Pesti Napló, esti kiadás, 1887. január (38. évfolyam, 3-30. szám)

1887-01-04 / 3. szám

3. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Budapest, 1887. Kedd, január 4. 38. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a­­3 Pesti Naplót kiadó­ hivatalába’ Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám­o kr. Budapest, január 4. A Salisbury-kormánynak már van pénz­ügyminisztere. Göschen elvállalta a pénzügyi tárczát s ezzel természetszerűen további vál­tozások lettek a kabinetben szükségessé. Még két Hartingtonpárti politikusnak kell helyet csinálni, azért most Sddesleigh külügy- és Cross indiai miniszter vissza fognak lépni. A dologban csak az a feltűnő, hogy Churchill szintén e miniszterek elbocsátását követelte s kész volt megmaradni, ha Salisbury feláldozza őket. De a kormányelnök erre nem volt haj­landó s inkább Churchillt bocsátotta el. Most azonban ez áldozatot is meg kell hoznia, kü­lönben kabinete egész lételét koc­káztatná. Minő lesz a parlamenti többség, melyre az újon alakított kormány számíthat, arról nagyon eltérő hírek érkeznek. A­ koalíc­ió egyes egyedül Hartington lord és hívei bele­egyezésével létesült. Chamberlain és radiká­lisai nem akarnak az alkuról tudni, s ellen­kezőleg éppen most igyekeznek Gladstonenal újra kibékülni. Készségét erre Gladstone leg­újabban egész ünnepélyesen kifejezte : már folynak is a felek közt a tárgyalások. Cham­berlain kezdi belátni, mennyire nem hozzá való és milyen méltatlan szerepre vállalko­zott, midőn az ír nép jogos követeléseinek kielégítését meghiúsítani igyekezett. Tarkovich­ államtitkár. A mai hivatalos lap közli: Magyar miniszterelnököm előterjesztésére, Tarkovich József miniszterelnökségi miniszteri taná­csosnak, az államtitkári czimet és jelleget adomá­nyozom. Kelt Bécsben, 1886. évi deczember bő 31- dikén. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Orosz hadikészü­lődések. Reggeli lapunk távira­tai meghozták a félhivatalos Pol. Korr. azon közlemé­nyét, melyben megc­áfolni igyekszik azon híreket, mintha Oroszország a galicziai határok mentén na­gyobb arányú hadikészülődéseket folytatna s csapato­kat vonna össze. A N. Fr. Presse erre megjegyzi, hogy a Pol. Korr. közleménye sokkal inkább alkal­mas megerősíteni, mint megc­áfolni az említett ké­szülődések hírét. Proskurov és Woloczyk orosz hely­ségek, melyekről a P. K. is elismeri, hogy oda leg­újabban nagyobb orosz csapatok érkeztek, közvetle­nül az osztrák határ közelében s a lemberg-odesszai vasútvonal mentén fekszenek, néhány mértföldnyire egymástól. Proskurovnak 11.750 lakosa van, rendes hely­őrsége pedig a 46. orosz gyalogezred négy zászlóalja s két üteg tüzérség. A közeli falvakban még egy lovas­ezred szokott állomásozni. Ha most a helyőrséget egészen új és nagyszámú csapatokkal szaporították, úgy minden túlzás nélkül konstatálni lehet, hogy Oroszország a galicziai határon jelentékeny csapat­tömegeket von össze. A berlini lapok azzal a megjegyzéssel, hogy »különös forrásból« a Fortnightly Review egy czik­­két közük, mely szerint Francziaország októberben mind az Oroszországgal, Ausztria-Magyarország­­gal, (?) mind az Angliával kötendő formális szövet­séget visszautasította. Freycinet uralkodó eszméje az volt, hogy még egy szerencsés kimenetelű háború is a köztársaság bukását okozná. Bismarck elve az, hogy Ausztria-Magyarországnak ne engedjen meg semmit, a­mi a Német- és Oroszország közti háborút előidéz­hetné. Ha Oroszország előnyomulni akar, Bismarck azt tanácsolná neki, hogy Ausztria-Magyarországnak A PESTI NAPLÓ TÁBLÁJA. A mostoha leány. 35 .A. .-tól. (Francziából.) XXXVI. (Folytatás.) Egyszerre egy hang szólalt meg mögötte. •— Kisasszony! A Madonna megfordult. — Nini, ön még itt van. Azt hittem, hogy már elment. — Mit.. mit akar ön tenni ? A Madonna vállat vonva felelte : — Láthatja.. aludni megyek. Nagyon ki va­gyok fáradva a sok napi munkától és jól esnék a nyu­galom .. ön soha sem alszik ? A Madonna továbbra is mind kevesebbet lát­szott törődni az óriással, kinek zavara folyvást növe­kedett. — Kisasszony — kezdé újra néhány pillanat múlva. — Mit kíván ? — úgy vélném.. .bocsásson meg .. . hátha se­gítenék önnek ? — Ön nekem ? Soha! Ön nagyon ügyetlen lenne. — Igaz, kevés a tapasztalatom, de olykor, mint orvos, különösen sürgős esete­kben, kénytelen vagyok segédkezni a nők toiletteje körül. — Ah, mint orvos ... az más dolog .. . A Madonna mezítelen lábbal tánczolt a szobá­ban, minduntalan , hajolva s azután az ablakhoz fut­va, mintha a földön valamit összeszedne és aztán az ablakon kidobna. — Mit csinálsz, Madonnám ? — Hogy én mit csinálok ? összeszedem itt a földön a te eltört erényed, a te esküd, fogadalmad és aggodalmaid cserepeit. Azokat dobom ki az ablakon — igy ni!... És egész szivéből nagyokat kaczagott. Azután néhány pillanat múlva: — Most már te nem tagadhatsz meg nekem semmit. Beszélj. De legelőször is valld be, hogy nagy mihaszna vagy! XXXVII. A szegény Cbalut tehát elmondott mindent, a­mit tudott ; elmondá Károly E­duárd szerelmét Lola iránt, a­mit a Madonna körülbelül tudott ; elmondá a fiatal leány helyzetét családjában ; mind a történte­ket és azt is, hogy Don José mint váltotta be fenye­getéseit a tőrdöféssel, melynek következményeit a Madonna látta. — Mindezekből — mondá a Madonna — ke­vés újat tudok meg. Körülbelül kitaláltam a valót. S mindez azt bizonyítja, hogy én helyesen okoskodtam, midőn Károly Eduárdot nagy veszélyben gondoltam és téged mindennek megmagyarázására bírtalak. — A­mi a magyarázást illeti, az kissé bajos — mert sok homályos pontot én sem értek. — Oh, én mindent tisztán látok. — Azon én nem csodálkozom — felelte Chalut, ki előtt most a Madonna a világ legszebb s legoko­sabb nőjének tűnt fel. — Kivéve azt az utazást, azt még nem értem. Chalut most elmondá az egész történetet a köz­jegyzővel, a furcsa apaságot, Brochat Felicité törté­netét s az örökséget. — Mit akarnak ezzel a koholmánynyal ? — mormogá a Madonna igen ingerülten. Különben az egész dolog nem rossz, mert gazdagsággal jár. S ő igazán készpénzben kapta meg a huszonötezer frankot ? — Magam láttam — megszámláltam. — Az ily tréfa nem rossz. Másnak a gye­rek elviszi a pénzét s itt a gyerek hoz pénzt. Azt a rengeteg összeget bizony nem azért adták, hogy házi nyulakat neveljenek. A művészi műterem és a korcsma e kevert be­szédje, mely oly csinos ajkakról eredt, bájosnak tűnt fel Chalut előtt, a kinek most átengedjük a szót, hogy elmondja Toursba érkeztüket: — Elgondolható — mondá — hogy mennyire sajnálkoztam, midőn hallottam, hogy Toursba megy, a hol Don José Barrancas van s a hol annyi veszély fenyegeti. Mert ha bizonyos, a mint föltettük, hogy Lola ott van, szegény barátunk bizonyára mindent elkövet, hogy vele találkozzék. — Természetes — s te azért voltál ott, hogy védelmezzed őt — jegyezte meg a Madonna, még min­dig gúnyos hangon, de a­melyben már némi rokon­­szenv is volt. — Igen ám — felelte az óriás — csakhogy ő nem hagyta védelmezni magát és csak is úgy vitt el magával, hogy megesküdtem rá, hogy minden rende­letének vakon engedelmeskedem.-------Meglehet — így szólt hozzám — hogy engem baj ér, s ez esetre annál inkább szükséges, hogy minket ne lássanak együtt. Egyikünknek mindig biztos menhelyen kell lennie, hogy szükség esetén a másiknak segítségére siethessen. Miután a titok, melyet lejalitásodra és becsületedre bízok, nem az én titkom ; az egy nőnek, Lolának a titka, az ő megegyezése nélkül, kívülem senki se avatkozhatik bele a titkokba. Egyikünk sem ismerte azonban Tourst, sem a birtokot, a­hol a bankár elrejte mostoha leányát, a­ki már néhány hónap óta nem volt Párisban. Hosszas tanakodás és vita után sikerült végre Károly Eduárdot meggyőzni, hogy jobb lesz, ha én megyek ki először és én kémlem ki a helyet, mint ő, a­kit ismernek és a­ki mindjárt az első lépésnél elront­hat mindent. Kimentem tehát, hogy körülnézzek. Nem volt nehéz megtudni, hogy Barrancas Tours mellett nyaralójában lakik, melyet kastélynak és park­nak is lehet nevezni, olyan nagyszerű. Megtudtam mindjárt azt is, hogy Don Josénak neje és leánya is ott van. Hogy Lolának egészségi állapota milyen, azt nem tudhattam meg. A bankár — azt mondák ne­kem — úgy él, mint a medve; nem fogad el soha senkit, a vidékbeliek közül még soha senki se volt az ő kastélyában. A hölgyek olykor kikocsiznak, mindig a bankár társaságában, — egy idő óta azonban e kirándulások is elmaradtak. A modorból, melylyel róla beszéltek, azt lehe­tett következtetni, hogy ő igen durva, műveletlen em­­­­ber, kit a vidéken senki se szeret. Ezután meg kellett ismerni a helyet. A birtok mintegy félórára fekszik a várostól, kis magaslaton, nem messze a Loiretól. Az országút a kert nagy kapuja előtt megy el, melyen át a kocsiút bevezet a kertbe. Ezen oldalról nem remélhettünk semmi közele­dést a fiatal leányhoz. A bejáró nagyon ki volt téve a járó­kelők te­kintetének, a ház is nagyon közel volt hozzá, bár azt magas fák takarták el. Körüljártam a kertet s a bejáróval átellenes oldalon kis ösvényt és másik kis kaput találtam, mely nagyon alkalmasnak látszott bizalmas találkozóra, sőt mintha csak e czélra lett volna rendeltetve. Mindezt elmondtam Károly Eduárdnak s kis tervet is készítettem számára, úgy, hogy minden ke­resés és tétovázás nélkül eljuthatott ez ösvényhez. Három napon át azon lehetetlen reménynyel ment oda,,hogy ezen a helyen meglátja majd Lolát. — És meglátta ? — A lehetetlen megvalósult — ő csakugyan ta­lálkozott Lolával. — Az Isten védi a szerelmeseket! Chalut azután elmondá az azóta történteket, nem felejtve el a levélváltást sem a kő alatt. — Nem akartam — tette hozzá — hogy Ká­roly Eduárd visszatérjen a találkozó helyre, mert ha kétszer ép bőrrel megmenekült is, szükségtelennek láttam harmadszor is kihívni a sorsot. De ha Ká­roly Eduárd valamit a fejébe vesz, az ördög se bír vele. — Igen, ő olyan, mint az ördög. — Az az oly fejes, mint az öszvér. Elmenni hagytam tehát, de mielőtt elhagyott volna, meg kel­lett újítanom a hallgatás esküjét, melyet ugyan szé­pen tartok meg! — tette hozzá az óriás halk han­gon és lesütötte szemét. — Ugyan, hagyd el már! — kiálta fel a leány. — Ő tehát elment és én nem láttam többé viszont. — Oh! szólt a Madonna igen szomorúan. Vájjon ezúttal megölték? Chalut elhalványodott, így szólva: — Nem .. . ebben biztos vagyok. — Hogyan ? — Elképzelheted, hogy­ én nem maradtam tét­lenül vendéglős szobánkban. Ő nem térvén vissza az éjjel, én három napon át ismét és ismét átkutattam a kastély környékét, a kis ösvényt, az egész vidéket, de sehol semmi nyom. — Ez különös! S ebből következteted, hogy nem történt baja? — Dehogy! Harmad nap, midőn már arra gon­doltam, hogy ígéretem és esküm daczára értesítem a rendőrséget, levelet kaptam. — Levelet ? — Igen, a postán. — Levelet Károly Eduárdtól ? — Úgy van. Ismered írását — ime, itt van. Chalut felöltője zsebéből levelet vett elő s azt megmutatta a Madonnának. xxxvm. A Madonna hirtelen kikapta a levelet Chalut kezéből s a borítékot megnézve igy szólt : — A levél a postán jött, de a rajta levő posta­bélyeg szerint a vasúton adták fel. — Úgy van. Talán útközben adta fel ? — Ki tudja ? A levelet bizonyára ő irta. Ez az ő írása, a czimet is igy szokta írni — elég levelet vittem tőle a postára, hogy ezt tudjam. A leány kinyitá a borítékot s ebben fehér pa­pirt talált, minden jegy nélkül, a papírra e néhány sor volt írva : Kedves barátom, Ne nyugtalankodjál miattam s egyelőre ne is kazd megtudni, hogy most hol vagyok. A körülmények, melyeket majd később elmon­dok neked, úgy kívánják, hogy most mindenki elől elrejtőzzem..­előled is. Emlékezzél esküdve... Feltétlenül számítok arra, máskép nagy baj ér... Az egyedüli szolgálat, melyet most nekem tehetsz, abból áll, hogy rögtön el­hagyod Tourst s Párisba térsz vissza... hova én is közelebb megyek. Légy titoktartó, minden jól megy. Bízom be­csületedben, Barátod Károly Eduárd. (Folyt. köv.) részt juttasson. A Konstantinápoly miatti kérdés jelenleg, az orosz-török barátság alkalmával, nem idő­szerű. Kálnoky és Robilant beszédei által megijeszt­ve, Oroszország nem szándékozik Bulgáriát elfoglalni. Bismarck mindent el fog követni, hogy Oroszország előnyomulását megakadályozza , esetleg tanakodni fog arról, vajjon nem akadályozhatja-e meg a kon­fliktust, hogy Ausztria-Magyarországnak kárpótlást juttat ? A bolgár kormány lemondása. A Times a kö­vetkező hírt közli: A bolgár kormány manifesztumot szándékozik kibocsátani, melyben megbízását leteszi a nagyhatalmak kezébe. Eközben a nagyhatalmak Oroszország ajánlatai fölött fognak alkudozni. Angolország, mint hírlik, két javaslattal lép föl: 1. A bolgár kormány visszalépése s a szob­­ranye megnyitása közti időben sem Bulgáriában, sem Ruméliában sehol se hirdettessék ki ostromállapot; 2. se a sajtószabadságot, se a gyülekezési jogot ne függeszszék föl. A belga munkáspárt kongresszusa, Brüsszel, decz. végén. A munkáspárt itt kará­csony napján kongresszust tartott. A kongresszus megnyitása előtt a különböző munkásszövetkezetek pi­ros zászlókkal zeneszó mellett testületileg kivonul­tak. Brüsszel és külvárosainak 24 munkásegylete vett részt a kivonulásban s a nemzeti bank épülete előtt tüntetőleg a munkások a »marseillaise«-t éne­kelték. Innen a »Maison du Peuple« felé ha­ladtak, mely épületet a pékek szövetkezetétől vettek bérbe hat évre. Az épületet szerződés szerint a kü­lönböző munkás-szövetkezetek rendezték be s az egész berendezés 10,000 frankba került. Az épület nagy részét a gyűlés- és klubtermek s a vendéglői szobák foglalják el, ez utóbbiakban csak könnyű sört árusítanak. Az épület homlokzatán aranyozott betűk­kel diszlik: »Maison du Peuple.« Ide vonultak a munkások s a bejáratnál a pékszövetkezet egy megbí­zottja aranyozott kulcsot nyújtott át a munkás­szö­vetkezet titkárjának, Bertrandnak, ki mindjárt a kaput kinyitotta. A betóduló tömeg csakhamar zsúfolásig meg­töltötte a házat. A nagy vörös szőnyeggel bevont te­rem egy emelvényén helyet foglalt a bizottság. Ber­trand forradalmi hangú beszédet intézett a munká­sokhoz. Délután kezdődött a kongresszus s másnap folytatódott. Minthogy azonban sem a sajtó képvi­selői, sem más hívatlanok a tanácskozásokra be nem bocsáttattak, a kongresszus lefolyásáról semmi bizo­nyos nem mondható. Csak most jelenti a »Peuple« hogy fontos határozatok hozattak, melyek a munkások szervezetére vonatkoznak. Ezeken kívül el len hatá­rozva, hogy a legközelebbi kongresszust C­h­a­r­­­e­­róiban tartják meg 1887. ápr. 10-én. Biztos adat mindössze csak ennyi került nyil­vánosságra s a »Flandre Liberale« közleményei,melyek kivonatát az »Agence Havas« világgá küldte, puszta föltevésen alapulnak. A kongresszuson minden való­színűség szerint tárgyalásra került pontok közül kö­vetkezőket említjük : javaslat, hogy 50 tagnál keve­sebbet számoló munkásegyletek a munkáspártba föl ne vétessenek; megengedtetik-e, hogy a munkás­szö­vetségbe tartozó egyletek egyszersmind az Egyesült­ Államokban alakult »Munka lovagjai« szövetséggel érintkezésbe léphessenek ? Továbbá tanácskozás tárgyát képezte, hogy lehetne legc­élszerűbben az általános munkabeszün­tetést szervezni, mily után lehetne legkönnyebben ál­talános szavazati joghoz jutni, hogy lehetne a munka­­­­erőket statisztikailag rendezni, mi­után-módon ter­­jeszszék a szoc­ialisztikus eszméket a hadseregben, hogy eszközöljenek ki az elitélt munkásoknak amnesz­tiát, s végül vegyék-e meg s adják-e ki nagyobbitott alakban a »People «-t. Vajjon tárgyalás alá kerül­tek-e mind e pontok s mind eredményre vezettek a tanácskozások, erről semmi bizonyos sem került nyil­vánosságra. Annál több hir terjedt el a munkás­ünnep külső lefolyásáról, így a »Maison du Peuple«-ben rendezett két hangverseny jövedelmét a sztrájkoló bányamunkások javára fordították. Két szinielőadást stb. is tartottak, szóval, semmit sem mulasztottak el, hogy a kongresszust elsőrangú politikai eseménynyé emeljék. KÜLÖNFÉLÉK. — A hír­­lapból. Bogulya Pál 53. számú gya­logezredbeli őrnagy és törvényes utódai, a magyar nemes­séget az ivánpolyai előnévvel díjmentesen nyerték. Mattyók Bencze, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főszol­gabírója, kiváló szorgalommal és erélylyel teljesített si­keres működése elismeréséül, a Ferencz József-rend lovag­keresztjét nyerte, Kapuszta József ipolykeszi­ biró, buzgó és hasznos szolgálatai elismeréséül, az ezüst érdem­keresztet nyerte. A m. kir. pénzügyminiszter, Király Mátyás volt állami végrehajtót, Horvát-Szlavonországok területére ideiglenes minőségű állami végrehajtóvá nevezte ki. A m. kir. pénzügyminiszter, Smolver József pénz­ügyőri fővigyázót, a portorei mellékvámh­ivatalh­oz II. oszt. vámszedővé nevezte ki. A sátoralja­ujhelyi kir. törvényszék, dr. Nagy Ár­min sátoralja-ujhelyi ügyvédet törvényszéki német tol­­mácscsá nevezte ki. — Ő Felsége Köblér községnek, az ott 1886. évi junius hó 3-án dühöngött tűzvész által károsodott lakosai segélyezésére, háromszáz frtnyi összeget magán­­pénztárából adományozott. — Battenberg Sándor herczeg, hir szerint, a telet Meranban fogja tölteni. — A Petőfi-társaság január 6-iki közgyűlésé­nek lapunk mai számából közölt programmjából téve­désből kimaradt egy szám: Reviczky Gyula Sza­badság czimü költeménye. — A budapesti ügyvédi kamara részéről köz­hírré tétetik, hogy dr. Kaldrovits Géza (1. IV., Lipót­­utcza 8. sz.), dr. Markus Dezső (1. V., Mária-Valéria­­utcza 14. sz.), dr. Messinger Simon (1. V. József-tér 9. sz.), dr. Tury Sándor (1. IV., Sebestyén-tér 6. sz.) és dr. Várady Károly (1. IV, Újvilág-utcza 27. sz.) ügyvédek a kamara lajstromába folytatólag felvétet­tek ; továbbá hogy Horváthy J­ózsef budapesti ügyvéd és kamarai tag Abauj-Szántóra, a kassai ügyvédi kamara területére elköltözése, — és dr. Molnár Győző budapesti ügyvéd és kamarai tag önkéntes lemondása folytán fenti lajstromból kitörültettek s hogy ügyvédi irodájuk részére gondnok-kirendelésnek szüksége fenn nem forgott. — Az öngyilkos Vásánkeöy Imre temetése hol­nap lesz Ó-Szőnyről. A temetésre ma leutazott Cson­­tosi Jánosné, sz édesanyja. — Kérelem. Megkerestettünk e sorok közlésére. Miután Magyarországnak több kötetre terjedő álta­lános és részletes geográfiáját sok évi munka után elkészítettem, felkérem mindazokat, kik netalán oly helyi érdekű természetrajzi, régiségi, emlékszem, mű- és művelődés­történeti, néprajzi, tájszokási vagy vallásfelekezeti adatok birtokában vannak, melyekre nézve feltehető, hogy tudomásomra nem juthattak, szíveskedjenek azokat munkám teljessége érdekében felhasználás végett velem mielőbb közölni. A jelen birtokviszonyi adatok dolgában is kérem az egyes bir­tokosok szíves támogatását, nemkülönben a családi le­veles ládák birtokosait, hogy a ládák hollétéről s ha lehet, tartalmáról is tudósítani szíveskedjenek. Végre felkérem azon szerzőket, kik vidéki lapokban vagy könyvkereskedésbe nem jutott füzetekben egyes to­pográfiai kérdéseket tárgyaltak, vitattak vagy tisz­táztak,­ hogy e lapszámokat, illetőleg füzeteket ve­lem közölni ne terheltessenek, én felhasználás után legott köszönettel vissza fogom azokat juttatni. Kü­lönben a legkisebb adatot is, ha munkám kiegészíté­sére szolgálhat, hálás szívvel fogom a közlők neve alatt értékesíteni. Pozsony, 1886. évi deczember hó 30-án. Dr. Ortvay Tivadar, kir. akad. tanár, részleteket, melyek Klinára, annak jelenlegi állására vonatkoznak. Tseng marquis, ki jelenleg Klina kül­ügyi politikájának egyik vezetője, ezeket még mint magánember irta. Az emlékiratokból, melyeknek eszmemenete egy kiváló gondolkozó főre vallanak, a következőket kö­zöljük : Minden nemzet életében van olyan korszak, mi­dőn úgy látszik, mintha az a pusztulás felé rohamo­san közelednék. Sokan ebből azt következtették, hogy a nemzetek is, mint az egyének, átmennek szabálysze­­rűleg a gyermekkorból a férfikorba, innen az aggkor­ba, s végre kimúlnak. Khináról is így vélekedtek a legutóbbi időkig. Azt állítják, hogy vén tüdeje a XIX-ik század éles levegőjét nem bírja meg. Egy tekintélyes angol diplomata 1849-ben azt állítá, hogy a mennyei birodalom végenyészetéhez közeledik. Ez angol diplomata Sir Thomas Wade volt. E nézet olyan államférfivé volt, kinek Khiná­ról és a khinai irodalomról való ismerete páratlanul áll, s nézetében mások is osztoztak. Az események azonban ez állítást nem igazolták be, Kleina nem halt meg, csak aludt. Lehet, hogy eltévesztette útját, nem látta, hogy a régi megszokott ösvények nem vezetnek czélhoz. Lehet, hogy ősi dicsőségéről álmodozva, tét­len nyugalomba merült. De Tau Kvang uralkodásá­nak vége felé a sivár valóság felriasztotta az álmodo­zó birodalmat s belátta, hogy ekkér fennállása ve­szélyeztetve van. Partvonalának mentében külhatalmak kezdték befolyásukat érvényesíteni. Tengeri rablók s japán kalózok már előbb nem egyszer támadták meg a par­tokat, azonban ezek távolról sem voltak olyan veszé­lyesek, mint az új betolakodók. Ezek, a­hova csak ér­keztek, ott lábukat meg is vetették. Először alázato­sak voltak, majd üzérkedve a néppel, azt külföldi áruk­kal elkápráztatták. S ennek folytán a nép körében később lázongások támadtak s b bizonyult, hogy a fe­hér kereskedők épp úgy tudnak a fegyverrel bánni, mint a­mily ügyesek az üzérkedésben. E lázadások eredménye az volt, hogy 1842-ben az idegenek az eddig érintetlen nagy khinai kőfalon négy helyen ütöttek rést az ő befolyásuknak, úgy mint Amoy, Futseu, Ningpo és Shangai irányában. De ez még mind nem rázta föl a birodalmat álmodo­zásából. Csak midőn az oroszok kulcsába s a fran­­cziák Tonkingba előnyomultak s a császári palota a lángok martaléka lön, kezdte észrevenni a helyzet ve­szélyes voltát. Egy okos és bölcs fejedelem Kleinát a fenyegető veszélyekből ki akarta menteni s ama jeles államférfi, ki még most is a birodalom ügyeinek élén áll, minden erejével azon fáradozott, hogy a szeren­csétlenségek ne ismétlődjenek. Azóta Kleina nem a régi. Minden vesztett ütközet, mely gyöngeségét bizo­nyította, erejének kifejtésére ösztönözte. Láttuk az álmodozást, most tanúi vagyunk az ébredésnek. Mi­lyen eredménye lesz ennek ? Meglátjuk. Háromszáz millió ember ébredése nem fogja-e veszélyeztetni a Nyugattal való viszonyt ? Soha! A khinai sohsem volt támadó nemzet. A történelemben mindig, mint békeszerető faj szerepelt s ilyen lesz a jövőben is. Khina nem éhez országokra. Nincs szüksége arra, hogy lakói kiván­doroljanak. Igaz, hogy sok khinainak kelle­nem egy­szer Kubába, Peruba, az Egyesült­ Államokba és brit kolóniákba kivándorolnia, de ez csak a Taiping és a mohamedán lázadások által okozott nyomor követ­kezménye volt. Kbinában van elegendő tér megélni. Hisz még százezer holdakra megy feltöretlen talaja, melyet még ekevas nem érintett s a mandzsuk és mongolok földjén végtelenek a puszták. E vidékek művelése nemcsak nemzetgazdasági, hanem katonai okokból is szükséges. A császári kormány a legutóbbi időben ez irányban is intézkedéseket tett. Ezenkívül gyárak és vasutak épülnek, s a bá­­nyamivelés is kezdetét vette. Ily módon millió és millió kéz nyer munkát. Innen is magyarázható, hogy a khinai birodalom nem egyszer már visszautasította a külföldi kormányok azon ajánlatát, hogy munkáso­kat fognak közéjük betelepíteni. Különben is a kül­földi államok oly kegyetlen módon bánnak a khi­­naiakkal, s oly barbár módon nem veszik tekintetbe a nemzetközi érintkezés viszonyait, hogy nem csoda, ha a khinai uralom alattvalóit kivándorlásra nem buz­dítják. A ki­állításaimat túlzottaknak hiszi, bizonyára nem ismeri azon külön rendszabályokat, melyeket a külföldi hatalmak a khinaiakkal szemben gyakorol­nak. Daczára ezeknek, a khinai nem lesz boszúálló, daczos és követelő. Khina a franczia hatalommal a győzelem pil­lanatában kötött békét s mégis engedékenységéről tett tanúbizonyságot. A külföldi uralommal szemben min­dig békés szándékait akarta érvényre emelni. Mióta a Nyugattal közlekedik, soha nem volt olyan jó viszony­ban Európával, de különösen Angliával, mint éppen jelenleg. Soha sem volt oly engedékeny a külföldi követelésekkel szemben. S Khina ezentúl is a béke útján fog haladni. De hogy ezt tehesse, előbb biztosítania kell lé­telét, s különösen meg kell magát erősítenie a tenge­ren, hogy partjait védelmezhesse. 1862-ben kezdte először érezni tengeri hajórajának hiányát, s hozzá fogott annak szervezéséhez az angolok útmutatásai szerint. Azonban cselszövény és ármány ezt is meg­semmisítette végképen. Most újból első­sorban Kleina a partok védel­méről és hadseregének szervezéséről gondoskodik, s mindaddig, míg e részben hatalmát kellőkép nem biz­tosította, gazdaságról, vasutakról és belső kultúráról nem gondoskodhatik. Azonban ez irányban sem esik még sem Törökország egyoldalú hibájába, mely csak is hadseregének fejlesztésére gondolt egykoron, s a belső jólétet halálosan elhanyagolta. Minden nemzet jóléte nemcsak a hadsereg létszámában, hanem a munkáskezek millióiban és rejlik! De nem c­élunk Klina belső reformjáról hosz­­szasabban értekezni. A khinai külpolitika általános iránya világosan áll előttünk. Ki akarja fejleszteni és megerősíteni a külhatalmakkal való viszonyait. Javí­tani akarja a külföldön levő khinaiak helyzetét. Ez utóbbi czélból nemrég nemzeti bizottság is alakult. Minthogy Khina és az ő fenhatósága alatt levő államok közötti viszony sok félreértésre adott alkalmat, s ez a birodalomnak nem egy birtokába ke­rült, elhatározta, hogy szorosabbra fűzi az alatta levő fejedelmekkel való viszonyát s azokért a felelősséget magára vállalja. Méltó volna Klinához s minden ázsiai hatalom­hoz, mely hasonló helyzetben van, hogy a viszonyt egy­más közt, mely kicsinykedés és féltékenykedés által meg van lazulva, mindinkább megerősítsék, s vállvetve érvényesítsék hatalmukat a külföldi benyomulással szemben. A khinai birodalom álma s ébredése. Tseng marquistól. Az Asiatic Quarterly Review január havi szá­ma, Khina egyik legkiválóbb államférfiának, Tseng marquisnak emlékirataiból tesz közzé igen érdekes Helyi hírek. — A fővárosi tanács mai ülésén ismét a fővá­ros tulajdonát képező épületek tűzkárbiztosításával foglalkozott. Egy nemrég tartott ülésén tudvalevőleg elfogadta a Fonciére ajánlatát, követelve, hogy a kö­tendő szerződést a Fonciérrel együtt aláírják a vele szövetkezett biztosító társulatok. A mai ülésen elha­tározták, hogy elállnak e feltételtől és most már csak a Fonciérrel íratják alá a szerződést.­­ A pesti szr­­nőegylet javára szombaton, f. hó 8-án a Vigadóban rendezendő hangverseny műsora a következő: 1. a) Adagio, Tartinitől, b) Gavotte (2. számú) Poppertől, előadja Popper Dávid m. zeneaka­démiai tanár. 2. a) Rhapsodie (6. sz. as-dur) Worzi­­schektől, b) Improvisation über das Wiegenlied (es-dur) Brahms Bendeltől, előadja Marczali Henrikné. 3. a) Träumerei, Schumanntól, b) Am Springbrunnen, Davidofftól, előadja Popper Dávid. 4. a) Norma (casta­dión) Bellinitől, b) Mazurka Schopin-Viardot- Garaia-tól, előadja Képes Valentina kisasszony. — A hangversenyt tánczestély követi. — A budapesti szünidei gyermektelep-egyesület január hó 5-én tartja meg évenként rendezni szokott hangversenyét a VI—VII. kerületi kör dísztermében. Pálmai Ilka és Ney Dávid éneke, Strümpfler Ignácz hegedűjátéka, Rausch Károly "zongorajátéka, Kés­­márky Árpád, Gáty Zoltán, Bakos József és Kő­­szeghy Géza kvartettje és Peigler k. a. szavalata töl­tik be a hangverseny egyes számait.

Next