Pesti Napló, 1888. június (39. évfolyam, 151-180. szám)
1888-06-01 / 151. szám
151. szám. Budapest, 1888. Péntek, junius 1. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Reggeli kiadás: 39. évi folyam. (mechlin-inte)»—a———«W—a——— Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétezer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha a.aki klenát postai WHlOukttldér« kívántatik, postabál vagrs havonként 95 kr., •▼negyedenként 1 forint feltdlfizetendo. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó-hivatalaiba Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, május 31. Az uj katonai hitel. Ama hitel, melyet a hadügyminisztérium a delegáczióktól kérni fog, — mint a Neue Fr. Presse írja — már meg van állapítva. A pénzügyminisztériumok kölcsönös tárgyalásai az eredetileg tervezett hitelösszeg apadásához vezettek. Az igénybe veendő hadi és tengerészeti hitel 47.3 milliót tesz, ezenkívül pedig a hadügyi költségvetés 1.6 milliónyi rendes és 0.8 milliónyi rendkívüli kiadással lesz nagyobb. A 473 milliónyi hitelből Magyarországra 14,8, Ausztriára pedig 32,5 millió esik. A belügyminiszter operaházi jelentését holnap fogja tárgyalni a képviselőház pénzügyi bizottsága. Bár nem valószínű — jelenti a félhivatalos Bad. Korr — hogy a miniszter jelentése már most a két ház oly határozatához fog vezetni, mely a kormánynak megadja az opera számára szükséges póthitelt, arra nézve a pénzügyi bizottság tanácskozása mégis elegendő támpontot fog nyújtani és a minisztériumnak irányadóul fog szolgálhatni, váljon az operaházi kezelésben tovább vezetendő, vagy bérbe adandó-e? A képviselőháznak azután alakilag az ez évre szükséges túlkiadásra vonatkozólag az 1888-as zárszámadások tárgyalásánál, és a jövő évi költségvetésre vonatkozólag a belügyminisztérium költségvetésének tárgyalásánál alkalom fog adatni a szükségesnek látszó határozatokat meghozni. Törvényjavaslat a szeszvám emeléséről. Tisza Kálmán a Bud. Korr. értesülése szerint a képviselőház legközelebbi ülésének egyikén, valószínűleg már holnap, törvényjavaslatot fog beterjeszteni a szeszvámnak 36 aranyforinttal és számvámnak 40 aranyforinttal való rögtöniemelése iránt. A törvényjavaslatot a képviselőház — ha az idő engedi — még ez ülésszakában letárgyalja. Az olasz képviselőház tegnap tárgyalta Nicotera ismert indítványát az olasz tengerparti városok megerősítése tárgyában. Nicotera s más képviselők hosszasan fejtegették a partvédelemről való gondoskodás szükségét s igen természetes, hogy a hadügyminiszter a legnagyobb örömmel fogadta a képviselők készségét, melyet a költségek megszavazása tárgyában hangoztattak. A ház csaknem egyhangúlag elfogadta az idevágó indítványt s a kormány megígérte, hogy a partvédelemre vonatkozó javaslatokat november haváig mindenesetre előterjeszti. Tisza beszéde és a francziák. — május 31. Tisza szombati beszédéről a Neue Freie Presse Budapestről »autoritatív részről« az illetékes körök felfogásáról a következő informácziókat veszi : »A magyar kormány eddig semmiféle indokot, még kevésbbé szükséget nem lát arra nézve, hogy helyreigazításokkal vagy nyilatkozatokkal, legkevésbbé pedig mentegetőzésekkel álljon elő akár a képviselőházban, akár másutt, Tisza beszéde miatt. Aki a beszédet szövegében, nem pedig az innen és másfelől szétküldött irányzatos táviratokban és fejtegetésekben olvasta, az benne egyetlen sértő szót sem találhat Francziaországra vagy kormányára. Tisza ez esetben, valamint mindazokban, melyek hosszú államférfim pályája alatt fölmerültek, kerülte azt, hogy egy külállamról vagy idegen kormányról csak véleményt is mondjon, még inkább pedig, hogy ítélőleg, sőt elítélőleg nyilatkozzék róluk. Éppen ez okból kerülte ki Tisza azon csábítást, hogy sokat emlegetett szombati beszédében az 1789-ks fejezettel közelebbről foglalkozzék, noha Helfi, az interpelláló, éppen az irányban egyenesen provokálta. Éppen a nemzetközi delicatesse tekinteteiből s hogy minden képzelhető érzékenységet kíméljen, mondotta a miniszterelnök a párisi kiállítás idejének megválasztását Francziaország belügyének, melyre nézve őt ítélet meg nem illeti. Egészen másképen áll azonban a dolog véleményének szabadságát illetőleg azon kérdésre nézve, váljon a magyar kiállítók a franczia állapotokkal szemben elmenjenek-e Párisba vagy nem. Itt kizárólag a magyar érdek dönt s erre nézve mindenesetre mérvadó szó illeti meg a magyar miniszterelnököt. Ami e tárgyban mondatott, az kívül áll minden más tényező befolyásolásán, az egészen Magyarország belügye. Nagyon valószínű, hogy Decrais franczia nagykövet e perczben már beszélt Kálnoky gróffal. De a magyar kormány minden fennálló szokás szerint teljesen kizártnak tekinti, hogy az ilyen beszélgetés diplomácziai reklamácziónak vagy intervencziónak tekintessék. Kálnoky azon helyzetben lehetett, hogy a franczia nagykövetnek a tényállást úgy adja elő, a mint valóban történt s itt jeleztetett. Tisza távol állt attól, hogy Francziaországot vagy kormányát megsértse; beszédében tisztán csak ténylegest nyújtott, melyhez sem hozzá adni, melyből sem valamit elvenni nem lehet. A magyar kormány azon szilárd meggyőződést is táplálja, hogy a Párisból jelzett izgatottság csak mesterkélt s hogy az, ha valóban uralkodnék, csak újabb bizonyságát nyújtaná Tisza előadása helyességének. E körökben továbbá meg vannak győződve, hogy a mozgalom nemsokára mérséklődni fog, főleg miután biztosan tudják, hogy a franczia államférfiak teljesen távol maradtak tőle. Egyébiránt jogosult azon kérdés is, miben nyilatkozott hát Francziaország barátsága az utolsó három évtizedben ezen monarchia iránt s e kérdésre feleljenek elsősorban azok, kik itt az országban az úgynevezett franczia rokonszenvekkel oly bűnös játékot űznek. Igen érdekes nyilatkozatot találunk a Frankfurter Zig ma érkezett számában. E lap vezérczikke ellentétben a németországi sajtó felfogásával, Tisza beszédéről ezeket írja: »Mondjuk ki nyíltan: Tisza nyilatkozatainak alakjában nagyon is messzire ment. Arra kellett volna szorítkoznia, hogy ismételje kormánya ismert álláspontját s ebben példát vehetett volna azon íódból, melyben az olasz kormány a múlt év junius 25-én Cavallotti hasonló interpellácziójára felelt. Cavallotti szintén politikailag értékesítette az ügyet, mint kollegája a magyar parlamentben, de Grimaldi kereskedelmi miniszter egyszerűen azt felelte : Olaszország távolmaradásánál csupán gazdasági indokok mérvadók. Crispi ezt megerősítette, s midőn behatóbban foglalkozott Cavallotti politikai fejtegetéseivel, ezt Francziaországot lekötelező módon tette. Crispi azzal végezte, hogy a kormánynak nincs semmi kifogása az ellen, hogy magánosok vesznek részt a kiállításban s támogatni fogja azokat, mint már a franczia nagykövettel közölte. Tisza még egy lépéssel tovább mehetett volna, minthogy a Habsburgház a franczia forradalom irányában máskép áll, mint a szavoyai uralkodóház. Ha a magánrészvétet a kiállításon sem akarta támogatni, ezt is megmondhatta volna. Ez világos, lekötelező és elég lett volna. És miért mondott Tisza többet ? Miért léptette föl a háború veszedelmét, mért szólt Francziaország belügyeiről, mért hagyta sértő módon észrevétetni, hogy esetleg nemcsak a magyar zászló megsértetik, hanem magyar tulajdon is elidegenittethetik ? Nem hiszszük, hogy ezt azért tette, mert azt hiszi, hogy a jövő évben háboru lesz vagy a francziákat provokálni akarta volna? Csak azért lépett fel élesebben a francziák ellen, mert egy kicsit utánozni akarta Bismarck herczeget s azt hitte, hogy ez utóbbinak szívességet tesz, ha keményebb hangot használ.« Nagy emberek példája tudvalevőleg ragadós. Németországban vannak kis miniszterek, sőt tanácsnokok, kik magukat úgy érzik, mintha Bismarckok volnának. Olaszországban Crispi »nagy barátja« mintájára irányítja magát. Mért ne tegye tehát Tisza úr is magas szövetségese módjára, hogy egyszer Francziaország belügyeivel foglalkozzék s miért ne öntsön »hideg zuhanyt« Páris felé ?! Hogy egy és ugyanazon föllépés nem illik mindenkihez, azt a külsőségek majmolói rendesen nem tudják. S nem egyszer saját kárukra kell tapasztalniok, hogy nem jó, ha valaki pápább akar lenni a pápánál. Tisza úr aligha kerüli ki e tapasztalatot. * Az alábbiakban adjuk ma érkezett táviratainkat: Páris, május 31. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) A Neue Freie Pressének jelentik innét . Gerville Reacnnak a kiállítási ügyben intézett interpellácziójára Goblet miniszterelnök így nyilatkozott : A magyar kormánynak elvitazhatatlanul joga volt kinyilatkoztatni, hogy a magyar iparosokat a kiállításunkon való megjelenhetés érdekében nem fogja támogatni. Ezt sajnálhatjuk, de nincs jogunk felette panaszkodnunk. A magyar kormánynak joga volt az is, hogy lebeszélje szándékukról azokat az iparosokat, kik a kiállításban részt akartak venni. De nézetem szerint a magyar miniszternek, hogy nézetét igazolja, két dolgot nem lehetett, mondania, olyan két dolgot, amely elfogadhatatlan és melynek kifejezése a szónok gondolkozását túllépte. (Tetszés.) Nem mondhatta a helyzetet olyannak, hogy a kiállítás idejében az országa és országunk közt való béke zavart szenvedhetne, mert ha Tisza úr tudja, hogy országában nem uralkodik ellenségeskedés a mi országunkkal szemben, akkor tudja azt is, hogy ilynemű gyanú országunk ellen nem intézhető. Páris, május 31. (A kamara ülése.) Gerville Reach interpellálja a kormányt Tisza Kálmán magyar miniszterelnök nyilatkozatai tárgyában, melyeket udvariatlanoknak és a nemzetközi szokásokkal ellenkezőknek mond. Tisza úgy látszik előrelátja a közeli háború eshetőségeit. Ha ez eshetőség beállana, Francziaország és kormánya kijelenthetnék, hogy mindent megtettek, hogy azt megakadályozzák. Ha a magyar miniszterelnök jobban volna értesülve, úgy tudhatná, hogy Francziaországban teljes biztonság uralkodik és hogy ott a külföldiek életét és vagyonát tiszteletben tudják tartani. Tisza szavai nem kötelezik Ausztria-Magyarország kormányát, de meglephették azokat, kik a két ország között fennálló rokonszenvet ismerik. Szóló kérdi a minisztert, kapott e értesüléseket, melyek a Francziaországban előidézett kellemetlen benyomást eloszlatni képesek? Goblet miniszter válaszolja, hogy a kormány osztozik az általános felindulásban; elismeri, hogy az elhatározás, hogy a világkiállítás 1889-ben rendeztessék, ellenvetéssel találkozhatott ama nemzetek részéről, kik elfelejtették, hogy az 1789-iki év csak az emanczipáczió és az igazság eszméinek volt szentelve. A kormány köszönettel veszi a sok oldalról jelentett hozzájárulást, de nem veheti rossz néven azoknak a kormányoknak, melyek abban a véleményben vannak, hogy nem csatlakozhatnak e nemzetközi manifesztációhoz. Bizottság alakult Ausztria-Magyarországnak a kiállításban való résztvétele ügyében, de e bizottság később ettől elállott. Tiszának jogában állt, sőt kötelessége volt, hogy a magyar iparosokat a kiállításban való résztvételtől visszatartsa. De az nem jogos állítás, hogy az események olyanok, hogy attól kellene tartani: a béke a két ország között a kiállítás idejében meg fog zavartatni. Tiszának nem volt joga azt állítani,hogy a franczia kormány nincs abban a helyzetben, hogy vendégei biztonságáért kezeskedhetnek. Ezek igazságtalan vádak, melyeket nem vártunk attól az országtól, amely iránt a francziák mindig rokonszenvet tanúsítottak. Ily szavakat, ily szájból hallva, nem lehetett észrevétlenül hagyni. A miniszter ennélfogva meghízta a bécsi franczia nagykövetet, hogy hívja fel erre Kálnoky gróf figyelmét. Goblet folytatólag kijelenti, hogy Kálnoky gróf élénk sajnálatának adott kifejezést az esett felett és kijelenté, hogy sem a kormánynak, sem neki magának szándékában nem volt megsérteni Francziaországot, melylyel a legkitűnőbb viszonyok fentartását óhajtják. Azóta Tisza kijelenté, hogy ez érzületekhez csatlakozik és hogy Francziaországot sértő szándéka egyáltalán nem volt. Ezek a nyilatkozatok, melyeket a kormány kapott, és ha azok, mint hinni kell, őszinték, Tiszától függ hogy minden félreértést eloszlasson. Goblet megragadta ezúttal az alkalmat, hogy a külpolitikáról nyilatkozzék. E politika — mondá a miniszter — lényegesen békés. Francziaország a békét óhajtja és nem keres kalandokat; saját ügyeivel foglalkozik és épp úgy távol áll minden támadó szándéktól, mint minden gyengeségtől. A kiállítás legjobb bizonyítéka szándékainak és ama szilárd akaratnak, hogy a béke ne az ő hibája által zavartassák meg. Egyébként a rend az ország belsejében soha sem volt jobban biztosítva mint most, ha az valahol meg van zavarva, a magyarok nagyon jól tudják, hogy nem Francziaországban. Francziaországban mindig csak akkor voltak forradalmak, midőn a kormányok azokat szükségessé tették, a köztársaság ma szilárdabban van megalapítva, mint talán a köztársaságiak maguk gondolnák. Ha valamely szomszéd állam oly intézkedésekhez nyúl, melyek károsak érdekeinkre, úgy nem ragadtatjuk magunkat haszontalan rekriminácziókra, hanem föntartjuk magunknak, hogy kellő időben kellő intézkedéseket tegyünk. Mindenki el fogja ismerni, hogy e politika Francziaország méltóságának és érdekeinek egyaránt megfelel. (Élénk tetszés.) Ezzel az inczidens véget ért. Páris, május 31. Hoyos gróf osztrákmagyar nagykövet jelen volt a diplomácziai kar rendes heti fogadtatásán a külügyminisztériumban és hosszasabban beszélgetett Goblet külügyminiszterrel. Berlin, május 31. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Idevaló mérvadó körökben a franczia-magyar inczidenst elintézettnek tekintik; a magyar kormány álláspontja itt természetszerűleg nagy tetszéssel találkozott. — A Norddeutsche Allgemeine Zeitung ma kedvezőtlen nyilatkozatot tesz a szélsőbalpárt óvásával szemben. A Post a Dniewnik Warszawskival polemizálva megjegyzi,hogy barátunk ellenségei nekünk is ellenségeink és emez alapelvben rejlik Tisza magatartásának legbiztosabb magyarázata és leghathatósabb igazolása. Azok a kölcsönös barátságos nyilatkozatok, melyek egy idő óta a Néva és a Szajna közt folynak, joggal ébresztettek Budapesten ellenszenvet Francziaországgal szemben. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, június 1. A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A belügyminiszter fogad déli 12—1 óráig. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter fogad d. u. 2—3 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10— d. u. 2. Nemzeti múzeum , régiségtár d. e. 9— d. u. 1. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 8— 7, egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand Garé-Restaurant de l’Opera Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világitással. Az idegenek találkozási helye. — május 31. A hir. lapból. Kinevezések. Klein Jakab temesvári, dr. Rittich Antal és Papp Vazul njaradi és Vajnai Gusztáv lippai bírósági tolmácsokká neveztettek ki. Jóváhagyások. A szentpéteri ev. kőműves temetkezési egylet, a vermesi önk. tűzoltó egylet, az aranyos maróti önk. tűzoltó-egylet s a galántai haladó iparos kör alapszabályai jóváhagyattak. Névmagyarosítások: Halper Pál (Barátfalvi) Szatmári-ra, Kohn Ignácz s fia András (Törökszentmiklós) Kardos-ra változtatták nevüket min. engedéllyel. Ur napja. A főváros katholikus lakossága ma nagy fénynyel és hagyományos szertartással ünnepelte meg úr napját. A várbeli helyőrségi templomban reggel hét órakor volt az ünnepi nagy mise, melyet b. Hornig Károly, az újonnan kinevezett veszprémi püspök mondott fényes segédlettel. A körmenet a templomból az Országház utczára, onnan a Szt.-Háromság-térre vonult s visszatért a helyőrségi templomba. A Mária-Terézia-ezred egy zászlóalja időnkint dísztüzet adott. A Mollináry- és Jellacsics-ezred zenekarai is részt vettek a menetben. A jelenlevők közt voltak: b. Fejérváry és Bedekovics miniszterek, Beniczky államtitkár, b. Winterhalter altábornagy, b. Ripp, Christianovics, Bulyovszky tábornokok, számos fő- és törzstiszt, Jekelfalusy Lajos miniszteri tanácsos, az egyetemi tanács, a főváros küldöttsége Ráth Károly főpolgármesterrel élén, Török főkapitány stb. Ezenkívül a belvárosi plébániatemplomból is indult ki körmenet. A külvárosokban vasárnap fogják tartani az úrnapi körmeneteket. Az ünnepnek szép idő kedvezett, csak déltájban volt egy kis futó eső. A kúria másodelnökének Daruváry Alajosnak kinevezését a hiv. lap mai számában közli. Református egyházkerületi közgyűlés. A dunamelléki ref. egyházkerület mai folytatólagos közgyűlésén Szilassy Aladár terjesztette elő számszéki jelentését. E szerint a közpénztár tőkéje a múlt év végén 88,183 frt 80 krt tett ki, a missziópénztáré 14,773 frt 51 krt, az államsegélypénztáré 129,966 frt 81 krt, a pesti ref. papnöveldéé 98,209 frt 57 krt, a nagykőrösi gimnáziumé 118,812 frt 20 krt. A számadások még több kisebb jelentőségű részének meghallgatása után a közgyűlés megadta a pénztárak kezelőinek a fölmentvényt. Ezután a kultuszminiszter egy leirata olvastatott föl, hogy a középiskolákban jegyzőkönyvbe vegyék a kiküldött miniszteri biztosok észrevételeit. A közgyűlés e tárgyat a konventhez tette át. Végül megállapittatott még a lelkészek és tanítók özvegyeinek ez évi segélyezése. A közgyűlést holnap folytatják. Az új veszprémi püspök, Hornig Károly bárónak veszprémi püspökké történt kinevezését, melyet már jelentettünk, a hivatalos lap mai száma a következőkben közli: Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére : báró Hornig Károly hittudor, czimzetes püspök, esztergomi kanonok és miniszteri tanácsosi czimmel és jelleggel felruházott osztálytanácsost, veszprémi püspökké kinevezem. Kelt Bécsben, 1888. évi április hó 8-án. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k. Az uj veszprémi püspök 1840-ben Budán született, ahol atyja, — egy világot járt, vállalkozó szellemű férfiú — mint mérnök volt alkalmazva az osztrák államvasúttársaság által létesített pest-bécsi vonal munkálatainál. Báró Hornig Károly gimnáziumi tanulmányait Bécsben, Budán és Nagyszombatban végezte, majd a pesti egyetemen hallgatta a hittani tanfolyamot. Tehetségével és kitartó szorgalmával korán magára vonta elöljáróinak figyelmét, kik aztán a bécsi Augustinumba küldték. A hittudori fokozat elnyerése után 1866-ban tanulmányi felügyelővé neveztetett ki a fővárosi szemináriumban, s egyúttal mint egyetemi tanársegéd működött. Négy évvel rá, 1870-ben az újszövetségi szentirási tanulmányok nyilvános rendes tanára lett az egyetemen. Ez állásában nyolcz évig működött, ez időre esik irodalmi tevékenységének java része is. — 1873—1878-ig a »Religio« czimű hittudományi folyóiratot szerkesztette s igy ebben, mint más egyházi folyóiratokban számos tartalmas czikk jelent meg az ő tollából. Eredményekben gazdag tanári és írói munkássága felkeltötte a herczegprimás figyelmét, ki őt, midőn 1878-ban esztergomi kanonok lett, a primási iroda vezetésével tisztelte meg. Reá volt bízva a kormánynyal és az összes hatóságokkal való érintkezés vezetése, amiben mindig ritka tapintatot tanúsított. Államszolgálatba lépésével egyidejűleg a babolckai czímzetes apátsággal ruházták fel, majd 1883-ban scardoniai választott püspök lett. Egy évvel később pedig a miniszteri tanácsosi czimet és jelleget nyerte s mint ily lép most a veszprémi püspöki székbe, mely egy évig volt üresedésben. A pápa, egy római táviratunk szerint, holnap fogja Hornigot prekonizálni, azaz püspökké képesíteni. A Habsburg-vár eladása forog most szóban Brugg és Aargau városok tanácsában. Ugyanis dr. Kobany bécsi tanár ajánlatot tett a bruggi városi tanácsnak, hogy ő hajlandó volna megvásárolni az osztrák uralkodóháznak romba dőlt várát. Az ajánlatot az aargaui kormányhoz tették át, mely most tanácskozik fölötte. Dom Pedro brazíliai császár állapota, mint egy mai milánói távirat jelenti, állapota folyton javul s ezért nem is adnak ki többé orvosi jelentést. A császár elutazását Aix-les-Bainsba június 2-ára tűzték ki, föltéve, hogy az időjárás kedvező lesz. A bécsi férfi dalegylet fővárosunkban. A »Wiener Männergesangsverein« fogadtatásának és hangversenyeinek részletes sorrendje a következő: Első nap június 2-án: 4 óra 30 p. d. u. érkezés Szobbra. Fogadtatás a kiküldött bizottság részéről Luczenbacher Pál szobbi birtokos, főrendiházi tag vezetése alatt. 4 óra 45 pkor hajóra szállás. Üdvözlés Gerlőczy Károly, Budapest főváros I. alpolgármestere által. Megállás a Császár-fürdőnél, hol is a Molináry 38-ik cs. kir. gyalogezred zenekara Zöllner karmester vezetése mellett hajóra száll. 7 órakor este érkezés a Dunagőzhajózási társaság budapest-bécsi hajóállomására. Üdvözlések: gróf Andrássy Aladár, mint a »Budapesti Önkéntes Mentő-Egyesület« elnöke és a »Jó szív« végrehajtó bizottságának tagja, és Ráth Károly, Budapest főváros főpolgármestere, dr. Országh Sándor, orsz. képviselő, mint a budai dalárda elnöke által. A budai dalárda üdvözlése. A vendégek kijelölt szállásaikra vonulnak. 8 órakor este találkozás a fővárosi vigadó nagytermében. 8 óra 30 -kor díszhangverseny. Kezdete */29-kor. Vége ‘/20 órakor. Hangverseny után közös vacsora a Vigadó emeleti, éttermeiben H étlap szerint. Második nap, június 3-án, 8 órakor reggel találkozás a Hangi-féle kioszknál (Vigadó-tér). Kirándulások külön csoportokban a vendégek jelentkezése szerint. A budai várpalota kertjének az országos (Esterházy) képtár, a magyar nemzeti múzeum, a Közraktárak és Elevator megtekintése. Dreher Antal serfőzdéjébe (Kőbánya). Indulás magánfogatokon 9 óra előtt néhány perccel. Sétakocsizás az Andrássy-úton és a városligeten keresztül. Érkezés 1 /210 óra után. Megtekintése a serfőzdének és az uj nagy jégkészitő gépnek. Villásreggeli. Indulás vissza d. e. 12. pontban. Fővárosi közvágóhid. A cs. és kir. dunagőzhajózási társaság ó-budai hajógyárába (közlekedés helyi hajón). Törley J. pezsgőgyárába Budafokon (közlekedés helyi hajóval). Indulás 9 órakor — visszajövet 12 órakor pontban. Központi tejcsarnok (közlekedés a közúti vasút városligeti vonalán). Kereskedelmi múzeum (állandó ipar kiállítás, Városliget). A Tarnóczy Gusztávné által rendezett gyűrűkiállítás a képzőművészeti társcsarnokában (Andrássy-út). Az új országház nagy fészmintájának megtekintése (külső Nádor-utcza 40 sz.) A budapesti önk.mentő-egyesület központi állomásának megtekintése. 1 óra délután indulás a Margitszigetre, a bécsi hajóállomástól sétahajózással le a közraktárakig. 11/2 óra délután érkezés a margitszigeti felső állomásra. Czigányzene. Fényképezés, csoportfelvétel Klösz György budapesti fényképész által. A forrásnak, a fürdőnek, esetleg a rózsatelepeknek megtekintése. 2 óra délután társasebéd. 4 óra délután indulás a szigetről. 41/* óra délután érkezés a bécsi hajóállomásra. Indulás a Ferencz József-térről omnibuszokkal a Városligetbe. 6 óra este hangverseny a korzón.Kezdete esti 6 órakor, vége */a8-kor. Bucsuzás. Tűzvész. Brassóból jelenti egy távirat, hogy Szász-Hermány községben ma délelőtt tizenegy órakor tűz ütött ki, mely olyan gyorsan harapózott el, hogy rövid idő alatt tizenegy ház melléképületeivel együtt porrá égett. Még nem tudják a tűz keletkezésének okát. Tolvaj-alternatíva. Bécsből írják tegnapi kelettel : Ho 1lós István mohácsi születésű és bajai illetőségű lapexpeditor e hó 11-ike és 29-ike között nejének nagynénjétől, Wagner Erzsébet idevaló kávésnőtől több, mint hétezer forintot tulajdonított el oly módon, hogy feltörte azt a bőröndöt, melyben a kávésnő takarékpénztári könyvecskéit tartotta s ezekkel együtt az asszony aranyóráját is elcsente. A könyvecskék hétezer forintról szólottak. A tolvaj egy kis levélkét tett a könyvecskék helyébe s ebben azt irja nénjének, hogy egy év múlva mint gazdag ember fog visszatérni s akkor kamatostul vissza fogja fizetni az ellopott összeget, föltéve, hogy nagynénje nem tesz ellene följelentést. Ha igen, akkor főbe lövi magát s a néninek nem lesz se pénze, se Hollósa. A meglopott kávésnő ez alternatíva daczára is megtette a följelentést Hollós ellen, ki azonban már eltűnt Bécsből. Hogy fölvette-e az osztrák takarékpénztárnál a hatezer forintot, még nem lehetett konstatálni, de nagyon valószínű. Nagy szerencsétlenség. Canadában a montreali légszeszgyárban a múlt héten egy gáztartó fölrobbant és nagy pusztítást okozott. Az épületet éppen javították, s a munkások egyike lámpájával vigyázatlanul közeledett a gáztartóhoz, mely nem volt jól elzárva. így támadt a robbanás, mely az egész épületet romhalmazzá változtatta,s csupán a sarokoszlopok maradtak sértetlenül. A szomszéd épületek is jelentékeny kárt szenvedtek. Tizennyolc munkás halálát lelte, harmincz pedig súlyosabban vagy könnyebben megsérült. Valószinüleg még több hullát fognak a romok alatt találni. Sikkasztó dijnok. A pestmegyei árvaszék ügyészségénél, hol Kiss Ignácz ügyészen kivül három dijnok végzi a teendőket, egy Bereczky Kálmán nevű dijnok, midőn főnöke távol volt a fővárostól, egyes felektől az adósságok után járó kisebb kamatokat beszedte s midőn főnöke visszatért a fővárosba, az 50 frtra rugó pénzt át nem szolgáltatta. Később az ügyész a felektől követelte a pénzt s igy sült ki a könnyelmű fiatal ember eljárása. Az ügyész azonnal elbocsátotta s miután Bereczky megígérte, hogy a pénzt megtéríti, jelentést sem tett ellene. De a fiatalember nem tudta az ügyet rendbe hozni s az ügyész végre is megtette a jelentést a törvényszéknél. Meglőtt vadászlegény. Mainzből írják, hogy a rannheimi szarvasvadászaton egy vendéglős vad helyett egy vadászlegényre puskázott, aki rögtön meghalt. Özvegye és négy árvája siratja. Furcsa végrendelet. Pétervárott a nemrég meghalt I. dúsgazdag bankár különös végrendeletet hagyott hátra. Az elhunyt összes vagyonát fiatal, 24 éves özvegyére hagyta, azzal a föltétellel, hogy nőül menjen egy agg, világtalan kereskedőhöz, ki egész vagyonát elköltötte és sok éven keresztül S. bankár házában élt kegyelem-kenyéren. A vak aggastyán azonban éppoly kevéssé van e végrendelkezéssel megelégedve, mint az nincs ínyére a fiatal özvegynek. a