Pesti Napló, esti kiadás, 1887. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1887-02-01 / 31. szám

31. szám. Sze?r’n«sa:íidei iroda: F­erencziek-tera, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Feranoziek-tere, Athenäen m-é p ü 1 e t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények, a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Kedd, február 1. Esti kiadás, 38. évi folyam. .Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 6 frt. Ha az úti kiadás postai katonkü­ldést kívántatik, postabályogre havonként 15 kr., évnegyedenként 1 forint fo­ladzetendo. hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi Napló« kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, február 1. A berlini külügyi hivatal egyik legelő­kelőbb közlönye, a Post, tegnap kimondotta, mi az, a­mi franczia részről Németországot leginkább nyugtalanítja. Ez Boulanger tá­bornok hadügyminiszter, ki, mint Berlinben állítják, lázasan folytatott készülődéseivel Francziaországot már is a háború szélére so­dorta s kinek haladéktalanul távoznia kellene állásáról, ha a párisi kormány azt akarja, hogy a hadi veszély enyhüljön, Bismarck herczeg tehát egyenesen hadat üzent Bou­langer tábornoknak s azt követeli, hogy a hadügyi tárczát a francziák olyan emberre bízzák, ki neki jobban megfelel. Ez kétségkívül igen sajátszerű és ko­moly igény, főleg miután éppen most jelen­tik Párisból, hogy a kiválóbb politikusok magánkörben tett nyilatkozataikban Boulan­ger magaviseletét kifogástalannak találják, s a legnagyobb dicsérettel halmozzák el. Goblet tehát aligha fogja Boulangert elejteni, bármi zajosan követeljék a német of­fic­iózusok. Ellenben igen könnyen megtörténhetik, hogy a Boulanger kérdés az egész kormányt ha­lomra dönti. A minisztérium különben is meglehetősen inog s tegnap is egyes budget­­kérdések tárgyalása közben minduntalan a leszavaztatás veszélyének volt kitéve. A Komjáthy ügy a képviselőház mai ülésében csak megelőzőleg tárgyaltatott. Győry Elek, ki e tárgy­ban felszólalt, nem mint az immunitás megsértését, hanem mint a védelmi jog ellen elkövetett sértést tün­tette fel az esetet. Tisza miniszterelnök azon nyi­latkozata azonban, hogy az ügyben alaposan informál­­tatni akarja magát s azután szól hozzá, elejét vette a mai ülésen minden további felszólalásnak. Többen akartak ehhez hozzá­szólani, köztük a ház oly kitűnő tagja, mint H­o­d­o­s­s­y Imre. A miniszterelnök nyi­latkozata után azonban egy­előre minden felszólalás elmaradt. Valószínű, hogy az ügy a ház holnaputáni ülésén tárgyaltatik. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma tárgyalta a hajózási vállalatok kérvényét a szállítási adó fel­emelése tárgyában benyújtott törvényjavaslat ellen. He­gedüs előadó kifejtette, hogy a kérvények sem jogi, sem gazdasági érvelése nem helyes s azért mel­lőzendő. Többen hasonló szellemben nyilatkoztak, mire Hor­á­n­s­z­ky Nándor kiemelte, hogy mivel magát a szóban forgó törvényjavaslatot sem fogadja el, a kérvénynek mindenesetre sikert óhajt. A bizott­ság azonban a kérvény mellőzését határozta el. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése febr. 1-én. I. A m­ai ülésen, mely igen látogatott és élénk volt, G­y­ő­r­y Elek hozta szóba a Komjáthy-esetet, mire Tisza miniszterel­nök azt felelte, hogy nyilatkozata előtt meg akarja ismerni a tényállást. (Lásd alantabb.) A ház ezután letárgyalta a miniszter­elnökségi, a fiumei, az ő Felsége személye körüli és a horvát miniszteri budgeteket. Az elsőnél felszólalt Irányi, a minisz­terelnöki fizetés leszállítását, a 3000 írtnál magasb fizetésű hivatalnokok fizetésének re­­dukc­ióját és a szolgálati pragmatika megal­kotását indítványozván. Ez utóbbit elfogadta a ház, Tisza miniszterelnök is rászavazott pártja nagy részének ellenében. Fiume ügyénél felszólalt: Lukács Gyula, Csernátony és Madarász Jó­zsef. A rendelkezési alap tételénél Ernuszt Kelemen nagy hévvel elmondott hosszabb beszédet mondott, mely az ellenzék padjain zajos tetszést keltett. Tisza miniszterelnök e beszédre azon­nal reflektált. E tételhez hozzá­szóltak: Petrich és Ba­bes is. Ezek voltak az ülés főbb mozzanatai. II. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Zsilinszky Mihály, Beöthy Al­gernon, Zay Adolf. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kál­mán, Szapáry Gyula gr., Fabiny Teofil, Fejérváry Géza b., Széchenyi Pál gr. Az ülés kezdődik i. e. 10 óra után. Bejelentések. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hite­lesíttetik. Zeyk Dániel a kérvények 29. sorjegyzékét mu­tatja be. Szombaton fog tárgyalás alá vétetni. Bamutattatik az elnöki havi előterjesztés, mely felolvastatott. Hegedűs Sándor bemutatja a pénzügyi bizottság jelentését »a vasúti és gőzhajózási szállítás használatá­nak megadóztatásáról szóló 1875. évi XX. t.-czikk némely határozatainak módosításáról a czímű törvény­­javaslat tárgyában. Annak idején az osztályok mellőzésével napi­rendre fog tűzetni. Az operaházi eset, Elnök T. ház ! Következnék most a napirend, de a napirend előtt még Győry Elek képviselő úr kivan szólani. (Halljuk! Halljuk 1) Győry Elek: T. ház 1 (Halljuk ! Halljuk 1) Bátor voltam a napirend előtt, bevett gyakorlatnál fogva, a­mely hasonló esetekben többször ismétlődött, — szót kérői, mert meggyőződésem szerint tegnap dél­után a m. kir. operaházban oly eset történt, a­mely még teljesen rendőrileg berendezett államokban is ritkitja párját. (Igaz­ a szélsőbalon.) Én azt hiszem, te­hát, hogy ilyen esetekkel szemben, mint a­milyenre vonatkozólag leszek bátor igen röviden előterjeszteni a tényállást, az ország képviselőháza egy perc­ig sem engedheti, hogy ez szó nélkül maradjon, hogy az ellen a tiltakozás szava ott, a­hol leghivatottabb ellenőrei ülnek a jognak és törvénynek, azonnal fel ne hangoz­zék és alkalom ne adassék ezen felszólalás által eset­leg a t. kormánynak is a maga álláspontját ily dol­gokkal, ily cselekedetekkel szemben körvonalazni és megjelölni. (Úgy van­ a szélsőbalon.) A lapokban futó hírként elterjedt, mindenki ol­vast­a, több különböző variáczióban az esetnek törté­netét, én ennélfogva, azt hiszem, tartozom a t. háznak azzal, hogy részletekre ki ne terjedjek, hanem csak lényeges és főbb vonásokban emeljem ki az esetet. Kitüzetett az operaházi fegyelmi bíróság által fegyelmi tárgyalás. Ezen fegyelmi tárgyalásra megje­lent a vádlott védőjével, megjelent, mint méltóztattak olvasni, számos képviselőtársunk és igen számos mél­tán a műveit osztályhoz sorozható egyén. Ennek da­czára nem tudom, miből láthatta előre a t. elnöke an­nak a bíróságnak, az operaházi intendáns úr, hogy kikből fog állani ez a hallgatóság a fegyelmi bíróság előtt, de annyi tény (Halljuk !), hogy a­mi ismét csak, úgy hiszem, egészen rendőrileg szervezett államokban fordulhat elő, egy fegyelmi biróság tárgyalásához szükségesnek látta előre rendőri fedezetet kérni. (Igaz ! Nagy mozgás és nyugtalanság a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor : Nem elég a botrány ! Győry Elek : Én pedig, t. ház, miért, az okait megmondja a t. bírósági elnök úr maga, t. i. ő rend­őri fedezetet kért, mert gondolta, hogy ilyen vagy olyan publikum fog jönni és azt mondja : (olvassa) »azért, hogy a vádlott tisztviselőnek előre elhatáro­zott szándéka volt zajos affairet és botrányt pro­vokálni. Komjáthy Béla : Mert védte magát. (Mozgás a szélső balon.) Győry Elek : »Ezt bizonyítja nemcsak azon ke­mény, hogy a fegyelmi bíróság előtt a szabályzat rendelkezései ellenére ügyvéddel akarta képviseltetni magát, hanem az is, hogy szétküldött felhívások ál­tal oly elemeket hozott a tárgyalási terembe, melyek megfeledkeztek az illem legkezdetlegesebb szabá­lyairól.« Nem akarom illusztrálni, te­hát, ezt, csak azt jegyzem meg rá, hogy ha már egy bíróságnak elnöke azt tartja, hogy ha valaki védeni akarja magát és szakértői képviselettel jelenik meg ott, az már annyit jelent, mint botrányt csinálni, ha valaki azt mondja — utólag pláne, a nyilatkozatban jelent meg — hogy képviselőtársai és azok, a­kik ott jelentek meg és a művelt osztályhoz tartozó egyének, oly elemek (Moz­gás a szélsőbalon), hogy csak a rendőri fedezetnek van helye, azt hiszem, sérteném a ház tekintélyét, ha ezt a felfogást itt még bővebben részletezni és jelle­mezni akarnám. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Skandalum 1) A tárgyalás, a főbb adatok szerint, a­melyek megjelentek és azok tanúsága szerint, kik je­len voltak, megkezdetvén, a bírósági elnök úr előter­jesztette (Ugron Gábor közbeszól: ki egyszersmind vádlott is. Nagy zaj) a tényállást. A tényállás előter­jesztése után — ha tévedném, minden esetre igen szí­vesen fogom fogadni a helyreigazítást, mert csak meg­álló tények alapján akarok szólni — a vádlott védője kötelességénél fogva szót kért. Erre az elnök úr, a magyar kir. operaház in­tendánsa, félbeszakította a jogvédőt, a hivatalosan, kötelességszerűleg megjelent Komjáthy Béla ügyvéd urat és azt mondta, itt a hallgatóságnak nincsen bele­szólása. Erre az ügyvéd, kötelességéhez képest, termé­szetesen kiemelte egész tisztelettel, mert sehol egyet­len nyoma sincsen a tárgyalás folyamán annak, hogy egy tiszteletlen szó mondatott volna az ügyvéd részé­ről, sőt még az intendáns úr nyilatkozatában sincs annak nyoma, de azt kényszerült kiemelni, hogy ő itt mint jogvédő, mint az igazságszolgáltatás egyik té­nyezője van jelen. Az intendáns úr ismételvén, hogy a hallgatóságnak semmi beleszólása nincsen és a sza­bályok nem engedik meg a képviseltetést, kötelességé­hez képest kijelentette erre az ügyvéd, hogy méltóz­­tassék azt a bíróságnak kimondani, hogy ellene fe­­lebbezzen és ő el fog távozni. Ennek daczára, te­hát, mi történt. Nem tudom, csengetés előzte-e meg, vagy nem, annyi bizonyos, hogy rendőrt hivatott be és azt felszólította az elnök, hogy az urat szólítsa fel, hogy távozzék és ne zavarja itt a tárgyalást. Erre — nagyon természetesen, legszentebb kö­telessége lévén az ügyvédnek a védelem és arról sem­mi hatalmi szempontból nem mondhatván le — oda­­állt és kijelentette, hogy erőszaknak enged, de más­nak nem; ha úgy eltávolítják, akkor menni fog. És midőn ennek daczára ismételtetett a felszólítás, akkor a rendőr, a rendőri beavatkozás és eltávolítás kény­szerítésének jelzéséül reá­tette kezét Komjáthy Béla képviselő úr vállára, mire ő eltávozott. Ez a száraz tényállás, t. hát, a­miből azt hi­szem, először világosan kitűnik az, hogy itt nem egy­szerű szómegvonásról volt szó, a­mi eddig köztudo­más szerint csakis akként szokott történni, hogy kije­lentetvén »a szót megvonom« az jegyzőkönyvbe véte­tik. (Úgy van­­ balfelől.) Nem kétlem, és azt hiszem, hogy nincs e ház­ban senki, a­ki kételkednék, hogy azonnal eltávozni kötelességének tartotta volna az ügyvéd, de ily elbá­nás után csakugyan kénytelen volt arra hivatkozni, hogy másnak, mint erőszaknak, engedni nem fog. (Za­jos helyeslés balfelől.) Azt hiszem, hogy ebből minden különös törvény és jogtudomány nélkül is érzi és tudja mindenki, hogy mivé lesz az ország szabadsága akkor, hogyha egy fegyelmi bírósági tárgyalásnál is már előre abból indulhat ki a bíróság elnöke, hogy ott botrány fog történni, ha már előre rendőri fedezetet hoz oda és ez által is előre kihívóan viseli magát a közönség irá­nyában (Úgy van­­ balfelől) és ha, t. hát, az a jogvédő, kinek semmiképen sem szabad tágulni az igazság és jog mellől, rendőrileg távolíttatik el. (Úgy van­­ bal­felől.) Az, te­hát, hogy csak kézreátevés történt, nem változtat a tényálláson, mert az igen­is annyit jelent,­­ hogy ez ügyben rendőri letartóztatás történt volna, s ha az illető a kézreátevés után el nem távozott volna.­­ (Úgy van ! balfelől) Ez nem érdeme annak, ki ezt­­ nem eszközölte, de érdeme annak, ki még erre a szé­gyenre is okot nem adott. (Élénk helyeslés balfelől.) Annál felháborítóbb az egész eset, ha ezt az ügyet azon szabályzatok világánál tekintjük, melyek irány­adók azon bíróságnál, és ha a törvény világánál néz­zük. Ebből ki fog tűnni, hogy először is óriási téve­dés az, hogy az ügyvédi képviseletnek nem volna helye éppen ott, a­hol a bíróság első fokúlag akként van alakítva, hogy az elsőfokú fegyelmi bíróság elnöke az operaház intendánsa, tagjai az ügykezelő főnök és a művészi igazgató, melynél vádló a jogtanácsos, kik mindnyájan az intendánstól függnek. Ily körülmények közt, ha nem volna is benne a szabályzatban, hogy ügyvédi képviseletnek helye van, meg kellett volna engednie az igazság és jog érdeké­ben, hogy a vádlott védelemben részesüljön. (Igaz ! Úgy van­­ a szélső­baloldalon.) Azt mondtam, te­hát, hogy nincs benn a szabály­zatban, hogy ügyvédi képviseletnek helye nincs. Ez állításomat kötelességem be is bizonyítani. Van az operaházi tagok számára egy büntető­törvénykönyv, büntetőeljárási szabályzat, mely az ope­raház belső rendének fentartására czéloz és mely a belügyminiszter által 1885-ben adatott ki és erősít­­tetett meg. Ezen büntető eljárási szabályzatban an­­­­nak 16. szakaszában az mondanik, hogy ezen büntető ügyekben a tárgyalás közvetlen és szóbeli és képvi­seletnek helye nincs. Itt természetesen némi körül­mények közt, hol tisztán a belső rend fentartása czé­­loztatik és nem hatóságilag gyakorolt fegyelmi eljá­rásról van szó, még értem a dolgot. De nézzük meg a fegyelmi eljárási szabályzatot, abban nyoma sincs annak, hogy ügyvédi képviseletnek helye nincs. Van ugyanis egy második szabályzat, me­lyet a belügyminiszter úr kiadott 1886. évi szept. 18-án 51220 sz. a., ennek 8. §-a következőleg hangzik: A vizsgálatok eredménye felett határoz az intendáns elnöklete alatt az ügykezelő főnök és a művészi igaz­gatóból alakult bíróság első fokozatban, másod foko­zatban a belügyminiszter. Méltóztatik tehát látni, hogy itt, mint tisztviselőkre nézve egy egészen szabá­lyosan, hatóságilag működő fegyelmi eljárás van. Az elsőfokú fegyelmi bíróság előtt az eljárás min­denkor nyilvános, de az ítélet zárt ajtók mellett hozatik. Ezen szabályzatokban nem fordul elő, hogy az ügyvédi képviseletnek nincs helye, de ha előfor­dulna is, te­hát, mindezek csak szabályzatok; az ope­raház belső rendére nézve kiadott eljárás is minisz­teri szabályzat, a fegyelmi szabályzat szintén csak szabályzat. Mindezek bármit tartalmazzanak, érvény­telenek a törvénynyel szemben. (Igaz! Úgy van­ a szélső­baloldalon.) Már pedig a törvény mást nem rendel. Az 1874. évi XXXIV. tczikknek 38. §-a így szól: »Az ügyvéd jogosítva van az ország vala­mennyi bizottsága és hatósága előtt feleket képvisel­ni.« Ebből méltóztatik látni, miután, azt hiszem, ott még nem vagyunk, hogy a miniszteri szabályzatok a törvény felett álljanak, hogy akkor is, ha előfordul a szabályzatban az, hogy az ügyvédi képviseletnek nincs helye, ez érvénytelen, törvénytelen volna s a bíróság ily szabályzatokhoz nem volna köteles magát tarta­ni , mert a konkrét esetben a bírónak joga van a ren­delet érvényessége felett határozni. De legkevésbbé volna magát köteles ahhoz tar­tani az, a­ki ellenére a bíráskodásnak, a hatóság mű­ködésének, a­ki arra van hivatva, hogy őrködjék, hogy az igazságszolgáltatás mérlege se jobbra, se balra ne dűljön, hanem egyensúlyban maradjon — tehát a védőnek. Ha nem volna is erre törvény vagy más sza­bályzat, a védőnek mindenesetre ott van helye a tár­gyalásnál, t. ház, és czivilizált államban bírónak nem jutott eszébe sehol, hogy a vádlottól a szakértő védel­met megtagadja és a szakértő védőt rendőrileg el­távolítsa. (Úgy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez a jog, t. ház, mely az ügyvédi rendtartás 38. §-ában foglaltatik, lehet, hogy némelyek előtt, a­kik még oly hosszú idő után sincsenek tisztába az ügy­védi hivatás fogalmával, lehet, hogy némelyek előtt az ügyvédi kar kiváltságának látszik, olyanok előtt, a­kiket természetesen zseniroz ez, s a­kik attól tarta­nak, hogy szabálytalan, törvényellenes eljárásukat a szakértő ember rögtön belátja és figyelmeztetheti az illetőket, hogy ez nem szabályszerű, meg nem en­gedhető. (Úgy van­ a bal és szélsőbaloldalon ) De az, a­mi e szakaszban kimondva van, az nem az ügyvéd­ség joga, hanem annak legszentebb kötelessége. (Úgy van ! a bal és szélsőbaloldalon.) És sehol és semmi ■ körülmény közt el nem tántoríthatja magát ettől, semmi áramlat, semmi rendőri erőszakoskodás által. (Úgy van ! a bal és szélsőbaloldalon.) Lehet, hogy az ügyvéd ezzel élvén és a szabad szólás jogát felhasználván, azon megjegyzésnek tette ki magát, hogy tiszteletet érdemel az ügyvédi kar, de nincs joga a hatóságokkal gorombáskodni, a­mivel szemben viszont áll az a tétel, hogy a hatóságnak nincs joga az ügyvéddel gorombáskodni. Ez a jog, t.­hát, nem az ügyvédé, hanem az igazságé és a kö­zönségé. Az ügyvédnek minden joga a közönség és az igazság joga, joga mindazoknak, kiknek személy-és vagyonbiztossága, becsülete megtámadtatik vagy más joga veszélyeztetnék és legszentebb érdekeik sérelmet szenvednének azon esetben, ha az igazság mérlege félrebillent, habár csak tévedésből is. Ezért azt tar­tom, te­hát, hogy a védelem szabadsága nem az ügy­véd joga, hanem az alkotmánynak egyik legnagyobb biztosítéka. (Úgy van­ a bal- és szélsőbalon.) Mert e nélkül lehet igazságszolgáltatásnak nevezni valamit, de az nem lesz igazságszolgáltatás, hanem önkény. (Úgy van­ a bal- és szélsőbaloldalon.) Mivel így vagyok meggyőződve és fel kell ten­nem a t. képviselőházról, hogy az önkényt, az igaz­ságszolgáltatás legszentebb szabályainak ily módon való mellőzését nem kívánja s igazoltnak fogja tekin­teni, hogy magam és elvtársaim nevében felszólaltam, tiltakozván ezen eljárás ellen és igazoltnak fogja tar­tani, hogy midőn ez ellen tiltakozom, tiltakozom azok nevében, kik a vélemény és a védelem szabadságát az alkotmány nevében tiszteletben tartatni kívánják. És ezt fejezem ki, midőn szavamat felemelem, azon remé­nyemet fejezvén ki, hogy a t. belügyminiszter úr is alkalmat vesz magának, midőn ennek ily flagráns megsértése történt, arra, hogy megmutassa a műveit külföldnek s megmutassa hazánknak, hogy ez így nem történhetik, a­nélkül, hogy azt rögtön orvoslás ne kövesse. (Élénk helyeslés bal- és szélsőbaloldalon.) És midőn azon meggyőződésemet fejezem ki, azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök úr nem fogja igazolatlannak tartani, hogyha kérem, hogy ily eset következtében a megfelelő intézkedéseket megtenni méltóztassék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső­bal­oldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök mint belügymi­niszter: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy a t. ház vi­szont igazoltnak fogja tartani, ha azt kérem, hogy mielőtt ezen ügyben részletesen nyilatkoznám, an­nak miben­létéről pontos tudomást szerezzek s azu­tán határozhassam el magamat a további teendőkre nézve. (Helyeslés) Ezután megkezdetett a miniszterelnökség költ­ségvetésének tárgyalása. Az ülés ezen részéről szóló tudósítást reggeli lapunkban közöljük. A PESTI NAPLÓ TÁR­C­ÁJA. O R I O L. •Fu-y A« ZMIa/w.pa.asia.M.t -o-téiM. (Francziából.) 8 III. (Folytatás.) — Lám, kedvesem, mily különös család ez ! Mint lehet ezen tanulmányozni a nép átmenetelét a társaságba! Az öreg az még a szőlős gazda, a ravasz paraszt. A fiú átmenőben van a népből a társaságba. A leányok már benne vannak a társaságban. A­ mi fajtánkbeli ember veszi el őket, s jobbak lesznek, mint a legtöbb nő a mi társaságunkból. Gontran közbeszólt: — Melyiknek ad előnyt ? — Mi az, melyiknek ! — A két leány közül melyiknek ? — Úgy! Igazán, nem hasonlítottam őket össze. De ön­b­ön mit akar velük tenni ! Csak nem akarja az egyiket nőül venni. Gontran viszonzá: — Nem, de örülök, hogy az egyszer friss, igazán friss falusi nőket láttam. Az ilyeneket nem láthatom nálunk a városban. Pedig úgy szeretem őket, mint ön a Teniers-képeket. Semmit sem szeretek úgy látni, mint egy csinos leányt; mindegy, akármily osztályhoz tartozzék. Nem gyűjthetem őket össze, de gyönyörkö­döm bennök, igazi művész módra gyönyörködöm. Mit akar ön, szeretem az ilyesmit. Apropós, nem adhat ön nekem kölcsön ötezer frankot ? A másik megállt s erélyes hangon kiáltott fel: — Már megint ! Gontran egyszerűen ezt felelte: — Mindig ! — És tovább mentek. Andermatt újra kezdé: — Az ördögbe, mit csinál ön a pénzzel ? — Kiadom. — Igen, de ön azt mód nélkül adja ki. — Kedves barátom, én éppen úgy szeretem a pénzt kiadni, mint ön gyűjteni, érti ezt? — Igen jól értem — de ön éppen nem sze­rez pénzt. — Úgy van. Nem értek hozzá. Az ember nem érthet mindenhez. Ön például ért a pénzszerzéshez, de nem tudja azt elkölteni. A pénzt ön csak arra használja, hogy az önnek kamatot hozzon. Én pedig nem értek a pénzkereséshez, de csodálatosan értem azt elkölteni. Mi arra vagyunk rendeltetve, hogy só­gorok legyünk. Mi kiegészítjük egymást. Andermatt mormogta: — Mily bolondos ! Nem, én nem adok önnek ötezer frankot, de adok ezerötszázat... és pedig... és pedig azért csak ennyit, mert néhány nap múlva szükségem lesz önre. Gontran erre teljes nyugalommal így felelt : — Elfogadom azt tehát, mint foglalót. A másik vállát veregette meg, szótlanul, így érkeztek a parkba, mely a fákra akasztott lampionokkal volt megvilágítva. A kaszinó zenekara egy klasszikus darabot játszott, nagyon álmosan és biczegve, Martel Petrus biliárd-játszmáját játszotta, a kaszszim­ő pedig egyremásra azt kérdezé: Mi tetszik az uraknak ?. .. IV. A két Oriol sokáig beszélgetett egymással, míg a leányok aludni mentek. Felizgatva Andermatt ajánlata által, arra törekedtek, hogy az ő vételkedvét föléleszszék anélkül, hogy saját érdekeiket kompro­mittálják. Mint gyakorlati emberek átlátták azt is, hogy e vidéken, a­hol minden hegyhasadékból előtör az ásványvíz, nem szabad elutasítani a váratlan ve­vőt, kihez hasonló egyhamar nem akad. De nem is lehet oly könnyedén átadni neki a forrást, mely egy napon a gazdagság és az arany forrása lehet. Azon kell tehát igyekezni, hogy minél inkább feltüzeljék a bankár vételkedvét, ezt pedig nem tehe­tik meg minden csel nélkül. Hosszul aludtak, reggel először is az öreg ébredt fel s első gondja volt arról meggyőződni, hogy az éjjel nem tűnt-e el a forrás? Mert megeshetik, hogy a forrás épp oly hirtelen, egy­szerre eltűnik, a­mint előbugygyant, é­s akkor vége mindennek. Az öreg a fösvény félelmével mondotta el ez aggodalmát óriás fiának, ki gyorsan előszedte bosz­­szú lábait a takaró alól, hogy meggyőződjék a dolog mibenlétéről. Gyorsan felöltözködve, útnak indultak. A vi­dék még elhagyatott volt, az utak üresek. Útmentén látták Clovis apót, egy öreg szélütött embert, ki az útszéli koldulásból élt s kit onnan ismertek, hogy ő alázatosan jó reggelt és jónapot szokott nekik kívánni, a­mit ők úgy viszonoztak, a­mint az ily emberek kö­szöntését viszonozni szokás. A forrás megvolt. Hatalmasan előbugyogott a reggeli napban, hogy öröm volt látni. A forrás körül a kövek veresesek voltak annak, jeléül, hogy a víz va­sat tartalmaz. Apa és fiú elégedetten dörzsölték kezüket. Azután eltemették a széttiport kutya roncsait, s kö­rülnéztek az utón. Az öreg Clovis még mindig ott ült, melengetve tagjait a napon. Oriol apónak hirtelen gondolata támadt. Oda inte magához a koldust. — Akarsz te száz frankot szerezni ? A másik, okosan, semmit se felelt. — Hallod-e, száz frankot lehet szerezni ? Erre a koldus így felelt: — Furcsa kérdés, hogy ne akarnék ! — Akkor halld meg, hogy mit kell tenni ? S hosszasan elmagyarázta neki, sok ismétléssel és mindenféle körülírással, — hogy ha mindennap, tíztől tizenegyig megfürödnék egy lyukban, melyet neki meg fognak jelölni, s hogy ha aztán egy hónap alatt teljesen meggyógyul, úgy megkapja a száz frankot. A szélhüdött ember ezt csodálkozva hallgatá, azután igy szólt : — Na — na — nem lehet. Ha minden orvos nem tudott engem meggyógyítani — már hogy gyó­gyítana meg ez a forrás ! De az óriás fiú nem hagyta magát tévútra ve­zettetni. — Elhallgatsz mindjárt a te betegségeddel ! Jól ismerem én azt ! Mit csináltál te a múlt hétfőn éjjel tizenegy órakor az erdőben ? A koldus élénken felelte: — Ez nem igaz! De az óriás még élénkebben viszonzá: — Mered mondani, nem igaz, hogy átugrottad az árkot? A koldus se hagyta magát: — Az nem igaz ! mondá újra. — Az sem igaz, hogy én rád kiáltottam: »Oké, Clovis, a csendőrök jönnek« — s erre te mindjárt le­ültél ? — Az sem igaz ! A nagy Jakab erre dühbe jött s igy kiálta: — No hát jól van, tagadd el mindezt. De je­gyezd meg magadnak, ha a vízben látlak, alámerü­­­lek; ha pedig az erdőben találkozunk, felakasztlak hosszú lábaiddal együtt az első fára, honnan aztán a falu népe leszedhet. Az öreg Oriol csöndesíté fiát és gyöngéd han­gon szólt a koldushoz : — Hallgass, Clovis — te a dolgot könnyen megteheted. Mi, én és fiam, neked itt a forrásnál für­dőt készítünk, a­hol egy hónap alatt mindennap meg­­fürödhetel. És ezért nem száz frankot adok neked, hanem kétszázat, s aztán ha a hónap végén meggyó­gyulsz, ötszáz frankot kapsz. — Kétszáz, meg ötszáz — az hétszáz frank. A koldus elgondolkozott. Aztán igy szólt: — Az már más. Ha nem sikerül, nem tehetek róla. A forrás lesz az oka. A három ember az alku megkötéséül kezet szo­rított, — a két Oriol ezután visszatért a forráshoz —­­a koldus pedig tovább ment az utón. (Folyt. köv.) KÜLÖNFÉLÉK. — Mr. hiv. lapból. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán, néhai gróf Gyulai Samu nyugalmazott altábornagy magyar grófi méltóságát kegyelemből örökbefogadott mostoha fia, Gyulai-Javorzik Adódra átruházom. Kelt Bécsben, 1887. évi január hó 19-ikén. Ferencz József, s. k. Br. Orczy Béla, s. k. A pénzü­gyminisz­ter, Péter Ferencz kataszteri becslőbiztost a Mosonmegye, és Ráthonyi Béla kataszteri becslőbiztost a Csanádmegye területén működő adófel- Ügyelő mellé, ideiglenes minőségben, irattárt kezelő I. oszt. irodatisztekké nevezte ki. A vallás- és közokt. miniszter, Ginczeri Nándor strázsai állami népiskola rendes tanítói, jelen állásában végleg megerősítette. A földmivelés-, ipar- és keresk. miniszter, Németh Lukács gyomai lakos földbirtokost, Békésmegye gyomai járására, Dózsa Gergely temesdi lakost, Hunyadmegye körösbányai járására, Szentiványi Elek brádi lakost, Hu­­nyadmegye brádi járására, Nagy Géz­a sun­szentmártoni lakost, Jász-Nagykun-Szolnokmegye tiszai alsó j­írására, Kisfalud­y Sándor tatai lakost, Komá­rmmegye tatai járá­sára, végül M­áe Béla kövesdi lakost, Nagykuka­ megye szent-ágotai járására, az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bízta meg. A szatmári pénzü­gyigazg­­óság, Trahán János m.­­szigeti IV oszt. adótisztet hason minőségben a nagy-bá­nyai kir. adóhivatalhoz helyezte át. A kolozsvári pénzügyigazgatóság, Gyöngyösi Árpád kolozs­ári adóhivatali gyakornok-jelöltet, adóhivatali díj­talan gyakornokká nevezte ki. A szatmári pénzügyigazgatóság, Tomka József kas­sai pénzügyi fogalmazó-gyakornokot hason minőségben ezen kir. pénzügyigazgatósághoz helyezte át. — A Komjáthy ügy a képviselőházban. A teg­napi operaházi jeleneteknek ma volt a folytatásuk a képviselőházban. Nem volt azonban oly nagy zaj, mint némelyek várták, a nagy taktikus. Tisza Kál- IRODALOM. Magyar Szalon. Képes havi folyóirat. Szerkesz­tik Fekete József és Hevesi József. 1887. feb­ruári füzet. A kitűnő vállalat ez újabb füzete ismét meglepően gazdag és változatos tartalommal jelent meg s a szerkesztők leleménye ez­úttal is több elmés meglepetésről gondoskodott az olvasók számára. A füzetet Temérdek humoros költői elbeszélése nyitja meg, melynek hősnője a híres murányi Venus, Szécsi Mária, Jókai Mór, Hubai Jenő, Rudnyánszky Gyula, Margitay Tihamér, Degré Alajos s sok más ismert író prózai és verses műve, valamint számos apró köz­lemény tarkítja a füzetet, mely rendkívül gazdag csi­nos illusztrácziókban. A sok szövegrajzon kívül meg van benne gr. Zichy Géza, Baross Gábor, Fenyvessy Adolf, Margitay Tihamér stb. arczképe. Sokakat fog érdekelni a füzet azon néhány lapja, mely Bukássné­ Szubrits Adrienne urhölgy naplójából számos ismert politikus és iró emléksorainak facsimiléit közli. Kü­lön mellékletkép a ritka fényes füzet Margitay Az ellenállhatatlan czimű képének nagy fénynyoma­tát adja. Az osztrák-magyar monarchia írásban és kép­ben. Bécs és Alsó-Ausztria 13 füzete. Kiadja a ma­gyar kir. államnyomda. Budapest. A tizenegy díszes rajzzal ellátott füzet ára 30 kr.

Next