Pesti Napló, esti kiadás, 1887. október (38. évfolyam, 269-299. szám)

1887-10-01 / 269. szám

269. szám. 38. évi folyam. Budapest, 1887. Szombat, október 1. Szerkesztési Iroda: Ferencziek­ tere, Athenaen m­é p­i 1 a t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek­ tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás, el­őfizetési feltételek. A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 60 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha­vu esti kiadás postai kürlönküldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint fel­ül fizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti­­Napló« kiadó­hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, okt. 1. A második Schnabele-ügy is szerencsés elintézést nyert. Az ifjú Schnabele, kitametzi törvényszék három heti fogságra ítélt, távira­tilag Vilmos császárhoz fordult kegyelemért, a­ki nyomban megkegyelmezett neki, mire a fiatal­embert még tegnap szabadon bocsátot­ták. Ez eset is kétségtelen bizonyítéka annak, hogy német részről a felmerült összeütközé­seket a lehető legengesztelékenyebb szellem­ben óhajtják elintézni , hogy a határon tör­tént vérengzés ügyében is készek megadni minden méltányos elégtételt. Az angol kormány vaskézzel igyekszik Izlandban az ír nemzeti mozgalmakat elfoj­tani. Egymás után indítja a perokét a mozga­lom vezetői ellen. Legújabban O’Brien kép­viselőt és a dublini polgármestert helyezték vád alá. Az erélyes eljárásnak azonban még semmi hatása nem volt s az ír nép folyton rendíthetetlen kitartással küzd jogaiért. A szerbiai választások mé be vannak fejezve. Ellenzék egyáltalán nincs. Abból a nagy többségből, melylyel még nem­rég Ga­­rasanin rendelkezett, Krmagnak sem maradt egy ember sem. Ebből megtudhatjuk, meny­nyire tisztelte Risztics a választások szabad­ságát. A Horvát-Szlavonországgal fennálló pénzügyi egyezményről azt írják innen egy bécsi lapnak, hogy az egy évre meg fog hosszabbíttatni. Ez a hír lehet alapos, de egészen oktalan az az állítás, mintha az e tárgyban előterjesztendő törvényjavaslat a provizó­rium szükségét azzal indokolná, hogy »az 1887-ben behozott adóalap a katonai határőrvidéken nem nyújt biztos alapot a kvótakulcs megállapítására«. Hisz a magyar-horvát kvóta kiszámításánál ugyanazon évek bevételei szolgálnak alapul, a­melyek a magyar­osztrák kvóta kiszámításánál használtattak. Itt pedig természetesen az 1887-ik, de még az 1886-ik évről sem lehetett szó s ha a határőrvidék valamely legújabb vi­szonyait tekintetbe kellene venni az új magyar-horvát kvóta kiszámításánál, akkor egy évi provizórium nem is lenne elegendő. Nem, az egy évi meghosszabbításnak azon egyszerű oka van, hogy a pénzügyi egyezmény érvénye lejár a folyó év végével, az új kvóta felett pedig két regnikoláris küldöttségnek kell egyezkedni s a magyar meg horvát országgyűlésnek határozni. Világos, hogy mindez az országgyűlés teendői s a de­­legáczió működése mellett az év végéig el nem intéz­hető, holott az egy évre való meghosszabbítás, a fenn­forgó körülmények közt, néhány nap alatt elvégez­hető. Egyébiránt megjegyeztük volt most, hogy ezen provizóriumnak nem is kell még ez év végéig törvény­be czikkelyeztetni. A képviselőház osztályai ma délelőtt 16 órakor megalakultak. Az I. osztályban : elnökké Dániel Pál, jegyzővé Szathmáry György ; a II. osztályban : elnök­ké Zsigmondy Vilmos, jegyzővé Hertelendy Béla; a III. osztályban : elnökké Csáky László gr., jegyzővé Vojnics István ; a IV. osztályban: elnökké Széll Kál­mán, jegyzővé Benedek Elek; az V. osztályban: elnök­ké Bánffy Béla gr., jegyzővé Csávosy Béla; a VI. osz­tályban : elnökké Králitz Béla, jegyzővé Molnár Vik­tor ; a VII. osztályban: elnökké Horváth Gyula, jegy­zővé Münnich Aurél; a VIII. osztályban: elnökké Ti­sza Lajos gr., jegyzővé Szlávy Olivér ; a IX. osztály­ban : elnökké Péchy Tamás, jegyzővé Földváry Mik­lós választattak meg. A képviselőház osztályai ma megkezdték az igazolási eljárást. I. osztály igazolta a 9-ik osztályt. Kende Mi­hály ellen kérvény nyujtatott be, tehát e képviselő vá­lasztása a C) betű alá soroztatott. A többi jegyző­könyvek rendben találtattak. II. osztály igazolta az 1. osztályt. A jegyző­könyvek rendben találtattak. III. osztály igazolta a 2-dik osztályt. Szabó La­jos és Hertelendy Béla ellen kérvény van benyújtva tehát a C) betű alá Boroztatott. A többi jegyzőköny­vek rendben találtattak. IV. osztály igazolta a 3-ikat. Issaak Dezső ala­kilag és tartalmilag hiányos jegyzőkönyve a B) betű alá helyeztetett. Gulácsy Dezső választása ellen kér­vény adatván be, a C) betű alá Boroztatott. V. osztály igazolta a 4-iket. Hoitsy Pál válasz­tása ellen nyujtatott be kérvény, a C) betű alá Bo­roztatott. Egy jegyzőkönyv sem kifogásoltatott. VI. osztály igazolta az 5-iket. Egy jegyző­könyv sem kifogásoltatott. VII. osztály igazolta a 6-ikat. Valamennyi jegyzőkönyv kifogástalannak találtatott. VIII. osztály igazolta a 7-iket. Két mandátum lett kérvénynyel megtámadva: a gróf Lázár Jenőé és Hock Jánosé; a C) betű alá soroltattak. IX. osztály igazolta a 8-dikat. Éles Henrik jegy­zőkönyve ellen alakiság szempontjából és mert kér­vény adatott be ellene, ez osztály részéről kifogás lé­tetett és a d) betű alá soroztatott. Az egyes osztályok az állandó igazoló bizott­ságba a következő képviselőket választották: I. Kazy János rendes és Maurer Mihály póttagot, II. Pogány Károly rendes és Bezerédy Viktor póttagot, III. Or­szág Sándor rendes és Hagara Mihály póttagot, IV. Széll Ákos rendes és Nopcsa Elek b. póttagot, V. Rakovszky Géza rendes és Gajáry Ödön póttagot, VI. Vadnai Károly rendes és Kállay Zoltán pótta­got, VII. Bossányi László rendes és Juszh György póttagot, VIII. Körösi Sándor rendes és Goda Béla póttagot, IX. Ullmann Sándor rendes és Feszt La­jos póttagot. Károlyi Gábor gr., székesfehérvári kép­viselő megbízó levelét eddig nem nyújtván be, osz­tályba nem volt sorolható, mandátuma ellen azonban kérvény nyujtatott be. A nyitrai főispáni változásról közölt hírünket megerősíti a mai hir. lapban megjelent e kir. kézirat: A belügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán, gróf Gyürky Ábrahám Nógrád és Nyitra vár­megyék főispánját — Nógrád vármegye föispáni ál­lásában való meghagyása mellett — Nyitra várme­gyei főispáni állásától, saját kérelmére felmentem s helyébe Szalavszky Gyula Nyitra vármegye al­ispánját ezen vármegye főispánjává kinevezem. Kelt Budapesten, 1887. évi szeptember hó 29-dikén. Fe­re­n­c­z József, s. k. Br. Orczy Béla, s. k. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A Polidori-család. — Regény. — 20 Bazzili A. G.-tól. Olaszból: Sz. M. XI. Meglehet, hogy nagyon okos volt az a mese, a­mit a párbajra nézve Mattei Nino ki tudott találni, azért mégis nem minden ember hitte el azt neki olyan könnyen, mint Polidori Jenő. Savelli Memmo meg már éppen kénytelen volt bevallani segédjeinek, hogy az estély alkalmával volt egy kis összezördülése Sernicolival. Úgy nagyjában beszélte el nekik a dol­got s nagyon a lelkükre kötötte, hogy ne adják to­vább , hanem azért bizony csak ki-kiszivárgott belőle valami az emberek közé. Nem is lehet az más­kép, mikor száz ember és köztük hány a nő­ erének erejével meg akarja azt tudni. Ha kilencz­­nek ellent tudunk állani, a tizedikkel szemben le kell raknunk a fegyvert és mert nem tudják meg az egészet, úgy segítenek magukon, hogy a hézagokat ki-ki a maga esze szerint tölti ki és feles­leges mondani, hogy mindenik azon kezdi: Keresd az asszonyt. Sem­icoli Gigi esetében pedig könnyű dolog volt azt meg is találni. A párbaj másnap délután két órakor volt va­lamelyik közeli szőlőben. Savelli Memmo csak egy kis horzsolást kapott, Sernicoli gróf sebe már valamivel súlyosabb, vagy ha úgy tetszik, valamivel kevésbbé könnyű volt. Lehet képzelni nővére, Cempino herczegné ije­delmét. Rögtön ott termett az ágyánál, tudni akart mindent; nem az ügyet magát nézte, hanem azt, hogy a világ mit szól majd hozzá. Mindnyájunkon megeshetik, hogy egy táncz miatt összeveszünk vala­kivel, még ha egész ártatlanok vagyunk is benne. De­­ hogyan veszik majd Frangipaniék a dolgot, ha hogy­­ — a­mitől pedig méltán lehet tartani — a pletyka veszi majd nyelvére az esetet ? És mindenek előtt, hogyan veszi majd föl Buonforte herczeg a dolgot! Emilia herczegnének nem volt nyugta e miatt, még az­nap elment a herczeghez. Szerencsére a herczeg a szabadelvű párthoz tartozott e részben, nem igen ütődött meg rajta; ostobaság, mondá; a két fél közül­ mindegyik kikapott tőle, a pletykavilágnak meg úgy vélte legjobban betömni a száját, hogy most már komolyan kell meg­beszélni a dolgot a Frangipani kotlójával és még az­nap este indította meg az ostromot maga a herczeg; látni való tehát, hogy Emilia herczegnének sem volt már kifogása ellene. Gigi gróf ugyan, a­ki ha feküdt is, éppenséggel nem nyögte az ágyat, jobb szerette volna, ha a ked­ves rokonság nem siet annyira a dologban ; viszont azonban nem vonakodott beismerni, hogy ez nem éppen rossz alkalom arra, hogy kimászszon a hínár­ból, annyival inkább, minthogy vagy tíz napig nem mehet majd ki a szobából és e szerint ugyanannyi ideig nem kell számot adni tetteiről senkinek, vagyis semmiféle nőnek és egy kis jóakarat mellett lehet a tíz napból tizenöt, sőt talán húsz is. Kimászni a hínárból, véget szakítani, még szó­nak is förtelem! Vájjon gondol-e arra az ember, mi­kor kezdi ? Az újkori hitetlen filozófusok azt mondják, hogy igenis, gondol. Nem tudom, igazuk van-e, csak azt tudom, hogy bármi viszonyt kössön is manap az ember, valamely belső sejtelem mindig azt súgja, hogy beszélhet, a­mit tetszik, ígérhet, a­mit tetszik, a száj is, a szív is, azért mégis csak semmi sem tart örökké az életben. Mai nap csak annak van tartóssága, a­mi a kellő bélyeggel ellátott papíron van megírva, két tanú által előttemezve és közjegyző által hitelesítve, a tör­vényben meghatározott bírságösszeg kitétele mellett. Bármint gondolkodott is gróf Gigi e dologban, arról meg volt győződve, hogy Polidori Adától nem igen lesz lehetséges csak úgy suttyomban, zaj nélkül­­ szabadulnia, a­mint azt a felsőbb üledék kiszabja. Nincs tehát más mód, mint vagy első alkalommal széttépni a lánczot, vagy pedig viselni azt kézen-lá­­bon nyugodtan, még ha nevetnek is rajta egy keveset, mindaddig, a­míg csak a nő bele nem fog unni. Az is igaz, hogy az csak egy afféle eresz alól a csurgó alá menekülés, ha »a becsületes emberek sorába« áll. Azonban nem olyan fekete a házasélet, mint a­hogy a falra festik. Azért még mindig itt maradunk a régi földön, ha ki is mondtuk azt a kis igen­t. Lehet mondani, hogy olyan az a kis szó, mint valami védelmi sáncz. Az ember ki-kiszáguldhat belőle, egy-egy kis takar­mány, egy-egy kis jó levegő végett, vagy hogy egy ki­csit körülnézzen a világban és mikor megunta és úgy találja, hogy jó lesz már pihenni, megnézi az órát és : »A manót!« kiáltja, nincs is már parázs a kandalló­ban ! Jó lesz haza menni, különben kidoboltat még a feleségem! A­mi pedig Ádát illeti, Dorinkájától nyu­godtan alhatván, Gigi gróf miatt szintén nem igen volt már oka aggódni. — Ugyanis Jenő még a délelőtt folyamában fölkereste a sebesült barátot és jó hirekkel jött vissza. Csak egy vágás az egész, hosz­­szában a karnak , de cseppet sem mély és véredény szintén nincs megsértve. Egy hét alatt beheged, ter­mészetesen úgy, ha ágyban marad és nem csinál bo­londot. Lehet képzelni, milyen örömmel hallotta azt a szép Ada, milyen büszke volt most arra a párbaj­ra, hogy is ne, mikor mind akettő sebet kapott és ta­lán Savelli Memmo sebe is súlyosabb, mint mondja. És ez a vér mind ő végette omlott, olyan nemes ifjak vére, a­kiknek az ősei ott harczoltak már Lepanto - nál, Szent István oldalán, vagy a spanyolok hadso­raiban ! Oh, ha egész nyíltan el lehetne mondani, mi­ért volt a párbaj! Hadd tudná meg a városnak mind a százezer lakosa, két emberen kívül. És e kettő miatt el kell azt titkolni. Egyébiránt a­mi azt illeti, Jenő, mikor haza­jött, azt mondta ugyan, hogy Gigi is úgy adta elő a párbaj okát, a­hogy Matteitól hallotta, hozzátette azonban, hogy mások meg, a­kikkel szintén beszélt a dologról, egészen mást, valami szerelmi versenygést említenek és Ada egy kicsit meghökkent e hírre. — Bizony, , valami szerelmi versenygést —­­ mondja Jenő. — És tudod, ki miatt ? — Hogy tudnám ? — mondja rá Ada, vállát vonogatva. — Gigi annyi nőhez járatos. — Azért mégis tán ki lehetett volna venni a beszédéből. — Hogy is ne ! Majd nőre bízza az ő szíve tit­kát ! Édes lelkem, ha Gigi gyónni akar, sokkal ha­marabb gyón meg akkor teneked ! — Igaz . — mondja rá Jenő. — Afféle hóbor­tos, soha sem tudja, mit csinál. Majd megtapintom az orrát és ki is veszem belőle. — Még csak az kellene! — szólalt föl a nő, a­ki most igazán félni kezdett. — Képzelem, ki lehet. Valami idevetődött kalandornő, a salakjából, valami hárpia, vagy szirén. Eljönnek Rómába, hogy zsebel­jék, pusztítsák a fiatalságot! Nem is tudom, mit lát­nak bennük, hogy úgy az eszüket vesztik tőlük! Rizs­por, pirosító, selyem ruha, tollas kalap, gyémántok (ugyan jó helyre is kerültek azok a gyémántok). Ha az sem csüggne rajtuk, volna is mit nézni azokon a te­remtéseken ! — Igaz, — hagyja helyben Jenő , — bizony­nyal úgy lesz, a­hogy mondod. Ha valami úri nő volna, rég kitalálták volna már a nevét. Mikor any­­nyian leselkednek Gigi után ! — Annyian leselkednek utána! — mondja ma­gában Ada is utána. És egész Rómában — ezen a héten nem beszélnek másról. Tehát csakugyan? Verekedtek? Miért ? Le­het gondolni. Ah, tehát csakugyan vetélytársak ? És Memmo is belebolondult ? Hogyan ? Hát nem tudta. Az még semmit sem tud felőle! Első eset is volna, ha tudná! Tudja, mindig a férj tudja azt meg utol­jára. Boldogok az utolsók! Úgy van,ha az elsők hall­gatni tudnak. Most azonban nem igen tudtak. A legközelebbi szerdán még a­hány nő csak barátnőjének mondta magát, mind elzarándokolt Adához. Dehogy szalasztották volna el az alkalmat, hogy lássák, hallhassák, azután, a­mit a városban be­széltek ! Hogy vagy édesem ? Azt mondták, rosszul érzed magad! Dehogy! Semmi bajom. Csakugyan! Lehet is látni. Mi gyönyörűségük is lehet benne az embereknek, hogy úgy fillentenek. De igaz, tudsz va­lamit Gigiről ? És várjon mi lelhette azt a két jó barátot, hogy úgy nekimentek egymásnak ? Csak nem a játékon vesztek össze ? Akkor nem csinálnának tit­kot belőle. Azt is mondták, hogy a politikán, hiszed ? Én ugyan nem. Ádának minden kérdés és felelet külön-külön járta át a szívét. Tudta jól, mit akarnak e beszédek­kel, e szemekkel, e hallgatással. És az ő Jenéjére is kiterjesztették gyöngéd figyelmüket a jó barátnők, tudták, hogy napok óta már ott virraszt gróf Gigi ágya mellett. Ez aztán csak a szív ! A testvér nem tehetne többet! Tudod-e, Tivadar herczegtől tudom, mikor először megvizsgálták a sebet, a te Jened ak­kor sem mozdult az ágya mellől! Szegény, mennyit szenvedhetett az akkor! Másrészt meg természetes, mikor Gigi gróf olyan jó barátságban van veletek. Valentina is ez után tudta meg a dolgot, a jó barátnők dehogy nem tértek volna be nála is egy szóra és a sok részletből könnyű volt kitalálni azt is, a­mit elhallgattak. Marcello meg nem lett volna az az igazszivü barát, ha mikor kérdezte, egész nyiltan és őszintén el nem mondja neki, a­mi közszájon forog Rómában. És mikor a szegény anya szíve a megsza­kadásig tele volt keserű bubánattal, éppen akkor állít be hozzá fia. — Hála legyen az Istennek! — e szavakkal lépett be anyjához a nagy terembe. Gigi már egy­­egy kis időre fölkelhet az ágyból. Valentina szánalommal teli szemekkel nézett a jámborra., — Édes fiam — szólt kis szünet múlva — jó volna tán magadra is gondolni egy keveset. — Miért mondod ezt, anyám ? Hiba tán, ha bizonyos esetekben tisztán csak a barátságra gon­dolok ? — Nem hiba, — mondja rá a nő. Szép dolog a barátság, csak nem kell túlhajtani, mindenek felett pedig nem szabad magunkat nevetségessé tenni. (Folyt. köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése október 1-én. Elnök: Sennyey Pál b. Körjegyzők: Rudnyánszky József b., Zichy Ferraris Lajos gr. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kál­mán, Orczy Béla b., Trefort Ágoston, Fejérváry Géza b. Az ülés kezdődik d. e. 11 */4 órakor. Elnök az ülést megnyitván, jelenti, hogy az iga­zoló bizottság megalakulván, elnökké Szlávy Jó­zsef koronaőrt, jegyzővé b. Nyáry Jenőt válasz­totta. A bizottságnak a ház tagjai névjegyzékének kiigazításáról szóló jelentése tudomásul vétetett s az abban foglalt javaslatok elfogadtattak. A jelentése­k része így hangzik: A bizottság megfelelve a házszabályok 3. §-a rende­letének, a legközelebb befejezett országgyűlés alatt iga­zolva volt főrendek névsorában a következő változásokat, illetőleg kiegészítéseket­ tartja szükségeseknek s ennélfogva a névjegyzék ezek szerinti szerkesztését hozza javaslatba : 1. Schuszter Konstantin kassai püspök ő Fel­ségének múlt évi november 13-án kelt legfelső elhatározá­sával váczi püspökké legkegyelmesebben kineveztetvén, a főrendek jegyzékébe mint váczi megyés püspök; 2. Schlauch Lőrincz szatmári megyés püspök ő Felségé­nek f. évi április hó 8-áról kelt legfelső elhatározásával nagyváradi püspökké kineveztetvén, mint nagyváradi me­gyés püspök ; 3. B­e­n­d­e Imre ő Felségének múlt évi nov. hó 8-ról kelt legfelső elhatározásával beszterczebányai megyés püspökké történt legkegyelmesebb kineveztetése folytán mint beszterczebányai megyés püspök; 4. B­u­b­i­c­s Zsigmond 5 Felségének folyó évi május hó 30-ról kelt legfelső elhatározásával kassai megyés püspökké legkegyelmesebben kineveztetvén, mint kassai megyés püspök; 5. A császári és apostoli királyi Fel­ségének folyó évi május hó 26-án kelt legfelső el­határozásával az 1885. évi VII. t.-cz. 5. §. alapján a főren­diház életfogytiglan tagjaivá B­o­h­u­s Zsigmond, Gáli József és Zichy Antal legkegyelmesebben kineveztet­vén, mint olyanok a főrendek jegyzékébe beiktatandók. Ellenben az országgyűlés feloszlása óta elhalá­­loztak : Kovács Zsigmond veszprémi megyés püspök és báró Besán Nép. János a főrendiház örökös jogú tagja, ezek el­halálozásuk folytán a jegyzékből törlendők. Hasonlóképen tárgyalás alá vette a bizottság a horvát szlavon-dalmát országgyűlésnek f. évi szeptember 17-től az elnökséghez beérkezett átiratát, melylyel a fő­rendiházba megválasztott báró Inkey Nándor, báró Zma­­jics Bertalan és Kussevics Szvetozár képviselőknek e mi­­nőségbeni megbízásukat közli. Minthogy az idézett átirat szerint a horvát-szlavon és dalmát főrendi képviselők a a fennálló törvények értelmében lettek a közös magyar hongyűlésre kiküldve, igazolandók és a főrendek jegyzé­kébe felveendők. Az alakuláshoz szükséges előintézkedések meg­történvén, a háznagyra és a jegyzőkre adattak be a szavazati jegyek. Az eredmény a következő: háznagynak egyhan­gúlag Szapáry István gr., jegyzőknek Bat­thyány Lajos gr., Bánffy György gr., C­z­i­r­á­k­y Béla gr., Gyulai Pál, Nyáry Jenő b., Rud­­nyánszky József b., ifj. Széchenyi Imre gr. és Zichy Béla gr. választottak. Az alakulás ekként megtörténvén, ennök a kör­jegyzőknek a ház nevében köszönetet mondott. Ezután a bizottságokra adattak be a szavazati jegyek. Szögyény-Marich László, Péchy Manó gr. és Somssich József gr. magukat a megjelenés kötelezett­sége alól felmentetni kérik. Bubics Zsigmond, Gáli József, Zichy Antal, Inkey Nándor b., Zmajics Bertalan és Kussevics Szve­tozár beadták igazoló iratukat. Bánffy Zoltán báróra vonatkozólag az igazság­ügyminiszter értesíti a főrendeket, hogy az ellene párviadal vétsége miatt folyamatba tett eljárás ő­felsége által beszüntettetett. A hevesi büntető járás­­bíróság megkeresése Al­m­á­s­y Tasziló gr. mentelmi jogának felfüggesztése iránt, ki ellen becsületsértés és kisebb testi sértés miatt feljelentés létetett, a men­telmi bizottsághoz utasíttatott. Haynald Lajos bibornok érsek ő Felsége közelgő névnapja alkalmából a ház üdvkivonatait tolmácsolja és kéri az elnököt, hogy a ház érzelmeit juttassa a trón zsámolya elé. Az elnök ezen értelemben mondja ki a hatá­rozatot. , Az igazoló bizottság javaslata alapján B­á­n­f­f­y Ádám b. mint a főrendiház tagja igazoltatott. A ház Kovács Zsigmond és b. Bésán János elhunyta felett sajnálatát jegyzőkönyvileg fejezi ki. Szlávy József bejelenti a bizottságokra történt szavazás eredményét. A megválasztott biz. tagok névsorát reggel kö­zöljük; itt adjuk a felirati bizottság tagjai­nak neveit: Andrássy Gyula gr., Angyelics Germán karlóczai érsek-pátriárka, Gáli József, Ghyczy Kálmán, Gyu­lai Pál, Haynald Lajos bibornok kalocsai érsek, In­key Nándor br., Károlyi Gyula gr., Kautz Gyula, Majthényi László br., Radvánszky Béla br., Rud­­nyánszky József br., Somssich Pál, Schlauch Lőrincz püspök, Szapáry István gr., Szögyény-Marich László kir. tárnokmester, Szlávy József koronaőr, Sztáray Antal gr., Vay Miklós br. koronaőr, Zichy Antal, Zichy Nándor gr. Ezen eredmény tudomásul vétetvén, elnök a felirati bizottságot azonnali megalakulásra szó­lítja fel. A legközelebbi ülés október 15-én tartatik, mi­dőn a felirati bizottság jelentése fog tárgyaltatni. Ezzel az ülés d. u. 121/2 órakor véget ért, agitátor ellen az 1885. és megelőző években véghez­vitt hazaellenes üzelmei miatt. Ugyanis ő a helybeli evange­liczeum és theoló­­giai fakultás tótajku növendékeit magához csábítván, azokkal házában s nyilvános helyiségekben összejö­veteleket rendezett, ezek­ alkalmával a hazai törvé­nyek s intézmények ellen izgatott és a tótajku ifjúság lelkületét pánszláv fondorlataival mindenképpen megmételyezni igyekezett. A vád alapját képezték ama vizsgálati iratok, melyek 1885-ben a nevezett tanintézetek fegyelmi bi­zottságai által három liezeista, egy jogász és hét theológus ellen keresztülvitt fegyelmi tárgyalások al­kalmával fölvetettek és a­melyeknek eredménye az volt, hogy vádlottnak fia, Kutlik Vladimir, az összes hazai tanintézetekből, a többi pedig az illető helybeli főiskolákból végkép kizáratott. A felolvasott iratokból kétségtelenül kiderült, hogy a vádlott csakugyan a fenforgott pánszláv üzel­mek szellemi főtényezője volt. Mint vádlók szerepeltek: Aixinger László kamarai ügyész, dr. Kramplin Viktor királyi ügyész. Vádlott képviselője: Fajnor István szeniczi ügy­véd volt. A fegyelmi bíróság esti fél 9 órakor hirdette ki az ítéletet, mely szerint vádlott Kutlik Vendel az 1874. évi 34. t.-cz. 68. §-ának b) pontjába ütköző fegyelmi vétségben vétkesnek mondatott ki és e miatt a kir. ügyész indítványához képest a 70. sz. 4. pontja alapján az ügyvédségtől való végleges elmozdításra ítéltetett. Egy pánszláv ügyfél. Pozsony, szept. 29. Mint már tegnapi táviratomban jeleztem, a po­zsonyi ügyvédi kamara fegyelmi bírósága, tegnap d. u. 3 órakor tartotta meg, dr. Samarjay Károly kir. ta­­­­nácsos és pozsonyi ügyvéd elnöklete alatt, a végtár­­­­gyalást: Kutlik Vendel helybeli ügyvéd s pánszláv KÜLÖNFÉLÉK. — A Il­V. lapból. A belügyminisztérium ideigle­nes vezetésével megbízott személyem körüli magyar minisz­terem előterjesztése folytán, Jakabffy Imre királyi tanácsost s Krassó-Szörény vármegye alispánját ezen vármegye főis­­p­ánjává kinevezem. Kelt Budapesten, 1887. évi szeptember hó 29-én. Ferencz József, s. k. Br. Orczy Béla, s. k. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére, bi­­rákká, a budapesti váltó- és kereskedelmi törvényszékhez . Ney Aladár budapesti V. kerületi és dr. Wetzel Gyula buda­pesti Vill.—X. kerületi járásbirósági albirákat nevezem ki. Kelt Budapesten, 1884. évi szeptember hó 25-én. Ferencz Jó­zsef, s. k. Fabiny Teofil, s. k. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére, Szki­­csák Ignácz liptó­szentmiklósi járásbirónak törvényszéki bírói minőségben a lőcsei törvényszékhez kért áthelyeztetését jóvá­hagyván, törvényszéki birákká , a csik­szeredai törvényszék­hez : Sándor Albert oklándi, a beregszászi törvényszékhez : Both Miklós munkácsi és az ipolysági túszékhez . Zubovich Román ottani járásbirósági albirákat nevezem ki. Kelt Buda­pesten, 1887 évi szeptember hó 27-én. Ferencz József, s. k. Fabiny Teofil, s. k. Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztésére ügyész­­szé , a lugosi ügyészséghez . dr. Katona Béla budapesti alü­­gyészt, alügyészekké pedig : a brassói ügyészséghez : Bodó Sándor nagy-ilondai és a kolozsvári ügyészséghez . Sámi Lász­ló Kolozsvár városi járásbirósági albirákat nevezem ki. Kelt Budapesten, 1887. évi szeptember hó 27-én. Ferencz József, s. k. Fabiny Teofil, s. k. A budapesti kir. törvényszék elnöke, Hersich Géza díj­talan joggyakornokot a vezetése alatt álló törvényszékhez, dí­­jas joggyakornokká nevezte ki.­­ A magyar tudományos akadémia I-fő (nyelv- és széptudományi) osztálya október hó 3-án, hétfőn délután 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai a követ­kezők : 1. B­u­d­e­n­z József r. t.: Alaktani magyará­zatoké. Majláth Béla r. t.: A sorsvető könyvek. Az osztályülést összes ülés előzi meg a szept 30-diki határnapig beérkezett pályamunkák bemutatása végett. — Dr. Lubrich Ágost egyetemi tanár, a nyitrai kerületnek volt antiszemita képv.­jelöltje és Tömör Ferencz főgimnáziumi tanár, a szakcsi kerületnek volt antiszemita képviselőjelöltje, a közoktatási mi­niszter által bizonytalan időre szabadságoltattak. — Sajtóhiba. Ma reggeli tárcsánk első lap 2-dik hasáb, alulról számítva 24-dik sorban e helyett »falka úgy« ez olvasandó »falka- agy.« — Posta. Bács-Bodrog megye Goszpodincze községében f. évi okt. hó 1-én postahivatal lép életbe. A czeglédiek Budapesten. Ma reggel 6 óra táj­ban már gyülekezni kezdtek a Verhovay-hívek a czeglédi Vasut-utczában. Az egész utczát sű­rü ember-áradat borította el, mely a vasúti állomáshoz tartott. Itt külön vonat várta a küldöttséget, mely mintegy 800 tagból állt. Sokan kikisérték őket a vasúthoz s különösen nagy szám­mal voltak a kísérők közt a czeglédi asszonyok. Húsz vasúti kocsi-osztály állott a küldöttség rendelkezésére. A küldöttség vezetője Persay Fe­­rencz volt. A czeglédi polgárok közül megemlítjük a Ver­­hovay-párt elnökét, Farkas Mihályt, továbbá Balogh Zsemle és Márton polgárokat, kik a peticziót és az ezer frtot hozták a fővárosba. 7 órakor indult el Czeglédről a külön vonat, mely útközben mindenütt nagy feltűnést keltett. 9 óra 10 percz volt, midőn az osztrák-magyar államvasút budapesti indóházába berobogott. A rendőrség megtett minden intézkedést, hogy Budapesten semmiféle rendzavarás ne történjék. Az indóházhoz ugyan csak Egyed István rendőrfogal­mazó küldetett ki két lovas rendőrrel és néhány de­­tektívvel, de a laktanyákban központosítva volt nagy­számú lovas és gyalog rendőr, hogy szükség esetén közbe lépjen. Az indóházban Rácz Géza, Persay Elek és Petrovics László várták a czeglédi polgárokat. Azon­kívül a kiváncsiak egész tömege borította el a pálya­udvart. Az érkező vonatból harsány éljenzés közt szállott ki a nagy küldöttség és Rácz Géza köré cso­portosult, ki mindjárt ott a pályaudvarban beszédet tartott. Üdvözölte a czeglédieket, kik eljöttek a fő­városba, hogy tántoríthatlan hazafiságuknak, lelkese­désüknek kifejezést adjanak. Meg van róla győződve, hogy ez impozáns küldöttség láttára, mely Czeglédet képviseli, Komjáthy Bélában meglesz a becsület­érzés, hogy a kierőszakolt mandátumról lemond. Több ízben a czeglédiek helyeslése szakította félbe a szónok szavait s közbe kiáltották: »Nekünk nem képviselőnk Komjáthy! Mégis csak Verhovay a mi képviselőnk.« A menet megindult a pályaudvarból végig a Váczi-úton a függetlenségi pártkör felé. Elől haladt a két lovas rendőr, utána a czeglédiek hosszú sora. A merre a küldöttség elhaladt, fővárosszerte nagy fel­tűnést keltett s az utczákról nagy számmal csatla­koztak hozzá. A nemzeti színház bérházában levő független­ségi pártkör előtt megállott a menet, hogy a párt el­nökénél, Irányi Dánielnél tisztelegjen. A klub helyiségében ekkor a következő képviselők voltak je­len : Komjáthy Béla, Justh Gyula, Pap Elek, Ugrón Gábor és Haviár Dániel. Minthogy Irányi Dániel betegen fekszik Laka­tos­ utcza 2. számú házában, a küldöttség vezetői el­határozták, hogy Irányi lakása elé vonulnak. A menet megindult a Muzeum-köruton végig s itt egyre nőtt. A Kecskeméti- Bástya- Szarka- Lipót- és Kalap-utczán keresztül Irányi lakása elé értek a czeglédiek. A szűk utczát teljesen elborította az emberára­dat, s a küldöttség szónokainak csak nehezen sikerült a házba hatolni. Irányi Dániel, daczára, hogy beteg, fogadta a küldöttséget, mely következőkből állott: Persay Ferencz, Farkas Mihály, Balogh József, Ke­lemen István és Nagy János. Pamlagon feküdve fogadta Irányi a lent vára­kozó tömeg megbízottjait s Balogh József előre lépve, rövid beszédet tartott, melynek tartalma lényé­ben a következő: A czeglédi választókat a szurony és erőszak győzte le. A választást sohasem fogja a nép törvényes­nek elismerni. Mióta a választás megtörtént, nem tud Czegléd városába a nyugalom visszatérni és nem is fog mindaddig, mig a választóknak igazság nem szolgál­taik. A czeglédiek azért jöttek fel Irányihoz, hogy őt kérjék, érvényesítse teljes befolyását az iránt, hogy Komjáthy mandátumáról lemondjon. Midőn Balogh szavait befejezte, Irányi kissé fölemelkedett és halk, bágyadt hangon körülbelül igy felelt: »Köszöni a bizalmat, melylyel a czeglédiek iránta és a függetlenségi 48-as párt iránt viseltetnek, úgy szóló, mint pártja, mindig és mindenhol a vá­lasztások tisztaságát hangoztatta s a választói jogot a polgárok legszentebb és legsérthetlenebb jogának tartja. De ki az igazság legelemibb elveivel tisztában van, az tudja, hogy meg kell hallgatni mind a két felet. A fővárosba érkezett küldöttség azt mondja, hogy a választásoknál igazságtalanság történt, vi­szont a másik fél azt állítja, hogy semmi törvényel­lenes nem fordult elő. Ki tudja azt eldönteni hamar­jában, kinek van igaza ? Szóló nem érzi magát föl­jogosítva arra, hogy a választás lefolyásáról szó

Next