Pesti Napló, esti kiadás, 1887. szeptember (38. évfolyam, 239-268. szám)
1887-09-01 / 239. szám
Budapest, 1887. Csütörtök, szept. 1. E 239. szám. Szerkeszté»i iroda: Ferencziek-tere, Athenaau m-é p ü 1 e t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás: 38. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »3 Pesti Napló kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, szept. 1. A bolgár minisztérium megalakításának hosszadalmas vajúdásai ma sincsenek befejezve. A legújabb hír, mely ez ügyben ma érkezett, ismét kevéssé biztatólag szól s Stambulov és Mutkurov nem lesznek tagjai az új kormánynak. Ennek életrevalósága elsősorban függ kipróbált férfiak közreműködésétől s nem csoda, hogy Ferdinánd fejedelem a legnagyobb súlyt fekteti arra, hogy szilárd kormány alakuljon. Most Zsivkovval tesz próbát, mert csak ha olyan kormányt képes alakítani, mely legalább a belső nehézségekkel meg tud küzdeni s otthon föltétlen ura a helyzetnek, remélheti azt, hogy a komoly viszonyokkal meg fog küzdhetni. Egészben Ferdinánd fejedelemre igen előnyös az, hogy a porta határozottan vonakodik Bulgária ellen bárminemű erőszakos rendszabályt foganatosítani. A veszély, mely Olaszországot fenyegette, hogy ugyanis Abissziniával háborúba keveredik, a legújabb hírek szerint csökkenő félben van. Rómában nagyban készültek ugyan a küzdelemre, de azért igazi harczkedv az olaszoknál nem igen volt észlelhető. Most hír szerint Abisszinia is hajlandó engedményekre s igy talán létre jön a kibékülés. Olaszországra ez azért is igen előnyös lenne, mert az európai helyzet bizonytalansága mellett mindenképen tartózkodnia kell egy afrikai bonyodalomtól. A horvát tartománygyűlés ma tartotta első ülését. A mai ülés az alakulásnak volt szentelve. Korelnökké még tegnap Vukotinovicsot jelölték ki. Ezután a legfelsőbb királyi leirat felolvasása volt napirendre tűzve. A királyi leirat, mint Zágrábban tegnap híresztelték, egész kormányprogrammot foglal magában. A képviselők holnap nyújtják be megbízó leveleiket, mire megtörténik az öt osztály tagjainak kisorsoása a kölcsönös igazolás czéljából. Tegnapig csak a zengi, károlyvárosi és vinkovczei képviselőválasztások ellen érkeztek be ellenzéki részről kérvények. Az ellenzék, hír szerint, kumulatív tiltakozást is akar emelni az eljárás ellen, melyet a kormány és pártja a választások alatt általánosságban követett. Bukarestből távírják, hogy a Beniből odaérkező bolgár emigránsok azt állítják, hogy az orosz katonai akció Bulgária ellen legközelebb meg fog indulni. Belgrádi hírek. Mint Belgrádból tegnapi kelettel jelentik, az ottani semmitőszék megsemmisítette az első folyamodású törvényszék azon már végre is hajtott végzését, hogy Vukovics Petrovics volt pénzügyminiszter vagyona zár alá helyeztessék. A semmitőszék fölemlíté, hogy konstatálva van, hogy az első bíróság törvénytelenül és alkotmányellenesen járt el, mert a törvényszéki szünetek alatt, midőn ülések nem is tartottak, Vitrcs mostani pénzügyminiszter egyszerű felszólalására, minden objektív és szubjektív tényállás hiányában, kimondotta a zár alá helyezést. A semmitőszék végzése hangsúlyozza a bírák illetéktelenségét s azt, hogy Vukovics Petrovics vád alá sem helyezhető, mert annak idején a skupstinától alkotmányszerű módon megkapta hivataloskodásáért a felmentést. Vujes mostani pénzügyminiszter eljárása ez ügyben Szerbiában nagy visszatetszést kelt s kire is jár, hogy nem sokáig fog hivatalban maradni. A szerb katonai szervezet felülvizsgálására kiküldött bizottság azt ajánlja, hogy a hadügyi budget 14 millió dinárról tízre szállíttassák le. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Kiábrándulva. (Regény.) Irta: 91. Castellane, 23 Francziából: Helvey Laura. NEGYEDIK RÉSZ. V. A nők nagy hadvezérek. A csata előestéjén megtalálják hidegvérűségüket. Jeannie igazi ólom álmot aludt. Midőn komornája fölkelte, alig tudta lelke elé idézni, hol van s hogy mi történt Villetteből elutazása óta? A június forró napsugara a valóra ébresztő. Egy pillanat alatt fölkelt. Reggeli kilencz óra előtt már ott állott a Vatikán kapuja előtt. Az óriás kupola megpillantása, mely mintha az egész keresztény világ kupolájának látszanék, a legtöbb látogatót a csodálat érzetével tölti el. Robinerie asszony ezt alig vette észre. A művészet betölti és fölemeli az üres sziveket, de a szerelemmel elárasztott szivekkel szemben tehetetlen. Jeannet még a pápai háztartás sem lepte meg. Sebesen áthaladt a sárga és kék egyenruhás pápai svájcziak előtt, míg egy fiatalabbé útját állotta, azt kérdezvén tőle, hogy mi járatban van. Robinerie asszony elmondá neki, hogy azért jött Rómába, hogy megsemmisíttesse házasságát. Az abbato megfordult sarkán és intett Robinerie asszonynak, hogy kövesse őt. Nehány pillanat múlva Robinerie asszony egy bibomok előtt állt. Jeanne megnevezte magát. A bibomok elővett egy hat csomagot s azt megtekintvén, azt mondá, hogy Calmet Péternek a Robinerie bárói czimmel kitüntetése már folyamatban van. Szegény asszony ! Mily kin! Tehát Calmet Péter itt is üldözi őt! A bibornok ismétlé szavait s azokat magyarázni kezdé. Jeanne már-már elveszté türelmét. Végre leküzdé felindulását, megmagyarázta a bibornoknak, hogy Calmet Péter kérelme őt a legkevésbbé sem érdekli. »Ő csak azért jött Rómába, hogy házasságának megsemmisítését kinyerje.« A bibornok iratcsomójában keresgélt, de nem talált semmit, a mi ez ügyre vonatkoznék. »Ez ügyben — mondá — vizsgálatot kell megindittatni az illetékes egyházmegyei püspök által.« Jeanne bevallá, hogy vizsgálat még nem tartatott ez ügyben. »En allora, impossibile! Impossibile signora!« Akkor a dolog lehetetlen — lehetetlen — asszonyom! S a főpap az olasz élénkség minden jelével ismételte a lehetetlen szót. Robinerie asszonyt mindez kihozta sodrából. Tehát mindenütt csupa formaság! Csupa formaság! Kevésbé múlt, hogy a főpapot is el nem halmozta mindazon szidalommal, melyekben Renault abbét részesité. De a főpap mindegyre csak a vizsgálatot ismételte. »Majd a vizsgálat után — a vizsgálat után.« De a főpap mégis tudni akarta az indokot, melynek alapján a házasságot érvénytelennek tekinteni akarja. — A félelem ? — Csak a félelem! ismétlé Jeanne. — Kár! — felelte a főpap, mig arczán mosoly vonult el. — Két indok jobb, mint egy. De a félelem indokából meg lehet semmisíteni a házasságot. — A pápát akarom látni, hozzá megyek! — kiálta Robinerie asszony és eltávozott. De a pápát nem lehet oly könnyen meglátni. Amidőn Jeanne a folyosókon végig haladt, az őrt álló svájcziak a telefon által már értesítve voltak, hogy vigyázzanak egy megháborodott franczia nőre, aki a folyosón arra megy. »A pápát akarom látni — a pápához megyek!« — ismételte Robinerie asszony a folyosókon. Egy testőrtiszt útját állotta. Nagy nehezen megértette a signorával, hogy a pápához nem lehet oly könnyedén bejutni. A pápánál kihallgatást kell kérni, melyet megkaphat két hét alatt, hogy ha ajánló levelet hoz a franczia követségtől. A testőrök eléje összetették alabárdjukat, annak jeléül, hogy az út el van zárva s Robinerie asszonynak távoznia kellett a Vatikánból. Egész estig az utczákon járt, a harag egy nemével tekintve a paloták szögleteiben elhelyezett Máriaképekre és bambinókra. Dühe az Istenkáromlásig fokozódott. A véletlen az Appia-útra vezette. Amint végigment e hosszú halotti után, tekintete elmélyedt az itt levő monumentális kriptákon, halotti emlékeken, me ’lyek mintegy emlékeztetőig merednek az erre járkálóra. Leült egy síremlék szélére. »Az ő élete egy sírral kezdődött és egy sírral fog véget érni. Calmet Péter! Fournier Pál!« Szeretett volna itt meghalni, itt eltemetve lenni, mint a régi rómaiak. »Legalább itt a patricziusokkal jó társaságban lenne.« Csodálkozott, hogy a halál nem jelent meg az ő első hívására. »Talán a halálnál is kihallgatást kell kérni két héttel azelőtt ?« És szeme továbbra is elmerengett e síremlékeken, melyek úgy néztek ki, mintha kényeznének. Eltűnt dicsőség! Elmúlt szer-emnek ! Mindenütt csak csalódás és kiábrándulás! Ő meg fog halni,az bizonyos , miért várat magára oly soká a halál ? Másnap Jeannenak csak egy eszméje volt: »Meghalni — de meghalni Fournier Pál karjai között!« Ezért utána kellett menni és őt megtalálni. Érezte, hogy a halál vágya most teljesen győzedelmeskedett az ő szivében. A minél előbbi halált, mint legutolsó kegyelmet, kérte az Istentől. Fourrier Pál észak felé utazott. »Bizonyára Florenczbe ment, hogy ott szép műtárgyakat vásároljon.« Jeanne Florenczbe utazott. Florenczben senki sem ismerte Fourrier Pált. Egy vendéglő idegen névsorában sem találhatta meg Pálnak nevét. Egy héten át bolyongott városról-városra, csak a szerelem fejthet ki ily makacs kitartást. Florenczből Bolognába ment, Bolognából Lorettoba, innen Assisibe. Ismét visszatért Florenczbe. S tovább bolyongott... tovább szünetlenül... Öreg komornája látta, hogy a láz mint emészti úrnőjét. Már arra gondolt, hogy Robinerie urat értesíti »a báróné asszony« egészségének hanyatlásáról. A szegény fiatal asszony utolsó erőlködésre készült. »Meglehet, hogy Pál Florenczből elment Genuába.« Jeanne elutazott Genuába. VI. A vendéglő, amelybe szállott, néhány száz méternyire, oldalvást volt a tengertől. Ez egy kicsi palota volt, régente egy herczeg székhelye. Márványfalai csillámlottak a napsugárban. Az ablakokból látni lehetett a kikötőt, hajóival, bárkáival. Köröskörül a Corniche hegy tetői, megkoszorúzva narancsfákkal. A távolabbi utczákon a járókelők sokasága, különösen sok nő, homlokukon fehér kendővel, csinosak és örvendettek az életnek. Genua igen bájos város. Jeanne rögtön megérkezése után hozzáfogott a kutatáshoz. Fölkereste az összes vendéglőket, mindenütt azt kérdezve : Ismeri-e valaki Fournier Pált ? Senki sem ismerte. »Semmi remény ! Ók a halál, miért nem jön az ő segélyére ?« Úgy bolyongott, mint Rómában. Már nem gondolt, már nem látott semmit. De düh szállotta meg amaz örvendő és éneklő sokaság iránt, mely az utczákon hemzsegett. A természet és az emberek öröme fellázítja a sziveket, melyek szenvednek. Robinerie asszony, követve a lefelé menő utat, a kikötőbe ment. »Itt ment-e vagy másutt, az mindegy ; ő mindenáron csak járni akart.« Amint a kikötőhöz ért, hirtelen megállt. A távolban, a tengeren, melyre a leáldozó nap összes fényét vetette, egy nagy gőzös egész erővel Génua felé tartott. A kémény füstje nagy határt vont az ég és a tenger között, melyek eddig egyesülteknek látszottak. Jeanne a füstöt nézte, a gőzös közelgett. Csakhamar látni lehetett egész alakját. Egy postahajó volt, ama nagy gőzösök egyike, melyek Nápolyból Marseillebe járnak, útközben megállapodva az olasz kikötőkben. — »Ki tudja ? Hátha Pál itt van ?« Jeanne izgatottan nézte mind az utasokat, mind a matrózokat, kik megjelentek a hajó fedélzetén. Az alkonyatban nem láthatta világosan a dolgokat, inkább csak sejté és gyanítá azokat. Végül a gőzös elérte a kikötőt. Egyszere a lámpák egyikénél megjelent egy nagy szőke fiatal ember, mosolylyal ajkán, arcra boldognak és megelégedettnek látszott — Ez Pál volt! Jeanne megtörte szemét. Látta őt: Ez Pál! Az ő szeretett Pálja! Jeanne futott, mint az őrült. A szerelemnek szárnya van. A szegény nő lélekszakadva futott a kikötő hídjához. Majdnem egy időben ért oda a gőzössel. Az utasok kiszállottak, minden országból való turisták, azután papok, „gyermekek, dadák, narancsárusok. »Hol van Pál? Ő nem száll ki!« Jeanne sóvár tekintettel vette szemügyre a hajót. Hirtelen éles felkiáltást hallatott... kimeredt s szemmel, összeszoritott ajkkal — előre kinyújtott ujj jal valamire mutatott. Pál ott volt a hajó fedélzetén egy nő mellett. Átkarolva tartotta a nőt s villogó szemmel tekintett reá . . . Jeane mintha oda szegezve lett volna helyén, nem bírt kiáltani, nem birt megmozdulni . . . Pál nem látta meg őt. Egészen elmerülve szőke hölgyének tekintetébe, ha meg is látja Jeannet, bizonyára összetéveszti a koldusnőkkel, kik Olaszországban oly nagy zajban árasztják el a házakat és a hajókat. A gőzös ismét megindult. Jeanne még mindig ott állt a parton, némán, megmerevedve, haldokolva. Ő elutazott és vele a szegény szerető nő utolsó kiábrándulása. Arra sem volt ereje, hogy előre menve, a vízbe ugorjék. Komornája, ki utána ment, két ember segítségével őt beszállító vendéglőjükbe. VII. Ott volt három napig, félig nyitott szemmel, eszméletlenül. Mintha szívverése megállt volna. Nem szenvedett, mert nem érzett már semmit. A fájdalom, a maga bensőségével, megölte az értelmét. Midőn Jeanne föleszmélt, látta, hogy komornája őrködik ágya mellett. Az öreg komorna sirt, mire Jeanne őt vigasztalta: »Miért sir ? Hisz Mari boldog, mert nem szeretett soha sem! Úrnője is nemsokára boldog lesz, mert meghal és nem fog érezni semmit sem!« Mindezt szakadozva, szótagokként, oly vértódulások között mondta, melyek előre sejtették lényének isméti közelebbi megzavarodását. Most el volt határozva, hogy rögtön visszautazik Villettebe. »Ott akar meghalni, szerelmének nyomai között.« Komornájának meghagyta, hogy ravatalára fehér szegfüvet hintsen. Az ágyához hívott orvos súlyos betegséget állapított meg. »Jeanne érezte, a mint a halál megérinti vállait. A halál lelépett hozzá a hajóról, melyen Fournier Pál elutazott. Pál küldötte azt hozzá, hogy megszabadítsa. Ez Pálnak utolsó ajándéka volt.« Jeanne most már egészen szabadon beszélt Pálról mindenki előtt. Az orvos ellenzi Jeanne elutazását. »Az ő betegségére az olasz éghajlat alatt inkább várható a gyógyulás, mint Francziaországban.« (Folyt. köv.) in iiwwi'ii'ii '"in iurjgepasqgra;-?.. A német katholikusok. A német katholikusok közgyűlése Trierben az idén gyöngébben volt látogatva, mint azelőtt; legalább a Köln. mtg ezeket írja: »Levonva a papságot, melyben a belgák nagy számmal voltak képviselve, és a katholikus tanulószövetkezeteket, az aug. 28-án tartott fogadóestén alig volt 300 résztvevő s e között is legalább 200 volt a benfentes. Úgy látszik, hogy de Nys,trieri főpolgármester ez estén igen kihívó beszédet tartott. A klerikális lapok tudósításaikban csak néhány üdvözlő szót közölnek belőle; tartalmára azonban következtetni lehet dr. Windhorst néhány megjegyzéséből, kinek beszédéből ezeket jelentik: Nekem jutott a feladat, hogy a barátságos üdvözletekre válaszoljak, mert valószínűleg én vagyok a legidősebb a gyülekezetben. Az üdvözlet és szívélyes fogadtatás Trierben mélyen meghatott és felette megörvendeztetett Az egész gyülekezetet megörvendeztették azok a férfias szavak, melyeket a főpolgármester úr is hangoztatott. Ez a nyílt és szabad beszéd jól esett nekem. Tiszetelet az oly férfiúnak, kinek ily időben van bátorsága így beszélni. Oly férfiú beszéde volt ez, aki szigorúan interpretálta a császárnak azt a mondását, hogy a népnek meg kell őrizni vallását. Tisztelet a császárnak, ki ezt mondotta, de tisztelet annak a férfiúnak is, ki e szavakat ily megfelelő módon vette szívére. Nagy fontosságú tény az, hogy ma az egyházi és világi tekintélyek találkoznak. Gyülekezetünk újabb bizonyítéka egyetértésünknek. Szabad férfiak vagyunk, akik jogaikat megvédelmezik s engedelmeskednek ott, hol a törvény úgy kívánja, de mi nem koldulunk. De nem akarom ezt tovább bolygatni, csak azt akarom mondani, hogy sajátságos lehellet az, mely e szőlőhegyekről felénk leng, valami pezsgő mámor, mely engem huszonöt évessé tett. Ha tehát az öröm mámorában túlmennénk a határon, a főpolgármester úr jóindulatába ajánljuk magunkat. Szónok ezután választókerületének üdvözletét adja át s azoknak sajnálatát fjezi ki, kik a gyűlésen meg nem jelenhettek. Majd visszatér beszédének alapgondolatára, hogy az egyházi képviselet s a világi hatóság orgánumai oly egyetértőleg nyilatkoztak. Csak kívánatos lehet, hogy ez egyetértés mindenütt meglegyen s az előbbi ujjongás eléggé bizonyította, hogy milyen élénken óhajtja mindenki a két hatalomnak egyetértését. E gondolatot nem fejezhetjük ki világosabban, mintha viharosan éltetjük Leo pápát és Vilmos császárt. (Viharos éljenzés és lelkesült tetszés.) A pápa világi uralmát illetőleg Löwenstein herczeg és elvtársai a következő indítványt terjesztették a közgyűlés elé: A német katholikusok hálásan ismerik el azt a nagy gondot, melylyel a pápa azon volt, hogy a rég óhajtott egyházi békét helyreállítsa. Gyermeki bizalommal helyezik legszentebb érdekeiket továbbra is a pápa kezébe s örömmel üdvözlik a pápát megillető s részben már visszaadott világi állást. Ehhez azonban megkivántatik a római pápának világi szuverenitása is s minden világi hatalomnak a saját érdekében támogatnia kellene a pápa jogos kívánalmait. Az ir nemzeti liga, London, aug. 29. Annak a két napi vitának, mely Gladstone javaslata felett folyt, hogy t. i. felirat intéztessék a királynőhöz, vonassa vissza az ir nemzeti ligának proklamálását, többé-kevésbbé akadémikus jellege volt, akármily pompás beszédben is kikeltek a liga ellen: Sir George Trevelyan, az agg exminiszterelnök és Sir W. Harcourt. Előre is tudták, hogy a kormány nem tudja e lépését bizonyítékokkal igazolni, már hogy a liga tényleg bűntényekre felbujtat. Az a néhány tory-szónok, kik a vitában résztvettek, annak a kimutatására szorítkozott, hogy annak előtte a liberálisok is és különösen Sir W. Harcourt buzgóan pártolták a liga elnyomását. A kabinet el is szánta magát, hogy a kényszertörvényt teljességgel kihasználja és megkezdi a nehéz harcrot az írországiak kiterjedt szövetsége ellen. Korlátoltságukban a toryk nem látják be, hogy a nemzeti liga a legjobb biztosíték arra, hogy a mozgalom bizonyos törvényes korlátok között maradjon. A nemzeti ligatermészetesen nem kizárólagos politikai szervezetű. Öt határozottan körülírt czélra törekszik: Nemzeti önkormányzat; a parlamentáris és municipális szavazati jog kiterjesztése; a földbir-toktörvények reformja; helyi közigazgatás; Izland ipari érdekeinek fejlesztése és támogatása. Elolvasva a nemzeti liga által kitűzött Programm részletesen kifejtett czéljait, arra a belátásra kell jutni, hogy Gladstone Home-ruleja és múlt évi földbirtok-bilije némely pontban még túl is mennek a nemzeti liga által tett követelményeken. Azonban a szövetkezetnek agrárius jellege keseríti el a Salisbury-kabinetet a liga ellen. A liga a nagybirtokosok és az ezek által kiszipolyozott bérlők közé állt és nyomásával kieszközölte a bérösszegek leszállítását. Ezt a sikert pedig a landlordok sohasem felejthetik el. A liga központi választmánya Dublinban székel és 48 tagból áll. 32-őt a grófsági konventek és tizenhatot a parlamenti párt választ. A központi választmány beleegyezése nélkül egy községben, vagy egy városi kerületben nem szabad több, mint egy fiókot létesíteni. E fiókegyesületeket egy-egy választmány vezeti, mely évenként titkos szavazás útján újból választatik. A tagilletmény a birtok becsértékének minden öt font sterlingje után egy shilling és nem haladhatja meg az egy fontot. Ez illetmények hetenöt százalékát a központi választmánynak küldik be, mely azonkívül havonként jelentéseket kap a fiókegyesületek állásáról. A központi választmány ama kerületekben, ahol az éjjeli zavargások a legsűrűbben ismétlődtek, alig talált módot fiókegyesületek felállítására. A liga veszedelmes szövetkezetté való proklamálása által a kormány jogot nyert arra, hogy 400.000—500.000 tagjával szemben törvényszékileg eljárhasson, mert a kényszertörvény értelmében már maga a tagság is vétséget képez. Ama tagok száma, kik szomszédaik megfélemlítése által vétettek a kényszertörvény ellen, 40.000-re rúg és eddig csak egy eset került a törvényszék elé, mégpedig Dublin városában. Hogy azonban a nemzeti liga-tagság miatt eljárhassanak, szükséges a kormánynak a hozzátartozást bizonyítania. E mellett kizárólagosan denuncziánsok vallomásaira van a kormány utalva. Fog-e a kormány elég ilyen denuncziánst találni? Azonkívül kételkednek abban is, hogy a kormány a rendőrökben elég engedelmes eszközöket fog találni a határozatok foganatosítására. Az ír nemzet közel van ahhoz, hogy önkormányzatot nyerjen. Az ír parlamenti párt közreműködése az angol radikálisokkal a legjobb biztosíték arra, hogy az írországiak politikai törekvései nemsokára sikert aratnak. Kényszertörvények minden kormányt népszerűtlenné tesznek, de ilyenek alkalmazása egyenlő az alkotmányos jogok és szabadságok megvetésével, mely kell, hogy a közreműködők bukását maga után vonja. KÜLÖNFÉLÉK. — A hir. lapból. Bene József bpesti illetőségű bécsi lakos családnevét magyar nemességének épségben tartása mellett Benejáryra változtatta. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére, kúriámhoz rendes birákká: Szentiványi Gyula maros-vásárhelyi Ítélő táblai tanácselnököt, Szegifert Ede budapesti főügyészi helyettest és Bömbes Gyula marosvásárhelyi ítélő táblai bírót ; számfeletti birákká pedig : Oeffner Ferencz és Losonczy Ödön budapesti ítélő táblai bírákat nevezem ki. Kelt Bécsben, 1887. évi augusztus hó 24-én. Ferencz József, s k. Fabiny Teofil, s. k. Az igazságügyminiszter, segédtelekkönyvvezetővé, a muraszombati járásbírósághoz , Kotsis Tamás sárvári járásbirósági írnokot nevezte ki. A vallás- és kürokt. miniszter, Fejes Kálmán csurgói állami tanítóképezdei tornatanítót és Kertész János turócz-szt.mártoni állami polgári fiú és leányiskolái rendes réjztanutót jelen állásában végleg megerősítette. A honvédelmi miniszter, Tabakovits Miklós végzett jogászt fizetés nélküli fogalmazó gyakornokká nevezte ki. A kecskeméti törvényszék elnöke, a félegyházi járásbírósághoz , Csabay Antal végzett jogászt díjas joggyakornokká nevezte ki. A székesfehérvári törvényszék elnöke, Losonczy Árpád végzett jogászt a vezetése alatti törvényszékhez díjas joggyakornokká nevezte ki. A fehértemplomi törvényszék helyettes elnöke, Szunyogh András végzett jogászt a fehértemplomi törvényszékhez díjtalan joggyakornokká, Theil Vilmos végzett jogászt a fehértemplomi törvényszékhez díjtalan joggyakornokká nevezte ki. — Kossuth Lajos szabadkai díszpolgárrá való választását akarta kieszközölni Szalay László odavaló városi bizottsági tag. A tanács ez ügyet az augusztus havi közgyűlésnek 21-ik pontjaképp tűzette ki, azzal a javaslattal, hogy térjenek napirendre felette. Kállay Albert főispán elnökölt a közgyűlésen, ki, miután Szalay László élesen kikelt a tanács javaslata ellen, szavazást rendelt el és felállással leszavaztatta a jelen voltakat, a minek az lett az eredményre, hogy tényleg napirendre tértek az indítvány felett. —■ A budapesti királyi magyar tudományegyetem 1887-88. tanévi rektora és tanácsának beiktatása alkalmából, ma délelőtt 10 órakor a Lipót utczai új városház termében, ünnepi közgyűlést tartott. Az ünnepiességen Trefort Ágoston vallás és közoktatásügyi miniszter is jelen volt; az egyetemi tanárok közül sokan jöttek el, az ifjúság azonban, mivel a tanév még csak ezután kezdődik, csekély számban volt képviselve. Korányi Frigyes dr.-lépő rektor az 1886—87. egyetemi tanév történetét adta elő. E jelentésben megemlékezik a tanárok, tanulók számáról, a kiosztott jutalmakról, a segélyző egyesületekről, olvasó körről stb. Fölemlíti ezután a volt rektor, hogy az egyetemi ifjak gyülekezési joga szabályoztatott amíg örömmel jelenti,hogy a tanulók egy nagy csoportja a minden tekintetben való előrehaladásnak adta jelét, másrészt sajnos tapasztalatként jelzi, hogy egy szintén tekintélyes számú csoport nem felelt meg az iránta támasztott igényeknek, általában azonban az erkölcsi eredmény kielégítő. Szólt még az újabb adományokról, jutalmazások és segélyezésekről. Hangsúlyozza azt az óhajtást, hogy a központi egyetemi épület helyébe, amely már rozzant s a czélnak meg nem felelő, it építtessék. Végül annak elismerése mellett, hogy az egyetemi élet minden részében haladás tapasztalható, köszönetet mond Trefort Ágoston miniszternek s tanácsosainak, tanártársainak, az ifjúságnak stb. Bevégezvén beszédét, éljenzés közben adta át a rektori jelvényeket Hunfalvy János dr.-nak, a tudományegyetem ez idei rektorának, aki elfoglalván helyét, megtartotta székfoglaló beszédét. A beszéd a mai társadalommal s különösen ennek nagy hibáival foglalkozik. Erős, sőt éles hangon festi társadalmunk romlottságát, amely, míg egyfelől hajlik a pazarlás felé, másfelől imádja az aranyborjút s érte összes czéljának a pénzgyűjtést tekinti. Az erkölcsi önfegyelmezésnek — úgymond — a tudomány egyetemből kell kiindulni. Az egyetemnek az igaz eszméjét kell ápolnia. Szükség tehát, hogy az erkölcsiesség és kötelességtudás hassa át az egyetemi ifjúságot. Beszédét a következőkép végezte : Én a tudomány egyetemet szent csarnoknak tekintem, a mely az igaz, jó és szép eszméinek kultusza számára állíttatott föl; igazi templomnak tartom, a melyben a vallásosságnak, a tiszta erkölcsnek, a kötelesség szigorú és lelkiismeretes teljesítésének, az igazság útján való buzgó és fáradhatatlan törekvésnek, a becsületes munkálkodásnak kell honolnia. Ebből a szent csarnokból, a tudományok és eszmék ezen templomából ki kell űzni mindazokat, akikbenne árulnak és vásárolnak, a pénzváltókat és galambárusokat.« Ha az egyetemet, ha hivatásunkat így fogják fel mindnyájan, akik mint tanárok, vagy tanulók az egyetem tagjai és polgárai vagyunk , akkor bizton remélhetjük, hogy az egyetem, társadalmunk regenerácziójának egyik főtényezője lesz s hogy hazánk és nemzetünk fölvirágzását hathatósan elő fogja mozdítani. Az ünnepiesség az uj rektor zajos éljeneztetésével ért véget. — Kérelem. Megkerestettünk e sorok közlésére• A bányai ág. ev. kerületnek azon nagytiszt. egyházai, melyek az elszerencsétlenült kissemlaki egyház kegyes felsegélyezésére a főesp urok által megkerestettek, ezennel tiszteletteljesen kéretnek: szíveskednének filléreiket a nevezett kis, de áldozatra kész egyházközségnek elküldeni. Szegénységünket növeli a májusban volt kétszeri nagymérvű árviz s augusztus 18 án dühöngött, háromizbeli zivatar és jégeső, amaz búza vetéseinket, emez tengeri termésünket egészen tönkre tévén. Hitrokoni tisztelettel Kis-Semlak via Gattaja Temesmegye, aug. 31-én. Nyácsik Endre, lelkész. — Déli vaspályatársaság. Bécs-Abbázia és Budapest (déli vaspálya) Abbázia. F. évi október hó 15- éig bezár. Bécs (d. v.) és Budapest (d. v. Buda.) állomásokon Abbázia látogatása és az ottani tengeri fürdő használatnak könnyebbitése czéljából II. osztályú menettérti jegyek Bécsből illetve Budapestről (d. v.) Mattuglie-Abbáziába és visszaszóló utazásra valamennyi menetterv szerinti vonatra való érvényességgel kerülnek kiadásra, melyek ára, ideértve a szenzionális ellátást is, teljes két napon át a déli vasút abbáziai szállodáiban 70 frt o. é. bj. Ezen menettérti jegyek kilencz napi érvényességi tartammal bírnak és az oda, valamint visszautazásnál 25 klgr.-nyi szabad podgyászra jogosítanak. A megszakítás a közbeeső állomásokon nem engedhetik meg. Ha az ilyen jegygyel ellátott utas abbaziai tartózkodását meghosszszabbítani óhajtja, a jegy érvényessége a visszautazásra megfelelően meghosszabbítható. Az illető utasok magától érthetően a kiszabott hét napon túl terjedő ellátásért külön fizetni tartoznak, azonban kivételes árakban részesíthetnek. Visszatérítések ki nem használt jegyek után semmi esetre sem teljesíthetnek. Szállás és ellátás iránti bővebb felvilágosítást ad az abbáziai szálloda-igazgatóság. Letartóztatott katonaszabadító. Linzben tegnap letartóztatták Kirchmaier Jánost, odavaló ismert polgárt és lapszerkesztőt, miután előbb lakásán házmotozást tartottak. Óriási mérvű, katonaszabadítási szédelgésekkel vádolják, melyeket már évtizedek óta űzött. A házmotozás alkalmával öt levelet találtak, melyek Kirchmaier bűnös voltát kétségtelennek bizonyítják. Kirchmaier a szédelgő spekulánsok törzsalakjai közé tartozik. A legkülönfélébb életpályákon próbált már szerencsét, mielőtt a Linzer Sontagblatt szerkesztője lett és mint ilyen, bizonyos tekintélyre tett szert. Letartóztatása, mely Linzben nagy feltűnést keltett, valószínűleg kapcsolatban áll a nemrég Salzburgban és Linzben tartott katonaszabaditási perekkel Helyi hírek. — Tűz. Bünkfeld Adolf, üvegkereskedő, Kerepesiút 70. sz. alatti pinczeraktárában tegnap este tűz ütött ki. A helyszínére sietett tűzoltóknak csakhamar sikerült a tüzet, eloltani. — Öngyilkossági krónika. Tegnap a Margithidról egy ismeretlen fára ,. Danába ugrott. Az Árpád gőzhajó kapitánya utána evezett, de már csak halva húzhatta ki a habokból. — A képiró-utczai Garniszállóban Cseke Rebeka, 19 éves cselédleány, tegnap gyufaoldatot ivott és súlyosan megsérült. Tettének oka szülei nyomora. — Balettező-ház. A király-utczai Szerencsélenség óta szakadatlanul érkeznek jelentések a rendőrséghez düledező épületekről, így tegnap Gáspár Antal, czipész, jelentette, hogy Singer testvérek háza, mely a Retetutcza 73. szám alatt van, roskadozik s minden perezben összeomlással fenyeget. A házat ma reggel megvizsgálták s azonnal kiürítették. Eljegyzések és esküvők. Dr. Atzél Károly szeptember hó 3-án, d. e. 101 8 órakor vezeti oltárhoz a budapesti krisztinavárosi templomban Loeffler Anny kisasszonyt. Halálozások. Özvegy dömötöri Németh Jánosné, született kisgeszényi Szabó Krisztina megtört szívvel jelenti maga, úgy dömötöri N ‘uie’h Bői bála, dömötöri Németh Ignácz és dömötri Németh György, mégis az összes rokonság nevében forrón szeretett férje, testvérük, illetőleg rokonuknak dömötöri Németh Jánosnak, a budapesti kir.i élő tábla nyugalmazott túrájának, élte 58-ik, boldog házasságának 17-ik évében