Pesti Napló, esti kiadás, 1887. július (38. évfolyam, 179-208. szám)

1887-07-01 / 179. szám

179. szám. Bierkeuteil iroda: Ferenoziek-tere, Athenäen m-é p ü 1 e t. A lep szellemi részét illető minden közlemény e szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnék e. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-é­p­ü­l­e­t. A lep anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények; a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Péntek, julius 1­88. évi folyam. Elfizetési feltételeit: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapestsa kétszer házhoz hordva . Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 8 frt. Ha aa eati kiadás postai kütonkiadése kívántatik, postabélyegr« havonkánt SS tv­, évnegyedenként 1 forint felüláratandó. Hirdetések szintúgy mint előfizetések . »Pesti Napló» kiadó-hivatalába Budapet, Ferencziek-terv, Athenaeum-épülat, küldendők. Egyes szám 2 kr. nsTi Kiadas. Budapest, julius 1. Az egyiptomi egyezmény szentesítését a szultán újra elhalasztotta s erről hivatalosan értesítette az angol kabinetet. Londonban nagy lelki nyugalommal veszik a dolgot, hisz kezükben van Egyiptom. Az angolok, ha a konvenc­ió meghiúsul, aligha fognak onnan többé távozni. Az olasz képviselőház tegnap megszavazta az Afrika számára kért húsz milliomos hitelt. A vitában élénk részt vett Mancini, a masszovahi kaland kezdeményezője s a ház zajos helyeslése közt védte Olaszország politikáját. A képviselő­ház általában nagyon harczias hangulatban volt s egyes szónokok kijelentették,hogy Abisz­­sziniát az ismert satui vérengzésért meg kell senyíteni. Ez csak megerősíti azon gyanút, hogy a mostani jelentékeny hitet az Abisz­­szinia elleni háború czéljából vétetik igénybe. Mihelyt a kedvező időjárás beáll s megfelelő olasz haderő lesz Masszoválban, a katonai akc­ió meg is fog indíttatni. Legalább a tör­vényhozás hangulata nagyon kedvez a ka­landnak, mert a ház túlnyomó többséggel szavazta meg a húsz milliót s általában helye­selte a kormány afrikai politikáját. A kistiszai zsilip. A kistiszai zsilipre vonatkozólag S­z­o­­­k­a G­usz­­táv, a kőrös-tisza-marosi ármentesítő társulat felfüg­gesztett főmérnöke a központi választmányhoz követke­ző jelentést terjesztett: Tekintetes központi választmány. Egy megren­dítő szerencsétlenség érte társulatunkat a kis-tiszai zsilip összeomlása által és ezért szükségesnek tartom, hogy mindazt bejelentsem, mit ezen zsilipnek a köz­szájon forgó elhanyagolt állapotára vonatkozással lehet, addig is, míg az ellenünk megindított vizsgálat a valót minden kétségen fölül kideríteni fogja. A történeti hűség kedvéért azon körülményt kell fölemlítenem, hogy alólírott 1861. és 1862-ben épí­tettem úgy a porgányi, mint a kistizsai zsilipet és 1881-ig, midőn a társulat szolgálatából kiléptem, azok teljesen jól szolgáltak, noha két méterrel kisebb víz számára lettek építve, mint milyet azoknak ki­­birniok kellett. 1881-től 1884-ig Endre Andor társu­lati mérnök, az előbbi nyomon haladva, szintén min­den baj nélkül épségben tartá fönn ezen kisméretű zsilipeket. E zsilipek 1884. évben a töltésépítő hivatal ál­tal, mivel ezek egy, a nagyságukhoz arányosan kisebb töltéstestbe építve voltak, lebontattak, alapjaik dina­­mittal szétrobbantattak és helyükbe uj zsilipek épül­tek, tetemesen vastagabb betonnal és falakkal, mint milyennel a régi zsilipek birtak. A zsilipek felül­vizsgálata előtt egy szakértői szemle tartatott 1886. szeptember havában, mivel kiderült, hogy ezen óriási méretű zsilipek még építés közben megrepedtek, még pedig mindkettő egy és ugyanazon helyen, t. i. a kama­rán belől, a gát hossztengelyének irányában. Ki lett mondva e szakértői szemlénél, hogy ezen repedés szerkezeti okokra vezethető vissza és ez idő szerint nem veszélyes, mivel a porgányi kis mé­retű lebontott zsilip alapja már az építés alatt két darabból készült, egy félévi időköz lévén a két fél da­rab beton építése közé és tapasztalati tény lévén, hogy e miatt a porgányi zsilipnek 20 év alatt semmi hát­ránya sem volt, daczára annak, hogy az 1881-iki árvíz 50 cm.-rel haladta meg legfelső párkánykövét. Miután azonban a zsilip utóágyazatai csak száraz kőrakásból álltak, határozottan kimondottam, hogy az ily ágya­zat a zsilipekre életveszélyes lehet, mivel a homok a kőréseken bőségesen kifolyhatván, a szárnyfalak tá­masztására szolgáló földtömegek lecsúszhatnak és igy elvesztvén a zsilip az ellentnyomó földréteget, a falak könnyen megkerültethetnek a zsilipet ostromló vízosz­­lopok által. Ezen felfogásomat a magas minisztérium is he­lyeselvén, még ez évben megépíttette betonból az utó­ágyazatokat és az oldalrészeket képező száraz kőra­katot portland-clementtel öntette ki. Az 1887. évi január havi felülvizsgálat alkal­mával a zsilipek át nemvételét javasoltam, mivel egy­részt nagyon igazságtalannak tartottam, hogy a tár­sulat drága pénzen oly zsilipeket vegyen át, melyek­nek bizonyos defektusuk van, másrészt pedig nem tartottam lehetetlennek — és ezt úgy a szeptemberi, mint a januári felülvizsgálati jegyyzőkönyvben ki­mondottam, illetve kimondottuk, miszerint a legna­gyobb egyoldalú terhelés mellett, vagyis midőn az ismert legnagyobb Tisza árja a külső felét a zsilip­nek megterhelni fogja — hogy a zsilipfalak repedése ezen legmagasabb Tisza-áradások esetében ne növe­kedhetnék. A zsilipek átvétele a társulat által megtagad­­tatott és ideiglenes gondozásuk is a jegyzőkönyv ta­núsága szerint, a jövőre való minden következtetés le­vonásának kizárásával vézetett át. Ugyanezen jegyzőkönyvben javaslat létetett ál­talam arra nézve, hogy ezen zsilipek éppen úgy ke­zeltessenek, mint miképen a sokkal gyengébb régi porgányi és kistiszai zsilipek 23 éven át eredménye­sen kezelve voltak és javaslatkép indítványoztatott, hogy nagyobb árvizek alkalmával, vagy ha a zsilip valami gyengeséget mutatna, azonnal egy, a nyomás gyengítésére szolgáló gát huzassék a mentesített ol­dalon a csatornában, éppen úgy, mint az a lebontott porgányi és kistiszai zsilipeknél mindig szokásban volt, hogy a zsilip környékén betóduló víz mennyisége lehetőségig csökkentessék. Hogy e javaslott gátak könnyebben felépíthe­tők legyenek, indítványoztatott a felülvizsgálati jegy­zőkönyvben az is, hogy e gát létesítésére szükséges 800 köbméter földtömeg már előlegesen a zsilipek mellett felhalmoztassék. A jegyzőkönyv a felülvizsgálóbiztos által, a kor­mánybiztosság kikerülésével, egyenesen a miniszté­riumhoz lett jóváhagyás végett felterjesztve, egyidejű­leg azonban ezen felterjesztéssel, jóváhagyás remé­nyében, mindkét zsilipnél egyenként a 800—800 köb­méter föld felhalmoztatott a társulat által. Azon körülmény, hogy a föld a javaslat szerint felhalmoztatott, világosan mutatja, hogy a felülvizs­gálati jegyzőkönyv nem kívánta a mindenáron való eltöltését a zsilipből kivezető csatornának és hogy az eltöltés bizonyos körülményektől volt függővé téve. De a föld 800 köbméterben meghatározott mennyisége is világosan mutatja, miszerint ezen töltést nem kívánta a felülvizsgáló bizottság valami nagyobb méretekben előállítani és csak arra gondolt, hogy a csatornának földszinig való eltöltésére szükség esetén elegendő föld legyen kéznél. Ily szükség pedig a Tisza alacsony víz­állása folytán még be nem állott. A társulat propozícziójára nézve a magas mi­nisztérium soha sem nyilatkozott: váljon helyesli-e azt vagy sem és a társulat mellé kirendelt miniszteri biztost sem utasította arra nézve, hogy a miniszté­rium birtokában maradt zsilipeket ezen propozícziók szerint, vagy másképen kezeltesse. Fenmaradt tehát a társulatnak a fölfogása, mely szerint ezen zsilipek úgy voltak kezelendők, mint a régi lebontott porgányi és kis-tiszai zsilipek. A zsilipkezelés szabályzat sem rendelt semmi mást, mint a mit a régi zsilipeknél a társulat már ennek előtte gyakorolt s midőn ezen gyakorlat írott alakba öntve a magas minisztériumhoz felterjesztetett, az néhány stiláris javításon túl csak azt tette hozzá, hogy a zsilipek bezárásának ideje pontosan megjelöl­tessék, és hogy a zsilipek mellé mérc­ek állíttassanak. Tehát szó sem volt arról, hogy a zsilipek mellett va­lami rendkívüli földmunkálatok teljesíttessenek, sőt azt is tudom, hogy a műszaki tanács erre vonatkozó­lag a mi propozíc­iónkat nem is helyeselte. A zsilipek tehát éppen úgy kezeltettek, mint a régiek, vagyis: 1. A vizek áradásának megindultakor a zsilip­őr — ki a legnagyobb áradások esetében 4 segítséget szokott kapni, — két ember segítséget kapott, hogy előforduló kisebb zárási hiányok kijavíthatók legyenek. 2. Gondos felügyeletben részesültek a zsilipek arra nézve, vájjon nem folyik-e valahol az utóburko­lat s nem akarj­a- e a viz a szárnyakat megkerülni és nem növekszik-e a repedés. Május 31-én délután a társulati szakaszmér­nök mindkét zsilipet gondosan megvizsgálta és vizs­gálatának eredményéről írt jelentése június 1-én éppen akkor jutott kezembe, midőn május 15-én kezdődött mellhártya-gyuladásomból felkelve, a hivatalba elő­ször felmentem. A jelentésben részletesen leiratik, hogy a zsilip a legkisebb aggodalomra sem szolgáltat okot és a repedés teljesen változatlan. És ugyanek­kor érkezett meg a zsilip kidőlését sürgönyileg tuda­tó rémhír is. A kistiszai zsilipnél különben a repedés oly ki­csiny volt, mely haj szálrepedésnek mondható és a fa­lak félmagasságára terjedt ki csupán. Betonja a felül­vizsgálat alkalmával a feltört aknában kitűnőnek ta­láltatott, mert a czement és a kő egy időben volt csak a vasrudakkal eltörhető. Ellenben a porgányi zsilip­nek betonja csak »megfelelő« jelzővel lett kvalifikál­va, és a repedés ebben két c­entiméter szélesnek ta­láltatott. E repedés átment a falak egész magasságá­ra és a boltív közepén, mint hajszálrepedés kötötte a két oldali repedést össze. És mégis nem a gyengébb porgányi, de az erősebb kistiszai zsilip dőlt össze, még pedig minden előjel, minden látható gyengélke­dés nélkül. Június 1-én a zsilipőr­és két embere 11 óráig a zsilipkapu vízhatlan zárásának javításán dolgozott, de munkájuk eredményével megelégedve lévén, a bor­­sosi feljáróhoz távoztak, némi javítás eszközlése végett. Már fél 12 óra után az őr ismét a zsiliphez ér­kezett. Midőn ennek közelébe ért, cselédje által sie­tésre iitetett, mivel a zsilipen valami változás tör­tént.­­ A zsilipnek száraz felőli oldalán, a felső szárnyfal sarkának közelében (az őr szavával élve) embermagasságú, kék homok­színű, ágy nagyságú víz­­sugár, szádfal darabokkal vegyítve, ugrott függélye­sen fel, a Tisza oldalán pedig a felső zsilipkamara előtt mintegy 2 méter távolban ettől, egy tíz akós bordó nagyságú örvényt látott, melyen a viz a beton alá rohant, hogy a mentett oldalon, mint leírva volt, felszékeljen. Legfeljebb tiz perczig tartott a betegség. A zsilip összeomlott. Az összeomlás körülményei világosan mutatják, hogy az építésnél történt valami nagy hiba, melynek következtében a különben kitűnő beton alja kiürese­dett.­­ E kiüresedés rögtön halálossá vált a zsilipre nézve, mihelyt a Tisza vize annyira felemelkedett, hogy ez űrben vagy magát a betont, vagy annak elő­­ágyazatát benyomni képes lett. Most már a száraz oldalon csupán a beton és utóágyazat ereje tartotta vissza, hogy a vízsugár föl ne ugorjék, mely a tökéle­tesen lesimított czement felületén sehol sem tudott előtörni és innen magyarázható meg, hogy miért nem volt a bajnak semmi előjele sem látható. Midőn azonban a nyomás elég nagy volt, feltö­rött a beton egy gyengébb része és a katasztrófa be­következett. Hogy csakugyan történt az építésnél valami nagy hiba, mutatja az építés története, melyet szem­tanuk útján megtudtunk. Ugyanis a régi beton dinamittal lett eltávolitva és ez által már erősen meglazíttatott a homoktalaj szilárd összeültsége. Ezen kívül pedig 14 napon ke­resztül és igy az egész beton építés ideje alatt, egy gőzmozdonynyal hajtott körszivattyu volt tevékeny, mely rémítő sok homokot öntött ki, a kihúzott vízzel egyetemben. Hogy honnan jött a homok, a következés mu­tatja , mutatja azt, hogy az a betontest alól lett ki­szivattyúzva. A száraz felőli feltörés helye pedig éppen azon pont volt, hol a körszivattyú működött, hol is a betonréteg a feltörő források miatt gyengébb és rosszabb minőségű lehetett, mint az építmény egyéb helyein. Valamint egy gőzkazán mellett nyugodtan áll­hatunk, mielőtt az felrobban, olyképen minden előjel nélkül volt e zsilip is felrobbanása előtt. A tekintetes központi választmány már a vizs­gálat előtt is véleményt alkothat magának ezen hűsé­gesen elmondott tények után: vájjon volt-e ezen zsi­lip kezelésénél hanyagság, vagy sem ? Kelt Kistiszán, 1887. junius 25-én. Szojka Gusztáv, társ. főmérnök. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A Gyöngyvirág. Barilli A. G. elbeszélése. (Olaszból.) -------- 6 Felesleges mondanom, hogy a gonosz nyelvek nem szőtték bordába Frangipanit Cleliával. Hogy is ne! Nem volt az veszedelmes férfi, kívül állt a csa­tavonalon ; afféle hajdani bajvívó, a­ki nem verekedik többet, talán soha sem is verekedett, és mindenki őt keresi föl segédnek, közbenjárónak, pályabírónak. — Agrimonti bárónéval szemben le a fegyverrel — vélték az apró Don Juan-ok. — Helyt áll az ma­gáért. — Beszéd! Az is csak olyan, mint a többi. Ma­napság nincsen már bevehetetlen vár. Majd csak az is lerakja a fegyvert. — Csak az, hogy ki előtt! Ezúttal csak egyet bocsát közel, a vitéz és ártatlan Frangipanit. Ezúttal mondok én valamit, olvasóm. Ha nincsen mód féltékenynyé tenni báró Agrimontit nejér­e, úgy illik, hogy ezt a férjére tegyék féltékenynyé. Rinaldo tovább is csak az a gyönyörű porczellánhuta volt, de mindig csak mások számára. Azután meg a szép játék­nak hamar van vége, az a Rocca Serena herczegné te­hát már kissé kiállhatatlan lett Agrimonti báróné előtt. Első pillanatban a fiatal asszony nem akarta ezt beismerni, legalább be nem vallani magának, úgy találta, hogy a herczegné nagyon is sovány, hogy csúnya a nézése és tudom is én már, mit. Ezt aztán elmondta a férje előtt és ettől aztán ki is kapott érte. — Végre is, nem szokás az ilyet kimondani — szólt. — Akad olyan nemes lélek, a­ki visszamondja neki. — Igaz, — hagy­ helyben Clelia. És egy szót sem szólt többet és egy cseppet sem árulta el, hogy észre vette azt a megütődést férje ar­­czán, mikor azt a megjegyzést tette. Ez naptól fogva azonban nagyon különösnek kezdett találni egy és más apróságot, a­mire ügyet sem vetett eddig. Az­után meg többször kereste most már föl szemével az ő csudaszép férjét, mikor ez Rocca Serena körül mulatott. Egyszer aztán nagyon sok ember volt künn a Casinán,*­ a lóverseny végett. A báróné is kikocsizott Colle Salvettine gyermekkori barátnéjával. Clelia férje odament az ő kedves finom modorával, üdvözle a hölgyeket, oda támaszkodott egy perezre a felhágó­­hoz és pár szót váltott Eufrasia nagyságmal. — Hamar, báró, siessen — kezdé egyszerre ez a rettenetes lélek. — Nézze csak, ott, Rocca Serena herczegné, háromszor visszafordult már ide és úgy tetszik, hívja. Cleliának elszorult a,szive, de nem szólt sem­mit, csak nézett a férjére. És azt hiszik tán, hogy ez zavarba jött. Szó sincs róla. — Csakugyan — mondá, és arra felé fordult, a­merre Eufrasia mutatott. — Szegény herczegné! Bi­zonynyal nincs programmja, a férje meg soha sem tud semmit. Megyek tehát, ajánlom magamat! És meghajtva magát Colle Salvettine előtt, édes­­deden mosolygott feleségére, és könnyed léptekkel és hasonló lelkiismerettel Rocca Serena kocsijához sie­tett. A herczegné meg már alig várta. Csakugyan nem volt programmja, és csakugyan sok kérdezni valója lehetett, különben bizonynyal nem tartotta volna a bárót magánál a kocsiajtó előtt, a­míg csak vége nem volt a versenynek. — Mi az ? Tán rosszul vagy ? — kérdé Eufra­sia barátnőjét, félórával azután, hogy a báró elment volt tőlük. — Nem. .. igen. .. — hebegé Clelia. — Egy kicsit fázom... * Casuna legelő, itt a florenczi »Városliget«, egyik ré­szén a lóverseny-térrel. A fordító. — Fázol ? — kérdé Colle Salvettiné. — Ebben a melegben! — Igaz , azt akartam mondani, hogy kissé me­legem van ! Azt se tudom már, mit beszélek. Eufrasia ránézett a barátnőre, de nem akart több kérdést tenni hozzá. — Frangipani, soha jobbkor ! — e szavakkal fordult az elvirágzott ifjúhoz, aki most a kocsihoz kö­zeledett, hogy tiszteletét tegye a hölgyeknél. — Haza fog kisérni, mert férjeinknek dolguk van. Eufrasia férje nem is mutatta volt magát. Azért csak tréfából mondta ő azt úgy, eszében sem volt vádat emelni férje ellen. A kis csacska asszonyka csak úgy beszélt, a­hogy tudott. Frangipani Tulliusnak meg nem kellett ezt kétszer mondani, helyet foglalt a kocsiban, nem kis boszúságára Cleliának, a­ki szívesen el lett volna a harmadik nyűg nélkül. VI. A kocsi elhajtott a casunáról, Clelia nem is vette észre. Nem ügyelt semmire; szegény,nem látott semmit, nem,tartott meg semmit abból, a­mi elrepült szeme előtt. És felesleges mondani, hogy szavát sem lehetett hallani, de beszélt helyette és tíz más helyett Colle Salvetti Eufrasia nagyság, Frangipani Tullius meg egész buzgósággal hallgatta. És nevettek is, iga­zán nevettek, sokat, annyi mindenféle bolondosat be­szélt össze-vissza Eufrasia, hogy barátnője magában lehessen zavarával, és ha csak lehetséges, magához is térítse. De kárba ment fáradsága. Clelia hallotta, hogy nevetnek, és nem tudta, mit nevetnek. Szegénynek, másutt jártak gondolatai, csak Agrimonti bárót látta, csélcsap mosolygásával ajkán, meg azt a herczegnét, ki egyik kezével férjet kerít a leányoknak, a másik­kal meg elveszi, hogy neki legyen udvarlója, vagy megmaradjon neki udvarlóul. Az a finom, vézna her­czegné ! Mennyi lelketlenség fér el egy ilyen semmi testben! Ah, ha Donáti Cselia vissza tudná most ke­ríteni magának azt az igen szavát, a­melyet most újra vélt hallani, csakhogy most nem a leányi szégyenlős­­ség reszketeg hangján, hanem gúnyosan fanyarul! Az a tapasztalatlan leányszív! Engedte magát csábí­tani a boldogság álnok képétől, és kimondta azt a szót, a­mely bilincsekbe verte örökre és megverte őt azzal, hogy maga és férje közt egy sereg kisértetet lásson és még csak nem is szépeket, mint a­milyen Alcina vagy Armida ! Mert, most már semmi kétség, Rocca Serény volt az első, de bizonynyal nem egyút­tal az utolsó is. És ha igen, akkor is mit nyer vele szegény Clelia ? Ellenség , ellenség. Oh, az a förtel­mes világ ! Nincs az a viperafészek, az a fenevadak barlangja, az a haramiák tanyája hozzáfogható. Egy­­egy jóravaló lélek mellett száz meg száz gazember, a­kik játékot űznek vele ilyen ez a világ Káintól fogva mai napig. És bizonyosan nem felejtette még el az olvasó, arról a derék emberről van megírva, hogy az emberi társas életet feltalálta, így űzte-fűzte szegény Cselia azokat a sötét ár­nyékokat lelkében, maga elé merengve keserű mo­­solylyal ajkain. Egyszerre csak az árnyak eltűntek és meglátott valakit. Talán azért, mert régente úgy szokta, valami magnetikus erőnél fogva, vagy más valami okból, a­mit én most nem tudok megmondani, Agrimonti Clelia hirtelen megfordult fejével, egé­szen úgy, a­hogy egykor régen Donáti Clelia szokta volt és egy jól ismert alakot látott meg maga előtt. A kedves Eufrasia nagyság, mintha csak nevet akart volna adni annak, a­mi a báróné figyelmét le­kötötte, rögtön abbanhagyta Frangipanival a trécse­­lést és csak elkiáltja magát. — A manót! Hiszen az a Gyöngyvirág ! Cleliának kettőt és nagyot dobbant a szive, az alaktól is, a mi így egyszerre előtte termett, meg a kiabálástól, a­mi Eufrasiának kiszaladt a száján. Ön­kéntelenül azonban erőt vett magán, elfordította arczát és nem nézett sem a Gyöngyvirág felé, sem rettenetes barátnőjére. — A Gyöngyvirág! mondá most utána Fran­gipani Tullius. Miféle mesebeli tündér az ? — Majd megmondom — feleié Eufrasia. Mert most azt szeretném tudni, kicsoda az a fiatal ember ott a gyalogjárón. — Melyik ? Mert kettő is van ott: a szőke vagy a barna ? — A barna, azzal a kis fekete bajuszkával és kék szemmel. — Igenis, már látom. Azaz nem látom a kék szemet, hanem igenis a fekete bajuszkát; fájdalom, azonban meg,kell vallanom, hogy nem ismerem a tu­lajdonosát. És talán ez a Gyöngyvirág? — Igen is, nem is, felesé Eufrasia, a­ki nem szerette elvesztegetni kincseit. Szeget-szeggel, ön megmondja nekem, kicsoda az a fiatal ember, én meg elmondom önnek a Gyöngyvirág történetét. — Ah, tehát történet ? kérdé Frangipani. — Bizony, van az mindegyikünknek, csak az, ha érdekes-e. — Ha csak kegyednek az, ugye ? — Világos, hagyja rá Eufrasia, ugyanolyan tré­fásan, mint Frangipani. Most Clelia felocsúdott szomorú gondolataiból és figyelni kezdett a rejtelmes párbeszédre. Miben is mesterkedik az ő Eufrasia barátnője? És mirevaló is most megismerkedni a Gyöngyvirággal, mikor most már úgy is m­indegy, akárhogy hívják ? Majd megkér­dezi ő azt a barátnőjétől, gondolá magában Clélia, egyelőre azonban hallgatott. Mint rendesen a férfit, mikor a nő más férfi után kérdezősködik nála, Frangipani Tulliust is bán­totta egy kicsit Colic Salvetti kíváncsisága, nem­ akarta azonban mutatni férfiúi gyarlóságát, azért csak tovább is folytatta csipkedését. — A kegyed választottja tehát az az útféli Gyöngyvirág ? — Mit ért ön azalatt, hogy választott ? — kérdi viszont Eufrasia úrnő. — Hát.. . tudom is én! Különbséget köztő és más közt. — Értem, azt akarja mondani, hogy én neki... (Folyt. köv.) KÜLÖNFÉLÉK — A Il­v. lapból. Személyem körüli magyar mi­niszterem előterjesztése folytán, Walther Ágoston magyar ál­­lamvasuti igazgatónak és törvényes utódainak, a közlekedés­­ügy terén tett kiváló szolgálatai elismeréséül, a magyar ne­mességet adományozom. Kelt Bécsben, 1887. évi junius hó 22-én. Ferencz József, s. k. Br. Orczy Béla s. k. Dr. Maixner Ferencz zágrábi egyetemi tanárt és Je­­lovcsek Márton eszéki főreáliskolai igazgatót középtanodai országos iskolai felügyelőkké ; továbbá Szipetics József határ­őrvidéki népiskolai felügyelőt, valamint Duvaj Antalt, a si­­seki polgári iskola igazgató tanárát, népiskolai országos isko­lai felügyelőkké; végül dr. Uhlir Mátyás határőrvidéki közép­tanodai felügyelőt az eszéki főreáliskola igazgatójává ezennel kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1887. évi junius hó 19-én. Ferencz József, s. k. Bedekovich Kálmán, s. k­­r. Khuen- Héderváry Károly, s. k. Vallás- és közoktatásügyi magyar miiszterem előter­jesztésére, dr. Ábel Jenő budapesti tudomány-egyeti nyilvá­nos rendkívüli tanárt ugyanezen egyetemen a klasszika-filo­­logia nyilvános rendes tanárává a rendszeresített illetmények­kel kinevezem. Kelt Bécsben, 1887. évi junius 23-án. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k. Ő Felsége megengedte, hogy dr. Kukuljevics de Sacci Milutin boszniai kerületi főnök a részére adományozott pápai Gergely-rend középkeresztjét elfogadhassa és viselhesse. A pénzügyminisztérium ide­iglenes vezetésével megbí­zott miniszterelnök, Skrobanek Károly segédhivatali aligaz­gatót a pénzügyminisztériumhoz segédhivatali igazgatóvá ne­vezte ki. A pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbí­zott m. kir. miniszterelnök, Trischler Károlyt és Blaschek Gé­zát, továbbá Fodor Zoltán adóhivatali számtisztet, valamint Androvich József adófelügyelői számtisztet III. oszt. pénz­ügyminiszteri számtisztekké, és Nyárády Zsigmondot a pest­megyei adófelügyelő mellé III. oszt. számtisztté nevezte ki. A pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbí­zott miniszterelnök, Hekenast Kálmán I. oszt. pénzügyőri biztost pénzügyőri főbiztossá nevezte ki. A belügyminisztériumhoz­­ Betskey Lajos fizetés nél­küli hivataltiszt valóságos hivataltisztté neveztetett ki. A vallás- és közokt. miniszter, Székely János pán­­czélcsebi állami elemi iskolai rendes tanítót jelen állásában végleg megerősítette — A királyné utazása. Erzsébet királyné július 4-én fog megérkezni Cromer, angol tengeri fürdőbe. Egy magánlak kibérlése iránt folytatott tárgyalások meghiúsulván, a királyné a fürdő legnagyobb szálló­jában fog megszállni. Erzsébet királyné Harvichban száll partra, hol Claude Hamilton lord fogja fogadni a a Great­ Eastern-vasút igazgatóságának nevében Ipsvicben át Cromerig kísérni.­­ Rudolf trónörökös, mint a Lajta melletti Bruckból sürgönyzik, július hó utolsó napjaiból oda érkezik három heti tartózkodásra. A trónörökös ott­léte alatt a 25. gyalog hadosztály fölött fogja a pa­rancsnokságot vinni. A királyi kastély termeit az ott tartózkodásra már rendezik. Stefánia trónörökösné, mint végleg megállapíttatott, nem kíséri a trónörököst Bruckba. —­V. Ferdinánd magyar király halálának 12-ik évfordulóján fényes gyászisteni tisztelet volt ma a bu­davári helyőrségi templomban. A templom közepén díszes ravatal volt fölállítva, melynél közös hadsereg­beli tisztek álltak kivont karddal díszőrséget. A templom hosszában végig koronaőrök képeztek sor­falat. Jelen voltak Trefort Ágost miniszter, Szapáry István főispán, Ráth Károly főpolgármester, Jekelfa­­lussy Lajos miniszteri tanácsos, dr. Korányi Frigyes egyetemi rektor s Pejacsevics Miklós főhadparancsnok vezetése alatt az összes Budapesten állomásozó ezre­­dek parancsnokai és törzstisztei. Az istentiszteleten Bogisich prépost-plébános czelebrált fényes segédlet­tel. A zenekar Vavrinecz karnagy vezetése alatt mű­ködött, a solo-részleteket pedig Farkas Ilona kis­asszony és Keller Antal úr énekelték. A gyászisten­tisztelet 11 órakor ért véget. — A walesi herczeg, mint a német lapoknak Londonból távirják, e nyáron Rudolf trónörökös meg­hívására meg fogja látogatni Laxenburgot. — Pest megye állandó választmánya ma délelőtt ülést tartott, Földváry Mihály alispán elnöklete mellett, mely alkalommal a közgyűlés elé viendő több tárgy készíttetett elő. A legközelebbi közgyűlés július 11-én veszi kezdetét. — Az árvíz. Hódmező-Vásárhelyről írja levele­zőnk jan. 30-iki kelettel. Mint már legutóbb jeleztem, az árvíz az elöntött területekről 25-ike óta megszűnt lefolyni, sőt a víz a szakadáson megint befelé ömlik, ámbár oly csöndesen, hogy tegnapig még áradást a kiöntéseknél nem lehetett észrevenni. Nagy baj azon­ban, hogy a Maros tegnapról mára majdnem egy mé­tert áradt és mig a szolnoki áradás lefolyik, az is igénybe vesz 3—4 napot, a felső Tiszán az apadás már beállott és mire a kis Tiszához ér, a holt tiszai átvágást biztosan meg lehet nyitni és igy majd a viz leeresztése nagy erővel történhetik meg. Belső védvo­nalaink egészen jól állanak, csakis a vasúti töltés egy részén dolgoznak még mindig erősen, mert a 89—91- diki őrház között a töltést nagyban ostromolja az ár. Tegnap délután a városi vízvészbizottság az éjjeli ülésezéseket beszüntette. A védekezési költségek a városi pénztárt teljesen kimerítették, miért is a pol­gármester és főkapitány a kormánytól 50.000 frt ál­lami előlegként kért összeg érdekében Budapesten időznek. A folyó hó 26-án tartott köröstisza-marosi ármentesítő társulat közgyűlése azt is elhatározta, hogy abban az esetben, ha a közlekedési miniszter a vizsgálat érdekében ra­gaszkodik a társulati tisztviselők fel­függesztéséhez, Szojka Gusztáv társ­ főmérnök helyére Rökk Iván kfr. mérnököt, Endre Andor társ. szakaszmérnök helyére Csonka Pál kir. mérnököt és Pokomándy István szakasz igazgató helyére Novák József tápéi orsz. gyűl. képviselőt helyettesíti a vá­lasztmány. — Pisztolypárbaj. Győrből távirják lapunk­nak: Katona Mór szerkesztő és tartalékos hon­véd főhadnagy, pisztolypárbajt vívott ma reggel H­en­tail­e­r Lajossal. Katona segédei Krisztinkovics és Inkey ráhaszabályozási hivatalnokok,Hentalleré Kom­játhy Béla és Orbán Balázs képviselők voltak. A kihí­vó Katona Mór volt. Feltételek: 30 lépés távolság 5—5 lépés avanceszal, egyszeri golyó váltás. Hen­t­al­le­r azonnal megtette az avancet, míg Katona helyben maradt és úgy lőtt, mire Hentaller le­eresztvén pisztolyát, azt ellenfele lábai elé dobta. — A bécsi tüntetések utójátéka. A nemrég le­folyt Maassen-tüntetések alkalmából tudvalevőleg öt egyetemi hallgatót letartóztattak. Ezeknek ügyében a rendőrség megkeresésére a napokb­an ítélt a bécsi egyetemi tanács s kettőt közülök egy félévre kitiltott az egyetemről, a másik hármat ellenben, mint a­kik­ről bebizonyult, hogy csak véletlenül kerültek a tün­tetők közé, fölmentette. Ugyanez alkalommal az egyetemi tanács mindenkorra delegált egy Ursina nevű orvosnövendéket, ki még néhány társával egy sértő hangon tartott levelet intézett Tomaszczuk ta­nárhoz, mivel ez a képviselőházban az egyetemi hall­gatók közt lábrakapott antiszemita mozgalmakról el­­ítélőleg nyilatkozott. — Nihilista merénylet. Varsóból jelentik, hogy az ottani titkos rendőrségnek egyik leghasználhatóbb tagja, egy fiatal, csinos nő, a múlt hó végén meggyil­koltatott. A fiatal nő két héttel ezelőtt Suwalkiba ment, hogy a lengyel szoczialisták és orosz nihilisták tevékenységét szemügygyel kisérje. Midőn oda érke­zett, arról értesült, hogy a szoczialisták és nihilisták Kineriski városkában szoktak összegyűlni. Erre rög­tön Kiieriskibe ment, a­hol néhány nap múlva össze­zúzott koponyával találták meg a városon kívül. Az orvosok konstatálták, hogy a fiatal nőt valamely tompa eszközzel addig ütötték fejbe, míg meg nem halt. A hulla mellett a lengyel szoczialisták közlönyé­nek, a Proletariat-nak két számát találták. — A brit birodalmi múzeum, Viktória királynő e hó 4-én teszi le London egy városrészében, déli Ken­­singtonban a nagy birodalmi múzeum alapkövét. A múzeum Collcutt építész tervei szerint épült ugyan, de e tervek költség szempontjából lényeges változáso­kon mentek keresztül. A renaissance, vagy jobban mondva holland-belga stílben épülő múzeum hossza 650 láb, magassága mintegy 80 láb. Közepén magas, négyszögű torony emelkedik, melynek kupoláján szár­nyas szobor áll. Az építmény két oldalán is emelke­dik egy-egy kis torony s a tetőzet különböző helyei­ből is nyúlnak ki karcsú tornyocskák. Az épület négy emeletes lesz. A földszinten három nagy kiállítási csarnok van, míg az első emeleten az irodák, olvasó termek, a nagy fogadó terem, könyvtár, tudakozó-, posta- és táviró intézet van. A második emeletet a nagy ülésterem s a zenecsarnok foglalja el. Az épü­let költség-előirányzata 250,000 font sterling.

Next