tisztán a partvédelem czéljainak megfelelő torpedó-rendszer létesítendő néhány év alatt fokozatosan. Törlésekre, és megtakarítások eszközlésére tehát itt alig van tér, és sokkal jobb ezt a közönség előtt őszintén bevallani, mint be nem váltható reményeket ébreszteni. De ha a védrendszer költségeire nézve nem léphettek is föl törlési indítványokkal, a delegáczió ellenzéki tagjai iparkodtak arra, hogy az 1867. XII. t.-cz. korlátai közt és a hadsereg szervezeti egységének érintése nélkül, a katonai nevelés terén nemzeti érdekeink és közjogi helyzetünk követelményei érvényesüljenek. Indítvány létetett oly irányban, hogy a magyar ifjak a katonai képzést minden fokozaton magyar nyelven és magyar szellemben nyerhessék. Az indítvány, sajnos, mellőztetett, ámbár sok rokonszenvre talált, de az ellenzék kötelességét teljesítette, midőn egy oly reformot sürgetett, mely úgy nemzeti önérzetünk, mint a hadsereg valódi érdekeinek követelménye. Apponyinak zajos helyesléssel fogadott előterjesztése után Beöthy Ákos tett előterjesztést a hadügyi budget részleteiről s az ismétlőfegyverekről s indokolta az ellenzék magatartását ezekkel szemben. Az értekezlet Beöthy Ákos előterjesztését is tetszéssel és köszönettel fogadta. Hodossy Imre kiemeli, hogy az ellenzéknek a delegáczióban résztvett tagjai nyíltan, korrektül és bátran adtak kifejezést a nemzet érdekeinek és jogos aspirációinak. Amit nekik kivívniuk nem sikerült, az rájuk nem hátrány, de hogy törekedtek rá, az ő dicsőségük. Örömmel konstatálja, hogy ő, aki 17 év óta kíséri figyelemmel a delegácziók működését, még az ellenzéket nem látta úgy kimagasodni, mint az idén. Azért a párt nevében a delegáczió ellenzéki tagjainak köszönetet indítványoz. (Általános helyeslés.) Horánszky Nándor elnök Hodossy indítványát elnökileg, a pártértekezlet zajos éljenzései közt, enuncziálta. Ezzel az értekezlet eloszlott. Divat. Paks, november hó végén. Jobban, mint valaha, megszabja az uj divat, hogy tetőtől talpig egyezzék a ruházat s egyetlen darabka se zavarja a színek összhangját. Sőt még a keztyüket is minden lehető színben készítik, csakhogy a ruha színéhez illeszthető legyen. Elegáns nő csak svéd keztyűt viselhet, ha az meg nem egyezik öltözéke színével. A küszöbön lévő ivad uralkodó szövete a plüss és az marad is. Alig láthatni oly toilettet, melyen a plüssnek szerepe ne jutna, ha akármilyen kicsi is. Sávos és bonclé, világos és sötét és minden kigondolható színben készítik és viselik. Új és igen eredeti a tigris-plüss, mely pompásan imitálja a tigris- és párduczbőrt; használják pedig egyszínű, sima köpenyekre, mellénybetétekre, ujjakra, capuchon-bélésre, rövid kabátkára stb. Az ilyen kosztümök kitűnnek feltűnően elegáns voltukkal. Kivált a rövidre nyírott plüst kedvelik, melynek az az előnye van, hogy nem törik oly könnyen s az eső sem hagy rajta azonnal nyomot. A sétaruhákhoz sötétzöld, kék, szürke és fekete plüsst használnak, de az esti toilettekhez világosabb színekben, mint égszínkékben, rubinban és tengerzöldben kedvelik. A köpenyekhez és díszítéshez a koczkás plüsst és bársonyt használják, melyeknek koczkáit egészen keskeny, elütő színű atlasz sávok szegélyezik. E minták nagyon emlékeztetnek a régi németek özönvíz előtti bársonymellény-divatjára. Ami a ruhák fagonját illeti, mint már említettük, a határ igen tágra van szabva. Az egészen rövid s a télire hirdetett directoire-kabátok nem váltak be. Mindazonáltal nem mellőzik egészen s egyes motívumaival legalább minduntalan találkozhatunk. Csakhogy leginkább karcsú termetű hölgyeken. A köpeny és az úgynevezett burka szinte mellőzhetlenné vált. Különösen az utóbbi örvend nagy kedveltségnek s hátul testhez állónak, elől pedig bőnek ferde gombelhelyezéssel viselik. Azonkívül vállon mindegyik rojtszerű díszítéssel van ellátva. A hosszú köpenyeket illetőleg, amennyire lehet, emanczipálják magukat az egyszerű és mégis oly formás minták alól s a legfurcsább szinü szöveteket használják vegyesen ugyanazon a köpenyen, így pl. látni olyan köpenyt, mely egészen testhez álló sastrachanból készült, elől és hátul csúcsba futó derék van, egy másik sávos szövetből való, fekete plüssel és grosgram-pekinnel diszített köpenybe illesztve. Mások ismét három és négyféle szövetből vannak összeállítva. Igen csinos és praktikus az úgynevezett pelisse russe, durva vastag, kék gyapjúszövetből, melynek jobboldali szárnya áthajlik s a balcsipőn vörös plüssgombokkal van megerősítve. A köpeny egészen piros plüssel van bélelve s hosszú bő ujjakkal van ellátva, melyeket föl lehet hajtani s igy többé-kevésbbé széles plüssvégbe futnak, vagy pedig leeresztik s a muffot pótolhatják. A gombokban megint igen nagy a változatosság s a köpenyeken használnak apró állatfejeket is, melyek tigrisbőrből vagy astrachánból készülnek. A prémek használatára vonatkozólag a legexczentrikusabb egyszersmind a legdivatosabb is. A muffokon igazi tigris, jaguár- és leopárdbőrt használnak s a szerint, amilyen állat prémét veszik, ráillesztik az illető állat fejét is, természetesen kicsinyített Budapest főváros közgyűlése i. A tegnapi fővárosi közgyűlés megragadó módon fejezte ki Jókainé halála alkalmából a főváros részvétét és kegyeletét. A közgyűlés elintézte a napirendre kitűzött összes tárgyakat. II. Elnöklő Ráth főpolgármester bejelenti, hogy ő Felsége a királyné kegyesen fogadta a névnapja alkalmából hozzá intézett hódoló üdvkivánatokat. Jókai Mór a főpolgármesterhez a következő levelet intézte: Méltóságos főpolgármester úr! Szívem legmélyebb bálaérzetével járulok Méltóságod elé, hogy forró köszönetemet kifejezzem azon szeretetteljes részvétért, melylyel Budapest főváros mélyen tisztelt tanácsa és közönsége boldogult nem elhunyta fölötti fájdalmamat enyhíteni törekedett. Szeretett halottam emléke együtt fog élni szivemben azzal a hálával, melyet fővárosunk közönsége és elöljárósága iránt keblemben megőrzők. Vajha bármily csekély tettel tudnám azt valaha kifejezni, amit szavakkal nem tudok. Fogadja Méltóságod, és esedezem, közölje fővárosunk tanácsával és képviselőtestületével az elhunyt művésznőnek hozott tisztességért hazafias köszöneté-