Pesti Napló esti kiadás, 1889. november (40. évfolyam, 302-330. szám)
1889-11-02 / 302. szám
Budapest, 1889.Szombat, november 2. 302. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, november 2. Crispi és Bismarck. Kálnoky gr. friedrichsruhei * látogatását november második felében Crispi látogatása fogja követni. A franczia lapok azt állították ugyan, hogy Crispi ezúttal nem fog Bismarckhoz utazni, mert az elintézendő ügyeket megbeszélte már Vilmos császárral és Bismarck Herbert gróffal s igy látogatása Friedrichsruheban szükségtelenné vált. Most azonban olasz részről félhivatalosan megerősítik azt, hogy Crispi mégis elmegy Friedrichs ruhéba, sőt esetleg Kálnokyval is fog találkozni. A spanyol pártmozgalmak. Mint a madridi jelentésekből látjuk, azoknak a hallatlan botrányoknak, melyek a spanyol képviselőházban legutóbb lejátszódtak, érdekes előzményeik vannak. A kortes ülésszaka október 29-én nyittatott meg. Ugyanakkor az ellenzék vezérei egyetértésben Lopez Dominguez, Canovas del Castillo, Martos és Cassola urakkal megállapították az új ülésszakban követendő haditervet. Ez az obstrukció elvét hirdeti a kormány minden javaslata irányában. Az a megállapodás történt, hogy Romero Robledo a háznak már első ülésén szót emeljen s kijelentse, hogy a mostani kortes ezen ötödik ülésszakát, mely júliusban kezdődött, mielőbb be kell rekeszteni, hogy a régenskirálynőnek alkalma nyíljék új tanácsadókat venni maga mellé. Az ellenzék nézete szerint a kormánynak nincs, mint állítja, joga az ülésszakot a jövő év végéig elnyújtani. Ezek után világos a helyzet.A kisebbség az új képviselőválasztások mielőbbi megtartását sürgeti, míg a kormány, mely a többséggel rendelkezik, az ülésszakot lehetőleg ki akarja nyújtani. A kisebbség úgy igyekszik óhajai teljesítését kierőszakolni, hogy az obstrukciót proklamálja, vagyis agyon akarja beszélni a kormány minden javaslatát. Akcióját már a ház második ülésében, október 30-án megkezdte. Cosgayon konzervatív azt indítványozta, hogy a nyáron előterjesztett budgetet szavazzák meg. Ezzel meg akarta hiúsítani, hogy a pénzügyminiszter az 1890-iki budgetet benyújtsa és megszavaztassa. Szónok egyszersmind végtelen hosszú beszédet tartott s ennek folyamán történt a kíméletlen közbeszólás Sagasta miniszterelnök részéről, ki szemére vetette szónoknak, hogy obstrukcziót űz. Erre támadt azután a botrány. Madrid politikai köreiben olyan izgatottság uralkodik, mint XII. Alfonz halála óta nem volt. Sagasta mostan is ura ugyan a többségnek, de azért még sincs kizárva a lehetőség, hogy beadja lemondását. A képviselőház közlekedésügyi bizottsága ma Nikolics Fedor báró elnöklete alatt ülést tartott, melyben a következő törvényjavaslatokat tárgyalta: A somogy-szobb-barcsi helyi érdekli vasútnak engedélyezésére vonatkozó felhatalmazás tárgyában; a morvavölgyi helyi érdekű vasútnak, valamint a dévénytói-stomfai szárnyvonalak engedélyezéséről, és a budapest-pécsi vasút-részvénytársaság vasútvonalainak megváltása iránt a nevezett társasággal megkötött szerződés jóváhagyása és beczikkelyezéséről. Tárgyalta továbbá a kereskedelmi miniszternek következő négy előterjesztését: Jelentés a debreczen-füzesabonyi és ahát-polgári helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában. — Jelentés a Csáktornyától Zala-Szent-Ivánon át U - - ig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezésének megtörténte tárgyában, jelentés a poprádvölgyi helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában, jelentés a m. kir. államvasutak és a budapest-soroksári helyi érdekű vasút soroksári állomásait összekötő helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában. Baross miniszter részletesen indokolta az elő A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — I1' NTfl. .'Bin IMM'I'.' «'I. ■■!.» TT ■ !' 'W.1111» •¡ ■ ' ' ■VAK SZERELEM. Irta: WILKIE COLLINS. — Angol eredetiből. — (21) -Ä- TI E <3- IÉ 1ST "5T. Első korszak. Vimpanyné nem a bóditószer izét kutatta többé, hanem kutatásának tárgyát a bor tulajdonképeni érdemének a megítélése képezte. Boldogtalan házassága előtt, vidéki színpadokon való győzelmei korszakában, gazdag imádói gyakran megvendégelték a csinos színésznőt, melynél az asztal mindig a legteljesebben volt fölszerelve. Tapasztalata szerint őt a legfinomabb bordeaux-ival is megismertették, melyek most újra föl lettek elevenítve. Midőn az asztalon maradt bordeaux-it megizlette, azonnal érthető lett előtte, miért vette azt meg Mountjoy úr, valamint az is, hogy Mountjoy miért hívta meg Yinjpanyt ebédre. Okoskodása szerint, Mountjoy fölfedezésekre irányult első kísérletével az ő okossága és tapintata folytán kudarczot vallván, gyanúja arra indította, hogy férjét kelepczébe ejtse. Tehát ivásra csábította, hogy az ő előnyére részeg állapotában mindent kibeszéljen. Minő titkokat árulhatott el a gyámoltalan nyomorult, mielőtt a bor teljesen elbódította ? Düh és félelem által sarkaltatva, dühösen kezdte férjét felrázni. Az orvos fölébredt, vértől elöntött szemekkel bámult nejére s összeszoritott ököllel fenyegette. Csak egy mód létezett őt tompultságából fölrázni. Az orvos neje, a férje által már sok megelőző alkalomkor saját magán alkalmazott kisérlethez folyamodott. — Újra ittál, te bolond, — kiáltott rá, — pedig egy pacziens várakozik reád. Az orvos már szokva volt e dilemmához, s annak kijelentése részben magához téritette. Vimpanyné leszakitá a papirboritékot s kibonta magával hozott orvosságos üveget. A doktor az üvegre bámult: Meg akar mérgezni ? — mormola. A nő egyik kezével megfogta férje fejét, a másikkal pedig orra alá tartotta az üveget. — Saját orvosi rendeleted — kiáltá, — a magad s gyűlöletes barátaid számára. A Yimpany orra kifejezte, a mire e szavak nem lettek volna képesek s elnyelte a mixtúrát. — Ha a paczienset elvesztem, — mondá jóslatszerűen, — a pénzt is elvesztem. Elszánt neje kihúzta a székéből. Az ebédlő egyik ajtaja a hálószobába vezetett. Az orvos, neje segítségével bevánszorgott abba s elterült az ágyon. Vimpanyné órájára tekintett. Több megelőző alkalomkor már megtanulta, mennyi pihenési időre volt szükség, hogy a kijózanító orvosság hatása érvényesüljön. Várakoznia kellett s nem volt mit tennie, mint a másik szobában visszatérnie. A pinczér megjelent, kérdezve, nem parancsol-e valamit ? Ismeretes lévén a pinczér előtt a doktor e gyarló oldala, megértette mit jelentett, midőn a hölgy a hálószoba felé mutatott. — Ismét a régi história, asszonyom, — mondá rokonszenvező tisztelettel. — Nem parancsol egy csésze teát? Yimpangné elfogadta a teát s rokonszenvező tisztelettel szürcsölgette. Két czél lebegett előtte: megboszulni magát Mountjoyn s őt arra kényszeríteni, hogy elhagyja a várost, mielőtt még fölfedezéseit Iris-szel közölheti. Hogy e két különböző eredményt ugyanegy eszközzel miképp érje el, még mindig ezen törte a fejét, midőn a doktor nyers hangja lett hallható, kiáltva, hogy jöjjön be hozzá valaki. Ha ez idő alatt a Yimpany feje eléggé kitisztult arra, hogy megértse a kérdéseket, melyeket neje elébe fog terjeszteni, hogy feleletei jelezhetnék az eszmét, melynek nyomába akar jutni. A kiáltásra Vimpanyné hirtelen fölkelt s viszszatért a hálószobába. — Nyomorult teremtés —• igy szólt férjéhez — hát kijózanodtál már ? — Olyan józan vagyok, mint akár csak te. — Tudod-e — folytatá az asszony — hogy Mountjoy miért hitt meg ebédre ? — Azért, mert barátom. — Ő a te legnagyobb ellenséged. Fogd be a szádat! Mindjárt megmagyarázom, mit értek alatta. Szedd össze emlékező tehetségedet, ha ugyan egyátalán rendelkezel még ilyennel. Azt óhajtom tudni, mit beszéltetek Mountjoy-val ebéd után? Az orvos gyámoltalanul bámult nejére, ez pedig férje emlékezetét fölelevenítő kérdésekkel igyekezett czélhoz jutni. De mindhiába! A doktor csak szomjúságra panaszkodott. Yimpangné elveszte önuralmát, s sokkal dühösebb lett férjére, semhogy a szobában tudott volna maradni. Kiment visszanyerni nyugalmát, s szódavizet és pálinkát rendelt, mert csak úgy lehetett kilátása férjét hasznavehetővé tenni, ha undok kedvét kielégíti. Sőt még maga szolgált fel neki. Az ital bizonyos mértékben megtisztította a doktor zavaros fejét, s Yimpanyné ismét próbára tette emlékezetét. — Mondtam Mountjoy ezt, vagy azt ? — Igen , valószínűleg. — Ó, vagy Mountjoy említette a lord Harry nevét ? Az értelem egy csilláma mutatkozott az orvos ostoba szemeiben. Beismerte, hogy igenis volt szó lord Harryról s össze is pöröltek miatta, sőt úgy rémlik előtte, mintha a palaczkot a Mountjoy fejéhez vágta volna. — Hát Henley kisasszonyt említettek valaki közületek ? — kérdezé a nő. — Természetesen! — Mikép ? Az orvos nem bírt visszaemlékezni s türelmetlenül kérdezte nejétől, mikor hagyja már abba a zaklatást. Várj csak, még nem vagyunk készen. Kísértsd meg megérteni, amit mondani fogok. Ha lord Harry azalatt jön hozzánk, amíg Henley kisasszony házunknál van — Az orvos félbeszakítá: — Az a te dolgod! — Várj egy kissé. Az én dolgom, ha előre tudom, mikor jön. De ő elég meggondolatlan arra nézve, hogy meglepjen bennünket. Ez esetben óhajtanám, hogy hasznossá tedd magadat. Ha te történetesen otthon lennél akkor, midőn a lord megérkezik, tartsd vissza attól, hogy Henley kisasszonyt lássa, mielőtt én nem beszéltem vele. — Miért? — Alkalmat kell keresnem, bevallhatni Henley kisasszonynak, hogy oly elvetemedett voltam, sőt rászedtem. Remélem, meg fog bocsátani, ha mindent bevallok. Az orvos elnevette magát. — Mi az ördögöt törődsz te vele, ha megbocsát-e neked, vagy sem ? •— Nagyon is sokat törődöm vele. — És úgy beszélsz, mintha szeretnéd őt. — Úgy is van. Az orvos elborult elméje tisztulni kezdett. Egy helyes megjegyzést tett. — Ha! ha! szereted s mégis megcsalod! — Igen, — felelé a nő nyugodtan, — épen úgy van. Lassanként vett ez erőt rajtam, nem tehetek róla, de én szeretem Henley kisasszonyt. — Szóval, bolond vagy—jegyzé meg Yimpany. E szavak után furfangosan nézett nejére s igy szólt: — Föltéve, hogy hasznossá teszem magamat, hát aztán mit nyerek általa ? — Térjünk vissza ahhoz, a ki a maga hasznára leitatott. — Összetöröm minden csontját! — orditá az orvos. — Ne beszélj ostobaságokat! Bizd rám Mountjoy urat. — Pártját fogod ? Csak annyit mondhatok neked, hogyha kelleténél többet ittam abból a franczia lőréből, Mountjoy járt elől a példával. Becsületemre mondom neked, hogy — amint te szoktad nevezni — szégyenletesen részeg volt. Hát most mi a bajod? Vimpanyné, aki mindeddig eléggé higgadt volt, egyszerre izgatott lett, mert egy csöpp igazságot sem érzett ki abból, amit férje épp most mondott Hugóról s ami egy pillanatra sem vezette félre. De a hazugságnak véletlenül egy érdeme volt: megtalálta általa azt ez eszmét, melyet a csésze tea mellett hiába keresett. — Tegyük fel, hogy rávezetlek, mikép boszulhatod meg magadat Mountjoyn! — mondá. — Hát hogy? — Eszedbe fog jutni amire fölkértelek, ha lord Harry megtalálna lopni bennünket ? Az orvos kivette zsebéből jegyzékkönyvét, hogy majd jegyezze bele neje, amit akar. Wimpanyné sürgönyszerű rövidséggel ezt írta abba: »Tartsd vissza lord Harryt, hogy ne lássa Henley kisasszonyt addig, amig én nem beszéltem vele.« — Most pedig, — folytatá, — az ágy szélénél egy székre leülve, mindjárt meg fogod látni, milyen okos feleséged van neked. Hallgass ide! (Folyt köv.) A CSALÁD UTOLSÓ LAPJA. (85) — Franczia regény. — Irta: ZD-A.X7"3TI_i LA.TOS. Fordította: Szigethyné Szalay Erzsi. MÁSODIK RÉSZ. Mialatt fejét törte s azon tűnődött, mi módon tüntesse el Ferenczet, ha esetleg a republikánusok golyói nem szabadítanák meg ettől a gondtól, egy gondolat, mely addig még soha se jutott eszébe, villant át hirtelen agyán. — Ah! mily őrült, mily háromszoros őrült bolond is voltam én! — mondá magában, — hogy erre még soha se gondoltam! Mi szükségem volt nekem erre a bohóczra! Ha ezt az embert a nyakamba nem vettem volna, okvetlen czélt érhetnék és most én lennék e két nő sorsának intézője. Ekkor nagy léptekkel kezdett fel s alá járkálni a szobában, dühösen fejtegetve, fontolgatva az általa elkövetett ostobaságot. — Mi a manónak kellett nekem Ferenczet más emberrel helyettesítenem ? — gondolá a lovag. Mire való volt felépítenem ezt a hazugságokból és csalásokból álló veszedelmes máglyát ? Hiszen az első véletlen romba döntheti! Egy ismeretlen, ki figyelemmel kisér bennünket, vagy a legcsekélebb váratlan körülmény leálcrázhat és vesztünket okozhatja. Kitettem magamat a legcsekélyebb körülmény czéljának. Ekkor sajnálkozva, megbánólag és önmaga ellen dühöngve érezte, hogy összes fondorkodása összedül és hogy ő maga ott van az épület romjai alatt. Visszaidézte emlékezetébe a kehli hid melletti jelenetet, a találkozást az igazi Fontbriand Ferenczczel és egykori barátjának meggyilkoltatását. — Egy dolog okozta vesztemet, és ez a rémület, mit nekem e bohócznak megjelenése okozott, midőn őt a holdfényétől megvilágítva felém jönni megpillantottam. Abban a pillanatban a másik Ferencz boszóló árnyának képzelem és egy pillanatig azt hittem, hogy áldozatom tért vissza, hogy szememre lobbantsa gyávaságomat. Szerencsétlenségre elvesztettem a fejemet. Pedig hát másként kellett volna cselekednem. Mindenekelőtt jobb lett volna biztos meggyőződést szereznem a felől, hogy Ferencz csakugyan meghalt. Azután üldözni s ártalmatlanná tenni kellett volna az ő gyilkosait. Akkor se tőlük, se az igazságszolgáltatástól nem lett volna mit tartanom, miután a gyilkosságban részt nem vettem. — Mily ostoba voltam én! Hiszen ez az ember a gyilkos golyó, melyet magam ellen irányoztam és mely engem tehetetlenné teend! Ekkor ellenszenve a szerencsétlen ifju ellen, akit elveszíteni remélt, oly heves gyűlöletté fokozódott, hogy e pillanattól alá volt írva a bohócz elitéltetése. — Igen, — mondá magában, — meg kell halnia, el kell tűnnie ennek az embernek örökre, hogy én lehessek ura annak a kastélynak ! Ezerféle eszme és terv foglalkoztatta, de egyik lehetetlenebbnek tűnt fel a másiknál. Valami egyszerű egészen természetes módot kellett találnia, mely megengedje neki, Malestroistnak, hogy megsirassa barátját és pedig oly keservesen, hogy azzal megindítsa a sziveket. Arra gondolt, hogy utána siet, bocsánatot kér tőle s elkíséri őt Charettehez. Ki tudja a zűrzavarban s a nagy tömegben talán kínálkoznék olyan alkalmas pillanat, midőn ezélt tévesztve, eltehetné láb alól azt, ki akadályt képezett előtte. De komolyabb fontolgatás után lemondott az annyira veszélyes szerep eljátszásáról. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Malestroist gyáva volt és hogy legkisebb kedvet sem érzett boszuját oly áron kielégíteni, hogy az által csak egy kis karczolást is megkockáztasson. Nem, más módot kellett kigondolnia, de sehogy sem tudott alkalmasat találni. Akár elfogathattam volna az orgyilkosokat, akár nem, vissza kellett volna térnem Fondbriandba, elbeszélni az egészet az én előnyömre, és elhitetni a két nővel, hogy rajongva szeretett barátom tőlem magánosan pár perccel korábban eltávozván, megtámadtatott, megöletett. Akkor bizonyosan és egész természetesen én lettem volna a szerencsétlen kétségbeesett anyának vigasztalója. Én helyettesíteném mellette a meggyilkolt fiút terjesztéseket, mire a bizottság azokat hosszabb vita után, melyben részt vettek, Toknay Lajos, Neményi, Tomcsányi és Fákh egyhangúlag elfogadta. A jelentéseknek a pénzügyi bizottságban és a házban való előterjesztésével Neményi Ambrus előadót bízták meg. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma délelőtt Wahrmann Mór elnöklete alatt ülést tartott, melyben letárgyalta és elfogadta a honvédemi minisztérium költségvetését. A tudományos és a gyakorlati felsőbb oktatás. Fenyvessy Ferencz legújabb röpirata, mely felsőoktatásunk reformjával foglalkozik, élénk érdeklődés tárgyát képezi. Az eleven tollal írt polemikus munkálatból érdemesnek tartjuk közölni az alábbi részt: A kétféle tanítás, melyre szükség van, nem is eszközölhető máskép, mint kétféle különintézetben. És pedig nemcsak az alsóbbrendű szaktanítás, hanem a legmagasabb rendű tudományos képzés érdekében is. És azt állítom, hogy ameddig e kettéválasztás nem történik, az egyik feladat többé-kevésbbé mindig el lesz hanyagolva, csak látszólag fog teljesíttetni, a rövidebbet pedig minden valószínűség szerint a legmagasabb rendű kiképzés fogja húzni, az egyetem színvonala menthetetlenül lejebb fog szállíttatni azon színvonalnál, amely a legmagasabb tudományos czélok szempontjából kívánatos. Azzal vádoltattam, hogy orvosok képzését óhajtom anélkül, hogy azokat fizikára, anatómiára, s élettanra akarnám taníttatni. E vádat fönnebb a leghatározottabban visszautasítottam. De igenis én oly határozottan kívánom, hogy gondoskodva legyen felsőoktatási rendszerünkben külön fizikai, anatómiai és élettani előadásokról azok számára, akik magukat ezen egyes szakokban különösen ki akarják képezni, külön előadásokról azok számára, akik el akarnak végezni egy orvosi kurzust, amely még számos más szakból áll, amiket az illetőknek mind el kell végezniük, és akik továbbá mind e tárgyakat egy különös szempontból, az emberi test gyógyítása szempontjából tanulják és végre még másféle előadásokról, a leendő középiskolai tanárok számára. Azt akarom, hogy aki az egyetemre jön, hogy fizikában vagy fiziológiában a lehető legmagasabb kiképzést nyerjen, az legalább három évfolyama alatt évről-évre mindig más és más előadásokat hallhasson tanárától és tanulmányokat végezhessen vele, melyeknek összege egy ily kurzus alatt az egész tudományszakot a legbehatóbban átöleli. Azt kívánom, hogy a legmagasabb tudományos intézetben a fizika tanára ne adjon elő évről-évre summarius előadásokat ily czímmel »Physika, hetenkint 5 vagy 8 óra«, hanem egyik félévben csak az atom-theóriát, az összes legminucziózusabb kísérletek bemutatásával és a különböző elméletek beható ismertetésével, a második félévben csak a nehézkedéstant, a harmadik félévben csak a rezgéstant, a negyedikben csak a hőtant, és így tovább, míg megint a tárgy elejére kerül. Ép úgy azt kívánom, hogy a legmagasabb tudományos egyetemen a fiziológia tanára oly beható tanulmányokat folytasson hallgatóival, hogy egy egész félév szenteltessék például csak az idegizom élettani vizsgálatok készülékeinek és használatuknak bemutatásának, vagy az idegek vegytanára vonatkozó kutatások ismertetésének. És én elég barbár vagyok bevallani, hogy én nem követelem, hogy a leendő orvosok ily alaposan tanulják az atomelméletet, a nehézkedéstant stb., a nevezett vizsgálati készülékeket, vagy az idegek vegytanára vonatkozó hipotheziseket, hanem mindezekből csak a főbb eredményeket. Mert ha e leendő orvosok folytonos éberségben akarják tartani fejekben csak a mathematikai ismereteket is, melyek ama tanulmányokhoz szükségesek, lehetetlen, hogy ugyanazon időben befogadhassák a pathologiát és a therápiát. A különbség a leendő tudósok és a leendő gyakorlati szakemberek közt nemcsak az, hogy azok számára részletesebben kell tanítani a szakot, hanem még inkább abban, hogy azoknak főleg azt kell bemutatni, hogyan készül, fejlődik és gyarapodik a tudomány és mely irányokban gyarapítható tovább, míg ezeknek főleg a ma kész eredmények nyújtandók, annak tanításával, hogyan alkalmazhatók azok. De azt hiszem, hogy mindezek szerint köztem és elleneseim közt nem az a különbség, hogy én igen alacsonynak tervezem az orvosnövendékek kiképzését, hanem, hogy nekem oly magas legfelsőbb tudomány tanítási és egyetemi ideáljaim vannak, amelyekhez az ő terveik egyáltalán nem érnek fel. És a hasonlót kívánom minden más tárgynál. Filosofiát kell előadni a joghallgatók számára is, valamint a leendő középiskolai tanárok számára is. De végre külön azok számára is, kik a filosofiát speciális tudományukká teszik. Már most kérdem, a filosofiai előadóadások, melyek a mai vegyes egyetemeken előadatnak, e három osztály közül, melyiknek szükségeit elégítik ki ? Váljon tudják-e névtelen bírálóim, hogy aki ma a budapesti vagy a kolozsvári egyetemre jön, hogy attól egy pár éven segélyt nyerjen a filosófiában vagy pláne épen a psichológiában való beható kiképzésére, az egyenesen nevetséges dolgot cselekszik. Az ország legmagasabb tudományos iskolájában, véleményem szerint, a filosófia tanárának legalább ismert nem akarok valami teljes tanterv-félét adni oly szakban, amelyről tudok legfölebb valamit, de amelyet épenséggel nem tudok), az lenne a feladata, hogy minden 3—4 év alatt magyarázólag és kizálólag átmenjen hallgatóival azon néhány lángész főmunkáin, akik a filozófiában korszakot alkottak; a psichológiából egy-egy félévet kellene betöltenie csupán a tér képzetéről (Raumvorstellung) való tanoknak vagy a hang psichológiájának tárgyalásával, az összes nézetek és az elmélet fejlődésének ismertetésével; behatóan elő kellene adni a pszicho-fizikát, amelynek laboratóriumai, tudomásom szerint, nem egy jeles magyar ifjút vonzanak Lipcsébe és más külföldi egyetemekre és részletesen a fiziológiai pszichológiát. Én nem akarom tagadni, hogy e szakokban talán ki lehet magát képezni tanári segély nélkül is, de konstatálni kívánom, hogy a mai vegyes egyetemen a leendő filozófus erre kényszerítve van. És ha a magasabb tanítás és kiképzésnek, az igazi egyetemi tanításnak a filozófiában ilyennek kell lenni, várjon a joghallgatót és a klasszia-filológia leendő gimnáziumi tanárát e legfelsőbb kiképzésben kell részesítenünk, ezen előadások hallgatására kell kényszerítenünk ? Én azt kívánom, hogy a jogtörténetből a legfelsőbb képzés a források tanulmányozása, az egyházjogból a corpus juris canonici olvasása, a magyar magánjogból egyebek mellett a kúriai döntvények elemzése és jogesetek megoldása alapján történjék stb. Nekem az egyetemről az a fogalmam, hogy ott a nemzetgazdaságtanból az érték elméletei vagy a szociális kérdés, vagy a külkereskedelem kérdése egy-egy féléven keresztül taníttassék a kérdések egész történetének részletes kritikai ismertetésével , a pénzügytan során pedig az összes európai államok pénzügyi intézményei összehasonlíttassanak. Már most én nemcsak megengedem, de a leghatározottabban állítom, hogy a szolgabírótól, a rendőrkapitánytól és a bírótól az összes jog- és államtudományoknak bizonyos mértékben való tudását kell követelnünk , de váljon attól, akinek kiváló képessége és hajlama van arra, hogy a gyakorlati életben mint szolgabiró, vagy mint rendőrkapitány, vagy mint bíró működjék, azt követeljük-e, hogy az a kapitulárokat vagy a nagyváradi regestrumot, vagy a corpus juris canonici-t olvassa, vagy az érték elméletével töltse idejét, vagy a különböző országoknak polgári törvénykönyveit, kereskedelmi és váltótörvényhozását úgy összehasonlítsa, mint azt minden egyetemen legfőbb fokon bizonyos számú hallgató számára nyújtani kell? Minden szakból így kétféle kiképzés lehető: egy a gyakorlati hivatások számára, mely az azok számára szervezett kurzusban a maga kellő helyét elfoglalja és egy legmagasabb. És azok, kik ez utóbbit az előbbi czélra törekvők mindnyájaszámára kötelezővé akarják tenni, azok vagy leszorítják azt egy teljesen alacsony színvonalra (ami ma az eset, lásd kivált a jogi doktorátust, mely nevének már meg nem felel) vagy egy lehetetlenséget kívánnak. Ha már most ez így van, akkor azoknak, kik a kétféle intézetnek szétválasztását ellenzik, már csak egyféle menedékek van ez érvek súlya alól és ez, — követelni, hogy a vegyes egyetem tanárai kétféle előadásokat tartsanak legmagasabb, színvonalú, részletes, a tudományt fejlődésében feltüntető, monografikus előadásokat egyfelől és egyszerűbb kompendiózusokat másfelől, amilyenek ma csaknem kizárólag, legfölebb a bölcsészeti kar néhány tárgyainak kivételével, betöltik a tanrendet. Azonban e kettős feladatra egy ember munkaereje elégtelen, kivált ha még hozzá veszszük — ami a mai rendszer fentartása mellett semmikép sem lesz elengedhető — az utóbbi feladattal járó vizsgálatokat és colloquiumokat. Hogy pedig a kétféle feladat közül a magasabb fog nagyobb kárt vallani, azt a jelen állapot bizonyítja. Ennek oka először, hogy a másiknak teljesítése sokkal fáradságosabb, és másodszor, hogy az arra szoruló hallgatók száma elenyészőleg csekély a többiekéhez képest. Azokat tehát, akik nem akarják felszabadítani a tudományos egyetemet bizonyos hivatásokra képező kurzusok tartásától és akik, habár ellenkezőt hirdetnek és kívánnak, a legmagasabb tudományos intézetet levonják a legalacsonyabb színvonalra, azokat igenis én vádolom a nemzeti intelligencia lejebb szállításával. Egy oly tudományos egyetem, melyet én óhajtok, sokkal felemelőbb hatással lenne a szakiskolákra, melyet javasoltam, és az egész nemzetre, mint azok a mixtum compositum egyetemek, melyek ma fennállanak. Ismételve és ismételve emlékezetébe kell hoznom az olvasónak, hogy ez az egyetem fennállana a szakiskolákat végzett hallgatóra nézve is, és így mindaz, akiben tudományos hajlam és képesség van, bizonyos hivatásra való kiképzés után is törekedhetnék a legmagasabb tudományos fokra bizonyos szakban. — nov. 2. A király Mayerlingban. Mint Bécsből távirják,a király ő Felsége ma reggel 6 órakor Hetzendorf állomásról különvonaton Badenbe utazott s onnan kocsin Mayerlingba ment. A király csekély számú kíséretével részt vett a mayerlingi kolostorban Rudolf trónörökös lelki üdvéért tartott gyászmisén, melyet Mayer, a Burg plébánosa czelebrált. Délben a király visszatért Bécsbe. A gyászmisén Stefánia trónörökösné is részt akart venni, de a király határozott kívánságára e szándékáról lemondott. Az a hir, mely szerint a király Miramareba megy, nélkülözi az alapot. Hétfőn délelőtt a király általános kihallgatást ad s ugyanaznap este, legkésőbb kedden, Gödöllőre utazik. Stefánia trónörökösé, mint pozsonyi tudósítónk távirja, hír szerint hosszabb időre szándékozik Pozsonyban megtelepedni. Portugália fiatal királynéja reményteljes állapotban van s a királyi családban az örvendetes esemény beálltát e napokban várják. A születendő gyermeknekkeresztszülei Aosta herczeg és neje lesznek, kik Liszabonnban tartózkodásukat éppen e miatt hosszabbították meg. Érdekes a dologban az, hogy ekként I. Napóleon egyik leszármazója lesz Lajos Fülöp leszármazójának keresztanyja. A monakói fejedelem esküvője, I. Albert, Monakó új fejedelme, e hét közepén tartotta esküvőjét Párisban Heine Alice-szal, Richelieu herczeg özvegyével.Az esketési szertartásba monakói követség párisi palotájában ment végbe, természetesen polgári után. Monakóban kellett volna ugyan az esküvőt megtartani, de a fejedelmi udvar gyásza ezt megakadályozta. Az egyházi szertartás a polgári esküvőt követő napon ment végbe a párisi pápai nuncziaturában fényes közönség jelenlétében. Az Emke brassó megyei fiókjának minapi közgyűléséről több lapban tendencziózus tudósítások jelentek meg. Ezekkel szemben tudósítónk beküldi az ülésről felvett jegyzőkönyv hű másolatát, melyet itt közlünk: Jegyzőkönyv, felvétetett az »Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület« brassómegyei fiókjának Brassóban 1889. október 27-én tartott közgyűlésén. Jelen voltak: 114 egyleti tag. (Neveik következnek.) 1. Elnök Koós Ferencz a gyűlést megnyitván, felhívja jegyzőt, hogy a múlt év közgyűlési jegyzőkönyvét olvassa fel. 2. Jegyző Szterényi József felolvassa a múlt év közgyűlési jegyzőkönyvét, melyet a közgyűlés hitelesít. 3. Felolvastatott a közp. direktórium átirata, melyet a közgyűlés éljenzéssel tudomásul vett, és jegyzőkönyvbe iktatni határoz. 4. Szterényi József felolvassa a választmány múlt évi tevékenységéről jelentését, mire Moor Gyula főesperes kiemelvén és indokolván azt, hogy a brassói magyarság Szterényi József jegyzővel szemben eddigi magatartása után bizalommal nem viseltethetik, indítványozza, hogy jelentése tudomásul ne vétessék és Szterényinek bizalmatlanság szavaztassák. Nagy Gyula erdőfelügyelő, Moor indítványával szemben, indítványozza a jegyzői jelentés tudomásul vételét. Szterényi József Moor Gyula érveivel szemben védekezését előadván, dr. Weisz Ignácz 3 tag nevében indítványozza a vita berekesztését, és hogy Moor indítványa fölött titkos szavazás ejtessék meg. Erre az előadó elsősorban Nagy Gyula indítványát bocsátja szavazás alá, felszólítván a tagokat, hogy akik Nagy Gyula indítványát pártolják, kezöket emeljék fel, erre 14 tag kézfelemeléssel Nagy Gyula indítványához járulván, mivel e szerint a többség Moor Gyula indítványát elfogadottnak tekinti, Koós Ferencz elnök és Szterényi József jegyző állásukról lemondottak és eltávoztak. 5. Ekkor dr. Weisz Ignácz indítványozza, hogy miután elnök és jegyzők lemondottak és alelnök megválasztva nincs, az ügyrend értelmében a választmány legidősebb tagja , Nagy István kérendő fel az elnöki szék elfoglalására. A közgyűlés az elnök és jegyző lemondását tudomásul véve, korelnökül az ügyrend értelmében a választmány legidősebb tagját, Nagy István bankigazgatót választja meg közfelkiáltással, mire Nagy István általános örömnyilatkozatok közepette, elfoglalja az elnöki széket. 6. Körjegyzőül közfelkiáltással Hajdu J. Hugo főgim.tanár választatik meg. 7. Konstatáltatok, hogy miután még 74 tag, fiókegyleti tag van jelen (következnek a nevek) s így a közgyűlés határozatképes, elnök kijelenti, hogy 8, minthogy az imént megürült elnöki és Ilod jegyzői állás ma be nem tölthető, áttér a közgyűlés a kitűzött tárgysorozat folytatására, mely szerint az alelnöki I-f. jegyzői és ellenőri állás töltendő be ez alkalommal, amit a korelnök ki is tűz. Erre a közgyűlés és dr. Weisz Ignácz indítványára a) alelnökké dr. Vajna Gábor h. ügyvéd urat, b) f. jegyzővé Killyéni Endre áll. polg. leányisk. tanítót, b) ellenőrré Ágoston Lajos főgimnatanárt választja meg, mégpedig mindhármat lelkesült közfelkiáltással, amely választást a korelnök enuncziálja.