Pesti Napló, esti kiadás, 1887. június (38. évfolyam, 149-178. szám)

1887-06-01 / 149. szám

149. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségbez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadlóó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények, a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Szerda, junius 1. Esti kiadás: 88. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva . Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. FL* au­gati kiadás postai külfinkiüldése kívántatik, postabélyegra havonként SS kr., évnegyedenként 1 forint felü­lfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a, »Pesti ISTapló« kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-spiller, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, junius 1. A Rouvier-kormány a kamarában na­gyon sajátszerű fogadtatásra talált. A köztár­saságiak egy része igen élesen megtámadta s ha a monarchisták nem támogatják, még teg­nap összeomlott volna, így azonban nagyon tekintélyes többség szavazott neki bizalmat, csakhogy e többségnek legalább egyharmada elvi oppozícziót folytat a köztársaság irányá­ban. Rouvier kijelentette volt, hogy nyom­ban visszalép, ha a házban levő republikánu­sok többsége nem támogatja. Ezt a többség­et is megkapta, de meglehetős szerény mérték­ben. Ez a tisztán köztársasági többség össze­sen tizenegy szavazatot tesz, mely elég lehet ugyan arra, hogy Rouviert a rögtöni vissza­lépéstől megmentse, de arra már senki se tartja elégnek, hogy hosszabb időre biztosítsa kormánya fennmaradását. Tegnap Párisban zajos utczai tüntetések voltak Boulanger érdekében. A tömeg az Elysée-palotához vonult, a Rouvier-kormány lemondását s Boulanger visszahívását köve­telte. Az ügynek azonban nem volt komoly jellege s a rendőrség gyorsan szétverte a za­vargókat. Jellemző egyébiránt, hogy Boulan­ger utóda, Ferron tábornok, ugyanazt az irányt követi, mint az eddigi hadügyminiszter s már tegnap azt mondotta a képviselőknek, hogy minél több pénzt és katonát szavaznak meg neki, annál jobb. Teleszky István kineveztetése. A mai hivatalos lap e kir. kéziratot közli: Igazságügyi magyar mi­niszterem előterjesztésére, dr. Teleszky István budapesti gyakorló ügyvédet és országgyűlési képvi­selőt a magyar igazságügyminisztériumhoz államtit­kárrá nevezem ki. Kelt Bécsben, 1887. évi május hó 24-én. Ferencz József, s. k. Fabiny T e­o f i 1, s. k. A Post részletes adatokat közöl a franczia offi­­cziózus sajtó szervezetéről. Megerősíti azt, hogy Boulanger a hadügyminisztérium titkos alapjából 4—500,000 frankot, mely a háború idején való kém­kedésre volt föntartva, továbbá az előbbi hadügymi­niszter , Campenon által megtakarított, mintegy 2,300,000 frankot kizárólag sajtóczélokra használt fel, még­pedig bel- és külföldön egyaránt. Egy hír­lapíró 16,000 frankot kapott, hogy Boulangernek a hadsereg újjászervezésére vonatkozó terveit védel­mezze s a Novoje Vremját is szubvenczionálta. A belga munkászavargások egyre nagyobb ará­nyokat öltenek. Az összes brüsszeli munkásegyletek elhatározták, hogy ma, kedden, beszüntetik a munkát. Verviersben, mint onnét táviratozzák, az általá­nos szavazási jog megadása érdekében nagyszerű munkás-demonstrác­ió volt. Tízezer főre teszik a megjelentek számát. Attól tartanak, hogy forradalmi mozgalom kitörését csak erőszakos elnyomás által sikerül majd megakadályozni. Desuisseaux szom­baton odahagyta Párist. Még nem tudni, hová utazott, valószínüleg Berlinbe. Képviselőválasztási mozgalmak. Orczifalváról Írják május 30-iki kelettel: Nagy ünnepnapja volt ma községünknek. Reggel érkezett körünkbe Scheidt Miklós plébános, mérsékelt el­lenzéki pártunk képviselőjelöltje. A pályaudvaron a mérsékelt ellenzék helyi választmánya, élén az el­nökkel, a délmagyarországi ellenzéki pártszövetkezet képviselői, a lövészek, zenekar és nagyszámú közön­ség fogadták az érkezőt. A párt elnöke szívélyesen üdvözölte a jelöltet, mire ez röviden válaszolt. Ezután megindult a menet, legelől az ötven lovasból álló bandérium, azután a lobogó­ díszt öltött hosszú ko­csisor, legalább száz kocsiból. Ily impozáns bevonu­lást még nem látott községünk. Mise után Scheidt több ezer főre tehető hallgatóság előtt elmondta prog­­rammbeszédét a templomtéren. A beszédet mindun­talan félbeszakították az éljenzések. Utána Steiner Károly tartott beszédet, mely­ben éles bírálat alá vette a mostani kormány tehe­tetlenségét. A jelenlevő bolgároknak és románoknak e beszédet románul is elmondták. Ezután Elter Já­nos szólt és végül a párt elnöke Gábriel József. Délután 2 órakor a menet a szomszédos községbe, Merczyfalvára vonult. Itt Jacob Mihály üdvözölte a jelöltet, továbbá három zenekar és a község vala­mennyi lakosa. Scheidt Miklós most újból elmondta programmbeszédét a mérsékelt ellenzéki párt hívének mondva magát, mint a­mely párt ma egyedül küzd a nép boldogságáért és jólétéért. Viharos éljenzésekkel kisérték a beszéd minden passzusát. A jelölt után szóltak ifj. Steiner Károly, Gábriel József és ifj. Elter János. Végül Gábriel József elnök megkö­szönte a választópolgároknak megjelenésüket és buz­dította őket, hogy továbbra is maradjanak hívei az ellenzéki eszméknek. A kecskeméti felső kerületben Vámos Béla múlt hó 30-án tartotta beszámolóját. Az alsó kerü­letben Tóth László dr., a kormánypárt jelöltje, e hó 9-én tartja meg programmbeszédét, Ugron Gábor pedig már e hó 5-én. Ugyancsak ebben a kerületben Csatár antiszemita már múlt hó 30-án tartott pro­­grammbeszédet nagy mulatságára a jókedvű hallga­tóknak. A fővárosi V-i. kerületi szabadelvű párt ala­kuló közgyűlése június hó 4-én d. u. 3 órakor lesz megtartva a Vigadó kistermében, a­melyre a válasz­tókat Burián János elnök és Kern Tivadar jegyző hívja meg. A csurgói kerületnek eddig Madarász Andor megyei számvevő 48-as párti a képviselőjelöltje. Má­jus 30-án tartotta programmbeszédét, melyet a nagy számmal egybegyűlt közönség lelkes éljenzéssel kisért. Az orosházi függetlenségi párt jelöltje, Janiso­­vics Emil pünkösd első napján tartotta meg prog­rammbeszédét. Utána Pártos Béla, a központi végre­hajtó­ bizottság küldötte, beszélt s este kettőjük tiszte­letére kedélyes bankettet rendeztek. Nagy-Kőrösön lelkes fogadtatásban részesült Eötvös Károly, a város mostani függetlenségi jelöltje. A pályaháznál impozáns néptömeg várta s bekísérte egészen a párt központi helyiségéig. Este tiszteletére nagy vacsora volt, melyen egymást érték a felköszön­tők. Tegnap délután aztán óriási hallgatóság előtt mondotta el programmbeszédét, melyet minduntalan megszakított a sűrű éljenzés. Eötvösnek igen erős pártja van Nagy-Kőrösön. Az alsó-csallóközi választókerület mozgalmas napokat él, mióta itt is betette lábát az antiszemi­tizmus s mióta e párt jelöltje, Szabó Lajos, buda­pesti ügyvéd kilépett a síkra, ki a pünkösdi ünnepek első napján Duna-Szerdahelyen tartotta programmbeszédét. Csak akkor győződtek meg a hi­tetlenek is, hogy az antiszemitizmus nemcsak a szomszéd somorjai, de ebben a kerületben is erősen elharapódzott és nagy gondot fog okozni az ellen­pártnak, a mérsékelt ellenzéknek, mely S­á­g­h­y Gyu­lának a kerület eddigi képviselőjének, mert ismétel­ve kikiáltatott jelöltnek, zászlója alatt fölveszi a har­­czot. A pünkösd első napját már­is vérrel fes­tették be­­,fékezetten ők, kikhez, sajnálattal mondva, a szerdahelyi zsidóság egy része is tartozik, s ha ezen­túl sem fognak hajtani a jó tanácsra, megtörténhe­tik, hogy az ellenzék ügyét, melyhez ők is csatlakoz­tak, tökéletesen elrontják. Gyöngyösön Visontai Kovách László tegnap tartotta meg programmbeszédét. Jókai Mór társasá­gában érkezett oda, ki telkes ovácziók tárgya volt. A gyöngyösi hölgyközönség nevében ugyanis, díszbe öl­tözött tiz úri leány élén Taposy Szerén szép beszéd­ben üdvözölte a koszorús irót s aztán nagy babérko­szorút nyújtott át neki, széles égszínkék szalagján ily felirattal: A legnagyobb magyar írónak a gyöngyösi nők. Jókai e koszorút, mint szerinte valószínüleg utolsót, meghatottan köszönte meg. Azután Visontai Kovách a kaszinó udvarán megtartotta programm­beszédét. A programmbeszéd után Jókai is beszélt, ki bizonyára meggyőződött ez alkalommal is, hogy a­mily népszerű mint író, épp oly kevés sikerre tarthat számot, mint politikus. ECTin-TTC"-.'.-.. ■■.i­a-ramnmw.-M ........... u A PESTI NAPLÓ TÁRCSÁJA, J­ULIA. Regény. 29 Irta: : 13-a"bá,n.3r­. XYI.­­ kissé ingerülten vágott szavamba: — Kegyed rangot emleget és méltóságot s fe­ledni látszik, a mit nekem néhány óra előtt mondott e helyen, hogy azok között, kik a házastársak szent frigyét kötik meg egymással, sem rang, sem méltóság, semmiféle korlát nem létezik. Az egyetlen a mire nézni kell: a szív, — ezt mondta ugy­e ? — s én sze­retem kegyedet kisasszony. — De ön csak magával számolt uram, s a má­sik félről — úgy látszik, — megfeledkezett. Elhallgattunk, látva, hogy szégyenülten süti te szemeit, hozzá léptem s kezemet nyujtom neki. — Bocsásson meg báró úr, hogy ezt kimond­­tam. Ön nevezhet engem hálátlannak, együgyünek, de szivem hazudni nem tud. Tisztelem, becsülöm és bámulom önt, s most azzal viszonozzam lelki fönségét, hogy amitóta tegyek ? Óh! Ha e szegény szívbe, me­lyet megbecsült — bele is tudna tekinteni, látná, hogy mily magasztos érzés tölti el ön iránt, de ez az érzés még nem szeretem. A báró azt kérdezte tőlem, hogy várjon boldog lesz-e ama polgári származású leánynyal, kit nejéül választott, akkor azt hittem, — oh! hát mertem-e csak álmodni is ezt a nagy kegyet? — azt hittem, hogy az a választott nő tanítványom, ki önt szereti, s azért mondtam minden habozás nél­kül : önök boldogok tesznek. De most... látva, hogy én... ak! most azt mondom: nem báró úr, ön velem nem lenne boldog. Hosszasan és erősen szorította a kezemet, aztán megcsókolta. Néhány percz még s én egyedül vagyok a szo­bában. A pamlagra borulok és sírok sokáig, de... örömkönyeket. Mily büszke voltam! Mily boldog ! S mennyi erőt adott nekem ez az ember küzdeni tovább, küzdeni az élettel, az emberekkel.. .. küzdeni! küz­deni !... XVII. .. .Hát valóban nem szeretem őt?... Vájjon nem ámítom magamat, s csupa hiúságból nem rombo­lom össze életem boldogságát?.. .A tisztelet és be­csülés oly magas foka, minőt Tarcsay iránt érzek, váj­jon nem szeretem-e már ?... Hát ismerem én azt az üdvözitő s mégis pokoli érzést, melyet szeretemnek hívnak?... Az a gyermekes rajongás, mely engem akkor ahhoz a szívtelen emberhez vonzott, nem volt-e csak az idegek játéka, s a fejlődő leány titkos vágya, mely keletkezik a korral, s a telket oda fűzi egy férfiú fogalmához, kit a véletlen éppen útjába állít, a nélkül, hogy válogatna nemes és aljas között; éppen mint a kúszó-növény, mely a fejlettség bizonyos sza­kában kihajtja finom kapaszkodó csápjait, s körül­öleli a nemes fa törzsét, vagy az útszéli gyom töré­keny szárát, a melyik éppen ott bújt ki a földből, közel hozzá ?... Szeretem volt az,­­ a mit én Murányi iránt éreztem, s a mi, — erőszakosan kipusztítva szivemből, — olyan sebet hagyott maga után, mely nem fog be­gyógyulni soha?. . .Ha egyszer megástak egy sirt, — tátongó űr marad ott, még ha behantolják is!.. .A balszerencse korbácsütései mély redőket hagynak a szivén is, nemcsak az arezon!. .. Úgy van, úgy ! Én a bárót nem szeretem! Ilyen gondolatok gyötörtek egész éjjel. Ruhás­tól feküdtem az ágyamon s nem vettem észre a hajnal hasadását sem, mely szobácskám ablakára vetette tűzsugarait. Este nem akartam egyedül lefeküdni, s vártam Pólikát, de ez volt az első éjszaka, hogy fönt maradt az apjánál. Nem csodálkoztam rajta. Szegény gyermek! Én már ismertem a szerelmében csalódott szív fájdalmát, s elgondoltam, hogy mit szenved ő most. A­mennyire boldogított annak tudása, hogy van egy ember, a­ki becsül s kezére méltónak tart, — épp úgy keserített az én kis barátnőm csalódása. S mért vagyok éppen én az, a­ki miatt ő szenved ?... Ez ártat­lan kebel első szerelmének arany­álmai mért hiúsul­nak meg éppen miattam ?.. .S az atyja is! Mennyire megszégyenítve érezheti magát. A gőgös Vilma! Milyen csapás tehet ez arra a hiú és nagyralátó terem­tésre. Mennyire gyűlölnek ők most engem... Oh! Mért kellett ennek így történni? Bár ne történt volna!.. .Mi tesz most velem ? Álomszerű tépelődéseimből Anka jötte zavart fel. A gúny és kíváncsiság különös vegyüléke ömlött el ez ostoba cseléd egész arczán. Mélyen meghajolt előttem, mint azt eddig sohasem tette; félszegsége elárulta, hogy betanították e tiszteletteljes bókra. Aj­kát biggeszté s mintegy önmagát megmosolyogva, monda: — Az úr és Vilma kisasszony kérdezteti a mél­­tóságos bárónét, hogy mit tetszik reggelizni, és hogy meddig tetszik nálunk maradni ? Nevetségesebbet, de egyszersmind megalázób­­bat képzelni sem lehet annál, ahogy ez a paraszt szolgáló »méltóságos báróné« czimmel tiszteli meg azt— kit eddig »kisasszonyának szólított, s kit meg volt szokva, rangban és díjazásban ugyan fölötte álló, de máskülönben éppen olyan fizetett cselédnek tekin­teni, mint ő maga. — Sokkal aljasabb és kicsinyesebb volt ez a bosza, hogysem fájdalmat okozhatott volna. Nem akartam megszégyeníteni az uraságot cselédje előtt, azért figyelemre sem méltatva Anka nyájasko­dását, egyszerűen az üzentem vissza, hogy magam akarok beszélni a nagyságos úrral. Ők hát nem tudták, hogy én visszautasítottam Tarcsay ajánlatát ? Hogy is tennék fel egy nevelőnő­ről, hogy az két kézzel ne kapjon a gazdag férjen és bá­róságon, ha ezt neki egyszerre kínálják ? ! Létezhetik olyan bolond ? Nos, én az voltam. De hát végre is mit használ nekem mindez ? Csak nem maradhatok ezután is olyan háznál, hol a kisasszonyt férjhez akar­ják adni ahhoz az emberhez, ki engem szeret, a gou­­vernante-ot! S várjon magamnak is tanácsos-e közelé­ben maradni annak, ki gyöngéd érzelmeket táplál irántam, s kinek vonzalmát én nem viszonozhatom ? .. .El kell mennem, ez bizonyos. A megtisztelés, mely-­i­ben részesültem, elveszi kenyeremet. Rajta ! Keres­sük másfelé!... El!... De hová ?... Bevégeztem az öltözködést s éppen föl akartam menni Zatróczyhoz, midőn óriás alakja megjelent a küszöbön. Kissé meglepetve visszaléptem. — Bocsánat, bocsánat méltóságos bárónécska, ... monda a gúnytól éles hangon, s megállt előttem, kezeit mint egy imádkozó dervis mellén keresztbe téve, szemeit felforgatva az égnek, gömbölyű fejét lesü­­lyesztve a földre. — Bocsánat, hogy itt vagyok, de azt méltózta­­tott üzenni, hogy beszélni akar velem. Azért hát, hogy ne méltóztassék becses lábacskáit fárasztani a grádicson, inkább lejöttem én magam. — Az Istenre kérem, uram, ne csúfolódjék ve­lem ! kiáltám a sértő bánásmód által ingerelten, s oda toltam neki egy karszéket. — A respektus! a respektus, méltóságocskám! — Ne tovább uram, mert kényszerít megfeled­keznem a tiszteletről, melylyel kora iránt tartozom. Én nem vagyok méltóságos, azt ön nagyon jól tudja, és... — No — no ! Még nem az, de tesz ; és én, mint mondani szokás : anticipando... — Csalódik uram, mert nem is teszek. S most, miután azt hiszem, hogy fölhagy előbbi tréfálkozásá­val, engedje elvégezni kettőnk ügyét. — Nem lesz?.. .kérdé álmélkodva Zatróczy s apró szemei kidagadtak, mint két kökény-bogyó. — Nem, mert visszautasítottam, a báró úr aján­latát, s továbbra is az maradok, a ki voltam eddig : szegény nevelőnő, ki miután fölöslegessé vált az ön házában, — útra készül, s kéri elbocsáttatását és fizetését. Zatróczy megimbolygott, mint egy rettenetes fa törzse, mikor a szél lök rajta egyet; fogta a karszék támláját s lassan lehanyatlott. — Visszautasította ? ... Visszautasította ? .. . dünynyögő különféle változatokban , te nem véve rólam bámész tekintetét, mintha szavaim értelmét keresné, s mintha én idegen nyelven beszélnék hozzá. — Hát nem akar a báróhoz feleségül menni ? — Nem. — Miért nem ? szabadna tudni... — Csak mert nem szeretem. — Hm!... Hát muszáj az ?... s hirtelen elhal­­gatott, mintha megbánta volna a kérdést, melyre ő is félélét tud magának. Aztán pereznyi szünet után ismét rám vetette szemeit, s kérdé, mint valami lehe­tetlent s észszel föl nem foghatót: — Hát csakugyan nem ? — Megfeleltem már Zatróczy úrnak, hát mért kérdi ? Vagy oly nagy lehetetlenségnek tartja ön, hogy egy szegény lány, a ki ismeri saját becsét, tudja mit érez szive rejtekében, visszautasítja egy gazdag és előkelő férfi szerelmi ajánlatát? — No de hiszen. . .kisasszony ha kérem, ...a Tarcsay báró feleségül akarja magát venni, fele­ségül, és nem.. . quasi... — S ha másról volna szó, hát azt hiszi ön, hogy érdemesnek találnám azt az embert csak beszélni is róla ?­­ — No épen mivel nincs másról szó, egyáltalán nem értem. .. — Nem érti, ez az! Ön nem ért engem, nem is fog. Azért, ha ön is úgy véli, — kérem hagyjuk e tár­gyat, s engedjen meg ma távoznom. Eléggé fáj a tel­kemnek, hogy a történt esemény megszakít közöttünk minden érintkezést, s hogy én mindhármuk szemében úgy tűnök fel, mint aki visszaélt barátságukkal, sze­­retetükkel. De isten látja telkemet... ártatlan va­gyok , nem tehetek róla! — No, — no, — no !... hm!... Ki gondolta volna ?... Kár! De nem, még­sem kár!... Először a homlokát vakarta meg, majd a tokáját, végre mint a­ki nagy dologra határozza el magát, egyet rántott a mellényén, s az ajtóhoz lépett. — Anka,­... kiáltá ingerülten, mire a cseléd elősietett. Menj a Vilma kisasszonyhoz, és mond meg neki, hogy jöjjön ide, most mindjárt! (Folyt, köv.) A nagy­szöllősi kerületben a választók múlt hó 27-én értekezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy újból Teleszky Istvánt szólítják fel a jelöltség elfogadására. Berettyó-Ujfaluból Írják: Orbán Balázs tegnap délelőtt Péterszegben, délután 4 órakor Berettyó-Uj­­faluban, 5 órakor pedig B.­Szent-Mártonban tartotta beszámolóját, mely után egyhangúlag újból jelöltetett. KÜLÖNFÉLÉK. — A hív. lapból. Igazságügyi magyar miniszte­rem előterjesztésére albiróvá , a török-kanizsai járásbíróság­hoz . dr. Végh­ Imre nagy-kikindai törvényszéki aljegyzőt ne­­vezem ki. Kelt Bécsben, 1887. évi május hó 22-én. Ferencz József, s. k. Fabiny Teofil, s. k. Weidinger Alajos honvéd százados és törvényes utódaik a magyar nemességet a »makárvölgyi« előnévvel díjmentesen nyerték . Fock József nyugalmazott állami úrmester sok évi hü és buzgó szolgálata elismeréséül, a koronás ezüst érdem­keresztet nyerte. Ő Felsége, Bellusich János szél-aknai zuzó­mű felügye­lő sok évi szolgálata alatt a bányászat terén szerzett érde­mei elismeréséül, a bánya-tanácsosi czimet és rangot díjmen­tesen nyerte . Kovács Ferencz szolgálaton kívüli viszonyban lévő honvéd-hadnagy a czimzetes főhadnagyi jelleget díjmen­tesen nyerte . Gidró Mihály őrsvezető czimzetes őrmester és Matonák Ádám csendőr öt embernek a megégés halá­lától saját életök veszélyeztetésével véghez vitt megmentése elismeréséül, a koronás ezüst érdemkeresztet nyerte. A m. kir. belügyminisztérium vezetésével megbízott ő Felsége személye körüli m kir. miniszter, a fővárosi m. kir. államrendőrséghez : dr. Sélley Sándor II. oszt. rendőrtanácsost I. oszt. rendőrtanácsossá, Szlávy György rend. fogalmazót ke­rületi kapitánynyá, Minorich Albert II. oszt. fogalmazót I. oszt. fogalmazóvá, Tóth­­Lajos tiszteletbeli fogalmazót II. oszt. fogalmazóvá, Tóth Mihály rend. Írnokot fizetés nélküli fogalmazóvá, Papp Tivadart, Eichhardt Antalt, Hanacsek Emilt, Huszár Sámuelt, Gajzágó Gerőt, Tóth Ferenczet, Mar­ton Dömétt, Luka Györgyöt, és Nemes Lászlót hivataltisztekké, Serényi Lajost, Asztalos Józsefet, Naszódi Bélát, Sajó Sán­dort, és Ferencz Albertet írnokokká nevezte ki. A belügyminisztérium vezetésével megbízott ő Felsége személye körüli m. kir. miniszter, a fővárosi rendőrséghez : Jeney Zoltánt, Inkey Tódort, Lickl Gézát, és Pavlik Feren­czet felügyelőkké nevezte ki. Az igazságügyminiszter, a felsö-visói kir. közjegyzői állásra , Papp Zsigmond felsö-visói gyakorló ügyvédet nevez­te ki, a számvevőséghez III. oszt. számtisztté : Schandlbauer József budapesti kir. adófelügyelőségi számgyakornokot ne­vezte ki. Az igazságügyminiszter, főfegyőrré a soproni kir. óvsz. fegyintézethez , Weber György ottani I. oszt. fegyőrt és czimz. fegyőrt nevezte ki. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter, Schagrin Józsefet, Klein Bélát, Reiter Jánost, Eichhardt Antalt, Pol­­lák Mórt, és Czervenka Gusztávot a m. kir. postatakarék­pénztárhoz ideiglenes minőségű segédtisztekké nevezte ki. A szatmári pénzügyigazgatóság, Aszalós János sz.­­somlyói V. oszt. adótisztet a m.-szigeti adóhivatalhoz IV. oszt. adótisztté, és Träger Antal zilahi adóhivatali gyakorno­kot a n.-károlyi kir. adóhivatalhoz VI. oszt. adótisztté ne­vezte ki. A temesvári pénzügyigazgatóság, Csömör József V. oszt. adótisztet a temesvári adóhivatalhoz IV. oszt. adótisztté nevezte ki. A kincstári jogügyi igazgatóság, Aár Mátyás irodatisz­tet kezelőtisztté nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, Nagy Tamás vajda­szentiványi lakost Maros-Torda vármegye régeni alsó járására, Horvátkovich Mihály igrámi lakost (u. p. Báhony) Pozsony vármegye szempczi járására, Spalovszky Ferencz salamonfai lakost (u. p. Lőcs­onárul) Sopron vármegye csepregi járására, Matisz Albert kir. járásbirót és nagy-mar­­toni lakost Sopron vármegye nagy-martoni járására, Szomjas László t.-dadai lakost Szabolcs vármegye dadai alsó járására, Grossmann Ármin romlotti lakost (u. p. Magyar-Egregy) Szi­lágy vármegye zsibói járására, végül, Zechmeister Viktor náp­­rádfai lakost (u. p. Gutorföld) Zala vármegye novai járására az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bízta meg. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Po­gány Györgynek, Hunyadmegye főispánjának, a szász­városi ev. ref. »Kun-tanoda« és a dévai állami főreál­iskola hunyadmegyei illetőségű tanulói javára tett 1000 frtos alapítványáért elismerését és őszinte kö­szönetét fejezte ki. — Radván Mihály birtokos Zenta városának egy katasztrális hold földet ajándékozott a czélra, hogy az e területen építendő iskolában, az ezen tájon tömö­rülve tevő tanyák lakóinak gyermekei a népoktatás jótéteményeiben részesülhessenek. A vallás- és köz­­oktatásügyi m. kir. miniszter az illetőnek elismerő kö­szönetét fejezte ki. — Névmagyarosítások: Lőwy Dávid székes­­fehérvári illetőségű ugyanottani lakos saját, valamint Lajos, Berta, Erzsébet, Aurél, Béla és Sándor nevű kiskorú gyerme­kei L­e n g­y­e­l-re, Friedmann Gábor budapesti illetőségű ugyanottani lakos saját, valamint Róbert és Ernő nevű kisk. fiai Forra­i-ra, Schossberger Adolf tahi illetőségű, buda­pesti lakos Sipo­s-ra, Kuzmanovics János aradi illetőségű ugyanottani lakos saját, valamint János Géza nevű kiskorú fia K­o­z­m­a-ra, Grosz Adolf váczi illetőségű ugyanottani lakos N­a­g­y-ra, Abelsberg Lajos (Eliser) kölesdi illetőségű 69-ik gy.-ezredbeli tizedes A­r­d­a­i-ra, Grosz Herman Fe­rencz kecskeméti illetőségű ugyanottani lakos N­a­g­y­ra, Grosz János kecskeméti illetőségű ugyanottani lakos N­a­g­y­­ra, Gibis helyesebben Kibisch Mihály bajai illetőségű ugyan­ottani lakos Győr­­­re, Steiner Hugó aradi illetőségű, buda­pesti lakos K­a­­­m­á­r-ra, Fischer Béla szegedi illetőségű, budapesti lakos Darva­s-ra, Kaveczky Viktor szepes­ vár­­aljai illetőségű, budapesti lakos Hollós­i-ra változtatta át vezetéknevét. — Az ügyvédi kamara. A kas­sai ügyvédi ka­mara részéről közhírré tétetik, miszerint Horváthy József ügyvéd, Abaúj-Szántó székhelylyel, a kamara lajstromába fel­vétetett. — Méhészek vándorgyűlése. A magyarországi méhészek IV-ik vándorgyűlését tartják f. é. augusz­tus hó 25—28-ig Székesfehérvárott kapcsolatban egy országos méhészeti kiállítással, következő program­mal: augusztus 25-én ismerkedési estély. Augusztus 26-án a vándorgyűlés és a kiállítás megnyitása. Elő­adások és tárgyalások. Közös ebéd, ebéd után a ki­állítás megtekintése, este találkozás. Augusztus 27-én a tárgyalások folytatása. Délben kirándulás külön vo­naton Mohára, a­hol Kempelen Imre úr vendégsze­rető házánál közös ebéd lesz. Augusztus 28-án a ma­gyar országos méhészeti egyesület közgyűlése. Zár­ünnepély : a dijak kiosztása; este népszerű felolvasás, dalárda, táncz. A német és osztrák-magyar méhészek i. é. szeptember hó 13—15. napjain Stuttgartban tartják XXXII. vándorgyűlésüket. — Fölhívás az 1887. évi erdészeti államvizsgák tárgyában. A folyó évben erdészeti államvizsgát tenni szándékozók figyelmeztetnek, hogy a vizsgaletétel en­gedélyéért a fennálló vizsgálati szabályrendelet értel­mében beadandó folyamodványukat a szabályszerűleg szükséges okmányokkal és szakbeli leírással fölszerel­ve, legkésőbb folyó évi július hó végéig az erdészeti államvizsgáló bizottság elnökéhez, Bedő Albert orszá­gos főerdőmesterhez (Budapest, földmivelési minisz­térium) bérmentve küldjék be. Az államvizsgák meg­kezdésének napja a fennebb említett szabályrendelet 2. §-a értelmében fog annak idején közzététetni. — Boulanger utódja, Theofile Adrien Ferron hadosztálytábornok, az új franczia hadügyminiszter, már régi tiszt, ki majdnem egész szolgálati idejét a műszaki csapatoknál töltötte s legutóbb a 13. gya­loghadosztály parancsnoka volt Chamnontban. Fer­ron tábornok 1830-ban született s az Ecole polytech­­niqueben töltött néhány év után 1852-ben, mint had­nagy lépett a hadseregbe. A krimiai háború még alantas tisztnek találta Ferront s az 1870-iki hábo­rúktól távol kellett maradnia, mert akkor Új-Kale­­doniában állomásozott. 1875-ben alezredessé nevez­tetvén ki, Ferron előbb Epinolban, majd Oranban működött, mint műszaki igazgató. Három évvel ké­sőbb ezredes tett s 1880-ban belépett a táborkarba, melyben kétszer is volt másodfőnök; csak 1882-ben neveztetvén ki dandártábornokká, négy évvel később már altábornagy tett, még pedig 1886. márcz. 20-án. Az új franczia hadügyminiszter igen tudományos ember hírében áll; csöndes, szerény ambiczióju em­ber, menten minden huszároskodástól, egyszóval egye­nes ellentéte elődjének. — Mérsékelt menettérti jegyek. Az oztrák­­maagyar államvasut társaság a következő hirdetést teszi közzé : A­z. évi június 4-én tartandó tavaszi ünnepély alkalmából külön futárvonat fog közlekedni Budapestről Bécsbe I. II. és III. osztá­ly kocsikkal. Indulás Budapestről osztrák-magyar állampályaudvar június 4-én reggeli 7 óra 35 perczkor, érke­zés a práterbe déli 12 óra 25 perc, és Bécsbe (o. m. á. v. t.) déli 12 óra 35 perc­kor. Ezen vonathoz 10 napi érvényesség­gel bíró különösen mérsékelt menettérti jegyek fognak ki­szolgáltatni, még­pedig Budapesten mind a három kocsiosz­tályra nézve, a többi a falragaszokban kitüntetett állomáso­kon pedig csak a II. és III. osztály illetőleg. A menettérti jegyek ára Budapestről Bécsbe: I. osztály 22 frt, II. osztály 13 frt 50 kr, III. osztály 9 frt 40. A temesvár-budapesti vo­nal utasainak a június 3-ról 4-re közlekedő 16 sz. vonatnál (érkezés Budapestre reggeli 7 óra 20 perc­) mérsékelt menet­térti jegyek fognak szolgáltatni, melyek a Budapestről való továbbutazást illetőleg a külön futárvonat használatára is jo­gosítanak. A vágvölgyi vonal és t. megyer u. béliczi másod­rendű vasút utasai mérsékelt menetttérti jegyek kiszolgálta­tása mellett a 18 sz. személyvonathoz­­érkezés Bécsbe június 4-én reggeli 5 óra 40 perc­kor) csatlakozó vonatokkal fog­nak továbbu­tazni. Az I. osztályú jegyek a visszautazásnál a keleti külön futárvonat kivételével tetszés szerinti vonat használatára jogosítanak, míg a II. és III. osztályú jegyekkel csak rendes személyszállító vonatok expressz és futárvonatokat kivéve használhatók. — Az osztrák-magyar államvasut menetrendjé­ből. A szabad, osztr.-magyar államvasuttársaság bu­dapesti pályaházától a következő vonatok indulnak június 1-től kezdve: 4 óra 25 perc, reggel keleti expressvonat Buka­rest és Konstantinápolyba minden kedden és szom­­baton. 7 óra 40 perez reggel személyvonat Szeged, Te­mesvárra. Csatlakozások: Szolnok, Arad (Szegeden át) Perjámos, N.-Becskerek, Báziás, Karánsebes és Aradra. (Temesváron át.) 8 óra 15 percz reggel futárvonat Bécsbe. Csatla­kozások : Ipolyság, N.-Bélicz, N.-Szombat, Brü­nn, Krakkó, Boroszló, Berlin, Hamburgba. Bécsben a nyu­gati pályaudvaron csatlakozás a keleti expressvonathoz Párisba és az expressvonathoz Londonba. 9 óra 25 perc, délelőtt személyvonat Bécsbe. Csatlakozások: N.-Bélicz, Pöstyén, Trencsén, Tepla, Zsolna, Brünn, Prága és Krakkó felé. 10 óra 40 perez délelőtt keleti expressvonat Pá­­risba minden hétfőn és csütörtökön. 1 óra 50 perez délután expressvonat Szeged, Te­mesvár, Herculesfürdő, Orsova, Craiova és Buka­rest felé. 2 óra 30 perez délután expressvonat Bécsbe. Csatlakozások : Ipolyság, Pöstyén, Trencsén, Tepla, Zsolna, N.-Szombat, Brü­nn, Krakkó és Carlsbad felé (Bécs áll. vasp. át.) A bécsi nyugati pályaudvaron csat­lakozás az expressvonathoz Salzburg, München, Ins­­bruck, Zürich és Párisba. 7 óra este személyvonat Szeged, Temesvár, Her­­culesfürdő, Orsova és Craiovára. Csatlakozások : Szege­den át Aradra, Nagy-Bec­skerek, Báziásra és Temesvá­ron át Aradra. 9 óra este személyvonat Bécsbe. Csatlakozások: N.-Bélicz, Pöstyén, Tepla, Zsolna, N.-Szombat, Brü­nn és Krakkó felé. Helyi vonatok: 6.30 reggel Palotára, 11.50 d­­. Váczra, 12.— délben Szegedre, 1.— d. u. Érsekújvárra, 3.10 d. u. Palotára, 3.20 d. u. Czeglédre, 4.— d. u. Esztergom-Nánára, 7.30 este Váczra. — Déli vasút. Mint minden évben, úgy az idén is szeptember hó végéig Budapest déli vaspályaudvar­ról, valamint a m. kir. államvasutak és a magyar ésszakkeleti vasút különböző állomásairól Balaton­­füredre és vissza szóló mérsékelt áru II. és III. osztályú menetjegyek adatnak ki, melyek az egész idény tartamára, illető folyó évi szeptember hó 30-ig ér­vényesek. Úgyszintén az 1886. évi nyári idény alatt folyó évi szeptember hó végéig minden vasár- és ün­nepnapon és az ezeket megelőző napokon Budapest d. v. (Buda), Székesfehérvár és Kanizsáról Füredre és Siófokra különösen mérsékelt II. és III. oszt. me­nettérti jegyek adatnak ki, melyek a déli vasút városi irodájában (V. Nádor­ utcza 16. sz.) is megkaphatók. — A párisi színházégésről még jelentik a kö­vetkezőket : A második karzat bemeneténél egy ele­gáns fiatal­ember holttestét találták. Zsebeiben négy pénztárczát találtak jelentékeny pénzösszeggel. To­vábbá két arany órát s néhány női csipke-zsebkendőt. A fiatal­ember halálát fuladás okozta. Nadrágja ket­tős zsebekkel volt ellátva. A leírás után a roueni rend­őrség az ismeretlen fiatal­emberben egy Condolet Al­fonz nevű, több ízben büntetett zsebtolvajra is­mert, ki a szinházégés előtti napon börtönéből meg­szökött. Dessauer és neje holttestét tegnap vasútra szállították s Bécsben helyezik el örök nyugalomra. A temetés pénteken megy végbe az aspang-pályaudvar­­ból a központi temetőbe. Halálozások. Kugler Albertné született Gyurkovits Mária asszony f. hó 29-én, életének 39-dik évében Nagyváradon meghalt. Törvényszéki csarnok. — A Végh-féle bűnügyben — mely nyolczadfél év óta húzódik — a kir. tábla II. büntető tanácsa, mely Beöthy Zsigmond elnöklete alatt Nagy Sándor, Sz­­­m­é­r­y Antal, N­á­d­a­s­d­y Márk és Lászy József birákból és Kisfaludy Ákos jegy­­zőből alakult, ma délben hirdette ki határozatát, mely következőleg hangzik: Értékpapír és magánokiratha­­misítás, sikkasztás, csalás, hűtlen kezelés bűntettei, továbbá sikkasztás és bűnpártolás vétségei miatt vá­dolt Végh Ignácz és társai ügyében a kir. tábla a további bűnvádi eljárást megszünteti. Sport. — A magyar athletikai klub tegnap délután tar­totta évi közgyűlését Pogány József elnöklete alatt. A felolvasott évi jelentés ama meggyőződésnek ad kifejezést, hogy a klub a válság nehéz napjain túles­

Next