Pesti Napló, esti kiadás, 1887. január (38. évfolyam, 3-30. szám)
1887-01-04 / 3. szám
3. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Budapest, 1887. Kedd, január 4. 38. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a3 Pesti Naplót kiadó hivatalába’ Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes számo kr. Budapest, január 4. A Salisbury-kormánynak már van pénzügyminisztere. Göschen elvállalta a pénzügyi tárczát s ezzel természetszerűen további változások lettek a kabinetben szükségessé. Még két Hartingtonpárti politikusnak kell helyet csinálni, azért most Sddesleigh külügy- és Cross indiai miniszter vissza fognak lépni. A dologban csak az a feltűnő, hogy Churchill szintén e miniszterek elbocsátását követelte s kész volt megmaradni, ha Salisbury feláldozza őket. De a kormányelnök erre nem volt hajlandó s inkább Churchillt bocsátotta el. Most azonban ez áldozatot is meg kell hoznia, különben kabinete egész lételét kockáztatná. Minő lesz a parlamenti többség, melyre az újon alakított kormány számíthat, arról nagyon eltérő hírek érkeznek. A koalíció egyes egyedül Hartington lord és hívei beleegyezésével létesült. Chamberlain és radikálisai nem akarnak az alkuról tudni, s ellenkezőleg éppen most igyekeznek Gladstonenal újra kibékülni. Készségét erre Gladstone legújabban egész ünnepélyesen kifejezte : már folynak is a felek közt a tárgyalások. Chamberlain kezdi belátni, mennyire nem hozzá való és milyen méltatlan szerepre vállalkozott, midőn az ír nép jogos követeléseinek kielégítését meghiúsítani igyekezett. Tarkovich államtitkár. A mai hivatalos lap közli: Magyar miniszterelnököm előterjesztésére, Tarkovich József miniszterelnökségi miniszteri tanácsosnak, az államtitkári czimet és jelleget adományozom. Kelt Bécsben, 1886. évi deczember bő 31- dikén. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Orosz hadikészülődések. Reggeli lapunk táviratai meghozták a félhivatalos Pol. Korr. azon közleményét, melyben megcáfolni igyekszik azon híreket, mintha Oroszország a galicziai határok mentén nagyobb arányú hadikészülődéseket folytatna s csapatokat vonna össze. A N. Fr. Presse erre megjegyzi, hogy a Pol. Korr. közleménye sokkal inkább alkalmas megerősíteni, mint megcáfolni az említett készülődések hírét. Proskurov és Woloczyk orosz helységek, melyekről a P. K. is elismeri, hogy oda legújabban nagyobb orosz csapatok érkeztek, közvetlenül az osztrák határ közelében s a lemberg-odesszai vasútvonal mentén fekszenek, néhány mértföldnyire egymástól. Proskurovnak 11.750 lakosa van, rendes helyőrsége pedig a 46. orosz gyalogezred négy zászlóalja s két üteg tüzérség. A közeli falvakban még egy lovasezred szokott állomásozni. Ha most a helyőrséget egészen új és nagyszámú csapatokkal szaporították, úgy minden túlzás nélkül konstatálni lehet, hogy Oroszország a galicziai határon jelentékeny csapattömegeket von össze. A berlini lapok azzal a megjegyzéssel, hogy »különös forrásból« a Fortnightly Review egy czikkét közük, mely szerint Francziaország októberben mind az Oroszországgal, Ausztria-Magyarországgal, (?) mind az Angliával kötendő formális szövetséget visszautasította. Freycinet uralkodó eszméje az volt, hogy még egy szerencsés kimenetelű háború is a köztársaság bukását okozná. Bismarck elve az, hogy Ausztria-Magyarországnak ne engedjen meg semmit, ami a Német- és Oroszország közti háborút előidézhetné. Ha Oroszország előnyomulni akar, Bismarck azt tanácsolná neki, hogy Ausztria-Magyarországnak A PESTI NAPLÓ TÁBLÁJA. A mostoha leány. 35 .A. .-tól. (Francziából.) XXXVI. (Folytatás.) Egyszerre egy hang szólalt meg mögötte. •— Kisasszony! A Madonna megfordult. — Nini, ön még itt van. Azt hittem, hogy már elment. — Mit.. mit akar ön tenni ? A Madonna vállat vonva felelte : — Láthatja.. aludni megyek. Nagyon ki vagyok fáradva a sok napi munkától és jól esnék a nyugalom .. ön soha sem alszik ? A Madonna továbbra is mind kevesebbet látszott törődni az óriással, kinek zavara folyvást növekedett. — Kisasszony — kezdé újra néhány pillanat múlva. — Mit kíván ? — úgy vélném.. .bocsásson meg .. . hátha segítenék önnek ? — Ön nekem ? Soha! Ön nagyon ügyetlen lenne. — Igaz, kevés a tapasztalatom, de olykor, mint orvos, különösen sürgős esetekben, kénytelen vagyok segédkezni a nők toiletteje körül. — Ah, mint orvos ... az más dolog .. . A Madonna mezítelen lábbal tánczolt a szobában, minduntalan , hajolva s azután az ablakhoz futva, mintha a földön valamit összeszedne és aztán az ablakon kidobna. — Mit csinálsz, Madonnám ? — Hogy én mit csinálok ? összeszedem itt a földön a te eltört erényed, a te esküd, fogadalmad és aggodalmaid cserepeit. Azokat dobom ki az ablakon — igy ni!... És egész szivéből nagyokat kaczagott. Azután néhány pillanat múlva: — Most már te nem tagadhatsz meg nekem semmit. Beszélj. De legelőször is valld be, hogy nagy mihaszna vagy! XXXVII. A szegény Cbalut tehát elmondott mindent, amit tudott ; elmondá Károly Eduárd szerelmét Lola iránt, amit a Madonna körülbelül tudott ; elmondá a fiatal leány helyzetét családjában ; mind a történteket és azt is, hogy Don José mint váltotta be fenyegetéseit a tőrdöféssel, melynek következményeit a Madonna látta. — Mindezekből — mondá a Madonna — kevés újat tudok meg. Körülbelül kitaláltam a valót. S mindez azt bizonyítja, hogy én helyesen okoskodtam, midőn Károly Eduárdot nagy veszélyben gondoltam és téged mindennek megmagyarázására bírtalak. — Ami a magyarázást illeti, az kissé bajos — mert sok homályos pontot én sem értek. — Oh, én mindent tisztán látok. — Azon én nem csodálkozom — felelte Chalut, ki előtt most a Madonna a világ legszebb s legokosabb nőjének tűnt fel. — Kivéve azt az utazást, azt még nem értem. Chalut most elmondá az egész történetet a közjegyzővel, a furcsa apaságot, Brochat Felicité történetét s az örökséget. — Mit akarnak ezzel a koholmánynyal ? — mormogá a Madonna igen ingerülten. Különben az egész dolog nem rossz, mert gazdagsággal jár. S ő igazán készpénzben kapta meg a huszonötezer frankot ? — Magam láttam — megszámláltam. — Az ily tréfa nem rossz. Másnak a gyerek elviszi a pénzét s itt a gyerek hoz pénzt. Azt a rengeteg összeget bizony nem azért adták, hogy házi nyulakat neveljenek. A művészi műterem és a korcsma e kevert beszédje, mely oly csinos ajkakról eredt, bájosnak tűnt fel Chalut előtt, a kinek most átengedjük a szót, hogy elmondja Toursba érkeztüket: — Elgondolható — mondá — hogy mennyire sajnálkoztam, midőn hallottam, hogy Toursba megy, a hol Don José Barrancas van s a hol annyi veszély fenyegeti. Mert ha bizonyos, a mint föltettük, hogy Lola ott van, szegény barátunk bizonyára mindent elkövet, hogy vele találkozzék. — Természetes — s te azért voltál ott, hogy védelmezzed őt — jegyezte meg a Madonna, még mindig gúnyos hangon, de amelyben már némi rokonszenv is volt. — Igen ám — felelte az óriás — csakhogy ő nem hagyta védelmezni magát és csak is úgy vitt el magával, hogy megesküdtem rá, hogy minden rendeletének vakon engedelmeskedem.-------Meglehet — így szólt hozzám — hogy engem baj ér, s ez esetre annál inkább szükséges, hogy minket ne lássanak együtt. Egyikünknek mindig biztos menhelyen kell lennie, hogy szükség esetén a másiknak segítségére siethessen. Miután a titok, melyet lejalitásodra és becsületedre bízok, nem az én titkom ; az egy nőnek, Lolának a titka, az ő megegyezése nélkül, kívülem senki se avatkozhatik bele a titkokba. Egyikünk sem ismerte azonban Tourst, sem a birtokot, ahol a bankár elrejte mostoha leányát, aki már néhány hónap óta nem volt Párisban. Hosszas tanakodás és vita után sikerült végre Károly Eduárdot meggyőzni, hogy jobb lesz, ha én megyek ki először és én kémlem ki a helyet, mint ő, akit ismernek és aki mindjárt az első lépésnél elronthat mindent. Kimentem tehát, hogy körülnézzek. Nem volt nehéz megtudni, hogy Barrancas Tours mellett nyaralójában lakik, melyet kastélynak és parknak is lehet nevezni, olyan nagyszerű. Megtudtam mindjárt azt is, hogy Don Josénak neje és leánya is ott van. Hogy Lolának egészségi állapota milyen, azt nem tudhattam meg. A bankár — azt mondák nekem — úgy él, mint a medve; nem fogad el soha senkit, a vidékbeliek közül még soha senki se volt az ő kastélyában. A hölgyek olykor kikocsiznak, mindig a bankár társaságában, — egy idő óta azonban e kirándulások is elmaradtak. A modorból, melylyel róla beszéltek, azt lehetett következtetni, hogy ő igen durva, műveletlen ember, kit a vidéken senki se szeret. Ezután meg kellett ismerni a helyet. A birtok mintegy félórára fekszik a várostól, kis magaslaton, nem messze a Loiretól. Az országút a kert nagy kapuja előtt megy el, melyen át a kocsiút bevezet a kertbe. Ezen oldalról nem remélhettünk semmi közeledést a fiatal leányhoz. A bejáró nagyon ki volt téve a járókelők tekintetének, a ház is nagyon közel volt hozzá, bár azt magas fák takarták el. Körüljártam a kertet s a bejáróval átellenes oldalon kis ösvényt és másik kis kaput találtam, mely nagyon alkalmasnak látszott bizalmas találkozóra, sőt mintha csak e czélra lett volna rendeltetve. Mindezt elmondtam Károly Eduárdnak s kis tervet is készítettem számára, úgy, hogy minden keresés és tétovázás nélkül eljuthatott ez ösvényhez. Három napon át azon lehetetlen reménynyel ment oda,,hogy ezen a helyen meglátja majd Lolát. — És meglátta ? — A lehetetlen megvalósult — ő csakugyan találkozott Lolával. — Az Isten védi a szerelmeseket! Chalut azután elmondá az azóta történteket, nem felejtve el a levélváltást sem a kő alatt. — Nem akartam — tette hozzá — hogy Károly Eduárd visszatérjen a találkozó helyre, mert ha kétszer ép bőrrel megmenekült is, szükségtelennek láttam harmadszor is kihívni a sorsot. De ha Károly Eduárd valamit a fejébe vesz, az ördög se bír vele. — Igen, ő olyan, mint az ördög. — Az az oly fejes, mint az öszvér. Elmenni hagytam tehát, de mielőtt elhagyott volna, meg kellett újítanom a hallgatás esküjét, melyet ugyan szépen tartok meg! — tette hozzá az óriás halk hangon és lesütötte szemét. — Ugyan, hagyd el már! — kiálta fel a leány. — Ő tehát elment és én nem láttam többé viszont. — Oh! szólt a Madonna igen szomorúan. Vájjon ezúttal megölték? Chalut elhalványodott, így szólva: — Nem .. . ebben biztos vagyok. — Hogyan ? — Elképzelheted, hogy én nem maradtam tétlenül vendéglős szobánkban. Ő nem térvén vissza az éjjel, én három napon át ismét és ismét átkutattam a kastély környékét, a kis ösvényt, az egész vidéket, de sehol semmi nyom. — Ez különös! S ebből következteted, hogy nem történt baja? — Dehogy! Harmad nap, midőn már arra gondoltam, hogy ígéretem és esküm daczára értesítem a rendőrséget, levelet kaptam. — Levelet ? — Igen, a postán. — Levelet Károly Eduárdtól ? — Úgy van. Ismered írását — ime, itt van. Chalut felöltője zsebéből levelet vett elő s azt megmutatta a Madonnának. xxxvm. A Madonna hirtelen kikapta a levelet Chalut kezéből s a borítékot megnézve igy szólt : — A levél a postán jött, de a rajta levő postabélyeg szerint a vasúton adták fel. — Úgy van. Talán útközben adta fel ? — Ki tudja ? A levelet bizonyára ő irta. Ez az ő írása, a czimet is igy szokta írni — elég levelet vittem tőle a postára, hogy ezt tudjam. A leány kinyitá a borítékot s ebben fehér papirt talált, minden jegy nélkül, a papírra e néhány sor volt írva : Kedves barátom, Ne nyugtalankodjál miattam s egyelőre ne is kazd megtudni, hogy most hol vagyok. A körülmények, melyeket majd később elmondok neked, úgy kívánják, hogy most mindenki elől elrejtőzzem..előled is. Emlékezzél esküdve... Feltétlenül számítok arra, máskép nagy baj ér... Az egyedüli szolgálat, melyet most nekem tehetsz, abból áll, hogy rögtön elhagyod Tourst s Párisba térsz vissza... hova én is közelebb megyek. Légy titoktartó, minden jól megy. Bízom becsületedben, Barátod Károly Eduárd. (Folyt. köv.) részt juttasson. A Konstantinápoly miatti kérdés jelenleg, az orosz-török barátság alkalmával, nem időszerű. Kálnoky és Robilant beszédei által megijesztve, Oroszország nem szándékozik Bulgáriát elfoglalni. Bismarck mindent el fog követni, hogy Oroszország előnyomulását megakadályozza , esetleg tanakodni fog arról, vajjon nem akadályozhatja-e meg a konfliktust, hogy Ausztria-Magyarországnak kárpótlást juttat ? A bolgár kormány lemondása. A Times a következő hírt közli: A bolgár kormány manifesztumot szándékozik kibocsátani, melyben megbízását leteszi a nagyhatalmak kezébe. Eközben a nagyhatalmak Oroszország ajánlatai fölött fognak alkudozni. Angolország, mint hírlik, két javaslattal lép föl: 1. A bolgár kormány visszalépése s a szobranye megnyitása közti időben sem Bulgáriában, sem Ruméliában sehol se hirdettessék ki ostromállapot; 2. se a sajtószabadságot, se a gyülekezési jogot ne függeszszék föl. A belga munkáspárt kongresszusa, Brüsszel, decz. végén. A munkáspárt itt karácsony napján kongresszust tartott. A kongresszus megnyitása előtt a különböző munkásszövetkezetek piros zászlókkal zeneszó mellett testületileg kivonultak. Brüsszel és külvárosainak 24 munkásegylete vett részt a kivonulásban s a nemzeti bank épülete előtt tüntetőleg a munkások a »marseillaise«-t énekelték. Innen a »Maison du Peuple« felé haladtak, mely épületet a pékek szövetkezetétől vettek bérbe hat évre. Az épületet szerződés szerint a különböző munkás-szövetkezetek rendezték be s az egész berendezés 10,000 frankba került. Az épület nagy részét a gyűlés- és klubtermek s a vendéglői szobák foglalják el, ez utóbbiakban csak könnyű sört árusítanak. Az épület homlokzatán aranyozott betűkkel diszlik: »Maison du Peuple.« Ide vonultak a munkások s a bejáratnál a pékszövetkezet egy megbízottja aranyozott kulcsot nyújtott át a munkásszövetkezet titkárjának, Bertrandnak, ki mindjárt a kaput kinyitotta. A betóduló tömeg csakhamar zsúfolásig megtöltötte a házat. A nagy vörös szőnyeggel bevont terem egy emelvényén helyet foglalt a bizottság. Bertrand forradalmi hangú beszédet intézett a munkásokhoz. Délután kezdődött a kongresszus s másnap folytatódott. Minthogy azonban sem a sajtó képviselői, sem más hívatlanok a tanácskozásokra be nem bocsáttattak, a kongresszus lefolyásáról semmi bizonyos nem mondható. Csak most jelenti a »Peuple« hogy fontos határozatok hozattak, melyek a munkások szervezetére vonatkoznak. Ezeken kívül el len határozva, hogy a legközelebbi kongresszust Chareróiban tartják meg 1887. ápr. 10-én. Biztos adat mindössze csak ennyi került nyilvánosságra s a »Flandre Liberale« közleményei,melyek kivonatát az »Agence Havas« világgá küldte, puszta föltevésen alapulnak. A kongresszuson minden valószínűség szerint tárgyalásra került pontok közül következőket említjük : javaslat, hogy 50 tagnál kevesebbet számoló munkásegyletek a munkáspártba föl ne vétessenek; megengedtetik-e, hogy a munkásszövetségbe tartozó egyletek egyszersmind az Egyesült Államokban alakult »Munka lovagjai« szövetséggel érintkezésbe léphessenek ? Továbbá tanácskozás tárgyát képezte, hogy lehetne legcélszerűbben az általános munkabeszüntetést szervezni, mily után lehetne legkönnyebben általános szavazati joghoz jutni, hogy lehetne a munkaerőket statisztikailag rendezni, miután-módon terjeszszék a szocialisztikus eszméket a hadseregben, hogy eszközöljenek ki az elitélt munkásoknak amnesztiát, s végül vegyék-e meg s adják-e ki nagyobbitott alakban a »People «-t. Vajjon tárgyalás alá kerültek-e mind e pontok s mind eredményre vezettek a tanácskozások, erről semmi bizonyos sem került nyilvánosságra. Annál több hir terjedt el a munkásünnep külső lefolyásáról, így a »Maison du Peuple«-ben rendezett két hangverseny jövedelmét a sztrájkoló bányamunkások javára fordították. Két szinielőadást stb. is tartottak, szóval, semmit sem mulasztottak el, hogy a kongresszust elsőrangú politikai eseménynyé emeljék. KÜLÖNFÉLÉK. — A hírlapból. Bogulya Pál 53. számú gyalogezredbeli őrnagy és törvényes utódai, a magyar nemességet az ivánpolyai előnévvel díjmentesen nyerték. Mattyók Bencze, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főszolgabírója, kiváló szorgalommal és erélylyel teljesített sikeres működése elismeréséül, a Ferencz József-rend lovagkeresztjét nyerte, Kapuszta József ipolykeszi biró, buzgó és hasznos szolgálatai elismeréséül, az ezüst érdemkeresztet nyerte. A m. kir. pénzügyminiszter, Király Mátyás volt állami végrehajtót, Horvát-Szlavonországok területére ideiglenes minőségű állami végrehajtóvá nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter, Smolver József pénzügyőri fővigyázót, a portorei mellékvámhivatalhoz II. oszt. vámszedővé nevezte ki. A sátoraljaujhelyi kir. törvényszék, dr. Nagy Ármin sátoralja-ujhelyi ügyvédet törvényszéki német tolmácscsá nevezte ki. — Ő Felsége Köblér községnek, az ott 1886. évi junius hó 3-án dühöngött tűzvész által károsodott lakosai segélyezésére, háromszáz frtnyi összeget magánpénztárából adományozott. — Battenberg Sándor herczeg, hir szerint, a telet Meranban fogja tölteni. — A Petőfi-társaság január 6-iki közgyűlésének lapunk mai számából közölt programmjából tévedésből kimaradt egy szám: Reviczky Gyula Szabadság czimü költeménye. — A budapesti ügyvédi kamara részéről közhírré tétetik, hogy dr. Kaldrovits Géza (1. IV., Lipótutcza 8. sz.), dr. Markus Dezső (1. V., Mária-Valériautcza 14. sz.), dr. Messinger Simon (1. V. József-tér 9. sz.), dr. Tury Sándor (1. IV., Sebestyén-tér 6. sz.) és dr. Várady Károly (1. IV, Újvilág-utcza 27. sz.) ügyvédek a kamara lajstromába folytatólag felvétettek ; továbbá hogy Horváthy József budapesti ügyvéd és kamarai tag Abauj-Szántóra, a kassai ügyvédi kamara területére elköltözése, — és dr. Molnár Győző budapesti ügyvéd és kamarai tag önkéntes lemondása folytán fenti lajstromból kitörültettek s hogy ügyvédi irodájuk részére gondnok-kirendelésnek szüksége fenn nem forgott. — Az öngyilkos Vásánkeöy Imre temetése holnap lesz Ó-Szőnyről. A temetésre ma leutazott Csontosi Jánosné, sz édesanyja. — Kérelem. Megkerestettünk e sorok közlésére. Miután Magyarországnak több kötetre terjedő általános és részletes geográfiáját sok évi munka után elkészítettem, felkérem mindazokat, kik netalán oly helyi érdekű természetrajzi, régiségi, emlékszem, mű- és művelődéstörténeti, néprajzi, tájszokási vagy vallásfelekezeti adatok birtokában vannak, melyekre nézve feltehető, hogy tudomásomra nem juthattak, szíveskedjenek azokat munkám teljessége érdekében felhasználás végett velem mielőbb közölni. A jelen birtokviszonyi adatok dolgában is kérem az egyes birtokosok szíves támogatását, nemkülönben a családi leveles ládák birtokosait, hogy a ládák hollétéről s ha lehet, tartalmáról is tudósítani szíveskedjenek. Végre felkérem azon szerzőket, kik vidéki lapokban vagy könyvkereskedésbe nem jutott füzetekben egyes topográfiai kérdéseket tárgyaltak, vitattak vagy tisztáztak, hogy e lapszámokat, illetőleg füzeteket velem közölni ne terheltessenek, én felhasználás után legott köszönettel vissza fogom azokat juttatni. Különben a legkisebb adatot is, ha munkám kiegészítésére szolgálhat, hálás szívvel fogom a közlők neve alatt értékesíteni. Pozsony, 1886. évi deczember hó 30-án. Dr. Ortvay Tivadar, kir. akad. tanár, részleteket, melyek Klinára, annak jelenlegi állására vonatkoznak. Tseng marquis, ki jelenleg Klina külügyi politikájának egyik vezetője, ezeket még mint magánember irta. Az emlékiratokból, melyeknek eszmemenete egy kiváló gondolkozó főre vallanak, a következőket közöljük : Minden nemzet életében van olyan korszak, midőn úgy látszik, mintha az a pusztulás felé rohamosan közelednék. Sokan ebből azt következtették, hogy a nemzetek is, mint az egyének, átmennek szabályszerűleg a gyermekkorból a férfikorba, innen az aggkorba, s végre kimúlnak. Khináról is így vélekedtek a legutóbbi időkig. Azt állítják, hogy vén tüdeje a XIX-ik század éles levegőjét nem bírja meg. Egy tekintélyes angol diplomata 1849-ben azt állítá, hogy a mennyei birodalom végenyészetéhez közeledik. Ez angol diplomata Sir Thomas Wade volt. E nézet olyan államférfivé volt, kinek Khináról és a khinai irodalomról való ismerete páratlanul áll, s nézetében mások is osztoztak. Az események azonban ez állítást nem igazolták be, Kleina nem halt meg, csak aludt. Lehet, hogy eltévesztette útját, nem látta, hogy a régi megszokott ösvények nem vezetnek czélhoz. Lehet, hogy ősi dicsőségéről álmodozva, tétlen nyugalomba merült. De Tau Kvang uralkodásának vége felé a sivár valóság felriasztotta az álmodozó birodalmat s belátta, hogy ekkér fennállása veszélyeztetve van. Partvonalának mentében külhatalmak kezdték befolyásukat érvényesíteni. Tengeri rablók s japán kalózok már előbb nem egyszer támadták meg a partokat, azonban ezek távolról sem voltak olyan veszélyesek, mint az új betolakodók. Ezek, ahova csak érkeztek, ott lábukat meg is vetették. Először alázatosak voltak, majd üzérkedve a néppel, azt külföldi árukkal elkápráztatták. S ennek folytán a nép körében később lázongások támadtak s b bizonyult, hogy a fehér kereskedők épp úgy tudnak a fegyverrel bánni, mint amily ügyesek az üzérkedésben. E lázadások eredménye az volt, hogy 1842-ben az idegenek az eddig érintetlen nagy khinai kőfalon négy helyen ütöttek rést az ő befolyásuknak, úgy mint Amoy, Futseu, Ningpo és Shangai irányában. De ez még mind nem rázta föl a birodalmat álmodozásából. Csak midőn az oroszok kulcsába s a francziák Tonkingba előnyomultak s a császári palota a lángok martaléka lön, kezdte észrevenni a helyzet veszélyes voltát. Egy okos és bölcs fejedelem Kleinát a fenyegető veszélyekből ki akarta menteni s ama jeles államférfi, ki még most is a birodalom ügyeinek élén áll, minden erejével azon fáradozott, hogy a szerencsétlenségek ne ismétlődjenek. Azóta Kleina nem a régi. Minden vesztett ütközet, mely gyöngeségét bizonyította, erejének kifejtésére ösztönözte. Láttuk az álmodozást, most tanúi vagyunk az ébredésnek. Milyen eredménye lesz ennek ? Meglátjuk. Háromszáz millió ember ébredése nem fogja-e veszélyeztetni a Nyugattal való viszonyt ? Soha! A khinai sohsem volt támadó nemzet. A történelemben mindig, mint békeszerető faj szerepelt s ilyen lesz a jövőben is. Khina nem éhez országokra. Nincs szüksége arra, hogy lakói kivándoroljanak. Igaz, hogy sok khinainak kellenem egyszer Kubába, Peruba, az Egyesült Államokba és brit kolóniákba kivándorolnia, de ez csak a Taiping és a mohamedán lázadások által okozott nyomor következménye volt. Kbinában van elegendő tér megélni. Hisz még százezer holdakra megy feltöretlen talaja, melyet még ekevas nem érintett s a mandzsuk és mongolok földjén végtelenek a puszták. E vidékek művelése nemcsak nemzetgazdasági, hanem katonai okokból is szükséges. A császári kormány a legutóbbi időben ez irányban is intézkedéseket tett. Ezenkívül gyárak és vasutak épülnek, s a bányamivelés is kezdetét vette. Ily módon millió és millió kéz nyer munkát. Innen is magyarázható, hogy a khinai birodalom nem egyszer már visszautasította a külföldi kormányok azon ajánlatát, hogy munkásokat fognak közéjük betelepíteni. Különben is a külföldi államok oly kegyetlen módon bánnak a khinaiakkal, s oly barbár módon nem veszik tekintetbe a nemzetközi érintkezés viszonyait, hogy nem csoda, ha a khinai uralom alattvalóit kivándorlásra nem buzdítják. A kiállításaimat túlzottaknak hiszi, bizonyára nem ismeri azon külön rendszabályokat, melyeket a külföldi hatalmak a khinaiakkal szemben gyakorolnak. Daczára ezeknek, a khinai nem lesz boszúálló, daczos és követelő. Khina a franczia hatalommal a győzelem pillanatában kötött békét s mégis engedékenységéről tett tanúbizonyságot. A külföldi uralommal szemben mindig békés szándékait akarta érvényre emelni. Mióta a Nyugattal közlekedik, soha nem volt olyan jó viszonyban Európával, de különösen Angliával, mint éppen jelenleg. Soha sem volt oly engedékeny a külföldi követelésekkel szemben. S Khina ezentúl is a béke útján fog haladni. De hogy ezt tehesse, előbb biztosítania kell lételét, s különösen meg kell magát erősítenie a tengeren, hogy partjait védelmezhesse. 1862-ben kezdte először érezni tengeri hajórajának hiányát, s hozzá fogott annak szervezéséhez az angolok útmutatásai szerint. Azonban cselszövény és ármány ezt is megsemmisítette végképen. Most újból elsősorban Kleina a partok védelméről és hadseregének szervezéséről gondoskodik, s mindaddig, míg e részben hatalmát kellőkép nem biztosította, gazdaságról, vasutakról és belső kultúráról nem gondoskodhatik. Azonban ez irányban sem esik még sem Törökország egyoldalú hibájába, mely csak is hadseregének fejlesztésére gondolt egykoron, s a belső jólétet halálosan elhanyagolta. Minden nemzet jóléte nemcsak a hadsereg létszámában, hanem a munkáskezek millióiban és rejlik! De nem célunk Klina belső reformjáról hoszszasabban értekezni. A khinai külpolitika általános iránya világosan áll előttünk. Ki akarja fejleszteni és megerősíteni a külhatalmakkal való viszonyait. Javítani akarja a külföldön levő khinaiak helyzetét. Ez utóbbi czélból nemrég nemzeti bizottság is alakult. Minthogy Khina és az ő fenhatósága alatt levő államok közötti viszony sok félreértésre adott alkalmat, s ez a birodalomnak nem egy birtokába került, elhatározta, hogy szorosabbra fűzi az alatta levő fejedelmekkel való viszonyát s azokért a felelősséget magára vállalja. Méltó volna Klinához s minden ázsiai hatalomhoz, mely hasonló helyzetben van, hogy a viszonyt egymás közt, mely kicsinykedés és féltékenykedés által meg van lazulva, mindinkább megerősítsék, s vállvetve érvényesítsék hatalmukat a külföldi benyomulással szemben. A khinai birodalom álma s ébredése. Tseng marquistól. Az Asiatic Quarterly Review január havi száma, Khina egyik legkiválóbb államférfiának, Tseng marquisnak emlékirataiból tesz közzé igen érdekes Helyi hírek. — A fővárosi tanács mai ülésén ismét a főváros tulajdonát képező épületek tűzkárbiztosításával foglalkozott. Egy nemrég tartott ülésén tudvalevőleg elfogadta a Fonciére ajánlatát, követelve, hogy a kötendő szerződést a Fonciérrel együtt aláírják a vele szövetkezett biztosító társulatok. A mai ülésen elhatározták, hogy elállnak e feltételtől és most már csak a Fonciérrel íratják alá a szerződést. A pesti szrnőegylet javára szombaton, f. hó 8-án a Vigadóban rendezendő hangverseny műsora a következő: 1. a) Adagio, Tartinitől, b) Gavotte (2. számú) Poppertől, előadja Popper Dávid m. zeneakadémiai tanár. 2. a) Rhapsodie (6. sz. as-dur) Worzischektől, b) Improvisation über das Wiegenlied (es-dur) Brahms Bendeltől, előadja Marczali Henrikné. 3. a) Träumerei, Schumanntól, b) Am Springbrunnen, Davidofftól, előadja Popper Dávid. 4. a) Norma (castadión) Bellinitől, b) Mazurka Schopin-Viardot- Garaia-tól, előadja Képes Valentina kisasszony. — A hangversenyt tánczestély követi. — A budapesti szünidei gyermektelep-egyesület január hó 5-én tartja meg évenként rendezni szokott hangversenyét a VI—VII. kerületi kör dísztermében. Pálmai Ilka és Ney Dávid éneke, Strümpfler Ignácz hegedűjátéka, Rausch Károly "zongorajátéka, Késmárky Árpád, Gáty Zoltán, Bakos József és Kőszeghy Géza kvartettje és Peigler k. a. szavalata töltik be a hangverseny egyes számait.