Pesti Napló, 1887. június (38. évfolyam, 149-178. szám)

1887-06-01 / 149. szám

149. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap jzellem­ részét illető minden közlemény a szerkesztőségben intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el Kéziratok nem adatnak vissza. Kisadd-hivatal : Ferenczi ek-tere, Athenaeu m-é p n 1 e t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények/ a kiadó-hivatalhoz intézendő!). Egyes szám 4 kr. Budapest, 1887. Szerda, junius 1, 38. évi folyam. Előfizetési feltételek­­ A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapest«« kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — S hónapra 4 frt 50 kr. — » hónapra 9 frt. Ha u e*0 kiadás postai kü­lönküldése kívántatik, postabélyegr« havonként 85 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendo. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló* kiadó­ hivatalá,ba Butspsst, Fsrssezisk-ters, Athenseum-épdlst, küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési felhivás PESTI NAPLÓTM Előfizetési éx*al£ : Egy hónapra............................ 1 frt 50 kr. Évnegyedre ............................. 4 frt 50 kr. íjjs£~ Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadó­­hivatalába (Ferencziek­ tere Athenaeum-épület) legczélszerűb­­ben postai utalványnyal küldhetők. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr., évnegyedenkint 1 forint felül­fizetendő. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Választási harczok. A kassai toaszt, melylyel Jókai Mór választóit mulattatta, tréfának nem rossz, de politikának semmi. Egy humorisztikus bohó­ság. Abban igazságot keresni hiú fáradság lenne, s nem méltó a szónok derült kedély­­hangulatához. Jókait, ha politizál is, csak fantáziája vezérli. Ez ködfátyolképeket fest a falra, ő azokat mutogatja a közönségnek s el akarja vele hitetni, hogy az ő álomlátása valóság. Persze nem hiszi senki, azok sem, kik benne gyönyörködnek, alkalmasint ő maga sem. Elmés koholmányokból szép be­szédet lehet csinálni, meggyőzni az effélé­vel nem lehet senkit. S ezért Jókai po­litikai beszédeinek sikere a színházi tapson túl nem megy, hatást nem gyakorolnak azok a nemzet közvéleményére. Ez sorsa kassai programmbeszédének is, melynek fel­adata semmi több, mint az ellenzéket gúnyolni és Tiszát dicsőíteni. Az ország helyzete azon­ban sokkal komolyabb, semmint hogy belőle gúnyt űzni lehetne, mert hiába boldog Jókai és nem fél semmitől a világon, »míg az ipám, napam él«, a duhaj jó kedv nincs meg Ma­gyarország közönséges polgárainál, kik nem élvezik a miniszterelnök úr barátságát, mint ő, de nem is vallották elvül, mint Jókai, hogy »követi Tiszát a pokolba is,« mindenesetre, lelkiismeretének sugallata szerint. S ha csak magában követné, vagy követnék szabadelvű képviselőtársai, szerencsés utat kívánnánk Or­­feusnak, hanem az éppen a baj, hogy Tisza és barátai magukkal viszik a pokolba egész Magyarországot. Hogy Jókai legtöbbet Apponyival foglalkozik, ezt hálásan vehetni tudomásul. Ebből látszik, hogy kitől félnek: Apponyitól. Hogy ki a legnépszerűbb politikus Magyar­­országon : Apponyi. Hogy tizen éltetik Saul királyt és százan Dávidot s Tisza uralmát a nép Apponyinak szánta, ezért a hatalmasok irigysége azzal szemben, kinek nincs semmi hatalom átadva. De jól van ez igy, hogy Jókai maga terjeszti Apponyi népszerűségét s jelöli őt Kassán egész nyíltan Tisza Kál­mán utódjául az ország kormányzásában. Azt, hogy Tisza mit fog csinálni ebből az el­sanyargatott Magyarországból, ha Jókai kívánsága szerint még továbbra is ő intézi a nemzet sorsát, a kormánypárt ezen vezérszó­noka is elfeledte a kiváncsi választóknak megmagyarázni. Hát elmondjuk mi: azt fogja csinálni, a­mit eddig tett: engedni Ausztriá­nak, nem engedni a magyarnak, adókat emel­ni, adósságokat csinálni, barátainak hivatalo­kat szerezni, a parlamentet lesüllyeszteni a kormánynak vak eszközévé s a népet korrum­pálni és kiaknázni. Erre valók neki a válasz­tások, hogy általuk az alko£tó€nyos abszolu­tizmust gyakorolhassa. ' Ez ellen küzd az ellenzék'- teljes erővel mindenütt. Bittó választóinak leírta, lefestette azon korszak erkölcsi értékét, melyet Tisza bélye­gével fog a történetírás jelezni s melyhez ama régibb kort is mellérajzolta, mikor tiszta hazafiság volt az emberek tetteinek rugója. S hogy a korrupcziónak eszközeit a kormány honnan szedi, alaposan megmagyarázta az országnak Horánszky Esztergomban. Az esztergomi beszéd bizonyító ereje tiz kassai beszédével felér. Az komoly kriti­kája a kormány és pártja működésének, tele meggyőző okokkal, melyek igazságát tagadni igen, de c­áfolni alig lehet. Avagy Horánszky ítéletét a kormány pénzügyi gazdálkodása felett nem-e támogatják Ghyczy Kálmán és Széll Kálmán hasonló kijelentéseikkel? S nem ezt támogatja-e, akár akarata ellenére is, a Pester Lloyd, midőn az el­lenzék felhívása felett tréfál­gatva, beismerni kény­telen, hogy bár a járadék jól kel, a pénz­ügyek körül nagy a baj, de hát ezen az ő nézete szerint az ellenzék sem fog segíteni. Mily logika! Mert a P. Ll. mindebből azon következtetésre jut, hogy nem az ellen­zéket kell pártolni, mely nem felelős a pénz­ügyi bajokért, hanem azokat javítani ígérke-­­­zik, hanem a kormánypártot, mely felelős is a pénzügyi bajokért, de is bizonyítá, hogy azokon segíteni nem tud. Különben minden kormánypárti beszéd­nek, czikknek és programoinak a vége csak az, hogy Tisza Kálmán maradjon nekik titok. Ez az ő egész programmjuk — azért nem állhatják a kritikát. Az új igazságügyminiszteri államtitkár, Teleszky István, mint esti lapunkban említettük, az igazság­­ügyminisztériumban államtitkárrá neveztetett ki s az erre vonatkozó legfelsőbb elhatározást a hivatalos lap mai száma közli. Egyike legkiválóbb jogászainknak lép benne az igazságügyminiszteri államtitkári hivatalba, hol tett­erejének, gyakorlati érzékének és jogászi képességei­nek méltó hatáskör kínálkozik. A magyar igazságügy minden ágában sürgetőn követeli vagy még csak a kezdeményezést, vagy a múlt gyarlóságainak orvos­lását, vagy a gyökeres reformot. Ebben a nagy mun­kában az igazságügyi adminisztrác­ió vezetője Te­leszky Istvánban oly erőt nyer,mely, hiszszük, meg fog felelni ama várakozásnak, melyet a jogászkörök e ki­­neveztetéshez fűznek. Mint hosszú időn át gyakorló ügyvéd, legjobban megismerkedett ama bajokkal, me­lyekkel a jogkereső közönség, biró és ügyvéd egy­aránt küzdeni kénytelen éppen ott, hol a legmélyre­hatóbb egyéni és közérdekek forognak koc­kán, az igazságszolgáltatás terén. És ez a körülmény a leg­biztatóbb kilátás arra, hogy e bajok megszüntetésére fogja törekvését összpontosítani. Azon fásult közönyt, mely igazságügyi admi­­nisztrácziónkat hosszú időn át, a jelenlegi igazságügy­miniszter hivatalba lépése előtt, jellemezte, azóta élet és tevékenység váltotta fel. Abban a tevékenységben, mely igazságügyminisztériumunk kebelében az új éra alatt megindult, Teleszky Istvánnak bőven jut osz­tályrész s ő abból a magáét, reméljük, emberül ki is fogja venni. A németek helyzetéről Ausztriában elmélkedik a müncheni Alig. Ztg. egy igen terjedelmes prágai levele. Elmondja, hogy 1870. óta az uralkodóház nem tartja többé elég erősnek az ausztriai németek támaszát s azért a szlávokra igyekszik támaszkodni. De az 1871-ben ily irányban tett rohamos kísérletet külső és belső akadályok meghiúsították. Most egé­szen lassan kint akarják a dolgot valósítani, hogy csökkentsék a belső ellenállást és kikerüljék a külső bonyodalmakat. Ez okból a Taaffe-kormány nem tö­rődve erkölcsi, sőt parlamenti vereségekkel, szilárdan halad utján előre. Ha ma a német ellenzék a teljes passzivitás terére lépne, Taaffe gróf még gyorsabban végezné művét s csakhamar visszatérne az 1871-iki komoly konfliktusok kora. Ausztriának teljes szláv állammá való átalakítása a Taaffe-kormány czélja. Eleinte maga Taaffe gróf is lelkifurdalásokat érzett a czél miatt. De mint urának hű szolgája, tehetsége szerint meg is valósítja e feladatot. E veszélyes poli­tikával szemben az ausztriai németeknek is megfele­lően kell eljárniok. Oda kell törekedniük, hogy Ausz­tria a nyelvterületek szerint reorganizáltassék. Az eddigi területi felosztás helyére a nyelvek szerint alakított területeknek kell lépniök. Csakhogy erre nézve még maguk a németek sem tudnak meg­egyezésre jutni. Épp oly ellentét van közöttük a párt­szervezkedés tárgyában. Az események szétbomlasz­tották a régi alkotmánypártot. A nemzeti irány győ­zelme örvendetes lehetett volna, ha az újonnan vá­lasztottak feladatukat megérhették s a régi pártba mint új, de elevenebb, előre hajtó elem beilleszkedtek volna. De ez nem történt s a »fiatal« és »régi« néme­tek közt keserű gyűlölet támadt. Ma a németek há­rom csoportra oszlanak. Az első egyszerűen politikai szükségességnek tekinti a szövetséget Németország­gal. A második a német birodalomban az osztrák né­metség hatalmas oltalmazóját látja s éppen e szem­pontból akar vele szövetkezni. A harmadik csoport nem bízik Ausztria fenmaradásában s azért olyan kényszerhelyzetet szeretne teremteni, mely mielőbb arra kényszeríti Németországot, hogy az osztrák né­meteket magához ragadja. E pártalakulás még nehe­zebbé teszi a németek helyzetét Ausztriában. Képviselőválasztási mozgalmak. A józsefvárosi mérsékelt ellenzéki Kaas Iver­­párt a folyó évi június hó 2-án, azaz csütörtökön, este 1/28 órakor, a Schlotter Antal (ezelőtt Eser-féle) vendéglőben, Prater-utcza és Futó-utcza sarkán, is­merkedési estét tart, melyen gróf Apponyi Albert, Kaas Ivor, Horánszky Nándor, Grünwald Béla, Fenyvessy Ferencz stb. megjelennek. A VII. kerületben ma délután tartotta Mor­zsányi Károly programmbeszédét a régi lövőház nagytermében, a melyet a választó közönség szinültig megtöltött. — A gyűlést Tolnay Lajos pártelnök nyi­totta meg, örömét fejezve ki a fölött, hogy a válasz­tók ily nagy számban jelentek meg. Ha — úgymond — a virágos kert azt jelenti, hogy a tavasz előtt ál­lunk — e szinültig telt terem, a­melyet a választók sokasága ékesít, azt jelenti, hogy a Morzsányi párt a biztos győzelem előtt áll. A választás küszöbén ál­lunk, fennen lobog a zászlónk; mutassuk meg tehát, hogy a kitűzött zászlót diadalra is visszük; mutassuk meg, hogy a független polgárok nem tűrnek fölülről jövő pressziót s választanak szivek szabad vonzalma szerint. Egy oly férfi neve van fölirva zászlónkra — igy fejezte be szavait — aki egyedül csak a nép javát tűzte ki élete czéljául s nem érdemei jutalmát akarja ordó alakjában elnyerni — és ez Morzsányi Károly dr. (Hosszantartó zajos éljenzés.) Ezután fölkéri a gyűlést, hogy minél számosabban menjenek a válasz­tók közül a jelölthöz, meghívandók őt a programm­­beszéd megtartására, mire a jelöltért mintegy 50 választó ment el. A küldöttség eltávozta után a vá­lasztókhoz Darázsy Albert dr. és dr. Berger Rezső tartottak tetszéssel fogadott beszédet.­­ Megérkez­vén Morzsányi Károly, őt az összegyűlt válasz­tók hosszantartó, viharos éljenzéssel fogadták. A je­löltnek a bejáratnál díszes virágcsokrot nyújtottak át. Tolnay Lajos pártelnök fölhívására a jelölt elmondta programmbeszédét. Morzsányi rövid beszéde elején az okokat fej­­tegeté, melyek folytán a kormánypárt híve. A rész­letekre áttérve, különösen hangsúlyozta a vallás­­­­erkölcsi nevelés szükségét. Erkölcsiség tekintetében,­­ úgymond, különösen a vallás az, mely rugóját és kiindulási pontját képezi az erkölcsös érzelmek föl­gerjesztésének, a becsületességnek és a jellemnek. E helyütt örömmel konstatálhatom, (folytatá) hogy azon mozgalom, mely nemrég a vallásos nevelésnek minél szűkebb körre való szorítására törekedett, az utóbbi időben mindinkább gyöngül és nemsokára meg fogunk győződni, hogy az újabb időben inaugu­­rált valláserkölcsi nevelés a legszebb gyümölcsöket fogja teremni. Szerény nézetem szerint csak oly nem­zet lehet boldog, csak oly nemzet vívhatja ki a tisz­teletet és becsülést, mely az emberiség legnagyobb és legdrágább kincsét, a vallást, becsületességet és jel­lemet fölé helyezi a múlandó becsű anyagi érde­keknek. Beszéde további folyamában különösen az igaz­ságügygyel foglalkozott és a végén előadta mindazt, a­mit ő a VII. kerületért tett, ígérve, hogy a kerület érdekeit ezentúl is a legmelegebben fogja gondozni. A több helyi nagy éljenzéssel félbeszakított programbeszéd elmondása után Engelbach Alajos mondott a jelöltnek köszönetet azoknak az elveknek kifejtéséért, a­melyekkel az itt megjelentek — úgy­mond — mindannyian egyetértenek. (Éljenzés.) Vé­gül Tolnay Lajos pártelnök a választóknak mondott köszönetet a nagyszámban való megjelenésért s ezzel a gyűlés véget ért. Morzsányi Károlyt ezután haza­­kisérték a választók s a menetet mintegy 160 kocsi képezte. A választók este társas­ lakomára gyűltek össze a régi polgári lövőházban. A terézvárosi Busbach-párt minden csütörtökön esti 8 órakor a városligeti nagy vendéglőben tartja összejövetelét. Az első ily összejövetel június 2-án tartatik. Kőszegről táviratozzák, hogy Széll Kálmán teg­nap, május, 30-ikán tartotta ott meg beszámoló és programmbeszédét. Fogadtatása fényes volt. Har­minczhat kocsival ment eléje a kerület intelligencziá­­ja s beszédét 600-nál több választó hallgatta. Széll határozottan elitélőleg nyilatkozott a követett pénz­ügyi politikáról s két órán át tartó beszédében kifejt­vén e részbeli nézeteit, minden térre kiterjedő adóre­form szükségét fejtegette. Veszter Imre, a magyaróvári választókerület mérsékelt ellenzéki követjelöltje, pünkösd első nap­ján kerületébe érkezvén, ott rendkívülien fényesen és lelkesen fogadtatott. A választóknak óriási tömege lelkes éljenzéssel fogadta, a tűzoltóság bandával sorban fel volt állítva és az üdvözlő beszédet dr. Rei­ter János tartotta meg mindjárt a mosonyi indóház perronján. Ezek után hosszú kocsisorok által követve, va­lóságos zászlófelhő és virágeső között bevonult a vá­rosba, hogy másnap, vagyis pünkösdhétfőjén, délelőtti 11 órakor M.­Óvárott a városháza nagytermében megtartsa gyújtó hatással elmondott programmbe­szédét. Az óváriak is rendkívüli fénynyel és lelkese­déssel fogadták, az üdvözlő beszédet itt Antoni Adolf takarékpénztári igazgató, a bemutató beszédet pe­dig Hegedűs János, uradalmi ügyvéd, intézte a kép­viselőjelölthöz. Ugyanaz­nap délután 4 órakor a mosonyiak jöttek el M.-Óvárra, hogy a képviselőjelöltet fényes bandérium és egy fellobogózott hosszú kocsisor kí­séretében Mosonyba kísérjék programmbeszédének elmondására. A bevonulás valóságos diadalmenetté vált és az ováczióknak minden gondolható nemével fűszerez­tetek. A programmbeszéd különösen demokratikus irányánál fogva is gyújtott, elannyira, hogy Veszter Imrének megválasztatása már biztosra vehető. Veszter beszéde igy hangzik : Midőn én, az ismeretlen, szerény állású polgár, né­hány jóakaratú barátom és egy, habár nem hatalmas, de lankadatlan küzdelmei miatt mindenütt becsült hazafias párt támogatása folytán, ide a magyar­óvári választóke­rületbe jöttem és itt, az ország e kiváló vidékének haza­fias, felvilágosodott közönsége és az Istentől megáldott földnek művelésében megnemesedett népe előtt megjele­nek, még­pedig, mint képviselőjelölt jelenek meg , elen­gedhetlen kötelességemnek tartom e lépésemet röviden igazolni s jelezni azon szálakat, a­melyek engem e vá­lasztókerülettel összekapcsolnak, habár nem születtem is Mosony megyében. (Élénk helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) E kapcsolat, uraim, az elv és az érdek közössége. Önök, t. választók, azon pártot támogatják, a­mely­nek én 9 év óta vagyok szerény, de hű katonája, — önök éppen úgy, mint én, polgári jogosultságukat, szabadságu­kat legnagyobbrészt azon 48-as törvényeknek köszönik, a­melyek én előttem is megnyitották a közpályát, a­mihez még járul, hogy­­ én, mint a regényes Szepesség szülöttje, tudom, hogy az ember lehet jó magyar hazafi, ha mind­járt az állam hivatalos nyelvét, ha mindjárt a magyar nyelvet teljesen nem bírja is. Kérem a t. választókat, fogadják el fellépésem ezen igazolását, ezután pedig engedjék meg, hogy most egy­szerűen áttérjek úgy saját magam, mint az általam vallott elvek rövid ismertetésére. (Éljen ! Halljuk !) Én, uraim, a véletlen folytán, szegény embernek születtem, az élet engem munkára és küzdésre utalt. A szerencsétől keveset nyertem, de becsületes munkálkodá­somnak mégis volt sikere s ennek köszönhetem, hogy a törvényhozás tagjává lehettem. (Helyeslés.) Kilencz év óta folytonosan tagja vagyok a magyar képviselőháznak és e kilencz év alatt mindig az ellenzék kemény padjain küzdöttem, szerényen, mérséklettel — igaz — de talán nem egészen észrevétlenül. (Általános helyeslés.) Miután meddő, indokolatlan ellenzéssel sikert elérni soha nem lehet, miután a komoly férfiúnak az a feladata, hogy nem futva üres eszmék után mindig pozitív czélokat keressen, kétségtelen, hogy minden embernek, a­ki kilenc­ éven át küzdött egy oldalon, elengedhetlen kötelessége kimutatni — igazolni, hogy mi az, a­mi őt az eddig czélt nem érketett küzdőkhöz csatolja és a mi őt a jövőre is ezen zászló alá vonzza. (Halljuk !) Megmondom, uraim, röviden, őszintén. — Mondtam már, hogy én az 1848-as törvények szülöttje, neveltje és embere vagyok. Szabadság, egyenlőség és testvériség e törvények kiindulási pontjai és ezek az én politikai hit­vallásomnak is alaptételei. (Tetszés.) Ezen elvek alapján alakult át Európa nagy része jogállammá, ezek alapján lettek az elnyomott népek sza­bad polgárokká ; ezek szülték a humanizmust, mely az emberi nem szenvedéseit nem alamizsnával, hanem insti­­tuc­iókkal enyhíti ; szóval, ezek az elvek azok, melyek nélkül a 19. században nincs többé társadalom, nincs hala­dás, nincs boldogulás. Ezekre fektette le hazánk jövőjét a 48-iki törvényhozás, ezért vérzett a magyar nép a szabad­ság­harczaiban és ezeket szerezte vissza a nemzet 20 év­vel ezelőtt Deák Ferencz vezérlete alatt. (Általános he­lyeslés.) És most, 20 esztendő után, ha szétnézünk a hazá­ban, ha áttekintjük közéletünk összes ágazatait, ha észlel­jük társadalmunk kóros rángatódzásait és kétségtelen ha­nyatlását, lehetetlen visszautasítani ama kérdést, vájjon politikai sarkelveink lerakásában csalatkoztunk-e ? és csalatkozott a nagy hazafiak alapító csoportja, avagy nem inkább azon férfiakban csalatkoztunk-e, kik hazánk sorsát jelenleg intézik és azon kormányban, mely többségére támaszkodva, ezelőtt 12 évvel magához ragadta a hatal­mat s azóta a parlamentarizmus történetében szokatlan folytonossággal intézi az ország ügyeit. Az elveke t. választók, éppen olyanok, mint a fegy­ver. A legjobb aczél is csak léha tárgy, ha nincsen kar, mely forgatni birja, az elv is csak úgy lesz több a puszta szónál, ha van esős szív és erős kéz, mely azt hirdetni, kifejteni és megvalósítani tudja. A mi közéletünk újabb alapjai helyesek , fényesek, de a kormány 12 hosszú éven át a 48-as alapon emelkedő­­ épületet az alapoknak megfelelően sem tovább építeni, sem betetőzni nem akarta vagy inkább nem tudta. (Igaz, úgy van !) Midőn ezelőtt 12 évvel a Deák-párt szétrobban­­tásával a kormányt Tisza Kálmán és pártja ragadták ma­gukhoz,­­ az ország kétségtelenül súlyos pénzügyi zava­rokban szenvedett, de azt nem tagadhatja senki, hogy ekkor a nemzet egy nemes áramlatnak engedve előre tört a reformok, a közművelődés, a humanitás ösvényein. — És mióta a mostani többség, a mostani kormány ragadta magához a vezetést, azóta mintha megszűnt volna minden nemesebb gerjedelem, — a félig konstruált intézmények alig funkc­ionálnak már, az egykor hangoztatott elvek ki­­gúnyoltatnak és elfelejtetnek, a hazafias törekvések helyé­re a pártmanőverek léptek — az elvhűséget a legridegebb opportunitás váltotta fel és a lelkes haladás rövid idejét egy oly marazmus, sőt egy oly általános politikai és társa­dalmi reakc­ió váltotta fel, a­mely — lehetetlen, — hogy a legtürelm­esebb honfit is aggodalomba ne ejtse. (Igaz, helyes.) Lehetetlen pedig különösen akkor, a­mikor szemben ennyi stagnáczióval és rezignáczióval, vigasztalásul még csak pénzügyi bajaink rendezettségére sem hivatkozha­tunk, sőt ellenkezőleg financziáink nyomorúsága ma na­gyobb, mint valaha volt. A­mikor a mostani kormány átvette az országot, Magyarország államadóssága mintegy 6—700 millióra rú­gott, — ma 12 békés év után már közel jár a 2 milliárdhoz. (Szomorú, de úgy van !) Nem tartozom azok közé, a­kik mindenért a kor­mányra tolják a felelőséget, tudom, hogy társadalmunk válságos állapotú és súlyos akadályokat gördít a kormány útjába. De más részről az is igaz, hogy a mi kormányunk a társadalom betegségeivel szemben tétlen maradt, vagy hogy azokat helytelen gyógyszereinek és félrendszabá­lyainak alkalmazásával még inkább súlyosbította. E bajoknak gyökeres és alapos orvoslására minden jogállamnak két főoszlopa van. — Az egyik a gyors, ügyes, lelkiismeretes politikai adminisztráczió, a másik a függet­len, preczíz és olcsó igazságszolgáltatás. (Igaz.) Ha már most azt kérdezzük, hogy vájjon mit tett ez irányban a mi kormányunk ? úgy csak az lehet az igaz­sággal megegyező felelet: »a­mit már készen talált, azt megrontotta, a­mit csinált, azt rosszul csinálta.« (Úgy van!) Az autonóm megyei szervezet régi alakjában nehéz­kes, lassú, arisztokratikus, de tisztességes közeg volt. A mi kormányunk reform alá vette, részletesen csonkítások­kal megyei bürokrácziát csinált belőle, mely többé nem arisztokratikus, nem is demokratikus, de nem is autonomi­­kus, hanem egy minden rendszer hibáival bíró szervezet, mely semmit sem biztosít nyást, mint a nálunk oly végze­tes családi klikk-uralmat. (Általános helyeslés.) Rossz közbiztonsági, rossz egészségügyi, gyarló út­ügyi viszonyaink, összezavarodott árvaügyünk s az árva­­vagyon folytonos veszélyben forgása (Úgy van !) többet mondanak ez irányban, mint a­mennyit az adatgyűjtemé­nyek foliánsai mondani képesek volnának, tudom, hogy nem Moson megyére nézve, mert ez — úgy vagyok értesül­ve — e tekintetben is egyike az ország legrendezettebb megyéinek, de az ország számos más megyéjére nézve, a­melyekben valóban kétségbeejtő állapotok vannak. (Álta­lános mozgalom.) És most nézzük a másik oszlopot, az igazságügyet. Igazságügyünk 1872-ben uj alapokra lön fektetve. E nagy munkához még a Deák-párti kormán­y tette meg az első bátor lépést, a bírói függetlenség és az igazságszolgálta­tásnak a közigazgatástól való elválasztása ennek a műve volt.­­ A mostani kormány azonban ez irányban egyetlen egy lépést sem tett előre, hanem rögtön arezet fordítva egymás után megsértette az elveket, melyek a juszticzia reformjának bázisául szolgálnak, sőt életfeltételei. Hogy ennek mi lett a következménye, azt tudja mindenki, aki valaha a hagyatéki eljárás, a bagatell-bírás­­kodás vagy az erdei pereskedés áldásaiban részesült, és még jobban tudhatja, a­ki visszaemlékezik a kormánynak azon kísérletére, mely szerint a független jusztíc­ia a po­litikai hatalomnak lett volna szolgálatába hajtandó. (Úgy van ! Igaz!) A kormány ezen törekvése — igaz — megtört a jo­gászvilág egyhangú tiltakozásán, a kísérlet megtörténte mindazonáltal oly szimptóma, mely bizonyára komoly aggodalommal tölti el a juszticziának minden őszinte ba­rátját, s megrendíti a kormányba vetett hitet és bizo­dalmát. A kormány igazságszolgáltatására nézve folyton arra hivatkozik, hogy történt némi újítás is, mint a minő például a büntetőtörvénykönyv. — De ez sem menti, ha­nem inkább vádolja a kormányt, mert jól mondja a német példabeszéd : »nichts halb zu thun ist edler Geister Art«. (Élénk helyeslés és taps.) A még a Bittó minisztersége alatt inicziált és mun­kába vett büntető törvénykönyv bizonyosan nagy organi­kus mű, de nem hozza és nem hozhatja meg a tőle méltán várt eredményt, mert a mostani kormány 12 év alatt nem jutott hozzá, hogy az ahhoz mulhatlanul szükséges előfel­­téteket is előállítsa s a bíróságok szervezését , a büntető perrendtartást és börtönrendszert is kellőkép megteremtse. A kir. bíróságok kétségtelenül nagy eszmét képvi­selnek, sőt be kell vallani, hogy államéletünkben — kor­mányzatunkban ez az egy organizmus az, a­mely némileg egy kultur­államra emlékezteti az embert. (Igaz.) De mit használ ? a kormány ezen organizmust egyenesen elhanyagolja, — mostoha gyermekének tekinti, sőt minduntalan elméletben és gyakorlatban is annak még függetlenségét is fenyegeti. — Magyarországon az igazság­ügy még mindig fejős tehén és az igazságügyminiszter az országnak zsugorija— szomorúan tapasztaljuk, — Sparmei­­sterje. Ha az igazságügy számára kér — nem kap, — ha pedig pénz nélkül akarna reformálni,például az esküdt­szék kívánatos behozatalával, no akkor ugyan röviden el­bánnának vele ! (Úgy van !) Törvényeinkben évtizedek óta le van téve az ígé­ret, hogy törvénykezésünk a szóbeliség, közvetlenség és nyilván­osság elveire fektettessék, mely rendszer a gyors, alapos és pártatlan juszticziának egyetlen lehetősége és ga­­rancziája ; — és az ellenzéknek 12 év óta folyton hangoz­tatott sürgetése még maigsan sem tudott egyéb ered­ményt kivívni, mint azt, hogy az idő szerinti miniszterek folytonosan a kérdés tanulmányozásával biztatják és vi­gasztalják az igazság után szomjazó országot. (Helyes, igaz!) Szóval, t. választók, az igazságügy nagy gépezete megvan, de nem mozog, — vagy ha igen — bizonyára csak igen lassan, megbízhatlanul és sok felesleges költeke­zéssel halad. A kormány pénzügyi balsikerei ismeretesek. (Halljuk!) Nem tartom sem méltányosnak, sem igazságosnak, hogy a magyar állam közgazdasági, pénzügyi bajai min­dig és mindenben csakis a kormány nyakába varrassanak. Kétségtelen, hogy a pénzügyi kalamitásokhoz a vi­­szonyok hatalma is, a­minek például Magyarország föld­tani, geografikus és klimatikus helyzete, szintén hozzájá­rul ; de a­mitől aztán senki sem abszolválhatja a kormányt, ez az, hogy az adott viszonyok súlyát, természetét kellően fel nem ismerte, vagy ha felismerte, azok hatásának pa­­ralizálására semmi sikeres lépést nem tett. (Élénk tetszés.) A mostani kormány alatt nemcsak az adó, hanem az­­ államadósság is növekedett és a­mi lejebb szállt, az csakis a polgárok fizetési képessége. (Hosszantartó helyeslés. Úgy van!) Én részemről szívesen a kormány javára írom azon nagy költekezést, a­melyet a kormány a népnevelés és a vasutakra tön, de más részről van elég mozzanat, melyet terhére kell róvnom. Hogy financziális bajaink legnagyobb részben a kö­zös hadsereg szaporítására, a militarizmusra és annak tra­­díc­ióira, dicsvágya kielégítésére vihető vissza, e felett nem lehet nézetkülönbség. Hogy ezen áldozatok nevezetes részét az európai kényszerhelyzet erőlteti reánk, azt is elismerem, de a­mit a kormánynak kell felróvnom : (Halljuk !) az az, hogy a nemzet ennyi áldozatáért soha megfelelő viszonszolgálatot és egyenértéket kieszközölni nem tudott, noha világos, hogy úgy, a­mikor Bosznia elfoglalásához hozzájárult, va­lamint akkor, midőn a közös védelem iránti újabb egyez­kedés napirenden volt, egy kis energiával s a férfiam hajt­hatlanság némi érvényesítésével bizonyosan kivívhatta volna a nemzet számára nem a különálló magyar hadsere­get — nem, uraim, hanem legalább kivívhatott volna any­­nyit, hogy az országban néhány felsőbb katonaintézet ál­­líttassék fel, olyan, melybe a nemzet fiai kedvvel mehes­senek és a­melyből nem a kadétiskolák kétes értékű aspi­ránsai, hanem műveit, tanult magyar tisztjelöltek kerül­jenek az ezredekhez. (Kérik helyeslés és taps. Úgy van !) Pedig a nemzet és a hadsereg között létező bizalmatlan­ság megszüntetésének és egyúttal a hadsereg színvonala emelésének csak ez lenne az egyetlen módja, valamint a magyar elemnek a hadseregben való érvényesítésének is ez az elengedhetlen feltétele. (Úgy van !) T. választók ! A mi társadalmunk még ma is arisz­tokratikus és az osztálykülönbségek ma élesebben állanak egymással szemben, mint ezelőtt 40 évvel. Ily viszonyok között miként haladjon az ország a közgazdászat, az ipar és a kereskedelem terén ? (Halljuk !) Az előbb uralkodott osztály, a középnemesség, két­ségtelenül hanyatlik s a kormány a­helyett, hogy ezen osztály átalakítására és ez­által egy valódi munkás kö­zéposztály megteremtésére gondolt volna, annak dédelge­­tésére szánta el magát. E czélra foldozta újból össze a megyei intézményt s e szerint rendezte be a hivatalokat is. (Úgy van ! Igaz.) Ha aztán, t. választók, az ily nemzeti hanyatlás mindig tovább terjed, ha az évről évre várt, remélt orvosság mindig elmarad, ha minden téren kiszorítja az érdemet a gyarlóság és protekczió és a kormány nemcsak hogy ellent nem áll ezen áramlatnak, de sőt azoknak áldozatul dobja az elveket s nemes törekvéseink minden alapjait, akkor ne mondja nekem senki, hogy mindezek­ért a kormány nem felelős s ne mondja senki, hogy a dol­gok vezetését továbbra is a jelenlegi kormány kezein kell agyni. (Hosszantartó éljenzés.) Én, t. választok, ezért tartozom az ellenzékhez, ezért voltam a kormány ellenese és ezért küzdök ellene a jövőben is. (Helyes, jól tette.) E nyiatkozatomból természetesen folynak azon tételek, melyeket politikai programmom sarktételeiként jelezhetek. E tételek a következők : Állami közigazgatás; gyorsan, alaposan és olcsón funkc­ionáló független bíróság; a szóbeliség, közvetlen­ség a nyilván­osság alapján ; nemzeti aspiráczióinknak a közös hadseregben érvényesítése, a nemzetiségek közti béke — szóval a demokratikus haladás. (Éljen, élénk tetszés.) Irányadóul mindig a 48-as törvények szelleme fog előttem lebegni azon kereten belül, melybe azt a 67-es ki­egyezés foglalta s az az óhajtásom, hogy a legközelebbi választásokból egy erős hazafias ellenzék emelkedjék ki, mely minden személyes jellegtől menten ismét az elveket, ismét a nemes törekvéseket emelje uralomra és restituálja közélet­einkben azon oltárokat, melyeket Deák halála után a politikai opportunizmus és a társadalmi reakc­ió fel­forgatott. (Szűnni nem akaró éljenzés, általános tetszés és a körülállók sietnek szónokkal kezet szorítani.) A monori kerületből e sorokat vettük . Engedje meg, hogy a monori választókerületben a mérsékelt ellenzéki Gulner-párt és a 48-as és függetlenségi­­ párt választási mozgalmára vonatkozólag, szemben az Egyetértés f. hó 28-iki számában megjelent tudó­sításra, a tényleges helyzet megvilágosítása czéljából, mint a Gulner-párthoz csatlakozott 48-as és függet­lenségi pártbeliek alelnöke, egy néhány észrevételt megtehessek. Mindenek­előtt — ha csak az igazság érdekében is — konstatálnom kell, hogy a f. hó 22-én Nagykátán megtartott értekezleten a monori választó­polgárok közül nem 6-an, hanem 56-an is megjelentek, kik, tudva azt, hogy Gulner Gyula mérsékelt ellenzéki jelölt programmjába a 48-as és függetlenségi párt vezérelveinek majdnem egészét felvette és magáévá tette. Halász Géza függetlenségi és 48-as párti jelöltnek egészen váratlanul s e párt­nak a Gulner-párthoz csatlakozott függetlenségi és 48-as pártbeliek által egyáltalában be nem folyásolt visszalépése folytán e lépésük által csakis pártjuk­nak érdekét megóvni igyekeztek. A kerületbeli füg­getlenségi és 48-ast pártbeliek, kik ez alkalommal — helyesen megfontolva a tényleges viszonyokat, — a mérsékelt ellenzékhez csatlakoztak, hogy az ellen­zék zászlaját lobogtathassák, ezentúl is testestől-lel­­kestől függetlenségiek maradnak. Mi az által épp oly kevéssé nem dobtuk el zászlónkat, mint azok a külön­böző kerületbeli mérsékelt ellenzéki párthoz tartozó választók, kik a múlt választásnál hasonló viszonyok közepett s a viszonyokkal bölcsen számolva, ha­sonlóan cselekedtek, a midőn az ellenzék álta­lános elvét szem előtt tartva, a függetlenségiek­hez csatlakozva a választási urnához léptek, ily mó­don nem egy esetben győzelemre juttatva az ellen­zéki jelölteket a kormánypárttal szemben.­­ Hogy ily eljárás a függetlenségi elvek porba tiprását jelen­tené, tagadjuk, még­pedig annyival is inkább, a­meny­nyiben passzív magatartás által csakugyan nem mást cselekednénk, mint azt, hogy akaratunk el­lenére is abba a helyzetbe jutnánk: a kormány­párt szekerét tolni Mi pedig azt hiszszük, hogy ennél talán mégis jobb, a majd­nem teljességgel a függetlenségi és 48-as el­vek al­apj­án álló Gulner-pártot támogatni — Tiszáékkal szemben. Tápió- Sáp, 1887. május 29-én. A Gulner-párthoz csatlako­zott függetlenségi és 48-as pártbeli választók alelnöke Tichtl Móricz lovag. A párdányi választókerület szabadelvű pártja a választókerület székhelyén, Párdányban, f. hó 22-én tartotta meg e lapban már előre jelzett nagy értekez­letét, melyet Zsíros József módosi ügyvéd mint párt­elnök hívott egybe. A kerületi szabadelvű párt ez alkalommal szer­vezkedett. A párt végrehajtó bizottsága akkér alakít­tatott meg a pártelnök indítványára, hogy egyértel­­műleg elhatározhatott, miszerint a végrehajtó bizott­ságnak tagjai azok, a­kik a minden egyes községben külön-külön szervezett, úgynevezett községi szabad­elvű párt elnökei és alelnökei. E nagygyűlés eszközölte a párt részéről a jelölt felállítását is. Egyhangúlag C­s­á­v­o­s­y Béla úr, ki e kerületet már három országgyűlési czikluson át kép­viselte, kiáltatott ki jelöltté. A felléptetés az értekez­letből legott közöltetett táviratilag a jelölttel, ki be­számolóját,a pártelnök bejelentése szerint, június 5-én fogja megtartani. Be kell ismernünk, hogy a szabadelvű párt han­gulata nyomott s hogy a pártot egyedül Csávosy Béla személye tartja össze, valamint az is tény, hogy az elégedetlenség a kormány ellen általános s ennek fő­leg pénzügyi és közgazdasági, valamint az Ausztriá­val folyt kiegyezési politikája mély aggodalomra ad okot. A közszabadság is nemcsak hogy nem fejlesz­­tetik, hanem éppen hanyatlik. A közigazgatási párt béklyókban lévén — nem igazságos. A korrupczió ki­irtására mi sem történik. Maga az országgyűlési szabadelvű párt akaratát egészen a kormányra ruház­ván, ennek kezeiben a párt puszta eszköznek látszik, mert minden kormány előterjesztést a közjó érdeke szerinti megkorrigálás nélkül szavaz meg, mi­által sok időre helyre nem hozható hibák, mulasztások köv­vettetnek el.

Next