Pesti Napló esti kiadás, 1889. február (40. évfolyam, 32-59. szám)

1889-02-01 / 32. szám

A PESTI NAPLÓ ESTI LAPJA. Budapest, 1889. Péntek, február 1. 32. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 kr. Öngyilkosság-e vagy gyilkosság? A rejtély, mely Rudolf trónörökös hir­telen halálát körülvette, kezd kibontakozni a maga rémületes valóságából. A hivatalos lap, mely két napon át erő­sítette, hogy a trónörökös halálát szélhűdés okozta, ma reggeli kiadásában beismeri, hogy a trónörökös erőszakos halállal és golyó által halt meg, de azt a nézetet tolmácsolja, hogy a trónörökös maga volt az, a­ki a saját életét kioltotta. Tehát igaznak bizonyult, a­mit a halál­hír megérkezésekor minden ember sejtett. Igaznak bizonyult, hogy nem természetes ha­lál oltotta ki trónörökösünk életét. De igaznak bizonyult egyszersmind az is, hogy azon tanácsadók, akik e szomorú pil­lanatokban a koronához legközelebb állanak, nem tudtak felemelkedni a helyzet magasla­tára és nem tudtak oly tanácsot adni arra nézve, hogy ez az óriási tragédia ne kísértes­sék meg hivatalos állítások kicsinyes fogásai­val lepleztetni és hogy e gyászos órákban ne merüljön fel semmi olyan, ami annak ünne­pélyességét zavarhatja. Mélyen sajnáljuk, hogy a magyar képvi­selőház elnökének el kellett mondania tegnap ama szavakat, melyeknek ma éppen ellenke­zőjét állítja a magyar kormány hivatalos lapja. Most már világos, hogy Tisza minisz­terelnök a valódi tényállásról értesült, midőn azt a hírt kapta (a­mi a »Nemzeti-ben meg is jelent­, hogy a trónörökös vadászat alkal­mával és lövés által halt meg. A kormány tehát tudta a valót és mégis hozzájárult ahoz, hogy a magyar képviselőház elnöke a tör­vényhozás színe előtt a valósággal éppen el­lenkezőt mondjon. Valóban szomorú, nagyon szomorú, hogy ha ezt a borzalmas tragédiát egyáltalában le­hetséges lett volna, egy nevetséges vonással ki­­vetkőztetni hatásának borzalmas fenségéből, akkor az, azon eljárás folytán, melyet hiva­talos részről tapasztalnunk kellett, csakugyan sikerült volna. És mindenki annál inkább ítéli el ezt az eljárást, minél őszintébben érzi fájdalmát a katasztrófa felett. Egy nemzet fájdalma, mely ennyire őszinte és igaz, méltán megkövetelhette volna minden irányban a korona tanácsosainak ré­széről az igazságot és az őszinteséget. De különben is mit értek el az ügyet­len, tapintatlan titkolózással és ámítással ? Csak azt érték el vele, hogy a gyásznak ün­nepélyességét sikerült megzavarniok, de az igazságot nem sikerült eltakarniok. Mert a józan ész erősebb, mint a hivata­los ész. És a közvélemény, mely ösz­­tönszerűleg kitalálta, hogy itt erő­szakos halál­esete forog fenn, ma már éppen úgy nem hiszi el a hi­vatalos kijelentéseknek azt, hogy Rudolf trónörökös öngyilkos lett, mint a­hogy nem hitte el azt, hogy szélhűdés okozta halálát. Mert mindaz, a­mit a trónörökös utolsó napjainak történetéről és a trónörökös dispo­zíc­ióiról tudnak, ellentmond­­annak, hogy a trónörökös öngyilkossá lehetett, és minden indokok és ténykörülmények, melyekre a hi­vatalos lap a maga kombináczióját építi, nem indokolják az öngyilkosságot. A nagy lőseb a koponyán, a­melyet a hivatalos lap maga beismer, kizárja úgyszólván azt, hogy az rendes lövéssel történt. I­g­y nagy lesebet csakis vadászfegy­ver okozhat. Továbbá a hivatalos lap nem mondja meg sem azt, hol van a seb, sem azt, mely irányból jött a lövés. Ez pedig a leglényege­sebb tudni való, és teljes mértékben felkelti a gyanút a kombináczió hitelessége iránt, éppen ezen legfontosabb ténykörülmények elhallgatásával. Még kevésbbé indokolhatja az öngyil­kosságot a trónörökös fejfájására és lelkiál­lapotára vonatkozó hivatkozás. Az elmezavarnak minden részlet ellene mond. Sőt minden intézkedésből az tűnik ki, hogy a trónörökös a halál előtti napon legjobb kedvben volt és a másnapi családi ebédről le­mondván, ugyanaz napon estére gróf Károlyi Istvánt várta magához. Főfájás, melankólia, stb. mind igazak lehetnek, de öngyilkossági indokul egy oly férfiúnál, mint Rudolf trónörökös volt, aki nagy históriai hivatással nézett a saját jövő­jébe,­­ nem szolgálhat. Itt tehát az öngyilkosság föl­tevése is éppen csak olyan való­színűtlen mese, mint volt a szélhű­dés m­e­s­é­j­e. Hanem, a­mi most már ezek után telje­sen bizonyosnak látszik, ez nem más, mint az a borzasztó feltevés, hogy a trónörököst meggyilkolták. Hogy miképen? Nem tudjuk. Hogy ki? Azt se tudjuk. Kósza híreknek ter­jesztői nem akarunk lenni és várjuk tehát, még ez is ki fog derülni a maga teljes valóságában. Mert titok nem maradhat,akárhogy titkolják is. És a nemzet gyászán, a fájdalom őszinteségén és a csapás megrendítő voltán, valamint a trónörökös emléke iránti kegyeleten mit sem fog változtatni, akármiképen is történt. S csak az lehetséges, hogy koporsójára még több köny fog hullani, de az nem, hogy kevesebb. A hivatalos lap közleménye így hangzik: Az ő cs. és kir. Fensége Rudolf főher­­czeg trónörökös elhunyténak lesújtó esemé­­nyéről általunk tegnap közölt adatok, a ma­gas elhunyt legközelebbi környezetének a végzetterhes esemény kábító benyomása alatt szerzett első észleleteire voltak alapítva. A környezet, miután a hálószoba ajtaja feltöre­tett, ő cs. és kir. fenségét ágyában élettelenül találta, s ezen benyomásra támaszkodtak aztán a Bécsbe érkezett jelentések, valamint az a föltevés is, hogy a halált szívszélhüdés okozta. A jelenvoltak sürgős táviratban kérették Meyerlingbe dr. W­i­d­e­r­h­o­fe­r udvari taná­csost, ki ennek következtében a legközelebbi vonattal azonnal oda sietett. A haladéktalanul megejtett vizsgálat alkalmával dr. W­i­d­e­r­h­o­f­e­r megállapította, hogy a boldogultnak fején egy meglehetősen nagy seb van, a kopo­nyafalak és koponyacsontok na­gyobb kiterjedésű leválásával, melynek rögtöni halált kellett előidéznie, s amely lő­sebnek ismertetett fel. Az ágy mellett, a jobb kéznek közvetlen közelé­ben megtalálták a kilőtt revolvert, s a fegy­ver helyzete semmi kétséget sem ha­gyott fenn arra nézve, hogy a halál önkezűleg okoztatott. Az a körülmény, hogy ő cs. és kir. fenségének szolgaszemélyzete a melléképüle­tekben volt elhelyezve, és hogy a boldogult mellé beosztott szolga a vadászat megrende­lése végett ő fensége parancsára a házat rö­vid időre elhagyta volt, érthetővé teszi, hogy a lövés durranását senki sem hallotta meg. A haladéktalanul Meyerlingbe kiküldött, s a fennálló szabályok szerint megalakított bizottságnak feladatát képezte, a tényállás és a mellékkörülményeket jegyzőkönyvbe venni. El nem hallgathatjuk, hogy ő cs. és kir. fensége közvetlen környezetéből többen az utolsó hetekben a beteges idegizgatottságnak gyakori tüneteit észlelték rajta, úgy, hogy azon nézet­h­ez kell ragaszkodni, hogy e borzasztó esemény pilla­natnyi elmezavarnak volt kifolyá­­sva. Ezenkívül megemlíthető az is, hogy ő cs. és kir. fensége egy idő óta gyakran pa­naszkodott főfájásról, melyet ő maga annak tulajdonított, hogy múlt őszszel lovával elbu­kott; ez a baleset azonban, ő cs. és kir. fen­ségének határozott parancsára, annak idején titokban tartatott, hamar mélyen elalszik. 8 óra előtt H­o­y­o­s gróf és Coburg Fülöp herczeg, —az utóbbi és az imént érkezett vissza Bécsből — már igen türelmetlenek lettek s kopogtattak a hálószoba ajtaján, melyet — a mi különben soha sem történt meg — zárva találtak. Miután az ajtót erőszakkal felnyito­t­­t­á­k, borzadva látták, hogy a trónörökös holtan fekszik ágyában, jobb keze az ágyról lecsüngve; a földön egy revol­ver feküdt, az elhunytnak száján aludt vér csomósodott össze. Öngyilkosság le­hetőségére nem is gondolva, a belépők va­lamely ér megszakadását gyanították és Hoyos rögtön Badenbe sietett. Coburg Fülöp herczeg mindent érintetlenül hagyva, és az ajtót elzárva, a mellékszobá­ban maradt, míg a bizottság meg­érkezett. Rudolf trónörökös a királyi csa­lád tagjaihoz intézett több levelet hagyott hátra, többek között a Szögyényi­­hez intézett, tegnap már em­lített levelet, melyben őt emlékezteti, hogy két évvel ezelőtt tett végrendeletének intézkedése értelmében vállalja el ira­tainak rendezését. A szörnyű tett indító okairól egy sor sem ad legtávolabbi felvilágosí­tást sem,­ ama tú­lizgatott, ideges ál­lapoton kívü­l, melyet az utóbbi hetekben a trónörökösön minden­ki észlelt, és a­mely kiterjedt le­velezéseiben is feltűnően nyil­vánul; más magyarázat nem is található­­.Csupa képtelenségnek tar­tjuk a fent elmon­dottakat is és tendencziózus felültetésnek azt, mintha az eddigi hivatalos ámításokban is­mét csak a király lett volna a hi­bás, és hogy ismét csak Tisza és Taaffe szolgálták az igazságot. Elítéljük a »Buda­­pester Correspondenzet«, hogy ilyen teuden­­cziózus szellőztetésre vállalkozik,szemben egy iszonyú katasztrófa által sújtott apával és uralkodóval. Szerk.) A halál oka. BéCS, febr. 1. (Bud. Korr.) A legborzasz­tóbb, leghihetetlenebb, de egyúttal a legke­­vésbbé megmagyarázható szomorú eset tehát mégis tény: Rudolf trónörökös sajátkezűleg ol­totta ki életét. Miután a tegnap este 6 órakor megejtett bonczolás ezt kétségtelenné tette, ő Felsége nagy nehezen beleegyezett Kálnoky gr., Tisza és Taaffe gróf miniszterek ajánlatába, hogy a té­nyek leplezetlenül tétessenek közzé. Ennélfogva itt még nem is tudják, vájjon a­­Budapesti Közlönye a hírt ideje­korán közölhette-e. A fel­vett jegyzőkönyv sze­rint a trónörökös szerdán reggel fél 7 órakor hálóköntösében a hálószoba ajtaját kinyitotta és a lakosztályban egyedül jelen levő Loschek komornyiknak azt a rendeletet adta, hogy a kocsit rendelje meg, valószínűleg azért, hogy egyedül maradhasson. Rudolf trónörökös erre levetkőzött, az ajtót be­zárta, ágyba feküdt és gyertyavi­lág mellett egy revolverrel jobb halántékába lőtt. A golyó a kopo­nyafal közép­én jött ki, a­mint ez ké­sőbb dr.Widerh­ofer által konstatál­ta t­o­tt. A komornyik a kapott parancs teljesítése után visszajött és a re­ggeli idejéig várt, tudva, hogy a trónörökös mindig nagyon A trónörökös a­ ravatalon. BéCS, febr. 1. A trónörökös holt­tetemének bonczolása 9 órakor kez­dődött. Jelen voltak: K­u­n­dr a tanár, a pa­­thologiai és anatómiai intézet igazgatója, W­i­e­­­derhofer és A­u­c­h­e­n­taler udvari orvo­sok és az udvari bizottság. A bonczolás éj­fél­kor ért véget, mire még az éj folyamán a holttetemet a nagy étterembe vit­ték át, hol ravatalra helyezték. Bécs, febr­ 1. (A Pesti Napló tudósító­jának távirata.) A trónörökös saját szobája vas­ágyán fekszik. Arcza kissé elváltozott, szemei félig nyitva, bajusza gondosan félresimitva s fején gumi­tömlő van jéggel megtömve, hogy az agyra tolult vér orrán és fülén ki ne tóduljon. Mellette kis aszta­lon két gyertya között a hires feszület, melyet II. Ferdinánd óta ereklyeként tesznek a meghalt Habsburgok fejéhez. A holttestet letakaró szőnyegre Stefánia trónörökösné rátetette Rudolf kedvelt virá­gait : fehér rózsát, szegfűket s kézibe vegyítve néhány gyöngyvirágot. A király teljesen megtört a fájda­lomtól. Midőn Coburg Fülöp meglátogatta, a nya­kába borult s hevesen zo­kogott. Később a királyné átvezette Rudolfhoz s ekkor mindketten letérdeltek és hangosan sírva imádkoztak. A holttestnél a királyné ájultan hanyatlott a király karjai közzé s a király bátorította, vigasztalta, végül pedig elvezette. A Hir szerint a király táviratot inté­zett az összes hatalmakhoz, tudatva, hogy a fáj­dalomtól képtelen őket fogadni. Ennélfogva a né­met császár s a walesi herczeg idejötte elmarad. Csupán a közvetlen rokoni udvarok, a bajor és belga lesznek képviselve. Rudolf holttestéhez délelőtt özön­­nel jártak az uralkodó család tagjai, továbbá az ud­vari méltóságok és arisztokraták. Mindenki letérdel, rövid imát mond és elmegy. Gyakran fordulnak elő megindító jelenetek. Sokan alig tudnak magukon uralkodni. A temetés a király kívánságára egyszerű lesz. Sajátságos véletlen, hogy a Rudolf védnöksége alatt megindult »Osztrák-magyar monarchia« vállalatnak ma megjelent füzetében az első lapon e két szó áll: »Tod, Trauer« s utána kétféle magyarországi te­metés illusztrácziója. A várost elborították gyászlo­bogókkal és drapériákkal; a kirakatok fekete posztó­val vonvák be. Mindenütt látható Rudolf képe és mellszobra, tömérdek népet gyűjtve. A trónörökös utolsó napjaiban több művészi és irodalmi terv eszméjével foglalkozott. »A Vadászat Ausztria- Magyarországban« és »Hadgyakorlatok Írásban és képben« lett volna, a­mit tervezett. — Ma a Burgba hívták Angelit, hogy Rudolfot leraj­zolja. Angeli azonban, midőn nemes pártfogója és barátja holttestét meglátta, zokogásba tört ki s raj­zolásra képtelennek mondta magát. A halottat aztán lefényképezték. Később a trónörökös egy más művész pártfogoltja Ajdukievicz, ki a hadgyakorlatokra is elkísérte, engedélyt kapott, hogy a halottat lefest­hesse. Ő is zokogott láttára, de érczképét elkészítette. Bécs, febr. 1. A reggeli lapok is gyászkeret­ben jelentek meg s csakis a szomorú esettel foglal­koznak. Angeli Henrik festőművész tegnap dél­után megjelent a Burgban, hogy az elhunyt trón­örökösről vázlatot ké­szítsen. A részvét monarchiánkban. Bécs febr. 1. A »Wiener Zeitung« írja: Hogy a bécsi gyászhír mindenütt a bel- és külföldön a leg­mélyebb hatással volt, arról tanúskodnak a min­denünnen folyton beérkező hírek; a belföldről érkező hírek bizonyságot tesznek a rendkívüli hazafias fáj­dalomról, de egyúttal a szeretetről és hűség­ről, melylyel a monarchia valamennyi népe a mélyen sújtott uralkodó éshaza iránt viseltetnek, a külföldről érkezett hírek tanúskodnak a meleg részvétről, de arról a ma­gas és megérdemlett­­becsülésről is, melyben a fenséges halott az egész világban részesül.­­ Az als­ó-a­u­s­z­t­r­i­ai tartománygyülés ülé­sében az elnök meghatottan emlékezett meg a trón­örökös elhunytáról. A tartománygyülés meleg sza­vakban adott kifejezést legbensőbb részvétének. A bécsi községtanácsban valamennyi tanácsos jelenlétében B­­ 11­m­a­n­n igazgató tolmácsolta a tanács mély fájdalmát. A tudományos akadé­­m­i­a ülésében az elnök fájdalomteli szavakban emlé­kezett meg az akadémia legkiválóbb tiszteletbeli tag­járól kiemelvén annak valóban ritka szellemi tehet­ségét, fenkölt szellemét és a tudományok iránti lelke­sedését. A szegény egyetemi hallgatókat segélyző­­egyesület választmánya valamennyi tanár jelenlétében fejezte ki részvétét. A trónörökös védnöke volt az egyesületnek. Versecz, febr. 1. A trónörökös halála hírére Versecz város lakosságát mély fájdalom fogta el. Az általános gyászt az épületeken gyászlobogók mutat­ják, a mulatságokat pedig beszüntették. Székesfehérvár, febr. 1. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) Itt általános a gyász. Az összes épületeken gyászlobogók lengenek: a Szögyény palotán, a püspökség épületein, a megyehá­zán, városházán. A színházak zárva vannak, az ö­sszes mulatságokat elhalasztották. Fiume, febr. 1. Fiume város képviselői Ciotta polgármester vezetése alatt testületileg jelentek ma meg Zichy gróf kormányzónál és arra kérték, hogy az uralkodó házat és a hazát ért súlyos csapás fölött érzett részvétüknek kifejezését, juttassa a trón zsá­molyához. Pozsony, febr. 1. (A Pesti Napló tudó­sítójának távirata.) A városi tanács elhatározta, hogy gyászának jegyzőkönyvileg ad kifejezést. Ő fel­ségeikhez s a trónörökösnéhez részvétiratok fognak intéztetni. A temetésen gróf Esterházy főispán vezetése alatt küldöttség megy, mely koszorút helyez a ravatalra. Az összes harangok meg fognak kondit­­tatni. A színházi előadások s a tanács ülés elhalasz­­tatnak. * ■* Pozsony, febr. 1. A városi törvényhatóságnak, Esterházy gróf főispán elnöklete alatt tartott közgyűlésében a főispán tudatta a nemzetet és kirá­lyát ért veszteséget. A közgyűlés állva hallgatta a lesújtó hírt. A közgyűlés elhatározta, hogy úgy ő Felségéhez, mint Stefánia trónörökösnéhez rész­vét­iratot intéz és a temetés alkalmával képviseltetni fogja magát. Pécs, febr. 31. (A Pesti Napló tudósí­tójának távirata.) A jogakadémia küldöttsége E­g­r­y Dezső vezetése alatt Rudolf trónörökös gyász­­szertartásaira Bécsbe utazik. Prága, febr. 1. A mai lapok is gyászkeretben jelentek meg s igen meleg hangú czikkeket szentel­nek az elhunyt trónörökös emlékének. A »Bohemia« tegnapi fejtegetéseire válaszolva, a »Politik« a következőket írja: Ausztria népei nem bizonyíthatják be nemesebb módon őszinte fájdalmukat és a súlyo­san meglátogatott uralkodót nem vigasztalhatják meg jobban, mintha a nemes halott ravatala mellett kezet fognak a becsületes szeretetteljes együttmunkálko­­dásra. Ez bizonyára a legmagasztosabb végtisztesség volna, melyben Rudolf trónörökös részesíthető és mi e tekintetben szívesen készek vagyunk mindazt meg­tenni, a­mi lehetséges, a gyászeset annyira megrendítette, hogy a temetést tisztán családi jellegűnek kí­vánja tekintetni. — Ennek következtében a walesi herczeg letett arról a szándéká­ról, hogy Bécsbe utazzék. A temetés napján és órájában az osztrák-magyar nagykövetség kápolnájában gyászisteni tiszteletet tartanak melyen a királyi család tagjai, a diplomácziai kar és a miniszterek fognak részt venni. Eugenia császárné is megjelent az osztrák­­magyar nagykövetség palotájában s kifeje­zést adott legbensőbb részvétének. Paris, febr. 1. Hálásan visszaemlékezve ama szívélyes fogadtatásra, melyben a franczia irók Bécsben és Ausztria-Magyar­ország­ban részesültek, az irók aláírást nyitottak, hogy pompás k­oszorút helyezzenek Ru­dolf trónörökös koporsójára. Aláírásokat a Havas­­ügynökség fogad el. Athén, febr. 1. Még nincs eldöntve, várjon a trónörökös Bécsbe utazik -e, miután a ki­rály be akarja várni a többi udvar elhatáro­zás­á­t. Ha a trónörökös Bécsbe utaznék, Sapun­­z a­k­i szárnysegéd volna kíséretében. Athén, febr. 1. A király a legszívélye­­sebb hangon tartott részvéttávirato­kat intézett Ferencz József császárhoz és királyhoz és Stefánia trónörökösnéhez Rudolf trónörökös elhunyta alkalmából. Két­heti udvari gyászt rendeltek el. Amsterdam, febr. 1. A hivatalos lap közzéteszi, hogy Rudolf trónörökös elhunyta alkalmából háromheti udvari gyász rend­eltetet­t 1. A gyász ma kezdődik. A részvét külföldön. München, febr. 1. A herczegrégens részvéttáviratára Ferencz József ő felsége kö­vetkezőleg válaszolt: A legszivélyesebben mondok neked kö­szönetet a császárné nevében is oly szives részvétedért a pótolhatlan veszte­ség felett, mely mindnyájunkat ért. Ferencz József. Az özvegy trónörökösné következőleg válaszolt: Legbensőbb hálám határtalan fájdal­mamban tanusitott részvétedért. Stefánia, München, febr. 1. A mai tanácsülésben Wiedenmayer polgármester meleg szavakban emléke­zett meg a fájdalmas eseményről, mely a habsburgi császári családot és vele együtt a bajor királyi házat oly súlyosan sújtotta. A közgyűlés tagjai a gyász jeléül felemelkedtek üléseikről. London, febr. 1. Az o­s­z­t­r­á­k-m­agyar nagykövetség palotájában az egész nap folyamán egymást érték a látogatók részvé­­vétük kifejezése végett. A City község taná­csa egyhangúlag elhatározta, hogy részvét­iratot intéz az osztrák-magyar monarchia uralkodójához és az osztrák-magyar monar­chia népeihez. A részvétiratot megküldték D­ey­m gr. osztrák-magyar nagykövetnek meg­felelő kézbesítés végett. A walesi herczeg külön ideutazott Sandringhamból, hogy Deym gróf nagykövetnek kifejezze részvétét Viktória királynő és a saját nevében. A herczeg annak a szándékának adott kifejezést, hogy Bécsbe utazik, hogy megadja személyes, kedves ba­rátjának a végtisztességet. Deym gróf tegnap délután Kálnoky gróftól ezt a távirati ér­tesítést kapta: Ferencz József ő Felségét A Burgban. A Burgban és a közeli utczákon folyton a leg­élénkebb mozgalom hullámzik. A belső Burg-udvarból a svájezi udvarba vezető út a József-térig folyton el van árasztva emberrel. Mindenki a svájezi udvar má­sodik emeletének ablakaira irányozta tekintetét, mert azt hitték, hogy a trónörökös holtteste ott van kite­rítve. Az ablakokban a redőnyök le voltak­­bocsátva. Az udvari csendőrök távozásra intették a megálló­kat, hogy a közlekedés fenn ne akadjon. A kocsiút mentén sürü tömeg állt sorfalat, melyen át haladtak a fogatok, melyekben a kondoláló nagykövetek és fő­­urak, valamint az uralkodó ház tagjai ültek. Tegnap este sürü néptömeg gyűlt össze Erzsé­bet királyné lakosztálya előtt, mely a második emeleten és azon részén van, a­honnan a nagy óra tekint le a burgudvarra. A magas ablakok egy része ki volt nyitva s látni lehetett a százágu nagy gyertya­tartókat és aranytól fénylő fali kárpitokat. A királyné lakosztálya alatt van Gizella főherczegnő lakosztálya Délután 4 órakor Gizella főherczegnő férje­ Lipót herczeg kíséretében Albrecht főherczeg palotá­jába kocsizott. Mély gyászban volt s ar­czán láthatók voltak a fájdalom és szenvedés nyomai. A tömeg tisz­teletteljesen üdvözölte a főherczegnőt. A Burgból a következő egyszerű, de mélyen megható eseményt beszélik el: Midőn a gyászoló ural­kodó család a király körül egybegyült, a kis Erzsé­­bet főherczegnőt, boldogult trónörökösünk ár­váját, is behozták. Ekkor a gyermek nagy atyjához fordulva,kérdezte: »Ugy­e bár, a jó papa az istenhez ment, kihez imádkozni szok­­tunk?« S midőn a gyermek szavaira mindenki zo­kogásba tört ki, a leányka ijedten kérdezte: »Hát valami rosszat mondtam?« Az udvari gyász. Az udvari gyász hivatalos értesítés szerint h­á­­r­o­m hónapig fog tartani. A legfőbb és főudvari höl­gyek, valamint az arisztokráczia hölgyei számára a következő intézkedések létettek: Az első hónapban a hölgyek fekete gyap­júszövet­ben fekete fejdíszszel és fekete crépőből való kalapban, fekete ékszerrel, fekete keztyűben és le­gyezővel jelennek meg. A második hónapban fekete selyemben, máskülönben egészen úgy, mint az első hónapban jelennek meg. A harmadik hónapban fekete selyemszövet­ben, fehér csipke fejdíszszel és garnitúrával és igazi ékszerrel, vagy szürke­s fehér ruhában fekete csipké­vel, fekete ékszerrel és gyöngygyel. Stefánia trónörökösné számára a gyászszertar­tásra olyan toilettet készítettek, melyre az az uszály van alkalmazva, melyet Mária Terézia királynő viselt férje Ferencz császár temetésekor. A főváros részvétiratai: Budapest főváros törvényhatósága tegnapi köz­gyűlésén elhatározta, hogy egyrészt ő felségeikhez, másrészt a trónörökös bánatos özvegyéhez részvétira­­tot intéz. A két részvétiratot, melyet alább egész terjedelmükben közlünk, esetleg küldöttség fogja átnyújtani, ha ugyanis ő felsége mély gyásza köze­pette fogadni fog, különben pedig a minisztérium útján fogja a főváros részvétiratait a felséges királyi párhoz és az özvegygyé lett trónörökösnéhez juttatni. A felséges királyi párhoz intézett részvétirat így hangzik: Felséges Császár és Apostoli Király! Felséges Császárné és Királyné! Legkegyelmesebb Urunk és Asszonyunk ! Mély gyász borult Felségtekre és e nemzetre. Ő császári és királyi Fensége, Rudolf trón­örökös, Felségtek egyetlen fia, szemefénye, a ma­gyar szent korona közszeretetben állott örököse, a tudománynak, az irodalomnak, a művészetnek buzgó munkása és bőkezű pártfogója, minden szép és nemes törekvésnek bő lelkű barátja — nincs többé! Ő benne a legnemesebb törzsnek a legnemesebb

Next