Pesti Napló, esti kiadás, 1887. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-01 / 59. szám
59. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. 38. évi folyam, Budapest, 1887. Kedd, márczius 1. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 80 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »IPesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. J.............nnrangwhi ...... ...................... ! Budapest, márczius 1. Holnap tartatnak a német pótválasztások. 61 kerületben gyűlnek össze a választók, hogy azon jelöltek közt döntsenek, kik február 21-én csak relatív többséget kaptak. Bármilyen lesz a holnapi eredmény, azon a tényen, hogy Bismarck herczegnek többsége van, többé semmit sem fog változtatni. A parlamentet holnapután nyitják meg, de még nincs eldöntve, maga Vilmos császár, vagy Bismarck herczeg fogja-e a trónbeszédet felolvasni. Leo pápa levelei a német választókhoz egymás után szaporodnak. Egy német lap már négy ilyen levélről tesz említést s megczáfolja, hogy a pápa akármelyikben is megdicsérte volna a czentrum vezéreit. Ha tehát, ami nagyon valószínű, ilyen dicsérő levél is van, ez már az ötödik pápai nyilatkozat lesz. Az olasz miniszterválság még ma sem nyert megoldást, ámbár valószínűnek mondják, hogy Saracco és Rudini egyesült törekvéseinek sikerülni fog a parlamenti többséget s vele az új kabinetet megalakítani. Umberto király minden belügyi kérdésben kész engedményeket tenni, ellenben föltétlenül ragaszkodik Robilant gróf eddigi politikájához. Elzász-Lotharingia- A Post straszburgi értesülése szerint az elzászi dalegyletek országos szövetkezete a franczia hazafias ligával való összeköttetése miatt feloszlattatott s egyszersmind az egyleti törvények szigorúbb alkalmazása elrendeltetett. Idegeneknek a Straszburgban való tartózkodás csak rövid időre fog megengedtetni. Hir szerint francziáknak ezentúl vadászati engedélyek nem fognak kiadatni s más rendszabályok is tervbe vannak véve aziránt, hogy Elzász-Lotharingiában a franczia elem lehetőleg elnyomassák. Rómából jelentik tegnapi kelettel: Hir szerint Olaszország és a központi hatalmak között számos, Olaszországra nézve kedvező feltétel mellett köttetett meg a szerződés, melybe a területi integritás védelmének kötelezettsége helyett a kölcsönös, feltétlen támogatás vétetett fel. A keleti háború esetére Olaszországnak 250.000 embert, szükség esetén pedig ugyanannyit a franczia határra is kell állítania. — Saracco, hír szerint, már lemondott a kabinet-alakítás eszméjéről. E szerint már csak Cairoli és Depretis között marad választás. Cairoli azonban nem tudna magának többséget biztosítani. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márczius 1-én. I. A budgettörvény felett történt meg ma a szavazás. Az eredmény az, hogy a ház a törvényt 115 szavazattöbbséggel fogadta el. A törvény általános vitája Hegedűs Sándor előadó rövid beszédével kezdődött, utána az ellenzék minden pártja részt vett a vitában. A függetlenségi párt részéről Helfy Ignácz, a mérsékelt ellenzék részéről gr. Apponyi Albert szólt; ezenkívül szóltak Andreánszky Gábor b., Veres József és Csanády Sándor. Gr. Apponyi azt fejtegeté, hogy a kormány nem jelölte meg kielégítő módon az eszközöket, melyekkel az ország pénzügyi helyzetén javíthatni. Szóló ezt a közös fogyasztási területen nem tartja lehetőnek. Kifogásolja, hogy dr. Szapáry miniszter a házban nem indokolta távozását, mi a parlamentarizmus hanyatlására mutat. Tiszától financziális programmot követel s ezt nem kapja, a kormány iránti bizalmatlanságból megtagadja a költségvetés elfogadását. Tisza Kálmán e nagyhatású beszédre néhány általánossággal felelt, mire megtörtént a szavazás azon eredménynyel, hogy 451 igazolt képviselő közül igennel szavazott 219, nemmel 104, távol volt 127 képviselő; a többség 115. Holnap délutáni 1 órakor lesz ülés. Csütörtökön a delegácziók miatt nem tart a ház ülést. Pénteken ismét ülés lesz. II. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Tibád Antal, Beöthy Algernon, Tors Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Baross Gábor, Fabiny Theofil, Fejérváry Géza b., Orczy Béla b., Trefort Ágoston. Az ülés kezdődik d. e. 10 óra után. Bejelentések. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja a budapesti kir. törvényszék büntető osztályának felterjesztését, melyben párviadal vétsége miatt vádolt Luka Pál és társai ellen vizsgálati ügyben Üchtritz Zsigmond b. és Ábrányi Kornél országgyűlési képviselők mentelmi jogát felfüggeszteni kéri. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a ház mentelmi bizottságának. Bemutattatik a havi elnöki előterjesztés, mely felolvastatván, az irodában helyeztetik el. Harmadszor megszavaztatott a Ludovika-Akadémia építési költségtöbbletéről szóló törvényjavaslat. A pénzügyi felhatalmazás. Tárgyalás alá vétetett az 1887-ik évi államköltségvetésről szóló törvényjavaslat. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság nevében elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot. Helfy Ignácz nem akar ismétlésekbe bocsátkozni, mert az általános vita folyamában a pénzügyi helyzet eléggé megvitattatott s azon okok is kifejtettek, melyeknél fogva pártja a kormány iránt bizalommal nem viseltethetik. Csupán egy kérdésre kíván kiterjeszkedni, amelyet fontosnak tart, mert nálunk a pénzügyek állása dominálja az egész helyzetet. Ez a kérdés a pénzügyi tárca kezelésében beállott változás. Más parlamentekben egészen szokatlan azon mód, amint nálunk e személyváltozás megtörtént. Más országokban vagy a lelépő miniszter, vagy a kabinet feje, vagy ha ez elmulasztaná, a már lelépett miniszter az ellenzék padjairól fejti ki azon okokat, melyek őt visszavonulásra késztették. Nálunk ez nem történik. A miniszter éveken át foglalja el a piros bársonyszékeket és egyszerre csak azt látja a parlament, hogy három paddal hátrább, a képviselői padokban foglal helyet, mintha ehhez senki másnak nem volna köze. Nem kiváncsi azon okokra, melyek a volt pénzügyminisztert lelépésre kényszerítették. Az ok az, hogy nem volt képes tovább vezetni az ügyeket. De éppen ezért annál jogosultabb azon kérés, hogy a miniszterelnök, ki a pénzügyi tárcát elvállalta, nyilatkozzék, miként véli az ügyeket tovább vezetni ? Ez annyira jogosult követelmény, hogy elvárható lett volna, hogy a miniszterelnök önként tegye meg ezt a nyilatkozatot, mely nemcsak az ország, de a pénzpiac megnyugtatása szempontjából is szükséges. Nyugtalanító hírek terjesztetnek a lapok által — amit a szóló különben nem helyesel — az ország megrendített hiteléről. Hajlandó hinni, hogy e hírek túlzottak, de szabadsajtó mellett csak tényekkel lehet e híreket megcáfolni. Ezért kívánatos a miniszterelnök őszinte nyilatkozata. Nem akarja most a kormányt támadni, meg van az eléggé támadva az általa előidézett helyzet által. Ha a kormány lelépne — bár az ő örökét a jelenlegi viszonyok között senki sem lesz hajlandó átvállalni — szóló elvárja, hogy a Felségnek meg fogja mondani, hogy nemcsak egyéni tehetetlenség volt az oka annak, hogy a kormány nem vezetheti tovább az ország ügyeit, hanem a rendszer is, mely mellett az országot nem lehet felvirágoztatni. Visszautasítja a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ezután Apponyi Albert gróf szólalt fel. A delegácziók. A közös minisztérium előterjesztése a magyar országgyűlés delegácziójához 521/3 millió forintnyi rendkívüli hitel megszavazása iránt, részben már végrehajtott óvintézkedésekre és még végrehajtandó, illetőleg tervezett katonai intézkedésekre. Noha mindenki érzi a béke szükségét és valamennyi hatalmasság óhajtja a béke fentartását, az általános európai helyzet mégis olyan, hogy nem csupán a kontinens összes irányadó államai, hanem a katonai tekintetben csekélyebb fontosságúak is, véderejük gyarapítására rendkívüli katonai óvintézkedéseket tesznek és meghozzák a legnagyobb áldozatokat azért, hogy a béke megóvassék és hogy minden veszélylyel szembeszállhassanak. E ténynyel szemben, daczára a pénzügyi helyzet teljes figyelembe vételének, a közös kormány sem mulaszthatta el, ideje korán fontolóra venni a nélkülözhetlen intézkedéseket, nehogy váratlan események fejleményei lephessék meg a monarchiát. E rendkívüli beszerzések és kiadások, amelyeknél minden offenzív gondolat ki van zárva, rendkívüli eszközöket igényelnek; a közös kormány ennélfogva, az elhalaszthatlan szükségletek lelkiismeretes megfontolása után, a fennemlített czélra szükséges összes költségeket 5 212 millió forintra számította ki. A közös minisztérium elsősorban a legszükségesebb intézkedéseket vette czélba 241/2 millió forintnyi költséggel (melyből 11/2 millió forint a haditengerészetre esik) és ezen összegből, jóváhagyás reményében, 162 millió forint (és pedig 1 2 millió forint a tengerészetre) már ki is adatott. Az országgyűlés magas delegácziója annálfogva felkéretik, méltóztassék elhatározni : »A közös kormánynak, a máris végrehajtott katonai óvintézkedésekkel egybekötött 161/2 millió o. é. forintnyi kiadásokra (amely összegből 12 millió forint a haditengerészetre esik) megadatik az indemnitás és egyszersmind a felhatalmazás, hogy további sürgős intézkedésekre 83 millió o. é. forintot (és pedig ezen összegből 3-1 millió forintot a tengerészetre) fordíthasson. Továbbá felhatalmaztatik a közös minisztérium, hogy a monarchia két államterületének kormányaival egyetértőleg az elutasílatlan és sürgős szükség esetén ezentúl felmerülendő rendkívüli hadi szükségletekre kiadásokat tehessen 28 millió forint v. é. erejéig (mely összegből 2 millió forint a tengerészetre esik). Ezen összegek fedezetéről alkotmányos úton lesz gondoskodva.« Bécs, 1887. évi február hóban. Kálnoky, s. k., gróf Byrandt Arthur, s. k. táborszernagy, Kátray, s. k. Az osztrák delegáczió Smolka Ferencz elnöklete alatt ma délben 12 órakor rövid ülést tartott, melyen Kálnoky Gusztáv gróf külügyminiszter előterjesztette az 521/2 milliós hitelről szóló törvényjavaslatot. A javaslat felolvasása után Falkenbayn gróf sürgősségi indítványt tett, ajánlva a javaslatnak a költségvetési bizottsághoz való utasítását. Ez elfogadtatott s a bizottság holnap tárgyalja a javaslatot. trák-magyar monarchiába az illetékek felfüggesztésével megadta és egyúttal áthelyezését a számfelettiek közt megengedte — és Jenő főherczeg vezérkari I. oszt. századosnak, ki csapatszolgálatra volt beosztva az 5. sz. huszárezredhez, végleges áthelyezését ez ezred állományába elrendelte. Ő Felsége elrendelte továbbá: báró Bamberg Viktor altábornagy, a 27. gy.hadosztály parancsnokának áthelyezését a 4. hadtest parancsnoksághoz mint beosztot tábornok; báró Winterhalder Károly altábornagy, a 18. gy. hadosztály parancsnokának áthelyezését ugyan e minőségben a 31. gy. hadosztályhoz és Weikard Ferencz altábornagy, a 31. gy. hadosztály parancsnokának áthelyezését a 8. hadtest parancsnoksághoz, mint beosztott tábornok, azonfelül Bernhart Pál vezérőrnagyot, a 31. gy.-dandár parancsnokát, ugyan e minőségben a 19. gy.-dandárhoz. Kineveztettek: lovag Daublesky-Sterneck Mór altábornagy, a vezérkari főnök helyettese, a 27. gy. hadosztály parancsnokává, ki egyúttal kiváló működése elismeréséül a vaskorona-rend 2. osztályát kapta a III-ad osztályú hadi éremmel; — továbbá: Galgóczy Antal vezérőrnagy, az I. gyalogsági hadosztály parancsnoka, a vezérkari főnök helyetteséül — lovag Arlow Sebestyén vezérőrnagy, a 2. gyalogsági dandár parancsnoka a 18. gy. hadosztály parancsnokává és lovag boresi Bordola Ármin vezérőrnagy a 20. gy.dandár parancsnoka, az 1. gy. hadosztály parancsnokává, azonkívül a következő ezredesek, egyelőre meghagyatván jelenlegi rangjukban, kineveztettek és pedig Weeger Lipót az 1. sz. műszaki ezred parancsnoka a 20 gy. dandár parancsnokává; lovag Monte-Belvedere-Ogrodowicz Ede, a testőr-gyalog század parancsnoka, a 2. gy. dandár parancsnokává és Pókay János, a 34. gy. ezred parancsnoka, a 2. gy. dandár parancsnokává. Báró Lasclage Károly altábornagy lovassági hadtestparancsnok Krakóban a Lipót-rend középkeresztjének adományozása mellett a nyugállományba vétetett ; helyette Mereit Henrik altábornagy, a 11. lovasdandár parancsnoka neveztetett ki a lovashadosztály parancsnokává Krakóba és báró Gemmingen-Guttenberg Ottó ezredes, az 1. sz. ulánus ezred parancsnoka, a 11. sz. lovasdandár parancsnokává; gróf Nostitz-Rieneck Albert alezredes az 1. számú ulánus ezredben kineveztetett ezen ezred parancsnokává. — Romano Albert altábornagy, a 8. hadtest műszaki főnöke, várakozási illetékkel szabadságoltatott. — Löwensberg-Chislich Ármin vezérőrnagy, a 15. hadtest vezérkari főnöke, ugyan e minőségben a 8. hadtesthez helyeztetik át. — Ebhardt Vilmos ezredes a hadügyminisztériumban a 15. hadtest műszaki főnökévé neveztetett ki. — Lovag Blaschek József ezredes a 69. gy. ezr. a 12. gy. ezred parancsnokává neveztetett ki. A PESTI NAPLÓ TÁRCIÁJA. ORIOL. O-Tajr de Maupassant ■u.tá.M. (Francziából.) 24 Második rész. g. Gontran most barátját ismét bizalmasának tekinté s napról-napra tudósitá előhaladása és esélyeiről. Sőt még bűntársául is elvitte légyottjaira, mert igen eredeti módon, Oriol Lujzától légyottokat is nyert. A Puy de la Nugérebe tett kirándulás után Krisztiána jóformán nem ment ki és nem igen volt rábírható nagyobb társaságok fogadására. Gontran, kit kezdetben ez kissé megzavart, azon törte fejét, hogy e zavarból mint szabadulhatna ki. Párisi szokásaihoz hiven, melyek szerint a nő a vadhoz hasonlít, melyet olykor nehéz megközelitni, e czélra mindenféle fortélyt gondolt ki. Be tudta vonni a csel keretébe Honorat aszszonyt, ki az Oriol-lányok barátnője volt, néhányszor nála ebédelt, s ez asszony könnyen reá állott, hogy a találkozóknak közvetítője legyen. Egy napon így szólt hozzá: — Miért nem sétál ön sohasem a kisasszonyokkal a Sans-Souci felé vezető úton ? — De ott fogunk sétálni, — arra járunk. — Például holnap, három órakor. — Holnap, három órakor, gróf úr. — Ön nagyon szeretetreméltó, Honorat asszony. — Szolgálatjára, gróf úr. S Gontran megmagyarázta Pálnak: — Értheted, hogy a szalonban semmit se mondhatok az idősebbnek, a fiatalabb előtt. De a szabadban előre mehetek Lujzával s egyedül vele beszélhetek. Érted ezt is ? — Igen, teljesen. — Tehát menjünk. Fölkeltek tehát s lassan előre mentek az országúton, azután rátérve a kis ösvényre, leültek és várakoztak. A három hölgy csakhamar megjött és mindnyájan nagyon meglepetve voltak, hogy itt találkoztak. Gontran felkiáltott: — Mily pompás eszme volt az önöktől, hogy ide jöttek! Az orvos neje válaszolá: — Nekem volt ez eszmém, én beszéltem reá a kisasszonyokat. S folytatták a sétát. Lujza spontran kissé sietve előre mentek, úgy, hogy az út fordulatánál a mögöttük menők elvesztették őket szem elől. Honoraz asszony irigykedő pillantásokat vetvén utánuk, így sóhajtott fel: — Ah, a fiatal emberek, — ezeknek aztán van lábuk. Énb én nem bírom őket követni. Sarolta felkiáltott : — Várjon, majd utánuk kiáltok. Távozni akart, de Honoratné visszatarta őt. — Ne zavarjuk őket, ha ők egymással beszélgetni akarnak, nem szeretetre méltó dolog őket zavarni, majd maguktól is visszatérnek. Honoratné leült a fűbe s elővette zsebkendőjét. Sarolta könyörgő, kétségbeesett tekintetet vetett Pálra. Pál ezt megérte és igy szólt: — Ha akarja, kisasszony, menjünk utánuk — s hagyjuk itt pihenni Honorat asszonyt. Sarolta élénken felelte : — Igen, uram. Honorat asszony nem tett semmi ellenvetést. — Menjenek, gyermekeim, menjenek. Én itt bevárom. De ne maradjanak távol sokáig. Eltávoztak s gyorsan mentek előre. Azután jobbra-balra fordultak, Sarolta hangosan kiálta nővére nevét, de semmi választ sem nyert. Egészen megzavarodva suttogá: »Istenem, hova mehettek?« S Pált ismét azon mély részvét és rokonszenves sajnálat fogta el, minőt egyszer már érzett, a Nugére kráterjében. Nem tudott mit mondani e mélyen megszomorodott gyermeknek. Azon vágya, azon atyai vágya támadt, hogy karaiba zárva, őt megcsókolja és megvigasztalja. De mivel, mit mondjon neki? Sarolta tört hangon így szólt: — Talán nincsenek erre — hanem amarra. Nem hall ön semmi zajt ? — Nem, kisasszony, nem hallok semmit. Legjobb lesz őket itt bevárni. — Óh nem, nem, — meg kell őket találni. Néhány perczig habozott, aztán egész halk hangon ezt mondá Pálnak : — Ez, nemde, — nagy fáradtságot okozna önnek ? Könytelt tekintetét Pálra emelte. Szólni akart, de attól félt, hogy a mint szólni kezd, elfojtja szavait a zokogás s mégis szükségét érezte annak, hogy szóljon. Pál,, rövid szünet után, így szólt: — Ön tehát nagyon szereti őt.. pedig higyye el, ő nem érdemli meg az ön szerelmét. Sarolta tovább nem tartóztatható magát és kezével fedte el könytelt szemeit. — Nem... nem... nem szeretem őt... nagyon silány dolog az, amit ő velem tesz... ő játszott velem, ez alávaló, kegyetlen dolog... De jobban fáj az, amit nővérem tesz... aki nem szereti őt, de a ki rosszabb, mint ő... Nővérem gyűlöl engem, pedig én nem tettem ellene semmit s nekem nincs senkim, mint ő... Pált igen megható az ártatlan, kegyetlen fájdalom heves kitörése, és szivében az érzelmek összezavarodtak. Kezét Sarolta vállára tette, a mint az ember azt a siró gyermek vállára teszi, hogy lecsöndesitse. Sarolta hirtelen levette kezét arczáról s a kisirt, kipirult arczát megmutatva Pálnak, igy szólt: _ — De nekem nem lenne szabad ilyeneket beszélni önnek. Őrült vagyok. Forduljunk vissza Honorat asszonyhoz s felejtse el, amit mondtam. Megígéri ? — Megígérem. Sarolta megragadta Pál kezét. — Bizom önben. Ön nem fogja megszegni szavát, ön! Visszatértek Honorat asszonyhoz, ki e közben elszunnyadt. De a közelgő léptek zajára fölrezzent s nem sokára Pál és Lujza is megjelentek, nagyot kaczagva. Gontran kaczagás között kezdé beszélni, hogy egy szerelmes párt leptek meg, mire Honorat asszony méltóságosan közbeszólt: — De kérem, gróf úr, vegye tekintetbe e kisszonyokat! Gontran mélyen meghajolt. — Önnek teljesen igaza van, asszonyom, amint általában mindig meghajlok az ön eszméi előtt. Azután, hogy ne térjenek együtt vissza, a fiatal emberek üdvözölték a hölgyeket s a közeli erdőbe mentek. — Tehát? — kérdezi Pál. — Tehát, én kijelentettem neki, hogy imádom és nőül akarom venni. — S ő mit mondott ? — Ő igen nagy okossággal azt mondta, hogy mindez az ő atyját illeti és ő annak fog felelni. — S most mit teszesz ? — Megbízom követemet, Andermattot, hogy őt hivatalosan megkérje. Ha a vén róka bolondozik, a leányt botránynyal kompromittálom. S midőn visszatérve, Andermattot a terraszon, Latonne orvossal beszélgetve találta, azonnal hozzá ment s elbeszélte neki a dolgok állását. Pál egészen egyedül ment a komi után. Elgondolta mindazt, a mi vele történt s kissé nehéznek érezte szivét. Aztán elsimítva homlokát, felkiáltott: »Sacrebleu, azt hiszem, szerelmi kalandba bonyolódom. De mit tegyek a fiatal leánynyal ? Ah, inkább megszököm Párisba.« Amint visszatért, látta, hogy Andermatt s a két Oriol a szőlők között járnak s kiméregetik a földeket. Egy órával később, Will belépve a szalonba, ahol a család együtt volt, így szólt a marquishoz: — Kedves apám, jelentem önnek, hogy az ön fia, Gontran, hat hét, vagy két hónap múlva nőül fogja venni Oriol Lujza kisasszonyt. Ravenel marquis meglepetve kiáltott fel: — Gontran ? Mit mond ön ? — Azt mondom, hogy Gontran nőül veszi Oriol Lujza kisasszonyt, ki igen gazdag partié. Erre a marquis egyszerűen azt felelte: — Istenem, ha neki úgy tetszik, — nekem nincs kifogásom. S a bankár elbeszélte a két paraszttal folytatott alkuját. Amint Andermatt Gontrantól megtudta, hogy a leány hajlandó e házasságra, azonnal Oriol apóhoz ment, hogy rögtön tisztába hozza a dolgot s ne engedjen a parasztnak időt cselek kigondolására. Oriol apót épp abban találta, hogy fiával pénzt számlálgatott s azt elzárta asztalfiókjába. Belépve hozzája, igy szólt: »Azért jöttem, hogy egy pohár bort igyam önnél.« A midőn az óriás elhozta a palaczkot és poharakat, Andermatt azt kérdezé, hogy hazatért-e Lujza, s igenlő feleletet nyerve, kérte, hogy a kisasszonyt behívják. A kisasszony belépvén, mélyen megbajta magát előtte és igy szólt: — Kisasszony, kérem, tekintsen engem e pillanatban oly barátjának, akinek ön mindent megmondhat. Nekem gyöngéd küldetésem van önhöz. Sógorom, Ravenel Gontran-Raoul-Olivier gróf általam öntől, egész családja jelenlétében, azt kérdezteti, hogy akar-e ön az ő neje lenni ? Így meglepetve, Lujza zavarodottan tekintett atyjára, Oriol apó viszont rendes tanácsadója, az óriásra nézett, ez pedig Andermattra, aki így folytatá: — Ön, kisasszony, eléggé ismeri sógoromat, hogy nekem, az ő küldöttjének őszintén és egyszerűen megmondhassa, akar-e az ön neje lenni, vagy nem akar? Lujza lehajtá fejét, mélyen elpirult s azután igy szólt: »Igen, uram, akarok.« Ezzel hirtelen kifutott a szobából. (Folyt. köv.) VI. A közös hadseregből. A hadsereg rendeleti lapjának ma megjelent száma — mint Bécsből táviratilag értesülünk — több fontos és érdekes változásokat, illetőleg előléptetéseket közöl a magasabb katonai rangfokozatokban. — Ő Felsége Károly István fő herczeg fregatta-kapi- I tánynak az általa kért hat havi szabadságot az ősz KÜLÖNFÉLÉK. — A hir. lapból. Dr. Csernovics Diodor pénzügyminiszteri fogalmazó, a miniszteri titkári czimet és jelleget nyerte. A vallás- és közokt. miniszter, Szalay Imre miniszteri osztálytanácsost, a műemlékek orsz. bizottsága beltagjává nevezte ki. A vallás- és közokt. miniszter, Derszik Béla turóczszentmártoni állami polgári iskolai rendes tanítót, Dobos Ábel sergesi állami elemi iskolai tanitót, végül Magyarasevits Katicza goszpodníczi községi iskolai tanitónőt jelen állásában végleg megerősítette. A fővárosi pénzügyigazgatóság, Ritzier János I. oszt. fogyasztási adótisztet II. oszt. fogyasztási adó ellenőrré, Tiszai Gyula fogyasztási adóhivatali gyakornokot, Mayer Géza pénzügyőri fővigyázót, Trubalszky M. Pál központi díj-és illeték kiszabási hivatalnál alkalmazott számgyakornokot és Szabó Lajos brassói lakost II. oszt. ideiglenes fogyasztási adóhivatali tisztekké, végül Wiettinghoff Emil lottóigazgatósági díjnokot fogyasztási adóhivatali gyakornokká nevezte ki. A kézdi-vásárhelyi törvényszék elnöke, Jankó András brassói törvényszéki díjas joggyakornokot hason minőségben a kézdi-vásárhelyi járásbírósághoz nevezte ki. — Ő Felsége a király ma egész délelőtt otthon maradt a várpalotában. Széchenyi Pál gr. és Bylandt- Rheidt gr. jelentek meg a várpalotában, s a király a minisztereket külön kihallgatáson fogadta. — Munkácsy Mihály ma délben, Agay Adolf kíséretében, több műtermet tekintett meg. És pedig meglátogatta Zala műtermét, ki éppen az aradi szobron dolgozik, meglátogatá Koroknyayt s azután régi barátját, Jankó Jánost, kinek e látogatás nagy örömöt okozott. Ezután Munkácsy hazatért s Dumba úrral aláírta a szerződést, melynek értelmében Munkácsy elvállalta a bécsi új művészet történelmi múzeum nagy mennyezetképének festését. E művei korábban Makart volt megbízva, de Munkácsy nincs kötelezve Makart vázlatához ragaszkodni. Munkácsynak e festményért 40,000 frt biztosíttatott. — Lovag Gründorf Vilmos úr, mint halljuk, kezelő igazgatónak neveztetett ki a győr-sopron-ebenfurthi vasúthoz. — Az erdélyi pártmozgalmakra vonatkozólag a kolozsvári Ellenzékből a következőket veszszük: »A Háromszék megye kézdi választókerület számára már a félhivatalos lapok Weckerle Sándor új pénzügyminiszteri államtitkárt és leendő pénzügyminisztert emlegetik jelöltnek, állítván, hogy a kézdi választókerület érdekében üdvös mozgalom indult meg, miről pedig természetesen más nem, csakis a félhivatalosok bírnak tudomással idáig, mégpedig oly hangatlás mellett, mintha e kerület jelenlegi képviselője, az általánosan tisztelt és becsült Lázár Mihály, vissza akarna lépni. — Bele kár, hogy a Sz. N. nem éppen Császár Bálint urat jelöli, hanem oly egyént, kiről a választók nem is álmodnak. Mi hiszszük, hogy Lázár Mihály orsz. képviselő úr nem fog visszalépni, s ha igenis, e kerület derék ellenzéki választói tudni fogják, mi a kötelességök és megindítják idejekorán az ellenmozgalmat.« Ezekre vonatkozólag azt jegyezzük meg, hogy Weckerle Sándor elültetéséről itt a központban sem tudnak semmit, s az egész mozgalom a kézdi kerületben misztifikáczión alapszik. A hadapród iskolák, valamint minden közös hadseregbeli és honvédségi tisztképző intézetek növendékei és hallgatói tényleges szolgálatban állóknak tekintendők. Ennek folytán a volt m. kir. helytartótanács által 1862. évi október havában 71.700. sz. alatt kiadott orsz. közmunkautasítás érvényben fennálló 9. §-a értelmében fentnevezettek saját személyükre nézve a közmunka teljesítésére nem kötelezhetők. Ezt a közlekedési miniszter egyik legújabb rendelete tudtul adja a törvényhatóságoknak. — A körmöczbányai magyar egyesület febr. hó 27-én a helybeli főreáliskola dísztermében évi rendes közgyűlését tartotta, melyen a tisztviselők választása ez eredménynyel ment végbe: Schröder Károly elnök, Priviczky Ede alelnök, dr. Versényi György titkár, Kelemen Ferencz pénztáros, Hermély Győző könyvtáros. — A Bukovinában visszamaradt csángók -mint egy lelkészük ideköltözött testvéreihez írja — nagy nyomorban élnek. A levél többek között ezeket írja: . . .Most már nincs nálunk egyetlen tiszta magyar község sem. Fáj az ember szive, mikor látja, mint megyen minden füstbe. Nép, templom, nagy erős iskolák. Elpusztul, kivesz, tönkre megy az itt maradt magyarság! Józseffalva, az én falum, itt fekszik a román határtól száz lépésnyire! Onnan sem jön most semmi, nincs kereset. A határunk kicsi, 400 hold! Ezer léleknek. Nincs egy csepp erdőnk, nincs egy talpalattnyi legelőnk. A szegény földmivelő nép nem kap munkát, nem kap foglalkozást. Nyomorult, koldus ! Csak egyben vagyunk gazdagok —• az üldözésben ! Abból kijut részünk bőven... 1857 óta nem láttunk katholikus püspököt. Az egyház sínylődik, nyomorog, kezéig a végromlás 1 Öreg ember vagyok, öreg lelkész 1 Rideg nyomorúságos életem 1 300 forint fizetés, hat hold föld! De nincs paplak, arról nekem kell gondoskodnom ! A roskatag szobában bundában ülök, mert kemény hideg vagyon. Helyi hirek. — Két öngyilkossági kísérlet. Rudolf Klementin, 15 éves leány, ki foglalkozás nélkül volt, a külső Dob-utcza 7-ik számú házban mérget ivott. — Berbha Mari, 24 éves szakácsnő pedig a Vig-utcza 37-ik számú házban marólúgot ivott, mert szeretőjének édesanyja folytonosan czivakodott vele. Mindkettőt a Rókus-kórházba szállították. — Elfogott betörök. Három veszélyes embert fogott el az éjjel a Dessewffy-utcza sarkán a rendőr-