Pesti Napló, esti kiadás, 1887. július (38. évfolyam, 179-208. szám)
1887-07-01 / 179. szám
179. szám. Bierkeuteil iroda: Ferenoziek-tere, Athenäen m-é p ü 1 e t. A lep szellemi részét illető minden közlemény e szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnék e. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenäen m-épület. A lep anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények; a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Péntek, julius 188. évi folyam. Elfizetési feltételeit: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapestsa kétszer házhoz hordva . Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 8 frt. Ha aa eati kiadás postai kütonkiadése kívántatik, postabélyegr« havonkánt SS tv, évnegyedenként 1 forint felüláratandó. Hirdetések szintúgy mint előfizetések . »Pesti Napló» kiadó-hivatalába Budapet, Ferencziek-terv, Athenaeum-épülat, küldendők. Egyes szám 2 kr. nsTi Kiadas. Budapest, julius 1. Az egyiptomi egyezmény szentesítését a szultán újra elhalasztotta s erről hivatalosan értesítette az angol kabinetet. Londonban nagy lelki nyugalommal veszik a dolgot, hisz kezükben van Egyiptom. Az angolok, ha a konvenció meghiúsul, aligha fognak onnan többé távozni. Az olasz képviselőház tegnap megszavazta az Afrika számára kért húsz milliomos hitelt. A vitában élénk részt vett Mancini, a masszovahi kaland kezdeményezője s a ház zajos helyeslése közt védte Olaszország politikáját. A képviselőház általában nagyon harczias hangulatban volt s egyes szónokok kijelentették,hogy Abiszsziniát az ismert satui vérengzésért meg kell senyíteni. Ez csak megerősíti azon gyanút, hogy a mostani jelentékeny hitet az Abiszszinia elleni háború czéljából vétetik igénybe. Mihelyt a kedvező időjárás beáll s megfelelő olasz haderő lesz Masszoválban, a katonai akció meg is fog indíttatni. Legalább a törvényhozás hangulata nagyon kedvez a kalandnak, mert a ház túlnyomó többséggel szavazta meg a húsz milliót s általában helyeselte a kormány afrikai politikáját. A kistiszai zsilip. A kistiszai zsilipre vonatkozólag Szoka Gusztáv, a kőrös-tisza-marosi ármentesítő társulat felfüggesztett főmérnöke a központi választmányhoz következő jelentést terjesztett: Tekintetes központi választmány. Egy megrendítő szerencsétlenség érte társulatunkat a kis-tiszai zsilip összeomlása által és ezért szükségesnek tartom, hogy mindazt bejelentsem, mit ezen zsilipnek a közszájon forgó elhanyagolt állapotára vonatkozással lehet, addig is, míg az ellenünk megindított vizsgálat a valót minden kétségen fölül kideríteni fogja. A történeti hűség kedvéért azon körülményt kell fölemlítenem, hogy alólírott 1861. és 1862-ben építettem úgy a porgányi, mint a kistizsai zsilipet és 1881-ig, midőn a társulat szolgálatából kiléptem, azok teljesen jól szolgáltak, noha két méterrel kisebb víz számára lettek építve, mint milyet azoknak kibirniok kellett. 1881-től 1884-ig Endre Andor társulati mérnök, az előbbi nyomon haladva, szintén minden baj nélkül épségben tartá fönn ezen kisméretű zsilipeket. E zsilipek 1884. évben a töltésépítő hivatal által, mivel ezek egy, a nagyságukhoz arányosan kisebb töltéstestbe építve voltak, lebontattak, alapjaik dinamittal szétrobbantattak és helyükbe uj zsilipek épültek, tetemesen vastagabb betonnal és falakkal, mint milyennel a régi zsilipek birtak. A zsilipek felülvizsgálata előtt egy szakértői szemle tartatott 1886. szeptember havában, mivel kiderült, hogy ezen óriási méretű zsilipek még építés közben megrepedtek, még pedig mindkettő egy és ugyanazon helyen, t. i. a kamarán belől, a gát hossztengelyének irányában. Ki lett mondva e szakértői szemlénél, hogy ezen repedés szerkezeti okokra vezethető vissza és ez idő szerint nem veszélyes, mivel a porgányi kis méretű lebontott zsilip alapja már az építés alatt két darabból készült, egy félévi időköz lévén a két fél darab beton építése közé és tapasztalati tény lévén, hogy e miatt a porgányi zsilipnek 20 év alatt semmi hátránya sem volt, daczára annak, hogy az 1881-iki árvíz 50 cm.-rel haladta meg legfelső párkánykövét. Miután azonban a zsilip utóágyazatai csak száraz kőrakásból álltak, határozottan kimondottam, hogy az ily ágyazat a zsilipekre életveszélyes lehet, mivel a homok a kőréseken bőségesen kifolyhatván, a szárnyfalak támasztására szolgáló földtömegek lecsúszhatnak és igy elvesztvén a zsilip az ellentnyomó földréteget, a falak könnyen megkerültethetnek a zsilipet ostromló vízoszlopok által. Ezen felfogásomat a magas minisztérium is helyeselvén, még ez évben megépíttette betonból az utóágyazatokat és az oldalrészeket képező száraz kőrakatot portland-clementtel öntette ki. Az 1887. évi január havi felülvizsgálat alkalmával a zsilipek át nemvételét javasoltam, mivel egyrészt nagyon igazságtalannak tartottam, hogy a társulat drága pénzen oly zsilipeket vegyen át, melyeknek bizonyos defektusuk van, másrészt pedig nem tartottam lehetetlennek — és ezt úgy a szeptemberi, mint a januári felülvizsgálati jegyyzőkönyvben kimondottam, illetve kimondottuk, miszerint a legnagyobb egyoldalú terhelés mellett, vagyis midőn az ismert legnagyobb Tisza árja a külső felét a zsilipnek megterhelni fogja — hogy a zsilipfalak repedése ezen legmagasabb Tisza-áradások esetében ne növekedhetnék. A zsilipek átvétele a társulat által megtagadtatott és ideiglenes gondozásuk is a jegyzőkönyv tanúsága szerint, a jövőre való minden következtetés levonásának kizárásával vézetett át. Ugyanezen jegyzőkönyvben javaslat létetett általam arra nézve, hogy ezen zsilipek éppen úgy kezeltessenek, mint miképen a sokkal gyengébb régi porgányi és kistiszai zsilipek 23 éven át eredményesen kezelve voltak és javaslatkép indítványoztatott, hogy nagyobb árvizek alkalmával, vagy ha a zsilip valami gyengeséget mutatna, azonnal egy, a nyomás gyengítésére szolgáló gát huzassék a mentesített oldalon a csatornában, éppen úgy, mint az a lebontott porgányi és kistiszai zsilipeknél mindig szokásban volt, hogy a zsilip környékén betóduló víz mennyisége lehetőségig csökkentessék. Hogy e javaslott gátak könnyebben felépíthetők legyenek, indítványoztatott a felülvizsgálati jegyzőkönyvben az is, hogy e gát létesítésére szükséges 800 köbméter földtömeg már előlegesen a zsilipek mellett felhalmoztassék. A jegyzőkönyv a felülvizsgálóbiztos által, a kormánybiztosság kikerülésével, egyenesen a minisztériumhoz lett jóváhagyás végett felterjesztve, egyidejűleg azonban ezen felterjesztéssel, jóváhagyás reményében, mindkét zsilipnél egyenként a 800—800 köbméter föld felhalmoztatott a társulat által. Azon körülmény, hogy a föld a javaslat szerint felhalmoztatott, világosan mutatja, hogy a felülvizsgálati jegyzőkönyv nem kívánta a mindenáron való eltöltését a zsilipből kivezető csatornának és hogy az eltöltés bizonyos körülményektől volt függővé téve. De a föld 800 köbméterben meghatározott mennyisége is világosan mutatja, miszerint ezen töltést nem kívánta a felülvizsgáló bizottság valami nagyobb méretekben előállítani és csak arra gondolt, hogy a csatornának földszinig való eltöltésére szükség esetén elegendő föld legyen kéznél. Ily szükség pedig a Tisza alacsony vízállása folytán még be nem állott. A társulat propozícziójára nézve a magas minisztérium soha sem nyilatkozott: váljon helyesli-e azt vagy sem és a társulat mellé kirendelt miniszteri biztost sem utasította arra nézve, hogy a minisztérium birtokában maradt zsilipeket ezen propozícziók szerint, vagy másképen kezeltesse. Fenmaradt tehát a társulatnak a fölfogása, mely szerint ezen zsilipek úgy voltak kezelendők, mint a régi lebontott porgányi és kis-tiszai zsilipek. A zsilipkezelés szabályzat sem rendelt semmi mást, mint a mit a régi zsilipeknél a társulat már ennek előtte gyakorolt s midőn ezen gyakorlat írott alakba öntve a magas minisztériumhoz felterjesztetett, az néhány stiláris javításon túl csak azt tette hozzá, hogy a zsilipek bezárásának ideje pontosan megjelöltessék, és hogy a zsilipek mellé mércek állíttassanak. Tehát szó sem volt arról, hogy a zsilipek mellett valami rendkívüli földmunkálatok teljesíttessenek, sőt azt is tudom, hogy a műszaki tanács erre vonatkozólag a mi propozíciónkat nem is helyeselte. A zsilipek tehát éppen úgy kezeltettek, mint a régiek, vagyis: 1. A vizek áradásának megindultakor a zsilipőr — ki a legnagyobb áradások esetében 4 segítséget szokott kapni, — két ember segítséget kapott, hogy előforduló kisebb zárási hiányok kijavíthatók legyenek. 2. Gondos felügyeletben részesültek a zsilipek arra nézve, vájjon nem folyik-e valahol az utóburkolat s nem akarja- e a viz a szárnyakat megkerülni és nem növekszik-e a repedés. Május 31-én délután a társulati szakaszmérnök mindkét zsilipet gondosan megvizsgálta és vizsgálatának eredményéről írt jelentése június 1-én éppen akkor jutott kezembe, midőn május 15-én kezdődött mellhártya-gyuladásomból felkelve, a hivatalba először felmentem. A jelentésben részletesen leiratik, hogy a zsilip a legkisebb aggodalomra sem szolgáltat okot és a repedés teljesen változatlan. És ugyanekkor érkezett meg a zsilip kidőlését sürgönyileg tudató rémhír is. A kistiszai zsilipnél különben a repedés oly kicsiny volt, mely haj szálrepedésnek mondható és a falak félmagasságára terjedt ki csupán. Betonja a felülvizsgálat alkalmával a feltört aknában kitűnőnek találtatott, mert a czement és a kő egy időben volt csak a vasrudakkal eltörhető. Ellenben a porgányi zsilipnek betonja csak »megfelelő« jelzővel lett kvalifikálva, és a repedés ebben két centiméter szélesnek találtatott. E repedés átment a falak egész magasságára és a boltív közepén, mint hajszálrepedés kötötte a két oldali repedést össze. És mégis nem a gyengébb porgányi, de az erősebb kistiszai zsilip dőlt össze, még pedig minden előjel, minden látható gyengélkedés nélkül. Június 1-én a zsilipőrés két embere 11 óráig a zsilipkapu vízhatlan zárásának javításán dolgozott, de munkájuk eredményével megelégedve lévén, a borsosi feljáróhoz távoztak, némi javítás eszközlése végett. Már fél 12 óra után az őr ismét a zsiliphez érkezett. Midőn ennek közelébe ért, cselédje által sietésre iitetett, mivel a zsilipen valami változás történt. A zsilipnek száraz felőli oldalán, a felső szárnyfal sarkának közelében (az őr szavával élve) embermagasságú, kék homokszínű, ágy nagyságú vízsugár, szádfal darabokkal vegyítve, ugrott függélyesen fel, a Tisza oldalán pedig a felső zsilipkamara előtt mintegy 2 méter távolban ettől, egy tíz akós bordó nagyságú örvényt látott, melyen a viz a beton alá rohant, hogy a mentett oldalon, mint leírva volt, felszékeljen. Legfeljebb tiz perczig tartott a betegség. A zsilip összeomlott. Az összeomlás körülményei világosan mutatják, hogy az építésnél történt valami nagy hiba, melynek következtében a különben kitűnő beton alja kiüresedett. E kiüresedés rögtön halálossá vált a zsilipre nézve, mihelyt a Tisza vize annyira felemelkedett, hogy ez űrben vagy magát a betont, vagy annak előágyazatát benyomni képes lett. Most már a száraz oldalon csupán a beton és utóágyazat ereje tartotta vissza, hogy a vízsugár föl ne ugorjék, mely a tökéletesen lesimított czement felületén sehol sem tudott előtörni és innen magyarázható meg, hogy miért nem volt a bajnak semmi előjele sem látható. Midőn azonban a nyomás elég nagy volt, feltörött a beton egy gyengébb része és a katasztrófa bekövetkezett. Hogy csakugyan történt az építésnél valami nagy hiba, mutatja az építés története, melyet szemtanuk útján megtudtunk. Ugyanis a régi beton dinamittal lett eltávolitva és ez által már erősen meglazíttatott a homoktalaj szilárd összeültsége. Ezen kívül pedig 14 napon keresztül és igy az egész beton építés ideje alatt, egy gőzmozdonynyal hajtott körszivattyu volt tevékeny, mely rémítő sok homokot öntött ki, a kihúzott vízzel egyetemben. Hogy honnan jött a homok, a következés mutatja , mutatja azt, hogy az a betontest alól lett kiszivattyúzva. A száraz felőli feltörés helye pedig éppen azon pont volt, hol a körszivattyú működött, hol is a betonréteg a feltörő források miatt gyengébb és rosszabb minőségű lehetett, mint az építmény egyéb helyein. Valamint egy gőzkazán mellett nyugodtan állhatunk, mielőtt az felrobban, olyképen minden előjel nélkül volt e zsilip is felrobbanása előtt. A tekintetes központi választmány már a vizsgálat előtt is véleményt alkothat magának ezen hűségesen elmondott tények után: vájjon volt-e ezen zsilip kezelésénél hanyagság, vagy sem ? Kelt Kistiszán, 1887. junius 25-én. Szojka Gusztáv, társ. főmérnök. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A Gyöngyvirág. Barilli A. G. elbeszélése. (Olaszból.) -------- 6 Felesleges mondanom, hogy a gonosz nyelvek nem szőtték bordába Frangipanit Cleliával. Hogy is ne! Nem volt az veszedelmes férfi, kívül állt a csatavonalon ; afféle hajdani bajvívó, aki nem verekedik többet, talán soha sem is verekedett, és mindenki őt keresi föl segédnek, közbenjárónak, pályabírónak. — Agrimonti bárónéval szemben le a fegyverrel — vélték az apró Don Juan-ok. — Helyt áll az magáért. — Beszéd! Az is csak olyan, mint a többi. Manapság nincsen már bevehetetlen vár. Majd csak az is lerakja a fegyvert. — Csak az, hogy ki előtt! Ezúttal csak egyet bocsát közel, a vitéz és ártatlan Frangipanit. Ezúttal mondok én valamit, olvasóm. Ha nincsen mód féltékenynyé tenni báró Agrimontit nejére, úgy illik, hogy ezt a férjére tegyék féltékenynyé. Rinaldo tovább is csak az a gyönyörű porczellánhuta volt, de mindig csak mások számára. Azután meg a szép játéknak hamar van vége, az a Rocca Serena herczegné tehát már kissé kiállhatatlan lett Agrimonti báróné előtt. Első pillanatban a fiatal asszony nem akarta ezt beismerni, legalább be nem vallani magának, úgy találta, hogy a herczegné nagyon is sovány, hogy csúnya a nézése és tudom is én már, mit. Ezt aztán elmondta a férje előtt és ettől aztán ki is kapott érte. — Végre is, nem szokás az ilyet kimondani — szólt. — Akad olyan nemes lélek, aki visszamondja neki. — Igaz, — hagy helyben Clelia. És egy szót sem szólt többet és egy cseppet sem árulta el, hogy észre vette azt a megütődést férje arczán, mikor azt a megjegyzést tette. Ez naptól fogva azonban nagyon különösnek kezdett találni egy és más apróságot, amire ügyet sem vetett eddig. Azután meg többször kereste most már föl szemével az ő csudaszép férjét, mikor ez Rocca Serena körül mulatott. Egyszer aztán nagyon sok ember volt künn a Casinán,* a lóverseny végett. A báróné is kikocsizott Colle Salvettine gyermekkori barátnéjával. Clelia férje odament az ő kedves finom modorával, üdvözle a hölgyeket, oda támaszkodott egy perezre a felhágóhoz és pár szót váltott Eufrasia nagyságmal. — Hamar, báró, siessen — kezdé egyszerre ez a rettenetes lélek. — Nézze csak, ott, Rocca Serena herczegné, háromszor visszafordult már ide és úgy tetszik, hívja. Cleliának elszorult a,szive, de nem szólt semmit, csak nézett a férjére. És azt hiszik tán, hogy ez zavarba jött. Szó sincs róla. — Csakugyan — mondá, és arra felé fordult, amerre Eufrasia mutatott. — Szegény herczegné! Bizonynyal nincs programmja, a férje meg soha sem tud semmit. Megyek tehát, ajánlom magamat! És meghajtva magát Colle Salvettine előtt, édesdeden mosolygott feleségére, és könnyed léptekkel és hasonló lelkiismerettel Rocca Serena kocsijához sietett. A herczegné meg már alig várta. Csakugyan nem volt programmja, és csakugyan sok kérdezni valója lehetett, különben bizonynyal nem tartotta volna a bárót magánál a kocsiajtó előtt, amíg csak vége nem volt a versenynek. — Mi az ? Tán rosszul vagy ? — kérdé Eufrasia barátnőjét, félórával azután, hogy a báró elment volt tőlük. — Nem. .. igen. .. — hebegé Clelia. — Egy kicsit fázom... * Casuna legelő, itt a florenczi »Városliget«, egyik részén a lóverseny-térrel. A fordító. — Fázol ? — kérdé Colle Salvettiné. — Ebben a melegben! — Igaz , azt akartam mondani, hogy kissé melegem van ! Azt se tudom már, mit beszélek. Eufrasia ránézett a barátnőre, de nem akart több kérdést tenni hozzá. — Frangipani, soha jobbkor ! — e szavakkal fordult az elvirágzott ifjúhoz, aki most a kocsihoz közeledett, hogy tiszteletét tegye a hölgyeknél. — Haza fog kisérni, mert férjeinknek dolguk van. Eufrasia férje nem is mutatta volt magát. Azért csak tréfából mondta ő azt úgy, eszében sem volt vádat emelni férje ellen. A kis csacska asszonyka csak úgy beszélt, ahogy tudott. Frangipani Tulliusnak meg nem kellett ezt kétszer mondani, helyet foglalt a kocsiban, nem kis boszúságára Cleliának, aki szívesen el lett volna a harmadik nyűg nélkül. VI. A kocsi elhajtott a casunáról, Clelia nem is vette észre. Nem ügyelt semmire; szegény,nem látott semmit, nem,tartott meg semmit abból, ami elrepült szeme előtt. És felesleges mondani, hogy szavát sem lehetett hallani, de beszélt helyette és tíz más helyett Colle Salvetti Eufrasia nagyság, Frangipani Tullius meg egész buzgósággal hallgatta. És nevettek is, igazán nevettek, sokat, annyi mindenféle bolondosat beszélt össze-vissza Eufrasia, hogy barátnője magában lehessen zavarával, és ha csak lehetséges, magához is térítse. De kárba ment fáradsága. Clelia hallotta, hogy nevetnek, és nem tudta, mit nevetnek. Szegénynek, másutt jártak gondolatai, csak Agrimonti bárót látta, csélcsap mosolygásával ajkán, meg azt a herczegnét, ki egyik kezével férjet kerít a leányoknak, a másikkal meg elveszi, hogy neki legyen udvarlója, vagy megmaradjon neki udvarlóul. Az a finom, vézna herczegné ! Mennyi lelketlenség fér el egy ilyen semmi testben! Ah, ha Donáti Cselia vissza tudná most keríteni magának azt az igen szavát, amelyet most újra vélt hallani, csakhogy most nem a leányi szégyenlősség reszketeg hangján, hanem gúnyosan fanyarul! Az a tapasztalatlan leányszív! Engedte magát csábítani a boldogság álnok képétől, és kimondta azt a szót, amely bilincsekbe verte örökre és megverte őt azzal, hogy maga és férje közt egy sereg kisértetet lásson és még csak nem is szépeket, mint amilyen Alcina vagy Armida ! Mert, most már semmi kétség, Rocca Serény volt az első, de bizonynyal nem egyúttal az utolsó is. És ha igen, akkor is mit nyer vele szegény Clelia ? Ellenség , ellenség. Oh, az a förtelmes világ ! Nincs az a viperafészek, az a fenevadak barlangja, az a haramiák tanyája hozzáfogható. Egyegy jóravaló lélek mellett száz meg száz gazember, akik játékot űznek vele ilyen ez a világ Káintól fogva mai napig. És bizonyosan nem felejtette még el az olvasó, arról a derék emberről van megírva, hogy az emberi társas életet feltalálta, így űzte-fűzte szegény Cselia azokat a sötét árnyékokat lelkében, maga elé merengve keserű mosolylyal ajkain. Egyszerre csak az árnyak eltűntek és meglátott valakit. Talán azért, mert régente úgy szokta, valami magnetikus erőnél fogva, vagy más valami okból, amit én most nem tudok megmondani, Agrimonti Clelia hirtelen megfordult fejével, egészen úgy, ahogy egykor régen Donáti Clelia szokta volt és egy jól ismert alakot látott meg maga előtt. A kedves Eufrasia nagyság, mintha csak nevet akart volna adni annak, ami a báróné figyelmét lekötötte, rögtön abbanhagyta Frangipanival a trécselést és csak elkiáltja magát. — A manót! Hiszen az a Gyöngyvirág ! Cleliának kettőt és nagyot dobbant a szive, az alaktól is, a mi így egyszerre előtte termett, meg a kiabálástól, ami Eufrasiának kiszaladt a száján. Önkéntelenül azonban erőt vett magán, elfordította arczát és nem nézett sem a Gyöngyvirág felé, sem rettenetes barátnőjére. — A Gyöngyvirág! mondá most utána Frangipani Tullius. Miféle mesebeli tündér az ? — Majd megmondom — feleié Eufrasia. Mert most azt szeretném tudni, kicsoda az a fiatal ember ott a gyalogjárón. — Melyik ? Mert kettő is van ott: a szőke vagy a barna ? — A barna, azzal a kis fekete bajuszkával és kék szemmel. — Igenis, már látom. Azaz nem látom a kék szemet, hanem igenis a fekete bajuszkát; fájdalom, azonban meg,kell vallanom, hogy nem ismerem a tulajdonosát. És talán ez a Gyöngyvirág? — Igen is, nem is, felesé Eufrasia, aki nem szerette elvesztegetni kincseit. Szeget-szeggel, ön megmondja nekem, kicsoda az a fiatal ember, én meg elmondom önnek a Gyöngyvirág történetét. — Ah, tehát történet ? kérdé Frangipani. — Bizony, van az mindegyikünknek, csak az, ha érdekes-e. — Ha csak kegyednek az, ugye ? — Világos, hagyja rá Eufrasia, ugyanolyan tréfásan, mint Frangipani. Most Clelia felocsúdott szomorú gondolataiból és figyelni kezdett a rejtelmes párbeszédre. Miben is mesterkedik az ő Eufrasia barátnője? És mirevaló is most megismerkedni a Gyöngyvirággal, mikor most már úgy is mindegy, akárhogy hívják ? Majd megkérdezi ő azt a barátnőjétől, gondolá magában Clélia, egyelőre azonban hallgatott. Mint rendesen a férfit, mikor a nő más férfi után kérdezősködik nála, Frangipani Tulliust is bántotta egy kicsit Colic Salvetti kíváncsisága, nem akarta azonban mutatni férfiúi gyarlóságát, azért csak tovább is folytatta csipkedését. — A kegyed választottja tehát az az útféli Gyöngyvirág ? — Mit ért ön azalatt, hogy választott ? — kérdi viszont Eufrasia úrnő. — Hát.. . tudom is én! Különbséget köztő és más közt. — Értem, azt akarja mondani, hogy én neki... (Folyt. köv.) KÜLÖNFÉLÉK — A Ilv. lapból. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán, Walther Ágoston magyar államvasuti igazgatónak és törvényes utódainak, a közlekedésügy terén tett kiváló szolgálatai elismeréséül, a magyar nemességet adományozom. Kelt Bécsben, 1887. évi junius hó 22-én. Ferencz József, s. k. Br. Orczy Béla s. k. Dr. Maixner Ferencz zágrábi egyetemi tanárt és Jelovcsek Márton eszéki főreáliskolai igazgatót középtanodai országos iskolai felügyelőkké ; továbbá Szipetics József határőrvidéki népiskolai felügyelőt, valamint Duvaj Antalt, a siseki polgári iskola igazgató tanárát, népiskolai országos iskolai felügyelőkké; végül dr. Uhlir Mátyás határőrvidéki középtanodai felügyelőt az eszéki főreáliskola igazgatójává ezennel kinevezem. Kelt Schönbrunnban, 1887. évi junius hó 19-én. Ferencz József, s. k. Bedekovich Kálmán, s. kr. Khuen- Héderváry Károly, s. k. Vallás- és közoktatásügyi magyar miiszterem előterjesztésére, dr. Ábel Jenő budapesti tudomány-egyeti nyilvános rendkívüli tanárt ugyanezen egyetemen a klasszika-filologia nyilvános rendes tanárává a rendszeresített illetményekkel kinevezem. Kelt Bécsben, 1887. évi junius 23-án. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k. Ő Felsége megengedte, hogy dr. Kukuljevics de Sacci Milutin boszniai kerületi főnök a részére adományozott pápai Gergely-rend középkeresztjét elfogadhassa és viselhesse. A pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnök, Skrobanek Károly segédhivatali aligazgatót a pénzügyminisztériumhoz segédhivatali igazgatóvá nevezte ki. A pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök, Trischler Károlyt és Blaschek Gézát, továbbá Fodor Zoltán adóhivatali számtisztet, valamint Androvich József adófelügyelői számtisztet III. oszt. pénzügyminiszteri számtisztekké, és Nyárády Zsigmondot a pestmegyei adófelügyelő mellé III. oszt. számtisztté nevezte ki. A pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott miniszterelnök, Hekenast Kálmán I. oszt. pénzügyőri biztost pénzügyőri főbiztossá nevezte ki. A belügyminisztériumhoz Betskey Lajos fizetés nélküli hivataltiszt valóságos hivataltisztté neveztetett ki. A vallás- és közokt. miniszter, Székely János pánczélcsebi állami elemi iskolai rendes tanítót jelen állásában végleg megerősítette — A királyné utazása. Erzsébet királyné július 4-én fog megérkezni Cromer, angol tengeri fürdőbe. Egy magánlak kibérlése iránt folytatott tárgyalások meghiúsulván, a királyné a fürdő legnagyobb szállójában fog megszállni. Erzsébet királyné Harvichban száll partra, hol Claude Hamilton lord fogja fogadni a a Great Eastern-vasút igazgatóságának nevében Ipsvicben át Cromerig kísérni. Rudolf trónörökös, mint a Lajta melletti Bruckból sürgönyzik, július hó utolsó napjaiból oda érkezik három heti tartózkodásra. A trónörökös ottléte alatt a 25. gyalog hadosztály fölött fogja a parancsnokságot vinni. A királyi kastély termeit az ott tartózkodásra már rendezik. Stefánia trónörökösné, mint végleg megállapíttatott, nem kíséri a trónörököst Bruckba. —V. Ferdinánd magyar király halálának 12-ik évfordulóján fényes gyászisteni tisztelet volt ma a budavári helyőrségi templomban. A templom közepén díszes ravatal volt fölállítva, melynél közös hadseregbeli tisztek álltak kivont karddal díszőrséget. A templom hosszában végig koronaőrök képeztek sorfalat. Jelen voltak Trefort Ágost miniszter, Szapáry István főispán, Ráth Károly főpolgármester, Jekelfalussy Lajos miniszteri tanácsos, dr. Korányi Frigyes egyetemi rektor s Pejacsevics Miklós főhadparancsnok vezetése alatt az összes Budapesten állomásozó ezredek parancsnokai és törzstisztei. Az istentiszteleten Bogisich prépost-plébános czelebrált fényes segédlettel. A zenekar Vavrinecz karnagy vezetése alatt működött, a solo-részleteket pedig Farkas Ilona kisasszony és Keller Antal úr énekelték. A gyászistentisztelet 11 órakor ért véget. — A walesi herczeg, mint a német lapoknak Londonból távirják, e nyáron Rudolf trónörökös meghívására meg fogja látogatni Laxenburgot. — Pest megye állandó választmánya ma délelőtt ülést tartott, Földváry Mihály alispán elnöklete mellett, mely alkalommal a közgyűlés elé viendő több tárgy készíttetett elő. A legközelebbi közgyűlés július 11-én veszi kezdetét. — Az árvíz. Hódmező-Vásárhelyről írja levelezőnk jan. 30-iki kelettel. Mint már legutóbb jeleztem, az árvíz az elöntött területekről 25-ike óta megszűnt lefolyni, sőt a víz a szakadáson megint befelé ömlik, ámbár oly csöndesen, hogy tegnapig még áradást a kiöntéseknél nem lehetett észrevenni. Nagy baj azonban, hogy a Maros tegnapról mára majdnem egy métert áradt és mig a szolnoki áradás lefolyik, az is igénybe vesz 3—4 napot, a felső Tiszán az apadás már beállott és mire a kis Tiszához ér, a holt tiszai átvágást biztosan meg lehet nyitni és igy majd a viz leeresztése nagy erővel történhetik meg. Belső védvonalaink egészen jól állanak, csakis a vasúti töltés egy részén dolgoznak még mindig erősen, mert a 89—91- diki őrház között a töltést nagyban ostromolja az ár. Tegnap délután a városi vízvészbizottság az éjjeli ülésezéseket beszüntette. A védekezési költségek a városi pénztárt teljesen kimerítették, miért is a polgármester és főkapitány a kormánytól 50.000 frt állami előlegként kért összeg érdekében Budapesten időznek. A folyó hó 26-án tartott köröstisza-marosi ármentesítő társulat közgyűlése azt is elhatározta, hogy abban az esetben, ha a közlekedési miniszter a vizsgálat érdekében ragaszkodik a társulati tisztviselők felfüggesztéséhez, Szojka Gusztáv társ főmérnök helyére Rökk Iván kfr. mérnököt, Endre Andor társ. szakaszmérnök helyére Csonka Pál kir. mérnököt és Pokomándy István szakasz igazgató helyére Novák József tápéi orsz. gyűl. képviselőt helyettesíti a választmány. — Pisztolypárbaj. Győrből távirják lapunknak: Katona Mór szerkesztő és tartalékos honvéd főhadnagy, pisztolypárbajt vívott ma reggel Hentailer Lajossal. Katona segédei Krisztinkovics és Inkey ráhaszabályozási hivatalnokok,Hentalleré Komjáthy Béla és Orbán Balázs képviselők voltak. A kihívó Katona Mór volt. Feltételek: 30 lépés távolság 5—5 lépés avanceszal, egyszeri golyó váltás. Hentaller azonnal megtette az avancet, míg Katona helyben maradt és úgy lőtt, mire Hentaller leeresztvén pisztolyát, azt ellenfele lábai elé dobta. — A bécsi tüntetések utójátéka. A nemrég lefolyt Maassen-tüntetések alkalmából tudvalevőleg öt egyetemi hallgatót letartóztattak. Ezeknek ügyében a rendőrség megkeresésére a napokban ítélt a bécsi egyetemi tanács s kettőt közülök egy félévre kitiltott az egyetemről, a másik hármat ellenben, mint akikről bebizonyult, hogy csak véletlenül kerültek a tüntetők közé, fölmentette. Ugyanez alkalommal az egyetemi tanács mindenkorra delegált egy Ursina nevű orvosnövendéket, ki még néhány társával egy sértő hangon tartott levelet intézett Tomaszczuk tanárhoz, mivel ez a képviselőházban az egyetemi hallgatók közt lábrakapott antiszemita mozgalmakról elítélőleg nyilatkozott. — Nihilista merénylet. Varsóból jelentik, hogy az ottani titkos rendőrségnek egyik leghasználhatóbb tagja, egy fiatal, csinos nő, a múlt hó végén meggyilkoltatott. A fiatal nő két héttel ezelőtt Suwalkiba ment, hogy a lengyel szoczialisták és orosz nihilisták tevékenységét szemügygyel kisérje. Midőn oda érkezett, arról értesült, hogy a szoczialisták és nihilisták Kineriski városkában szoktak összegyűlni. Erre rögtön Kiieriskibe ment, ahol néhány nap múlva összezúzott koponyával találták meg a városon kívül. Az orvosok konstatálták, hogy a fiatal nőt valamely tompa eszközzel addig ütötték fejbe, míg meg nem halt. A hulla mellett a lengyel szoczialisták közlönyének, a Proletariat-nak két számát találták. — A brit birodalmi múzeum, Viktória királynő e hó 4-én teszi le London egy városrészében, déli Kensingtonban a nagy birodalmi múzeum alapkövét. A múzeum Collcutt építész tervei szerint épült ugyan, de e tervek költség szempontjából lényeges változásokon mentek keresztül. A renaissance, vagy jobban mondva holland-belga stílben épülő múzeum hossza 650 láb, magassága mintegy 80 láb. Közepén magas, négyszögű torony emelkedik, melynek kupoláján szárnyas szobor áll. Az építmény két oldalán is emelkedik egy-egy kis torony s a tetőzet különböző helyeiből is nyúlnak ki karcsú tornyocskák. Az épület négy emeletes lesz. A földszinten három nagy kiállítási csarnok van, míg az első emeleten az irodák, olvasó termek, a nagy fogadó terem, könyvtár, tudakozó-, posta- és táviró intézet van. A második emeletet a nagy ülésterem s a zenecsarnok foglalja el. Az épület költség-előirányzata 250,000 font sterling.